21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/14

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A GDP-n innen és túl – a civil társadalom bevonása a kiegészítő mutatók kidolgozásának folyamatába (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 181/04

Előadó: Stefano PALMIERI

2011. január 20-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Működési Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki az alábbi témában:

A GDP-n innen és túl – a civil társadalom bevonása a kiegészítő mutatók kidolgozásának folyamatába

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2012. március 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott 479. plenáris ülésén (a március 29-i ülésnapon) 172 szavazattal 5 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megerősíti a 2012. február 7-8-án általa „Vállalj felelősséget, válj fenntarthatóvá! – Az európai civil társadalom a Rio+20 felé vezető úton” címmel megrendezett konferencia következtetéseinek 8. pontjában megfogalmazottakat, mely szerint „nagyra értékeli, hogy a kiinduló tervezet elismeri: a GDP csak korlátozottan alkalmas a jólét mérésére, ezért a civil társadalom bevonását kéri a kiegészítő mutatók mielőbbi kidolgozásába”.

1.2   Az EGSZB elismeri a bruttó hazai terméket (GDP) kiegészítő mutatók kidolgozásában az elmúlt években történt nemzetközi és európai előrelépéseket, elsősorban az életminőségre és az egyének szociális körülményeire vonatkozó mutatószámoknak a gazdasági rendszerek fenntarthatósága kapcsán folytatott tanulmányozása terén.

1.2.1   Az EGSZB továbbra is fontosnak tartja e munka folytatását elsősorban egy olyan globális megközelítésben, amely – már a soron következő nemzetközi találkozókon (Rio+20) is – az Európai Uniónak (EU) szánja a vezető szerepet. E munka folytatását mindenekelőtt azonban a stabilitást és gazdasági növekedést, a fejlődést, a társadalmi kohéziót és a környezeti fenntarthatóságot célzó új európai stratégiák lehetséges továbbfejlesztése indokolja. Az Európa 2020 stratégia az első menetrend, amelyre vonatkozóan ki kell dolgozni a GDP-t kiegészítő mutatókat.

1.3   Az EGSZB véleménye szerint azt az összetett fejlődési pályát, amely a jólét és a társadalmi haladás – gazdasági növekedésen túlmutató – újradefiniálásához vezet, nem árnyékolhatják be a gazdasági és pénzügyi válság kiújult hatásai ellen fellépő európai politikai szükségintézkedések.

1.3.1   A gazdasági fellendülés és a válságból való kilábalás érdekében paradigmaváltásra van szükség, amelynek értelmében a fejlődés alapja a jólét és a társadalmi haladás lenne. Csak így fordítható nagyobb figyelem arra, hogy milyen okok vezettek a válsághoz és az európai recesszió közelmúltbeli visszatéréséhez annak érdekében, hogy e jelenségek mérése és a leghatékonyabb szakpolitikák kidolgozása közép- és hosszú távon egyaránt megtörténjen. Ebben a tekintetben az uniós szakpolitikák különösen izgalmas kihívást jelentenek.

1.4   Az EGSZB hangsúlyozza ezért, hogy a jelenlegi válság kézben tartása és jobb kezelése érdekében le kell küzdeni az azzal szembeni ellenállást és redukcionista törekvéseket, hogy a hagyományos, főként gazdasági és pénzügyi jellegű mutatók mellett gazdasági fenntarthatósági, társadalmi és környezeti mutatókat vezessenek be és kövessenek nyomon intézményes formában.

1.5   A tagállami és európai gazdaságpolitikák, valamint a jóléti és a társadalmi haladási politikák jelentősen eltávolodtak egymástól. Mindazonáltal, mivel a GDP-t kiegészítő mutatókat a nemzeti statisztikai hivatalok már széles körben elfogadták, e távolság csökkentése attól függ, hogy a rendelkezésre álló számos információt mennyire sikerül az európai polgárokkal megismertetni és bennük tudatosítani.

1.5.1   Ennek érdekében párbeszédet kell kezdeményezni a haladás mibenlétéről, ami a fejlődés fogalmának újraértelmezésén túl a politikai felelősségvállalás szempontjait is bevezetné. Ez az új megközelítés megköveteli a haladás által felölelt különböző területek meghatározását, amelyek:

i.	a nemzeti számlák szociális és környezeti szempontokra való kiterjesztése;

ii.	összetett mutatók alkalmazása;

iii.	fő mutatók létrehozása.

1.6   Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a statisztikának döntő szerepe van az alábbi területek közötti ismeretbeli hiányosságok csökkentésében:

—	a politikai döntések által indukált gazdasági és társadalmi folyamatok, valamint a jólét és a társadalmi haladás terén elért előrelépések között,

—	a politikai intézmények és a polgári fórumok között, különösen jelenleg, az információs és kommunikációs technológiák fejlődésének figyelembevételével.

