52012DC0261

I. Bevezetés: Szolgáltatások a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában

A szolgáltatási ágazat az EU növekedésének jelentős hajtóereje, hiszen az uniós GDP és foglalkoztatás több mint 65%-át adja. Strukturális reformjának uniós szintű alapeszköze a szolgáltatási irányelv, amely az EU GDP-jének több mint 45%-át kitevő szolgáltatásokra kiterjed. Az irányelv végrehajtása jelentős előrelépés az akadályok megszüntetése és a szolgáltatások ténylegesen integrált belső piaca felé való elmozdulás terén. EU-szerte több száz nemzeti jogszabály korszerűsítésére és több ezernyi megkülönböztető, indokolatlan és aránytalan előírás megszüntetésére került sor. Az irányelv végrehajtásának elősegítésére létrehozott eszközök (egyablakos ügyintézési pontok) ma már minden tagállamban működnek és segítik a terület adminisztratív terheinek jelentős mértékű csökkentését.

Forrás: Eurostat, Nemzeti Számlák Statisztikái, Bruttó hozzáadott érték, 2009

Megjegyzés: a jobboldali sötétebb sáv a szolgáltatási irányelv alá tartozó szolgáltatásokat jelöli

Az ábra az irányelv hatálya alá tartozó ágazatok uniós gazdasághoz nyújtott hozzájárulását mutatja (a GDP 45%-a), szembeállítva az azon kívüli ágazatokéval.

Az irányelv hatályán kívüli ágazatokra külön jogszabályok vonatkoznak (lásd: I. melléklet).

Sok szolgáltatási ágazatban általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat is nyújtanak; ezekről „Az általános érdekű szolgáltatások európai minőségi keretrendszere” című bizottsági közlemény ad konkrétabb útmutatást.

A tagállamok által a szolgáltatási irányelv végrehajtása céljából elfogadott intézkedések idővel a GDP 0,8%-ának megfelelő többletet fognak generálni, amelynek lényegi része a végrehajtást követő 5-10 évben fog megvalósulni[1]. Világos ugyanakkor, hogy a szolgáltatók a határokon átnyúló tevékenységeik kapcsán még mindig akadályokba ütköznek, és – az áruk belső piacától eltérően – a fogyasztók sokszor ma is csak nehezen férnek hozzá az unió más részeiből származó szolgáltatásokhoz. Egyes gazdasági elemzések szerint, ha a tagállamok eltörölnék a még fennálló korlátozásokat, akkor a teljes gazdasági nyereség az eddig elért szint több mint háromszorosára, vagyis a GDP mintegy 2,6%-ára növekedne[2].

Világos tehát, hogy a szolgáltatási irányelv gazdasági előnyeinek maximalizálásához az eddigieknél sokkal többet is tehetünk. A tagállamoknak az Európai Tanács felkérésével összhangban[3] biztosítaniuk kell, hogy az irányelv teljes körűen érvényesülhessen. A teljes körű végrehajtás – főként a kkv-k piaci hozzáférésének elősegítése és a fogyasztói választék bővítése révén – jelentősen javítani fogja a szolgáltatások belső piacának működését. Hozzájárul továbbá az EU versenyképességének fokozásához, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. E közleménnyel a Bizottság egyfelől megmutatja az említett célok megvalósításának mikéntjét, másfelől teljesíti az irányelv 41. cikkében foglalt jelentéstételi kötelezettségeit, valamint az Európai Tanács és az Európai Parlament azon kérését, hogy kövesse nyomon az irányelv végrehajtását, továbbá a szolgáltatások egységes piacának javítására és megerősítésére szolgáló kezdeményezéseket, és ezekről tegyen jelentést. Meghatározza továbbá az annak biztosításához szükséges tagállami és bizottsági intézkedéseket, amelyek révén az irányelv a lehető legnagyobb hatást tudja kifejteni. Az intézkedések a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló részletes tagállami információkon, továbbá a csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumokban[4] bemutatott teljesítményellenőrzések eredményein alapulnak.

Az intézkedések nyomon követésére az egységes piac irányításának javítását szolgáló azon intézkedések révén kerül majd sor, amelyeket a Bizottság egy ezen közleménnyel egy időben előterjesztett másik közleményben mutat be. A nyomon követés az európai szemeszter keretében zajló felügyelet részét képezi majd, eredményei szükség esetén az országspecifikus jelentésekben is megjelennek. A Bizottság 2012. május 30-án 12 tagállam esetében már elő is terjesztette a szolgáltatási ágazat strukturális reformjára vonatkozó országspecifikus ajánlásait[5].

II. A szolgáltatási irányelv hatásának kiteljesítése

Az irányelv a hagyományos tevékenységektől kezdve egészen a tudásalapú szolgáltatásokig igen sokféle ágazatra terjed ki. Az irányelv hatása széles körű, egyaránt érint kis és nagy szolgáltatókat, ideértve több ezernyi kkv-t is.

A Bizottság erőfeszítéseit a jelentős gazdasági súlyú és átlagot meghaladó növekedési potenciállal rendelkező szolgáltatási ágazatokra összpontosítja:

– üzleti szolgáltatások (a GDP 11,7%-a),

– építőipar (a GDP 6,3%-a),

– idegenforgalom (a GDP 4,4 %-a), és

– kiskereskedelem (a GDP 4,2%-a).

Az eddig megállapodások végrehajtásának és konkrét megvalósításának javításával sokkal eredményesebbekké válhatunk. Ez egy olyan lehetőség a növekedés és a munkahelyteremtés rövid távú javítására, amelyet az EU nem hagyhat figyelmen kívül.

A hatály kiterjesztése előtt a tagállamoknak és a Bizottságnak elsősorban a szolgáltatási irányelv ambiciózusabb és teljes körű végrehajtására kell összpontosítaniuk, hogy ezáltal felszabadítsák az irányelv eddig kiaknázatlan potenciálját. Az uniós jogszabályok a kereskedelmi szolgáltatások csaknem teljes körét lefedik (lásd: I. melléklet), a Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy jelenleg nincs szükség az irányelv módosítására.

