27.2.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/1

I–IV

1–13

1–4

5–13

14–18

14–15

16–18

19–66

20–25

20–23

24–25

26–27

28–54

28–49

50–54

55–66

55–62

63–66

67–74

69

70–72

73–74

DG BUDG

Költségvetési Főigazgatóság

DG TAXUD

Adó- és Vámügyi Főigazgatóság

EGK

Európai Gazdasági Közösség

EK

Európai Közösségek

EU

Európai Unió

EWS

Early Warning System (korai előrejelző rendszer)

HL

Hivatalos Lap

MCC

Minimum Common Core (minimális közös alap)

NCTS

Új számítógépesített árutovábbítási eljárás

OLAF

Európai Csalás Elleni Hivatal

I.

Az árutovábbítási rendszert érintő csalások 1990 és 1994 között 320 millió ECU-re becsült bevételkiesést eredményeztek a közösségi költségvetésben. Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Számvevőszék ekkori ajánlásaiban az árutovábbítási eljárások számítógépesítése, az eljárások jogalapjának reformja és a fizikai ellenőrzések közös kockázatelemzési rendszeren alapuló megerősítése szerepelt.

II.

Az ajánlásokra válaszul a Bizottság 1997-ben „európai árutovábbítási cselekvési tervet” terjesztett elő. 2001-ben a Bizottság felülvizsgálta a jogi kereteket, 2005 végére pedig megszervezte egy új számítógépesített árutovábbítási rendszer (NCTS) bevezetését, amely lehetővé teszi elektronikus üzenetek küldését valamennyi tagállam vámhivatalai között.

III.

A Számvevőszék 11 tagállamban megvizsgálta az új szabályozás alkalmazását, illetve az NCTS bevezetését. A vizsgálat az árutovábbítási műveletek lezárására, az ezekkel kapcsolatos esetleges vámok beszedésére, illetve a csalás elleni küzdelem intézkedéseire vonatkozott. A főbb megállapítások a következők:

IV.

A csalásra vonatkozó adatok hiánya és a tagállami kockázatkezelés hiányosságai rámutatnak, hogy a fellépést európai szinten kell összehangolni. Szükséges volna, hogy a Bizottság kockázatelemzési céllal hozzáférhessen az NCTS részletes információihoz, és a legjobban bevált módszerek széles körű megismertetésével olyan stratégiákat terjesszen, amelyek révén célzottabbá tehető a továbbított áruk fizikai ellenőrzése.

1.

A közös árutovábbítási eljárás megkönnyíti az áruforgalmat a Közösség területén, és egyszerűbbé teszi a vámalakiságokat. A Közösségbe behozott árukra kirótt vámokat és díjakat ideiglenesen felfüggesztik, amíg azok rendeltetési helyükre nem érnek. A vámalakiságokat nem a határátkelőhelyen, hanem a rendeltetési helyen végzik el.

2.

A közösségi árutovábbítás az alábbiakra terjed ki:

3.

A közösségi árutovábbításhoz fűződő fő kockázat az, hogy nem közösségi árukat a vámfelügyelet alól jogellenesen elvonva a hazai piacra irányítanak, és nem fizetik meg a vámokat és egyéb díjakat – elsősorban a hozzáadottérték-adót és a jövedéki adót.

4.

Az árutovábbítás felfüggesztő és ideiglenes jellegére való tekintettel a vámhatóságok rendszerint másodlagos fontosságú kérdésként kezelik az árutovábbítási műveletek ellenőrzését. Az ebből adódó pénzügyi kockázatok ellensúlyozására az árutovábbítási műveleteket általában a vámok és díjak kifizetését szavatoló biztosíték fedezi. A biztosíték lehet egy egyszeri műveletre vonatkozó egyedi kezesség, vagy több árutovábbítási műveletet együtt fedező összkezesség (1).

5.

Az 1990-es évek elején az árutovábbítási műveletek terén megnőtt a csalások száma. 1990 és 1994 között (2) a közösségi költségvetést – a tagállamok által később visszatérített összegeket („clawback”) figyelmen kívül hagyva – becslés szerint 320 millió ECU veszteség érte, nemzeti szinten pedig még jelentősebb volt a bevételkiesés. A Tanács (3), illetve az Európai Parlamentnek a közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított ideiglenes vizsgálóbizottsága (4) ekkor úgy ítélte meg, hogy az árutovábbítási rendszer számítógépesítése és a közösségi árutovábbítás jogalapjának reformja különösen fontos elemek a csalás elleni küzdelemben, és ezzel a Számvevőszék is egyetértett az 1994-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében (5).

