52006SC1314

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 18.10.2006

SEC(2006) 1314

A BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATAINAK MUNKADOKUMENTUMA Kísérő

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról

HATÁSVIZSGÁLAT előzetes értékelési követelményekkel

VEZETőI ÖSSZEFOGLALÓ

{COM(2006) 604 végleges.}{SEC(2006) 1313}

VEZETőI ÖSSZEFOGLALÓ

Bevezetés

A Bizottság először 2005-ös tavaszi jelentésében tett javaslatot egy Európai Technológiai Intézet létrehozására. A 2005-ben tartott széleskörű társadalmi párbeszédre építve a Bizottság 2006. február 22-én fogadta el első közleményét az ETI-ről, amelyben az intézet céljait és lehetséges működési területét körvonalazta. A 2006 márciusában tartott Európai Tanács elismerte, hogy az ETI a felsőoktatás, a kutatás és az innováció között meglévő szakadék áthidalásához vezető fontos lépés, és felkérte a Bizottságot, hogy 2006. június közepéig nyújtson be javaslatot a továbbiakban szükséges lépésekről.

Az európai érdekeltekkel és tagállamokkal folytatott, részletekbe menő konzultációkat követően a Bizottság 2006. június 8-án közzétette második közleményét az ETI-ről, amelyben számos kérdés vonatkozásában további információval szolgált, valamint körvonalazta az ETI létrehozásának további lépéseit. A 2006 júniusában tartott Európai Tanács újólag megerősítette az ETI jelentőségét, és felkérte a Bizottságot, hogy készítse el hivatalos javaslatát és azt 2006 őszén terjessze be. A javaslat szerves részét képezi ez a hatásvizsgálat[1].

A probléma meghatározása

Az ETI-ről szóló javaslat azzal az átfogó problémával foglalkozik, hogy a versenytársakhoz – különösen Japánhoz és az USA-hoz – képest Európában kevés a felsőoktatásba és a K+F-be érkező befektetések aránya, illetve alacsony a koncentrációjuk, továbbá alacsony a tudományos és a K+F-eredményeknek a gazdasági tevékenységben és a foglalkoztatásban való hasznosítási aránya. Ez az – Európa és fő versenytársainak gazdasága között lévő – „innovációs szakadék” az egyik legfontosabb alapvető kihívás, amellyel Európának a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia keretében számolnia kell. Az adatok tanúsága szerint ez a szakadék még szélesen tátong.

Legalább öt okra vezethetők vissza ezek a problémák:

- A globális versenyképességhez nem kielégítő szintű erőforrás-koncentráció a kimagasló teljesítményt nyújtó központokban ;

- elégtelen mennyiségű olyan transz- és interdiszciplináris kutatás és oktatás, amely a közép és hosszú távú innovációs kihívásokra koncentrál,

- a tudásháromszög három elemének nem megfelelő integrációja,

- innovatív irányítási és szervezési modellek hiánya az európai kutatóintézetekben és felsőoktatási intézményekben,

- Túlzottan sok hátráltató tényező, amelyek növelik az innováció területén „hiányzó” Európa által okozott költségeket.

A már létező kezdeményezések és a javasolt kezdeményezés által képviselt európai hozzáadott érték

Az oktatási, kutatási és innovációs politika elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU országai jelentősen eltérő módokon viszonyulnak az innovációhoz, és sok hasznos nemzeti kezdeményezés és fejlesztés létezik, amelyet meg kellene tartani és tovább kellene erősíteni. Tekintettel az innovációs kihívás jellegére és nagyságrendjére, a közösségi szintű fellépés további olyan járulékos hasznokkal is járhat, amelyet az egyes tagállamok által tett elszigetelt intézkedésekkel nem lehetne elérni.

