This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012PC0363
Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on the fight against fraud to the Union's financial interests by means of criminal law
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről
/* COM/2012/0363 final - 2012/0193 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről /* COM/2012/0363 final - 2012/0193 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Háttér-információk A csalás és az Unió pénzügyi érdekeit
érintő, kapcsolódó jogellenes tevékenységek komoly problémát jelentenek az
Unió költségvetése, és így az adófizetők számára. Az Unió költségvetésének
célja – az életkörülmények javítása, valamint a növekedés és munkahelyek
megteremtése – kerül veszélybe, ha visszaélnek a pénzeszközökkel. Ez különösen
igaz a pénzügyi konszolidáció és felelősségvállalás, valamint a növekedést
szolgáló szerkezeti reformok idején. Az Unió pénzügyi érdekeinek
védelméről szóló, 2010. évi bizottsági jelentés[1] szerint a feltételezett
csalások összege – a hatályos jogi keret ellenére – bevételi és kiadási oldalon
együttvéve megközelíti az évi 600 millió eurót. A tényleges összeg
feltehetően még ennél is magasabb, mivel nem minden esetet derítenek fel
és jelentenek be. Az Uniónak a lehető leghatékonyabban kell
védelmeznie az adófizetők pénzét, kihasználva az Európai Unióról szóló
szerződésben biztosított valamennyi lehetőséget. Az EU költségvetésének
sérelme az Unió pénzügyi érdekei egyenlő és eredményes védelmének
biztosítására irányuló intézkedéseket igényel, amennyiben szükségesnek
bizonyul, a büntetőjogi intézkedéseket is beleértve. Az e területre
vonatkozó – a csalásra, a korrupcióra és a pénzmosásra is kiterjedő[2] – uniós vívmányok
fejlődése ellenére a tagállamok eltérő szabályokat fogadnak el, és
ezért gyakorta különböző szintű védelmet biztosítanak nemzeti
jogrendszereikben. Ez az állapot arra mutat, hogy az Unió pénzügyi érdekei nem
részesülnek egyenlő védelemben, továbbá hogy a csalás elleni intézkedések
nem érik el a szükséges mértékű visszatartó hatást. Például a csalás tekintetében, a tagállamok e
bűncselekmény fogalmát számos különböző jogszabályi formában
jelenítik meg, az általános büntető törvénykönyvtől (amelyben önálló
vagy általános tényállásként is szerepelhet) az adózási
bűncselekményekről szóló törvénykönyvig.[3] Hasonlóképpen, a bűnözés e
formáira a különböző tagállamokban alkalmazandó szankciók tekintetében is
igen nagy eltérések tapasztalhatók:[4]
Tagállam || Szankciók AT || 6 hónapig (StGB 146. §.), 3 évig (StGB 147. §.(1) és (2) bekezdés), 10 évig (StGB 147. §.(3) bekezdés, StGB 148. §.) terjedő szabadságvesztés; 3, illetve 5 évig terjedő szabadságvesztés, valamint az elcsalt összeg kétszereséig terjedő pénzbüntetés (AEG 7. §.) BE || 1 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés (a jövedelemadóról szóló törvény 450. cikke), 2 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés (a jövedelemadóról szóló törvény 451. cikke), valamint pénzbüntetések (a vámokról és a jövedéki adóról szóló általános törvény 259., 260. és 261. cikke). BG || 1-től 8 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 209., 201. cikke) 3-tól 10 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 211. cikke), 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 212. cikke), 3-tól 10 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 212. cikkének (3) bekezdése) CY || 5 évi szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 300. cikke), 3 évig terjedő szabadságvesztés vagy 5125,80 eurót meg nem haladó pénzbüntetés, vagy mindkettő CZ || 2 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 209-212. §-a) DK || 1 évet, illetve 6 hónapot (a büntető törvénykönyv 279. cikke) (a büntető törvénykönyv 289A. cikke), minősített esetekben 8 évet meg nem haladó szabadságvesztés EE || Pénzbüntetés vagy 3 évig (büntető törvénykönyv 209. §.), 5. évig (büntető törvénykönyv 210. §.) terjedő szabadságvesztés FI || Pénzbüntetés vagy 14 naptól 2 évig (büntető törvénykönyv, 36. fej. 1. szakasza) (büntető törvénykönyv, 29. fej. 1. szakasza) (büntető törvénykönyv, 29. fej. 5. szakasza), minősített esetben 4 hónaptól 4 évig terjedő szabadságvesztés FR || Legfeljebb 5 évi szabadságvesztés és 375000 EUR pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 313. cikkének 1–3. bekezdése) minősített esetben legfeljebb 7 évi szabadságvesztés és 750000 EUR pénzbüntetés DE || 5 évet nem meghaladó szabadságvesztés vagy pénzbüntetés (a német büntető törvénykönyv 263. §-a) EL || 10 nap és 5 év közötti, 3 hónaptól 5 évig terjedő (büntető törvénykönyv 386. cikk (1) bekezdés) minősített esetben 2 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés HU || 2 évig (a büntető törvénykönyv 318. §-a), 5 évig (a büntető törvénykönyv 314. §-a) terjedő szabadságvesztés. IR || 5 évet meg nem haladó szabadságvesztés (a 2001. évi törvény 42. szakasza) IT || 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés, valamint 51 EUR-tól 1032 EUR-ig terjedő pénzbüntetés (a büntető tv. 640.1. cikke) 1-től 6 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető tv. 640a. cikke) LV || 3 évig terjedő szabadságvesztés, vagy elzárás, vagy közérdekű munka, vagy a havi minimálbér hatvanszorosát (17 074,20 EUR) nem meghaladó pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 177. szakasza) LT || Közérdekű munka vagy pénzbüntetés, vagy a személyes szabadság korlátozása, őrizet vagy 3 évig (a büntető törvénykönyv 182. cikke), illetve 8 évig terjedő szabadságvesztés (súlyos bűncselekmény) LU || 1 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztés vagy 500 EUR-tól 30 000 EUR-ig terjedő pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 490. cikke), 1 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztés vagy 500 EUR-tól 10 000 EUR-ig terjedő pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 498. cikke) MT || 4 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 298. cikkének (1) bekezdése), 18 hónapot nem meghaladó szabadságvesztés, valamint 2329,37 EUR-tól 34 940,60 EUR-ig terjedő pénzbüntetés megfizetése (a büntető törvénykönyv 298C. cikke), 7 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 308. cikke) 1-től 6 hónapig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 309. cikke) NL || 1 évet (büntető törvénykönyv 328. cikk), 2 évet (büntető törvénykönyv 334. cikk), 3 évet (büntető törvénykönyv 360. cikk), 4 évet (büntető törvénykönyv 227. 326. cikkei) vagy 6 évet (büntető törvénykönyv 225., 226., 359. cikkei) nem meghaladó szabadságvesztés, vagy legfeljebb 76 000 EUR pénzbüntetés PL || 3 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés (büntető törvénykönyv 297. cikke) PT || Legfeljebb 3 évi szabadságvesztés vagy pénzbüntetés (a büntető törvénykönyv 217. cikke) RO || 6 hónap és 12 év közötti szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 215. cikke) (alapskála) SI || Legalább 3 hónapos és 3 évet nem meghaladó szabadságvesztés (229 KZ-1. cikk), 3 évet nem meghaladó szabadságvesztés (211 KZ-1. cikk), 5 évet meg nem haladó szabadságvesztés (228 KZ-1 cikk), pénzbüntetés vagy 3 évet nem meghaladó szabadságvesztés (231 KZ-1 cikk) SK || 2 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 221. cikke), 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés (222-225. szakasz) ES || 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 252. cikke) SE || Legfeljebb 2 évi szabadságvesztés (a büntető törvénykönyv 9. fej. 1. szakasza) UK || Gyorsított eljáráson alapuló elítélés: 12 hónapot nem meghaladó szabadságvesztés, pénzbüntetés vagy mindkettő (a csalásról szóló 2006. évi törvény 1. szakasza); Bűnvádi eljáráson alapuló elítélés: 10 évet nem meghaladó szabadságvesztés, pénzbüntetés vagy mindkettő Az ilyen eltérések kedvezőtlenül