1.7   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a demokratikus döntéshozatali folyamatok átláthatósága érdekében olyan független statisztikairányításra van szükség, amely visszatér alapvető szerepéhez, azaz az új gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi követelmények nyomán folytatja a méréseknek és ezek módszertanának irányítását. Ennek kapcsán a nemzeti és a regionális statisztikák egységesítésében és összehangolásában az Eurostatra központi szerep hárul.

1.8   Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a civil társadalomnak a többi társadalmi és intézményi szereplővel együtt a konkrét területek, illetve a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem terén jelentkező új jelenségek azonosításával meg kell határoznia azokat a területeket, ahol a társadalmi haladás mérhető. Ez meghatározott információs, konzultációs és részvételen alapuló eszközökkel valósulhat meg.

1.8.1   Az EGSZB úgy gondolja, hogy a nyilvános döntések legitimitását nem pusztán az állami garanciáknak és a hivatalos – intézményi, jogi vagy alkotmányos – rendszereknek kell megteremteniük és biztosítaniuk, hanem annak feltétlenül a civil társadalom hozzájárulásán kell alapulnia.

1.8.2   A civil társadalom által a fejlődés és a jólét kilátásainak meghatározásához nyújtott konkrét hozzájárulás nemcsak a részvételi és az ismeretterjesztő dimenzió összehangolásához, hanem a felállított célkitűzések megvalósításához is nélkülözhetetlen.

1.9   Hiányoznak viszont azok a végrehajtási és elszámoltatási eszközök, amelyek a – különösen a gazdaságpolitikai és költségvetési – politikai döntéseket a mutatók teljesítményéhez kötnék.

1.10   Az EGSZB álláspontja a különböző országokban szerzett konzultációs és részvételi tapasztalatok alapján az, hogy az „egyeztetési paradigmának” (közös döntés kialakítása érdekében történő információ- és véleménycsere párbeszédes formában, melynek során megfogalmazódnak a kollektív preferenciák), amelynek alapján a jólét és a haladás mutatóit ki kell dolgozni, a következőkön kell alapulnia:

—	az intézményi szereplők és a civil társadalom képviselőinek egyenrangúságon alapuló párbeszéde,

—	az összes érdekelt fél bevonása az egyeztetési folyamatba – már a jólét és a társadalmi haladás mérésének és nyomon követésének megtervezésétől kezdve,

—	a közjóra törekvés – különösen a vitafázist követő szintézis szakaszában.

1.11   Az EGSZB elkötelezi magát amellett, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a civil társadalom tagállami és európai szintű bevonását a GDP-t kiegészítő mutatók kidolgozásába.

1.12   Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy egy részvételen és egyeztetésen alapuló eljárás keretében kész a szervezett civil társadalom és az európai intézményi szereplők közötti párbeszéd biztosítására, mely eljárás célja, hogy az Európai Unió számára meghatározza és kidolgozza a haladás mutatóit.

2.   Bevezetés

2.1   E véleményével az EGSZB segítséget kíván nyújtani annak meghatározásához, hogy hogyan kellene a civil társadalmat bevonni a jóléti és társadalmi haladás mutatóinak kidolgozási folyamatába; tekintettel egyrészt az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciájára: Rio+20 2012-es Föld-csúcstalálkozó (Rio de Janeiro (1), 2012. június 20–22.), másrészt az OECD IV. Világfórumára (Új-Delhi, 2012. október 16–19.), amelynek címe: Statistics, Knowledge and Policies Measuring Well-Being and Fostering the Progress of Societies (Statisztika, tudás és szakpolitikák a jólét mérése és a társadalmi haladás ösztönzése érdekében).

2.2   Az EGSZB két korábbi véleményében megfogalmazottak alapján továbbra is nyomon kívánja követni a GDP-t kiegészítő mutatók kidolgozása terén uniós szinten elért haladást. A cél olyan mutatók kifejlesztése, amelyek – a környezeti fenntarthatóságot maradéktalanul tiszteletben tartva (2) – ki tudják fejezni a gazdasági és társadalmi fejlődést.

2.3   Az EGSZB A GDP-n túl: a fenntartható fejlődés mércéi  (3) című véleményében már közzétette észrevételeit a GDP korlátairól, azok lehetséges javításáról és kiegészítéséről és olyan új kritériumok kidolgozásának a szükségességéről, melyek révén a jólétre és a (gazdasági, társadalmi és környezeti) fenntarthatóságra vonatkozó további mutatók állíthatóak fel „egy kiegyensúlyozottabb szakpolitika érdekében”.

2.4   Két évvel később, az európai szinten e témában folytatott vita és intézkedések folytatásaként az EGSZB A GDP-n innen és túl: A haladás mérése változó világunkban  (4) című véleményében üdvözölte az Európai Bizottság közleményét (5) és hangsúlyozta, hogy a nemzeti számlák szociális és környezeti szempontokra történő kiterjesztésére legalkalmasabb referenciaparaméterek és statisztikai eszközök – politikai intézmények és szereplők stratégiai döntéseivel összhangban történő – kiválasztásakor mennyire fontos a hosszú távú szemlélet.

