52010PC0482

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.15.

COM(2010) 482 végleges

2010/0251 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról

{SEC(2010) 1055}{SEC(2010) 1056}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

Az értékpapírok shortolása azt a gyakorlatot jelenti, amikor egy természetes vagy jogi személy olyan értékpapírt ad el, amely nincs a birtokában, azzal a szándékkal, hogy ugyanazt az értékpapírt egy későbbi időpontban visszavásárolja. A legtöbb pénzügyi piacon ez megszokott és általános gyakorlatnak számít. A shortolás jellemzően részvényekkel kapcsolatos, ennek ellenére más pénzügyi eszközökkel kapcsolatban is beszélhetünk shortolásról.

A shortolásnak két fajtáját különböztethetjük meg: a fedezett shortolást (covered), amikor az eladó az értékpapírt kölcsönveszi vagy biztosítja, hogy azt a shortolást megelőzően kölcsönvehesse, illetve a fedezetlen shortolást (uncovered, naked), amikor az eladó a shortolás időpontjában nem veszi kölcsön az értékpapírt, és nem is gondoskodik róla, hogy azt kölcsönvehesse.

Shortolással többféle piaci szereplő is foglalkozik különféle célból, ezek lehetnek például fedezeti ügyletek, spekuláció, arbitrázs és árjegyzési ügyletek.

2008 szeptemberében, a pénzügyi válság legsúlyosabb időszakában több uniós tagállam és az USA illetékes hatóságai sürgősségi intézkedéseket fogadtak el a shortolás korlátozása vagy betiltása érdekében bizonyos fajta értékpapírok, illetve valamennyi értékpapír vonatkozásában. Olyan aggályok miatt jártak el így, hogy a jelentős pénzügyi instabilitás időszakában a shortolás erősítheti a részvényárfolyamok lefelé irányuló spirálját, különösen abban az értelemben, hogy az akár a pénzügyi intézmények életképességét is fenyegetheti, és rendszerszintű kockázatokat vonhat maga után. Az egyes tagállamok eltérő intézkedéseket vezettek be, mivel az Európai Unióban hiányoznak a kifejezetten a shortolással kapcsolatos kérdésekre irányuló jogi keretek.

Egyes tagállamok az idén aggodalmuknak adtak hangot a származtatott ügyletek, különösen a hitel-nemteljesítési csereügyletek lehetséges szerepét illetően a görög államkötvények árfolyamával kapcsolatban. Több tagállam (nevezetesen Németország és Görögország) az utóbbi időben átmeneti vagy állandó nemzeti szintű korlátozást vezetett be a részvények shortolását és/vagy a hitel-nemteljesítési csereügyleteket illetően.

Az Európai Parlament szintén mérlegelte a shortolással kapcsolatos kérdéseket az alternatív (a fedezeti alapokat is tartalmazó) befektetési alapkezelőkről szóló tervezett irányelv kapcsán.

A shortolással és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos jelenlegi nem egységes álláspont korlátozza a felügyelet és a bevezetendő intézkedések hatékonyságát, és szabályozási arbitrázshoz vezet. Emellett zavarokat idézhet elő a piacokon, valamint több költséget és nehézséget jelenthet a piaci szereplők számára.

A legtöbb tanulmány egyetért abban, hogy a shortolás fokozza a piacok hatékonyságát. Fokozza a piaci likviditást (mivel a shortoló értékpapírokat ad el, majd később a shortolási ügylet fedezetéül ugyanilyen értékpapírokat vásárol). Mivel lehetővé teszi a befektetők számára, hogy cselekedjenek, ha úgy ítélik meg, hogy valamely értékpapír felülértékelt, hatékonyabb árképzést eredményez az értékpapírok piacán, s ezáltal hozzájárul az árfolyam-buborékok enyhítéséhez, és már a korai szakaszban jelezheti az egyes kibocsátókkal kapcsolatos rejtett problémákat. A shortolás fontos eszköz, amelyet fedezeti és egyéb kockázatkezelési tevékenységeknél és árjegyzési ügyleteknél is alkalmaznak.

Egyes esetekben azonban a shortolás különféle lehetséges kockázatokat eredményezhet. Szélsőséges piaci körülmények között például fennáll a veszélye annak, hogy a shortolás túlzott mértékű lefelé irányuló árspirált eredményez, ami viszont rendellenes piaci viszonyokhoz és esetleges rendszerszintű kockázatokhoz vezethet. Sőt, abban az esetben, ha a rövid pozíciók nem kellőképpen átláthatók, előfordulhat, hogy a szabályozók sem képesek figyelemmel kísérni a tranzakcióknak a piac szabályosságára kifejtett hatásait, illetve a visszaélésre épülő stratégiák alkalmazását. Az átláthatóság hiánya információs aszimmetriát is eredményezhet, ha a többi piaci szereplő nem jut megfelelő információkhoz a shortolásnak az árfolyamokra gyakorolt hatásait illetően. Fedezetlen shortolás esetében fokozottan fennáll a nemteljesítés és a volatilitás veszélye.

A pénzügyi eszközökkel kapcsolatos short ügyletek visszaélésre épülő stratégia részeként történő alkalmazását, például az olyan shortolást, amikor hamis híreszteléseket terjesztenek annak érdekében, hogy valamely értékpapír árfolyamát lenyomják, már tiltja a piaci visszaélésről szóló 2003/6/EK irányelv[1]. A shortolás mindazonáltal gyakran nem kapcsolódik visszaéléshez, és jelenleg nincsen olyan európai jogszabály, amely a shortolással kapcsolatos egyéb lehetséges kockázatokkal foglalkozna.

A hitel-nemteljesítési csereügylet olyan származtatott tranzakció, amely egyfajta biztosítást hoz létre valamely vállalati vagy államkötvénnyel kapcsolatos hitel nemteljesítése esetére. A hitel-nemteljesítési csereügyletben az eladó éves díj ellenében biztosítja a vásárlót (a szerződésben megjelölt) referenciakibocsátó nemteljesítésének kockázata ellen. Ha a referenciakibocsátó nem teljesít, a kockázat átvevője megtéríti a kockázatot átadónak a nemteljesítésből eredő kárt.

A Bizottság „A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért” című 2010. június 2-i közleményében[2] kifejtette, hogy megfelelő intézkedéseket fog javasolni a short ügyletek és a hitel-nemteljesítési csereügyletek szabályozására. Ezek az intézkedések a pénzügyi piacok és különösen az állampapír-piacok működésével kapcsolatos, jelenleg is folyamatban lévő vizsgálat eredményein alapulnak majd.

Több joghatóságban (pl. az USA-ban) nemrégiben újraszabályozták a részvények kereskedési helyszíneken történő shortolására vonatkozó rendelkezéseket. A Bizottság kívánatosnak tartja a shortolással kapcsolatos lehetséges kockázatok kezelésének szabályozását. A Bizottság szándéka, hogy az Európai Unión belül összehangolja a shortolással kapcsolatos előírásokat és a szabályozók által kivételes helyzetekben alkalmazható hatásköröket, amikor súlyos veszély fenyegeti a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat, továbbá, hogy ilyen helyzetekben fokozott összhangot és egységességet biztosítson a tagállamok között.

A szabályozásnak ki kell terjednie a shortolással foglalkozó minden természetes és jogi személyre a piac valamennyi területén, függetlenül attól, hogy azok egyidejűleg a pénzügyi szolgáltatásokkal (pl. bankok, befektetési vállalkozások, fedezeti alapok stb.) kapcsolatos más szabályozás hatálya alá is tartoznak, vagy nem vonatkozik rájuk ilyen jellegű szabályozás. Az előírásokat lehetőség szerint a short ügyleteket végző természetes és jogi személyekre kell alkalmazni, szemben a többi piaci szereplővel, pl. az ügyfelek megbízásából a tranzakciókat lebonyolító közvetítőkkel. A rendelet célja a korábban meghatározott kockázatok kezelése anélkül, hogy túlságosan csökkentené a shortolásnak a piacok minőségére és hatékonyságára gyakorolt kedvező hatásait.

2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK

A kezdeményezést az összes fontosabb érdekelt féllel, többek között az értékpapír-kereskedelem szabályozását végző intézményekkel és a piaci szereplőkkel folytatott széles körű párbeszéd és egyeztetés előzte meg.

A Bizottság felkérte piaci szereplőkből álló független tanácsadó csoportját, az európai értékpapír-piaci szakértői csoportot (ESME), hogy készítsen jelentést a shortolással kapcsolatban. A számos ajánlást tartalmazó jelentést[3] az ESME 2009. március 19-én fogadta el.

Az Európai Bizottság 2009 áprilisában néhány általános jellegű kérdést tett fel a shortolással kapcsolatos lehetséges szabályozásra vonatkozóan a piaci visszaélésről szóló irányelv 2009. április 20-án indított felülvizsgálatával kapcsolatos, véleményezésre vonatkozó felhívása keretében[4]. Bár egyesek támogattak volna egy ilyen jellegű rendszert, a legtöbb hozzászóló véleménye szerint a piaci visszaélésről szóló irányelv nem megfelelő eszköz a shortolás szabályozására, mivel a shortolás többnyire nem jár piaci visszaéléssel[5].

Az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR) 2009 második felében egyeztetést folytatott az uniós részvények nettó rövid pozícióira vonatkozó bejelentés és közzététel lehetséges összeurópai modelljéről. A CESR 2010. március 2-án tette közzé végleges jelentését[6], amelyben javaslatot tesz a részvények shortolásával kapcsolatos közzététel összeurópai rendszerének modelljére. A bizottság azt javasolta, hogy a Bizottság minél előbb vezesse be az említett rendszert. A CESR 2010. május 26-án újabb jelentést[7] tett közzé, amelyben felvázolta a modell kívánatos működésével kapcsolatos további technikai jellegű részleteket.

A Bizottság több megbeszélést és konzultációt tartott az érdekelt felekkel, köztük piaci szabályozókkal is[8].

A Bizottság 2010. június 14. és július 10. között nyilvános egyeztetési eljárást indított a shortolásra és a hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozó esetleges jogalkotási kezdeményezésre irányuló politikai alternatívákat illetően. A Bizottsághoz kb. 120 hozzászólás érkezett, amelyeket közzé is tettek a Bizottság honlapján[9].

A javaslatok figyelembe veszik az ESME és a CESR munkájának eredményeit, valamint a piaci szereplőknek és a szabályozóknak kiküldött kérdőívekre adott, illetve a nyilvános egyeztetések során kapott válaszokat is.

A Bizottság a jobb szabályozási politikával összhangban elvégezte a lehetséges szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát. A szakpolitikai alternatívák a javaslatok alkalmazási körével, az átláthatóságot szolgáló javasolt rendszerekkel, a fedezetlen shortolásra vonatkozó előírásokkal, a mentességekkel és a shortolás korlátozására irányuló kivételes jogkörökkel foglalkoztak.

Az egyes szakpolitikai alternatívákat az alábbi szempontok szerint értékelték: az érintettekre gyakorolt hatások, hatékonyság és eredményesség.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1. Jogalap

A javaslat az EUMsz. 114. cikkén alapul.

3.2. Szubszidiaritás és arányosság

A javaslatban foglalt célkitűzéseket a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani.

A szubszidiaritás elve szerint (az EUMSz. 5. cikkének (3) bekezdése) uniós szintű intézkedésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kitűzött célokat a tagállamok önállóan nem képesek kielégítően megvalósítani, tehát a tervezett intézkedések nagyságrendje vagy hatásai miatt azok az EU szintjén jobban megvalósíthatók. Az előzetes elemzés azt jelezte, hogy annak ellenére, hogy az említett problémák lényeges következményekkel járnak az egyes tagállamokra nézve, átfogó hatásukat csak úgy lehet teljes mértékben átlátni, ha azokat határokon átnyúló összefüggésben vizsgáljuk. Ennek az az oka, hogy valamely pénzügyi eszköz mindenütt, ahol az adott eszközt jegyzik, illetve tőzsdén kívül is – tehát az érintett kibocsátó elsődleges piacán kívüli piacokon is – shortolható. Számos piac továbbá eleve határokon átnyúló vagy nemzetközi jellegű. Fennáll tehát a valóságos kockázata annak, hogy a shortolással és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos nemzeti intézkedéseket ki lehet játszani, illetve, hogy azok uniós szintű fellépés hiányában eredménytelennek bizonyulnak.

A tagállamok által a short ügyletekkel kapcsolatban hozott eltérő intézkedések a szabályozási arbitrázs veszélyét rejtik magukban, mivel a befektetők az egyes joghatóságokban fennálló korlátozásokat úgy kerülhetik el, hogy ügyleteiket átviszik egy másik joghatóságba. A szétaprózott szabályozási környezet a szabályokat betartó piaci szereplők költségeit is növelheti, különösen azokét, akik egyszerre több piacon is tevékenykednek, és ennek megfelelően többféle rendszert kell kiépíteniük, hogy megfelelhessenek az egyes tagállamokban fennálló eltérő előírásoknak.

A kérdéssel összefüggő egyes szempontokat a közösségi vívmányok jelenleg is szabályozzák, nevezetesen: a piaci visszaélésről szóló 2003/6/EK irányelv, amely megtiltja a piac manipulálására irányuló vagy bennfentes információkkal összefüggő short ügyleteket; az átláthatóságról szóló 2004/109/EK irányelv[10], amely előírja a fontosabb hosszú pozíciókkal kapcsolatos közzétételt; valamint a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv (MIFID)[11], amely az elszámolások lebonyolításával kapcsolatban magas szintű követelményeket ír elő. A short ügyletekre vonatkozó jelen javaslatnak és az említett hatályos jogi eszközöknek ki kell egészíteniük egymást. Ezt a leginkább közös uniós szabályok alkalmazásával lehet elérni.

A fentiek miatt indokolt az uniós szintű fellépés a szubszidiaritás és arányosság elveinek megfelelően.

Indokoltnak és szükségesnek tűnik, hogy a rendelkezéseket rendelet formájában hirdessék ki, mivel egy részük közvetlen bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségeket ír elő magánszektorbeli szereplők számára egyes eszközökkel kapcsolatos nettó rövid pozíciókat illetően. Rendeletre van szükség egyes hatásköröknek az ESMA-ra történő átruházásához is az illetékes hatóságok által hozott intézkedések összehangolásával kapcsolatban, és hogy kivételes helyzetekben, amikor a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását súlyos veszély fenyegeti, az ESMA önállóan is intézkedhessen. A rendelet alkalmazása továbbá korlátozza annak lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok eltérő intézkedéseket hozhassanak.

