52009DC0466

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 11.9.2009

COM(2009) 466 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Úton a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Úton a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé

1. Bevezetés

A széles körű konzultáció során, amely 2007-ben az EU integrált tengerpolitikájának elfogadásához vezetett, a résztvevők messzemenően támogatták azt a szemléletet, hogy a fokozott tengerhasznosítási tevékenység együtt járhat a környezetvédelemmel, és szimbiotikus kapcsolat alakulhat ki közöttük mindaddig, amíg megfelelő irányítás zajlik, illetve átfogó mechanizmusok vannak érvényben.

A földközi-tengeri térség kitűnő példája lehetne egy olyan tengeri régiónak, amelyben a tengerhasznosító emberi tevékenység nagyobb gazdasági nyereséget termelhetne úgy, hogy az ökoszisztémára is jóval kisebb hatást gyakorol. A valóság azonban más képet mutat: a térséget több mint húsz parti állam övezi, amelyek a gazdasági fejlődés és a közigazgatási kapacitás tekintetében eltérnek egymástól, továbbá amelyek között jelentős politikai nézeteltérések vannak a szárazföldi és tengeri határvonalak kijelölését illetően. Más, félig zárt tengerekhez hasonlóan – ilyen például a Balti-tenger vagy a Fekete-tenger – a Földközi-tenger nagy része nyílt tenger, ami külön irányítási kérdéseket vet fel.

A parti államok közül hét uniós tagállam, kettő tagjelölt ország, három pedig potenciálisan tagjelölt ország, amelyek az EU bővítési politikájának hatálya alá tartoznak. A többi állam szoros és nagy múltra visszatekintő kapcsolatokat ápol az EU-val, többnyire az európai szomszédsági politika keretében. Egy kivételével valamennyi állam részese az „Unió a Mediterrán Térségért ” elnevezésű folyamatnak.

Ez a közlemény kiemeli azokat a mechanizmusokat és eszközöket, amelyeket a Földközi-tenger medencéjében folytatott tengerhasznosítási tevékenységek irányításának integrált szemlélete érdekében mozgósítani kell. Ez a szemlélet terveink szerint kiegészíti azokat a különböző ágazati intézkedéseket, amelyeket az EU a Földközi-tenger térségben támogat. Míg az integrált tengerpolitika címzettjei elsősorban a tagállamok, e közlemény általánosságban szorosabb – és a megfelelő szinteken zajló – együttműködést sürget a nem EU-tag mediterrán partnerekkel.

2. Fő kihívások

A Földközi-tengeren és az ott található 450 kikötőben vagy terminálon zajlik a globális tengeri kereskedelem 30 %-a, valamint a tengeri úton bonyolított globális olajkereskedelem negyede. Partjai több mint 150 millió embernek adnak otthont, és a turistaidényben ez a szám megkétszereződik. Az EU halászflottájának a fele – többnyire kisméretű és kisüzemi hajókból álló flotta – itt folytat tevékenységet, és a tengeri akvakultúrás termelés is egyre jelentősebb ebben a térségben. A halállományok terhelését ezenkívül a déli mediterrán és harmadik országok hajói is növelik.

A gazdasági tevékenység révén a földközi-tengeri ökoszisztémát érő terhelés továbbra is fokozódik. Habár a jelenlegi gazdasági válság súlyosan érinti a tengeri közlekedést, az ágazat a várakozások szerint tovább fog bővülni az utasok, turisták és az árucikkek – ideértve az energiahordozókat is – szállítási igényei miatt. Például a tengeri körutazásokhoz kapcsolódó turizmus eddig gyors ütemben fejődött, és a földközi-tengeri kikötők évente több mint 1 millió, körutazáson részt vevő turistát fogadtak. A már most is sűrűn lakott és beépített tengerparton jelenleg is fejlesztés alatt áll az infrastruktúra, valamint a turista- és szabadidős létesítmények (Olaszország, Franciaország és Spanyolország több tengerparti térségében az egy kilométer széles part menti sávban a beépítettség mértéke már most is meghaladja a 45 %-ot).

