This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013DC0468
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS concerning the added value of macro-regional strategies
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről
/* COM/2013/0468 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről /* COM/2013/0468 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a makroregionális stratégiák hozzáadott
értékéről 1. Bevezetés A makroregionális elv a Balti-tenger környezetkárosodása elleni közös
fellépés, valamint a térség kihívásaival és lehetőségeivel kapcsolatos
összehangolt intézkedések iránti igényből bontakozott ki. Így jött létre
az EU-nak a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló stratégiája (a
továbbiakban: EUSBSR), amelyet 2009-ben fogadtak el. Az Európai Unió Duna
régióra vonatkozó stratégiáját (a továbbiakban: EUSDR) 2011 júniusában fogadták
el, és az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a makroregionális
stratégiák elvének értékelésétől függően 2014 végéig terjessze
elő az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiát.[1] Más régiók szintén vizsgálják e
megközelítés előnyeit. A cél az, hogy összehangolt fellépésre kerüljön sor az olyan ügyek
kapcsán, amelyeket együtt jobban lehet kezelni, mint önállóan. A két stratégia
a fejlődés akadályainak leküzdésére és a régiókban rejlő potenciál
kibontakoztatására irányul. Többoldalúvá kívánják tenni az ügyeket, és túl
akarnak lépni az EU jelenlegi határain a szomszédokkal való egyenrangú
együttműködés érdekében. Ez a megközelítés arra ösztönzi a
résztvevőket, hogy ne csupán a nemzeti határokon, hanem az elérhető
lehetőségekről való stratégiaibb és kreatívabb gondolkodás gátjain is
lépjenek túl. A makroregionális stratégia célja új projektek és kezdeményezések mozgósítása,
amelyek megteremtik a közös felelősség érzését. A területi
együttműködés és kohézió jelentős innovációjáról van szó. Ugyanakkor
ezt a megözelítést – amely az INTERREG-ben[2]
és hasonló közösségi kezdeményezésekben gyökerező együttműködés
hagyományára épül – az elért eredmények és a szükséges erőfeszítésekhez
mért sikerek alapján kell elbírálni. Míg maga a megközelítés bizonyos fokú
népszerűségnek örvend, a végrehajtása kihívást jelent, mivel a
fejlesztéseknek valódi hozzáadott értéket kell felmutatniuk a lehető
leghatékonyabb és legfenntarthatóbb módon. 1.1. A jelentés célja A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza a makroregionális
stratégiák elvét, értékelje az általuk képviselt hozzáadott értéket, és az
eredményeket 2013 júniusáig nyújtsa be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.[3] Ez a jelentés: ·
tisztázni kívánja az elvet; ·
értékeli a meglévő makroregionális stratégiák
hozzáadott értékét; ·
ajánlásokat tesz a további teendőkre. Az értékelés az eddigi teljesítményt – előrelépéseket és nehézségeket
egyaránt – az átfogó uniós politikai keret, ezen belül az Európa 2020
stratégia, valamint a Szerződésekben jelenleg meglévő területi
szemléletmód tükrében veszi számba. 1.2. Értékelési módszer[4] A jelentés több forráson alapul, például: ·
az EUSBSR-ről és EUSDR-ről szóló
bizottsági jelentések, valamint az ezeket követő tanácsi következtetések
és a 2012. márciusi közlemény az EUSBSR-ről; ·
a több mint 100 kulcsszereplő körében végzett
felmérés; ·
külső szakértők által készített független
értékelések; ·
a vonatkozó tudományos és politikafejlesztési
szakirodalom áttekintése. A véleményezők ajánlásai: ·
mivel mindkét meglévő makroregionális
stratégia viszonylag új, hatásuk egyelőre nehezen mérhető fel, így
azt közép-, illetve hosszú távon kell mérni; ·
különbséget kell tenni az átfogó elv és a
végrehajtás értékelése között.
