52013DC0681

TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés. 3

2........... A tagállamok éves jelentéseinek felülvizsgálata. 3

3........... A Bizottság tagállamokban végzett ellenőrzési tevékenységei 8

4........... A tagállamokban végzett ellenőrzésekre vonatkozó információk egyéb forrásai 17

5........... A hatósági nyomon követés eredménye. 18

6........... Bizottsági nyomon követés és végrehajtás. 19

7........... Nemzetközi kereskedelem.. 20

8........... Következtetések. 20

1.           Bevezetés

A 882/2004/EK rendelet[1] 44. cikkének (4) és (6) bekezdése előírja, hogy a hatósági ellenőrzések átfogó működéséről a Bizottság éves jelentést dolgoz ki, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következőkkel kapcsolatban:

a) a nemzeti hatóságok által az ellenőrzési tevékenységükről benyújtott éves jelentések;

b) a tagállamokban végzett bizottsági ellenőrzések;

c) bármely más lényeges információ.

Ez a Bizottság által benyújtott harmadik ilyen jelentés. A jelentés fő forrásai a következők: a) a tagállamok 2010-re vonatkozó éves jelentései, b) a Bizottság saját ellenőrzési tevékenységének eredményei, valamint c) az ellenőrzésekre vonatkozó egyéb lényeges információk, többek között:

·   a Bizottságnak benyújtott, az egyes ágazatokban elvégzett ellenőrzésekről szóló tagállami jelentések;

·   az uniós sürgősségi riasztási rendszerek eredményei;

·   A tagállamokban tapasztalt szabálysértésekkel kapcsolatos bizottsági végrehajtási intézkedések (ideértve a kötelezettségszegési ügyeket);

·   a nemzetközi szabványügyi testületek jelentései.

Különösen a Bizottság által lefolytatott ellenőrzések eredményeinek és egyéb lényeges információknak a vonatkozásában a jelentés az ellenőrzéssel kapcsolatos információk összefoglalását tartalmazza, amikor és amennyiben azok elérhetővé válnak, és ezáltal arra törekszik, hogy az Unión belüli hatósági ellenőrzések végrehajtása tekintetében a lehető legnaprakészebb legyen.

2.           A tagállamok éves jelentéseinek felülvizsgálata

Az uniós takarmány- és élelmiszerjog alapelveit a 178/2002/EK rendelet[2] határozza meg. E rendelet értelmében elsődlegesen az élelmiszer- és takarmányláncban részt vevő élelmiszer- és takarmányipari vállalkozások feladata, hogy gondoskodjanak az élelmiszer biztonságáról az elsődleges termeléstől egészen a végső fogyasztó részére történő értékesítésig. A 834/2007/EK rendelet[3] az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozó előírásokat tartalmaz. Az 1151/2012/EU rendelet[4] a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereire vonatkozó előírásokat tartalmaz.

A tagállamok kötelesek nyomon követni és ellenőrizni, hogy a vállalkozók eleget tesznek-e az élelmiszer- és takarmánybiztonságra (többek között az állategészségügyre, állatjóllétre és növényegészségügyre), az ökológiai termelésre és a minőségrendszerekre vonatkozó uniós jogszabályok követelményeinek. E cél érdekében hatósági ellenőrzési rendszereket kell működtetniük.

A 882/2004/EK rendelet írja elő, hogy ezeket az ellenőrzéseket hogyan kell megszervezni és működtetni. A rendelet az élelmiszerek és takarmányok biztonságára vonatkozó uniós szabályok betartásának biztosítása érdekében lényegében meghatározza a hatósági ellenőrzések elvégzésének általános szabályait. Különösen előírja a tagállamok számárra, hogy ellenőrizzék, hogy a vállalkozók betartják-e az adott jogi követelményeket, és hogy az uniós piacon forgalmazott (akár az Unióban gyártott vagy behozott) termékek megfelelnek-e ezeknek az előírásoknak.

A 882/2004/EK rendelet ezenkívül szabályokat állapít meg a bizottsági szolgálatok által a tagállamokban elvégzendő ellenőrzésekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítsa az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó jogszabályokban foglalt kötelezettségek betartását. A tagállamoknak a rendeletben előírt követelmények betartása érdekében többéves nemzeti ellenőrzési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, valamint éves jelentést kell küldeniük a Bizottságnak e tervek végrehajtásáról.

A Bizottság első éves jelentése (COM(2010) 441) jelentős eltéréseket állapított meg a tagállami jelentések között mind felépítésük, mind tartalmuk tekintetében. Az előző évi jelentés (COM(2012) 122) szerint az adatok összehasonlíthatósága a Bizottság és a tagállamok közötti párbeszédnek, valamint a tagállamok által szerzett tapasztalatoknak köszönhetően javult.

Az éves tagállami jelentések összehasonlíthatóságának előmozdítása érdekében – az éves jelentésekre vonatkozó, meglévő iránymutatások (2008/654/EK bizottsági határozat) alapján – a tagállamokkal egyeztetve kidolgozták az „összefoglaló” modelljét. A tagállamok többsége jelenleg ezeket az összefoglalókat alkalmazza. A tagállamok rendszeresen átfogó visszajelzést kapnak. Ezt írásos egyedi visszajelzésekkel egészítik ki.

A 882/2004/EK rendelet felülvizsgálatával összefüggésben figyelmet fordítottak a 44. cikknek a tagállami jelentésekre és a Bizottság éves jelentéseire vonatkozó rendelkezéseire. A jogalkotási javaslat egyes rendelkezései előírják a Bizottság számára, hogy fogadjon el egységes mintákat a tagállamok által a következőkkel kapcsolatban szolgáltatandó információk és adatok vonatkozásában: saját ellenőrzési terveik módosításai; az előző évben elvégzett hatósági ellenőrzések eredményei; a szabálysértési esetek típusai és száma; valamint a többéves nemzeti ellenőrzési tervek hatékony működését biztosító intézkedések – ideértve a végrehajtási intézkedéseket – és az ilyen intézkedések eredményei.

Alább a 2010. évi tagállami éves jelentésekre vonatkozó bizottsági elemzés áttekintését ismertetjük, amennyiben a jelentések lehetővé tették a benyújtott adatok összesítését.

Az ellenőrzések általános hatékonysága

Az éves jelentésekből kiderül, hogy a tagállamok többsége alkalmaz a teljesítmény értékeléséhez szükséges stratégiai, operatív és megfelelőségi mutatókat, noha az érintett ágazatok, valamint az általános hatékonyságra vonatkozó beszámolók tartalma tekintetében számottevő eltérés tapasztalható. Gyakran az ellenőrzési folyamattal – például a végrehajtott tervezett ellenőrzések számával –, és nem a hatósági ellenőrzések eredményével kapcsolatos adatokkal szolgálnak.

Az egynél több központi illetékes hatósággal rendelkező egyes országokban javítani lehetne a jelentések koherenciáját azáltal, hogy a többéves nemzeti ellenőrzési tervek stratégiai és operatív célkitűzései tekintetében felülvizsgálják a különböző szolgálatoktól érkező adatokat.

Az ellenőrzésekre jellemző tendenciák

Folytatódik az eltolódás a fokozottabban kockázatalapú ellenőrzési rendszerek felé. Egyes tagállamok kiemelték az általános hatékonyság fokozottabban kockázatalapú ellenőrzésekkel összefüggő javulását és az ilyen ellenőrzések új ágazatokra történő kiterjesztését. Más jelentésekből azonban az derül ki, hogy – amint azt a bizottsági auditok megerősítették – a tagállamok nem minden ágazatban alkalmaznak kockázatértékelési modellt, valamint korlátozott mennyiségű adatot biztosítottak az ellenőrzésekre, a prioritásokra és az eredményekre jellemző tendenciákkal kapcsolatban.