Az egyre növekvő emberi és gazdasági tevékenység fokozott környezetkárosodáshoz vezetett. A Földközi-tengerben a sérülékeny tengeri környezetet fenyegeti a szárazföldről és hajókról származó szennyezés, a szemét, a biológiai sokféleséget érő hatások, a túlhalászás és a tengerpart állapotromlás aggasztó elegye. A Földközi-tengert a MARPOL-egyezmény 1983 óta az olaj tekintetében, 2009 májusa óta pedig a szemét tekintetében is „különleges területnek” minősíti.[1] Az „Unió a Mediterrán Térségért” elnevezésű kezdeményezés prioritásai között kiemelte a földközi-tengeri térség szennyeződésmentesítését.[2] A tengerpart – ideértve az UNESCO által a világ kulturális és természeti örökségének nyilvánított több mint 400 helyszínt – egyre fokozódó veszélynek van kitéve.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport veszélyeztetett helyszínnek minősíti a Földközi-tenger térségét, amelyet leginkább az árvíz, a tengerpart eróziója és a további talajdegradáció fenyeget,[3] ami még inkább aláhúzza az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő eszközök szükségességét. A térségben nagy problémát jelent a tengeri úton történő illegális bevándorlás, ami a jelenség megfékezése és az emberéletben bekövetkezett veszteségek megakadályozása érdekében nélkülözhetetlenné teszi a mediterrán partnerek közötti együttműködést.

3. A tengerpolitika hatékonyabb irányítása felé

A fentiekben ismertetett kihívások szükségessé teszik az irányítás két fő gyenge pontjának kezelését. Először: a mediterrán országok többségében az ágazati politikák irányítását külön-külön igazgatások végzik, mint ahogy az egyes nemzetközi megállapodások alkalmazása is saját szabályrendszerükön belül történik, aminek következtében a tengerhasznosítási tevékenységek kumulatív hatásának – többek között a tengeri medence szintjén történő – áttekintése nehezen teljesíthető cél. Másodszor: a tengeri terület nagy részét nyílt tengeri területek alkotják, ami a parti államok számára megnehezíti a parti tengerükre és partvonalukra közvetlen hatást gyakorló tevékenységek tervezését, szervezését és szabályozását. E két tényező kombinációja olyan helyzetet eredményez, ahol a politikák és a tevékenységek egymástól elszigetelten fejlődnek, továbbá a tengerre hatással lévő tevékenységek, illetve a helyi, országos, regionális vagy nemzetközi szereplők között nincs megfelelő koordináció. Mindezek kiegészítik a felelősségteljes irányításhoz alapvető elemeket, ilyen például az érdekelt felek részvétele, a döntéshozatal átláthatósága és a közösen elfogadott szabályok végrehajtása.

3.1. A parti mediterrán országok szerepe

A nemzeti szintű stratégiai és integrált megközelítés kidolgozása az integrált tengerpolitika formálásának alapvető része.[4] A mediterrán tagállamokat ösztönözzük arra, hogy folytassák az integrált tengerpolitikájuk kidolgozására irányuló erőfeszítéseket. A bevált módszerek cseréjének elősegítésére a Bizottság létrehozta az információmegosztásra és az előrehaladás dokumentálására szolgáló rendszert.[5]

Egyes tagállamok már konkrét lépéseket tettek a tengerügyek hatékonyabb irányítása felé. Mindazonáltal további erőfeszítésekre van szükség, különösen döntéshozatali struktúrák létrehozása érdekében, amelyek összehangolják a különféle szakpolitikákat.

A Bizottság:

- javasolni fogja a tagállamok magas szintű fókuszpontjai rendszeresen foglalkozzanak a Földközi-tenger kérdésével annak érdekében, hogy megvitassák az integrált tengerpolitika formálásában elért eredményeket;

- ösztönözni fogja a tagállamokat arra, hogy az integrált tengerpolitikai irányítás témakörében kicseréljék egymás között a bevált módszereket, különösen az európai területi együttműködési célkitűzés keretében a Földközi-tenger térségére vonatkozóan létrehozott programok segítségével.

