52011PC0142

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.3.31.

COM(2011) 142 végleges

2011/0062 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról (EGT-vonatkozású szöveg)

SEC(2011) 355 véglegesSEC(2011) 356 véglegesSEC(2011) 357 végleges

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

A javaslat okai és céljai

Ezt a javaslatot a jelzáloghitelek belső piacának megteremtésére irányuló erőfeszítések összefüggésében és a pénzügyi válságot figyelembe véve kell vizsgálni.

A pénzügyi válság jelentős hatással volt az EU polgáraira. Jóllehet az értékpapírosítás növekedése – amely lehetővé tette a hitelezők[1] számára hitelezési portfólióik kockázatainak áthárítását a befektetőkre – fontos kiváltó tényező volt, mégis a fogyasztók voltak azok, akik leginkább saját bőrükön tapasztalták a következményeket. Sokan elvesztették a pénzügyi szektor iránti bizalmukat, és bizonyos hitelezési gyakorlatoknak, amelyek elterjedtek voltak, most közvetlen hatása van[2]. A hitelfelvevők számára egyre megfizethetetlenebbé váltak a hiteleik, így nőtt a nemteljesítések és a kényszereladások száma. A felelőtlen hitelnyújtás és hitelfelvétel kezelése ezért a pénzügyi reformokra irányuló erőfeszítések fontos elemét képezi.

A Bizottság több éve foglalkozik az EU lakóingatlanokhoz kapcsolódó jelzálogpiacainak átfogó felülvizsgálatával az egységes piac hatékony működésének biztosítása érdekében. Az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyv[3] korábban azonosította azokat a felelősségteljes hitelnyújtáshoz és hitelfelvételhez közvetlenül kapcsolódó területeket (például a szerződéskötést megelőző tájékoztatás, a hitelképességi vizsgálat, a lejárat előtti visszafizetés és a hitelközvetítés), amelyek akadályt képeznek az egységes piac hatékony működése előtt. Ezek az akadályok ellehetetlenítik a tevékenység folytatását vagy megemelik a más tagállamban folytatott tevékenység költségeit, és így belföldön és határokon átnyúlóan egyaránt a fogyasztó megkárosításához vezetnek az alacsony fogyasztói bizalom, a magasabb költségek és a csökkent fogyasztói mobilitás által. Tekintettel a pénzügyi válság során napvilágra került problémákra, valamint a hatékony és versenyalapú egységes piac biztosítására irányuló erőfeszítések keretében a Bizottság vállalta, hogy a felelősségteljes hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó intézkedéseket terjeszt elő, beleértve a hitelközvetítés megbízható keretét[4]. E célból a javaslatnak kettős célkitűzése van. Elsőként arra törekszik, hogy a fogyasztói bizalom, a fogyasztói mobilitás, a hitelezők és hitelközvetítők határokon átnyúló tevékenysége és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása révén a fogyasztók, hitelezők és hitelközvetítők számára magas szintű fogyasztóvédelmet kínáló, hatékony és versenyalapú egységes piacot teremtsen, miközben betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapjogokat, különös tekintettel a személyes adatok védelméhez való jogra. Másodszor, a javaslat a jelzáloghitel-piacok felelősségteljes működésének biztosítása révén elő kívánja mozdítani a pénzügyi stabilitást.

Háttér-információk

Az uniós jelzálogpiac mérete jelentős: 2008-ban a fennálló lakáscélú jelzáloghitelek az EU27-ben majdnem 6 billió EUR-t tettek ki, azaz az EU GDP-jének nagyjából 50 %-át[5]. Az EU jelzálogpiaca létfontosságú a jelzálogot jelenleg törlesztő több millió uniós polgár, valamint a leendő lakástulajdonosok számára. Egy ember életének egyik legfontosabb pénzügyi döntése a jelzálog felvétele, ami adott esetben évtizedekig tartó pénzügyi kötelezettségvállalást jelent.

Európa egész területén emelkedik a háztartások eladósodottsági szintje. Ez azonban önmagában mindaddig nem a felelőtlen hitelnyújtás és hitelfelvétel jele, amíg az adósság szintje fenntartható, a visszafizetés teljesíthető. Mindazonáltal a számok azt mutatják, hogy a polgárok egyre nehezebben tudják visszafizetni tartozásaikat. A törlesztési nehézségek a nemteljesítések arányának emelkedéséhez és a kényszereladások számának növekedéséhez vezettek. Az adatokat a felelőtlen hitelnyújtáson és hitelfelvételen kívül más tényezők is befolyásolhatják, mint például az általános gazdasági visszaesés. Mindazonáltal az érdekeltek beszámolóiból szerzett kvalitatív bizonyítékkal kombinált statisztikai adatok és az egész Európából származó elmondások alapján egyértelmű, hogy ez nem csak egy ciklikus probléma, és nem csak egy-két tagállamra korlátozódik, hanem az egész Unióra jellemző.

Egy adott jelzáloghitel jóváhagyására vonatkozó döntést, a hitelfelvevő esetleges jelzálogtermék-választását és a hitelfelvevő hitel-visszafizetési képességét számos tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik a gazdasági környezet, az információs aszimmetriák és összeférhetetlenségek, a szabályozási rések és következetlenségek, valamit egyéb olyan tényezők, mint a hitelfelvevő pénzügyi jártassága és a jelzálog-finanszírozási struktúrák. Bár ezek az egyéb tényezők egyértelműen szerepet játszanak, tény, hogy bizonyos piaci szereplők felelőtlen magatartása hozzájárult az ingatlanbuborék kialakulásához, és a pénzügyi válság egyik kulcseleme volt. Ezért egyértelmű, hogy foglalkozni kell a felelőtlen hitelnyújtással és hitelfelvétellel annak érdekében, hogy elkerüljük a jelenlegi pénzügyi válsághoz vezető feltételek megismétlődését.

Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A megtévesztő reklámozást a kereskedők közötti kapcsolatokra alkalmazandó, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[6] valamint a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[7] szabályozza. Ezek a szabályok azonban nem veszik figyelembe a jelzáloghitelek sajátosságait és nem foglalkoznak azzal, hogy a fogyasztóknak képeseknek kell lenniük a reklámok összehasonlítására.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételeket a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv[8] szabályozza, amely bevezeti a „jóhiszeműség” fogalmát annak érdekében, hogy megelőzze az egyrészt a fogyasztók, másrészt az eladók és szolgáltatók jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyensúlytalanságokat. Ezt az általános követelményt olyan feltételek példáinak jegyzéke egészíti ki, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. Ezek a szabályok azonban nem veszik figyelembe a jelzáloghitel sajátosságait. A jelzáloghitelekre vonatkozó szerződéskötést megelőző tájékoztatás a tárgya a 2001. márciusi, a lakáshitelekre vonatkozó szerződéskötés előtti információkról szóló európai önkéntes magatartási kódexnek (a kódex)[9]. A kódexet a Bizottság a lakáshiteleket kínáló hitelnyújtók által a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatásról szóló, 2001. március 1-jei 2001/193/EK ajánlásban[10] hagyta jóvá. A kódex célja a fogyasztó rendelkezésére bocsátandó általános tájékoztatás meghatározása és azon európai szabványosított információs adatlap egyeztetése volt, amelynek segítségével a fogyasztók belföldön és határokon átnyúlóan egyaránt összehasonlíthatják a lakáshiteleket. A kódex végrehajtása azonban következetlen és elmarad az optimálistól.

Számos tagállam alkalmazza a jelzáloghitelekre a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a fogyasztói hitelekről szóló irányelv)[11] egyes rendelkezéseit. Az említett irányelv a 200 EUR-tól 75 000 EUR-ig terjedő fogyasztói hitelekre vonatkozik, és szabályozza a reklámozást, a szerződéskötést megelőző és a szerződésbe foglalandó információkat, a hitelképességi vizsgálatokat, a megfelelő magyarázatokat, valamint a hitelközvetítőkre vonatkozó közzétételi követelményeket. A 75 000 EUR feletti, jelzáloggal vagy más hasonló biztosítékkal fedezett, ingatlanvásárlásra felhasznált hitel, illetve a felújításra szánt hitel nem tartozik az irányelv hatálya alá.

A hitelintézetek a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[12] alapján szabályozottak és engedélyezési, nyilvántartásba-vételi és felügyeleti követelmények vonatkoznak rájuk. Uniós szinten nem léteznek hasonló követelmények a jelzáloghitelt nyújtó nem-hitelintézetekre vagy a hitelközvetítőkre vonatkozóan.

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat célkitűzései összhangban vannak az Unió szakpolitikáival és célkitűzéseivel. A szerződés magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító belső piac létrehozásának és működésének, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítására irányuló fellépésről rendelkezik. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó jelzálog esetében az ilyen piac még messze áll a megvalósulástól, mivel számos akadálya van a szabad szolgáltatásnyújtásnak.

A javaslat összhangban van továbbá más uniós jogi aktusokkal és szakpolitikákkal – különösen a fogyasztóvédelem és a prudenciális felügyelet terén –, és kiegészíti azokat. A fogyasztói hitelekről szóló irányelvet[13] 2008-ban azzal a céllal fogadták el, hogy fokozza a fogyasztóvédelem szintjét és elősegítse a fogyasztóihitel-piac integrációját. Ez a javaslat kiegészíti a fogyasztói hitelekről szóló irányelvet azáltal, hogy hasonló keretet teremt a jelzáloghitelek számára. A javaslat nagyrészt a fogyasztói hitelekről szóló irányelv üzletviteli rendelkezéseire támaszkodik; mindazonáltal megfelelően figyelembe veszi a jelzáloghitel sajátos jellemzőit, például a szerződéskötést megelőző tájékoztatásban kockázati figyelmeztetések bevezetése, valamint a hitelképességi vizsgálatra vonatkozó rendelkezések megerősítése révén. Mindeközben a javaslat figyelembe veszi azt is, hogy néhány tagállam már úgy döntött, hogy a fogyasztói hitelekről szóló irányelv bizonyos rendelkezéseit alkalmazza a jelzáloghitelekre is. A bankok hitelnyújtási gyakorlatára közvetlen hatással lesz továbbá a banki ágazatra irányadó prudenciális és felügyeleti szabályok tervezett vagy folyamatban lévő változása, például a tőkekövetelmények és az értékpapírosításra vonatkozó szabályok módosítása. Ez a javaslat kiegészíti a felügyeleti oldalon folyó munkát azáltal, hogy a felelős üzletvitel biztosítására, valamint a hitelezési lánc minden szereplőjére kiterjedő szabályozási keret meglétének biztosítására összpontosít. Összességében ezen kezdeményezések mindegyike hozzájárul az alacsonyabb hitelkockázati szint és a nagyobb pénzügyi stabilitás kialakulásához.

2. Konzultáció az érdekeltekkel; hatásvizsgálat

Konzultáció az érdekeltekkel

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

Az elmúlt években a Bizottság alaposan átvizsgálta az EU jelzálogpiacait, ami az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvben[14] csúcsosodott ki. A fehér könyv és a hozzá vezető kiterjedt konzultációs munka szerves részét képezik a felelősségteljes hitelnyújtást és hitelfelvételt érintő kezdeményezés előkészítő munkájának.

Minderre tekintettel és a pénzügyi válság nyomán a Bizottság nyilvános konzultációt indított annak érdekében, hogy erősítse és elmélyítse a felelősségteljes hitelnyújtáshoz és hitelfelvételhez kapcsolódó témák ismeretét. A Bizottság szolgálatai a folyamat során számos megbeszélést is tartottak a tagállamokkal, a hitelezők és a hitelközvetítők képviselőivel, szakszervezeti képviselőkkel és fogyasztói képviseletekkel. Az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság több jelentést is elfogadott a felelősségteljes hitelnyújtáshoz és hitelfelvételhez kapcsolódó témákról. A Bizottság a fogyasztók személyes adatainak védelme tekintetében konzultációt folytatott az európai adatvédelmi biztossal. A Bizottság a más fórumokon, például az OECD-nél és a Világbanknál végzett jelentős kutatásokat is figyelembe vette.

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A kiterjedt konzultációs folyamat lehetővé tette néhány kiemelkedő üzenet meghatározását. Először is, a banki ágazat érvelése szerint felelőtlen hitelnyújtás nem létezik az EU-ban olyan mértékben, mint az USA-ban, ezért nincs szükség uniós beavatkozásra. Jóllehet az EU jelzálogpiacain nem olyan elterjedtek a problémák, mint az USA-ban, az uniós piacok szabályozásában hasonló gyengeségekre derült fény, például bizonyos szereplők hatékony szabályozásának hiányára és a jelzálog-forgalmazási és -értékesítési folyamatok szabályozásának gyengeségeire. Másodszor, a fogyasztói képviseletek olyan kezdeményezést támogatnak, amely biztosítja a fogyasztóvédelem magas szintjét, és amellyel megelőzhető a túlzott mértékű eladósodás. Olyan intézkedéseket is támogatnak, amelyek által a fogyasztók összehasonlíthatják az ajánlatokat, és amelyek bizalmat keltenek a fogyasztókban azon szereplők iránt, akikkel üzletet kötnek. Ők egy olyan, EU-szintű javaslatot részesítenek előnyben, amely csak minimális előírásokat vezetne be, és a tagállamokra hagyná a fogyasztóvédelem helyi feltételekkel és kultúrával összhangban történő megerősítését. Harmadszor, tekintettel a határokon átnyúló jelzálog jelenleg kisméretű piacára, néhány érdekelt azzal érvel, hogy helyénvalóbb lenne az intézkedések nemzeti, mintsem uniós szintű meghozatala. Három olyan téma volt, amelyek esetében az érdekeltek a legegységesebben támogatták az uniós fellépést, mégpedig a hitelképességi vizsgálat kötelező elvégzése, az egyértelmű, érthető és összehasonlítható, szerződéskötést megelőző tájékoztatás szükségessége és a hitelezési piac minden szereplőjére kiterjedő megfelelő szabályozás és felügyelet biztosításának szükségessége.

Az összegyűjtött információ megerősítette, hogy indokolt az uniós beavatkozás a felelősségteljes jelzáloghitel-nyújtás és -felvétel terén, és jelentősen hozzájárult az irányelv prioritásainak meghatározásához és kialakításához.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A Bizottság a felelősségteljes hitelnyújtáshoz és hitelfelvételhez kapcsolódó témákról készített tanulmányok és jelentések sorát szintén figyelembe vette, többek között a London Economics által az EU jelzálogpiacain a nem-hitelintézetek szerepéről és szabályozásáról készített tanulmányt (2008. december); a Europe Economics által a belső piaci hitelközvetítőkről készített tanulmányt (2009. január); az adósminősítésekkel foglalkozó munkacsoport jelentését (2009. június); az OPTEM jelentését a lakáshitelekre vonatkozó európai szabványosított információs adatlap lehetséges új formátumát és tartalmát érintő fogyasztói tesztelésről (2009. október); és a London Economics által a jelzáloghitelre vonatkozó különböző szakpolitikai lehetőségek költségeiről és előnyeiről készített tanulmányt (2011. március).

Hatásvizsgálat

A Bizottság hatásvizsgálatot hajtott végre.

A hatásvizsgálat számos, a szerződéskötést megelőző szakaszban a felelőtlen hitelnyújtással és hitelfelvétellel, valamint a hitelközvetítők és nem-hitelintézetek felelőtlen magatartásának lehetséges körével kapcsolatos problémát azonosít az EU jelzálogpiacain. Ezeket a problémákat a piaci és szabályozási hiányosságok, valamint olyan egyéb tényezők szülik, mint az általános gazdasági helyzet és az alacsony szintű pénzügyi jártasság. A szerződéskötést megelőző szakaszra vonatkozóan a következő problémák meghatározására került sor: összehasonlíthatatlan, kiegyensúlyozatlan, hiányos és nem egyértelmű reklámanyagok; elégtelen, rosszul időzített, bonyolult, összehasonlíthatatlan és nem egyértelmű szerződéskötést megelőző tájékoztatás; nem megfelelő tanácsadás; és nem megfelelő alkalmassági és hitelképességi vizsgálatok. További kiemelt problémát jelentenek a hitelközvetítőkre és jelzáloghitelt nyújtó nem-hitelintézetekre vonatkozó, nem hatékony, következetlen nyilvántartásba-vételi, engedélyezési és felügyeleti rendszerek, illetve e rendszerek hiánya. A megállapított problémáknak potenciálisan jelentős továbbgyűrűző makrogazdasági hatása van, a fogyasztók megkárosításához vezethetnek, gazdasági vagy jogi akadályt jelenthetnek a határokon átnyúló tevékenység előtt és a szereplők számára egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek.

A hatásvizsgálat az egyes problématerületek esetében több szakpolitikai lehetőséget mérlegel, beleértve a beavatkozás elmaradását, az elvalapú szabályokat és az uniós szintű részletesebb vagy konkrétabb szabályokat. Értékeli az intézkedésekhez legmegfelelőbb eszközt is, lehetőségként az önszabályozást, az irányelvet, a rendeletet, a közleményt és az ajánlást véve figyelembe.

A hatásvizsgálat következtetése az, hogy az előnyben részesített szakpolitikai lehetőségek csomagjára van szükség a felelősségteljes hitelnyújtás és hitelfelvétel egész EU-ban való biztosításához, és ennek előnyben részesített eszköze az irányelv.