2.4.1   Az EGSZB fenti véleményében egyértelműen rávilágított arra, hogy az egyének életminőségét és szociális körülményeit mutató indexeket egy, az Európai Uniónak vezető szerepet nyújtó összetett megközelítésben kell még alaposabban tanulmányozni.

3.   A gazdasági növekedéstől a társadalmi haladásig: összetett fejlődési pálya

3.1   Az új szintetikus, alternatív, illetve pontosabban a hagyományos gazdasági növekedési mutatót – a GDP-t – kiegészítő mutatók kidolgozása több mint ötven éve tart. A GDP egy adott társadalom bizonyos – alapvetően piaci alapú – tevékenységi szegmensének mérésére szolgál. Ez a mutató csak nagyon „hanyag” értelmezés következtében válhatott „termelési” mutatóból a „társadalmi jólét” mutatójává (6).

3.1.1   Az 1960-as és az 1990-es évek között olyan, társadalmi jellegű mutatókat dolgoztak ki a GDP kiegészítésére vagy annak alternatívájaként, amelyek a hagyományos gazdasági terület mellett további kiegészítő vizsgálati területeket jelöltek meg. A társadalmi haladást mérő mutatók fejlődési történetében ez az időszak az ún. „társadalmi fázisként” határozható meg.

3.1.2   A fenntartható fejlődés kérdésköre a nyolcvanas évek végén a Brundtland-jelentésnek (7) (1987) köszönhetően került a nemzetközi figyelem középpontjába. Ezt követően az ENSZ környezetről és fejlődésről szóló, 1992-ben megrendezett konferenciájának (Riói „Föld” csúcstalálkozó) köszönhetően a környezetvédelem kérdése felkerült a nemzetközi politikai napirendre, olyan mutatók kutatásának és kidolgozásának „nemzetközi szakaszát” jelezve, amelyek képesek a társadalmi haladás mérésére (8).

3.2   Egy adott – gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságát is biztosítani tudó – társadalom által elért jóléti szint mérésének igénye azonban a múlt évtizedben merült fel hangsúlyosabban.

3.3   Az elmúlt években a társadalmi haladás mérésére irányuló, 2003-ban elindított globális projektje (9) révén az OECD is fontos szerephez jutott. A globális projekt a mai napig egy olyan nagyszabású, nemzetközi részvételen alapuló valódi vitafórum, amely rávilágított arra, hogy a társadalmi haladás és az abból következő globális fejlődési modell terén paradigmaváltásra van szükség.

3.3.1   A globális projektnek köszönhetően az érdekelt magán- és közszereplők között intenzív vitafórum jött létre, amelynek témái: i. a társadalmi jólét, a környezeti fenntarthatóság és a gazdasági növekedés statisztikáinak tanulmányozása és elemzése, illetve ii. a statisztikai információt ismeretté alakító ikt-eszközök (10).

3.4   2009. augusztus 20-án az Európai Bizottság kiadta „A GDP-n innen és túl: A haladás mérése változó világunkban” (11) című közleményét; ennek alapján megszületett a GDP környezetvédelmi és társadalmi mutatókkal való kiegészítésnek igénye egy 2012 végéig tartó munkaprogram keretében.

3.5   Alig egy hónappal később (12) jelent meg a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről szóló, Stiglitz–Sen–Fitoussi-jelentésként is ismert európai bizottsági jelentés (13) a következő célkitűzésekkel:

a)	a GDP mint a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mutatója korlátjainak azonosítása;

b)	a társadalmi haladás mérésére szolgáló alternatív eszközök alkalmazási lehetőségének vizsgálata;

c)	a közös gondolkodás előmozdítása a statisztikai adatok megfelelő bemutatása érdekében.

3.5.1   A jelentés végül 12 ajánlást fogalmazott meg olyan mérőeszközök kidolgozására, amelyekkel a társadalmi jólét valamennyi anyagi és nem anyagi dimenziója feltárható (14).

3.6   A 2009. szeptember 25-i pittsburghi G20-csúcstalálkozó újfent megerősítette a GDP-t kiegészítő, társadalmi jóléti és környezeti mutatók iránti igényt. A csúcstalálkozó záró nyilatkozata a következő kötelezettségvállalást fogalmazza meg: „Amikor egy új, fenntartható növekedési modell bevezetése mellett kötelezzük el magunkat, olyan új mérési eljárások kidolgozását is ösztönöznünk kell, amelyek lehetővé teszik a gazdasági fejlődés társadalmi és környezeti dimenzióinak minél teljesebb körű figyelembevételét.”