A Földközi-tenger félig zárt jellege és a tengerhasznosítási tevékenységek határokon átnyúló hatásai fokozott együttműködést tesznek szükségessé az Európai Unión kívüli mediterrán partnerekkel. A fent említett információcserét ki fogjuk terjeszteni az integrált megközelítések iránt érdeklődést mutató, nem uniós partnerekre. E célból az Európai Unión kívüli partnerek felkérést kaphatnak olyan kapcsolattartók kijelölésére, akik – adott esetben – részt vehetnének a földközi-tengeri medence területének egészéről érkező küldöttek magas szintű párbeszédében. Az integrált tengerpolitika formálása és annak hatékonyabb irányítása terén folytatandó együttműködés ezenkívül a jelenlegi többoldalú keretrendszeren, az „Unió a Mediterrán Térségért” elnevezésű kezdeményezésen, a meglévő kétoldalú megállapodásokon, az európai szomszédságpolitika keretében megvalósuló regionális együttműködésen, valamint a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országokkal fennálló kapcsolatokon fog alapulni.

A Bizottság úgy határozott, hogy:

- létrehozza a kifejezetten az integrált tengerpolitikával foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy az EU-n kívüli parti mediterrán országokkal megkezdődjön a párbeszéd és a bevált módszerek cseréje;

- az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz[6] (ENPI) révén technikai segítséget nyújt olyan mediterrán partnereknek, akik érdeklődést mutatnak a tengerügyek integrált megközelítésére, ami által e partnerek körében növelhető a tudatosság, valamint segítség nyújtható számukra a célok kijelölésében és a végrehajtási mechanizmusok kialakításában.

3.2. A tengeriterület-rendezés irányítása

Az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezménye képezi a tengerhasznosítási tevékenységek többségének fő jogi keretét, amely számos kérdésben a nemzetközi szokásjogot tükrözi. Az egyezményt Törökország, Szíria, Izrael és Líbia kivételével valamennyi mediterrán parti állam ratifikálta.

Jelenleg a Földközi-tenger területének nagy része nyílt tengeri terület. A tengeri terület hozzávetőleg 16 %-a parti tenger, 31 %-át pedig különféle tengeri övezetek alkotják, amelyeket a területi kiterjedés vagy a jogérvényesség tekintetében más parti államok vitatnak.[7]

Mindez annyit jelent, hogy a Földközi-tenger vízterületének nagy része a parti államok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területeken kívül esik. Következésképpen ezen államok sem szabályozási, sem végrehajtási jogkörrel nem rendelkeznek arra, hogy a felségterületükön kívüli területeken átfogóan szabályozzák az emberi tevékenységeket, ideértve a tengeri környezet védelmét, valamint a halászat végzésének és az energiaforrások kitermelésének mikéntjét. A felségvizeiken kívül eső területeket illetően az államok csupán állampolgáraik és hajóik tekintetében fogadhatnak el intézkedéseket. A tengeri környezet védelme, az élő erőforrások védelme és kezelése érdekében bizonyos intézkedések közösen is meghozhatók a regionális egyezmények adta korlátozott kereteken belül, de még mindig problémát jelent az elfogadott határozatok – többek között a nem részes fél harmadik országok ellenében történő – végrehajtása.

Ez a helyzet abból adódik, hogy a Földközi-tengeren a szomszédos államok közötti határvonal kijelölésével összefüggő problémák összetett és politikailag érzékeny vitákhoz kapcsolódnak egy olyan területen, amelynek szélessége nem éri el a 400 tengeri mérföldet. Az EU körül elterülő egyéb, félig zárt tengerek esetében más a helyzet. Ilyen például a Balti-tenger, ahol az államok többsége a tengerjogi egyezmény alapján megoldást talált a területkijelölési problémákra, és megegyezett egymással a halászati övezetek tekintetében.

Ami a többoldalú együttműködést illeti, a tengerhasznosítási tevékenységeket szabályozó nemzetközi és regionális megállapodások – néhány kivétellel – csupán egyetlen ágazatra vonatkoznak. A Bizottság tanulmányt készít azzal a céllal, hogy azonosítsa azokat fő tényezőket, amelyek akadályozzák a Földközi-tenger medencéjét érintő hatályos tengerügyi megállapodások keretében, illetve az ilyen tengerügyekkel foglalkozó szervezetek által meghozott döntések ratifikálását, végrehajtását és tiszteletben tartását, valamint hogy e tekintetben feltárja a hatékonyabb többoldalú együttműködés és segítségnyújtás lehetőségeit.