Az irányelv legjelentősebb előnyei mindeddig a saját tagállamukban vagy egy másik tagállamban üzleti tevékenységet kezdő szolgáltatók számára jelentkeztek. Ezzel szemben a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtani kívánó szolgáltatók még mindig nem lehetnek biztosak a tagállamok által alkalmazott jogi keretekben, és továbbra is akadályokkal szembesülnek. Egyes esetekben más uniós jogszabályok, például a szakmai képesítések elismeréséről szóló vagy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv következetlen vagy helytelen alkalmazása is problémát okozhat.

1. A mulasztókkal szembeni „zéró tolerancia” elve

A Bizottság az irányelv által a tagállamokra rótt, alább bemutatott kötelezettségek nem teljesítése esetén a „zéró tolerancia” elvét fogja alkalmazni. Az irányelv megtiltja számos, a 14. cikkben felsorolt megkülönböztető és igen terhes követelmény alkalmazását. A tagállamok ezeket többnyire el is törölték. Mindazonáltal találhatók még fennálló megkülönböztető előírások, amelyeket meg kell szüntetni.

Az irányelv az engedélyezési eljárások egyszerűsítése céljából konkrét szabályokat vezet be: i., a 13. cikk (4) bekezdése rendelkezik a hallgatólagos beleegyezésről, vagyis hogy a hatósági jelzés elmaradása jóváhagyást jelent, ii., a 10. cikk (4) bekezdése pedig előírja az engedélyek országos érvényességét. Több tagállam csupán korlátozott mértékben és túl sok kivételt engedve teljesíti ezeket a kötelezettségeket. E kötelezettségek maradéktalan teljesítése érdekében sürgős intézkedésre van szükség.

Az irányelv 24. cikke eltörli a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmakat. Tíz tagállamban azonban még mindig léteznek ilyen teljes körű tilalmak, amelyeket meg kell szüntetni.

A letelepedési követelmények ellehetetlenítik a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást. Ezzel a fajta követelménnyel, amely a legkorlátozóbbak közé tartozik, a szolgáltatási irányelv 16. – a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló – cikkének a (2) bekezdése foglalkozik: a tagállamok nem írhatnak elő ilyen követelményt a szolgáltatók számára. Az irányelv 14. cikke a lakóhelyhez és az állampolgársághoz kötődő követelményeket tiltja. Ezen egyértelmű tiltások ellenére a tagállamok még mindig írnak elő ilyen követelményeket, amit meg kell szüntetni[6].

Intézkedések

A tagállamoknak vállalniuk kell, hogy a szolgáltatási irányelvben foglalt egyértelmű kötelezettségek teljesítése kapcsán még fennálló mulasztásaik pótlásával jogszabályaikat teljes körűen, sürgősen megfeleltetik a szolgáltatási irányelvnek.

A Bizottság a zéró tolerancia elvét gyakorolja, szükséges esetben kötelezettségszegési eljárásokat fog indítani.

2. A szolgáltatási irányelv gazdasági hatásának maximalizálása

Az irányelv a végrehajtás számos vetülete kapcsán mérlegelési lehetőséget ad a tagállamoknak. 15. cikke szerint például a tagállamok jogi formára, tulajdonlásra, mennyiségi vagy területi korlátozásokra és díjtételekre vonatkozó követelményeket csak annyiban alkalmazhatnak, amennyiben azok arányosak és közérdeken alapuló kényszerítő indokkal magyarázhatók.

Ezt a mérlegelési lehetőséget a tagállamok igen eltérően használják ki. Gyakran inkább a fennálló helyzet megóvására törekednek, semmint szolgáltatási piacaik ambiciózus megnyitására. Annak ellenére, hogy ezek a megoldások nem feltétlenül jelentik az irányelv megsértését, mégis akadályozhatják a gazdasági növekedést, ezért a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk ezeket. Ezzel közelebb kerülhetnénk az említett növekedési többlet realizálásához.

A tagállamoknak tehát át kell értékelniük a mérlegelési lehetőség alkalmazását. Elsőként azon, vállalati struktúrákat és tőketulajdont korlátozó követelményeket kell megvizsgálniuk, amelyek a szakmai szolgáltatások fejlődését gátolják. Több tagállam eredményei és folyamatban lévő reformjai is mutatják, hogy e szolgáltatások enyhébb szabályozása nem jár a színvonal vagy a szakmai függetlenség veszélyeztetésével.

Hasonlóképpen, az irányelv 16. cikkében rögzített szolgáltatásnyújtási szabadság biztosításához értékelni kell mindazoknak a követelményeknek az indokolhatóságát és arányosságát, amelyeket a tagállam a más tagállamban letelepedett szolgáltatókra a területét érintő határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása kapcsán ír elő. A határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások és szakmai szolgáltatók még mindig túl gyakran nem lehetnek biztosak a rájuk érvényes szabályokban. Sőt, ami még rosszabb, néha gyakorlatilag a szolgáltatási célország minden vonatkozó jogszabályának meg kell felelniük, amellett, hogy saját tagállamuk jogszabályait is be kell tartaniuk. A jogbiztonság megteremtése és a kettős szabályozói terhek eltörlése érdekében tökéletesíteni kell azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek a szolgáltatási irányelv határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályait hajtják végre.

A biztosításra vonatkozó kötelezettségek különös problémát jelenthetnek a szolgáltatók számára. E kötelezettségek sok tevékenység kapcsán védik a szolgáltatás igénybevevőinek érdekeit. Ugyanakkor némelyikük csak megismétli a letelepedés helye szerinti tagállamban már teljesített követelményeket, vagyis növeli a vállalkozások költségeit. Még fontosabb, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások kapcsán – főként az építőiparban és az idegenforgalmi ágazatban – különösen nehéznek bizonyulhat biztosítót találni a letelepedés helye vagy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban.

Intézkedések

A Bizottság 2012-ben a tagállamokkal közösen a kölcsönös értékelésre és a bevált gyakorlatok cseréjére irányuló kezdeményezést indít, amelynek középpontjában a vállalati struktúrákat, a tőketulajdont és a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó követelmények állnak. A tagállamoknak vállalniuk kell, hogy alaposan felülvizsgálják vonatkozó jogszabályaikat. Az eredmények értékelésére 2013 közepéig kerül sor.

