11.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/32

1.1

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy kiemelt figyelem irányul az Adriai- és jón-tengeri európai uniós stratégia (EUSAIR) kidolgozására, melynek az a célja, hogy támogatásban részesüljön a kohézió és a versenyképesség azokra a kihívásokra való tekintettel, amelyeket egy régió vagy egy ország szintjén nem lehet a hagyományos eszközökkel kielégítő módon megoldani.

1.2

Az EGSZB megállapítja, hogy a vitadokumentumban nem esik szó a földközi-tengeri térségbeli együttműködés stratégiai értékéről. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy bár az adriai- és jón-tengeri regionális együttműködés alapvető szerepet játszik a nyugat-balkáni országok előcsatlakozási folyamat során való támogatásában, valamint a dunai és a balti-tengeri makrorégiókkal ápolt kapcsolatok erősítésében, az is fontos, hogy az adriai- és a jón-tengeri térséget a földközi-tengeri medence funkcionális térségeként vegyék figyelembe.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az EUSAIR-nek tartalmaznia kell a projektek és rendszerek intézkedésorientált listájának átfogó programját. A stratégiának hasznosítania kellene az egyéb (balti-tengeri, dunai és atlanti-óceáni) makroregionális stratégiák, az Unió a Mediterrán Térségért, (1) az Európa 2020 stratégia, a már meglévő uniós programok és finanszírozási intézkedések (2) és az INTERACT-hez hasonló uniós intézkedések keretében a technikai segítségnyújtás és képzés biztosítása terén már kidolgozott bevált gyakorlatokat. (3) Emellett operatív módon össze kellene kapcsolni más uniós politikákkal, például a kohéziós, a közös agrár- és a halászati politikával, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel, a transzeurópai közlekedési és energetikai hálózatokkal, a Horizont 2020-szal, a digitális menetrenddel, a COSME programmal, az integrált tengerpolitikával és a közös európai menekültügyi rendszerre (KEMR) (4) irányuló politikával. Ennek eredményeképpen gyakorlati listát kell készíteni a régió lakosai közötti kohéziót erősítő intézkedésekről, programokról és rendszerekről.

1.4

Az EGSZB megállapítja, hogy a vitadokumentum egyáltalán nem említi a magánszektort, és hangsúlyozza e szektornak a növekedés és foglalkoztatás motorjaként játszott fontos szerepét. Kiemeli, hogy mind a magánszektor, mind pedig a civil társadalom szereplőit jobban be kell vonni az EUSAIR stratégia előkészítésébe és végrehajtásába. Határozottan ajánlja a magánszektor azon képességének kiaknázását, hogy vonzza a (mind a helyi, mind a nemzetközi) beruházásokat, és üzleti lehetőségeket teremt.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri térségbeli inkluzív növekedés támogatása érdekében a stratégiának erősebb szociális dimenzióval kellene rendelkeznie. Ugyancsak létfontosságú az olyan „kirekesztett” szociális csoportok képviselőinek bevonása a szociális párbeszédbe, amilyenek a migráns közösségek, a fogyatékkal élők és a női szervezetek, valamint a faji vagy etnikai származáson, a fogyatékosságon, a koron, a nemi hovatartozáson és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés megelőzésére irányuló uniós intézkedések teljes mértékű támogatása.

1.6

Az EGSZB sajnálattal fogadja, hogy a vitadokumentum nem tárgyalja kielégítő módon az illegális és szabálytalan migrációs hullámokhoz kapcsolódó kérdéseket. Az EU-nak nagyobb erőfeszítéseket kell kifejtenie az adriai- és jón-tengeri régió támogatása érdekében, hogy kezelhetők legyenek a migrációval kapcsolatos kihívások, és integrálni lehessen a bevándorlókat a társadalomba.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régió fejlődésében és jólétének biztosításában fontos szerepet játszik a rendfenntartás és a biztonság, ezért felkéri a Tanácsot, hogy növelje a FRONTEX költségvetését és cselekvési felhatalmazását. (5)

