(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2023. november 13-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország, Kína) származó titán-dioxid (a továbbiakban: TiO2) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2023. szeptember 29-én a European Titanium Dioxide Ad Hoc Coalition (a továbbiakban: ETDC vagy panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a TiO2-dal foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett európai uniós (a továbbiakban: uniós) gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság a 2024. június 6-i (EU) 2024/1617 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásba-vételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2024. június 13-án megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez elegendő mérték részletes számítását. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy három munkanapon belül észrevételeket tegyenek a számítások helytállóságára vonatkozóan.

(5)

Három felhasználó, nevezetesen a Plastika Kritis SA (a továbbiakban: Plastika Kritis), a Munksjö Paper AB (a továbbiakban: Munksjö) és a Felix Schoeller GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Felix) olyan észrevételeket tett, amelyek nem a számítások pontosságára vonatkoztak.

(6)

A Plastika Kritis, a Masterbatch White (fehér mesterkeverék) gyártója azt állította, hogy tudomása szerint nem történik dömping. Megismételték továbbá azokat a korábbi állításokat, amelyek szerint a javasolt dömpingellenes vámok katasztrofális következményekkel fognak járni az uniós mesterkeverék-ágazatra nézve.

(7)

A Plastika Kritis konkrétan azt állította, hogy az egyéb harmadik országokból származó mesterkeverékek sokkal versenyképesebbé válnak majd mind az uniós, mind az exportpiacokon, mivel továbbra is hozzá fognak férni az olcsó kínai TiO2-hoz. Emellett azzal érveltek, hogy az uniós gazdasági ágazat korlátozott kapacitása miatt az intézkedések bevezetése esetén a TiO2-ellátás nem lesz elegendő. Végezetül a vámok visszamenőleges alkalmazása esetén a felhasználók még nagyobb veszteségeket szenvednek el, mivel a Kínából történő szállítások átfutási ideje a Vörös-tengeren a kereskedelmi hajók ellen 2024 első felében elkövetett támadások miatt megnőtt.

(8)

Ezekkel az észrevételekkel e rendelet vonatkozó szakaszai foglalkoznak az uniós érdek elemzésével és a vámok visszamenőleges hatályú beszedésével összefüggésben (lásd a 7.3.2. és 8.3. szakaszt).

(9)

A Munksjö és a Felix dekorpapírgyártók észrevételeket nyújtottak be, és nem értettek egyet a Bizottság azon döntésével, hogy nem ad mentességet a meghatározott célra történő felhasználásra szánt, laminátum minőségű TiO2 behozatalára, és megismételte korábbi állításait arra vonatkozóan, hogy miért teljesülnek az engedélyezés feltételei.

(10)

Azt állították továbbá, hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó ilyen mentesség nélkül a helyzetük tovább romlani fog annak ellenére, hogy a Bizottság 2024. június 14-én dömpingellenes vizsgálatot indított a dekorpapír kínai behozatalával szemben (4). Ennek oka, hogy a jelenlegi vizsgálatban a dömpingellenes vámok kivetése növelni fogja a termelési költségeiket, és csökkenteni fogja a TiO2 árát a kínai belföldi piacon, ami tovább csökkenti a kínai dekorpapírgyártók termelési költségeit. A dekorpapírügyben azonban e fejlemények egyikét sem veszik figyelembe a következtetések levonásakor, mivel az ügy vizsgálati időszaka a vámoknak a jelen vizsgálatban történő kivetése előtt ér véget.

(11)

Ezekkel az észrevételekkel a 7.3.4. szakaszban foglalkozunk.

(12)

A Bizottság 2024. július 11-én az (EU) 2024/1923 bizottsági végrehajtási rendelettel (5) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámokat vetett ki a Kínából származó TiO2 behozatalára.

(13)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám bevezetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban. az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően több érdekelt fél az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban. Idetartoznak az alábbiak:

(14)

Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra került sor a Munksjö, a Felix, a Plastika Kritis, a Flint, az ASEFAPI, a Kleverkem SRL, a CEPE, az LB, a Mauvilac és a panaszos részvételével. A kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel nem tartottak meghallgatást.

(15)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(16)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Kínából származó titán-dioxid behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy egy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyenek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban.

(17)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásokra került sor a CEPE és az LB részvételével. Egyik fél sem kérte a meghallgató tisztviselő közreműködését.

(18)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (6) preambulumbekezdését.

