52006DC0342

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 30.06.2006

COM(2006) 342 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Az eltérések értékelése 4

2.1. Céljukat tekintve az energiaadó-irányelv általános rendelkezéseivel kellően lefedett eltérések 5

2.1.1. Differenciált adóztatás az 5. cikk alapján 6

2.1.2. A tömegközlekedés különös esete 6

2.1.3. Differenciált adóztatás egyes energiatermékek körében (különösen a 15. és a 16. cikk szerint) 7

2.1.4. Differenciált adóztatás a kereskedelmi/ipari, illetve üzleti felhasználások körében 7

2.2. Céljukat tekintve az irányelv általános rendelkezéseivel nem lefedett eltérések 8

2.2.1. A magánjellegű, kedvtelési célú repüléshez felhasznált üzemanyag 8

2.2.2. A magánjellegű, kedvtelési célú hajózáshoz felhasznált üzemanyag 10

2.2.3. Használt olaj 11

2.2.4. Regionális hatályú eltérések 13

2.2.5. Egyéb eltérések 13

3. Következtetések 14

BEVEZETÉS

Az energiatermékek és a villamos energia adóztatását a Közösségben az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv[1] (a továbbiakban: „energiaadó-irányelv” vagy „irányelv”) rendelkezései szabályozzák. Az irányelv meghatározza az adóköteles termékek körét, az adóköteles felhasználásokat, valamint az egyes termékek adójának mértékét annak függvényében, hogy a terméket motor hajtóanyagaként, bizonyos ipari vagy kereskedelmi célokra, illetőleg fűtésre használják-e fel. Lefektet továbbá bizonyos kötelező mentességeket az általános adóztatási szabályok alól, és számos olyan nem kötelező jellegű lehetőséget tartalmaz, amelyekkel élve a tagállamok szakpolitikai megfontolásokból csökkentett mértékű adót határozhatnak meg vagy adómentességet adhatnak.

Mindezeken túlmenően az irányelv II. és III. melléklete további 127 olyan eltérést sorol fel, amelyek felhatalmazzák a tagállamokat, hogy számos termékre és felhasználásra csökkentett mértékű adót alkalmazzanak vagy mentesítsék őket az adó alól.[2] Egyes eltérések már nem hatályosak, és 111 olyan eltérés van, amelynek hatálya 2006. december 31-én jár le.

Az energiaadó-irányelv II. mellékletében szereplő legtöbb eltérést a Tanács eredetileg az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/81/EGK tanácsi irányelv[3] (a továbbiakban: ásványiolaj-irányelv) 8. cikkének (4) bekezdése alapján engedélyezte; hatályukat a Tanács legutóbb 2001-ben hosszabbította meg,[4] és (kisebb módosításokkal) bekerültek az energiaadó-irányelvbe is azzal, hogy legtöbbjük 2006 végéig lesz alkalmazható. A Közösséghez 2004-ben csatlakozó tagállamok számára hasonló rendszert állított fel a III. melléklet.[5]

Ez a közlemény az irányelv 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével, illetőleg 18a. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban[6] elemzi a 2006 végéig hatályos eltéréseket. A közlemény készítése során a Bizottság szervezeti egységei az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően valamennyi eltérést részletesen megvizsgálták. A folyamat eredményeképpen a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az irányelv általános rendelkezései (a II. és a III. melléklet nélkül is) kellően figyelembe veszik a különös méltánylást érdemlő esetek legtöbbjét. Ettől függetlenül a tagállamok e közlemény fényében szabadon eldönthetik, hogy az új jogalapban (19. cikk) biztosított lehetőségekkel élve kérik-e az egyes eltérések meghosszabbítását.

AZ ELTÉRÉSEK ÉRTÉKELÉSE

A II. és III. mellékletben előírt, 2006 végéig hatályos eltérések négy csoportba oszthatók:[7]

1. Az irányelv tárgyi hatályán kívül eső eltérések

Ez a csoport az energiatermékek nem üzem-, tüzelő-, illetve fűtőanyag céljára való felhasználására vonatkozik – az ilyen felhasználásokat az energiaadó-irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kizárja az irányelv tárgyi hatálya alól. Az idetartozó öt eltéréssel a továbbiakban nem foglalkozunk.

2. Szükségtelenné vált eltérések

A tagállamokkal folytatott konzultációk során kiderült, hogy legalább nyolc eltérést a tagállamok már nem alkalmaznak, bár 2006 végéig jogukban állna. Ennek az az oka, hogy a kérdéses eltérések már nem elégítenek ki konkrét szakpolitikai igényeket. Az előző csoporthoz hasonlóan ezek az eltérések sem igényelnek különösebb elemzést.

3. Jelenleg alkalmazott, de céljukat tekintve az irányelv általános rendelkezéseivel kellően lefedett eltérések

Számos olyan, jelenleg eltérés hatálya alá tartozó eset van, amellyel összefüggésben a különleges adóügyi bánásmódot a tagállamok másképpen, az energiaadó-irányelv különböző cikkei alapján (de a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül) is megadhatnák. Egyes esetekben ugyanakkor az irányelvvel való teljes összhang megteremtése a kérdéses rendszerek kiigazítását igényli.

