This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011DC0743
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS The Global Approach to Migration and Mobility
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés
/* COM/2011/0743 végleges */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés /* COM/2011/0743 végleges */
Bevezetés A globalizáció, a demográfiai változás és a
társadalom átalakulása kihat az Európai Unióra, annak tagállamaira, és a világ
országaira. Az Egyesült Nemzetek értékelése szerint világszerte 214 millió
nemzetközi migránssal, és további 740 millió belső migránssal lehet számolni, 44
millió személyt pedig lakóhelye elhagyására kényszerítettek. Becslések szerint 50
millió szabálytalan jogállású ember él és dolgozik külföldön[1]. A globális szinten
folytatott párbeszéd választ adhat a közös kihívások és aggodalmak egy
részére. Mindazonáltal az egyes egyének és érdekeltek regionális, nemzeti
és helyi szinten használják ki a migrációban és a mobilitásban rejlő
lehetőségeket. A migráció ma egyértelműen kiemelt helyet
foglal el az Európai Unió politikai ütemtervében. Az arab tavasz és a
dél-mediterrán térség 2011. évi eseményei tovább nyomatékosították, hogy az
EU-nak koherens és átfogó migrációs politikára van szüksége. A Bizottság
2011. május 4-i és 24-i közleményeiben[2]
már előterjesztett egy sor, migrációra, mobilitásra, integrációra és nemzetközi
védelemre vonatkozó szakpolitikai javaslatot és operatív intézkedést. Az
Európai Tanács az idei év júniusában teljes mértékben támogatta az említett
javaslatokat[3],
és azóta az EU azonnali intézkedéseket tett annak révén, hogy október
elején a migrációról, a mobilitásról és a biztonságról szóló párbeszédet
kezdett Tunéziával és Marokkóval, továbbá megtette a szükséges
előkészületeket az Egyiptommal folytatandó párbeszéd elindítására.
Hasonló párbeszédre kerül majd sor a dél-mediterrán régió egyéb országaival is,
elsősorban Líbiával, amint a politikai helyzet lehetővé teszi. A
párbeszéd keretében az EU-nak és a partnerországoknak lehetőségük nyílik arra,
hogy átfogóan megvitassák a migrációs áramlások és a személyek mozgásának
igazgatása terén kialakítandó, mobilitási partnerségek létrehozását
célzó esetleges együttműködés valamennyi vetületét. Május 4-i közleményében a Bizottság kiemelte,
hogy az EU-nak meg kell erősítenie külső migrációs politikáját annak
révén, hogy olyan partnerségeket épít ki harmadik országokkal, amelyek az
együttműködést kölcsönösen előnyössé tévő módon kezelik a migrációval és
mobilitással kapcsolatos kérdéseket. E célból, valamint a Stockholmi Program és
a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv megvalósítása
érdekében[4],
az Európai Tanács júniusi következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy
nyújtsa be a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről szóló
értékelését, meghatározva a releváns harmadik országokkal folytatott
kapcsolataink következetesebb, szisztematikus és stratégiai szakpolitikai
keretének kialakítását szolgáló pályát. Ezen belül tegyen az Unió legfontosabb
partneri kapcsolatainak fejlesztésére irányuló konkrét javaslatokat, prioritást
biztosítva az Unió teljes közvetlen szomszédságának. Ezenfelül, a jelenlegi gazdasági válság és a
munkanélküliségi ráták ellenére, az európai országokban munkaerő-piaci hiány
jelentkezik, és egyes ágazatokban – például az egészségügyben, a tudomány és a
technológia terén – az üres álláshelyek nem tölthetők be belföldi munkaerővel.
Az európai népesség hosszú távú elöregedése miatt várhatóan felére csökken a
munkaképes korú népesség (20-64) és a 65 év felettiek aránya közötti különbség
a következő ötven évben. A migráció már jelenleg is kulcsfontosságú az Európai
Unióban; a nettó migráció 2010-ben 0,9 millió fővel, vagyis 62 %-kal járult
hozzá a teljes népességnövekedéshez. Valamennyi mutató azt jelzi, hogy egyes
újabb és a jövőben szükségessé váló különleges szakképzettségek csak az Unión
kívül lesznek fellelhetők[5]. E
feltételrendszerben fejlődött az EU migrációval kapcsolatos általános
megközelítése, annak 2005. évi elfogadása óta. A megközelítést úgy alakítottuk
ki, hogy kiegyensúlyozottan és átfogóan kezelje a migrációs összes
fontos vonatkozását, partnerségben a harmadik országokkal. Az általános
megközelítés értékelése 2011 első felében zajlott, egy nyilvános internetes
konzultáció, valamint a témának szentelt, konzultatív találkozók keretében[6]. A konzultációk megerősítették
az általános megközelítés többletértékét, és az általa elért értékes
eredményeket. Arra is rámutattak, hogy erősíteni kell az egyéb szakpolitikai
területekre is kiterjedő szakpolitikai összhangot, valamint javítani kell a
téma szerinti és a földrajzi egyensúlyt. Ezért az általános megközelítésnek
jobban kell tükröznie az Unió stratégiai célkitűzéseit, és – különösen a
déli és keleti szomszédokkal, Afrikával, a bővítés által érintett országokkal
és más stratégiai partnerekkel való – párbeszédre és együttműködésre vonatkozó
konkrét javaslatok formájában kell megjelenítenie azokat. Az EU-nak ki
kell igazítania szakpolitikai keretét annak érdekében, hogy élhessen a
megfelelően kezelt migráció által kínált előnyökkel, és választ adhasson a
változó migrációs tendenciák kihívásaira. E közlemény előterjeszti a
migrációval és a mobilitással kapcsolatos megújított általános
megközelítést, amelyet az említett célkitűzés elérése érdekében
alakítottunk ki.
1.
A legfontosabb célkitűzések
Az
általános megközelítésnek még inkább stratégiai jellegűvé és hatékonyabbá
kell válnia azáltal, hogy szorosabb kapcsolatokat és összhangot alakít ki a
vonatkozó uniós szakpolitikai területek, valamint az említett szakpolitikák külső
és belső dimenziói között. A harmadik
országbeli állampolgároknak az Unió külső határait átlépő mobilitása
stratégiai fontosságú ebben a vonatkozásban. A személyek széles körét felöleli,
pl. a rövid időtartamra beutazókat, a turistákat, diákokat, kutatókat,
üzletembereket vagy a látogató családtagokat. Így tehát sokkal tágabb fogalom,
mint a migráció. A mobilitás a vízumpolitika összefügg egymással, és körülbelül
11 millió vízumot adtak ki a schengeni vízumokat kibocsátó tagállamokban 2009-ben.
A vízumpolitika az előremutató mobilitáspolitika egyik hatásos eszköze, amint
azt a Bizottság 2011. május 4-i közleménye megállapította[7]. Itt az ideje tehát teljes
mértékben figyelembe venni a rövid távú tartózkodásra vonatkozó közös uniós
vízumpolitika, a tagállamok hosszú távú tartózkodással kapcsolatos nemzeti
szakpolitikái, valamint a migrációval kapcsolatos általános megközelítés
közötti kapcsolódási pontokat. Ez az alapvető oka, hogy a mobilitásra is
kiterjesztjük ezt a szakpolitikai keretet, kialakítva a migrációval és a
mobilitással kapcsolatos általános megközelítést (a továbbiakban: általános
megközelítés). Ezért
az EU által elindított, meglévő (és az esetleges jövőbeni) vízumpárbeszédeket
teljes körűen értékelni kell az általános megközelítés tágabb keretén
belül. A cél annak biztosítása, hogy a vízumkötelezettség enyhítése vagy
feloldása előtt a partnerországok teljesítsenek több konkrét értékelési
kritériumot, többek között a menekültügy, a határigazgatás és az illegális
migráció terén. E folyamat révén gondoskodhatunk arról, hogy biztonságos
környezetben folyjék a mobilitás. Az
általános megközelítésnek még szorosabban és szervesebben kell illeszkednie a külső
uniós politikákhoz. Az általános megközelítést a lehető legtágabb
összefüggésben kell meghatározni, hogy átfogó keretet képezzen az EU
külső migrációs politikája számára, kiegészítve az uniós külpolitika és
fejlesztési együttműködés egyéb, tágabb körű célkitűzéseit[8]. 2005 óta komoly előrelépésre
került sor ezen a téren, azonban további erőfeszítésekre van szükség annak
érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázzuk az említett szakpolitikák és a
kereskedelmi politika közötti valamennyi szinergiát. Az Uniónak és
tagállamainak olyan stratégiákat és programokat kell kidolgozniuk, amelyek koherens
és integrált módon kezelik a migrációt és a mobilitást, illetve a külpolitikai
és a fejlesztési célkitűzéseket. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)
létrehozatala elősegíti majd az Unió rendelkezésére álló különféle
szakpolitikák és eszközök következetes alkalmazását. A lehető leginkább egységessé kell tenni a
migrációval és a mobilitással kapcsolatos párbeszédeket, amelyek az
általános megközelítés hajtóerejét képezik. E párbeszédeket a kétoldalú
kapcsolatok és dialógus (pl.: stratégiai partnerségek, társulási megállapodások
vagy partnerségi és együttműködési megállapodások, együttműködési vegyes
tanácsok vagy JLS-albizottságok) tágabb keretének részeként fogják
lebonyolítani. Párbeszédeket kell folytatni a legfontosabb partnerországokkal a
regionális folyamatok keretében és kétoldalú/nemzeti szinten is.
Ezeket adott esetben a közös kül- és biztonságpolitikával összhangban kell
megvalósítani. A párbeszédek alapját a rendszeres politikai iránymutatás
képezi majd. Ez magas szintű és vezető tisztviselői találkozók, cselekvési
tervek, együttműködési eszközök és – adott esetben – ellenőrzési mechanizmusok
formájában valósul meg. Emellett az Európai Unió küldöttségei útján,
helyi szinten is folytatni kell párbeszédeket, különösen a
szakpolitikai/politikai párbeszéd keretében. A migráció és a mobilitás illeszkedik az Európa
2020 stratégia azon célkitűzéséhez, hogy elősegítsék az Unió
életképességét és versenyképességét. Európa számára stratégiai prioritás,
hogy olyan, az elvárásokhoz alkalmazkodni képes és a szükséges képzettséggel
rendelkező munkaerővel rendelkezzen, amely képes sikeresen megbirkózni a
kibontakozó demográfiai és gazdasági változásokkal. Emellett sürgősen javítani
kell a migránsok munkaerő-piaci integrációjára irányuló szakpolitikák
hatékonyságát. Felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni a meglévő
politikákat, mivel az Unió sürgető munkaerő-piaci kihívásokkal néz szembe,
különös tekintettel a szakképzett munkaerőhiányra, valamint a készségek és a
munkaerő-piaci igények közötti komoly eltérésekre. A szükségletek kielégítésére
és a legális migránsok integrációjának elősegítésére irányuló munkaerő-piaci
stratégiákat meg kell vitatni a tagállamokkal, valamint érvényesíteni kell
azokat az esetleges közös érdekeknek megfelelő területeken a partnerországokkal
folytatott párbeszéd során. Emellett párbeszédet kell folytatni a magánszektorral
és a munkáltatókkal is, annak feltárása érdekében, hogy mely okok nehezítik
egyes álláshelyek betöltését, és milyen lehetőségek vannak a
keresletorientáltabb legális bevándorlási politika kialakítására. Javítani kell
a szociális biztosítási és nyugdíjjogosultságok hordozhatóságát is, mivel
ez szintén elősegítheti a mobilitást és a körkörös migrációt, valamint
visszatarthat az illegális munkavégzéstől. A tagállamok között a harmadik
országokkal való szociális koordináció érdekében folytatott együttműködés
szorosabbra fűzése előmozdítja a fejlődést ezen a területen. A Bizottság 2012-ben
zöld könyvet kíván készíteni a gazdasági migráció dimenziójának az Unió
foglalkoztatásra és növekedésre vonatkozó stratégiai elképzeléseibe történő
hatékony beépítéséhez szükséges politikákról. Az oktatás és
a képzés döntő szerepet játszik a migránsok sikeres
társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésében. Ezért a migrációval és a
mobilitással összefüggésben több figyelmet kell szentelni az élethosszig tartó
tanulással kapcsolatos politikáknak. Ajánlások ·
A migrációval és a mobilitással kapcsolatos
általános megközelítést az EU külső migrációs politikája átfogó keretének kell tekinteni, és ennek megfelelően kell
előmozdítani. E politika a harmadik országokhoz fűződő valódi partneri
kapcsolatokra épül, továbbá átfogóan és kiegyensúlyozottan kezeli
a migrációval és mobilitással kapcsolatos kérdéseket. Az általános
megközelítésnek választ kell adnia az uniós migrációs politika előtt álló
lehetőségekre és kihívásokra, ugyanakkor pedig támogatnia kell a partnereket
abban, hogy a megfelelő regionális összefüggésrendszeren és kereten belül
kezeljék saját migrációval és mobilitással kapcsolatos prioritásaikat. ·
Az általános megközelítésnek átfogó keretet kell
biztosítania ahhoz, hogy a partnerországokkal folytatott szakpolitikai
párbeszéd és szoros gyakorlati együttműködés útján következetes és kölcsönösen
előnyös módon legyen kezelhető a migráció és a mobilitás. A megközelítést
szilárdan bele kell illeszteni az EU átfogó külpolitikai keretébe,
beleértve a fejlesztési együttműködést is, valamint összhangba kell
hozni azt az EU belső politikai prioritásaival. ·
Az általános megközelítés megvalósításának fő eszközéül
a migrációval és mobilitással kapcsolatos párbeszédek szolgálnak. E
párbeszédek alkotják azt az alapvető eljárást, amely révén az uniós migrációs
politika érvényesíthető az EU külső kapcsolataiban. Céljuk az információcsere,
a közös érdekek meghatározása, valamint olyan bizalom és elkötelezettség
kialakítása, amely alapot nyújt az EU és partnere(i) számára egyaránt
gyümölcsöző operatív együttműködéshez. ·
Az Európai Bizottságnak, az Európai Külügyi
Szolgálatnak (EKSZ) – így az Európai Unió küldöttségeinek – valamint az uniós
tagállamoknak, megfelelő intézményi hatásköreiken belül, együttesen kell
végrehajtaniuk az általános megközelítést.