(19)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (7)–(13) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(20)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(21)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (15)–(19) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(22)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(23)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (21)–(26) preambulumbekezdésében ismertette a vizsgált terméket, az érintett terméket és a hasonló terméket. Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet említett preambulumbekezdéseiben foglalt következtetéseit.

(24)

Az ideiglenes ténymegállapításokat követően több fél vitatta a termékkörre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos bizottsági következtetéseket. Egyes felek a termékkörre vonatkozóan új észrevételeket is előterjesztettek.

(25)

Ezen túlmenően – az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően –, mivel a termékkörre vonatkozó számos észrevételt az ezen észrevételek benyújtására előírt határidő után nyújtottak be, a Bizottság azokat az ideiglenes szakaszban nem tudta megvizsgálni. Ezeket az észrevételeket most értékeltük, és az alábbi megfelelő alszakaszokban foglalkozunk velük.

(26)

A termékkörnek az érintett termékre és a Masterbatch White-ra (a továbbiakban: MW) való kiterjesztésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (34)–(37) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(27)

Az AkzoNobel az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeiben azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott az AkzoNobel termékkódszerkezet módosítására irányuló javaslatával, és hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie a termékkód finomítását azáltal, hogy további kategóriákkal egészíti ki a termékkód „tömegre vetített TiO2-tartalom” mezőjét.

(28)

A Bizottság a termékkódszerkezet módosításával kapcsolatos valamennyi észrevételt elemezte, és az ideiglenes rendelet (42) preambulumbekezdésében megállapította, hogy nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a bevonatban lévő vegyi anyagok hatással lennének az árakra. Ugyanez a következtetés vonatkozik az AkzoNobel (27) preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételére is. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a tisztességes ár-összehasonlítás érdekében szükség lenne a termékkód oly módon történő finomítására, hogy a TiO2-tartalmat több kategóriával egészítenék ki.

(29)

Továbbá – az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – egyik exportáló gyártó sem kifogásolta a javasolt termékkódszerkezetet azzal az indokkal, hogy az tisztességtelen ár-összehasonlítást eredményezne, vagy azért, mert a termékkódok nem tesznek különbséget a bevonatba kerülő vegyi anyagok alapján, illetve, hogy azok nem elég részletesek a „tömegre vetített TiO2-tartalom” mezőben. A Bizottságnak tehát nem volt alapja arra a következtetésre jutni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti tisztességes ár-összehasonlítás biztosítása érdekében ezt a mezőt részletesebbé kell tenni.

(30)

A Bizottság ezért megalapozatlannak ítélte ezt az észrevételt, és elutasította az AkzoNobel javaslatát.

(31)

A fentiekhez kapcsolódó új érvek és bizonyítékok hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (38)–(44) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításokat.

(32)

Először is, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az érintett termék dömpingellenes vizsgálat keretében történő meghatározásának célja az, hogy segítséget nyújtson azon termékek jegyzékének összeállításához, amelyek adott esetben dömpingellenes vámok kivetésének tárgyát képezik. Ezen eljárás keretében a Bizottság számos tényezőt vehet figyelembe, többek között a termékek fizikai, műszaki és kémiai jellemzőit, továbbá a felhasználásukat, felcserélhetőségüket, fogyasztói megítélésüket, értékesítési láncaikat, gyártási folyamataikat, előállítási költségeiket és minőségüket (6). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság az érintett termék meghatározása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (7).

(33)

Annak vizsgálatát, hogy egy adott termék érvényesen került-e fel azon termékek listájára, amelyekre szükség esetén dömpingellenes vámot vetnek ki, az érintett terméknek a Bizottság által meghatározott jellemzői, nem pedig az érintett terméket alkotó termékek vagy alkategóriái jellemzőinek figyelembevételével kell elvégezni (8). A nem minden tekintetben azonos termékek, mivel megfelelnek azoknak a tényezőknek, amelyeket a Bizottság az érintett termék meghatározása során figyelembe vett, e termék meghatározásába tartozhatnak, és ebben az összefüggésben dömpingellenes vizsgálat tárgyát képezhetik (9).

(34)

Az ítélkezési gyakorlat szerint annak az állításnak, amely szerint az érintett termék nem megfelelő, olyan érveken kell alapulnia, amelyek bizonyítják, hogy a Bizottság tévesen értékelte az általa relevánsnak ítélt tényezőket, vagy hogy más relevánsabb tényezők alkalmazása az érintett termék meghatározásának korlátozását tette szükségessé (10).