A fokozottabban kockázatalapú ellenőrzések egyik eredménye az, hogy a szabálysértések szintjére vonatkozó adatok nem hasonlíthatók össze közvetlenül két egymást követő évben. A csehországi tendenciák elemzése például azt jelzi, hogy 2009 és 2010 között az állategészségügy és állatjólét tekintetében nőtt a megállapított szabálysértések száma és az összes ellenőrzés száma közötti arány. Ez a szabálysértések arányának növekedésére, és ezáltal problémák kialakulására utalhatna. Ez a kezdeti növekedés azonban inkább annak tulajdonítható, hogy az ellenőrzések az elmúlt időszakban fokozottabban kockázatalapúvá váltak, ami megnövelte általános hatékonyságukat. A dán jelentés hasonló összefüggést állapított meg az állatjóléttel kapcsolatos ellenőrzések tekintetében. A németországi éves jelentésben hangsúlyozzák, hogy mivel az ellenőrzések fokozottabban kockázatalapúak, ezáltal pedig a korábban szabálysértést elkövető szervezetek esetében gyakoribbak, az éves jelentésből nem állapíthatók meg a piac általános helyzetére vonatkozó következtetések. A fokozottabban kockázatalapú ellenőrzések nyomán felszabaduló erőforrásokat a szabályok betartására kevésbé képes vagy hajlandó létesítmények ellenőrzésére használják fel. Megnyugtató, hogy – azokkal a feltételezésekkel szemben, amelyek szerint a „kockázatalapú ellenőrzések” csak ürügyként szolgálnak az erőforrások csökkentésére – bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az erőforrásokat a megfelelés tekintetében kedvezőtlen vagy gyanút keltő eredményekkel rendelkező létesítmények ellenőrzésére használják fel.

A szabálysértésekkel kapcsolatos tendenciák elemzése

A szabálysértéseknek az ágazatokban megállapított legfőbb területei többek között a következők: operatív higiéniai előírások; HACCP; szerkezeti vagy eszközalapú higiéniai előírások; az élelmiszerek és takarmányok címkézése; a takarmányokban található adalékanyagok; nyilvántartás; és mikrobiológiai szennyeződés.

A szabálysértések hátterében álló okokat általában korlátozott mértékben tárják fel. Így történt ez az elmúlt évben is, amikor a HACCP-vel kapcsolatos vagy higiéniai hiányosságokat gyakran a munkaerő magas fluktuációjának, az élelmiszer-ipari vállalkozóknál jellemző képzéshiánynak és a szabálysértések minimális vagy elmaradt következményeinek tulajdonították.

A végrehajtásra jellemző tendenciák: szabálysértés esetén hozott intézkedések

A tagállamok éves jelentésükben kötelesek feltüntetni, hogy milyen típusú végrehajtási intézkedéseket hoztak.

Miközben a legtöbb tagállam éves jelentésében szerepeltek végrehajtással kapcsolatos adatok, ezek az adatok nem terjedtek ki valamennyi ágazatra, valamint általában elmaradt az átfogó tendenciák elemzése és hiányoztak a következtetések.

Egyes tagállamok jó tapasztalatokról számoltak be az illetékes hatóságok által közvetlenül végrehajtott közigazgatási szankciók alkalmazása terén.

Néhány tagállamban továbbá megállapították, hogy szükség van a munkaerő végrehajtással kapcsolatos képzésére. Az Egyesült Királyságban a képzés révén hangsúlyossá váltak a bírósági eljárások és a munkaerő szakértő tanúként történő képzése, aminek következtében a 2008–2009 közötti időszak óta nőtt a formális végrehajtási intézkedések száma. Finnországban a végrehajtással kapcsolatos képzés és új iránymutatások ugyancsak a végrehajtási intézkedések fokozott alkalmazását eredményezték. A holland hatóságok a végrehajtási tevékenység mértékének növekedését a fokozottabban kockázatalapú ellenőrzéseknek, és ezáltal annak tulajdonítják, hogy nagyobb valószínűséggel tárják fel a szabálysértéseket.

Nemzeti auditrendszer

Valamennyi tagállam a 882/2004/EK rendelet előírásainak megfelelően végez auditokat. Ez fontos ellenőrzési eszköz, mivel kulcsfontosságú információkat biztosít a vezetőség számára ellenőrzési rendszereik hatékonyságáról. A tagállamok által elvégzett auditok eredményének áttekintésére – különösen akkor, ha azokat decentralizált régiókban végzik – vagy az auditról szóló jelentések nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásra azonban nem mindig kerül sor. Ezen túlmenően néhány tagállam arról számolt be, hogy az auditot végző egységeik erőforrásainak szűkössége miatt csökkent a végrehajtott auditok száma.

Egyes auditok során az illetékes hatóságok által bevezetett minőségirányítási rendszereket vizsgálták kiemelten. Ausztriában ez a folyamat az eljárások harmonizációját és a hatáskörök folyamatban lévő változásait eredményezte.

A Bizottság rendszeres találkozókat szervez, amelyek többek között az auditokra vonatkozó követelmény végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének fórumaként szolgálnak.

Erőforrások

Számos jelentésben változásokról számoltak be ezen a területen, például jelentős szervezeti változásról Franciaországban, Hollandiában, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban, valamint a laboratóriumi szolgáltatások ésszerűsítéséről (Bulgáriában és Spanyolországban az élelmiszer-biztonság, Lengyelországban pedig a növényvédő szerek terén). Észtországban és Portugáliában is folyamatban volt a laboratóriumok számára elkülönített erőforrások felülvizsgálata. Egyes tagállamok humánerőforrást irányítanak át a rutinellenőrzésektől a fokozottabban kockázatalapú „ellenőrzési kampányokhoz”, és általában tisztában vannak azzal, hogy hatékonyabban kell felhasználni az erőforrásokat, különösen a közkiadások szűkösségével jellemzett jelenlegi gazdasági helyzetben.

Az ellenőrző hatóságok teljesítményének javítását célzó intézkedések

A fő intézkedések többek között a jogszabályok naprakésszé tétele, iránymutatások és eljárások kidolgozása és/vagy fejlesztése, képzés és műhelytalálkozók (különösen az új eljárások végrehajtásával kapcsolatban), valamint a többéves nemzeti ellenőrzési tervek módosításai.

Ezen túlmenően egyes tagállamokban továbbfejlesztették az ellenőrzésekkel kapcsolatos információs rendszereket és üzleti folyamatokat a központi illetékes hatóság általi felügyelet fokozása céljából. Néhány tagállamban javult az ellenőrzési adatok értékelése és kritikus elemzése, miközben más tagállamokban azt tervezik, hogy növelik a központi illetékes hatóságok képességét arra, hogy igazolják az ellenőrzések hatékonyságát. Egyes tagállamokban jelenleg egyedi teljesítménymutatókat dolgoznak ki.

Ezenfelül példákkal szolgáltak az ellenőrző szervek közötti koordináció folyamatban lévő javulásáról és a decentralizált hatáskörökkel jellemzett tagállamokon belüli megfelelőbb koordinációs keretekről is. Néhány tagállamban az élelmiszer-ágazaton belüli internetes értékesítés növekedése tekintetében tett intézkedéseket ismertették. Számos tagállamban az élelmiszer-ipari vállalkozókra vonatkozó teljesítményértékelési rendszerek bevezetésével segítik az ellenőrzések fontossági sorrendjének meghatározását.

Az élelmiszer-ipari vállalkozók teljesítményének javítását célzó intézkedések

A tagállami jelentésekben szereplő fő intézkedések többek között irányelvek, képzések, tájékoztató kampányok és más események, valamint brosúrák. A jelentésekben szereplő további intézkedések például a következők: új állatjóléti központ létrehozása Dániában; a létesítmények szabályoknak történő megfelelését ösztönző mechanizmusok kidolgozása, valamint visszajelzés kérése a vállalkozóktól az ellenőrzések működésének egyszerűsítése céljából.

