E

=

az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e i

=

e i elastic + e i rigid – e ex-use: a bemeneti anyagok készletéből származó kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e i elastic = a rugalmas mennyiségű bemeneti anyagokból származó kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e i rigid = a fix mennyiségű bemeneti anyagokból származó kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e ex-use = a bemeneti anyagok meglévő felhasználásából vagy sorsából származó kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e p

=

a feldolgozás során keletkező kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e td

=

a szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e u

=

az üzemanyag végfelhasználása céljából történő égetése során keletkező kibocsátások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e ccs

=

a szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő kibocsátásmegtakarítások (gCO2eq / MJ üzemanyag);

e ccu

=

hosszú élettartamú termékekben leválasztott és vegyileg tartósan kötött formában található szén-dioxidból eredő nettó kibocsátásmegtakarítások (gCO2eq / MJ).

—

a folyamat azon része, amely a bemeneti anyagként használt hagyományos fosszilis tüzelőanyagon, valamint a bioüzemanyagokon, a folyékony bio-energiahordozókon és a biomasszából előállított üzemanyagokon alapul, továbbá

—

a folyamat azon része, amely alacsony kibocsátású üzemanyagokon és nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokon alapul, feltételezve, hogy a folyamat többi része egyébként azonos.

E

=

az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás;

E F

=

a fosszilisüzemanyag-komparátor alkalmazásából eredő összes kibocsátás.

a)

az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékek hozzárendelését az e melléklet C. részében meghatározott éves átlagok alapján kell végezni;

b)

az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékek hozzárendelését a villamosenergia-mixnek az ajánlattételi övezetben az alacsony kibocsátású üzemanyagok előállítása idején érvényes óránkénti átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátási értéke alapján kell végezni, a szállításirendszer-üzemeltetők által azon ajánlattételi övezet másnapi piacára vonatkozóan előre jelzettek szerint, ahol az alacsony kibocsátású üzemanyagot két órával a másnapi piac kapuzárási időpontja előtt állítják elő. E célból – amennyiben rendelkezésre áll – harmonizált módszertant kell alkalmazni. A harmonizált módszertan létrehozásáig a módszertant az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia;

c)

az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékek hozzárendelését azon létesítmény teljes kihasználási időtartamának óraszámától függően kell végezni, amelyben az alacsony kibocsátású üzemanyagokat előállították. Amennyiben a teljes kihasználási időtartam nem haladja meg azon órák számát, amelyek vonatkozásában a megújuló villamos energiát előállító létesítmények vagy az atomerőművek azon megelőző naptári évben megállapították a villamos energia határárát, amelyre vonatkozóan megbízható adatok állnak rendelkezésre, az alacsony kibocsátású üzemanyagok előállítási folyamatában használt hálózati villamos energiához nulla g CO2eq/MJ üvegházhatásúgáz-kibocsátási értéket kell rendelni; a teljes kihasználási időtartam óraszámának túllépése esetén az alacsony kibocsátású üzemanyagok előállítási folyamatában felhasznált hálózati villamos energiához 183 g CO2eq/MJ üvegházhatásúgáz-kibocsátási értéket kell hozzárendelni;

d)

az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékeket óránkénti átlagként kell kiszámítani a marginális technológia üvegházhatásúgáz-kibocsátási értéke alapján, amely meghatározza a villamos energia elszámoló árát egy adott piaci időegységben az alacsony kibocsátású üzemanyagoknak az ajánlattételi övezetben történő előállítása idején. Ez a lehetőség csak akkor alkalmazható, ha ezt az értéket a nemzeti átvitelirendszer-üzemeltető nyilvánosan hozzáférhetővé tette.

a)

Ennek értéke a bemeneti anyagok előállításához és szállításához kapcsolódó metánkibocsátás-intenzitás összege.

b)

A fosszilis alapú, rugalmas mennyiségű bemeneti anyagok előállításának metánkibocsátás-intenzitását az Unióban előállított bemeneti anyagok esetében az uniós termelők által az (EU) 2024/1787 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 12. cikkével összhangban bejelentett metánkibocsátás, az Unióba importált vagy az Unión kívül alacsony kibocsátású üzemanyagok előállításához felhasznált bemeneti anyagok esetében pedig az importőrök által az (EU) 2024/1787 rendelet 28. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésével összhangban bejelentett metánkibocsátási információk alapján kell kiszámítani (9).

c)