4. Céljukat tekintve az irányelv általános rendelkezéseivel nem lefedett eltérések

Ez a csoport további 35 olyan eltérést tartalmaz, amelyeket a tagállamok jelenleg is alkalmaznak, de amelyekre hatályuk lejárta után nem ad majd jogalapot az irányelv. Ezek az eltérések a következő esetekben adnak lehetőséget csökkentett adóztatásra, illetve adómentességre:

- a magánjellegű, kedvtelési célú repüléshez felhasznált üzemanyagra (10 eset);

- a magánjellegű, kedvtelési célú hajózáshoz felhasznált üzemanyagra (6 eset);

- a fűtőanyagként, közvetlenül visszanyerés után vagy újrahasznosítási eljárást követően újrafelhasznált használt olajra, ha az újrafelhasználás adóköteles (11 eset);

- bizonyos földrajzi területeken, adott szakpolitikai célok érdekében (6 eset);

- egyéb célokra (2 esetben).

A következő két alfejezetben a (3) és a (4) csoportot tekintjük át részletesebben.

Céljukat tekintve az energiaadó-irányelv általános rendelkezéseivel kellően lefedett eltérések

Az energiaadó-irányelv általános rendelkezései kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazhatók legyenek azokra a célokra, amelyeket a tagállamok a meglévő eltérések révén el kívánnak érni. E rendelkezések értelmében a tagállamok bizonyos szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, adóügyi felügyelet mellett differenciált adóztatást vezethetnek be.[8] Az irányelv ugyanakkor általában azt is előírja, hogy tiszteletben kell tartani bizonyos „minimum adómértékeket” (és ezzel hozzájárulni az ezek indokául szolgáló közösségi célokhoz).[9] Csak igen kevés esetben van mód a minimális adómérték alatti adóztatásra, illetve teljes adómentességre – főként akkor, ha ezt valós igény, különösen konkrét környezetvédelmi megfontolás indokolja.

A minimális adómértékek tiszteletben tartásának általános követelménye az energiaadó-irányelv célkitűzéseiből, konkrétan a belső piac működésének javítására és a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló célkitűzésből fakad.[10] Az irányelv valamennyi általános rendelkezését ennek fényében kell értelmezni. Így ha például egyes tagállamok nézete szerint bizonyos gazdasági vagy szociális célok differenciált adóztatást indokolnak (vö. az 5. cikk harmadik és negyedik francia bekezdésével), ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor a belső piaccal vagy a környezetvédelemmel kapcsolatos megfontolások (a minimumok ezeket fejezik ki) háttérbe szorulnak.

A következőkben áttekintjük azokat a tág lehetőségeket, amelyeket az irányelv a differenciált adóztatásra kínál, és amelyek számításba jönnek e felülvizsgálat keretében.

Differenciált adóztatás az 5. cikk alapján

Az 5. cikk értelmében a tagállamok eltérő adómértékeket alkalmazhatnak, feltéve, hogy ezek az adómértékek összeegyeztethetők a közösségi joggal (különösen a környezetvédelmi politikával), továbbá feltéve, hogy ennek során tiszteletben tartják az irányelvben előírt minimális adómértékeket. Erre többek között a következő esetekben van mód:[11]

Differenciálás a termék minősége alapján (5. cikk, első francia bekezdés)

Ezzel a rendelkezéssel arra nyílik lehetőség, hogy a tagállam az adó mértékében figyelembe vegye egy adott termék különböző kategóriáinak eltérő környezeti hatásait. A differenciálásra azonban csak a minimális adómérték felett van mód.

Differenciálás egyes felhasználások körében (5. cikk, harmadik francia bekezdés)

E rendelkezés értelmében a helyi tömegközlekedési eszközök (beleértve a taxikat is), a betegszállító járművek, valamint a fegyveres erők, a közigazgatási szervek és a fogyatékkal élők által, illetőleg a szemétszállításra használt járművek alacsonyabb adómérték alá eshetnek (a minimális mérték felett), ha ezeket a tagállamok hagyományosan, konkrét szakpolitikai célkitűzések (beleértve a szociálpolitikai célkitűzéseket is) érdekében alkalmazzák.[12]

A tömegközlekedés különös esete

Általában a tömegközlekedéssel kapcsolatban az energiaadó-irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek révén – figyelembe véve a különböző közlekedési módok egymáshoz viszonyított környezeti hatásait – elősegíthető a tömegközlekedés környezeti és társadalmi előnyeinek érvényesülése. Az 5. cikk értelmében a tagállamok (a minimális adómértékek szabta keretek között) differenciált adóztatást alkalmazhatnak a helyi tömegközlekedési eszközök (beleértve a taxikat is) által fogyasztott tüzelőanyagokra. A tagállamok teljes mértékben mentesíthetik az adó alól azokat az energiatermékeket és azt a villamos energiát, amelyet az irányelv 15. cikke (1) bekezdésének e) pontjában felsorolt közlekedési módokban (vasút, metró, villamos, trolibusz) áru- vagy személyfuvarozásra használnak fel. A 7. cikk (2) bekezdése lehetőséget ad továbbá arra, hogy a tagállamok bizonyos feltételek teljesülése esetén eltérő adómértéket alkalmazzanak a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célra felhasznált gázolajra (dízel tüzelőanyagra), ami a magáncélra használt személygépkocsikkal szemben javíthatja az autóbuszok[13] versenypozícióit.