A hatásvizsgálat által előnyben részesített lehetőségek várhatóan a fogyasztók megkárosításának csökkenésében megvalósuló jelentős javulást eredményeznek. Javítják a fogyasztóknak a hitelezők, hitelközvetítők és jelzálogtermékek iránti bizalmát, és csökkentik annak valószínűségét, hogy a fogyasztó olyan terméket vásároljon, amelyet valójában nem engedhetne meg magának, és amely potenciálisan túlzott mértékű eladósodáshoz, nemteljesítéshez és esetleg kényszereladáshoz vezethet. A fogyasztói bizalomra gyakorolt erős pozitív hatás várhatóan a jelzáloghitel-termékek iránti keresletet is megerősíti, és ösztönzi a fogyasztói mobilitást, nemzeti és – bár kisebb mértékben – határokon átnyúló szinten egyaránt. Számos tagállamban, ahol már léteznek hasonló kötelezettségek, a kiválasztott lehetőségek némelyikének végrehajtása nem vezet jelentős változásokhoz a piaci szereplők működésében a kínálati oldalon. Mindazonáltal az előnyben részesített szakpolitikai lehetőségek jelentős hatással lesznek a hitelezők és hitelközvetítők határokon átnyúló tevékenységére. Az előnyben részesített megoldások ösztönzik a határokon átnyúló tevékenységet azáltal, hogy új üzleti lehetőségeket, valamint méret- és választékgazdaságosságot kínálnak. Pozitív hatással lesznek a piaci szereplők és a fogyasztók számára egyaránt. A külföldi hitelnyújtók és hitelközvetítők piacra lépése erősíti a versenyt, ami a fogyasztó számára szélesebb hiteltermék-kínálatban csapódik le, és még akár az árak csekély csökkenéséhez is vezethet. Az előnyben részesített szakpolitikai lehetőségek a hitelezők és hitelközvetítők számára költségekkel is járnak. Ezeket a költségeket azonban számos tényező korlátozza, többek között az, hogy számos előnyben részesített szakpolitikai lehetőséget már alkalmaznak több tagállamban, hogy számos előnyben részesített szakpolitikai lehetőség már bevett gyakorlat az ágazat nagy részében, és hogy jelentős szinergiák várhatók a különböző szakpolitikai lehetőségek között. Az intézkedéscsomag becsült teljes haszna 1 272–1 931 millió EUR közötti. A várt összes egyszeri és folyamatos költség 383–621 millió EUR, illetve 268–330 millió EUR közötti.

A különböző szakpolitikai lehetőségeket és azok érdekeltekre gyakorolt hatását a hatásvizsgálat hosszasan tárgyalja.

3. A javaslat jogi elemei

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke.

A szubszidiaritás elve

Mivel a javaslat nem tartozik az Unió kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elve érvényesül.

A javasolt intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért azok terjedelmük és hatásaik miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, a következő okokból:

A Szerződés magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító belső piac létrehozásának és működésének, valamint a szabad szolgáltatásnyújtásnak a biztosítására irányuló fellépésről rendelkezik. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó jelzálog esetében az ilyen piac még messze áll a megvalósulástól, mivel számos akadálya van a szabad szolgáltatásnyújtásnak és a belső piac megteremtésének. Ezek az akadályok korlátozzák a kínálati és a keresleti oldalon a határokon átnyúló tevékenységek szintjét, csökkentve a versenyt. A hitelezők esetleg a lehetőségeikhez képest kevésbé hatékonyak, a hitelfelvevők pedig a fogyasztók megkárosításának kockázatával szembesülhetnek.

A megfelelő uniós szakpolitikai kezdeményezésekkel kezelhetők azok a tényezők, amelyek megakadályozzák a tevékenységek folytatását vagy megemelik a másik tagállamban folytatott tevékenység költségeit a hazai szolgáltatók költségeihez képest. Az azonosított problémák némelyike megemelheti a jelzáloghitelezés költségeit a belföldi szolgáltatók számára, vagy megakadályozhatja őket tevékenységük folytatásában. A határokon átnyúló tevékenységbe kezdeni kívánó hitelezők számára azonban sokkal nagyobbak a tevékenység megkezdésének költségei, és ez visszatarthatja az új piacralépőket, korlátozva ezáltal a versenyt.

Egy magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, versenyalapú és hatékonyan működő egységes piacon a fogyasztó az igényeinek legjobban megfelelő kínált terméket keresi, legyen az a saját országában vagy másik tagállamban. Az uniós fogyasztók azonban továbbra is főként helyben keresik jelzáloghiteleiket. Ennek oka lehet többek között a fogyasztó hiányos ismerete a máshol létező termékekről, és a fogyasztói bizalom elégtelen vagy rossz tájékoztatás miatti hiánya, a törvényes jogok betartásával kapcsolatos félelem, vagy a gyenge jogi védelem arra az esetre, ha valami rosszul sül el.

A pénzügyi integráció és a pénzügyi stabilitás egymást kölcsönösen erősítő célok, amelyek nemzeti szinten működnek, de alapvetően függenek bizonyos, csak EU-szinten teljesíthető feladatoktól. Amint azt a mostani pénzügyi válság szemléltette, az egyik országban megvalósuló felelőtlen hitelnyújtás hatásai gyorsan a nemzeti határon túlra terjedhetnek bizonyos banki csoportok multinacionális jelenléte révén, valamint az értékpapírosított kockázatok nemzetközi jellege miatt is. Ez az irányelv a hitelezők/hitelközvetítők és a polgárok közötti kölcsönhatásra összpontosít. A felelőtlen hitelnyújtás és hitelfelvétel a pénzügyi válságot kiváltó egyik tényező volt: nagymértékben hozzájárult a pénzügyi zavarok kialakulásához. A javasolt rendelkezések célja annak biztosítása, hogy a jelzáloghitelezés az EU egészében felelős módon történjen és ez hozzájáruljon az EU pénzügyi, gazdasági és társadalmi stabilitásának előmozdításához.

A jelzáloghitelek magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító belső piacának kialakítása, valamint az egész EU-ban történő szolgáltatásnyújtás elősegítése teljes mértékben összhangban lenne a Szerződéssel. Ha csak a tagállamok lépnek fel, ez eltérő szabályrendszerekhez vezet, ami alááshatja a belső piac működését, vagy új akadályokat gördíthet elé, és EU-szerte egyenlőtlen fogyasztóvédelmi szinteket teremthet. Az EU szintjén közös előírások, mint a javasoltak, elősegíthetik a magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító hatékony és versenyalapú belső piac kialakulását. Az ilyen előírások továbbá alapvetőek annak biztosítása érdekében, hogy a másodrendű jelzáloghitel-piaci válság megfelelő tanulságai levonhatók legyenek, és a jövőben ne forduljon elő újra ilyen pénzügyi válság.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

A javaslat nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. Nem szabályozza a hitelnyújtás és hitelfelvétel minden szempontját, hanem a jelzáloghitel-ügyletek bizonyos kulcsfontosságú szempontjaira összpontosít.

A megfelelő és arányos szabályozás biztosítása érdekében az összes szabálytervezet arányossági vizsgálat és átfogó konzultációk tárgyát képezte.

A javaslat lehetővé teszi végrehajtási intézkedések vagy technikai standardok későbbi elfogadását, amennyiben adott kérdések szükségessé teszik részletesebb technikai iránymutatás kidolgozását vagy az egyértelműsítést.

2009. szeptember 23-án a Bizottság az EBH, az EBFH és az EÉPH létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat[15] fogadott el. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSz. 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSz. 290. és 291. cikkével.”

A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: irányelv.

Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt:

A teljes harmonizáció nem mindig szükséges vagy helyénvaló: például az ingatlanpiac és a jelzálogpiac szerkezete eltér az EU-ban, és a termékek és a javadalmazási struktúrák szintén változatosak. Az uniós beavatkozásnak elég részletesnek kell lennie a hatékonyság érdekében, ugyanakkor elég magas szintűnek ahhoz, hogy figyelembe vegye az EU sokféleségét. Az irányelv bizonyos fokú rugalmasságot kínál a harmonizáció szintje tekintetében. Az ilyen célzott rendelkezések figyelembe tudják venni az EU jelzálogpiacain fennálló sokszínűséget.

A javasolt intézkedéscsomag kapcsán az irányelv, mint jogi eszköz alkalmazása javasolt.

4. Költségvetési vonzatok

A javaslat az EU-s jogszabályok betartását biztosító szokásos adminisztratív költségeken kívül nem jár költségvetési hatással, mivel nem hoz létre új bizottságokat és nem eredményez pénzügyi kötelezettségeket.

5. Kiegészítő információk

Felülvizsgálatra/módosításra/hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés

A javaslat felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést tartalmaz.

Európai Gazdasági Térség

A javasolt aktus érinti az Európai Gazdasági Térséget, ezért arra is ki kell terjeszteni.

A javaslat részletes magyarázata

A következő rövid összefoglaló célja, hogy az irányelv lényegének felvázolásával könnyítse a döntéshozatal folyamatát.

Az 1. cikk (tárgy) megállapítja, hogy az irányelv középpontjában a fogyasztóknak nyújtott jelzáloghitelek és a hitelközvetítőkre és hitelezőkre vonatkozó bizonyos prudenciális és felügyeleti követelmények állnak. Így az irányelv nem a kereskedelmi tulajdonra, hanem a lakóingatlanokra összpontosít.

A 2. cikk (hatály) meghatározza az irányelv hatályát, amely kiterjed a jelzáloggal vagy más biztosítékkal fedezett hitelmegállapodásokra, az ingatlanvásárlásra felhasznált hitelekre és bizonyos, ingatlanfelújítás finanszírozására szánt hitelmegállapodásokra. Az irányelv nem zárja ki a lehetőséget, hogy néhány tagállam ki kívánhatja terjeszteni a hatályt más kedvezményezettekre, például kis- vagy középvállalkozásokra, vagy akár bizonyos, kereskedelmi ingatlanokat érintő ügyletekre.

A 3. cikk (fogalommeghatározások) meghatározza az ebben az irányelvben használt fogalmakat. A fogalmak a lehető legnagyobb mértékben összhangban vannak a más uniós szövegekben, különösen a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben szereplőkkel (ez az irányelv uniós szintű szabályokat határoz meg a fogyasztóknak szánt hitelmegállapodások tekintetében), valamint a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[16] szereplőkkel. Mindazonáltal ezen irányelv sajátosságaira tekintettel néhány meghatározást e javaslat szükségleteihez kellett szabni.

A 4. cikk (illetékes hatóságok) előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki az irányelv végrehajtására konkrét illetékes hatóságokat.

Az 5. cikk (üzletviteli kötelezettségek a fogyasztóknak nyújtott hitelezés során) és a 6. cikk (szakértelemre vonatkozó minimális követelmények) fontos feltételeket állapítanak meg a hitelezők és a hitelközvetítők számára egyaránt, annak érdekében, hogy a jelzáloghitel nyújtása során biztosított legyen a magas szintű professzionalitás, így például az a kötelezettség, hogy a fogyasztó legfontosabb érdekeit szem előtt tartva kell eljárni, és a megfelelő ismeretek és szakértelem birtoklására vonatkozó követelmények.

A 7. cikk (a reklámozásra és a marketingre alkalmazandó általános követelmények) és a 8. cikk (a reklámokba foglalandó szabványos tájékoztatás) általános elveket vezet be a marketing- és reklámközleményekre vonatkozóan, és meghatározza a reklámba foglalandó információk formáját és tartalmát. A szabványos tájékoztatás a hitel legfontosabb elemeire vonatkozik, és ha a hitelt jelzálog fedezi, tartalmaz egy figyelmeztetést a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségek figyelmen kívül hagyása esetén a fogyasztót érintő következményekről. Ezek a rendelkezések kiegészítik és kibővítik a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) szerinti kötelezettségeket.

A 9. cikk (szerződéskötést megelőző tájékoztatás) kötelezettséget keletkeztet a hitelezők és hitelközvetítők számára, hogy a hiteltermék-választékról mindenkor álljon rendelkezésre általános tájékoztatás. Arra kötelezi továbbá a hitelezőket és adott esetben a hitelközvetítőket, hogy biztosítsanak személyre szabott tájékoztatást a fogyasztónak az európai szabványosított információs adatlap alapján. Ezek a követelmények nagyrészt tükrözik a lakáshitelekre vonatkozó szerződéskötés előtti információkról szóló európai önkéntes magatartási kódexben meghatározott önkéntes kötelezettségvállalásokat. A II. mellékletben szereplő európai szabványosított információs adatlap tartalma és megjelenítése azonban frissült, figyelembe véve a 27 tagállamban végzett fogyasztói tesztelés eredményeit.

A 10. cikk (a hitelközvetítőkre vonatkozó tájékoztatási követelmények) előírja a hitelközvetítők számára, hogy szolgáltatásaik nyújtását megelőzően tájékoztassák a fogyasztókat személyazonosságukról, státuszukról, és a hitelezővel való kapcsolatukról, a lehetséges összeférhetetlenségek átláthatóságának fokozása érdekében.

A 11. cikk (megfelelő magyarázatok) bevezeti a hitelezők és hitelközvetítők azon kötelezettségét, hogy a szerződéskötést megelőző szakaszban magyarázatot adjanak a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodásról, a fogyasztó hitelekkel kapcsolatos ismereteinek és tapasztalatának szintje alapján.

A 12. cikk (a teljeshiteldíj-mutató kiszámítása) a jelzáloghitel-termékek összehasonlításához használt fő mutatót érinti. A jelzáloghitel-termékek esetében a cikk előírja a fogyasztói hitelmegállapodások tekintetében uniós szabályokat előíró, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben használt teljeshiteldíj-mutató (THM) fogalommeghatározásának használatát. A THM kiszámítási módszerének részletei az I. mellékletben szerepelnek, és a piaci fejlemények figyelembevétele érdekében a cikk meghatároz a módszertan módosítására vonatkozó rendelkezéseket.

A 13. cikk (a hitelkamatlábra vonatkozó tájékoztatás) rendelkezik a fogyasztónak a hitelkamatláb változása esetén nyújtandó tájékoztatásról.

A 14. cikk (a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettség) előírja a hitelező számára, hogy elegendő információra alapozva és a fogyasztó személyes körülményeit figyelembe véve vizsgálja meg a fogyasztó hitel-visszafizetési képességét. A cikk kötelezi a hitelezőt a hitelnyújtás megtagadására, ha a hitelképességi vizsgálat eredménye negatív.

A 15. cikk (a fogyasztót terhelő tájékoztatási kötelezettség) bevezeti a „felelősségteljes hitelfelvétel” követelményét, azaz a hitelfelvevőnek meg kell adnia minden, a hitelképességi vizsgálat végrehajtásához szükséges helyes információt.

A 16. cikk (adatbázisokhoz való hozzáférés) rendelkezéseket vezet be annak biztosítására, hogy a hitelezők megkülönböztetéstől mentesen hozzáférjenek a vonatkozó adatbázisokban lévő információkhoz.

A 17. cikk (tanácsadásra vonatkozó előírások) előírásokat vezet be annak biztosítására, hogy tanácsadás esetén a hitelfelvevő számára egyértelmű legyen, hogy tanácsadásról van szó, de nem teszi kötelezővé a tanácsadást. Követelményt vezet be arra vonatkozóan, hogy kellő számú piacon lévő hitelmegállapodást kell figyelembe venni, és hogy tanácsot a hitelfelvevő profiljának megfelelően kel adni.

A 18. cikk (lejárat előtti visszafizetés) előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a fogyasztók jogában álljon a hitelt a hitelmegállapodás lejárta előtt visszafizetni, de a tagállamokra bízza a jog gyakorlására vonatkozó feltételek meghatározását, feltéve, hogy a feltételek nem túlzottan megterhelőek.

A 19–22. cikk (a hitelközvetítők engedélyezése, nyilvántartásba vétele és felügyelete) megállapítja a hitelközvetítőkre vonatkozó szabályozási és felügyeleti keret elveit. Ez a keret előírja a hitelközvetítők bizonyos követelmények tevékenység-indításkori és folyamatos teljesítésétől függő engedélyezését és nyilvántartásba vételét, valamint útlevélrendszer kialakítását. A követelmények minden hitelközvetítőre alkalmazandók, függetlenül attól, hogy szerződésesek vagy sem, annak érdekében, hogy biztosított legyen az ágazatban a magas szintű professzionalitás.

A 23. cikk (nem-hitelintézetek engedélyezése, nyilvántartásba vétele és felügyelete) előírja, hogy a nem-hitelintézeteknek megfelelő engedélyezés, nyilvántartásba vétel és felügyelet tárgyát kell képezniük. Ezáltal biztosítható, hogy minden hitelező, függetlenül attól, hogy hitelintézet vagy sem, megfelelő szabályozás és felügyelet alá tartozzon.

A 24. cikk (szankciók) előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy megfelelő közigazgatási intézkedéseket vagy szankciókat lehessen hozni az irányelv be nem tartása esetén.

A 25. cikk (vitarendezési mechanizmusok) előírja a tagállamok számára a hitelezők és fogyasztók, valamint a hitelközvetítők és fogyasztók közötti viták rendezésére szolgáló peren kívüli jogorvoslati szervek létrehozását.

A 26–28. cikk (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok) meghatározza az irányelv bizonyos elemeinek módosítását, részletezését vagy frissítését lehetővé tevő eljárásokat.

A 29. cikk (az irányelv kötelező jellege) és a 30. cikk (átültetés) meghatározzák, hogy az irányelvet a tagállamoknak végre kell hajtaniuk, valamint a végrehajtás módját.

A 31. cikk (felülvizsgálat) előírja, hogy öt év múlva felül kell vizsgálni az irányelv megfelelőségét és eredményességét célkitűzéseinek teljesítése terén.

2011/0062 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[17],

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően[18],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[19],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[20],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[21],

az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően[22],

rendes jogalkotási eljárás keretében[23],

mivel:

1. 2003 márciusában a Bizottság a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások belső piaca előtt álló akadályok hatásának azonosítására és értékelésre irányuló folyamatot indított el. 2007-ben elfogadta az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvet[24]. A fehér könyvben a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy értékelje többek között a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra, a hiteladatbázisokra, a hitelképességre, a teljeshiteldíj-mutatóra és a tanácsadásra vonatkozó szakpolitikai lehetőségek hatását. A Bizottság egy hiteltörténettel foglalkozó szakértői csoportot is felállított, hogy segítse a Bizottságot a hiteladatok hozzáférhetőségének, összehasonlíthatóságának és teljességének javítására irányuló intézkedések kidolgozásában. Emellett a hitelközvetítők és a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézetek szerepére és működésére vonatkozó kutatásokat is útnak indítottak.