2.
Elsőbbséget élvező témák
Napjaink világának szerves részét képezi, hogy
az emberek határokon átnyúló kapcsolatokat ápolnak az oktatás és képzés, a
kereskedelem és az üzleti élet, a kulturális cserék, a turizmus vagy a
családtagok meglátogatása révén. A harmadik országbeli állampolgárok migrációjának
és mobilitásának helyes igazgatása nap mint nap létrehozhat olyan értékeket,
amelyek emberek millióinak fejlődését segítik elő, növelheti az EU
versenyképességét és gazdagíthatja az európai társadalmakat. Mindezek miatt az
általános megközelítés az Unió és a tagállamok alapvető stratégiai érdekét
képezi. A magasan képzett munkaerő egyre inkább világméretűvé váló piacán már
most is erős verseny folyik a tehetségekért. A harmadik országokkal folytatott
párbeszéd és együttműködés során a migráció és a mobilitás kezelésekor azt a
szempontot is érvényesíteni kell, hogy elengedhetetlen a mozgások
szabályosságának fenntartása. Amennyiben nem működik megfelelően a
határellenőrzés, nem csökken az illegális migráció szintje, és nincs
hatékony visszatérési politika, az EU-nak nem áll módjában több lehetőséget
kínálni a legális migráció és mobilitás számára. Ezen nyugszik bármely
szakpolitikai keret hitelessége, és a migránsok jóléte és sikeres
beilleszkedése is nagyrészt ettől függ. Az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit
az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása érdekében. Az Unió a közös
felelősség, szolidaritás, és a kibővített gyakorlati együttműködés alapján
tovább javítja külső határainak hatékonyságát. Emellett megerősíti az operatív
együttműködést a partnerországokkal közös kapacitásépítés céljából. Az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet
kell vállalniuk a genfi menekültügy egyezményen alapuló globális
felelősségmegosztás előmozdításában is, szoros együttműködést folytatva az ENSZ
Menekültügyi Biztosságával, más érintett ügynökségekkel és harmadik
országokkal. Az EU már jelenleg is tevékenyen részt vesz a nemzetközi
védelem támogatásában, azonban a partnerekkel való kapcsolattartás során
nagyobb hangsúlyt kell fektetni a menekültügy külső dimenziójára. A
Tanács következtetései szintén kiemelték az uniós menekültügyi politika külső
dimenziójának megerősítése iránti elkötelezettséget, valamint hangsúlyozták a
regionális védelmi programok fontosságát ebben a tekintetben[9]. A migráció megfelelő irányítása széles körű fejlesztési
előnyökkel is jár majd. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a külföldön
szerezhető új szakképesítés és munkatapasztalat hozzájárul a migráns
háztartások jólétéhez. A migráció és a mobilitás a közvetlen külföldi
befektetések növelését és a kereskedelmi kapcsolatokat is előmozdíthatja,
különösen, ha szem előtt tartjuk a diaszpórák szerepét. Így tehát a migránsok
származási országainak, valamint a célországoknak is érdekében áll az
együttműködés annak érdekében, hogy optimalizálják a pénzátutalásokból,
valamint a know-how és az innovációk átadásából származó fejlesztési előnyöket.
Miközben teljes mértékben el kell ismerni és széles körű intézkedésekkel kell
támogatni a migránsok potenciális hozzájárulását származási országuk
fejlesztéséhez, erőfeszítéseket kell tenni az agyelszívás és az agypazarlás
megfékezése, valamint a tudásáramlás előmozdítása érdekében is. Az általános megközelítésnek ki kell terjednie
e négy témára; a legális migrációra és mobilitásra, az illegális
migrációra és az emberkereskedelemre, a nemzetközi védelemre és a menekültügyi
politikára, valamint a migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának
optimalizálására. E témáknak kell alkotniuk a megközelítés négy pillérét.
Amennyiben az Unió következetesebb szerepet vállal a migráció és a mobilitás
elősegítésében és irányításában, a mobilitás szempontjának meg kell
jelennie a legális migrációval, valamint a migrációval és a fejlesztéssel
kapcsolatos pillérben. Az emberkereskedelem kezelése alapvető fontosságú
kérdés, amelynek az illegális migrációval kapcsolatos pillér egyik szembetűnő
dimenziójává kell válnia. Az általános megközelítésen belüli átfogó
szemléletmód kialakításának célja indokolttá teszi, hogy a megközelítés egyik
pilléreként a nemzetközi védelem és a menekültügy nagyobb hangsúlyra
tegyen szert. Az általános megközelítésnek emellett a migránsokat
kell a középpontba állítania. A migráció irányítása lényegében véve nem
„áramlásokról”, „állományokról” és „útvonalakról”, hanem emberekről szól.
Relevanciájuk, hatékonyságuk és fenntarthatóságuk érdekében úgy kell
kialakítania szakpolitikákat, hogy választ adjanak az érintett személyek
törekvéseire és problémáira. Ezért meg kell erősíteni a migránsok helyzetét
azáltal, hogy hozzáférést biztosítunk számukra a lehetőségeikkel, jogaikkal és
kötelezettségeikkel kapcsolatos valamennyi szükséges információhoz. A Bizottság
létrehozta az uniós bevándorlási portált, hogy egyéb intézkedések
mellett ilyen információkat is biztosítson. A migránsok emberi jogai horizontális dimenziót képeznek, amelynek az általános megközelítés
mind a négy pillérében jelentősége van. Kitüntetett figyelmet kell szentelni a legkiszolgáltatottabb
migránsok – így pl.: a kísérő nélküli kiskorúak, a menedékkérők, a hontalan
személyek és az emberkereskedelem áldozatai – védelmének és helyzetük
megerősítésének. Mindez gyakran a migránsok származási országai számára is
prioritást jelent. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartása az
uniós migrációs politikák alapelemét képezi. Alaposan meg kell vizsgálni az
általános megközelítés keretében tett kezdeményezéseknek az alapvető jogokra
gyakorolt hatását. További lépések szükségesek abból a célból is, hogy az Unió
partnerei és a migránsok számára érthetővé váljon az uniós jogi keret, és ezen
belül az összevont az összevont engedélyről szóló új irányelv. A migránsokat a középpontba állító
megközelítést a diaszpórával, a migráns csoportokkal és az érintett
szervezetekkel folytatott intenzívebb párbeszéd révén kell kifejezésre
juttatni és végrehajtani. E párbeszédnek ki kell terjednie az Unión belüli, és
különösen a harmadik országokbeli migránsokkal kapcsolatos emberi jogi
kérdésekre. Az e témákban zajló együttműködést adott esetben össze kell
hangolni az általános megközelítés mind a négy pillérét érintő párbeszéddel és
együttműködéssel. Végezetül a Stockholmi Program olyan
világméretű kihívásként ismerte el az éghajlatváltozást, amely egyre
inkább meghatározza a migrációt és a lakóhely elhagyását, továbbá felkérte a
Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan elemzést erről a jelenségről, amely azt
az Európai Unióba irányuló bevándorlásra gyakorolt esetleges hatásainál tágabb
összefüggésben vizsgálja. Az általános megközelítés részének kell
tekinteni a környezeti okok által kiváltott migráció kezelését az
éghajlatváltozás káros hatásaihoz való alkalmazkodásra szolgáló eszközök
révén is. Ajánlások ·
Az általános megközelítést az alábbi négy,
egyaránt fontos pillérre kell építeni: (1) a
legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése; (2) az
illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és
visszaszorítása; (3) a
nemzetközi védelem előmozdítása, valamint a menekültügyi politika
külső dimenziójának erősítése; (4) a
migrációs és a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálása. ·
Az általános megközelítésnek a migránsokat kell
a középpontba állítania. Arra az elvre kell épülnie, hogy a migránsok
állnak az elemzés és valamennyi intézkedés középpontjában, és meg kell
erősíteni a helyzetüket, hogy igénybe vehessék a biztonságos mobilitást. ·
A migránsok emberi jogai horizontális kérdésként merülnek fel az általános megközelítés keretén
belül, mivel e dimenziónak mind a négy pillérében jelentősége van. Az általános
megközelítésnek erősítenie kell az alapvető jogok és a migránsok emberi
jogainak tiszteletben tartását, a származási, a tranzit-, és a célországokban
egyaránt.
3.
Földrajzi prioritások
Az általános megközelítés nem korlátozható
földrajzilag, mivel átfogó szemléletmódot és módszert alkot.
Régiónként eltérő viszont a megközelítés alkalmazásának foka és intenzitása,
valamint a felhasznált eszközcsomag. Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy
olyan koherens szemléletmód alapján alkalmazzák ezeket az eszközöket, amely
megfelel az uniós célkitűzéseknek és összhangban áll az Unió harmadik
országokkal folytatott átfogó politikai párbeszédével. A differenciálás elve
azt jelenti, hogy az EU szorosabb együttműködésre törekszik azokkal a
partnerekkel, amelyekkel közösek az érdekei, és amelyek készen állnak arra,
hogy kölcsönös kötelezettségeket vállaljanak az Unióval és annak tagállamaival.
Az új kezdeményezéseket az Unió jelenlegi regionális és kétoldalú prioritásai
alapján fogjuk értékelni. Regionális
párbeszédek Az idő előrehaladtával jelentős számú regionális
és szubregionális párbeszéd és együttműködési folyamat indult el.
Ezek némelyike az Unió közvetlen bevonása nélkül kezdődött, azonban fokozatosan
uniós dimenziót ért el. Más folyamatokban csak rendkívül kevés uniós tagállam
vesz részt; és ezek közül néhány átfedi egymást. Politikai, pénzügyi és emberi
erőforrási szempontból mindez nem tartható fenn. Jobban meg kell határozni a
földrajzi prioritásokat, összhangban az átfogó uniós külpolitikával,
valamint az Unió és tagállamai felé irányuló, tényleges migrációs
tendenciákkal. Az első kiemelt területet az uniós
szomszédságnak, különösen a dél-mediterrán térségnek[10] és a keleti partnerségnek[11] kell alkotnia. E térségekben a
migráció és a mobilitás dimenziói szorosan összekapcsolódnak a tágabb
politikai, gazdasági, szociális és biztonsági együttműködéssel, emellett
regionális keretben és kétoldalú szinten egyaránt párbeszédek folynak. Azt a
célt kell kitűzni, hogy módszeresen előrehaladjunk a kölcsönös bizalomra és
közös érdekekre épülő, erős és szoros partneri kapcsolatok kialakítása
terén, megnyitva az utat a regionális integráció továbbvitele előtt. Másrészt pedig a szélesebb földrajzi hatókörű
és célzottabb migrációs párbeszéd-folyamatok tekintetében, az Európai Uniótól
délre elterülő térségben prioritást kell biztosítania az EU és Afrika
közötti, migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos stratégiai
partnerségnek[12].