Ahhoz, hogy előrehaladást érjünk el a tengerügyek ágazatközi megközelítésének bevezetésében, jobban át kell látnunk az e szervezetek által végzett munkát, többek között azt is, hogy az e szervek által elfogadott vagy támogatott rendelkezéseket rendszeresen nyomon követik, illetve maradéktalanul végrehajtják-e. Ehhez hasonlóan jobban tisztázni kell a parti államok szerepét és feladatait különös tekintettel a tengeri övezeteknek a fenntartható fejlődés szempontja szerinti kezelésére.

Figyelembe véve a politikai és gazdasági helyzetben tapasztalható eltéréseket, ösztönözni lehetne a szubregionális szintű tengeriterület-rendezést. E tekintetben akkor érünk előrehaladást, ha a szomszédos államok megállapodnak a közös tengeri határok kijelölésében vagy ha valóban közösen gazdálkodnak az élő és nem élő erőforrásokkal. Az érdekelt felek már felhívták a kormányok és a nemzetközi szervezetek figyelmét arra, hogy e kérdésekben mihamarabb előrelépést kell elérni.

A Bizottság:

- magas szintű találkozók révén, illetve az egyetemek és nemzetközi szervezetek közreműködésével támogatni fogja a parti mediterrán államok közötti strukturált és informális párbeszéd kialakítását, amely a – többek között szubregionális szinten megvalósuló – tengeriterület-rendezés hatékonyabbá tételére irányulna;

- áttekintést fog nyújtani a Fölközi-tengerhez érintő ügyekhez kapcsolódó megállapodásokról és szervezetekről;

- ajánlásokat fog tenni a meglévő megállapodások és szervezetek között megvalósuló ágazatközi együttműködés javítására;

- kétoldalú kapcsolataiban továbbra is ösztönözni fogja az ENSZ tengerjogi egyezményének ratifikálást és összehangolt végrehajtását;

- tanulmányt készít a tengeri övezetek kijelölésével járó költségekről és előnyökről.

3.3. Az érdekeltek fokozottabb bevonása

Az integrált tengerpolitikát kezdettől fogva az érdekeltek fokozott bevonása jellemzi. A civil társadalom hatékonyabb regionális szintű párbeszédet sürget, amelynek segítségével javítható lenne a Földközi-tengerhez kapcsolódó tengerpolitikai irányítás hatékonysága. A Földközi-tenger vonatkozásában nemrégiben létrejött egy regionális tanácsadó testület, amely összefogja a halászati ágazatban tevékenységet folytató érdekelt feleket.

Az integrált tengerpolitika földközi-tengeri végrehajtásában az érdekeltek részvétele továbbra is fő prioritás marad.

A Bizottság:

- bátorítani fogja az érdekelt felek platformjait, hogy rendszeres jelleggel foglalkozzanak a Földközi-tengert érintő kérdésekkel azzal a céllal, hogy az integrált tengerpolitika formálását illetően a Földközi-tenger medencéjének egészét figyelembe vevő prioritásokat javasoljanak;

- megvizsgálja, hogy az egyes parti államok érdekelt felei hogyan vonhatók be jobban a folyamatba.

4. A tengerpolitikai irányítás ágazatokon átívelő eszközei

A hatékonyabb tengerpolitikai irányítást fel kell vértezni olyan, ágazatokon átívelő eszközökkel, amelyek további lehetőséget teremtenek a tengerhasznosítási tevékenységekhez kapcsolódó gazdasági növekedéshez, továbbá garantálják a környezet védelmét és jobb jövőt biztosítanak a tengerparti lakosságnak.

4.1. Tengeriterület-rendezés és tengeri stratégiák

A jelenleg gazdasági válság sújtotta tengerhasznosítási tevékenység (kezdve a tengeri szállítástól, a megújuló energia kiaknázásán keresztül egészen a turizmusig) a várakozások szerint növekedésnek fog indulni a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tenger medencéjében rejlő növekedési potenciál fokozott – és a jó környezeti állapot eléréséhez szükséges feltételekkel összhangban történő – kihasználása, valamint termelési eredmények későbbi optimalizálása jobban megvalósítható a tengeriterület-rendezés segítségével.