befolyásolják az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló szakpolitikák
eredményességét, amint azt az e javaslatot kísérő hatásvizsgálat is
igazolta. A valamennyi tagállamban közös bűncselekményi tényállások
csökkentenék az eltérő gyakorlatok kockázatát, mivel egységes értelmezést
biztosítanának, és azonos módon teljesítenék a szükséges büntetőeljárási
követelményeket. Emellett erősítenék a visszatartó hatást és a vonatkozó
rendelkezések érvényesíthetőségét is, továbbá ezáltal kevésbé lennének a
lehetséges elkövetők arra ösztönözve, hogy szándékos jogellenes tevékenységük
folytatása céljából az Unión belüli, kevésbé szigorú jogrendszerekbe
költözzenek. Az Unió pénzügyi
érdekeinek egyenlő védelme az uniós intézmények, szervek, hivatalok és
ügynökségek hitelességét, valamint a törvényes költségvetés-végrehajtás biztosítását
is érinti. Ezért e javaslatnak nem kizárólag a szigorú értelemben vett csalást
kell szabályoznia, hanem ki kell terjednie a csaláshoz kapcsolódó azon
magatartásformákra is, amelyek megkárosítják az EU költségvetését, így többek
között a korrupcióra, a pénzmosásra, és a közbeszerzési eljárások
akadályozására. A döntő szempont az, hogy a nyereséget az uniós
költségvetés, és így valamennyi adófizető terhére érik el. Az új jogi aktusra irányuló javaslat további
indoka, hogy konkrét intézkedést kell elfogadni a Bizottság csalás elleni
küzdelemre vonatkozó átfogó stratégiájának végrehajtása céljából. A Bizottság
ezért tesz javaslatot erre az irányelvre. 1.2. Jogi háttér Az Unió pénzügyi érdekei büntetőjogi
védelmének első elemét 1995-ben vezették be az Európai Közösségek pénzügyi
érdekeinek védelméről szóló egyezmény és az azt kísérő
jegyzőkönyvek elfogadásával (a továbbiakban együttesen: a PIF-egyezmény).[5] A későbbiekben majdnem
minden tagállam ratifikálta a PIF-egyezményt, amely a ratifikáló tagállamok vonatkozásában
hatályba lépett.[6]
Az e területre vonatkozó általános uniós büntetőjogi intézkedések
felölelik a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az
elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB
tanácsi kerethatározatot[7],
amelyet a Bizottság a részt vevő tagállamok tekintetében a
bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli
befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvvel[8] javasol felváltani. E keretet a törvényes gazdaságra különösen
káros tevékenységek – így a pénzmosás[9]
és a korrupció[10]
– elleni küzdelemre vonatkozó általános uniós büntetőjogi intézkedések
egészítik ki, amelyek – bár nem kifejezetten az Unió pénzügyi érdekeinek
védelmére irányulnak – szintén hozzájárulnak azok védelméhez. A Bizottság 2011. májusban közleményt adott ki
az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok
által biztosított védelméről[11],
amelyet egy bizottsági szolgálati munkadokumentum kísért.[12] Az említett dokumentumok
rámutatnak, hogy széttagoltak azok a bűncselekményi tényállások
meghatározására ás büntetőjogi szankciókra vonatkozó rendelkezések,
amelyeket a jelenlegi jogi keret alapján dolgoztak ki az EU területén. A
dokumentumok kifejtik továbbá, hogy a Bizottság az e helyzet javítására
szolgáló megoldás egyik összetevőjeként veheti figyelembe a
büntetőjogot. „Az uniós büntetőpolitika létrehozása”
című, 2011. szeptemberi közlemény[13]
felvázolja az uniós büntetőjog tartalmának és szerkezetének javasolt
általános keretét, valamint az uniós büntetőjogi jogszabályok általános
elveit, nevezetesen azt, hogy az uniós büntetőjog nem lépheti túl a céljai
eléréséhez szükséges és arányos mértéket. Fokozatosan kialakították az Unió pénzügyi
érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelmet folytató
közigazgatási szervet. E küzdelem a 2988/95/EK, Euratom rendeletre épül, amely
megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek
kezelésére vonatkozó közigazgatási szabályokat[14].
Ezeket szektorális közigazgatási szabályok egészítik ki[15]. A fent hivatkozott,
kifejezetten az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó horizontális jogi
aktusok mellett, az Unió számos közigazgatási jogi aktusa tartalmaz az uniós
közpénzeket érintő jogellenes tevékenységekre vonatkozó rendelkezéseket.[16] 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL
FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Konzultáció az érdekeltekkel A Bizottság számos alkalommal konzultált az
érdekeltekkel. A Bizottság mindenekelőtt 2011. október 25-én konzultált a
büntetőjog elméleti szakértőivel, majd a témának szentelt 2011.
december 6-i találkozó keretében a tagállami kormányzati tisztviselőkkel.
Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának
képviselői szintén részt vettek az ülésen. A tagállamok ügyészségi szolgálatainak
álláspontjait kérdőívek segítségével és a főügyészek fórumán
elhangzott vita révén gyűjtöttek össze, és megvitatták. A fórumot az
Eurojust hívta össze Hágában 2011. június 23-án és 2011. december 16-án. A
Bizottság az Adófizetők Európai Szövetségének képviselőivel is
találkozott egy 2012. január 25-én tartott szakértői találkozó keretében. A szakértők rámutattak az Unió pénzügyi
érdekeinek védelmére szolgáló hatályos jogi keret komoly hiányosságaira,
amelyek különösen a büntetőeljárási határidőket érintik. Az elméleti
szakértők hangsúlyozták annak az elvnek a fontosságát, hogy a
büntetőjogot kizárólag végső eszközként, a szubszidiaritás és az
arányosság megfelelő figyelembevételével szabad alkalmazni. Mivel a
büntetőjog a társadalmi ellenőrzés rendkívül szigorú mechanizmusát
jelenti, amely jelentősen érinti az alapvető polgári
szabadságjogokat, végső eszközként kell alkalmazni, és olyan módon kell
végrehajtani, hogy védelmet nyújtson az alapvető érdekeknek, miközben
tiszteletben tartja a polgári szabadságjogokat és az azokkal élő
polgárokat. A tagállami szakértők általában véve támogatták a Bizottság
által kitűzött célt, vagyis az adófizetők pénzének és az egész
Európai Unióban egyenlő védelemben részesítendő alapvető
érdekeknek a megóvását. A gyakorlati szakemberek széles körben osztották azt a
véleményt, hogy az egyenlő feltételeket biztosító, egyértelmű
büntetőjog fontos szerepet játszik ebben, továbbá a büntetőjogot az
eljárási területre vonatkozó intézkedésekkel kell kiegészíteni a fenti összefüggésben
feltárt hiányosságok orvoslása céljából. Az utóbbi kérdés helyet kap a
Bizottság munkaprogramjában is, amely külön kezdeményezést irányoz elő az
Unió pénzügyi érdekeinek 2013-as védelmére vonatkozó eljárási intézkedések
tekintetében. Az Adófizetők Európai Szövetsége határozottan támogatta a
Bizottságnak azt a szándékát, hogy jobban megóvja az Unió pénzügyi érdekeit a
jogellenes visszaélésektől, valamint hogy átfogó és visszatartó erejű
jogi keretet alakít ki az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából. 2.2. Hatásvizsgálat A Bizottság
elvégezte a szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát, és ennek során szem
előtt tartotta egy 2012 februárjában elkészült külső tanulmány
eredményeit.[17]
A lehetséges választási lehetőségek vizsgálata után a hatásvizsgálat arra
a következtetésre jut, hogy azt a megoldást kell előnyben részesíteni,
amely kiterjeszt néhány csaláshoz kapcsolódó bűncselekménytípust,