Következtetések

A tagállami éves jelentésekből kiderül, hogy a tagállamok aktívan próbálják új módszerekkel javítani az alkalmazott rendszerek hatékonyságát. A tagállamokban továbbra is jellemző a fokozottabban kockázatalapú ellenőrzések felé történő elmozdulás. A tagállamok ezenfelül eszközöket vezetnek be a központi illetékes hatóságok felügyeletének, valamint az ellenőrző hatóságok teljesítményének fokozása céljából.

Számos területen lehetőség van a folyamatos fejlődésre. A tagállamokon belüli ellenőrzési adatok megbízhatósága és összehasonlíthatósága tekintetében a szolgáltatott adatok közötti megfelelőbb kapcsolatok hatékonyabban jelezhetnék, hogy az ellenőrzésekkel milyen mértékben tárhatók fel a szabálysértések, és így milyen mértékben eredményeznek azok hatékony végrehajtást. Fokozná a folyamatos fejlődést, ha a jelentésekben nagyobb hangsúlyt helyeznének az önértékelésre, például a nemzeti auditok megállapításainak eredményeire és az éves jelentéssel kapcsolatos felülvizsgálati eljárásnak a jövőbeli tervekre gyakorolt hatására.

3.           A Bizottság tagállamokban végzett ellenőrzési tevékenységei

A 882/2004/EK rendelet előírja a Bizottság számára, hogy a tagállamokban ellenőrzéseket végezzen annak igazolására, hogy a hatósági ellenőrzések általában a vonatkozó többéves nemzeti ellenőrzési terveknek és az uniós jogszabályoknak megfelelően történnek-e.

E kötelezettségének teljesítése érdekében a Bizottság minden évben auditokat és vizsgálatokat végez a takarmány- és élelmiszerjognak, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti, illetve növény-egészségügyi jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzésére, továbbá annak vizsgálatára, hogy az ezeken a területeken végzett hatósági ellenőrzések az uniós joggal összhangban zajlanak-e. Ezt a programot közzéteszik a Bizottság honlapján.

Minden egyes audit megállapításait a következtetésekkel és a feltárt hiányosságok kezelésére vonatkozó ajánlásokkal együtt az érintett nemzeti hatósághoz intézett jelentésben közlik. A vizsgálati jelentések és a tagállami cselekvési tervek közzétételének, valamint a rendszeresen frissített országprofiloknak köszönhetően az érdekelt felek és a polgárok tényszerű képet kaphatnak a Bizottságtól arról, hogy a tagállamok ellenőrző hatóságai milyen módon tesznek eleget az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítására irányuló kötelezettségüknek.

A Bizottság az elmúlt években évente mintegy 250 auditot folytatott le, amelyek a teljes élelmiszerláncot, az állategészségügyet és állatjólétet, valamint a növényegészségügyet is érintették, és mintegy 70 %-uk az élelmiszer-biztonsággal volt kapcsolatos. Az összes audit mintegy 60 %-át jellemzően a tagállamokban, a többit pedig harmadik országokban végezték. Az Unióhoz 2013. július 1-jén csatlakozó Horvátországban csatlakozás előtti auditokat végeztek.

Ezen túlmenően a közelmúltban számos ágazat vonatkozásában áttekintő jelentéseket[5] készítettek. E jelentések lehetővé teszik a tagállamok által jelenleg végzett ellenőrzések átfogó áttekintését az elvégzett egyedi auditok eredménye alapján. Megállapítják azokat a fő hiányosságokat, amelyek feltehetően minden tagállamra vonatkoznak, ideértve az egyedi auditok hatálya alá nem tartozó tagállamokat. Értékes hozzájárulást biztosítanak továbbá a Bizottság szolgálatai és a tagállamok számára a jogszabályok felülvizsgálatához.

A Bizottság auditjairól készült jelentések, illetve az illetékes hatóságok válaszai a bizottsági jelentésekben megfogalmazott ajánlásokra a következő weboldalon találhatók:       http://ec.europa.eu/food/fvo/index_en.cfm

A következő szakasz számos olyan kérdésről ad tájékoztatást, amelyekkel a program keretében az elmúlt három évben az élelmiszer-biztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy terén a tagállamokban kiemelten foglalkoztak. Ezenkívül röviden összefoglalja a különböző auditsorozatok legfontosabb megállapításait és következtetéseit.

Élelmiszer-biztonság

A tej- és húsipar hatósági ellenőrzése

A Bizottság 2008 és 2011 között a vörös húsok előállításával és a tejtermeléssel kapcsolatos higiéniai ellenőrzéseket illetően valamennyi tagállamban végzett auditokat. Ezek az auditok megerősítették, hogy minden tagállam olyan ellenőrzési rendszert vezetett be, amely többé-kevésbé összhangban van a 882/2004/EK rendelet előírásaival, és megbízható ellenőrzéseket végez a vörös húsokkal, a tejjel és az ezekből készült termékekkel kapcsolatban. A végrehajtás tekintetében azonban megerősítettek egy korábban már megfigyelt tendenciát: miközben az ellenőrző hatóságok többnyire pontosan meghatározzák a hiányosságokat, nem minden esetben gondoskodnak időben tartós végrehajtási intézkedésről, ezért továbbra is előfordulhatnak szabálysértések.

A marhahús és a marhahúsból készült termékek nyomonkövethetősége

A marhahús és a marhahúsból készült termékek nyomonkövethetőségére vonatkozó ellenőrzéseket 2011-ben elvégezték, amelyekről az áttekintő jelentés elérhető. A legutóbbi felülvizsgálat azt jelzi, hogy a marhahús és a marhahúsból készült termékek nyomonkövethetőségére, illetve a kötelező címkézésre vonatkozó ellenőrzések jelentősen javultak a felkeresett tagállamokban. Az élő állatok nyomonkövethetőségét illetően hiányosságokat tapasztaltak a hatályos jogszabályok végrehajtásával és a hatósági ellenőrzések elvégzésével kapcsolatban az állatok egyes gyűjtőhelyein, például a kereskedők telephelyein és gyűjtőállomásokon. Az állatok nyilvántartásba vételéhez használt adatbázisok kezelésével kapcsolatban is megállapítottak hiányosságokat.

Vadon élő és tenyésztett vadak

Egy sor ellenőrző látogatást szerveztek négy tagállamba a vadon élő és tenyésztett állatokból származó vadhús előállításával kapcsolatos hatósági ellenőrzések végrehajtására vonatkozó információgyűjtés céljából. Az áttekintő jelentés elérhető, és részletesen ismerteti ezen ellenőrző látogatások eredményét.

Ezek az ellenőrző látogatások számos fontos kérdést vetettek fel, és e tekintetben jelenleg jogalkotási javaslatokról folyik egyeztetés a következők vonatkozásában: a Trichinella spiralis nem teljes körű vizsgálata az arra fogékony vadfajok közvetlenül a fogyasztónak szállított húsának kis mennyiségeiben; a hatósági higiéniai ellenőrzésekből kizárható „kis mennyiségek” tág értelmezése; a vadon élő vadak – korábban nyilvántartásba nem mindig vett, és ezért a hatósági ellenőrzések hatálya alá nem tartozó – gyűjtőközpontjainak rendszeres használata; a tenyésztett és vadon élő vadak közötti nem egyértelmű különbség, amely a vadhús valódi eredét illetően félrevezető fogyasztói tájékoztatás kockázatával jár; valamint a vadon élő vadállatok le nem nyúzott testének uniós jogszabályokat sértő, Unión belüli kereskedelme.

A halászati termékek és élő kéthéjú kagylók hatósági ellenőrzése

Kilenc tagállamban végeztek auditokat annak érdekében, hogy ellenőrizzék a halakra és élő kéthéjú kagylókra vonatkozó uniós követelmények betartását.

A halászati termékek tekintetében megállapították, hogy általában véve valamennyi felkeresett tagállamban átfogó hatósági ellenőrzési rendszer működik. Néhány tagállam esetében megállapították, hogy a hatósági ellenőrzések végrehajtásának módja régiónként eltér. A hatósági vizsgálatokat végző laboratóriumok általában véve jól felszereltek és el tudják végezni a szükséges vizsgálatokat. A legtöbb laboratóriumot akkreditálták.