Keleti irányban a legfontosabb prioritást a prágai folyamatnak [13]kell képeznie. E két folyamatot
tovább kell erősíteni, mivel ezek képezik az általános megközelítés alapján
folytatott párbeszéd legfontosabb regionális kereteit. Mindezt megfelelő
támogatási programok segítségével is meg kell könnyíteni. Harmadrészt e regionális folyamatokat
kiegészítik majd a meglévő, konkrét szubregionális folyamatok, amelyeket
lehetőség szerint összhangba kell hozni az átfogó keretekkel. Délen
(Nyugat-Afrika esetében) ez a rabati folyamatot[14], valamint az Afrika
szarvánál /Kelet-Afrikában esetlegesen kialakítandó további (még
vizsgálandó) szubregionális keretet jelenti. Keleten meg kell szüntetni a prágai
és a budapesti folyamatok[15]
közötti átfedést, hogy földrajzilag még inkább egymást kiegészítővé
alakítsuk azokat. A budapesti folyamat felértékelődött az EU számára,
miután a török elnökség 2010-ben kezdeményezte, hogy a selyemút országaira
is terjesszék ki azt, mivel így egyedülálló platformmá vált, ahol nem hivatalos
párbeszédet folytathatunk a legfontosabb származási és tranzitországokkal. Itt
volna az ideje, hogy az e folyamat keretében kifejtett valamennyi tevékenység
hangsúlyát jól megtervezett módon kiterjesszük a selyemút országaira, valamint
esetleg egyéb ázsiai országokra. Végezetül intenzívebbé válik az EU, valamint
az afrikai, karibi és csendes-óceáni országcsoport közötti, migrációval
kapcsolatos párbeszéd (EU-AKCS párbeszéd). E dialógus arra fókuszál,
hogy megerősítsék a cotonoui együttműködési megállapodás 13. cikkének operatív
végrehajtását. Az EU, valamint Latin-Amerika és a karibi térség közötti,
rövidebb múltra visszatekintő migrációs párbeszédet (EU-LAK párbeszéd)
tovább kell folytatni annak érdekében, hogy kellő figyelmet fordíthassunk erre
az egyre fontosabbá váló régióra. Meg kell vizsgálni egy brüsszeli központú
fórum létrehozásának lehetőségeit abból a célból, hogy hatékonyabbá és
teljesebb körűvé alakítsuk az EU és az érintett ázsiai országok közötti
migrációs párbeszédet, mivel várhatóan növekedni fog az EU és Ázsia közötti,
migrációval kapcsolatos párbeszéd fontossága. Kétoldalú
párbeszédek Az Unió bővítése továbbra is egymástól
elkülönített ütemterv szerint zajlik, amely során egy kifejezetten erre
irányuló folyamat segíti elő, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt
országok hozzáigazítsák nemzeti politikáikat és jogi keretrendszerüket az uniós
vívmányokhoz. Törökország és a nyugat-balkáni országok szoros
partneri kapcsolatokat és együttműködést építenek ki az EU-val a migráció és a
mobilitás kérdéseiben. Már jelenleg is intenzív párbeszéd zajlik ezekkel az
országokkal a migrációs és mobilitási ügyekben, és ez a tényleges csatlakozásig
folytatódik majd. Oroszország
kulcsfontosságú partner az Unió számára. A közelmúltban komoly előrehaladást
értünk el a migrációs és a mobilitás terén azáltal, hogy létrehoztuk az
EU-Oroszország migrációs párbeszédet, és meghatároztuk a vízumliberalizációs
párbeszéd keretében megteendő közös lépéseket. A Bizottság javaslatot tesz a migrációs és
mobilitási párbeszéd, valamint az operatív együttműködés megerősítésére a
nagyméretű, globális/regionális jelentőségű keleti (India és Kína),
és déli (Nigéria és Dél-Afrika) gazdaságokkal, továbbá –
amennyiben megvalósítható – egyéb olyan fejlődő országokkal, amelyek az Unióval
közös, kölcsönös érdekeltségekkel rendelkeznek. Az ipari országokkal – így pl. az Egyesült
Államokkal, Kanadával és Ausztráliával – zajló párbeszéd során továbbra is
előtérbe helyezzük majd a migrációs és a mobilitás globális irányításával
kapcsolatos közös prioritásokra és stratégiákra vonatkozó információk cseréjét. Az általános megközelítésnek emellett még
inkább ki kell terjesztenie földrajzi hatókörét és érvényességét. Ennélfogva
nem összpontosíthat kizárólag az Unió területére irányuló migrációra, hanem
adott esetben a világ más térségeiben zajló régión belüli és régióközi
migrációt és mobilitást is kezelnie kell. Jóllehet ez a dimenzió nem
feltétlenül gyakorol közvetlen hatást az Unióra, előfordulhat, hogy mégis igen
érzékenyen érinti az EU partnereinek egy részét, és ezáltal az Unió ilyen
országokkal folytatott átfogó politikai párbeszédét és együttműködését is. Az általános megközelítés megfelelő keretet
biztosít ahhoz is, hogy meghatározzuk az Unió szerepét a globális migráció
és mobilitás irányításában. Az általános megközelítés lehetővé teszi az
Unió számára, hogy migrációval és mobilitással kapcsolatos ügyekben egységes
álláspontot képviseljen globális szinten, különösen a migrációval és
fejlesztéssel foglalkozó globális fórumon, miközben széles körű szövetségeket
alakít ki a 2013. évi és azt követő magas szintű ENSZ-párbeszéd
előkészítéseként. Ajánlások ·
Az általános megközelítésnek valóban
világméretűnek kell lennie. Világszerte folytatni kell a migrációs
kérdésekkel kapcsolatos párbeszédet és együttműködést az összes érdekelt és
fontos partnerrel, e partnerek és az Unió prioritásai alapján. ·
Az általános megközelítésnek továbbra is nagy
hangsúlyt kell fektetnie a regionális párbeszéd folyamataira. Ezek célja
a származási, tranzit- és célországok közötti párbeszéd és együttműködés
javítása, és kiterjednek valamennyi, a migráció és a mobilitás területére
tartozó kölcsönösen fontos kérdésre és témára. Jóllehet az uniós szomszédság
továbbra is a legfontosabb és szélesebb körű prioritás marad, déli irányban az Afrika-EU
partnerségnek kell az átfogó regionális keretet képeznie. Keleti irányban a
prágai folyamatnak kell betöltenie ezt a szerepet. A többi szubregionális
folyamatot összhangba kell ezzel hozni és le kell egyszerűsíteni. ·
Kétoldalú szinten az általános megközelítésnek
viszonylag kevés kulcsfontosságú partnerre kell összpontosítania. E kétoldalú
párbeszédek kiegészítik a regionális folyamatokat, továbbá – amennyiben
lehetséges – olyan megállapodásokhoz kell azokat kapcsolni, amelyek az Unió és
az érintett ország közötti együttműködés teljes körére kiterjednek. ·
Az általános megközelítés arra is alkalmas, hogy
kezelje a régión belüli migrációt és mobilitást a világ más
térségeiben, amennyiben a párbeszéd során megállapítják, hogy ez fontos
szerepet játszik a kitűzött célok elérésben. Az általános megközelítésnek azt
is lehetővé kell tennie az EU számára, hogy kezdeményezőbb szerepet tölthessen
be a világméretű migráció irányításában.
4.
Végrehajtási mechanizmusok
2005 óta közel 300
migrációval összefüggő projektet finanszíroztak harmadik országokban az Európai
Bizottság különféle tematikus és földrajzi pénzügyi eszközei keretében. Ezek
értéke 800 millió eurót tesz ki. Az említett projektek felölelik az Európai
Bizottság és az Egyesült Nemzetek ügynökségei, a Nemzetközi Migrációs Szervezet
(IOM), illetve a Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD)
legfontosabb közös kezdeményezéseit, amelyek a nemzetközi migrációs kérdések
széles körét érintik. Példát nyújtanak erre többek között a nyugat-balkáni és
ázsiai migrációs szolgáltatási és erőforrás központok, a migrációval foglalkozó
AKCS megfigyelőközpont, az afrikai és kelet-európai regionális védelmi programok,
valamint a kelet-európai (Moldova és Grúzia) és afrikai (Zöld-foki szigetek)
mobilitási partnerségek végrehajtását támogató számos projekt. Korábban az általános megközelítés főként az
alábbi néhány konkrét eszközre épült: a) migrációs profilok, amelyeket mostanra
világszerte több mint 70 országban alkalmaznak b) migrációs missziók, amelyekre
17 harmadik országban került sor, c) együttműködési platformok, amelyeket
korlátozott időre hoztak létre Etiópiában, valamint d) mobilitási partnerségek,
amelyeket Moldovában, a Zöld-foki szigeteken, Grúziában, és újabban
Örményországban indítottak útjára. Az említett eszközöket ugyan fokozatosan
fejlesztették ki, azonban eltérő a jelentőségük és fontosságuk, továbbá nem
állnak egyértelmű, logikus kapcsolatban egymással. Mindazonáltal az
Unió külső migrációs politikája az alábbiakra is épül: uniós jogszabályok és jogi
eszközök (eddig kilenc vízumkönnyítési és tizenhárom uniós visszafogadási
megállapodás, emellett a legális és az illegális migrációról szóló hét irányelv),
politikai eszközök (nagyszámú politikai párbeszéd, amelyeket gyakran
cselekvési tervek támasztanak alá), operatív támogatás és kapacitásépítés
(beleértve az uniós ügynökségeket, így például a Frontexet, az EMTH-t és az
ETF-et, valamint a technikai segítségnyújtási eszközöket, pl.: a MIEUX-t és a
TAIEX-et)[16],
valamint egy sor program és projekt támogatás, amelyeket sok érdekelt
számára elérhetővé tettek, beleértve a civil társadalmat, a migránsok
egyesületeit és a nemzetközi szervezeteket. Az általános
megközelítés a teljes említett eszközkészletre épül,
és azokat strukturáltan és módszeresen kell alkalmaznia. Minderre olyan, az
adott helyzethez igazított kétoldalú partnerségi keretek között kerül
sor, amelyet az Unió és az egyes érintett, elsőbbséget élvező országok fognak
megtárgyalni. E keretrendszerek közül az első a mobilitási
partnerség. A mobilitási partnerség túljutott a kísérleti szakaszon, és a
migráció és a mobilitás terén az Unió és partnerei között zajló együttműködés
legfontosabb kereteként kell továbbfejleszteni és előmozdítani, elsődleges
hangsúlyt helyezve az uniós szomszédság országaira. Amennyiben a
migrációs és mobilitási párbeszéd során bizonyos fokú előrehaladás valósul meg,
– a tágabb gazdasági, politikai és biztonsági környezetet is szem előtt tartva
– mobilitási partnerségi tárgyalásokra vonatkozó javaslatot kell
előterjeszteni. A mobilitási
partnerség átfogó keretet nyújt ahhoz, hogy megfelelően irányítsák a személyek
mozgását az Unió és a partnerország között. A mobilitási partnerség felölel
valamennyi olyan intézkedést, amely annak biztosítására irányul, hogy a
migráció és a mobilitás kölcsönösen előnyös legyen az EU és partnerei számára,
ideértve a munkaerő nagyobb mobilitásának lehetőségeit is. A
mobilitási partnerséget hozzáigazítják a partnerországok és az uniós résztvevők
közös érdekeihez és aggályaihoz. A megújult mobilitási partnerség az
egyidejűleg megtárgyalt visszafogadási megállapodásra épülő vízumkönnyítést
kínál. A feltételességi elemet is magába foglaló „többért többet” elvet
továbbra is olyan módszerként kell alkalmazni, amely az átláthatóság erősítésére
és az említett megállapodások megkötése felé történő előrehaladás
felgyorsítására irányul. Az Uniónak és a tagállamoknak önkéntességi alapon
olyan, megfelelő méretű támogatási csomagot kell kínálnia, amely a
kapacitásépítésre, az információcserére és az együttműködésre helyezi a
hangsúlyt valamennyi közös érdekeltségi területen. A
mobilitási partnerség hozzájárul a megfelelően irányított migráció és a biztonságos
környezetben zajló mobilitás megteremtéséhez szükséges feltételek
biztosításához. Amennyiben hatékonyan végrehajtják a jogi eszközöket
(vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások) és politikai eszközöket
(politikai párbeszéd és cselekvési tervek), az Unió fontolóra veheti, hogy
eseti alapon, fokozatos és feltételekhez kötött lépéseket tegyen az egyes
partnerországokra vonatkozó vízumliberalizáció felé, figyelembe véve az
érintett partnerországhoz fűződő kapcsolatrendszer egészét. Második és alternatív keretet jelenthet
a migrációval és a mobilitással kapcsolatos közös ütemterv (a továbbiakban:
a közös ütemterv). A közös ütemterv abban az esetben jó megoldás a
partnerországok, valamint az Unió és tagállamai számára, ha mindkét fél
magasabb szintű együttműködést kíván létrehozni, azonban a felek egyike nem
hajlandó elfogadni az összes kötelezettséget és vállalást. A mobilitási
partnerséghez hasonlóan a közös ütemtervnek is meg kell határoznia a
párbeszédre és az együttműködésre vonatkozó közös ajánlásokat, célokat és
vállalásokat, továbbá fel kell ölelnie az Unió és az érdekelt tagállamok által
kínált konkrét támogatási intézkedésekből álló csomagot. Mindkét fél
egyetértése esetén a közös ütemterv egy későbbi szakaszban mobilitási
partnerséggé fejleszthető tovább. Minkét keretet az egyrészt az Unió és az
érdekelt tagállamok, másrészt a partnerország által tett együttes politikai
nyilatkozattal hozzák létre, és a kölcsönös kötelezettségvállalásokra épül,
miközben hivatalosan továbbra sem kötelező jellegű. Ajánlások ·
Az általános megközelítést kiterjedt
eszköztárnak és két partnerségi keretnek kell támogatnia, amelyeket rugalmasan
és a helyzetnek megfelelően kell alkalmazni, az Unió és a harmadik ország
közötti átfogó politikai párbeszédtől függően, valamint az Unió érdekeinek,
illetve a partner érdekeinek és szükségleteinek megfelelően. ·
A mobilitási partnerséget kiegyensúlyozottan
kell kiépíteni az általános megközelítés négy pillére mentén, különösen
mobilitási, vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra vonatkozó
kötelezettségvállalások útján. A partnerség adott esetben szélesebb körű biztonsági
megfontolásokhoz is kapcsolódhat. Az együttműködést olyan támogatási csomag
fogja segíteni, amely a kapacitásépítésre és az együttműködésre helyezi a
hangsúlyt valamennyi közös érdekeltségi területen. ·
A migrációval és a mobilitással kapcsolatos közös
ütemtervet (a továbbiakban: a közös ütemterv) olyan alternatív keretként
kell bevezetni, amely arra szolgál, hogy közös ajánlásokat, célokat és
kötelezettségvállalásokat fogadjanak el az általános megközelítés mind a négy
tematikus pillérén belül. A mobilitási partnerséghez képest az az alapvető
különbség, hogy ez a keret nem feltétlenül tenné szükségessé, hogy tárgyaljanak
a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokról. Mindkét fél egyetértése
esetén a közös ütemterv egy későbbi szakaszban mobilitási partnerséggé
fejleszthető tovább. ·
Az EU partnereivel folytatott párbeszéd és operatív
együttműködés különféle szakaszaiban az alábbi eszközök alkalmazhatók, amelyek
a mobilitási partnerség/közös program keretében kapnak helyet: (1) Tudáseszközök,
ideértve a migrációs profilokat, a feltérképezési eszközöket, tanulmányokat,
statisztikai jelentéseket, hatásvizsgálatokat és tényfeltáró missziókat; (2) Párbeszéd-eszközök,
ideértve a migrációs missziókat, szemináriumokat és konferenciákat; (3) Együttműködési
eszközök, ideértve a kapacitásépítést, az együttműködési platformokat, a
szakértők cseréjét, az ikerintézményi együttműködést, az operatív
együttműködést, valamint a célzott projekteket és programokat.