2. A Szerződés értelmében a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása és a letelepedés szabadsága. A határokon átnyúló tevékenységek előmozdítása és a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások belső piacának létrehozása érdekében létfontosságú, hogy e térségen belül átláthatóbb és hatékonyabb hitelpiac alakuljon ki. Jelentős eltérések állnak fenn az egyes tagállamok jogszabályai között a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások nyújtásával kapcsolatos ügymenet, valamint a hitelközvetítők és a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézetek szabályozása és felügyelete tekintetében. Az ilyen különbségek a határokon átnyúló tevékenységek szintjét korlátozó akadályokat teremtenek a kínálati és a keresleti oldalon egyaránt, ezáltal csökkentik a piacon a versenyt és a választékot, emelik a szolgáltatók számára történő hitelnyújtás költségeit és akár meg is akadályozhatják utóbbiakat tevékenységük végzésében.

3. A pénzügyi válság rámutatott, hogy a piaci szereplők felelőtlen magatartása alááshatja a pénzügyi rendszer alapjait, minden fél, de különösen a fogyasztók részéről bizalomvesztéshez, és potenciálisan súlyos társadalmi és gazdasági következményekhez vezethet. Számos fogyasztó elvesztette a pénzügyi ágazat iránti bizalmát, a hitelfelvevők számára pedig egyre megfizethetetlenebbé váltak a hiteleik, így nőtt a nemteljesítések és a kényszereladások száma. Tekintve a pénzügyi válság által napvilágra hozott problémákat, a hatékony és versenyalapú belső piac biztosítására irányuló erőfeszítések keretében a Bizottság a felelősségteljes és megbízható jövőbeli piacok kialakításának és a fogyasztói bizalom helyreállításának összefüggésében intézkedéseket javasolt a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások vonatkozásában, beleértve a hitelközvetítés megbízható keretét[25].

4. Az EU jelzálogpiacain számos, a szerződéskötést megelőző szakaszban a felelőtlen hitelnyújtással és hitelfelvétellel kapcsolatos probléma került azonosításra, valamint meghatározták a hitelközvetítők és nem-hitelintézetek felelőtlen magatartásának lehetséges kiterjedését. Néhány probléma a devizaalapú hiteleket érintette, amelyeket a fogyasztók az adott pénznemben vettek fel, hogy kihasználják a kínált kamatláb előnyeit, anélkül, hogy megfelelően tájékozottak lettek volna a kapcsolódó devizakockázatról. Ezeket a problémákat a piaci és szabályozási hiányosságok, valamint olyan egyéb tényezők szülik, mint az általános gazdasági helyzet és az alacsony szintű pénzügyi jártasság. További problémát jelentenek a hitelközvetítőkre és lakóingatlanokhoz hitelt nyújtó nem-hitelintézetekre vonatkozó, nem hatékony, következetlen vagy nem létező nyilvántartásba vételi, engedélyezési és felügyeleti rendszerek. A megállapított problémáknak potenciálisan jelentős továbbgyűrűző makrogazdasági hatása van, a fogyasztók megkárosításához vezethetnek, gazdasági vagy jogi akadályt emelhetnek a határokon átnyúló tevékenységek elé és a szereplők számára egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek.

5. Annak elősegítése érdekében, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, zökkenőmentesen működő belső piac alakulhasson ki, számos területen összehangolt uniós keretet kell létrehozni. Ezen túlmenően harmonizált standardokat kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy a lakóingatlanhoz kapcsolódó hitelmegállapodást kereső fogyasztók annak biztos tudatában tehessék ezt meg, hogy az általuk felkeresett intézmények professzionálisan és felelősségteljesen járnak el.

6. Ez az irányelv a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítására irányul, a tagállami jogszabályok közelítése és bizonyos szolgáltatások esetében minőségi standardok felállítása révén, nevezetesen a hitelezők és hitelközvetítők általi hitelforgalmazás és hitelnyújtás tekintetében. A hitelnyújtáshoz kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó minőségi standardok létrehozása szükségszerűen magában foglalja az engedélyezésre és a prudenciális követelményekre vonatkozó rendelkezések bevezetését.

7. Az ezen irányelv által le nem fedett területek esetében a tagállamok szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti jogszabályokat. A tagállamok olyan területeken tarthatnak fenn vagy vezethetnek be nemzeti rendelkezéseket, mint a hitelmegállapodások érvényességével kapcsolatos szerződésjog, az ingatlan értékbecslése, ingatlan-nyilvántartás, szerződéses információk, szerződéskötés utáni kérdések, és a nemteljesítések kezelése.

8. Mivel a fogyasztók és a vállalkozások nem ugyanabban a helyzetben vannak, nincs szükségük azonos szintű védelemre. Míg fontos, hogy a fogyasztók jogait olyan rendelkezések garantálják, amelyektől a szerződésekben nem lehet eltérni, ésszerű a vállalkozások és szervezetek számára lehetővé tenni, hogy más megállapodásokat kössenek. Ez az irányelv ezért a fogyasztóknak nyújtott hitelekre alkalmazandó. A tagállamoknak mindazonáltal lehetőségük kell legyen arra, hogy kiterjesszék a hatályt a nem fogyasztó természetes vagy jogi személyekre, nevezetesen a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalommeghatározásáról szóló 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottság ajánlásban[26] meghatározott mikrovállalkozásokra.

9. Ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy a fogyasztóknak nyújtott minden hitel magas szintű védelmet élvezzen. Ezért alkalmazni kell ingatlanfedezettel biztosított hitelekre, a bizonyos tagállamokban ingatlan vásárlására felhasznált hitelekre és a lakóingatlanok felújítására szánt hitelekre, amelyek nem tartoznak a fogyasztói hitelmegállapodásokat érintően uniós szintű szabályokat meghatározó, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[27] hatálya alá. Ez az irányelv nem alkalmazandó továbbá bizonyos olyan típusú hitelmegállapodásokra, amelyeknél a munkaadó nyújt munkavállalóinak hitelt bizonyos körülmények között, ahogyan arról a 2008/48/EK irányelv már rendelkezik.

10. Ez az irányelv nem alkalmazandó bizonyos hitelmegállapodásokra, mint például a szabad felhasználású jelzáloghitel-termékek vagy egyéb, egyenértékű specializált termékek, amelyeket esetleg egy ingatlan értékesítési bevételeiből fizetnek vissza és amelynek elsődleges célja a fogyasztás megkönnyítése. Az ilyen hitelmegállapodások sajátos jellemzőkkel bírnak, melyek túlmutatnak ezen irányelv hatályán. A hitelfelvevő hitelképességének vizsgálata például irreleváns, mivel a fizetéseket a hitelező teljesíti a hitelfelvevőnek, és nem fordítva. Az ilyen ügylethez többek között alapvetően eltérő szerződéskötést megelőző információkra lenne szükség. Továbbá egyéb termékek, például a „lakásért életjáradék” programok, amelyeknek a fordított jelzáloghoz vagy időskorijelzálog-szerződéshez hasonló funkciója van, nem foglalnak magukban hitelnyújtást és így ezen irányelv hatályán kívül maradnak. Mindazonáltal ez az irányelv alkalmazandó azokra a biztosítékkal ellátott hitelekre, amelyeknek elsődleges célja ingatlan vásárlásának elősegítése, beleértve azokat a hiteleket is, amelyekhez nem szükséges a tőke visszafizetése, valamint azokat, amelyek célja az egyik ingatlan értékesítése és a másik megvásárlása közötti átmeneti időszak finanszírozása.

11. A jogbiztonság érdekében a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területén az uniós keretnek – különösen a fogyasztóvédelem és a prudenciális felügyelet terén – összhangban kell lennie más uniós jogi aktusokkal, és ki kell egészítenie azokat. Az olyan fogalmak alapvető meghatározásainak, mint a „fogyasztó”, „hitelező”, „hitelközvetítő”, „hitelmegállapodás” és „tartós adathordozó”, valamint a hitel pénzügyi jellemzőit leíró általános tájékoztatásban használt olyan kulcsfogalmaknak, mint a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a teljeshiteldíj-mutató és a hitelkamatláb, összhangban kell lenniük a 2004/48/EK irányelvben használtakkal, hogy ugyanazon terminológia utaljon ugyanazon típusú tényekre, függetlenül attól, hogy a hitel fogyasztói hitel vagy lakóingatlanhoz kapcsolódó hitel. A tagállamoknak ezért ezen irányelv átültetése során biztosítaniuk kell az alkalmazás és az értelmezés következetességét.

12. A hitelek területén a fogyasztók számára következetes keret biztosítása, valamint a hitelezők és hitelközvetítők adminisztratív terheinek csökkenése érdekében ezen irányelv központi keretének követnie kell a 2008/48/EK irányelv szerkezetét, nevezetesen azon elemeket, hogy a lakóingatlanhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokban szereplő információkat reprezentatív példával szemléltetve a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani, hogy részletes, a szerződéskötést megelőző tájékoztatást kell nyújtani számára egy szabványosított információs adatlap segítségével, hogy a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése előtt megfelelő magyarázatokat kell kapnia, és hogy a hitelezőknek a hitel nyújtása előtt meg kell vizsgálniuk a fogyasztó hitelképességét. Hasonlóképpen biztosítani kell a hitelezők számára a releváns hiteladatbázisokhoz való, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést annak érdekében, hogy a 2008/48/EK irányelv rendelkezései által biztosítottakkal megegyező feltételek jöjjenek létre. A 2008/48/EK irányelvhez hasonlóan ennek az irányelvnek biztosítania kell a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat nyújtó összes hitelező megfelelő engedélyezését, nyilvántartásba vételét és felügyeletét, és követelményeket kell bevezetnie a peren kívüli vitarendezési mechanizmusok létrehozására és az azokhoz való hozzáférésre vonatkozóan.

13. Ez az irányelv kiegészíti a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[28], amely előírja, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell az elállási jog meglétéről vagy hiányáról, és amely elállási jogról rendelkezik. Mindazonáltal, míg a 2002/65/EK irányelv lehetőséget biztosít a szolgáltatónak arra, hogy szerződéskötést megelőző információkat a szerződés megkötése után közöljön, ez – a fogyasztó által vállalt pénzügyi elkötelezettség jelentősége miatt – nem lenne helyénvaló lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások megkötése esetén. Ezen túlmenően az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 1985. december 20-i 85/577/EGK irányelvben (a házaló kereskedelemről szóló irányelvben)[29] előirányzottaknak megfelelően a fogyasztóknak elállási joggal kell rendelkezniük az üzlethelyiségen kívül kötött, lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások esetében, és ezen jogukról tájékoztatni kell őket.

14. Ugyanakkor fontos figyelembe venni a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátosságait, amelyek indokolják az eltérő megközelítést. Tekintve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások jellegét és fogyasztót érintő lehetséges következményeit, a reklámanyagokba és a személyre szabott, szerződéskötést megelőző tájékoztatásba külön kockázati figyelmeztetéseket kell foglalni, például a biztosíték felvételének természetére és hatásaira vonatkozóan. Az ágazatban a lakáshitelekkel kapcsolatos önkéntes kezdeményezésként már létező eljárást követve a szerződéskötést megelőző, személyre szabott tájékoztatás mellett mindenkor rendelkezésre kell állnia egy szerződéskötést megelőző, általános tájékoztatásnak. Az eltérő megközelítés továbbá azért is indokolt, hogy figyelembe vehetők legyenek a pénzügyi válságból levont tanulságok annak biztosítása érdekében, hogy a hitelkeletkeztetés megbízható módon történjen. E tekintetben a hitelképességi vizsgálatra vonatkozó előírásokat meg kell erősíteni a fogyasztói hitelhez képest, a hitelközvetítőknek pontosabb információt kell adniuk státuszukról és a hitelezőkkel való kapcsolatukról a potenciális összeférhetetlenség feltárása érdekében, és a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások keletkeztetésében részt vevő összes szereplőt megfelelő engedélyezésnek, nyilvántartásba vételnek és felügyeletnek kell alávetni.

15. A közvetítők a hitelközvetítésen kívül gyakran több tevékenységet is folytatnak, különösen biztosítási közvetítést vagy befektetési tanácsadást. Ennek az irányelvnek ezért bizonyos fokú koherenciát is kell biztosítania a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[30] és a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[31]. Különösen a közvetítőkre vonatkozó prudenciális követelményeknek kell nagyjából összhangban lenniük a 2002/92/EK irányelvvel a hitelközvetítőként való letelepedés és a határokon átnyúló működés folyamatának egyszerűsítése érdekében.

16. Az alkalmazandó jogi keretnek bizalmat kell teremtenie a fogyasztókban aziránt, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők a fogyasztók legfontosabb érdekeit szem előtt tartva járnak el. Az ilyen jellegű fogyasztói bizalom biztosításának kulcseleme az ágazaton belüli magas fokú tisztességesség, becsületesség és professzionalitás biztosítására irányuló követelmény. Jóllehet ennek az irányelvnek az intézmény szintjén kell megkövetelnie a vonatkozó ismeretek és szakértelem bizonyítását, a tagállamok számára azonban lehetővé kell tennie, hogy a különálló természetes személyek vonatkozásában is szabadon bevezessenek vagy fenntartsanak ilyen követelményeket.

17. A hitelezők és hitelközvetítők gyakran használnak (sokszor különleges feltételeket tartalmazó) reklámokat, hogy a fogyasztók számára vonzóvá tegyenek egy adott terméket. A fogyasztókat ezért védeni kell a tisztességtelen vagy megtévesztő reklámozási gyakorlattal szemben, és lehetőséget kell biztosítani számukra a reklámok összehasonlítására. Annak érdekében, hogy a fogyasztók képesek legyenek a különböző ajánlatok összehasonlítására, szükség van a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások reklámozására vonatkozó külön rendelkezésekre, valamint a fogyasztóknak szánt reklámokba és marketinganyagokba foglalandó adatok jegyzékére. Ezek a rendelkezések figyelembe veszik a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátosságait, például azt, hogy ha a fogyasztó nem teljesíti a hiteltörlesztést, az ingatlan elvesztését kockáztatja. A hitelköltségekről szóló információt nem tartalmazó reklámok tekintetében a tagállamok számára biztosítani kell, hogy nemzeti jogszabályaikban továbbra is szabadon bevezethessenek vagy fenntarthassanak a közzétételre vonatkozó követelményeket.

18. A reklámok általában egy vagy több adott termékre összpontosítanak, a fogyasztók számára viszont lehetővé kell tenni, hogy döntéseiket a kínált hiteltermékek teljes választékának ismeretében hozzák meg. E tekintetben az általános tájékoztatásnak fontos szerepe van abban, hogy felvilágosítsa a fogyasztót az egy adott hitelezőnél vagy hitelközvetítőnél elérhető termékek és szolgáltatások széles köréről és legfontosabb jellemzőikről. A fogyasztók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mindenkor hozzáférjenek a rendelkezésre álló hiteltermékekre vonatkozó általános információkhoz. Ezen túlmenően a hitelmegállapodás megkötése előtt kellő időben személyre szabott tájékoztatást kell kapniuk annak érdekében, hogy össze tudják hasonlítani és át tudják gondolni a hiteltermékek jellemzőit.

19. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, valamint azért, hogy a fogyasztó döntése a kínált hiteltermékek adatain és ne azon a forgalmazási csatornán alapuljon, amelyen keresztül az ilyen hiteltermékek elérhetők, a fogyasztóknak tájékoztatást kell kapniuk a hitelről, tekintet nélkül arra, hogy közvetlenül a hitelezővel vagy a hitelközvetítővel állnak-e kapcsolatban.

20. A lakáshiteleket kínáló hitelnyújtók által a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatásról szóló 2001/193/EK bizottsági ajánlás[32] jóváhagyta a 2001-ben a hitelnyújtókat és a fogyasztókat képviselő egyesületek és szövetségek között egyeztetett önkéntes kódexet, amely egy európai szabványosított információs adatlapot (European Standardised Information Sheet – ESIS) tartalmaz. Ez az adatlap a hitelfelvevő számára a nyújtott hitelmegállapodásra vonatkozó, személyre szabott információkat tartalmaz. Ajánlásában a Bizottság kötelezettséget vállalt a kódex betartásának, valamint hatékonyságának ellenőrzésére, és arra, hogy fontolóra veszi kötelező erejű jogszabály előterjesztését, ha az ajánlás feltételeit nem tartják be teljes mértékben. A Bizottság által azóta gyűjtött bizonyítékok rávilágítottak az európai szabványosított információs adatlap tartalmát és megjelenítését érintő módosítások szükségességére annak biztosítása érdekében, hogy az adatlap világos és érthető legyen, és tartalmazzon minden, a fogyasztók által fontosnak ítélt információt. Az európai szabványosított információs adatlap tartalmának és megjelenésének magában kell foglalnia az összes tagállamban elvégzett fogyasztói tesztelések során megállapított, szükséges javításokat. Módosítani kell az adatlap szerkezetét (különösen az információs elemek sorrendjét), felhasználóbarátabbá kell tenni a megfogalmazást, olyan szakaszokat, mint például a „névleges kamatláb” és a „teljeshiteldíj-mutató”, össze kell vonni, és olyan új szakaszokkal kell kiegészíteni, mint a „külső panaszkezelő szerv” és a „kockázatok és figyelmeztetések”.

21. Amikor a fogyasztók hitelközvetítők szolgáltatásait veszik igénybe, a lehető legteljesebb átláthatóság biztosítása és a lehetséges összeférhetetlenségekből eredő visszaélések megelőzése érdekében a hitelközvetítőkre bizonyos, szolgáltatásaik nyújtását megelőző információ-közzétételi kötelezettségeket kell róni. A közzétételek magukban foglalnak a hitelközvetítők azonosító adataira és a hitelezőkkel való kapcsolatukra vonatkozó információkat, például azt, hogy hitelezők széles körének termékeit veszik-e figyelembe vagy csak korlátozott számú hitelezőét. Az egy hitelezőhöz vagy egy hitelezőcsoporthoz szerződéssel nem kötött hitelközvetítőknek továbbá a fogyasztók tudomására kell hozniuk az azon hitelezők által fizetendő jutalék létezésére vonatkozó információt, amelyek nevében eljárnak, valamint a jutalékok lehetséges eltéréseit.