1.8

Bár az elmúlt években az érintett együttműködési térségben a makroregionális kérdésekkel összefüggő több partnerségi kezdeményezés és projekt is megvalósult (adriai-tengeri eurorégió, az adriai- és a jón-tengeri kereskedelmi kamarák, illetve városok fóruma, az adriai- és jón-tengeri egyetemek fóruma (Uniadrion) stb.), az EGSZB azt is meg kívánja jegyezni, hogy bár az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésről folyó megbeszélések az olasz kormány nyomatékos kérésére már 1999 októberében megkezdődtek, és hogy 2000 májusában az Anconai Nyilatkozat aláírásával hivatalosan is elindították a kezdeményezést, e stratégia megvalósulása hosszú időt vett igénybe. Mindezen késlekedés után a végleges jóváhagyásra szánt időkeretet hirtelen lerövidítették, és így rendkívül megnehezítették az EGSZB tagjai számára az álláspontjuk megfelelő kidolgozását.

2.1

Az 1999-ben útnak indított Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény volt az első együttműködésre irányuló kísérlet az adriai- és a jón-tengeri régióban, amely 1999 és 2008 között keretet biztosított a dél-kelet európai országokban a béke, a demokrácia, az emberi jogok és a gazdaság megerősítéséhez. E kezdeményezés nyomán és az 1999 októberében Tamperében tartott finn EU-s csúcstalálkozón az olasz kormány előterjesztette az adriai és jón-tengeri kezdeményezést, amelyet az Anconai Nyilatkozat aláírásával 2000 májusában hivatalosan is elindítottak Anconában (Olaszországban). E nyilatkozat az adriai- és jón-tengeri területi együttműködés megerősítésének, valamint a politikai és gazdasági stabilitás támogatásának „politikai sarokköve” volt, amely stabil alapot biztosított az európai integrációs folyamathoz. A kezdeményezést, amelyet eredetileg Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Görögország, Olaszország és Szlovénia külügyminisztere írt alá, később Montenegró és Szerbia föderatív uniójára is kiterjesztették.

2.1.1

Az Anconai Nyilatkozattal kapcsolatban létrehoztak néhány intézményi együttműködési hálózatot az adriai- és jón-tengeri régióbeli kohézió és versenyképesség támogatására: az adriai- és jón-tengeri eurorégiót, az adriai- és a jón-tengeri városok, illetve kereskedelmi kamarák fórumát, az adriai- és jón-tengeri egyetemek fórumát (Uniadrion) és az adriai- és jón-tengeri kezdeményezést.

2.2

A 2012. november 19-én az Európai Bizottság képviselőinek és az adriai- és jón-tengeri régió külügyminisztereinek részvételével megtartott miniszteri találkozón hozott határozatok a következőkre tértek ki:

2.3

Az Európai Tanács 2012. december 14-i határozatát (8) követően, amelynek értelmében 2014 vége előtt létre kell hozni az adriai- és jón-tengeri új makroregionális stratégiát, valamint a kapott mandátum tiszteletben tartása érdekében az európai bizottsági szolgálatok megkezdik majd a közlemény és a cselekvési terv kidolgozását, amelyet a tervek szerint az olasz elnökség végéig kell elfogadni.

2.4

2013. október 22-én a Tanács első alkalommal fogadott el stratégiai kritériumokat a makroregionális stratégiák alapvető jellemzőiként. Ezek a következők voltak:

2.5

Az adriai- és jón-tengeri stratégiát erős politikai elkötelezettség és tudatosság övezi az érintett országokban, emellett pedig nemcsak kihívást, hanem nagy lehetőséget is jelent az EU számára. A stratégia küldetése az „összekapcsolás és védelem”. Támogatni fogja az EU határain kívüli kohéziót egy olyan területen, amely rendkívül fontos a kontinens stabilitása szempontjából.

2.6

Az adriai- és jón-tengeri stratégia politikailag és technikailag kiegészíti a dunai makroregionális stratégiát (amely néhány, az adriai- és jón-tengeri stratégiában részes országot is felölel), valamint a balti-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégiát.