Ez utóbbi hatékony irányítási eszköznek tűnik az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás alkalmazásához, a tengerhasznosítási tevékenységek egymásra gyakorolt hatásainak kezeléséhez, valamint a területhasználat és a tengeri élőhelyek megóvása közötti ellentétek kiküszöböléséhez. A 2008-as ütemtervről szóló közleményében[8] a Bizottság felsorolja azokat az elveket, amelyeket az uniós tagállamok felhasználhatnak a tengeriterület-rendezésre vonatkozó szemléletük kidolgozásában, továbbá amelyek a Földközi-tenger tágabb kontextusában is hasznosnak bizonyulhatnak.

Mindazonáltal – más tengeri medencékkel összehasonlítva – a tengeriterület-rendezéssel összefüggésben a Földközi-tengeren alkalmazott gyakorlati módszerek továbbra sem túl meggyőzőek, ami lehet, hogy a tengeri területek és határok kijelölésének kényes természetéből adódik. Ezekre a kihívásokra olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi, hogy a tengeriterület-rendezés kidolgozása a megfelelő szinteken történjen.

Az uniós tagállamok megállapodtak abban, hogy a tengerre hatást gyakorló emberi tevékenységek ökoszisztéma-alapú megközelítését alkalmazó – és a tengeriterület-rendezéshez szorosan kapcsolódó – integrált tengeri stratégiák révén a tengeri vízterületek tekintetében 2020-ra elérik a jó környezeti állapotot.[9] Az ilyen kötelezettségvállalások teljesítése, amelyre adott esetben a regionális tengerügyi egyezmények (különösen a barcelonai egyezmény és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM)) keretében megvalósuló együttműködés révén vagy szubregionális szinten kerülhet sor, alapvetően fontos az integrált tengerpolitika földközi-tengeri végrehajtásában. Ezen túlmenően a Földközi-tengerre vonatkozó rendelet[10] a halászati gazdálkodás terén már most is törekszik az integrált ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazására. Ezt a tendenciát az EU közös halászati politikájának küszöbön álló reformja még inkább erősíteni fogja.[11]

A Bizottság:

- a Földközi-tenger medencéjének tekintetében tanulmányt készít a tengeriterület-rendezésről azzal céllal, hogy azonosítsa a területrendezés alkalmazásának potenciális területeit, elemezze annak akadályait, valamint kiemelje a meghatározott szubrégiók vagy tengeri területek vonatkozásában történő alkalmazásához kapcsolódó potenciális megoldásokat;

- ezt követően projektet indít a tengeriterület-rendezés szubregionális szintű alkalmazásának vizsgálatára és a határokon átnyúló konkrét gyakorlati módszerek ösztönzésére;

- a közös végrehajtási stratégia keretében segítséget nyújt a tagállamoknak abban, hogy eleget tegyenek a tengeri stratégiáról szóló keretirányelvben a tengeri stratégiájuk kialakítására vonatkozóan vállalt kötelezettségeiknek, továbbá 2010-ig átfogó értékelést készít a tengervizek állapotáról és hasznosításáról.

4.2. A tengerparti övezetek és a szigetek integrált kezelése

Az éghajlatváltozás, a kikötőfejlesztés, a tengerparti turizmus és az ezekhez kapcsolódó beruházások, a tengeri örökség és a tengeri környezet – többek között a NATURA 2000 területek – védelme integrált megközelítést tesz szükségessé a Földközi-tenger partvidékének kezelését illetően. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy – a témához kapcsolódó fehér könyvben[12] foglaltak szerint – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást kellő prioritásként kezelje a tengerparti vagy tengeri területek vonatkozásában.

Ezenkívül a rendelkezésre álló eszközökkel, mint amilyen például „Kiemelt európai úti célok” (EDEN) elnevezésű kezdeményezés és az Európai Unió Kulturális Öröksége díj/Europa Nostra-díj, a Bizottság továbbra is törekszik a tengeri örökség megóvására és figyelembevételére, valamint a gazdasági és környezeti érdekek védelmére. E tekintetben a kultúrában gazdag földközi-tengeri medence egészében hatalmas potenciál rejlik a további fejlesztésre.