5.
Operatív prioritások
Az Európai Unió harmadik országokkal
folytatott párbeszédének és együttműködésének arra kell irányulnia, hogy az
általános megközelítés négy pillérének mindegyikében végrehajtsanak egy sor
elsőbbséget élvező fellépést. Minden operatív tevékenységnek összhangban kell
állnia az Unió földrajzi prioritásaival, és adott esetben előnyben kell
részesítenie az EU legfontosabb partnerországait. Az első pillér:
a legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése Az általános megközelítés keretén belüli
legális migráció és mobilitás megszervezésére és elősegítésére irányuló európai
politika arra az alapelvre épül, hogy szélesebb körű lehetőségeket nyújt a
munkaadóknak ahhoz, hogy megtalálják az álláshelyek betöltésére legmegfelelőbb
személyeket a világméretű munkaerőpiacon. A politika emellett arra is
törekszik, hogy új európai foglalkoztatási lehetőségeket kínáljon a
tehetségeknek világszerte, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a
tagállamok saját munkaerőpiacaik igazgatására vonatkozó hatáskörét. Az Európai Unió harmadik országokkal
folytatott párbeszéde és együttműködése során meg kell jeleníteni a legális
migrációról szóló, fejlődő uniós joganyagot, hogy szélesebb körű hozzáférést
biztosítsunk a jogokra és a lehetőségekre vonatkozó információkhoz. Figyelembe
kell venni a partnerországok álláspontját és aggodalmait, valamint meg kell
határozni a közös érdekeket. A szakértelem iránti Unión belüli igény olyan
terület, ahol jobban fel lehetne térképezni az egymás kiegészítő
lehetőségeket a prioritást élvező partnerországokkal. A huzamos tartózkodási engedéllyel
rendelkezőkről, a családegyesítésről, a diákokról, a kutatókról és a magasan
képzett személyekről szóló uniós jogszabályok összehangolták a befogadási
feltételeket és migránsok néhány alapvető jelentőségű területen élvezett jogait,
miközben a tagállamok továbbra is jogosultak eldönteni, hogy mekkora létszámú,
munkavállalási célú migránst fogadnak be. Az EU-kékkártyáról szóló irányelv
az első közvetlen uniós válasz a magasan képzett munkaerő hiányára. A Tanács és az Európai Parlament most
tárgyalja az idénymunkásokról és a vállalaton belüli áthelyezettekről
szóló irányelveket, amelyek egyaránt közvetlenül érintik a munkaerőpiacot. E
jogszabályok egyszerűsített és gyorsított közös eljárást vezetnek be. Az
idénymunkásokra vonatkozó javaslat emellett kiterjed a kizsákmányolással
szembeni védelemre. E javaslat sok partnerországot érint, különösen a
mezőgazdaság és az idegenforgalom terén. A második javaslat célja, hogy
bizonyos feltételekkel lehetővé tegye az Unión kívül letelepedett vállalatok
számára, hogy vezetőiket, szakértőiket, és felsőfokú végzettséggel rendelkező
gyakornokaikat a harmadik országokból ideiglenesen áthelyezzék a tagállamok
területén található létesítményeikbe és kapcsolt vállalkozásokba. Az összevont engedélyről szóló irányelv,
amelyet az Európai Parlament és a Tanács várhatóan rövidesen elfogad majd,
egységes eljárás és engedély kialakítása révén fog egyszerűsítést elérni. A
jogszabály meghatározza azon területek jegyzékét, amelyeken – a befogadás
céljától függetlenül – az állampolgárokkal egyenlő bánásmódban kell részesíteni
valamennyi legálisan tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárt. A kutatókról
és a diákokról szóló irányelvek esetleges felülvizsgálatai – az EU jövőbeni
innovációs kapacitásának és versenyképességének megőrzése céljából – tovább
könnyíthetik e csoportok befogadását, tartózkodását és az Unión belüli
mobilitását. A partnereivel folytatott párbeszéd keretében
az EU el fogja magyarázni ezt a jogi keretet, hogy megkönnyítse annak alkalmazását.
Emellett elindítottuk az uniós bevándorlási portált, amely online
eszközként szolgál azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik
szeretnék megismerni az Unióba költözés lehetőségeit és az ehhez szükséges
eljárásokat, valamint azon, már az EU területén tartózkodó személyeknek, akik
egy tagállamból egy másikba kívánnak költözni. Ezt az információforrást szükség
esetén olyan indulást megelőző intézkedésekkel együttesen kell
alkalmazni, amelyek a képzettség fejlesztésére és az uniós nyelvek ismeretének
tökéletesítésére fókuszálnak. A hatékony integráció – különösen a
munkaerőpiacon – alapvetően fontos ahhoz, hogy a migránsok és a befogadó
társadalmak egyaránt hasznosíthassák a migrációban rejlő lehetőségeket, többek
között erősebb diaszpórák és migráns vállalkozók révén. A harmadik országbeli
állampolgárok integrációjának európai programjáról szóló közlemény[17] új megközelítéseket és
cselekvési területeket javasol. Az EU partnereivel folytatott párbeszéd során
még inkább fel kell tárni a diaszpórák és a transznacionális hálózatok szerepét
ebben az összefüggésben (pl.: a migránsok alaposabb felkészítése a
tagállamokban való tartózkodásra). Az Európa 2020 stratégia kiemeli, hogy
különleges erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a tehetségekért zajló
világméretű versenyben vonzani lehessen a magasan képzett migránsokat, és a
migráns háttérrel rendelkezőket szorosabban integrálhassák az európai
társadalmakba. A foglalkoztatási iránymutatás felszólítja a
tagállamokat, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet a migránsoknak az Unió
munkaerőpiacaira történő beilleszkedésére, továbbá keretet biztosít az
információ-megosztás és a foglalkoztatáspolitikák összehangolása számára. Jóllehet
az EURES hálózat tájékoztatást nyújt az üres álláshelyekről, az állami
foglalkoztatási szolgálatok szintén fontos szerepet játszanak azáltal, hogy elősegítik
a mobil és a migráns munkaerő hozzáférését a foglalkoztatáshoz. Az Európai
Szociális Alap (ESZA) pénzügyi támogatást és segítséget nyújt a migránsok
foglalkoztatási részesedésének növeléséhez. Emellett különös hangsúlyt helyeznek az Unió
azon képességének erősítésére, hogy megelőlegezze a munkaerő-piaci és
szakképzettségi szükségleteket. 2012-ben az Európai Álláshelyfigyelőt
kiegészíti majd az uniós készségkörkép, amely 2020-ig szóló, frissített
előrejelzéseket nyújt a készségkínálatról és a munkaerő-piaci szükségletekről.
Az oklevelek, képesítések és készségek Unión belüli érvényesítése
terén a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv az EU-n belüli
mobilitás alapvető eszköze, amely a harmadik országokban kiadott oklevelekre is
alkalmazandó. Ugyanakkor a túlképzettség vagy az agypazarlás olyan széles körű
és komoly problémát jelent a harmadik országbeli munkavállalók számára, amelyre
még több figyelmet kell fordítani. Ami a szociális biztonsági jogosultságok
hordozhatóságát illeti, a szociális biztonsági koordinációra vonatkozó
uniós szabályok megszüntetik a hátrányokat, és védik az EU területén belül
mozgó uniós polgárok, valamint az összes legálisan tartózkodó, és határon
átnyúló dimenzióval rendelkező harmadik országbeli állampolgár szerzett jogait.