Noha az egész rendszert jól alakították ki és megfelelően kezelik, kiderült néhány lényeges hiányosság, amelyek a következők ellenőrzésével függenek össze:

· elsődleges termelést végző helyek, például halászhajók és halgazdaságok;

· élő kéthéjú kagylók az alábbiakkal összefüggésben: a termelési területek osztályozása; a vizsgálatok gyakorisága a biotoxinok felügyelete terén és a végtermék vizsgálata.

A 2012-ben végzett auditok során hasonló megállapításokról számoltak be. Ezekről jelenleg áttekintő jelentés is készül.

A baromfitermékek hatósági ellenőrzése

2012-ben folytatódtak a baromfihúsra és a baromfihúsból készült termékekre vonatkozó tagállami ellenőrzési rendszerekkel kapcsolatban végzett auditok. Az előző évhez hasonlóan a rendszerek általában véve megfeleltek a követelményeknek, és e megfelelés a higiéniai szabályok megállapításáról szóló rendeletek hatálybalépését megelőzően fennálló helyzethez képest sokat javult. Az ellenőrzés a baromfi-termelési lánc egészét érintette, a gazdaságok szintjén végzett ellenőrzések száma néhány esetben azonban alacsony volt, és néhány közelmúltban végzett audit során megállapították, hogy a levágást követő vizsgálat nem volt megfelelő. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a következő területek továbbra is fejlesztésre szorulnak: a különleges higiéniai előírások alkalmazása, például a mintavételek gyakorisága vágott baromfi esetén, illetve a HACCP-tervek végrehajtása az egyes létesítményekben; a Bizottságot nem értesítik a kis kapacitással rendelkező vágóhidakra vonatkozó rugalmassági intézkedéseket lehetővé tevő nemzeti jogszabályokról.

Amint az a tejtermékeket és húsipari termékeket gyártó létesítményekben végzett ellenőrzések esetében történt, a végrehajtással kapcsolatban megállapították azt a tendenciát, hogy noha az ellenőrző hatóságok többnyire pontosan meghatározzák a hiányosságokat, nem minden esetben gondoskodtak időben végrehajtási intézkedésekről.

Szalmonella-ellenőrzési tervek

2011-ben folytatódtak a baromfiágazatban a szalmonellára vonatkozó nemzeti ellenőrzési tervekkel kapcsolatban végzett auditok. Valamennyi felkeresett tagállamban bevezették az ellenőrzési terveket, néhány esetben azonban a végrehajtás bizonyos kategóriákban késett. Mindazonáltal e tervek bevezetésével egyidejűleg megfigyelték a baromfiban előforduló szalmonella jelentős csökkenését. A nyomon követésre és a különböző baromfi-kategóriákban végzett szalmonella-mintavételezésre vonatkozó tervek a tagállamok többségében nem feleltek meg teljes mértékben az uniós jogszabályoknak; a hiányosságok nagyrészt a mintavétellel, a nem megfelelő vizsgálati eredményeket követően tett intézkedésekkel és a laboratóriumokkal kapcsolatos hiányosságok voltak. A 2012-ben végzett legújabb auditok során hiányosságokat állapítottak meg a központi illetékes hatóságoknak a tervek regionális hatóságok általi végrehajtására vonatkozó felügyelete terén is. Ezekről jelenleg áttekintő jelentés készül.

A nem állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó behozatali ellenőrzések

Egy 2010 és 2011 között elvégzett 12 auditból álló vizsgálatsorozatról áttekintő jelentés áll rendelkezésre a nem állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó behozatali ellenőrzésekre szolgáló hatósági ellenőrzési rendszerek végrehajtásának értékelése céljából.

A nem állati eredetű takarmányokra és élelmiszerekre vonatkozó fokozott hatósági ellenőrzésekről szóló 669/2009/EK rendelet hatálybalépése óta a tagállamok kielégítő lépéseket tettek annak végrehajtása érdekében. A tagállamokban nyilvánvaló együttműködés és párbeszéd valósul meg az illetékes hatóságok között, és elegendő munkaerő áll rendelkezésre az ellenőrzésekhez. Alaposan kidolgozták a dokumentált eljárásokat, azonban nem mindig aktualizálják rendszeresen azokat.

A 669/2009/EK rendeletben szereplő meghatározás értelmében a továbbszállítás, az 1152/2009/EK rendelet értelmében pedig az árutovábbítás (amelyek lehetővé tehetik, hogy bizonyos ellenőrzéseket a szállítmány végső rendeltetési helyén, annak az Unióba érkezési helyéről történő továbbszállítását követően végezzenek el) azonban – különösen több tagállam érintettsége esetén – nem mindig szavatolt teljes nyomonkövethetőséget, és gyakran nem tettek eleget az előzetes értesítésre vonatkozó kötelezettségnek. A vámkiadatás során a tagállamok felében nem mindig követték pontosan az uniós szabályozások által meghatározott eljárásokat. E hiányosságok következtében előfordulhat, hogy az árukat lezárt ellenőrzés nélkül adják ki. Miközben a laboratóriumi elemzésekre szolgáló rendszerek általában véve javultak, az uniós jogszabályokban szereplő pontos elemzési követelmények végrehajtása terén gyakran hiányosságokat állapítottak meg.

Növényvédőszer-maradékok

2011-ben lezárult egy növényvédőszer-maradékok ellenőrzésével kapcsolatos auditsorozat. Az auditokról készült áttekintő jelentés elérhető. Ezen auditok eredménye általában véve kedvező volt. Az előző auditsorozat óta számottevő előrelépés történt a növényvédőszer-maradékok hatósági ellenőrzéséhez kapcsolódó tervezés, végrehajtás és jelentéstétel terén. A mintavételek száma nőtt. A mintavételi eljárás során betartották az uniós jogszabályokat és a tagállamok túlnyomó többségében megfelelő végrehajtási intézkedéseket tettek, biztosítva ezáltal a fogyasztók magas szintű védelmét. A növényvédőszer-maradékok behozatali ellenőrzése során hatékony eljárásokat alkalmaztak. Az ellenőrzések hatékonyabb és eredményesebb szervezésére irányuló ajánlásokat tettek a tagállamok számára. Az ellenőrzések során célzottabban kell a megállapított kockázatokra összpontosítani, figyelembe véve az élelmiszer-ipari vállalkozók megfeleléssel kapcsolatos korábbi eredményeit, valamint az általuk végzett automatikus ellenőrzéseket. Csökkenteni kell a kijelölt laboratóriumok számát annak biztosítása érdekében, hogy az elemzéseket kizárólag megfelelő analitikai eszközökkel felszerelt laboratóriumokban végezzék el. 2012-ben egy kilenc tagállamot érintő új auditsorozat kezdődött, amelynek célja a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és alkalmazásának ellenőrzése.

Géntechnológiával módosított szervezetek (GMO)

2011-ben új, a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatos hatósági ellenőrzésekre kiterjedő auditsorozat kezdődött. Ez a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok mellett első alkalommal a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe kísérleti és termesztési céllal történő szándékos kibocsátásával kapcsolatos ellenőrzésekről szóló értékelést is tartalmazott. Négy tagállamban végeztek auditot. A kísérleti célú GMO tekintetében engedélyeztetési rendszert alkalmaztak, és a hatósági ellenőrzéseket az uniós követelményekkel összhangban végezték el. A MON 810 géntechnológiával módosított kukorica termesztésével kapcsolatos ellenőrzések vonatkozásában néhány eltérést tapasztaltak a tagállamok között. A géntechnológiával módosított élelmiszereket és takarmányokat illetően nem történt jelentős változás az előző auditsorozat óta. A GMO-mentes vetőmagban található GMO-anyag jelenlétére vonatkozó zéró toleranciát két tagállamban nem tartották be. A GMO-laboratóriumok teljesítménye a legtöbb esetben megfelelő volt.

