INDOKOLÁS

1. A Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezményt (a barcelonai egyezményt) 1976. február 16-án írták alá Barcelonában, majd 1995. június 10-én módosították. Az egyezmény 2004. július 9-én lépett hatályba. Az Európai Unió – Olaszországgal, Görögországgal, Spanyolországgal, Franciaországgal, Szlovéniával, Máltával és Ciprussal, valamint 14 további olyan földközi-tengeri országgal egyetemben, amelyek nem az Európai Unió tagállamai – az egyezmény szerződő fele. A módosított egyezmény 7. cikke értelmében a feleknek meg kell hozniuk minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, visszaszorítsák és a lehető legteljesebb mértékben megszüntessék a kontinentális talapzat, valamint a tengerfenék és annak altalaja feltárásából és kiaknázásából származó szennyezést a Földközi-tenger térségében.

2. A barcelonai egyezmény egyik jegyzőkönyve (az úgynevezett földközi-tengeri jegyzőkönyv) a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelmével foglalkozik. A jegyzőkönyvet 1994. október 14-én fogadták el a részes felek madridi konferenciáján, figyelemmel az Egyesült Nemzetek 1982. decemberi Tengerjogi Egyezményének rendelkezéseire.

3. Az Európai Unió nem írta alá és nem ratifikálta a földközi-tengeri jegyzőkönyvet. Mielőtt a részes felek konferenciája 1994 októberében elfogadta a jegyzőkönyvet, a Bizottság javasolta a Tanácsnak a jegyzőkönyv aláírását (COM(94) 397 végleges). Akkoriban azonban úgy ítélték meg, hogy a környezeti felelősség szempontjából megfelelőbb megoldás, ha tovább dolgoznak egy közösségi rendszer kidolgozásán, mint ha annak elébe vágnak egy nemzetközi megállapodás aláírásával. Előzőleg (1993-ban) már sor került egy, a környezeti károk felszámolásáról szóló zöld könyv közzétételére, amelyet 2000-ben a környezeti felelősségről szóló fehér könyv követett. A környezeti felelősségről szóló irányelvet végül 2004-ben fogadták el.

4. A földközi-tengeri jegyzőkönyv 2011. március 24-én lépett hatályba. Mostanáig Albánia, Tunézia, Marokkó, Líbia, Ciprus és Szíria ratifikálta. Az Európai Unió néhány tagállama, amelyek a barcelonai egyezmény szerződő felei, az elmúlt hónapokban hangot adtak azon szándékuknak, hogy ratifikálni kívánják a jegyzőkönyvet is.

5. A földközi-tengeri jegyzőkönyv kiterjed számos különféle feltárási és kitermelési tevékenységre, engedélyezési követelményre, leállított vagy használaton kívül helyezett létesítmények eltávolítására, a káros anyagok használatára és eltávolítására, a felelősséggel és a kártérítéssel kapcsolatos követelményekre, a barcelonai egyezmény más részes feleivel való regionális szintű koordinációra, valamint a biztonságra, a készenléti tervezésre és a megfigyelésre vonatkozó rendelkezésekre.

6. A földközi-tengeri jegyzőkönyv rendelkezéseit különböző gazdasági szereplőknek és különböző közigazgatási szinteken kell végrehajtani. A tagállamok és illetékes hatóságaik felelnek a földközi-tengeri jegyzőkönyvben előírt bizonyos részletes intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért, így többek között a nemzeti megfigyelőrendszer létrehozásáért, valamint a felelősség és a kártérítés megállapítását célzó eljárásokra vonatkozó megfelelő szabályok és eljárások elfogadásáért és végrehajtásáért.

7. A becslések szerint több mint kétszáz aktív tengeri fúrósziget működik a Földközi-tengeren, és mérlegelik több új létesítmény létrehozását is. A szénhidrogén-feltárási és -kitermelési tevékenység várhatóan fokozódni fog, miután jelentős fosszilistüzelőanyag-készleteket fedeztek fel a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tenger félig zárt természetéből és sajátos hidrodinamikájából adódóan egy, a 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezetthez hasonló baleset azonnal nemkívánatos és határokon átnyúló hatásokat fejtene ki a Földközi-tenger térségének gazdaságára és sérülékeny tengeri és part menti ökoszisztémáira. Valószínű, hogy középtávon újabb mélytengeri, illetve a tengerfenékben és az altalajban található ásványi erőforrások válnak majd feltárási és kitermelési tevékenységek célpontjává.

8. Amennyiben nem kezelik megfelelően az ilyen tevékenységekkel járó kockázatokat, az nagymértékben hátráltathatja az Olaszország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Szlovénia, Málta és Ciprus által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy a 2008/56/EK irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) követelményei értelmében tengervizeik jó környezeti állapotát biztosítsák és fenntartsák, valamint hogy megfeleljenek a barcelonai egyezmény szerződő feleiként ezen országok és maga az Európai Unió által vállalt előirányzatoknak és kötelezettségeknek.

9. A tengeri biztonságról szóló, nemrég közzétett bizottsági közlemény (COM(2010) 560 végleges, 2010. október 12.) kifejti, mely területeken van szükség intézkedésekre a biztonságra és a környezetre vonatkozó európai követelményeknek való megfelelés érdekében, valamint konkrét fellépéseket javasol: az egyik így meghatározott terület a tengeri kitermelési tevékenységekkel kapcsolatban a biztonság és a válsághelyzetre való reagálás globális kapacitásának fokozására irányuló nemzetközi együttműködés, az egyik kapcsolódó fellépés pedig a regionális egyezményekben rejlő lehetőségek feltárása; a közlemény különösen ajánlja a földközi-tengeri jegyzőkönyv bevezetésére irányuló folyamat újraindítását az érintett államokkal szoros együttműködésben.

10. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló következtetéseiben a Tanács kijelenti, hogy a nemzetközi kezdeményezések és fórumok, valamint a regionális – például a Földközi-tenger térségében folytatott – együttműködés keretében az EU-nak és tagállamainak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a legszigorúbb biztonsági előírások érvényesítésére irányuló törekvésekben, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy törekedjenek a meglévő nemzetközi egyezmények optimális felhasználására.

11. 2011. szeptember 13-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta a feltárásból és kiaknázásból eredő szennyezéssel szembeni védelemmel foglalkozó, még nem ratifikált 1994. évi földközi-tengeri jegyzőkönyv teljes körű hatálybaléptetésének fontosságát.

12. Az Európai Unió környezetpolitikájának egyik célja a regionális környezeti problémák kezelését célzó nemzetközi szintű intézkedések előmozdítása. A földközi-tengeri jegyzőkönyv tekintetében különösen fontos szem előtt tartani azt, hogy baleset esetén egy olyan félig zárt tengeren, mint a Földközi-tenger, igen nagy valószínűséggel következnek be a határokon átnyúló környezeti hatások. Ezért indokolt, hogy az Európai Unió megtegyen minden szükséges fellépést a tengeri feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságának fokozása és a Földközi-tenger tengeri környezetének megóvása érdekében.

13. Sürgősen foglalkozni kell a kapcsolódó tengeri tevékenységekkel – így többek között a mélytengeri fúrással – összefüggő, potenciálisan jelentős kockázatokkal, különösen a körülmények összetettségére tekintettel, és megfelelő nemzeti és regionális szintű megelőzési és válaszmechanizmusokat kell létrehozni az üzemi, illegális és véletlenszerű szennyezések kezelésére. A Bizottság ezért ezzel a javaslattal összefüggésben javaslatot tesz a tengeri olaj- és gázipari kutatási, feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló rendeletre is.

14. A földközi-tengeri jegyzőkönyv olyan területtel foglalkozik, amelyet az uniós jog nagymértékben szabályoz. Ilyen kérdés többek között a tengeri környezet védelme, a környezeti hatásvizsgálat és a környezeti felelősség. A jogalkotók vonatkozó döntésének függvényében a földközi-tengeri jegyzőkönyv ezenfelül összhangban áll a tengeri olaj- és gázipari kutatási, feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló rendeletjavaslat célkitűzéseivel is, többek között az engedélyezés, a környezeti hatásvizsgálat és a gazdasági szereplők technikai és pénzügyi kapacitása tekintetében.

15. Ezért indokolt, hogy az Unió csatlakozzon a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz.

2011/0304 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikkének (1) bekezdésére, összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1) Az Európai Közösség a 77/585/EGK és az 1999/802/EK tanácsi határozat elfogadásával a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény, későbbi nevén a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: barcelonai egyezmény) részes felévé vált.

(2) A barcelonai egyezmény 7. cikke értelmében a részes feleknek meg kell hozniuk minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, visszaszorítsák és a lehető legteljesebb mértékben megszüntessék a kontinentális talapzat, valamint a tengerfenék és annak altalaja feltárásából és kiaknázásából származó szennyezést a Földközi-tenger térségében.

(3) A barcelonai egyezmény egyik jegyzőkönyve (az úgynevezett földközi-tengeri jegyzőkönyv) a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelmével foglalkozik. A jegyzőkönyv 2011. március 24-én lépett hatályba. Mostanáig Albánia, Tunézia, Marokkó, Líbia, Ciprus és Szíria ratifikálta. Az Európai Unió néhány tagállama, amelyek a barcelonai egyezmény szerződő felei, az elmúlt hónapokban hangot adtak azon szándékuknak, hogy ratifikálni kívánják a jegyzőkönyvet is.

