52008PC0040

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 30.1.2008

COM(2008) 40 végleges

2008/0028 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról

(előterjesztő: a Bizottság){SEC(2008) 92}{SEC(2008) 93}{SEC(2008) 94}{SEC(2008) 95}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

( A javaslat indokai és célkitűzései

A javaslattervezet a címkézésről szóló jogszabályok két területét foglalja egységes szerkezetbe, illetve korszerűsíti: az élelmiszerek általános címkézését és a tápérték jelölését, amelyet a 2000/13/EK, illetve a 90/496/EGK irányelv szabályoz. A 2000/13/EK irányelvet több alkalommal módosították, és mind az élelmiszerpiac, mind pedig a fogyasztók elvárásainak alakulása szükségessé teszi az irányelv frissítését és korszerűsítését.

A 90/496/EK irányelv előírja a Bizottság számára, hogy tegyen jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról. Az intézményközi eljárások megváltoztak, és a Bizottságnak az új jogszabályokra irányuló javaslatok mellett bizonyos esetekben hatásvizsgálatot kell benyújtania. A tápértékjelölésről szóló jogszabályok felülvizsgálatát hatásvizsgálat kíséri, amely áttekintést ad a 90/496/EGK irányelv alkalmazásáról. Ezért az irányelv végrehajtásáról nem készült külön jelentés.

( Általános összefüggések

Általános címkézés – Az élelmiszerek címkézéséről szóló első „horizontális” jogalkotási aktust (79/112/EGK irányelv) motiváló fő politikai szándék az volt, hogy az élelmiszerek Közösségen belüli szabad forgalomba bocsátásának eszközeként szabályokat állapítsanak meg az élelmiszerek címkézésére. A fogyasztók jogainak védelme idővel az Európai Közösség specifikus célkitűzései között kapott helyet.

Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság 2003-ban az érdekelt felekkel szorosan együttműködve megkezdte az élelmiszerek címkézéséről szóló jogszabályok értékelését, hogy felülvizsgálja azok hatékonyságát és jogalapját, és megismerje a mai fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos információk iránti igényeit és elvárásait, figyelembe véve a műszaki és logisztikai korlátokat. A 2004-ben közzétett következtetések meghatározták a későbbi javaslat hangsúlyos pontjait.

Tápértékjelölés – A táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló, a közelmúltban kiadott fehér könyv hangsúlyozta, hogy biztosítani kell, hogy a fogyasztók világos, következetes, tényeken alapuló információkhoz férjenek hozzá. A tápértékjelölés a fogyasztók tájékoztatásának bevált, az élelmiszerek egészségtudatos kiválasztását támogató módja. Széles körben elfogadott, hogy a tápértékjelölés hatékonysága tovább erősíthető a fogyasztók kiegyensúlyozott étrend választására való képességének támogatását szolgáló eszközként.

Az érdekelt felek már tettek kezdeményezéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a tápértékre vonatkozó információk feltüntetését a csomagolás elülső felületén. A használatban lévő címkézési rendszerek különbözőek, ami a kereskedelem szempontjából akadályt jelenthet.

( Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen

A javaslat a következő jogszabályokat vonja össze és módosítja:

- Az Európai Parlament és a Tanács 2000. március 20-i 2000/13/EK irányelve az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.

- Ez az irányelv megállapítja a végső fogyasztónak szánt valamennyi élelmiszerre és a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek szállított élelmiszerekre alkalmazandó közös címkézési előírásokat. Meghatározza a címkén kötelezően feltüntetendő információkat.

A javaslat bizonyos általános elveket vezet be az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást tekintve, és irányítási mechanizmust alakít ki az olyan fejlemények figyelembevételére, amelyek lehetővé tennék a fogyasztók számára, hogy az élelmiszerek közül tájékozott módon válasszanak. A kötelező előírások nagyjából ugyanazok maradnak, fenntartva a lehetőséget a Bizottság számára, hogy meghatározott kérdésekben új előírásokra tegyen javaslatot.

- A Tanács 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK irányelve az élelmiszerek tápértékjelöléséről.

- A javaslat a kulcsfontosságú tápanyagoknak a fő látómezőben történő kötelező feltüntetését vezeti be.

A javaslat a 2000/13/EK és a 90/496/EK irányelvek összevonása mellett az alábbi szövegeket dolgozza át:

A Bizottság 1987. április 15-i 87/250/EGK irányelve a végső fogyasztók részére értékesítendő alkoholtartalmú italok címkézésénél az alkoholtartalom térfogatszázalékos jelöléséről

- A Bizottság 1994. november 18-i 94/54/EK irányelve a 79/112/EGK tanácsi irányelvben előírtaktól eltérő adatok bizonyos élelmiszerek címkézésén való kötelező feltüntetéséről

- A Bizottság 1999. március 8-i 1999/10/EK irányelve az élelmiszerek címkézéséről szóló 79/112/EGK irányelv 7. cikkének rendelkezéseitől való eltérésről

- A Bizottság 2002. július 18-i 2002/67/EK irányelve a kinint és koffeint tartalmazó élelmiszerek címkézéséről

- A Bizottság 2004. március 31-i 608/2004/EK rendelete a hozzáadott fitoszterolokat, fitoszterol-észtereket, fitosztanolokat és/vagy fitosztanol-észtereket tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-összetevők címkézéséről

- A Bizottság 2004. április 29-i 2004/77/EK irányelve a 94/54/EK irányelvnek a glicirrizinsavat és annak ammóniumsóját tartalmazó egyes élelmiszerek címkézése tekintetében történő módosításáról.

( Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat összhangban van a Bizottság jobb szabályozással kapcsolatos politikájával, a lisszaboni stratégiával és az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiájával. A hangsúlyos elem a szabályozási folyamat egyszerűsítése, ezáltal az adminisztratív teher csökkentése és az európai élelmiszeripar versenyképességének javítása, egyidejűleg garantálva az élelmiszerek biztonságosságát, a közegészség magas szintű védelmének fenntartását, és figyelembe véve a globális szempontokat. Jelenleg zajlik a horizontális címkézési rendelkezésekből származó adminisztratív költségek felmérése, amelynek eredményei lényeges információkat nyújthatnak.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

( Konzultáció az érdekelt felekkel

A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános bemutatása

Széles körű felmérések készültek valamennyi érdekelt fél körében, amelyek során kikérték a véleményüket a meglévő jogszabályok rendelkezéseiről és alkalmazásáról, valamint a változtatás szükségességéről. A válaszadók a kormányzati és nem kormányzati szervezetek, az iparág és magánszemélyek köréből kerültek ki. Egyes konzultációk kifejezetten a tagállamokat, az iparágat vagy a fogyasztókat célozták meg.

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja

A fogyasztók több és „jobb” információt akarnak látni a címkéken, és a világos, egyszerű, átfogó, szabványosított és hiteles információk érdeklik őket. Az iparág úgy véli, hogy túl sok a címkézési előírás, ami részletes technikai szabályok bevezetését igényli. A szövegek mennyisége és felaprózása rontja a szabályok egyértelműségét és következetességét. A változtatások költségét az iparág aggályosnak tartja. A tagállamok egyensúlyt szeretnének teremteni a fogyasztók és az iparág igényei között, figyelembe véve minden olyan kérdést, amely kifejezetten a saját országukat érinti.

Az általános címkézésről folytatott konzultáció során kiemelt konkrét szempontok a következők voltak:

- a fogyasztók nehéznek találják a címkék olvasását és megértését;

- sok olyan élelmiszer van, amelyen nincsenek feltüntetve az allergénekre vonatkozó információk;

- a származás címkézése problémás terület;

- az alkoholtartalmú italok összetevőinek felsorolása terén joghézag áll fenn.

A tápértékjelölést illetően úgy gondolják, hogy a tápértékekre vonatkozó információ szerepeltetése a fogyasztó számára fontos információforrás. Az érdekelt felek körében elégedetlenség tapasztalható a jogszabállyal kapcsolatban, a javítás módjáról azonban megoszlanak a vélemények.

- Néhány fogyasztó igényli vagy előnyben részesíti a tápanyagtartalom alapos áttekintését, míg másokat csupán ennek töredéke érdekel. A fogyasztók és a közegészségügyi nem kormányzati szervezetek könnyen érthető, teljes körű kötelező tápértékjelölést akarnak.

- Az iparágat a jogszabályok előíró jellege, valamint a csomagolásra gyakorolt hatása érinti. Rugalmasabb, önkéntes megközelítést szeretnének.

- A tagállamok tisztában vannak azzal, hogy szükség van a belső piac működését gátló akadályok csökkentésére, amelynek eszköze a harmonizált megközelítés. Erősödik azonban a nyomás néhány tagállam részéről a nagyobb nemzeti szintű rugalmasság elérése érdekében, különösen ott, ahol innovatív tápérték-jelölési rendszerek vannak használatban.

2006. március 13. és 2006. június 16. között nyílt konzultáció zajlott az interneten. A Bizottsághoz 175 válasz érkezett. Az eredmények az alábbi címen érhetők el: http://ec.europa.eu/food/food/labellingnutrition/betterregulation/index_en.htm.

( Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

( Hatásvizsgálat

Megfontolásra került néhány alapvető, alternatívaként szolgáló megközelítés:

Nem történik beavatkozás – ez fenntartaná a jelenlegi helyzetet a felaprózott jogszabályokkal, az alábbi negatív hatásokkal:

- részekre aprózott, zavaró szabályok, amelyek hátráltatják a hatékony végrehajtást;

- az élelmiszer-ágazatot az elavult, szükségtelen vagy nem egyértelmű követelmények miatt sújtó indokolatlan terhek;

- a címkék következetlen fogyasztói használata;

- a címkézés mint kommunikációs eszköz elégtelensége;

- a jogszabályok nem képesek alkalmazkodni a változó piacokhoz és a fogyasztók jogos igényeihez.

A beavatkozást a dereguláció, a nemzeti jogszabályok, a nem kötelező megközelítés vagy a közösségi jogszabályok aktualizálása összefüggésében vizsgálták meg.

Dereguláció – ez a horizontális élelmiszer-címkézési szabályokra vonatkozó alapvető politikai eszközök megszüntetésével járna, ami közvetlenül kihatna a vertikális címkézési szabályokra.

Bár az élelmiszergyártók rövid ideig továbbra is a jelenlegi szabályokat alkalmaznák, fokozatosan eltávolítanák az általuk terhesnek ítélt információkat. A nem harmonizált szabályok torzítanák a belső piacot, elégtelen tájékoztatáshoz vezetnének és csökkentenék a fogyasztóvédelem szintjét. A meglévő szabályok hasznosnak bizonyultak abban a tekintetben, hogy lehetővé teszik az áruk szabad forgalmát és a fogyasztók védelmét. Ezek megszüntetése a legtöbb tagállam és fogyasztó részéről ellenállásba ütközne, mivel hozzászoktak a jelenlegi előírásokhoz, és minden változást az értékes vívmányok elvetésének tekinthetnének. Ezért a deregulációt nem ítélték életképes megközelítésnek.

Nemzeti jogszabályok – a harmonizált szabályok hatályon kívül helyezése nemzeti szabályok létrehozását eredményezné, ami az alábbi következményekkel járna:

- az eltérő nemzeti szabályok akadályoznák a belső piac működését;

- a tisztességes verseny torzulása;

- az iparágra nehezedő adminisztratív teher növekedése;

- a következetlen megközelítés az információ tartalma és elérhetősége tekintetében összezavarja a fogyasztókat;

- az uniós polgárok eltérő szintű védelme.

Alternatív, nem kötelező megközelítés (önszabályozás, együttszabályozás, iránymutatás) – a fogyasztói információk különböző jellemzői és az „új jogalkotási kultúra” kialakítása felé mutató jelenlegi tendenciák szükségessé tették egy olyan megközelítés felmérését, amely egyensúlyt teremthetne a rugalmasság és az előírások között, valamint a nemzeti szintű és uniós szintű fellépés között. A többszintű, alulról felfelé haladó irányítás (helyi/nemzeti/közösségi), amely a formális, mérhető legjobb gyakorlat elve iránti elkötelezettségen alapul, életképes alternatíva lehetne.

A már harmonizált részletes előírások ilyen megközelítésbe történő áthelyezése nem járna hozzáadott értékkel, mivel ez szükségtelenül megingatná az érdekelt felek közötti jelenlegi konszenzust, és azt deregulációnak tekinthetnék. Ugyanakkor – ami az új politikai kérdéseket illeti – a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kidolgozottabb és fenntarthatóbb, a legjobb gyakorlatokon és az érdekelt felekkel folytatott állandó párbeszéden alapuló megközelítés bevezetése magában hordozza annak lehetőségét, hogy mind az iparág, mind a fogyasztók számára előnyös eredményeket hozzon.

A hatásvizsgálatban azt tanulmányozták, milyen hatással járnának az általános címkézésre és a tápértékjelölésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata során választható lehetőségek, ha semmilyen fellépés nem történne, ha önkéntes fellépésre kerülne sor, illetve ha előíró közösségi követelményeket alkalmaznának.

A Bizottság elvégezte a munkaprogramban szereplő hatásvizsgálatot; az erről szóló jelentés a Bizottság weboldalán érhető el. A Bizottság elkészítette a 2000/13/EK és a 90/496/EGK irányelv felülvizsgálati lehetőségeiről szóló hatásvizsgálati jelentéseket, amelyeket bizottsági munkadokumentumként e javaslattal párhuzamosan ismertetnek.

A hatásvizsgálat jelezte, hogy a gyártókra gyakorolt hatás mérsékelhető átmeneti időszakok biztosításával, amelyek lehetővé teszik a címkézés változtatásainak végrehajtását a vállalkozásokon belül működő, a címkézés változtatásaira irányuló ciklusok keretében.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

( A javasolt fellépés összegzése

Egy európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról. A javaslat a horizontális rendelkezések átdolgozása révén korszerűsíti, egyszerűsíti és egyértelművé teszi az élelmiszerek címkézésének jelenlegi kereteit. Különösen:

- A címkézésre vonatkozó különféle horizontális címkézési rendelkezések átdolgozása. A szóban forgó szövegek (irányelvek) összevonása egyetlen jogi aktusba (rendelet) megnöveli az egymást erősítő kölcsönhatásokat és fokozza a közösségi szabályok egyértelműségét és egységességét. Ez hatásos egyszerűsítési módszer, amely a gazdasági szereplők és a végrehajtó hatóságok számára világosabb és korszerű keretet biztosít;

- A horizontális és vertikális szabályok közti összhang biztosítása érdekében;

- A 2000/13/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelező információk ésszerűsítése (frissítés, egyértelművé tétel);

- Rugalmas, alulról felfelé haladó mechanizmust hoz létre (nemzeti rendszerek révén), amely az iparág számára lehetővé tenné az innovációt, valamint azt, hogy a címkézési szabályok egyes szempontjait az eltérő és folyamatosan változó piacokhoz és fogyasztói igényekhez igazítsák.

Emellett egyértelmű elveket vezet be, hogy világosabban meghúzza a határvonalat a kötelező és az önkéntes információk között. Az általános címkézési kérdések tekintetében a fő változások a következők:

- A beszállítói láncban működő különböző élelmiszer-ipari vállalkozók tekintetében az élelmiszer címkézésével kapcsolatos hatáskörök egyértelművé tétele;

- A címkézés által biztosított információk jobb olvashatósága érdekében a kötelező információk tekintetében a legkisebb betűméret bevezetése;

- Azon kötelezettség bevezetése, hogy az allergén hatású összetevőkre vonatkozó információk elérhetők legyenek kiskereskedelmi forgalom vagy vendéglátóipari egységek keretében értékesített, nem előrecsomagolt élelmiszer esetében;

- A bor, szeszes italok és sörök tulajdonságaira tekintettel a javaslat előírja a Bizottság számára, hogy készítsen jelentést e termékek esetében az összetevők felsorolására és a kötelező tápértékjelölésre vonatkozó jelenlegi szabályok alkalmazásáról, lehetőséget adva specifikus intézkedések elfogadására.

- Az élelmiszer származási országára vagy eredetének helyére vonatkozó címkézés tekintetében a jogszabályok alapvető követelménye nem változik. Ezért az ilyen címkézés önkéntes, ha azonban az ilyen adatok meg nem adása jelentős mértékben félrevezetheti a fogyasztót az élelmiszer valódi származása vagy eredete tekintetében, a címkézés kötelezővé válik. Az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének akár kötelező, akár önkéntes feltüntetése forgalomba hozatali eszközként nem járhat a fogyasztó megtévesztésével, és harmonizált kritériumokon kell alapulnia. A származási országot a Közösségi Vámkódex szerint, a nem preferenciális származási szabályokkal összhangban kell meghatározni. Az eredet helye az a hely, amely a Közösségi Vámkódex meghatározása szerint nem a származási ország. Az eredet helyére vonatkozó szabályokat komitológiai eljárást követően fogadják el. Emellett kritériumok kerülnek bevezetésre a több összetevőből álló termékek származási országára vagy eredetének helyére vonatkozó nyilatkozat tekintetében, valamint a borjú- és marhahús kivételével a hús esetében a származási ország vagy eredet helyének feltüntetésére. E kritériumok az EK származás önkéntes jelölésére is vonatkoznának;

- A javaslat egyértelművé teszi a feltételeket, amelyek alapján a tagállamok nemzeti szabályokat fogadhatnak el a származás jelölésére.

Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó horizontális rendelkezések átalakítják a tápértékjelölésre vonatkozó szabályokat. A javaslat kötelezően előírja, hogy a tápértékjelölés az élelmiszer címkéjének fő látómezőjében helyezkedjen el. Lehetővé teszi a legjobb gyakorlat kialakítását a tápértékre vonatkozó információk feltüntetése terén, beleértve a tápértékre vonatkozó információk kifejezésének alternatív módjait a teljes napi tápanyag-szükséglet viszonyában vagy grafikus bemutatás által.

A tápértékjelölésre vonatkozó információkkal kapcsolatos javaslat legfontosabb új szempontjai a következők:

- A kötelező feltüntetés az energiára, zsírra, telített zsírsavakra, szénhidrátokra (külön hivatkozva a cukrokra és sóra) vonatkozik 100 grammra vagy 100 mililiterre vagy egy adagra vonatkozóan megadva a fő látómezőben (a csomagolás elején), egy meghatározott lista tápanyagainak feltüntetése pedig önkéntes jellegű. A kötelező elemek kiválasztása az alábbiak figyelembevételével történt: azt jelző kutatás, hogy a vásárlókat zavarhatja a túl sok információ; tudományos tanács arra vonatkozóan, melyek a legfontosabb tápanyagok az elhízás és nem fertőző betegségek kialakulásának kockázatával kapcsolatban; ugyanakkor az élelmiszer-ipari vállalkozásokra, elsősorban a kis- és középvállalatokra háruló túlzott teher elkerülése;

- Alkoholtartalmú italok esetében eltérés biztosított a bor, szeszes italok és sör esetében, és jövőbeni bizottsági jelentés foglalkozik majd kérdésükkel;

- A kötelező elemeket a referenciaértékhez viszonyítva kell megadni, önkéntes nemzeti rendszereken keresztül pedig más jelölési formák is kidolgozhatók.

A részekre aprózott jogszabályokból fakadó problémák kiküszöbölésére az új javaslat módosítja, átdolgozza és felváltja az élelmiszerek címkézésének a jelenlegi horizontális jogszabályok keretében hatályos rendelkezéseit, hatályon kívül helyezve az alábbi jogi aktusokat:

A 2000/13/EK, 90/496/EGK, 87/250/EGK, 94/54/EK, 1999/10/EK, 2002/67/EK és 2004/77/EK irányelv, valamint a 608/2004/EK rendelet.