2. A makroregionális stratégia elve A makroregionális együttműködés alapját számos tényező
együttesen alkotja: regionális azonosságtudat; a közös stratégiai tervezés
iránti igény; valamint az erőforrások egyesítésére való hajlandóság. A kiinduló meghatározásokat[5]
a 2014–2020-ra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló rendeletben[6] foglalták egységes szerkezetbe,
amely szerint a makroregionális stratégia: 1) az azonos földrajzi régióban található tagállamokra és harmadik
országokra vonatkozó integrált keret; 2) közös kihívásokkal foglalkozik; 3) kihasználja a gazdasági, társadalmi és területi kohézióért
folytatott megerősített együttműködés előnyeit. A makroregionális stratégiát az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak
kell jóváhagynia. Az elgondolás az alábbi elveket is magában foglalja: ·
integráció – a
célkitűzéseket be kell ágyazni a meglévő (uniós, regionális, nemzeti,
helyi, előcsatlakozási szintű) szakpolitikai keretekbe, (uniós,
országspecifikus, területi együttműködési, ágazati) programokba és
pénzügyi eszközökbe; ·
koordináció – el kell
kerülni a szakpolitikák, stratégiák és finanszírozási források elaprózódását az
ágazati szakpolitikák, a szereplők és a különböző kormányszintek
között egyaránt; ·
együttműködés – a
régióban levő országoknak és ágazatoknak együtt kell működniük, hogy
a befelé forduló hozzáállást a regionális fejlesztési ötletek kifelé
tekintő szemléletmódja váltsa fel; ·
többszintű kormányzás – a különböző döntéshozatali szinteken álló szereplőknek
javítaniuk kell az együttműködést, újabb döntéshozatali szintek
létrehozása nélkül; ·
partnerség – uniós és
nem uniós országok együtt munkálkodhatnak a közös érdekek mentén, egymás
kölcsönös tiszteletben tartása mellett. A célkitűzések az érintett régió szükségleteinek megfelelően
változhatnak. Mindazonáltal azokat az ügyeket kell kiemelt fontosságúként
kezelni, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak és tényleges hozzáadott
értéket képviselnek a horizontális közösségi politikák vonatkozásában, különös
tekintettel az Európa 2020 stratégiára. A kihívásokat és a lehetőségeket
egyaránt számba kell venni, hiszen az eltérő fejlődési szakaszokban
levő országok eltérő prioritásokkal rendelkeznek: ·
kihívások, amelyek
tekintetében a fokozott együttműködés elengedhetetlen (például a
környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással vagy az összeköttetéssel
kapcsolatos kérdések); ·
lehetőségek,
amelyek tekintetében a fokozott együttműködés közös érdek, a közös
kezdeményezések, hálózatépítés, a tapasztalatok megosztása, a finanszírozás
egyesítése révén (például kutatás, innováció, üzlet, kapacitásépítés). Ez a kettős jelleg megjelenik a Tanács 2012. júniusi
következtetéseiben[7]
is, amelyekben az uniós belső piac és a versenyképesség kiteljesítése, az
integrált tengerpolitika (különösen a „kék növekedés”) végrehajtásának
megkönnyítése, valamint a környezetszennyezés közös kihívásainak kezelése és a
hiányzó infrastrukturális kapcsolódások áthidalása jegyében jóváhagyta a
megközelítést. Ezen túlmenően a stratégiák a közös erőfeszítések
ösztönzésére is használhatóak az innováció, az éghajlatváltozás, a
kockázatkezelés, a biztonsági kérdések és a turizmus terén. 3. A makroregionális stratégiák hozzáadott értéke A két meglévő makroregionális stratégia működése nem igényel
kiegészítő uniós támogatást, új intézményeket vagy új jogszabályokat.