(35)

A (24) és (25) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint több fél a termékek kizárására vonatkozó kérelmet nyújtott be a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtási határidejét követően, vagy vitatta a Bizottságnak a kérelmével kapcsolatos ideiglenes következtetését. Az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a termékkizárásra irányuló kérelmek vizsgálata érdekében a Bizottság megvizsgálta i. az említett terméktípusok alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőit, ii. meghatározott célra történő felhasználásukat és felcserélhetőségüket, iii. a végfelhasználók általi megítélést. A teljesség kedvéért a Bizottság egyéb olyan elemeket is figyelembe vett, amelyek az uniós érdekkel kapcsolatos megfontolások alapján adott esetben a termékek kizárását indokolhatják, mint például: iv. a vámoknak a felhasználóra gyakorolt hatása, v. alternatív beszerzési források, valamint vi. a vámmentesség hatása. Egyetlen fél sem vitatta azokat az elemeket, amelyeket a Bizottság a termékkizárásra irányuló kérelem értékelése során megvizsgált.

(36)

A Sun Chemical Ltd. (a továbbiakban: Sun Chemical) a vizsgálat ideiglenes szakaszában későn nyújtotta be a termék kizárására irányuló kérelmét. Ugyanebben a beadványban a bevonat nélküli TiO2-változatok meghatározott célra történő felhasználása alóli mentességet kértek, amennyiben az anyagot intermedierként használják fel más, a kristályos szerkezet átalakulását magukban foglaló nem fehér pigmentek előállításához. Ezt a kérelmet tehát az ideiglenes rendelet (62) preambulumbekezdésében kifejtettek és a fenti (25) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem vették figyelembe.

(37)

A Sun Chemical csupán néhány információt szolgáltatott a termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőiről, a meghatározott célra történő felhasználásról és a felcserélhetőségről, a vámok üzleti tevékenységükre gyakorolt hatásáról, valamint az esetleges vámmentesség hatásáról, ugyanakkor a termék változásainak végfelhasználói megítélésére vagy az alternatív beszerzési forrásokra vonatkozóan nem közölt adatokat.

(38)

Ezen túlmenően a Sun Chemical nem válaszolt a kérdőívre, és nem nyújtott be olyan releváns és ellenőrizhető adatokat sem, amelyek lehetővé tennék a Bizottság számára, hogy megfelelően, alternatív formátumban értékelje az állítást. Ebből következik, hogy a Sun Chemical még a fenti (32) preambulumbekezdésben felsorolt első három elem tekintetében sem tudta alátámasztani a kérelmét, és a Bizottság sem tudta ellenőrizni a bemutatott információkat.

(39)

A Bizottságnak például nem volt információja a Kínából származó behozatalnak a Sun Chemical ellátási mixében való részesedéséről. Ezenkívül bizonyítékok hiányában a Bizottság nem tudta ellenőrizni a TiO2-nak a Sun Chemical előállítási költségében való állítólagos részesedését, és így nem tudott pontos következtetést levonni arról, hogy a vámok milyen hatással lehetnek rájuk.

(40)

A Bizottságnak arról sem volt ellenőrzött információja, hogy a Sun Chemical milyen típusú TiO2-okat vásárol, és mely termékekben használja azokat. Ennélfogva a Bizottság nem tudta ellenőrizni sem a felcserélhetőséget és a felhasználás sajátosságait, sem a vámok hatékonyságának esetleges aláásását, amennyiben a termékkizárást vagy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentességeket engedélyeznék.

(41)

A Sun Chemical továbbá azt állította, hogy a nem fehér pigmentek előállításához vásárolt TiO2 megkülönböztető kémiai és fizikai jellemzőiként említhető az, hogy nem rendelkezik bevonattal, és nehézfémtartalmának alacsonynak kell lennie. Nem határozták meg azonban, hogy milyen nehézfémküszöbről van szó, és azt hogyan mérhetné a vámhatóság, hogy termékkizárás esetén biztosítani lehessen a nyomon követhetőséget. Emellett az aktában szereplő információk azt mutatják, hogy a bevonat nélküli TiO2-ot más iparágakban is használják, például a kerámiagyártásban, valamint élelmiszerekben, gyógyszerekben és kozmetikai termékekben.

(42)

A fentiekre tekintettel a Sun Chemical nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását a nem fehér pigmentekhez használt bevonat nélküliTiO2 kizárásával korlátozzák, vagy hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség indokolt volt. Ezenkívül a bevonat nélküli TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel. A Bizottság ezért elutasította ezt a kérelmet.