Az ágazatokon átívelő irányítási eszközök segítséget nyújthatnak a mediterrán tengerparti régióknak abban, hogy a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságot integrált módon valósítsák meg. A mediterrán tagállamokban jelenleg is folyik a tengerparti övezet integrált kezelésére (ICZM) vonatkozó nemzeti stratégiák kidolgozása, és az EK nemrégiben aláírt egy, a földközi-tengeri medence egészére kiterjedő, az ICZM-ről szóló jogi eszközt, amelynek elfogadására a barcelonai egyezmény keretében került sor.[13]

Mindazonáltal további erőfeszítésekre van szükség, ilyen például a part menti vízterületeket érintő fejlesztések és a hozzájuk kapcsolódó parti (szárazföld–tenger határvonal) fejlesztések hatékonyabb összehangolása. Ez különösen fontos a szigetek számára, ahol az összeköttetés létfontosságú. Ebben az összefüggésben arra bátorítjuk a tagállamokat, hogy integrált stratégiákat dolgozzanak ki a szigeti régiók előtt álló kihívások kezelésére, valamint hozzák létre a bevált módszerek cseréjének rendszerét. A földközi-tengeri térségben alkalmazott ICZM-módszerek tudásbázisa is megerősítésre szorul.

Amennyiben a szárazföld és a tenger közötti határvonal teljes hosszán az ökoszisztéma-alapú megközelítés alapján következetes módon támogatjuk egy koherens megoldás alkalmazását, a Földközi-tenger medencéjében alkalmazott integrált tengerpolitika kidolgozása vélhetően új lendületet fog adni az ICZM-ben rejlő lehetőségek kiaknázásának.

A Bizottság:

- az ICZM végrehajtásának hatékonyabbá tétele érdekében internetalapú jegyzéket készít az ICZM-rendszerhez kapcsolódó eszközökről, bevált módszerekről és esettanulmányokról;

- az EU hetedik keretprogramja (FP7) keretében a földközi-tengeri térség vonatkozásában támogatni fogja az ICZM tudásbázisának fejlesztését, külön hangsúlyt helyezve a nemzetközi együttműködésre;

- meg fogja vizsgálni a szárazföld és a tenger közötti kapcsolódási pontok megerősítésének lehetőségét különösen a szárazföldi és a tengeri tervezés hatékonyabb összekapcsolása és a 4.1. pontban javasolt tengeriterület-rendezés által.

4.3. A tudásalapú fellépés elősegítése

A fenntartható tengeri gazdaságok fejlesztéséhez és a tengerparti övezet hatékony kezeléséhez olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretekre épülnek.

Az alapadatok időszakos gyűjtése elengedhetetlen tengereink környezeti állapotának és a természeti erőforrások potenciális hozamának felméréséhez. A közös halászati politika és a földközi-tengeri térséghez kapcsolódó környezetvédelmi szabályozás alkalmazásával összefüggésben a Bizottság továbbra is hangsúlyozni fogja a tudományos szakvélemények és az adatgyűjtés fontosságát. A Bizottság ezenkívül megvizsgálja, hogy közös programok és kapacitásfejlesztés révén milyen további együttműködésre van lehetőség a mediterrán harmadik országokkal az alapadatok gyűjtése terén.

A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás tárgyában nemrégiben kidolgozott európai stratégia[14] arra törekszik, hogy az integrált kutatási erőfeszítések serkentésével fokozza a hatékonyságot és a kiválóságot. A stratégia egyúttal azt is elismeri, hogy a nemzetközi tudományos együttműködés megszilárdítása fontos a közös tengereken végzett tengerhasznosítási tevékenységek integrált kezeléséhez. A stratégiának a Földközi-tenger vonatkozásában történő végrehajtását alapnak fogjuk tekinteni az integrált irányítás hatékonyabbá tételére. A megerősített tengerkutatási infrastruktúra, a tengerhasznosítási célú klaszterek és technológiai platformok által tett, integrált kutatási és technológiafejlesztési erőfeszítések, valamint a tagállamok és a régiók közötti szinergiák nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy koherens megoldásokat találjunk, amelyekkel az ökoszisztéma-alapú megközelítés keretein belül maradéktalanul kiaknázhatjuk a tengereinkben rejlő gazdasági potenciált. Folytatni kell különösen a tengerfenéken végzett multidiszciplináris megfigyeléseket, amelyek segíthetnek a cunamik kockázatának megértésében és figyelemmel kísérésében.