Ebből kifolyólag fokozott összehangolásra van szükség az alapok, a
struktúrák és a szakpolitikák között. A stratégiák munkastruktúráit az alulról
építkező konzultációs folyamat során kiválasztott prioritási területek
mentén alakították ki, amely területeken a részt vevő országok, régiók
vagy szervezetek politikai vezető szerepet töltenek be, a Bizottság pedig
segítséget nyújt ebben. 3.1. Eredmények a projektek, fellépések, döntések és hálózatok
tekintetében Az EUSBSR és az EUSDR végrehajtási jelentése kiemeli, hogy a
makroregionális stratégiák új projektek kidolgozásához járultak hozzá vagy
lendületet adtak a meglévő, több államot érintő projekteknek. A
balti-tengeri régióban csak a vezérprojektek száma meghaladja a 100-at, és
ezekhez számos további projekt is kapcsolódik, az EUDSR keretében pedig több
mint 400 projektet tartanak számon, amelyek összértéke 49 milliárd EUR-nak
felel meg, és ezek közül 150 már végrehajtási fázisban van. Projektek – A Balti-tenger állapota javul,
a tápanyagterheléseket olyan programok kezelik, mint például a CleanShip (amely
a hajók által okozott szennyezés csökkentésére irányul), illetve a foszfátok
mosó- és tisztítószerekből történő kivonását célzó programok, emellett
pedig a BALTFISH projekt a halászati gazdálkodás területén folytatott
együttműködést ösztönzi; – Az árvízmegelőzés nagy
horderejű kérdés a Duna régióban, amellyel olyan projektek foglalkoznak,
mint például a közös adatbázist működtető és árvízkockázati
térképeket készítő DANUBE FLOODRISK; – Az e-infrastruktúra
fejlesztése: a hetedik keretprogramon belül a kutatók számára a korszerű
informatikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását célzó projektek
indultak a Duna régióban; – A Duna régióra és a
balti-tengeri régióra vonatkozó alkalmazkodási stratégia részeként a tagállami
intézmények közösen terveznek éghajlatváltozás elleni intézkedéseket, például a
BALTADAPT keretében. A makroregionális megközelítés a hálózatépítést és a közös
kezdeményezéseket is ösztönzi. Közös kezdeményezések – a BONUS balti-tengeri kutatási
és fejlesztési program ösztönzi a kutatási együttműködést a tiszta
technológiák és az ökoinnováció terén; – a Duna régió üzleti fórum a
kkv-kat támogatja. A megközelítés ugyancsak ösztönzi a kollektív szintű politikai
döntéseket. A dunai vízi utak hajózhatóságát folyamatosan javítják, például a
dunai vízi utak fejlesztéséről szóló 2012. júliusi miniszteri
nyilatkozatnak, vagy a Románia és Bulgária által nemrégiben kötött, a
berendezések közös használatáról szóló megállapodásnak köszönhetően. 3.2. Jobb politikafejlesztés A makroregionális stratégiák jelentik az uniós szintű politikák
regionális építőelemeit, amelyek a koherensebb uniós szintű
végrehajtás céljából összefogják a nemzeti megközelítéseket. A makroregionális
munka kiemelkedő hatást gyakorol az integrált tengerpolitikára, a
transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T), a transzeurópai energiahálózatra
(TEN-E) és a polgári védelmi együttműködésre. A környezetvédelmi
kérdéseket tárgyaló szakértői jelentés általánosságban véve az uniós
irányelvek végrehajtásának ösztönzőiként tekint a makroregionális
stratégiákra.[8]
Az összekapcsoltság
elősegítése
– makroregionális szemlélet van kialakulóban az infrastrukturális beruházások
TEN-T keretei közötti tervezésében, például az elemzés/tervezés során
segítséget nyújtó Baltic Transport Outlook; – a földgázellátás biztonsága
érdekében a Duna régió gázpiaci modellje támogatja az infrastrukturális
projektek tervezését, valamint a határokon átnyúló piac technikai és egyéb
akadályainak megszüntetését. Az EUSBSR és az EUSDR kulcsfontosságú szereplői körében végzett
felmérés szintén azt mutatja, hogy a makroregionális megközelítés lendületet ad
a különböző uniós, regionális és nemzeti politikák mozgósításának,
ugyanakkor a megkérdezettek azt is hangsúlyozták, hogy több időre és
erőfeszítésre van szükség. Ebben a tekintetben az EUSBSR válaszadói
optimistábbak voltak (55 %-uk adott pozitív választ), mint a Duna régió
válaszadói (33 %), valószínűleg az EUSBSR korábbi indulása miatt. Az uniós ügyek beillesztése a
nemzeti döntéshozatalba
– az EUSDR belvízi utakra vonatkozó célkitűzései az új osztrák közlekedési
főterv részét képezik; – az északi egészség- és
élettudományi innovációs erősségek, amelyeket a ScanBalt Bioregion projekt
keretében a balti-tengeri térségre is kiterjesztettek, szintén megjelennek
Észtország biotechnológiai stratégiájában, amelyben a szomszédokkal való
hálózatépítés döntő szerepet kap. 3.3. A ráfordítások jobb megtérülése A költségvetési megszorítások közepette fontos, hogy a pénzt a
lehető legjobban használják fel. A makroregionális megközelítés segíti az
uniós programok összehangolását, lehetővé téve a közös fellépést a
legfőbb közös célokért. A kiegészítő uniós pénzeszközök hiánya
ugyancsak arra ösztönzi a programok végrehajtóit, hogy aktívabban keressék a
finanszírozási forrásokat. Ez ösztönzőleg hatott az alábbiakra: ·
Duna Finanszírozási Párbeszéd (összekapcsolja a
projektötleteket és a finanszírozási forrásokat, valamint kapcsolatot teremt a
projektgazdák és a bankok, nemzetközi pénzügyi szervezetek, illetve
finanszírozási programok között); ·
EUSBSR kezdőtőkeeszköz (kis összegű
finanszírozás a projektötletek olyan szintű kidolgozásához, amelynél már
kölcsön vagy támogatás vehető igénybe). A hozzáférhető erőforrások a magasabb szintű
prioritásokra összpontosulnak: „a balti-tengeri régióban Finnország és
Svédország, a Duna régióban pedig Baden-Württemberg saját erőforrásai
mozgósításával hajtotta végre a makroregionális stratégiák keretében született
kezdeményezéseket”[9].