2010 októberében hat tanácsi határozatot fogadtak az Algériával, Marokkóval,
Tunéziával, Horvátországgal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal és
Izraellel történő szociális biztonsági koordinációra vonatkozó uniós
állásponttal kapcsolatosan. Ha társulási tanácsok hivatalosan is elfogadják e
határozatokat, az EU olyan korlátozott külső szociális biztonsági koordinációs
rendszert hoz létre, amely azokra a személyekre vonatkozik – az uniós
polgárokra és e hat ország állampolgáraira egyaránt –, akik az EU területére
költöznek, vagy onnan költöznek el. Emellett az összevont engedélyről szóló
irányelv – elfogadása esetén – a hatálya alá tartozó valamennyi migráns
munkavállaló számára biztosítani fogja azt a jogot, hogy az érintett tagállam
állampolgáraival megegyező feltétek és ráták szerint magukkal vihessék a
megszerzett nyugdíjjogosultságukat, amennyiben egy harmadik országba költöznek. Mivel a harmadik országbeli állampolgárok
mobilitása szorosan összekapcsolódik a rövid távú tartózkodásra vonatkozó közös
uniós vízumpolitikával, a Vízumkódex keretében kínálkozó valamennyi
lehetőséget meg kell ragadni az eljárások egyszerűsítése és az átláthatóság
fokozása érdekében. A helyi schengeni együttműködés és a harmadik országok
konzulátusok általi lefedettségének kiszélesítése révén elő kell segíteni a
szolgáltatások minőségének javítását. Az uniós vízumpolitika következő felülvizsgálatai
során figyelembe kell venni az uniós párbeszédek keretében bekövetkezett
kézzelfogható előrelépést. Emellett fokozni kell az arra irányuló erőfeszítéseket,
hogy szorosabban összehangolják a kutatói támogatások, ösztöndíjak és képzési
programok odaítélését, valamint az érintett kutatók számára szükséges vízumok
és tartózkodási engedélyek kiadását. A tagállamok állami foglalkoztatási
szolgálatai közötti együttműködés erősítése, valamint a köztük, és az EU
tagállamokban működő egyéb foglalkoztatási szolgálatok, így például a magán
ügynökségek és ágazati szervezetek közötti együttműködés ösztönzése révén elő
kell segíteni a munkaerő-felvételre, a harmadik országbeli képesítések
elismerésére, a készségek megfeleltetésére és a munkaerő-piaci közvetítésre
vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos gyakorlati információk cseréjét. Ezzel
kapcsolatosan figyelembe kell venni a külföldi képesítések elismerésére
vonatkozóan eddig végzett tevékenységet, amelyet az Európai Képzési Alapítvány
(ETF) és az ENIC-NARIC hálózat fejtett ki a képesítések elismeréséről szóló
lisszaboni egyezmény végrehajtása céljából. A harmadik országokból származó diákok és a
kutatók mobilitásának fokozása szintén ígéretes lehetőség az európai
munkaerő-piaci szükségletek kielégítésére, amennyiben a diákok egy része munkát
vállalhat tanulmányainak befejezését követően. Ezt a kérdést alaposabban is meg
lehetne vizsgálni, figyelembe véve az agyelszívás elleni küzdelemre vonatkozó
tagállami hatáskört és intézkedéseket (pl.: a körkörös migráció révén). A fenti
célt elsősorban annak révén lehetne elérni, hogy a cserék fokozása és
elősegítése érdekében jobban igénybe vesszük a meglévő mobilitási
partnerségeket, a jelenlegi nemzetközi mobilitási programokat, valamint 2014-től
a jövőbeni egységes oktatási, képzési és ifjúsági programot, valamint a
jövőbeli kutatási és innovációs keretprogramot, a Horizont 2020-at. Támogatni
kell az intézmények közötti hálózatok és az egyetemek közötti intézményi
együttműködések kialakítását az uniós tagállamokban és a kiemelt
partnerországokban, hogy a tanmeneteket és az oklevél-kiadási eljárásokat
mindkét térségben jobban hozzáigazítsák a munkaerő-piaci szükségletekhez. Az
Uniónak támogatást kell nyújtania a tagállamoknak ahhoz, hogy kiterjesszék a
kétoldalú ifjúsági mobilitási megállapodásaik körét, és a mobilitási
partnerségben részt vevő országok számára is felkínálják azokat. A mobilitási partnerségek és a közös
ütemtervek keretében egyaránt szakosított, migrációval és mobilitással
kapcsolatos erőforrás-központokat kell létrehozni a partnerországokban.
Ezeket integrálni kell az illetékes nemzeti hatóságok vagy foglalkoztatási
ügynökségek keretébe, építve az EU-Moldova mobilitási partnerség és a Maliban
működő Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központ (CIGEM)[18] révén nyert tapasztalatokra. A
migránsok igényeit előtérbe helyező központoknak 1) egyablakos ügyintézési
pontként kell szolgálniuk azon személyek számára, akik képesítéseik
érvényesítésére, a képzettségek javítására és a nemzeti, regionális vagy uniós
szintű képzettségi igényekre vonatkozóan tájékoztatást vagy támogatást kívánnak
kapni, valamint 2) az elutazást megelőző, visszatérési és az újbóli
beilleszkedést segítő intézkedéseket kell nyújtaniuk. Az uniós bevándorlási
portál szintén hasznos tájékoztatási eszköz lehet erre a célra. Az
erőforrás-központoknak támogatniuk kell a partnerországok és az uniós
tagállamok illetékes hatóságait (ideértve az állami foglalkoztatási
szolgálatokat is) annak érdekében, hogy javítani lehessen a munkaerő iránti
kereslet és kínálat megfeleltetését és támogatást nyújthassanak a kedvező
fejlesztési eredmények eléréshez. Középtávon e központokat a vízumkérelmeket
elbíráló közös központokkal és az Európai Unió küldöttségeivel is össze kell
kapcsolni, hogy megerősítsék és megkönnyítsék a harmadik országbeli
állampolgárok meghatározott kategóriáinak vízumeljárásait. A bevándorlási összekötő tisztviselők
hálózatát migrációs szakértőkkel kell kiegészíteni, ideértve a tagállamokból az
Európai Unió küldöttségeibe kirendelt nemzeti szakértőket, akik a konzuli
szolgálatok szokásos szemléleténél tágabb és átfogóbb politikai perspektívából
követhetik nyomon a migrációs ügyeket. Minden lehetőséget meg kell ragadni
arra, hogy az uniós ügynökségek is részt vegyenek a harmadik országokkal
folytatott ilyen információcserékben és szorosabb együttműködésben. Ajánlások Az első pillér keretében az általános megközelítésnek az alábbi,
elsőbbséget élvező területekre kell helyeznie a hangsúlyt: ·
Célzott mobilitási lehetőségek nyújtása a fiatalok,
a diákok, a művészek és kulturális területen dolgozók, a kutatók és az egyetemi
oktatók számára, további ösztöndíjak, ösztöndíjprogramok és gyakornoki
programok, valamint az ifjúsági mobilitásra vonatkozó megállapodások
formájában. Kötelezettségvállalás a diákokról és a kutatókról szóló irányelv
teljes körű alkalmazására, valamint – adott esetben – esetleges módosítására. ·
A Vízumkódex teljes körű alkalmazása,
valamint esetleges módosításai a helyi schengeni együttműködés javítása,
valamint a konzulátusi lefedettség kiszélesítése céljából, adott esetben a vízumkérelmeket
elbíráló közös központok létrehozása révén. ·
A felsőoktatási és képzési intézmények
közötti ikerintézményi együttműködés a tanmenetek, az oklevél-kiadás
és a képesítések összehangolására vonatkozó határon átnyúló
együttműködés ösztönzése céljából, valamint az előbbiek hatékony elismerésének
biztosítása (hatékony minőségbiztosítás, az uniós átláthatósági eszközök
összehasonlítható és következetes alkalmazása, valamint a képesítéseknek az
európai képesítési keretrendszerhez kapcsolása révén) a munkaerőpiacok hosszú
távú egymást kiegészítő jellegének javítása érdekében. ·
Az állami foglalkoztatási szolgálatok uniós szintű
ösztönzése, hogy kövessék nyomon a munkaerő-felvételi eljárásokat és cseréljék
ki a tagállamok, a partnerországok megfelelő szervei és az egyéb érdekeltek
között a foglalkoztatásra és munkaerő iránti kereslet és kínálat
megfeleltetésére vonatkozó bevált gyakorlatot. ·
A mobilitási partnerségek és a közös ütemtervek
keretében egyaránt szakosított, migrációval és migrációval kapcsolatos
erőforrás-központokat kell létrehozni a partnerországokban. Az uniós
bevándorlási portálon hozzáférhető információk alapján e központok elősegítenék
a készségek megfeleltetésére, a készségek javítására és az uniós nyelvek
elsajátítására összpontosító, indulást megelőző intézkedéseket, és ennek során
együttműködnének az állami foglalkoztatási szolgálatokkal, az uniós
ügynökségekkel és az egyéb érdekeltekkel. A második pillér: az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és
visszaszorítása A migrációs és mobilitási keretek hitelessége
az illegális migráció hatékony kezelésén nyugszik. A biztonságos migrációt
veszélyeztetik azok, akik kilépnek a legális keretek közül. Az Európai Unión
belüli együttműködés alapvetően fontos, és a harmadik országokkal való partneri
kapcsolatok megerősítésének célja szintén annak biztosítása, hogy a mobilitás
és a migráció szervezetten és rendezett módon történjen. A migráció és a mobilitás beleilleszkedik a
tágabb politikai, gazdasági, társadalmi és biztonsági összefüggésrendszerbe. A biztonság
tág értelmezése azt jelenti, hogy az illegális migrációt szintén a
korrupcióból és a nem megfelelő szabályozásból táplálkozó szervezett
bűnözéssel, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás hiányával összefüggésben
kell vizsgálni. Az Európai Uniónak továbbra is elsőbbséget
kell biztosítania annak, hogy egyrészt az emberkereskedelem, a csempészet és az
illegális migráció megelőzése és visszaszorítása érdekében szakértelmet,
kapacitásokat és erőforrásokat juttasson partnerei számára, másrészt pedig
annak, hogy megerősítsék az integrált határigazgatást. Az Unión belül
gondoskodni kell a visszatérési és a munkáltatók szankcionálásáról szóló
irányelvek végrehajtásáról, és más vonatkozó intézkedésekkel együttes
alkalmazásáról, szorosabb kölcsönös együttműködésben a harmadik országbeli
partnerekkel. A partnerekkel folytatott párbeszéd és
együttműködés során arra kell törekedni, hogy migrációs eljárásaik folyamán
valamennyi migráns emberi jogait védelemben részesítsék. Le kell sújtani a
gátlástalan munkaadókra, és intézkedéseket kell hozni a migránsok sérelmére
elkövetett bűncselekmények és emberi jogi jogsértések megelőzésére és
üldözésére. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a befogadó állomásokon
elfogadható életkörülményeket teremtsenek a migránsok számára, és
megakadályozzák az önkényes vagy határozatlan idejű őrizetben tartásukat. A 2010-ben
elfogadott cselekvési terv végrehajtása keretében különös figyelmet kell
szentelni a kísérő nélküli kiskorúaknak. Teljes mértékben ki kell használni a Frontexnek
azt a képességét, hogy partneri együttműködést folytasson harmadik országok
hatóságaival. A bevándorlási összekötő tisztviselőknek még több partnerországra
kell kiterjeszteniük a társszervezeteikkel folytatott információcserét.