minimális szankciókat és összehangolt törvényi elévülési időt vezet be. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1 Jogalap A javaslat az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 325. cikkének (4) bekezdésén alapul. A 325. cikk megállapítja az EU azon
hatáskörét, hogy elfogadja a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő
minden egyéb jogellenes tevékenység ellen meghozandó olyan szükséges
intézkedéseket, amelyeknek „elrettentő hatásuk van”. A 325. cikk (4)
bekezdése előírja azon szükséges intézkedések elfogadására irányuló
jogalkotási eljárást, amelyek célja, hogy hathatós és azonos mértékű
védelmet nyújtsanak. Emellett meghatározza az Unió pénzügyi érdekeit sértő
csalások megelőzésére és az azok elleni küzdelemre vonatkozó jogalkotás
jogalapját. Ebben az összefüggésben tágan kell értelmezni a csalás fogalmát,
beleértve egyes csaláshoz kapcsolódó bűncselekményeket is. Az Unió pénzügyi érdekeit érintő
illegális tevékenységek elleni küzdelem rendkívül sajátos szakpolitikai
terület, amit az is jelez, hogy a Szerződés pénzügyi rendelkezésekről
szóló címében külön fejezetet szenteltek a csalás elleni küzdelemre vonatkozó
rendelkezéseknek. Emellett az „elrettentő hatású” kifejezés a
Szerződés egyetlen más részében sem szerepel. Ez azt mutatja, hogy ezen a
különleges területen széles eszköztár áll az Unió rendelkezésére. Tovább
nyomatékosítja az említett sajátos jelleget, hogy az EUMSZ 310. cikkének (6)
bekezdése már rögtön a pénzügyi rendelkezésekről szóló cím elején
hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekeit érintő jogellenes tevékenységek
elleni küzdelem szükségességét („küzdenek”). A 325. cikk célja az ezen elsőbbséget
élvező szakpolitika lényegét jelentő közös érdek, vagyis az uniós
közpénzek védelme, azok beszedése vagy elköltése során. ·
Az uniós közpénzek védelme az uniós szintű
szolidaritáshoz kapcsolódó érdek, amely különbözik a tagállamok nemzeti
pénzügyi érdekeinek összességétől. A fenti okokból a Szerződés
erős jogkört ruház az Unióra, hogy olyan „intézkedéseket” fogadjon el,
amelyeknek „elrettentő hatásuk van”, valamint „hathatós” (a 325. cikk (1)
bekezdése) és „azonos mértékű védelmet” (a 325. cikk (4) bekezdése)
nyújtanak[18].
A hathatós és azonos szintű védelem jellegénél fogva és hagyományosan
(lásd: az 1995. évi PIF-egyezmény) kiterjed a büntetőjogi dimenzióra.
Büntetőjogi eszközökre van szükség ahhoz, hogy elrettentő hatást
gyakoroljanak ezen a területen, ahol a büntetőjogi szankciók fenyegetése,
és a potenciális elkövetők jó hírnevére gyakorolt hatása először is
vélelmezhetően határozott elrettentő hatást fejt ki a jogellenes
cselekmények elkövetése tekintetében. A 325. cikk ezért felöleli azt a
hatáskört, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével összefüggő
büntetőjogi rendelkezéseket fogadjanak el az elképzelhető jogellenes
támadások minden vonatkozása tekintetében, ami nem volt így az
EK-Szerződés 280. cikkének (4) bekezdésébe foglalt megfelelő
rendelkezés esetében. ·
Maga a Szerződés nem határozza meg az Unió
pénzügyi érdekeinek fogalmát, a Szerződés más részeiben alkalmazott (pl.:
a 310. cikk (1) bekezdésének (2) albekezdésében) „költségvetés” kifejezésénél
tágabb megfogalmazás azonban világossá teszi, hogy e fogalom az Unió által vagy
nevében kezelt valamennyi pénzeszközre kiterjed[19]. E javaslat a Közösség pénzügyi érdekeinek
büntetőjogi védelméről szóló irányelvjavaslat helyébe lép.[20] 3.2 A szubszidiaritás, az
arányosság és az alapvető jogok tiszteletben tartása Az uniós fellépés a következő
tényezők alapján tekinthető szükségesnek: Az Unió pénzügyi érdekei az Unió által vagy
nevében kezelt eszközöket és forrásokat érintik. Tehát az Unió pénzügyi érdekei
jellegükből kifolyólag, kezdettől fogva uniós szinten jelennek meg.
Ilyen értelemben még azoknál a területeknél is „Unió-központúbbak”, amelyeken
már megtörtént a tagállami jogszabályok harmonizációja. Formai és tartalmi
szempontból inkább az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek
önvédelmére – például a fizikai vagy IT-biztonság védelmére –vonatkozó
szabályokra hasonlítanak. Következtetésképpen a tagállamok egyedül nem képesek
azokat megfelelő módon szabályozni. Egybevág ezzel az értékeléssel, hogy
az EUMSZ 310. cikkének (6) bekezdésében, valamint 325. cikkének (1) és (4)
bekezdésében maga a Szerződés előfeltételezi, hogy uniós jogalkotási
intézkedésekre van szükség az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes
tevékenység ellen védelmet nyújtó, azonos mértékű és elrettentő
hatású intézkedések megállapításához. Továbbá, az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi
rendelet 48. cikke értelmében az Európai Bizottság teljes mértékben
felelős az Unió valamennyi költségvetési bevételének és kiadásának
végrehajtásáért. Az e területen alkalmazandó különleges uniós
szabályozásra figyelemmel az Unió a legalkalmasabb arra, hogy védelmet nyújtson
saját pénzügyi érdekei számára. Az említett szabályozás felöleli a
költségvetési rendelet költségvetési szabályait, a közigazgatási jognak a
pénzügyi érdekek védelmére vonatkozó általános szabályait, valamint a pénzügyi
érdekek védelmére szolgáló ágazati szabályokat az esetlegesen érintetté váló
különféle szakpolitikai területeken. Mindez arra is vonatkozik, hogy mennyire közelíthetők
egymáshoz az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó büntetőjogi
rendelkezések. A büntetőjog tekintetében különös figyelmet kell fordítani
az uniós jogszabályokat érintő általános szubszidiaritási követelményre.
Tehát az EU kizárólag akkor alkothat jogszabályt, ha az általa kitűzött
célt nem lehetne hatékonyabban elérni nemzeti vagy regionális és helyi
szintű intézkedésekkel, tehát – főként az előterjesztett
intézkedés terjedelme vagy hatása miatt – e cél uniós szinten jobban
megvalósítható. Kizárólag az Unió képes arra, hogy a tagállamokra
kiterjedő hatályú, kötelező erejű összehangoló jogszabályokat
dolgozzon ki, így kialakítva azt a jogi keretet, amely hozzájárulhat a mostani
helyzet hiányosságainak leküzdéséhez, ideértve különösen az azonos mértékű
védelem hiányát, ami ellentmond az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdésében
rögzített szerződéses célkitűzéseknek. A javaslat az Európai Unió Alapjogi Chartájába
foglalt alábbi jogokat és elveket érinti: a szabadsághoz való jog és a családi
élet tiszteletben tartásához való jog (az elítélt elkövetők esetleges
szabadságvesztéshez kapcsolódóan), a foglalkozás megválasztásának szabadsága és
a vállalkozás szabadsága (az elítélt elkövetők esetleges foglalkozástól
való eltiltásából kifolyólag), a tulajdonhoz való jog (a bűncselekményeket
elkövető vállalkozások esetleges bezárásához kapcsolódóan), a pénzbírság
alkalmazása elítéléskor és az elkobzás, a bűncselekmények és büntetések
törvényessége és arányossága (mivel új bűncselekmények meghatározásáról
van szó), a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma (mivel
kölcsönhatás lép fel a közigazgatási szankciórendszerekkel). Ezek a
korlátozások indokoltak, mivel az Unió által elismert általános érdekű
célkitűzések elérésére (lásd a Charta 52. cikkének 1. bekezdését), és
kiváltképpen arra szolgálnak, hogy hathatós és visszatartó hatású
intézkedésekkel biztosítsák az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét. Mivel a
szabálytalanságok és csalások mértéke tekintetében nem következett be javulás,
és a PIF-egyezmény alapján elfogadott jelenlegi intézkedések eredménytelenek,
büntetőjogi intézkedéseket kell elfogadni a csalás és a kapcsolódó
jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok elleni küzdelem érdekében.