A tagállamoknak meg kell szüntetniük minden olyan korlátozást és engedélyeztetést, amely az irányelv alapján nem indokolható, leginkább pedig felül kell vizsgálniuk a szolgáltatókkal szemben támasztott követelmények szükségességét és arányosságát. Az irányelv alapján indokolható fennmaradó követelmények kapcsán továbbá értékelniük kell a megszüntetéssel járó gazdasági előnyöket, és adott esetben meg kell tenniük a szükséges lépéseket.

A Bizottság az európai szemeszter keretében 2013-ban országspecifikus ajánlásokat tesz majd a kiemelt intézkedésekre. Szükség esetén – az elért eredmények fényében – a Bizottság egyes konkrét kérdésekben a jogalkotás lehetőségét is megfontolja.

A tagállamoknak fokozniuk kell a belső piaci információs rendszer (IMI) használatának elmélyítésére irányuló erőfeszítéseiket. A Bizottság ebben szoros figyelemmel kíséri és segíti a tagállamokat.

A Bizottság olyan intézkedések kialakítására fogja bátorítani a biztosítási ágazatot, amelyek révén a szolgáltatók akkor is megfelelő biztosítási fedezethez juthatnak, amikor más tagállamban nyújtanak szolgáltatásokat. Különösen a több tagállamban letelepedett, szolgáltatásnyújtásra is kiterjedő biztosításokkal foglalkozó biztosítók esetében indokolt, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz fedezetet nyújtsanak a szolgáltatók számára.

A Bizottság a biztosítási ágazat által elért eredményeket 2013 végéig értékeli. Az előrehaladástól vagy annak hiányától függően a Bizottság alternatív megoldásokat is fontolóra vesz, ideértve a jogalkotás lehetőségét is.

3. Szakmai szolgáltatások: a szabályozási keret korszerűsítése

A szabályozott szakmák mintegy 800 kategóriájába szakmai szolgáltatások tartoznak, amelyeket azonban a tagállamok eltérő módon szabályoznak. Az eltérések káros hatását tovább súlyosbítja a képesítések elismerésére vonatkozó eljárások körülményessége. Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy eredményeket kell elérni a szakmai képesítések kölcsönös elismerése, a szabályozott szakmák számának csökkentése és az indokolatlan szabályozási korlátok lebontása terén[7]. E kérdésekkel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv nemrégiben javasolt korszerűsítése foglalkozik. A lehető leggyorsabb előrehaladás érdekében a Bizottság 8 tagállamhoz címzett országspecifikus ajánlásokat e témában[8], az ajánlások érvényesülését a 2013. évi európai szemeszter keretében fogja nyomon követni.

Ami a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást illeti, az irányelv módosítására irányuló javaslat szerint a tagállamoknak egyértelműen azonosítaniuk és indokolniuk kell majd azokat az eseteket, amelyek kapcsán élni kívánnak a szolgáltatók képesítésének a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtti ellenőrzésére vonatkozó lehetőséggel. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell majd, hogy a szolgáltatók esetlegesen kötelező éves bevallásai a tagállam egész területére érvényesek legyenek. Ezzel csökken a bürokrácia és a szakmai szolgáltatók bizonytalansága. Az átláthatóságra és a kölcsönös értékelési mechanizmusra vonatkozó javaslatok emellett hozzájárulnak majd a szakmai szabályozások eltérései miatti összetettség csökkentéséhez. A tagállamoknak felül kell vizsgálniuk továbbá a szabályozott szakmákra nemzeti szinten alkalmazott képesítési követelményeket és a fenntartott tevékenységek körét.

A javaslat elfogadása után a Bizottság 2013-ban közleményben kívánja értékelni a szakmák szabályozására vonatkozó országspecifikus ajánlások megvalósítását és az egyéb tagállami fejleményeket.

Intézkedések

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Tanács 2011. októberi felszólításával összhangban 2012 vége előtt el kell fogadnia a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítésére irányuló javaslatot.

A Bizottság:

- a 2013. évi európai szemeszter keretében segíteni fogja a tagállamokat a szakmai szolgáltatásokra vonatkozó országspecifikus ajánlások végrehajtásában, és ezzel összefüggésben 2012 folyamán a tagállamokkal közös kezdeményezést indít az előrehaladás felgyorsítására.

- a módosított irányelv elfogadás után 2013-ban közleményben fogja összefoglalni a tagállamok eredményeit, hogy ezzel elősegítse a szabályozott szakmáknak az irányelvben előírt kölcsönös értékelését.

4. A szolgáltatási irányelv fogyasztói előnyeinek biztosítása

A nemzeti határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás lehetővé tétele önmagában nem elég a szolgáltatások valós egységes piacának létrehozásához. Ugyanilyen fontos annak biztosítása, hogy a szolgáltatás igénybevevői könnyedén élhessenek az egységes piac számukra nyújtott lehetőségeivel.

A fogyasztók jogainak elősegítése és belső piacba vetett bizalmának erősítése érdekében a szolgáltatási irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy szüntessék meg azokat a szabályozási akadályokat, amelyek gátolják a szolgáltatás igénybevevőit abban, hogy más tagállamban letelepedett szolgáltatóktól vegyenek szolgáltatásokat. Az irányelv a szolgáltatókra és a tagállami hatóságokra egyaránt érvényes tájékoztatási kötelezettségekkel (például az úgynevezett 21. cikk szerinti – fogyasztókat segítő – szervek létrehozásával) azt is biztosítja, hogy a fogyasztók megalapozott döntést hozhassanak más tagállambeli szolgáltatások vásárlásakor. Az irányelv célja végül az is, hogy véget vessen a szolgáltatók azon gyakorlatának, amellyel a más tagállamban lakó fogyasztókat indokolatlanul akadályozzák a szolgáltatások igénybevételében. E tekintetben a megkülönböztetés tilalma fontos előrelépés a fogyasztók egységes piaci hozzáférésének akadálymentesítése felé.