Szorosabb együttműködésre van szükség az érintett uniós ügynökségek között[19], ez ugyanis lehetővé tenné a
migrációra és a szervezett bűnözésre vonatkozó információcsere javítását. Egyre világosabb, hogy az okmánybiztonság
és a személyazonosság-lopás terén a szorosabb együttműködés kölcsönös
előnyökkel járhat A biometrikus úti okmányokat alkalmazó és fokozott
okmánybiztonságot érvényesítő harmadik partnerországokból érkező gyakori utasok
(üzletemberek, kormánytisztviselők, diákok és kutatók) számára meg lehetne
könnyíteni az Unió területére való beutazást A határregisztrációs rendszert és
regisztráltutas-programot is magába foglaló intelligens határellenőrzésre
vonatkozóan hamarosan előterjesztésre kerülő bizottsági javaslatok várhatóan
megnyitják az utat az ilyen irányú fejlesztések előtt. A visszafogadási megállapodásoknak és a
vízumkönnyítési megállapodásoknak – az Unió külső migrációs
politikájának keretében történő – összekapcsolása a mobilitási lehetőségek
biztosítása révén a harmadik országok hasznára válhat, miközben fenntartja a
biztonságot és csökkenti az illegális migráció kockázatait. A visszafogadást és
a visszatérést szilárdan bele kell építeni az általános megközelítés tágabb
keretébe. A Bizottság elősegíti azokat az országspecifikus kezdeményezéseket,
amelyek egyes visszatérések nyomon követésére irányulnak. Az emberkereskedelemre vonatkozó uniós
politika olyan átfogó megközelítést alkalmaz, amely a megelőzést, a
bűnelkövetők üldözését, és az áldozatok védelmét helyezi előtérbe. Ez az
integrált szemlélet összhangban van az emberi jogokat és az áldozatokat
középpontba állító megközelítéssel, amely a nemi egyenjogúság szempontját is
figyelembe veszi. A politika célja, hogy megelőzze az említett bűncselekményt,
és a rabszolgasághoz hasonló körülmények közé kényszerített emberek számára
lehetőséget biztosítson arra, hogy talpra álljanak, és újra beilleszkedjenek a
társadalomba. A Tanács ajánlásait szem előtt tartva[20], az emberkereskedelem elleni
küzdelmet továbbra is következetesen belefoglalják a vonatkozó uniós
megállapodásokba és a harmadik országokkal kötött stratégiai partnerségekbe,
valamint felveszik azt a migrációval és a mobilitással kapcsolatos politikai
párbeszéd napirendjére. Az érintett politikai területeken hangsúlyt kap majd a
különböző érdekeltek bevonására épülő megközelítés. Központi szerepet fog
betölteni a kapacitásépítés, hasonlóan az e területre vonatkozó nemzetközi
normáknak való megfeleléshez, különös tekintettel a Egyesült Nemzetek
nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének, és annak az
emberkereskedelemre, illetve és a migránsok csempészetére vonatkozó
jegyzőkönyvének ratifikálására és végrehajtására. Az emberkereskedelemre
vonatkozó új integrált stratégia (amely a tervek szerint 2012-re készül el)
szorosabb együttműködést és nagyobb koherenciát biztosít az érdekeltek között. Ajánlások A második pillér keretében az általános megközelítésnek az alábbi,
elsőbbséget élvező területekre kell helyeznie a hangsúlyt: ·
Szakértelem, kapacitások és erőforrások
juttatása a partnerek számára az illegális migráció
megelőzése és visszaszorítása, a visszatérés és a befogadás biztosítása,
valamint az integrált határigazgatás megerősítése céljából. ·
Az okmánybiztonsággal kapcsolatos
együttműködés, amely megnyitja az utat az elsőbbséget élvező partnerországokból
érkező gyakori utasoknak nyújtott vízumkönnyítés előtt. ·
Az emberkereskedelem áldozatainak nagyobb
védelmet biztosító és helyzetüket erősítő kezdeményezések. ·
A visszatérési és a munkáltatók szankcionálásáról
szóló irányelvek uniós tagállamok általi végrehajtásának pontos figyelemmel
kísérése, szoros együttműködésben a partnerekkel. ·
A Frontex új lehetőségeinek stratégiai
felhasználása, valamint átfogóbb tematikus információcsere az uniós
bevándorlási összekötő tisztviselők, valamint a több partnerországban
megtalálható társszervezeteik között. A harmadik pillér: a nemzetközi védelem előmozdítása, valamint a menekültügyi politika
külső dimenziójának erősítése Az Uniónak erősítenie kell a menekültekkel és a lakóhelyüket
elhagyni kényszerült személyekkel vállalt szolidaritást, és ezen
erőfeszítéseknek az általános megközelítés szerves részévé kell válniuk. Az
EU-nak fokoznia kell az együttműködést az érintett harmadik országokkal, hogy megerősítse
azok menekültügyi rendszerét és nemzeti menekültügyi jogszabályait, és
biztosítsa a nemzetközi normákkal való összhangot. Ez lehetővé tenné az
említett országok számára, hogy magas szintű nemzetközi védelmet kínáljanak
azon menedékkérők és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, akik
abban a származási régióban maradnak, ahol konfliktusok törtek ki, vagy ahol
üldöztetésnek voltak kitéve. Az Uniónak ösztönöznie kell a partnerországokat,
hogy szükség esetén foglalják bele ezt a dimenziót a szegénység csökkentésére
irányuló stratégiáikba. E stratégiáknak emellett figyelembe kell venniük a
menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, valamint a helyi
lakosság közötti kapcsolatokat, összhangban a 2009. évi Stockholmi Programmal,
amely azt hangsúlyozta, hogy ki kell építeni a menekültügy külső dimenzióját,
hogy hatékonyabban járulhassunk hozzá az elhúzódó menekültügyi helyzetek
megoldásához. Az EU-nak arra is ösztönöznie kell a harmadik
országokat, hogy a hontalanság visszaszorítására irányuló intézkedések révén
kezeljék a különösen kiszolgáltatott csoportot képező hontalan személyek
kérdését. Az EU-nak továbbra is támogatnia kell az országon belül lakóhelyüket
elhagyni kényszerült személyekre – amely egy további különlegesen
kiszolgáltatott csoport – vonatkozó nemzetközi jogi keret kidolgozását. Az Uniónak együtt kell működnie a partnereivel, hogy jobban
meghatározzák a nemzetközi védelem és a fejlesztés közötti kapcsolódásokat. A
humanitárius és a fejlesztési segély közötti átmenet javítására szolgáló
elképzeléseket és eszközöket szintén tovább kell fejleszteni. A menekültügyi politikai keretet és a védelmi kapacitást meg kell
erősíteni a harmadik országokban. Ezt a harmadik országokkal történő szélesebb
körű – többek között a regionális védelmi programok keretében zajló –
együttműködés révén kell elérni. Az Egyiptomot, Tunéziát és Líbiát felölelő
észak-afrikai regionális védelmi program jó példát nyújt erre. Az EMTH-nak fokozatosan egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a
harmadik országokbeli menekültügyi kapacitásépítésben, beleértve az
áttelepítési tevékenységek támogatását is. A regionális védelmi programokat ezen új pillér legfontosabb
eszközeként kell erősíteni, mivel mostanáig nem vették azokat kellően igénybe.
A meglévő programokat meg kell szilárdítani, és adott esetben további
programokat kell javasolni, az érintett régiókkal és országokkal folytatott
uniós migrációs párbeszéd részeként is. A regionális védelmi programoknak
továbbra is a partnerországok és régiók védelmi kapacitásainak és menekültügyi
rendszereinek kiépítését kell előtérbe helyezniük. A regionális védelmi
programokkal összhangban és azokat kiegészítve folytatni kell, és szükség
esetén meg kell erősíteni a menekülteket és az országon belül lakóhelyüket
elhagyni kényszerült személyeket segítő fejlesztési programokat, valamint a
katasztrófákkal kapcsolatos kockázatokat csökkentő programokat ezekben a
régiókban. Az egyes regionális védelmi programokat megerősített
áttelepítési elemmel kell kiegészíteni a nemzetközi szolidaritás jeleként, és
olyan kulcsfontosságú eszközként, amely rendezett hozzáférést biztosít az
Európai Unió területén belüli tartós megoldásokhoz. A legkiszolgáltatottabb menekültek közül sokak
számára az áttelepítés marad az egyetlen, megvalósítható tartós megoldás. A fentiek
alapján az EU közös uniós letelepítési programot készített, amelynek célja,
hogy fokozzák az Európába történő áttelepítést, miközben stratégiai
szempontból jobban kihasználják ezt az eszközt. Az Európai Unión belül több
letelepítési helyszínt kell felkínálni, és eljárási garanciákat kell nyújtani
arra, hogy több áttelepítési ügyet dolgozzanak fel az első menedéket nyújtó
országokban. Mindez szükségessé teszi a finanszírozás növelését, az eljárások
meghatározását, valamint a logisztikai és műszaki kapacitás javítását. Ajánlások A harmadik
pillér keretében az általános megközelítésnek az alábbi, elsőbbséget élvező
területekre kell helyeznie a hangsúlyt: ·
A regionális védelmi
programok, amelyek célja a partnerországok és régiók védelmi kapacitásának
és menekültügyi rendszereinek erősítése. ·
Az EMTH által a harmadik országokbeli
menekültügyi kapacitásépítéshez nyújtott támogatás, beleértve az áttelepítési
tevékenységek támogatását is. ·
Az EU területére való áttelepítés fokozása,
együttműködésben a partnerekkel. ·
Komolyabb erőfeszítések az elhúzódó menekültügyi
helyzetek megoldására, ideértve a lakhelyüket elhagyni kényszerült
személyeknek való célzott segítségnyújtást is. A negyedik pillér: a migrációs és a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálása Az EU és a nemzetközi közösség komoly
lépéseket tett a migráció kedvező fejlesztési eredményeinek előmozdítása
érdekében. Jelentős előrehaladást értek el a diaszpóra pénzátutalásai és
önkéntes kezdeményezései által kiváltott kedvező hatás elősegítése terén. Mindazonáltal
a kedvezőtlen hatásokat – így az agyelszívást, a szociális költségeket
és a külföldi munkaerőpiacoktól való függőséget – szintén a partnerekkel
közösen kell kezelni. A legális migráció korlátozott számú lehetőségéhez való
hozzáféréssel kapcsolatos eljárások gyakorta nem átláthatók és rendkívül
bürokratikusak. Ennek következtében sok migráns olyan nem hivatalos
közvetítőket vesz igénybe, akik gyakorta a szervezett bűnözéshez kapcsolódnak.
A migránsok nem csupán több kockázatnak, visszaélésnek és kizsákmányolásnak
vannak kitéve, hanem a potenciális megtakarításaik is csökkenhetnek. A fejlődő régiókban a régióközi és régión
belüli migráció messze meghaladja az Európai Unió felé irányuló migrációt.
A „délről délre” irányuló migráció gyakran hasznot hajt a migránsoknak, akik
jobb munkalehetőségekhez és magasabb jövedelemhez juthatnak, mint otthon. Ennek
során azonban szintén sok migráns válik kizsákmányolás, visszaélés és
megtévesztés áldozatává. A toborzók, a közvetítők, a munkaadók, illetve a
szervezett bűnözői hálózatok egyaránt visszaélhetnek a gyanútlan migránsok
helyzetével. Ennélfogva alapvető fontosságú, hogy a migránsok jogainak
védelmére szolgáló tájékoztatás és támogatás álljon rendelkezésre. Az Unió
segítséget nyújthat a migránsoknak ahhoz, hogy rendezetten mozoghassanak és a
származási országaikban olyannyira szükséges készségek és erőforrások
birtokában térhessenek vissza származási országaikba [21]. Az Unió és partnerországai sokat tettek annak
érdekében, hogy a pénzátutalási szolgáltatások olcsóbbá, átláthatóbbá,
versenyképesebbé és megbízhatóbbá váljanak. A politikák fejlesztési célú
koherenciájáról szóló kétévenkénti jelentések az egész kormányra vonatkozó
megközelítést honosítottak meg. Legutóbb oly módon könnyítettük a diaszpóra
szervezeteinek részvételét a származási országuk fejlesztésében, hogy
támogatást nyújtottunk az egész Európára kiterjedő diaszpóra-platform
létrehozásához. A diaszpóra és a migráns csoportok szorosabb bevonása a
megújult általános megközelítés azon célkitűzésének elérését is elősegítheti,
hogy szisztematikusabban kezeljék a migránsok jogait és erősítsék meg a
migránsok helyzetét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
egészségügyi dolgozók nemzetközi toborzásáról kiadott világszintű magatartási
kódexének támogatásával elősegítettük az agyelszívás mérséklésére
irányuló erőfeszítéseket. Az EU-nak támogatnia kell a tagállamok törekvését az
egészségügyi dolgozók körkörös migrációjának elősegítésére, hogy a készségek és
ismeretek megszerzése a származási és a célországokban egyaránt előnyös
hatásokkal járjon. Az EU-kékkártya lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az
etikus munkaerő-felvétel biztosítása érdekében elutasítsák a kérelmeket, a
Bizottságot pedig feljogosítja arra, hogy az agyelszívás enyhítése érdekében
nyomon kövesse az irányelv alkalmazását. Az EU-nak meg kell erősítenie a
partnerországokban zajló kapacitásépítéshez nyújtott támogatását.
Erősíteni kell a nemzeti migrációs és fejlesztési politikák közötti
összehangolást és koherenciát, valamint a munkahelyteremtéshez és az oktatási,
egészségügyi, és lakáspolitikához fűződő kapcsolatokat. Kiegyensúlyozottabbá
kell tenni a mindenki számára előnyös lehetőségről szóló, időnként túlfűtött
vitákat annak révén, hogy komolyan mérlegeljük a migráció kedvezőtlen hatásait,
különös tekintettel a társadalmi költségekre, és annak veszélyére, hogy
a háztartások függővé válnak a pénzátutalásokból származó jövedelemtől. A
partnerországok kormányai uniós segítségnyújtást vehetnének igénybe ahhoz, hogy
megteremtsék a nemzeti keretrendszert a nyugdíjak külföldről történő
hazaviteléhez és hordozhatóságához, kellően figyelembe véve az e területre
vonatkozó tagállami hatáskört. Ahhoz hogy sikeresen érvényre juttathassuk
a migráció szerepét a fejlesztési elképzelésekben, az ágazati
politikák (mezőgazdaság, egészségügy, oktatás, stb.) teljes skálájának szerves
részévé kell azt tennünk. Ezzel egyidejűleg elő kell segíteni a migrációval
összefüggő, célzott kezdeményezéseket. Az EU-ban és partnerországaiban is
orvosolni kell azt a helyzetet, hogy a gyakorló szakemberek gyakran még mindig
kevéssé ismerik a migrációs kérdéseknek a fejlesztésben játszott szerepét. E
tekintetben alapvetően fontos, hogy a régióközi migrációval kapcsolatos
kihívásokat beillesszük az általános megközelítés keretébe tartozó kérdések
közé, hogy megfelelően meghatározhassuk és előmozdíthassuk a migrációnak a
regionális együttműködésre és fejlesztésére gyakorolt, potenciálisan kedvező
szerepét. A partnerországokat szintén alaposabban fel kell világosítani azokról
a lehetőségeikről, hogy fejlesztési finanszírozást különíthetnek el az Európai
Unióval folytatott fejlesztési együttműködésüket meghatározó nemzeti indikatív
programokban szereplő migrációval kapcsolatos kezdeményezésekre. E kapcsolatot
szorosabbra kell fűzni a fejlesztési politika keretében. A
politikai koherencia elősegíthető a bővített migrációs profilok révén
is, amelyeket egyre fokozódó mértékben alkalmaznak, hogy jobb és fenntarthatóbb
tudásalapot hozzanak létre a migrációs és a fejlesztés kapcsolatára
vonatkozóan. A profilok az adott országspecifikus folyamat valamennyi
érdekeltjét egybegyűjtik annak érdekében, hogy megállapítsák és orvosolják az
aktuális migrációs tendenciákkal, a munkaerő-piaci trendekkel, a jogalkotási és
szakpolitikai kerettel, az átutalásokra és aa diaszpórákkal vonatkozó
információkkal, és az egyéb fejlesztéssel összefüggő adatokkal kapcsolatos
adathiányokat és –igényeket. A folyamatért a partnerországnak kell felelősséget
vállalnia, a fenntarthatóságot pedig megfelelő kapacitásépítés révén kell
biztosítani. Ajánlások A negyedik
pillér keretében az általános megközelítésnek az alábbi, elsőbbséget élvező
területekre kell helyeznie a hangsúlyt: ·
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
egészségügyi dolgozók nemzetközi toborzásáról kiadott világszintű magatartási kódexének
előmozdítása, valamint az EU-kékkártyáról szóló irányelv alkalmazásának
figyelemmel kísérése az agyelszívás mérséklése céljából. ·
A diaszpóra befektetési eszközeinek
létrehozásával kapcsolatos lehetőségek kiaknázása. Az említett eszközök
összegyűjthetik a diaszpóra hozzájárulásait, és elősegíthetik, hogy az ezeket
kiegészítő uniós források lendületet adjanak a fejlesztésorientált
kezdeményezéseknek és befektetéseknek az elsőbbséget élvező országokban, így
például a dél-mediterrán térségben. ·
Köz-magán partnerségek
létrehozása abból a célból, hogy bevonják a migráns vállalkozókat és kkv-kat
az uniós tagállamok és a partnerországok közötti kereskedelembe,
befektetésekbe, és készségátadásba. ·
Az éves átutalási fórum gyakorlati hasznának
felmérése, és ajánlások megfogalmazása 2012 végéig, a közös uniós átutalási
portál megvalósíthatóságáról szóló tanulmány alapján. ·
Segítségnyújtás a partnerországoknak a jóhiszemű
munkaerő-toborzók azonosításához és figyelemmel kíséréséhez a migránsok
helyzetének megerősítése érdekében, kiváltképpen a körkörös migráció
elősegítése céljából.