A magánszektor szintén érintett, például együttműködik a Balti-tengeri
Fejlesztési Fórummal, vagy részt vesz a hajóroncsok Dunából, Szávából és
Tiszából való kiemelésében. A stratégiák bátorítják az erőforrások egyesítését is: „a pénzügyi
tervezés tekintetében a makrorégiókban jelentős mértékű a
kezdőtőke, a korai szakasz tőkéje és a kockázati tőke
képzése, mivel egyes országokban […] az életképes kezdő vállalkozások
üzletfolyama elegendő ahhoz, hogy táplálja a szakosodott pénzalapokat […],
a makrorégió képes lehet felmutatni a kellő kritikus tömeget.[10] 3.4. Fokozott integráció és koordináció A felmérésben részt vevők többsége úgy tekint a folyamatra mint a
meglévő együttműködési mechanizmusok továbbfejlesztésére (több mint
60 %), illetve a résztvevő országok közötti együttműködés
megerősítésére (több mint 75 %). A politikai vezetők szintén
hangsúlyozzák a tágabb értelemben vett integrációs szempontokat.[11] Legalább ennyire fontos, hogy a stratégiák a hatóságok közötti
együttműködést az egyes országokon belül is erősítik. A felmérésben
megkérdezettek csakúgy, mint a független értékelések, illetve a szakirodalmi
áttekintés, kiemelik a makroregionális jelentőségű ügyek integrált
megközelítésének fontosságát. Az EUSBSR például lehetővé tette a
környezetvédelmi kérdések ágazatközi megközelítését. Ez olyan problémák
kezeléséhez járult hozzá, amelyek esetében a környezetvédelmi ügyekkel
foglalkozó Helsinki Bizottság (HELCOM) korábban számos, környezetvédelmi
szempontból (pl. az eutrofizáció miatt) aggályos ágazati (pl. mezőgazdasági)
érdeket nem volt képes kordában tartani.[12] Fokozott koordináció – a Duna régióban szorosabb
kapcsolatok alakulnak ki a meglévő kezdeményezésekkel; ilyen például a
Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság, az Energiaközösség, a Nemzetközi Migrációs
Szervezet és a fekete-tengeri szinergia; – a balti-tengeri térségben
fokozódik az Északi Dimenzió, a Balti-tengeri Államok Tanácsa, az Északi
Miniszterek Tanácsa és más keretek közötti munka, amely összehozza az olyan
struktúrákat, mint például az összehangolt területi tervezést célzó VASAB vagy
az Északi Dimenzió közlekedési és logisztikai partnersége; – a balti-tengeri térségben
közös munka folyik a veszélyhelyzeti forgatókönyvekről, míg a Duna
régióban a biztonsági kockázatok, például a szervezett bűnözés kapcsán
szorosabb a koordináció. 3.5. A regionális egyenlőtlenségek kezelése és a területi kohézió
erősítése A felmérésben részt vevők több mint 60 %-a, továbbá a
szakértők[13]
nézete szerint a stratégiák a társadalmi, gazdasági és területi kohézió
megerősítésének eszközei. Az Európai Parlament szerint a makroregionális
stratégiák „a regionális egyenlőtlenségek feltárása és felszámolása,
valamint az európai régiók közötti konvergencia előmozdítása terén is
hasznosnak bizonyulhatnak”.[14] 3.6. A többszintű kormányzás előmozdítása A makroregionális megközelítés csak akkor működőképes, ha
regionális, nemzeti és helyi szinten szoros együttműködés valósul meg a
közös tervezés és a finanszírozás összehangolása tekintetében. Ez a bevont
szereplők sokféleségének köszönhetően megerősíti a
többszintű kormányzást, amely a kohéziós politika egyik eleme. A civil
társadalom szintén jelen van, és a megközelítés széles körű, alulról
építkező konzultáción alapul. A koordinációt egyes régiók és (az EUSBSR-ben)
regionális szervezetek végzik.