Differenciált adóztatás egyes energiatermékek körében (különösen a 15. és a 16. cikk szerint)

Az energiaadó-irányelv több olyan további lehetőséget tartalmaz, amelyek alapján a tagállamok indokolt esetben, például környezetvédelmi megfontolásokból kedvező adóügyi bánásmódban részesíthetnek egyes termékeket (különösen a 15. és a 16. cikk alapján). A kérdéses rendelkezések gyakran feltételesek, és csak a termék adott felhasználására vonatkoznak.

Az ásványiolaj-irányelv megfelelő rendelkezéseinek tárgyi hatálya ez esetben is igencsak szűk volt, és ennek következtében a tagállamoknak a Tanács az évek során számos eltérést engedélyezett.[14]

Az ásványiolaj-irányelv értelmében a földgáz csak akkor volt adóköteles, ha motor tüzelőanyagaként használták fel. Az adó mértéke az egyenértékű motor-tüzelőanyag, tehát a cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG) adójának mértékével egyezett meg. Az ásványiolaj-irányelv értelmében ugyanakkor több tagállam is eltérést kapott a földgáz, illetve az LPG tekintetében. Ennek megfelelően az energiaadó-irányelv már általános rendelkezésként tartalmazza a 15. cikk (1) bekezdésének i) pontjában foglalt szabályt, amely szerint adóügyi felügyelet mellett „a motorhajtóanyagként felhasznált földgáz és cseppfolyósított szénhidrogén[gáz]” mentesíthető az adó alól, illetve csökkentett mértékben adóztatható. A több eltérésben is érintett, általában ugyancsak tüzelőanyagként használt metánt az energiaadó-irányelv 15. cikke (1) bekezdésének i) pontja nem említi, de – az ott előírt feltételekkel – a 16. cikk alkalmazható lehet rá. Ha az a vélemény alakul ki, hogy az irányelv nem tükrözi kellőképpen a metán kedvező környezeti tulajdonságait, akkor érdemes lehet megfontolni az irányelv kiigazítását, például a 15. cikk (1) bekezdése i) pontjának módosítása révén.

Az energiaadó-irányelv pozitív minimális (bár meglehetősen alacsony) közösségi adómértékeket ír elő a földgáz valamennyi adóköteles felhasználására. Ugyanakkor a 15. cikkben számos lehetőséget kínál a fűtésre felhasznált földgáz kedvezőbb adóztatására, figyelembe véve, hogy a földgáz az előző jogi keretben nem volt adóköteles. Ugyanezek a lehetőségek más, újonnan adókötelessé vált termékekre, például a villamos energiára, a szénre és a szilárd tüzelőanyagokra is rendelkezésre állnak. Ezeknek a rendelkezéseknek az a célja, hogy a tagállamok akkor alkalmazzák őket, ha nehézségeik vannak az új helyzethez való alkalmazkodásban.

Végül pedig a bioüzemanyagok és más, környezeti szempontból előnyös üzemanyagfajták, a biomassza és általában a megújuló energiaforrások tekintetében arra az esetre, ha e termékek felhasználása az irányelv értelmében adókötelesnek minősül, az irányelv 15. és 16. cikke átfogó keretet ad kedvező adóztatásukra.

Differenciált adóztatás a kereskedelmi/ipari, illetve üzleti felhasználások körében

Az ásványiolaj-irányelvtől engedélyezett eltérések közül több is arra adott lehetőséget, hogy az adóköteles termékek ipari vagy általában az üzleti vállalkozások által történő felhasználása kedvezőbb mértékű adó hatálya alá essen, illetőleg adómentes legyen. Az energiaadó-irányelv ezt a kérdést részletesen rendezi, és számos rendelkezést tartalmaz annak érdekében, hogy a tagállamok az üzleti vállalkozásokat szükség esetén (például ha versenyképességük szempontjából szükséges) kedvezőbb adóügyi bánásmódban részesíthessék.

Például a fűtési célú felhasználás körében az 5. cikk lehetővé teszi, hogy a tagállamok differenciált adómértéket alkalmazzanak az energiatermékek és a villamos energia üzleti és nem üzleti felhasználása tekintetében, és az üzleti felhasználásra alacsonyabb minimális mértéket határoz meg. A motorok tüzelőanyagaként történő felhasználás körében a 7. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a motorhajtóanyagként használt kereskedelmi gázolaj differenciált adóztatását. A 8. cikk jelentősen alacsonyabb adómértéket ír elő egyes mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari célokra felhasznált motor-tüzelőanyagok adóztatására. A 17. cikk ezen túlmenően engedélyezi a tagállamok számára, hogy bizonyos célokra történő felhasználás és bizonyos feltételek megléte esetén az energiatermékeket és a villamos energiát teljesen vagy részben mentesítsék a jövedéki adó alól vagy csökkentett jövedéki adót alkalmazzanak rájuk. Az energiatermékek néhány igen szűk körű, speciális ipari felhasználására az irányelv 21. cikkében (elsősorban a (3) bekezdésben) előírt különös rendelkezéseket kell alkalmazni.

Végezetül emlékeztetünk arra, hogy az energiatermékek és a villamos energia nem üzem-, tüzelő-, illetve fűtőanyagként való felhasználása, mint például az ipari feldolgozás a 2. cikk (4) bekezdése értelmében kifejezetten az irányelv tárgyi hatályán kívül esik.