6.
Finanszírozás és monitoring
Az általános megközelítés sikeres végrehajtása
a megfelelő finanszírozástól függ. A földrajzi és tematikus
pénzügyi eszközök változatlanul döntő szerepet játszanak a külső
együttműködésben, és többek között a migráció és menekültügy területén harmadik
országokkal folytatott együttműködésről szóló tematikus program (2007-2013)
tapasztalataira építve átfogó és koherens módon kell azokat alkalmazni. Az EU
külső eszközeinek jövőbeni programozásának és elosztási módjainak továbbra is
hozzá kell járulniuk az általános megközelítés céljaihoz, miközben tiszteletben
tartják az említett eszközök átfogó célkitűzéseit azok szabályainak
megfelelően. Ezen felül az említett külső eszközöknek
összhangban kell állniuk a szubszidiaritás és a komplementaritás elveivel, a jövőbeni
uniós Menekültügyi és Migrációs Alapnak és a Belső Biztonsági
Alapnak (a határigazgatás terén) pedig alkalmasnak kell lennie az általános
megközelítés finanszírozására. Ezek az alapok különösen fontosak az olyan
tevékenységek esetében, amelyek elsődlegesen az Európai Unió érdekeit
szolgálják, de valamely harmadik országban hajtandók végre. Ezért a két új
alapot a földrajzi vagy egyéb eszközök keretében finanszírozott fellépéseket
kiegészítő sajátos tevékenységek esetében kell alkalmazni annak érdekében, hogy
elkerüljék a párhuzamosságokat, továbbá hogy biztosítsák az összhangot és a
koherenciát a szakpolitikai megfontolásokkal és/vagy a fejlesztéspolitikai
célokkal. A tagállamoknak továbbra is közvetlenül
hozzá kell járulniuk az általános megközelítés finanszírozásához, pl. amikor a
kétoldalú együttműködésük során alkalmazzák az általános megközelítést, amikor
regionális folyamatokba vállalnak szerepet, illetve amikor mobilitási
partnerségeket és közös ütemterveket hoznak létre az elsőbbséget élvező
partnerekkel. Bár az Unió és a partnerországok kormányai közötti kapcsolatok
állnak az általános megközelítés középpontjában, a civil társadalom
szintén fontos szerepet játszik a konkrét kezdeményezések végrehajtásában. A
civil társadalom szerepét a pénzügyi és a szerződéses megállapodásokban is meg
kell jeleníteni. Végezetül az általános megközelítést
hatékonyan kell végrehajtani, és nyomonkövetési eljárással is ki kell
egészíteni. Az általános megközelítésre vonatkozó jelentést 2013
júniusától kezdve kétévente kell elfogadni. A jelentést a tagállamok, az
Európai Unió küldöttségei, az uniós ügynökségek és a partnerországok által
nyújtott információkra kell építeni, és a Bizottság felelősségi körében, az
EKSZ-szel együttműködésben kell előterjeszteni. A jelentés célja, hogy nyomon kövesse az e
közleményben vázolt szakpolitikai célkitűzéseket, és lefedje az összes
fontosabb uniós párbeszédet és együttműködési folyamatot. A jelentés – az idő
előrehaladtával bekövetkező változást tükröző, összehasonlítható értékelési
módszert alkalmazva – megvizsgálja az általános megközelítés négy pillérében és
az alkalmazott eszközök tekintetében elért előrehaladást, értékeli, hogy
megvalósultak-e a célkitűzések, és milyen mértékben érték el azokat, továbbá
ajánlásokat fogalmaz meg. Rendszeresen össze kell gyűjteni és terjeszteni kell
a különböző párbeszédek, mobilitási partnerségek, migrációval és a mobilitással
kapcsolatos közös ütemtervek során elért előrehaladásra vonatkozó
információkat, akár az általános megközelítéssel foglalkozó, szakosított
weboldal keretében is (amely egy nyilvános és egy uniós belső
interfésszel rendelkezne, uniós tájékoztató központokból álló hálózat
kiépítését is célozva). E célból kifejezetten az általános megközelítést
támogató projektet lehetne létrehozhatni. Ajánlások ·
Az általános megközelítést továbbra is támogatni
kell az Unió és tagállamai által biztosított, egymást
kölcsönösen erősítő pénzügyi eszközök révén. ·
Uniós szinten az említett eszközöknek fel kell
ölelniük földrajzi és tematikus külső eszközöket, a jövőbeni
Menekültügyi és Migrációs Alapot, valamint a jövőbeni Belső Biztonsági
Alapot. ·
Az átláthatóság biztosítása és a végrehajtás javítása
érdekében az általános megközelítés eredményeit kétéves értékelő jelentésben
kell közzétenni, és a szakosított weboldalon keresztül kell terjeszteni. Következtetések A migráció és a mobilitás terén jelentkező sokféle
kihívás és lehetőség hatást gyakorol az Unióra. Az EU-nak versenyképesebbé
kell válnia, és magához kell vonzania a tehetségeket és a befektetéseket ahhoz,
hogy gazdaságilag virágzóbbá tehessük. A biztonságos környezetben zajló,
irányított mobilitás érdekében az Uniónak folytatnia kell a kiemelt párbeszédet
és együttműködést az uniós szomszédság és a távolabbi területek
partnerországaival. Az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a globális
kormányzásban ahhoz, hogy nemzetközi védelmet kínálhasson a rászorulóknak, és
javíthassa a migráció és a mobilitás partnereire gyakorolt fejlesztési hatását. A Bizottság bízik abban, hogy az e
közleményben javasolt szakpolitikai javaslatok és operatív intézkedések
lehetővé teszik az Uniónak és tagállamainak, hogy felvállalják az említett
kihívásokat. A Bizottság meggyőződése szerint mostanra
eljött az ideje, hogy a 2011. május 4-i és 24-i bizottsági közleményekben
előterjesztett, a migrációval és a mobilitással kapcsolatos átfogó
szakpolitikai és jogi keret, valamint a korábbi megközelítés hatéves végrehajtása
során nyert tapasztalatok alapján az Unió megvizsgálja, hogy miként
foglalható össze mindez az EU külső migrációs politikáját alkotó átfogó
keretbe. E cél elérése érdekében az általános megközelítést szilárdan bele
kell illeszteni az EU átfogó külpolitikai keretébe, beleértve a fejlesztési
együttműködést is, valamint jobban összhangba kell hozni azt az Unió belső
politikai prioritásaival. A Lisszaboni Szerződésnek megfelelően az Uniónak a
külső migrációs politikája tekintetében is egységes álláspontot kell
kialakítania. E folyamat keretbe foglalása és elősegítése
érdekében az Uniónak világos, következetes és könnyen kommunikálható stratégiai
politikai keretet kell elfogadnia. Az EU-nak csupán akkor lesz kellően
felvértezve a hazai és a világszintű migráció irányításához, ha tovább erősíti
párbeszédét és együttműködését a partnerországokkal. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a migrációval
és a mobilitással kapcsolatos új általános uniós megközelítés jelenti a
szükséges stratégiai keretet ahhoz, hogy az Unió és a tagállamok fellépései többletértéket
biztosíthassanak ezen a területen. Az általános megközelítés az egyes
tagállamoknál eredményesebben és hatékonyabban tudja kezelni az migráció és a
mobilitás területére vonatkozó uniós aggodalmakat és törekvéseket. A
megközelítés értékes támogatást és ösztönzést nyújt a tagállamok e területre
vonatkozó kétoldalú és nemzeti politikáinak. A Bizottságnak, az EKSZ-nek és a
tagállamoknak szorosan együtt kell működniük az említett közös uniós keretbe
illeszkedő fellépések következetessége érdekében. MELLÉKLET A migrációról és a fejlesztésről szóló
bizottsági szolgálati munkadokumentum következtetései Változatlanul az általános megközelítés
legfontosabb prioritását képezi, hogy maximálisan kihasználja a migrációnak
a partnerországok (a származási és célországok egyaránt) fejlődésére gyakorolt kedvező
hatását, miközben korlátozza annak kedvezőtlen következményeit.
A migránsokat még inkább előtérbe állító megközelítést fogunk követni, miközben
nem becsüljük alá a partnerországoknak a megfelelő politikák kialakításáért
viselt felelősségét. A hagyományos migrációs és fejlesztési menetrend mostanáig
komoly eredményeket ért el, de további kihívások állnak még előttünk. A migráció mára több nemzeti és regionális
fejlesztési stratégia szerves részét képezi. Számos partnerország és régió
kapott támogatást ahhoz, hogy kidolgozza és végrehajtsa saját migrációs
stratégiáját, összegyűjtse és elemezze a migrációs adatokat, és kialakítsa az
érintett intézmények kapacitását. Az Unió továbbra is támogatja az említett
erőfeszítéseket annak érdekében, hogy következetes fejlesztési keretben, és a
helyi sajátosságoknak és prioritásoknak megfelelően irányítsák a migrációt. Az Unió és a partnerországok migrációs
politikáiban egyre inkább figyelembe veszik a fejlesztési célkitűzéseket,
miközben a migrációs dimenzió növekvő hangsúlyt kap a fejlesztési
stratégiákban. Az Unió továbbra is támogatja politikák fejlesztési célú
koherenciájának programját abból a célból, hogy feltárják és kezeljék az EU
és tagállamainak jogszabályai és politikáiban található esetleges
következetlenségeket, továbbá megerősítsék a harmadik országok e területre
vonatkozó kapacitását és mechanizmusait. Az Európai Unió széles körben elismert,
nemzetközi vezető szerepet tölt be a fejlődő országokba irányuló olcsóbb és
biztonságosabb átutalások megkönnyítése, és fejlesztésre gyakorolt
hatásuk elősegítése tekintetében. Az Európai Bizottság megrendelt egy
tanulmányt annak érdekében, hogy segítséget kapjon új javaslatainak
megfogalmazásához, valamint a közös uniós átutalási portál célszerűségének és
megvalósíthatóságának értékeléséhez. Emellett több erőfeszítést kell fordítani
a kapacitásépítésre, hogy támogatást nyújtsunk azoknak a partnerországoknak,
amelyek új szabályozási kereteket szeretnének kialakítani, továbbá a termelő
beruházások és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében elő kívánják segíteni a
pénzügyi jártasságot, az új technológiákat és a hitelekhez való hozzáférést.