2.7

Az adriai- és jón-tengeri régió számos jelentős kihívással szembesül, amilyenek pl. az ökológiai és környezetvédelmi kérdések, a nem hatékony közlekedési összeköttetések és a nem megfelelő együttműködés a kohézió, a versenyképesség és az innováció ösztönzésére. Mindezek sikeres kezelésében az egyik kulcsfontosságú tényező a modern üzleti kultúra előmozdítása és a kkv-k fejlesztése a régióban, a közöttük lévő együttműködés támogatásával és a bevált gyakorlatok átadásával.

2.8

A makroregionális megközelítésre alapozott stratégia értékes ösztönzést biztosíthat a balkáni és kelet-európai országok európai integrációjának támogatásához, az integrált fejlesztési politikák és az uniós és nemzeti alapok jobb felhasználásának elősegítéséhez, végül pedig az érintett országok civil társadalmai közötti cserék és partnerségek megerősítéséhez.

2.8.1

A makroregionális együttműködés elősegíti az uniós normákhoz – az „acquis communautaire-hez” – való felzárkózást, és így kedvezően befolyásolja az integráció irányába történő haladást, valamint az adriai- és jón-tengeri országok és a régió stabilitását is. Ezen túlmenően a makroregionális stratégia alapvető szerepet játszik a területek közötti kohézió és társadalmi-gazdasági integráció előmozdításában.

2.8.2

Minden hatékony makroregionális megközelítésnek, amely erősíti a különböző uniós politikák közötti szinergiát és koordinálja az adriai- és jón-tengeri régióban lévő számos érdekelt fél erőfeszítéseit, a „három IGEN szabályán” kellene alapulnia: több kiegészítő finanszírozás, fokozottabb intézményi koordináció és több új projekt. Mindebben kiemelkedő szerepet biztosítanának a magánszektornak.

2.8.3

A jól strukturált makroregionális stratégia közös európai keretet adhat a kulturális asszimiláció támogatásának és a nemzeti civil társadalmak regionális szintű felhatalmazásának. Ez különösen a Kelet-Európához és a Balkánhoz hasonló régióknak fontos, ahol a demokratikus eljárások konszolidációja kéz a kézben halad a virágzó és dinamikus közélet kialakulásával.

2.8.4

A makroregionális stratégia lehetővé tehetné, hogy az infrastrukturális fejlesztést földrajzilag az egyes nemzetek határait meghaladó szinten tervezzék, elősegítve az ikt hálózatok, az autópályák, a vasúti pályák és kikötők fejlesztését, ezáltal biztosítva a határok és gátak nélküli területi kohéziót és versenyképességet.

2.9

A projektet – bár elindítása hosszú időt vett igénybe –, a közelmúltban sürgőssé nyilvánították, és a végső fordulókat a végeredmény kárára összesűrítik.

3.1

Az EUSAIR-ben a Jón-tenger egy közös és irányadó elemet képvisel. A stratégiának a kölcsönös regionális érdekkel bíró területekre kellene összpontosítania, amelyek nagy fontossággal bírnak az adriai- és jón-tengeri országok szempontjából, emellett pedig tisztáznia kellene az összes gyakorlati kérdést (alappillérek, irányítás stb.). Fontos lenne, hogy a cselekvési terv fő prioritási területeit és célkitűzéseit a kormányok és a szociális partnerek képviselői közös törekvésekként és a közös kihívások fenntartható megoldásaiként alakítsák ki, kiemelt figyelmet szentelve a növekedést és foglalkoztatást szolgáló tengergazdálkodási és tengergazdasági beruházásoknak.

3.2

Az EUSAIR átfogó célja az adriai- és jón-tengeri régió fenntartható gazdasági és társadalmi jólétének előmozdítása a növekedésen és a munkahelyteremtésen keresztül, növelve vonzerejét, versenyképességét és összeköttetéseit, mindeközben megőrizve a szigeti övezetek környezetét, valamint a part menti és tengeri ökoszisztémákat.