Az irányelv 20. cikke tiltja a szolgáltatás igénybevevőinek állampolgárság vagy lakóhely szerinti megkülönböztetését. Amennyiben a megkülönböztetés objektív okokkal nem indokolható, úgy a tilalom egyaránt érvényes a szolgáltatás megtagadására vagy rosszabb feltételek melletti kínálatára is. Ha a tagállamok teljes körűen végrehajtják a 20. cikket, ilyen helyzet többé nem fordulhat elő.

A megkülönböztetés tilalmáról szóló rendelkezés alapján az eseteket egyenként kell vizsgálni[9]. Különös figyelmet érdemelnek azok az esetek, amikor a fogyasztók a belföldi ügyletekénél magasabb díjat fizetnek, ha a másik tagállamban nyújtott szolgáltatásért euróban denominált átutalással vagy beszedési megbízással kívánnak fizetni. A fogyasztóktól elvben már nem lehet azzal az indokkal megtagadni a szállítást, hogy a terméket fizikailag nem lehet leszállítani a másik tagállamban. Hasonlóképpen, a szolgáltatók sem hivatkozhatnak pusztán földrajzi szempontokra akkor, amikor az általuk alkalmazott gyakorlat az egységes uniós piac mesterséges felosztásával jár, ezzel hátrányt okozva a fogyasztóknak.

Amennyiben a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás akadályai továbbra is fennmaradnak, úgy azok megszüntetésére és az egységes piac működésének javítására már folyamatban lévő uniós szintű kezdeményezések révén fog sor kerülni. Ezek közé tartozik az egységes eurófizetési térség kiteljesítése, az opcionális közös európai adásvételi jogról szóló bizottsági javaslat, a fogyasztók jogairól szóló irányelv végrehajtása, az egyablakos héa-ügyintézési pontok létrehozására irányuló javaslat, a fogyasztói jogviták rendezésére szolgáló alternatív vitarendezési testületek, illetve a határokon átnyúló panaszok kezelésére szolgáló uniós szintű online platform (OVR) létrehozásáról szóló javaslat, továbbá a kollektív szerzőijog-kezelés, valamint a magáncélú másolási és reprográfiás díjak területén előirányzott kezdeményezések.

Intézkedések

A tagállamoknak az ügyet prioritásként kezelve végre kell hajtaniuk a megkülönböztetés tilalmát átültető nemzeti rendelkezéseket. A Bizottság – annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók teljes körűen élhessenek az egységes piac előnyeivel – együtt fog működni a megkülönböztető bánásmódra vonatkozó panaszokat kezelő nemzeti szervekkel és az illetékes végrehajtó hatóságokkal. Ennek során 2013 közepéig célzott intézkedéseket fog javasolni a jogalkalmazás nyomon követésére és az esetleg felmerülő hiányosságokat orvosló végrehajtási intézkedések meghozatalára.

A Bizottság a megkülönböztetés tilalma kapcsán kiadott egy kezdeti útmutatást, és a végrehajtást is szoros figyelemmel fogja kísérni. A rendelkezés nemzeti végrehajtásának tapasztalataira építve a téma kapcsán 2013 végén újabb útmutatást fog kiadni. Ez az útmutatás figyelembe fogja venni azokat a szabályozási fejleményeket, amelyek csökkentik a határokon átnyúló szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások jelenlegi akadályait.

A Bizottság haladéktalanul hozzálát ahhoz, hogy – például képviseleti szervezetek és kereskedelmi kamarák segítségével – a vállalkozásokkal együttműködve javítsa az átláthatóságot és támogassa azokat az erőfeszítéseket, amelyek révén a fogyasztók előtt nyitva áll a határokon átnyúló vásárlás lehetősége is. A Bizottság támogatni fogja bizonyos ágazatok szolgáltatóit olyan önkéntes minőségbiztosítási charták létrehozásában, amelyek a szolgáltatásaikhoz való hozzáférés határokon átnyúló vetületei kapcsán is tartalmaznak vállalásokat. Az eredményeket a Bizottság 2013 közepéig értékelni fogja.

A Bizottság a Polgárok Európai Éve részeként 2013 folyamán lebonyolítandó figyelemfelhívó kampányok keretében a tagállamokkal szorosan együttműködve tájékoztatni fogja a fogyasztókat a szolgáltatási irányelvben számukra biztosított egységes piaci jogokról.

5. Az egységes piaci szabályok gyakorlati érvényesítése

Az irányelv nem elszigetelten létezik: teljes hatását csak akkor fejtheti ki, ha a többi egységes piaci irányelvvel egységes módon érvényesül. Ez a megállapítás különösen igaz a szakmai képesítések elismeréséről szóló és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv esetében.

A szakmai képesítések elismerésére szolgáló eljárások számos tagállamban hosszúak és körülményesek.

A határokon átnyúló szolgáltatások nyújtására egyre inkább online környezetben kerül sor. A szolgáltatási és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben bevezetett egyszerűsítések ellenére még mindig léteznek akadályok.

Intézkedések

A tagállamoknak vállalniuk kell, hogy jogszabályaikat és eljárásaikat teljes körűen megfeleltetik a szakmai képesítések elismeréséről szóló és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvnek. A nemzeti jogban teljes körűen figyelembe kell venni ezen irányelvek együttes hatását. A szükséges módosításokra sürgősen sort kell keríteni.

A Bizottság a szolgáltatók gyakorlati előnyeinek biztosítása céljából szigorúan érvényesíteni fogja ezeket az irányelveket, különös tekintettel együttes alkalmazásukra. A Bizottság szükséges esetben kötelezettségszegési eljárásokat fog indítani.

6. Ágazatspecifikus tennivalók

Az elvégzett teljesítményellenőrzés[10] egyes ágazatokban olyan, növekedést gátló szűk keresztmetszeteket azonosított, amelyeket fel kell számolni.