3.3. A javaslat részletes indoklása

3.3.1. A javaslatok körébe tartozó eszközök

Bár a javaslat körébe valamennyi pénzügyi eszköz beletartozik, a javaslat arányos válaszintézkedéseket határoz meg a különféle eszközök shortolásával kapcsolatos kockázatokra.

A részvények és a részvényekhez kapcsolódó származtatott eszközök, az államkötvények és az államkötvényekhez kapcsolódó származtatott eszközök, illetve az állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletek esetében, ahol a rövid pozíciók elterjedtebbek és egyértelműen meghatározható kockázatok vagy aggályok állnak fenn, átláthatósági előírások és a fedezetlen shortolásra vonatkozó előírások kerülnek alkalmazásra.

Kivételes helyzetekben, amikor a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat komoly veszély fenyegeti, a javaslat rendelkezik az átláthatóságot szolgáló további átmeneti intézkedések lehetőségéről más pénzügyi eszközök vonatkozásában is.

3.3.2. Bizonyos eszközök rövid pozícióival kapcsolatos átláthatósági előírások – 5–11. cikk

A javaslat az átláthatósági előírásokat az uniós részvényekkel és uniós állampapírokkal kapcsolatos jelentős nettó rövid pozíciókkal rendelkező természetes vagy jogi személyekre, illetve uniós állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos jelentős hitel-nemteljesítési csereügyletekkel rendelkező természetes vagy jogi személyekre alkalmazza.

A részvényekkel kapcsolatos átláthatóságra irányuló javaslat a CESR által javasolt modellen alapszik[12]. Azon vállalkozások számára, amelyeknek a részvényeit bevezették valamely uniós kereskedési helyszínen történő kereskedésre, a jelentős nettó rövid részvénypozíciók átláthatósága érdekében kétlépcsős modellt ír elő. Alacsonyabb küszöbérték esetén a pozíciót kizárólag a szabályozó felé kell jelenteni, míg adott magasabb küszöbérték elérése esetén a pozíciókról nyilvánosan tájékoztatni kell a piacot. A szabályozók felé történő bejelentés lehetővé teszi, hogy a szabályozók figyelemmel kísérjék és szükség esetén kivizsgálják a rendszerszintű kockázatok vagy visszaélés veszélyét magukban rejtő shortolási ügyleteket. A piac számára szóló információk közzététele hasznos tájékoztatást nyújt a többi piaci szereplő számára a jelentős egyéni rövid pozíciókat illetően.

Az uniós állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos jelentős nettó rövid pozíciókat illetően a szabályozók felé történő bizalmas adatközlésre van szükség. Az ilyen jellegű pozíciókra vonatkozó, a szabályozók felé történő adatközlés fontos információkat nyújt, amelyek segítségével a szabályozók figyelemmel tudják kísérni, hogy a szóban forgó pozíciók nem hoznak-e létre rendszerszintű kockázatokat, illetve azokat nem használják-e ki visszaélésre. A rendszer rendelkezik az uniós állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos jelentős, hitel-nemteljesítési csereügylettel összefüggő pozíciók bejelentéséről is.

Az átláthatósági szabályok a pozíciók folyamatos ellenőrzésének elősegítése érdekében bejelentési és/vagy közzétételi kötelezettséget írnak elő olyan esetekben, ha a nettó rövid pozíciók változása azzal jár, hogy a pozíciók bizonyos felső küszöbértéket meghaladnak, illetve egy adott alsó küszöbérték alá csökkennek.

Az átláthatósági előírások nemcsak a részvényekkel vagy az állampapírokkal a kereskedési helyeken történő kereskedés révén kialakult rövid pozíciókra vonatkoznak, hanem a kereskedési helyeken kívüli kereskedés (tőzsdén kívüli kereskedés) révén kialakult rövid pozíciókra, valamint a származtatott ügyletek, pl. opciós jogok, határidős ügyletek, különbözetre vonatkozó szerződések és spread ügyletek alkalmazása révén keletkező gazdasági rövid pozíciókra is.

Az átláthatósági előírások célja a szabályozók és a piac felé közölt információk hiánytalanságának és pontosságának biztosítása. Az információközlésnél például úgy kell figyelembe venni a rövid és a hosszú pozíciókat, hogy értelmezhető információkat adjanak a természetes vagy jogi személy nettó pozícióiról.

Mivel az átláthatósági szabályok az egyéni pozíciókkal kapcsolatos részletes és technikai jellegű mérlegeléssel járnak, a javaslat a Bizottság felhatalmazásán alapuló jogi aktusokban elfogadandó további technikai jellegű részletekről is rendelkezik.

A javaslat a nettó rövid részvénypozíciókra vonatkozó bejelentéssel és közzététellel kapcsolatos átláthatósági szabályokon kívül a short megbízások megjelölésére vonatkozó előírást is tartalmaz. A kereskedési helyszíneken bonyolított short megbízások megjelölésére vonatkozó előírás – amikor az eladó az adott helyszínen rövid pozícióban részvényeket ad el –, további információkat biztosít a kereskedési helyszínen bonyolított short eladási ügyletek nagyságrendjét illetően. A kereskedési helyszíneknek a megbízások megjelölése révén napi rendszerességgel kell adatokat közölniük az adott helyszínen lebonyolított short eladások volumenéről.

3.3.3. Fedezetlen short ügyletek – 12. és 13. cikk

A részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos fedezetlen short ügyletekkel kapcsolatban gyakran felmerül, hogy azok fokozottan magukban hordozzák a nemteljesítés és a piaci volatilitás kockázatát. A javaslatok részletes előírásokat tartalmaznak ezeknek a kockázatoknak a kezelésére. A szóban forgó eszközökkel short ügyletet lebonyolító természetes vagy jogi személyeket ennek érdekében kötelezik, hogy az ügylet időpontjáig az eszközöket ténylegesen kölcsönvegyék, megkössék a részvények kölcsönvételéről szóló vagy egyéb olyan megállapodást, amely biztosítja, hogy az értékpapírt kölcsön lehet venni, tehát a tranzakció az esedékessé váláskor teljesíthető. Az előírás olyan törvényes megállapodást tesz lehetővé, amelyet a fedezett shortolási ügyletek megkötésekor jelenleg is alkalmaznak, és amely biztosítja, hogy az értékpapírok teljesítésre rendelkezésre álljanak. Egyes piaci szereplők például az ügylet megkötését megelőzően megállapodhatnak egy prime brókerrel annak érdekében, hogy az értékpapírok az elszámoláskor rendelkezésre álljanak, más piaci szereplők esetében pedig értékpapír-elszámolási rendszerekkel kötött meglévő megállapodások vannak érvényben, amelyek biztosítják az értékpapírok rendelkezésre állását az elszámoláskor. A Bizottságnak ebben az összefüggésben megvan az a hatásköre, hogy az előírás hatálya alá tartozó kölcsönvételi és egyéb megállapodásokkal kapcsolatos további előírásokat fogadjon el.

A kereskedési helyszíneknek továbbá biztosítaniuk kell, hogy megfelelő lehetőségek álljanak rendelkezésre a részvények vagy állampapírok fedezeti vételére olyan esetekben, amikor valamely ügylet teljesítése meghiúsul. Nemteljesítés esetén napi szinten bírságot kell bevezetni. A kereskedési helyszínek hatásköre továbbá ki fog terjedni arra, hogy azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik valamely korábbi ügyletben elmulasztották a teljesítést, eltiltsák a további shortolási ügyletektől.

A fizetési határidők és feltételek általános harmonizációja mindazonáltal különálló, szélesebb körű kérdést képvisel, amelyet más egyedi kezdeményezések (például az értékpapírok birtoklásával és az értékpapír-ügyletekkel kapcsolatos jogbiztonságról szóló, a Bizottság 2010. június 2-i közleményében említett, most készülő irányelv) kapcsán teljesebb körűen mérlegelnek majd.

3.3.4. Mentességek – 14. és 15. cikk

A javaslatok tartalmaznak bizonyos mentességeket is, hogy érvényre juttassák azt az elvet, hogy minden intézkedésnek arányosnak kell lennie és az európai piacok hatékonysága és minősége szempontjából előnyös törvényes tevékenységek indokolatlan veszélyeztetése nélkül alkalmasnak kell lennie a shortolással kapcsolatos kockázatok kezelésére.

Mentességet élveznek az olyan vállalatok részvényei, amelyeknek a fő piaca az Európai Unión kívül található. Ez azt tükrözi, hogy a vállalati részvényekkel világszerte egyre több különböző kereskedési helyszínen kereskednek. Számos nagy tengerentúli vállalat részvényeivel például saját belföldi piacukon kívül európai uniós kereskedési helyszíneken is kereskednek. Nem indokolt vagy arányos a shortolásra vonatkozó előírásokat olyan esetekben is alkalmazni, amikor a kereskedés nagyrészt az Unión kívül zajlik. Ez terhekkel járhat a piaci szereplők számára, és szükségtelenül bonyolítja a folyamatot, ami eltántoríthatja a kibocsátókat attól, hogy részvényeiket uniós kereskedési helyszínekre is bevezessék.

Mentességet élveznek az árjegyzési ügyletek is. Az árjegyzési tevékenységek kritikus szerepet játszanak az európai piacok likviditásának biztosításában, amihez az árjegyzőknek rövid pozíciót kell szerezniük. Ha ezeket a tevékenységeket az új előírásokkal szabályoznák, az súlyosan korlátozná a likviditásteremtő képességet és jelentősen csökkentené az európai piacok hatékonyságát. Az árjegyzők továbbá általában kizárólag nagyon rövid időre vesznek fel jelentős rövid pozíciókat. Ennek a mentességnek ki kell terjedniea különféle árjegyzési tevékenységekre. A javaslatban meghatározott mentességek mindazonáltal nem terjednek ki a saját számlás kereskedésre. Mindazoknak, akik élni kívánnak a mentességgel, értesíteniük kell az illetékes hatóságokat, amelyek megtilthatják a mentesség igénybevételét abban az esetben, ha az adott személy nem felel meg a mentességre vonatkozó feltételeknek. Az illetékes hatóságok további információkat is kérhetnek a mentességet igénybe venni kívánó személyektől.

Mentességet élveznek továbbá az értékpapír-ügynökök által az elsődleges piacokon azzal a céllal bonyolított műveletek, hogy az állampapír-kibocsátókat segítsék a piaci visszaélésről szóló irányelvben meghatározott stabilizációs programok megvalósításában. Ezek az árjegyzéshez hasonlóan indokolt, az elsődleges piacok megfelelő működéséhez fontos tevékenységek.

4.3.5. Beavatkozási hatáskör – 16–25. cikk

A javaslatok elismerik, hogy kivételes helyzetekben szükség lehet arra, hogy az illetékes hatóságok az egyébként helyénvaló vagy csak minimális kockázattal járó shortolási tevékenységeket is tiltsák vagy korlátozzák. A javaslat előírja, hogy a valamely tagállamban vagy az egész Európai Unióban a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat súlyosan veszélyeztető nem kívánatos fejlemények esetén az illetékes hatóságoknak átmenetileg jogosultnak kell lenniük a fokozott átláthatóság érdekében további információkat igényelni, illetve korlátozásokat bevezetni a short és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatban, vagy korlátozni annak lehetőségét, hogy természetes és jogi személyek származtatott ügyleteket bonyolíthassanak. A hatáskörök az eszközök széles körére terjednek ki. A javaslatok megkísérlik minél jobban összhangba hozni a hatásköröket és a hatáskörök alkalmazásának feltételeit és eljárásait.

Abban az esetben, ha valamely nem kívánatos fejlemény vagy esemény a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat fenyegeti, és ez a fenyegetés nem korlátozódik egyetlen tagállamra, vagy határokon átnyúló következményekkel jár, az illetékes hatóságok között folyó egyeztetés és szoros együttműködés alapvető fontosságú. A javaslat különféle eljárási előírásokat vezet be annak biztosítására, hogy a többi illetékes hatóságot értesítsék, ha valamely illetékes hatóság a shortolással kapcsolatos kivételes intézkedéseket kíván meghozni. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (ESMA) ilyen helyzetekben alapvető koordinációs szerepe van arra, hogy megpróbálja összhangba hozni az illetékes hatóságok tevékenységét. Az ESMA az illetékes hatóságok tevékenységének összhangját szolgáló intézkedéseken túl biztosítani fogja, hogy ilyen jellegű intézkedés alkalmazására kizárólag szükség esetén és arányos mértékben kerüljön sor. Az ESMA-nak minden tervezett intézkedésről véleményt kell nyilvánítania.

Az intézkedéseknek az összhang biztosításán túl elő kell segíteniük, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kivételes helyzetekben gyorsan intézkedhessenek. A szabályozási arbitrázs és a piaci instabilitás lehetőségének csökkentése érdekében az ESMA biztosítaná, hogy a határokon átnyúló hatásokkal járó helyzetek lehetőség szerint egyforma elbírálásban részesüljenek.

Az illetékes hatóságoknak a short, a hitel-nemteljesítési csereügyletek és egyéb ügyletek korlátozására irányuló hatásköre átmeneti (általában legfeljebb három hónapra szóló) intézkedéseket feltételez a kivételes helyzet megoldásához szükséges mértékig. Az intézkedések hatálya további három hónapos időszakokra meghosszabbítható abban az esetben, ha betartják a hatáskör és az eljárási előírások alkalmazására vonatkozó feltételeket. Az ESMA-nak a határidő meghosszabbításáról véleményt kell nyilvánítania, és ellenőriznie kell, hogy a hosszabbítás indokolt-e.

A Bizottság a beavatkozási hatáskörök alkalmazásával kapcsolatos egységes eljárás biztosítása érdekében jogosult felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban további kritériumokat és tényezőket meghatározni, amelyeket az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak figyelembe kell venniük annak elbírálásakor, hogy az egyes nemkívánatos események vagy fejlemények súlyosan veszélyeztetik-e a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat.

Az illetékes hatóságok valamely pénzügyi eszköz árfolyamának jelentős esése esetén jogosultak nagyon rövid időre megtiltani az adott eszköz shortolását vagy az árfolyam rendellenes csökkenésének megakadályozása érdekében a tranzakciókat egyéb módon korlátozni. Ennek a „megszakító” jellegű hatáskörnek lehetővé kell tennie, hogy az illetékes hatóságok indokolt esetben nagyon rövid időre beavatkozzanak annak érdekében, hogy a shortolás ne járulhasson hozzá az érintett eszköz árfolyamának rendellenes csökkenéséhez. Ennek a hatáskörnek az alkalmazását objektív kritériumoknak kell kiváltania, és nem lenne szükség annak külön elbírálására, hogy súlyos veszély fenyegeti-e a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat.