(4) A becslések szerint több mint kétszáz aktív tengeri fúrósziget működik a Földközi-tengeren, és mérlegelik több új létesítmény létrehozását is. A szénhidrogén-feltárási és -kitermelési tevékenység várhatóan fokozódni fog, miután jelentős fosszilistüzelőanyag-készleteket fedeztek fel a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tenger félig zárt természetéből és sajátos hidrodinamikájából adódóan egy, a 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezetthez hasonló baleset azonnal nemkívánatos és határokon átnyúló hatásokat fejtene ki a Földközi-tenger térségének gazdaságára és sérülékeny tengeri és part menti ökoszisztémáira. Valószínű, hogy középtávon újabb mélytengeri, illetve a tengerfenékben és az altalajban található ásványi erőforrások válnak majd feltárási és kitermelési tevékenységek célpontjává.

(5) Amennyiben nem kezelik megfelelően az ilyen tevékenységekkel járó kockázatokat, az nagymértékben hátráltathatja az Olaszország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Szlovénia, Málta és Ciprus által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy a 2008/56/EK irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) követelményei értelmében tengervizeik jó környezeti állapotát biztosítsák és fenntartsák, valamint hogy megfeleljenek a barcelonai egyezmény szerződő feleiként ezen országok és maga az Európai Unió által vállalt előirányzatoknak és kötelezettségeknek.

(6) A földközi-tengeri jegyzőkönyv számos területet érintő rendelkezéseit különböző közigazgatási szinteken kell végrehajtani. Noha indokolt, hogy az Európai Unió fellépjen a tengeri feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságának fokozása érdekében, szem előtt tartva többek között annak az igen erős valószínűségét, hogy az ilyen tevékenységekkel összefüggő környezeti problémák határon átnyúló jellegűek lesznek, mindamellett bizonyos, a földközi-tengeri jegyzőkönyvben előírt részletes intézkedések a tagállamok és illetékes hatóságaik felelősségi körébe tartoznak majd.

(7) A tengeri biztonságról szóló bizottsági közlemény[1] rámutat arra, hogy a tengeri kitermelési tevékenységekkel kapcsolatban nemzetközi együttműködésre van szükség a biztonság és a válsághelyzetre való reagálás globális kapacitásának fokozására, az egyik kapcsolódó fellépés pedig a regionális egyezményekben rejlő lehetőségek feltárása. A közlemény ajánlja a földközi-tengeri jegyzőkönyv bevezetésére irányuló folyamat újraindítását az érintett államokkal szoros együttműködésben.

(8) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló következtetéseiben a Tanács kijelenti, hogy a nemzetközi kezdeményezések és fórumok, valamint a regionális – például a Földközi-tenger térségében folytatott – együttműködés keretében az EU-nak és tagállamainak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a legszigorúbb biztonsági előírások érvényesítésére irányuló törekvésekben, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy törekedjenek a meglévő nemzetközi egyezmények optimális felhasználására.

(9) 2011. szeptember 13-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta a feltárásból és kiaknázásból eredő szennyezéssel szembeni védelemmel foglalkozó, még nem ratifikált 1994. évi földközi-tengeri jegyzőkönyv teljes körű hatálybaléptetésének fontosságát.

(10) Az Európai Unió környezetpolitikájának egyik célja a regionális környezeti problémák kezelését célzó nemzetközi szintű intézkedések előmozdítása. A földközi-tengeri jegyzőkönyv tekintetében különösen fontos szem előtt tartani azt, hogy baleset esetén egy olyan félig zárt tengeren, mint a Földközi-tenger, igen nagy valószínűséggel következnek be a határokon átnyúló környezeti hatások. Ezért indokolt, hogy az Európai Unió megtegyen minden szükséges fellépést a tengeri feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságának fokozása és a Földközi-tenger tengeri környezetének megóvása érdekében.

(11) A Bizottság ezzel a javaslattal összefüggésben javaslatot tesz a tengeri olaj- és gázipari kutatási, feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló rendeletre is.

(12) A földközi-tengeri jegyzőkönyv olyan területtel foglalkozik, amelyet az uniós jog nagymértékben szabályoz. Ilyen kérdés többek között a tengeri környezet védelme, a környezeti hatásvizsgálat és a környezeti felelősség. A jogalkotók vonatkozó döntésének függvényében a földközi-tengeri jegyzőkönyv ezenfelül összhangban áll a tengeri olaj- és gázipari kutatási, feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló rendeletjavaslat célkitűzéseivel is, többek között az engedélyezés, a környezeti hatásvizsgálat és a gazdasági szereplők technikai és pénzügyi kapacitása tekintetében.

(13) Kulcsfontosságú a tagállamok és az uniós intézmények közötti szoros együttműködés biztosítása mind a tárgyalási és csatlakozási folyamat során, mind a kötelezettségvállalások teljesítése folyamán. Az együttműködési kötelezettség abból a követelményből ered, hogy az Európai Unió nemzetközi képviseletének egységesnek kell lennie. Ezért – ha eddig még nem tették – azoknak a tagállamoknak, amelyek a barcelonai egyezmény szerződő felei, meg kell tenniük a szükséges lépéseket a földközi-tengeri jegyzőkönyv ratifikálásához vagy az ahhoz való csatlakozáshoz szükséges eljárások lezárása érdekében.

(14) A földközi-tengeri jegyzőkönyvet meg kell kötni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozását az Unió nevében a Tanács jóváhagyja.

A megállapodás szövegét e határozat melléklete tartalmazza.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli azt az (egy vagy több) személyt, aki jogosult lesz arra, hogy Spanyolország kormányánál, amely – a jegyzőkönyv 32. cikkének megfelelően – ellátja a letéteményes feladatát, az Európai Unió nevében letétbe helyezze a jóváhagyásra vonatkozó okiratot, hogy kifejezze, az Unió a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el.

3. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.[2]

Kelt Brüsszelben,

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

                                                                      

MELLÉKLET

E jegyzőkönyv szerződő felei,

mivel részesei a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezménynek,

szem előtt tartva az említett egyezmény 7. cikkét,

szem előtt tartva, hogy egyre intenzívebbé válik a feltárási és kitermelési tevékenység a földközi-tengeri tengerfenéken és annak altalaján,

felismerve, hogy az esetlegesen ebből származó szennyezés súlyos veszélyt jelent a környezetre és az emberre,

azzal az óhajjal, hogy a Földközi-tengert megvédjük és megóvjuk a feltárási és kitermelési tevékenységekből származó szennyezéstől,

figyelemmel a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyvekre és különösen a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvre, valamint a Genfben 1982. április 3-án elfogadott, a fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvre,

szem előtt tartva a Montego Bayben 1982. december 10-én kelt és számos szerződő fél által aláírt, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének vonatkozó rendelkezéseit,

felismerve, hogy a part menti államok között fejlettségbeli különbségek léteznek, és figyelemmel a fejlődő országok részéről jelentkező gazdasági és társadalmi szükségletekre,

a következőkben állapodtak meg:

I. SZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

a)           „Egyezmény”: a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény;

b)           „Szervezet”: az Egyezmény 17. cikkében említett testület;

c)           „erőforrások”: valamennyi szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú ásványi erőforrás;

d)           „erőforrások feltárására és/vagy kitermelésére irányuló tevékenységek a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen (a továbbiakban: „tevékenységek”):

i.        a tengerfenék és altalajának erőforrásaira irányuló tudományos kutatási tevékenységek;

ii.       feltárási tevékenységek:

–        szeizmológiai tevékenységek; a tengerfenék és altalajának felmérése; mintavételezés;

–        feltáró fúrás;

iii.      kitermelési tevékenységek:

–            erőforrások kinyerését szolgáló létesítmény telepítése és azzal kapcsolatos tevékenységek;

–            kiépítési fúrás;

–            kinyerés, kezelés és tárolás;

–            partra szállítás csővezetéken, valamint hajók megtöltése;

–            karbantartás, javítás és egyéb járulékos műveletek;

e)           „szennyezés”: az Egyezmény 2. cikkének (a) bekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint;

f)            „létesítmény”: bármely rögzített vagy úszó építmény és ennek a tevékenységekben részt vevő bármely szerves része, ideértve különösen:

i.        a rögzített vagy mobil nyílt tengeri fúróegységeket;

ii.       a rögzített vagy úszó termelőegységeket, többek között a dinamikus elhelyezésű egységeket;

iii.      a nyílt tengeri tárolóeszközöket, többek között az e célra használt hajókat;

iv.      a nyílt tengeri töltőterminálokat és a kinyert termékeket szállító rendszereket, például a tenger alatti csővezetékeket;

v.       a csatlakozó készülékeket és a tengerfenékről vagy annak altalajából kitermelt anyagok újratöltésére, feldolgozására, tárolására és ártalmatlanítására szolgáló berendezéseket;

g)           „üzemeltető”:

i.        az e jegyzőkönyv alapján a tevékenységek végzésének helyén szabályozási jogkörrel rendelkező részes fél (a továbbiakban: „szerződő fél”) által a tevékenység végzésére felhatalmazott, és/vagy ilyen tevékenységet végző bármely természetes vagy jogi személy; vagy

ii.       az e jegyzőkönyv szerinti felhatalmazással nem rendelkező bármely személy, aki de facto mégis ellenőrzést gyakorol az ilyen tevékenységek felett;

h)           „biztonsági övezet”: a létesítmények körül az általános nemzetközi jog rendelkezései és a műszaki követelmények szerint létesített övezet, amelyet mind a hajózás, mind a létesítmények biztonsága érdekében megfelelő jelölésekkel láttak el;