A fosszilis alapú, rugalmas mennyiségű bemeneti anyagok szállításának metánkibocsátás-intenzitását az Unióban előállított bemeneti anyagok esetében az uniós termelők és az eszközüzemeltetők által az (EU) 2024/1787 rendelet 12. cikkével összhangban bejelentett metánkibocsátás, az Unióba importált vagy az Unión kívül alacsony kibocsátású üzemanyagokhoz használt bemeneti anyagok esetében pedig az (EU) 2024/1787 rendelet 30. cikke (2) bekezdése d) pontjának ii. alpontja szerint a harmadik országokból származó nyersolaj, földgáz és szén szállításához kapcsolódó metánkibocsátásnak a metánkibocsátási átláthatósági adatbázisban közzétett becsült értékei alapján kell kiszámítani, kiegészítve az eszközüzemeltetők által az (EU) 2024/1787 rendelet 12. cikkével összhangban és az importőrök által az (EU) 2024/1787 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésével, 28. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésével, valamint IX. mellékletével összhangban bejelentett releváns metánkibocsátási információkkal.

a)

A fix mennyiségű bemeneti anyagok készletéhez rendelt kibocsátásokat úgy kell meghatározni, hogy a villamos energia, a hő vagy egyéb termékek termelésének kiesését megszorozzuk a megfelelő kibocsátási tényezővel. Villamosenergia-termelés kiesése esetén a figyelembe veendő kibocsátási tényezők azon ország hálózati villamosenergia-termelésén alapulnak, ahol az 5. vagy a 6. pontban meghatározott módszerrel megállapított termeléskiesés bekövetkezett (11). Az eltérített felhasználású anyagok esetében a helyettesítő anyaghoz rendelendő kibocsátást ugyanúgy kell kiszámítani, mint a bemeneti anyagok esetében. Az alacsony kibocsátású üzemanyagok előállításának megkezdését követő első 20 évben a villamosenergia-, a hő- és az anyagtermelés kiesését azon villamos energia és hő átlagos mennyisége alapján kell meghatározni, amelyet az alacsony kibocsátású üzemanyagok előállításának megkezdését megelőző 3 évben a fix mennyiségű bemeneti anyagokból előállítottak. 20 év termelés után a villamos energia, a hő vagy az egyéb termékek termelésének kiesését az ún. BAT-következtetésekben (BAT mint elérhető legjobb technológia) feltételezett energiahatékonysági minimumkövetelmények alapján kell meghatározni. Amennyiben a folyamattal kapcsolatban nem áll rendelkezésre BAT-következtetés, a termeléskiesést egy, a lehető legkorszerűbb technológiát alkalmazó, összehasonlítható eljárás alapján végzett becsléssel kell megállapítani.

b)

Az olyan fix mennyiségű bemeneti anyagok esetében, amelyek ipari folyamatok közbenső anyagáramai, mint például a kokszolókemence-gáz, az acélművekben keletkező kohógáz vagy az olajfinomítóból származó gáz, ha az üzemanyag-előállítás céljára történő eltérítés hatása nem mérhető közvetlenül, a bemeneti anyagok eltérítésének tulajdonítható kibocsátást az üzem működésének szimulációi alapján kell meghatározni, amelyek az az előtti és az azt követő helyzetet veszik figyelembe, hogy az üzemet átalakították. Ha az üzem átalakítása egyes termékek termelésének csökkenését eredményezte, a fix mennyiségű bemeneti anyaghoz rendelt kibocsátásoknak magukban kell foglalniuk a kiesett termelés pótlásához kapcsolódó kibocsátásokat is.

c)

Amennyiben a folyamat során új létesítményekből származó fix mennyiségű bemeneti anyagokat használnak fel, a bemeneti anyag leggazdaságosabb alternatív felhasználásától való eltérítés hatását kell figyelembe venni. Ezt követően a kibocsátásokra gyakorolt következményeket a releváns BAT-következtetésekben feltételezett energiahatékonysági minimumkövetelmények szerint kell kiszámítani. Azon ipari eljárások esetében, amelyekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre BAT-következtetés, a megtakarított kibocsátást egy, a lehető legkorszerűbb technológiát alkalmazó, összehasonlítható eljárás alapján kell kiszámítani.

a)

a CO2-t a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) I. mellékletében felsorolt tevékenységek végzésekor vagy vegyes települési hulladék égetése során választották le, és azt egy hatékony szén-dioxid-árazási rendszer keretében (upstream) már beszámították, továbbá 2036. január 1-je előtt integrálják az üzemanyag kémiai összetételébe. Ha nem villamosenergia-termelésre szánt üzemanyagok égetéséből származó szén-dioxidról van szó, az említett időpontot egy későbbi dátumra, 2041. január 1-jére kell meghosszabbítani;

b)

a CO2 leválasztása a levegőből történt;

c)

a leválasztott CO2 vagy szén-monoxid olyan bioüzemanyagokból, folyékony bio-energiahordozókból vagy biomasszából előállított üzemanyagokból származik, amelyek megfelelnek az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak;

d)

a leválasztott CO2 vagy szén-monoxid olyan nem biológiai eredetű, megújuló energiaforrásokból származó üzemanyagokból vagy alacsony kibocsátású üzemanyagokból származik, amelyek megfelelnek az (EU) 2018/2001 irányelv 29a. cikkében és e rendeletben meghatározott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak;

e)

a leválasztott CO2 geológiai CO2-forrásból származik, és a CO2 korábban természetes módon került kibocsátásra;

f)

a szén olyan alapanyagokból származik, amelyek a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok előállításához használt energiaforrásnak minősülnek.