Végezetül, bár a javaslat feltételezi, hogy eleinte gyakran az illetékes hatóságok a legalkalmasabbak a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat fenyegető veszélyekkel járó kivételes helyzetek kezelésére, és ilyen esetekre erős koordinációs szerepet biztosít az ESMA-nak, felhatalmazza az ESMA-t arra is, hogy ilyen helyzetekben átmeneti intézkedéseket hozzon. Az ESMA jogosult eljárni olyan esetekben, amikor a helyzetnek határokon átnyúló következményei vannak és az illetékes hatóságok a fenyegetést nem kezelték megfelelően. Az ESMA az illetékes hatóságokéval megegyező jellegű intézkedéseket hozhat. Az ESMA-nak ilyen esetekben az illetékes hatóságokat és piaci szereplőket tájékoztatnia kell. Ellentmondás esetén az ESMA által ilyen helyzetekben hozott bármely intézkedés elsőbbséget élvez az illetékes hatóságok által hozott intézkedésekkel szemben.

Az itt felvázolt hatáskörök az ESMA shortolás esetén fennálló hatáskörét tartalmazzák, és nem érintik az ESMA általános hatáskörét, amelyet a(z) […/2010 (ESMA)] rendelet határoz meg.

3.3.6. Hatáskör és szankciók – 26–35. cikk

A javaslat felruházza az illetékes hatóságokat a szabályok végrehajtásához szükséges összes hatáskörrel. Feljogosít többek között a dokumentumokba való betekintésre, a természetes vagy jogi személyek általi adatszolgáltatás igénylésére és a végrehajtó intézkedésekre is.

Az illetékes hatóságok jogosultak a természetes vagy jogi személyektől további információkat kérni az egyes hitel-nemteljesítési csereügyletek célját illetően, és kérhetik az állítólagos célokat igazoló információkat is.

Az ESMA jogosult továbbá vizsgálatokat folytatni a shortolással kapcsolatos konkrét kérdéseket és módszereket illetően és jelentésben közzétenni a vizsgálat eredményét.

Mivel egyes intézkedések az Unión kívüli természetes vagy jogi személyek ellenőrzését vagy velük szembeni érvényesítést igényelhetnek, az uniós szabályozó hatóságokat arra kell ösztönözni, hogy kössenek együttműködési megállapodásokat olyan harmadik országok szabályozó hatóságaival, ahol uniós részvényekkel vagy államkötvényekkel és a hozzájuk kapcsolódó származtatott értékpapírokkal kereskednek. Ez elősegítené az információcserét és a kötelezettségek betartatását, továbbá azt, hogy a harmadik államokban működő szabályozó hatóságok is hasonló intézkedéseket hozzanak olyan kivételes helyzetekre, amikor az Unión belüli pénzügyi stabilitást vagy piaci bizalmat súlyos veszély fenyegeti. Az ESMA-nak szerepet kell játszania az együttműködési megállapodások kidolgozásának és a harmadik államok szabályozó hatóságaitól kapott információk cseréjének összehangolásában.

A javaslat arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák meg a javaslat végrehajtásához és betartatásához szükséges adminisztratív intézkedésekkel, szankciókkal és pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZAT

A javaslatnak nincsenek az Európai Unió költségvetését érintő vonzatai.

2010/0251 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[13],

a jogi aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) 2008 szeptemberében, a pénzügyi válság legsúlyosabb időszakában több tagállam és az Amerikai Egyesült Államok illetékes hatóságai sürgősségi intézkedéseket fogadtak el a shortolás korlátozása vagy betiltása érdekében bizonyos fajta értékpapírok, illetve valamennyi értékpapír vonatkozásában. Olyan aggályok miatt jártak el így, hogy a jelentős pénzügyi instabilitás időszakában a shortolás erősítheti a részvényárfolyamok lefelé irányuló spirálját, különösen abban az értelemben, hogy az akár a pénzügyi intézmények életképességét is fenyegetheti, és rendszerszintű kockázatokat vonhat maga után. Az egyes tagállamok eltérő intézkedéseket vezettek be, mivel az Unióban hiányzik a kifejezetten a shortolással kapcsolatos kérdésekre irányuló jogi keret.

(2) A belső piac, különösen a pénzügyi piacok működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a magas szintű fogyasztó- és befektetővédelem biztosítása érdekében helyénvaló tehát közös keretet meghatározni a shortolással és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos előírásokat és hatásköröket illetően és fokozott összhangot és egységességet biztosítani a tagállamok között a kivételes helyzetekben meghozandó intézkedések tekintetében. Harmonizálni kell a short ügyletek kereteit, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletek bizonyos vonatkozásait, hogy meg lehessen akadályozni a belső piac működését gátló akadályok kialakulását, mivel a tagállamok előreláthatólag továbbra is egymástól eltérő intézkedéseket hoznának.

(3) Indokolt és szükséges tehát, hogy a rendelkezéseket rendelet formájában hirdessék ki, mivel egy részük közvetlen bejelentési és közzétételi kötelezettségeket ír elő magánszektorbeli szereplők számára egyes eszközökkel kapcsolatos nettó rövid pozíciókat és a fedezetlen short ügyleteket illetően. Rendeletre van szükség továbbá ahhoz is, hogy a(z) […/…/EU] európai parlamenti és tanácsi rendelettel[15] létrehozott Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot (ESMA) hatáskörrel ruházzák fel az illetékes hatóságok által hozott intézkedések összehangolására, illetve arra, hogy saját hatáskörben járjon el.

(4) Ahhoz, hogy fel lehessen váltani a jelenlegi, nem egységes rendszert, amelyben a különböző tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hoznak, és hogy korlátozni lehessen annak lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok eltérő intézkedéseket hozzanak, fontos, hogy a shortolásból és a hitel-nemteljesítési csereügyletekből eredő lehetséges kockázatokat összehangolt módon kezeljék. A bevezetendő előírásoknak a korábban meghatározott kockázatok kezelésére kell irányulniuk anélkül, hogy túlságosan csökkentenék a shortolás által a piacok minőségére és hatékonyságára gyakorolt kedvező hatást.

(5) A rendelet alkalmazási körének minél tágabbnak kell lennie annak érdekében, hogy kivételes körülmények között alkalmazható megelőző jellegű keretet biztosítson. A keretnek ki kell terjednie valamennyi pénzügyi eszközre, de arányos válaszintézkedéseket kell meghatároznia a különféle eszközöket érintő short ügyletekkel kapcsolatos kockázatokra. Ennek megfelelően az illetékes hatóságok és az ESMA kizárólag kivételes helyzetekben jogosultak intézkedéseket hozni a pénzügyi eszközök összes típusát illetően a kizárólag bizonyos fajta eszközökre olyan esetekben alkalmazandó állandó intézkedéseken túlmenően, amikor a szóban forgó intézkedésekkel kezelni kívánt, egyértelműen meghatározott kockázatok állnak fenn.

(6) A bizonyos pénzügyi eszközöket érintő jelentős nettó rövid pozíciókkal kapcsolatos fokozott átláthatóság valószínűleg egyaránt szolgálja a szabályozó hatóságok és a piaci szereplők érdekeit. Azokat a részvényeket illetően, amelyeket bevezettek valamely uniós kereskedési helyszínen történő kereskedésre, kétlépcsős modellt kell bevezetni, amely a megfelelő szinten fokozott átláthatóságot biztosít a jelentős nettó rövid részvénypozíciókat illetően. Alacsonyabb küszöbérték esetén a pozíciót kizárólag az érintett szabályozó hatóságoknak kell bejelenteni annak érdekében, hogy azok figyelemmel tudják kísérni, illetve szükség esetén ki tudják vizsgálni az esetlegesen rendszerszintű kockázatokat jelentő vagy visszaéléssel járó short ügyleteket; magasabb küszöbérték esetén a pozíciókat közzé kell tenni a piacon annak érdekében, hogy hasznos információt nyújtsanak a többi piaci szereplő számára a jelentős egyéni rövid részvénypozíciókat illetően.

(7) Az állampapírokkal kapcsolatos jelentős nettó rövid pozíciókra vonatkozó, a szabályozók felé történő közzététel fontos információkat nyújthat, amelyek segítségével a szabályozók figyelemmel tudják kísérni, hogy a szóban forgó pozíciók nem hoznak-e létre rendszerszintű kockázatokat, illetve azokat nem használják-e ki visszaélésre. Ennek megfelelően rendelkezni kell az állampapírokkal kapcsolatos, az Unión belüli jelentős nettó rövid pozícióknak a szabályozók felé történő bejelentéséről. Az előírásnak kizárólag a szabályozók felé történő adatközlésre kell kiterjednie, mivel a szóban forgó eszközökre vonatkozó nyilvános piaci tájékoztatásnak káros hatása lehetne az állampapír-piacokra olyan esetekben, amikor a likviditás eleve meggyengült. Bármely előírásnak ki kell terjednie a hitel-nemteljesítési csereügyletek révén az állampapír-kibocsátók felé fennálló jelentős pénzügyi kitettségek bejelentésére is.

(8) Az állampapírokra vonatkozó bejelentési előírásokat az Unió és a tagállamok által kibocsátott állampapírokra kell alkalmazni, beleértve a valamely tagállam nevében állampapír kibocsátását végző bármely minisztériumot, szervezeti egységet, jegybankot, ügynökséget vagy közvetítőt, az adósságkibocsátást végző regionális és félig állami szervek kivételével.

(9) Az átláthatóságra vonatkozó előírás átfogó jellege és hatékonysága érdekében fontos, hogy az előírás ne csak a részvények és az állampapírok kereskedési helyszíneken történő kereskedése révén kialakult rövid pozíciókra, hanem a kereskedési helyszíneken kívüli kereskedés révén kialakult rövid pozíciókra és a származtatott eszközök alkalmazása nyomán kialakult gazdasági nettó rövid pozíciókra is kiterjedjen.

(10) Ahhoz, hogy az átláthatósági rendszer a szabályozók és a piac számára is hasznos legyen, teljes körű és pontos információkat kell biztosítania a természetes vagy jogi személyek pozícióit illetően. Különösen fontos, hogy a szabályozó vagy a piac felé közölt információk egyaránt figyelembe vegyék a rövid és a hosszú pozíciókat, hogy értelmezhető információkat adjanak a természetes vagy jogi személyek részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos nettó rövid pozícióiról és hitel-nemteljesítési csereügyleteiről.

(11) A rövid, illetve hosszú pozíciók számításakor figyelembe kell venni a természetes vagy jogi személy valamely vállalat kibocsátott részvénytőkéjével, illetve valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírokkal kapcsolatos gazdasági érdekeltségeinek minden formáját. Figyelembe kell venni különösen a közvetlenül vagy közvetve a részvényekkel vagy állampapírokkal kapcsolatos származtatott eszközök, például opciók, határidős ügyletek, különbözetre vonatkozó szerződések és spread ügyletek alkalmazása révén megszerzett érdekeltségeket. Az állampapírokkal kapcsolatos pozíciók esetében figyelembe kell venni továbbá az állampapír-kibocsátókkal összefüggő hitel-nemteljesítési csereügyleteket is.

(12) A nettó rövid részvénypozíciókra vonatkozó adatszolgáltatással kapcsolatos átláthatósági előírásokon kívül előírást kell bevezetni a kereskedési helyszíneken shortolási megbízásként bonyolított eladási megbízások megjelölésére is annak érdekében, hogy kiegészítő információkat nyújtsanak a kereskedési helyszíneken bonyolított short részvényügyletek nagyságrendjét illetően. A short megbízásokra vonatkozó információkat a kereskedési helyszínnek össze kell gyűjtenie és legalább naponta kivonatos formában közzé kell tennie, hogy ezzel is elősegítse, hogy az illetékes hatóságok és a piaci szereplők figyelemmel tudják kísérni a short ügyletek nagyságrendjét.

(13) Ha valamely piaci szereplő anélkül lép fel vásárlóként egy hitel-nemteljesítési csereügyletben, hogy a tranzakció tárgyát képező állampapírt illetően hosszú pozíciókkal rendelkezne, az gazdasági szempontból ugyanazt jelentheti, mintha a szóban forgó adósságinstrumentumot illetően rövid pozíciót szerezne. Az állampapírokkal kapcsolatos nettó rövid pozíció számításakor tehát az állampapír-kibocsátók kötelezettségeivel kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyleteket is figyelembe kell venni. A hitel-nemteljesítési csereügyletben szerzett pozíciót figyelembe kell venni annak elbírálásához, hogy a természetes vagy jogi személy rendelkezik-e állampapírral kapcsolatos olyan jelentős nettó rövid pozícióval, amelyet be kell jelentenie az illetékes hatóságnak, illetve valamely állampapír-kibocsátóval kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletben szerzett jelentős fedezetlen pozícióval, amelyet be kell jelentenie a hatóságnak.

(14) A pozíciók folyamatos figyelemmel kísérésének elősegítése érdekében az átláthatósági kötelezettségeknek ki kell terjedniük a bejelentési, illetve a közzétételi kötelezettségre is olyan esetekben, ha a nettó rövid pozíciók változása azzal jár, hogy a pozíciók egy bizonyos felső küszöbértéket meghaladnak, illetve egy adott alsó küszöbérték alá csökkennek.

(15) Az átláthatósági kötelezettségek hatékony alkalmazása szempontjából fontos, hogy a természetes vagy jogi személy (akár az Európai Unión kívüli) székhelyétől vagy letelepedési helyétől függetlenül alkalmazhatók legyenek, ha a természetes vagy jogi személy jelentős nettó rövid pozícióval rendelkezik valamely olyan vállalatban, amelynek a részvényeit bevezették az Unión belüli kereskedési helyszínen történő kereskedésre, illetve ha nettó rövid pozícióval rendelkezik valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírt illetően.

(16) A részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos fedezetlen short ügyletekkel kapcsolatban gyakran felmerül, hogy azok fokozottan magukban hordozzák a nemteljesítés és a volatilitás kockázatát. Ezeknek a kockázatoknak a csökkentése érdekében indokolt a fedezetlen short ügyleteket arányos mértékben korlátozni. A részletes korlátozásoknak figyelembe kell venniük a fedezett short ügyletek esetén jelenleg alkalmazott különféle megoldásokat. Indokolt továbbá előírásokat hozni a kereskedési helyszíneket illetően a fedezeti vételi eljárásokkal és az érintett eszközökkel kapcsolatos ügyletekben a teljesítés meghiúsulása miatti bírságokkal kapcsolatban. A fedezeti vételi eljárásokra és a késedelmes teljesítésre vonatkozó előírásoknak alapvető szabályokat kell megállapítaniuk a teljesítési fegyelmet illetően.