6.

A rendszer számítógépesítése előtt a közösségi árutovábbítási nyilatkozatokat papíron töltötték ki. A nyilatkozatok eredetijét megőrizte az indító vámhivatal, míg ezek másolatai elkísérték az árukat a rendeltetési hivatalig. Ez utóbbinak értesítést kellett küldenie az indító hivatalnak arról, hogy az áruk megérkeztek, és jeleznie kellett, hogy észleltek-e szabálytalanságot. Ez az eljárás lassú volt, és számos kockázattal járt.

7.

Ezért a Bizottság 1997-ben előterjesztett egy európai árutovábbítási cselekvési tervet (6), amelyben egy sor intézkedést javasolt az árutovábbítási rendszerrel kapcsolatos kockázatok jobb kezelésére, illetve a rendszer csalás iránti érzékenységének csökkentésére. A javasolt intézkedések között szerepel a számítógépesített árutovábbítási rendszer bevezetése, az árutovábbítási műveletek lebonyolódásának jobb nyomon követése, az ellenőrzési tevékenység minden szintű megerősítése, végül pedig az egyes vámhatóságok, illetve a vámtisztviselők és a kereskedők közötti együttműködés javítása. A Bizottság ugyanekkor kezdeményezte az árutovábbításra vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát is.

8.

1999-ben elfogadták az NCTS (New Computerized Transit System, új számítógépesített árutovábbítási eljárás) projekt jogalapját. Az NCTS azzal a céllal jött létre, hogy a papíralapú közösségi árutovábbítási eljárást a vámhivatalok közötti, majd a következő fázisban a kereskedők és a vámhivatalok közötti elektronikus üzenetváltási rendszerrel váltsa fel.

9.

A csalás elleni küzdelem keretében az NCTS kettős célt tűzött maga elé:

10.

Az 1. ábra szemlélteti, hogyan zajlik le egy szabványos árutovábbítási eljárás az NCTS keretében.

11.

A számítógépesítéssel párhuzamosan a Bizottság 2001-ben előterjesztette az árutovábbítás jogalapjának reformját (7) is. A tervezett új rendelkezések céljai az alábbiak voltak:

12.

Az NCTS bevezetése több szakaszban történt. A fő szakasz (9) az Unió 15 régebbi tagállamában 2003. június 30-án zárult le, a csatlakozó országokban pedig a Bizottság további segítséget nyújtott az NCTS bevezetéséhez. A következő szakaszokban került sor a biztosítékok, majd a keresési kérések kezelésének számítógépesítésére. E szakaszok 2006 januárjában zárultak le.

13.

2005. július 1. óta a közösségi árutovábbítási nyilatkozatot főszabály szerint elektronikus úton kell benyújtani (10). A Bizottság statisztikái szerint az NCTS-ben feldolgozott árutovábbítási szállítások száma a 2004-es kb. 5,5 millióról 2005-ben több mint 7,5 millióra növekedett.

14.

A számvevőszéki ellenőrzés célja az volt, hogy megbizonyosodjék a felülvizsgált szabályozás tagállami alkalmazásának helyességéről, illetve arról, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében a Bizottság jól hangolta össze, a tagállamok pedig helyesen vezették be az új árutovábbítási eljárásokat.

15.

További cél volt az Európai Parlament, a Tanács és a Számvevőszék által javasolt intézkedések végrehajtásának értékelése is, különös tekintettel a Bizottság cselekvési tervére. Ezzel kapcsolatban az ellenőrök külön figyelemmel vizsgálták az új rendszer csalásérzékenységét, illetve e problémakör bizottsági figyelemmel kísérését.

16.

Valamennyi tagállam kérdőíveket kapott, hogy friss adatokat szolgáltasson az árutovábbításról. 2005 májusa és 2006 januárja között 11, az NCTS-ben feldolgozott összes árutovábbítási művelet közel 80 %-át lebonyolító tagállamban került sor helyszíni vizsgálatra (11).

17.

Az ellenőrzések az alábbiakra vonatkoztak:

Az ellenőrzés során összesen 620 aktát és 26 árutovábbítási nyilatkozatot vizsgáltak meg.

18.

Elemezték a Bizottság szolgálatainak szerepét is, különösen a DG TAXUD (Adó- és vámügyi főigazgatóság) összehangoló és irányító munkáját, a DG BUDG (Költségvetési főigazgatóság) árutovábbítás-ellenőrzési tevékenységét, valamint az OLAF csalásmegelőző és csalás elleni intézkedéseit.

19.