a)

minden olyan CO2-áramot, amely elhagyja a feldolgozóüzemet, és amelyet a szén-dioxid-leválasztást végző üzemben leválasztottak, és az e ccs vagy az e ccu alatt figyelembe vettek; és

b)

minden, a társtermékek életciklusának végén a légkörbe kibocsátott fosszilis CO2-mennyiséget, az összes társtermék kémiai összetételébe beépített szén-dioxid sztöchiometrikus alapon számítva, kivéve, ha az üzemeltető bizonyítja, hogy az ilyen szén-dioxidot leválasztják és tartósan tárolják, vagy az az (EU) 2024/2620 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben felsorolt hosszú élettartamú termékekben vegyileg tartósan kötött formában található. A társtermékekben található szilárd szén – mivel az az (EU) 2024/2620 (14) felhatalmazáson alapuló rendeletben felsorolt termékekben vegyileg tartósan kötött formában található – vagy az (EU) 2024/3012 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 8. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott módszertanban meghatározott, a tartós tárolás biztosítására vonatkozó követelményekkel összhangban tárolt szilárd szén nem minősül kibocsátottnak.

a)

A hozzárendelést a társtermékeket eredményező folyamat végén kell elvégezni. A hozzárendelt kibocsátásoknak magukban kell foglalniuk mind a folyamatból származó kibocsátásokat, mind a folyamat bemeneti anyagaihoz rendelt kibocsátásokat.

b)

A hozzárendelendő kibocsátások mennyisége a következő: e i , plusz az e p , az e td és az e ccs azon részarányai, amelyek a folyamat azon lépéséig, illetve lépése során keletkeznek, amelynél a társtermékek előállítása megtörténik. Ha a folyamat bemeneti anyaga maga is egy másik folyamat társterméke, először a másik folyamat során történő hozzárendelést kell elvégezni a bemeneti anyaghoz rendelendő kibocsátások megállapítása érdekében. A meglévő felhasználásából származó kibocsátásokat (e ex-use) csak olyan társtermékekhez lehet hozzárendelni, amelyek vagy nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagoknak vagy alacsony kibocsátású üzemanyagoknak minősülnek.

c)

Ha a projekt határain belül bármely létesítmény csak a projekt egyik társtermékét kezeli, akkor az adott létesítményből származó kibocsátásokat teljes egészében az adott társtermékhez kell rendelni.

d)

Amennyiben a folyamat során meg lehet változtatni az előállított társtermékek arányát, a hozzárendelést a fizikai ok-okozati összefüggés alapján kell elvégezni oly módon, hogy meg kell határozni, hogy az egyetlen társtermék termelésének növelése milyen hatást gyakorol a folyamat kibocsátásaira, miközben a többi kimeneti termék mennyisége állandó marad.

e)

Amennyiben a termékek aránya rögzített, és a társtermékek mindegyike üzemanyag, villamos energia vagy hő, a hozzárendelést az energiatartalom alapján kell elvégezni. Ha a hozzárendelést az energiatartalom alapján végzik az üzemből elvezetett hő esetében, a hőnek csak a hasznos részét lehet figyelembe venni az (EU) 2018/2001 irányelv V. melléklete C. részének 16. pontjában meghatározottak szerint.

f)

Amennyiben a termékek aránya rögzített, és a társtermékek között van olyan, amelyiknek nincsen energiatartalma, a hozzárendelést a társtermékek gazdasági értéke alapján kell elvégezni. A figyelembe vett gazdasági érték a termékek előző 3 évi gyári értékének átlaga. Ha nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, akkor ezt az értéket becsléssel kell megállapítani: a nyersanyagárakból le kell vonni a szállítási és tárolási költségeket.

c CO2

=

a szén-dioxid-leválasztást végző üzemben leválasztott szén-dioxid (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-c

=

a szén-dioxid leválasztására, dehidratálására, kompressziójára és cseppfolyósítására irányuló műveletek összességéhez kapcsolódó kibocsátások (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-t

