52007PC0680

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.11.2007

COM(2007) 680 végleges

2007/0234 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

Ez a javaslat a Bizottság 2007-re szóló jogalkotási és munkaprogramjában foglalt egyszerűsítési program részét képezi amely a szabályozási környezet egyszerűsítését tűzi célul a vállalatok és egyéb érdekelt felek számára.

Az érvényben levő jogszabályokat felülvizsgálva a Bizottság úgy véli, hogy a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló, 1985. július 16-i 85/368/EGK tanácsi határozat feleslegessé vált, és ezért hatályon kívül kell helyezni.

A 85/368/EGK tanácsi határozat célkitűzései

A 85/368/EGK tanácsi határozat bevezette a szakképzésben szerezhető képesítések összehasonlításának rendszerét. Ennek célja, hogy a munkavállalók a képzettségüknek jobban hasznát vegyék, különös tekintettel másik tagállamban történő foglalkoztatásuk érdekében. A határozatban leírt rendszer ezt a célkitűzést bizonyos foglalkozások esetében az egész Közösségben érthető tényleges munkaköri leírások elkészítése által kívánta elérni, hogy ilyen módon megfelelő információkkal lássák el a cégeket, a munkavállalókat és a hatóságokat a különböző tagállamokban szerzett szakképesítések összehasonlíthatóságáról.

A határozat a Bizottságot és a tagállamokat együttműködésre szólítja fel bizonyos foglalkozásokra vagy foglalkozási csoportokra vonatkozó közösségi munkaköri leírások összeállításában és ezt követően azok megfeleltetésében a tagállamokban elismert szakképesítésekkel.

A következő információkat tartalmazó összehasonlító táblázatok készítését írta elő: SEDOC nyilvántartás (amelyet a megüresedett állások betöltéséhez és a munkavállalói pályázatok nemzetközi elbírálásához alkalmazott európai rendszerrel kapcsolatban használnak), nemzeti besorolási kódok, a szakképzés szintje, a szakma megnevezése és a megfelelő szakképesítés minden egyes tagállam vonatkozásában, a szakképzésért felelős szervezetek és intézmények, az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kibocsátásában vagy érvényesítésében hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy szervezetek. A kölcsönösen elfogadott közösségi munkaköri leírásokat és összehasonlító táblázatokat ezután közzé kellett tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A határozat szerint minden tagállam koordinációs bizottságot jelöl ki, amelyek biztosítják az összehasonlítható szakképesítésekkel kapcsolatos információk összegyűjtését és megfelelő terjesztésést, a Bizottság pedig ezekkel a szervezetekkel együttműködésben felülvizsgálja a szakképesítések kölcsönösen egyeztetett munkaköri leírásait és összehasonlító táblázatait. A tagállamok minden negyedik évben jelentést nyújtanak be a határozatnak a tagállamban történt végrehajtásáról.

A határozat végrehajtásának hiánya

A határozat által javasolt rendszer a gyakorlatban azonban körülményesnek és megvalósítása jó esetben is csak részlegesnek bizonyult.

A Bizottság és a tagállamok kezdetben a szakmunkások foglalkozási minősítéseire összpontosítottak. Első lépésként 19 ágazatban 219 szakoktatási és szakképzési képesítését jelöltek ki: a 19 ágazatot azok közül választották ki, amelyek munkavállalói a legnagyobb valószínűséggel költöznének másik országba.

A munkaköri leírások elkészítésére és a képesítések összehasonlítására a Bizottság, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) és tagállami szakértők részvételével eljárásokat dolgoztak ki. Egy a Bizottság részére 1990-ben benyújtott jelentés azonban részletezte az eljárás nehézségeit, és elismerte a haladás lassúságát – 1990-re a 19 kijelölt ágazat közül csak 5 ágazat és 66 foglalkozás szakképesítéseinek összehasonlíthatóságával kapcsolatos adatokat tettek közzé. A szakképesítések nyilvántartásának, leírásának és összehasonlításának folyamata lassúnak és bonyolultnak bizonyult. Az 1990-es jelentés hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a szakképesítések összehasonlíthatóságával kapcsolatos munkát időben, a belső piac 1992 végére tervezett megvalósítása előtt befejezni. Javasolta az eljárások egyszerűsítését és a folyamatok felgyorsítását, célul tűzve ki 1992 vége előtt 14 további ágazat foglalkozásaira vonatkozó leírásokkal kapcsolatos megegyezést. A gyakorlatban ez túl nagyratörőnek bizonyult, és ezeket a célokat nem érték el.