3.3

Ez a célkitűzés olyan tevékenységeken keresztül érhető el, amelyek végrehajtására az alábbi négy tematikus pillérrel (9) összhangban kerül sor: az innovatív tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés előmozdítása; a régió összeköttetéseinek megteremtése; a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, valamint a régió vonzerejének fokozása.

3.3.1

Első pillér: Az innovatív tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés előmozdítása. A halászat (10) nagyon fontos gazdasági tevékenység az Adriai- és a Jón-tenger partjai és az itt élők számára. E pillér alapvető célja a környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható, erős és színvonalas halászati és akvakultúraágazat létrehozása, amely munkahelyeket is teremt majd.

3.3.2

Második pillér: A régió összeköttetéseinek megteremtése. E régió nagyon fontos geostratégiai terület Európa északi, déli, keleti és nyugati tengelyén. Az Adriai- és a Jón-tenger fontos kereszteződést jelent az áruk, az utasok és az energia szempontjából. Néhány európai ország az import és az export vonatkozásában nagymértékben függ ezektől a területektől. Az adriai-tengeri gyorsforgalmi utak életképes, megbízható és versenyképes árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatást nyújtanak majd. A személyhajók évről évre egyre sűrűbben közlekednek, miközben a tengeri úton szállított kőolaj és földgáz mennyisége is folyamatosan növekszik. Sajnálatos módon a kereskedelmi célú tengeri közlekedésen túlmenően az Adriai- és a Jón-tengert illegális bevándorlással foglalkozó bűnszövetkezetek is igénybe veszik.

3.3.3

Harmadik pillér: A környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása. Az Adriai- és a Jón-tenger parti és tengeri környezete az élőhelyek és fajok rendkívüli sokféleségének ad otthont. A nagy antropogén terhelések és a topográfiai jellemzők halmozódása miatt ezek az élőhelyek rendkívül veszélyeztetettek a szennyezéssel szemben. A partvidéki érintett szereplők közötti együttműködés a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a barcelonai egyezmény és annak jegyzőkönyvei, valamint az Adriai-tenger és az adriai tengerparti területek védelmére létrehozott vegyes bizottság által kialakított szabályozási kereteken belül zajlik. Az Adriai-tengerre jelentős hatást gyakorol a folyókból befolyó víz és a tengeri közlekedés.

3.3.4

Negyedik pillér: A regionális vonzerő fokozása. Az idegenforgalom igen fontos a gazdaság szempontjából, mivel az egyik legjelentősebb és gyors ütemben növekedő tevékenység a régióban. Sok esetben a partvidék gazdaságának gerince, és ez növekvő mértékben a hátországra is érvényes. A tengeri körutazások ágazata már most is gyors ütemben növekszik. Az elmúlt 10 év során a tengeri körutazások iránti kereslet a duplájára nőtt a világban. Ez az Adriai- és Jón-tenger régiójában is tükröződik, ahol máris gyors a növekedés. Ezen túlmenően a régió kulturális és archeológiai öröksége olyan jelentős tőke, amelyet teljes mértékben ki kell aknázni. Az új makroregionális stratégiának segítenie kellene az idegenforgalomban érdekelt szereplőket a más célpontok keltette növekvő versenyhez és a szezonális ingadozásokhoz hasonló belső és külső kihívások kezelésében, valamint az olyan, a turisztikai ágazat által mindeddig figyelmen kívül hagyott új piacokra való belépésben, mint a fogyatékkal élő és az idős turisták. A part menti és a tengeri területekre irányuló, illetve a más formákat öltő turizmus makroregionális megközelítése ösztönzőként működhet a kormányzás megerősítésében, valamint a magánszereplők és a nemzetközi pénzügyi intézmények bevonásában.

4.1

Az EGSZB megállapítja, hogy a felvetett különböző kérdésekkel kapcsolatos tudatosság szintje jelentős eltéréseket mutat a térségbeli országok lakosainak körében. A tapasztalatok rendkívüli sokfélesége – a négy tagállam és a négy Unión kívüli ország a tudatosság és fejlettség rendkívül eltérő szintjével rendelkezik – olyan stratégiát tesz szükségessé a régió számára, amely megfelelően illeszkedik az eltérő területi potenciálhoz.