i)            „hulladékok”: bármilyen típusú, állagú vagy tulajdonságú anyag, amely e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységből származik, és amelyeket ártalmatlanítanak vagy ártalmatlanítani szándékoznak vagy ártalmatlanítani kell;

j)            „ártalmas és káros anyagok”: bármilyen típusú, állagú vagy tulajdonságú anyag, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területre kerülve szennyezést okozhat;

k)           „vegyianyag-felhasználási terv”: bármely nyílt tengeri létesítmény üzemeltetője által készített terv, amely ismerteti:

i.        azokat a vegyi anyagokat, amelyeket az üzemeltető felhasználni szándékozik a műveletek során;

ii.       a célt vagy célokat, amelyekre az üzemeltető felhasználni szándékozik a vegyi anyagokat;

iii.      a vegyi anyagok azon maximális koncentrációit, amelyeket az üzemeltető felhasználni szándékozik bármely egyéb anyagban, és azon maximális mennyiségeket, amelyeket bármely adott időszakban felhasználni szándékoznak;

iv.      azt a területet, amelyen belül a vegyi anyag kiszabadulhat a tengeri környezetbe;

l)            „olaj”: a kőolaj bármilyen formája, beleértve a nyersolajat, fűtőolajat, olajos iszapot, olajhulladékot és finomított termékeket, valamint – az előzőek általános jellegét semmiben nem korlátozva – az e jegyzőkönyv függelékében felsorolt anyagokat;

m)          „olajos keverék”: bármilyen olajtartalmú keverék;

n)           „szennyvíz”:

i.        bármilyen illemhelyről, vizeldéből és WC-lefolyókból elvezetett víz és egyéb hulladékok;

ii.       egészségügyi helyiségekben (beteggondozó, betegszoba stb.) elhelyezett mosdókagylókból, fürdőkádakból és lefolyókból elvezetett víz;

iii.      egyéb, a fentiekben meghatározott szennyvizekkel keveredett csatornavíz;

o)           „szemét”: mindenféle élelmiszer-hulladék, háztartási hulladék és üzemi hulladék, amely a létesítmény rendes üzemeltetése során keletkezik, és amelyet – a jegyzőkönyv más részében meghatározott vagy felsorolt anyagok kivételével – folyamatosan vagy időszakosan ártalmatlanítani kell;

p)           „az édesvíz határa”: a vízfolyások azon szakasza, ahol – apály és alacsony vízállás idején – jelentősen megnövekszik a sótartalom a tengervíz jelenlétének köszönhetően.

2. cikk

FÖLDRAJZI LEFEDETTSÉG

1. Az a földrajzi terület, amelyre e jegyzőkönyvet alkalmazni kell (a továbbiakban: „a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület”), a következő:

a)           a Földközi-tenger térsége az Egyezmény 1. cikkében meghatározottak szerint, beleértve a kontinentális talapzatot, a tengerfeneket és annak altalaját;

b)           a parti tenger kiterjedésének mérésére szolgáló alapvonal szárazföld felőli oldalán elterülő, vízfolyások esetében az édesvíz határáig terjedő vizek, beleértve a tengerfeneket és ennek altalaját.

2. E jegyzőkönyv szerződő felei (a továbbiakban ebben a jegyzőkönyvben: „a felek”) a jegyzőkönyv hatálya alá vonhatnak saját országuk területéhez tartozó lápokat vagy tengerparti területeket is.

3. Sem e jegyzőkönyv, sem az e jegyzőkönyv alapján elfogadott bármely jogi aktus nem sértheti valamely államnak a kontinentális talapzat elhatárolására vonatkozó jogait.

3. cikk

ÁLTALÁNOS KÖTELEZETTSÉGEK

1. A feleknek – önállóan vagy két- vagy többoldalú együttműködés keretében – meg kell hozniuk minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, visszaszorítsák és irányítás alatt tartsák a tevékenységekből származó szennyezést a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen, többek között úgy, hogy erre a célra azon legjobb rendelkezésre álló technikákat alkalmazzák, amelyek környezeti szempontból hatékonyak, gazdasági szempontból pedig megfelelőek.

2. A feleknek gondoskodniuk kell minden szükséges intézkedés megtételéről annak érdekében, hogy a tevékenységek ne okozzanak szennyezést.

II. SZAKASZ – ENGEDÉLYEZÉSI RENDSZER

4. cikk

ÁLTALÁNOS ELVEK

1. A jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen minden tevékenység – beleértve a létesítmények helyszínen történő telepítését is – az illetékes hatóság előzetes írásos feltárási vagy kitermelési engedélyének tárgyát képezi. Az engedély kiadása előtt a szóban forgó hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a létesítményt a nemzetközi szabványok és gyakorlat szerint építették, valamint hogy az üzemeltető rendelkezik a tevékenységek végzéséhez szükséges műszaki kompetenciával és pénzügyi kapacitással. Az engedélyeket az illetékes hatóság által megállapított megfelelő eljárás szerint kell kiadni.

2. Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha arra utaló jel mutatkozik, hogy a tervezett tevékenységek számottevő kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a környezetre, ami nem kerülhető el az engedélyben megállapított feltételek betartásával, és amelyekre e jegyzőkönyv 6. cikkének 3. bekezdése utal.

3. Valamely létesítmény helyének kijelölésére vonatkozó jóváhagyás mérlegelésekor a szerződő félnek biztosítania kell, hogy a meglévő eszközöket (különösen a csővezetékeket és kábeleket) semmilyen káros hatás nem éri.

5. cikk

AZ ENGEDÉLYEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. A szerződő fél előírja, hogy engedély vagy engedély meghosszabbítása iránti kérelem esetén a jelentkező üzemeltetőnek az illetékes hatóság elé kell terjesztenie a projektet, továbbá hogy a kérelemnek tartalmaznia kell különösen az alábbiakat:

a)           felmérést a tervezett tevékenységek környezetre gyakorolt hatásairól; az illetékes hatóság – a tevékenységek természete, hatálya, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében – megkövetelheti e jegyzőkönyv IV. melléklete szerinti környezeti hatásvizsgálat készítését;

b)           a tevékenység végzésének pontos földrajzi behatárolását, beleértve a biztonsági övezeteket is;

c)           a jelentkező üzemeltető és a létesítményt működtető személyzet szakmai és műszaki képzettségére, valamint a legénység összetételére vonatkozó adatokat;

d)           a 15. cikkben meghatározott biztonsági intézkedéseket;

e)           az üzemeltető 16. cikkben meghatározott készenléti tervét;

f)            a 19. cikkben meghatározott ellenőrzési eljárásokat;

g)           a 20. cikkben meghatározott létesítményeltávolítási terveket;

h)           a fokozottan védett területekre a 21. cikkben meghatározott óvintézkedéseket;

i)            a biztosítást, vagy a 27. cikk 2. bekezdésének b) pontjában előírt egyéb, a felelősségre kiterjedő pénzügyi biztosítékot.

2. Az illetékes hatóság – a tevékenységek természete, hatálya, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében – dönthet úgy tudományos kutatás és feltárási tevékenységek esetében, hogy korlátozza az e cikk 1. bekezdésében szereplő követelmények körét.

6. cikk

AZ ENGEDÉLYEK KIADÁSA

1. A 4. cikkben említett engedélyeket csak azt követően lehet kiadni, hogy az illetékes hatóság megvizsgálta az 5. cikkben és a IV. mellékletben felsorolt követelmények teljesülését.

2. Minden engedélynek nevesítenie kell a tevékenységeket és az engedély érvényességi idejét, meg kell állapítania az engedély tárgyát képező terület földrajzi határait, valamint részletesen ismertetnie kell a műszaki követelményeket és az engedélyezett létesítményeket. A szükséges biztonsági övezeteket egy későbbi megfelelő időpontban kell kijelölni.

3. Az engedély feltételeket támaszthat a tevékenységekből származó szennyezés kockázatának és a szennyezés miatti károknak a minimálisra való csökkentését szolgáló intézkedésekre, technikákra vagy módszerekre vonatkozóan.

4. A feleknek haladéktalanul értesíteniük kell a Szervezetet a kiadott vagy megújított engedélyekről. A Szervezetnek nyilvántartást kell vezetnie valamennyi, a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen engedélyezett létesítményről.

7. cikk

SZANKCIÓK

Valamennyi félnek szankciókat kell előírnia az e jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségek megszegésének, az e jegyzőkönyv végrehajtását szolgáló nemzeti törvények vagy rendeletek be nem tartásának vagy az engedélyhez csatolt különleges feltételek nemteljesítésének esetére.

III. SZAKASZ – HULLADÉKOK ÉS KÁROS VAGY ÁRTALMAS ANYAGOK

8. cikk

ÁLTALÁNOS KÖTELEZETTSÉG

Az e szakaszban említett egyéb szabványok vagy kötelezettségek sérelme nélkül, a felek általános kötelezettséget írnak elő az üzemeltetők számára arra vonatkozóan, hogy azok a lehető legjobb, környezeti szempontból hatékony, gazdasági szempontból megfelelő technikákat alkalmazzák, valamint betartsák a nemzetközileg elfogadott szabványokat a hulladékokra, valamint a káros vagy ártalmas anyagok felhasználására, tárolására és kiürítésére vonatkozóan, a szennyezési kockázat minimális szintre csökkentése céljából.

9. cikk

KÁROS VAGY ÁRTALMAS ANYAGOK

1. A tevékenységekhez szükséges vegyi anyagok felhasználását és tárolását az illetékes hatóságnak kell jóváhagynia a vegyianyag-felhasználási terv alapján.