(17) Az állampapírokra és az állampapírokkal kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozó intézkedéseknek – beleértve az átláthatóságra vonatkozó szigorúbb előírásokat és a fedezetlen shortolásra vonatkozó korlátozásokat – olyan követelményeket kell támasztaniuk, amelyek arányosak, de ugyanakkor nem gyakorolnak káros hatást az államkötvény-piacok és az államkötvények visszavásárlási (repo) piacainak likviditására.

(18) A részvényeket egyre nagyobb mértékben bevezetik különböző, az Unión belüli és kívüli kereskedési helyszíneken történő kereskedésre. Számos, az Európai Unión kívüli nagyvállalat részvényeit szintén elfogadják uniós kereskedési helyszíneken történő kereskedésre. Hatékonysági szempontból indokolt az értékpapírok számára mentességet biztosítani bizonyos bejelentési és közzétételi előírások alól olyan esetekben, ha az adott eszköz kereskedésének fő helyszíne az Unión kívül található.

(19) Az árjegyzési tevékenységek kritikus szerepet játszanak az uniós piacok likviditásának biztosításában, amihez az árjegyzőknek rövid pozíciót kell szerezniük. Ha ezeket a tevékenységeket az új előírásokkal szabályoznák, az súlyosan korlátozná a likviditásteremtő képességüket és jelentősen csökkentené az uniós piacok hatékonyságát. Az árjegyzőknek továbbá kizárólag nagyon rövid időre kellene jelentős rövid pozíciókat szerezniük. Ennélfogva indokolt az ilyen tevékenységekkel foglalkozó természetes vagy jogi személyek számára mentességet biztosítani az olyan előírások alól, amelyek korlátoznák a szóban forgó feladatok ellátására való képességüket és így hátrányosan érintenék az uniós piacokat. Harmadik országok megfelelő entitásainak az azonosítása érdekében értékelni kell a harmadik országok piacainak egyenértékűségét. A mentességet alkalmazni kell a különféle árjegyzési tevékenységekre, de a saját számlás kereskedésre nem terjedhet ki. Szintén helyénvaló mentességet biztosítani bizonyos elsődleges piaci tevékenységeknek, például az állampapírokkal és a stabilizációs programokkal kapcsolatos tevékenységeknek, mivel ezek fontosak a piacok hatékony működése szempontjából. Az illetékes hatóságokat értesíteni kell a mentességek alkalmazásáról, és azoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy megtiltsák, hogy valamely természetes vagy jogi személy az adott mentességet igénybe vegye, ha nem felel meg a mentességre vonatkozó kritériumoknak. Az illetékes hatóságokat továbbá a mentesség alkalmazásának figyelemmel kísérése érdekében fel kell jogosítani arra, hogy a természetes vagy jogi személytől tájékoztatást kérjenek.

(20) A valamely tagállamban vagy az Unió egészében a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat súlyosan veszélyeztető, káros hatással járó fejlemények esetén az illetékes hatóságoknak beavatkozási joggal kell rendelkezniük, hogy a fokozott átláthatóság érdekében további információkat kérjenek, illetve átmeneti korlátozásokat vezessenek be a short ügyleteket, a hitel-nemteljesítési csereügyleteket vagy más tranzakciókat illetően, hogy elkerülhető legyen az egyes pénzügyi eszközök árfolyamának rendellenes csökkenése. Ilyen jellegű intézkedésekre többféle káros hatással járó esemény vagy fejlemény, tehát a pénzügyi vagy gazdasági eseményeken túl akár természeti katasztrófák vagy terrorcselekmények miatt is szükség lehet. Előfordulhat továbbá, hogy az intézkedéseket szükségessé tevő egyes káros hatással járó események vagy fejlemények csak egyetlen tagállamban fordulnak elő, és nem járnak határokon átnyúló következményekkel. A hatásköröket megfelelő rugalmassággal kell meghatározni, hogy sokféle kivételes helyzet megoldására alkalmasak legyenek.

(21) Annak ellenére, hogy általában az illetékes hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a piaci viszonyokat figyelemmel kísérjék és megtegyék a kezdeti intézkedéseket a káros hatással járó események vagy fejlemények kezelésére azzal, hogy eldöntik, fennállnak-e a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat fenyegető súlyos kockázatok, és szükség van-e a helyzet kezelésére szolgáló intézkedésekre, a hatásköröket, illetve alkalmazásuk feltételeit és eljárásait a lehető legjobban össze kell hangolni.

(22) Abban az esetben, ha egy pénzügyi eszköz árfolyama jelentős mértékben esik valamely kereskedési helyszínen, az illetékes hatóságnak képesnek kell lennie arra is, hogy átmeneti jelleggel korlátozza az adott pénzügyi eszközzel történő shortolást a szóban forgó kereskedési helyszínen annak érdekében, hogy indokolt esetben gyorsan be tudjon avatkozni, és 24 órán keresztül megakadályozza az érintett eszköz árfolyamának rendellenes csökkenését.

(23) Abban az esetben, ha a káros hatással járó esemény vagy fejlemény nem korlátozódik egyetlen tagállamra, vagy határokon átnyúló következményekkel jár, az illetékes hatóságok között folyó egyeztetés és szoros együttműködés alapvető fontosságú. Az ESMA-nak ilyen helyzetekben alapvető koordinációs szerepet kell betöltenie, és meg kell próbálnia összehangolni az illetékes hatóságok tevékenységét. Az illetékes hatóságok képviselőit is tartalmazó ESMA összetétele elősegíti, hogy a szervezet képes legyen betölteni ezt a szerepet.

(24) Az ESMA-nak az illetékes hatóságok tevékenységének összehangolását szolgáló intézkedéseken túl biztosítania kell, hogy kivételes intézkedéseket az illetékes hatóságok kizárólag szükség esetén és arányos mértékben alkalmazzanak. Az ESMA-nak jogosultnak kell lennie arra, hogy véleményezze az illetékes hatóságok beavatkozási hatáskörének alkalmazását.

(25) Azzal együtt, hogy gyakran az illetékes hatóságok vannak a legjobb helyzetben arra, hogy figyelemmel kísérjék a káros hatással járó eseményeket vagy fejleményeket, és hogy azokra gyorsan reagáljanak, az ESMA-nak jogosultnak kell lennie arra is, hogy saját hatáskörben intézkedjen olyan esetekben, amikor valamely short ügylet vagy egyéb kapcsolódó tevékenység a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy valamely részének stabilitását fenyegeti, határokon átnyúló következmények merülnek fel, és az illetékes hatóságok nem hozták meg a fenyegetés kezelésére szolgáló kielégítő intézkedéseket. Az ESMA-nak lehetőség szerint egyeztetnie kell az Európai Rendszerkockázati Testülettel és más érintett hatóságokkal olyan esetekben, amikor az intézkedésnek a pénzügyi piacokon túlnyúló hatásai lehetnek, például amikor fizikai pozíciók fedezésére árualapú származtatott ügyleteket alkalmaznak.

(26) A kivételes helyzetekben e rendeletnek megfelelően az ESMA-ra ruházott, a short ügyletek és egyéb kapcsolódó tevékenységek korlátozására irányuló hatáskör az ../../ [ESMA] rendelet 6a. cikkének (5) bekezdésében meghatározott hatáskörnek megfelelően került kialakításra. A kivételes helyzetekben az ESMA-ra ruházott hatáskör nem érintheti a …/…. rendelet [ESMA rendelet] 10. cikke alapján vészhelyzetben az ESMA-ra ruházott hatásköröket. Az ESMA-nak képesnek kell lennie különösen arra, hogy egyedi határozatokat fogadjon el, amelyekben kötelezi az illetékes hatóságokat, hogy a 10. cikk értelmében a pénzügyi piac szereplőire vonatkozó egyedi határozatokat hozzanak.

(27) Az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak a short, hitel-nemteljesítési csereügyletek és egyéb ügyletek korlátozására irányuló beavatkozási hatásköre kizárólag átmeneti jellegű lehet, és azt kizárólag annyi ideig és olyan mértékig szabad gyakorolni, amely a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat fenyegető konkrét kockázat kezeléséhez szükséges.

(28) A hitel-nemteljesítési csereügyletek alkalmazásából eredő különleges kockázatok miatt az ilyen tranzakciókat az illetékes hatóságoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük. Az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük különösen arra, hogy kivételes esetekben a szóban forgó tranzakciókat végző természetes vagy jogi személyektől információkat kérjenek a tranzakciók célját illetően.

(29) Az ESMA-t általános hatáskörrel kell felruházni arra, hogy vizsgálatot folytasson a shortolással vagy a hitel-nemteljesítési csereügyletek alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket vagy gyakorlatokat illetően annak elbírálására, hogy a szóban forgó kérdés vagy gyakorlat lehetséges veszélyt jelent-e a pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra. Az ESMA-nak jelentést kell kiadnia minden elvégzett vizsgálat eredményeiről.

(30) Mivel egyes intézkedések az Unión kívüli természetes vagy jogi személyekre és tevékenységekre is alkalmazhatók lehetnek, egyes esetekben együttműködésre van szükség az illetékes hatóságok és harmadik országok hatóságai között. Az illetékes hatóságoknak ezért megállapodásokat kell kötniük harmadik országok hatóságaival. Az ESMA-nak össze kell hangolnia az együttműködési megállapodások kidolgozását és a harmadik államoktól származó információk cseréjét az illetékes hatóságok között.

(31) A rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokat és elveket, különösen a Szerződés 16. cikkében és a Charta 8. cikkében elismert, a személyes adatok védelméhez való jogot. A pénzügyi piac stabilitása és a befektetők védelme érdekében különösen nagy szükség van a jelentős nettó rövid pozíciókkal kapcsolatos átláthatóságra, beleértve az ebben a rendeletben meghatározott esetekben előírt közzétételt. Ez az átláthatóság lehetővé teszi a szabályozóknak, hogy figyelemmel kísérjék a short ügyletek alkalmazását a visszaélésre épülő stratégiákkal összefüggésben és a tranzakcióknak a piac megfelelő működésére kifejtett hatásait. Emellett az átláthatóság hozzájárulhat az információs aszimmetria elkerüléséhez, biztosítva, hogy valamennyi piaci szereplő megfelelő információkhoz jusson a shortolásnak az árakra gyakorolt hatásait illetően. Az információknak az illetékes hatóságok általi cseréjét vagy továbbadását a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[16] a személyes adatok átadásával kapcsolatban meghatározott szabályoknak megfelelően kell végezni. Az információknak az ESMA általi cseréjét vagy továbbadását a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben[17] a személyes adatok átadásával kapcsolatban meghatározott szabályoknak megfelelően kell végezni, amelyek teljes mértékben alkalmazandók a személyes adatoknak e rendelet alkalmazásában történő feldolgozására..

(32) A tagállamoknak szabályokat kell hozniuk az ebben a rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és elrettentő erejűeknek kell lenniük.

(33) Az ennek a rendeletnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak[18] megfelelően kell elfogadni.

(34) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a Szerződés 290. cikkének megfelelően. Különösen a rövid pozíciók számításával kapcsolatos részletek tekintetében kell felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni, olyan esetekben, amikor valamely természetes vagy jogi személy egy hitel-nemteljesítési csereügyletben fedezetlen pozícióval rendelkezik, illetve a bejelentési vagy közzétételi küszöbértékek és az annak elbírálásával kapcsolatos kritériumok és tényezők további pontosítása tekintetében, hogy milyen esetekben vezet valamely káros hatással járó esemény vagy fejlemény a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat veszélyeztető súlyos fenyegetéshez valamely tagállamban, illetve az Unióban.

(35) A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli a rendeletben meghatározott bejelentési és közzétételi küszöbértékek megfelelőségét, a nettó rövid pozíciók átláthatóságával kapcsolatos korlátozások és előírások működését, és hogy indokolt-e bármely egyéb korlátozást vagy feltételt bevezetni a shortolással, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatban.

(36) Bár a nemzeti illetékes hatóságok ellenőrzési szempontból megfelelőbb helyzetben vannak és jobb rálátásuk van a piaci fejleményekre, a shortolással és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos problémák általános hatásait kizárólag uniós összefüggésben lehet teljes körűen felmérni. A fenti okból kifolyólag az ebben a rendeletben kitűzött célokat uniós szinten jobban meg lehet valósítani; az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően fogadhat el intézkedéseket. Ez a rendelet az említett cikkben meghatározott arányossági elvnek megfelelően nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(37) Mivel egyes tagállamok már korábban korlátozásokat vezettek be a shortolást illetően, és mivel felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és kötelező erejű technikai jellegű standardok kerülnek meghatározásra, amelyeket azt megelőzően kell elfogadni, hogy a bevezetni kívánt kereteket hasznosan alkalmazni tudnák, megfelelő hosszúságú határidőt kell előírni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Hatály

Ezt a rendeletet az alábbi pénzügyi eszközökre kell alkalmazni:

(1) azok a pénzügyi eszközök, amelyeket bevezettek valamely uniós kereskedési helyszínen történő kereskedésre, beleértve azokat az eseteket is, amikor a szóban forgó eszközökkel a kereskedési helyszíneken kívül kereskednek;

(2) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[19] I. melléklete C. szakaszának 4–10. pontjában meghatározott, az (1) bekezdésben említett valamely pénzügyi eszközhöz vagy az (1) bekezdésben említett valamely pénzügyi eszköz kibocsátójához kapcsolódó származtatott eszközök, beleértve azokat a származtatott eszközöket is, amelyekkel a kereskedési helyszíneken kívül kereskednek;

(3) valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott adósságinstrumentumok és a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszának 4–10. pontjában meghatározott, valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott adósságinstrumentumhoz vagy valamely tagállam vagy az Unió valamely kötelezettségéhez kapcsolódó származtatott eszközök.