A javaslat kialakításakor gondoskodtunk arról, hogy az említett intézkedések ne
haladják meg a cél eléréshez szükséges mértéket, így ezek arányosak. 3.3. A jogi aktus típusának megválasztása Az irányelv a megfelelő jogi aktus ahhoz,
hogy összehangolt büntetőjogi rendelkezéseket állapítsunk meg az EU
pénzügyi érdekeinek védelme területén, miközben bizonyos fokú rugalmasságot engedünk
a tagállamoknak abban a tekintetben, hogy miként határoznak meg szigorúbb
előírásokat. 3.4. Az egyes rendelkezések 1. cikk: Tárgy – e
rendelkezés határozza meg e javaslat célját és alkalmazási körét, és különösen
azt, hogy az irányelvet kizárólag az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére kell
alkalmazni. 2. cikk: Az Unió pénzügyi érdekeinek
fogalma – e rendelkezés meghatározza az Unió pénzügyi
érdekeinek fogalmát, amelyet a jogi aktusban egészében alkalmazni kell. Az
Európai Unió Bírósága megerősítette[21],
hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt az alkalmazandó uniós jogot
figyelembe véve a héa-bevételek beszedése, másrészt pedig a vonatkozó
héa-sajátforrás uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között, mivel az
előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi
csökkenéséhez vezet. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a hozzáadott érték adóra
vonatkozó csalás érinti az EU pénzügyi érdekeit, és ennélfogva ezen
irányelvjavaslat az ilyen csalásra is kiterjed. 3. cikk: Az Unió pénzügyi érdekeit
érintő csalás – e rendelkezés a tagállamokban
bűncselekménnyé nyilvánítandó csalárd magatartás fogalmát határozza meg. 4. cikk: Az
Unió pénzügyi érdekeit érintő, csaláshoz kapcsolódó bűncselekmények
– e rendelkezés a csalás megelőzésével és az ellene folytatott küzdelemmel
összefüggő jogellenes tevékenységekre vonatkozik. Előírja, hogy a tagállamokban
büntetendővé kell nyilvánítani a közbeszerzési ajánlattevők
tisztességtelen magatartását. Az előírás kiterjed a csaláshoz hasonló
magatartásra, amikor az odaítélési eljárás során olyan információkat nyújtanak
be a pályáztató szervnek, amelyek ugyan valósak, ám a hatóságtól jogosulatlanul
megkapott adatokon alapulnak. Ilyen rendelkezés már sok tagállamban létezik,
azonban a szankciók mértéke jelentősen eltérő (például az egyik
tagállamban egy napos szabadságvesztéssel büntethető, a másikban pedig
minimálisan három év szabadságvesztés szabható ki érte[22]). Becslések szerint az e
kérdésre vonatkozó hatékony jogi szabályozás hiánya évente 40 millió euro
vesztességet okoz az Unió költségvetésének[23].
Az uniós és tagállami szintű bűnüldözési intézkedések és szankciók
már jelenleg is kiterjednek a pályázók ajánlattételi összejátszására, ami
továbbra sem tartozik majd az irányelv hatálya alá. A 4. cikk meghatározza továbbá a tagállamokban
büntetendővé nyilvánítandó korrupció fogalmát is, jórészt a PIF-egyezmény
és annak jegyzőkönyvei alapján. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek
védelméről szóló 1995. évi egyezmény, és annak jegyzőkönyvei,
valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat azt jelzi, hogy tovább kell
fejleszteni a passzív és aktív korrupciónak az egyezménybe foglalt
meghatározását. A PIF-egyezménnyel szemben az irányelv nem követeli meg, hogy
ez az előírás a hivatali kötelezettség megsértésére is kiterjedjen. E tekintetben
külön rendelkezésre van szükség, mivel az Unió pénzügyi érdekeinek terén
különösen súlyos problémát jelent a korrupció. A 4. cikke megadja a hűtlen
kezelés meghatározását is, amely kiterjed a tisztviselők olyan
magatartására, amely nem minősül szigorúan vett csalásnak, és amely
pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi
érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználását jelenti. Az
irányelv alapján büntetendő bűncselekményekből származó
jövedelem tisztára mosása tekintetében hivatkozás történik a pénzmosás elleni
jogszabályokra is annak érdekében, hogy az ilyen pénzmosást nyilvánítsák
büntetendővé a tagállamokban. Ez biztosítani fogja, hogy azonos
szankciórendszert alkalmazzanak az Unió pénzügyi érdekeit sértő valamennyi
bűncselekményre. A cikk meghatározza a tisztviselő
fogalmát, amely nem csupán az Unióban, illetve a tagállamokban jogalkotási,
közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő, vagy egyéb közfeladatot
ellátó személyekre terjed ki, hanem azokra a személyekre is, akik harmadik
országokban látnak el ilyen feladatokat. Ugyanis az Unió pénzügyi érdekei a
harmadik országokban található személyek tekintetében is védelmet igényelnek az
aktív vagy passzív korrupcióval, vagy a pénzeszközök hűtlen kezelésével
szemben, amennyiben e személyek uniós pénzeszközöket kezelnek. 5. cikk: Felbujtás, bűnsegély,
kísérlet – e rendelkezés a fent említett
bűncselekményekre vonatkozik, amelyek esetében a tagállamok kötelesek
büntetendővé nyilvánítani az előkészületi és a közreműködési
formákat is. A bűncselekmények többsége esetében kizárják a kísérletért
viselt büntetőjogi felelősséget, mivel a kérdéses bűncselekményi
tényállások alapesetének meghatározása már kiterjed a kísérlet elemére. 6. cikk: A jogi személyek felelőssége – e rendelkezés az összes fent említett bűncselekményre
vonatkozik, amelyek esetében a tagállamok kötelesek biztosítani a jogi
személyek felelőségének megállapítását, ami ugyanakkor nem helyettesítheti
a természetes személyek felelősségét. 7. cikk: A természetes személyekkel
szembeni szankciók – e rendelkezés az összes fent
említett bűncselekményre vonatkozik, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy
– a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelő – hatékony, arányos és
visszatartó erejű szankciókat alkalmazzanak, és a természetes személyek
esetében határozzanak meg bizonyos minimális büntetőjogi szankciókat. Az
előirányzott büntetések arányosak a bűncselekmények jelentős
súlyával, és megfelelnek a tagállamok többségében jelenleg előírt
szankcióknak. A 7. cikk emellett tisztáz bizonyos összefüggéseket az irányelv,
valamint az egyéb jogalapok szerint meghatározott fegyelmi büntetések között. 8. cikk: A szabadságvesztések minimális