2. A szerződő fél – a szerződő felek által elfogadott iránymutatásokkal összhangban – szabályozhatja, korlátozhatja vagy megtilthatja vegyi anyagok felhasználását a tevékenységekhez.

3. A környezet védelmének érdekében a felek biztosítják, hogy a tevékenységekhez felhasznált valamennyi anyagot a gyártó által rendelkezésre bocsátott vegyületleírás kísér.

4. Tilos az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és az I. mellékletben felsorolt káros vagy ártalmas anyagok ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

5. Az illetékes hatóság különleges előzetes engedélyét igényli minden egyes esetben az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és a II. mellékletben felsorolt káros vagy ártalmas anyagok ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

6. Az illetékes hatóság általános előzetes engedélyét igényli az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és a potenciálisan szennyezést okozó minden egyéb káros vagy ártalmas anyag ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

7. A fenti 5. és 6. bekezdésekben említett engedélyeket kizárólag az e jegyzőkönyv III. mellékletében meghatározott összes tényező körültekintő mérlegelését követően lehet kiadni.

10. cikk

OLAJ, OLAJOS KEVERÉKEK, FÚRÓFOLYADÉKOK ÉS HULLADÉKOK

1. A feleknek közös szabványokat kell kialakítaniuk és elfogadniuk az olaj és az olajos keverékek ártalmatlanítására a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

a)           Ezeket a közös szabványokat az V. melléklet A. szakaszában foglaltaknak megfelelően kell kialakítani.

b)           Ezek a közös szabványok nem lehetnek megengedőbbek az alábbiaknál, különösen:

i.        a gépészeti térből történő víz elvezetésekor annak olajtartalma nem haladhatja meg a 15 g-ot literenként hígítás előtt;

ii.       bármely naptári hónap átlagában a termeléshez használt víz olajtartalma nem haladhatja meg a 40 mg-ot literenként; az olajtartalom soha nem haladhatja meg a 100 mg-ot literenként.

c)           A felek közös megegyezéssel határozzák meg, hogy az olajtartalom elemzésére melyik módszert alkalmazzák.

2. A feleknek közös szabványokat kell kialakítaniuk és elfogadniuk a fúrófolyadékok és fúrási hulladékok ártalmatlanítására a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen. Ezeket a közös szabványokat az V. melléklet B. szakaszában foglaltaknak megfelelően kell kialakítani.

3. Valamennyi félnek meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket az e cikk alapján elfogadott szabványok betartatására vagy az ennél esetlegesen szigorúbb szabványok betartatására.

11. cikk

SZENNYVÍZ

1. A szerződő fél megtiltja a tartósan 10 vagy annál több fős személyzettel működő létesítmények szennyvizének a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területre történő kiürítését az alábbi kivételekkel:

a)           a létesítmény a szennyvizet az illetékes hatóság által jóváhagyott kezelés után üríti ki legalább négy tengeri mérföld távolságban a legközelebbi szárazföldtől vagy rögzített halászati létesítménytől; a szerződő fél minden esetet külön bírál el; vagy

b)           a szennyvizet nem kezelik, de a kiürítést a nemzetközi szabályoknak és szabványoknak megfelelően végzik; vagy

c)           a szennyvíz keresztülhalad az illetékes hatóság igazolásával rendelkező, jóváhagyott szennyvíztisztító telepen.

2. A szerződő fél megfelelő szigorúbb rendelkezéseket hozhat, amennyiben szükségesnek ítéli, többek között a térségben uralkodó áramlatok vagy a 21. cikkben említett területek közelsége miatt.

3. Az 1. bekezdésben említett kivételek nem alkalmazhatóak akkor, ha a kiürítés lebegő szilárd részek megjelenését, elszíneződést vagy átlátszatlanságot okoz a környező vízben.

4. Ha a szennyvíz hulladékkal és káros vagy ártalmas anyagokkal, valamint olyan anyagokkal keveredik, amelyekre eltérő ártalmatlanítási követelmények vonatkoznak, akkor a szigorúbb követelményeket kell alkalmazni.

12. cikk

SZEMÉT

1. A szerződő fél megtiltja a következő termékek és anyagok ártalmatlanítását a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen:

a)           valamennyi műanyag, beleértve, de nem kizárólagosan a szintetikus köteleket, a szintetikus halászhálókat és a műanyag szemeteszsákokat;

b)           minden egyéb, biológiailag nem lebomló szemét, beleértve a papírtermékeket, rongyot, üveget, fémet, palackokat, kerámiát, alátétfát, bélelő- és csomagolóanyagokat.

2. Az élelmiszer-hulladékot a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen a szárazföldtől a lehető legmesszebb kell ártalmatlanítani, a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban.

3. Ha a szemét olyan kiürített anyagokkal keveredik, amelyekre eltérő ártalmatlanítási vagy kiürítési követelmények vonatkoznak, akkor a szigorúbb követelményeket kell alkalmazni.

13. cikk

GYŰJTŐBERENDEZÉSEK, ÚTMUTATÓK ÉS SZANKCIÓK

A felek biztosítják, hogy:

a)           az üzemeltetők valamennyi hulladékot és káros vagy ártalmas anyagot kielégítő módon ártalmatlanítanak a kijelölt szárazföldi gyűjtőberendezésben, kivéve, ha a jegyzőkönyv másképpen engedélyezi;

b)           a személyzet valamennyi tagja útmutatást kap az ártalmatlanítás megfelelő módjairól;

c)           minden illegális ártalmatlanítás szankciót von maga után.

14. cikk

KIVÉTELEK

1. E szakasz rendelkezései nem alkalmazandók a következő esetekben:

a)           vis maior és különösen az olyan ártalmatlanítások, amelyek:

–        az emberi élet megmentését szolgálják,

–        a létesítmények biztonságát szolgálják;

–        a létesítmény vagy a felszerelés sérülése esetén szükségesek,

azzal a feltétellel, hogy minden ésszerű óvintézkedést megtettek a sérülés észlelése vagy a negatív hatások mérséklését célzó ártalmatlanítás után;

b)           olajat, illetve káros vagy ártalmas összetevőket tartalmazó anyagok, vagy az illetékes hatóság előzetes engedélye alapján az egyes különös szennyezési esetek okozta kár minimalizálását szolgáló anyagok tengerbe ürítése.

2. Azonban e szakasz rendelkezései alkalmazandók bármely olyan esetben, amikor az üzemeltető szándékosan okozott kárt, vagy ha súlyosan gondatlanul járt el, annak tudatában, hogy valószínűleg kárt fog okozni.

3. Haladéktalanul jelenteni kell a Szervezet felé az e cikk 1. bekezdésében említett körülmények között végzett ártalmatlanításokat, és a Szervezeten keresztül vagy közvetlenül értesíteni kell azt a felet vagy azokat a feleket is, aki(k) érintett(ek) lehet(nek), valamint részletesen ismertetni kell a körülményeket, illetve a kiürített káros vagy ártalmas anyagok tulajdonságait és mennyiségét.

IV. SZAKASZ – BIZTOSÍTÉKOK

15. cikk

BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

1. Az a szerződő fél, akinek a joghatósága alá eső területen tevékenységeket végeznek vagy tevékenységek végzését tervezik, gondoskodik a megfelelő biztonsági intézkedések meghozataláról a létesítmények tervezése, építése, elhelyezése, felszerelése, jelölése, üzemeltetése és karbantartása tekintetében.

2. A szerződő fél biztosítja, hogy az üzemeltető az emberi élet védelme, a véletlenszerű szennyezések megelőzése és leküzdése, valamint a vészhelyzetben való gyors reagálás megkönnyítése érdekében, továbbá összhangban a más üzemeltetők 16. cikkben említett készenléti tervében foglalt rendelkezésekkel mindenkor jól karbantartott, működőképes állapotban lévő felszerelést és eszközöket tart a létesítményben, amelyek a rendelkezésre álló legkorszerűbb, környezeti szempontból hatékony és gazdasági szempontból megfelelő technikákat képviselik.

3. Az illetékes hatóság megköveteli, hogy az üzemeltető bemutasson egy elismert testület által a termelő platformok, a mobil tengeri fúróegységek, a tengeri tárolóeszközök, a tengeri töltőrendszerek és vezetékek, valamint a szerződő fél által megjelölt minden egyéb létesítmény tekintetében kiállított biztonsági és üzemi alkalmassági tanúsítványt (a továbbiakban: „tanúsítvány”).

4. A felek ellenőrzéssel biztosítják, hogy az üzemeltetők e cikkel összhangban végzik a tevékenységeket.

16. cikk

KÉSZENLÉTI TERV

1. Vészhelyzet esetén a szerződő felek értelemszerűen végrehajtják a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit.

2. Valamennyi fél megköveteli a joghatósága alá tartozó üzemeltetőktől, hogy rendelkezzenek készenléti tervvel annak érdekében, hogy el tudják hárítani a véletlenszerű szennyezéseket. Ezt a készenléti tervet koordinálni kell a szerződő fél azon készenléti tervével, amelyet a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvvel összhangban hozott létre, és amelyet az illetékes hatóságok által meghatározott eljárások szerint fogadtak el.

3. Valamennyi szerződő fél megteremti a koordinációt a készenléti tervek kialakítása és végrehajtása érdekében. Ezeket a terveket az illetékes nemzetközi szervezet iránymutatásai alapján kell kialakítani. Különösen összhangban kell lenniük e jegyzőkönyv VII. mellékletének rendelkezéseivel.