A határozat továbbá túl rugalmatlannak bizonyult a változó igényekhez szükséges igazodáshoz. Bár a határozat utal arra, hogy a rendszereket hozzá kell igazítani a technikai változások következtében előálló új helyzetekhez, a Bizottság, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ és a tagállamok elismerték, hogy a központosított megközelítés és a képesítések folyamatos és gyors fejlődése miatt a közzétett információk rövid időn belül elavultak.

Az 1990-es jelentés hangsúlyozta, hogy a rendszer csak akkor lehet hatékony, ha tagállami szinten alkalmazzák – valójában az európai szinten végzett munka hatása a nemzeti vagy ágazati szereplőkre csekély maradt.

Mindezek alapján a határozatban leírt fellépések megvalósítását hamar elvetették.

A mostani hatályon kívül helyezésről szóló javaslat ezért hozzájárul a Bizottságnak a versenyképesség növelése és a közösségi jogi keretek minőségének átfogó javítása érdekében a szabályozást egyszerűsítő programjához a növekedési és munkahelyteremtési menetrend részeként.

A Bizottság ráadásul úgy véli, hogy a szakoktatási és szakképzési határozat a számos újabb, a tanulási eredmények átláthatóságának fokozása, átvitelének támogatása és felbecsülésének megkönnyítése érdekében hozott EU és kormányközi kezdeményezés következtében hatálytalanná vált.

Az Európai Képesítési Keretrendszer

Az Európai Képesítési Keretrendszer vagy EKKR az 1985-ös határozat általános célkitűzésével összhangban a képesítések összehasonlításának és ezáltal a munkavállalók mobilitásának elősegítését célozza. A Bizottság 2006 szeptemberében javaslatot tett az Európai Képesítési Keretrendszer létrehozására (COM (2006) 479), amelyet az Európai Parlament és a Tanács [év/hónap] fogadott el.

Az Európai Képesítési Keretrendszer hatálya annyiban különbözik az 1985-ös határozatétól, hogy egy egész életen át tartó tanulás keretet biztosít, és a szakképzésben szerezhető képesítések mellett (amely az 1985-ös határozat kizárólagos tárgya volt) foglalkozik az általános és felnőttképzéssel és a felsőoktatással is. Megközelítésében is igen eltérő.

Az ajánlás létrehozza az Európai Képesítési Keretrendszert mint a nemzeti képesítési rendszerek, illetve a nemzetközi ágazati szervezetek által kifejlesztett képesítési rendszerek képesítési szintjeinek összehasonlítására szolgáló referenciaeszközt. Ajánlja, hogy a tagállamok képesítési szintjeik megfelelő EKKR-szinthez kapcsolásával kössék képesítési rendszereiket az képzési kerethez, valamint adott esetben alakítsanak ki nemzeti képesítési keretrendszert. Ajánlott továbbá, hogy a tagállamok bizonyítványai, diplomái és egyéb képesítései 2012-től hivatkozzanak a megfelelő EKKR-szintre (pl. 4. EKKR-szint).

Az Európai Képesítési Keretrendszer egy sor európai – tanulási eredmények szempontjából leírt – referenciaszinten alapul, amelyek azt írják le, amit a tanuló tud, megért és képes megtenni, tekintet nélkül arra a rendszerre, amelyben az adott képesítést megszerezte. Ilyen módon bármely oktatási és képzési területen megszerzett képesítés értelmezhető. A képesítési szintek leírása esetében a tanulási eredmények használata meg fogja könnyíteni a hitelesítést a formális oktatási és képzési intézményeken kívül történő tanulás esetében is, amely a tényleges egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú eleme.

Az Európai Képesítési Keretrendszer és a 85/368/EGK tanácsi határozat

Az 1985-ös határozat felülről lefelé irányuló megközelítést alkalmazott, amely a különböző országok szakértőinek intenzív együttműködését igényelte a jegyzékek folyamatos frissítése, a foglalkozások és képesítések leírásainak módosítása és adott estben új képesítések hozzáadása terén. Az, hogy a foglalkozási területeknek csak korlátozott részét és a szakképesítéseknek csak töredékét sikerült lefedni, egyértelműen bizonyítja, hogy a fenti megközelítés nehezen kivitelezhető.

Az EKKR önkéntes és decentralizált megközelítést vesz fel, amelyben a Közösség közös viszonyítási pontot kínál, míg a részletes döntéseket az illetékes nemzeti és ágazati testületek hozzák meg. A viszonyítási munkával kapcsolatos előirányzott intézkedések nem jelentenek túlzott terheket a tagállamok számára. Az országok képesítési szintjeiket az EKKR-hez viszonyítják, hogy a nemzeti keretben vagy rendszerben az adott szinthez tartozó bármely képesítéshez EKKR-besorolást lehessen hozzárendelni. Az EKKR így a képesítések leírásához és megértéséhez egységes értelmezést biztosít.