2. cikk Fogalommeghatározások

1. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

a) „meghatalmazott elsődleges értékpapír-kereskedő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki megállapodást írt alá valamely állampapír-kibocsátóval, amely megállapodás értelmében a szóban forgó természetes vagy jogi személy kötelezettséget vállal arra, hogy megbízóként kereskedik az elsődleges és másodlagos piacokon a szóban forgó kibocsátó által kibocsátott állampapírral kapcsolatos műveleteket illetően;

b) „központi szerződő fél”: az a szervezet, amely jogi értelemben közvetít egy vagy több pénzügyi piacon történő kereskedésbe bevont szerződéseket aláíró felek között, amely tehát valamennyi eladóval szemben vevőként, valamennyi vevővel szemben pedig eladóként jelenik meg, és amely a klíringrendszer működéséért felelős;

c) „hitel-nemteljesítési csereügylet”: olyan, származtatott ügyletre vonatkozó szerződés, amelyben az egyik fél díjat fizet egy másik félnek azért, hogy az kártalanítsa vagy fizessen neki abban az esetben, ha egy referenciakibocsátó nem teljesíti kötelezettségét, illetve a szóban forgó referenciakibocsátóval kapcsolatos hitelesemény esetén, valamint bármely más, hasonló gazdasági hatással bíró, származtatott ügyletre vonatkozó szerződés;

d) „pénzügyi eszköz”: a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt bármely eszköz;

e) „székhely szerinti tagállam” (szabályozott piac, multilaterális kereskedési rendszerben működő befektetési vállalkozás vagy bármely más befektetési vállalkozás esetén):a szóban forgó szabályozott piac vagy befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontja értelmében

f) befektetési vállalkozás”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

g) „állampapír”: az Unió vagy valamely tagállam – beleértve a tagállam bármely minisztériumát, szervezeti egységét, jegybankját, ügynökségét vagy közvetítőjét – által kibocsátott adósságinstrumentum;

h) „kibocsátott részvénytőke”: valamely vállalkozással összefüggésben a vállalkozás által kibocsátott törzsrészvények és bármely elsőbbségi részvény összessége, amelybe azonban nem tartoznak bele az átváltható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok;

i) „kibocsátott állampapír-állomány”:

i. valamely tagállammal összefüggésben a szóban forgó tagállam, illetve a tagállam bármely minisztériuma, szervezeti egysége, jegybankja, ügynöksége vagy közvetítője által kibocsátott és nem visszafizetett teljes állampapír-állomány;

ii. az Unióval összefüggésben az Unió által kibocsátott és nem visszafizetett teljes állampapír-állomány;

j) „helyi vállalkozás”: a 2004/39/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1) pontjában meghatározott vállalkozás, amely más piaci szereplők számlájára kereskedik vagy azok megbízásából árjegyzői tevékenységet folytat;

k) „árjegyzői tevékenység”: a 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott tevékenység;

l) „multilaterális kereskedési rendszer (MTF)”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15) pontjában meghatározott többszereplős rendszer;

m) „fő helyszín”: valamely részvény tekintetében az a kereskedési helyszín, ahol az adott részvény a legmagasabb forgalmat éri el;

n) „szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14) pontjában meghatározott többszereplős rendszer;

o) „érintett illetékes hatóság”:

i. valamely tagállam állampapírjaival vagy a valamely tagállam kötelezettségével kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügylettel összefüggésben a szóban forgó tagállam illetékes hatósága;

ii. az Unió állampapírjaival vagy az Unió valamely kötelezettségével kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügylettel összefüggésben annak a joghatóságnak az illetékes hatósága, ahol az európai pénzügyi stabilitási eszközt létrehozták;

iii. az i. vagy ii. pontban említett pénzügyi eszköztől eltérő más pénzügyi eszközzel összefüggésben az 1287/2006/EK bizottsági rendelet 2. cikkének (7) bekezdésében található meghatározásnak megfelelő és az említett rendelet III. fejezetével összhangban meghatározott, az adott pénzügyi eszköz szempontjából illetékes hatóság;

iv. az i., ii. vagy iii. pontban nem említett pénzügyi eszközökkel összefüggésben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol az érintett pénzügyi eszközt először bevezették valamely kereskedési helyszínen történő kereskedésre.

p) „shortolás” vagy „short ügylet”: részvényekkel vagy adóssággal összefüggésben az eladó által az eladásról szóló megállapodás időpontjában nem birtokolt részvény vagy adósság eladása, beleértve az olyan tranzakciókat is, amelyek során az eladó az eladásról szóló megállapodás időpontjában a részvényt vagy adósságot kölcsönvette, illetve megállapodott annak kölcsönvételéről az ügylet elszámolásakor történő szállítás érdekében;

q) „kereskedési nap”: az 1287/2006/EK rendelet 4. cikkében meghatározott kereskedési nap;

r) „kereskedési helyszín”: az Unión belüli szabályozott piac vagy MTF;

s) „forgalom” (részvény): az 1287/2006/EK rendelet 2. cikke (9) bekezdésében meghatározott forgalom.

2. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadhat el, amelyek részletezik az 1. bekezdésben szereplő fogalommeghatározásokat, különös tekintettel annak meghatározására, hogy milyen esetekben minősül valamely természetes vagy jogi személy egy adott pénzügyi eszköz birtokosának a short ügyletek az (1) bekezdés p) pontjában foglalt meghatározása alkalmazásában.

3. cikk Rövid és hosszú pozíciók

1. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában az alábbiak következtében létrejövő pozíció valamely vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjét, illetve valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírt illetően rövid pozíciónak minősül:

a) a vállalkozás által kibocsátott valamely részvénnyel, illetve a tagállam vagy az Unió által kibocsátott adósságinstrumentummal kapcsolatos short ügylet;

b) valamely természetes vagy jogi személy olyan ügyletet bonyolít, amely az a) pontban említettektől eltérő pénzügyi eszközt hoz létre vagy azzal kapcsolatos, és a tranzakció eredményeképpen a természetes vagy jogi személy akkor jut anyagi előnyhöz, ha a részvény vagy az adósságinstrumentum árfolyama vagy értéke csökken.

2. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában az alábbiak következtében létrejövő pozíció valamely vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjét, illetve valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírt illetően hosszú pozíciónak minősül:

a) a vállalkozás által kibocsátott valamely részvény, illetve a tagállam vagy az Unió által kibocsátott adósságinstrumentum birtoklása;

b) valamely természetes vagy jogi személy olyan ügyletet bonyolít, amely az a) pontban említettektől eltérő pénzügyi eszközt hoz létre vagy azzal kapcsolatos, és a tranzakció eredményeképpen a természetes vagy jogi személy akkor jut anyagi előnyhöz, ha a részvény vagy adósságinstrumentum árfolyama vagy értéke nő.

3. Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az állampapírokkal kapcsolatos rövid és hosszú pozíciók számításánál figyelembe vesznek az egyes tagállamokkal vagy az Unióval kapcsolatos kötelezettséggel vagy hiteleseménnyel összefüggő minden hitel-nemteljesítési csereügyletet is.

4. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában a valamely vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjével kapcsolatban a természetes vagy jogi személy birtokában lévő összes hosszú pozíciónak az adott természetes vagy jogi személy által a szóban forgó tőkével kapcsolatban szerzett összes rövid pozícióból történő levonását követően fennmaradó pozíció jelenti a szóban forgó vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjével kapcsolatos nettó rövid pozíciót.

5. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában a valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírokkal kapcsolatban a természetes vagy jogi személy birtokában lévő összes hosszú pozíciónak az adott természetes vagy jogi személy által ugyanezen adóssággal kapcsolatban felvett összes rövid pozícióból történő levonását követően fennmaradó pozíció jelenti a valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott államadóssággal kapcsolatos nettó rövid pozíciót.

6. Az (1)–(5) bekezdés értelmében az állampapírokkal kapcsolatos számítások az egyes tagállamokra, illetve az Unióra vonatkoznak, még abban az esetben is, ha a tagállamon vagy az Unión belül több entitás is bocsát ki állampapírt az adott tagállam vagy az Unió nevében.

7. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogad el, amelyekben meghatározza a következőket:

a) mikor minősül valamely természetes vagy jogi személy valamely részvény vagy adósságinstrumentum birtokosának a (2) bekezdés alkalmazásában;

b) azokat az eseteket, amikor valamely természetes vagy jogi személy nettó rövid pozícióval rendelkezik a 4. és 5. bekezdés alkalmazásában, valamint a pozíció számításának módját;

c) a pozíciók számításának módszerét a (3), (4) és (5) bekezdés alkalmazásában olyan esetekben, amikor valamely csoporthoz tartozó egyes entitások külön alapokhoz kapcsolódó alapkezelő tevékenységekkel összefüggésben hosszú vagy rövid pozíciókkal rendelkeznek.

4. cikk Fedezetlen pozíció hitel-nemteljesítési csereügyletek esetén

1. Ennek a rendeletnek az alkalmazásában valamely természetes vagy jogi személy akkor rendelkezik fedezetlen pozícióval valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségéhez kapcsolódó hitel-nemteljesítési csereügyletben, ha a szóban forgó hitel-nemteljesítési csereügylet nem a kibocsátó nemteljesítésének kockázatát hivatott fedezni a természetes vagy jogi személy által a szóban forgó kibocsátó állampapírjával kapcsolatban szerzett hosszú pozíció, illetve valamely kibocsátó adósságával kapcsolatos bármely olyan hosszú pozíció tekintetében, amelyet illetően az adósság árfolyama szorosan összefügg valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségének árfolyamával. A hitel-nemteljesítési csereügyletben a referenciakibocsátó nemteljesítése vagy a vele kapcsolatos hitelesemény esetén fizetésre vagy kártérítésre kötelezett fél ennek a bekezdésnek az alkalmazásában pusztán az említett kötelezettség okán nem rendelkezik fedezetlen pozícióval.

2. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogad el, amelyekben meghatározza a következőket:

a) azokat az eseteket, amikor a hitel-nemteljesítési csereügylet az (1) bekezdés alkalmazásában a nemteljesítés kockázatával szembeni fedezetnek minősül, valamint a fedezetlen pozíció számítási módját a hitel-nemteljesítési csereügyletekben az említett bekezdés alkalmazásában;

b) a pozíciók számításának módszerét az (1) bekezdés alkalmazásában olyan esetekben, amikor valamely csoporthoz tartozó egyes entitások külön alapokhoz kapcsolódó alapkezelő tevékenységekkel összefüggésben hosszú vagy rövid pozíciókkal rendelkeznek.

II. FEJEZETA NETTÓ RÖVID POZÍCIÓK ÁTLÁTHATÓSÁGA

5. cikk A jelentős nettó rövid részvénypozíciók bejelentése az illetékes hatóságoknak

1. A valamely kereskedési helyszínen kereskedésre bevezetett részvényekkel rendelkező valamely vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjét illetően nettó rövid pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy értesíti az érintett illetékes hatóságot minden olyan esetben, amikor a pozíció eléri a (2) bekezdésben meghatározott bejelentési küszöbértéket, illetve ha a vonatkozó küszöbérték alá csökken.

2. A bejelentési küszöbérték az érintett vállalkozás kibocsátott részvénytőkéje értékének 0,2%-a és az ezt az értéket meghaladó minden további 0,1%.

3. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a pénzügyi piacokon zajló folyamatok figyelembevételével módosíthatja a (2) bekezdésben említett küszöbértékeket.

6. cikk Short megbízások megjelölése a kereskedési helyszínen

A kereskedésre bevezetett részvényekkel rendelkező kereskedési helyszínek olyan eljárásokat vezetnek be, amelyek biztosítják, hogy a kereskedési helyszínen megbízásokat bonyolító természetes vagy jogi személyek részvények shortolása esetén az eladási megbízást short megbízásként jelöljék meg. A kereskedési helyszín a short megbízásként megjelölt megbízások összegét kivonatos formában legalább napi rendszerességgel közzéteszi.

7. cikk Jelentős nettó rövid részvénypozíciók közzététele

1. A valamely kereskedési helyszínen kereskedésre bevezetett részvényekkel rendelkező valamely vállalkozás kibocsátott részvénytőkéjét illetően nettó rövid pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy a pozícióra vonatkozó adatokat közzéteszi minden olyan esetben, amikor a pozíció eléri a (2) bekezdésben meghatározott közzétételi küszöbértéket, illetve ha a vonatkozó küszöbérték alá csökken.

2. A közzétételi küszöbérték az érintett vállalkozás kibocsátott részvénytőkéje értékének 0,5%-a és az ezt az értéket meghaladó minden további 0,1%.

3. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a pénzügyi piacokon zajló folyamatok figyelembevételével módosíthatja a (2) bekezdésben említett küszöbértékeket.

8. cikk Az állampapírt és a hitel-nemteljesítési csereügyleteket érintő jelentős nettó rövid pozíciók bejelentése az illetékes hatóságoknak

1. A bármely alábbi pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy értesíti az érintett illetékes hatóságot minden olyan esetben, amikor a szóban forgó pozíció eléri az érintett tagállamra vagy az Unióra vonatkozó bejelentési küszöbértéket, illetve ha a vonatkozó küszöbérték alá csökken:

a) valamely tagállam vagy az Unió által kibocsátott állampapírral kapcsolatos nettó rövid pozíció;

b) fedezetlen pozíció valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségével kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletben.

2. A vonatkozó bejelentési küszöbértékek az egyes tagállamokra és az Unióra meghatározott kiinduló összegből és növekmény-szintekből állnak a Bizottság által a (3) bekezdésnek megfelelően hozott intézkedésekben meghatározottak szerint.

3. A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén meghatározza a (2) bekezdésben említett összegeket és növekmény-szinteket. Figyelembe veszi az összes alábbi elemet:

a) a küszöbértékeket úgy kell meghatározni, hogy a minimális értékű pozíciókat ne kelljen bejelenteni;

b) az egyes tagállamok és az Unió fennálló kibocsátott állampapír-állományának teljes értéke és a piaci szereplők által tartott, az adott tagállam, illetve az Unió állampapírjaival kapcsolatos pozíciók átlagos nagyságrendje.

9. cikk A bejelentés és közzététel módja

1. Az 5., 7. és 8. cikkben meghatározott bejelentésnek vagy közzétételnek ki kell terjednie a vonatkozó pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy azonosító adataira, az érintett pozíció nagyságára, a pozíció által érintett kibocsátóra, valamint az adott pozíció létrehozásának, módosításának vagy megszűnésének dátumára.

2. A nettó rövid pozíciók számításának időpontja 24.00 óra azon a kereskedési napon, amelyen a természetes vagy jogi személy az adott pozícióval rendelkezik. A bejelentésnek vagy közzétételnek legkésőbb a következő nap 15.30 óráig meg kell történnie.

3. Az érintett illetékes hatóságot az 1287/2006/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell tájékoztatni.

4. Az információ 7. cikkben meghatározott nyilvános közzététele során megkülönböztetés nélkül biztosítani kell az információkhoz való gyors hozzáférést. Az információkat a részvénykibocsátó székhelye szerinti tagállam hivatalosan kijelölt rendszere számára kell rendelkezésre bocsátani a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] 21. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

5. A Bizottságot felruházzák azzal a hatáskörrel, hogy szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, amelyekben pontosan meghatározza az (1) bekezdésben felsorolt célok érdekében rendelkezésre bocsátandó információkat.

Az első albekezdésben említett szabályozási standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7–7d.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2011. december 31]-ig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó szabályozástechnikai standardok tervezeteit.

6. A (4) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az információk nyilvános közzétételének módját.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7e.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2011. december 31]-ig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó végrehajtás-technikai standardok tervezeteit.