Az I melléklet mutatja be a felkeresett országokban feltárt főbb hiányosságokat.

20.

A Bizottság összehangolta az NCTS projekt tagállami megvalósítását, és jelentős erőfeszítéseket tett a segítségnyújtás és a felügyeleti eszközök biztosítása érdekében. A Bizottság kidolgozta továbbá az NCTS alapalkalmazását, az MCC-t (Minimum Common Core – minimális közös alap) is, amelynek a karbantartásáról is gondoskodik. Az MCC alkalmazást 15 tagállam használja, míg a többi tíz tagállam úgy határozott, hogy saját nemzeti alkalmazásokat fejleszt ki az árutovábbítási rendszerhez.

21.

Ezeket a feladatokat – szabályos ajánlati felhívási eljárás útján – nagyrészt kiszervezték. 2005-ben a Bizottság belső ellenőrzési szolgálata megvizsgálta és teljesen kielégítőnek találta az NCTS projekt szervezését, tervezését és irányítását. A vizsgálat bírálta azonban, hogy a Bizottság és a tagállamok nem kötöttek egymással semmilyen működési megállapodást az NCTS folyamatos hozzáférhetőségét befolyásoló válsághelyzetek kezelésére.

22.

Miután a szabályozás a közösségi vámpolitika általános céljaként jelöli meg az árutovábbítási műveletek számítógépesítését (12), a Bizottság ragaszkodott hozzá, hogy koordináló szerepet töltsön be az NCTS projektben, míg a projekt gyakorlati megvalósításának felügyeletét a tagállamok feladatának tekinti.

23.

Koordinációs tevékenységének keretében a Bizottság rendszeresen ellátogat a tagállamokba, hogy a helyszínen nyújtson technikai segítséget.

24.

A Bizottság által végrehajtott ellenőrzések és vizsgálatok ellenére is felléptek bizonyos informatikai ellenőrzési problémák.

25.

A felkeresett tagállamok közül ötben – közülük az MCC alkalmazást négy tagállamban használták – kellett jelentős kompatibilitási problémákkal szembenézni, amikor megkísérelték beépíteni az NCTS-t a nemzeti informatikai környezetükbe, például annak ellenőrzésére, hogy minden lezárt árutovábbítási műveletnek tulajdonítottak-e új vámjogi sorsot, illetve azért, hogy felhasználhassák a már meglévő kockázati profilokat. Négy tagállam végül inkább úgy döntött, hogy az NCTS maradjon különálló rendszer, és nem kötötték össze nemzeti váminformatikai rendszerükkel.

26.

A DG TAXUD felügyeli, hogy a nemzeti hatóságok egységesen alkalmazzák a közösségi vámszabályozást. A hagyományos saját forrásokra vonatkozó rendszeres ellenőrzései keretében a DG BUDG azt vizsgálja, hogy betartják-e a vonatkozó vámrendelkezéseket, és szorosan együttműködik a DG TAXUD-dal az ellenőrzések során felmerült vámpolitikai kérdésekben.

27.

2001 és 2005 között nem került sor egyetlen olyan, a hagyományos saját forrásokra vonatkozó vizsgálatra sem, amely az árutovábbításra összpontosított volna, mivel a Bizottság úgy döntött, hogy bármilyen alaposabb vizsgálatba csak az NCTS teljes körű bevezetése után kezd bele. Az NCTS fő szakaszának bevezetése 2003 júniusára azonban lezárult (lásd a 12. pontot), a jogalap reformjának főbb elemei pedig már 2001-ben életbe léptek. A DG BUDG 2006-os vizsgálati programjában az árutovábbítás központi helyet foglal el.

28.

A jogalap reformját követően (lásd a 11. pontot) a Bizottság a nemzeti hatóságokkal közösen összeállított, mind a 19 közösségi nyelven hozzáférhető „árutovábbítási kézikönyvben” (13) pontosította az árutovábbítási rendszer módszereit.

29.

Mint kiderült, a tagállamok egyelőre hiányosan alkalmazzák a felülvizsgált jogi rendelkezéseket: az ellenőrzés során megvizsgált 620 akta közül 392 esetében mutatkoztak (egyes esetekben alaki) eltérések a hatályos rendelkezésekhez képest.

30.

Amikor az árutovábbítás egyszerűsített eljárásai mellett döntenek, az uniós gazdasági szereplők általában összkezességet alkalmaznak és az engedélyezett feladó/címzett jogállásával bírnak. Azt, hogy valaki általában milyen feltételek mellett élhet ezekkel az egyszerűsítésekkel, a közösségi vámkódex végrehajtási rendelkezéseinek 373. cikke szabja meg (lásd a II mellékletet).