17. cikk

ÉRTESÍTÉS

Valamennyi fél megköveteli a joghatósága alá tartozó létesítmények üzemeltetőitől, hogy haladéktalanul jelentsenek az illetékes hatóság felé:

a)           bármely olyan eseményt a létesítményükben, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen szennyezést okoz vagy okozhat;

b)           bármely olyan tengeri eseményt, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen szennyezést okoz vagy okozhat.

18. cikk

KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS VÉSZHELYZET ESETÉN

Vészhelyzet esetén a tevékenységekből származó szennyezés megelőzéséhez, mérsékléséhez vagy leküzdéséhez segítséget igényelő fél más felektől segítséget kérhet – akár közvetlenül, akár a Földközi-tengeri Regionális Tengerszennyezési Vészhelyzeti Válaszadó Központon (REMPEC) keresztül –, és a felkért felek megtesznek minden tőlük telhetőt a kért segítség megadásához.

E célból annak a félnek, aki szerződő fele a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvnek is, a nevezett jegyzőkönyv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmaznia.

19. cikk

ELLENŐRZÉS

1. Az üzemeltetőt kötelezni kell arra, hogy mérje meg vagy egy képesített szakértővel méresse meg a tevékenységek hatását a környezetre a tevékenységek természete, hatálya, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében; ezen adatokról időszakosan vagy kérésre jelentést kell adni az illetékes hatóság felé, hogy az illetékes hatóság az engedélyezési rendszerében meghatározott eljárás szerinti értékelést el tudja végezni.

2. Az illetékes hatóság, szükséges esetben, nemzeti ellenőrző rendszert hoz létre annak érdekében, hogy rendszeresen ellenőrizhesse a létesítményeket és a tevékenységek környezetre gyakorolt hatását, hogy ily módon biztosítsa az engedély kiadásakor támasztott feltételek teljesülését.

20. cikk

A LÉTESÍTMÉNYEK ELTÁVOLÍTÁSA

1. Az illetékes hatóság – a hajózás biztonsága érdekében – megköveteli az üzemeltetőtől, hogy távolítson el minden leállított vagy használaton kívül helyezett létesítményt, tekintettel az illetékes nemzetközi szervezet által elfogadott iránymutatásokra és szabványokra. Az ilyen eltávolításnak szintén figyelemmel kell lennie a tenger egyéb jogszerű hasznosításaira, különösen a halászatra, a tengeri környezet védelmére és más szerződő felek jogaira és kötelezettségeire. Az ilyen eltávolítást megelőzően az üzemeltető a rá háruló felelősség keretében megtesz minden szükséges intézkedést, hogy megelőzze a kifolyást vagy a szivárgást a tevékenységek helyszínéről.

2. Az illetékes hatóság megköveteli az üzemeltetőtől, hogy az e cikk 1. bekezdésével összhangban távolítsa el a leállított vagy használaton kívül helyezett vezetékeket, vagy hogy tisztítsa meg őket belülről és úgy hagyja őket hátra, illetve hogy a belső megtisztítás után temesse be őket annak érdekében, hogy azok ne okozzanak szennyezést, ne veszélyeztessék a hajózást, a halászatot, a tengeri környezetet, valamint ne zavarják a tenger egyéb jogszerű hasznosításait vagy a más szerződő felek jogait és kötelezettségeit. Az illetékes hatóság gondoskodik az eltemetett vezetékek mélységének, elhelyezkedésének és méreteinek nyilvánosságra hozataláról, tengerészeti térképeken való feltüntetéséről, valamint ezeknek az információknak a Szervezet, más illetékes hatóságok és a felek részére való jelentéséről.

3. E cikk rendelkezései azokra a létesítményekre is vonatkoznak, amelyeket az üzemeltető az engedély 7. cikknek megfelelő bevonása vagy felfüggesztése miatt helyezett használaton kívül vagy állított le.

4. A kezdetben megadotthoz képest az illetékes hatóság jelezhet esetleges változtatásokat a tevékenységek szintjében és a tengeri környezet védelmét szolgáló intézkedésekben.

5. Az illetékes hatóság szabályozhatja az engedélyezett tevékenységekről való lemondást vagy azok átruházását más személyekre.

6. Ha az üzemeltető nem felel meg az e cikkben foglalt rendelkezéseknek, akkor az illetékes hatóság az üzemeltető költségén hajtja végre az üzemeltető mulasztása miatti károk helyreállítását szolgáló intézkedést vagy intézkedéseket.

21. cikk

FOKOZOTTAN VÉDETT TERÜLETEK

A fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvben meghatározott területek és a valamely fél által meghatározott bármely egyéb terület védelmére és az ott meghatározott célok elősegítésére a felek a nemzetközi joggal összhangban lévő különleges intézkedéseket hoznak akár egyénileg, akár két- vagy többoldalú együttműködésben annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, leküzdjék és ellenőrzésük alatt tartsák a tevékenységekből származó szennyezést ezeken a területeken.

A fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvben említett, engedélyezésre vonatkozó intézkedéseken felül ezek többek között az alábbi intézkedések lehetnek:

a)           különleges korlátozások vagy feltételek az ilyen területekre vonatkozó engedélyek kiadásánál:

i.        környezeti hatásvizsgálatok készítése és értékelése;

ii.       különleges rendelkezések kidolgozása az ilyen területeken az ellenőrzésre, a létesítmények eltávolítására és bármiféle kiürítés tilalmára vonatkozóan;

b)           fokozott információcsere az üzemeltetők, az illetékes hatóságok, a felek és a Szervezet között az olyan ügyekben, amelyek hatással lehetnek az ilyen területekre.

V. SZAKASZ – EGYÜTTMŰKÖDÉS

22. cikk

TANULMÁNYOK ÉS KUTATÁSI PROGRAMOK

Az Egyezmény 13. cikkével összhangban a felek adott esetben együttműködnek tanulmányok támogatásában és tudományos és technológiai kutatási programok végrehajtásában abból a célból, hogy új módszereket dolgozzanak ki a következőkre:

a)           a tevékenységek kivitelezése a szennyezés kockázatát minimalizáló módon;

b)           a szennyezés megelőzése, mérséklése, leküzdése és ellenőrzése, különösen vészhelyzetben.

23. cikk

NEMZETKÖZI SZABÁLYOK, SZABVÁNYOK ÉS AJÁNLOTT

GYAKORLATOK ÉS ELJÁRÁSOK

1. A felek együttműködnek akár közvetlenül vagy a Szervezeten vagy egyéb illetékes nemzetközi szervezeten keresztül annak érdekében, hogy:

a)           megállapítsanak megfelelő tudományos kritériumokat az e jegyzőkönyv céljainak elérését szolgáló nemzetközi szabályok, szabványok és ajánlott gyakorlatok és eljárások kialakításához;

b)           kialakítsanak ilyen nemzetközi szabályokat, szabványokat és ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat;

c)           kialakítsanak és elfogadjanak a nemzetközi gyakorlatokkal és eljárásokkal összhangban lévő iránymutatásokat, biztosítva ezzel a VI. melléklet rendelkezéseinek betartását.

2. A felek törekednek arra, hogy mielőbb harmonizálják törvényeiket és rendeleteiket az e cikk 1. bekezdésében említett nemzetközi szabályokkal, szabványokkal és ajánlott gyakorlatokkal és eljárásokkal.

3. A felek törekednek arra, hogy amennyire csak lehet, kölcsönösen tájékoztassák egymást hazai szakpolitikáikról, törvényeikről és rendeleteikről és az e cikk 2. bekezdésében említett harmonizációról.

24. cikk

TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK RÉSZÉRE

1. A felek közvetlenül vagy az illetékes regionális vagy egyéb nemzetközi szervezeten keresztül együttműködnek a fejlődő országokat érintő segítségnyújtási programok kidolgozásában és – a lehetőségekhez mérten – végrehajtásában, különösen a tudomány, a jog, az oktatás és a technológia területén annak érdekében, hogy a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen megelőzzék, mérsékeljék, leküzdjék és ellenőrizzék a tevékenységekből származó szennyezést.

2. A technikai segítségnyújtásnak magában kell foglalnia különösen a tudományos, jogi és műszaki személyzet képzését, valamint, hogy a fejlődő országok az érintett felek közötti megállapodás szerinti kedvező feltételek mellett tudjanak megfelelő berendezéseket beszerezni és működtetni, illetve azokkal termelni.

25. cikk

KÖLCSÖNÖS TÁJÉKOZTATÁS

A felek közvetlenül vagy a Szervezeten keresztül tájékoztatják egymást a meghozott intézkedésekről, az elért eredményekről és – ha ilyen felmerül – a nehézségekről, amelyekkel szembesültek e jegyzőkönyv alkalmazása során. Az ilyen információk gyűjtésére és benyújtására vonatkozó eljárásokat a felek ülésein kell meghatározni.

26. cikk

HATÁRON ÁTNYÚLÓ SZENNYEZÉS

1. A felek megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó tevékenységeket úgy végezzék, hogy azok ne okozzanak szennyezést a joghatóságuk alá eső terület határain kívül.

2. Az a fél, akinek a joghatósága alá eső területen tevékenységeket végeznek vagy tevékenységek végzését tervezik, figyelemmel van mindennemű kedvezőtlen környezeti hatásra, tekintet nélkül arra, hogy e hatások előfordulása a joghatósága alá eső területen vagy azon kívül valószínűsíthető.