4.1.1

Az Európai Bizottságnak ezért segítenie kell a tudatosság növelését, valamint biztosítania kell a magánszektornak és a civil társadalmi szervezetek szélesebb körének közvetlen bevonását. Ez mindenképpen nagy kihívást jelent.

4.2

Az EGSZB elviekben egyetért a vitadokumentummal, amely részletesen elemzi az adriai- és jón-tengeri régió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésére irányuló támogatásnak alapvető elemeit. A négy pillér megfelelő módon ismerteti a fő problémákat, kihívásokat és célkitűzéseket.

4.3

Az EGSZB elismeréssel fogadja az adriai- és jón-tengeri stratégia kidolgozására irányulóan tett erőfeszítéseket. A vita alapjául szolgáló tervezet rámutatott a gyenge pontokra, meghatározta a szinergiákat és a közös jövőképet, valamint ismertetett egy sor javaslatot, amelyek jó alapot teremtenek a stratégia kidolgozásához, ideértve a realista intézkedések csomagját és az összes érintett szereplő aktív közreműködését is.

4.3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a régióbeli országok szempontjából a makroregionális stratégiák kulcsfontosságú szerepet játszhatnak. Egy jól kidolgozott stratégia átfogó hivatkozási keretet jelenthet, és a stabilitást fokozó intézkedésként fogható fel, amely mindig előfeltétele a régióbeli vagy azon kívüli, magánszektorból érkező beruházásokra gyakorolt vonzerőnek.

4.3.2

Az EGSZB helyesli a régió erősségeként meghatározott prioritásokat, pl. a személyek, az áruk és az energia mozgásának fellendítésében játszott szerepét, valamint a kék gazdasági tevékenységek és az idegenforgalom tekintetében megmutatkozó versenyelőnyeit. Úgy tűnik, hogy ezek az ágazatok a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás valódi hajtóerejévé válhatnak.

4.3.3

Az EGSZB a stratégiatervezet azon megállapításaival is egyetért, amelyek megerősítik, hogy erősíteni kell a régióbeli együttműködés szinergiáit. Ezért úgy véli, hogy a cselekvési tervnek hangsúlyoznia kell a klaszter- és hálózatépítési platformok létrehozásának jelentőségét, amelyeknek a közös gyengeségek kezelése érdekében be kell kapcsolódniuk a közös kezdeményezésekbe és közös jövőképet kell kialakítaniuk a régióbeli fenntartható és fokozottan versenyképes gazdaságok létrehozását illetően.

4.3.4

Az EGSZB megállapítja, hogy a dokumentum nem foglalkozik kielégítő módon egy sor, a területi, társadalmi és gazdasági kohézióra vonatkozó szemponttal.

4.3.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kutatáshoz, az innovációhoz, a kkv-k fejlesztéséhez és a kapacitásépítéshez hasonló fontos kérdéseket nemcsak több területet átfogó szempontként kellene felvetni, hanem ezeknek jelentősebb szerepet kellene tulajdonítani annak érdekében, hogy a regionális kohéziót és versenyképességet támogató valós hajtóerővé váljanak.

4.3.6

A vitadokumentumban nem esik szó a földközi-tengeri térségbeli együttműködés stratégiai értékéről. Miközben az adriai- és jón-tengeri regionális együttműködés alapvető szerepet játszik a nyugat-balkáni országok előcsatlakozási folyamat során való támogatásában, valamint a dunai és a balti-tengeri makrorégiókkal ápolt kapcsolatok erősítésében, az is fontos, hogy az adriai- és a jón-tengeri térséget a földközi-tengeri medence funkcionális térségeként vegyék figyelembe.

4.3.7

Az illegális migrációs hullámokhoz kapcsolódó problémákat nem kezelik megfelelő módon. A dél-olasz régiók (Apulia, Basilicata, Calabria és Szicília) adriai- és jón-tengeri stratégiában való részvétele különösképpen szükségessé teszi, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az észak-afrikai országokból eredő migrációhoz kapcsolódó humanitárius és biztonsági kérdésekre.