31.

Az összkezesség révén nagyszámú árutovábbítási műveletet lehet egyszerre lebonyolítani. Ez a referenciaösszegnek (14) is nevezett kezesség a vámok és egyéb díjak átlagösszegét jelenti, amelyet az illetékes vámhivatalnak évenként meg kell vizsgálnia.

32.

Az összkezességet alkalmazó engedélyezett feladó jogállása lehetővé teszi, hogy az áruk vám elé állítása nélkül kezdjen árutovábbítási műveletbe. Ugyanígy az engedélyezett címzett is az áruk vám elé állítása nélkül zárhatja le az árutovábbítási eljárást.

33.

Az olyan kereskedőre, aki biztosítéknyújtás alóli mentességre vagy kedvezményre kíván jogosultságot szerezni, illetve az árutovábbítási rendszer keretében érzékeny árukat kíván szállítani, szigorúbb megbízhatósági kritériumok vonatkoznak. Az 1. keretes szöveg bemutatja, milyen kritériumoknak kell megfelelnie annak, aki a szokásos árukra, illetve érzékeny árukra vonatkozó összkezességet igényel (15).

34.

A vámhatóságoknak az engedély megadása után – a referenciaösszeg éves felülvizsgálatán kívül – nem kell ellenőrzéseket végezniük. Az engedélyes azonban köteles értesíteni a vámhatóságokat minden olyan változásról, amely az engedély hatályban tartását vagy tartalmát befolyásolhatja (16).

1. keretes szöveg

Milyen kritériumoknak kell megfelelniük az összkezességet vagy biztosítéknyújtás alóli mentességet igénylőknek

35.

Hat tagállamban a vámhatóságok nem tudtak minden szükséges bizonyítékot bemutatni arra nézve, hogy ellenőrizték-e az engedély megadása előtt az engedélyezett feladói/címzetti jogállás megszerzése feltételeinek való megfelelést. E hat tagállam közül ötben az engedély megadása után a vámhatóságok nem ellenőrizték, hogy a kedvezményezett továbbra is megfelelt-e a feltételeknek.

36.

Az összkezességek alkalmazását illetően a helyzet aggodalomra adott okot: kilenc tagállamban a vámhatóságoknak nem állt rendelkezésére elegendő azt tanúsító adat, hogy a kedvezményezettek az engedély megadása idején megfeleltek a feltételeknek. Négy tagállamban a vámhatóságok a terv szerinti éves vizsgálat elvégzése helyett elfogadták a kereskedők által kiszámolt referenciaösszeget. Egy tagállamban a kereskedők továbbra is biztosítéknyújtás alóli mentességet élveztek, illetve csökkentett összegű összkezességet alkalmazhattak, annak ellenére, hogy a vámhatóságok behajtási eljárásokat kezdeményeztek ellenük.

37.

Amikor egy árutovábbítási műveletet nem zárnak le határidőn belül, a keresést az indulási országnak kell indítania annak tisztázására, hogy a művelet rendesen zárult-e le, illetve keletkezett-e vámtartozás. A közösségi vámkódex felülvizsgált végrehajtási rendelkezései jelentősen lerövidítették a főkötelezett értesítésének (20), illetve számítógépes eljárás esetén a keresés megindításának határidejét.

38.

Az új eljárásmód szerint (21) abban az esetben, ha a rendeltetési hivatal nem küldött „érkezési értesítést”, akkor rögtön azon határidő lejárta után, amelyen belül (22) az árukat a rendeltetési hivatalnak be kell mutatni, egyszerre kell értesítést küldeni a főkötelezettnek, illetve megindítani a keresési eljárást. Ennek a követelménynek egyik felkeresett tagállam sem felelt meg.

39.

A nemzeti szabályozások általában egy kéthetes türelmi időszakot engedélyeznek a keresési eljárás megindítása előtt.

40.

A felkeresett 11 tagállam közül tíz azonban nem tartotta be a saját szabályozását, és a keresést csak jóval a két hét eltelte után indította meg. Néhány tagállamban a kereskedők nem működnek együtt eléggé a vámhatóságokkal, ami késedelmes lezárásokhoz vezetett, ez pedig vámbehajtási késedelmet eredményezhetett.

41.

Az 1994-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy a főkötelezett kötelezettségeire való összpontosítással szilárdítani kell a behajtási eljárásokat, valamint javasolta egy megerősített és harmonizált szankciórendszer bevezetését.

42.