Mérlegelni lehet a (hivatalos vagy nem hivatalos) éves átutalási fórum
elképzelését. Mindenesetre az átutalások területét érintő projektekkel
kapcsolatosan több információcserére volna szükség az uniós tagállamok és az
Európai Bizottság között az átfedések elkerülése és a legjobb gyakorlat
meghatározása érdekében. Az EU fokozott erőfeszítéseket tesz annak
érdekében, hogy támogatást nyújtson azoknak az Európában letelepedett diaszpóra
csoportoknak, amelyek hozzá kívánnak járulni a származási országaikban
zajló fejlesztési projektekhez, valamint hogy együttműködjön velük e téren. Az
Unió emellett egyre több támogatást nyújt a partnerországok hasonló
erőfeszítéseihez. Az Unió tovább dolgozik a tagállamokban letelepedett
diaszpóra-szervezetek adatbázisának létrehozásán annak érdekében, hogy
intenzívebben bevonja azokat a politikai párbeszédbe és az információk
terjesztésébe. Az EU további beruházásokat hajt végre fejlesztési
hozzájárulásai ösztönző hatásának erősítése céljából, és arra törekszik, hogy –
különösen a vállalkozók és a kkv-k támogatása érdekében – jobban hasznosítsa
partnerei ismereteit és szakértelmét. Az Unió azt is értékelni fogja, hogy
miként segítheti elő még inkább, hogy megnőjön a migránsok készségeinek és
ismereteinek értéke a származási országukban, továbbá hogy támogassa-e
diaszpóra által a partnerországokban kifejtett önkéntes tevékenységet és
finanszírozást. Az agyelszívás elleni küzdelemben némi
előrehaladásra került sor, kiváltképpen az egészségügyi ágazatban; emellett a
munkaerő-piaci politikák és a méltányos munka támogatása jelent további olyan
alapvető stratégiát, amely arra irányul, hogy segítséget nyújtson a tagállamok
számára a szakképzett munkaerő vonzásához és megtartásához. Az Unió folytatja
az agynyerés eseteinek elemzését, valamint megvizsgálja, hogy miként fokozható
a sikeres esetek hatása, és hogyan küzdhet az agypazarlással szemben. Az egyik
figyelembe vehető lehetőség az volna, hogy a szakképzett munkaerő megtartására
irányuló stratégiákat felvegyük a partnerországokkal folytatott migrációval
kapcsolatos politikai párbeszéd napirendjére. Több nemzeti és uniós jogalkotási intézkedés,
valamint konkrét projektek is bátorítják a körkörös mobilitást.
Támogatni kell a szociális biztonsági jogok hordozhatóságának
kiterjesztését, ami kulcsfontosságú ösztönzést adhat a körkörös mobilitás, és tágabb
értelemben a munkaerő legális mobilitása számára. Az Uniónak és tagállamainak
folytatniuk kell annak a jogi keretnek a kialakítását, amely szabályozza a
többszöri beutazásra jogosító engedélyeket, és az ideiglenes tartózkodási
országtól való távollét időszakait annak érdekében, hogy a migránsok, a
származási és a célországok egyaránt maximálisan kihasználhassák a migráció
előnyeit. Az EU jelenleg arra törekszik, hogy – a
hagyományos programjának keretein túllépve – átfogóbb keretet alakítson ki
abból a célból, hogy figyelemmel kísérje a migránsok mozgását a migrációs
útvonalaikon, és védelmet nyújtson számukra. A keretnek emellett a migráció
társadalmi következményeit is szem előtt kell tartania. Ez kiterjed a kivándorlási hullámok származási
országokra gyakorolt következményeinek kezelésére is, ami különösen a hátrahagyott
gyermekek és családok által elszenvedett káros hatásokra vonatkozó
ismeretek bővítése, és e hatások enyhítése, valamint az átutalások családokra
és a közösségekre gyakorolt esetlegesen kedvezőtlen társadalmi hatásainak
figyelembe vétele révén valósulhat meg. Az Unió támogatja a fenntartható
visszatérésekre irányuló további erőfeszítéseket, ideértve a megélhetés és a
nemzeti munkaerőpiacra történő visszailleszkedés biztosítását. E megközelítés felöleli az átutazó migránsok
emberi jogainak védelmét, amely során az alábbiakra helyezik a hangsúlyt:
a kiszolgáltatott migránsok (a kísérő nélküli kiskorúak, menedékkérők, az
emberkereskedelem áldozatai, nehéz helyzetbe került migránsok) védelme és a nők
különleges szükségletei; a bűnüldöző erők és az átirányítási rendszerek
kapacitásépítésének támogatása; a megelőzés támogatása, a migránsok – köztük az
illegálisan utazók – sérelmére elkövetett bűncselekményekkel és emberi jogi
jogsértésekkel szembeni védelem, és azok üldözése; valamint tisztességes
életfeltételek garantálása a harmadik országok befogadó állomásain tartózkodó
migránsok számára. E megközelítés alapvető elemét képezi azon
erőfeszítések fokozása, amelynek célja a migránsok célországokba való beilleszkedésének
javítása, amely a diaszpóra-hálózatokhoz, valamint a kereskedelmi,
szakképzettségi és befektetési áramlásokhoz kapcsolódik. Javítani kell a
társadalmi beilleszkedésre és a szociális (különösen az egészségügyi és az
oktatási) politikák kiigazítására, a gazdasági és munkaügyi beilleszkedésre,
valamint az idegengyűlölet és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre
vonatkozóan ismereteket és fellépéseket. Ezzel összefüggésben a harmadik
országok fejlesztési politikáiban határozottabban érvényre kell juttatni az
elüldözöttek sajátos szükségleteit. Az operatív együttműködés hatékonyságának
növelése és a fenti célok elérése érdekében erőfeszítéseket kell tenni az Európai
Unió küldöttségeinek támogatására, beleértve a migrációs kérdésekkel
kapcsolatos különleges képzést, valamint az ismeretek és a tapasztalatok
cseréjét, továbbá jobban össze kell hangolni és még inkább mozgósítani kell az
elérhető uniós pénzügyi eszközöket, többek között annak révén, hogy több
eszmecserét folytatunk a tagállamokkal a saját migrációs és fejlesztési
projektjeikről. A Bizottság által tartott közelmúltbeli
konzultáció megerősítette, hogy a mostanáig kezelt szakpolitikai területnél
sokkal tágabb és összetettebb realitást jelentek azok a fejlesztés és a migráció
kapcsolatával összefüggésben kirajzolódó kihívások, amelyekkel a
partnerországok szembe találják magukat. A migráció komoly hatást gyakorolt a harmadik
országok fejlődésére. Több kormány részben a be- és a kivándorlásra építi
gazdasági fejlesztési modelljét, miközben nem veszi figyelembe a gazdasági és a
társadalmi költségeket és következményeket, illetve a növekedésre és a
fenntartható fejlődésre gyakorolt várható hozzájárulást. Sok harmadik ország
küzd a gazdaságára alapvető hatást gyakoroló migrációs áramlásokkal, viszont
nem rendelkezik strukturált és célzott szakpolitikai kerettel. Gyakran
előfordul, hogy nincsenek tudatában a migráció, valamint az egyéb politikák,
így a belső foglalkoztatáspolitika vagy a kereskedelmi megállapodások közötti
szinergiáknak és kölcsönös egymásra hatásoknak. Általában nem veszik tekintetbe
a közpolitikáknak a migráció alakulására gyakorolt hatását. Válságok vagy
konfliktusok esetén nehéz megbirkózni a változékony áramlásokkal, amelyek
megrendíthetik a gazdaság stabilitását és meggyengítik a társadalmi kohéziót.
Sok fejlődő országban a feketegazdaság túlsúlya is hozzájárul az illegális
munkaerő foglalkoztatásához, és ennek következtében a kizsákmányolásból, az
emberkereskedelemből, az embercsempészetből és azok társadalmi következményeiből
származó problémák (pl.: a szociális dömping) egész sorához vezet. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy
valamennyi szinten fejlesztési perspektívából támogassák a migráció
irányítását, továbbá hogy jobban megértsék a fejlesztés és a migráció
közötti összefüggését a migráció /menekültügy irányítására vonatkozó politikák
terén, vagy pedig olyan ágazatokban, amelyek hatással lehetnek a migrációra,
illetve amelyekre hatást gyakorolhat ez a jelenség. A fenti szempontokkal
kapcsolatos gondolkodásnak összhangban kell állnia a politikáknak a fejlesztés
érdekében biztosítandó koherenciájára irányuló munkaprogrammal, valamint
reagálnia kell a partnerországok változó szükségleteire. [1] Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP 2009) Overcoming
barriers: Human mobility and development, Human Development Report [Az
akadályok leküzdése: humán mobilitás és fejlődés; Humán Fejlődési
Jelentés]; ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR 2011), Global Trends 2010
[Globális Tendenciák 2010]. [2] COM(2011)292/3: A dél-mediterrán országokkal a
migrációról, a mobilitásról és a biztonságról folytatott párbeszédről szóló
közlemény. [3] Az Európai Tanács következtetései, 2011. június 23-24. [4] A Stockholmi Program: Az Európai Tanács által 2009.
december 1-2-án jóváhagyott 17024/09. sz. tanácsi dokumentum. http://ec.europa.eu/home-affairs/policies/intro/policies_intro_en.htm
A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv, COM(2010) 171
végleges, 2010. április 20.:
http://ec.europa.eu/home-affairs/policies/intro/policies_intro_en.htm. [5] Európai Migrációs Hálózat (2011) Key EU Migratory
Statistics [Az EU legfontosabb migrációra vonatkozó statisztikái]; Eurostat
(2011) Population and social conditions [Népesség és szociális feltételek],
38/2011., 34/2011. [6] http://ec.europa.eu/home-affairs/news/consulting_public/consulting_0021_en.htm. [7] COM(2011) 292/3. [8] Lásd például: a Bizottság közleménye –, Változtatási
program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele, COM(2011) 637. [9] Az Európai Unió Tanácsa, A Tanács következtetési a
határokról, a migrációról és a menekültügyről, 2011. június 9. és 10. [10] Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia és Egyiptom. [11] Ukrajna, Belarusz, Moldova, Grúzia, Örményország és
Azerbajdzsán. [12] Az EU és mind az 53 afrikai állam közötti partnerség. [13] Az EU-t és 19 keleti országot felölelő folyamat
(Nyugat-Balkán, Kelet-Európa, Oroszország, Közép-Ázsia, Dél-Kaukázus és
Törökország). [14] Az Európai Uniót és 27 nyugat-, észak- és közép-afrikai
országot átfogó folyamat. [15] 50 országot (többek között Kínát, Bangladest, Pakisztánt,
Afganisztánt, Iránt, Irakot, Szíriát, Törökországot és közép-ázsiai országokat)
és 10 nemzetközi szervezetet tömörítő konzultatív fórum. [16] Frontex = a külső határokon való operatív együttműködési
felelős európai ügynökség. EMTH = Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal. ETF
= Európai Képzési Alapítvány. TAIEX = az Európai Bizottság által igazgatott
technikai segítségnyújtás és információcsere eszköz. MIEUX= „migrációs
szakértelem” (Migration EU Expertise), az EK és az ICMPD közös kezdeményezése,
amelynek célja a partnerországok migrációs igazgatási kapacitásának erősítése. [17] COM(2011) 455 végleges. [18] A két példa az alábbiakra vonatkozik: a Moldovának a
munkaerőpiac és a visszatérési migráció irányítására vonatkozó kapacitását
erősítő, az EU-hoz fűződő mobilitási partnerség keretébe illeszkedő projekt,
valamint a Maliban működő Centre d’Information et de Gestion des Migrations. [19] Az érintett ügynökségek a következők: Frontex, Europol,
Eurojust, Európai Rendőrakadémia, Európai Menekültügyi Támogató Hivatal, az
Alapjogi Ügynökség, valamint a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete. [20] Európai Tanács: Az emberkereskedelem elleni fellépés uniós
külső dimenziójának megerősítéséről szóló cselekvésközpontú uniós dokumentumról
szóló első végrehajtási jelentés. [21] A „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának
hathatósabbá tétele” című bizottsági közlemény (COM(2011) 637)
hangsúlyozta, hogy az EU támogatja a fejlődő országokat a migrációval és
mobilitással kapcsolatos szakpolitikáik, kapacitásaik és tevékenységeik
megerősítésében, az emberek regionális és globális mobilitásának keretében
egyaránt. Az Unió támogatja a méltányos munka programját és a szociális
védelmet, valamint bátorítja a regionális munkaerő mobilitást előmozdító
szakpolitikákat, és támogatni fogja a
migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás közötti kölcsönös kapcsolatok teljes
mértékű kihasználására irányuló célzott erőfeszítéseket.