A Közösség minden esetben támogatja a tagállamoknak az innováció és a tudásháromszög fejlesztésére tett erőfeszítéseit. A lisszaboni stratégiával, valamint az azzal összefüggő, az Oktatás és képzés 2010-re irányuló nyílt koordinációs módszerrel, valamint a 3 %-os célkitűzéssel kapcsolatban a Bizottság támogatja azon politikák kölcsönös megosztását, amelyek célja a bevált módszerek meghatározása, valamint az innovációs szakadék áthidalását támogató jobb politikák ösztönzése. A tudásháromszög területén működő számos program a közösségi lisszaboni program keretében fut. Ezek a programok pénzügyi támogatást kínálnak, amelyeknek az is célja, hogy egy olyan keretet hozzanak létre, amelyben az unióbeli egyetemek, kutatóközpontok, vállalkozások és más szereplők a lehető legnagyobb mértékben hozzá tudnak járulni a növekedési és foglalkoztatási stratégiához. Az EU számos olyan közösségi programot működtet, amely közvetve vagy közvetlenül támogatja a tudásháromszög egy-egy oldalát; ilyenek például a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, a Versenyképességi és innovációs program, az integrált Egész életen át tartó tanulási program, valamint a strukturális alapok.

Ezideig még egyetlen EU-kezdeményezés sem vette célba tökéletesen integrált, kölcsönösségen alapuló módon a tudásháromszög mindhárom oldalát; a már létező eszközök a tudásháromszögnek vagy elszigetelten csak egyik oldalára koncentrálnak, vagy legfeljebb kettőre vonatkoznak, de ebben az esetben is inkább csak a nemzeti szintű fejlődés elősegítése által. Egyetlen EU-kezdeményezés sem szorgalmazta még egy európai szintű, világszínvonalú intézmény létrehozását, amelynek az lenne a célja, hogy meghatározott beavatkozási területeken létrehozza a kutatás, az oktatás és az innováció területén szükséges kimagasló teljesítményt és kritikus tömeget. Ez a szerep még betöltetlen.

Az EU és főbb versenytársai között lévő innovációs szakadék áthidalása érdekében szükség lesz uniós szinten a tudásháromszög három elemének szereplői között kialakuló, kimagasló teljesítményen alapuló stratégiai partnerségek támogatására inter- és transzdiszciplináris alapon. Az Európai Technológiai Intézet (ETI) célja, hogy világszínvonalú szereplővé váljon e területen, és olyan mintaképpé formálódjon, amely képes a tudásháromszög többi európai szereplőjét is jobb teljesítményre ösztönözni. Ezáltal az EU és a legjelentősebb versenytársai közötti innovációs szakadék áthidalására törekvő, már létező uniós és tagállami politikai és pénzügyi eszközöket egészítheti ki.

A ETI célkitűzései

Az ETI általános célkitűzései a következők:

- az ETI hozzá kíván járulni Európa innovációs kapacitásának fejlesztéséhez azáltal, hogy partnerszervezeteket von be a legmagasabb nemzetközi standardoknak megfelelő integrált innovációs, kutatási és oktatási tevékenységekbe,

- az ETI az integrált európai innovációs, kutatási és oktatási térségben jó példát kíván mutatni azáltal, hogy az alapvető fontosságú gazdasági és társadalmi jelentőségű területeken innovációt teremt, és referenciamodellként szolgál az innováció kezelésében.

Az EIT tevékenységei főként a következőkből állnak:

- alapvető fontosságú gazdasági és társadalmi kérdések terén a transz- és interdiszciplináris stratégiai kutatás segítése és/vagy támogatása,

- olyan referenciamodell szerepének betöltése, amely elősegíti a szélesebb körű, jótékony hatású változásokat és az uniós felsőoktatás és kutatás modernizációját mind közvetlenül, a megvalósuló tevékenységek révén, mind közvetve;

- az ETI-tevékenységeiből származó „termékek” használatának népszerűsítése az EU előnyére,

- az emberi erőforrás és tárgyi eszközök „kritikus tömegének” létrehozása partnerszervezetek révén a stratégiai fontosságú transz- és interdiszciplináris tudásterületeken, és ezzel kiemelkedő kutatók, valamint a magánszférából származó, K+F-be irányuló befektetések megszerzése és megtartása,

- a tudásháromszögben érdekelt partnerszervezetek különböző típusai közötti együttműködés új formáinak támogatása,

- az oktatás és K+F területén működő többi uniós politikával és programmal való szinergiák erősítése (és a párhuzamosságok kiszűrése).