22. A fogyasztónak mindezeken túl további segítségre lehet szüksége annak eldöntéséhez, hogy a kínált termékek közül melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb az igényei és pénzügyi helyzete szempontjából. A hitelezőknek, és ha az ügylet hitelközvetítőn keresztül zajlik, a hitelközvetítőknek biztosítaniuk kell ezt a segítséget az általuk a fogyasztónak kínált hiteltermékekkel kapcsolatban. A fontos információkat, továbbá az ajánlott termékek alapvető jellemzőit ezért személyre szabottan kell a fogyasztónak elmagyarázni, oly módon, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy e termékek milyen hatással lehetnek gazdasági helyzetére. A tagállamok meghatározhatják, hogy az ilyen magyarázatot mikor és milyen mértékben kell megadni a fogyasztónak, figyelembe véve a hitelajánlás sajátos körülményeit, a fogyasztó segítség iránti igényét és az egyedi hiteltermékek jellegét.

23. A belső piac megteremtésének és működésének előmozdítása, valamint az Unió egész területén a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében szükséges az Unió egész területén biztosítani a teljeshiteldíj-mutatóra vonatkozó információk összehasonlíthatóságát. A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége minden olyan költséget magában foglal, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodással kapcsolatosan meg kell fizetnie, a közjegyzői költségeket kivéve. Magában kell tehát foglalnia a kamatot, a jutalékokat, az adókat, a hitelközvetítői díjat és bármely egyéb díjat, valamint a biztosítás vagy egyéb járulékos termékek költségét, ha ezek kötelezőek a hitel meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez. Mivel a teljeshiteldíj-mutató a szerződéskötést megelőző szakaszban csak példával jelezhető, az ilyen példának reprezentatívnak kell lennie. Ezért ennek meg kell felelnie például az adott hitelmegállapodás-típus alapján nyújtott hitel átlagos futamidejének és teljes összegének. Tekintettel a teljeshiteldíj-mutató kiszámításának összetettségére (például a változó kamatlábon vagy nem standard törlesztésen alapuló hitelek esetében), és a termékinnovációval való lépéstartás érdekében technikai szabályozási standardokat lehetne alkalmazni a teljeshiteldíj-mutató kiszámítási módszerének módosítására vagy részletezésére. A fogyasztók általi megértés és összehasonlítás megkönnyítése érdekében a teljeshiteldíj-mutató ezen irányelvben szereplő fogalmának és a kiszámításához használt módszernek egyeznie kell a 2008/48/EK irányelvben lévővel. A 2008/48/EK irányelv egy esetleges későbbi módosítása esetén azonban a fogalommeghatározások és módszerek a jövőben eltérhetnek. A tagállamok szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek a hitelkamatláb hitelező általi egyoldalú megváltoztatására vonatkozó tilalmat.

24. A hitelképességi vizsgálatnak minden szükséges tényezőt figyelembe kell vennie, amely befolyásolhatja a fogyasztó azon képességét, hogy a hitel futamideje alatt törlesszen, beleértve, de nem kizárólagosan a fogyasztó jövedelmét, rendszeres kiadásait, hitelpontozását, hiteltörténetét, a kamatláb kiigazítása esetén az alkalmazkodási képességét, és egyéb meglévő hitelkötelezettségeket. Kiegészítő rendelkezésekre lehet szükség a hitelképességi vizsgálat során figyelembe vehető különböző elemek további részletezése céljából. A tagállamok iránymutatást bocsáthatnak ki a fogyasztó hitelképességének vizsgálata során alkalmazandó módszerekről és kritériumokról, például a hitelfedezeti rátára vagy a hitel/jövedelem arányra vonatkozó felső korlátok megállapítása révén.

25. A negatív hitelképességi vizsgálatnak azt kell jeleznie a hitelező számára, hogy a fogyasztó nem engedheti meg magának a hitelt és következésképpen a hitelező nem hagyhatja jóvá a hitelt. Az ilyen negatív eredmény számos okból eredhet, beleértve, de nem kizárólag valamely adatbázis lekérdezését vagy a negatív hitelpontozást. A pozitív hitelképességi vizsgálat nem jelent a hitelező számára hitelnyújtási kötelezettséget.

26. A fogyasztóknak a hitelképességi vizsgálat megkönnyítése érdekében biztosítaniuk kell a hitelező vagy hitelközvetítő számára a pénzügyi helyzetükre és személyes körülményeikre vonatkozó minden rendelkezésre álló lényeges információt. A fogyasztó azonban nem büntethető, ha nincs lehetősége bizonyos információk, vagy a pénzügyi helyzetének jövőbeli alakulására vonatkozó értékelés megadására. Olyan helyzetekben, amikor a fogyasztók tudatosan hiányos vagy helytelen információkat adnak meg, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a megfelelő szankciók megállapítására.

27. Egy hiteladatbázis lekérdezése hasznos a hitelképesség vizsgálata során. Néhány tagállam előírja, hogy a hitelező a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét. A hitelezők számára lehetővé kell tenni, hogy a hitel futamideje alatt is lekérdezhessék a hiteladatbázist a nemteljesítési potenciál megállapítása és értékelése érdekében. Abban az esetben, ha a nemteljesítési potenciál nyilvánvaló vagy objektív módon bizonyított, a hitelezőnek fel kell vennie a kapcsolatot a fogyasztóval a nemteljesítés lehetőségének elkerülésére szolgáló különböző lehetőségek – például a hitel újraütemezése – megvitatása céljából. A hitelező semmiképp sem veheti fontolóra a hitel visszavonását, amíg a fogyasztóval együtt fel nem tárta a nemteljesítés elkerülésére szolgáló összes lehetséges alternatívát. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[33] alapján a hitelezőknek a hiteladatbázis lekérdezése előtt tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a lekérdezésről, és a fogyasztók számára biztosítani kell az ilyen hiteladatbázisban róluk tárolt információkhoz való hozzáférés jogát, annak érdekében, hogy az ott feldolgozott, őket érintő személyes adatokat szükség esetén helyesbítsék, töröljék vagy blokkolják, ha azok nem pontosak vagy jogtalanul lettek feldolgozva.

28. A hitelezők közötti verseny bármilyen torzulásának megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy a hitelezők (beleértve a hitelintézeteket és a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézeteket) megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett férjenek hozzá a fogyasztókat érintő összes magán- vagy állami adatbázishoz. E feltételek ezért nem tartalmazhatnak hitelintézetként való bejegyzésre vonatkozó követelményt. A hozzáférési feltételek, mint például a hozzáférés költsége vagy az a követelmény, hogy az információkéréseknek hitelkérelmen kell alapulniuk, továbbra is alkalmazandók. A tagállamok szabadon meghatározhatják, hogy joghatóságukon belül a hitelközvetítők hozzáférhetnek-e az említett adatbázisokhoz,

29. Amennyiben a hiteligénylést adatbázisba való betekintés révén szerzett adatok, vagy az adatok adatbázisbeli hiánya alapján utasítják vissza, a hitelező a fogyasztót tájékoztatja erről, a szóban forgó adatbázis nevéről és minden egyéb, a 95/46/EK irányelv által előírt elemről, annak érdekében, hogy a fogyasztó gyakorolhassa hozzáférési jogát, és szükség esetén helyesbíthesse, törölhesse vagy blokkolhassa a rá vonatkozó, az adatbázisban feldolgozott személyes adatokat. Ha a hiteligénylés visszautasítására vonatkozó döntés automatizált döntésen vagy például pontozásos hitelbírálati rendszerhez hasonló szisztematikus módszeren alapul, a hitelező tájékoztatja erről a fogyasztót és elmagyarázza a döntés során alkalmazott logikát, valamint ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyek alapján a fogyasztó kérheti az automatizált döntés manuális felülvizsgálatát. A hitelező azonban nem kötelezhető ilyen tájékoztatás megadására abban az esetben, ha ezt egyéb, például a pénzmosásról vagy a terrorizmus finanszírozásáról szóló uniós jogszabályok tiltják. Nem adható ilyen tájékoztatás akkor sem, ha ez a közrend vagy a közbiztonság – például bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy büntetőeljárás lefolytatása – céljaival ellentétesnek bizonyul.

30. Ez az irányelv a személyes adatok felhasználásával a fogyasztók hitelképességének vizsgálata keretében foglalkozik. A személyes adatok védelmének biztosítása érdekében az ilyen értékelések keretében végzett adatfeldolgozási tevékenységekre a 95/46/EK irányelv alkalmazandó.

31. Ahhoz, hogy megérthessék a szolgáltatás természetét, fel kell hívni a fogyasztók figyelmét arra, hogy mit jelent az adott fogyasztó igényeinek és pénzügyi helyzetének megfelelő hitelmegállapodásra vonatkozó személyre szabott ajánlás („tanács”), és azt mikor nyújtják és mikor nem. A tanácsadást nyújtóknak általános előírásokat kell betartaniuk annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó számára az igényeinek és körülményeinek megfelelő termékválasztékot kínáljanak. A szolgáltatásnak a piacon elérhető termékek tisztességes és kellően széles körű elemzésén, valamint a fogyasztó pénzügyi helyzetének, preferenciáinak és céljainak részletes vizsgálatán kell alapulnia. Ezt az értékelést naprakész információkra és a fogyasztónak a hitel futamideje alatti körülményeire vonatkozó ésszerű feltételezésekre kell alapozni. A tagállamok részletezhetik, hogy egy adott termék fogyasztó számára való alkalmasságát hogyan kell felmérni a tanácsadás keretében.

32. Az egységes piaci verseny és az uniós polgárok szabad mozgásának előmozdításában fontos szerepet játszhat a fogyasztó azon lehetősége, hogy hitelét a hitelmegállapodás lejárta előtt visszafizesse. Mindazonáltal lényeges eltérések léteznek azon nemzeti elvek és feltételek között, amelyek alapján a fogyasztók képesek a visszafizetésre, és azon feltételek között, amelyek alapján megvalósulhat a lejárat előtti visszafizetés. Elismerve a jelzálog-finanszírozási mechanizmusok sokféleségét és az elérhető termékek választékát, a hitel lejárat előtti visszafizetése tekintetében alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen kötelezettségeik teljesítésére a hitelmegállapodásban egyeztetett időpont előtt, és hogy magabiztosan nézzenek körül az igényeiknek legmegfelelőbb termékek után. A tagállamoknak ezért – jogszabállyal vagy szerződési feltételek révén – biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztóknak jogszabályban vagy szerződésben biztosított joguk legyen a lejárat előtti visszafizetésre; mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni az ilyen jog gyakorlására vonatkozó feltételek meghatározását. Ezen feltételek közé tartozhatnak a jog gyakorlására vonatkozó időbeli korlátozások, a hitelkamatláb típusától – rögzített vagy változó – függően eltérő kezelés, korlátozások azon körülmények tekintetében, amelyek között a jog gyakorolható. A tagállamok rendelkezhetnek arról is, hogy a hitelező jogosult legyen a hitel lejárat előtti visszafizetéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek méltányos és objektívan indokolt kompenzálására. Minden esetben, ha a lejárat előtti visszafizetés olyan időszakba esik, amelyben a hitelkamatláb rögzített, a jog gyakorlásának feltételéül lehet szabni a fogyasztó részéről különös érdek meglétét. Ilyen különös érdek merülhet fel például válás vagy a munkahely elvesztése esetén. Ha valamely tagállam ilyen feltételek megállapítása mellett dönt, ezek nem tehetik a fogyasztó számára túlzottan nehézzé vagy megterhelővé a jog gyakorlását.

33. Jóllehet a hitelközvetítők központi szerepet játszanak a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások forgalmazásában az Unióban, lényeges eltérések állnak fenn az üzletvitelre és a hitelközvetítők felügyeletére vonatkozó nemzeti rendelkezések között, ami akadályt állít a belső piacon a hitelközvetítői tevékenység megkezdése és folytatása elé. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások terén az egységes piac megfelelő működését gátolja, hogy a hitelközvetítők nem képesek szabadon működni az Unió területén. Elismerve a hitelközvetítésben részt vevő szereplők típusainak sokféleségét, alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra a magas szintű professzionalitás és szolgáltatás biztosítása érdekében.

34. A hitelközvetítőket nyilvántartásba kell venni annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál, amelyben lakóhelyük vagy székhelyük található, feltéve hogy a szaktudásra, a jó hírnévre és a szakmai kártérítési fedezetre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek megfelelően engedélyezték őket. A hitelközvetítők iránti fogyasztói bizalom előmozdítása céljából a tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezett hitelközvetítők a székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságának folyamatos és alapos felügyelete alatt álljanak. Ezek a követelmények legalább az intézmény szintjén alkalmazandók; a tagállamok azonban rögzíthetik, hogy az ilyen engedélyezési és azt követő nyilvántartásba-vételi követelmények a hitelközvetítőn belüli egyes alkalmazottakra is alkalmazandók-e.

35. Az ilyen nyilvántartásba-vételi és engedélyezési követelmények lehetővé teszik a hitelközvetítők számára, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve alapján más tagállamokban is működhessenek, feltéve, hogy az illetékes hatóságok között sor került a megfelelő értesítési eljárásra. A szolgáltatásnyújtási szándékról szóló értesítésnek a hitelközvetítő szintjén, és nem az egyes alkalmazottak szintjén kell történnie, még abban az esetben is, ha a tagállam a hitelközvetítőn belül minden egyes alkalmazott nyilvántartásba vétele és engedélyezése mellett dönt.

36. A hitelezők közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a pénzügyi stabilitás elősegítése érdekében, valamint a további harmonizációig a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő intézkedések legyenek érvényben a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat nyújtó nem-hitelintézetek engedélyezése, nyilvántartásba vétele és felügyelete tekintetében. Arányossági okokból a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[34] meghatározása szerint hitelintézetnek nem minősülő, ilyen hitelmegállapodásokat nyújtó hitelezők engedélyezésére, nyilvántartásba vételére és felügyeletére vonatkozó részletes feltételeket ebben az irányelvben nem kell megállapítani; a jelenleg az EU-ban működő ilyen intézmények száma, piaci részesedése, valamint azon tagállamok száma, amelyben tevékenykednek, korlátozott, különösen a pénzügyi válság óta. Ugyanezen okból az ilyen intézmények számára „útlevél” bevezetéséről sem kell rendelkezni ebben az irányelvben.

37. A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Bár e szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, azoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

38. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodás nyújtói és a fogyasztók közötti, valamint a hitelközvetítők és a fogyasztók közötti, az ebben az irányelvben meghatározott jogokból és kötelezettségekből eredő viták rendezése céljából a fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások igénybevételére.

39. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelpiac fejleményeinek, vagy a hiteltermékek fejlődésének, valamint az olyan gazdasági fejleményeknek, mint az infláció figyelembevétele érdekében, és az ebben az irányelvben foglalt bizonyos követelmények alkalmazásával kapcsolatos további magyarázatok biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság mindenekelőtt felhatalmazást kap olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyeknek céljai a következők: a hitelezők személyzetére és a hitelközvetítőkre alkalmazandó szakmai követelmények részletezése, a fogyasztó hitelképességének vizsgálata során, valamint annak biztosítása során felhasználandó kritériumok meghatározása, hogy a hiteltermékek a fogyasztó számára alkalmasak legyenek, és az olyan kulcsfogalmak, mint a „nemteljesítés” további összehangolása, valamint a hiteladatbázisokra alkalmazandó nyilvántartási kritériumok és feldolgozási feltételek meghatározása.

40. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelek piacán a fejlemények – többek között az elérhető termékválaszték – figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a következők módosítása céljából: a reklámokba foglalandó szabványos tájékoztatási elemek tartalma, az európai szabványosított információs adatlap tartalma és formátuma, a hitelközvetítők által közzéteendő információk tartalma, a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához használt képlet és feltételezések, valamint a fogyasztó hitelképesség-vizsgálata során figyelembe veendő kritériumok.

41. Az olyan gazdasági fejlemények, mint az infláció, valamint a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások piaca fejleményeinek figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap a hitelközvetítők tekintetében a szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális monetáris összegének szabályozástechnikai standardok elfogadása révén történő megállapítására.

42. A hitelközvetítők azon lehetőségének elősegítése érdekében, hogy szolgáltatásaikat határokon átnyúlóan nyújtsák, az illetékes hatóságok közötti együttműködés, információcsere és vitarendezés céljából a hitelközvetítők engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságok ugyanazok, amelyek az EBH felügyelete alatt járnak el, az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[35] 4. cikke (2) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően.

43. Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés dátumát követő két hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek tekintetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére egy hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni.

44. Ezen irányelv hatékony működését, valamint a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító belső piac létrehozásában elért előrehaladást felül kell majd vizsgálni. A Bizottság ezért az átültetés határidejétől számított öt év elteltével felülvizsgálja az irányelvet. A felülvizsgálat többek között tartalmazza a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézetek piacán tapasztalt fejlődés elemzését és további intézkedések – többek között az ilyen nem-hitelintézetek útlevele – szükségességének értékelését, arra vonatkozó vizsgálatot, hogy a hitelmegállapodások szerződéskötést követő szakaszára tekintettel szükség van-e jogok és kötelezettségek bevezetésére, és annak értékelését, hogy a indokolt-e a hatály kiterjesztése a kisvállalkozásoknak nyújtott hitelekre.

45. Ha csak a tagállamok lépnek fel, az valószínűleg eltérő szabályrendszerekhez vezet, ami alááshatja a belső piac működését, vagy új akadályokat gördíthet elé. Mivel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, hatékony és versenyalapú belső piacát a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az a fellépés hatékonyságára tekintettel uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

46. A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás[36] 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára és az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. fejezet Tárgy, hatály, fogalommeghatározások és illetékes hatóságok

1. cikkTárgy

Ezen irányelv célja a tagállamok lakóingatlanokkal kapcsolatos fogyasztói hitelmegállapodásokat érintő, valamint a hitelközvetítőkre és hitelezőkre vonatkozó prudenciális és felügyeleti követelmények egyes szempontjait érintő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek egyes aspektusaira vonatkozó keret létrehozása.