3. Ha egy félnek tudomására jut olyan eset, amely során a tengeri környezetet szennyezés miatt károkozás veszélye fenyegeti vagy a tengeri környezet károsult, haladéktalanul értesíti azokat a feleket, akiket megítélése szerint a kár érinthet, továbbá értesíti a Földközi-tengeri Regionális Tengerszennyezési Vészhelyzeti Válaszadó Központot (REMPEC), és időben tájékoztatja őket annak érdekében, hogy – amennyiben szükséges – megtehessék a megfelelő intézkedéseket. A REMPEC haladéktalanul eljuttatja az információkat valamennyi érintett félhez.

4. A felek törekednek arra, hogy jogrendszerük és adott esetben megállapodások alapján egyenlő hozzáférést és elbánást biztosítsanak a közigazgatási eljárásokban azoknak a más államból származó személyeknek a részére, akiket érinthetett a tervezett vagy megvalósult műveletekből származó szennyezés vagy egyéb kedvezőtlen hatás.

5. Ha a szennyezés olyan állam területéről származik, amelyik nem szerződő fele e jegyzőkönyvnek, akkor minden érintett szerződő fél törekszik együttműködni az adott állammal annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jegyzőkönyv alkalmazása.

27. cikk

FELELŐSSÉG ÉS KÁRTÉRÍTÉS

1. A felek vállalják, hogy haladéktalanul együttműködnek az Egyezmény 16. cikkével összhangban e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó károk esetében a felelősség és a kártérítés megállapítására vonatkozó megfelelő szabályok és eljárások kialakításában.

2. Az eljárások kialakításáig valamennyi fél:

a)           megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a tevékenységek okozta károkért való felelősség az üzemeltetőket terhelje, és hogy azok azonnali és megfelelő kártérítést fizessenek;

b)           megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az üzemeltetők biztosítással vagy egyéb ilyen típusú pénzügyi biztosítékkal rendelkezzenek a szerződő fél által meghatározott feltételekkel annak érdekében, hogy az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó károk esetére biztosítva legyen a kártérítés.

VI. SZAKASZ – ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK KIJELÖLÉSE

Valamennyi szerződő fél kijelöl egy vagy több illetékes hatóságot az alábbi feladatokra:

a)           az e jegyzőkönyv II. szakaszában előírt engedélyek kiadása, megújítása és nyilvántartása;

b)           az e jegyzőkönyv 9. cikkében említett különleges és általános engedélyek kiállítása és nyilvántartása;

c)           az e jegyzőkönyv V. mellékletében említett engedélyek kiállítása;

d)           a szennyvízkezelési rendszerek jóváhagyása és az e jegyzőkönyv 11. cikkének 1. bekezdésében említett szennyvíztisztító telep igazolásának kiadása;

e)           előzetes jóváhagyás kiadása az e jegyzőkönyv 14. cikke 1. bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli kiürítésekhez;

f)            az e jegyzőkönyv 15. cikkének 3. és 4. bekezdésében említett, biztonsági intézkedésekre vonatkozó kötelezettségek ellátása;

g)           az e jegyzőkönyv 16. cikkében és VII. mellékletében leírt készenléti tervezéshez kapcsolódó szerepek betöltése;

h)           az e jegyzőkönyv 19. cikkében előírt ellenőrzési eljárások létrehozása;

i)            az e jegyzőkönyv 20. cikkében előírt létesítményeltávolítási műveletek felügyelete.

29. cikk

ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK

Valamennyi fél kidolgoz eljárásokat és rendeleteket az e jegyzőkönyv hatálybalépése előtt indított tevékenységekre nézve attól függetlenül, hogy engedélyezettek-e, annak érdekében, hogy biztosítsák azok összeegyeztethetőségét e jegyzőkönyv rendelkezéseivel, amennyire ez a gyakorlatban lehetséges.

30. cikk

ÜLÉSEK

1. A felek rendes üléseit az Egyezmény szerződő feleinek az Egyezmény 18. cikkének megfelelően tartott rendes üléseivel együtt kell tartani. A felek tarthatnak rendkívüli üléseket is az Egyezmény 18. cikkével összhangban.

2. Az ülések célja többek között:

a)           figyelemmel kísérni e jegyzőkönyv végrehajtását és mérlegelni az elfogadott intézkedések hatékonyságát és bármilyen egyéb intézkedés javasolhatóságát, különösen mellékletek és függelékek formájában;

b)           felülvizsgálni és módosítani e jegyzőkönyv bármely mellékletét vagy függelékét;

c)           megfontolni az e jegyzőkönyv II. szakaszának megfelelően kiadott vagy megújított engedélyekről szóló tájékoztatást;

d)           megfontolni az e jegyzőkönyv III. szakaszának megfelelően kiadott és kiállított engedélyekről szóló tájékoztatást;

e)           elfogadni az e jegyzőkönyv 9. cikkének 2. bekezdésében és a 23. cikk 1. bekezdésének c) pontjában említett iránymutatásokat;

f)            megfontolni a készenléti tervek bejegyzéseit és a vészhelyzetben alkalmazandó beavatkozási eszközöket, amelyeket e jegyzőkönyv 16. cikkével összhangban fogadtak el;

g)           meghatározni kritériumokat és kialakítani nemzetközi szabályokat, szabványokat és javasolt gyakorlatokat és eljárásokat e jegyzőkönyv 23. cikkének 1. bekezdésével összhangban, a felek által elfogadott bármilyen formában;

h)           megkönnyíteni a szakpolitikák végrehajtását és az V. szakaszban említett célok elérését, különösen a nemzeti és az európai közösségi szabályozás harmonizációja terén e jegyzőkönyv 23. cikkének 2. bekezdésével összhangban;

i)            áttekinteni az e jegyzőkönyv 27. cikkének végrehajtásában elért előrehaladást;

j)            ha e jegyzőkönyv alkalmazása szükségessé teszi, megválni egyéb ilyen szerepektől.

                                                                      

31. cikk

KAPCSOLÓDÁSOK AZ EGYEZMÉNYHEZ

1. Az Egyezmény jegyzőkönyvekkel kapcsolatos rendelkezéseit e jegyzőkönyvre vonatkozóan alkalmazni kell.

2. Az Egyezmény 24. cikkének megfelelően elfogadott eljárási és pénzügyi szabályokat e jegyzőkönyvre vonatkozóan alkalmazni kell, kivéve, ha erről e jegyzőkönyv részes felei másként állapodnak meg.

32. cikk

VÉGZÁRADÉK

1. A jegyzőkönyv Madridban 1994. október 14-től 1995. október 14-ig nyitva áll aláírásra az Egyezményben részes bármely olyan állam előtt, amelyet meghívtak a földközi-tengeri térség tengerparti államai meghatalmazottjainak konferenciájára, amely a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat, a tengerfenék, illetve az ez alatti altalaj feltárásából és kitermeléséből eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvet tárgyalta Madridban 1994. október 13–14-én. E jegyzőkönyv ugyanezen időpontig szintén nyitva áll aláírásra az Európai Közösség és bármely hasonló regionális gazdasági tömörülés előtt, amelynek legalább egy tagja a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület tengerparti állama, és amely az Egyezmény 30. cikkével összhangban jogkörökkel rendelkezik az e jegyzőkönyv által érintett területek vonatkozásában.

2. E jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás eszközeit a letéteményes szerepét betöltő Spanyolország kormányánál kell letétbe helyezni.

3. A fenti 1. bekezdésben említett államok, az Európai Közösség és bármely további, a szóban forgó bekezdés szerinti tömörülés 1995. október 15-től csatlakozhatnak e jegyzőkönyvhöz.

4. E jegyzőkönyv az azt a dátumot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen az e cikk 1. bekezdésében említett felek által immár legalább hat ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve csatlakozási eszköz került letétbe helyezésre.

FENTIEK HITELÉÜL, az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

I. MELLÉKLET

KÁROS ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK, AMELYEKNEK A JEGYZŐKÖNYV HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEN TÖRTÉNŐ ÁRTALMATLANÍTÁSA TILOS

A.           Az alábbi anyagokat és vegyületeiket az e jegyzőkönyv 9. cikkének 4. bekezdése céljából gyűjtöttük össze. Főként toxicitásuk, perzisztenciájuk és bioakkumulációjuk alapján kerültek kiválasztásra:

1. higany és higanyvegyületek;

2. kadmium és kadmiumvegyületek;

3. szerves ónvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben;[3]

4. szerves foszforvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben;1

5. szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben;1

6. nyersolaj, tüzelőolaj, olajiszap, fáradt kenőolajok és finomított termékek;

7. perzisztens szintetikus anyagok, amelyek lebeghetnek, elmerülhetnek vagy szuszpenziós állapotban maradhatnak, és amelyek zavarhatják a tenger bármely egyéb jogszerű hasznosítását;

8. a tengeri környezetben vagy azon keresztül bizonyítottan karcinogén, teratogén vagy mutagén tulajdonságokkal bíró anyagok;

9. radioaktív anyagok, beleértve hulladékaikat, amennyiben kiürítésük nem felel meg az illetékes nemzetközi szervezetek sugárzásvédelmi alapelveinek, figyelembe véve a tengeri környezet védelmét.

B.           E melléklet nem vonatkozik azokra az A. szakaszban felsorolt anyagot tartalmazó kiürítésekre, amelyek nem haladják meg a felek által közösen meghatározott határértékeket, az olaj vonatkozásában pedig az e jegyzőkönyv 10. cikkében meghatározott határértékeket.