( Jogalap

95. cikk

( A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve annyiban alkalmazandó, hogy a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok az alábbi ok(ok)ból nem tudják kielégítően megvalósítani:

Az élelmiszerek címkézése védi a fogyasztókat, és információval segíti őket a döntéshozatalban. Az uniós szintű fellépés vélhetőleg jobb eredményeket hozna, mint a tagállamok által tett egyedi intézkedések sorozata, mert:

i. a harmonizált megközelítés egyszerűsítené a több országban vagy az egész Közösségben működő élelmiszer-ipari társaságokra nehezedő adminisztratív terhet, és

ii. az egységes fellépés az egész Közösségre vonatkozó minimumszabályokat biztosít, EU-szerte csökkentve a polgárokat érő egyenlőtlenséget. Az eltérő címkézési előírások hátráltathatják az egységes piacon az élelmiszerlánc előtt álló jelenlegi lehetőségeket, komoly hatást gyakorolva a kereskedelemre, figyelembe véve a Közösségen belüli kereskedelem nagy volumenét, amely 2003-ban a körülbelül 120 milliárd eurós teljes kereskedelmi forgalom több mint 75%-át tette ki. Az élelmiszer-ágazatban végzett felmérések egyike azt jelzi, hogy a társaságok 65%-a exportálja termékeit más tagállamokba, és ebben a felmérésben a válaszadók több mint 60%-a előnyben részesítette az élelmiszerek általános címkézésének európai jogszabályok útján történő harmonizálását.

A közösségi fellépés lényege az élelmiszerek EU-n belüli címkézésére vonatkozó feltételek meghatározása, amit a tagállamok egyedül nem tudnak megfelelően kezelni, ha közben biztosítaniuk kell a közös belső piac zavartalan működését. Ami az alkalmazandó rendelet részleteit illeti, a nemzeti rendszerek kialakítására vonatkozó irányítási modell lehetőséget nyújt majd arra, hogy a rendeletet nagyobb mértékű részvételen alapuló, rugalmasabb módon tervezzék meg és hajtsák végre.

A közösségi fellépés az alábbi ok(ok) miatt éri el eredményesebben a javaslat célkitűzéseit:

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok nem képesek kielégítő módon megvalósítani a harmonizált belső piacot, és az EU jobban és hatékonyabban képes fellépni a fogyasztók tájékoztatása érdekében. Az új javaslat nemzeti és EU-s szinten enyhébb beavatkozási mechanizmusnak is teret enged.

Közösségi hatáskört alkalmaznak, teljes mértékben figyelembe véve a szubszidiaritás és az arányosság elvét, és elismerve, hogy bizonyos szempontból nem feltétlenül a címkék egész EU-ra kiterjedő teljes egyformasága az egyetlen és kívánatos mód a célkitűzések elérésére. Éppen ellenkezőleg, ez gátolná az alkalmazandó szabályoknak azt a képességét, hogy a változó igényekhez és körülményekhez gyorsan alkalmazkodjanak.

A harmonizációt olyan előre csomagolt élelmiszerekre írják elő, amelyek potenciálisan részt vehetnek a Közösségen belüli kereskedelemben. A tagállamok szabályokat vezethetnek be, ha a termékek nem vesznek részt a Közösségen belüli kereskedelemben, mint például a nem előre csomagolt élelmiszerek vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplők által kínált élelmiszerek.

A javaslat tehát megfelel a szubszidiaritás elvének.

( Az arányosság elve

A javaslat a következő ok(ok) miatt felel meg az arányosság elvének:

A javaslat az élelmiszerek címkézésére vonatkozó horizontális rendelkezések szabályozási keretét harmonizálja, így hozzájárul a fogyasztók védelméhez azáltal, hogy biztosítja, hogy a fogyasztók megfelelő információkhoz jussanak, amelyek lehetővé teszik, hogy tájékozott, biztonságos, egészséges és fenntartható módon válasszanak. A javasolt intézkedések elegendőek azoknak a célkitűzéseknek az eléréséhez, hogy a fogyasztók számára biztosított legyen a tájékozott döntéshozatal, valamint a belső piac zavartalan működése. Ugyanakkor nem jelentenek túlzott vagy indokolatlan terhet.

A harmonizáció hiánya a nemzeti szabályok túlzott elterjedéséhez vezetne, ami az iparág számára nagyobb terhet, a fogyasztók számára pedig az egyértelműség hiányát eredményezné. A pénzügyi teher minimális, mivel a rendelkezések zöme jelenleg is létezik, ugyanakkor elegendő időt biztosítanak arra, hogy az új követelményeket be lehessen építeni a gyártók által végzett rendszeres címkemódosításba.

( Az eszköz megválasztása

Javasolt eszköz: rendelet, együttszabályozás.

Más eszközök nem lennének alkalmasak a következő ok(ok) miatt:

A meglévő szabályok általában véve előíró jellegűek, az alkalmazásuk módját tekintve kevés rugalmasságot hagyva a tagállamok számára. Egy irányelv következetlen megközelítést eredményezett volna a Közösségben, ami mind a fogyasztók, mind az iparág számára bizonytalansághoz vezetett volna. Egy rendelet következetes megközelítést ír elő, amelyet az iparnak csak követnie kell, és csökkenti az adminisztratív terhet, mivel a szereplőknek nem kell megismerkedniük a tagállamok egyedi rendeleteivel. Az iránymutatások, az önszabályozási vagy önkéntes megközelítések következetlenséghez, valamint a fogyasztóknak nyújtott információmennyiség potenciális csökkenéséhez vezethettek volna, ami nem lenne elfogadható. A jogszabálynak azonban vannak olyan vonatkozásai, amelyekre nézve rugalmasabb megközelítést tartottak megfelelőnek, ezért e vonatkozások tekintetében a javaslattervezetben nem kötelező erejű jogi eszközökön és önkéntes kötelezettségvállaláson alapuló, alternatív irányítási formát dolgoztak ki.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK

Nincsenek.

5. TOVÁBBI TÁJÉKOZTATÁS

( Szimuláció, kísérleti fázis és átmeneti időszak

A javaslattal kapcsolatban átmeneti időszakra fog sor kerülni.

( Egyszerűsítés

A javaslat a jogszabályok egyszerűsítésére törekszik.

A rendelet mint jogi eszköz alkalmazása támogatja az egyszerűsítés célkitűzését, mivel garantálja, hogy minden szereplőnek ugyanakkor, ugyanazokat a szabályokat kell követnie.

A 2000/13/EK irányelv és a tápértékjelölésről szóló 90/496/EGK irányelv egyetlen aktusban történő egyesítése egyszerűsíti a szabályozási keretet. A javaslat ezenfelül egyszerűsíti a 2000/13/EK jogszabály szerkezetét, átdolgozva és lecserélve azokat a rendelkezéseket, amelyek az élelmiszerek címkézéséről szóló jelenlegi horizontális jogszabályokban már szerepelnek. A javaslat – azáltal, hogy foglalkozik bizonyos konkrét szakpolitikai kérdésekkel – jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az érdekelt felek számára megkönnyítse az előírások betartását, és világosabbá tegye azokat.

A javaslat a Bizottságnak a közösségi vívmányok frissítését és egyszerűsítését szolgáló gördülő programja részét, valamint a 2006/SANCO/001 hivatkozási számú munka- és jogalkotási programja részét képezi.

( A meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása a hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi.

( Átdolgozás

A javaslat átdolgozással jár együtt.

( Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogi aktus érinti az EGT-t, ezért azt ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre.

( A javaslat részletes magyarázata

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog általános elveinek és előírásainak megállapításával a rendelet alapul szolgál a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához az élelmiszerek terén (II. és III. fejezet).

A IV. fejezet (kötelező információk) egyszerűsíti a meglévő jogszabályokat, ugyanakkor megtartja az alapvető kötelező címkézési előírásokat. Mivel a fogalommeghatározások, valamint a részletes vagy egyedi szabályok a mellékletben szerepelnek, a szöveg könnyebben követhető és módosítható.

A származási helyre vonatkozó adatok címkézéséről szóló szabályokat érthetőbbé tették.

A IV. fejezet 3. szakasza határozza meg az energiaértékre vonatkozó tápértékjelölést, kötelezővé teszi a zsírok, a telített zsírsavak, szénhidrátok (külön hivatkozva a cukrokra és a sóra) mennyiségének feltüntetését, valamint előírja, hogy azokat a címke fő látómezőjében szerepeltessék.

A VII. fejezet létrehozza az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nemzeti irányítási rendszerét, hogy tagállami szinten ösztönözze az információcsere interaktív és állandó folyamatának kibontakozását, hogy lehetővé váljon a legjobb gyakorlatokon alapuló, nem kötelező nemzeti rendszerek kialakítása. Közösségi szinten a Bizottság ösztönzi és megszervezi a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti információmegosztást a nemzeti rendszerek kifejlesztésével összefüggő tevékenységek terén.

2008/0028 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[3],

mivel:

(1) A Szerződés 153. cikke előírja, hogy a Közösségnek a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(2) A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak, és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(3) A fogyasztók magas szintű egészségvédelmének megvalósítása és a tájékoztatáshoz való jogának biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy megfelelő információhoz jussanak az általuk elfogyasztott élelmiszerekre vonatkozóan. A fogyasztói döntéseket többek között befolyásolhatják az egészséggel, a környezettel, valamint szociális és etikai kérdésekkel kapcsolatos megfontolások.

(4) Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[4] előírja, hogy az élelmiszerjog egyik általános elve, hogy a fogyasztók számára lehetővé tegye a fogyasztott élelmiszerek megfelelő tájékoztatás alapján történő kiválasztását, és megelőzze a fogyasztót félrevezető bármely módszer alkalmazását.

(5) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[5] a fogyasztók tájékoztatásának bizonyos szempontjaival foglalkozik, kifejezetten a megtévesztő tevékenységek és tájékoztatási mulasztások megelőzése céljából. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános elveit a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó egyedi szabályoknak kell kiegészíteniük.

(6) Az élelmiszerek címkézésének valamennyi élelmiszerre alkalmazandó közösségi szabályait az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[6] állapítja meg. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1978-ra nyúlik vissza, ezért azokat frissíteni kell.

(7) Az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv[7] megállapítja az előre csomagolt élelmiszereken megjelenő, tápértékre vonatkozó információ tartalmáról és megjelenítéséről szóló szabályokat. A tápértékre vonatkozó információ feltüntetése önkéntes, kivéve, ha az élelmiszerrel kapcsolatban tápértékre vonatkozó hivatkozást tesznek. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1990-re nyúlik vissza, ezért azokat frissíteni kell.

(8) Az általános címkézési előírásokat olyan rendelkezések egészítik ki, amelyek bizonyos körülmények között minden élelmiszerre vagy az élelmiszerek bizonyos kategóriáira alkalmazandók. Ezenfelül több egyedi, meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó szabály is létezik.

(9) Jóllehet a címkézésre vonatkozó jelenlegi jogszabályok eredeti célkitűzései és alapelemei még mindig érvényesek, egyszerűsítésük szükségessé vált annak biztosítása érdekében, hogy az érintett felek számára megkönnyítsék az előírások betartását, azok világosabbak legyenek, továbbá hogy korszerűsítsék azokat, figyelembe véve az élelmiszerekkel kapcsolatos információk területének új fejleményeit.

(10) Érdeklődés mutatkozik az étrend és az egészség közötti összefüggés, valamint az egyéni szükségleteknek megfelelő étrend kiválasztása iránt. A Bizottság táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló fehér könyve[8] megállapította, hogy a tápértékjelölés fontos eszköz ahhoz, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az élelmiszerek összetételéről, és segítsék őket a tájékoztatáson alapuló választásban.Az EU 2007-2013-ra vonatkozó fogyasztópolitikai stratégiája hangsúlyozza, hogy mind a hatékony verseny, mind pedig a fogyasztók jólléte szempontjából fontos a fogyasztók megalapozott választásának lehetővé tétele. A táplálkozás alapelveinek ismerete és a tápértékre vonatkozóan az élelmiszereken szereplő, megfelelő információ jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók ezáltal tájékozott módon választhassanak.

(11) A jogbiztonság növelése, valamint a végrehajtás ésszerűségének és a következetességének biztosítása érdekében helyénvaló a 90/496/EGK és 2000/13/EK irányelvet hatályon kívül helyezni, és azokat egyetlen rendelettel felváltani, amely mind a fogyasztók, mind az iparág számára jogbiztonságot biztosít, és csökkenti az adminisztratív terhet.

(12) Az egyértelműség kedvéért helyénvaló más horizontális jogi aktusokat is hatályon kívül helyezni és beépíteni ebbe a rendeletbe, nevezetesen a végső fogyasztók részére értékesítendő alkoholtartalmú italok címkézésénél az alkoholtartalom térfogatszázalékos jelöléséről szóló, 1987. április 15-i 87/250/EGK bizottsági irányelvet[9], a 79/112/EGK tanácsi irányelvben előírtaktól eltérő adatok bizonyos élelmiszerek címkézésén való kötelező feltüntetéséről szóló, 1994. november 18-i 94/54/EK bizottsági irányelvet[10], az élelmiszerek címkézéséről szóló 79/112/EGK irányelv 7. cikkének rendelkezéseitől való eltérésről szóló, 1999. március 8-i 1999/10/EK bizottsági irányelvet[11], a kinint és koffeint tartalmazó élelmiszerek címkézéséről szóló, 2002. július 18-i 2002/67/EK bizottsági irányelvet[12], a hozzáadott fitoszterolokat, fitoszterol-észtereket, fitosztanolokat és/vagy fitosztanol-észtereket tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-összetevők címkézéséről szóló, 2004. március 31-i 608/2004/EK bizottsági rendeletet[13], valamint a 94/54/EK irányelvnek a glicirrizinsavat és annak ammóniumsóját tartalmazó egyes élelmiszerek címkézése tekintetében történő módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/77/EK bizottsági irányelvet[14].

(13) Közös fogalom-meghatározásokat, elveket, követelményeket és eljárásokat kell meghatározni, hogy egyértelmű keretet és közös alapot alkossanak az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást szabályozó közösségi és nemzeti intézkedésekhez.

(14) Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára – az általuk elfogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban – nyújtott tájékoztatás terén átfogó és fejlődő megközelítés érvényesüljön, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogára az általános és egyedi jellegű szabályokat lefedő, tág fogalommeghatározást kell alkalmazni, csakúgy mint az élelmiszerekkel kapcsolatos azon tájékoztatásra, amely a címkétől eltérő eszközökkel nyújtott tájékoztatásra vonatkozik.

(15) A közösségi szabályok kizárólag olyan vállalkozásokra alkalmazandók, melyek esetében megnyilvánul a tevékenységek bizonyos folyamatossága és bizonyos fokú szervezettség. Az olyan tevékenységek, mint élelmiszer időszakos kezelése, felszolgálása és értékesítése például jótékonysági eseményeken vagy helyi közösségi vásárokon és találkozókon nem tartozik a rendelet hatálya alá.

(16) Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogának elegendő rugalmasságot kell biztosítania ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a fogyasztók új tájékoztatási igényeivel, és biztosított legyen az egyensúly a belső piac védelme és a tagállamokban a fogyasztók elképzeléseiben mutatkozó különbségek között.

(17) Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ előírása mögött álló fő szempont az kell hogy legyen, hogy lehetővé váljék a fogyasztók számára az élelmiszerek azonosítása és megfelelő felhasználása, valamint az, hogy egyéni étrendi igényeiknek megfelelően válasszanak.

(18) Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogának a fogyasztók változó tájékoztatási igényeihez való igazítása, az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ szükségességének mérlegelésekor mindig figyelembe kell venni a fogyasztók többsége részéről az egyes információk közlésével kapcsolatban széles körben mutatkozó érdeklődést is.

(19) Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információra nézve azonban csak akkor állapíthatók meg új, kötelező előírások, ha és ahol a szubszidiaritás, az arányosság és a fenntarthatóság elvével összhangban azokra szükség van.

(20) Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szabályoknak tiltaniuk kell az olyan információk használatát, amelyek félrevezetnék a fogyasztókat vagy az élelmiszereknek gyógyító hatást tulajdonítanának. Ahhoz, hogy ez a tilalom eredményes legyen, az élelmiszerek reklámozására és kiszerelésére is alkalmazni kell.

(21) Az élelmiszer-ipari vállalkozók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségére irányadó szabályok felaprózódásának elkerülése érdekében helyénvaló egyértelművé tenni az élelmiszer-ipari vállalkozók e területen fennálló kötelezettségeit.

(22) Jegyzéket kell készíteni minden olyan kötelező információról, amelyet elvileg a végső felhasználónak és a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek szánt összes élelmiszerre nézve meg kell adni. Ebben a jegyzékben meg kell hagyni a hatályos jogszabályok által már megkövetelt információkat, tekintve, hogy ezt általában a fogyasztói tájékoztatás értékes vívmányának tartják.

(23) Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás terén bekövetkező változások és fejlemények figyelembevétele érdekében rendelkezni kell a Bizottság felhatalmazásáról arra, hogy a kötelező információk jegyzékét adatok hozzáadásával vagy törlésével módosítsa, és arról, hogy bizonyos adatok elérhetőségét alternatív eszközökkel biztosítsák. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációnak segítenie kell az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás követelményeinek kellő időben történő, célirányos megváltoztatását.

(24) Élelmiszer előállításában történő felhasználásuk és abban való jelenlétük esetén egyes összetevők és egyéb anyagok allergiás reakciót vagy intoleranciát válthatnak ki a fogyasztóknál, és az ilyen allergia vagy intolerancia veszélyezteti az érintettek egészségét. Fontos, hogy az élelmiszer-adalékanyagok, technológiai segédanyagok és más, allergén hatású anyagok jelenlétéről információt nyújtsanak, hogy az élelmiszer-allergiában vagy -intoleranciában szenvedő fogyasztók számára lehetővé tegyék a tájékozott és biztonságos választást.

(25) Az élelmiszerek címkéinek világosnak és érthetőnek kell lenniük, hogy segítsék a fogyasztókat abban, hogy az élelmiszerekkel és étrendjükkel kapcsolatban tájékozottabban választhassanak. A felmérések azt mutatják, hogy az olvashatóság fontos tényező azon lehetőség maximalizálásában, hogy a címkén szereplő információ befolyásolni tudja a célközönséget, és az apró betűméret az egyik fő oka az élelmiszerek címkézésével kapcsolatos fogyasztói elégedetlenségnek.

(26) Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás biztosítása érdekében az élelmiszerek fogyasztókhoz juttatásának valamennyi módját figyelembe kell venni, beleértve az élelmiszerek távközlési eszközökkel végzett értékesítését is. Bár nyilvánvaló, hogy a távértékesítés révén szállított élelmiszernek ugyanazokat a tájékoztatási követelményeket kell teljesítenie, mint az üzletekben értékesített élelmiszereknek, egyértelművé kell tenni, hogy ilyen esetekben az idevágó, élelmiszerekre vonatkozó kötelező információnak szintén kell rendelkezésre állnia a vásárlás befejezését megelőzően.

(27) A fogyasztók tájékozott választáshoz szükséges, élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása érdekében a kevert alkoholtartalmú italok esetében is kell információt nyújtani az összetételükről.

(28) Az is lényeges, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak más alkoholtartalmú italokról is.A bor címkézésére már vonatkoznak specifikus közösségi szabályok. A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet[15] műszaki szabványok kimerítő listáját írja elő, amelyek teljes mértékben lefedik a borászati eljárásokat, az előállítási módszereket és a borok kiszerelésének és címkézésének módjait, így biztosítva, hogy a szabványok az előállítási lánc valamennyi szakaszára vonatkoznak, emellett pedig szavatolva a fogyasztók védelmét és megfelelő tájékoztatását. Ez a jogszabály pontosan és teljes körűen felsorolja azokat az anyagokat, amelyek valószínűleg felhasználásra kerülnek a gyártási folyamat során, felhasználásuk feltételeit, valamint a borászati eljárások és kezelések engedélyezett listáját; a listán nem szereplő eljárás tilos. Ezért helyénvaló, ha a borra e szakaszban nem vonatkozik az összetevők listájának feltüntetésére vonatkozó kötelezettség, illetve a tápértékjelölés.A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, […]-i […/…/EK] európai parlamenti és tanácsi rendelet[16] 2. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott sör és a szeszes italok tekintetében és a borra meghatározott feltételekkel való egységes megközelítés és következetesség érdekében ugyanazon mentességeket kell alkalmazni. A Bizottság e rendelet hatályba lépését követően öt évvel jelentést készít és szükség esetén specifikus követelményeket javasolhat e rendelettel összefüggésben.