Az egyes képesítések EKKR-szintekhez rendeléséről szóló nemzeti döntéseket ezután az EKKR tanácsadói csoporthoz nyújtják be, amely biztosítja a folyamat megfelelő minőségét. Az országok így érdekeltek a saját képesítéseik megfelelő elsődleges értékelésében és az európai szintű minőségbiztosítási folyamathoz való hozzájárulásban.

Az EKKR így az 1985-ös határozat korlátait két szinten is célba veszi: egyrészt a képesítések átláthatóságának fokozására összpontosít, másrészt pedig decentralizált rendszert vezet be az együttműködésre, amely tükrözi az európai képesítések egyre növekvő összetettségét.

Más átláthatósági és mobilitási eszközök

Jóllehet, hogy az EKKR az az eszköz, amely az 1985-ös határozat által meg nem valósított célkitűzéseket és feladatokat a legszorosabban követi, más európai szintű eszközök és intézkedések is léteznek a képesítések átláthatóságának és átválthatóságnak a fokozására. Ilyenek az Europass, a felsőoktatási Európai Kreditátviteli Rendszer, a Tanács 2004-es következtetései a nem formális és az informális tanulás meghatározásáról és hitelesítéséről és a Ploteus-portál.

A képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat bevezetett egy sor európai eszközt, amelyet egyének használhatnak képesítéseik és szakmai alkalmasságuk ismertetésére.

A már létező felsőoktatási Európai Kreditátviteli Rendszer (European Credit Transfer System, ECTS) és a jelenleg létrehozás alatt álló Szakképzési és Szakoktatási Európai Kreditátviteli Rendszer (European Credit Transfer System for Vocational Education and Training, ECVET) (SEC (2006) 1431), meg fogja könnyíteni az egyének számára a különböző országok oktatási és képzési szolgáltatásainak kombinálását. Mindkét eszköz közvetlenül nyújt támogatást az egyes polgároknak, akik intézményi akadályokon és nemzeti határokon keresztül próbálják elfogadtatni épesítéseiket vagy képesítési egységeiket.

2004-ben az Európai Tanács a nem formális és informális tanulás meghatározásához és hitelesítéséhez közös európai alapelveket fogadott el (9600/2004). Ezek az elvek alapot adnak az érvényesítés terén való együttműködés elmélyítésére, és arra ösztönzik a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy szisztematikusabb érvényesítési módszereket és rendszereket vezessenek be.

A tanulási lehetőségekről szóló Ploteus-portál (http://ec.europa.eu/ploteus) is hozzájárul a képesítések jobb átláthatóságához, amely az európai országokban fellelhető oktatási, képzési és tanulási lehetőségekről nyújt tájékoztatást.

A szabályozott szakmák terén a 2005. szeptember 7-én elfogadott 2005/36/EK irányelv biztosítja a képesítések kölcsönös elismerését. Ez az irányelv – amely egységes szerkezetbe foglal, modernizál és egyszerűsít 15 1975 és 1999 között elfogadott, hatályos irányelvet – a harmonizált képzési követelményekkel rendelkező szakmák képesítései esetében (orvos, ápoló, szülésznő, fogorvos, állatorvos, gyógyszerész), illetve az építészmérnökökre vonatkozóan automatikus elismerésről rendelkezik. Más szabályozott szakmáknál (jelenleg nagyjából 800 szakmát szabályoznak az EU egy vagy több tagállamában) a rendszer a kölcsönös elismerésen alapul, vagyis valamely tagállamban egy szakma gyakorlására képesítéssel rendelkező személynek másik tagállamban is engedélyezni kell, hogy ezt a szakmát gyakorolhassa.

2. ÖSSZHANG AZ UNIÓ EGYÉB SZAKPOLITIKÁIVAL ÉS CÉLKITűZÉSEIVEL

A határozat hatályon kívül helyezésére irányuló javaslat összhangban van a lisszaboni menetrenddel, különösen a jobb szabályozási stratégiával és a szabályozási környezet a vállalatok és egyéb érdekelt felek számára történő egyszerűsítésének célkitűzésével.

Az 1985-ös határozat már régen elévült. Egy bizottsági jelentés már 1990-ben kiemelte hiányosságait és a célkitűzések elérésének legjobb esetben is csak részleges voltát. A határozat megvalósítása tehát részleges, volt és alkalmazása minden tekintetben abbamaradt.