3.7. Szorosabb együttműködés a szomszédos országokkal A két stratégia elősegíti a szomszédokkal folytatott
együttműködés javítását. Az EUSBSR keretében Oroszország – annak ellenére,
hogy magában a stratégiában nem vesz részt – egy sor közös projektet hagyott
jóvá. Norvégia és Izland szintén tevékenyen részt vett, különösen a logisztika
és a szociális ügyek terén. Az EUSDR keretében a változó tagsági kilátásokkal
rendelkező nem uniós országokat illetően a stratégia a tagjelöltek és
potenciális tagjelöltek felkészítését segíti elő. Az EUSDR
megkérdezettjeinek csaknem 80 %-a úgy véli, hogy a stratégia javította a
szomszédos országokkal folytatott együttműködést, és a jövőre nézve
is ígéretes. Azt a lehetőséget, hogy közös tevékenységek által tapasztalhassák
meg az uniós politikákat és folyamatokat, szintén be kell építeni a
jövőbeni munkába. 4. Tanulságok és további kihívások Amennyiben a stratégiák hozzáadott értéke nem kérdéses, a végrehajtási
módszerek javítása továbbra is nélkülözhetetlen. ·
A célkitűzések helyes megválasztása Valamennyi stratégia célkitűzései a konzultációs folyamat során
meghatározott prioritási területekre oszlanak, és felülvizsgálhatóak – ahogy ez
nemrégiben az EUSBSR-ben meg is történt. A felmérésben megkérdezettek többsége
(több mint 80 %-uk) úgy véli, hogy az EUSBSR és az EUSDR célkitűzései
kezelik a fő problémákat, ám a prioritási területek számával már
kevesebben értenek egyet (60 % indokoltnak tartja, 26 % semlegesen vélekedik,
14 % szerint pedig túl sok), ami egészében véve az EUSBSR-ben nagyobb problémát
jelent, mivel itt több prioritási terület van. ·
A politikai elkötelezettség megőrzése A stratégiák iránti kezdeti igények, a tanácsi következtetések és az
éves fórumokhoz hasonló nagyszabású rendezvényeken elhangzott nyilatkozatok
egyértelműen magas fokú politikai elkötelezettségről tanúskodtak.
Mindez fontos[15],
ennek ellenére a válaszadók szerint nem mindig valósul meg. A hozzászólások
alapján országonként, intézményenként és döntéshozatali szintenként különbözik.