3.7   2010 decemberében az Európai Bizottság kiadta a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentését (15), amely a „Gazdasági, társadalmi és területi helyzet” című fejezetben (73–117. o.) tartalmaz egy szakaszt „A jólét fokozása és a kirekesztés mérséklése” címmel, és felsorol néhány, a jólét mérésére szolgáló mutatót.

3.8   Noha újra élénk figyelem irányul a társadalmi haladás felé, a társadalmi és a környezeti mutatók alkalmazásakor az európai intézmények részéről továbbra is erőteljes ellenállás tapasztalható.

3.8.1   2010 tavaszán–őszén az Európai Bizottság bemutatta a megerősített európai gazdasági irányításról szóló tervét, amelynek célja az európai uniós tagállamok költségvetési és makrogazdasági egyensúlytalanságainak csökkentése (16). A rendszer olyan eredménytáblán alapszik, amely egyensúlytalanságok esetén riasztást ad, és lehetővé teszi a megfelelő korrekciós intézkedések megtételét az érintett tagállamokban (17). Sajnos az elfogadásra váró mutatórendszerről folytatott vita nem volt átlátható. Az Európai Bizottság választásában teljesen mellőzte azokat a gazdasági mutatókat, amelyek alkalmasak lennének a társadalmi és környezeti jellegű pénzügyi egyensúlytalanságok megértésére.

3.8.2   Ugyanez a választás tükröződik a pénzügyi válságra és az euróövezet versenyképességének megőrzésére választ adó Euró Plusz Paktumban, illetve a költségvetési paktumban is.

3.8.3   Az EGSZB – ahogyan azt korábban az európai politikák összehangolásának erősítéséről (18) vagy a makrogazdasági egyensúlytalanságokról szóló véleményében (19) is kifejtette – úgy véli, amennyiben a makrogazdasági egyensúlytalanság az összesített kereslet–kínálat közötti tartós eltérésekkel függ össze (amely egy gazdaság fogyasztásában és megtakarításaiban többlethez vagy hiányhoz vezet), ésszerű lenne szociális mutatók – például a jövedelmek és a gazdagság egyenlőtlenségének mutatója; az alacsony fizetések hatása; a „dolgozó szegények” kategória; a fizetések és a nyereség GDP-hez viszonyított aránya stb. – bevonása is (20). Ezek a mutatók rávilágítanak azokra a makrogazdasági egyensúlytalanságokra, amelyek a magas jövedelműek túlzott megtakarításainak és a közepes vagy alacsony jövedelműek túlzott eladósodottságának a következményei. Ez minden bizonnyal a 2008 óta tartó globális gazdasági és pénzügyi válság egyik oka (21).

3.8.4   Más szóval a fent idézett közleménye (22) után két évvel az Európai Bizottság – noha a társadalmi haladás és a fejlődés kidolgozásában új útra lépett, és a tagállamok irányítása, összehangolása és főleg nyomon követése ismét a hatáskörébe tartozik – továbbra is olyan hagyományos eszközöket és megközelítéseket alkalmaz, amelyek a társadalmi és a környezetvédelmi mutatókat mellőzve a gazdasági szempont néhány dimenzióját részesítik előnyben.

3.8.5   Ennek ismeretében az EGSZB az Európai Parlamenttel és a Régiók Bizottságával egyetértésben úgy véli, hogy a társadalmi haladásról szóló elképzelés nem tartható korlátozott körben, hanem az egész társadalomra ki kell terjeszteni.

3.9   A GDP-t kiegészítő mutatók kidolgozása során szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy ha a gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi, generációkon átívelő és a köz- és magánszektorbeli pénzügyi fenntarthatósági mutatókra nagyobb figyelem irányult volna, akkor a válságot időben lehetett volna észlelni, és ezáltal valószínűleg jobban kezelni.

3.9.1   A jólét és a haladás mérése nem kizárólag technikai feladat. A jólét fogalma magában foglalja egy társadalom és az azt alkotó egyének preferenciáit és alapértékeit.

3.9.2   A gazdasági válság okairól és a korábbinál alaposabb mérésének lehetőségeiről szóló tanulmányok és viták legfontosabb tanulsága az, hogy az összesített keresleti (és nem csak a kínálati) oldalra nagyobb figyelmet kell fordítani. Az anyagi jólétről szóló nemzetközi vita rávilágított arra, hogy a jövedelemre és a fogyasztásra a termelésnél is jobban oda kell figyelni, és tekintetbe kell venni a gazdagság koncentrációját jelző mutatókat. Felhívták a figyelmet továbbá a termékminőség jólétre gyakorolt hatására és külön hangsúlyozták az egyenlőtlenségeket, azok mérésének módját és azt, hogy nem csak az átlagértékeket kell figyelembe venni.