A számítógépes keresésirányítási rendszer bevezetése előtt az indulási ország az adott esetben szükséges információk beszerzésére egy kitöltendő keresőlevelet (TC 20) küldött a rendeltetési országba (23). A rendeltetési tagállam vámhatóságainak ezután késedelem nélkül meg kellett válaszolniuk ezeket a keresőleveleket (24). Az ellenőrzésbe bevont tagállamok közül kilencben a vámhatóságok vagy későn válaszolták meg a keresőleveleket, vagy nem adták meg a kért információt. Hét tagállamban a keresési eljárás több hónapos késedelemmel kezdődött meg, a továbbított információk pedig nem mindig tették teljes bizonyossággal megállapíthatóvá, hogy beszedték-e végül a vámokat. Ezek az elégtelenségek késleltették a vámok beszedését.

43.

A felkeresett tagállamok többségében úgy ítélték meg, hogy az NCTS keresésirányítási moduljának bevezetése (25) meg fogja oldani ezeket a kommunikációs problémákat. A számvevőszéki ellenőrzés ezt azonban nem tudta igazolni, mivel a modul bevezetése még csak nemrég történt.

44.

A rendben lezárt keresési eljárások révén általában rendelkezésre áll az az információ, amely a vámtartozás fennállásának megállapításához és a vámot beszedő ország meghatározásához szükséges. Kétség esetén az új szabályozás értelmében a vámtartozást legkésőbb az áruknak az árutovábbítási rendszerbe történő belépése után tíz hónappal az indulási vagy érkezési országban keletkezettnek kell tekinteni (26).

45.

A behajtási eljárásokra vonatkozó korábbi rendelkezések alkalmazása két tagállamban már eddig is okozott problémákat. A Bizottság ezek ellen a tagállamok ellen eljárást indított az Európai Közösségek Bírósága előtt, és megnyerte a pert (27).

46.

A tagállamok nem mind értelmezték és alkalmazták egyformán az új rendelkezéseket. A 11 felkeresett tagállam közül tízben ritkán tartották be a tíz hónapos határidőt, és a késedelmek gyakran jelentősnek bizonyultak. Két tagállamban a vámhatóságok kivárták a tíz hónapos időszak végét, pedig a vámtartozás megállapításának feltételei már jóval e határidő előtt is teljesültek. Az Unió tíz új tagállamának egyikében – a csatlakozás után 18 hónappal – a felkeresett vámhivatalok gyakorlatilag még egyetlen ilyen esettel kapcsolatos behajtási eljárást sem kezdeményeztek.

47.

A közösségi szabályozás nem írja elő, hogy milyen határidőn belül kell behajtási eljárást kezdeményezni az árutovábbítás rendeltetési országában. Mihelyt azonban a vámhatóságok egy le nem zárt árutovábbítási eljárásra vonatkozóan tudomást szereznek róla, hogy országukban vámtartozás keletkezett, és meg tudják határozni az adós személyét, illetve a tartozás összegét, akkor legfeljebb két héten belül könyvelésbe kell venniük az adósságot (28).

48.

A felkeresett tagállamokban ezekben az esetekben ritkán jártak el a szükséges alapossággal, ami késleltetette a saját források beszedését. Három tagállamban, habár az áruk címzettjei maguk tájékoztatták a vámhatóságokat és maguk kérték a vám beszedését, a hatóságok mégis csak több hónapos késedelemmel kezdték meg a behajtási eljárást.

49.

Amint a Számvevőszék már az 1994-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében, illetve a biztosítékokról és garanciákról szóló, 8/99. sz. különjelentésében (29) is hangsúlyozta, a tagállamok jelzése szerint a késedelmes behajtást gyakran az okozta, hogy a közösségi szabályozás nem követelte meg, hogy az áruk értéke és vámtarifaszáma mindig fel legyen tüntetve az árutovábbítási nyilatkozatokon. Két tagállamban azonban a hatóságok megkövetelték a kereskedőktől, hogy bármely árutovábbítási művelet megkezdése előtt adják meg ezeket az információkat.

50.

Mint minden utólag megállapított vámtartozás esetében, a vámkódex (30) a le nem zárt árutovábbítási műveletekkel kapcsolatos tartozások esetében is azt írja elő, hogy az adósságot attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámösszeg és az adós személye ismertté vált. Ezt a határidőt egyes, a vámkódexben előírt esetekben 14 napra lehet hosszabbítani (31).

51.