6.1 Szakszolgáltatások: a kölcsönös elismerés gyakorlati megvalósítása

Az uniós ágazati szabályok végrehajtása miatt bizonyos határokon átnyúló szakszolgáltatások, például a hűtőrendszerekben használt fluortartalmú üvegházhatású gázzal (F-gáz), az épületek energiahatékonyságával, vagy a hulladékfeldolgozással és -szállítással kapcsolatos szakértői tevékenységek engedélyeztetési követelmények alá eshetnek. Ha az érintett szakértők valamely akkreditációs rendszerbe tartoznak, a 765/2008/EK rendelet lehetővé teszi az akkreditációs tanúsítványok kölcsönös elismerését. A rendelet érvényesülését teljes körűen biztosítani kell.

Amennyiben egy uniós ágazatspecifikus jogszabály nemzeti szintű engedélyeztetési vagy akkreditációs rendszerekről rendelkezik, úgy biztosítania kell, hogy az engedélyezett vagy akkreditált szolgáltató a székhely szerinti tagállamban megszerzett engedély vagy akkreditáció birtokában más tagállamban is folytathassa tevékenységét.

Intézkedések

A Bizottság célja, hogy a jövőben a szakszolgáltatásokat nyújtó szakértők engedélyeztetési rendszereit létrehozó ágazatspecifikus jogszabályok tervezeteiben fokozottan éljenek a kölcsönös elismerésre vonatkozó rendelkezések használatával.

A hatályos ágazatspecifikus jogszabályok alkalmazásakor – szabályozott szakma esetében, vagy ha alkalmazandó az akkreditációról szóló 765/2008/EK rendelet – a tagállamoknak teljes körűen biztosítaniuk kell az EUMSZ 56. cikkének és az olyan, más tagállambeli szakértők szolgáltatásnyújtását elősegítő jogszabályoknak az érvényesülését, mint a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv. A tagállamoknak a más tagállamok követelményeire vonatkozó megfelelés ellenőrzését az IMI alkalmazásával kell elősegíteniük.

A technikai szabványokat az uniós szabványosítási mechanizmusok (CEN) használatával még jobban össze kell hangolni azokon a területeken, ahol jelentős eltérések tapasztalhatók az uniós jogszabályok nemzeti végrehajtása kapcsán, mint például az épületek energiahatékonyságát igazoló tanúsítások esetében.

6.2 Fogyasztóvédelmi jogszabályok

A hatályos fogyasztóvédelmi joganyag jelentős része minimális harmonizáción alapul. A tagállamok az érintett területeken igen sokszor meghaladják a minimális harmonizáció követelményeit. Ennek eredményeként olyan helyzet jött létre, amelyben a szolgáltatók a szolgáltatásnyújtás helyétől függően eltérő követelményekkel szembesülnek, ami az egységes piacon belüli torzulásokhoz vezethet. A Bizottság két módon kezelheti e problémát: további vagy teljes körű harmonizációval, mint például nem régiben tette a fogyasztók jogairól szóló irányelv kapcsán és ahogy azt a 2012 januárjában előterjesztett általános adatvédelmi rendelet kapcsán is javasolja; vagy választható harmonizációval, ahogy azt a 2011 októberében előterjesztett opcionális közös európai adásvételi jog kapcsán javasolja. Mindkét módszer kiegészítő jellegű, a közülük való választásnak a joganyag állapotán, a szubszidiaritási elv tiszteletben tartásának szükségességén és az érintett közérdeken kell alapulnia, valamint – különösen az online szolgáltatások kapcsán – a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának szükségességén.

Intézkedések

A Bizottság célja, hogy felgyorsítsa a fogyasztókat érintő azon intézkedésekre vonatkozó jogalkotási eljárásokat, amelyek kulcsfontosságúak a szolgáltatások egységes piacára nézve.

A Bizottság célja, hogy új jogszabályok előterjesztésekor szükséges esetben fokozott szintű harmonizációt biztosítson a jövőbeni uniós fogyasztóvédelmi jogszabályokban. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak közös erőfeszítéseket kell tennie e célból, hogy ezzel biztosítsák az egységes piac kiteljesedését.

Az idegenforgalmi ágazat tekintetében a Bizottság a fogyasztóügyi stratégiában[11] már bejelentettek szerint 2013 elején javaslatot fog tenni a szervezett utazási formákról szóló irányelv módosítására, amelynek célja, hogy különösen az online ajánlatok vonatkozásában tovább harmonizálja a nemzeti jogszabályokat.

A fogyasztóvédelmi jogszabályok területén, ahol a minimális harmonizáció szabályai érvényesek, a Bizottság a nemzeti végrehajtó hatóságokkal együttműködve biztosítani fogja a teljes uniós fogyasztóvédelmi joganyag egységes és átfogó módon történő helyes végrehajtását, kellően figyelembe véve az egységes piaci jogokat és szabályokat is.

6.3 Kiskereskedelem és üzleti szolgáltatások: egyedi kezdeményezések

A kiskereskedelmi ágazat teljesítményét számos tényező hátráltatja, amelyek közül sokra már a kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletéről szóló jelentés[12] és az Európai Parlament[13] is felhívta a figyelmet. Az ágazat gazdasági jelentőségére tekintettel a Bizottság az európai kiskereskedelmi cselekvési terv készítésével meg fogja alkotni a következő években az ágazatra vonatkozó uniós stratégiát.

Az üzleti szolgáltatásokat olyan szolgáltatási ágazatként azonosították, ahol lényegesen javítani lehetne a termelékenységet. A Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagban és az „Iparpolitika a globalizáció korában” című közleményben bejelentettek szerint ezen konkrét ágazat hiányosságainak tanulmányozása céljából létrehozza az üzletviteli szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot. A csoport négy konkrét üzleti szolgáltatási ágazatra összpontosít: i. marketing- és reklámtevékenység; ii. létesítménykezelés; iii. technikai és tervezési szolgáltatások; és iv. dizájn. Különös hangsúlyt helyeznek az uniós üzleti szolgáltatások és a gyártás összekapcsolására, valamint az olyan önkéntes európai szabványok kidolgozására, amelyek képesek a szolgáltatók által különböző tagállamokban nyújtott szolgáltatások színvonalának és összehasonlíthatóságának javítására.

Intézkedések

A Bizottság 2012-ben az európai kiskereskedelmi cselekvési terv elfogadásával meg fogja alkotni az ágazatra vonatkozó uniós stratégiát.