(29) Az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének feltüntetését biztosítani kell minden olyan esetben, ha annak hiánya valószínűleg félrevezethetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredete helye tekintetében. Más esetekben a származási ország vagy eredet helye feltüntetésének biztosítása az élelmiszer-ipari vállalkozók belátására van bízva. A származási ország vagy eredet helye jelölését minden esetben az iparág számára egyenlő feltételeket biztosító, egyértelműen meghatározott kritériumok alapján kell biztosítani úgy, hogy az ne vezesse félre a fogyasztókat, annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók jobban értsék az élelmiszer származási országára vagy eredete helyére vonatkozó információkat. Ilyen kritériumok nem vonatkoznak az élelmiszer-ipari vállalkozó nevével vagy címével kapcsolatos jelzésekre.

(30) Bizonyos esetekben az élelmiszeripari vállalkozók jelezhetni kívánják, hogy a termék az Európai Közösségből származik annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztó figyelmét termékük minőségére és az Európai Unió gyártási szabványaira. Az ilyen jelzéseknek szintén összehangolt kritériumoknak kell megfelelnie.

(31) Az Európai Közösség nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet[17], valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletben[18] szereplő végrehajtási rendelkezései állapítják meg. Az élelmiszerek származási országának meghatározása ezeken a kereskedelmi szereplők és hatóságok által jól ismert szabályokon fog alapulni, ami megkönnyíti annak végrehajtását.

(32) Az élelmiszereken szereplő, tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás az élelmiszerekben található energia és bizonyos tápanyagok jelenlétére vonatkozó információ. A tápértékre vonatkozó információk kötelező közlésének segítenie kell a táplálkozási nevelés területén való fellépést, és támogatnia kell az élelmiszerek tájékozott kiválasztását.

(33) A Bizottság táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló fehér könyve felhívta a figyelmet a közegészségügyi szempontból fontos táplálkozási összetevők némelyikére. Ezért helyénvaló, hogy a tápértékre vonatkozó információk kötelező biztosítása figyelembe vegye ezeket az összetevőket.

(34) A fogyasztók általában nincsenek tisztában azzal, hogy az alkoholtartalmú italok hozzájárulhatnak teljes tápanyagbevitelükhöz. Ezért helyénvaló az ilyen italok – különösen a kevert alkoholtartalmú italok – tápanyagtartalmára vonatkozó információk feltüntetésének biztosítása.

(35) A közösségi jogszabályok következetessége és koherenciája érdekében a tápanyag-összetételre vagy az egészségre vonatkozó állítások önkéntes feltüntetésének az élelmiszerek címkéjén összhangban kell állnia az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[19].

(36) Az iparágra nehezedő szükségtelen terhek elkerülése érdekében helyénvaló az élelmiszerek azon kategóriáit mentesíteni a tápértékjelölés kötelező szerepeltetése alól, amelyek nincsenek feldolgozva vagy amelyek esetében a tápértékre vonatkozó információ nem játszik döntő szerepet a fogyasztói választásban, kivéve, ha az ilyen információ feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget más közösségi jogszabály írja elő.

(37) Annak érdekében, hogy az átlagos fogyasztóhoz szóljon, és betöltse azt a tájékoztató szerepet, amelynek érdekében bevezették, valamint figyelembe véve a táplálkozás témájára vonatkozó ismeretek jelenlegi szintjét, a közölt információnak egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie. A kutatások szerint a fogyasztók hasznosnak tartják a fő látómezőben vagy a „csomagolás elején” szereplő információkat, amikor vásárlással kapcsolatos döntéseket hoznak. Ezért annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók a tápértékre vonatkozó lényeges információt az élelmiszerek megvásárlásakor azonnal láthassák, ezeket az információkat a címke fő látómezőjében kell szerepeltetni.

(38) A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatásnak a 100 g/100 ml/adag egységtől eltérő kifejezésével kapcsolatban néhány tagállam és az élelmiszerágazatban működő szervezetek által a közelmúltban végzett fejlesztések arra utalnak, hogy a fogyasztók kedvelik az ilyen rendszereket, mivel azok segíthetik őket a tájékozott döntések gyors meghozatalában. Az egész Közösségre nézve azonban nincs adat arról, hogy az átlagos fogyasztó mennyire érti meg és használja az információ alternatív kifejezését. Ezért helyénvaló mérlegelni a különböző rendszerek kidolgozását, és lehetővé tenni a különböző tagállamokban a fogyasztókban kialakult értelmezéssel kapcsolatos kutatás folytatását, hogy megfelelő esetben harmonizált rendszereket lehessen bevezetni.

(39) A fő látómezőben elhelyezkedő, a táplálkozási összetevők mennyiségével és összehasonlító mutatókkal kapcsolatos, az élelmiszer táplálkozási tulajdonságainak értékelését lehetővé tevő, közérthető formában megjelenő nyilatkozatot teljes egészében a tápértékjelölés részeként kell figyelembe venni, és nem kezelhető különálló hivatkozások csoportjaként.

(40) A tapasztalatok szerint az élelmiszerekre vonatkozó önkéntes tájékoztatás sok esetben az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információk érthetőségének rovására történik. Ezért kritériumokat kell meghatározni, hogy segítsék az élelmiszer-ipari vállalkozókat és a végrehajtó hatóságokat az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező és nem kötelező tájékoztatás közötti egyensúly megtalálásában.

(41) A tagállamoknak a helyi gyakorlati feltételektől és körülményektől függően fenn kell tartaniuk a jogot, hogy a nem előre csomagolt élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében szabályokat állapítsanak meg. Bár ilyen esetekben a fogyasztók egyéb információkkal kapcsolatos igénye korlátozott, a potenciális allergénekre vonatkozó információt igen fontosnak tekintik. Az adatok arra utalnak, hogy az élelmiszer-allergiás esetek zöme nem előre csomagolt élelmiszerre vezethető vissza. Ezért az ilyen információkat mindig a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani.

(42) A tagállamok a rendelet által harmonizált területeken nem rendelkezhetnek az itt megállapítottaktól eltérően, kivéve, ha a rendelet kifejezetten említést tesz erről.

(43) Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás szabályainak képesnek kell lenniük arra, hogy igazodjanak a gyorsan változó társadalmi, gazdasági és technológiai környezethez.

(44) Az élelmiszerekkel kapcsolatos információ bizonyos vonatkozásai tekintetében, amelyek innovatív és modern kereskedelmi gyakorlatok kialakításához vezetnek, lehetővé kell tenni elegendő kísérlet és fogyasztói kutatás elvégzését, és szilárd bizonyítékokkal kell szolgálni a legjobb rendszerekkel kapcsolatban. Ezért ilyen esetekben az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás közösségi jogának a fogyasztók védelmének és tájékoztatásának szintjét meghatározó, kötelező lényegi követelmények megállapítására kell korlátozódnia, és biztosítania kell a rugalmasságot az ilyen követelmények teljesítéséhez, a belső piac rendelkezéseivel összhangban lévő módon.

(45) Annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos információk részletesebb követelményeit ésszerűen tervezzék meg és alakítsák ki, és azok a legjobb gyakorlatokon alapuljanak, közösségi és nemzeti szinten rugalmas mechanizmusoknak kell működniük, amelyek a nyílt és átlátható nyilvános konzultáción, valamint a reprezentatív érdekelt felek széles körében zajló tartós együttműködésen alapulnak. Az ilyen mechanizmusok alapján nemzeti, nem kötelező rendszerek kerülhetnek kidolgozásra a fogyasztók körében végzett, megalapozott kutatás és az érdekelt felekkel folytatott széleskörű konzultációk alapján. Olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek alapján a fogyasztók képesek azonosítani a nemzeti rendszerrel összhangban – például azonosító számmal vagy szimbólummal – jelölt élelmiszereket.

(46) A különböző tagállamokban elért eredmények egységességének biztosítása érdekében ösztönözni kell a legjobb gyakorlatok folyamatos cseréjét és megosztását a tagállamok és a Bizottság között, elősegítve, hogy az érdekelt felek is részt vehessenek e folyamatban.

(47) A tagállamoknak hatósági ellenőrzéseket kell végezniük annak érdekében, hogy a 882/2004/EK rendelettel összhangban betartassák ezt a rendeletet.

(48) Az 1924/2006/EK rendeletben és a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben[20] a 90/496/EGK irányelvre vonatkozó hivatkozásokat frissíteni kell, hogy figyelembe vegyék ezt a rendeletet. Az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(49) Annak érdekében, hogy az érdekelt felek, különösen a kis- és középvállalkozások számára lehetővé tegyék, hogy a tápértékre vonatkozó információkat a termékeiken feltüntessék, a tápértékre vonatkozó információk kötelezővé tételét szolgáló intézkedések alkalmazását fokozatosan, hosszú átmeneti időszakok alatt kell bevezetni, további átmeneti időszakot biztosítva a mikrovállalkozások számára.

(50) Mivel a meghozandó intézkedések célkitűzéseit a tagállamok nem képesek kielégítően elérni, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerint a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározottak szerint az arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(51) Az eljárás egyszerűsítése és felgyorsítása céljából a technikai jellegű végrehajtási intézkedések elfogadásának feladatát a Bizottságra kell ruházni.

(52) A rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak[21] megfelelően kell elfogadni.

(53) A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy e rendelet mellékleteit módosítsa és frissítse. Mivel a fenti intézkedések általános hatályúak, és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, illetve az említett rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(54) A sürgősségre tekintettel az e rendelet II. és III. melléklete módosításainak elfogadásához az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárást kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Tárgy és hatály

1. Ez a rendelet alapul szolgál az élelmiszerekre vonatkozó információkkal kapcsolatos magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, figyelembe véve a fogyasztókban kialakult felfogások és tájékoztatási igényeik különbözőségét, ugyanakkor biztosítva a belső piac zökkenőmentes működését.

2. Ez a rendelet megállapítja az élelmiszerekre vonatkozó információkra, különösen az élelmiszerek címkézésére irányadó általános elveket, követelményeket és kötelezettségeket. Megállapítja a fogyasztók információhoz való jogának biztosítását szolgáló eszközöket és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás eljárásait, figyelembe véve, hogy elegendő rugalmasságot kell biztosítani a jövőbeli fejlemények és új tájékoztatási igények megválaszolásához.

3. Ez a rendelet az élelmiszerlánc valamennyi szakaszára vonatkozik, amennyiben az élelmiszer-ipari vállalkozások tevékenységei a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával járnak.

Ez a rendelet a végső fogyasztóhoz eljutó összes élelmiszerre alkalmazandó, beleértve a közétkeztetésben működő gazdasági szereplők által szállított élelmiszereket és a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek szánt élelmiszereket is.

4. E rendelet az egyes élelmiszerekre alkalmazandó specifikus közösségi jogszabályokban előírt címkézési követelmények sérelme nélkül alkalmazandó.

2. cikk Fogalommeghatározások

1. E rendelet alkalmazásában a következő fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni:

(a) az „élelmiszer”, „élelmiszerjog”, „élelmiszer-ipari vállalkozás”, „élelmiszer-ipari vállalkozó”, „kiskereskedelem”, „forgalomba hozatal” és „végső fogyasztó” fogalomnak a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében, illetve 3. cikkének 1., 2., 3., 7., 8. és 18. pontjában szereplő meghatározása;

(b) a „feldolgozás”, „feldolgozatlan termék” és „feldolgozott termék” fogalomnak az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[22] 2. cikke (1) bekezdésének m), n) és o) pontjában szereplő meghatározása;

(c) az „élelmiszer-adalékanyag” és „technológiai segédanyag” fogalomnak az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/107/EGK tanácsi rendelet[23] 1. cikkének (2) bekezdésében és 1. lábjegyzetében szereplő meghatározása;

(d) az „aroma” fogalomnak az élelmiszerekben felhasználandó aromaanyagokra és az előállításukhoz szükséges alapanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 22-i 88/388/EGK tanácsi irányelv[24] 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározása;

(e) a „hús” és „csontokról mechanikusan lefejtett hús” fogalomnak a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.1. és 1.14. pontjában szereplő meghatározása;

(f) az „állítás”, „tápanyag”, „egyéb anyag”, „tápanyag-összetételre vonatkozó állítás” és „egészségre vonatkozó állítás” fogalomnak az 1924/2006/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdése 1–5. pontjában szereplő meghatározása.

2. A következő fogalom-meghatározásokat szintén alkalmazni kell:

(a) „élelmiszerekre vonatkozó információ”: valamely élelmiszerre vonatkozó, és címke vagy kísérő dokumentum, illetve bármilyen egyéb eszköz – beleértve a modern technológiai eszközöket vagy a szóbeli közlést – segítségével a végső fogyasztó számára elérhetővé tett információ. Nem vonatkozik a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[25] meghatározott kereskedelmi tájékoztatásra;

(b) „élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog”: az élelmiszerekre vonatkozó információt, és különösen a címkézést szabályozó közösségi rendelkezések, beleértve az összes élelmiszerre vagy meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó általános szabályokat és a kizárólag meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó szabályokat is;

(c) „élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ”: a közösségi jogszabályok által előírt adatok, amelyeket a végső fogyasztó számára meg kell adni;

(d) „közétkeztetésben működő gazdasági szereplők”: minden olyan létesítmény (beleértve a járműveket, illetve a helyhez kötött vagy mozgó árusítóhelyeket), mint például éttermek, étkezdék, iskolák és kórházak, ahol az üzletvitel keretében a végső fogyasztónak történő átadás céljából élelmiszereket készítenek, amelyek további elkészítés nélkül fogyasztásra készek;

(e) „előre csomagolt élelmiszer”: a végső fogyasztónak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek való bemutatásra szánt egyedi tétel, amely egy élelmiszerből és annak az értékesítésre való felkínálása előtti csomagolásából áll – függetlenül attól, hogy a csomagolásban az élelmiszer teljes egészében szerepel vagy csak részben –, oly módon, hogy a csomagolás olyan legyen, hogy a tartalmát ne lehessen megváltoztatni a csomagolás felnyitása vagy módosítása nélkül;

(f) „összetevő”: minden anyag, beleértve az élelmiszer-adalékanyagokat és élelmiszer-ipari enzimeket is, vagy komplex összetevő, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár módosult formában is; a maradékanyagok nem tekinthetők összetevőnek;

(g) „eredet helye”: az a hely, amelyet az élelmiszer eredeteként feltüntetnek, és amely nem a 2913/92/EGK tanácsi rendelet 23–26. cikkével összhangban meghatározott származási ország;

(h) „komplex összetevő”: olyan összetevő, amely önmagában egynél több összetevőből álló termék;

(i) „címke”: valamely élelmiszer tárolóedényére írt, nyomtatott, stencilezett, azon jelölt, dombornyomott vagy bélyegzett, illetve a tárolóedényhez csatolt mindenfajta felirat, jelölés, jel, kép vagy más leíró jellegű anyag;

(j) „címkézés”: bármilyen szöveg, tulajdonság, védjegy, márkanév, ábra és jelzés, amely egy élelmiszerre vonatkozik, és amelyet az élelmiszert kísérő vagy arra vonatkozó csomagoláson, dokumentumban, megjegyzésben, címkén, gyűrűn vagy galléron helyeznek el;

(k) „látómező”: a csomagolás összes olyan felülete, amely egyetlen nézőpontból olvasható, ami lehetővé teszi a gyors és egyszerű hozzáférést a címkén szereplő információhoz, mivel a fogyasztók anélkül olvashatják el ezt az információt, hogy a csomagolást oda-vissza kellene forgatniuk;

(l) „jogszerű név”: egy élelmiszernek a rá alkalmazandó közösségi rendelkezésekben előírt neve, vagy ilyen közösségi rendelkezések hiányában az abban a tagállamban alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben előírt név, amelyben az élelmiszert a végső fogyasztónak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek értékesítik;

(m) „szokásos név”: az értékesítés helye szerinti tagállamban az élelmiszer neveként a fogyasztók számára további magyarázat szükségessége nélkül elfogadott név;

(n) „leíró név”: az élelmiszerről és szükség szerint annak használatáról leírást adó név, amely kellően világos ahhoz, hogy a fogyasztó megismerhesse annak valódi jellegét, és megkülönböztethesse más termékektől, amelyekkel esetleg össze lehetne téveszteni;

(o) „elsődleges összetevő(k)”: valamely élelmiszer lényeges vagy jellegzetes összetevője vagy összetevői;

(p) „lényeges összetevő”: valamely élelmiszer olyan összetevője, amely az adott élelmiszer több mint 50 %-át teszi ki;

(q) „jellegzetes összetevő”: valamely élelmiszer bármely olyan összetevője, amelyet a fogyasztó rendszerint az adott élelmiszer nevével azonosít, és amely esetében legtöbbször mennyiségi jelzés szükséges;

(r) „alapvető követelmények”: azok a követelmények, amelyekkel a fogyasztóvédelem és az élelmiszerekre vonatkozó információ szintjét egy adott kérdés tekintetében meghatározzák, és amelyeket a 44. cikkben említett nemzeti rendszerek kialakítását előíró közösségi jogi aktus állapít meg;

(s) „az élelmiszer minőségmegőrzési időtartama”: az az idő, ameddig az élelmiszer megfelelő tárolás mellett megőrzi sajátos tulajdonságait;

(t) „legjobb gyakorlatok”: az illetékes hatóságok által jóváhagyott szabványok, rendszerek, kezdeményezések vagy bármilyen más tevékenységek, amelyekről tapasztalatok és kutatás révén igazolást nyert, hogy a fogyasztók többsége számára a leghatékonyabbak, és amelyeket mások számára követendő mintának tekintenek.

3. E rendelet alkalmazásában az élelmiszer származási országa az élelmiszer származását jelenti a 2913/92/EGK tanácsi rendelet 23–26. cikkével összhangban.

4. Az I. mellékletben szereplő specifikus fogalommeghatározások szintén alkalmazandók.

II. FEJEZET

AZ ÉLELMISZEREKKEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS ÁLTALÁNOS ELVEI

3. cikk Általános célkitűzések

1. Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekszik azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a tájékozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra.

2. Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog célja, hogy a Közösségben megvalósítsa a jogszerűen előállított és forgalomba hozott élelmiszerek szabad mozgását, adott esetben figyelembe véve, hogy szükség van az előállítók jogszerű érdekeinek védelmére, valamint a minőségi termékek előállításának ösztönzésére.

3. Amikor az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog új követelményeket állapít meg, mérlegelni kell az új követelmények hatálybalépését követő átmeneti időszak szükségességét, amelynek során az új követelményeknek meg nem felelő címkét viselő élelmiszereket forgalomba lehet hozni, vagy az ilyen élelmiszereknek az átmeneti időszak vége előtt forgalomba hozott készleteit azok kimerüléséig továbbra is értékesíteni lehet.

4. cikk Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információkra irányadó elvek

1. Amennyiben az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog élelmiszerekre vonatkozó kötelező információkat ír elő, ez elsősorban olyan információra vonatkozik, amely a következő csoportok valamelyikébe tartozik:

(a) információ az élelmiszer azonosságáról és összetételéről, tulajdonságairól vagy egyéb jellemzőiről;

(b) információ a fogyasztók egészségének védelméről és az élelmiszer biztonságos használatáról. Ez különösen az alábbiakról szóló információra vonatkozik:

i. olyan összetételi jellemzők, amelyek károsak lehetnek a fogyasztók bizonyos csoportjainak egészségére;

ii. minőségmegőrzési időtartam, tárolás és biztonságos használat;

iii. az egészségügyi hatás, beleértve egy élelmiszer káros és veszélyes fogyasztásához kapcsolódó kockázatokat és következményeket;

(c) információ a táplálkozási jellemzőkről, hogy a fogyasztók – beleértve a különleges étrendi igényű fogyasztókat – tájékozott módon választhassanak.

2. Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ szükségességének mérlegelésekor figyelembe kell venni a fogyasztók többségénél bizonyos, általuk jelentős értékűnek ítélt információk iránti, széles körben megjelenő igényt, valamint a fogyasztókat érő esetleges általánosan elfogadott előnyöket, hogy tájékozott módon választhassanak.

5. cikk Konzultáció a Hatósággal

A közegészségre feltehetően hatással lévő, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó joggal kapcsolatos intézkedéseket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

III. FEJEZET

AZ ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI ÉS AZ ÉLELMISZER-IPARI VÁLLALKOZÓK KÖTELEZETTSÉGEI

6. cikk Alapkövetelmény

Ezzel a rendelettel összhangban a végső fogyasztóknak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek szánt valamennyi élelmiszert élelmiszerekre vonatkozó információnak kell kísérnie.

7. cikk Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok

1. Az élelmiszerekre vonatkozó információ nem lehet jelentős mértékben megtévesztő, különösen:

(a) az élelmiszer jellemzői, és különösen annak jellege, azonosítása, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, tartóssága, származási országa vagy eredetének helye, gyártásának vagy előállításának módja tekintetében;

(b) az élelmiszer olyan hatással vagy tulajdonsággal való felruházása révén, amellyel az nem rendelkezik;

(c) annak sugallása révén, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik, holott minden hasonló élelmiszer rendelkezik ilyen jellemzőkkel.

2. Az élelmiszerekre vonatkozó információ pontos, világos és a fogyasztó számára könnyen érthető.

3. Az élelmiszerekre vonatkozó információk a speciális élelmezési célokra szánt természetes ásványvizekre és élelmiszerekre vonatkozó közösségi rendelkezésekben előírt eltérésekre is figyelemmel nem ruházhatnak fel élelmiszereket emberi betegségek megelőzésének, kezelésének vagy gyógyításának tulajdonságával, és ilyen tulajdonságokra nem is hivatkozhatnak.

4. A (3) bekezdésben leírt tilalmat kell alkalmazni az alábbiakra is:

(a) reklámozás;

(b) az élelmiszerek kiszerelése, elsősorban formájuk, megjelenésük vagy csomagolásuk, a használt csomagolóanyagok, elrendezésük módja és kiállításuk kellékei.

8. cikk Kötelezettségek

1. A (3) és (4) bekezdés sérelme nélkül az élelmiszer-ipari vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban biztosítják az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jog szerint az általuk végzett tevékenységekre vonatkozó követelmények betartását, és ellenőrzik e követelmények teljesülését.

2. Az élelmiszer-ipari vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban nem módosítják az élelmiszereket kísérő információkat, amennyiben ez a módosítás megtévesztené a végső fogyasztót, vagy más módon csökkentené a fogyasztóvédelem szintjét, különösen az egészség tekintetében.

3. Azok az élelmiszer-ipari vállalkozók, akik első alkalommal hoznak forgalomba a végső fogyasztónak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek történő átadásra szánt élelmiszert, gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerekre vonatkozó információ megléte és pontossága megfeleljen az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó alkalmazandó jognak.

4. Az élelmiszerekre vonatkozó információkat nem érintő kiskereskedelmi vagy forgalmazási tevékenységekért felelős élelmiszer-ipari vállalkozók kellő gondossággal járnak el annak érdekében, hogy az általuk végzett tevékenységek korlátain belül biztosítsák az élelmiszerekkel kapcsolatos információkra alkalmazandó követelmények teljesülését, különösen azáltal, hogy nem szállítanak olyan élelmiszereket, amelyekről az általuk szakmai tevékenységük következtében birtokolt információk alapján tudják vagy feltételezik, hogy nem felelnek meg az előírásoknak.

5. Az élelmiszer-ipari vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban gondoskodnak arról, hogy a nem előre csomagolt élelmiszerekre vonatkozó információkat az élelmiszert átvevő gazdasági szereplőnek megküldjék, hogy megfelelő esetben lehetővé váljon a 91. cikk (1) bekezdésének a)–c) és f) pontjában előírt, élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ ismertetése a végső fogyasztóval.

6. Az alábbi esetekben az élelmiszer-ipari vállalkozók az ellenőrzésük alá tartozó vállalkozásokban gondoskodnak arról, hogy a 9. cikk szerint előírt kötelező adatok megjelenjenek a forgalmazásra szánt élelmiszerek külső csomagolásán vagy az élelmiszerekre vonatkozó kereskedelmi dokumentációban, amennyiben garantálható, hogy az ilyen dokumentumokat vagy a tárgyukat képező élelmiszerekhez csatolják, vagy legkésőbb az utóbbiak szállításának időpontjáig elküldik:

(a) amennyiben az előre csomagolt élelmiszert a végső fogyasztóknak szánják, de azokat a végső fogyasztóknak való értékesítés előtti szakaszban forgalmazzák, továbbá ha közétkeztetésben működő gazdasági szereplők nem érintettek az értékesítésben ebben a szakaszban;

(b) amennyiben az előre csomagolt élelmiszert közétkeztetésben működő gazdasági szereplők ellátására szánják, hogy azok elkészítsék, feldolgozzák, szétdarabolják vagy felvágják.

Az élelmiszer-ipari vállalkozók az első albekezdés rendelkezéseitől eltérően gondoskodnak arról, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének a), f) és h) pontjában megadott adatok a forgalmazásra szánt élelmiszerek külső csomagolásán szintén megjelenjenek.

IV. FEJEZET

ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ INFORMÁCIÓ

1. SZAKASZ

TARTALOM ÉS FELTÜNTETÉS

9. cikk A kötelező adatok felsorolása

1. A 10–34. cikknek megfelelően, és az e fejezetben foglalt kivételek függvényében a következő adatokat kötelező külön feltüntetni:

(a) az élelmiszer megnevezése;

(b) az összetevők listája;

(c) a II. mellékletben szereplő, allergiát vagy intoleranciát okozó valamennyi összetevő és az ezekből származó összes anyag;

(d) bizonyos összetevők vagy összetevőkategóriák mennyisége;

(e) az élelmiszer nettó mennyisége;

(f) a minőség megőrzésének várható időtartama vagy a fogyaszthatósági időtartam lejárata;

(g) speciális tárolási vagy felhasználási feltételek;

(h) az előállító vagy csomagoló, illetve a Közösségen belül székhellyel rendelkező eladó neve vagy cégneve és címe;

(i) a származási országnak vagy az eredet helyének adatai abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása jelentős mértékben félrevezethetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, különösen, ha az élelmiszerhez csatolt információ vagy a címke egésze egyébként arra utalna, hogy az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye más; ilyen esetekben a jelölést a 35. cikk (3) és (4) bekezdésében, valamint a 35. cikk (5) bekezdésében megállapított szabályokkal összhangban kell meghatározni;

(j) felhasználási útmutató, valahányszor az ilyen útmutató hiányában lehetetlen lenne megfelelően felhasználni az élelmiszert;

(k) az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok tekintetében a tényleges alkoholtartalom térfogatra;

(l) tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás.

2. Az (1) bekezdésben említett adatokat betűvel és számmal kell jelezni, kivéve ha a fogyasztókat egy vagy több adat tekintetében a Bizottság által elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott más kifejezési formában tüntetik fel. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A Bizottság módosíthatja a kötelező adatok (1) bekezdésben megállapított felsorolását. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

10. cikk Kiegészítő kötelező adatok meghatározott élelmiszertípusokra vagy -kategóriákra

1. A 9. cikk (1) bekezdésében említett adatokon felül a III. melléklet állapítja meg a meghatározott élelmiszertípusokra vagy -kategóriákra vonatkozó kiegészítő, kötelező adatokat.

2. A Bizottság módosíthatja a III. mellékletet. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

11. cikk Eltérés a kötelező adatokra vonatkozó követelményektől

A meghatározott élelmiszertípusokra vagy -kategóriákra nézve a Bizottság kivételes esetben rendelkezhet a 9. cikk (1) bekezdésének b) és f) pontjától való eltérésről, feltéve hogy ez nem eredményezi a végső fogyasztó és a közétkeztetésben működő gazdasági szereplő nem megfelelő tájékoztatását. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

12. cikk Tömegek és mérések

A 9. cikk rendelkezései nem érintik a tömegre és mérésre vonatkozó pontosabb közösségi rendelkezéseket.

13. cikk Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ elérhetősége és elhelyezése

1. Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ elérhető és könnyen hozzáférhető valamennyi élelmiszer esetében, összhangban e rendelet rendelkezéseivel.

2. Előrecsomagolt élelmiszerek esetében az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ a csomagoláson vagy az arra rögzített címkézésen található.

3. A Bizottság rendelkezhet bizonyos kötelező adatoknak a csomagolástól vagy a címkétől eltérő módon megvalósuló elérhetőségéről, feltéve, hogy az e rendelet II. fejezetében megállapított általános elvek és követelmények teljesülnek. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a495. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

4. Nem előrecsomagolt élelmiszer esetében a 41. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

14. cikk A kötelező adatok feltüntetése

1. Az egyes élelmiszerekre alkalmazandó specifikus közösségi jogszabályok sérelme nélkül a 9. cikk (1) bekezdésének a)–k) pontjában említett követelmények tekintetében, ha az adatokat feltüntetik a csomagoláson vagy az ahhoz rögzített címkén, a 9. cikk (1) bekezdésében felsorolt kötelező adatokat a külső csomagolásra vagy a címkére kell nyomtatni, legalább 3 mm-es betűméretű karakterekkel, és azokat oly módon kell feltüntetni, hogy biztosított legyen a nyomtatott szöveg és a háttér jelentős eltérése.

2. A 9. cikk (1) bekezdésének a), e), és k) pontjában felsorolt adatokat ugyanabban a látómezőben kell megjeleníteni.

3. A Bizottság részletes szabályokat fogadhat el a kötelező adatok feltüntetéséről, valamint a (2) bekezdésben említett követelményeknek a 10. és 38. cikkben említett meghatározott élelmiszerkategóriákra vagy -típusokra vonatkozó kiegészítő kötelező adatokra történő kiterjesztéséről. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

4. Az (1) bekezdésben említett legkisebb betűméret nem alkalmazandó abban az esetben, ha a csomagolás vagy tárolóedény legnagyobb felülete kevesebb mint 10 cm2.

5. A 17. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott élelmiszerek esetében a (2) bekezdést nem kell alkalmazni.

6. Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információkat szembetűnő helyen kell megjeleníteni úgy, hogy könnyen láthatók, jól olvashatók és megfelelő esetben letörölhetetlenek legyenek. Nem rejthetik el, halványíthatják el, vonhatják el róluk a figyelmet vagy szakíthatják meg azokat más írott vagy képi anyaggal vagy bármilyen egyéb, a láthatóságot befolyásoló anyaggal.

15. cikk Távértékesítés

A 11. cikkben megállapított tájékoztatási követelmények sérelme nélkül a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK irányelv 2. cikkében meghatározott, távközlő eszközzel értékesítésre kínált élelmiszerek esetében[26]:

(a) az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ a vásárlás befejezését megelőzően rendelkezésre áll, és szerepel a távértékesítést alátámasztó anyagban vagy más megfelelő eszközökkel bocsátják rendelkezésre;

(b) a 9. cikk (1) bekezdésének d), f), g), h) és k) pontjában meghatározott adatokat csak a teljesítés pillanatában kell megadni.

16. cikk Nyelvi követelmények

1. A 9. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információk a forgalmazás helye szerinti tagállam fogyasztói által könnyen érthető nyelven jelennek meg.

2. Saját területén a forgalmazás szerinti tagállam előírhatja, hogy az adatokat a Közösség hivatalos nyelvei közül egy vagy több nyelven tüntessék fel.

3. Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki az adatok több nyelven történő feltüntetését.

17. cikk Egyes kötelező adatok elhagyása

1. Újrafelhasználásra szánt, letörölhetetlenül megjelölt és ezért címkét, gyűrűt vagy gallért nem viselő üvegtartályok esetében kizárólag a 9. cikk (1) bekezdésének a), b), c), e), f) és l) pontjában felsorolt adatok megadása kötelező.

2. Olyan csomagolás vagy tartó esetében, amelyek legnagyobb felülete 10 cm2-nél kisebb, kizárólag a 9. cikk (1) bekezdésének a), c), e) és f) pontjában felsorolt adatok megadása kötelező a csomagoláson vagy a címkén. A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adatokat más eszközökkel kell megadni vagy a fogyasztó kérésére elérhetővé kell tenni.

3. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatást előíró egyéb közösségi jogszabályok sérelme nélkül a 9. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett jelölést nem kötelező feltüntetni a IV. mellékletben felsorolt élelmiszerek esetében.

2. SZAKASZ

A KÖTELEZŐ ADATOKRA VONATKOZÓ RÉSZLETES RENDELKEZÉSEK

18. cikk Az élelmiszer megnevezése

1. Egy élelmiszer megnevezése a jogszerű neve. Ilyen név hiányában az élelmiszer megnevezése a szokásos neve, vagy amennyiben nincs szokásos neve, vagy a szokásos nevét nem használják, az élelmiszer leíró nevét kell feltüntetni.

2. Az élelmiszer megnevezésére vonatkozó egyedi rendelkezéseket és az azt kísérő adatokat az V. melléklet állapítja meg.

19. cikk Az összetevők listája

1. Az összetevők listáját megfelelő fejléc kezdi vagy előzi meg, amely az „összetevők” szóból áll vagy azt tartalmazza. A lista tartalmazza az élelmiszer összes összetevőjét, tömeg szerinti csökkenő sorrendben, ahogyan azokat feljegyezték az élelmiszer gyártásakor való felhasználásuk időpontjában.

2. Az összetevőket saját nevük szerint tüntetik fel, szükség esetén a 18. cikkben és az V. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően.

3. Az (1) és (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó technikai szabályokat a VI. melléklet állapítja meg.

20. cikk Az összetevők listájának elhagyása

Az alábbi élelmiszereken nem kötelező szerepeltetni az összetevők listáját:

(a) friss gyümölcs és zöldség, beleértve a burgonyát, amely nincs meghámozva, felvágva vagy hasonló módon előkészítve;

(b) szénsavval dúsított víz, amelynek leírása jelzi, hogy az szénsavval dúsított;

(c) erjesztett ecetfélék, amelyek kizárólag egyetlen alaptermékből származnak, feltéve, hogy nem adtak hozzá más összetevőt;

(d) sajt, vaj, savanyított tej és tejszín, feltéve, hogy nem adtak hozzá a gyártáshoz szükséges alapvető tejtermékektől, enzimektől és mikroorganizmus kultúráktól vagy a friss vagy ömlesztett sajttól eltérő sajtfélék gyártásához szükséges sótól eltérő összetevőt;

(e) a bor minden típusa az 1493/1999/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint, a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, […]-i […/…/EK] európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott sör és a szeszes italok. A Bizottság [e rendelet hatályba lépését követően öt évvel] jelentést készít a 19. cikk alkalmazásával kapcsolatban, melyhez csatolhatja azokat a tudományos intézkedéseket, melyek meghatározzák az összetevők címkézésének szabályait. Ezeket az intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkoznak, a 49. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással kell elfogadni.

(f) egyetlen összetevőből álló élelmiszer, amennyiben:

i. az élelmiszer megnevezése megegyezik az összetevő nevével; vagy

ii. az élelmiszer megnevezése lehetővé teszi az összetevő természetének egyértelmű azonosítását.

21. cikk Az élelmiszer alkotóelemeinek elhagyása az összetevők listájáról

Az élelmiszerek alábbi alkotóelemeit nem kötelező szerepeltetni az összetevők listáján:

(a) az összetevő olyan alkotóelemei, amelyeket a gyártási folyamat során átmenetileg elválasztottak, majd később visszatettek, de az eredeti aránynál nem nagyobb mértékben;

(b) élelmiszer-adalékanyagok és enzimek:

i. amelyek jelenléte az adott élelmiszerben kizárólag annak a ténynek tulajdonítható, hogy azokat az élelmiszer egy vagy több összetevője tartalmazta, feltéve, hogy azok nem rendelkeznek technológiai funkcióval a késztermékben; vagy

ii. amelyeket technológiai segédanyagként használnak;

(c) azok a szigorúan szükséges mértékben használt anyagok, amelyeket oldószerként vagy tápanyagokhoz, adalékanyagokhoz vagy aromákhoz közegként használnak;

(d) azok az anyagok, amelyek nem élelmiszer-adalékanyagok, de amelyeket a technológiai segédanyagokkal megegyező módon és megegyező célra használnak, és a késztermékben még jelen vannak, akár módosult formában is;

(e) víz:

i. amennyiben a vizet kizárólag koncentrált vagy víztelenített formában használt összetevő feloldásához alkalmazzák az előállítás során; vagy

ii. olyan felöntő közeg esetében, amelyet általában nem fogyasztanak el.

22. cikk Egyes allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok címkézése

1. A II. mellékletben felsorolt valamennyi összetevőt vagy az említett mellékletben felsorolt összetevőből származó valamennyi anyagot – az említett mellékletben meghatározott kivételekre is figyelemmel – fel kell tüntetni a címkén, az összetevő nevének pontos említésével.

Ennek feltüntetése nem kötelező azokban az esetekben, amikor:

(a) az élelmiszer megnevezése egyértelműen utal a szóban forgó összetevőre; vagy

(b) a II. mellékletben felsorolt összetevő, amelyből az anyag származik, már szerepel az összetevők listáján.

2. A Bizottság a II. mellékletben szereplő listát rendszeresen felülvizsgálja, és a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alapján szükség szerint frissíti.

Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. Amennyiben szükséges, a II. mellékletben szereplő lista értelmezéséhez a 49. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban technikai iránymutatásokat lehet kiadni.

23. cikk Az összetevők mennyiségi jelölése

1. Az élelmiszer gyártása vagy előállítása során felhasznált valamely összetevőnek vagy az összetevők ilyen kategóriájának mennyiségét kötelező feltüntetni, amennyiben:

(a) az érintett összetevő vagy összetevők kategóriája megjelenik az élelmiszer megnevezésében, vagy a fogyasztó azt vagy azokat rendszerint társítja az említett megnevezéssel; vagy

(b) az érintett összetevőt vagy összetevők kategóriáját szavakkal, képpel vagy grafikával hangsúlyozzák a címkézésen; vagy

(c) az érintett összetevő vagy összetevők kategóriája alapvetően jellemez egy élelmiszert, és megkülönbözteti azt olyan termékektől, amelyekkel összekeverhető lenne neve vagy megjelenése miatt.

2. A Bizottság az (1) bekezdést más esetek beillesztésével módosíthatja. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A VII. melléklet állapítja meg az (1) bekezdés alkalmazására vonatkozó technikai szabályokat, beleértve azokat az egyedi eseteket, amikor a mennyiségi jelölés bizonyos összetevők tekintetében nem kötelező.

24. cikk Nettó mennyiség

1. Az élelmiszerek nettó mennyiségét:

(a) folyadékok esetében térfogategységben,

(b) más termékek esetében tömegegységben

fejezik ki, liter, centiliter, milliliter, kilogramm vagy gramm használatával, a körülményektől függően.

2. A Bizottság bizonyos meghatározott élelmiszerek esetén megállapíthatja, hogy a nettó mennyiséget az (1) bekezdésben leírtaktól eltérő módon fejezzék ki. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. Az (1) bekezdés alkalmazására vonatkozó technikai szabályokat a VIII. melléklet állapítja meg, beleértve azokat az eseteket, amikor a nettó mennyiség feltüntetése nem kötelező.

25. cikk Minőségmegőrzési időtartam és fogyaszthatósági időtartam

1. Olyan élelmiszerek esetében, amelyek mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandók, és ezért rövid idő elteltével valószínűleg közvetlen veszélyt jelentenek az egészségre, a minőségmegőrzési időt a fogyaszthatósági időtartam lejárata helyettesíti.