3.9.3   Kétségtelen, hogy az 2008–2009 óta máig elhúzódó kettős mélypontú gazdasági és pénzügyi válság miatt ez a vita most még fontosabb, elsősorban a válság okai, valamint a növekedés, a fejlődés és a haladás újraértelmezése miatt, amelyeket a különböző országok rendszerei – és tágabb értelemben a társadalom – szeretnének létrehozni vagy helyreállítani.

4.   Az új alapparadigma: a társadalmi haladás

4.1   A társadalom alapparadigmájának megváltozásával a gazdasági szférán túlmutató és a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő új mutatók alkalmazásáról szóló vita ismét napirendre került. A gazdasági növekedés – jóllehet rendkívül fontos nemzeti mutató – csak akkor elegendő ahhoz, hogy a társadalom számára valódi haladást biztosítson, ha inkluzív és fenntartható.

4.1.1   A gazdasági növekedés helyét átveszi a társadalmi haladás koncepciója. Ez egy sokkal szélesebb körű és összetettebb elgondolás, amelynek többdimenziós jellege miatt lehetővé válnak a következők: 1) a követendő célkitűzések elérése; 2) szakpolitikák és intézkedések megtervezése és ezáltal 3) e célkitűzések megvalósulásának nyomon követésére szolgáló mutatók kidolgozása. A haladás fogalma a különböző helyeken, a különböző népek, kultúrák és vallások számára különféleképpen értelmezhető.

4.2   A gazdasági növekedésről a haladásra történő paradigmaváltás ahelyett, hogy egyszerűsítené, csak tovább bonyolítja a dolgokat. Ezért párbeszédet kell kezdeményezni a haladás fogalmának mibenlétéről, ami a fejlődés koncepciójának újraértelmezésén túl, a követendő célkitűzések és az azokhoz szükséges eszközök meghatározásával a politikai felelősségvállalás egyéb elemeit is bevezetné. Más szóval: egy olyan vitára van szükség, amellyel a társadalom minden egyes alkotórészében a fennállásához nélkülözhetetlen elemekre koncentrálhat.

4.3   E teljesen új megközelítés miatt meg kell határozni a haladás különböző területeit ahhoz, hogy ki lehessen alakítani a megfelelő mutatókat. A haladás mérésének három fő módszere:

1)	a nemzeti számlák társadalmi és környezeti szempontokra való kiterjesztése;

2)	összetett mutatók alkalmazása;

3)	fő mutatók kidolgozása.

4.4   A társadalmi haladás terén végzett legújabb átfogó vizsgálatok azt mutatják, hogy e fejlődés alapvetően két rendszerből tevődik össze: az emberi (társadalmi) rendszerből és az ökoszisztémából (23). E két rendszer két csatornán keresztül szorosan összefügg egymással, amelyek a környezeti erőforrásokkal való gazdálkodás, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások (24).

4.4.1   Ebben az összefüggésben az – egyéni és társadalmi értelemben vett – emberi jólét a domináns, ez a társadalmi haladás alapvető célkitűzése. Az emberi jólétet három tevékenységi terület támogatja: a gazdaság, a kultúra és a kormányzás (ezek köztes célkitűzéseknek is tekinthetők). Az ökoszisztéma is tartalmaz egy tevékenységi területet: az ökoszisztéma állapotát (lásd 1. ábra).

4.4.2   Ebben az értelemben egy társadalom jóléte az emberi jólétből és az ökoszisztéma állapotából tevődik össze, és az ehhez kapcsolódó társadalmi haladás az emberi jólét és az ökoszisztéma állapotának javulásával definiálható. Ennek az értékelésnek azonban pontosnak kell lennie, és emellett figyelembe kell vennie az emberi jólétben és az ökoszisztéma állapotában lévő egyenlőtlenségeket is. Ezek az egyenlőtlenségek a következők között állnak fenn: a társadalmakban és a földrajzi területeken, illetve ezek között; valamint a különböző generációk között. Ily módon meghatározható egy társadalom méltányos és fenntartható haladása.

4.5   A GDP-t kiegészítő mutatókról szóló vita e szélesebb körű elmélkedés tárgya. A vita és a gazdasági növekedés mellett egyéb jelenségek mérése iránti igény újbóli felmerülése annak köszönhető, hogy e jelenségekkel kapcsolatos megújult tudatosság miatt azok végre politikai napirendre kerültek. Mérésük lehetővé teszi megismerésüket és ezáltal kezelésüket.

4.5.1   Mivel ezek a jelenségek egyfajta politikai döntések is, ezért a polgárok megfelelő tájékoztatása érdekében nyomon kell követni őket. Ez a magyarázat arra, hogy miért olyan fontos a független, minőségi és hivatalos statisztika.