Céljukat tekintve az irányelv általános rendelkezéseivel nem lefedett eltérések

A II. és a III. mellékletben előírt eltérések egy része olyan célokat szolgál, amelyekre az irányelv általános rendelkezései nem terjednek ki, mert olyan célokról van szó, amelyek egyes tagállamok egyedi szakpolitikai törekvéseihez kapcsolódnak. A Bizottság mindig is elfogadta, hogy a tagállamok bizonyos igényei nem elégíthetők ki mindenkor teljes mértékben a harmonizált közösségi jogi keretszabályozásban, és ezért olyan eltérések biztosítására lehet szükség, amelyek révén az érintett tagállamok fokozatosan érvényesíthetik a közösségi jogot.

Ezért tartalmazza az energiaadó-irányelv a 19. cikket, amely nagyjából megfelel az ásványiolaj-irányelv 8. cikke (4) bekezdésének, bár alkalmazási feltételei szigorúbbak. A tagállamoknak a Tanács engedélyezheti, hogy konkrét szakpolitikai megfontolásokból további adómentességeket adjanak vagy csökkentett mértékű adót alkalmazzanak. Ezeket a rendszereket azonban előbb vizsgálatnak kell alávetni azért, hogy ezáltal biztosítható legyen a közösségi szakpolitikákkal való összhang; ennek során figyelembe kell venni többek között a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny szempontjait, valamint a közösségi egészségügyi, környezetvédelmi, energiaügyi és közlekedési politikát.

Mindezek fényében a következőkben elemezzük a szóban forgó eltéréseket.

A magánjellegű, kedvtelési célú repüléshez felhasznált üzemanyag

Az energiaadó-irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a tagállamok kötelesek mentesíteni az adózás alól a magánjellegű, kedvtelési célú repülés kivételével a légi közlekedés által üzemanyagként felhasznált energiatermékeket.[15] Ez a rendelkezés eredetileg 1993-ban, az ásványiolaj-irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjaként lépett hatályba. A magánjellegű, kedvtelési célú repülésre tehát nem vonatkozott az üzletszerű repülésre előírt kötelező adómentesség, és az irányelvek lehetőséget sem adtak a kedvezőbb adóügyi bánásmódra. Konkrét szakpolitikai megfontolások alapján mindösszesen tíz tagállam kapott engedélyt arra, hogy eltérjen ezektől a szabályoktól.

Közösségi politikai megfontolások

A közösségi közlekedési, környezetvédelmi és adóügyi politika összhangjának fokozása érdekében a Bizottság már 1996-ban javasolta[16] ezen eltérések eltörlését. Ezt követően a Bizottság 2000-ben javasolta a szóban forgó eltérések közül kilenc fokozatos megszüntetését azzal, hogy kimondta,[17] hogy a kérdéses eltéréseket az energiaadó-irányelv várható hatálybalépéséig, de legkésőbb 2002. december 31-ig kívánatos hatályon kívül helyezni. A Bizottság nem lát okot arra, hogy ebben a kérdésben módosítson álláspontján. Ezek az eltérések a belső piac torzulásaihoz vezetnek, nem megfelelően tükrözik a közlekedés externális költségeit, és ellentmondanakazoknak a döntéseknek, amelyeket a Tanács az irányelv elfogadásakor hozott.

A tagállamok érvei

Egyes tagállamok azzal érvelnek, hogy ezen eltérések megszüntetése a következő negatív következményekkel járna:

- az ágazatra túlzott terheket róna az előírásoknak való megfelelés (új infrastruktúrát kellene kiépíteni az adóköteles és az adómentes üzemanyagok elkülönített árusításához);

- túlzott adminisztrációs költségek lépnének fel;

- félő, hogy megjelenne a tankolási célú turizmus;

- negatív következmények jelentkeznének a magánjellegű, kedvtelési célú repülés ágazatában.

A Bizottság úgy véli, hogy ezek a félelmek általában véve nem megalapozottak. A magánjellegű, kedvtelési célú repüléshez felhasznált üzemanyag elvben 1993 óta adóköteles. A tagállamoknak elegendő idejük volt felkészülni a közösségi jog követelményeinek alkalmazására. Az adóztatás bevezetése gyakorlati szempontból nem jelenthet különösebb problémát, hiszen a kisméretű, könnyű repülőgépek másféle üzemanyagot használnak, mint az utasszállításra és az üzletszerű repülésre használt gépek.

A Bizottság elismeri, hogy az újfajta adószabályokra történő áttérés miatt adminisztratív többletterhek jelentkezhetnek, és a megfeleléssel összefüggésben többletköltségek léphetnek fel. Ha azonban elfogadnánk ezt az érvelést, akkor az azt jelentené, hogy az eltéréseket sohasem lehetne megszüntetni, ami ellentmondana annak az általános politikai elvnek, hogy eltéréseket csak korlátozott időszakra szabad engedélyezni, mert arra szolgálnak, hogy segítsenek az új jogszabályok bevezetése kapcsán előálló nehézségek leküzdésében.