2. A megfelelő dátumot a IX. melléklettel összhangban kell kifejezni.

3. A minőségmegőrzési időtartamnak a IX. melléklet 1. c) pontjában említett feltüntetési módját a 49. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet meghatározni.

26. cikk Felhasználási javaslat

1. Az élelmiszeren a felhasználási javaslatot úgy tüntetik fel, hogy az lehetővé tegye annak megfelelő felhasználását.

2. A Bizottság szabályokat állapíthat meg annak tekintetében, hogy az egyes élelmiszerek esetében hogyan kell feltüntetni az ilyen javaslatokat. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

27. cikk Alkoholtartalom

1. A Közös Vámtarifa 22.04 és 22.05 vámtarifaszáma alá tartozó termékek esetében a térfogattal megadott alkoholtartalom feltüntetésére vonatkozó szabályokat az ilyen termékekre vonatkozó specifikus közösségi rendelkezések állapítják meg.

2. Az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, az (1) bekezdésben említettektől eltérő italok térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalmát a X. melléklettel összhangban kell feltüntetni.

3. SZAKASZ

TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS

28. cikk Kapcsolat más jogszabályokkal

1. E szakasz rendelkezései nem alkalmazandók a következő jogszabályok hatálya alá tartozó élelmiszerekre:

(a) az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/46/EK irányelve az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről[27];

(b) a Tanács 1980. július 15-i 80/777/EGK irányelve a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről[28].

2. E szakasz rendelkezéseit a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. május 3-i 89/398/EGK tanácsi irányelv[29], valamint a szóban forgó irányelv 324. cikkének (1) bekezdésében említett egyedi irányelvek sérelme nélkül kell alkalmazni.

29. cikk Tartalom

1. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatásnak a következőket kell tartalmaznia (a továbbiakban: „tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatás”):

(a) energiatartalom;

(b) a zsír- és telítettzsírsav-tartalom, valamint szénhidrát, külön hivatkozva a cukor- és sótartalomra.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó az 1493/1999/EK tanácsi rendelet meghatározása szerinti borra, valamint a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, […]-i […/…/EK] európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott sörre és a szeszes italokra. A Bizottság [ e rendelet hatályba lépését követően öt évvel ] jelentést készít e bekezdés alkalmazásával kapcsolatban, melyhez csatolhatja azokat a tudományos intézkedéseket, melyek meghatározzák e termékek kötelező tápértékjelölésének szabályait. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

2. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás a következők közül többet is tartalmazhat:

(a) transzzsírsavak;

(b) egyszeresen telítetlen zsírsavak;

(c) többszörösen telítetlen zsírsavak;

(d) poliolok;

(e) keményítő;

(f) rost;

(g) fehérje;

(h) a XI. melléklet A. részének 1. pontjában felsorolt és a XI. melléklet A. részének 2. pontjában meghatározott, jelentős mennyiségben jelen lévő ásványi anyagok vagy vitaminok.

3. Tápértékre és/vagy egészségre vonatkozó adat feltüntetésekor a (2) bekezdésben említett tápanyagkategóriák egyikébe tartozó vagy azok valamelyikének alkotóelemét képező anyagok megadása kötelező.

4. A Bizottság módosíthatja az (1) és (2) bekezdésben szereplő felsorolásokat. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

30. cikk Kiszámítás

1. Az energiatartalmat a XII. mellékletben szereplő átváltási együtthatók alkalmazásával kell kiszámítani.

2. Az élelmiszerekben található mennyiségük pontosabb kiszámítása érdekében a Bizottság megállapíthatja és a XII. mellékletbe beillesztheti a XI. melléklet A. részének 1. pontjában említett vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó átváltási együtthatókat. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A 29. cikk (1) és (2) bekezdésében említett energia és a tápanyagok feltüntetett mennyiségének az élelmiszer értékesítésre kerülő mennyiségeinek kell megfelelniük.

Adott esetben ezen információknak az elkészített élelmiszerre kell vonatkozniuk, feltéve, hogy elég részletes felhasználási utasításokat adnak meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak.

4. A megadott értékeknek az egyes esetek függvényében olyan átlagértékeknek kell lenniük, amelyek a következőkön alapulnak:

(a) az élelmiszer gyártó által végzett vizsgálatai; vagy

(b) a felhasznált összetevők ismert vagy tényleges átlagértékeiből végzett számítások; vagy

(c) általánosan meghatározott és elfogadott adatokból kiinduló számítások.

Az energia- és tápanyagtartalom feltüntetésének a feltüntetett értékek pontossága, például a megadott értékek és a hatósági ellenőrzések során meghatározott értékek közötti különbségek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó szabályokat a 49. cikk (2) bekezdésében szereplő eljárás szerint lehet meghatározni.

31. cikk Kifejezési formák

1. A 29. cikk (1) és (2) bekezdésében említett energia és tápanyagok vagy ezek alkotóelemeinek mennyiségét a XIII. melléklet A. részében felsorolt mértékegységek használatával kell kifejezni.

2. Az (1) bekezdésben említett energia- és tápanyagtartalmat 100 grammra vagy 100 milliliterre, vagy a 32. cikk (2) és (3) bekezdésére is figyelemmel egy adagra vonatkozóan kell megadni.

3. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatást megfelelő esetben a XI. melléklet B. részében meghatározott beviteli referenciaérték százalékában kell kifejezni, 100 grammra vagy 100 milliliterre vagy egy adagra vonatkoztatva. Amennyiben feltüntetik, a vitaminokra és az ásványi anyagokra vonatkozó információkat is a XI. melléklet A. részének 1. pontjában megadott beviteli referenciaérték százalékában kell megadni.

4. A poliolokra és/vagy keményítőre, valamint – a telített zsírsavakra vonatkozóan a 29. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kötelező jelölés kivételével – a zsírsavak típusára vonatkozó információkat a XIII. melléklet B. részével összhangban kell feltüntetni.

32. cikk Az értékek egy adagra vonatkozó feltüntetése

1. A 31. cikk (2) bekezdésében említett, 100 grammra vagy 100 milliliterre vonatkoztatott tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatáson kívül az információt a címkén meghatározott mennyiségű adagra vonatkoztatva is ki lehet fejezni, feltéve, hogy a csomagban lévő adagok számát feltüntették.

2. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatást akkor lehet kizárólag egy adagra vonatkoztatva feltüntetni, ha az élelmiszer külön adagként van előre csomagolva.

3. Azon élelmiszerek esetében, amelyek kiszerelése az élelmiszer több adagját tartalmazó, nem külön adagonként előre csomagolt csomagokból áll, az értékek egy adagra vonatkoztatott feltüntetését a Bizottság állapítja meg. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

33. cikk További kifejezési formák

1. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatást a 31. cikk (2) és (3) bekezdésében említett kifejezési formákon kívül más kifejezési formákkal is meg lehet adni, feltéve, hogy a következő alapvető követelmények teljesülnek:

(a) a kifejezési forma célja az, hogy a fogyasztó számára megkönnyítse annak megértését, hogyan járul hozzá az élelmiszer az étrend energia- és tápanyagtartalmához, illetve ebből a szempontból mi a jelentősége; és

(b) harmonizált beviteli referenciaértékeken, vagy ezek hiányában az energia- vagy tápanyagbevitelre vonatkozó, általánosan elfogadott tudományos ajánlásokon alapul; és

(c) bizonyítékokkal igazolható, hogy az átlagfogyasztó az információ ilyen feltüntetését megérti és alkalmazni tudja.

2. Az (1) bekezdésben említett további kifejezési formákat a 44. cikkben említett nemzeti rendszer keretében kell meghatározni.

34. cikk Megjelenítés

1. A tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatás tekintetében a 31. cikk (2) bekezdésében említett adatokat a fő látómezőben kell szerepeltetni. Ezeket az adatokat megfelelő esetben együtt, érthető formában, az alábbi sorrendben kell feltüntetni: energia-, zsír-, telítettzsírsav-tartalom és szénhidrátokk, külön hivatkozva a cukor- és sótartalomra.

2. A 29. cikk (2) bekezdésében említett tápanyagokra vonatkozó, tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatást együtt, egy helyen, és megfelelő esetben a XIII. melléklet C. részében előírt feltüntetési sorrendben kell megadni.

Amennyiben a tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatás nem a fő látómezőben szerepel, azt – ha a rendelkezésre álló hely lehetővé teszi – táblázatos formában és sorba igazított számokkal kell megadni. Amennyiben a rendelkezésre álló hely miatt ez nem lehetséges, az információkat egymás után sorba írva kell megadni.

3. Amennyiben a tápanyag-összetétellel kapcsolatos kötelező tájékoztatás a 29. cikk (2) bekezdésében említett tápanyagokra vonatkozó információval együtt szerepel, a tápértékjelölésben szereplő energia- és tápanyagtartalom feltüntetési sorrendjének adott esetben a XIII. melléklet C. részében meghatározott sorrendet kell követnie.

4. Amennyiben a termék energia- vagy tápanyagtartalma elhanyagolható, az említett alkotóelemekre vonatkozó, tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás helyett a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás – amennyiben fel van tüntetve – közvetlen közelében egy nyilatkozatot lehet szerepeltetni, mint például: „Elhanyagolható mennyiségben …-t tartalmaz.”.

5. A 44. cikkben említett nemzeti rendszer keretében a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás megjelenítéséhez grafikus formák vagy szimbólumok használhatók, feltéve, hogy a következő alapvető követelmények teljesülnek:

(a) az ilyen megjelenítési formák nem vezetik félre a fogyasztót; és

(b) bizonyítékkal kell alátámasztani, hogy az átlagfogyasztó megérti az ilyen megjelenítési formákat.

6. A Bizottság a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás megjelenítésének egyéb – az (5) bekezdésben nem szereplő – szempontjaival kapcsolatban szabályokat állapíthat meg. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

V. FEJEZET

ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ ÖNKÉNTES INFORMÁCIÓ

35. cikk Alkalmazandó követelmények

1. Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó, élelmiszerekre vonatkozó információ megadása önkéntes alapon történik, ezeknek az információknak meg kell felelniük az ebben az irányelvben megállapított idevágó specifikus követelményeknek.

2. A specifikus közösségi jogszabályokkal összhangban végzett címkézés sérelme nélkül a (3) és (4) bekezdést abban az esetben kell alkalmazni, ha az élelmiszer származási országára vagy az eredetének helyére vonatkozó információt önkéntesen adják meg, tájékoztatva a fogyasztót, hogy az élelmiszer az Európai Közösségből, vagy egy adott országból vagy helyről származik.

3. Ha az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye nem egyezik elsődleges összetevője vagy összetevői származási országával vagy eredetének helyével, az érintett összetevő(k) származási országát vagy eredetének helyét szintén meg kell adni.

4. A borjú- és marhahús kivételével a hús esetében a származási országnak vagy az eredet helyének önkéntes alapú jelölése csak akkor lehet egyetlen hely, ha az állatok születése, nevelése és levágása ugyanazon a helyen történt. Más esetekben a születés, a nevelés és a levágás különböző helyeinek mindegyikét fel kell tüntetni.

5. A Bizottság végrehajtási szabályokat állapít meg a (3) bekezdés alkalmazására. Azokat az intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkoznak, a 49. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással kell elfogadni.6. A Bizottság végrehajtási szabályokat állapíthat meg az önkéntesen megadott adatok használatának feltételeire és kritériumaira. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket az 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

36. cikk Feltüntetés

Az önkéntes információk feltüntetése nem történhet a kötelező információ szerepeltetéséhez rendelkezésre álló hely rovására.

VI. FEJEZET

NEMZETI RENDELKEZÉSEK

37. cikk Elvek

1. A tagállamok a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásának területén kizárólag akkor fogadhatnak el rendelkezéseket, ha azt ez a rendelet előírja.

38. cikk A további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti rendelkezések

1. A 9. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikkben említett kötelező adatok mellett a tagállamok a 42. cikkben meghatározott eljárással összhangban további kötelező adatokat írhatnak elő specifikus élelmiszertípusok vagy kategóriák esetében az alábbi indokok alapján:

(a) közegészség védelme;

(b) fogyasztók védelme;

(c) csalás megelőzése;

(d) ipari és kereskedelmi tulajdonjogok, származásmegjelölés, bejegyzett eredetmegjelölés és a tisztességtelen verseny megelőzése.

2. Az (1) bekezdés értelmében a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között. A tagállamok a szóban forgó intézkedések a Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.

39. cikk Tej és tejtermékek

A tagállamok az újrafelhasználásra szánt üvegedényekben kiszerelt tej és tejtermékek esetében a 9. cikk (1) bekezdésétől és a 10. cikk (2) bekezdésétől eltérő intézkedéseket fogadhatnak el.

Az ilyen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

40. cikk Alkoholtartalmú italok

A tagállamok a 20. cikk e) pontjában említett közösségi rendelkezések elfogadásáig az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok tekintetében fenntarthatják az összetevők felsorolására vonatkozó nemzeti szabályokat.

41. cikk A nem előre csomagolt élelmiszerekre vonatkozó nemzeti intézkedések

1. Amennyiben az élelmiszereket a végső fogyasztóknak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek kínálják megvételre előcsomagolás nélkül, vagy ha az élelmiszereket az értékesítés telephelyén csomagolják a fogyasztó kérésére, vagy előrecsomagolják közvetlen értékesítés céljából, a tagállamok részletes szabályokat fogadhatnak el a 9. és 10. cikkben megadott adatok megjelenítésének módjáról.

2. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem írják elő az (1) bekezdésben említett egyes adatok feltüntetését – a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említettek kivételével –, amennyiben a fogyasztó vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplő ennek ellenére is elegendő információban részesül.

3. A tagállamok az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

42. cikk Értesítési eljárás

1. Amennyiben e cikkre történik hivatkozás, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló új jogszabály elfogadását szükségesnek tartó tagállam előzetesen értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a tervezett intézkedésekről, és azokat megindokolja.

2. A Bizottság konzultációt folytat a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottsággal, amennyiben az ilyen konzultációt hasznosnak véli, vagy ha egy tagállam ezt kéri.

3. Az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket csak három hónappal az (1) bekezdésben említett értesítés után hozhatja meg, amennyiben a Bizottságtól nem érkezett kedvezőtlen vélemény.

4. Ha a Bizottság véleménye negatív, az említett három hónapos időszak lejárta előtt a 49. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kezdeményezi annak eldöntése érdekében, hogy a tervezett intézkedések végrehajthatók-e. A Bizottság a tervezett intézkedéseket illetően bizonyos módosítások elvégzését írhatja elő. Az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket csak azt követően hozhatja meg, miután a Bizottság elfogadta végleges határozatát.

5. A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[30] nem alkalmazandó azokra az intézkedésekre, amelyek az (1)–(4) bekezdésben meghatározott értesítési eljárás hatálya alá tartoznak.

43. cikk Részletes szabályok

A Bizottság részletes szabályokat fogadhat el e fejezet alkalmazására vonatkozóan. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

VII. FEJEZET

A NEMZETI RENDSZEREK KIALAKÍTÁSA

44. cikk Nemzeti rendszerek

1. A tagállamok kizárólag nem kötelező szabályokból, például ajánlásokból, iránymutatásból, szabványokból vagy bármilyen egyéb nem kötelező szabályból álló nemzeti rendszereket (a továbbiakban: nemzeti rendszerek) fogadhatnak el, ajánlhatnak vagy hagyhatnak jóvá másképpen, amelyek célja a következő rendelkezések alkalmazása, és megfelelnek az azokban meghatározott követelményeknek:

(a) a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás további kifejezési formáiról szóló 33. cikk (2) bekezdése;

(b) a tápértékjelölés megjelenítéséről szóló 34. cikk (5) bekezdése.

2. Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogban szereplő egyéb – az (1) bekezdésben felsoroltakon kívüli – rendelkezések nemzeti rendszerek általi végrehajtását, valamint az idevágó alapvető követelményeket a Bizottság állapíthatja meg. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A tagállamok nemzeti rendszereket saját kezdeményezésük alapján vagy az érintett felek kérésére alakíthatják ki, az e rendelet II. és III. fejezetében megállapított általános elveknek és követelményeknek megfelelően, és:

(a) megbízható fogyasztói kutatás eredményeként; valamint

(b) a legjobb gyakorlatokra támaszkodva, az érdekelt felek széles körével folytatott kiterjedt konzultációt követően.

4. A nemzeti rendszerek megfelelő mechanizmusokat tartalmaznak ahhoz, hogy a fogyasztók azonosíthassák a nemzeti rendszereknek megfelelően címkézett élelmiszereket, ellenőrizzék a rendszer betartásának mértékét és felmérjék annak hatását.

5. A tagállamok eljuttatják a Bizottság számára az (1) bekezdésben említett nemzeti rendszerek adatait, beleértve azon élelmiszerek azonosítóját, amelyek címkézése az említett nemzeti rendszerrel összhangban valósult meg. A Bizottság ezeket az adatokat hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, elsősorban egy e célra létrehozott internetcímen keresztül.

6. A Bizottság ösztönzi és megszervezi a nemzeti rendszerek elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó, a tagállamok és a Bizottság közötti informácserét. Ösztönzi az érdekelt felek részvételét az ilyen információmegosztásban, elsősorban az élelmiszerlánc, valamint az állat- és növényegészségügy kérdéseivel foglalkozó konzultatív csoport létrehozásáról szóló, 2004. augusztus 6-i 2004/613/EK bizottsági határozattal létrehozott, az élelmiszerlánc, valamint az állat- és növényegészségügy kérdéseivel foglalkozó konzultatív csoporton keresztül[31].

7. A Bizottság a tagállamokkal folytatott konzultációt követően irányelveket fogadhat el e cikk alkalamzásáról.

45. cikk A megfelelőség vélelme

1. Az élelmiszerekkel kapcsolatban a nemzeti rendszernek megfelelően nyújtott mindennemű tájékoztatásról azt kell vélelmezni, hogy megfelel a 44. cikk (1) és (2) bekezdésében említett alapvető követelményeknek.

2. A nemzeti rendszerek alkalmazása nem akadályozhatja az áruk szabad mozgását.

46. cikk Közösségi szintű intézkedések

1. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely nemzeti rendszer nem felel meg e rendelet rendelkezéseinek, a 49. cikk (1) bekezdésében említett bizottság tájékoztatását követően határozatot fogadhat el, felkérve a tagállamot a nemzeti rendszer hatályon kívül helyezésére vagy módosítására.

2. A Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogadhat el a 44. cikk (1) és (2) bekezdésében említett rendelkezésekkel kapcsolatban. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

47. cikk Végrehajtási szabályok

A Bizottság részletes szabályokat fogadhat el e fejezet alkalmazására vonatkozóan. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 49. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

VIII. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI, MÓDOSÍTÓ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

48. cikk Technikai kiigazítások

A Bizottság módosíthatja a mellékleteket, a II. és III. mellékletnek a 10. cikk (2) bekezdésében és a 22. cikk (2) bekezdésében említett módosításaival kapcsolatos rendelkezésekre is figyelemmel. Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket azó 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

49. cikk Bizottság

1. A Bizottságot az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

2. Amennyiben e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megadott időszak három hónap.

3. Amennyiben e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire is.

4. Amennyiben e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire is.

50. cikk Az 1924/2006/EK rendelet módosításai

Az 1924/2006/EK rendelet 7. cikkében az első és második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A […/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. fejezetének 3. szakasza]* értelmében fennálló tájékoztatási kötelezettséget és szabályokat a tápanyag-összetételre és/ vagy az egészségre vonatkozó állítás alkalmazásánál – az általános reklám kivételével – értelemszerűen alkalmazni kell.

Emellett – esettől függően – a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állításban szereplő olyan anyag(ok) mennyiségét, amely(ek) a tápértékjelölésben nem jelenik/jelennek meg, a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatással azonos látómezőben fel kell tüntetni, és a […/EK rendelet] 30–32. cikkével összhangban kell kifejezni.

* HL L …, éééé/hh/nn, .... o.”.