10. cikk Alkalmazás az Unión kívül

Az 5., 7. és 8. cikkben meghatározott bejelentési és közzétételi előírások az Unión belüli és kívüli lakóhellyel/székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyekre egyaránt alkalmazandók.

11. cikk Az ESMA rendelkezésére bocsátandó információk

1. Az illetékes hatóságok kivonatos formában negyedévente tájékoztatják az ESMA-t a részvényekkel vagy állampapírokkal kapcsolatos mindazon nettó rövid pozíciókról, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos mindazon fedezetlen pozíciókról, amelyek tekintetében a szóban forgó hatóság érintett illetékes hatóságnak minősül, és amelyekről az 5–8. cikk értelmében bejelentést kap.

2. Az ESMA az ebben a rendeletben meghatározott feladatai ellátása érdekében bármikor további információkat kérhet a tagállamok érintett illetékes hatóságaitól a részvényekkel vagy állampapírokkal kapcsolatos nettó rövid pozíciókat, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos fedezetlen pozíciókat illetően.

Az illetékes hatóságok legkésőbb hét naptári napon belül az ESMA rendelkezésére bocsátják a kért információkat.

III. FEJEZETFEDEZETLEN SHORT ÜGYLETEK

12. cikk A fedezetlen short ügyletekre vonatkozó korlátozások

1. Bármely természetes vagy jogi személy kizárólag az alábbi feltételek valamelyikének teljesülése esetén shortolhat a valamely kereskedési helyszínen történő kereskedésre bevezetett részvényekkel vagy állampapír-instrumentumokkal:

a) a természetes vagy jogi személy a részvényt vagy állampapír-instrumentumot kölcsönvette;

b) a természetes vagy jogi személy megállapodást kötött a részvény vagy állampapír-instrumentum kölcsönvételéről;

c) a természetes vagy jogi személy megállapodást kötött egy harmadik féllel, amelynek értelmében a szóban forgó harmadik fél megerősítette, hogy a részvényt vagy állampapír-instrumentumot felkutatták és a természetes vagy jogi személy részére kölcsönzés céljából fenntartják annak érdekében, hogy az esedékesség időpontjában az ügylet teljesíthető legyen.

2. Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el, amelyekben meghatározza azoknak a megállapodásoknak a típusát, amelyek megfelelően biztosítják, hogy a részvény vagy az állampapír-instrumentum az elszámoláskor rendelkezésre álljon.

A Bizottság figyelembe veszi mindenekelőtt a piacok, különösen az államkötvény-piac és az államkötvény-visszavásárlási piacok (repo piacok) likviditása megőrzésének szükségességét.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7e.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2012. január 1]-jéig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó végrehajtás-technikai standardok tervezeteit.

13. cikk Fedezeti vételi eljárások és bírság késedelmes teljesítés esetén

1. Azok a kereskedési helyszínek, ahol részvényekkel vagy állampapírokkal kereskednek, biztosítják, hogy az adott kereskedési helyszín vagy a kereskedési helyszín számára klíringszolgáltatásokat nyújtó központi szerződő fél az összes alábbi követelménynek megfelelő eljárásokkal rendelkezzen:

a) abban az esetben, ha a kereskedési helyszínen részvényeket vagy állampapír-instrumentumokat eladó valamely természetes vagy jogi személy a részvényeket vagy az állampapír-instrumentumokat az ügylet napjától számított négy, illetve árjegyzési tevékenység esetén hat kereskedési napon belül nem tudja elszámolásra leszállítani, a kereskedési helyszín vagy a központi szerződő fél automatikusan eljárást indít az érintett részvények vagy állampapír-instrumentum fedezeti vételére annak érdekében, hogy az elszámoláshoz azok leszállítását biztosítsák;

b) abban az esetben, ha a kereskedési helyszín vagy a központi szerződő fél a részvények vagy az állampapír-instrumentumok leszállításhoz szükséges fedezeti vételét nem tudja lebonyolítani, a kereskedési helyszín vagy a központi szerződő fél a teljesítés napján leszállítandó részvények vagy állampapír értéke és a vevő által elszenvedett veszteség alapján készpénzben kártérítést fizet a vevőnek;

c) a teljesítést elmulasztó természetes vagy jogi személy megtéríti a kereskedési helyszínnek vagy a központi szerződő félnek az a) és b) pontok értelmében kifizetett teljes összeget.

2. A kereskedési helyszín, amelyen részvényekkel vagy állampapír-instrumentumokkal kereskednek, biztosítja, hogy saját maga, illetve a részvényekkel vagy az állampapír-instrumentumokkal kapcsolatos elszámolási szolgáltatásokat nyújtó elszámolási rendszer olyan eljárásokat alkalmaz, amelyek biztosítják, hogy abban az esetben, ha a kereskedési helyszínen részvényeket vagy állampapír-instrumentumokat eladó természetes vagy jogi személy a részvényeket vagy az állampapír-instrumentumokat a kellő időben elszámolásra nem szállítja le, a szóban forgó természetes vagy jogi személy mindaddig köteles naponta bizonyos összeget befizetni a kereskedési helyszínnek vagy az elszámolási rendszernek, amíg a mulasztást nem orvosolja.

A naponta fizetendő összegnek kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy az eladónak ne származhasson nyeresége a nemteljesítésből, továbbá, hogy a nemteljesítést illetően visszatartó hatása legyen a természetes vagy jogi személyekre.

3. Azoknak a kereskedési helyszíneknek, amelyeken részvényekkel vagy állampapírokkal kereskednek, olyan szabályzattal kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi, hogy a kereskedési helyszín tagjaként működő természetes vagy jogi személyek számára megtiltsák a részvényekkel vagy állampapír-instrumentumokkal kapcsolatos további short ügyleteket az adott kereskedési helyszínen mindaddig, amíg a szóban forgó személy nem rendezte az adott kereskedési helyszínen bonyolított short ügyletből eredő kötelezettségét.

IV. FEJEZETMENTESSÉGEK

14. cikk Mentesség abban az esetben, ha a fő kereskedési helyszín az Unión kívül található

1. Nem alkalmazandó az 5., 7., 12. és 13. cikk a valamely uniós kereskedési helyszínen kereskedésre bevezetett vállalati részvényekre abban az esetben, ha a szóban forgó részvények kereskedésének fő helyszíne nem uniós ország területén található.

2. A valamely uniós kereskedési helyszínen és az Unión kívüli helyszínen egyaránt forgalmazott vállalati részvényekkel összefüggésben érintett illetékes hatóság legalább kétévenként elbírálja, hogy a szóban forgó részvények fő kereskedési helyszíne az Unión kívül található-e vagy sem.

Az érintett illetékes hatóság tájékoztatja az ESMA-t mindazon részvényekről, amelyek fő kereskedési helyszíne az Unión kívül található.

Az ESMA kétévente közzéteszi azoknak a részvényeknek a jegyzékét, amelyek fő kereskedési helyszíne az Unión kívül található. Ez a jegyzék két évig marad hatályban.

3. A Bizottságot felruházzák azzal a hatáskörrel, hogy szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, amelyekben meghatározza, hogy milyen módon számítsák ki az egyes részvények fő kereskedési helyszínének meghatározása alapjául szolgáló forgalmat.

Az első albekezdésben említett szabályozási standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7–7d.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2011. december 31]-ig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó szabályozástechnikai standardok tervezeteit.

4. Az (1) és (2) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az alábbiak meghatározására:

a) hogy melyik napon és milyen időszakra határozzák meg az egyes részvények fő kereskedési helyszíneit;

b) az az időpont, ameddig az érintett illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az ESMA-t azokról a részvényekről, amelyek fő kereskedési helyszíne az Unión kívül található;

c) a jegyzék hatálybalépésének időpontja az ESMA általi közzétételtől számítva.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7e.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2011. december 31]-ig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó végrehajtás-technikai standardok tervezeteit.

15. cikk Árjegyzői és elsődleges piaci műveletek mentessége

1. Nem alkalmazandó az 5., 6., 7., 8. és 12. cikk befektetési vállalkozások, harmadik országbeli entitás vagy olyan helyi vállalkozások tevékenységére, amelyek valamely harmadik ország kereskedési helyszínének vagy piacának tagjai, és amelyeknek a jogi és felügyeleti kereteit a (2) bekezdésben foglaltakkal egyenértékű előírásoknak megfelelően bejelentették, ha azok megbízóként kereskednek valamely kereskedési helyszínen vagy azon kívül forgalmazott pénzügyi eszközzel az alábbi minőségek valamelyikében vagy egyidejűleg mindkét alábbi minőségben:

a) összehasonlítható nagyságú és árban versenyképes kötelező egyidejű kétirányú árajánlattétellel, amelynek eredményeképpen rendszeresen és folyamatosan likviditást biztosítanak a piacon;

b) szokásos üzleti tevékenységük részeként ügyfeleik által kezdeményezett megbízások teljesítésével vagy ügyfeleik kereskedési megbízásai alapján eljárva és az említett ügyletekből eredő pozíciók fedezése révén.

2. A Bizottság a 39. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatokat fogadhat el, amelyekben meghatározza, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti szabályozása biztosítja-e, hogy a szóban forgó országban engedélyezett piac megfelel a kötelező jogi erejű előírásoknak, amelyek az (1) bekezdésben meghatározott mentesség alkalmazása szempontjából egyenértékűek a 2004/39/EK irányelv III. címéből, a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből[21] és a 2004/109/EK irányelvből eredő előírásokkal, és amelyeket a szóban forgó harmadik országban hatékonyan felügyelnek és betartatnak.

A harmadik ország jogi és felügyeleti szabályozása akkor minősül egyenértékűnek, ha a szabályozási keret valamennyi alábbi feltételnek megfelel:

a) a harmadik országban működő piacokra engedélyezési kötelezettség vonatkozik, és azokat folyamatosan és hatékonyan felügyelik és a szabályozást betartatják;

b) a piacokon egyértelmű és átlátható szabályok vannak érvényben az értékpapírok kereskedésre történő bevezetését illetően, azaz az értékpapírokkal folyó kereskedés tisztességes, rendezett és hatékony, és azok szabadon forgalmazhatók;

c) az értékpapír-kibocsátóknak rendszeres és folyamatos tájékoztatási kötelezettségük van, ami biztosítja a befektetők magas szintű védelmét;

d) a bennfentes kereskedés és a piac manipulációja formájában jelentkező piaci visszaélések megakadályozása révén biztosítja a piac átláthatóságát és integritását.

3. Nem alkalmazandó a 8. és 12. cikk a természetes vagy jogi személy tevékenységére abban az esetben, ha az egy állampapír-kibocsátóval kötött megállapodás alapján meghatalmazott elsődleges értékpapír-kereskedői minőségben megbízóként kereskedik valamely pénzügyi eszközzel az állampapírral kapcsolatos elsődleges vagy másodlagos piaci műveleteket illetően.

4. Nem alkalmazandó az 5., 6., 7. és 12. cikk a természetes vagy jogi személyre abban az esetben, ha az a 2273/2003/EK bizottsági rendelet[22] III. fejezete értelmében stabilizációs program végrehajtásával kapcsolatban shortol valamely értékpapírral vagy rendelkezik nettó rövid pozícióval.

5. Az (1) és (3) bekezdésben említett mentességek kizárólag abban az esetben alkalmazandók, ha az érintett természetes vagy jogi személy előzőleg írásban tájékoztatja a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát arról, hogy igénybe kívánja venni a mentességet. Az illetékes hatóságot legalább harminc naptári nappal korábban értesíteni kell annál az időpontnál, amikor a természetes vagy jogi személy a mentességet igénybe kívánja venni.

6. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a mentesség igénybevételét megtilthatja, ha úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó természetes vagy jogi személy nem felel meg a mentesség feltételeinek. Bármely tilalmat az előző bekezdésben említett harminc naptári napos időszakon belül kell bevezetni, illetve azt követően, ha az illetékes hatóság tudomására jut, hogy a szóban forgó személy körülményeiben olyan változás következett be, amelyek következtében már nem felel meg a feltételeknek.

7. Harmadik országban működő, az Unióban nem engedélyezett szervezet az (5) bekezdésben említett értesítést annak a fő uniós kereskedési helyszínnek küldi el, amelyen kereskedést folytat.

8. Az (5) bekezdésben említett tájékoztatást nyújtó természetes vagy jogi személy a lehető legrövidebb időn belül írásban értesíti a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, ha a mentesség igénybevételére való jogosultságát illetően a körülményeiben bármely változás következik be

9. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága írásos tájékoztatást kérhet az (1), (3) vagy (4) bekezdésben meghatározott mentesség igénybevételével működő természetes vagy jogi személytől a mentesség igénybevétele mellett tartott rövid pozícióit és tevékenységeit illetően. A természetes vagy jogi személy legkésőbb a felszólítást követő négy naptári napon belül rendelkezésre bocsátja a kért információkat.

10. Az érintett illetékes hatóság az értesítéstől számított két héten belül az 5. vagy 8. cikkben foglaltaknak megfelelően tájékoztatja az ESMA-t a mentességet igénybe vevő minden árjegyzőről és meghatalmazott elsődleges értékpapír-kereskedőről, továbbá minden olyan árjegyzőről és meghatalmazott elsődleges értékpapír-kereskedőről, akik a mentességet a továbbiakban nem veszik igénybe.

11. Az ESMA a honlapján közzéteszi és folyamatosan frissíti a mentességet igénybe vevő árjegyzők és meghatalmazott elsődleges értékpapír-kereskedők listáját.

V. FEJEZETAZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÉS AZ ESMA BEAVATKOZÁSI HATÁSKÖRE

1. szakasz Az illetékes hatóságok hatásköre

16. cikk Közzétételi kötelezettség kivételes helyzetekben

1. Az egyes tagállamok illetékes hatóságai előírhatják a valamely konkrét pénzügyi eszközzel vagy egy bizonyos pénzügyieszköz-kategóriával kapcsolatban nettó rövid pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy számára, hogy értesítse az illetékes hatóságot vagy tegye közzé a pozíciójával kapcsolatos részleteket, ha a pozíció eléri az illetékes hatóság által meghatározott bejelentési küszöbértéket vagy az alá csökken, az összes alábbi feltétel teljesülése esetén:

a) káros hatással járó események vagy fejlemények következnek be, amelyek súlyos veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra nézve az adott tagállamban vagy egy vagy több másik tagállamban;

b) az intézkedésre a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükség van.

2. Nem alkalmazandó az (1) bekezdés azokra a pénzügyi eszközökre, amelyekre a II. fejezet 5–8. cikkében meghatározott átláthatósági előírások vonatkoznak.