2. cikkHatály

1. Ez az irányelv a következő hitelmegállapodásokra alkalmazandó:

a) Olyan hitelmegállapodások, amelyek fedezete lakóingatlan-fedezetű jelzálog vagy a tagállamokban a lakóingatlanokra általánosan alkalmazott más hasonló biztosíték vagy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó valamely jog.

b) A földterület vagy meglévő vagy tervezett lakóépület tulajdonjogának megszerzését vagy fenntartását célzó hitelmegállapodások.

c) Valamely személy tulajdonában lévő vagy általa megszerezni kívánt lakóingatlan felújítását célzó hitelmegállapodások, amelyek nem tartoznak a 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá.

2. Ez az irányelv nem alkalmazandó az alábbiakra:

a) Olyan hitelmegállapodások, amelyeket esetleg egy ingatlan értékesítéséből származó bevételből fizetnek vissza.

b) Olyan hitelmegállapodások, amelyek esetében a munkaadó másodlagos tevékenységként nyújt munkavállalóinak hitelt, ha a hitelmegállapodást kamatmentesen vagy a piacon szokásos teljeshiteldíj-mutatóknál alacsonyabb díjakkal kínálja, és az a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhető.

3. cikkFogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) „fogyasztó”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott fogyasztó.

b) „hitelező”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása gyakorlása során a 2. cikk értelmében hitelt nyújt vagy arra ígéretet tesz.

c) „hitelmegállapodás”: olyan megállapodás, amely alapján a hitelező közvetlenül vagy hitelközvetítő útján a fogyasztónak halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában a 2. cikk értelmében hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz.

d) „járulékos szolgáltatás”: a hitelező vagy a hitelközvetítő által a fogyasztónak a hitelmegállapodáshoz kapcsolódóan nyújtott pénzügyi szolgáltatás.

e) „hitelközvetítő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely nem hitelezőként jár el, azonban szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása keretében – anyagi vagy egyéb, kölcsönösen elfogadott pénzügyi formát öltő – díj ellenében:

i. fogyasztók számára a 2. cikk értelmében hitelmegállapodásokat kínál;

ii. fogyasztók számára a 2. cikk értelmében vett hitelmegállapodások tekintetében az i. alpontban említettektől eltérő előkészítő munkával segítséget nyújt;

iii. a hitelező nevében fogyasztókkal a 2. cikk értelmében vett hitelmegállapodásokat köt.

f) „szerződéses hitelközvetítő”: olyan hitelközvetítő, aki kizárólag egy hitelező vagy egy csoport nevében és teljes felelőssége mellett jár el.

g) „csoport”: ezen irányelv alkalmazásában olyan hitelezők, akik a 83/349/EGK irányelvben[37] meghatározott összevont (konszolidált) éves beszámoló céljából összekapcsolódnak.

h) „hitelintézet”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hitelintézet.

i) „nem-hitelintézet”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása gyakorlása során a 2. cikk értelmében hitelt nyújt vagy arra ígéretet tesz, de nem hitelintézet.

j) „személyzet”: a hitelező vagy a hitelközvetítő olyan alkalmazottai, akik kapcsolatban állnak a fogyasztókkal és akik az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységeket végzik.

k) „a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége”: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének g) pontjában meghatározottak szerint.

l) „a fogyasztó által fizetendő teljes összeg”: a fogyasztó által fizetendő teljes összeg a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének h) pontjában meghatározottak szerint.

m) „teljeshiteldíj-mutató”: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve – adott esetben – a 12. cikk (2) bekezdésében említett költségeket.

n) „hitelkamatláb”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének j) pontjában meghatározott hitelkamatláb.

o) „hitelképességi vizsgálat”: a fogyasztó azon képességének értékelése, hogy vissza tudja-e fizetni tartozását.

p) „tartós adathordozó”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének m) pontjában meghatározott tartós adathordozó.

q) „székhely szerinti tagállam”:

i. ha a hitelező vagy a hitelközvetítő természetes személy, az a tagállam, ahol lakóhelye van, és ahol üzleti tevékenységét folytatja;

ii. ha a hitelező vagy a hitelközvetítő jogi személy, az a tagállam, ahol a létesítő okirat szerinti székhelye található, vagy amennyiben a nemzeti jog alapján nincs létesítő okirat szerinti székhelye, az a tagállam, ahol központi irodája található.

r) „fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben a hitelező vagy hitelközvetítő fiókteleppel rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt.

4. cikkIlletékes hatóságok

1. A tagállamok kijelölik az ezen irányelv végrehajtására felhatalmazott illetékes hatóságokat, és biztosítják, hogy a hatóságok rendelkezzenek a feladataik teljesítéséhez szükséges összes hatáskörrel.

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 18., 19., 20. és 21. cikke végrehajtásának biztosítására illetékesnek kijelölt hatóságok az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésében foglalt illetékes hatóságok közül kerüljenek ki.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok kijelöléséről, feltüntetve az egyes feladatoknak a különböző illetékes hatóságok közötti bárminemű felosztását.

2. Amennyiben a tagállam területén több illetékes hatóság van, úgy a tagállamok biztosítják ezen hatóságok szoros együttműködését annak érdekében, hogy azok mindegyike hatékonyan tudja végrehajtani saját feladatait.

2. fejezetA hitelezőkre és hitelközvetítőkre alkalmazandó feltételek

5. cikkÜzletvitelre vonatkozó magatartási szabályok fogyasztóknak történő hitelnyújtáskor

1. A tagállamok megkövetelik, hogy a hitel, és adott esetben a járulékos szolgáltatások fogyasztóknak történő nyújtásakor, közvetítésekor vagy az azzal kapcsolatos tanácsadás során a hitelező vagy a hitelközvetítő becsületesen, tisztességesen, a szakmai elvárásoknak megfelelően, a fogyasztók legfontosabb érdekeit szem előtt tartva járjon el.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az a mód, ahogyan a hitelezők javadalmazzák személyzetüket és az érintett hitelközvetítőket, és az a mód, ahogyan a hitelközvetítők javadalmazzák személyzetüket, ne gátolja a fogyasztók legfontosabb érdekeit szem előtt tartó eljárásra vonatkozó, (1) bekezdésben említett kötelezettség teljesítését.

6. cikkA szakértelemre vonatkozó minimális követelmények

1. A székhely szerinti tagállam biztosítja a következőket:

a) A hitelezők és hitelközvetítők személyzete megfelelő szintű ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik a 2. cikk értelmében vett hitelmegállapodások kínálásával vagy nyújtásával, vagy a 3. cikk e) pontjában meghatározott hitelközvetítési tevékenységgel kapcsolatosan. Ha a hitelmegállapodás megkötéséhez kapcsolódó járulékos szolgáltatás – különösen biztosítási vagy befektetési szolgáltatás – tartozik, akkor ezzel a járulékos szolgáltatással kapcsolatosan is rendelkezniük kell megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel, annak érdekében, hogy teljesítsék a 2004/39/EK irányelv 19. cikkében és a 2002/92/EK irányelv 4. cikkében meghatározott követelményeket.

b) A hitelezők és hitelközvetítők vezetőségéhez tartozó azon természetes személyek, akik felelősséget vagy szerepet vállalnak a közvetítésben, tanácsadásban vagy a hitelmegállapodás jóváhagyásában, megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel rendelkeznek a hitelmegállapodásokkal kapcsolatosan.

c) A hitelezőket és hitelközvetítőket ellenőrzik annak felmérése érdekében, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett követelmények folyamatosan teljesülnek-e.

2. A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy az ismeretek és a szakértelem megfelelő szintjét elismert képesítések vagy tapasztalat alapján határozzák meg.

3. A székhely szerinti tagállam közzéteszi az általa abból a célból megállapított kritériumokat, hogy a hitelezők és hitelközvetítők személyzete megfeleljen a szakértelemre vonatkozó követelményeknek. E kritériumok tartalmazzák az elismert képesítések jegyzékét is.

4. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1) és (2) bekezdésében előírt követelmények, és különösen a megfelelő ismeretekre és szakértelemre vonatkozóan szükséges követelmények részletes meghatározására.

3. fejezetA hitelmegállapodás megkötését megelőző tájékoztatás és gyakorlat

7. cikkA reklámozásra és a marketingre vonatkozó általános rendelkezések

A tagállamok megkövetelik, hogy a 2. cikkben meghatározott hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámok és marketingközlemények legyenek tisztességesek, egyértelműek, és ne legyenek megtévesztőek a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[38] 6. és 7. cikke értelmében. Különösen tilos az olyan megfogalmazás, amely a hitel elérhetősége vagy költsége tekintetében téves elvárásokat kelthet a fogyasztóban.

8. cikkA reklámokba foglalandó szabványos tájékoztatás

1. A tagállamok biztosítják, hogy bármely, a 2. cikkben meghatározott hitelmegállapodásra vonatkozó olyan reklám, amely kamatlábat vagy bármely, a hitelnek a fogyasztó által viselt költségére vonatkozó számadatot megjelöl, tartalmazza az e cikknek megfelelő szabványos tájékoztatást.

2. A szabványos tájékoztatásnak egyértelmű, világos és jól látható módon, egy reprezentatív példával szemléltetve a következőket kell tartalmaznia:

a) a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő nevét;

b) azt, hogy a reklámozott termék hitelmegállapodás, és – adott esetben – fedezete lakóingatlan-fedezetű jelzálog vagy a tagállamokban a lakóingatlanokra általánosan alkalmazott más hasonló biztosíték vagy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó valamely jog;

c) a hitelkamatlábat, megjelölve, hogy az rögzített vagy változó vagy mindkettő, a hitel fogyasztó által viselt teljes költségében foglalt díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt;

d) a teljes hitelösszeget;

e) a teljeshiteldíj-mutatót;

f) a hitelmegállapodás időtartamát;

g) a törlesztőrészletek összegét;

h) a fogyasztó által fizetendő teljes összeget;

i) adott esetben egy figyelmeztetést arról a kockázatról, hogy a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségek figyelmen kívül hagyása esetén az ingatlan elveszíthető, ha a hitel fedezete lakóingatlan-fedezetű jelzálog vagy a tagállamokban a lakóingatlanokra általánosan alkalmazott más hasonló biztosíték vagy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó valamely jog.

A szabványos tájékoztatásnak könnyen olvashatónak vagy adott esetben tisztán hallhatónak kell lennie, a reklámozáshoz és marketinghez használt médiumtól függően.

3. Ha a hitelmegállapodással kapcsolatos járulékos szolgáltatásra, különösen biztosításra vonatkozó szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a hitelnek a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező, és azon szolgáltatás költségei előre nem határozhatók meg, az e szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettséget a teljeshiteldíj-mutatóval együtt ugyancsak egyértelmű, világos és jól látható módon kell megemlíteni.

4. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap a reklámba foglalandó szabványos tájékoztatási elemek jegyzékének további részletezésére.

A Bizottság mindenekelőtt az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során szükség esetén módosítja az e cikk (2) bekezdésének a)–i) pontjában meghatározott szabványos tájékoztatási elemek jegyzékét.

5. Ez a cikk nem érinti a 2005/29/EK irányelvet.

9. cikkSzerződéskötést megelőző tájékoztatás

1. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők vagy adott esetben a hitelközvetítők a hitelmegállapodásokra vonatkozó általános tájékoztatást tartós adathordozón vagy elektronikus formában mindenkor hozzáférhetővé tegyék.

Az általános tájékoztatásnak legalább a következőket magában kell foglalnia:

a) a hitelező neve és postai címe, valamint adott esetben az érintett hitelközvetítő neve és postai címe;

b) célok, amelyekre a hitel felhasználható;

c) a biztosítékok formája;

d) a hitelmegállapodások időtartama;

e) a rendelkezésre álló hitelek típusainak leírása a rögzített kamatozású és a változó kamatozású termékek közötti különbségek rövid leírásával, beleértve a fogyasztót érintő hatásokat;

f) azon pénznem vagy pénznemek megjelölése, amelyben vagy amelyekben a hitelek felvehetők, a külföldi pénznemben nyilvántartott hitel esetén a fogyasztót érintő hatások magyarázatával;

g) a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét és a teljeshiteldíj-mutatót szemléltető példa;

h) a hitel hitelezőnek való törlesztésére rendelkezésre álló különféle lehetőségek (beleértve a törlesztőrészletek számát, gyakoriságát és összegét);

i) az, hogy van-e lehetőség lejárat előtti visszafizetésre, és ha igen, a lejárat előtti visszafizetéshez kapcsolódó feltételek leírása;

j) az, hogy szükség van-e az ingatlan értékbecslésére, és ha igen, azt kinek kell elvégeznie;

k) arra vonatkozó tájékoztatás, hogy hogyan lehet információhoz jutni a hitelmegállapodás kamatát érintő adókedvezményekről vagy más állami támogatásokról.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező, és adott esetben a hitelközvetítő, azután, hogy a fogyasztó a 14. cikknek megfelelően megadta igényeiről, pénzügyi helyzetéről és preferenciáiról a szükséges információkat, indokolatlan késedelem nélkül biztosítja a fogyasztó számára azt a személyre szabott információt, amely alapján a fogyasztó össze tudja hasonlítani a piacon elérhető hiteleket, értékelni tudja azok hatását és tájékozott döntést tud hozni arról, hogy kössön-e hitelmegállapodást. Ezeket az információkat nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón, a II. mellékletben foglalt európai szabványosított információs adatlap felhasználásával kell rendelkezésre bocsátani.

A tagállamok biztosítják, hogy ha a fogyasztónak a hitelezőre nézve kötelező erejű ajánlatot tesznek, azt kísérje európai szabványosított információs adatlap. Ilyen körülmények között a tagállamok biztosítják, hogy a szerződés megkötési módjától függetlenül a hitelmegállapodást ne lehessen megkötni addig, amíg a fogyasztónak volt elegendő ideje összehasonlítani az ajánlatokat, értékelni azok hatását és tájékozott döntést hozni valamely ajánlat elfogadásáról.

A hitelező és adott esetben a hitelközvetítő esetében úgy kell tekinteni, hogy a 2002/65/EK irányelv 3. cikkében meghatározottak szerint teljesítették a távollevők között kötött szerződés megkötése előtt a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó követelményt, amennyiben rendelkezésre bocsátották az európai szabványosított információs adatlapot.

Bármely további olyan tájékoztatást, amelyet a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő a fogyasztónak nyújthat, külön dokumentumban kell megadni, amely az európai szabványosított információs adatlaphoz mellékelhető.

3. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1) bekezdésében meghatározott általános tájékoztatási elemek, és a II. mellékletben meghatározott európai szabványosított információs adatlap tartalmának és formátumának módosítására.

Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szükség esetén:

a) módosítják az e cikk (1) bekezdésében meghatározott általános tájékoztatási elemek jegyzékét;

b) törölnek a II. mellékletben meghatározott valamely tájékoztatási elemet;

c) kiegészítik a II. mellékletben meghatározott tájékoztatásielem-jegyzéket;

d) módosítják a II. mellékletben meghatározott európai szabványosított információs adatlap tartalmának megjelenítését;

e) részletes útmutatást adnak a II. mellékletben meghatározott európai szabványosított információs adatlap kitöltéséhez.

4. A 2002/65/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében említett, távbeszélőn keresztüli kapcsolattartás esetében a pénzügyi szolgáltatás fő jellemzőinek az ugyanazon irányelv 3 cikke (3) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése szerinti leírása tartalmazza legalább a II. melléklet A. részének 2., 3., 4. és 5. pontjában említett adatelemeket.

5. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező vagy hitelközvetítő a fogyasztó kérelmére díjmentesen a fogyasztó rendelkezésére bocsássa a hitelmegállapodás-tervezet egy példányát. E rendelkezés nem alkalmazandó abban az esetben, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a hitelező nem kívánja megkötni a fogyasztóval a hitelmegállapodást.

10. cikkA hitelközvetítőkre vonatkozó tájékoztatási követelmények

1. A 3. cikk e) pontjában felsorolt szolgáltatások bármelyikének teljesítését megelőzően a hitelközvetítőnek a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania legalább a következő információkat:

a) hitelközvetítő neve és postai címe;

b) a nyilvántartás, amelyben szerepel, és az a mód, ahogyan nyilvántartásba vételét ellenőrizni lehet;

c) ha szerződéses hitelközvetítőként jár el, ekként kell azonosítania magát és a fogyasztó kérésére meg kell adnia azon hitelező(k) nevét, amely(ek) nevében eljár;

d) közvetlenül vagy közvetve rendelkezik-e a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át kitevő részesedéssel az adott hitelezőben;

e) az adott hitelező vagy az adott hitelező anyavállalata közvetlenül vagy közvetve rendelkezik-e a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át kitevő részesedéssel a hitelközvetítőben;

f) az adott esetben a fogyasztó által a hitelközvetítőnek a szolgáltatásaiért fizetendő díj;

g) eljárások, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és más érdekelt felek számára a hitelközvetítőkkel kapcsolatos panaszok bejelentését, és adott esetben a peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások igénybevételének módja;

h) nem szerződéses hitelközvetítők esetében a jutalék létezése, amelyet adott esetben a hitelező fizet a hitelközvetítőnek a szolgáltatásaiért.

2. A nem szerződéses hitelközvetítők a fogyasztó kérésére tájékoztatást adnak a fogyasztónak kínált hitelmegállapodásokat nyújtó különböző hitelezők által fizetendő jutalékok szintjében mutatkozó eltérésekről. A fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy jogában áll ilyen információt kérni.

3. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1) bekezdésében meghatározott, a fogyasztónak a hitelközvetítőkről nyújtandó tájékoztatási elemek jegyzékének frissítésére.

A Bizottság mindenekelőtt az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során szükség esetén módosítja az e cikk (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatási elemek jegyzékét.