5.   Információ, konzultáció és részvétel a haladási mutatók kidolgozási folyamatában

5.1   A GDP-t kiegészítő mutatókról szóló vita az elmúlt évtizedben elsősorban az alábbi területek eltávolodása miatt újult ki:

—	a hivatalos statisztika (a nemzeti és nemzetek feletti statisztikai intézetek) által jóváhagyott, konkrét jelenségek azonosítását szolgáló mérések, valamint

—	a társadalmat érintő gazdasági, társadalmi és környezeti tendenciák, amelyekkel az európai polgároknak nap mint nap szembesülniük kell.

A távolságot a világválságból adódó káros gazdasági és társadalmi hatások csak tovább növelték.

5.1.1   Más szóval: a hivatalos statisztika által (a hagyományos mutatókon keresztül, amelyek közül a GDP a legszemléltetőbb) megragadott és bemutatott valóság, illetve a közösség által érzékelt valóság közötti különbség számos kérdést vet fel a hivatalos statisztika 21. században betöltendő szerepéről.

5.2   Mivel mindez az információs és kommunikációs technológiák (ikt) fejlődésével egy időben zajlik, valódi kommunikációs forradalomról beszélhetünk, ami csak fokozza az információáramlást. A fő kérdés az, hogy ez a fejlődés mennyire jelenik meg a társadalom tudatosságában. Ennek felderítésében tölt be kulcsszerepet a hivatalos statisztika. A cél az információtól az ismerethez vezető út kikövezése.

5.2.1   A nagy mennyiségű információ rendelkezésre állása kedvez a demokratikus döntéshozatali folyamatok átláthatóságának (például a statisztikai mutatók elősegítik bizonyos jelenségek – foglalkoztatás, munkanélküliség, infláció stb. – dinamikáinak a megértését). Ugyanakkor az információáramlás látványos fokozódása nem tesz jót a felhasználók – akár a polgárok, akár a döntéshozók – figyelmének, mivel a fokozottabb információáramlás eredménye nem feltétlenül a jobb megértés.

5.3   Ez a dilemma világossá tette: a statisztika terén független és minőségi irányításra van szükség. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az átlátható, demokratikus döntéshozatali folyamatokhoz olyan független statisztikairányításra van szükség, amely visszatér alapvető szerepéhez, azaz a mérések irányítását és a módszerek alkalmazását az új, gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi jellegű követelményeknek megfelelően végzi (25).

5.3.1   Ebben az értelemben az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság „Az európai statisztikák szilárd minőségirányítása felé” című közleménye (26) e témában kiemelkedően fontos, mivel hangsúlyozza, hogy a statisztikának amellett, hogy lehetővé teszi a tények megismerését, azok jelenlegi és jövőbeni kezelését is biztosítania kell. A polgároknak a megfelelő információ birtokában ésszerű és demokratikus véleményt kell tudniuk alkotni.

5.3.2   Ezért az Eurostatra központi szerep hárul az Unió 27 tagállamából érkező és elsősorban az életminőség, a fenntarthatóság, a jövedelem- és a tőkemegoszlás területét érintő nemzeti és a regionális statisztikák egységesítésében és összehangolásában, hogy a jólét változása a közösségi fellépésnek köszönhetően mérhető legyen.

5.3.3   Az Eurostatnak módszertani támogatást kell nyújtania, hogy ezáltal eszközt biztosítson az intézményi és társadalmi szereplőknek, illetve az európai polgároknak ahhoz, hogy jól informáltak legyenek, és hatékonyan részt tudjanak venni a nyilvános vitában (27).

5.4   Ebben az új helyzetben a civil társadalomnak a többi társadalmi és intézményi szereplővel együtt – szakmai kerekasztal-beszélgetéseken és vitafórumokon – konkrét területek és új jelenségek megjelölésével (pl. a gazdaság, társadalom és a környezetvédelem terén) meg kell határoznia azokat a cselekvési területeket, ahol a társadalmi haladás mérhető. A statisztika szerepe az, hogy a megfelelő módszertan és a fenti jelenségek nyomon követését biztosító hatékony mutatók meghatározásával mindehhez technikai támogatást nyújtson.

5.5   A polgárok bevonása miatt kialakuló aktív polgárság lehetővé teszi a „kollektív intelligencia formáinak” kialakulását, és ez hozzájárul a demokrácia fogalmának újradefiniálásához. E demokrácia lehet:

—	először is „részvételi demokrácia”: ebben a prioritások megfogalmazása érdekében intenzívebb és szélesebb körű interakció zajlik a progresszív megértés és a közérdekkel kapcsolatos különböző szempontok mérlegelése révén (28),

—

másodszor „előkészítő demokrácia”: azon követelmények pontosításához, amelyek a jólét mérésére szolgáló mutatók létrehozásához szükséges változók kijelölésével és a társadalmi haladás útjainak feltérképezésével meghatározzák a jólét – mint a társadalmi haladás célja – fogalmát, ehhez az érintettek egyetértésére van szükség, ami előmozdítja jóléttel kapcsolatos széles körű kutatásba történő bevonásukat (29).