Az úgynevezett tankolási célú turizmussal (vagyis hogy a polgárok a határokon túlra járnak majd tankolni, ha ott alacsonyabbak az üzemanyagárak) kapcsolatos érvelés a Bizottság nézete szerint ugyancsak alaptalan. Ha a tankolási célú turizmus tényleg problémát jelent ezen a területen, akkor a jelenleg hatályos eltérések (amelyek a 25 tagállamból csak 10-re terjednek ki) inkább rontanak, semmint javítanak a helyzeten.

Úgy tűnik, a kérdéses tevékenységet a továbbiakban nem célszerű kedvezőbb bánásmódban részesíteni, mint a többi hasonló (közlekedési és kedvtelési célú) tevékenységeket, és nem célszerű fenntartani azt a helyzetet, hogy negatív külső hatásaik visszafogottabban jelennek meg adóztatásukban.

A magánjellegű, kedvtelési célú hajózáshoz felhasznált üzemanyag

Az energiaadó-irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja (amely megegyezik az ásványiolaj-irányelv 8. cikke (1) bekezdésének c) pontjával) szerint a tagállamok kötelesek mentesíteni az adózás alól azokat az energiatermékeket, amelyeket a magánjellegű, kedvtelési célú vízi járművek kivételével a Közösség felségvizein belüli hajózás (valamint halászat) céljaira szolgáló üzemanyagként történő felhasználásra értékesítenek.[18] A hagyománynak megfelelően a tagállamok ezt a mentesítést a belvízi hajózásra is kiterjeszthetik. A magánjellegű, kedvtelési célú vízi járművek azonban kifejezetten kívül esnek mindkét rendelkezés alkalmazási körén.

A II. és a III. melléklet összesen 6 olyan eltérést tartalmaz, amelyek engedélyezik a tagállamok számára, hogy konkrét szakpolitikai megfontolásokból csökkentett mértékű adót határozzanak meg vagy adómentességet adjanak a magánjellegű, kedvtelési célú hajózáshoz felhasznált üzemanyagokra. A Bizottság az eltérésekkel kapcsolatos 2000. évi felülvizsgálatban javasolta öt ilyen eltérés fokozatos megszüntetését.

Közösségi politikai megfontolások

A fentiekben a magánjellegű, kedvtelési célú repüléssel kapcsolatban tett megfontolások a magánjellegű, kedvtelési célú hajózásra is értelemszerűen érvényesek. Ennek megfelelően nem célszerű megújítani a kérdéses tevékenység során felhasznált üzemanyag adóztatása kapcsán a többi hasonló (közlekedési és kedvtelési célú) tevékenységek adóztatásához képest adott kedvezményeket.

A tagállamok érvei

Egyes tagállamok azzal érvelnek, hogy ezen eltérések megszűnése a következő negatív következményekkel járna:

- az ágazatra túlzott terheket róna az előírásoknak való megfelelés (új infrastruktúrát kellene kiépíteni az adóköteles és az adómentes üzemanyagok elkülönített árusításához, továbbá bizonyos hajótípusok esetében nehézséget jelent, hogy az üzemanyagot fűtésre és a jármű meghajtására egyaránt felhasználhatják, márpedig előfordulhat, hogy a fűtésre felhasznált üzemanyagra alacsonyabb jövedéki adót kellene alkalmazni);

- túlzott adminisztrációs költségek lépnének fel;

- lehetőség volna a visszaélésekre (különösen ha az üzemanyag fűtésre és a jármű meghajtására egyaránt felhasználható);

- félő, hogy megjelenne a tankolási célú turizmus;

- negatív következmények jelentkeznének a magánjellegű, kedvtelési célú hajózás ágazatában.

A Bizottság úgy véli, hogy ezek a félelmek általában véve ebben az esetben sem megalapozottak. A kedvezményezett tagállamok legtöbbjének elegendő idő állt rendelkezésére, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, hiszen a magáncélú hajók üzemanyagai elvben 1993 óta adókötelesek, és az eltérések megszüntetését a Bizottság már 2000-ben kezdeményezte. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a kedvtelési célú és az üzletszerű hajózásra használt vízi járművek tankolási létesítményei nagyon gyakran elkülönülnek egymástól (például az előbbiekéi a jachtkikötőkben, az utóbbiakéi a kereskedelmi kikötőkben vannak).

A Bizottság ez esetben is elfogadja, hogy az újfajta adószabályokra történő áttérés miatt adminisztratív többletterhek jelentkezhetnek, és a megfeleléssel összefüggésben többletköltségek léphetnek fel. Ugyanakkor a repülőgépekkel kapcsolatban tett fenti megállapítások a most vizsgált esetben is igazak.

Fennállhat a visszaélések kockázata is, vagyis hogy egyazon hajóban ugyanazt az üzemanyagot kétféle célra is felhasználják (különösen így lehet ez a belvízi hajókon). Érvelhetünk azonban úgy, hogy hasonló visszaélések kockázata más ágazatokban (például a mezőgazdasági gazdálkodóknál) is fennáll, ahol ugyanazt az energiaterméket ugyanaz a személy többféleképpen, eltérő mértékű jövedéki adó hatálya alá tartozó célra is felhasználhatja. Mindettől függetlenül az efféle eltéréssel nem érintett tagállamokban szerzett tapasztalatok segíthetnek e nehézségek leküzdésében.