4.3.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a stratégia jelenlegi formája a problematikus területek, strukturális gyengeségek és célkitűzések meglehetősen hosszú listáját tartalmazza. Ez a kiterjedt felsorolás semmilyen hasznos célt nem szolgál, és realisztikus intézkedéseket tartalmazó, kezelhetőbb listává kellene lerövidíteni. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a stratégia tartalmát korlátozzák a legfontosabb cselekvési területekre, vagy pedig állítsák az intézkedéseket, a legfontosabb témákkal kezdve, a rövid, közép- és hosszú távú prioritások alapján sorrendbe.

4.3.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri stratégiának minden egyes érintett szereplőre ki kellene terjednie, ideértve a kormányokat, a helyi és regionális önkormányzatokat, az egyetemeket, a kutatóintézeteket, a magánszférába tartozó vállalatokat és a kkv-ket, a szociális partnereket, a NGO-kat és a civil társadalmat, annak bizonyítékaként, hogy a stratégia megfelel a többszintű kormányzás és az aktív polgárság elveinek. (11)

4.3.10

Az EGSZB tudomásul veszi a Tanács azon döntését, hogy egy makroregionális stratégia nem járhat együtt a több pénz, a több szabályozás vagy az új irányító testületek iránti igénnyel (a három NEM), úgy véli azonban, hogy a technikai segítségnyújtásra a jövőben több forrást kell fordítani a stratégia sikeres végrehajtásának biztosítása érdekében.

4.3.11

Az EGSZB arról is meg van győződve, hogy azok a jelentős források, amelyeket a strukturális alapokon keresztül az EU már elkülönített a regionális programokra, megfelelő eszközt jelentenek, amelyeket a stratégia végrehajtása érdekében hatékonyan kell felhasználni, mégpedig koordináltabb, az egységesített stratégiai megközelítés keretébe tartozó intézkedéseken keresztül.

5.1

Az innovatív tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés előmozdítása: Az EGSZB helyesli azt a meghatározást, mely szerint a tenger egy olyan alapvető elem, amely segítheti az érintett országok dinamikus gazdasági ágazatokkal való felruházását és az embereket abban, hogy jövedelemszerző tevékenységhez jussanak. Alapvetőnek tartja olyan új tervezési modellek kidolgozását, amelyek biztosíthatják a kék gazdaság értékláncainak (Kék Élelmiszer, Kék Idegenforgalom, Kék Ipar, Kék Logisztika és Kék Források) integrálását és komplementaritását.

5.1.1

A stratégia joggal állapítja meg, hogy a kék tevékenységek olyan ágazatokat jelentenek, amelyekre oda kell figyelni: az akvakultúra máris jelentős beruházásokat vonzott a régió nagy országaiban, és erre más országok is példaként tekinthetnek. Ezért a létesítményekbe és a pótlólagos tevékenységekbe irányuló új beruházások várhatóan gyors megtérüléssel járnak majd, vonzóvá téve ezeket az EBB-n, illetve a külső és helyi magánberuházásokon keresztüli finanszírozás számára.

5.1.2

Az EGSZB egyetért a „forráshatékony üzleti kultúra” szükségességével, amely javítja a fő cselekvési területek irányítási gyakorlatait. A régió országai, főleg azok, amelyek nem tagjai az EU-nak, megszorításokkal és korlátozó üzleti filozófiával szembesülnek, e tekintetben pedig előnyös lenne az új üzleti kultúra alkalmazásában megmutatkozó szoros együttműködés. Az EGSZB úgy véli, hogy a magánvállalatoknak kellene a hajtóerőt jelenteniük e törekvés sikerre vitelében.