Állategészségügy

A kiskérődzők elektronikus azonosító rendszerei

A Bizottság egy sor ellenőrző látogatást szervezett négy olyan tagállamba, amelyek jelentős juh- és kecskepopulációval rendelkeznek. E küldöttségek célkitűzései a következők voltak: a juhok és kecskék elektronikus azonosításának végrehajtása terén elért előrelépés értékelése; az elektronikus azonosítással kapcsolatos intézkedések eredményességének értékelése annak érdekében, hogy a juhok és kecskék mozgása nyomon követhető legyen; az érdekeltek elégedetlenségét kiváltó tényezők azonosítása; és az elektronikus azonosítás alkalmazásának elfogadását előmozdító tényezők meghatározása. A küldöttségekről áttekintő jelentés készült, amely elérhető.

Az áttekintő jelentés rámutat arra, hogy jelentős különbségek találhatók a tagállamok között a végrehajtás terén, különösen az elektronikus azonosítás járványvédelmi és irányítási célú alkalmazásával összefüggésben, ami részben abból fakad, hogy egyes tagállamok másoknál korábban vezették be az elektronikus azonosítást. Az állandó azonosítás biztosítása tekintetében az elektronikus jeladók helyszíni körülmények között megbízhatóbbnak bizonyulnak a füljelzőknél, azonban egyedi szakértelem és műszaki támogatás szükséges hozzájuk, amelyekről néhány érintett tagállamban gondoskodtak. E tagállamokban a mezőgazdasági termelőknek az elektronikus azonosítással kapcsolatos többletköltségek fedezéséhez nyújtott pénzügyi támogatás szintén ösztönzőnek bizonyult e módszer alkalmazása tekintetében.

Veszettség

A közép- és kelet-európai tagállamokban egy veszettség felszámolására irányuló jelentős program az Unió társfinanszírozásában részesül. A Bizottság számos auditot végzett az említett országokban bonyolított programokkal kapcsolatban. Ezek során megerősítették, hogy a vadak vakcinázását ösztönző kampányoknak köszönhetően számottevő előrelépés tapasztalható, és hogy ezáltal jelentősen csökkent az emberek és háziállatok megbetegedéseinek száma. Néhány tagállamban azonban hiányosságokat állapítottak meg a vakcinázási programok végrehajtása terén, különösen a kampányok időben történő megvalósításával és a csalétekben elhelyezett vakcinák kiszórásával és alkalmazásának időközeivel kapcsolatban.

Klasszikus sertéspestis

Az Unió a közeljövőben megerősítheti, hogy területén teljesen megszűnt a klasszikus sertéspestis. Ezt a biológiai biztonsággal kapcsolatos intézkedések fokozottabb alkalmazásának és az Unió által finanszírozott megelőzési programok keretében a vaddisznók körében végzett hatékonyabb vakcinázási kampányoknak köszönhetően érték el. A bizottsági auditok során megerősítették, hogy hatékonyan alkalmazták ezeket az intézkedéseket Romániában és Bulgáriában, ahol az elmúlt években szórványosan előfordult klasszikus sertéspestis a házi sertések körében. A programok folytatódnak, és a felszámolás helyett céljuk egyre inkább az, hogy igazolják a betegségtől való mentességet.

A betegségnek a szomszédos országokból – különösen a vaddisznók mozgása következtében – történő ismételt átterjedésének továbbra is fennálló kockázata miatt állandó nagyfokú éberségre és az ezen országokkal folytatott fokozott együttműködésre van szükség.

A száj- és körömfájást vizsgáló laboratóriumok hatósági ellenőrzése

Egy sor ellenőrzést végeztek a száj- és körömfájás élővírust vizsgáló uniós laboratóriumokkal kapcsolatban. Miközben a laboratóriumok többségében a biológiai biztonsággal kapcsolatos szabványok alkalmazása általában kielégítő volt, gyakorlatilag minden tagállamban megállapítottak kisebb hiányosságokat, néhány laboratóriumban pedig súlyos hiányosságokat tártak fel. Haladéktalanul korrekciós intézkedéseket tettek a potenciális állat-egészségügyi kockázatok mérséklése céljából, amelyekkel biztosítható a száj- és körömfájás élővírus kijutásának megelőzése.

Ezen ellenőrzések egyik jelentős tanulsága az, hogy a száj- és körömfájást vizsgáló laboratóriumok működése kizárólag azokban a tagállamokban engedélyezhető, amelyek továbbra is képesek szavatolni az egyedi uniós előírásoknak való megfelelést, és különösen biztosítani tudják az e célra szükséges erőforrásokat. A Bizottság és a tagállamok mérlegelik, hogy a jövőben milyen módon szervezzék meg a száj- és körömfájást vizsgáló laboratóriumokkal kapcsolatos ellenőrzéseket.

Állatjólét

A kifejezetten az állatjóléttel kapcsolatos ellenőrzéseket vizsgáló auditok mellett jelenleg a vörös húsra és a baromfihúsra vonatkozó higiéniai ellenőrzésekkel kapcsolatos bizottsági auditok során is rendszeresen értékelik az állatok vágás közbeni kíméletével kapcsolatos tagállami ellenőrzéseket. Ez fontos kiegészítő erőforrást jelent az állatjóléttel kapcsolatos ellenőrzések megfelelőbb tiszteletben tartásának előmozdításához. Az auditok során különösen a vágóhidak létesítményeit, például a pihentető istállókat és a kábításra szolgáló létesítményeket, valamint az állatok levágásra történő szállítását vizsgálták, és a fejlesztésre irányuló megfelelő ajánlásokat tettek. Egy audit során megállapították, hogy noha az érintett tagállam jelentős számú vágóhídján egy vallási szokás szerint történő vágással kapcsolatos eltérés alapján kábítás nélkül végezték a levágást, az így előállított húsnak mindössze egy részét értékesítették ennek megfelelően.

A kifejezetten az állatjóléttel kapcsolatos ellenőrzéseket vizsgáló bizottsági auditok az állatok gazdaságokban megvalósuló és szállítás közbeni kíméletére terjedtek ki. Ezek az auditok a Bizottság szolgálatai által a tojótyúkok nem korszerűsített ketrecekben tartásának – az előírás szerint 2012. január 1-jétől hatályba lépő – tilalmával kapcsolatban végzett tagállami nyomon követés részét képezték, amelynek következtében 13 tagállam ellen 2012. január 27-én kötelezettségszegési eljárás indult. Ugyanígy a tagállamokkal kapcsolatos bizottsági auditok során aktualizálták a tagállamok felkészültségi szintjét a vemhes kocák és kocasüldők kötelező csoportos tartási rendszereivel kapcsolatos 2013. január 1-jei határidő tekintetében. Az egyik auditot a Bizottság kifejezetten azzal a céllal folytatta le, hogy bizonyítékot szerezzen az egyik tagállam ellen az állatok vágás közbeni kíméletével kapcsolatban megindított kötelezettségszegési eljárás vonatkozásában.

A közelmúltban végzett auditok a brojlercsirkék jólétére is kiterjedtek. Az állatjóléttel kapcsolatos auditok során azokat az állatfajokat is vizsgálják, amelyek nem tartoznak az uniós rendelkezések hatálya alá, de amelyekre az uniós jog értelmében az Európa Tanács ajánlásai teljes körűen alkalmazandók.

A szállítást illetően jelenleg további cél, hogy elősegítsük a tagállamok bevált gyakorlatokból történő tapasztalatszerzését. A korábbi auditok azt jelezték, hogy számos tagállamban nem megfelelően jártak el a járművek engedélyezése során, így a 2012-ben végzett auditok középpontjában az engedélyezési eljárás állt, és meghatározták a bevált gyakorlatok területeit. A nemzeti kapcsolattartó pontok folyamatban lévő, évente kétszer a Bizottságnál rendezett találkozóin megosztották ezeket a többi tagállammal. Ezenfelül még egy találkozót tartottak Franciaországban, Sète kikötőjében a tengeri hajók engedélyezéséért felelős valamennyi tagállam részvételével, mivel korábban számos illetékes hatóság jelezte, hogy nehézségekbe ütközik az állatok tengeri szállítására vonatkozó követelmények végrehajtása.