A 11 felkeresett tagállam közül tízben késedelmes, a 14 napos határidőnél is későbbi könyvelésbe vételre derült fény. E késedelmeket a keresési eljárások elégtelensége okozta. Öt tagállamban a behajtási eljárások összetettsége miatt késett a könyvelésbe vétel. Az ellenőrzés keretében megvizsgált 194 behajtási esetből 110-ben szenvedett késedelmet a könyvelésbe vétel.

52.

A saját forrásokról szóló rendeletnek megfelelően (32) a tagállamoknak részletes könyvelést kell vezetniük. Összesíteniük kell az A. számla bejegyzéseiből származó adatokat, és a vámösszeg megállapításának hónapját követő második hónap folyamán a beszedési költség levonása után a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk az összes megállapított vámot. Kivételesen, ha valamely vámot nem fizettek be, és biztosítékot sem helyeztek letétbe, vagy ha a vonatkozó biztosíték vita tárgyát képezi, a rendelkezésre bocsátás történhet azután is, hogy a szóban forgó vámot ténylegesen befizették. Amikor a tagállamok így járnak el, az érintett vámösszegeket külön számlára (a B. számlára) jegyzik be (33).

53.

A tagállamok egymástól eltérő gyakorlatot folytatnak a le nem zárt árutovábbítási műveletek kapcsán behajtandó saját források könyvelésbe vételének terén. Egy tagállamban a le nem zárt árutovábbítási műveletekkel kapcsolatos, egyedi kezességgel biztosított vámokat a B. számlára jegyezték be. Három tagállam úgy tekintette, hogy behajtási felszólítás kibocsátásakor az összkezességekkel biztosított tényleges összeg még nem ismert, és ezért egyetlen összeget sem lehet az A. számlára bejegyezni. Ezek a tagállamok az összes szóban forgó vámot a B. számlára jegyezték be, vagyis úgy jártak el, mintha egyáltalán nem lett volna biztosíték. Hasonló gyakorlatot figyeltek meg két másik tagállam vámhivatalaiban is.

54.

A Bizottság az eltérő értelmezéseket elkerülendő azt írta elő, hogy a kezességgel biztosított vámokat az A. számlára jegyezzék be, a többit pedig a B. számlára. Az összkezességeket illetően a tagállamok nem mindig követik a Bizottság értelmezését. Ezért indított a Bizottság a kezességgel biztosított vámok számbavételi módszerével kapcsolatban eljárást az Európai Közösségek Bírósága előtt.

55.

Az NCTS segít megelőzni a csalás egyes fajtáit, például a hamis bélyegzők vagy kezességi tanúsítványok használatát, és segítségével meggyorsítható a keresési eljárás a le nem zárt árutovábbítási műveletek esetében. A számítógépesítés sem akadályozhatja meg azonban, hogy a rendszerrel visszaélve téves leírásokat vagy szándékosan hamis vámárunyilatkozatokat adjanak.

56.

Az árutovábbítási rendszer reformjának hatékonyságát csak akkor lehetne az árutovábbítási műveletekkel kapcsolatos csalások csökkenésének tükrében megítélni, ha uniós szinten megbízható és egyben teljes körű adatok állnának rendelkezésre a csalásról. Az ellenőrzés azonban rámutatott, hogy az árutovábbítási műveletekkel kapcsolatos csalásokról és szabálytalanságokról uniós szinten rendelkezésre álló főbb adatforrások megbízhatósága és teljeskörűsége nincsen biztosítva.

57.

A Bizottság az NCTS alkalmazás segítségével állandóan elemzi a le nem zárt árutovábbítási szállításokat. A rendelkezésre álló adatok szerint ezek aránya 2004 (2,5 %) és 2005 (1,2 %) között a felére csökkent. Az NCTS-ben regisztrált árutovábbítási szállításoknak ez az elemzése azonban figyelmen kívül hagyja az egyetlen tagállam területén belül lezajlott szállításokat (34), amelyek pedig az NCTS-ben regisztrált árutovábbítási szállítások jelentős részét teszik ki.

58.

Az OWNRES adatbázis azokat a 10 000 EUR-t meghaladó sajátforrás-összeggel kapcsolatos csalási és szabálytalansági eseteket tartja nyilván, amelyekről a tagállamok a saját forrásokról szóló rendelet (35) értelmében értesítik a Bizottságot (DG BUDG).

59.