=

a szén-dioxidnak a leválasztó helyről a tartós tárolóhelyre csővezetéken, hajón, uszályon, vasúton vagy tehergépjárművön történő szállításából származó kibocsátások (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-i

=

a szén-dioxid tartós tárolóhelyre történő betáplálására irányuló műveletekből származó kibocsátások (gCO2eq/MJ üzemanyag).

a)

a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) vagy a harmadik országokban alkalmazandó nemzeti jog alapján engedélyezett tárolóhelyen történő tartós geológiai tárolás céljából a szén-dioxid-leválasztást végző üzemben leválasztott, egy MJ üzemanyagra vetített ÜHG-kibocsátások (e CO2-c), amelyeket nem használnak fel növelt hatékonyságú kőolaj- és gázkitermelésre. A geológiai tárolóhelyeket szabályozó alkalmazandó nemzeti jognak megfelelő nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési követelményeket kell megállapítani a szivárgások észlelése érdekében, valamint jogi kötelezettségeket kell előírni a tárolóüzemeltető számára, hogy az Unióban alkalmazandó jogi rendelkezésekkel összhangban biztosított legyen a helyreállítás. Szivárgás esetén az annak megfelelő szén-dioxid-kibocsátás nem írható jóvá az e ccs kategóriába tartozó kibocsátáscsökkentésként. Az ismétlődő szivárgást mutató geológiai tárolóhelyeket nem lehet elfogadni betáplálás (e CO2-i) céljából.

b)

Szén-dioxid-leválasztási műveletekből származó, egy MJ üzemanyagra vetített ÜHG-kibocsátások (e CO2-c). A szóban forgó kibocsátások magukban foglalják az üzemanyag-, hő- és villamosenergia-felhasználásból, valamint a leválasztáshoz alkalmazott bemeneti anyagok felhasználásából és az összes (veszteség vagy degradáció miatti) anyaghelyettesítésből származó kibocsátást. A szóban forgó kibocsátásokat az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet (17) IV. mellékletének 21. szakasza szerint kell kiszámítani.

c)

A szén-dioxidnak a leválasztási helyről csővezetéken, hajón, vasúton, tehergépjárművön vagy más tengeri úton történő szállításából származó, egy MJ üzemanyagra vetített ÜHG-kibocsátás (e CO2-t). A szén-dioxid szállításából származó ÜHG-kibocsátást a megtett távolság, a szállítási mód típusa és a rakomány alapján kell kiszámítani. Ha a betáplált szén-dioxid szállításához két vagy több különböző szállítási módot is igénybe vettek, a kibocsátást az egyes szállítási módokra vonatkozó értékek összegként kell kiszámítani. Több forrás esetében a szállításból származó kibocsátások hozzárendelését a tömegalapú hozzárendelési módszerrel kell elvégezni. Ha egy csővezeték több geológiai helyszínre szállít szén-dioxidot, vagy több célra szolgál, a szén-dioxid-szállításból származó kibocsátások hozzárendelését a tömegalapú hozzárendelési módszerrel kell elvégezni. A szén-dioxid csővezetéken történő szállításából eredő ÜHG-kibocsátást az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet IV. mellékletének 22. szakaszával összhangban kell kiszámítani.

d)

A 2009/31/EK irányelv vagy a harmadik országokban alkalmazandó nemzeti jog alapján engedélyezett tartós geológiai tárolóhelyre történő betáplálásából származó, egy MJ üzemanyagra vetített ÜHG-kibocsátás (e CO2-i). A szóban forgó kibocsátások magukban foglalják a szén-dioxid-szállításnál használt, helyhez kötött berendezésekben történő üzemanyag-égetésből származó összes kibocsátást, beleértve a villamos energiából származó kibocsátást és a szén-dioxid-szállításhoz a kapcsolódó nyomásfokozó állomások által és egyéb égetési tevékenységek során, többek között a helyszíni erőművek által használt üzemanyagokból származó kibocsátásokat is. A szóban forgó kibocsátásokat az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet IV. mellékletének 23. szakasza szerint kell kiszámítani.

c CO2

=

a szén-dioxid-leválasztást végző üzemben leválasztott szén-dioxid (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-c

=

a szén-dioxid leválasztására, dehidratálására, kompressziójára és cseppfolyósítására irányuló műveletek összességéhez kapcsolódó kibocsátások (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-t

=

a szén-dioxidnak a leválasztó helyről a hasznosítás helyére csővezetéken, hajón, uszályon, vasúton vagy tehergépjárművön történő szállításából származó kibocsátások (gCO2eq/MJ üzemanyag);

e CO2-u

=

a szén-dioxidnak az arra irányuló hasznosításából származó kibocsátások, hogy azt termékekben vegyileg tartósan kössék (gCO2eq/MJ üzemanyag).