Ami a tankolási célú turizmussal kapcsolatos érvet illeti, rá kell mutatni, hogy az eltérést jelen pillanatban csak hat tagállam alkalmazza. A belső piac szempontjából ha vannak piactorzulások, azok legvalószínűbb oka maguknak az eltéréseknek a megléte, nem pedig megszűnésük. Végül pedig: bár az eltérések hatályának lejárta valóban eredményezhet áremelkedést, ez szükségszerű következménye annak, hogy a szóban forgó tevékenység feltételei hasonlókká válnak más, analógnak tekinthető tevékenységek feltételeihez (vö. a fent említett közösségi politikai megfontolásokkal, valamint a fenti 2.2.1. pont ide vonatkozó megállapításaival).

Használt olaj

A használt olaj többnyire a járművek és a motorok elhasznált kenőanyagait, valamint a hidraulikus szerkezetekben alkalmazott elhasznált olajat jelenti, és természeténél fogva veszélyes anyagnak minősül. Ezért összegyűjtését és kezelését a lehető legkíméletesebb módon kell végezni;[19] két alapvető hasznosítási módja az energiaforrásként, illetve az alapanyagként való felhasználás. Az első kategóriában a használt olaj adózási szempontból azonos elbírálás alá esik minden más ásványi olajjal, így 1993 óta a jövedéki adóra vonatkozó közösségi keretszabályozás hatálya alá tartozik.

Az elmúlt időszakban azonban konkrét szakpolitikai megfontolások alapján összesen 11 tagállam engedélyt kapott a szabályoktól való eltérésre azzal, hogy a fűtőanyagként közvetlenül vagy újrahasznosítási eljárást követően újrafelhasznált használt olaj mentesíthető a jövedéki alól, ha ez az újrafelhasználás egyébként adóköteles lenne.

Közösségi politikai megfontolások

Az energiaadó-irányelvnek az az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a különböző, egymással versengő energiatermékeknek egyenlő bánásmódot biztosítson annak érdekében, hogy a belső piacon ne lépjenek fel torzulások. Az energiatermékek egyes csoportjai csak akkor részesíthetők kedvezőbb adóügyi bánásmódban, ha azt például környezetvédelmi megfontolás indokolja. A használt olajak esetében azonban mai tudásunk szerint ilyen megfontolás nem tehető. A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiáról szóló, 2005. decemberében elfogadott közleményében[20] a Bizottság annak a nézetének adott hangot, hogy elsődleges célkitűzésnek a használt olajak teljes körű összegyűjtését és ellenőrzött létesítményekben történő kezelését kell tekinteni, és tiszteletben kell tartani a közösségi jogban előírt kibocsátási határértékeket. A stratégia egyenlő versenyfeltételeket kíván teremteni az összegyűjtött nyersanyag különböző felhasználási lehetőségei számára, figyelembe véve az egyes felhasználások környezeti hatásait; előnyben részesíti a különböző, a piac igényeit leginkább kielégítő és az innovációra támogatólag ható kezelési technológiák közötti versenyt.

A használt olaj kedvezőbb adóügyi elbírálása tehát nem állna összhangban a közösségi adóügyi és környezetvédelmi politikával, mert a használt olajnak előnyt biztosítana más, vele közvetlenül versengő energiatermékekkel szemben, ugyanakkor pedig a használt olaj egyik általános hasznosítási módját előnyben részesítené a másikkal szemben.

A tagállamok érvei

Az érintett tagállamokkal folytatott konzultációból úgy tűnik, hogy a szóban forgó államok szerint alapos környezetvédelmi, gazdasági és szociális okok indokolják az adómentességet (bár ennek okát nem részletezik túlságosan), különösen azért, mert:

- az akár közvetlenül, akár újrafeldolgozást követően fűtőanyagként felhasznált használt olaj adómentessége elősegíti a használt olaj összegyűjtését;

- nem keletkezik elég használt olaj ahhoz, hogy az összegyűjtés és az újrahasznosítás gazdaságilag életképes tevékenység legyen, ezért az égetési célú felhasználás adómentessége legalább azt biztosítja, hogy a használt olaj ne a közönséges hulladékok közé kerüljön.

A Bizottság úgy véli , hogy ezek a megfontolások ez esetben sem indokolják, hogy az adóztatás révén a nyersanyag egyik lehetséges felhasználási módja előnybe kerüljön a másikkal szemben. Az évek során összegyűjtött adatok nem mutatják, hogy összefüggés lenne az adómentesség és az összegyűjtés százalékos aránya között, azt viszont kifejezetten mutatják, hogy a két hasznosítási forma közül az adómentesség kedvez az egyiknek.[21]

Hangsúlyozandó, hogy a használt olajakat mindig össze kell gyűjteni, majd ezt követően mindig ellenőrzött létesítményekben kell kezelni. Az összegyűjtést közvetlenül ösztönző intézkedésekkel (például közvetlen támogatással, népszerűsítési kampánnyal) ezt a célt talán hatékonyabban el lehetne érni. Az pedig, hogy a használt olaj ára egyre növekszik, arra látszik utalni, hogy elegendő piaci kereslet van iránta, és hogy az olajárak növekedésével a használt olaj egyre vonzóbb lehetőséget jelent más energiatermékek kiváltására. Végül pedig arra is rá kell mutatni, hogy a használt olaj fűtőanyagként való legtöbb felhasználási módja (cement- és mészégető kemencék, acélművek, kőfejtés) kívül esik az energiaadó-irányelv tárgyi hatályán.