A Bizottság lehetőségei

Ebben a helyzetben a Bizottság három lehetőséget mérlegelt a folyatáshoz. Az első lehetőség szerint a határozat megmaradna a közösségi joganyag részeként. A határozat elégtelen voltát tekintve azonban ez a lehetőség ellentétben állna a Bizottság a szabályozás egyszerűsítése iránti kinyilvánított elkötelezettségével. Mivel a Tanács és a Parlament elfogadta az Európai Képesítési Keretrendszert, amely célkitűzései részben átfedik az 1985-ös határozat célkitűzéseit, egy gyakorlatilag felesleges jogszabály maradna érvényben. Két eszköz is létezne tehát hasonló célokkal, de különböző módszerekre alapozva és a képesítések leírásához különböző nézőpontokat használva. Ez zavaros helyzetet eredményezne.

A második lehetőség az 1985-ös határozat módosítása. Módszertani és gyakorlati szempontból azonban ez nehézségekbe ütközne, esetleg lehetetlen lenne kivitelezni. Mint feljebb olvasható, az 1985-ös határozat egyre inkább elvesztette aktualitását, ezért a határozat szövegét teljesen áll kellene írni, az eredeti szöveget ezáltal megfosztva értelmétől. A gyakorlatban a módosítás esetén az első lehetőség esetében felmerülő problémák/kifogások ismétlődnének meg, például a tagállamok számára zavaros üzenetek küldése.

A harmadik lehetőség a határozat hatályon kívül helyezése, célkitűzéseit ezáltal az EKKR és a többi fent említett mechanizmus hatáskörébe utalva. A hatályon kívül helyezés összhangban van a Bizottságnak a szabályozási terhek csökkentésére és az elavult és használaton kívüli jogszabályok megszüntetésére irányuló célkitűzésével (a Bizottság egyszerűsítési programja és 2007-re szóló jogalkotási és munkaprogramja, valamint a jobb szabályozási stratégia). A célkitűzések megvalósítása az EKKR által a lazább keretek következtében hatékonyabb, illetve a nagyobb átláthatóság, szélesebb kiterjedés és tanulási eredményeken alapuló megközelítés következtében eredményesebb is lehet. Továbbá az EKKR megvalósulásának minden szakaszában az érdekelt szereplők közötti konszenzusra épít. A Bizottság a hatályon kívül helyezést a tagállamok és a szociális partnerek kérését figyelembe véve javasolta, és a javaslat kialakítása előtt hosszasan konzultált velük.

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a harmadik lehetőséggel él, és az 1985-ös határozat hatályon kívül helyezését javasolja.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt intézkedés összefoglalása

A javaslat a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EEC tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.

Jogalap

A Szerződés 150. cikkének (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét, és különösen, amint azt a cikk (2) bekezdése kimondja, a szakmai alapképzés javítását, a szakmai beilleszkedés és újrabeilleszkedés megkönnyítését, valamint az információ- és tapasztalatcsere fejlesztését.

A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve érvényesül, mivel a javaslat nem a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következő okok miatt nem tudják kielégítően megvalósítani:

- a határozatot közösségi szinten kell hatályon kívül helyezni.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt:

Felesleges jogszabályt helyez hatályon kívül.

Az eszközök megválasztása

A javasolt jogi eszköz: az Európai Parlament és a Tanács határozata. Meglévő határozat hatályon kívül helyezése határozattal lehetséges.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONAZTOK

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére.

2007/0234 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 150. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban[4],

mivel:

(1) A jobb szabályozásra vonatkozó közösségi politikák hangsúlyozzák a nemzeti és közösségi jogszabályok egyszerűsítésének fontosságát, mely elengedhetetlen a vállalkozások versenyképességének javításához és a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek eléréséhez.

(2) A 85/368/EGK határozat[5] végrehajtása nem volt eredményes a szakképesítések összehasonlíthatóságának elérése céljából a másik tagállamban állást kereső munkavállalók hasznára.

(3) A 85/368/EGK határozatban előírt, a képesítések leírására és összehasonlítására használt módszerek és megközelítés eltér a jelenleg az oktatási és képzési rendszerekben alkalmazottaktól.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács […]-i, az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló ajánlása[6] következtében a 85/368/EGK határozat feleslegessé vált.

(5) Ennek megfelelően a 85/368/EGK határozatot hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 85/368/EGK határozat ...-tól/-től kezdődően hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök[pic][pic][pic]

[1] HL C […]., […]., […]. o.

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] HL C […]., […]., […]. o.

[4] HL C […]., […]., […]. o.

[5] HL L 199., 1999.7.31., 56. o.

[6] HL […]