4. Az e cikk (1) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap, hogy szükség esetén meghatározza az e cikk (1) bekezdésében rögzített tájékoztatási elemek szabványosított formátumát és a megjelenítését.

11. cikkMegfelelő magyarázat

A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők megfelelő magyarázattal szolgáljanak a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás(ok)ról és az esetleges járulékos szolgáltatás(ok)ról annak érdekében, hogy a fogyasztó olyan helyzetbe kerüljön, amelyben képes értékelni, hogy a javasolt hitelmegállapodások megfelelőek-e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából. A megfelelő magyarázat személyre szabott tájékoztatást tartalmaz a kínált hitelek jellemzőiről, ugyanakkor nem fogalmaz meg ajánlást. A hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők minden szükséges eszközzel pontosan felmérik a fogyasztó hitellel kapcsolatos ismereteit és tapasztalatát, hogy a hitelező vagy hitelközvetítő meghatározhassa a fogyasztónak nyújtandó magyarázatok szintjét, és ennek megfelelően módosíthassa a magyarázatokat.

A megfelelő magyarázatok tartalmazzák a 9. és 10. cikkel összhangban a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatásban foglalt információk és terminológia, valamint azon következmények magyarázatát, amelyeket a hitelmegállapodás megkötése jelenthet a fogyasztó számára, többek között a fogyasztó nemfizetése esetén.

4. fejezetTeljeshiteldíj-mutató

12. cikkA teljeshiteldíj-mutató kiszámítása

1. A teljeshiteldíj-mutatót, amely éves alapon a hitelező és a fogyasztó megállapodása szerinti valamennyi jövőbeli vagy meglevő kötelezettségvállalás (lehívások, visszafizetések és díjak) jelenértékének felel meg, az I. mellékletben meghatározott matematikai képletnek megfelelően kell kiszámítani.

2. A teljeshiteldíj-mutató kiszámítása céljából meg kell határozni a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét azon díjak kivételével, amelyeket a fogyasztónak abban az esetben kell megfizetnie, ha a hitelmegállapodásban meghatározott kötelezettségeinek bármelyikét nem teljesíti.

Ha a hitel megszerzéséhez kötelező számlát nyitni, az ilyen számla fenntartásának költségeit, a számlával kapcsolatos fizetési ügyletek és lehívások céljára egyaránt szolgáló fizetési eszköz használatának költségeit, és a fizetési ügyletekkel kapcsolatos egyéb költségeket bele kell számítani a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe, kivéve, ha költségeket a hitelmegállapodásban vagy a fogyasztóval kötött egyéb megállapodásban egyértelműen és elkülönítve feltüntették.

3. A teljeshiteldíj-mutató kiszámítását arra a feltevésre kell alapozni, hogy a hitelmegállapodás a megállapodás szerinti időszakban érvényes marad, továbbá, hogy a hitelező és a fogyasztó teljesíti kötelezettségeit a hitelmegállapodás szerinti feltételek mellett és az abban foglalt időpontokig.

4. Olyan hitelmegállapodások esetében, amelyek a teljeshiteldíj-mutatóban foglalt hitelkamatláb és adott esetben más díjak – a számítás idején nem számszerűsíthető – változását lehetővé tévő rendelkezéseket tartalmaznak, a teljeshiteldíj-mutatót azon feltevés alapján kell kiszámítani, hogy a hitelkamatláb és más díjak kiszámítása a szerződés aláírásakor meghatározott szinten történik.

5. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához használt, az I. mellékletben meghatározott képlet és feltevések módosítására.

A Bizottság az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor szükség esetén módosítja az I. mellékletben meghatározott képletet vagy feltevéseket, különösen, ha az e cikkben és az I. mellékletben meghatározott feltevések nem elegendők a teljeshiteldíj-mutató egységes módon történő kiszámításához vagy már nem tükrözik a piaci kereskedelmi helyzetet.

13. cikkA hitelkamatlábra vonatkozó tájékoztatás

1. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón tájékoztassa a fogyasztót a hitelkamatláb változásáról, mielőtt a változás hatályba lépne. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell az új hitelkamatláb hatálybalépését követő törlesztőrészletek összegét, és abban az esetben, ha a fizetések számában vagy gyakoriságában változás történik, az erre vonatkozó részleteket.

2. A felek azonban a hitelmegállapodásban megegyezhetnek úgy is, hogy az (1) bekezdésben említett információkról a fogyasztó időszakosan kap tájékoztatást azokban az esetekben, amikor a hitelkamatláb változása közvetlenül összefügg egy referencia-kamatláb változásával, és az új referencia-kamatlábat megfelelő módon nyilvánosságra hozzák, továbbá az új referencia-kamatlábra vonatkozó tájékoztatás a hitelező hivatali helyiségében is hozzáférhető.

5. fejezetHitelképességi vizsgálat

14. cikkA fogyasztó hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettség

1. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező a hitelmegállapodás megkötése előtt többek között a fogyasztó jövedelmére, megtakarításaira, adósságaira és egyéb pénzügyi kötelezettségvállalásaira vonatkozó kritériumok alapján elvégzi a fogyasztó hitelképességének alapos vizsgálatát. A vizsgálatot a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő által a fogyasztótól és releváns belső vagy külső forrásokból megszerzett szükséges információk alapján kell elvégezni, és annak meg kell felelnie a 95/46/EK irányelv 6. cikkében meghatározott, a szükségességre és arányosságra vonatkozó követelményeknek. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők megfelelő eljárásokat alakítsanak ki a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára. Ezeket az eljárásokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni és az eljárásokról naprakész adatokat kell fenntartani.

2. A tagállamok biztosítják a következőket:

a) Ha a fogyasztó hitelképességének vizsgálata alapján negatívak a kilátások arra nézve, hogy képes lesz a hitelt a hitelmegállapodás időtartama alatt visszafizetni, a hitelező visszautasítja a hitelnyújtást.

b) A hiteligénylés visszautasítása esetén a hitelező azonnal és díjmentesen tájékoztatja a fogyasztót a visszautasítás okairól.

c) A 95/46/EK irányelv 10. cikkének megfelelően a hitelező előzetesen tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy szándékában áll egy adatbázist lekérdezni.

d) Ha a hiteligénylést egy lekérdezett adatbázisban lévő adatok vagy azok hiánya alapján utasítják vissza, a hitelező azonnal és díjmentesen tájékoztatja a fogyasztót a lekérdezett adatbázis nevéről, valamint annak kezelőjéről, és a fogyasztónak az adott adatbázisban lévő adataihoz való hozzáférési, és szükség esetén helyesbítési jogáról.

e) A 95/46/EK irányelv 12. cikkében foglalt általános hozzáférési jog sérelme nélkül, ha a hiteligénylést automatizált döntés vagy például automatizált hitelbírálati minősítési rendszerhez hasonló módszeren alapuló döntés alapján utasítják vissza, a hitelező azonnal és díjmentesen tájékoztatja a fogyasztót, és elmagyarázza a fogyasztónak az automatizált döntés során alkalmazott logikát.

f) A fogyasztónak lehetősége van arra, hogy a döntés manuális felülvizsgálatát kérje.

3. A tagállamok biztosítják, hogy ha a felek a hitelmegállapodás megkötése után mérlegelik a fogyasztónak nyújtott hitel teljes összegének növelését, a hitelezőnél a fogyasztóról rendelkezésre álló pénzügyi információt frissítik, és a fogyasztó hitelképességét újra megvizsgálják, mielőtt a hitel teljes összegének jelentős emelését jóváhagynák.

4. A fogyasztó hitelképességének vizsgálatán túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők és hitelközvetítők megszerezzék a fogyasztó személyes és pénzügyi helyzetével, preferenciáival és céljaival kapcsolatos szükséges információkat, és kellően nagy számú hitelmegállapodást vegyenek figyelembe termékválasztékukból annak érdekében, hogy azonosítsák azon termékeket, amelyek a fogyasztó igényeit, pénzügyi helyzetét és személyes körülményeit tekintve nem alkalmatlanok számára. Ezeket a megfontolásokat az adott időpillanatban naprakész információkra, valamint a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás időtartama alatti helyzetét érintő ésszerű feltételezésekre kell alapozni.

5. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1) bekezdésében meghatározott hitelképességi vizsgálat elvégzése során, valamint az annak biztosítása során figyelembe veendő kritériumok meghatározására és módosítására, hogy az e cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint a hiteltermékek ne legyenek alkalmatlanok a fogyasztó számára.

15. cikkA fogyasztót terhelő tájékoztatási kötelezettség

1. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók a hitelkérelmezési folyamat során a hitelezők és adott esetben a hitelközvetítők számára hiánytalan és helyes tájékoztatást nyújtsanak pénzügyi helyzetükről és személyes körülményeikről. Ezt a tájékoztatást szükség esetén függetlenül ellenőrizhető forrásokból származó, írásos bizonyítékkal kell alátámasztani.

2. A fogyasztó által annak érdekében nyújtandó információk tekintetében, hogy a hitelező alaposan meg tudja vizsgálni a fogyasztó hitelképességét, és el tudja dönteni, hogy jóváhagyja-e a hitelt vagy sem, a tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők a szerződéskötést megelőző szakaszban egyértelműen meghatározzák azt az információt – beleértve szükség esetén a függetlenül ellenőrizhető bizonyítékot –, amelyet a fogyasztónak meg kell adnia. A tagállamok azt is biztosítják, hogy a hitelezők megadják a pontos határidőt, ameddig a fogyasztóknak közölniük kell az említett információkat.

A tagállamok biztosítják, hogy azon esetekben, amikor a fogyasztó úgy dönt, hogy nem adja meg a hitelképességének vizsgálatához szükséges információkat, a hitelező vagy a hitelközvetítő figyelmeztesse a fogyasztót arra, hogy nem képesek elvégezni a hitelképességi vizsgálatot és ezért nem hagyhatják jóvá a hitelt. Az ilyen figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.

3. Ez a cikk nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és különösen annak 6. cikkének alkalmazását.

6. fejezetAz adatbázisokhoz való hozzáférés

16. cikkAz adatbázisokhoz való hozzáférés

1. A fogyasztók hitelképességének értékelése, valamint annak megfigyelése céljából, hogy a fogyasztó a hitelmegállapodás futamideje során teljesíti-e hitelkötelezettségeit, minden tagállam megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít minden hitelező számára az adott tagállamban használt adatbázisokhoz. Az ilyen adatbázisokhoz tartoznak a magán hitelirodák vagy hitelinformációs ügynökségek által működtetett adatbázisok, valamint a nyilvános hiteljegyzékek.

2. A 26. cikknek megfelelően és a 27. és 28. cikkben meghatározott feltételek mellett a Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (1) bekezdésében említett adatbázisokra alkalmazandó egységes hitel-nyilvántartási kritériumok és adatfeldolgozási feltételek meghatározására.

Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok mindenekelőtt meghatározzák az ilyen adatbázisokra alkalmazandó nyilvántartásba-vételi küszöböket, és rendelkeznek az ilyen adatbázisok által használt kulcsfogalmak egyeztetett fogalommeghatározásairól.

3. Az adatbázisokban foglalt információt meg kell adni, kivéve, ha az információ megadását egyéb uniós jogszabály tiltja vagy az ellentétes a közrend és a közbiztonság céljaival.

4. Ez a cikk nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazását.

7. fejezetTanácsadás

17. cikkA tanácsadásra vonatkozó előírások

1. Ezen irányelv alkalmazásában a „tanácsadás” a hitelnyújtástól elkülönülő szolgáltatásnak minősül. Ezt a szolgáltatást csak akkor lehet tanácsadásként forgalmazni, ha a szolgáltatást nyújtó egyén javadalmazása átlátható a fogyasztó számára.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező vagy a hitelközvetítő tájékoztassa a fogyasztót egy adott ügylet során, hogy tanácsadásra sor kerül vagy került-e. Ez megtehető a szerződéskötést megelőző további tájékoztatás révén. Ha a fogyasztó tanácsadásban részesül, az 5. és a 6. cikkben foglalt követelmények mellett a tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők és hitelközvetítők:

a) kellően nagy számú, piacon elérhető hitelmegállapodást vegyenek figyelembe, hogy lehetővé váljon a fogyasztó igényeinek, pénzügyi helyzetének és személyes körülményeinek leginkább megfelelő hitelmegállapodások ajánlása;

b) megszerezzék a fogyasztó személyes és pénzügyi helyzetével, preferenciáival és céljaival kapcsolatos szükséges információkat, hogy lehetővé váljon megfelelő hitelmegállapodások ajánlása. Az ennek megfelelő értékelést az adott időpillanatban naprakész információkra, valamint a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás időtartama alatti helyzetét érintő ésszerű feltételezésekre kell alapozni.

8. fejezetLejárat előtti visszafizetés

18. cikkLejárat előtti visszafizetés

1. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztónak jogszabályban vagy szerződésben biztosított joga legyen a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárta előtt történő teljesítésére. Ilyen esetekben a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentését jelenti.

2. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása bizonyos feltételekhez kötött. Az ilyen feltételek közé tartozhatnak a jog gyakorlására vonatkozó időbeli korlátozások, a hitelkamatláb típusától függően eltérő kezelés, vagy korlátozások azon körülmények tekintetében, amelyek között a jog gyakorolható. A tagállamok rendelkezhetnek arról is, hogy a hitelező jogosult legyen a hitel lejárat előtti visszafizetéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek méltányos és objektívan indokolt kompenzálására. Minden esetben, ha a lejárat előtti visszafizetés olyan időszakba esik, amelyben a hitelkamatláb rögzített, a jog gyakorlásának feltételéül lehet szabni a fogyasztó részéről különös érdek meglétét.

Ha valamely tagállam ilyen feltételeket állapít meg, ezek nem tehetik a fogyasztó számára túlzottan nehézzé vagy megterhelővé az (1) bekezdésben említett jog gyakorlását.

9. fejezetPrudenciális és felügyeleti követelmények

19. cikkA hitelközvetítők engedélyezése és felügyelete

1. A hitelközvetítők számára a 3. cikk e) pontjában meghatározott tevékenységek végzését székhely szerinti tagállamukban megfelelően engedélyeznie kell a 4. cikkben meghatározott illetékes hatóságnak. Az ilyen engedélyt a hitelközvetítő székhely szerinti tagállamában meghatározott követelmények alapján kell megadni, és annak magában kell foglalnia a 20. cikkben meghatározott szakmai követelmények teljesítését.

2. A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy az engedélyezett hitelközvetítők folyamatosan megfeleljenek az induló engedély feltételeinek.

3. A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a hitelközvetítő engedélye visszavonásra kerüljön, ha:

a) a hitelközvetítő már nem teljesíti azokat a követelményeket, amelyek alapján az engedélyt megadták;

b) vagy a hitelközvetítő valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt.

4 A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezett hitelközvetítők folyamatban lévő tevékenységeit a 4. cikkben említett, székhely szerinti illetékes hatóságuk felügyelje.

20. cikkA hitelközvetítők nyilvántartásba vétele

1. A tagállamok biztosítják, hogy létrejöjjön az engedélyezett hitelközvetítők nyilvántartása és azt naprakészen tartsák.

2. A tagállamok biztosítják, hogy minden engedélyezett hitelközvetítőt, függetlenül attól, hogy az természetes vagy jogi személy, a székhelye szerinti tagállamban nyilvántartásba vegyen a 4. cikkben említett illetékes hatóság.

A jogi személyek tekintetében az (1) bekezdésben említett nyilvántartás külön feltünteti azon személyek nevét, akik a vezetőségen belül a közvetítői tevékenységért felelősek. A tagállamok előírhatják minden olyan természetes személy nyilvántartásba vételét is, akik egy hitelközvetítői tevékenységet folytató vállalkozáson belül az ügyfelekkel érintkeznek.

A nyilvántartás feltünteti azon tagállamo(ka)t, ahol a közvetítő a letelepedés szabadságára vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok szerint tevékenységet kíván folytatni, és erről értesítette székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságát.

3. A tagállamok biztosítják, hogy indokolatlan késedelem nélkül töröljék a nyilvántartásból azokat a hitelközvetítőket, akiknek az engedélyét visszavonták.

4. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy létrejöjjön egy információs pont, amely lehetővé teszi a gyors és könnyű nyilvános hozzáférést a nemzeti nyilvántartásban található információkhoz, amelyeket elektronikus úton kell gyűjteni és folyamatosan frissíteni kell. Ez az információs pont szolgáltatja továbbá minden tagállam vonatkozásában a 4. cikkben említett illetékes hatóságok azonosító adatait.

21. cikkA hitelközvetítőkre alkalmazandó szakmai követelmények

1. A 6. cikkben meghatározott követelményeken kívül a következő rendelkezések folyamatosan alkalmazandók minden hitelközvetítőre:

a) A hitelközvetítőknek jó hírnévvel kell bírniuk. Alapkövetelmény, hogy súlyos vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban nem szerepelnek, valamint korábban nem jelentettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfelelően mentesítették őket.

b) A hitelközvetítőknek a szolgáltatásnyújtási területeikre érvényes szakmai felelősségbiztosítással vagy valamilyen hasonló biztosítékkal kell rendelkezniük a szakmai hanyagságból eredő felelősség esetére, kivéve, ha ilyen biztosítást vagy hasonló biztosítékot már nyújt az a hitelező vagy más vállalkozás, amelynek nevében a hitelközvetítő eljár, vagy amely tekintetében a hitelközvetítő az eljárásra felhatalmazással rendelkezik, vagy ha az ilyen vállalkozás teljes felelősséget vállal a közvetítő cselekményeiért.

2. A tagállamok biztosítják a hitelezők és hitelközvetítők személyzete számára a szakmai követelményeknek való megfelelés céljából megállapított kritériumok nyilvánosságra hozatalát.

3. A Bizottság felhatalmazást kap az (1) bekezdés b) pontjában említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális monetáris összegének megállapítására szolgáló szabályozástechnikai standardok elfogadására és azok szükség esetén történő módosítására.