terjedelme – e rendelkezések az összes fent említett
bűncselekményre vonatkoznak, és a különösen súlyos bűncselekmények
esetében kötelezővé teszik az egyes bűncselekményekre vonatkozóan
megállapított küszöbértékeken alapuló, minimális terjedelmű
szabadságvesztés kiszabását. A minimális szankciók biztosítani fogják az Unión
belüli egységességet az adott magatartástípusok esetén a tagállamokban
alkalmazott szankciók tekintetében. Ennek következtében Unió-szerte hatékony és
azonos védelemben részesülnek majd az Unió pénzügyi érdekei. A gazdasági
bűncselekmények – köztük a csalás – jellemzően olyan terület, ahol a
büntetőjogi szankciók különösen elrettentő hatásúak lehetnek, mivel
arra lehet számítani, hogy a potenciális elkövetők mérlegelik a
kockázatokat, mielőtt úgy döntenek, hogy ilyen jellegű
bűnöző tevékenységet kezdenek. Következtetésképpen a minimális
szankciók bevezetését szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy egész Európában hatékony
elrettentő hatást lehessen elérni. A hathónapos minimális szankció
változatlanul arányos a bűncselekmények súlyával, továbbá biztosítja, hogy
az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat[24] 2. cikkében felsorolt
bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az
európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb
igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. 9. cikk: Minimális szankciótípusok a jogi
személyek esetében – ez a 7. cikkhez hasonló
rendelkezés a jogi személyek szankcionálására vonatkozik. 10. cikk: Befagyasztás és elkobzás – e rendelkezés az összes fent említett bűncselekményre
vonatkozik, és előírja, hogy az e bűncselekményekből származó
jövedelem és eszközök befagyasztására és elkobzására szolgáló eszközök álljanak
rendelkezésre. 11. cikk: Joghatóság – e rendelkezés a területiség elvén és a személyi elven (honosság)
alapul. A rendelkezés az összes fent említett bűncselekményre vonatkozik,
és előírja, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok rendelkezzenek olyan
hatáskörökkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy nyomozást kezdjenek,
büntetőeljárásokat folytassanak és ítéletet hozzanak az Unió pénzügyi
érdekeivel összefüggő ügyekben Tekintve, hogy amennyiben a tagállamok nem
rendelkeznek joghatósággal, az irányelv nem teszi lehetővé
büntetőeljárás lefolytatását csalási esetekben, a tagállamok és a
Bizottság megosztják az érintett harmadik országokkal a nem uniós állampolgárok
által az Unió területén kívül elkövetett csalárd magatartásra vonatkozó
bizonyítékokat, továbbá együttműködnek ezekkel az országokkal annak
érdekében, hogy azok illetékes hatóságai lefolytassák a büntetőeljárást az
ilyen magatartások esetében. 12. cikk: Az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények elévülése – e
rendelkezés az összes fent említett bűncselekményre vonatkozik, és
előírja minimális elévülési időszak megállapítását, valamint a
jogerős elítélést követő büntetés-végrehajtásra vonatkozó elévülési
időszak meghatározását. 13. cikk: Visszafizettetés – e rendelkezés tisztázza, hogy ezen irányelv nem érinti a tagállamok
azon kötelezettségét, hogy gondoskodniuk kell az ezen irányelvbe foglalt
bűncselekmények következtében szabálytalanul kifizetett összegek
visszafizettetéséről, továbbá független a 12. cikkbe foglalt
büntetőjogi elévülési rendelkezéstől is. 14. cikk: Kapcsolat az Unió egyéb
alkalmazandó jogi aktusaival – e rendelkezés tisztázza
a közigazgatási és büntetőjogi szankciórendszerek közötti viszonyt. 15. cikk: A tagállamok és az Európai
Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés – ez a rendelkezés szorosan követi a tagállamok és a Bizottság közötti
együttműködésre vonatkozó, a PIF-egyezmény második jegyzőkönyvébe
foglalt rendelkezést. E rendelkezés beillesztésére azért van szükség, mivel a 16.
cikk hatályon kívül helyezi az egyezményt és annak jegyzőkönyveit. 16. cikk: Az Európai Közösségek védelmére
vonatkozó büntetőjogi egyezmények hatályon kívül helyezése – e rendelkezés hatályon kívül helyezi az 1995. évi PIF-egyezményt és
annak jegyzőkönyveit. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK E javaslatnak nincsenek az Uniót érintő
közvetlen költségvetési vonzatai. Azonban arra irányul, hogy az elrettentő
hatás fokozása, valamint a tagállami büntetőjogi hatóságok általi
hatékonyabb bűnüldözés révén megelőzze az Unió pénzügyi érdekeit
érintő jogellenes tevékenységek által okozott veszteségeket, továbbá abban
az esetben, ha a az Unió pénzügyi érdekeit érintő jogellenes tevékenységek
által okozott veszteségek már bekövetkeztek, megkönnyítse azok
visszafizettetését. 2012/0193 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás
ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke
(4) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Számvevőszék
véleményére[25], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az Unió pénzügyi érdekeinek
védelme nem kizárólag a költségvetési előirányzatok kezelésére vonatkozik,
hanem kiterjed a költségvetési eszközöket hátrányosan érintő, vagy azzal
fenyegető valamennyi lépésre, valamint a tagállamok eszközeit hasonlóan
érintő intézkedésekre, amennyiben az említett eszközök célja – az uniós
szakpolitikák szempontjából releváns – tagállami gazdaság, illetve
államháztartás támogatása vagy megszilárdítása. (2) Annak érdekében, hogy
hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió
pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre
vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok
esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog
alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett
jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket. (3) Az Unió pénzügyi érdekeinek
védelme indokolja az EU költségvetésének terhére elkövetett – a kiadási és a
bevételi oldalt is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő
csalás fogalmának közös meghatározását. (4) A hozzáadottérték-adót (héa)
érintő csalás csökkenti a tagállamok adóbevételeit, és ezáltal hátráltatja
a tagállamok hozzáadottértékadó-alapjára vonatkozó egységes kulcs alkalmazását.