5.1.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az a javaslat, hogy e régiót az „innovatív” tevékenységek központjává tegyék, nagyon hosszú távú célkitűzést jelentsen. A régió jelenleg csak korlátozott képességekkel rendelkezik. A stratégiának ezért arra kell törekednie, hogy szinergiákat teremtsen és javítsa a képzési és oktatási infrastruktúrát, hogy fokozatosan fejlessze a kék tevékenységeket és hogy csökkentse a képzett szakemberekre vonatkozó kínálat és kereslet közötti egyensúlyhiányt. Az EU az üzleti közösség, valamint az ipar és a civil társadalom két oldalának támogatásával fontos szerepet játszhat a bevált gyakorlatok és tapasztalatok régióba irányuló transzferében és ezek támogatásában.

5.1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a halászat fontos társadalmi és gazdasági szerepet játszik az Adriai- és a Jón-tenger vonatkozásában, néhány országban azonban nem megfelelő az alapvető infrastruktúra. A cselekvési tervnek ezért gondosan tanulmányoznia kell a helyzetet, és realisztikus tervet kell előterjesztenie. Emellett arra biztatja a harmadik országokat, hogy tanúsítsanak nagyobb elkötelezettséget a halászattal kapcsolatos uniós joganyag iránt.

5.2

A régió összeköttetéseinek megteremtése: Az EGSZB úgy véli, hogy mindeddig kifejezetten hiányzott a régió országai közötti jól működő és költséghatékony összeköttetés, különösképpen az energiával kapcsolatos követelmények teljesítését illetően. Emellett nem megfelelőek a hátországgal és a szigetekkel fennálló közlekedési és kommunikációs összeköttetések. Az EGSZB egyetért azzal, hogy javítani kell a tengeri és a légi összeköttetéseket a régión belül és azon kívül, ezért alapvetőnek tartja, hogy az Adriai- és a Jón-tengerre vonatkozó, 2012 novemberében elfogadott tengerpolitikai stratégia (12) váljon az EUSAIR egyik fő elemévé, lehetővé téve a közlekedési összeköttetések hatékony rendszerének kialakítását, főképpen a tengerparttal nem rendelkező területek és a peremterületek esetében.

5.2.1

Az EGSZB támogatja a javasolt adriai- és jón-tengeri gyorsforgalmi utat, amely révén kezelhetőbbé válnak a közúti forgalmi torlódások, csökken a szigetek és a háttérterületek versenyképességi hátránya és javulnak az összeköttetések a többi földközi-tengeri közlekedési folyosóval.

5.2.2

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a vitadokumentum nem tulajdonít megfelelő jelentőséget az energetikai kérdéseknek, habár az EU folyamatosan keresi az alternatív energiaforrásokat, illetve és a kőolaj- és földgázexportáló országokkal való új összeköttetéseket. A tervek szerint nyilvánvalóan az adriai- és jón-tengeri régión haladnak majd keresztül az Európát az energiatermelő országokkal összekötő fő új vezetékek. Ennek egyik példája az Azerbajdzsán, Görögország és Olaszország közötti megállapodás a TAP-ról.

5.2.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a régiót jellemző drogkereskedelem és illegális migráció miatt az adriai- és jón-tengeri régiónak továbbfejlesztett kormányzási modellre, hatékony rendfenntartó rendszerre, valamint a regionális és az uniós hatóságok közötti megerősített együttműködésre van szüksége. Ezért felkéri az Európai Tanácsot, hogy növelje a FRONTEX költségvetését és cselekvési felhatalmazását.

5.3

A környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása: az EU sokat követelő környezetvédelmi politikáival összhangban az EUSAIR stratégia ambiciózus célkitűzéseket fogadott el. Az EGSZB a biológiai sokféleség jelentőségére és a szennyezéssel szemben igen veszélyeztetett élőhelyekre tekintettel üdvözli ezt a megközelítést, és támogatja a parti országok megerősített együttműködésére irányuló javaslatokat a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a barcelonai egyezmény, valamint az Adriai-tenger és az adriai tengerparti területek védelmére létrehozott vegyes bizottság által kialakított szabályozási kereteken belül. Az EGSZB úgy véli, hogy a régió néhány országa talán még nem készült fel egy ilyen ambiciózus politikára, és további bátorítást igényel, ideértve annak lehetséges finanszírozását is, hogy a vállalatok az ökológiai normákkal összhangban változtassák meg termelésüket.