A lehetőségek

A hatásvizsgálat öt lehetőséget vizsgált meg az Európai Technológiai Intézet létrehozására, amelyekkel e célkitűzéseket el lehetne érni. Közülük az első három új működési mechanizmusokat hozna létre az innovációs, kutatási és oktatási feladatok végrehajtásához, melyek azonban különböznek a központosítás mértéke, valamint a szervezet felépítése (felülről lefelé, illetve alulról felfelé) szerint. A negyedik lehetőség szerint az ETI nem működik új szereplőként, hanem a már meglévő szereplőknek és hálózatoknak nyújtandó támogatásokkal törekszik a célkitűzések elérésére. Az ötödik (status quo) lehetőség szerint az ETI olyan referencia lenne, amelyhez a többi lehetőség mérhető.

1. A centralizált Európai Technológiai Intézet Ez a lehetőség olyan ETI létrehozását jelentené, amely oktatási, kutatási és innovációs tevékenységeket folytató tudományos és innovációs társulásokat választana ki és irányítana részt stratégiai transz-és interdiszciplináris területeken. A tudományos és innovációs társulásokat az ETI-hez kirendelt és általa foglalkoztatott erőforrásokból hoznák létre. Az erőforrásokhoz partnerszervezetek hozzájárulása révén jutna; ezek a források jogilag az ETI részévé válnának, amely egységes új intézményként jönne létre. Ezen alternatíva alapján az ETI másoddiplomákat adhatna ki. Az irányítást központi irányító testület végezné, amely magas fokú autonómiát élvezne a tudományos és innovációs társulások kiválasztásában, a munkatársak jutalmazásában, már létező intézmények elemeinek tárgyalási úton történő átvételében, valamint egyéb felekkel való együttműködésben. Ez a testület közvetlen irányítói szerepet töltene be, meghatározva azt a közös keretet és azokat a szabályokat, amelyek révén a tudományos és innovációs társulások tevékenységeit megszervezik, és amelyek alapján munkatársaikat értékelik és jutalmazzák. A kezdeti támogatást az EU biztosítaná.

2. A nem központosított Európai Technológiai Intézet Ez a lehetőség, az 1. számú lehetőséghez hasonlóan, több tudományos és innovációs társulás létrehozásával járna, azonban ezek teljes mértékben függetlenek lennének mind bármiféle központi irányítástól, mind pedig egymástól. Az ETI olyan finanszírozó szervezet lenne, amely a forrásokat eljuttatja ezekhez az új jogalanyokhoz. A tudományos és innovációs társulások másoddiplomákat adhatnának ki, rugalmasabb modelleket – például közös oklevelek – alkalmazva. A már létező intézményeket felkérnék arra, hogy tegyenek javaslatokat, és az ETI-től ún. „kezdő” finanszírozást ajánlanának fel nekik. Az irányítás a tudományos és innovációs társulások és a részt vevő szervezetek szintjén valósulna meg. A központi koordináció nem határozná meg előzetesen sem az érdekeltségi területeket, sem pedig a konkrét működési kereteket; ezekről az egyes tudományos és innovációs társulásokon belül döntenének.

3. Az integrált Európai Technológiai Intézet Ez a lehetőség az 1. és a 2. számú alternatíva elegye. A 2. számú lehetőséghez hasonlóan ez is új jogalanyok létrehozásában gondolkodik, amelyekhez az oktatási, kutatási és üzleti ágazatokból érkező partnerszervezetek emberi és fizikai erőforrásokkal járulnak hozzá (tudományos és innovációs társulások). Ezek a „közös vállalkozások” – az ETI igazgatótanácsa által meghatározott elvek és iránymutatások közös keretén belül – magas fokú autonómiával rendelkeznének a partnerek csatlakozása módjának meghatározásában. Valójában – az 1. számú lehetőséghez hasonlóan – a tudományos és innovációs közösségeket egy másik jogalany, az ETI igazgatótanácsa irányítaná, amely kijelöli az átfogó stratégiát (például, hogy mely területekbe kell beruházni), kiválasztja és értékeli a tagjelölt partnerségeket, felruházza őket az ETI tudományos és innovációs társulása státuszával, ellátja őket finanszírozással és ellenőrzi teljesítményüket. Ebben az esetben azonban a tudományos és innovációs társulások – inkább a 2. számú lehetőséghez hasonlóan – nagyfokú autonómiát élveznének. E keretben a tudományos és innovációs társulások autonóm módon tudnák megszervezni munkájukat és tevékenységeiket, beleértve a munkaerő-toborzást és az oklevelek kiadását.