38 % egyetért azzal, hogy a politikai elkötelezettség magas fokú, 30 % nem ért
egyet, 32 % pedig semleges, és az EUSBSR megítélése kedvezőtlenebb, mint
az EUSDR-é, valamint a stratégia „bennfentesei” kevésbé vannak
meggyőződve, mint a „kívülállók”. ·
Finanszírozás Míg a források összehangolásában nagy lehetőségek rejlenek, az
EUSBSR és az EUSDR a pénzügyi időszak közepén indult, ebből adódóan a
meglévő politikákkal és programokkal való összhang megteremtése
időnként problematikus volt. A kölcsönök használata az
adósságszintekből eredően korlátozott volt. A felmérésben megkérdezettek csaknem 50 %-a nem ért egyet azzal, hogy a
politikai döntéshozatal és a finanszírozás célkitűzésekkel való
összehangolása sikeres volt, mindazonáltal az EUSBSR értékelése kedvezőbb,
ami a stratégia korábbi indulását tükrözi. Az elégtelen erőforrások a nem
uniós országokban továbbra is kihívást jelentenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fő finanszírozási források az
európai területi együttműködés programjai. A megközelítés végrehajtása
során azonban valamennyi politikát és programot – köztük az
országspecifikusakat is – továbbá a magánforrásokat, a pénzügyi intézmények
(például Európai Beruházási Bank) támogatását stb. mozgósítani kell. Egy
sikeres makroregionális stratégiának úgy kell illeszkednie a 2014–2020
programozási időszakba, hogy a partnerségi megállapodások és a
programszövegek kifejezetten erre vonatkozó utalásokat tartalmazzanak. Ehhez
arra van szükség, hogy valamennyi minisztérium figyelmet fordítson a kedvező
beruházási környezet megteremtésére. A támogatások és a kölcsönök vegyítése –
például a Nyugat-balkáni Beruházási Eszközön keresztül – értékes
előrelépési lehetőség, különösen a nem uniós országok számára. Általánosságban véve a megközelítésnek fokoznia kellene valamennyi
hozzáférhető finanszírozási forrás hatását, meg kellene erősítenie a
meglévő vívmányok végrehajtását és javítania kellene a rendelkezésre álló
struktúrák kihasználását. ·
Szervezés és irányítás A felmérés alátámasztja, hogy a makroregionális stratégiák továbbra is
kihívások elé állítják az érintett közigazgatásokat. Nehézséget okoz többek
között a humánerőforrás-hiány, a személyzet változásai és az ismerethiány.
A létszámbeli és utazási megszorítások következtében a gyakori találkozókat
(például az EUSDR prioritási területeiért felelős irányítócsoportok
találkozóit) nem mindig látogatják nagy számban. A véleményezők a struktúrák összetettségére is rámutatnak.
Erősebb vezetést indítványoznak „a lehető legalacsonyabb fokú
intenzitás és elkötelezettség megtartásának elősegítése érdekében, míg a
határozottabb fókusz segíthet mérsékelni a mechanizmusok végrehajtásának
összetettségét”.[16] A felmérés során megkérdezettek szeretnék, ha a makrorégiókon belül és
a makrorégiók között javulna a tapasztalatcsere, valamint az összes kormányzati
szint között szorosabbá válna az együttműködés. ·
Az eredmények mérése
A mutatók jelzésként szolgálnak, amelyek alapján mérni lehet az eredményeket.
Az EUSDR és az EUSBSR vonatkozásában is léteznek stratégiai szintű célkitűzések.
A tervek szerint 2013-ban kerül sor a prioritási területek/horizontális
fellépés szintjén a mutatók meghatározásával kapcsolatos munkára. Ez kihívásokkal teli feladat, mivel a mutatók alapján elért eredményt
olyan tényezők befolyásolják, amelyek nem csupán a stratégiák
szempontjából relevánsak, így egyedi hatásukat nehéz mérni. A programcéloknak
és a mutatóknak összhangban kell állniuk a stratégiai szintű munkával. Az EUSDR és az EUSBSR egymástól eltérő megközelítést alkalmaz
(előbbit az átfogó, általánosabb szemlélet jellemzi, utóbbit pedig a
nagyobb mértékű részletesség és a helyi szint bevonása). Mindazonáltal
további munkára van szükség: a közösen elfogadott mutatók és célkitűzések
ugyan elengedhetetlenek az erőfeszítések összpontosítása szempontjából, ám
a kialakított hálózatokat, a sikeresen megvalósított projekteket és az
integráció, illetve koordináció javulását szintén előrelépésként kell
kezelni. 5. További teendők – ajánlások 5.1. A stratégiákban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása
A megközelítésben rejlő lehetőségek kiaknázása szempontjából
az alábbiak kulcsfontossággal bírnak: ·
A résztvevőknek úgy kell kezelniük
makroregionális stratégiájukat mint kormányuk egészének horizontális
felelősségét; ·
Minden partnernek meg kell ragadnia a
megközelítésnek a szabályok (különösen a partnerségi megállapodások és az
operatív programok) új generációjába ágyazása kínálta finanszírozási
lehetőséget, hogy megvalósulhasson az az elv, amely szerint a
megközelítésnek valamennyi döntésben érvényesülnie kell („mainstreaming”). ·
Az új (Duna és Délkeleti Átjáró), valamint a
meglévő (balti-tengeri régió) transznacionális programokat teljes
mértékben ki kell aknázni csakúgy, mint az európai területi együttműködési
csoportosulást, az integrált területi beruházást és más hasonló eszközöket. A
bevált gyakorlatokat meg kell osztani egymással, szorosan együttműködve az
INTERACT programmal; ·
Az igazgatásban jelentkező belső
problémákat megfelelő személyzettel és erőforrásokkal kell kezelni.