5.5.1   Az ilyen típusú gyakorlat hozzájárul a „társadalmi tőke” (30) koncepciójának kialakulásához, ami igazolja a tudásalapú gazdaság és a társadalmi kohézió európai célkitűzését, azaz az általános jólét fogalmának pontosítását a civil társadalom és a közigazgatás közötti nagyobb bizalom, egyetértés és együttműködés révén. Ez kizárólag jelentős civil, politikai és társadalmi részvételen keresztül valósulhat meg, amelyet a hatóságoknak konzultációs lehetőségek (31) biztosításával kell elősegítenie.

5.5.2   Számos ország (Ausztrália, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Kanada, Luxemburg, Mexikó, Németország, Olaszország, Svájc és az USA) indított nemrégiben strukturált egyeztetési folyamatokat a civil társadalom bevonásával.

5.5.3   A civil társadalmi szereplők bevonását célzó folyamatok struktúrájával és körével kapcsolatos tapasztalatok nagyban eltérnek és elsősorban az interaktív, párbeszéden alapuló szakaszból (nyilvános vita és az értékek és prioritások megnevezése) és nem az első konzultációs szakaszból származnak.

5.5.4   A konzultációs szakaszban jellemző viszont a szakmai weboldalak intenzív látogatása, munkacsoportok felállítása és megbízása specifikus témakörök kutatására és konzultációs programokban való részvételre, mely utóbbiak jellemzően a közösségi hálózatokra, blogokra és (főként online) felmérésekre támaszkodnak. Mindazonáltal eddig egyik országban sem jött létre hivatalos és érdemi kapcsolat a mutatók egyeztetésen alapuló létrehozása és a gazdasági és pénzügyi programozás között.

5.5.5   Az EGSZB szerint a civil társadalom a jóléti és a haladási mutatók meghatározásába való bevonása csak úgy valósulhat meg, ha a civil társadalom a politikai prioritások és a nyomon követendő információk kiválasztásában is aktív szerepet vállal.

---

(1)  http://www.earthsummit2012.org/.

(2)  Lásd az EGSZB saját kezdeményezésű véleményét a következő tárgyban: „A GDP-n túl: a fenntartható fejlődés mércéi”, HL C 100., 2009.4.30., 53. o., és a következő tárgyban: a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: „A GDP-n innen és túl: A haladás mérése változó világunkban”, HL C 18., 2011.1.19., 64. o.

(3)  HL C 100., 2009.4.30., 53. o.

(4)  HL C 18., 2011.1.19., 64. o.

(5)  COM(2009) 433 final.

(6)  A GDP-t az Egyesült Államokban bevezető Simon Kuznets is figyelmeztetett a mutató téves használatából fakadó esetleges visszaélésekre és félreértésekre, és ügyelt arra, hogy leírja alkalmazásának korlátait. Costanza, R., Hart, M., Posner, S., Talberth, J., 2009, Beyond GDP: The Need for New Measures of Progress, Boston University.

(7)  ENSZ, 1987., a Környezet és Fejlődés Világbizottságának jelentése.

(8)  A kutatási tevékenység alapvetően a következő négy különböző módszertani megközelítésen alapul: i. a GDP-t kiigazító mutatók; ii. alternatív mutatók; iii. szintetikus (vagy összetett) mutatók és iv. mutatórendszer.

(9)  A projekt 2004-ben indult Palermóban az OECD statisztikával, tudással és politikával foglalkozó 1. Világfórumán. A 2. Világfórumot Measuring and fostering the progress of society (A társadalmi haladás mérése és előmozdítása) címmel három évvel később, 2007-ben rendezték meg Isztambulban, ahol az Európai Bizottság, az OECD, az ENSZ, az ENSZ Fejlesztési Programja, a Világbank és az Iszlám Együttműködés Szervezete aláírta az Isztambuli Nyilatkozatot. Az OECD 3. Világfórumát 2009-ben a dél-koreai Busanban tartották Charting progress, building vision, improving life (A fejlődés feltérképezése, a víziók felvázolása és az életfeltételek javítása) címmel.

(10)  Az OECD 2011. május 24–25-én megrendezett éves fórumán bemutatatta a jobb élet indexét (Better life index), amely 11 tényező (lakhatás, jövedelem, foglalkoztatás, közösség, oktatás, környezet, kormányzás, egészség, élettel való megelégedettség, közbiztonság, munka és szabadidő megoszlása) alapján méri a gazdagságot, a jólétet és az életminőséget: OECD 2011, How's Life? Measuring Well-Being, OECD Better Life Initiative, http://www.oecdbetterlifeindex.org/.

(11)  COM(2009) 433 final.

(12)  2009. szeptember 14-én.