Ezen túlmenően a Bizottság most fejleszti az európai tengeri megfigyelési és adathálózatot (EMODNET) a tudás-infrastruktúra jobbítása, valamint a felfedezések, illetve az adatokhoz való hozzáférés és felhasználásukkal kapcsolatban fennálló akadályok megszüntetése érdekében. Folyamatban van Európa Tengeri Atlaszának kifejlesztése is azzal a céllal, hogy növeljük a tudatosságot, valamint közös „tengeri identitást” alakítsunk ki az egyes tengeri medencékben. Ezen eszközök alkalmazása a tengeri medence egészére ki fog terjedni.

A Bizottság:

- különös figyelmet fog szentelni a Földközi-tengerre az integrált tengeri ERA-NET (Európai Kutatási Térség hálózata) létrehozásakor, amely a tengerkutatás területén a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére irányul;

- hosszú távú stratégiai keretet fog meghatározni a tengeri medence egészét átfogó tudományos együttműködés előmozdítására, amely stratégia lehetővé teszi, hogy a tengerkutatási együttműködés strukturáltabb ütemben folyjon, így adva választ a megállapított közös kihívásokra;

- az EU hetedik kutatási keretprogramjának keretében nagy horderejű multitematikus kutatási erőfeszítést indít a Földközi-tengerrel összefüggésben az egyes tudományterületeken rendelkezésre álló ismeretek integrálása céljából.

4.4. Integrált felügyelet a védettebb és biztonságos tengeri térségért

A tengerhasznosítási tevékenységek és műveletek felügyelete elengedhetetlen a tengeren végzett tevékenységek sikeres kezeléséhez és a Földközi-tengert érintő biztonsági és védelmi kockázatok elhárításához.

A tengerbiztonságra vonatkozó uniós szabályozás EU-tagállamok általi szigorú végrehajtása és a mediterrán partnerországok tengerpolitikai közigazgatásának és kikötői hatóságainak kapacitásfejlesztése alapvetően fontos a hajóbalesetek és a hajókról származó szennyezés, többek között az olajszennyezés megakadályozásához. A tengeri biztonsághoz és védelemhez, valamint a tengeri környezet védelméhez kapcsolódó, EU által finanszírozott SAFEMED-projekt hozzájárul a mediterrán tagállamok és a partnerországok közötti szabályozási és strukturális különbségek elhárításához. Ezen túlmenően a Bizottság javasolni fogja, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) technikai együttműködésbe fogjon a mediterrán partnerekkel, amely együttműködés szennyezésmentesítő hajók biztosítása révén a balesetekből származó szennyezés elhárítására is kiterjedne.[15] A hajók mozgásának felügyelete tekintetében a Bizottság fontolóra veszi majd az automatikus hajóazonosítási rendszer (AIS) Földközi-tenger vonatkozásában üzemelő szerverének bővítését.

Az utóbbi évben a Frontex fokozta az olyan mediterrán tagállamoknak nyújtott segítséget, amelyekre óriási nyomást gyakorolnak az illegális bevándorlók időszakos hullámai.[16] A Bizottság a mediterrán partnerországokkal folytatott párbeszéden és a számukra nyújtott pénzügyi támogatáson keresztül ösztönözni fogja, hogy ezen országok fokozottabb mértékben vegyenek részt a Frontex által a Földközi-tengeren koordinált tevékenységekben. Ami a tengeren folytatott kábítószer-ellenes küzdelmet illeti, a kábítószerek tengeri felderítésének operatív elemzőközpontja (MAOC–N) és a Centre de Coordination pour la Lutte Anti-Drogue en Méditerranée (CeCLAD-M) között megerősített együttműködés folyik.

Mindeddig azonban a tengeri felügyelet végrehajtása gyakran ágazati szemléletű volt, amelyet a nemzeti szinten és a különféle hatóságok által összegyűjtött felügyeleti adatok közötti átfedés jellemzett. Ebben az összefüggésben az integrált tengerpolitika egyik alapvető célja, hogy az információcsere előmozdításával, valamint a tengeri megfigyelésért és felügyeletért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködés szorosabbra fűzésével[17] egyetlen rendszerbe integrálja a tengeri felügyeletet anélkül, hogy ezzel befolyásolná e hatóságok uniós, illetve nemzeti szabályozásban előírt hatásköreit. Ezáltal nem csupán a felügyelet általános színvonala javulna az információgyűjtés és -feldolgozás tekintetében – ami jobban összehangolt válaszlépéseket tenne lehetővé a tengeren és a kikötőkben –, hanem a nagyságrendi megtakarításokból származó előnyöknek köszönhetően a felügyeleti tevékenység költségei is csökkenhetnek. További megfontolásra érdemes a mediterrán partnerországoknak a tengeri felügyelet integrációjába való bevonása.