17. cikk A shortolásra és hasonló ügyletekre vonatkozó korlátozások kivételes helyzetekben

1. A tagállamok illetékes hatóságai a (2), illetve a (3) bekezdésben említett intézkedéseket az összes alábbi feltétel fennállása esetén vezethetik be:

a) káros hatással járó események vagy fejlemények következnek be, amelyek súlyos veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra nézve az adott tagállamban vagy egy vagy több másik tagállamban;

b) az intézkedésre a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükség van.

2. A tagállam illetékes hatósága megtilthatja vagy korlátozhatja a természetes vagy jogi személyek alábbi műveleteit:

a) short ügyletek;

b) olyan nem short ügylet, amely valamely pénzügyi eszközt hoz létre vagy azzal kapcsolatos, és a tranzakció eredményeképpen a természetes vagy jogi személy akkor jut anyagi előnyhöz, ha egy másik pénzügyi eszköz árfolyama vagy értéke csökken.

3. A tagállam illetékes hatósága megakadályozhatja, hogy a természetes vagy jogi személyek pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyleteket kössenek, vagy korlátozhatja a pénzügyi eszközzel kapcsolatos engedélyezett tranzakciók értékét.

4. A (2) vagy (3) bekezdésben említett intézkedések vonatkozhatnak valamennyi pénzügyi eszközre, pénzügyi eszközök meghatározott kategóriájára vagy valamely konkrét pénzügyi eszközre is. Az intézkedés bizonyos körülmények fennállásához köthető, illetve vonatkozhatnak rá az érintett illetékes hatóság által meghatározott kivételek. A kivételek úgy is meghatározhatók, hogy különösen az árjegyzői és elsődleges piaci tevékenységekre vonatkozzanak.

18. cikk A hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozó korlátozások kivételes helyzetekben

1. A tagállamok illetékes hatóságai korlátozhatják a természetes vagy jogi személyeket abban, hogy egy tagállam vagy az Unió kötelezettségeivel kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletet kössenek, vagy korlátozhatják a természetes vagy jogi személyek által köthető, valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségeivel kapcsolatos fedezetlen hitel-nemteljesítési csereügyletek pozícióinak értékét olyan esetekben, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a) káros hatással járó események vagy fejlemények következnek be, amelyek súlyos veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra nézve az adott tagállamban vagy egy vagy több másik tagállamban;

b) az intézkedésre a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükség van.

2. Az (1) bekezdésben említett intézkedés vonatkozhat bizonyos típusú hitel-nemteljesítési csereügyletekre vagy meghatározott hitel-nemteljesítési csereügyletekre is. Az intézkedés bizonyos körülmények fennállásához köthető, illetve vonatkozhatnak rá az illetékes hatóság által meghatározott kivételek. A kivételek úgy is meghatározhatók, hogy különösen az árjegyzői és elsődleges piaci tevékenységekre vonatkozzanak.

19. cikk Jelentős árfolyamesés esetén a short ügyletek átmeneti korlátozásának hatásköre

1. Abban az esetben, ha valamely pénzügyi eszköz árfolyama valamely kereskedési helyszínen egyetlen kereskedési napon belül a (4) bekezdésben említett értékkel zuhant az adott kereskedési helyszínen az előző kereskedési napon elért záró árfolyamhoz képest, az adott kereskedési helyszín székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága mérlegeli, hogy indokolt-e megtiltani vagy korlátozni, hogy természetes vagy jogi személyek a kereskedési helyszínen a szóban forgó pénzügyi eszközzel kapcsolatos short ügyleteket kössenek, vagy egyéb módon korlátozni a kereskedési helyszínen az adott pénzügyi eszközzel kapcsolatos ügyleteket a pénzügyi eszköz árfolyama rendellenes esésének megakadályozása érdekében.

Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az első albekezdés alapján indokolt megtenni az említett intézkedéseket, részvény vagy adósság esetén megtiltja vagy korlátozza, hogy a természetes vagy jogi személyek a kereskedési helyszínen short ügyleteket kössenek, más típusú pénzügyi eszköz esetén pedig korlátozza a szóban forgó pénzügyi eszközzel kapcsolatos tranzakciókat az adott kereskedési helyszínen.

2. Az intézkedés legfeljebb az árfolyamesés napját követő kereskedési nap végéig alkalmazandó.

3. Az intézkedés bizonyos körülmények fennállásától függően alkalmazandó, illetve vonatkoznak rá az illetékes hatóság által meghatározott kivételek. A kivételek úgy is meghatározhatók, hogy különösen az árjegyzői és elsődleges piaci tevékenységekre vonatkozzanak.

4. Az árfolyamesés mértékének részvények esetén el kell érnie vagy meg kell haladnia a 10%-ot, más típusú pénzügyieszköz-kategóriák esetén pedig a Bizottság által meghatározandó összeget.

A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén határozza meg a részvényektől eltérő más pénzügyi eszközök árfolyamesésének mértékét, figyelembe véve az egyes pénzügyi eszközök kategóriáira jellemző sajátosságokat.

5. A Bizottságot felruházzák azzal a hatáskörrel, hogy szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, amelyekben meghatározza a részvények 10%-os árfolyamesése, illetve a Bizottság által a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően meghatározott értékcsökkenés számításának módszerét.

Az első albekezdésben említett szabályozási standardokat a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [7–7d.] cikkének megfelelően fogadják el.

Az ESMA legkésőbb [2011. december 31]-ig benyújtja a Bizottsághoz a szóban forgó szabályozástechnikai standardok tervezeteit.

20. cikk A korlátozással érintett időszak

A 16–18. cikk értelmében bevezetett bármely intézkedés első alkalommal legfeljebb a 21. cikkben említett értesítés közzétételétől számított három hónapig maradhat érvényben.

Az intézkedések hatálya újabb, legfeljebb három hónapig terjedő időszakokra meghosszabbítható.

21. cikk A korlátozás kihirdetése

1. Az illetékes hatóság a saját honlapján teszi közzé a 16–19. cikkben említett bármely intézkedés bevezetéséről vagy meghosszabbításáról szóló értesítést.

2. Az értesítés legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a) a bevezetett intézkedések, beleértve azoknak az eszközöknek és az ügyletek azon kategóriájának felsorolását, amelyekre az intézkedések vonatkoznak, illetve az intézkedések időbeli hatályát;

b) annak indoklását, hogy miért van szükség az illetékes hatóság szerint az intézkedések bevezetésére, beleértve az érvek alapjául szolgáló bizonyítékokat.

3. A 16–19. cikk értelmében bevezetett intézkedések az értesítés közzétételének időpontjában vagy az értesítésben megjelölt későbbi időpontban lépnek hatályba, és kizárólag az intézkedés hatálybalépését követően megkötött ügyletekkel kapcsolatban alkalmazandók.

22. cikk Az ESMA és a többi illetékes hatóság értesítése

1. Az illetékes hatóság a 16., 17., illetve 18. cikkben meghatározott bármely intézkedés bevezetését vagy meghosszabbítását és a 19. cikkben megjelölt bármely korlátozás bevezetését megelőzően értesíti az ESMA-t és a többi illetékes hatóságot a tervezett intézkedésről.

2. Az értesítés kiterjed a tervezett intézkedések részleteire, az intézkedések által érintett pénzügyieszköz-kategóriák és tranzakciók felsorolására, az indoklást alátámasztó bizonyítékokra, továbbá az intézkedések hatálybalépésének tervezett időpontjára.

3. Az illetékes hatóság a 16., 17. és 18. cikk értelmében bevezetni vagy meghosszabbítani kívánt intézkedéseiről szóló értesítést legkésőbb az intézkedés hatálybalépésének vagy meghosszabbításának tervezett időpontját megelőzően 24 órával elküldi. Kivételes körülmények között, ha a 24 órás értesítési határidőt lehetetlen betartani, az illetékes hatóság az intézkedés hatálybalépését megelőző 24 órán belül is elküldheti az értesítést. A 19. cikkben említett értesítésnek meg kell előznie az intézkedés hatálybalépésének tervezett időpontját.

4. A tagállamok illetékes hatóságai, amelyeket ennek a cikknek megfelelően értesítenek, a 16–19. cikknek megfelelően intézkedéseket hozhatnak a saját tagállamukban, ha úgy ítélik meg, hogy a szóban forgó intézkedésekre a másik illetékes hatóság céljainak elősegítése érdekében szükség van. Az illetékes hatóság ezekről a tervezett intézkedésekről is tájékoztatást nyújt az (1)–(3) bekezdésnek megfelelően.

2. szakasz Az ESMA hatásköre

23. cikk Az ESMA által végzett koordinációs tevékenység

1. Az ESMA segítő és koordinációs szerepet tölt be az illetékes hatóságok által az 1. szakaszban foglaltaknak megfelelően hozott intézkedéseket illetően. Az ESMA biztosítja különösen, hogy az illetékes hatóságok egységesen járjanak el az 1. szakaszban meghatározott intézkedéseket illetően, különösen abban az esetben, ha az 1. szakaszban meghatározott beavatkozási hatásköröket kell alkalmazni, illetve a bevezetett intézkedések jellegét, valamint az intézkedések hatálybalépését és időbeli hatályát illetően.

2. Az ESMA a 16., 17. vagy 18. cikknek megfelelően bevezetni vagy meghosszabbítani kívánt intézkedésekről szóló, a 22. cikk szerinti értesítés kézhezvételét követő 24 órán belül véleményezi, hogy a bevezetett vagy bevezetni tervezett intézkedést szükségesnek tartja-e a kivételes helyzet kezelésére. A vélemény kiterjed arra, hogy az ESMA megítélése szerint bekövetkeztek-e a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat egy vagy több tagállamban súlyosan veszélyeztető káros hatással járó olyan események vagy fejlemények, hogy a bevezetett vagy bevezetni szándékozott intézkedés indokolt és arányos-e a fenyegetés kezelésére, továbbá, hogy indokolt-e az intézkedés tervezett időtartama. Ha az ESMA úgy ítéli meg, hogy más illetékes hatóságok által meghozandó intézkedésre van szükség a fenyegetés kezelésére, véleményében ennek is hangot ad. A véleményt az ESMA honlapján teszik közzé.

3. Abban az esetben, ha valamely illetékes hatóság az ESMA által a (2) bekezdésnek megfelelően kiadott vélemény ellenére intézkedéseket vezet be vagy szándékozik bevezetni, vagy az ESMA véleményének ellenére elutasítja az intézkedések bevezetését, a saját honlapján késedelem nélkül tájékoztatást tesz közzé, amelyben részletesen megindokolja a szóban forgó döntését.

24. cikk Az ESMA beavatkozási hatásköre

1. Az ESMA a (2) bekezdésben felsorolt valamennyi feltétel teljesülése esetén a(z) …/…./EU rendelet [ESMA rendelet] [6a. cikke (5) bekezdésének] megfelelően az alábbi intézkedéseket hozhatja:

a) a valamely pénzügyi eszközzel vagy valamely pénzügyieszköz-kategóriával kapcsolatban nettó rövid pozíciókkal rendelkező természetes vagy jogi személyek számára előírja, hogy a pozícióról tájékoztassák az illetékes hatóságot, vagy tegyék közzé az azzal kapcsolatos adatokat;

b) megtiltja vagy feltételekhez köti, hogy természetes vagy jogi személyek olyan short vagy egyéb ügyleteket kössenek, amelyek valamely pénzügyi eszközt hoznak létre vagy azzal kapcsolatosak, és a tranzakció eredményeképpen a természetes vagy jogi személy akkor jut anyagi előnyhöz, ha egy másik pénzügyi eszköz árfolyama vagy értéke csökken;

c) korlátozza, hogy természetes vagy jogi személyek valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségeivel kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyleteket kössenek, vagy korlátozza a természetes vagy jogi személyek által köthető, valamely tagállam vagy az Unió kötelezettségeivel kapcsolatos fedezetlen hitel-nemteljesítési csereügyletek pozícióinak értékét;

d) megakadályozza, hogy természetes vagy jogi személyek pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyleteket kössenek, vagy korlátozza a pénzügyi eszközzel kapcsolatos engedélyezett tranzakciók értékét.

Az intézkedés bizonyos körülmények fennállásához köthető, illetve vonatkozhatnak rá az érintett illetékes hatóság által meghatározott kivételek. A kivételek úgy is meghatározhatók, hogy különösen az árjegyzői és elsődleges piaci tevékenységekre vonatkozzanak.

2. Az ESMA kizárólag akkor hoz az (1) bekezdésnek megfelelő határozatot, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a) az (1) bekezdés a)–d) pontjában felsorolt intézkedések veszélyeztetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszerének egészét vagy annak egy részét, és határokon átnyúló következmények merülnek fel;

b) egy vagy több illetékes hatóság elmulasztott intézkedni, vagy a meghozott intézkedések nem kezelik kielégítően a fenyegetést.

3. Az ESMA az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatala során mérlegeli, hogy az intézkedés mennyiben felel meg az alábbi követelményeknek:

a) jelentős mértékben alkalmas a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, vagy az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását fenyegető veszély kezelésére, vagy jelentősen fokozza az illetékes hatóságok képességét a veszély figyelemmel kísérésére;

b) nem jár a szabályozási arbitrázs veszélyével;

c) nem érinti hátrányosan a pénzügyi piacok hatékonyságát, azaz többek között nem csökkenti a likviditást ezeken a piacokon, és nem vezet bizonytalansághoz a piaci szereplők számára az intézkedés jótékony hatásaihoz képest aránytalan mértékben.

Ha egy vagy több illetékes hatóság a 16., 17. vagy 18. cikkben említett intézkedést hoz, az ESMA a 23. cikkben meghatározott vélemény kiadása nélkül is meghozhatja az (1) bekezdésben említett bármely intézkedést.

4. Az ESMA az (1) bekezdésben említett bármely intézkedés bevezetéséről vagy meghosszabbításáról szóló határozatát megelőzően – adott esetben – egyeztet az Európai Rendszerkockázati Testülettel és más érintett hatóságokkal.

5. Az ESMA az (1) bekezdésben említett bármely intézkedés bevezetéséről vagy meghosszabbításáról szóló határozatát megelőzően értesíti az illetékes hatóságokat az általa tervezett intézkedésről. Az értesítés kiterjed a tervezett intézkedések részleteire, az intézkedések által érintett pénzügyieszköz-kategóriák és tranzakciók felsorolására, az indoklást alátámasztó bizonyítékokra, továbbá az intézkedések hatálybalépésének tervezett időpontjára.