4. A finanszírozó és nevét adó Európai Technológiai Intézet E lehetőség lényege, hogy az ETI mint finanszírozó testület ETI-elnevezést adományoz és forrásokat juttat a kimagasló teljesítmény kritériumainak megfelelő, már létező szervezeteknek. Pályázati felhívás alapján kiválasztja és finanszírozza a kimagasló teljesítmény kritériumainak megfelelő, létező szervezeteket. A támogatott szervezetek némelyike esetében lehetséges lenne nemzetek feletti együttműködés, ezt azonban meglévő együttműködési mechanizmusok révén érnék el. A kiválasztott intézmények ETI-elnevezést kapnának.

5. A jelenlegi helyzet. Az ún. „status quo”, amelyben nem létezik az ETI, és a fent tárgyalt problémákat meglévő programok és szakpolitikák próbálják megoldani. Ez az alternatíva olyan referenciaként szolgál, amelyhez a többi lehetőség viszonyítható.

A lehetőségek összehasonlítása

Az értékelés számos különböző érdekelt fél különböző hozzájárulásain alapul, mely magában foglalja a nyilvános konzultációt, állásfoglalásokat, cikkeket és értekezleteket. A feltételezések szerint a az ETI számára rendelkezésére álló (mind az EU-tól, mind más forrásokból származó) célhoz kötött finanszírozás az 1., 2. , 3. és 4. számú lehetőség esetében azonos mértékű lenne, a status quo (5. lehetőség) esetében azonban nem kerülne sor célhoz kötött EU-finanszírozásra. Becslések szerint az összeg nagysága a hatásvizsgálati jelentés 8. szakaszában kifejtettek szerint a 2008–2013-as időszakra 2,4 milliárd EUR.

Az elemzés azt jelzi, hogy a jelenlegi helyzethez viszonyítva három másik szakpolitikai lehetőség jelentős további általános hatással rendelkezik. Az 1., 2. és 3. számú lehetőségről van szó. Ez a hatás azon képességükkel függ össze, hogy egy pontba tudják gyűjteni a forrásokat, ami azért szükséges, hogy a kiválasztott területeken kritikus tömeget lehessen elérni, és olyan új modelleket biztosíthassanak, amelyek integrálni tudják a tudásháromszög három aspektusát.

Ez a három lehetőség elsősorban az irányítási formában különbözik, amely révén ez az integráció megvalósul. Az 1. lehetőség a koordináció szükségességére helyezi a hangsúlyt, az irányítási struktúrának ezzel erősebb szerepet biztosítva a prioritások kijelölésében és a tudományos és innovációs társulások munkájának megszervezésében. Ez a tudományos és innovációs társulások közötti szorosabb együttműködéshez vezet, és megteremti az innovatívabb modellek létrejöttének feltételeit, melyek lehetővé teszik a magánszektorból érkező partnerek bekapcsolódását, erőteljesebben hangsúlyozzák a mobilitás és együttműködés uniós akadályai leküzdésének szükségességét, és egyértelműbben jelképezik Európában felhalmozódott tudást. Másrészt az erős centralizáció bürokratizálódáshoz vezethet, és útját állhatja annak a rugalmasságnak, amelyet az új tudásterületek igényelnek; emellett az említett központosítás visszavetheti a partnerek közreműködési szándékát, csökkentve a kapacitást, amely a kritikus tömeget a már meglévő források összpontosításával éri el.