Amint azt az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata megerősítette[26], közvetlen kapcsolat áll fenn
az alkalmazandó uniós jogot figyelembe véve a héa-bevételek beszedése, valamint
a vonatkozó héa-sajátforrás uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között,
mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi
csökkenéséhez vezet. Ezért az irányelv hatálya kiterjed a tagállami héa-befizetésekből
származó bevételre. (5) A héa-alapú saját forrás
alapjának jogellenes csökkentése révén az EU pénzügyi érdekeit érintő
lényeges hatás figyelembevétele, valamint az ezen irányelvbe foglalt
küszöbértékek alkalmazása során az arányosság elvével összhangban – a saját
forrás kiszámításának sajátos jellegére és az alkalmazott módszertanra
tekintettel – kell eljárni, ideértve a tagállamok közötti differenciált
bánásmódot. (6) Az Unió pénzügyi érdekei
sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül
– a pályáztató szervtől jogosulatlanul megszerzett adatok alapján
szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak,
azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák a közbeszerzési vagy
odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E magatartás nagyon hasonlít a
csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell
megvalósulnia a csalás teljes tényállásának, mivel a benyújtott pályázat teljes
mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. A pályázók közötti
ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű
tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési
intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra
sem tartozhat az irányelv hatálya alá. (7) A pénzmosás elleni uniós
jogszabály teljes mértékben alkalmazandó az ezen irányelvben említett
bűncselekményekből származó jövedelem tisztára mosására. Az említett
jogszabályra történő hivatkozásnak biztosítania kell, hogy az ezen
irányelv által bevezetett szankciórendszert alkalmazzák az Unió pénzügyi
érdekének sérelmére elkövetett valamennyi bűncselekmény esetében. (8) A korrupció – amely sok
esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos
fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön
büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás
kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek
megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a
hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele
kell foglalnia a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár
kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve
hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő
meghatározását, valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények
részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot,
vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek
(például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozók)
meghatározását. (9) Sérthetik az Unió pénzügyi
érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek
pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei
megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be
kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos
fogalommeghatározását. (10) Az Unió pénzügyi érdekeinek
sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények a gyakorlatban sokszor szorosan
összefüggnek a Szerződés 83. cikkének (1) bekezdése, és az említett cikk
alapján elfogadott uniós jogszabályok hatálya alá tartozó
bűncselekményekkel. Ezért a rendelkezések megszövegezésének biztosítania
kell az e jogszabályokkal való koherenciát. (11) Amennyiben jogi személyeknek
tulajdonítható magatartás is károsíthatja vagy veszélyeztetheti az Unió
pénzügyi érdekeit, a jogi személyeket is felelősségre kell vonni az ezen
irányelvben meghatározott, nevükben elkövetett bűncselekményekért. (12) Annak érdekében, hogy az Unió
pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére
kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak
egyes minimális szankciótípusokat- és mértékeket is elő kell irányozniuk
legalább azokra az esetekre, amikor az irányelvben meghatározott
bűncselekményeket követnek el. A szankciók mértéke nem lépheti túl a
bűncselekmény súlyával arányos mértéket, ezért olyan pénzösszegben
kifejezett küszöbértéket kell bevezetni, amely alatt nem szükséges
büntetendővé nyilvánítani az adott cselekményt. (13) Ezen irányelv nem érinti a
fegyelmi intézkedések megfelelő és eredményes alkalmazását. A
büntetőjogi szankciókkal nem egyenértékű szankciók a nemzeti jognak
megfelelően rendelhetők el, amennyiben valamely személyt egyedi
ügyben az e rendelet szerint meghatározott bűncselekmények egyike miatt
ítélnek el; egyéb szankciók esetében pedig teljes mértékben tiszteletben kell
tartani a non bis in idem elvét. Ezen irányelv nem rendeli büntetni azt a magatartást,
amely esetében nincs helye a hivatali kötelezettség megsértésére vonatkozó
fegyelmi szankciónak vagy egyéb intézkedésnek, azokban az esetekben, amikor az
ilyen fegyelmi szankciók vagy egyéb intézkedések alkalmazhatók az érintett
személlyel szemben. (14) Súlyosabb esetekben a
természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a
szabadságvesztés terjedelmét. Az említett súlyos eseteket bizonyos,
pénzösszegben kifejezett minimális teljes kárra történő hivatkozással kell
meghatározni. A bűncselekménynek legalább ekkora kárt kell okoznia az Unió
– és esetleg egyéb szerezet – költségvetésének. A minimális és maximális
terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében
szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek
egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai
elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt
bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az
európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb
igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók
emellett erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális
bűnözőkre Európa minden részében. Szigorúbb szankciómértékeket kell
kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB
kerethatározat[27]
szerinti bűnszervezetben követik el. (15) Figyelemmel különösen az
elkövetők, és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes
tevékenységekből származó jövedelmek mobilitására, valamint az ennek
eredményeként lefolytatandó bonyolult, határokon átnyúló nyomozásokra, a
tagállamoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, és meg kell határozniuk
az ahhoz szükséges elévülési időszakokat, hogy fel tudjanak lépni az
említett tevékenységekkel szemben. (16) Az uniós jog
következetességének, továbbá az ugyanazon cselekményért kiszabott kétszeri
büntetés tilalma elvének megóvása érdekében tisztázni kell az ezen irányelv
szerinti büntetések, valamint az uniós jogon alapuló egyéb vonatkozó közigazgatási
intézkedések közötti viszonyt. Ezen irányelv nem érinti az uniós jog szerinti
konkrét közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok alkalmazását. (17) Az uniós jog szerinti egyéb
kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a
tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak
biztosítása céljából, hogy – a tagállamok és a Bizottság közötti
információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi
érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel
szemben. (18) Ezen irányelvnek hatályon
kívül kell helyeznie az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről
szóló, 1995. július 26-i egyezményt[28],
valamint annak 1996. szeptember 27-i[29]
és 1996. november 29-i[30]
jegyzőkönyveit. (19) Ezen irányelv megfelelő
tagállami végrehajtása során az illetékes tagállami hatóságok egymás között
személyes adatokat dolgoznak fel, továbbá egyrészt a tagállamok, másrészt az
illetékes uniós szervek kicserélik azokat. Az illetékes nemzeti hatóságok közötti
tagállami szintű személyesadat-feldolgozást a nemzeti jognak kell
szabályoznia, tiszteletben tartva az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi
feldolgozása során az egyének védelméről szóló, 1981. január 28-i
egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyvét (ETS 108. szám). A
személyes adatok tagállamok közötti cseréjének meg kell felelnie a 2008/977/IB
tanácsi kerethatározat[31]
követelményeinek. Amennyiben az Unió intézményei, szervei, ügynökségei és
hivatalai dolgoznak fel személyes adatokat, ennek meg kell felelnie a személyes
adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása
tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad
áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi
rendeletnek[32],
valamint az igazságszolgáltatási vizsgálatok bizalmas kezelésére vonatkozó
szabályoknak. (20) A büntetőjogi szankciók
szándékolt elrettentő hatása rendkívüli körültekintést kíván az
alapvető jogok tekintetében. Ez az irányelv tiszteletben tartja az
alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában
elismert alapvető elveket, különösen a szabadsághoz és a biztonsághoz való
jogot, a személyes adatok védelmét a foglalkozás megválasztásának szabadságát
és munkavállaláshoz való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való
jogot, a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot, az
ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és
büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint az azonos
bűncselekmény miatti a kétszeres büntetőeljárás alá vonás és a
kétszeres büntetés tilalmát. Ez az irányelv mindenekelőtt az említett
jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek
megfelelően kell végrehajtani. (21) Ezen irányelv alkalmazása nem
sérti a Szerződésbe, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről
szóló jegyzőkönyvbe, és a Bíróság Alapokmányba foglalt, a mentességek
visszavonására vonatkozó előírásokat, valamint az azokat végrehajtó jogszabályokat,
továbbá a tagállami jogba foglalt hasonló rendelkezéseket. (22) Ez az irányelv nem sérti az
egyedi ügyek konkrét körülményeinek megfelelő büntetések alkalmazására és
végrehajtására vonatkozó, a nemzeti büntetőjogba foglalt általános
szabályokat és elveket. (23) Mivel ezen irányelv célját, a
tagállamok önállóan nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az
intézkedés terjedelme és hatásai miatt az uniós szinten jobban
megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5.
cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket
hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az
irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET: I. cím: Tárgy
és fogalommeghatározás 1. cikk
Tárgy Ez az irányelv – bűncselekmények és
szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit
érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok
ellen küzdelem terén szükséges intézkedéseket. 2. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek fogalommeghatározása Ezen irányelv alkalmazásában: „az Unió
pénzügyi érdekei”: az alábbiak által lefedett, azokból szerzett vagy származó
valamennyi bevétel és kiadás: a) az Unió költségvetése; b) a Szerződések alapján
létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy
az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. II. cím: Az
Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek
megelőzése és az azok ellen küzdelem terén elkövetett bűncselekmények
3. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén
bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások: a) a kiadások tekintetében
a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás: i. olyan hamis, helytelen vagy hiányos
nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek
következménye az Unió általános költségvetéséből származó vagy az Unió
kezelésében levő, illetve az Unió nevében kezelt költségvetésekből
biztosított pénzeszközök jogtalan megszerzése vagy visszatartása, ii. információ elhallgatása és ezzel egy
konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező
következményekkel, vagy iii. kötelezettségvállalásoknak vagy
kiadásoknak nem a megjelölt és a döntés alapjául szolgáló célokra
történő jogellenes felhasználása; b) a bevételek tekintetében
a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás: i. olyan hamis, helytelen vagy hiányos
nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek
következménye az Unió általános költségvetésében, vagy az Unió kezelésében
levő, illetve az Unió nevében kezelt költségvetésekben lévő források
jogellenes csökkenése, ii. információ elhallgatása és ezzel egy
konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező
következményekkel, vagy iii. a jogszerűen szerzett haszon
jogellenes felhasználása, az előbbiekkel megegyező következményekkel. 4. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő, csaláshoz kapcsolódó bűncselekmények (1) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogosultsági, kizárási, kiválasztási
vagy odaítélési kritériumok alkalmazásának megkerülése vagy eltorzítása
céljából történő szándékos elkövetés esetén bűncselekményként
büntetendő legyen a jelöltek, vagy ajánlattevők, illetve az ajánlati
felhívásokra történő válaszadásért vagy e résztvevők pályázatainak
elkészítésért felelős, illetve azokban részt vevő személyek által, az
Unió pénzügyi érdekeit érintő közbeszerzési vagy támogatás-odaítélési
eljárás során az ajánlatkérő vagy támogatás odaítélő szervek vagy
hatóságok számára nyújtott tájékoztatás, vagy e tájékoztatásnyújtás
elmulasztása. (2) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő
legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből
származó tulajdont érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[33]
1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás. (3) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén
bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások: a) azon tisztviselő által elkövetett
cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt
kér, vagy az előnyt elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy
ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét
megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során
intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az
Unió pénzügyi érdekeit (passzív megvesztegetés); b) bármely olyan személy által elkövetett
cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt
ígér vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy
javára, azért, hogy a tisztviselő hivatali kötelességét megszegve,
hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést
tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió
pénzügyi érdekeit (aktív megvesztegetés). (4) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek
megsértésére irányuló szándékos elkövetés esetén bűncselekményként
büntetendő legyen, ha a tisztviselő nem rendeltetésszerűen használ
fel, illetve fizet ki pénzeszközöket, vagy sajátít ki, illetve használ fel
eszközöket. (5) E cikk alkalmazásában
„tisztviselő”: a) jogalkotási, közigazgatási vagy bírói
tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve
harmadik országokban közfeladatot lát el; b) az Unióban vagy a tagállamokban, illetve
harmadik országokban közfeladatot ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező
személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésében, vagy az arra
vonatkozó döntések meghozatalában. III. cím: Az
Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek
megelőzése és az azok ellen küzdelem terén elkövetett
bűncselekményekre vonatkozó általános rendelkezések 5. cikk
Felbujtás, bűnsegély és kísérlet (1) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő
legyen a II. címben említett bűncselekmények elkövetésére való felbujtás,
és az azokhoz nyújtott bűnsegély. (2) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő
legyen a 3. cikkben, illetve a 4. cikk (4) bekezdésében említett
bűncselekmény elkövetésének kísérlete. 6. cikk
A jogi személyek felelőssége (1) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre
vonhatók legyenek a II. címben említett bármely bűncselekményért, amelyet
akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként
eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen
belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul: a) a jogi személy képviseletének
jogosultsága; b) a jogi személy nevében történő döntéshozatal
joga; vagy c) a jogi személyen belüli ellenőrzés
gyakorlásának jogköre. (2) A tagállamok továbbá megteszik a
szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek
felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az (1) bekezdésben
említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya
lehetővé tette, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt
személy a II. címben említett valamely bűncselekményt elkövesse. (3) A jogi személyek (1) és (2) bekezdés
szerinti felelőssége nem zárja a büntetőeljárás lefolytatását a II.
címben említett bűncselekményeket elkövető vagy a 5. cikk szerint
büntetőjogilag felelős természetes személyekkel szemben. (4) Ezen irányelv alkalmazásában „jogi
személy”: az alkalmazandó jog alapján jogi személyiséggel rendelkező
bármely jogalany, kivéve az államokat vagy egyéb, közhatalmi jogosítványokat
gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket. 7. cikk
A természetes személyekkel szembeni szankciók (1) A természetes személyek
vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak
érdekében, hogy a II. címben említett bűncselekmények hatékony, arányos és
visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők,
beleértve a 8. cikkben meghatározott pénzbüntetéseket és szabadságvesztést. (2) 10 000 EUR-nál kevesebb kárt
okozó, és 10 000 EUR-nál kevesebb előnyt eredményező, továbbá
különösen súlyos körülmények megvalósulásával nem járó, kisebb súlyú
szabálysértések esetén a tagállamok a büntetőjogi szankcióktól eltérő
büntetéseket is előírhatnak. (3) Az (1) bekezdés nem érinti az
illetékes hatóságok tisztviselőikkel szembeni fegyelmi jogköreinek
gyakorlását. (4) A tagállamok gondoskodnak arról,
hogy a büntetőjogi szankcióknak nem megfeleltethető, és azonos
személyre ugyanazon magatartásért kiszabott más jellegű szankciókat
figyelembe vehessék a II. címben említett bűncselekmények miatti elítélés
során. 8. cikk
Szabadságvesztési küszöbértékek (1) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak szerint legyenek
büntetendők a 3. cikkben és a 4. cikk (1) és (4) bekezdésében említett
azon bűncselekmények, amelyek esetében legalább 100 000 EUR összegű
előny vagy kár valósul meg: a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos
szabadságvesztés; b) maximális büntetésként legalább 5 éves
szabadságvesztés. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket
annak érdekében, hogy az alábbiak szerint legyenek büntetendők a 4. cikk (2)
és (3) bekezdésében említett azon bűncselekmények, amelyek esetében
legalább 30 000 EUR összegű előny vagy kár valósul meg: a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos
szabadságvesztés; b) maximális büntetésként legalább 5 éves
szabadságvesztés. (2) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben említett bűncselekmények
legalább 10 éves szabadságvesztéssel legyenek büntetendők, amennyiben a
bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat meghatározása szerinti
bűnszervezetben követték el. 9. cikk A jogi személyekre
vonatkozó minimális szankciótípusok A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a 6. cikk alapján felelős jogi
személyt olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal
büntessék, amelyek felölelik a büntetőjogi és nem büntetőjogi
pénzbüntetéseket, továbbá esetlegesen az alábbi egyéb szankciókat: a) az állami kedvezményekből és