A Bizottság ezen konkrét ágazat hiányosságainak tanulmányozása céljából 2012 őszéig létre fogja hozni az üzletviteli szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot.

7. Az egyablakos ügyintézési pontok második generációja felé

Az egyablakos ügyintézési pontok célja a szolgáltatók működésének megkönnyítése azáltal, hogy egyetlen felületen bocsátják rendelkezésükre a szükséges információkat és lehetővé teszik számukra a fő igazgatási eljárások online elvégzését. Lehetővé teszik továbbá, hogy a szolgáltatás igénybevevői vásárláskor megalapozott döntéseket hozzanak. Az egyablakos ügyintézési pontok alapvető információkat nyújtanak számukra az illetékes hatóságok elérhetőségéről és a viták esetére általában rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről.

Az egyablakos ügyintézési pontok azonban jelentősen eltérnek a fő szolgáltatási ágazatok szabályairól nyújtott információk felhasználóbarátsága tekintetében.

Sok egyablakos ügyintézési pont legalább egy idegen nyelven is nyújt információkat, ami hatalmas előny a szolgáltatók számára. Ugyanakkor sok igazgatási eljárást még nem lehet online módon elintézni, és az is gyakran előfordul, hogy az ügyintézésre nemzeti szinten ugyan van mód, de az a külföldi felhasználók számára nem hozzáférhető.

Mindenképpen sort kell keríteni e hiányosságok megszüntetésére és az egyablakos ügyintézési pontok szándékolt, felhasználókat segítő működésének megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok még mindig jelentős kihívásokkal állnak szemben az eljárások további egyszerűsítése és egységesítése, a háttérszolgáltatások nagyobb fokú integrációja és a szükséges technikai alkalmazkodás terén, különösen a határokon átnyúló hozzáférés biztosítása érdekében. Fontos továbbá, hogy a vállalkozások tudatában legyenek az egyablakos ügyintézési pontok létének és hasznosságának.

Intézkedések

A tagállamoknak sürgősen, teljes körűen meg kell feleltetniük egyablakos ügyintézési pontjaikat a szolgáltatási irányelvben szereplő követelményeknek.

A tagállamok felkérést kapnak, hogy a Bizottság segítségével 2014-ig dolgozzák ki az egyablakos ügyintézési pontok második generációját; ezek (1) a vállalkozások életciklusa alatt felmerülő összes eljárást lefedik, (2) többnyelvűek és (3) felhasználóbarátabbak. A Bizottság „Az egyablakos ügyintézési pontok chartája” formájában megállapodik a tagállamokkal az egyablakos ügyintézési pontok második generációjának kritériumairól.

A Bizottság 2013-ban az egyablakos ügyintézési pontokról szóló tájékoztatási kampányt indít, a tagállamokkal összehangolja az egyablakos ügyintézési pontok internetes megjelenését, és az üzleti szervezetekkel is együttműködik annak érdekében, hogy a vállalkozásokban jobban tudatosuljon az egyablakos ügyintézési pontok léte, és hogy még jobban előmozdítsa használatukat.

 III.  Következtetés

A szolgáltatási ágazat az EU gazdaságának egyik fő hajtóereje. Az EU gazdaságának fellendüléséhez elengedhetetlen a szolgáltatások egységes piacának magasabb fokú integrációja és jobb működése.

A tagállamok jelentős erőfeszítéseket tettek a szolgáltatási irányelv végrehajtására. Eltávolítottak sok indokolatlan akadályt és korszerűsítették a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozási keretüket. Ez segíti az uniós gazdaság fellendítését.

Mindazonáltal a szolgáltatási ágazatban még mindig sok akadály gátolja a növekedést és a munkahelyteremtést. A szolgáltatási irányelv teljes potenciáljának felszabadítására irányuló intézkedésekkel nagyobb növekedést lehetne elérni.

Az egységes piac jobb kormányzásáról szóló közleménnyel összhangban erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy a már létező megoldások jobban működjenek. Ez a közlemény utat mutat a szolgáltatási irányelv gazdasági hatásának maximalizálása felé, különös tekintettel a nagy gazdasági jelentőségű szolgáltatási ágazatokra.

– A tagállamoknak ambiciózusabbá kell válniuk a szolgáltatási irányelv kapcsán. Minden fennmaradó akadály esetében alaposan meg kell vizsgálni a gazdasági hatásokat.

– A Bizottság javaslatot terjesztett elő a szakmai szolgáltatások mobilitására vonatkozó jogi keret korszerűsítése céljából. A tagállamoknak gyorsan el kell fogadniuk e javaslatot.

– Az egységes piacnak a fogyasztók szolgálatában kell állnia. A vállalkozások mesterséges módon nem bonthatják meg a piac egységét a fogyasztók kárára.

– Az egyéb egységes piaci eszközöket, például a szakmai képesítések elismeréséről szóló és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet a szolgáltatási irányelvvel összhangban kell alkalmazni. Szükség esetén korszerűsíteni kell az uniós jogot annak érdekében, hogy megfeleljen bizonyos szolgáltatási igényeknek, és hogy biztosítsa a jogi keret hatékony gyakorlati működését mind a szolgáltatók, mind a szolgáltatás igénybevevői számára.

– A tagállamoknak az egyablakos ügyintézési pontokat olyan teljes körű elektronikus ügyintézési eszközökké kell fejleszteniük amelyek megfelelően kielégítik mind a szolgáltatók, mind a szolgáltatás igénybevevői szükségleteit.

Mindehhez az összes európai intézmény és tagállam politikai elkötelezettségére van szükség, mivel e nélkül nem biztosítható, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon a szükséges intézkedések rögzített ütemezés szerinti megvalósítása. A Bizottság a tagállamokkal partneri együttműködésben új növekedési és foglalkoztatási impulzusokat kíván adni a szolgáltatási ágazatnak, amelynek fejlődését az éves növekedési jelentésben szoros figyelemmel fogja kísérni.