51. cikk Az 1925/2006/EK rendelet módosításai

1. Az 1925/2006/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Valamely vitamin vagy ásványi anyag élelmiszerekhez történő hozzáadásának eredményeképpen az adott élelmiszernek legalább is jelentős mennyiségben kell tartalmaznia az említett vitamint vagy ásványi anyagot, amennyiben ez a mennyiség a […/EK rendelet XI. melléklete A. részének 2. pontjával]* összhangban meghatározásra került. A minimális mennyiségeket – beleértve bármilyen alacsonyabb mennyiségeket is – a fent említett jelentős mennyiségektől eltérve, egyes meghatározott élelmiszerek vagy élelmiszercsoportok esetében a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani.

* HL L …, éééé/hh/nn, .... o.”.

2. Az 1925/2006/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Azon termékeket, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak hozzá, és e rendelet hatálya alá tartoznak, kötelező tápanyag-összetételre vonatkozó jelöléssel ellátni. Az ezen feltüntetendő információknak a […/EK rendelet] 29. cikkének (1) bekezdésében felsoroltakból, valamint azon vitaminoknak és ásványi anyagoknak az élelmiszerben lévő teljes mennyiségéből kell állniuk, amelyeket az élelmiszerhez hozzáadtak”.

52. cikk Hatályon kívül helyezés

1. A 2000/13/EK, a 87/250/EK, a 94/54/EK, az 1999/10/EK, a 2002/67/EK és a 2004/77/EK irányelv, valamint a 608/2004/EK rendelet e rendelet hatálybalépésének napjától kezdődően hatályát veszti.

2. A 90/496/EGK irányelv [a hatálybalépéstől számított 5 év elteltével] hatályát veszti.

3. A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásként kell tekinteni.

53. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 14. cikk (1) bekezdését [ a hatálybalépés után 3 évvel következő hónap első napjától ] kell alkalmazni.

A 29–34. cikket [ a hatálybalépés után 3 évvel következő hónap első napjától ] kell alkalmazni, kivéve az olyan élelmiszer-ipari vállalkozások által címkézett élelmiszereket, amelyek a hatálybalépés napján 10-nél kevesebb alkalmazottal rendelkeztek, és amelyek éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t, amelyek esetében [ a hatálybalépés után 5 évvel következő hónap első napjától ] kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

EGYEDI FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK a 2. cikk (4) bekezdése szerint

1. A „tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás” vagy „tápértékjelölés” kifejezés az alábbiakból álló információt jelenti:

a) energiatartalom; vagy

b) energiatartalom és egy vagy több az alábbi tápanyagok közül:

- zsír,

- szénhidrát,

- rost,

- fehérje,

- só,

- a XI. melléklet A. részének 1. pontjában felsorolt és a XI. melléklet A. része 2. pontjának meghatározása szerint jelentős mennyiségben jelen lévő vitaminok és ásványi anyagok.

2. „zsír” az összes lipid, ideértve a foszfolipideket is;

3. „telített zsírsavak” a kettős kötés nélküli zsírsavak;

4. „transzzsírok” a legalább egy nem konjugált (vagyis legalább egy metiléncsoporttal megszakított) transz konfigurációjú szén-szén kettős kötést tartalmazó zsírsavak;

5. „egyszeresen telítetlen zsírsavak” az egy cisz kettős kötést tartalmazó zsírsavak;

6. „többszörösen telítetlen zsírsavak” a cisz, cisz-metilénnel elválasztott kettős kötéseket tartalmazó zsírsavak;

7. „szénhidrát” az emberi szervezet anyagcseréjében átalakuló összes szénhidrát, ideértve a poliolokat is;

8. „cukrok” az élelmiszerekben jelen lévő összes monoszacharid és diszacharid, a poliolok kivételével;

9. „poliolok” a kettőnél több hidroxilcsoportot tartalmazó alkoholok;

10. „fehérje” a következő képlet szerint kiszámított fehérjetartalom: fehérje = az összes Kjeldahl szerint mért nitrogén 6,25-dal szorozva;

11. „só” a következő képlet szerint kiszámított sótartalom: só = nátrium x 2,5;

12. „átlagérték” az az érték, amely a legjobban mutatja az adott élelmiszer által tartalmazott tápanyag mennyiségét, ugyanakkor tükrözi a szezonális eltéréseket, a fogyasztási szokásokat, valamint az egyéb olyan tényezőket, amelyek az aktuális érték változásait okozhatják;

13. „fő látómező” az a látómező, amely rendes vagy szokásos értékesítési vagy felhasználási körülmények között a legnagyobb valószínűséggel jelenik meg vagy látható.

II. MELLÉKLET

ALLERGIÁT VAGY INTOLERANCIÁT OKOZÓ ÖSSZETEVŐK

1. Glutént tartalmazó gabonafélék (azaz búza, rozs, árpa, zab, tönkölybúza, kamut, illetve hibridizált fajtái) és a belőlük készült termékek, kivéve:

a) búzából készült glükózszirup, beleértve a dextrózt is[32];

b) búzából készült maltodextrin1;

c) árpából készült glükózszirup;

d) szeszes italok vagy egyéb, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú italok előállítására készült párlatok vagy mezőgazdasági eredetű etilalkohol készítéséhez használt gabonafélék.

2. Rákfélék és a belőlük készült termékek.

3. Tojás és a belőle készült termékek.

4. Hal és a belőle készült termékek, kivéve:

a) vitaminok vagy karotinoidkészítmények hordozójaként használt halenyv;

b) a sör és a bor derítőanyagaként használt halenyv vagy vizahólyag.

5. Földimogyoró és a belőle készült termékek.

6. Szójabab és a belőle készült termékek, kivéve:

a) teljes mértékben finomított szójababolaj és zsír1;

b) szójababból származó természetes vegyes tokoferolok (E306), természetes D-alfa tokoferol, természetes D-alfa tokoferol-acetát, természetes D-alfa tokoferol-szukcinát;

c) növényi olajból nyert fitoszterolok és szójababból származó fitoszterol-észterek;

d) a szójabab növényi olajából nyert szterolokból előállított fitosztanol-észter.

7. Tej és az abból készült termékek (beleértve a laktózt), kivéve:

a) szeszes italok vagy egyéb, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú italok céljára készült párlatok vagy mezőgazdasági eredetű etil-alkohol készítéséhez használt savó;

b) laktit.

8. Diófélék, azaz mandula ( Amygdalus communis L. ), mogyoró ( Corylus avellana ), dió ( Juglans regia ), kesudió ( Anacardium occidentale ), pekándió ( Carya illinoinensis [Wangenh.] K. Koch ), brazil dió ( Bertholletia excelsa ), pisztácia ( Pistacia vera ), makadámia és queenslandi dió ( Macadamia ternifolia ) és a belőlük készült termékek, kivéve:

a) szeszes italok vagy egyéb, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú italok előállítására készült párlatok vagy mezőgazdasági eredetű etilalkohol készítéséhez használt diófélék.

9. Zeller és a belőle készült termékek.

10. Mustár és a belőle készült termékek.

11. Szezámmag és a belőle készült termékek.

12. Kén-dioxid és az SO2-ban kifejezett szulfitok 10 mg/kg, illetve 10 mg/liter koncentrációt meghaladó mennyiségben.

13. Csillagfürt és a belőle készült termékek.

14. Puhatestűek és a belőlük készült termékek.

III. MELLÉKLET

AZOK AZ ÉLELMISZEREK, AMELYEK CÍMKÉZÉSÉN EGY VAGY TÖBB TOVÁBBI JELLEMZŐNEK KELL SZEREPELNIE

ÉLELMISZER FAJTÁJA VAGY KATEGÓRIÁJA | JELLEMZőK |

1. BIZONYOS GÁZOKKAL CSOMAGOLT ÉLELMISZEREK |

1.1 Élelmiszerek, amelyek eltarthatósága a 89/107/EGK tanácsi irányelv[33] alapján engedélyezett védőgázas csomagolás révén meghosszabbodott | „Védőgázas csomagolás” |

2. ÉDESÍTőSZEREKET TARTALMAZÓ ÉLELMISZEREK |

2.1 Élelmiszerek, amelyek a 89/107/EGK tanácsi irányelv alapján engedélyezett édesítőszert vagy édesítőszereket tartalmaznak | „édesítőszerrel/édesítőszerekkel” – ennek a kijelentésnek az élelmiszer megnevezését kell kísérnie |

2.2 Élelmiszerek, amelyek a 89/107/EGK irányelv alapján engedélyezett hozzáadott cukrot vagy cukrokat és édesítőszert vagy édesítőszereket egyaránt tartalmaznak | „cukorral/cukrokkal és édesítőszerrel/édesítőszerekkel” – ennek a kijelentésnek az élelmiszer megnevezését kell kísérnie |

2.3 Élelmiszerek, amelyek a 89/107/EGK irányelv alapján engedélyezett aszpartamot tartalmaznak | „fenilalanin-forrást tartalmaz” |

2.4 Élelmiszerek, amelyek a 89/107/EGK irányelv alapján engedélyezett hozzáadott poliolt 10%-nál nagyobb arányban tartalmaznak | „túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet” |

3. GLICIRRIZINSAVAT VAGY ANNAK AMMÓNIUMSÓJÁT TARTALMAZÓ ÉLELMISZEREK |

3.1 Glicirrizinsavat vagy annak ammóniumsóját ezen anyag(ok) vagy Glycyrrhiza glabra édesgyökér növény hozzáadása révén, legalább 100 mg/kg vagy 10 mg/l koncentrációban tartalmazó édességek vagy italok. | az „édesgyökeret tartalmaz” kifejezést közvetlenül az összetevők listája után fel kell tüntetni, kivéve ha az „édesgyökér” kifejezés már szerepel az összetevők listájában vagy abban a névben, amely alatt a terméket árusítják. Ha az összetevők listája nincs feltüntetve, ezt az adatot azon név közelében kell elhelyezni, amely alatt a terméket árusítják. |

3.2 Glicirrizinsavat vagy annak ammóniumsóját ezen anyag(ok) vagy Glycyrrhiza glabra édesgyökér növény hozzáadása révén, legalább 4 g/kg koncentrációban tartalmazó édességek. | az összetevők listáját követően a következőt kell feltüntetni: „édesgyökeret tartalmaz – magas vérnyomásban szenvedők kerüljék a túlzott fogyasztást”. Ha az összetevők listája nincs feltüntetve, ezt az adatot azon név közelében kell elhelyezni, amely alatt a terméket árusítják. |

3.3 Glicirrizinsavat vagy annak ammóniumsóját ezen anyag(ok) vagy Glycyrrhiza glabra édesgyökér növény hozzáadása révén, legalább 50 mg/l, vagy 1,2 % feletti alkoholtartalmú italok esetén legalább 300 mg/l koncentrációban tartalmazó italok[34]. | Az összetevők listáját követően a következőt kell feltüntetni: „édesgyökeret tartalmaz – magas vérnyomásban szenvedők kerüljék a túlzott fogyasztást”. Ha az összetevők listája nincs feltüntetve, ezt az adatot azon név közelében kell elhelyezni, amely alatt a terméket árusítják. |

4. MAGAS KOFFEINTARTALMÚ ITALOK |

4.1 Italok – kivéve azokat a kávé-, tea-, illetve kávé- vagy teakivonat-alapú italokat, amelyeknél az élelmiszer nevében szerepel a „kávé” vagy „tea” kifejezés: amelyeket módosítás nélküli fogyasztásra szántak, és 150 milligramm/litert meghaladó arányban tartalmaznak bármilyen forrásból származó koffeint, vagy amelyek koncentrált vagy szárított formájúak, és feloldás után 150 milligramm/litert meghaladó arányban tartalmaznak bármilyen forrásból származó koffeint | „Magas koffeintartalom” az ital megnevezésével megegyező látómezőben, amely után zárójelben és e rendelet 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban hivatkozás következik a mg/100 ml formában kifejezett koffeintartalomra. |

5. HOZZÁADOTT FITOSZTEROLOKAT, FITOSZTEROL-ÉSZTEREKET, FITOSZTANOLOKAT VAGY FITOSZTANOL-ÉSZTEREKET TARTALMAZÓ ÉLELMISZEREK |

5.1 Hozzáadott fitoszterolokat, fitoszterol-észtereket, fitosztanolokat vagy fitosztanol-észtereket tartalmazó élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők | (1) „hozzáadott növényi szterolokat tartalmaz” vagy „hozzáadott növényi sztanolokat tartalmaz”, az élelmiszer megnevezésével megegyező látómezőben; (2) az összetevők listájában fel kell tüntetni a hozzáadott fitoszterolok, fitoszterol-észterek, fitosztanolok vagy fitosztanol-észterek mennyiségét (az élelmiszer 100 g-jában vagy 100 ml-ének %-ában vagy az ekkora mennyiségben található szabad növényi szterolok/növényi sztanolok grammjában); (3) nyilatkozat, hogy az élelmiszert kizárólag olyan személyeknek szánják, akik csökkenteni kívánják vérük koleszterinszintjét; (4) nyilatkozat, hogy a koleszterinszint-csökkentő gyógykezelés alatt álló betegek a terméket kizárólag orvosi felügyelet mellett fogyaszthatják; (5) könnyen látható nyilatkozat arról, hogy az élelmiszer várandós vagy szoptató nők, illetve ötéves kor alatti gyermekek számára táplálkozási szempontból esetleg nem megfelelő; (6) tanács arra nézve, hogy az élelmiszert kiegyensúlyozott és változatos étrend részeként kell felhasználni, beleértve a gyümölcsök és zöldségek rendszeres fogyasztását is, a karotinoidok szintjének fenntartása érdekében; (7) a fenti 3. pontban előírt nyilatkozattal megegyező látómezőben nyilatkozat arról, hogy a hozzáadott növényi szterolok/növényi sztanolok napi 3 grammot meghaladó mértékű fogyasztása kerülendő; (8) a szóban forgó élelmiszer vagy élelmiszer-összetevő adagjának meghatározása (lehetőleg grammban vagy milliliterben), a növényi szterol/növényi sztanol egyes adagokban található mennyiségével együtt. |

IV. MELLÉKLET

A TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS KÖTELEZŐ TÁJÉKOZTATÁS KÖVETELMÉNYE ALÓL MENTESSÉGBEN RÉSZESÜLŐ ÉLELMISZEREK

- feldolgozatlan termékek, amelyek egyetlen összetevőből vagy összetevőkategóriából állnak;

- feldolgozott termékek, amelyeken feldolgozásként kizárólag füstölést vagy érlelést végeztek, és amelyek egyetlen összetevőből vagy összetevőkategóriából állnak;

- emberi fogyasztásra szánt vizek, beleértve azokat is, amelyekben az egyedüli hozzáadott összetevő a szén-dioxid és/vagy az aromák;

- gyógynövény, fűszer vagy ezek keveréke;

- só és sóhelyettesítők;

- a kávé- és cikóriakivonatokról szóló, 1999. február 22-i 1999/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[35] hatálya alá tartozó termékek, egész vagy őrölt kávébab és egész vagy őrölt koffeinmentes kávébab;

- gyógynövénytea, tea, koffeinmentes tea, instant vagy oldható tea vagy teakivonat, koffeinmentes instant vagy oldható tea vagy teakivonat, amely nem tartalmaz hozzáadott összetevőket;

- erjesztett ecetfélék és ecethelyettesítők, beleértve azokat, amelyekben az egyedüli hozzáadott összetevők az aromák;

- aromák;

- élelmiszer-adalékanyagok;

- technológiai segédanyagok;

- élelmiszer-ipari enzimek;

- zselatin;

- dzsemsűrítő anyagok;

- élesztő;

- olyan csomagolásban vagy tárolóedényben található élelmiszerek, amelyek legnagyobb felülete 25 cm2-nél kisebb;

- magánszemélyek által alkalmi tevékenységek keretében, nem olyan vállalkozás részeként értékesített élelmiszerek, amely vállalkozás a tevékenységek bizonyos folyamatosságát és bizonyos fokú szervezettségét feltételezi;

- a végső fogyasztóhoz vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi létesítményekbe közvetlenül a gyártó által, kis mennyiségben szállított élelmiszer;

- külső csomagolás nélküli értékesítésre nem szánt belső csomagolásban található élelmiszer (a tápértékre vonatkozó információt a külső csomagoláson kell feltüntetni, kivéve, ha az az e melléklet szerint mentességben részesülő élelmiszerkategóriákhoz tartozik).

V. MELLÉKLET

AZ ÉLELMISZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ AZT KÍSÉRŐ MEGHATÁROZOTT ADATOK

A. RÉSZ – AZ ÉLELMISZER MEGNEVEZÉSE

1. A forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban megengedett az élelmiszer azon megnevezésének használata, amely alatt a terméket az előállító tagállamban jogszerűen gyártják és forgalomba hozzák.

Ha azonban e rendelet egyéb rendelkezéseinek, különösen a 9. cikkben szereplő rendelkezéseknek az alkalmazása nem tenné lehetővé, hogy a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam fogyasztói megismerjék az élelmiszer valódi jellegét, és azt megkülönböztessék más élelmiszerektől, amelyekkel esetleg össze lehetne téveszteni, az élelmiszer megnevezését más leíró információ kíséri, amely az élelmiszer megnevezésének közelében jelenik meg.

2. Az élelmiszernek az előállító tagállamban használt megnevezése kivételes esetekben nem alkalmazható a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban, ha az általa megjelölt élelmiszer az összetételét vagy előállítását tekintve annyira különbözik az ilyen néven ismert élelmiszertől, hogy az 1. pont rendelkezései nem elegendők annak biztosításához, hogy a vásárló a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban megfelelő tájékoztatást kapjon.

3. Az élelmiszer megnevezését nem helyettesítheti szellemi tulajdonként védett név, márkanév vagy fantázianév.

B. RÉSZ – AZ ÉLELMISZER MEGNEVEZÉSÉT KÍSÉRő KÖTELEZő ADATOK

1. Az élelmiszer megnevezésében vagy amellett szerepel az élelmiszer fizikai állapotának, valamint annak a meghatározott kezelésnek a leírása, amelynek alávetették (például porított, fagyasztva szárított, mélyfagyasztott, gyorsfagyasztott, koncentrált, füstölt), minden olyan esetben, amikor az ilyen tájékoztatás elmulasztása a vásárló félrevezetését jelentené.

2. Az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszereken az alábbi jelölések egyike szerepel:

„besugárzott” vagy „ionizáló sugárzással kezelt”.

C. RÉSZ – A „DARÁLT HÚS” MEGNEVEZÉSÉRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK

1. Összetételre vonatkozó követelmények napi átlagon alapuló ellenőrzéssel:

Zsírtartalom | Kötőszövet– húsfehérje arány |

— sovány húsból készített darált hús | ≤ 7% | ≤ 12 |

— darált marhahús | ≤ 20% | ≤ 15 |

— sertéshúst tartalmazó darált hús | ≤ 30% | ≤ 18 |

— egyéb fajok darált húsa | ≤ 25% | ≤ 15 |

2. A címkézésnek a 853/2004/EK rendelet III. melléklete V. szakaszának IV. fejezetében meghatározott követelményektől eltérve a következő szöveget is tartalmaznia kell:

- „a zsírtartalom nem éri el …”,

- „a kötőszövet–húsfehérje arány nem éri el …”.

3. A tagállamok engedélyezhetik az olyan darált húsnak saját nemzeti piacukon való forgalomba hozatalát, amely nem felel meg az e rész 1. pontjában megállapított a követelményeknek, de kizárólag nemzeti jelöléssel, amely nem téveszthető össze a 853/2004/ EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt jelöléssel.