Habár a Bizottság igyekezett javítani az OWNRES-adatok minőségét, ezek továbbra is kívánnivalót hagynak maguk után. A Bizottság mégis kizárólag az OWNRES adatait használta fel a csalás elleni küzdelemről szóló legutóbbi éves jelentéseihez, és ezekből az adatokból – más forrásoktól eltérően – az tűnik ki, hogy 2001 (a jogalap reformjának éve) és 2005 között emelkedett az árutovábbítás terén jelentett csalási és szabálytalansági esetek száma és értéke. Ezért tanácsos volna újabb lépéseket tenni annak érdekében, hogy a különböző közösségi vámeljárásokkal kapcsolatos csalások elemzéséhez megbízható információforrás álljon rendelkezésre.

60.

Az 1992-től működő EWS rendszer vezette be az érzékeny áruk fogalmát (lásd a 11. pontot). Az EWS rendszer a gyakorlatban az NCTS-hez hasonlóan működik: az indító vámhivatal az érzékeny árukról előzetes értesítést küld a rendeltetési hivatalnak és adott esetben az átléptető hivataloknak, valamint az OLAF-nak.

61.

Az OLAF szerint a tagállamok 2004–2005-ben huszadannyi esetben küldtek értesítést rendeltetési helyére el nem ért továbbított árukról, mint 1998-nek csupán az első negyedévében.

62.

Az NCTS bevezetése után a két rendszerbe betáplálandó információk hasonlósága miatt a tagállamok úgy tekintik, hogy az NCTS egymagában is elégséges, és az EWS rendszert már nem töltik fel adatokkal. Az OLAF-nak azonban nincs hozzáférése az NCTS árutovábbítási nyilatkozataiban foglalt adatokhoz. 2006 januárjában felülvizsgálták az igazgatási megállapodásokat abból a célból, hogy 2007-től kezdve az OLAF hozzáférjen az érzékeny áruk továbbításával kapcsolatos adatokhoz.

63.

Az árucsere zavartalansága, illetve a Közösség pénzügyi érdekeinek hatékony védelme közötti helyes egyensúly megfelelő kockázatkezelést kíván meg, illetve azt, hogy az árutovábbítási műveletek ellenőrzése ezeknek a kockázatoknak az elemzésén alapuljon.

64.

A Számvevőszék megállapította, hogy az árutovábbítással kapcsolatos kockázatelemzés sok tagállamban továbbra is alacsony szintű. Csupán egyetlen országban végeztek véletlenszerű számítógépes kiválasztást, hogy némi bizonytalanságban tartsák a kereskedőket. A 11 felkeresett tagállam közül csak háromban alkalmaztak automatizált, az NCTS-be beépített és az árutovábbításhoz alkalmazott kockázati profilokon nyugvó kockázatelemzést. E három tagállam vámhatóságainak véleménye szerint az, hogy nem kötelező a vámtarifaszámok feltüntetése az árutovábbítási nyilatkozatokon, komolyan akadályozza a műveletek ellenőrzésének hatékony végzését. A Számvevőszék már a 8/99. sz. különjelentésében hangsúlyozta: a közösségi vámhatóságok ellenőrzéseit hátráltatja, hogy a rendelkezések nem írják elő az áruk jellegére és értékére vonatkozó információk feltüntetését az egységes vámokmányban.

65.

A kockázatok meghatározása és az áruk ellenőrzése továbbra is a vámtisztviselő saját belátásától függ. A felkeresett tagállamok többsége nem tekintette kiemelt fontosságúnak az árutovábbítási eljárás keretében továbbított áruk ellenőrzését, részben azért nem, mert az árutovábbítási nyilatkozatokon csak korlátozott információk vannak feltüntetve. A Számvevőszék öt tagállamban találta úgy, hogy az árutovábbítási eljárás keretében továbbított áruk fizikai ellenőrzésének aránya különösen alacsony (kb. 1 %), míg a 11 felkeresett tagállam közül hétben szinte egyetlen ellenőrzés sem érintette az engedélyezett feladókat vagy címzetteket.

66.

Az NCTS statisztikai adatokkal látja el a Bizottságot az árutovábbítási műveletek számáról és jogállásáról, valamint az érintett országokról; a finomabb elemzéshez viszont nem szolgál adatokkal az árukról és a kereskedőkről. Ehhez járul az, hogy a bizottsági szolgálatok még nem elemezték az árutovábbítással kapcsolatos csalások mechanizmusát, nem kezdtek információszerzési tevékenységbe ebben a témakörben, és nem dolgoztak ki külön kockázatelemzési eszközöket az árutovábbítási műveletekre.

67.

A Bizottság megvalósította az árutovábbítási cselekvési terv legfőbb elemeit, mindenekelőtt számítógépesítette az árutovábbítási eljárást és befejezte az árutovábbítás jogalapjának reformját (2001-es hatállyal).