A 2. számú lehetőség a stratégiai és működési feladatok nagy részét a tudományos és innovációs társulásokra bízza, melyek nyitottabbak a partnerek hatása és tevékenysége felé. Ez a lehetőség kiegyensúlyozza az 1. számú lehetőség gyengeségeit, a partnerek számára potenciálisan rugalmasabb és vonzóbb modellt képviselve, az 1. számú lehetőséggel összehasonlítva azonban számos hátránya van. A tudományos és innovációs társulások munkája kevésbé lenne összehangolva, ami a tevékenységek átfedéséhez vezethetne; a munkájuk szervezéséhez létrehozott modellek a jelenlegi gyakorlathoz viszonyítva kevésbé lennének innovatívak; kevésbé foglalkoznának az EU-szintű megoldások biztosításának igényével a mobilitás és együttműködés akadályainak leküzdéséhez; végezetül pedig kisebb lenne ismertségük és szimbolikus hatásuk.

A 3. számú, előnyben részesített lehetőség olyan modellt képvisel, amely megpróbálja megoldani a mögöttes konfliktusokat. Célja, hogy kiegyensúlyozza az egymással ellentétes szükségleteket: az együttműködést és a stratégiai orientációt biztosító koordináció szükségletét, ugyanakkor a tudományos és innovációs társulások számára az alkalmazkodáshoz szükséges autonómia igényét; a megfelelő szintű függetlenség igényét, amely az ETI saját programjának megvalósításához kell, azzal együtt, hogy a rendszer megfelelő vonzerőt képviseljen a partnerszervezetek bekapcsolódásához; végül pedig annak szükségességét, hogy új módszerekkel kísérletezzenek a kutatás, az oktatás és az innováció integrálása céljából, támaszkodva ugyanakkor a meglévő helyes gyakorlatokra. Az ezen egymással ellentétes célkitűzések közötti egyensúly megtalálása nagy mértékben függ a modell tényleges megvalósulásától.

Az előnyben részesített lehetőség kulcsfontosságú kihívásai

A 3. számú lehetőség számos kihívással jár, amelyek elsősorban a mögöttes konfliktusok kezelésének szükségességéből fakadnak. A hatásvizsgálat részletesen elemzi ezeket a kihívásokat és konfliktusokat, iránymutatásokat javasolva leküzdésükre, különösen az irányítás, a tudományos és innovációs társulások kiválasztása, az emberi erőforrások, a szellemi tulajdon, az oklevelek odaítélése és a finanszírozás vonatkozásában.

Költségindoklás

A javaslatban meghatározott célkitűzések alapján az ETI és a tudományos és innovációs társulások 2007–2013-as időszakra vonatkozó összes kiadása 2 367,1 millió euróra becsülhető. Az uniós források nagy részét a társulások produktív kapacitásának finanszírozására fordítanák. A tudományos és innovációs társulások szintjén igényelt források tükrözni fogják általános jövedelem- és költségprofiljukat, és az EU legköltséghatékonyabb egyetemeihez és kutatóintézeteihez kell hogy hasonlítsanak. A tudományos és innovációs társulások produktív kapacitására fordított források tekintetében – mivel az ETI szándéka, hogy elkerülje a kettős munkavégzést, és a már meglévő források között hozzon létre szinergiát – a cél az, hogy a források költséghatékonyak legyenek.

Az ETI adminisztratív és irányítási költségeinek összességében a teljes költségek viszonylag kis hányadát kell képezniük. Ezek a költségek az innováció, kutatás és oktatás integrálása átfogó folyamatának koordinálási költségeit jelentik. A költségeket ahhoz a hozzáadott értékhez kell viszonyítani, amely az európai szintű együttműködés új és erős intézményi alapjának biztosításából adódik, valamint abból a lehetőségből, hogy olyan kritikus tömeget és kimagasló teljesítményt hozzanak létre, amely növelni fogja az EU versenyképességét. Ha az ETI javasolt modellje sikeres lesz, az Európai Technológiai Intézet rendkívüli mértékben költséghatékonynak fog bizonyulni.

[1] Ez a jelentés csak az összeállításában részt vevő bizottsági szolgálatokat köti, valamint észrevételezések alapjául szolgál, és nem kötelezi el a Bizottságot későbbi határozatai tekintetében.