A bizottsági auditok kiterjedtek az állatok Törökországba történő kivitelére is, amely növekvő tendenciát mutat. A Bizottság auditot végzett Bulgáriában az Unió kiléptető határállomásán, és az indokolatlan késések kiküszöbölése érdekében az eljárások felgyorsítására irányuló ajánlásokat tett. Ezen audit során az ellenőrzést végző csoport ellátogatott a határ törökországi oldalára is az ottani ellenőrzések felülvizsgálata céljából.

Növényegészségügy

A tagállamokban a növényegészségügy terén végzett, a behozatali ellenőrzési intézkedéseket és a károsító szervezetek megjelenése esetén tett uniós szükséghelyzeti intézkedések végrehajtását értékelő auditok során jelentős különbségeket állapítottak meg a vizsgált tagállamok között a behozatali ellenőrzések szervezése és annak tekintetében, hogy ezek során milyen hatékonyan képesek észlelni a károsító szervezeteket az importra bemutatott szállítmányokban. A felszámolásra tett erőfeszítések sikere számottevően eltért a különböző károsító szervezetek esetében, mivel egyes károsító szervezetek ellenőrzése könnyebb, mint másoké. Az auditok igazolták a szervezet észlelése idején a felszámolásra tett határozott erőfeszítések fontosságát, mivel a szervezet megtelepedését követően rendkívül nehéz vagy akár lehetetlen felszámolni azt.

A Portugáliában 1999 óta rendszeresen végzett, a fenyőfa fonalférgének felszámolásával kapcsolatos auditok ellenére a helyzet – különösen a vizsgálatok és a rossz egészségi állapotú fák pufferzónából történő eltávolítása tekintetében – továbbra sem kielégítő.

Takarmányok

Az élelmiszer-biztonság területére jellemző átfogó kép alapján a láncban működő vállalkozók megfelelésének szintje változó. Miközben az elsődleges termelés esetében kielégítő a helyzet, a nem elsődleges termelés terén egyértelműen javulásra van szükség az alábbiak vonatkozásában: A HACCP-alapú eljárások kialakítása és végrehajtása; a korábbi gyártási tételekből származó keresztszennyeződések minimalizálását célzó hatályos intézkedések; és a nemkívánatos anyagok nyomon követése. A takarmányokkal kapcsolatos hatósági ellenőrzések általában a takarmányláncban részt vevő fő vállalkozókat érintik, bizonyos típusú létesítmények (nevezetesen a takarmánylánc számára termékeiknek mindössze egy részét szállító, élelmiszer-előállító létesítmények) azonban továbbra sem tartoznak az ilyen ellenőrzések hatálya alá. Ezenfelül az ellenőrzések és a mintavételi tevékenységek végrehajtására kedvezőtlen hatást gyakorolnak célzott kialakításuk hibái.

A takarmányok forgalomba hozatalát illetően az auditok során megállapították, hogy a vonatkozó követelményeknek való megfelelés szintje kielégítő.

Fertőző szivacsos agyvelőbántalmak és állati melléktermékek

Az e területekkel kapcsolatos auditokat ma általában együtt végzik el, mivel néhány kivételtől eltekintve a BSE már nem jelent kiemelt kockázatot. Az auditok során megállapították, hogy az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek kategóriájuknak megfelelő kezelése nagyrészt megfelelt az uniós szabályoknak. Néhány tagállamban azonban a háztáji gazdaságokban történő vágásból származó állati melléktermékeket (ideértve a különleges fertőzésveszélyt jelentő anyagot) továbbra is a helyszínen ártalmatlanítják; az ilyen háztáji gazdaságokból származó elhullott állatok ártalmatlanítására jellemző hiányosságokkal együtt ez is kedvezőtlenül befolyásolja a BSE nyomon követésének hatékonyságát ezekben a tagállamokban. A tetemeltakarítást illetően a megfelelés szintje általában kielégítő volt, noha néhány esetben hiányosságokat tapasztaltak az idővel, hőmérséklettel és nyomással kapcsolatos feldolgozási követelmények betartásának nyomon követése terén.

Az állati eredetű élelmiszerek és az állatok behozatali ellenőrzése

Az e területen végzett auditok továbbra is a biztonságos behozatalért felelős, kulcsfontosságú védelmi eszközök. A behozatallal kapcsolatos ellenőrzések – többek között a vámhatóságokkal való szorosabb együttműködésnek és a jelentős képzésnek köszönhetően – javulnak. A Bizottság egyes tagállamokban hiányosságokat állapított meg a központi és a decentralizált hatóságok közötti kommunikáció terén, amelyek bizonyos esetekben aláássák az ellenőrzések általános hatékonyságát. Miközben néhány tagállamban javulás tapasztalható az átrakott szállítmányok előzetes bejelentése terén, e követelmények illetékes hatóságok általi végrehajtása egyes fő kikötőkben továbbra sem megfelelő.

Az előző évi jelentés óta a behozatalra vonatkozó közös számítógépes rendszer, a TRACES végrehajtása kielégítőbbé vált. A TRACES rendszerét korábban nem használó tagállamok némelyike mostanra bevezette azt. Az állat-egészségügyi határállomások működését hozzá kell igazítani a TRACES új változataihoz, ami jelenleg folyamatban van.

Állatorvosi gyógyszerek és szennyezőanyagok szermaradványai

A tagállamok saját nemzeti szermaradvány-megfigyelési terveik végrehajtása terén továbbra is az előző évi éves jelentésben megállapított kihívásokkal néznek szembe, ideértve a következőket: a szermaradvány-elemzésre vonatkozó laboratóriumi akkreditáció által érintett módszerek számának tagállamok közötti eltérései; és a vágás során az élelmiszerláncra vonatkozóan biztosított információkkal kapcsolatos követelmények értelmezésének különbségei.

A dioxinokkal kapcsolatos, jelenleg folyamatban lévő auditok tekintetében – amelyek során értékelik, a tagállamok annak biztosítására való képességét, hogy a Balti-tengerből kifogott és emberi vagy állati fogyasztás céljára forgalomba hozott halak dioxintartalma megfeleljen az uniós határértékeknek – az eddig begyűjtött adatok tanúsága szerint a tagállamok nem következetes megközelítést alkalmaznak annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a fogyasztók előírásoknak meg nem felelő halaknak való kitettségét.

A bizottsági ajánlások nyomon követése

A bizottsági jelentésekből származó valamennyi ajánlást különböző tevékenységek révén rendszeresen nyomon követik.

A tagállamok illetékes hatóságainak „cselekvési tervet” kell benyújtaniuk, amelyben kifejtik, milyen módon követték vagy készülnek követni a bizottsági ajánlásokat. A Bizottság értékeli a cselekvési tervet, és szisztematikusan nyomon követi az intézkedések végrehajtását többek között a következők révén: a) általános nyomonkövetési auditok; b) adott kérdésekkel kapcsolatban végzett helyszíni nyomonkövetési auditok, illetve adott kérdéseket érintő írásbeli jelentések kérése; c) nagy területet érintő vagy tartósan fennálló problémák esetén magas szintű kétoldalú találkozók.