68.

A közösségi árutovábbítással kapcsolatos számvevőszéki ellenőrzések igazolták, hogy az új számítógépesített árutovábbítási eljárás (NCTS) bevezetése jó minőségben történt, habár egyes technikai problémák továbbra is fennállnak. Az ellenőrzések feltárták azt is, hogy helyenként hiányos az árutovábbítással kapcsolatos rendelkezések, illetve a hagyományos saját forrásokra vonatkozó, az előbbiekhez kapcsolódó rendelkezések alkalmazása. Hiányosságok mutatkoztak az árutovábbítással kapcsolatos csalás elleni intézkedésekben is, mind közösségi, mind nemzeti szinten.

69.

A Bizottság jól hangolta össze az NCTS bevezetését a tagállamokban. Egyes tagállamokban azonban az adott informatikai környezetben nem volt lehetséges biztosítani a rendszer optimális működését (lásd a 20–25. pontot).

A Bizottság:

70.

2005 végéig a Bizottság nem végzett egyetlen kifejezetten árutovábbítási témájú ellenőrzést sem a szabályozás 2001-ben elindított reformja megvalósítási hatékonyságának értékelésére (lásd a 26–27. pontot).

71.

A tagállamok gyakran nem alkalmazták helyesen a felülvizsgált rendelkezéseket. A közösségi vámszabályozás például előírja, hogy csak a megbízható, egyes külön kritériumoknak megfelelő kereskedők jogosultak az árutovábbítás egyszerűsített eljárásainak alkalmazására. Az ellenőrzés rámutatott, hogy ezeknek a kritériumoknak a betartását nem ellenőrzik, ami sértheti a Közösség pénzügyi érdekeit (lásd a 30–36. pontot). A keresési eljárás nehézkesnek bizonyult, s amikor ilyen eljárásra került sor, a tagállamok nem alkalmazták az érvényes szabályozást, és nem jártak el a kellő gondossággal sem. Az új eljárások bevezetése az NCTS keretében még csak nemrég történt, ezért ezek hatását nem lehetett felmérni (lásd a 37–43. pontot). Végül megemlítendő, hogy a behajtási eljárásokat gyakran késve kezdték meg, így a hagyományos saját források beszedése és rendelkezésre bocsátása sem történt meg időben (lásd a 44–49. pontot).

72.

A le nem zárt árutovábbítási műveletek hagyományos saját forrásokként történő könyvelésbe vétele késedelmet szenvedett, egyrészt a számviteli eljárások heterogén alkalmazása, másrészt egyszerűen – különösen a biztosítékok kapcsán – a rendelkezések helytelen alkalmazása miatt (lásd az 50–54. pontot).

A Bizottságnak az „engedélyezett gazdasági szereplő” státusra vonatkozó rendelkezések végrehajtási szabályainak kidolgozásánál tekintettel kellene lennie a számvevőszéki ellenőrzés keretében feltárt hiányosságokra (36).A keresési eljárásokat illetően a Bizottság:

73.

Az árutovábbítási műveletekkel kapcsolatos csalásokról a Bizottság rendelkezésére álló információforrások még mindig nem olyan megbízhatóak, hogy segítségükkel mérhető lenne, mennyiben járult hozzá a jogalap reformja, illetve az NCTS projekt a csalások előfordulásának csökkentéséhez, valamint az előadódó csalásgyanús esetek elemzéséhez (lásd az 55–62. pontot).

74.

Ezért a bizottsági szolgálatok még nem elemezték az árutovábbítással kapcsolatos csalások mechanizmusát, és nem dolgoztak ki külön kockázatelemzési eszközöket. Számos tagállamban alacsony szintű – vagy nem is létezik – az árutovábbítással kapcsolatos rendszeres kockázatkezelés, és csak néhány tagállam épített be kockázati profilokat az NCTS-be. Egyes tagállamokban alacsony a továbbított áruk fizikai ellenőrzésének aránya, vagy nem is végeznek ilyen ellenőrzéseket (lásd a 63–66. pontot).

A Bizottság tegyen intézkedéseket a csalásra vonatkozó információforrások megbízhatóságának javítására, illetve kockázatkezelési stratégiák kidolgozásával jobban használja ki ezeket.A közös kockázatkezelési keretrendszer (37) megvalósítása során a Bizottság ösztönözze, hogy az árutovábbítási eljárás keretében továbbított árukon ésszerű számban hajtsanak végre fizikai ellenőrzéseket, illetve hogy dolgozzanak ki az árutovábbításra alkalmazott külön automatizált kockázati profilokat.