Regionális hatályú eltérések

A múltban néhány tagállam bizonyos szakpolitikai célok érdekében, bizonyos földrajzi területeken vagy régiókban csökkentett mértékű adókat alkalmazhatott, illetve adómentességet adhatott vagy a kérdéses területek gazdasági fejlesztésével összefüggésben, vagy földrajzi jellegzetességeik (éghajlatuk, fekvésük) miatt. Egyes regionális rendszerek létrehozásának pedig az volt a célja, hogy elejét vegye az úgynevezett tankolási célú turizmusnak.

A Bizottság úgy véli, hogy ezekkel az eltérésekkel összefüggésben két fő probléma merül fel.

Egyrészt előfordulhat, hogy a kérdés teljes körű (és talán hatékonyabb) megoldására, vagyis bizonyos területek hátrányos helyzetének ellensúlyozására adott esetben más eszközök is kínálkoznak, olyanok, amelyek nincsenek kihatással az energiatermékek és a villamos energia jövedéki adójának összehangolásával járó előnyökre. Példaként a kohéziós politika eszköztára említhető.

Másrészt figyelembe kell venni a torzulásmentes belső piaci verseny érdekét. A minimális adómértékek elve ezt az érdeket szolgálja; ha szükséges, a minimális adómértékek kiigazíthatók.

Mindent összevetve, a kérdés alapos elemzése alapján úgy tűnik, hogy a szóban forgó eltéréseket nem célszerű megújítani.

Egyéb eltérések

Alig néhány esetben az eltérések az irányelv egyik rendelkezése alá sem tartoznak. Olyan eltérésekről van szó, amelyek csökkentett mértékű adó alkalmazását engedélyezik a különleges berendezésekkel ellátott benzinkutakon árusított benzinre. A Bizottság úgy véli, hogy ezen eltérések megadásának eredeti okai ma már nem tűnnek alaposnak. Bár az intézkedés alkalmasnak bizonyulhatott arra, hogy az első bevezetéskor bátorítsa az ilyen berendezések alkalmazását, logikus, hogy az eltéréseket meg kell szüntetni.

Hasonló megfontolások tehetők egy másik, ebbe a csoportba tartozó eltérésre: a szén, a koksz és a lignit adómentességére, amelynek hatálya 2007. január 1-jén jár le. Ki kell emelni, hogy az energiaadó-irányelv elfogadása mögött elsősorban az az alapelv húzódott meg, hogy a jogalkotó a közösségi jogszabályok tárgyi hatályát az ásványi olajokról kiterjessze a többi versengő termékre, például a földgázra, a villamos energiára és a szilárd tüzelőanyagokra is. Mint a fenti 2.1.3. és 2.1.4. pontban láttuk, az irányelv ennek ellenére több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek alapján a tagállamok kedvezőbb adóügyi elbírálásban részesíthetik az újonnan adóköteles termékeket mind a háztartások, mind a vállalatok körében, és ezek a rendelkezések a Tanács előzetes jóváhagyása nélkül alkalmazhatók.

Következtetések

Az előzőekben felvázolt értékelés alapján a Bizottság az alábbi következtetésekre jutott.

Azokban az esetekben, amikor a tagállamok az eltéréseket megalapozó célkitűzéseiket az energiaadó-irányelv általános rendelkezései alapján is elérhetik (fenti 2.1. szakasz), nem szükséges az eltéréseket meghosszabbítani, ezért semmi teendő nincs, legfeljebb néhány kisebb kiigazítást kell tenni.[22]

Azokhoz az eltérésekhez, amelyeknek céljaira az irányelv általános rendelkezései nem terjednek ki, ez a közlemény olyan háttér-információkkal szolgál, amelyek alapján a tagállamok a kérdéses eltérések hatályának lejártával összefüggésben megítélhetik helyzetüket. Ha egy tagállam úgy látja, hogy konkrét szakpolitikai megfontolásokból továbbra is igényt tart az irányelvtől való eltérésre, akkor az irányelv 19. cikke alapján kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz. Ezeket a kérelmeket a Bizottság tartalmuk alapján bírálja el, figyelembe véve különösen a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny biztosításának szükségességét, valamint a közösségi egészségügyi, környezetvédelmi, energiaügyi és közlekedési politikát (vö. az energiaadó-irányelv 19. cikkével).

A Bizottság ezúton emlékezteti továbbá a tagállamokat, hogy az állami támogatásnak is minősíthető adóügyi intézkedéseiket kötelesek előzetesen bejelenteni a Bizottságnak, amely ezeket az állami támogatásokra irányadó szabályok alapján értékeli.[23] Még általánosabb összefüggésben: az adóügyi eszközöknek összhangban kell lenniük a Szerződés valamennyi rendelkezésével.

Végezetül: a Bizottság úgy látja, hogy az eltérések legtöbbjének lejárta egyben lehetőséget is ad arra, hogy az energiatermékek adóztatására irányadó jogszabályok átláthatóbbá és következetesebbé váljanak, ami azt is jelentené, hogy az irányelv jobban tudná szolgálni a fenntartható fejlődéssel és a lisszaboni stratégiával összefüggő általános tagállami és közösségi célkitűzések megvalósulását.

[1] A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.). A legutóbb a 2004/74/EK és a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 87. o., ill. 100. o.) módosított irányelv.