Az általános nyomonkövetési auditok során a kiemelten fontos kérdéseket követik nyomon, és ellenőrzik az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által korábban végzett ágazati auditokból származó, a tagállamok számára továbbra is nyitott ajánlások vonatkozásában tett előrelépést. Az ezen auditok eredményeit ismertető országprofilok megtalálhatók a következő honlapon: http://ec.europa.eu/food/fvo/country_profiles_en.cfm

Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ajánlásainak tagállamok általi megvalósítása terén tett előrelépés nyomon követését illetően a 2005 és 2010 közötti időszakban végzett általános nyomonkövetési auditok eredménye azt jelzi, hogy az ajánlások 97 %-a esetében a tagállamok intézkedéseket tettek az ajánlások megvalósítása érdekében, vagy kielégítően kötelezettséget vállaltak arra, hogy meghatározott határidőn belül megvalósítják az ajánlásokat. Azokat az ajánlásokat, amelyek vonatkozásában nem történt kielégítő kötelezettségvállalás (3 %), számos mechanizmus útján aktívan igyekeznek megvalósítani, amint azt a 2.5. szakaszban ismertettük. Kis számuk ellenére ezek az ajánlások lényegükből adódóan a legnehezebben megvalósíthatók, és általában mélyen gyökerező mögöttes problémákra utalnak, ideértve a jogszabályok értelmezését.

4.           A tagállamokban végzett ellenőrzésekre vonatkozó információk egyéb forrásai

Ágazatspecifikus jelentések készítése

Az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjólét, valamint a növényegészségügy különböző szempontjaira vonatkozó uniós jog rendelkezései előírják a tagállamok számára, hogy az adott követelmények alapján a Bizottságnak rendszeresen jelentést nyújtsanak be. A nemzeti jelentések alapján a Bizottság ágazati jelentéseket készít; ezekben beszámol az élelmiszerláncra vonatkozó bizonyos uniós jogszabályi előírások végrehajtásának állásáról, valamint egyes esetekben az érintett területeken végzett hatósági ellenőrzésekről és azok eredményeiről is.

A legfontosabb ilyen jelentések a következő területeket érintik: a kérődző állatokban a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) jelenlétének ellenőrzése és vizsgálata; a zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az élelmiszerből származó betegségkitörések tendenciái és forrásai az Európai Unióban (a jelentés felelőse: EFSA); a szarvasmarhafélék és sertések bejelentendő megbetegedései (az Unión belüli kereskedelem vonatkozásában); éves uniós jelentés a növényvédőszer-maradékok értékeinek megfigyeléséről; a betegségek felszámolását figyelemmel kísérő munkacsoport üléseiről szóló jelentések. Az ezekben a jelentésekben szereplő információk jelentős mértékben hozzájárulnak az auditokra elkülönített erőforrások elosztásának rangsorolásával kapcsolatos döntéshozatali folyamathoz.

Az elmúlt évben közzétett legfontosabb bizottsági jelentéseket, illetve azok honlapját felsoroló táblázatot e jelentés melléklete tartalmazza.

Sürgősségi riasztási rendszerek és más jelentéstételi eszközök

A meglévő sürgősségi riasztási rendszerek, úgymint az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF), az állatbetegségek bejelentő rendszere (ADNS) és az Europhyt növény-egészségügyi értesítő rendszer fontos eszközök, mivel lehetővé teszik a szükséghelyzetekre és a felmerülő kockázatokra való gyors reagálást, továbbá adatokkal szolgálnak a kártevők és betegségek előfordulására vonatkozóan. E rendszerek adatai lényeges támpontot is nyújtanak a biztonsági szabványoknak való megfelelés hiányosságainak feltárása során, ezért ezeket az adatokat az ellenőrzésekről szóló értékelésben szigorúan felülvizsgálják. Az élelmiszer-biztonsági és állatbetegség-bejelentő rendszerek részletes eredményeiről a RASFF és az ADNS rendszerekről szóló éves jelentések adnak áttekintést, amelyeket a Bizottság minden évben az alábbi weboldalán tesz közzé:

http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/index_en.htm http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/adns/index_en.htm .

A Bizottság elindított egy olyan Europhyt-weboldalt (a növény-egészségügyi okokból feltartóztatott szállítmányokra vonatkozó értesítési rendszer), amelyen havonta közzéteszi a feltartóztatásokról szóló jelentéseket[6]. 2013-ban éves Europhyt-jelentés közzétételét tervezik a honlapon.

A TRACES rendszer, amelynek révén a Bizottság és a tagállamok információcserét folytathatnak az (uniós/belföldi termelésből származó vagy harmadik országból importált) állatokra és állati eredetű termékekre irányuló ellenőrzésekről, szintén fontos adatforrást jelent, amely nemcsak az áruforgalom volumenéről, hanem az elvégzett hatósági állatorvosi ellenőrzésekről is tájékoztat:

http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/traces/index_en.htm.

5.           A hatósági nyomon követés eredménye

Az Unióban leginkább a szalmonella és a Campylobacter okozza az élelmiszerből származó betegségeket. A zoonózisról szóló tagállami jelentéseknek az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)[7] általi elemzése megerősíti, hogy az emberek körében előforduló szalmonellózis csökkenő tendenciát mutat az Európai Unióban. 2010-ben összesen 99 020 esetben erősítettek meg emberi megbetegedést (2012-ben közzétett adat), amely a 2009. évi adatokhoz képest 8,8 %-os csökkenést jelent, és egy hat éve folyamatosan tartó tendenciába illeszkedik. Az EFSA jelentése rámutat arra, hogy a megbetegedések számának folyamatos csökkenése annak köszönhető, hogy a tagállamok baromfi-populációinál alkalmazzák a szalmonella ellenőrzésére vonatkozó programokat. A tagállamok baromfihús-ágazataival kapcsolatban végzett auditok alátámasztják ezt az álláspontot.

6.           Bizottsági nyomon követés és végrehajtás

A végrehajtási intézkedések kitartó figyelemmel kísérése és összehangolása az e jelentésben szereplő valamennyi területen továbbra is kiemelt fontossággal bír.

Jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az érintett tagállamokkal együttműködésben felszámolják az uniós jogszabályok helyes alkalmazásának akadályait. A minden esetben alkalmazott megközelítés során figyelembe veszik a hiányosság nagyságát, a felmerülő kockázatokat, a tagállamok által már megtett intézkedéseket és más tagállamok esetleges érintettségét. Megvizsgálják a hiányosságok hátterében álló okokat, hogy a további előfordulás megakadályozását célzó megoldásokat keressenek.

Ezért a Bizottság például intenzív párbeszédet folytat néhány tagállammal abból a célból, hogy – többek között rendszeres magas szintű kétoldalú találkozók útján – megoldást találjanak a tartósan fennálló szabálysértésekre és a végrehajtással kapcsolatos súlyos problémákra.

Az egyik részt vevő tagállam Görögország. A görög hatóságok egyértelmű mérföldköveket tartalmazó, részletes cselekvési tervet dolgoztak ki, amelyet jelenleg a fokozottabb megfelelés irányába tett előrelépés nyomon követésére alkalmaznak.

A „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” című program keretében a Bizottság továbbá különleges testre szabott képzési intézkedéseket dolgozott ki azokra az esetekre, amelyekben képzéssel elősegíthető a jogszabályoknak való megfelelés. Bulgária és Románia esetében különleges képzési tevékenységeket szerveztek annak érdekében, hogy útmutatást biztosítsanak a hatóságoknak az állati melléktermékek kezelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos hiányosságok pótlásához.

Amennyiben szükséges vagy indokolt, kötelezettségszegési eljárás kezdeményezésére kerül sor.

Szabálysértésekkel vagy végrehajtási problémákkal kapcsolatos további fontos információforrások a nyilvánosság, illetve a civil szervezetek tagjai részéről érkező panaszok, amelyek kapcsán a Bizottság gondot fordít annak biztosítására, hogy ezeket a panaszokat – az ügyek kedvező lezárása érdekében – az érintett tagállammal együtt tanulmányozzák. A jog nem megfelelő alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy az élelmiszer-biztonság területére vonatkozó uniós szakpolitikai célkitűzések nem valósulnak meg. Az uniós jog alkalmazásában és végrehajtásában mind az uniós intézmények, mind a tagállamok – ideértve a helyi és regionális hatóságokat és bíróságokat – részt vesznek. Elsősorban a tagállamok felelősek az uniós Szerződések és jogszabályok helyes és időben történő alkalmazásáért. A Bizottság utolsó lehetőségként kötelezettségszegési eljárást indít a szabályok betartatása érdekében, ha bizonyítható az uniós jog rendszeres és tartós helytelen alkalmazása.