I. melléklet – A szolgáltatási ágazatra vonatkozó uniós jogszabályok

|| A szolgáltatási irányelv (2006/123/EK) alá tartozó fő ágazatok

|| · Üzleti szolgáltatások, ideértve a szakmai szolgáltatásokat is (ügyvédek, építészek, könyvelők, adótanácsadók, tanácsadó ügynökségek, kommunikációs és marketingügynökségek, szabadalmi ügyvivők, tanúsító szolgálatok, sportközvetítők, művészügynökök, munkaközvetítő irodák, tolmácsok, állatorvosok, földmérők ...) · Építőipari szolgáltatások és kézműves-tevékenységek · Kiskereskedelem · Ingatlanágazat · Idegenforgalom (Hotelek, éttermek, kávézók, utazásközvetítők, idegenvezetők …) · Magánoktatás

Szolgáltatási ágazatok || Az ágazatra vonatkozó fő uniós jogi eszköz

Energia || A földgáz belső piaca · Az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve (2003. június 26.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. A villamos energia belső piaca · Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg). A földgáz belső piaca · Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg).

Pénzügyi szolgáltatások || A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv és a nyomonkövetési intézkedések (2006/43/EK, 2006/46/EK, 2007/63/EK, 2007/44/EK, 2009/14/EK, 2007/36/EK, 2007/64/EK, 2009/111/EK, 2009/44/EK, 2010/76/EU, 2009/49/EK, 2011/61/EU és 2011/89/EU irányelv)

Egészségügyi ellátás || · Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről · Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről

Postai szolgáltatások || · 97/67/EK irányelv · 2002/39/EK irányelv · 2008/6/EK irányelv

Távközlés || · Az Európai Parlament és a Tanács 1211/2009/EK rendelete (2009. november 25.) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról, az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/136/EK irányelve által módosított formában Az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról, az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/140/EK irányelve által módosított formában Az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről, a 2009/140/EK irányelv által módosított formában Az Európai Parlament és a Tanács 2002/19/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról, a 2009/140/EK irányelv által módosított formában Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről, a 2006/24/EK és a 2009/136/EK irányelv által módosított formában

Közlekedés || Közúti közlekedés · Az Európai Parlament és a Tanács 1072/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól · Az Európai Parlament és a Tanács 1073/2009/EK rendelete (2009. október 21.) az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról · Az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről Tengeri közlekedés · A Tanács 4055/86/EGK Rendelete (1986. december 22.) a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról · A Tanács 3577/92/EGK rendelete (1992. december 7.) a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról Vasúti közlekedés · A Tanács 91/440/EGK irányelve (1991. július 29.) a közösségi vasutak fejlesztéséről, HL L 237., 1991.8.24., 25. o. · Az Európai Parlament és a Tanács 913/2010/EU rendelete (2010. szeptember 22.) a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról Légi közlekedés · Az Európai Parlament és a Tanács 1008/2008/EK rendelete (2008. szeptember 24.) a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról · A Tanács 96/67/EK irányelve (1996. október 15.) a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról Belvízi navigáció · A Tanács 1356/96/EK rendelete (1996. július 8.) a közlekedési szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadság megvalósításának érdekében bevezetett, a tagállamok közötti belvízi árufuvarozásra vagy személyszállításra alkalmazandó közös szabályokról · A Tanács 3921/91/EGK rendelete (1991. december 16.) a nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő árufuvarozás vagy személyszállítás feltételeinek megállapításáról

|| Másodlagos uniós jogszabályok által nem szabályozott ágazatok

|| · Szerencsejáték · Közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek (a Szerződés 51. cikkében foglaltaknak megfelelően) · Személybiztonsági szolgáltatás · Közjegyzők, végrehajtók · Taxi- és kikötői szolgáltatások

II. melléklet – Kezdeményezések és határidők felsorolása

Szakpolitikai terület || Intézkedések || Határidők

1. A mulasztókkal szembeni zéró tolerancia || Ø A tagállamok teljes körűen megfeleltetik jogszabályaikat a szolgáltatási irányelvnek Ø A Bizottság kötelezettségszegési eljárások útján a zéró tolerancia elvét gyakorolja, különösen a kiemelt ágazatokban || azonnal azonnal

2. A szolgáltatási irányelv gazdasági hatásának maximalizálása || Ø A Bizottság a tagállamokkal kölcsönös értékelést végez a kiemelt ágazatok egyedi jogszabályainak felülvizsgálatára Ø A tagállamok megszüntetik a fennmaradó indokolatlan vagy aránytalan korlátozásokat, és felmérik az indokolt előírások megszüntetések gazdasági előnyeit. Ø A tagállamok által teendő kiemelt intézkedések az európai szemeszter országspecifikus jelentéseiben is megjelennek. Ø A tagállamok fokozzák a belső piaci információs rendszer (IMI) használatának elmélyítésére irányuló erőfeszítéseiket. Ø A Bizottság a szolgáltatók megfelelő – más tagállamban végzett tevékenységekre is kiterjedő – biztosítási fedezetének szavatolása érdekében együttműködik a biztosítási ágazattal. Ø A Bizottság értékeli az elért eredményeket és fontolóra vesz alternatív megoldásokat, ideértve szükség esetén a jogalkotás lehetőségét is. || indítás: 2012 eredményértékelés 2013 közepéig azonnal 2012-től azonnal azonnal 2013 végéig

3. A szakmai szolgáltatások szabályozási keretének korszerűsítése || Ø Az Európai Parlament és a Tanács elfogadja a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítésére irányuló javaslatot. Ø A Bizottság a 2013. évi európai szemeszter keretében segíti a tagállamokat a szakmai szolgáltatásokra vonatkozó országspecifikus ajánlások végrehajtásában. Ø A Bizottság közleményt terjeszt elő a szabályozott szakmák kölcsönös értékelésének elősegítéséről. || 2012 vége előtt 2012–2013 2013