VI. MELLÉKLET

AZ ÖSSZETEVŐK FELTÜNTETÉSE ÉS MEGNEVEZÉSE

A. RÉSZ – EGYEDI RENDELKEZÉSEK AZ ÖSSZETEVőK TÖMEGÜK SZERINTI CSÖKKENő SORRENDBEN TÖRTÉNő FELTÜNTETÉSÉRőL

Összetevők kategóriája | A tömeg szerinti jelölésre vonatkozó rendelkezés |

1. Hozzáadott víz és illóanyagok | A késztermékben jelen lévő tömegük szerinti sorrendben sorolják fel. Egy élelmiszerben az összetevőként hozzáadott víz mennyiségét úgy számítják ki, hogy a késztermék összmennyiségéből levonják a felhasznált egyéb összetevők összmennyiségét. Ezt a mennyiséget nem kell figyelembe venni, ha tömege nem haladja meg a késztermék 5%-át. |

2. Koncentrált vagy víztelenített formában használt, majd a gyártásnál feloldott összetevők | A koncentrálásuk vagy víztelenítésük előtt feljegyzett tömegük szerinti sorrendben sorolhatók fel. |

3. Vízzel való feloldásra szánt koncentrált vagy víztelenített élelmiszerekben használt összetevők | Felsorolhatók a feloldott termékben jelen lévő arányuk szerinti sorrendben, feltéve hogy az összetevők listáját megelőzi egy kifejezés, amely lehet például „a feloldott termék összetevői” vagy „a használatra kész termék összetevői”. |

4. Gyümölcsök, zöldségek vagy gombák, amelyek közül egyik összetevő sem emelkedik ki jelentősen tömegarányát tekintve, élelmiszer-összetevőként várhatóan változó arányú keverékben történő felhasználása esetén | Megengedett azok csoportos felsorolása az összetevők között „gyümölcsök”, „zöldségek”, illetve „gombák” gyűjtőnéven, amelyet a „változó arányban” kifejezés mellett a termékben ténylegesen jelen lévő gyümölcsök, zöldségek, illetve gombák felsorolása követ. Ilyen esetben a 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően, a különféle gyümölcsök, zöldségek, illetve gombák teljes tömege alapján fel kell tüntetni az összetevők között a keverék összetételét. |

5. Fűszerek vagy gyógynövények keverékei, ahol egyetlen adott fűszer vagy gyógynövény sem emelkedik ki jelentősen tömegarányát tekintve | Az összetevők felsorolhatók más sorrendben, feltéve, hogy az összetevők listájához csatolnak egy kifejezést, amely lehet például „változó arányban”. |

6. A késztermék kevesebb mint 2%-át alkotó összetevők | Az egyéb összetevőket követően más sorrendben is felsorolhatók. |

7. Egymáshoz hasonló, illetve egymással kölcsönösen helyettesíthető összetevők, amelyeket élelmiszer előállítása vagy elkészítése során anélkül fel tudnak használni, hogy módosítanák az élelmiszer összetételét, jellegét vagy érzékelt értékét, továbbá amelyek a késztermék kevesebb mint 2%-át alkotják | Az összetevők felsorolásakor a következőképpen is feltüntethetők: „…-t és/vagy .…-t tartalmaz”, feltéve hogy a késztermék tartalmaz legalább egyet a legfeljebb két ilyen összetevő közül. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni az e melléklet C. részében felsorolt adalékanyagokra és összetevőkre. |

B. RÉSZ – BIZONYOS ÖSSZETEVőKNEK A SAJÁT NÉV HELYETT A KATEGÓRIA NEVÉVEL TÖRTÉNő MEGJELÖLÉSE

Az alább felsorolt élelmiszerkategóriák egyikébe tartozó és egy másik élelmiszerben alkotóelemként megtalálható összetevőket csupán az adott kategória megnevezésével kötelező megjelölni.

Az élelmiszerkategória meghatározása | Megnevezés |

1. Olívaolajtól eltérő finomított olaj | „Olaj” az alábbiakkal együtt: vagy a „növényi”, vagy az „állati” megjelöléssel a körülményektől függően, vagy növényi vagy állati eredet feltüntetése A „hidrogénezett” jelzőt kötelező a hidrogénezett olajak megnevezéséhez csatolni, kivéve ha a telített zsírsavak és transzzsírsavak mennyisége szerepel a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatásban. |

2. Finomított zsírok | „Zsír” az alábbiakkal együtt: vagy a „növényi”, vagy az „állati” megjelöléssel a körülményektől függően, vagy növényi vagy állati eredet feltüntetése A „hidrogénezett” jelzőt kötelező a hidrogénezett zsírok megnevezéséhez csatolni, kivéve ha a telített zsírsavak és transzzsírsavak mennyisége szerepel a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatásban. |

3. Két vagy több gabonafajtából nyert liszt keveréke | „Liszt”, amelyet azon gabonafélék listája követ, amelyekből azt előállították, tömegük szerint csökkenő sorrendben |

4. Keményítő és fizikai úton vagy enzimekkel módosított keményítő | „Keményítő” |

5. Minden halfajta, amennyiben a hal egy másik élelmiszer összetevőjét képezi, és feltéve, hogy az ilyen élelmiszer neve és kiszerelése nem utal egy adott halfajra | „Hal” |

6. Minden sajtféleség, amennyiben az adott sajt vagy sajtkeverék egy másik élelmiszer összetevőjét képezi, és feltéve, hogy az ilyen élelmiszer neve és kiszerelése nem utal egy adott sajtféleségre | „Sajt” |

7. Minden olyan fűszer, amelynek tömege nem haladja meg az élelmiszer tömegének 2%-át | „Fűszer(ek)” vagy „kevert fűszerek” |

8. Minden olyan gyógynövény vagy gyógynövényrész, amelynek tömege nem haladja meg az élelmiszer tömegének 2%-át | „Gyógynövény(ek)” vagy „kevert gyógynövények” |

9. Minden fajta gumikészítmény, amelyet a rágógumi gumialapjának gyártásához használnak | „Rágógumi alapanyag” |

10. Sütőipari termékekből készült morzsák, kétszersültek | „Morzsa” vagy „kétszersült” az esettől függően |

11. Bármilyen típusú szacharóz | „Cukor” |

12. Vízmentes dextróz vagy dextróz-monohidrát | „Dextróz” |

13. Glükózszirup és vízmentes glükózszirup | „Glükózszirup” |

14. Bármilyen fajta tejfehérje (kazeinek, kazeinátok és tejsavó fehérjék) és ilyenek keveréke | „Tejfehérje” |

15. Sajtolt, kiválasztott vagy tisztított kakaóvaj | „Kakaóvaj” |

16. Bármilyen fajta bor az 1493/1999/EK tanácsi rendeletben meghatározottak szerint | „Bor” |

17. Emberi fogyasztásra alkalmasként elismert emlős- és madárfajok vázizmai[36] természetes módon tartalmazott vagy hozzátapadó szövetekkel, amennyiben azok teljes zsír- és kötőszövet-tartalma nem haladja meg az alább feltüntetett értékeket, és amennyiben a hús egy másik élelmiszer összetevője. A „csontokról mechanikusan lefejtett hús” fogalommeghatározás körébe tartozó termékek nem tartoznak e fogalommeghatározásba. Maximális zsír- és kötőszövet-tartalom a „… hús” kifejezéssel megjelölt összetevőkre nézve | „… hús”, valamint azon állatfajok neve(i)[37], amely(ek)ből származik |

Állatfaj | Zsír (%) | Kötőszövet[38] (%) |

Emlősök (a nyulakon és a sertésféléken kívül), valamint különböző állatfajok keveréke az emlősök túlsúlyával | 25 | 25 |

Sertésfélék | 30 | 25 |

Madarak és nyulak | 15 | 10 |

Amennyiben e felső határértékeket túllépik, de a „hús” meghatározásra vonatkozó összes egyéb feltételnek megfelelnek, akkor a „… hús” tartalmat ennek megfelelően lefelé kell kiigazítani, valamint az összetevők jegyzékében a „… hús” kifejezés mellett meg kell említeni a zsír és/vagy kötőszövet jelenlétét is. |

18. A „csontokról mechanikusan lefejtett hús” fogalommeghatározásba tartozó termékek összes fajtája. | „csontokról mechanikusan lefejtett hús”, valamint azon állatfajok neve(i)3, amelyekből származik |

C. RÉSZ – BIZONYOS ÖSSZETEVőKNEK A KATEGÓRIA NEVÉVEL TÖRTÉNő MEGJELÖLÉSE, SAJÁT NEVÜKKEL VAGY EK-SZÁMUKKAL KIEGÉSZÍTVE

A 21. cikk b) pontjában meghatározottaktól eltérő és az e részben felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozó élelmiszer-adalékanyagokat és enzimeket az adott kategória nevével kell megjelölni, saját nevükkel vagy megfelelő esetben EK-számukkal kiegészítve. Ha egy összetevő egynél több kategóriába tartozik, a szóban forgó élelmiszer esetében a fő funkciónak megfelelő kategóriát kell feltüntetni. A „módosított keményítő” megjelölést azonban mindig meghatározott növényi eredetének jelölésével kell kiegészíteni, amennyiben az az összetevő glutént tartalmazhat.

Étkezési sav |

Savanyúságot szabályozó anyag |

Csomósodást gátló anyag |

Habzásgátló |

Antioxidáns |

Tömegnövelő szer |

Színezék |

Emulgeálószer |

Emulgeáló sók[39] |

Szilárdítóanyag |

Ízfokozó |

Lisztkezelő |

Zselésítőanyag |

Fényezőanyag |

Nedvesítőanyag |

Módosított keményítő[40] |

Tartósítószer |

Hajtógáz |

Élesztőpor |

Stabilizátor |

Édesítőszer |

Sűrítőanyag |

D. RÉSZ – AZ AROMÁK JELÖLÉSE AZ ÖSSZETEVőK LISTÁJÁN

1. Az aromákat vagy az „aroma/aromák” szóval vagy az aroma pontosabb megjelölésével vagy leírásával jelölik.

2. A valamely élelmiszer előállítása vagy elkészítése során aromaként felhasznált kinint és/vagy koffeint az összetevők listáján közvetlenül az „aroma/aromák” kifejezés után, név szerint kell megemlíteni.

3. A „természetes” szót, vagy egy azzal lényegében megegyező fogalmat csak azokra az aromákra lehet használni, amelyek aroma-összetevői kizárólag a 88/388/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjában meghatározott aromaanyagokat és/vagy az említett irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott aromakészítményeket tartalmaznak.

4. Amennyiben az aroma neve utal a felhasznált összetevő növényi vagy állati jellegére, illetve eredetére, akkor csak abban az esetben használható a „természetes” szó, vagy egy azzal lényegében megegyező fogalom, amennyiben az aroma-összetevőt megfelelő fizikai, enzimes vagy mikrobiológiai eljárással vagy hagyományos élelmiszer-előállítási eljárással kizárólag vagy majdnem kizárólag az érintett élelmiszerből vagy aromahordozóból nyerik.

E. RÉSZ – A KOMPLEX ÖSSZETEVőK MEGJELÖLÉSE

1. Egy komplex összetevőt saját megjelölésével, teljes tömegének megadásával lehet szerepeltetni az összetevők listáján, amennyiben ezt jogszabály állapítja meg vagy ez a megszokott eljárás, és közvetlenül utána az összetevőinek listája szerepel.

2. A komplex összetevők esetében az összetevők listájának megadása nem kötelező:

a) amennyiben a komplex összetevőnek a jelenlegi közösségi jogszabályok meghatározzák az összetételét, és amennyiben a komplex összetevő a késztermék tömegének kevesebb mint 2%-át teszi ki; ez a rendelkezés azonban a 21. cikk a)–d) pontjának rendelkezéseire is figyelemmel nem alkalmazandó az élelmiszer-adalékanyagokra; vagy

b) fűszerek és/vagy gyógynövények keverékéből álló komplex összetevők, amelyek a készterméknek kevesebb mint 2%-át teszik ki, a 21. cikk a)–d) pontjának rendelkezéseire is figyelemmel, az élelmiszer-adalékanyagokat kivéve; vagy

c) amennyiben a komplex összetevő olyan élelmiszer, amelyre vonatkozóan a közösségi jogszabályok nem teszik kötelezővé az összetevők listáját.

VII. MELLÉKLET

AZ ÖSSZETEVŐK MENNYISÉGI JELÖLÉSE

1. A mennyiségi jelölés nem alkalmazandó:

a) a következő összetevők vagy összetevők kategóriája tekintetében:

i. amelynek töltőtömegét a VIII. melléklet 5. pontjának megfelelően feltüntették, vagy

ii. amely mennyiségének címkézésen való feltüntetése közösségi rendelkezések értelmében már kötelező, vagy

iii. amelyet kis mennyiségben használnak ízesítés céljára, vagy

iv. amelynek – jóllehet az árumegnevezés megjelenik az élelmiszer árumegnevezésében – jellege nem olyan, hogy meghatározóan befolyásolhatná a fogyasztó választását a forgalmazás szerinti országban, mivel a mennyiségi különbségek nem alapvetők az élelmiszer jellemzése szempontjából, vagy nem különböztetik meg azt hasonló élelmiszerektől; vagy

b) amennyiben specifikus közösségi rendelkezések pontosan előírják az összetevő vagy összetevők kategóriájának mennyiségét anélkül, hogy elrendelnék annak feltüntetését a címkézésen; vagy

c) a VI. melléklet A. részének 4. és 5. pontjában leírt esetekben.

2. A 23. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontját nem kell alkalmazni az alábbiak esetében:

a) bármely összetevő vagy összetevők kategóriája, amelyre az „édesítőszer(eke)t tartalmaz” vagy „cukro(ka)t és édesítőszer(eke)t tartalmaz” jelölés vonatkozik, ha az élelmiszer megnevezését ez a jelölés követi, amint azt a III. melléklet előírja; vagy

b) bármely hozzáadott vitamin és ásványi anyag, amennyiben az adott anyagra tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás vonatkozik.

3. Valamely összetevő vagy összetevők kategóriája mennyiségének jelölését:

a) százalékosan kell kifejezni, amely megfelel az összetevő vagy összetevők mennyiségének felhasználása/felhasználásuk időpontjában;

b) az élelmiszer nevében vagy közvetlenül amellett, vagy az összetevők listáján a szóban forgó összetevőhöz vagy összetevők kategóriájához kapcsolva kell feltüntetni.

4. A 3. ponttól eltérve,

a) olyan élelmiszerek esetén, amelyek hőkezelés vagy egyéb kezelés következtében nedvességet veszítettek, a termékhez felhasznált összetevő-mennyiséget a végleges termékben meglévő mennyiséghez képest kell megjelölni, kivéve ha ez a mennyiség vagy a címkén felsorolt összes összetevő mennyiségének összege meghaladja a 100 százalékot, amely esetben az összetevőknek azt a mennyiségét kell megjelölni, amelyet 100 g végleges termék elkészítéséhez használtak;

b) az illékony összetevők mennyiségét súlyuknak a végtermék súlyához viszonyított arányában kell megadni;

c) azon sűrített vagy szárított formában felhasznált összetevők mennyisége, amelyeket a gyártás során eredeti állapotukba visszaállítanak, jelölhető a sűrítésük vagy szárításuk előtti súlyuk arányával;

d) az olyan sűrített vagy szárított élelmiszerek esetén, amelyeket víz hozzáadásával szándékoznak eredeti állapotukba visszahozni, az összetevők mennyiségét az elkészült termékhez viszonyított súlyarányukkal adják meg.

VIII. MELLÉKLET

NETTÓ MENNYISÉG FELTÜNTETÉSE

1. Nem kötelező a nettó mennyiséget feltüntetni olyan élelmiszerek esetében:

a) amelyek térfogata vagy tömege jelentősen csökken, és amelyeket darabszámra adnak el, vagy amelyet megmérnek a vásárló jelenlétében;

b) amelyek nettó mennyisége kevesebb, mint 5 g vagy 5 ml; mindazonáltal ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni fűszerekre és gyógynövényekre.

2. Amennyiben a közösségi rendelkezések, vagy ezek hiányában a nemzeti rendelkezések egy bizonyos típusú mennyiség feltüntetését (pl. névleges mennyiség, minimális mennyiség, átlagos mennyiség) írják elő, ezt a mennyiséget nettó mennyiségnek kell tekinteni ezen rendelet alkalmazásában.

3. Amennyiben az előrecsomagolt tétel két vagy több különálló előrecsomagolt tételből áll, amelyek azonos termékből azonos mennyiséget tartalmaznak, a nettó mennyiséget az egyes csomagok által tartalmazott nettó mennyiségnek, valamint az ilyen csomagok számának megadásával kell feltüntetni. Mindazonáltal nem kötelező ezen adatok feltüntetése, amennyiben az egyes csomagok teljes száma egyértelműen látszik és könnyen megszámlálható kívülről, továbbá ha legalább egy csomagon feltüntetett nettó mennyiség tisztán látható kívülről.

4. Amennyiben az előrecsomagolt tétel két vagy több különálló előrecsomagolt tételből áll, amelyek nem tekinthetők külön értékesítési egységnek, a nettó mennyiséget úgy jelzik, hogy feltüntetik a teljes nettó mennyiséget, majd a különálló csomagok számát.

5. Amennyiben egy szilárd élelmiszert felöntő közegben hoznak forgalomba, a címkén feltüntetik az élelmiszer töltőtömegét is.

E bekezdés alkalmazásában „felöntő közeg” a következő termék, esetleg e termékek keveréke, akár fagyasztott vagy gyorsfagyasztott állapotban is, feltéve, hogy a folyadék nem alapvető összetevője a készítménynek, és így nem meghatározó tényező a vásárláskor: víz, sók vizes oldatai, sós lé, étkezési savak vizes oldatai, ecet, cukorfélék vizes oldatai, más édesítőanyagok vizes oldatai, gyümölcsök vagy zöldségek esetében gyümölcsök vagy zöldségek leve.

IX. MELLÉKLET

MINŐSÉGMEGŐRZÉSI IDŐTARTAM

1. A minőségmegőrzési időtartamot a következőképpen tüntetik fel:

a) A dátumot az alábbi szavak előzik meg:

- „Minőségét megőrzi …-ig”, amennyiben a dátumban szerepel a nap megjelölése,

- „Minőségét megőrzi … végéig” más esetekben.

b) Az a) pontban meghatározott szavakat a következőkkel egészítik ki:

- vagy maga a dátum, vagy

- hivatkozás arra, hogy a dátum hol található a címkézésen.

Ha szükséges, ezeket az adatokat a tárolási feltételek leírása követi, amelyeket be kell tartani, ha a terméket a megadott időszakon keresztül meg kívánják őrizni.

c) A dátum világos, kronologikus formában tartalmazza a napot, a hónapot és az évet.

Azon élelmiszerek esetében:

- amelyek minőségüket három hónapnál tovább nem őrzik meg, elegendő a nap és a hónap feltüntetése,

- amelyek minőségmegőrzési ideje három hónapnál több, de 18 hónapnál rövidebb, elegendő a hónap és az év feltüntetése,

- amelyek 18 hónapnál hosszabb ideig tárolhatók, elegendő az év feltüntetése.

d) Az egyéb típusú minőségmegőrzési időt előíró közösségi rendelkezések függvényében a minőségmegőrzési időtartam feltüntetése nem szükséges az alábbi esetekben:

- friss gyümölcs és zöldség, beleértve a burgonyát, amelyet nem hámoztak meg, vágtak fel vagy kezeltek hasonló módon; ez az eltérés nem vonatkozik csírázó magokra és hasonló termékekre, például hüvelyesek csírájára,

- nem szőlőből, hanem más gyümölcsökből előállított bor, likőrbor, szénsavas bor, aromásított bor és hasonló termékek, továbbá a 2206 00 91, 2206 00 93 és 2206 00 99 KN-kód alá sorolt és szőlőből vagy szőlőmustból előállított italok,

- legalább 10 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italok,

- üdítők, gyümölcslevek, gyümölcsnektárok és legalább 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó alkoholos italok öt literesnél nagyobb különálló tárolókban, amelyeket közétkeztetésben működő gazdasági szereplők ellátására szántak,

- pék- vagy cukrászáruk, amelyeket tartalmuk természeténél fogva a gyártásuktól számított 24 órán belül elfogyasztanak,

- ecet,

- főzősó,

- szilárd cukor,

- cukrásztermékek, amelyek csaknem kizárólag aromaanyagokat és/vagy színezett cukorféléket tartalmaznak,

- rágógumi és hasonló rágásra szánt termékek,

- adagonként csomagolt jégkrém.