A Bizottság:

- kísérleti projektet indít a mediterrán tagállamok tengeri megfigyelésért és felügyeletért felelős hatóságai közötti együttműködés szorosabbra fűzése és a kikötői hatóságok közötti információcsere hatékonyabbá tétele érdekében;

- soron következő közleményében előterjeszti az integrált uniós tengeri felügyeletre irányadó elveket azzal a céllal, hogy a tengeri felügyelet tekintetében az uniós és nemzeti szinten az ágazati megközelítés helyett fokozatosan áttérjünk az integrált megközelítésre.

5. Következtetés

A Földközi-tengert érintő kihívások közös és mindenek előtt integrált válaszokat tesznek szükségessé, amelyeknek a hatékonyabb tengerpolitikai irányításon kell alapulniuk. Ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük a természeti erőforrások iránti egyre fokozottabb keresletet, a tengeri környezet terhelését, valamint a tengerhasznosítási ágazatokban és a tengeri régiókban a növekedés és a munkahelyek folytonos növelése iránti igényt.

A tengerügyek integrált megközelítése semmi esetre sem aknázhatja alá azokat eszközöket és célokat, amelyeket a tengerhasznosításhoz kapcsolódó meghatározott területeken már létrehoztak, illetve kitűztek. Éppen ellenkezőleg, ez a megközelítés olyan horizontális, ágazatokon átívelő irányítási szemléletet és eszközöket kíván biztosítani, amelyekkel minimálisra csökkenthetők a káros hatások és optimalizálható a hatékonyság és a termelés.

A Bizottság ezért felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy:

– fogadják el az ebben a közleményben előterjesztett célokat és intézkedéseket;

– a felelősségi körükbe tartozó területeken támogassák a javasolt megközelítést.

[1] MARPOL-egyezmény, I. (olaj) és V. (szemét) melléklet.

[2] A 2008. július 13-i párizsi nyilatkozat és a „Horizon 2020” elnevezésű kezdeményezésre vonatkozó hivatkozások.

[3] SEC(2008) 2868.

[4] COM(2008) 395.

[5] Linkek: http://ec.europa.eu/maritimeaffairs/governance_memberstates_en.html http://ec.europa.eu/maritimeaffairs/memberstates_en.html

[6] Az euromediterrán partnerségre vonatkozó ENPI regionális stratégiai tanulmány (2007–2013).

[7] A vízoszlopot illetően öt parti állam fogadott el olyan szabályozást, amely a parti tengerrel szomszédos, 12 tengeri mérföld széles összefüggő sávot jelöl ki vámügyi, adóügyi, bevándorlási vagy egészségügyi törvények és rendelkezések végrehajtása céljából. Parti tengere szomszédságában öt parti állam jelölt ki archeológiai területet a víz alatti kulturális örökség megóvása érdekében. Négy parti állam halászati védelmi övezeteket, három állam pedig ökológiai védelmi övezeteket jelölt ki. Öt parti állam jelölt ki kizárólagos gazdasági övezeteket, ahol az adott parti állam szuverén jogokkal rendelkezik az élő és a nem élő tengeri erőforrások kiaknázására.

[8] COM(2008) 791.

[9] A 2008. június 25-i 2008/56/EK irányelv.

[10] A 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi irányelv.

[11] COM(2009) 163.

[12] COM(2009) 147.

[13] A mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezeléséről szóló jegyzőkönyv, amelynek aláírására Madridban (Spanyolország) került sor 2008. január 21-én.

[14] COM(2008) 534.

[15] COM(2009) 301.

[16] A 2009. június 19-én megtartott Európai Tanács megismételte az illegális bevándorlással összefüggésben már korábban is hangoztatott aggodalmát: „A közelmúltban Cipruson, Görögországban, Olaszországban és Máltán történt események rámutatnak arra, hogy sürgősen szükség van az EU déli tengeri határainál az illegális bevándorlás megelőzését és az ellene való küzdelmet célzó erőfeszítések hatékony fokozására [...]”.

[17] SEC(2008) 2737 és COM(2008) 68.