II. MELLÉKLET

KÁROS ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK, AMELYEKNEK A JEGYZŐKÖNYV HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEN TÖRTÉNŐ ÁRTALMATLANÍTÁSA KÜLÖNLEGES ENGEDÉLYHEZ KÖTÖTT

A.           Az alábbi anyagokat és vegyületeiket az e jegyzőkönyv 9. cikkének 5. bekezdése céljából gyűjtöttük össze.

1. Arzén

2. Ólom

3. Réz

4. Cink

5. Berillium

6. Nikkel

7. Vanádium

8. Króm

9. Biocidok és az I. mellékletben nem szereplő származékaik

10. Szelén

11. Antimon

12. Molibdén

13. Titán

14. Ón

15. Bárium (kivéve bárium-szulfát)

16. Bór

17. Urán

18. Kobalt

19. Tallium

20. Tellúr

21. Ezüst

22. Cianidok

B.           Az A. szakaszban említett anyagok kiürítésének ellenőrzését és szigorú korlátozását a III. mellékletben foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani.

III. MELLÉKLET

MÉRLEGELENDŐ TÉNYEZŐK AZ ENGEDÉLYEK KIADÁSAKOR

A 9. cikk 7. bekezdésében előírt engedély kiadásakor a következő tényezők veendők különösen figyelembe a helyzettől függően:

A.           A hulladék jellemzői és összetétele

1. a hulladékforrás típusa és mérete (pl. ipari feldolgozás);

2. a hulladék típusa (eredet, átlagos összetétel);

3. a hulladék formája (szilárd, folyékony, iszap, zagy, gáz-halmazállapotú);

4. teljes mennyiség (kiürítési volumen, pl. évente);

5. kiürítés szerkezete (folyamatos, szakaszos, időszakonként változó stb.);

6. a főbb összetevőkre, az I. mellékletben felsorolt anyagokra, a II. mellékletben felsorolt anyagokra és szükség szerint más anyagokra vonatkozó koncentráció-értékek;

7. a hulladék fizikai, kémiai és biokémiai tulajdonságai.

B.           A hulladék-összetevők jellemzői ártalmasságuk szerint

1. perzisztencia (fizikai, kémiai, biológiai) a tengeri környezetben;

2. toxicitás és egyéb káros hatások;

3. felhalmozódás biológiai anyagokban és üledékekben;

4. káros vegyület képződésével járó biokémiai transzformáció;

5. az oxigéntartalomra és -egyensúlyra kedvezőtlen hatások;

6. hajlamosság a fizikai, kémiai és biológiai változásokra és kölcsönhatásokra más tengervíz-összetevőkkel a vizes közegben, ami káros biológiai és egyéb hatásokkal járhat az alábbi E. szakaszban felsorolt hasznosítások bármelyikére nézve.

C.           A kiürítési hely és a befogadó tengeri környezet jellemzői

1. a terület vízrajzi, meteorológiai, földtani és topográfiai jellemzői;

2. a kiürítési pont elhelyezkedése és típusa (kifolyás, csatorna, kivezető nyílás stb.), valamint egyéb területekhez (pl. nyaralóövezetek, ívási, halnevelési és horgászövezetek, mészhéjú állatok élőhelyei) és más kiürítési pontokhoz viszonyított helyzete;

3. a befogadó tengeri környezetbe a kiürítési pontnál elért kezdeti hígítás mértéke;

4. diszperziós jellemzők, úgymint az áramlatok, dagályok és a szél hatása a horizontális terjedésre és a vertikális keveredésre;

5. a befogadó víz jellemzői tekintettel a kiürítési terület fizikai, kémiai, biológiai és ökológiai feltételeire;

6. a befogadó tengeri környezet azon kapacitása, hogy mennyi kiürített hulladékot tud befogadni nemkívánatos hatások nélkül.

D.           A hulladékkezelési technológiák rendelkezésre állása

A hulladékcsökkentés módszere, valamint és az ipari és a háztartási szennyvizek kiürítésének módszere a rendelkezésre állás és megvalósíthatóság figyelembevételével választandó meg:

a)           alternatív kezelési folyamatok;

b)           újrahasznosító vagy megsemmisítő módszerek;

c)           szárazföldi ártalmatlanítási lehetőségek;

d)           megfelelő, alacsony hulladékképződéssel járó technológiák.

E.           A tengeri ökoszisztéma potenciális károsodásai és a tengervíz-hasznosítás módjai

1. Az embert érintő hatások, a következő tényezőkön keresztül:

a)           ehető tengeri élőlények;

b)           fürdővizek;

c)           esztétika.

2. A tengeri ökoszisztémákra, különösen az élő erőforrásokra, veszélyeztetett fajokra és kritikus élőhelyekre gyakorolt hatások.

3. A tenger egyéb jogszerű hasznosításaira gyakorolt hatás, összhangban a nemzetközi joggal.

IV. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT

1. Valamennyi félnek meg kell követelnie, hogy a környezeti hatásvizsgálat legalább az alábbiakat foglalja magában:

a)           a tevékenységek tervezett színhelyének földrajzi határai, beleértve a biztonsági övezeteket (amennyiben alkalmazható);

b)           a terület kezdeti környezeti állapotának ismertetése;

c)           a tervezett tevékenységek természetének, céljainak, hatályának és időtartamának jelzése;

d)           az alkalmazni szándékozott módszerek, létesítmények és egyéb eszközök ismertetése, a módszerek és eszközök lehetséges alternatívái;

e)           a tervezett tevékenységek előre látható közvetlen vagy közvetett rövid- és hosszú távú hatásai a környezetre, beleértve az állat- és növényvilágot és az ökológiai egyensúlyt;

f)            nyilatkozat, amelyben a tervezett tevékenységek végrehajtásának következtében jelentkező környezetkárosítási kockázatok minimálisra csökkentését szolgáló tervezett intézkedések szerepelnek, beleértve az ilyen intézkedések lehetséges alternatíváit;

g)           a tervezett tevékenységek alatt és után a környezet szennyezéssel és egyéb káros hatásokkal szembeni védelmét szolgáló intézkedések bemutatása;

h)           a környezeti hatásvizsgálat elkészítéséhez használt módszertanra való hivatkozás;

i)            annak bemutatása, hogy más állam környezetére hatással lehetnek-e a tervezett tevékenységek.

2. Minden szerződő félnek ki kell hirdetnie – figyelembe véve az e jegyzőkönyv 23. cikke szerint elfogadott nemzetközi szabályokat, szabványokat, valamint ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat – azokat a szabványokat, amelyek szerint a környezeti hatásvizsgálatokat értékelni kell.

V. MELLÉKLET

OLAJ, OLAJOS KEVERÉKEK, FÚRÓFOLYADÉKOK ÉS HULLADÉKOK

A 10. cikkben foglaltaknak megfelelően a feleknek elő kell írniuk az alábbi intézkedéseket:

A.        Olaj és olajos keverékek

1. A feldolgozás során vagy a platformon keletkező magas olajtartalmú kifolyásokat vissza kell tartani, el kell terelni és a termék részeként kell kezelni, de a maradékot úgy kell kezelni, hogy az olajtartalma a kiürítés előtt elfogadható szintre kerüljön, a helyes olajkitermelési gyakorlatnak megfelelően.

2. Az elkülönítő eljárásokból származó olajos hulladékot és iszapot a partra kell szállítani.

3. Minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb olaj vesszen a tengerbe a kút tesztelése során begyűjtött vagy kiáramló mennyiségből.

4. Minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az olajkitermelés során jelentkező gázokat megfelelő módon vezessék el vagy hasznosítsák.

B.         Fúrófolyadékok és fúrási hulladékok

1. A vízbázisú fúrófolyadékokra és fúrási hulladékokra az alábbi követelmények vonatkoznak:

a)           az ilyen fúrófolyadékok felhasználásának és ártalmatlanításának a vegyianyag-felhasználási terv és e jegyzőkönyv 9. cikkének rendelkezései szerint kell történnie;

b)           a fúrási hulladékokat vagy a szárazföldön, vagy a tengerben kell ártalmatlanítani megfelelő helyen vagy területen, az illetékes hatóság által előírtak szerint.

2. Az olajbázisú fúrófolyadékokra és fúrási hulladékokra az alábbi követelmények vonatkoznak:

a)           ilyen folyadékokat kizárólag akkor lehet felhasználni, ha toxicitásuk mértéke kellőképpen alacsony, illetve csak azt követően, hogy az üzemeltető engedélyt kapott az illetékes hatóságtól, miután az meggyőződött a toxicitás alacsony mértékéről;

b)           az ilyen fúrófolyadékokat tilos a tengerben ártalmatlanítani;

c)           a fúrási hulladékot csak akkor lehet a tengerben ártalmatlanítani, ha elegendő szilárdanyag-szabályozó felszerelést helyeztek üzembe, és azokat megfelelően üzemeltetik, valamint, ha a kiürítési pont jóval a vízfelszín alatt van, és az olajtartalom 100 g-nál kevesebb egy kilogramm száraz hulladékra vetítve;

d)           az ilyen fúrási hulladékokat tilos fokozottan védett területen ártalmatlanítani;

e)           termelési és kiépítési fúrások esetén a tengerfenék mintavételezésére és elemzésére vonatkozó programot kell megvalósítani, amely a beszennyeződési övezetet vizsgálja.

3. Dízelalapú fúrófolyadékok

Dízelalapú fúrófolyadékok felhasználása tilos. Dízelolajat kivételes esetben csak a felek által meghatározott körülmények között lehet hozzáadni a fúrófolyadékokhoz.