2. A fogyaszthatósági időtartamot a következőképpen tüntetik fel:

a) A dátumot a „Fogyasztható …-ig” szavak előzik meg.

b) Az a) pontban szereplő szavakat a következőkkel egészítik ki:

- vagy maga a dátum, vagy

- utalás arra, hogy a dátum hol található a címkézésen.

Ezen adatokat a biztosítandó tárolási feltételek leírása követi.

c) A dátum világos formában tartalmazza a napot, a hónapot és lehetőség szerint az évet, ebben a sorrendben.

X. MELLÉKLET

ALKOHOLTARTALOM

Az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú italok tényleges alkoholtartalmát kifejező számot legfeljebb egy tizedesjegyig kell megadni. Ezt a „% vol” jel követi, és az „alkohol” szó vagy az „alc.” rövidítés előzheti meg.

Az alkoholtartalmat 20°C-on határozzák meg.

A térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom feltüntetésekor megengedett, abszolút értékben kifejezett pozitív és negatív tűréshatárok a következő táblázatban szerepelnek. Ezeket az alkoholtartalom meghatározására használt vizsgálati módszerből származtatott tűréshatárok sérelme nélkül kell alkalmazni.

Az ital leírása | Pozitív vagy negatív tűréshatár |

1. Az 5,5 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú sörök esetében; a közös vámtarifa 22.07 B II. alszáma alá tartozó, szőlőből készült italok esetében | 0,5 % vol. |

2. Az 5,5 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú sörök esetében; a közös vámtarifa 22.07 B I. alszáma alá tartozó, szőlőből készült italok esetében; az almabor, körtebor, gyümölcsborok és hasonló, gyümölcsből, de nem szőlőből készült, akár gyöngyöző-, akár habzóbor esetében; az erjesztett méz alapú italok esetében | 1 % vol. |

3. A macerált gyümölcsöket vagy növényi részeket tartalmazó italok esetében | 1,5 % vol. |

4. Minden egyéb, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú ital esetében | 0,3 % vol. |

XI. MELLÉKLET

A BEVITEL REFERENCIAÉRTÉKEI

A. RÉSZ – VITAMINOK ÉS ÁSVÁNYI ANYAGOK BEVITELÉNEK REFERENCIAÉRTÉKEI (FELNőTTEK ESETÉBEN)

1. A feltüntethető vitaminok és ásványi anyagok, valamint ezek ajánlott napi bevitelének a mennyisége (RDA)

A-vitamin (µg) D-vitamin (µg) E-vitamin(mg) C-vitamin (mg) Tiamin (mg) Riboflavin (mg) Niacin (mg) B6-vitamin (mg) Folsav (µg) | 800 5 10 60 1,4 1,6 18 2 200 | B12-vitamin (µg) Biotin (mg) Pantoténsav (mg) Kalcium (mg) Foszfor (mg) Vas (mg) Magnézium (mg) Cink (mg) Jód (µg) | 1 0,15 6 800 800 14 300 15 150 |

2. Jelentős mennyiségű vitamin és ásványi anyag

A jelentős mennyiség meghatározásánál rendszerint az 1. pontban szereplő javasolt bevitel 15%-át kell figyelembe venni az élelmiszer minden egyes 100 grammja, 100 milliliterje vagy egy csomagja esetében, amennyiben a csomagolás csak egyetlen adagot tartalmaz.

B. RÉSZ – AZ ENERGIA, VALAMINT A VITAMINOKTÓL ÉS ÁSVÁNYI ANYAGOKTÓL ELTÉRő KIVÁLASZTOTT TÁPANYAGOK BEVITELÉNEK REFERENCIAÉRTÉKEI (FELNőTTEK ESETÉBEN)

Energia vagy tápanyag | Bevitel referenciaértéke |

Energia | 8400 kJ (2000 kcal) |

Összes zsír | 70 g |

Telített zsírsavak | 20 g |

Szénhidrátok | 230 g |

Cukrok | 90 g |

Só | 6 g |

XII. CIKK

ÁTVÁLTÁSI EGYÜTTHATÓK

ÁTVÁLTÁSI EGYÜTTHATÓK AZ ENERGIA KISZÁMÍTÁSÁHOZ

A feltüntetendő energiatartalmat a következő átváltási együtthatók alkalmazásával kell kiszámítani:

— szénhidrát (a poliolok kivételével) | 4 kcal/g —17 kJ/g |

— poliolok | 2,4 kcal/g —10 kJ/g |

— fehérje | 4 kcal/g —17 kJ/g |

— zsír | 9 kcal/g —37 kJ/g |

— szalatrim (rövid és hosszú szénláncú acil-trigliceridek) | 6 kcal/g — 25 kJ/g |

— alkohol (etil-alkohol) | 7 kcal/g —29 kJ/g |

— szerves sav | 3 kcal/g — 13 kJ/g |

XIII. MELLÉKLET

A TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS KIFEJEZÉSE ÉS FELTÜNTETÉSE

A. RÉSZ – A TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS KIFEJEZÉSE

A tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatásban alkalmazandó egységek a következők:

— energia | kJ és kcal |

— zsír | gramm (g) |

— szénhidrát |

— rost |

— fehérje |

— sók |

— vitaminok és ásványi anyagok | a XI. melléklet A. részének 1. pontjában megadott egységek |

— egyéb anyagok | az egyes érintett anyagokhoz illő egységek |

B. RÉSZ – A SZÉNHIDRÁT ÉS ZSÍR ÖSSZETEVőKRE VONATKOZÓ, TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁS FELTÜNTETÉSÉNEK SORRENDJE

1. Amennyiben a poliolokat és/vagy a keményítőt feltüntetik, ezeket a következő sorrendben kell szerepeltetni:

szénhidrát | g |

amelyből: |

— cukrok | g |

— poliolok | g |

— keményítő | g |

2. Amennyiben a zsírsav mennyiségét és/vagy típusát feltüntetik, azt a következő sorrendben kell szerepeltetni:

zsír | g |

amelyből: |

— telített zsírsavak | g |

— transzzsírsavak | g |

— egyszeresen telítetlen zsírsavak | g |

— többszörösen telítetlen zsírsavak | g |

C. RÉSZ – A TÁPANYAG-ÖSSZETÉTELLEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSBAN MEGJELENő ENERGIA ÉS TÁPANYAGOK FELTÜNTETÉSÉNEK SORRENDJE

Az esettől függően az energiára és a tápanyagokra vonatkozó információ feltüntetésének sorrendje a következő:

energia | kJ és kcal |

zsír | g |

amelyből |

— telített zsírsavak | g |

— transzzsírsavak | g |

— egyszeresen telítetlen zsírsavak | g |

— többszörösen telítetlen zsírsavak | g |

szénhidrát | g |

amelyből |

— cukrok | g |

— poliolok | g |

— keményítő | g |

rost | g |

fehérje | g |

só | g |

— vitaminok és ásványi anyagok | a XI. melléklet A. részének 1. pontjában megadott egységek |

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1. A JAVASLAT CÍME:

A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat

2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ GAZDÁLKODÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET

Érintett politikai terület(ek) és kapcsolódó tevékenységek: egsézségügy és fogyasztóvédelem – élelmiszer-biztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy.

3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK

3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek (korábban: BA–tételek)), beleértve a következő költségvetési megnevezéseket:

Nincsenek.

3.2. A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama:

Nyitott

3.3. Költségvetési jellemzők:

Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Tagjelölt országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1. | a |

Kifizetési előirányzatok | b |

A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[42] |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE) | 8.2.4. | c |

TELJES REFERENCIAÖSSZEG |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c |

Kifizetési előirányzatok | b+c |

A referenciaösszegbe nem beletartozó igazgatási kiadások[43] |

Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5. | d |

A referenciaösszegbe nem beletartozó, a személyi és kapcsolódó kiadásoktól eltérő kiadások | 8.2.6. | e |

A fellépés indikatív összköltsége |

TELJES KÖTELEZETTSÉG-VÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e |

TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e |

A társfinanszírozás részletezése

Amennyiben a javaslat tartalmazza a tagállamok vagy más szervek (kérjük, nevezze meg) által biztosított társfinanszírozást, a társfinanszírozás becsült szintjét a lent szereplő táblázatban meg kell jelölni (további sorok hozzáadása lehetséges, ha a társfinanszírozás biztosítására különböző szerveket irányoztak elő):

millió EUR (három tizedesjegyig)

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT társfinanszírozással | a+c+d+e+f |

4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség

X A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással.

( A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[44] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi terv módosítására).

4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás

X A javaslatnak nincs kihatása a bevételre

( A javaslatnak van pénzügyi kihatása – a bevételre gyakorolt hatás a következő:

millió EUR (egy tizedesjegyig)

A fel-lépést megelőzően [n-1. év] | A fellépés után |

A személyi állomány teljes létszáma |

5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

Az indoklásban részletesen ismertetni kell a javaslat keretét. A pénzügyi kimutatás e szakaszának a következő kiegészítő információkat kell tartalmaznia:

5.1. A megvalósításra rövid vagy hosszú távon van-e szükség

A fogyasztóknak az élemiszerekről nyújtott tájékoztatásról szóló rendeletjavaslat átdolgozza és korszerűsíti az élelmiszerek címkézésére vonatkozó jelenlegi általános szabályokat. Rugalmas, alulról felfelé irányuló megközelítést alkalmaz, amely lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy az élelmiszercímkézést innovatív módon közelítsék meg, valamint azt is biztosítja, hogy a címkézési szabályok igazodhassanak a különböző, folyamatosan változó piacokhoz és fogyasztói igényekhez.

A tápértékjelölésre vonatkozó szabályok átdolgozásra kerülnek az élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános szabályokkal együtt. A javaslat kötelezővé teszi a tápérték jelölését az élelmiszer címkéjének fő látómezőjében, és lehetővé teszi bevált gyakorlatok kidolgozását a tápértékre vonatkozó információk feltüntetésével kapcsolatban.

Az új szabályok alkalmazásához hároméves átmeneti időszak bevezetésére kerül sor.

5.2. A közösségi részvétel által képviselt hozzáadott érték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, illetve az azzal összefüggő mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében

A jogszabály fő célkitűzései:

- annak lehetővé tétele, hogy a fogyasztók megalapozottan választhassanak, a biztonságosság, egészség és fenntarthatóság szempontjai alapján;

- a fogyasztók számára lényeges, hasznos és jogosan elvárt tájékoztatás biztosítása;

- a belső piac zavartalan működésének biztosítása;

- versenyt ösztönző piaci környezet előmozdítása.

E célkitűzéseket figyelembe véve a felülvizsgálat széles hatálya az alábbi specifikus célkitűzéseket is tükrözi:

- az információszolgáltatás egységességének és egyértelműségének biztosítása;

- a fogyasztók egészségének védelme és a tájékoztatás iránti specifikus fogyasztói igények kezelése;

- a megtévesztő címkézés elkerülése;

- az iparági innováció lehetővé tétele azáltal, hogy a címkézés felhasználható a termék promóciójához;

Az alábbi mutatókat ellenőrizni kell: a tagállamok általi bejelentés a fogyasztóknak az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával összefüggő nemzeti rendszerek.

5.4. Végrehajtási módszer (indikatív)

Jelölje meg a fellépés végrehajtásához választott módszert (módszereket)[46].

X Központosított irányítás

X közvetlenül a Bizottság által

( közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

( végrehajtó hivatalok

( a Közösségek által létrehozott, a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek

( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

( Megosztott vagy decentralizált irányítás

( a tagállamokkal

( harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel való közös irányítás (nevezze meg)

Megjegyzés:

6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS

6.1. Felügyeleti rendszer

A címkézésről szóló jogszabályok általános nyomon követése a takarmányok és élelmiszerek hatósági ellenőrzéséről szóló 882/2004/EK rendeletben szerepel. Ez a rendelet előírja, hogy a tagállamok hatékonyan hajtsák végre az élelmiszerekről szóló jogszabályok követelményeit. A Bizottság (Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal) ellenőrzi a tagállamok általi végrehajtás megfelelőségét.

A felügyeletet a Bizottság és a tagállamok végeznék, például a tagállamok jelentésein, nem kormányzati szervezeteken és az iparág önellenőrző tevékenységein keresztül.

6.2. Értékelés

6.2.1. Előzetes értékelés

6.2.2. Az időközi/utólagos értékelés nyomán hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága)

6.2.3. A jövőbeni értékelések feltételei és gyakorisága

A Bizottságnak a jogszabály teljes körű alkalmazásától számított 5–7 év elteltével el kell végeznie az új jogszabály értékelését, hogy felmérje, összhangban van-e az érdekelt felek szükségleteivel. Ennek az értékelésnek különösen a nemzeti rendszerek kapacitására és hatékonyságára kell összpontosítania, figyelembe véve az olyan szempontokra vonatkozó közösségi szabályok szükségességének felmérését, amelyekre nézve nem kötelező, nemzeti rendszereket fogadtak el.

7. CSALÁS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE

8.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei

Kötelezettségvállalási előirányzatok millió euróban (három tizedesjegyig)

n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év |

Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[48] (XX 01 01.) | A*/adminisztrátor | 3,5 | 3,5 | 3,5 | 3,5 | 3,5 | 3,5 |

B*, C*/asszisztens | 1/0,2 | 1/0,2 | 1/0,2 | 1/0,2 | 1/0,2 | 1/0,2 |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott állomány[49] |

A(z) XX 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[50] |

ÖSSZESEN | 4,7 | 4,7 | 4,7 | 4,7 | 4,7 | 4,7 |

8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása

A rendelet végrehajtása, azaz iránymutatások és végrehajtási intézkedések elfogadása, a nemzeti intézkedések bejelentésének kezelése az Élelmiszerlánc- és Állat- egészségügyi Állandó Bizottsággal konzultálva. A Bizottság emellett elősegíti a tagállamok és a Bizottság közötti, a nemzeti rendszerekre vonatkozó információmegosztást, és a nyilvánosság számára elérhetővé teszi a nemzeti rendszerekre vonatkozó adatokat, figyelemmel követve kialakításukat és alkalmazásukat.

8.2.3. A (jogszabályban meghatározott) állomány eredete

Több eredethely megjelölése esetén kérjük az álláshelyek számát minden eredethelyre vonatkozóan megadni :

X A cserére vagy meghosszabbításra kerülő program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek

( Az n. évi politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek

( A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának a keretében igénylendő álláshelyek

( Az érintett szolgálaton belül meglévő állomány felhasználásával átcsoportosítandó álláshelyek (belső áthelyezés)

( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben az adott évre nem előirányozott álláshelyek

8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások)

millió EUR (három tizedesjegyig)

Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás |

- belső |

- külső |

Teljes technikai és igazgatási segítségnyújtás |

8.2.5. A referenciaösszegbe nem beletartozó személyi és kapcsolódó költségek

millió EUR (három tizedesjegyig)

A személyi állomány fajtája | n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és azt követően |

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 01 01.) |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (adja meg a költségvetési tételt) |

Személyi és kapcsolódó - a referenciaösszegbe NEM beletartozó - költségek összesen |

Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak

Adott esetben a 8.2.1. pontra kell hivatkozni

Számítás – A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány

Adott esetben a 8.2.1. pontra kell hivatkozni

8.2.6. A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások millió EUR (három tizedesjegyig) |

XX 01 02 11 02. – Ülések és konferenciák |

XX 01 02 11 03. – Bizottságok[52] |

XX 01 02 11 04. – Tanulmányok és konzultációk |

XX 01 02 11 05. – Információs rendszerek |

2. Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11.) |

3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (részletezve, a költségvetési tétel megadása mellett) |

A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe NEM beletartozó – igazgatási kiadások összesen |

Számítás – A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások

[1] HL C xxx., xxxx.xx.xx., xx. o.

[2] HL C xxx., xxxx.xx.xx., xx. o.

[3] Az Európai Parlament ……………..-i véleménye, a Tanács …………..-i közös álláspontja.

[4] HL L 31., 2002.2.1., 1. o. A legutóbb az 575/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 100., 2006.4.8., 3. o.) módosított rendelet.

[5] HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

6 HL L 109., 2000.5.6., 29. o. A legutóbb a 2006/142/EK bizottsági irányelvvel (HL L 368., 2006.12.23., 110. o.) módosított irányelv.

[6] HL L 276., 1990.10.6., 40. o. A legutóbb a 2003/120/EK bizottsági irányelvvel (HL L 333., 2003.12.20., 51. o.) módosított irányelv.

[7] COM(2007) 279.

[8] HL L 113., 1987.4.30., 57. o.

[9] HL L 300., 1994.11.23., 14. o. A legutóbb a 2004/77/EK irányelvvel (HL L 162., 2004.4.30., 76. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 69., 1999.3.16, 22. o.

[11] HL L 191., 2002.7.19., 20. o.

[12] HL L 97., 2004.4.1., 44. o.

[13] HL L 162., 2004.4.30., 76. o.

[14] HL L 179., 1999.7.14., 1. o.

[15] HL L […]., […]., […]. o.

[16] HL L 302., 1993.10.19., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

[17] HL L 253., 1993.10.11., 1. o. A legutóbb a 883/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 148., 2005.6.11., 5. o.) módosított rendelet.

[18] HL L 404., 2006.12.30., 9. o. A legutóbb a … módosított rendelet.

[19] HL L 404., 2006.12.30., 26. o.

[20] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[21] HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

[22] HL L 40., 1989.2.11., 27. o.

[23] HL L 184., 1988.7.15., 61. o.

[24] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

[25] HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

[26] HL L 183., 2002.7.12., 51. o.

[27] HL L 229., 1980.9.30., 1. o.

[28] HL L 186., 1989.6.30., 27. o.

[29] HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

[30] HL L 275, 2004.8.25., 17. o.

[31] És a belőlük készült termékek, amennyiben a rajtuk elvégzett eljárás az arra a termékre irányuló EFSA-értékelés szerint, amelyből származnak, valószínűleg nem növeli az allergenitás szintjét.

[32] HL L 40., 1989.2.11., 27. o.

[33] Az értéket a fogyasztásra kész vagy a gyártó útmutatásai szerint feloldott termékekre kell alkalmazni.

[34] HL L 66., 1999.3.13., 26. o.

[35] A rekeszizom és a rágóizmok a vázizmok közé tartoznak, míg a szív, a nyelv, a fej izmai (a rágóizmok kivételével), az elülső és hátsó lábtő és a farok izmai nem tartoznak ide.

[36] Angol nyelvű címkézés esetén az összetevő megjelölése a szóban forgó állatfaj szokásos elnevezésével helyettesíthető.

[37] A kötőszövet-tartalmat a kollagéntartalom és a húsfehérje-tartalom aránya alapján számítják ki. A kollagéntartalom a hidroxiprolin-tartalom 8-szorosát jelenti.

[38] Csak ömlesztett sajt vagy ömlesztett sajt alapú termékek esetében.

[39] A saját nevet vagy EK-számot nem szükséges feltüntetni.

[40] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx. cím xx 01. alcíme alá.

[41] A(z) xx cím xx 01 04. jogcímcsoport alá tartozó kiadások.

[42] A(z) xx 01. alcím alá tartozó, a(z) xx 01 04. és a(z) xx 01 05. jogcímcsoportokon kívüli kiadások.

[43] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[44] Szükség esetén, ha a fellépés időtartama hat évnél hosszabb, a táblázat további oszlopokkal bővíthető..

[45] Egynél több módszer feltüntetése esetén kérjük, adja meg e pont „Vonatkozó megjegyzések” részében a további részleteket.

[46] Az 5.3. szakaszban leírtak szerint.

[47] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[48] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[49] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg.

[50] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó hivatal(ok)ra vonatkozó pénzügyi kimutatásra.

[51] Nevezze meg a bizottság típusát és a csoportot, amelyhez tartozik.