támogatásokból való kizárás; b) a gazdasági tevékenységek
gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás; c) a bírósági felügyelet alá helyezés; d) a bíróság által elrendelt
végelszámolás; e) a bűncselekmény elkövetésére
használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása. 10. cikk
Befagyasztás és elkobzás A tagállamok biztosítják a II. címben említett
bűncselekményekből származó jövedelem és eszközök befagyasztását és
elkobzását, összhangban [a bűncselekményekből származó jövedelemnek
az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló] …/…/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvvel[34]. 11. cikk
Joghatóság (1) A tagállamok meghozzák a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben említett
bűncselekményekre vonatkozóan megállapítsák joghatóságukat, amennyiben: a) a bűncselekményt részben vagy
egészben a területükön követték el; vagy b) az elkövető az adott tagállam
állampolgára. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában
említett esetben a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak
érdekében, hogy joghatóságuk ne függjön attól a feltételtől, hogy a
büntetőeljárás megindítására kizárólag az áldozat által a
bűncselekmény helyén tett bejelentést, vagy a bűncselekmény
elkövetésének helye szerinti állam által tett feljelentést követően
kerülhet sor. (3) A tagállamok gondoskodnak arról,
hogy joghatóságuk azokra a helyzetekre is kiterjedjen, amikor a
bűncselekményt a területükről elért információs és kommunikációs
technológia segítségével követik el. 12. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények elévülése (1) A tagállamok gondoskodnak arról,
hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjától számított legalább
ötéves elévülési időn belül lehetővé tegyék a nyomozás, a
büntetőeljárás és a tárgyalás lefolytatását, valamint a bírósági határozat
meghozatalát a bűncselekmény ügyében. (2) A tagállamok gondoskodnak arról,
hogy az elévülési idő megszakadjon és újra kezdődjön az illetékes
nemzeti hatóság által a bűncselekmény elkövetésének időpontjától
számított legalább tíz éven belül foganatosított bármely intézkedés
következtében, ideértve különösen a nyomozás vagy a büntetőeljárás
tényleges megindítását. (3) A tagállamok megteszik a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy elegendő időn belül, de a
jogerős ítélet meghozatalától számított legalább tíz éven belül
lehetővé tegyék a II. címben és az 5. cikkben említett
bűncselekmények miatti jogerős ítéletben kiszabott büntetés
végrehajtását. 13. cikk
Visszafizettetés Ez az irányelv nem érinti a II. címben
említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben jogtalanul kifizetett
összegek visszafizettetését. 14. cikk
Kapcsolat az Unió egyéb alkalmazandó jogi aktusaival Az uniós jogban megállapított közigazgatási
intézkedések, büntetések és bírságok – különösen a 2988/95/EK tanácsi rendelet[35] 4. és 5. cikke szerinti
szankciók –, illetve az uniós jog szerinti konkrét kötelezettségnek
megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok alkalmazása nem érinti ezt az
irányelvet. A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti
rendelkezések alapján indított büntetőeljárások nem érintik az uniós
jogban vagy a nemzeti végrehajtási rendelkezésekben megállapított, a
büntetőeljárással nem egyenértékű közigazgatási intézkedések,
szankciók és bírságok megfelelő és hatékony alkalmazását. IV. cím: Záró
rendelkezések 15. cikk A tagállamok és az
Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés (1) A tagállamok és a Bizottság
együttműködnek egymással a II. címben említett bűncselekmények elleni
küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság technikai és operatív támogatást
nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati
együttműködés elősegítésére. (2) A tagállamok illetékes hatóságai
információkat cserélhetnek a Bizottsággal, hogy megkönnyítsék a tények
megállapítását, és a II. címben említett bűncselekményekkel szembeni
hatékony fellépést. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok valamennyi
konkrét ügyben figyelembe veszik a nyomozás titkosságára és az adatvédelemre
vonatkozó előírásokat. Ezért a tagállamok, amennyiben információkat
szolgáltatnak a Bizottságnak, sajátos feltételekhez köthetik az információknak
a Bizottság, illetve – azok esetleges továbbítása esetén – egy másik tagállam
általi felhasználását. 16. cikk
Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó büntetőjogi
egyezmények hatályon kívül helyezése Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek
védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény, beleértve annak 1996.
szeptember 27-i, 1996. november 29-i és 1997. június 19-i jegyzőkönyveit,
[a 17. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti alkalmazás napja]-tól/től
hatályát veszíti. 17. cikk
Átültetés (1) A tagállamok legkésőbb […]-ig
elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket,
amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E
rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. Ezeket a rendelkezéseket […]-tól/-től
alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A
hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal
nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen
irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 18. cikk
Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 19. cikk
Címzettek Ennek az
irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, Az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] COM(2011)595 végleges, és az azt kísérő bizottsági
szolgálati munkadokumentumok, SEC(2011)1107, 1108 és 1109 végleges. [2] Az 1995. július 26-i egyezmény (HL C 316., 1995.11.27., 49.
o.) (csalás); az 1996. szeptember 27-i első jegyzőkönyv (HL C 313., 1996.10.23.,
2. o.), valamint az 1997. május 26-i egyezmény (HL C 195., 1997.6.25.)
(korrupció); az 1996. november 29-i egyezmény (HL C 151., 1997.5.20., 2. o.)
(Bírósági tolmácsolás); az 1997. június 19-i második jegyzőkönyv (HL C 221.,
1997.7.19., 12. o.) (pénzmosás). [3] A táblázat az irányelvjavaslatot kísérő
hatásvizsgálatba foglalt, más bűncselekményekre is kiterjedő,
szélesebb körű áttekintés kivonata. A táblázatnak hozzávetőleges
képet kell adnia a tagállamokban uralkodó 2011. decemberi helyzetről. [4] Lásd a Bizottság jelentéseit a PIF-egyezmény
végrehajtásáról, COM (2004) 709 végleges, 2004.10.25., valamint COM(2008) 77
végleges, 2008.2.14. [5] Lásd a fenti 2. lábjegyzetet. [6] Second Commission Report on the Implementation of the
Convention for the Protection of the European Communities' financial interests
and its protocols [Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről
szóló egyezmény és annak jegyzőkönyvei végrehajtásáról szóló második
jelentés], 2008.2.14., COM(2008)77 végleges, 4.1. szakasz. Azóta további
tagállamok ratifikálták az egyezményt és annak jegyzőkönyveit. Egyedül a
Cseh Köztársaság nem tette még meg ezt, azonban az erre irányuló belső
alkotmányos eljárást már megkezdte. [7] HL L 68., 2005.3.15., 49. o. [8] COM(2012) 85 végleges, 2012.3.12. [9] A 91/308/EGK irányelv, amelyet később a pénzügyi
rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való
felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezett, és felváltott
(HL L 309., 2005.11.25., 15. o.). [10] Az uniós antikorrupciós jelentéstételi mechanizmus
létrehozásáról szóló, 2011. június 6-i bizottsági határozat, C(2011) 3673
végleges. [11] COM(2011) 293 végleges, 2011.5.26. [12] SEC(2011) 621 végleges, 2011.5.26. [13] COM(2011) 573 végleges, 2011.9.20. [14] HL L 312., 1995.12.23., 1. o. [15] Pl.: a mezőgazdaság esetében tartozó, a
mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási
rendszerekről szóló 73/2009/EK rendelet, HL L 30., 2009.1.31., 16. [16] Az említett jogi aktusok áttekintése megtalálható az
alábbi dokumentumban: Tanulmány EU pénzügyi érdekeinek büntetőjogi
védelmére vonatkozó jogi keretről, RS 2011/07., 2012. május 4., 22. o. [17] JUST/2011/EVAL/FW/1023/A4. sz. egyedi szerződés – Study
on the legal framework for the protection of EU financial interests by criminal
law [Tanulmány az EU pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelmére
vonatkozó jogi keretről]. [18] Ua. [19] Lásd emellett referenciaként a 2988/95/EK, Euratom
rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározást. [20] A COM(2002)577 végleges, 2002.10.16., által módosított
COM(2001) 272 végleges, 2001.5.23. [21] A C-539/09. sz., Bizottság kontra Németország ügyben
hozott 2011. november 15-i ítélet (HL 2012., C 25., 5. o.) [22] Tanulmány az EU pénzügyi érdekeinek büntetőjogi
védelmére vonatkozó jogi keretről, RS 2011/07., 2012 május 4., 74. o. [23] U.a., 150. o. [24] HL L 190., 2002.7.18. 1. o. [25] HL C […]., […], […]. o. [26] C-539/09. sz. ügy – HL C 25/08., 2012.1.28. [27] HL L 300., 2008.11.11, 42. o. [28] HL C 316., 1995.11.27., 48. o. [29] HL C 313., 1996.10.23., 1. o. [30] HL C 151., 1997.5.20., 1. o. [31] HL L 350., 2008.12.30., 60. o. [32] HL L 8., 2001.1.12., 1. o. [33] HL L 309., 2005.11.25., 15. o. [34] Amelyet a COM(2012)85 javaslat alapján fognak elfogadni. [35] A Tanács 2988/95/EK, Euratom rendelete (1995. december 18.)
az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről, HL L 312., 1995.12.23.,
1. o.