VI. MELLÉKLET

BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

A 15. cikkben foglaltaknak megfelelően a feleknek az alábbi intézkedéseket kell előírniuk:

a)           A létesítményeknek biztonságosnak és a használati célnak megfelelőnek kell lenniük, különös tekintettel arra, hogy úgy tervezzék és építsék meg őket, hogy azok – maximális terhelésük mellett is – ellenálljanak bármilyen természeti körülménynek, beleértve egészen pontosan a történelmileg megfigyelt maximális szél- és hullámerőt, a lehetséges földrengéseket, a tengerfenék viszonyait és stabilitását, valamint a vízmélységet.

b)           A tevékenységek minden fázisát, beleértve a kitermelt erőforrások tárolását és szállítását, körültekintően elő kell készíteni, hogy a teljes tevékenységbe be lehessen tekinteni biztonsági ellenőrzési céllal, és azt a lehető legbiztonságosabb módon kell irányítani, valamint, hogy az üzemeltetőnek valamennyi tevékenységre ellenőrzési rendszert kell alkalmaznia.

c)           A legfejlettebb biztonsági rendszereket kell alkalmazni és azokat időszakosan tesztelni annak érdekében, hogy minimalizálják a szivárgásokból, kifolyásokból, véletlen kiömlésekből, tűzesetekből, robbanásokból, kitörésekből eredő vagy bármely egyéb, az emberi életet vagy a környezetet fenyegető veszélyeket, valamint erre kiképzett személyzetnek kell jelen lennie e rendszerek üzemeltetéséhez, illetve a személyzetnek időszakosan gyakorlatoznia kell. Az olyan engedélyezett létesítmények esetében, amelyeken nincs állandó személyzet, biztosítani kell a szakképzett személyzet állandó elérhetőségét.

d)           A létesítményt és – amennyiben szükséges – a kijelölt biztonsági övezeteket jelölésekkel kell ellátni a nemzetközi ajánlásokkal összhangban annak érdekében, hogy megfelelő figyelmeztetést adjanak az objektum jelenlétéről és elegendő adatot tartalmazzanak azonosíthatóságához.

e)           A nemzetközi tengerészeti gyakorlattal összhangban a létesítményeket jelölni kell a térképeken és jelenteni kell őket az érintetteknek.

f)            Annak biztosítása érdekében, hogy a megelőző rendelkezéseket betartsák, a létesítményért és/vagy a tevékenységekért felelős személynek és/vagy személyeknek, beleértve a kitörésgátlóért felelős személyt, az illetékes hatóság által megkövetelt képzettséggel kell rendelkezniük, valamint folyamatosan elegendő képzett személyzetnek kell rendelkezésre állnia. Az ilyen képzettség magában foglalja különösen a folyamatos továbbképzést biztonsági és környezetvédelmi ügyekben.

VII. MELLÉKLET

KÉSZENLÉTI TERV

A.        Az üzemeltető készenléti terve

1. Az üzemeltetők kötelesek biztosítani, hogy:

a)           a legmegfelelőbb riasztórendszer és kommunikációs rendszer elérhető legyen a létesítményen, valamint, hogy azok megfelelően működjenek;

b)           a riasztó azonnal működésbe lépjen vészhelyzet esetén, és hogy a vészhelyzetet azonnal közöljék az illetékes hatósággal;

c)           az illetékes hatóság koordinációja mellett késedelem nélkül megszervezhető és felügyelhető legyen a riasztás továbbítása, a megfelelő segítségnyújtás és a segítségnyújtás összehangolása;

d)           a létesítmény személyzetét és az illetékes hatóságot azonnal tájékoztassák a vészhelyzet természetéről és mértékéről;

e)           az illetékes hatóságot folyamatosan tájékoztassák a vészhelyzet leküzdésének előrehaladtáról;

f)            mindig rendelkezésre álljon elegendő és leginkább megfelelő anyag és felszerelés a vészhelyzetre szóló terv végrehajtásához, beleértve a készenléti csónakokat és repülőgépet;

g)           a VI. melléklet c) bekezdésében említett szakképzett személyzet ismerje a leginkább megfelelő módszereket és technikákat a szivárgásokkal, kifolyásokkal, véletlen kiömlésekkel, tűzzel, robbanásokkal, kitörésekkel és minden egyéb, az emberi életet vagy a környezetet fenyegető veszéllyel való megküzdésre;

h)           a hosszú távú káros környezeti hatások csökkentéséért felelős különleges személyzet ismerje a legmegfelelőbb módszereket és technikákat;

i)            a személyzet alaposan ismerje az üzemeltető készenléti tervét, valamint tartsanak időszakos vészhelyzet-gyakorlatokat annak érdekében, hogy a személyzetnek használható tudása legyen a berendezésekről és az eljárásokról, továbbá, hogy minden egyes egyén pontosan tudja a szerepét a terven belül.

2. Az üzemeltetőnek – intézményi alapon – együtt kell működnie más üzemeltetőkkel vagy a szükséges segítséget megadni képes személlyel, így biztosítva azt, hogy a segítséget igénylő, kockázatot jelentő vészhelyzet esetén (annak nagyságrendje vagy természete miatt) ezt a segítséget meg is kapja.

B.         Nemzeti koordináció és igazgatás

Az illetékes hatóság a szerződő félnél kialakult vészhelyzetben biztosítja:

a)           a nemzeti készenléti terv és/vagy eljárások és az üzemeltető készenléti tervének koordinációját, továbbá a cselekmények lebonyolítása feletti ellenőrzést, különösen a számottevően káros hatással járó vészhelyzetek esetén;

b)           az üzemeltető irányítását arra vonatkozóan, hogy végrehajtsa-e a szennyezés megelőzésére, mérséklésére vagy leküzdésére meghatározott intézkedések valamelyikét, vagy, hogy készítsen-e elő ugyanezen célból további intézkedéseket, beleértve a mentesítő fúrótoronyra vonatkozó parancs kiadását, vagy ellenkezőleg, ne hajtson végre bizonyos intézkedéseket;

c)           a szennyezés megelőzése, mérséklése vagy leküzdése vagy ugyanilyen célú további lépések előkészítése érdekében nemzeti hatáskörben tett lépések koordinálását más államok által saját hatáskörükben vagy a nemzetközi szervezetek által tett lépésekkel;

d)           a létező tevékenységekre vonatkozóan valamennyi szükséges információ begyűjtését és elérhetővé tételét;

e)           egy olyan naprakész lista rendelkezésre bocsátását, amelyen azok a személyek szerepelnek, akiket riasztani és a vészhelyzetről, annak fejleményeiről és a meghozott intézkedésekről tájékoztatni kell;

f)            minden szükséges információ begyűjtését a veszélyforrások mértékéről és a leküzdésükre alkalmazható eszközökről, valamint ezen információ eljuttatását az érdekelt felekhez;

g)           a fenti A. részben említett segítségnyújtás koordinációját és felügyeletét, együttműködve az üzemeltetővel;

h)           meghatározott cselekvések szervezését és szükség szerinti koordinációját, beleértve műszaki szakértők és képzett személyzet beavatkozását a szükséges felszerelések és anyagok felhasználásával;

i)            a veszélyforrás által esetlegesen érintett más felek illetékes hatóságai felé azonnali közlést annak érdekben, hogy – amennyiben szükséges – megtehessék a megfelelő intézkedéseket;

j)            szükség esetén technikai segítségnyújtást más feleknek;

k)           az illetékes nemzetközi szervezet azonnali értesítését annak érdekében, hogy a fennálló helyzet ne veszélyeztesse a hajózást vagy más érdekeket.

FÜGGELÉK

Olajok listája[4]

Bitumen oldatok

Keverési nyersanyagok

Szigetelő bitumen

Közvetlen lepárlású fűtőolaj maradéka

Olajok

Tisztított olaj

Nyersolaj

Nyersolajat tartalmazó keverékek

Dízelolaj

4. sz. fűtőolaj

5. sz. fűtőolaj

6. sz. fűtőolaj

Pakura

Útportalanító olaj

Transzformátorolaj

Aromás olaj (kivéve növényi olaj)

Kenőolajok és keverési alapanyagok

Ásványi olaj

Motorolaj

Csavarlazító olaj

Tengelyolaj

Turbinaolaj

Párlatok

Közvetlen lepárlású fűtőolaj

Módosított lobbanáspontú nyersanyagok

Gázolaj

Krakkolt

Sugárhajtómű-üzemanyagok

JP-1 (kerozin)

JP-3

JP-4

JP-5 (nehéz kerozin)

Turbó üzemanyagok

Kerozin

Ásványi benzin

Nafta

Oldószer

Kőolaj

Olajpárlat

Benzinkeverési nyersanyagok

Alkilát-üzemanyag

Reformátumok

Polimer-üzemanyag

Benzinek

Nyers gazolin

Gépjármű-üzemanyag

Repülőgép-üzemanyag

Közvetlen lepárlású fűtőolaj

1. sz. fűtőolaj (kerozin)

1-D. sz. fűtőolaj

2. sz. fűtőolaj

2-D. sz. fűtőolaj

[1]               COM(2010) 560 végleges, 2010.10.12.

[2]               A megállapodás Európai Unióban történő hatálybalépésének időpontját a Tanács Főtitkársága hirdeti ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

[3]               Kivételt képeznek azok, amelyek biológiailag ártalmatlanok, vagy amelyek gyorsan átalakulnak biológiailag ártalmatlan anyagokká.

[4]               Az olajok listája nem tekinthető teljesnek.