[2] Megjegyzendő, hogy az irányelv hatálybalépése óta Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság külön mentességet kapott az irányelv 19. cikke alapján. Ezekkel a mentességekkel ez a felülvizsgálat nem foglalkozik.

[3] A Tanács 1992. október 19-i 92/81/EGK irányelve az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról (HL L 316., 1992.10.31.). Az irányelvet, valamint az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelvet a 2003/96/EK tanácsi irányelv 2003. december 31-ével hatályon kívül helyezte.

[4] A Tanács 2001. március 12-i 2001/224/EK határozata bizonyos különös célokra használt ásványolajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeiről és a jövedéki adó alóli mentességeiről (HL L 84., 2001.3.23., 23. o.).

[5] A Tanács 2004. április 29-i 2004/74/EK irányelve a 2003/96/EK irányelvnek az energiatermékek és a villamos energia vonatkozásában egyes tagállamok részére az ideiglenes adómentesség vagy kedvezményes adómérték alkalmazásának lehetősége tekintetében történő módosításáról. Két új tagállamnak maga a csatlakozási szerződés adott eltérést egyéves átmeneti időszakra (ezekkel az esetekkel ez a felülvizsgálat nem foglalkozik).

[6] A 18. cikk (1) bekezdésének, illetőleg a 18a. cikk (1) bekezdésének megfogalmazását a 2001/224/EK tanácsi határozat ihlette. E határozat 1. cikkének (2) bekezdését az ásványiolaj-irányelv fényében kell értelmezni, amely csak korlátozott számú, nem kötelező jellegű mentességről és csökkentési lehetőségről rendelkezett. Így számos esetben, különösen a környezetvédelem terén a tagállamoknak csak egyedi eltérések révén volt módjuk elősegíteni szakpolitikai céljaik megvalósítását. Ez a helyzet az energiaadó-irányelv elfogadásával megváltozott, mert ez az irányelv maga több szakpolitikai megfontolással összefüggésben széles körben lehetővé teszi mentesség vagy adómérték-csökkentés engedélyezését.

[7] Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban az irányelv II. és III. mellékletében szabályozott eseteket „eltéréseknek” nevezzük, annak ellenére is, hogy egyikük-másikuk (különösen a (3) csoportban) valójában nem jelent „eltérést” az irányelvben felállított általános rendszertől.

[8] Számos korábban megadott eltérés bekerült magába az energiaadó-irányelvbe, így ezekkel a tagállamok adóügyi felügyelet mellett, adóügyi szempontból külön előzetes tanácsi jóváhagyás nélkül (de az állami támogatásokra irányadó közösségi szabályokkal összhangban) élhetnek.

[9] Ez jelenthet egyrészt közösségi szinten rögzített minimális adómértéket, másrészt bizonyos esetekben (vö. például az irányelv 5. cikkével) magában az irányelvben előírt minimális adómértéket, ami azt is magában foglalja, ha a közösségi minimális mérték fokozatos elérése érdekében a tagállamok átmeneti könnyítést kaptak.

[10] Az irányelv (a hatodik preambulumbekezdés) kifejezetten utal a Szerződés 6. cikkére. E rendelkezés értelmében a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni a közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába.

[11] További eseteket a 2.1.4. szakaszban tekintünk át.

[12] Ez akkor is érvényes, ha a költségvetési szervek által fizetett jövedéki adó mértéke nem befolyásolja az állami költségvetést.

[13] Az irányelv alkalmazásában autóbusznak minősül minden, akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban személyszállításra használt, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv [HL L 42., 1970.2.23., 1. o.; a legutóbb a 2005/64/EK irányelvvel (HL L 310., 2005.11.25., 10. o.) módosított irányelv] szerinti M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjármű.

[14] Amelyek lehetővé tették a tagállamok számára például azt, hogy az LPG-t, a metánt, a földgázt, illetve a bioüzemanyagokat preferenciális adóügyi bánásmódban részesítsék.

[15] Az irányelv alkalmazásában magánjellegű, kedvtelési célú repülés: „egy légi jármű használata tulajdonosa, illetve azon természetes vagy jogi személy által, aki használatát akár bérlet, akár más egyéb módon élvezi, amely használat nem szolgálja kereskedelmi célú és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját, illetve hatóságok céljait”.

[16] COM(1996) 549, 1996. november 14.

[17] COM(2000) 678, 2000. november 15.

[18] Az irányelv alkalmazásában magánjellegű, kedvtelési célú vízi jármű: „olyan vízi jármű, amelyet tulajdonosa, illetve azon természetes vagy jogi személy, aki használatát akár bérlet, akár más egyéb módon élvezi, nem használja kereskedelmi célra és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának céljára, illetve hatóságok céljaira”.

[19] A használt olajra vonatkozó közösségi politika már az 1970-es évek óta létezik, és célja a használt olaj káros környezeti hatásainak megelőzése.

[20] COM(2005) 666, 2005. december 21.

[21] Részletesebben lásd például a hulladékokra vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtásáról szóló rendszeres jelentéseket [COM(1999) 752, 2000. január 10.; COM(2003) 250, 2003. július 11.]. A következő ilyen jelentés még idén megjelenik.

[22] Vö. a fenti 2.1.3. ponttal.

[23] Lásd különösen az irányelv (32) preambulumbekezdését.