A Bizottság kötelezettségszegési eljárást folytathat, amelynek keretében felkérheti a tagállamokat, hogy pótolják valamely jogszabály elmulasztott átültetését, illetve helyesbítsenek egy helytelenül átültetett vagy helytelenül alkalmazott jogszabályt. A Bizottság az ügyet a Bíróság elé viheti, és kérheti a közösségi jog tagállam általi megsértésének kimondását. Amennyiben a Bíróság első határozatát nem tartják be, ismét a Bírósághoz fordulhat pénzügyi szankciók alkalmazását kérve.

A kötelezettségszegési eljárás fontos szerepet tölt be az uniós jogszabályok helyes alkalmazásának és a polgárokat érintő előnyöknek a biztosításában. A tojótyúkok védelméről szóló jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban 2012-ben kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások és a sertések védelmével kapcsolatos hasonló megközelítés egyértelmű jelei útján a Bizottság bebizonyította, hogy komolyan veszi említett szerepét.

A további eszközök közül a Bizottság uniós kísérleti projektjének célja az, hogy gyorsabb és teljesebb körű megoldásokat biztosítson az uniós jogszabályok alkalmazása kapcsán felmerülő kérdésekre. Az eszközt a Bizottság és a tagállamok közötti kommunikáció javítására, valamint arra használják, hogy hozzájáruljanak a végrehajtási problémák megoldásához anélkül, hogy hivatalos kötelezettségszegési eljáráshoz kelljen folyamodni.

A kötelezettségszegésekkel kapcsolatos további információk az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló éves beszámolókban olvashatók, amelyeket a Bizottság a következő honlapon tesz közzé:   http://ec.europa.eu/eu_law/infringements/infringements_annual_report_hu.htm.

7.           Nemzetközi kereskedelem

A Bizottság aktívan részt vesz az élelmiszer-biztonság, valamint az állat- és növényegészségügy területén működő, nemzetközi szabványügyi testületek tevékenységében. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik továbbá azon nem uniós országokkal, ahol az élelmiszer-kereskedelem biztonságával kapcsolatban biztosítékokat kívánnak kapni, valamint nyújtanak is. Ez a biztonságos alapon folytatott kereskedelem biztosítását célzó hatályos ellenőrzések hatékonyságáról szóló részletes vitával jár. A folyamat során szerzett tapasztalatok a tagállamokban alkalmazott ellenőrzési rendszerek irányítására is hatást gyakorolnak.

8.           Következtetések

A tagállamok alapjában véve megfelelően biztosítják az élelmiszerlánc egészét érintő hatósági ellenőrzések végrehajtását, és tiszteletben tartják az élelmiszer-biztonsággal, a növény- és állategészségüggyel, valamint az állatjóléttel kapcsolatos kérdéseket. Noha további fejlesztések szükségesek, az ellenőrzési eszközök és erőforrások eredményes alkalmazása, illetve az ellenőrzések megtervezése, végrehajtása és összehangolása terén valamennyi ágazatban sikerült előrelépést elérni.

A hatósági ellenőrzések és az azok hatékonyságát optimalizáló jogalkotási eszközök az uniós élelmiszerlánc kulcsfontosságú elemei. Az illetékes hatóságok számára lehetővé teszik, hogy az ellenőrzéseket a kockázatok alapján hajtsák végre, megállapítsák a hiányosságokat és azokat időben kezeljék. Az élelmiszer-biztonsági és egészségügyi helyzetekkel kapcsolatban világos áttekintést biztosítanak az illetékes hatóságok számára.

A tagállamok jelentései biztosítékkal szolgálnak afelől, hogy a nemzeti illetékes hatóságok komolyan veszik a feladatukat, miközben az ellenőrzések fokozottabban kockázatalapúvá válnak, amit a bizottsági szakértők által végzett auditokról szóló jelentések is megerősítenek. Folyamatosan az ellenőrző hatóságok felügyeletének és teljesítményének fokozását célzó új eszközöket vezetnek be.

A Bizottság különleges helyszíni auditjai, illetve a valamennyi ágazatot érintő és a szabálysértések hátterében álló okokra összpontosító általános nyomonkövetési auditok különösen fontos szerepet töltenek be a kezelendő hiányosságok meghatározásában, illetve a korrekciós intézkedések megtételének biztosításában. A Bizottság egy célértékek és mutatók segítségével folyamatosan felülvizsgált rendszert működtet, hogy kvantitatív módon vizsgálja a tagállamok által a korrekciós intézkedések végrehajtása terén elért előrelépést.

A tagállamok ellenőrzési tevékenységeit és jelentéseit kiegészítő bizottsági auditokról szóló jelentések stabil keretet biztosítanak a tagállamok ellenőrzési rendszerei hatékonyságának értékeléséhez.

A rendszer lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy szükség esetén megtegye a megfelelő intézkedéseket azért, hogy elérje a tagállamokban működő hatósági ellenőrzési és auditrendszerek továbbfejlesztését.

_______________________

MELLÉKLET

AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI, ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÁLLATJÓLÉTI, VALAMINT NÖVÉNY-EGÉSZSÉGÜGYI UNIÓS JOGSZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ KÖZZÉTETT BIZOTTSÁGI ÁGAZATI JELENTÉSEK JEGYZÉKE

Jelentés || Jogalap || Közzététel

Éves jelentés: A kérődző állatoknak a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) jelenléte tekintetében való ellenőrzése és vizsgálata az Európai Unióban || Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (4) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/tse_bse/monitoring_annual_reports_en.htm

Uniós összefoglaló jelentés: A zoonózisok, a zoonózis‑kórokozók és az élelmiszerből származó betegségkitörések tendenciái és forrásai az Európai Unióban || A zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (2) bekezdése (az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság [EFSA] mint a jelentés felelőse az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együttműködésben készítette el a jelentést) || http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/doc/2090.pdf

Éves jelentés: Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF-rendszer) || Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke || http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/rasff_publications_en.htm

Jelentés || Jogalap || Közzététel

Éves uniós jelentés a növényvédőszer-maradékok értékeinek megfigyeléséről || A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikke (a jelentés felelőse: EFSA) || http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/doc/2430.pdf

Éves jelentés az élelmiszer-besugárzásról || Az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1999. február 22-i 1999/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (3) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/irradiation/index_en.htm

Bizottsági szolgálati munkadokumentum a nemzeti szermaradvány-megfigyelési tervek tagállamokban történő végrehajtásáról || Az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről, valamint a 85/358/EGK és 86/469/EGK irányelvek, továbbá a 89/187/EGK és 91/664/EGK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelv 8. cikke || http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/residues/control_en.htm

Jelentés a tagállamokban a betegségek felszámolását figyelemmel kísérő munkacsoport szakértői alcsoportjainak (szarvasmarha-brucellózis, bárány- és kecskebrucellózis, szarvasmarha-gümőkór és veszettség) üléseiről. || A munkacsoport 2000-ben jött létre az élelmiszer-biztonságról szóló bizottsági fehér könyvben előirányzott fellépés eredményeképpen. || http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/eradication/taskforce_en.htm

Állatjólét: a szállításra vonatkozó rendelet || Az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és a 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (2) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/transport/inspections_reports_reg_1_2005_en.htm

[1]               Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről, HL L 191., 2004.4.30.

[2]               Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról.

[3]               A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 189., 2007.7.20.

[4]               Az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete (2012. november 21.) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről, HL L 343., 2012.12.14.

[5]               http://ec.europa.eu/food/fvo/specialreports/index_en.htm

[6]               http://ec.europa.eu/food/plant/europhyt/interceptions_en.htm

[7]               Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) tudományos jelentése: Az Európai Unió összefoglaló jelentése a zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az élelmiszerből származó betegségkitörések 2010. évi tendenciáiról és forrásairól               http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/doc/2597.pdf