Az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EBH az (1) bekezdés b) pontjában említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális monetáris összegének megállapítására szolgáló szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket [a javaslat elfogadásától számított 6 hónapon belül] benyújt a Bizottságnak. Az EBH felülvizsgálja, és szükség esetén kidolgozza az (1) bekezdés b) pontjában említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális monetáris összegének módosítására szolgáló szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyeket első alkalommal [az irányelv hatálybalépését követően 4 évvel] majd kétévente benyújt a Bizottságnak.

22. cikk A hitelközvetítők letelepedési szabadsága és hitelközvetítési szolgáltatások nyújtásának szabadsága más tagállamokban

1. A hitelközvetítők székhely szerinti tagállamuk által megadott engedélye érvényes az Unió teljes területére, a fogadó tagállam(ok) illetékes hatósága általi további engedélyezés követelménye nélkül.

2. Bármely olyan hitelközvetítőnek, aki a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján első alkalommal szándékozik üzleti tevékenységet folytatni egy vagy több tagállamban, erről tájékoztatnia kell a székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságait.

A tájékoztatástól számított egy hónapos időszakon belül az említett illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az érintett fogadó tagállam(ok) illetékes hatóságait a hitelközvetítő szándékáról, és ezzel egy időben tájékoztatniuk kell az érintett közvetítőt erről az értesítésről.

A hitelközvetítő üzleti tevékenységét egy hónappal azt az időpontot követően kezdheti meg, hogy székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságai tájékoztatták őt a második albekezdésben említett értesítésről.

3. Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam visszavonja a hitelközvetítő engedélyét, a székhely szerinti tagállamnak bármely megfelelő eszközzel a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónapon belül értesítenie kell a fogadó tagállamo(ka)t az engedély visszavonásáról.

A tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek egymással minden olyan esetben, amikor ez az ezen irányelv szerinti feladataik ellátásához szükséges, felhasználva hatáskörüket, függetlenül attól, hogy azt ezen irányelv vagy a nemzeti jog határozza meg. Az illetékes hatóság együttműködik a többi tagállam illetékes hatóságaival. Különösen információt cserélnek és együttműködnek minden vizsgálati és felügyeleti tevékenység során.

Az illetékes hatóságok bejelenthetik az EBH-nak azokat az eseteket, amelyekben az együttműködés, különösen az információcsere iránti felkérés visszautasításra került, vagy arra a megkeresett hatóságok nem reagáltak ésszerű időn belül, és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően kérhetik a Hatóság segítségét. Az ilyen esetekben az EBA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

4. Ha a fogadó tagállamnak egyértelmű és bizonyítható alapja van arra a megállapításra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján vagy egy fióktelepén keresztül a területén tevékenykedő valamely hitelközvetítő megszegi az ebben az irányelvben meghatározott kötelezettségeit, ezen megállapításait a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elé terjeszti, amely meghozza a megfelelő intézkedéseket. Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által hozott intézkedések ellenére a hitelközvetítő továbbra is olyan módon jár el, amely egyértelműen sérti a fogadó tagállam fogyasztóinak érdekeit vagy a piacok rendezett működését, a következők alkalmazandók:

a) A fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően meghozza a fogyasztók és a piacok megfelelő működésének védelméhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedést, többek között annak megakadályozásával, hogy a szabálysértő hitelközvetítő a területükön bármilyen további ügyletet kezdeményezhessen. Az ilyen intézkedésekről a Bizottságot késedelem nélkül tájékoztatni kell.

b) Emellett a fogadó tagállam illetékes hatósága az EBH-hoz utalhatja az ügyet és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti annak segítségét. Ebben az esetben az EBH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

23. cikkNem-hitelintézetek engedélyezése, nyilvántartásba vétele és felügyelete

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikk i) pontjában említett nem-hitelintézetek a 4. cikkben meghatározott illetékes hatóság általi megfelelő engedélyezés, nyilvántartásba vétel és felügyelet tárgyát képezzék.

10. fejezetZáró rendelkezések

24. cikkSzankciók

1. Az engedély visszavonására irányuló eljárások, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók megállapítására irányuló jogának sérelme nélkül a tagállamok nemzeti jogukkal összhangban biztosítják, hogy meg lehessen hozni a szükséges közigazgatási intézkedéseket, illetve közigazgatási szankciókat lehessen kiszabni azon személyekkel szemben, akik felelősek az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések be nem tartásáért. A tagállamok biztosítják, hogy ezen intézkedések hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

Azon konkrét esetekre, amelyekben a fogyasztók tudatosan hiányos vagy helytelen információt szolgáltatnak a pozitív eredményű hitelképességi vizsgálat érdekében, ha a hiánytalan és helyes információk negatív hitelképességi vizsgálatot eredményeztek volna, és ezt követően nem képesek teljesíteni a megállapodás feltételeit, a tagállamok szankciókat írnak elő, és meghoznak minden szükséges intézkedést a szankciók végrehajtásának biztosítására.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság nyilvánosságra hozzon minden olyan intézkedést vagy szankciót, amelyet az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések megsértése miatt kiró, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.

25. cikkVitarendezési mechanizmusok

1. A tagállamok biztosítják a hitelezők és fogyasztók, valamint a hitelközvetítők és fogyasztók közötti, az ezen irányelv alapján megállapított jogokat és kötelezettségeket érintő viták peren kívüli rendezésére vonatkozó megfelelő és hatékony panasz- és jogorvoslati eljárások létrehozását, adott esetben létező testületek felhasználásával. A tagállamok ezenkívül biztosítják, hogy az összes hitelező és hitelközvetítő csatlakozzon egy vagy több ilyen, panasz- és jogorvoslati eljárást végrehajtó testülethez.

2. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a testületek aktívan együttműködjenek a határokon átnyúló viták megoldásában.

26. cikkA felhatalmazás gyakorlása

1. A Bizottság felhatalmazást kap a 6. cikk (4) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében a 14. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás az ezen irányelv hatályba lépését követő határozatlan időtartamra szól.

2. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

3. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 27. és a 28. cikk határozza meg.

27. cikkA felhatalmazás visszavonása

1. Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (4) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 9. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében, a 14. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást.

2. A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény legkésőbb a végleges határozat meghozatala előtt egy hónappal tájékoztatja a másik jogalkotót és a Bizottságot arról, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról és milyen indokok alapján kíván határozni.

3. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

28. cikkKifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

1. Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam egy hónappal meghosszabbodik.

2. Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép. Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

3. Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel az elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

29. cikk Az irányelv kötelező jellege

1. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók ne mondhassanak le a nemzeti jog ezen irányelvet végrehajtó vagy annak megfelelő rendelkezéseiben rájuk ruházott jogokról.

2. A tagállamok továbbá biztosítják, hogy az általuk ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések a megállapodások szövegezéséből adódóan ne legyenek megkerülhetők, különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodások olyan hitelmegállapodásokba történő integrálásával, amelyek jellege vagy célja lehetővé teszi az irányelv alkalmazásának megkerülését.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogának a hitelmegállapodásra alkalmazandó jogként történő kiválasztásával a fogyasztók ne veszítsék el az ezen irányelvben biztosított védelmet.

30. cikkÁtültetés a nemzeti jogba

1. A tagállamok legkésőbb [2 évvel a hatálybalépés után]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket [a hatálybalépést 2 évvel követő dátum]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

31. cikkFelülvizsgálat

A Bizottság ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt év elteltével felülvizsgálatot hajt végre. A felülvizsgálat figyelembe veszi a rendelkezések fogyasztókat és belső piacot érintő eredményességét és megfelelőségét.

A felülvizsgálat kiterjed a következőkre:

a) a fogyasztók európai szabványosított információs adatlappal való megelégedettségének értékelése;

b) a szerződéskötést megelőző egyéb tájékoztatás;

c) a hitelközvetítők és hitelezők által határokon átnyúlóan végzett tevékenységek elemzése;

d) a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézetek piaca fejlődésének elemzése;

e) további intézkedések, többek között a lakóingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó nem-hitelintézetek számára kibocsátott útlevél szükségességének értékelése;

f) a hitelmegállapodások szerződéskötést követő szakasza tekintetében jogok és kötelezettségek bevezetésének szükségességére vonatkozó vizsgálat;

g) a kisméretű vállalkozásokra való hatálykiterjesztés szükségességének értékelése.

32. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

33. cikk

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. melléklet A teljeshiteldíj-mutató kiszámítása

I. Az egyrészről a lehívások, másrészről a visszafizetések és díjak egyenlőségét kifejező alapegyenlet.

A teljeshiteldíj-mutatót (THM) megállapító alapegyenlet éves alapon egyenletbe állítja egyrészről a lehívások teljes jelenértékét, másrészről a visszafizetések és a díjfizetések teljes jelenértékét, azaz:[pic]ahol

- X a THM,

- m az utolsó lehívás száma,

- k a lehívás száma, ezért 1 ≤ k ≤ m,

- Ck a k-adik lehívás összege,

- tk az első lehívás időpontja és minden egyes ezt követő lehívás időpontja közötti időtartam, években és töredékévekben kifejezve, ezért t1 = 0,

- m' az utolsó visszafizetés vagy díjfizetés száma,

- l a visszafizetés vagy díjfizetés száma,

- Dl a visszafizetés vagy díjfizetés összege,

- sl az első lehívás időpontja és minden egyes visszafizetés vagy díjfizetés időpontja közötti időtartam, években és töredékévekben kifejezve.

Megjegyzések:

a) A mindkét fél által különböző időpontokban fizetendő összegek nem szükségszerűen egyenlők és nem szükségszerűen kell ezeket egyenlő időközönként megfizetni.

b) A kiindulási időpont az első lehívás időpontja.

c) Az időpontok közötti, a számításokban használt időtartamokat években vagy töredékévekben kell kifejezni. Egy évet 365 napból (vagy szökőév esetén 366 napból), 52 hétből vagy tizenkét egyenlő hosszúságú hónapból állónak kell tekinteni. Egy ilyen hónapot 30,41666 napból (vagyis 365/12 napból) állónak kell tekinteni függetlenül attól, hogy szökőévről van-e szó.

d) A számítás eredményét legalább egy tizedesnyi pontossággal kell kifejezni. Ha a következő tizedeshelyen álló számjegy 5-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, az adott tizedeshelyen lévő számjegyet eggyel növelni kell.

e) Az egyenlet átírható egy egységes összeg és a pénzáramlás fogalmának felhasználásával (Ak), ami lehet pozitív vagy negatív, más szóval megfizetett vagy megkapott az 1 és k közötti időszakok során, években kifejezve, azaz:[pic]ahol „S” a pénzáramlás jelenlegi egyenlege. A kétirányú pénzáramlás egyenlősége esetén ennek értéke nulla.

II. További feltevések a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához

a) Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó szabadon hívhatja le a hitelt, a teljes hitelösszeget azonnal és teljes egészében lehívottnak kell tekinteni.

b) Ha a hitelmegállapodás különböző módokat biztosít a lehívásra, amelyekhez különböző díjak és hitelkamatlábak kapcsolódnak, a teljes hitelösszeget a legmagasabb, az adott hitelmegállapodás szerinti leggyakoribb ügyletkategóriára alkalmazandó díj és hitelkamatláb mellett lehívottnak kell tekinteni.

c) Ha a hitelmegállapodás értelmében a fogyasztó általánosságban szabadon hívhatja le a hitelt, de a megállapodás a lehívás különböző módjai tekintetében összegre vagy időtartamra vonatkozó korlátokat határoz meg, a hitelösszeget a megállapodásban említett legkorábbi időpontban és az említett lehívási korlátok szerint lehívottnak kell tekinteni.

d) Ha a visszafizetés ütemezése nincs rögzítve , azt a feltevést kell alkalmazni, hogy:

i. i. a hitelt húszéves időszakra nyújtják, és

ii. a hitelt 240 egyenlő részletben és havonta fizetik vissza.

e) Ha a visszafizetés ütemezése rögzítve van, de a visszafizetések összege rugalmas, az egyes visszafizetések összegét a megállapodás által lehetővé tett legalacsonyabbnak kell tekinteni.

f) Eltérő rendelkezés hiányában, amennyiben a hitelmegállapodás egynél több visszafizetési időpontról rendelkezik, a hitelt hozzáférhetővé kell tenni, a visszafizetéseket pedig a megállapodásban előírt legkorábbi időpontban teljesíteni kell.

g) Amennyiben a hitel felső összeghatáráról még nem született megállapodás, azt 180 000 EUR-nak kell tekinteni.

h) Áthidaló hitel esetében a teljes hitelösszeget teljes egészében, a hitelmegállapodás teljes időtartamára vonatkozóan lehívottnak kell tekinteni. Ha a hitelmegállapodás időtartama nem ismeretes, a teljeshiteldíj-mutatót azzal a feltevéssel kell kiszámítani, hogy a hitel időtartama három hónap.

i) Ha egy korlátozott időszakra vagy összegre eltérő kamatlábakat és díjakat kínálnak, a kamatlábat és a díjakat a hitelmegállapodás teljes időtartama tekintetében a legmagasabbnak kell tekinteni.

j) Olyan hitelmegállapodások esetében, amelyek tekintetében rögzített hitelkamatlábat állapítanak meg a kezdeti időszakra, amely időszak végén új hitelkamatláb kerül meghatározásra, amelyet ezt követően a megállapodás szerinti mutatónak megfelelően, rendszeres időközönként kiigazítanak, a teljeshiteldíj-mutatót azon feltevés alapján kell kiszámítani, hogy a rögzített hitelkamatláb hatálya alá tartozó időszak végén a hitelkamatláb azonos a teljeshiteldíj-mutató – a megállapodás szerinti mutatónak az adott időpontban érvényes értékén alapuló – kiszámításának időpontjában érvényes hitelkamatlábbal.

II. mellékletEurópai szabványosított információs adatlap

A. RÉSZ

Az európai szabványosított információs adatlapon az ebben a mintában megadott szöveget kell megjeleníteni. A szögletes zárójelben lévő tájékoztatás helyére a megfelelő adatokat kell beírni. Az európai szabványosított információs adatlap kitöltési útmutatója a B. részben található.

Ahol az „adott esetben” kifejezés van feltüntetve, a hitelezőnek akkor kell kitöltenie a rovatot, ha az információ az adott hiteltermék szempontjából lényeges. Ha az információ nem lényeges, a hitelező törli a kérdéses információt, vagy a teljes szakaszt. Ez utóbbi esetben az európai szabványosított információs adatlap szakaszainak számozását megfelelően ki kell igazítani.

Az alábbi tájékoztatást egyetlen dokumentumban kell rendelkezésre bocsátani. A használt betűtípusnak világosan olvashatónak kell lennie. Félkövérítést, árnyékolást vagy nagyobb betűméretet a kiemelendő információk esetében kell használni.

Az európai szabványosított információs adatlap mintája

(Bevezető szöveg |

Ez a dokumentum [aktuális dátum]-án/-én készült válaszul az Ön tájékoztatás iránti kérelmére. Ez a dokumentum nem kötelezi a hitelezőt a hitel jóváhagyására. A dokumentum az Ön által rendelkezésre bocsátott információk és a pénzügyi piacon jelenleg fennálló feltételek alapján készült. Az információ [érvényesség dátuma]-ig érvényes. Ezt az időpontot követően az információk a piaci feltételek függvényében változhatnak. |

1. Hitelező |

[Név] [Postai cím] [Telefonszám] [E-mail cím] [Internetcím] Felügyeleti hatóság: [A felügyeleti hatóság neve és internetcíme] Kapcsolattartó: [A kapcsolattartó teljes körű elérhetőségi adatai] |

2. A hitel fő jellemzői |

A nyújtott hitel összege és pénzneme: [érték] [pénznem] (Adott esetben) “Ez nem egy [nemzeti pénznem] hitel”. A hitel futamideje: [futamidő] [A hitel típusa] [Az alkalmazandó kamatláb típusa] A visszafizetendő teljes összeg [A rendelkezésre álló maximális hitelösszeg az ingatlan értékéhez viszonyítva]: (Adott esetben) [Biztosíték] |

3. Kamatláb |

A THM a hitel teljes díja éves százalékban kifejezve. A THM segít a különböző ajánlatok összehasonlításában. Az Ön hitelére érvényes THM [THM]. Az alábbiakat tartalmazza: Kamatláb [százalékos érték] [A THM egyéb összetevői] |

4. A részletfizetések gyakorisága és száma |

A részletfizetések gyakorisága: [gyakoriság] A részletfizetések száma: [szám] |

5. Az egyes törlesztőrészletek összege |

[összeg] [pénznem] (Adott esetben) Az Ön [a hitel pénzneme]-ban/-ben teljesített részletfizetéseinek a(z) [nemzeti pénznem]-ra/-re való átváltásához használt árfolyam a(z) [az árfolyamot közzétevő intézmény neve] által [dátum]-án/-én közzétett árfolyam. |

6. Szemléltető törlesztési táblázat |

Ez a tábla megmutatja a [gyakoriság] fizetendő összeget. A törlesztőrészletek ([vonatkozó szám] oszlop) a kamatfizetések ([vonatkozó szám] oszlop), a kifizetett tőke ([vonatkozó szám] oszlop) és adott esetben egyéb költségek ([vonatkozó szám] oszlop) összegéből állnak. Adott esetben, Az egyéb költségek oszlopban szereplő költségek [költségek felsorolása]-hoz/-hez/-höz kapcsolódnak. A fennmaradó tőke ([vonatkozó szám] oszlop) az egyes törlesztőrészletek után megmaradt visszafizetendő hitelösszeg. [A hitel összege és pénzneme] [A hitel futamideje] [Kamatláb] [Táblázat] (Adott esetben) [Figyelmeztetés, hogy a törlesztőrészletek változhatnak] |