(43)

A CEPI a termékkizárásra irányuló kérelmet a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtására vonatkozó határidő lejárta után nyújtotta be. Ezt a kérelmet tehát az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében kifejtettek és a fenti (25) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem lehetett figyelembe venni. A CEPI az ideiglenes rendelettel kapcsolatos beadványában nem tett további észrevételeket ezzel a kérelemmel kapcsolatban. A panaszos ellenezte ezt a termékkizárásra irányuló kérelmet.

(44)

A CEPI csupán néhány információt szolgáltatott a termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőiről, a meghatározott célra történő felhasználásról és a felcserélhetőségről, a termék változásainak végfelhasználói megítéléséről, valamint az alternatív beszerzési forrásokról, ugyanakkor a lehetséges vámmentesség hatásáról, illetve a vámok felhasználókra gyakorolt hatásáról nem közölt adatot.

(45)

A CEPI igazolta, hogy az élelmiszer-minőségű TiO2 különleges kémiai jellemzőkkel rendelkezik, mivel meg kell felelnie a 231/2012/EU bizottsági rendeletben az E-171 élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozóan meghatározott alacsony nehézfémtartalomnak és egyéb követelményeknek (11). Ezeket a küszöbértékeket ráadásul a vámhatóságok könnyen ellenőrizhették az élelmiszer-adalékanyagok vizsgálatára használt szabványos módszerekkel.

(46)

Bár a CEPI nem foglalkozott kifejezetten a meghatározott célra történő felhasználás és a helyettesíthetőség kérdésével, a Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy az élelmiszer-minőségű TiO2-ra vonatkozó nehézfém-küszöbértéket jogszabály írja elő. (12) A TiO2-nek az említett küszöbértékeket meghaladó egyéb osztályai nem használhatók jogszerűen élelmiszer-adalékanyagként (E-171).

(47)

A CEPI továbbá azt állította, hogy csak két vagy három uniós gyártó képes élelmiszer-minőségű TiO2-ot előállítani, és csak korlátozott mennyiségben.

(48)

A panaszos vitatta azt az elképzelést, hogy az élelmiszer-minőségű TiO2 megkülönböztethető a TiO2 más típusaitól a bevonatban lévő foszfor jelenléte vagy a gyártási folyamatok különbségei alapján. A Bizottság megjegyezte, hogy a CEPI soha nem tett ilyen megjegyzéseket, ezért vitatottnak nyilvánította a panaszos érveit.

(49)

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság megállapította, hogy még ha az élelmiszer-minőségű TiO2-nak meg is kell felelnie az E-171 adalékanyagokra vonatkozó különleges követelményeknek, nem vonható le az a következtetés, hogy ez az anyag nem rendelkezik a TiO2 más típusainak alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőivel. Ez csupán az utóbbi egyik altípusa. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint olyan termékről van szó, amely ugyanazokat a fő nyersanyagokat igényli, mint más alkalmazások, csak nagyobb tisztaságú, és a gyártósor hatékonyabban megóvható a szennyező anyagok termelési folyamat során történő bejutásával szemben az előírt szabályozási küszöbértékek elérése érdekében.

(50)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a CEPI nem adott becslést arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az élelmiszer-minőségű TiO2 részaránya a teljes TiO2-keresleten belül. A Bizottság ezért nem tudta értékelni, hogy ez a termékkizárás milyen hatással lehet a vámok hatékonyságára.

(51)

Ezen túlmenően, ilyen becslések hiányában továbbra sem egyértelmű, hogy a két vagy három uniós gyártó, amely a CEPI állítása szerint képes élelmiszer-minőségű TiO2-ot gyártani, ki tudná-e elégíteni az uniós keresletet e változat iránt. E tekintetben nem nyújtottak be további bizonyítékot, miközben a vizsgálat kimutatta, hogy más harmadik országokban – például Kanadában – is léteznek élelmiszer-minőségű TiO2-források.

(52)

A Bizottság ezért nem talált okot arra, hogy azzal érveljen, hogy az ilyen típusú termékek esetében nem áll rendelkezésre elegendő beszerzési forrás.

(53)

Végezetül az élelmiszer-minőségű TiO2 egyetlen más felhasználója sem nyújtott be adatokat arra vonatkozóan, hogy a dömpingellenes vámok milyen hatással lennének üzleti tevékenységükre, és a CEPI vagy más források sem szolgáltattak ilyen bizonyítékot. A Bizottság tehát nem rendelkezett megbízható információkkal arról, hogy a vámok milyen hatást gyakorolhatnak az ilyen típusú TiO2 felhasználóira.