6. Az illetékes hatóságokat az intézkedés hatálybalépésének vagy meghosszabbításának tervezett időpontját megelőzően legalább 24 órával értesítik. Kivételes körülmények között, ha a 24 órás értesítési határidőt lehetetlen betartani, az ESMA az intézkedés hatálybalépését megelőző 24 órán belül is elküldheti az értesítést.

7. Az ESMA a saját honlapján teszi közzé az (1) bekezdésben említett bármely intézkedés bevezetéséről vagy meghosszabbításáról szóló értesítést. Az értesítés legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a) a bevezetett intézkedések, beleértve azoknak az eszközöknek és az ügyletek azon kategóriájának felsorolását, amelyekre az intézkedések vonatkoznak, illetve az intézkedések időbeli hatályát;

b) annak indoklását, hogy az ESMA szerint miért van szükség az intézkedések bevezetésére, beleértve az érvek alapjául szolgáló bizonyítékokat.

8. Az intézkedések az értesítés közzétételének időpontjában vagy az értesítésben megjelölt későbbi időpontban lépnek hatályba, és kizárólag az intézkedés hatálybalépését követően megkötött ügyletekkel kapcsolatban alkalmazandók.

9. Az ESMA megfelelő időközönként, legalább háromhavonta felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett intézkedéseit. Ha egy intézkedést a három hónapos időszakon belül nem hosszabbítanak meg, az automatikusan hatályát veszti. Az intézkedések meghosszabbítására a (2)–(8) bekezdés alkalmazandó.

10. Az ESMA által ennek a cikknek megfelelően elfogadott intézkedés elsőbbséget élvez az illetékes hatóságok által az 1. szakasz értelmében hozott bármely korábbi intézkedéssel szemben.

25. cikk Káros hatással járó események vagy fejlemények pontosabb meghatározása

A Bizottság a 36. cikknek megfelelően és figyelemmel a 37. és 38. cikkben foglalt feltételekre, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadhat el, amelyekben meghatározza az illetékes hatóságok és az ESMA által annak megállapításakor figyelembe veendő kritériumokat és tényezőket, hogy milyen esetekben következnek be a 16., 17., 18. és 23. cikkben említett, káros hatással járó események vagy fejlemények, és a 24. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett veszélyek.

VI. FEJEZETAZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK SZEREPE

26. cikk Illetékes hatóságok

Az egyes tagállamok illetékes hatóságot jelölnek ki ennek a rendeletnek az alkalmazásában. A tagállamok a kijelölésről tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

27. cikk Az illetékes hatóságok hatásköre

1. Az illetékes hatóságok az ebben a rendeletben kijelölt feladataik ellátása érdekében a feladataik gyakorlásához szükséges valamennyi felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel fel vannak ruházva. Hatáskörüket a következő módokon gyakorolhatják:

a) közvetlenül;

b) más hatóságokkal együttműködésben;

c) az illetékes bírói hatóságok felé irányuló kérelem révén.

2. A tagállamok illetékes hatóságait feladataik ellátása érdekében a nemzeti joggal összhangban az alábbi hatáskörökkel ruházzák fel:

a) betekintési joguk van minden dokumentumba, függetlenül azok formájától, azokat bekérhetik, és másolatot készíthetnek róluk;

b) tájékoztatást kérhetnek bármely természetes vagy jogi személytől, és szükség esetén a természetes vagy jogi személyt beidézhetik és információszerzés céljából kérdéseket tehetnek fel neki;

c) helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek akár előzetes bejelentés nélkül is;

d) bekérhetik a meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásokat;

e) kötelezhetnek az ebben a rendeletben foglalt rendelkezésekbe ütköző gyakorlat megszüntetésére;

(f) eszközök befagyasztását és/vagy zárolását kérhetik.

3. A tagállamok illetékes hatóságai a (2) bekezdés a) és b) pontjának korlátozása nélkül jogosultak arra, hogy egyes esetekben kötelezzék a hitel-nemteljesítési csereügyletet bonyolító természetes vagy jogi személyeket, hogy bocsássák rendelkezésre valamennyi alábbi információt:

a) a tranzakció céljának magyarázatát, valamint hogy a tranzakció valamely kockázat fedezésére szolgál-e vagy más célja van;

b) a mögöttes kockázat igazolására szolgáló információkat olyan esetben, ha a tranzakció kockázatfedezeti célokat szolgál.

28. cikk Az ESMA által végzett vizsgálatok

Az ESMA egy vagy több illetékes hatóság kérésére vagy saját kezdeményezésére vizsgálatot folytathat a shortolással vagy a hitel-nemteljesítési csereügyletek alkalmazásával kapcsolatos konkrét kérdéseket vagy gyakorlatokat illetően annak elbírálására, hogy a szóban forgó kérdés vagy gyakorlat lehetséges veszélyt jelent-e az Unión belüli pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra.

Az ESMA jelentésben összegzi vizsgálati megállapításait és a kérdéssel vagy gyakorlattal kapcsolatos javaslatait.

29. cikk Szakmai titoktartás

1. Szakmai titoktartási kötelezettség alkalmazandó minden természetes vagy jogi személyre, aki vagy amely az illetékes hatóságnak, illetve bármely olyan hatóságnak vagy természetes vagy jogi személynek dolgozik vagy dolgozott, akit vagy amelyet az illetékes hatóság feladatokkal bízott meg, beleértve az illetékes hatóság által megbízott könyvvizsgálókat és szakértőket. A szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó információk kizárólag olyan esetben adhatók tovább bármely más természetes vagy jogi személy vagy hatóság részére, ha az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

2. Az ennek a rendeletnek az értelmében az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen információcsere bizalmas adatközlésnek minősül, kivéve azt az esetet, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, illetve ha az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

30. cikk Együttműködési kötelezettség

A tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek egymással minden olyan esetben, ha az a rendelet alkalmazása szempontjából célszerű vagy szükséges. Az illetékes hatóságok többek között indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátják az ebben a rendeletben meghatározott feladataik ellátásához lényeges információkat.

31. cikk Együttműködés helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat kérése esetén

1. Valamely tagállam illetékes hatósága segítséget kérhet egy másik tagállam illetékes hatóságától a helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban.

Az illetékes hatóság tájékoztatja az ESMA-t az első albekezdésben említett minden kérésről. Olyan ellenőrzés vagy vizsgálat esetén, amelynek határokon átnyúló hatásai vannak, az ellenőrzést vagy vizsgálatot az ESMA koordinálja.

2. Ha valamely illetékes hatóság egy másik tagállam illetékes hatóságától helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap, a következő lehetőségek közül választhat:

a) saját maga végzi el a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b) engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c) engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatását;

d) könyvvizsgálókat vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására;

e) a felügyeleti tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokat megosztja más illetékes hatóságokkal.

32. cikk Együttműködés harmadik országokkal

1. Az illetékes hatóságok együttműködési megállapodásokat kötnek harmadik országok illetékes hatóságaival a harmadik országok illetékes hatóságaival folytatott információcseréről, az ebből a rendeletből eredő kötelezettségek harmadik országokban történő érvényesítéséről és az V. fejezet értelmében meghozott intézkedések kiegészítésére szolgáló hasonló intézkedéseknek az illetékes hatóság általi végrehajtásáról.

Az illetékes hatóság tájékoztatja az ESMA-t és a többi illetékes hatóságot, ha ilyen jellegű megállapodást készül megkötni.

2. Az ESMA összehangolja a tagállamok illetékes hatóságai és harmadik országok érintett illetékes hatóságai közötti együttműködési megállapodások kidolgozását. Az ESMA ennek érdekében elkészíti az illetékes hatóságok által alkalmazható mintaszerződést.

Az ESMA összehangolja továbbá a harmadik országok illetékes hatóságaitól kapott, és az V. fejezetben tárgyalt intézkedések meghozatala szempontjából lényeges információknak az illetékes hatóságok közötti cseréjét.

3. Az illetékes hatóságok csak olyan esetekben kötnek információcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok illetékes hatóságaival, ha a továbbadott információkra legalább a 29. cikkben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garancia vonatkozik. Az említett információcserének az említett illetékes hatóságok feladatainak az ellátását kell szolgálnia.

33. cikk Személyes adatok továbbítása és megőrzése

A személyes adatoknak a tagállamok egymás közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti átadására vonatkozóan a tagállamok a 95/46/EK irányelv rendelkezéseit alkalmazzák. A személyes adatoknak az ESMA által a tagállamok vagy egy harmadik ország felé történő átadására vonatkozóan az ESMA betartja a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseit.

Az adatokat legfeljebb 5 éves időtartamra lehet megőrizni.

34. cikk Információ közzététele harmadik országoknak

A tagállamok illetékes hatóságai az adatokat és az adatok elemzését kizárólag eseti alapon átadhatják harmadik országok részére abban az esetben, ha teljesülnek a 95/46/EK irányelv 25. és 26. cikkében meghatározott feltételek. A tagállam illetékes hatósága meggyőződik arról, hogy az információk átadására szükség van ennek a rendeletnek az alkalmazásához. A harmadik ország kizárólag az érintett tagállam illetékes hatóságának kifejezett írásos engedélyével adhatja tovább az adatokat egy másik harmadik ország részére.

A tagállamok illetékes hatóságai a valamely másik tagállam illetékes hatóságától kapott információkat kizárólag abban az esetben adhatják tovább egy harmadik ország illetékes hatóságának, ha az érintett tagállam illetékes hatósága megszerezte az információt eredetileg átadó illetékes hatóságnak a kifejezett hozzájárulását, és az információkat adott esetben kizárólag az utóbbi illetékes hatóság hozzájárulásában meghatározott célokra adhatják tovább.

35. cikk Büntetések

A tagállamok szabályokat határoznak meg az ebben a rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó adminisztratív intézkedésekről, szankciókról és pénzbírságokról és meghozzák az ezek végrehajtásához szükséges összes intézkedést. A meghozott intézkedéseknek, szankcióknak és bírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és elrettentő erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok legkésőbb [2012. július 1]-jéig tájékoztatják a Bizottságot az általuk meghozott rendelkezésekről, illetve késedelem nélkül az azokat érintő bármely későbbi módosításról.

VII. FEJEZETFELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK

36. cikk A felhatalmazás gyakorlása

1. A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 2. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (7) bekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikk (3) bekezdésében, a 7. cikk (3) bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 9. cikk (5) bekezdésében, a 14. cikk (3) bekezdésében, a 19. cikk (4) és (5) bekezdésében és a 25. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

2. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

3. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 38. és a 39. cikk határozza meg.

37. cikk A felhatalmazás visszavonása

1. Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (7) bekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikk (3) bekezdésében, a 7. cikk (3) bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 9. cikk (5) bekezdésében, a 14. cikk (3) bekezdésében, a 19. cikk (4) és (5) bekezdésében és a 25. cikkben megállapított felhatalmazást.

2. Az átruházott hatáskör visszavonásának elbírálására irányuló belső eljárást kezdeményező intézmény a végső határozat meghozatalát megelőzően igyekszik belátható időn belül tájékoztatni a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy a visszavonás melyik átruházott hatáskört érintené, valamint a visszavonás esetleges indoklását.

3. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

38. cikk Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

1. Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos határidőn belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére e határidő egy hónappal meghosszabbodik.

2. Ha az említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni és az a rendelkezéseiben megállapított napon hatályba lép.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában és hatályba léphet az említett határidő letelte előtt is, ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

3. Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

39. cikk Bizottsági eljárás

1. A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal [23] létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a szóban forgó határozat 8. cikkének rendelkezéseire is.

3. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónapban kerül meghatározásra.

VIII. FEJEZETÁTMENETI ÉS VÉGLEGES RENDELKEZÉSEK

40. cikk Felülvizsgálat és jelentés

A Bizottság az illetékes hatóságokkal és az ESMA-val folytatott egyeztetések eredményének megfelelően 2014. június 30-ig jelentést készít a Tanács és az Európai Parlament részére az alábbiakról:

a) az 5., 7. és 8. cikkben meghatározott bejelentési és közzétételi küszöbértékek megfelelőségéről;

b) a II. fejezetben meghatározott korlátozások és előírások működéséről;

c) arról, hogy indokolt-e a short és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyéb korlátozások vagy feltételek bevezetése.

41. cikk Átmeneti rendelkezés

Az e rendelet hatálya alá tartozó, 2010. szeptember 15-ét megelőzően már hatályban lévő korábbi intézkedések [2013. július 1-jéig] hatályban maradhatnak, feltéve, hogy azokról a Bizottságot tájékoztatják.

42. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet [2012. július 1-jétől] kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK irányelve bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (2003. január 28.) (HL L 96, 2003.4.12., 16. o.)

[2] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és az Európai Központi Banknak (2010. június 2.) – COM (2010) 301., 7. o.

[3] http://ec.europa.eu/internal_market/securities/docs/esme/report_20090319_en.pdf

[4] Felhívás véleményezésre, a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló 2003/6/EK irányelv (a piaci visszaélésről szóló irányelv) felülvizsgálata. A véleményezésre vonatkozó felhívás szövegét lásd:http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2009/market_abuse/call_for_evidence.pdf

[5] A 2003/6/EK irányelv 1. cikke határozza meg a bennfentes információk és a piaci manipuláció fogalmát, amelyek együttesen piaci visszaélést jelentenek.

[6] CESR/10-088, „Model for a Pan-European Short Selling Disclosure Regime” (A short ügyletekre vonatkozó páneurópai tájékoztató rendszer modellje).

[7] CESR/10-453, „Technical details of the pan-European short selling disclosure regime” (A short ügyletekre vonatkozó páneurópai tájékoztató rendszer technikai részletei).

[8] A hivatalos és nem hivatalos konzultációk jegyzékét az ehhez a javaslathoz mellékelt hatásvizsgálat tartalmazza.

[9] http://ec.europa.eu/internal_market/securities/short_selling_en.htm

[10] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (2004. december 15.), HL L 390, 2004.12.31., 38. o.

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (2004. április 21.), HL L 145., 2004.4.30, 1. o.

[12] CESR/10-088 és CESR/10-453. A CESR kizárólag a részvényekkel kapcsolatos szabályokat vizsgálta, ezzel szemben a bizottsági javaslat minden típusú pénzügyi eszközre kiterjed.

[13] OJ C […], […], p. […].

[14] OJ C […], […], p. […].

[15] OJ L […], […], p. […].

[16] HL L 281., 1995.11.23, 31. o.

[17] HL L 8., 2001.1.12, 1. o.

[18] HL L 184., 1999.7.17, 23. o.

[19] HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[20] HL L 390., 2004.12.31.38. o.

[21] HL L 96., 2003.12.4., 16. o.

[22] HL L 336., 2003.12.23., 33. o.

[23] HL L 191., 2001.7.13., 45. o.