Teljes mértékben ki kell használni a modern kommunikációs eszközöket az
indokolatlan terhek és a felesleges utazás elkerülése érdekében; ·
A makroregionális munka összehangoltságát és
hitelességét rendszeresen felül kell vizsgálni az illetékes ágazati Tanácsok és
a kijelölt témájú ad hoc miniszteri találkozók keretében. Fontos a nyilvánosság
folyamatos bevonása; ·
A megközelítés nyomon követését és értékelését
reális mutatókra és célkitűzésekre, valamint a prioritási területeken
végzett tevékenységek áttekintésére kell alapozni; ·
Amennyiben kétségek merülnek fel a teljesítmény
vagy az intézkedések indokoltsága kapcsán, az adott prioritást illetően
hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket kell bevezetni, amelyek lehetővé
teszik a prioritási területek számának csökkentését vagy a hangsúlyok
eltolását; ·
Nagyobb figyelmet kell fordítani a stratégiák
céljaira és eredményeire vonatkozó tájékoztatásra, továbbá meg kell őrizni
a kezdetben alkalmazott alulról építkező megközelítést. 5.2. Vezetés a régiókban és a Bizottság szerepe A jövő kulcsa az erősebb vezetés, a felelősségvállalás
fokozása az érintett régiókban, az egyértelmű döntéshozatal és a nagyobb
átláthatóság megvalósítása. Míg a Bizottság továbbra is kulcsszerepet tölt be,
az érintett régiókban hatékony vezetés révén kell gondoskodni a bizottsági
támogatások jobb elosztásáról. A Bizottság azt javasolja, hogy a felülvizsgálati folyamatot a
meglévő stratégiák 2014. évi éves fórumáig zárják le. Ez a folyamat
kiterjed az operatív fejlesztésekre csakúgy, mint a politikai vezetőség
javításának lehetőségeire. A stratégiák különböző végrehajtási
szakaszokban vannak és eltérő gyökerekkel rendelkeznek, így magától
értetődő, hogy a további teendők is minden egyes esetben
különböznek. Az alábbi pontok azonban igen fontosak: ·
A jelenlegi szabályozási javaslatokkal összhangban
a transznacionális programok a jövőben jelentősebb szerepet
játszhatnak a végrehajtás támogatásában. Az európai területi
együttműködési csoportosulások ugyancsak lehetőségeket teremthetnek. ·
A stratégiák jelenlegi igazgatási rendszereinek
(PAC, NCP) kialakítása folyamatban van. Az egyszerűsítési javaslatoknak
figyelembe kell venniük a módosítások okozta esetleges késedelmeket. ·
A tagállamoknak és a partnerországoknak
mérlegelniük kell, hogyan erősíthetik meg a stratégiák iránti
felelősségvállalásukat, és hogyan adhatnak megfelelő válaszokat a
könnyebben felismerhető vezetőség iránti igényekre. A megoldásoknál
figyelembe kell venni a legitimitás, az elszámoltathatóság és a folytonosság
kérdéseit. ·
A Bizottság ösztönzi azokat a stratégiákat, amelyek
egységességet és folytonosságot biztosítanak, valamint egyértelmű uniós
dimenzióval rendelkeznek és hozzáadott értéket képviselnek. Ugyanakkor
korlátozott erőforrások állnak rendelkezésére, és fontolóra kell venni,
milyen intézkedések által lehet elérni, hogy a Bizottság megfelelő
szerephez jusson. ·
Számba kell venni annak lehetőségét is, hogy
nyilvános és más uniós intézményi fórumokat vonjanak be a stratégiák
irányításába. 5.3. Új stratégiák Bármilyen új uniós makroregionális stratégia elindítása előtt
figyelembe kell venni a következőket: ·
Csakis akkor kell új kezdeményezéseket indítani, ha
különös igény van a fokozottabb, magas szintű együttműködésre. A
kezdeményezéseknek a makrorégió szempontjából stratégiai jelentőséggel
kell bírniuk, korlátozott számú, pontosan meghatározott célkitűzésre kell
irányulniuk, és megfelelő teljesítménymérési mutatókkal kell
rendelkezniük. Egyértelművé kell tenni a közös kihívásokat (köztük a
környezetromlást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a természeti és