7. További kötelezettségek és költségek |

A hitelfelvevőnek a következő feltételeket kell teljesítenie, hogy az ebben a dokumentumban ismertetett feltételekkel juthasson hitelhez: [Kötelezettségek] (Adott esetben) Kérem, vegye figyelembe, hogy az ebben a dokumentumban ismertetett hitelfeltételek (a kamatlábat is beleértve) változhatnak, ha nem tesz eleget ezeknek a kötelezettségeknek. A [gyakoriság] törelesztőrészletekbe foglalt költségek mellett ez a hitel a következő költségekkel jár: Egyszer fizetendő költségek Rendszeresen fizetendő költségek Kérem, győződjön meg arról, hogy tisztában van az ezzel a hitellel kapcsolatos összes egyéb adóval és költséggel (pl. közjegyzői díj). |

8. Lejárat előtti visszafizetés |

(Adott esetben) Nincs lehetősége visszafizetni ezt a hitelt annak lejárta előtt. (Adott esetben) Lehetősége van teljesen vagy részlegesen visszafizetni ezt a hitelt annak lejárta előtt. (Adott esetben) [Feltételek] [Eljárás] (Adott esetben) Kilépési díj: (Adott esetben) Amennyiben úgy dönt, hogy lejárat előtt visszafizeti ezt a hitelt, kérem vegye fel a kapcsolatot velünk, hogy pontosan megállapítsuk a lejárat előtti visszafizetés időpontjában esedékes kilépési díjat. |

(Adott esetben) 9. Elállási jog |

A hitelfelvevőnek a hitelmegállapodás aláírását követően [az elállási időtartam hossza] belül joga van elállni a megállapodástól. |

10. Belső panaszkezelő rendszer |

[Az érintett részleg neve] [Postai cím] [Telefonszám] [E-mail cím] Kapcsolattartó: [elérhetőségi adatok] |

11. Külső panaszkezelő szerv |

Ha a hitelezővel eredménytelen volt a vitás ügyek rendezése, a hitelfelvevőnek lehetősége van panasszal fordulni a következő szervhez: [A panaszkezelő szerv neve [Postai cím] [Telefonszám] [E-mail cím] |

12. A hitelhez kapcsolódó kötelezettségek nemteljesítése: következmények a hitelfelvevőre nézve |

[A nemteljesítés típusai] [Pénzügyi és/vagy jogi következmények] Amennyiben nehézségei támadnak a havi törlesztőrészletek fizetésével kapcsolatosan, kérjük, mielőbb keressen fel minket, hogy megfelelő megoldást találjunk a problémájára. |

(Adott esetben) 13. Távértékesítéssel történő forgalmazás esetén nyújtandó kiegészítő információk |

(Adott esetben) Az a jog, amely alapján a hitelszerződés létrejöttét megelőzően a hitelező kapcsolatot teremtett Önnel [alkalmazandó jog]. Az információk és a szerződési feltételek [nyelven] kerülnek meghatározásra. A hitelmegállapodás futamideje alatt az Ön hozzájárulásával a [… nyelven / nyelveken] kívánunk Önnel kapcsolatot tartani. |

14. Kockázatok és figyelmeztetések |

Felhívjuk figyelmét a jelzáloghitel felvételével járó kockázatokra. (Adott esetben) E hitel kamatlába nem marad fix a hitel teljes futamideje alatt. (Adott esetben) Ez nem egy [nemzeti pénznem] hitel. Felhívjuk figyelmét, hogy az egyes törlesztőrészletek alkalmával Ön által fizetendő [nemzeti pénznem] összeg a [a hitel pénzneme/nemzeti pénznem] árfolyamnak megfelelően változik. (Adott esetben) Ez egy csak kamattörlesztést igénylő hitel. Ez azt jelenti, hogy a hitel futamideje alatt Önnek elegendő tőkét kell felhalmoznia ahhoz, hogy a futamidő lejártakor vissza tudja fizetni a hitelösszeget. Egyéb adókat és költségeket (adott esetben), például közjegyzői díjat is kell fizetnie. A z Ön jövedelme változhat. Kérjük, vegye figyelembe, hogy ha jövedelme csökken, még mindig képes lesz-e kifizetni a [gyakoriság] törlesztőrészleteit. (Adott esetben) Otthonát a hitelező birtokába adhatják, ha nem tudja fizetni a részleteket. |

B. RÉSZ

Az európai szabványosított információs adatlap kitöltési útmutatója

Az európai szabványosított információs adatlap kitöltésekor a következő utasításokat kell követni:

„Bevezető szöveg” szakasz

(1) Az érvényesség dátumát megfelelően ki kell emelni.

„1. Hitelező” szakasz

(1) A hitelező neve, telefonszáma, postai címe és internetcíme a hitelező székhelyére vonatkozik A hitelnyújtási tevékenység felügyeletéért felelős hatóságot kell feltüntetni.

(2) A kapcsolattartóra vonatkozó adatok megadása opcionális.

(3) A 2002/65/EK irányelv 3. cikkével összhangban, ha az ügyletet távolból kínálják, a hitelezőnek adott esetben meg kell adnia a hitelfelvevő lakóhelye szerinti tagállamban lévő képviselőjének nevét és postai címét. A hitelnyújtó képviselője telefonszámának, e-mail címének és internetcímének megadása opcionális.

(4) A 2002/65/EK irányelv 3. cikkével összhangban, ha az ügyletet távolból kínálják, a hitelezőnek meg kell adnia a cégnyilvántartás nevét, ahová a hitelezőt bejegyezték, valamint nyilvántartási számát, vagy a nyilvántartásban való azonosítás ezzel egyenértékű módját.

„2. A hitel fő jellemzői” szakasz

(1) A hitel időtartamát években vagy hónapokban kell megadni, attól függően, hogy melyik relevánsabb. Ha a hitel időtartama változhat a szerződés futamideje alatt, a hitelezőnek el kell magyaráznia, hogy ez mikor és milyen körülmények között fordulhat elő.

A hitel típusának ismertetésénél egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a tőkét és a kamatot hogyan kell törleszteni a hitel futamideje alatt (azaz állandó, progresszív vagy regresszív törlesztés).

(2) Ebben a szakaszban azt is el kell magyarázni, hogy a kamatláb rögzített vagy változó, és adott esetben ismertetni kell az időtartamokat, amelyek során rögzített marad; a későbbi módosítások gyakoriságát és a kamatláb változékonyságára vonatkozó korlátok, például felső vagy alsó határértékek létezését. El kell magyarázni a kamatláb módosításához használt képletet. A hitelezőnek azt is fel kell tüntetnie, hogy hol található további információ a képletben használt mutatókról vagy értékekről. Ha a hitel pénzneme eltér a nemzeti pénznemtől, a hitelezőnek tájékoztatás kell adnia az árfolyam-különbözetek kiszámításához használt képletről és a kiigazítás gyakoriságáról.

(3) A visszafizetendő teljes összeget a hitelösszeg és a hitel teljes költségének összegeként kell kiszámítani.

(4) „A rendelkezésre álló maximális hitelösszeg az ingatlan értékéhez viszonyítva” sorban a hitel/érték arányt kell megadni. Ezt az arányt egy példa kíséri, amely abszolút értékben megadja az egy adott ingatlanérték mellett felvehető maximális összeget.

(5) Ha a hitelt az ingatlanra bejegyzett jelzálog vagy más általánosan használt garancia biztosítja, a hitelező felhívja erre a hitelfelvevő figyelmét.

„3. Kamatláb” szakasz

(1) A kamatláb mellett fel kell sorolni a THM által tartalmazott minden egyéb költséget (név és százalékban megadott érték). Ha nem lehetséges vagy nincs értelme minden egyes költség százalékos arányát megadni, a hitelező egy általános százalékos értéket ad meg.

„4. A részletfizetések gyakorisága és száma” szakasz

(1) Ha a részletfizetéseket rendszeres időközönként kell teljesíteni, meg kell adni a részletfizetések gyakoriságát (például havi). Ha a részletfizetések gyakorisága szabálytalan lesz, ezt egyértelműen el kell magyarázni a hitelfelvevőnek. A részletfizetések feltüntetett számának a hitel teljes időtartamát le kell fednie.

„5. Az egyes törlesztőrészletek összege” szakasz

(1) A hitel pénznemét egyértelműen fel kell tüntetni.

(2) Ha a törlesztőrészletek összege a hitel futamideje alatt változhat, a hitelezőnek meg kell határoznia azt az időtartamot, amely során a kezdeti törlesztőrészlet érvényes marad, valamit meg kell adnia, hogy később mikor és milyen gyakorisággal változik a törlesztőrészlet.

(3) Ha a hitel pénzneme eltér a hitelfelvevő nemzeti pénznemétől, a hitelező számszerű példákat ad meg, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a vonatkozó árfolyam változása hogyan hathat a törlesztőrészletek összegére. A szemléltetett árfolyamváltozásnak valószerűnek, szimmetrikusnak kell lennie, és legalább annyi kedvezőtlen, mint kedvező esetet kell magában foglalnia.

(4) Ha a törlesztőrészletek kifizetéséhez használt pénznem eltér a hitel pénznemétől, egyértelműen fel kell tüntetni az alkalmazandó átváltási árfolyamot. Az árfolyam feltüntetésének magában kell foglalnia az átváltási árfolyamot közzétevő intézmény nevét és az alkalmazandó árfolyam kiszámításának időpontját.

„6. Szemléltető törlesztési táblázat” szakasz

(1) Ha a kamat a hitel futamideje alatt változhat, a hitelezőnek a kamatláb megnevezése után fel kell tüntetnie azt az időtartamot, amely során ez a kezdeti kamatláb érvényes marad

(2) Az ebbe a szakaszba foglalandó táblázatnak a következő oszlopokból kell állnia: „részletfizetés időpontja”, „törlesztőrészlet összege”, „törlesztőrészletenként fizetendő kamat”, „a törlesztőrészletben foglalt egyéb költségek” (adott estben), „törlesztőrészletenként visszafizetett tőke” és „az egyes törlesztőrészletek után fennmaradó tőke”.

(3) A visszafizetés első évére vonatkozóan minden egyes törlesztőrészlet esetében meg kell adni ezeket az információkat, és ezen első év végén minden egyes oszlopnál fel kell tüntetni a részösszeget. A következő évekre vonatkozóan az adatokat meg lehet adni éves alapon. A táblázat végéhez egy „mindösszesen” sort kell fűzni, és minden oszlop esetében meg kell adni a teljes összeget. A hitelfelvevő által fizetett teljes összeget (azaz a „törlesztőrészlet összege” oszlop teljes összegét) világosan ki kell emelni és ekként kell bemutatni.

(4) Ha a kamatláb módosul, és a törlesztőrészletek egyes módosításokat követő összege nem ismert, a hitelező a hitel teljes időtartamára vonatkozóan feltüntetheti ugyanazt a törlesztőrészlet-összeget a törlesztési táblázatban. Ilyen esetben a hitelező erre felhívja a hitelfelvevő figyelmét úgy, hogy az ismert összegeket vizuálisan megkülönbözteti a feltételezettektől (például más betűtípus, szegélyek vagy árnyékolás alkalmazásával). Emellett egy világosan olvasható szöveggel el kell magyarázni, hogy a táblázatban feltüntetett összegek mely időszakokban változhatnak és miért. A hitelezőnek továbbá meg kell adnia: 1. adott esetben az alkalmazandó felső és alsó értékhatárokat; 2. egy példát arról, hogy a törlesztőrészlet összege hogyan változna, ha a kamatláb 1%-kal vagy – ha a kamatláb normál változásainak nagysága miatt az valószerűbb – annál magasabb százalékkal növekedne vagy csökkenne, és 3. ha van felső értékhatár, a törlesztőrészlet összegét a legrosszabb esetben.

„7. További kötelezettségek és költségek” szakasz

(1) A hitelezőnek ebben a szakaszban olyan kötelezettségeket kell feltüntetnie, mint az ingatlan biztosításának, életbiztosítás megkötésének vagy bármely más termék vagy szolgáltatás megvásárlásának a szükségessége. A hitelező minden kötelezettség tekintetében meghatározza, hogy a kötelezettséget ki felé és mikorra kell teljesíteni.

(2) A hitelező az egyes költségeket kategória szerint is felsorolja, feltüntetve azok összegét, valamint hogy kinek és mikor kell fizetni azokat. Ha az összeg nem ismert, a hitelező megadja a lehetséges tartományt vagy azt, hogy az összeget hogyan számolják ki.

„8. Lejárat előtti visszafizetés” szakasz

(1) Ha a hitel lejárat előtt visszafizethető, a hitelezőnek fel kell tüntetnie, hogy a hitelfelvevő ezt milyen esetleges feltételek mellett teheti meg. A hitelezőnek azt is fel kell tüntetnie, hogy a hitelfelvevőnek milyen lépéseket kell tennie a lejárat előtti visszafizetés kérelmezéséhez.

(2) Ha lejárat előtti visszafizetésre kilépési díjat alkalmaznak, a hitelezőnek fel kell hívnia erre a hitelfelvevő figyelmét, és meg kell adnia a díj összegét. Olyan esetekben, ha a kilépési díj összege különböző tényezők függvénye, mint például a visszafizetett összeg vagy a lejárat előtti visszafizetés időpontjában érvényes kamatláb, a hitelezőnek fel kell tüntetnie, hogy hogyan számítja ki a kilépési díjat. A hitelező ezt követően legalább két szemléltető példával mutatja be a hitelfelvevő számára a kilépési díj szintjét különböző lehetséges forgatókönyvek mellett.

„9. Elállási jog” szakasz

(1) Ha létezik elállási jog, a hitelező részletezi az erre a jogra vonatkozó feltételeket, az eljárást, amelyet a hitelfelvevőnek e jog gyakorlásához követnie kell, többek között a címet, amelyre az elállásról szóló értesítést küldeni kell, és (adott esetben) a kapcsolódó díjakat.

(2) A 2002/65/EK irányelv 3. cikkével összhangban, ha az ügyletet távolból kínálják, a fogyasztót tájékoztatni kell az elállási jog meglétéről vagy hiányáról.

(3) A 85/577/EGK irányelv 5. cikkével összhangban, ha az ügyletet üzlethelyiségen kívül kínálják, a fogyasztót tájékoztatni kell az elállási jog meglétéről.

„10. Belső panaszkezelő rendszer” szakasz

(1) A kapcsolattartóra vonatkozó adatok opcionálisak.

„11. Külső panaszkezelő szerv” szakasz

(1) A 2002/65/EK irányelv 3. cikkével összhangban, ha az ügyletet távolból kínálják, a hitelező azt is részletezi, hogy létezik-e peren kívüli panasz- és jogorvoslati mechanizmus a hitelfelvevő számára, és ha igen, elmagyarázza a hozzáférés módját.

„12. A hitelhez kapcsolódó kötelezettségek nemteljesítése: következmények a hitelfelvevőre nézve” szakasz

(1) Ha a hitelfelvevő hitelhez kapcsolódó kötelezettségei bármelyikének be nem tartása pénzügyi vagy jogi következményekkel járhat a hitelfelvevő számára, a hitelező ebben a szakaszban ismerteti a különböző lehetséges eseteket (például késedelmes fizetés/nemteljesítés, a „7. További kötelezettségek és költségek” szakaszban meghatározott kötelezettségek teljesítésének elmulasztása).

(2) A hitelező ezen esetek mindegyike tekintetében egyértelmű, könnyen érthető kifejezésekkel részletezi a szankciókat vagy következményeket, amelyek felmerülhetnek. A súlyos következményekre való hivatkozásokat ki kell emelni.

„13. Távértékesítéssel történő forgalmazás esetén nyújtandó kiegészítő információk” szakasz

(1) Adott esetben ez a szakasz a hitelmegállapodásra alkalmazandó jogra és/vagy az illetékes bíróságra vonatkozó rendelkezést tartalmaz.

„14. Kockázatok és figyelmeztetések” szakasz

(1) Minden felsorolt figyelmeztetést ki kell emelni.

(2) Adott esetben a hitelező ebben a szakaszban megismétli az általános kamatláb-módosítási szabályokat és kvantitatív példát ad meg arról, hogy hogyan növekednének a törlesztőrészletek, ha a hitelkamatláb X %-kal emelkedne (a „Szemléltető törlesztési táblázat” szakaszban elmagyarázottak szerint), és/vagy a legrosszabb esetben (ha felső határ érvényes a kamatláb változására).

[1] A hitelezők fogalma magában foglalja a hitelintézeteket és a nem-hitelintézeteket.

[2] Például devizaalapú hitelezés, jövedelemnyilatkozaton alapuló jelzálog.

[3] COM(2007) 807, 2007.12.18.

[4] Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez , COM(2009) 114, 2009.3.4.

[5] Hypostat 2008: A review of Europe’s Mortgage and Housing Markets (Az európai jelzálog- és ingatlanpiac áttekintése), European Mortgage Federation (Európai Jelzálog Szövetség),2009. november, 7., 70. és 71. o.

[6] HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

[7] HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

[8] HL L 95., 1993.4.21., 29. o.

[9] Európai megállapodás a lakáshitelekre vonatkozó szerződéskötés előtti információkról szóló önkéntes magatartási kódexről, 2001.3.5.

[10] HL L 69., 2001.3.10., 25. o.

[11] HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

[12] HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[13] A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelv.

[14] COM(2007) 807, 2007.12.18.

[15] http://ec.europa.eu/internal_market/finances/committees/index_en.htm#package

[16] HL L 9., 2003.1.15., 3. o.

[17] HL C XX, XX., xx. o.

[18] HL C XX, XX., xx. o.

[19] HL C XX, XX., xx. o.

[20] HL C XX, XX., xx. o.

[21] HL C XX, XX., xx. o.

[22] HL C XX, XX., xx. o.

[23] HL C XX, XX., xx. o.

[24] COM(2007) 807, 2007.12.18.

[25] Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez , COM(2009) 114, 2009.3.4.

[26] HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

[27] HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

[28] HL L 271., 2002.10.9., 16. o.

[29] HL L 372., 1985.12.31., 31. o.

[30] HL L 9., 2003.1.15., 3. o.

[31] HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[32] HL L 69., 2001.3.10., 25. o.

[33] HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[34] HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[35] HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

[36] HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

[37] HL L 193., 1993.7.18., 1. o.

[38] HL L 149., 2005.6.11., 22. o.