5.3.1

Az EGSZB véleménye szerint az e pilléren belüli fő cselekvési terület a vízügyi keretirányelv (13) rendelkezéseinek végrehajtása a nitrátkibocsátás csökkentésének érdekében, hogy ezáltal javuljon a tengeri környezet.

5.3.2

Ugyancsak támogatja a fejlett forgalomirányítási technikák bevezetését, hogy csökkenjen a tengeri hulladék mennyisége és a ballasztvíz-kibocsátás, és hogy ösztönözzék a parti szárazföldi tevékenységekhez kapcsolódó hulladékgazdálkodási projekteket.

5.3.3

Az EGSZB egyetért a tengeri területrendezési megközelítések, a védett tengeri területek, a Natura 2000 és a tengerparti övezetek integrált kezelésének megvalósításával.

5.3.4

Meg kívánja jegyezni, hogy nemcsak az uniós tagállamoknak kell ezeknek eleget tenniük, hanem – és elsősorban – az uniós csatlakozásuk megkönnyítése érdekében a harmadik országoknak is.

5.3.5

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy amennyiben a bevált gyakorlatoknak a védett tengeri területek hatóságai közötti cseréjét a valamennyi szint együttműködésével előmozdítják, az hatékonyan szolgálja a környezet védelmét.

5.4.1

Az EGSZB határozottan támogatja az idegenforgalom szerepét, amely várhatóan további jövőbeli növekedést könyvel majd el, (14) és amely így a partvidéki régiók elsőrendű gazdasági tevékenységévé válik. Az idegenforgalom vonzónak bizonyult a nagy európai vállalatok számára, amelyek beruházásokat eszközölnek a minőségi turizmus területén, és lehetővé teszik a turistaforgalom jelentős növekedését. Számos gazdasági előnnyel jár, ösztönzi a növekedést és jól fizetett munkahelyeket hoz létre, különösen a fiatalok számára. Amint azonban intenzívvé válik a turizmus, korlátozó intézkedéseket kell bevezetni a partvidéki és a tengeri környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentése érdekében, a turizmus ugyanis nagymértékben függ e környezettől.

5.4.2

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az idegenforgalom környezetbarátabbá, egyúttal inkluzívabbá tétele érdekében vezessenek be szigorú irányítási gyakorlatokat. Kiemeli, hogy az üzleti közösség, az ipar és a civil társadalom két oldala felmérhetetlen értékű támogatást biztosíthat e tekintetben.

5.4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a jobb irányítással és az idegenforgalmi termékekbe történő integrálással egyidejűleg nagyobb szerepet kell biztosítani a tengeri körutazások ágazatának. Támogatja, hogy az új politikai kezdeményezéseken és az Európa 2020 stratégia célkitűzésein keresztül fordítsanak nagyobb figyelmet a tengeri turizmusra, az Európai Bizottság azon törekvésének részeként, hogy kidolgozza a partvidéki és a tengeri turizmus területére vonatkozó integrált stratégiát.

5.4.4

Az EGSZB ajánlani szeretné, hogy nagymértékben integrálják a turisztikai tevékenységekbe a kulturális és archeológiai szempontokat. Más tevékenységek bevonásával, pl. a konferenciák, az ökoturizmus, az agroturizmus, a tematikus termékek és utak, a tudományos vizsgálatok, a vállalkozások és a kreatív iparágak révén differenciálni kell az idegenforgalmat. Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy valamennyi turisztikai tevékenységet az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveinek kell irányítaniuk.

5.4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a makroregionális stratégiának segítenie kell az idegenforgalom érintett szereplőit a más célpontok keltette növekvő versenyhez és a szezonális ingadozásokhoz hasonló belső és külső kihívások kezelésében, valamint az olyan, a turisztikai ágazat által mindeddig figyelmen kívül hagyott új piacokra való belépésben, mint a fogyatékkal élő és az idős turisták, bevált gyakorlatokat alkalmazva a regionálisan integrált területi fejlesztési cselekvési tervek kidolgozásakor.