az ember által okozott katasztrófák következményeit, az összekapcsoltsági
hiányosságokat, a kirívó bevételi egyenlőtlenségeket) és/vagy
lehetőségeket (mint például kutatói hálózatok, kibővített piacok, az
igazgatás korszerűsítése) csakúgy, mint a közösen kialakított földrajzi
azonosságtudatot. A megközelítés tehát csak bizonyos feltételek mellett
alkalmazandó, amikor az EU bevonása indokolt, és ez támogatja a meglévő
uniós horizontális politikákat. ·
Készen kell állni arra, hogy a politikai
kötelezettségvállalásokat adminisztratív segítségnyújtás formájában valósítsák
meg. Kizárólag ekkor van jó esély a sikerre. ·
A makroregionális és a tengermedence-stratégiai
megközelítések hasonló törekvésekre adnak válaszokat. Az EUSBSR ötvözi a kettő
jellemzőit, míg az adriai- és jón-tengeri stratégia az elfogadott tengeri
stratégiát[17]
a kulcsösszetevői egyikeként emelhetné be. ·
A jelenlegi makrorégiók valószínűleg nem
merítették ki az összes lehetséges paradigmát. Könnyűszerrel
elképzelhető az ebből a modellből építkező regionális
együttműködés, ám a Bizottság szerepvállalása nélkül, vagy kizárólag egy
transznacionális programra alapozva. Akik élénkíteni szeretnék az
együttműködést és az integrációt, a helyzetüknek leginkább megfelelő
megoldást kell megtalálniuk.
Az uniós makroregionális stratégiáknak uniós szintű, kiemelkedő
hozzáadott értéket kell megtestesíteniük, mint például az uniós
környezetvédelmi jogszabályok hatékonyabb érvényesülése, a megnövelt célzott
beruházások az uniós összekapcsoltság terén, vagy az innovációs kritikus tömeg. 6. Következtetések A két meglévő makroregionális stratégia stratégiai és politikai
érdemekkel egyaránt rendelkezik. A projektek és az összehangoltabb politikai
döntéshozatal tekintetében már most nyilvánvalóak az elért eredmények,
ugyanakkor a végrehajtás és a tervezés terén nélkülözhetetlenek a további
fejlesztések. A vezetőség központi kérdés a 2014-ben végződő
felülvizsgálati folyamat vonatkozásában. A Bizottság felkéri a Parlamentet és a Tanácsot, hogy hagyják jóvá az e
jelentésben megfogalmazott ajánlásokat. [1] Az Európai Tanács következtetései, 2012. december
13–14., 26. pont. [2] Jelenleg az európai területi együttműködés
programjai. [3] Az Általános Ügyek Tanácsa következtetései, 2011.
április 13., 20. pont. [4] Valamennyi információ elérhető az EUSBSR, illetve
az EUSDR honlapján. [5] Például makroregionális stratégiák az Európai Unióban
(2009. szeptember). http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperate/baltic/pdf/macroregional_strategies_2009.pdf. [6] A Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális
Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai
Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati
Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló javaslat. COM
(2011) 615 végleges, módosított javaslat. [7] Az Általános Ügyek Tanácsának következtetései, 2012.
június 26., 7. pont. [8] Kelemen Á. A makroregionális stratégiák hozzáadott
értékének felmérése – Környezet. 2013. [9] A. Reid. Do macro-regional strategies boost innovation
and competitiveness? [10] Ibid. [11] Például Merkel kancellár az EUSDR 2012. évi éves fórumán
és Ilves elnök az EUSBSR 2009. évi miniszteri konferenciáján. [12] Kelemen Á. Ibid. [13] A. Dubois, S. Hedin, P. Schmitt, J. Sterling. EU
macro-regions and macro-regional strategies. Nordregio, 2009. [14] Az Európai Parlament jelentése a területfejlesztés
szerepének optimalizálásáról a kohéziós politikában (2012. december). [15] K. Böhme. Added value of macro regional strategies: A
governance perspective. 2013. [16] Ibid. [17] COM(2012) 713, „Adriai- és jón-tengeri stratégia”.