4. A szolgáltatási irányelv fogyasztói előnyeinek biztosítása || Ø A tagállamok végrehajtják a megkülönböztetés tilalmát átültető nemzeti rendelkezéseket. Ø A Bizottság célzott intézkedéseket javasol a jogalkalmazás nyomon követésére és az esetleg felmerülő hiányosságokat megszüntető intézkedések meghozatalára. Ø A Bizottság a 20. cikk kapcsán újabb útmutatást ad ki. Ø A Bizottság a vállalkozásokkal együttműködve biztosítja, hogy a fogyasztók határokon átnyúlóan vásárolhassanak. Ø A Bizottság a Polgárok Európai Éve részét képező figyelemfelhívó kampányok keretében a tagállamokkal szorosan együttműködve tájékoztatja a fogyasztókat a szolgáltatási irányelvben számukra biztosított egységes piaci jogokról. || azonnal 2013 közepe 2013 vége azonnal eredményértékelés 2013 közepéig 2013

5. A belső piaci szabályok gyakorlati érvényesítése || Ø A tagállamok jogszabályaikat és eljárásaikat teljes körűen megfeleltetik a szakmai képesítések elismeréséről szóló és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvnek. Ø A Bizottság szigorúan érvényesíti ezeket az irányelveket, szükséges esetben kötelezettségszegési eljárásokat indít. || azonnal azonnal

6. Ágazatspecifikus tennivalók 6.1. A szakszolgáltatások kölcsönös elismerése 6.2. Fogyasztóvédelmi jogszabályok: egyes ágazatok fokozott harmonizációja 6.3. Kiskereskedelem és üzleti szolgáltatások: egyedi kezdeményezések || Ø A Bizottság a Szerződésben foglalt szabadságok teljes körű érvényesítését biztosítja, amikor azt kívánja elérni, hogy a jövőben a szakszolgáltatásokat nyújtó szakértők engedélyeztetési rendszereit létrehozó ágazatspecifikus jogszabályok tervezeteiben fokozottan éljenek a kölcsönös elismerésre vonatkozó rendelkezések használatával. Ø A tagállamok teljes körűen érvényesítik a más tagállamból származó szakértők elfogadását előíró uniós jogszabályokat és az IMI alkalmazásával elősegítik a más tagállamok követelményeire vonatkozó megfelelés ellenőrzését. Ø A technikai szabványokat az uniós szabványosítási mechanizmusok (CEN) használatával még jobban összehangolják azokon a területeken, ahol jelentős eltérések tapasztalhatók az uniós jogszabályok nemzeti végrehajtása kapcsán. Ø A Bizottság célja, hogy szükséges esetben fokozott szintű harmonizációt biztosítson a jövőbeni uniós fogyasztóvédelmi jogszabályokban. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak közös erőfeszítéseket kell tennie e célból, hogy ezzel biztosítsák az egységes piac kiteljesedését. Ø A Bizottság felülvizsgálja a szervezett utazási formákról szóló irányelvet. Ø A Bizottság a nemzeti végrehajtó hatóságokkal együttműködve biztosítja az uniós fogyasztóvédelmi joganyag egységes és átfogó módon történő helyes végrehajtását, kellően figyelembe véve az egységes piaci jogokat és szabályokat is. Ø A Bizottság az európai kiskereskedelmi cselekvési terv elfogadásával megalkotja az ágazatra vonatkozó uniós stratégiát. Ø A Bizottság az ágazat hiányosságainak tanulmányozása céljából létrehozza az üzletviteli szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot. || jövőbeni javaslatok elfogadásakor             azonnal             folyamatosan jövőbeni javaslatok elfogadásakor 2012 2013 elején 2012 2012 őszén

7. Az egyablakos ügyintézési pontok második generációja felé || Ø A tagállamok teljes körűen megfeleltetik egyablakos ügyintézési pontjaikat a szolgáltatási irányelvnek Ø A tagállamok kidolgozzák az egyablakos ügyintézési pontok második generációját; ezek: (1) a vállalkozások életciklusa alatt felmerülő összes eljárást lefedik, (2) többnyelvűek és (3) felhasználóbarátabbak. A Bizottság „Az egyablakos ügyintézési pontok chartája” formájában megállapodik a tagállamokkal az egyablakos ügyintézési pontok második generációjának kritériumairól. Ø A Bizottság az egyablakos ügyintézési pontokról szóló tájékoztatási kampányt indít, a tagállamokkal összehangolja az egyablakos ügyintézési pontok internetes megjelenését, és az üzleti szervezetekkel is együttműködik annak érdekében, hogy a vállalkozásokban jobban tudatosuljon az egyablakos ügyintézési pontok léte, és hogy még jobban előmozdítsa használatukat. || azonnal 2012–2014 2013

[1]       A Bizottság tanulmánya – „The Economic Impact of the Services Directive: a first assessment following implementation” (A szolgáltatási irányelv gazdasági hatása: a végrehajtást követő első értékelés), elérhető: http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/economic_paper/2012/index_en.htm

[2]       A 2,6%-os érték a már említett, a GDP 0,8%-át kitevő többletből, és abból a GDP 1,8%-át kitevő további nyereségből áll, amelyet azzal az ambiciózus forgatókönyvvel lehetne megvalósítani, amely szerint az összes tagállam megszüntetne csaknem minden korlátozást.

[3]       Az Európai Tanács tagjainak 2012. január 30-i nyilatkozata.

[4]       „Detailed information on the implementation of Directive 2006/123/EC on services in the internal market” (Részletes információk a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásáról); „Results of the performance checks of the internal market for services (construction, business services and tourism)” (A szolgáltatások – építőipar, üzleti szolgáltatások és idegenforgalom – belső piacán végzett teljesítményellenőrzések eredményei).

[5]       COM(2012) 299, Intézkedések a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében, 2012. május 30.

[6]       Lásd: „Detailed information on the implementation of Directive 2006/123/EC on services in the internal market” (Részletes információk a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásáról).

[7]       Az Európai Tanács következtetései, 2012. március.

[8]       COM(2012) 299, 2012. május 30.

[9]       További részletek: a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 20. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó útmutatásról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum.

[10]     „Results of the performance checks of the internal market for services (construction, business services and tourism)” (A szolgáltatások – építőipar, üzleti szolgáltatások és idegenforgalom – belső piacán végzett teljesítményellenőrzések eredményei).

[11]      Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése, COM(2012) 225 final.

[12]     A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra” COM(2010) 355.

[13]     Az Európai Parlament 2011. június 1-jei jelentése a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról (2010/2109(INI)).