(13)  http://www.stiglitz-sen-fitoussi.fr/en/index.htm

(14)  2011. október 12-én Párizsban az OECD, a francia statisztikai hivatal (INSEE) és a francia gazdasági, pénzügyi és ipari minisztérium rendezett konferenciát, amelynek témája: Two Years after the release of the Stiglitz-Sen-Fitoussi Report (Két évvel a Stiglitz–Sen–Fitoussi-jelentés után).

INSEE 2011, Two years after the Stiglitz-Sen-Fitoussi report: What well-being and sustainability measures? (Mit mér a jólét és a fenntarthatóság?) INSEE közleménye. Párizs.

(15)  http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohesion5/index_hu.cfm.

(16)  A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei, COM(2010) 367 végleges. A gazdaságpolitikai koordináció erősítése, COM(2010) 250 final.

(17)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről, COM(2010) 525 végleges – 2010/0279 (COD). Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról, COM(2010) 527 végleges – 2010/0281 (COD).

(18)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei, HL C 107., 2011.4.6., 7. o.

(19)  Vélemény a következő tárgyakban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről, COM(2010) 525 végleges – 2010/0279 (COD), valamint Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról, COM(2010) 527 végleges – 2010/0281 (COD) HL C 218., 2011.7.23., 58. o.

(20)  Többek között az Európai Parlament következő jelentésében javasoltak szerint: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról, előadó: Elisa FERREIRA (2010/0281(COD)), 2010. december 16.

(21)  IMF–ILO: A növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió kihívásai, vitaanyag az ILO és az IMF közös konferenciájára, Oslo, 2010. szeptember 13. 67–73. o.

(22)  A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban, COM(2009) 433 végleges.

(23)  Hall J., Giovannini E., Morrone A., Ranuzzi G., 2010, A Framework to Measure the Progress of Societies. Statistics Directorate. Working Paper No 34. OECD, STD/DOC (2010)5, Párizs.

(24)  Míg az erőforrás-gazdálkodás az emberi (társadalmi) rendszer ökoszisztémára gyakorolt hatásait mutatja meg (természeti erőforrások felhasználása, szennyezés), addig az ökoszisztéma-szolgáltatások a két rendszert (az emberit és az ökoszisztémát) mindkét irányban összekapcsolják (élelem-, víz-, levegőellátás, természeti katasztrófák hatásai stb.). Hall J., Giovannini E., Morrone A., Ranuzzi G., 2010.

(25)  Giovannini, E., 2007, Statistics and Politics in a Knowledge Society, OECD, STD/DOC(2007)2, 2007. május 29., a letöltés ideje: 2010. január 28., helye: http://www.2007oecd.org/dataoecd/39/53/41330877.pdf.

Giovannini, E. 2009, Measuring Society's Progress: A key issue for policy making and democratic governance; a letöltés ideje: 2010. január 28., helye: http://www.oecd.org/dataoecd/6/34/41684236.pdf.

(26)  COM(2011) 211 végleges.

(27)  Az európai statisztikai rendszeren belül ezen elgondolás alapján jött létre az úgynevezett Szponzor csoport a haladás, a jólét és a fenntartható fejlődés mérésére. Feladata a témakör tevékenységeinek összehangolása és a Stiglitz–Sen–Fitoussi-bizottság ajánlásainak végrehajtása az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek kellő figyelembevételével.

(28)  Részletesebb információkért lásd az EGSZB értekezletét az Európai Gazdasági és Szociális Tanács „Részvételi demokrácia – küzdelem az európai bizalmi válság ellen” című konferenciáján Továbbá: The Citizen's Handbook (Állampolgárok kézikönyve) (http://www.vcn.bc.ca/citizens-handbook) és a European Citizens' Initiative (európai polgári kezdeményezés) (http://www.citizens-initiative.eu) – Promóciós kampány az uniós polgárok részvételi jogaiért.

(29)  A részvételi demokrácia dinamikáinak elemzésében két típusú folyamat különböztethető meg: felülről építkező (top-down) megközelítés és az alulról építkező (bottom-up) megközelítés. Az interakciókhoz való folyamodás mindkét esetben két (a közvetlen demokrácia formáiban ismeretlen) különböző szervezeti és döntési szint között alakítja ki a részvételi demokráciát, mint párbeszéden és eljáráson alapuló természetű dolgot, amely legjobban a konfliktusok rendezésében alkalmazható. E területen a két folyamat találkozása a cél.

(30)  OECD, 2001, The well-being of nations: the role of human and social capital [A nemzetek jóléte; a humán- és a társadalmi tőke szerepe]; (OECD 2001) OECD, Párizs.

(31)  OECD, 2001, Citizens as partners, Information, consultation and public participation in policy-making, PUMA (Public Management Service); [A polgárok mint partnerek, információ, konzultáció és a nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban, „PUMA” Közmenedzsment szolgálat], OECD, Párizs.

---