(54)

A fentiekre tekintettel a CEPI nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását az élelmiszer-minőségű TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül az élelmiszer-minőségű TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel.

(55)

A Bizottság ezért nem tudta megállapítani, hogy az élelmiszer-minőségű TiO2 esetében teljesültek-e a termékkizárás elemei, és elutasította ezt a kérelmet.

(56)

Az AkzoNobel azt kérte, hogy a klorideljárás alkalmazásával előállított TiO2-ot (a továbbiakban: klorideljárással előállított TiO2) zárják ki a vizsgálat hatálya alól, miután a termékkörre vonatkozó észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidő már lejárt. Az ideiglenes rendelet (66) preambulumbekezdésében és a fenti (25) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kérelmet ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem lehetett figyelembe venni.

(57)

Először is, az AkzoNobel már kezdetben azt állította, hogy a klorideljárással előállított TiO2 és a szulfáteljárás alkalmazásával előállított TiO2 (a továbbiakban: szulfáteljárással előállított TiO2) nem helyettesíthető egymással.

(58)

Ezen állítás alátámasztására az AkzoNobel ismertette, hogy a klorideljárással előállított TiO2 a festékekben hogyan biztosít jobb időjárás-állóságot, kékes árnyalatának köszönhetően mélyebb színt, amely fehérebbnek tűnik (a szulfáteljárással előállított TiO2 sárgás árnyalatához képest), valamint bemutatta a két módszer alkalmazása közötti eredő különbségeket (a klorideljárással előállított TiO2-ot csak kültéri alkalmazásokhoz használják, míg beltéri alkalmazások esetében mind a klorid-, mind a szulfáteljárással előállított TiO2 használatos).

(59)

Az AkzoNobel továbbá azzal érvelt, hogy ha a klorideljárással előállított TiO2 és a szulfáteljárással előállított TiO2 helyettesíthető lenne, a festékek és bevonatok ágazata már átállt volna a szulfáteljárással előállított TiO2-ra a termelési költségek csökkentése érdekében. Az a tény, hogy a klorideljárással előállított TiO2 iránti kereslet továbbra is jelentős, azt mutatja, hogy a két változat nem helyettesíthető egymással.

(60)

Másodszor, az AkzoNobel azt állította, hogy a klorideljárással előállított TiO2-ot ki kell zárni a vizsgálat hatálya alól, tekintettel arra, hogy Kínában a gyártás (és az onnan történő behozatal) nagy része a szulfáteljárásra támaszkodik, míg az uniós gyártás és felhasználás nagy része a klorideljárással előállított TiO2-hoz kapcsolódik.

(61)

Harmadszor, az AkzoNobel saját beszerzési adataira alapozva azt állította, hogy különbségek figyelhetők meg a kínai klorideljárással előállított TiO2 és a kínai szulfáteljárással előállított TiO2, valamint a más forrásokból származó, klorideljárással előállított TiO2 árai között.

(62)

Az AkzoNobel szerint a fenti két tényező miatt a kárelemzést és az ok-okozati összefüggés elemzését torzítani kell.

(63)

Az AkzoNobel az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeiben lényegében megismételte a fenti érveket.

(64)

Az AkzoNobel vitatta a Bizottság azon következtetését, hogy a piacon a fő különbség az anatáz és a rutil TiO2 között jelentkezik. E célból az AkzoNobel több, általa korábban benyújtott piackutatási jelentésre is rámutatott, amelyek állítólag azt mutatják, hogy a fő különbség valójában a klorid-, illetve a szulfáteljárással előállított TiO2 kapcsán mutatkozik.

(65)

Végezetül az AkzoNobel nem vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (68) és (69) preambulumbekezdéséből levont következtetését, ugyanakkor azt állította, hogy még ha a kínai behozatalt 66 %-ban szulfáteljárással előállított TiO2 teszi is ki, nem versenyezhet az uniós gyártás 90 %-ával, amely a klorideljáráson alapul. Így a kárelemzések és az ok-okozati összefüggések elemzése elkerülhetetlenül torzul (a termékkódok szintjén végzett számítások kivételével) a kínai TiO2-behozatal kárára.

(66)

Az AkzoNobel kérelmének elemzése során a Bizottság megjegyezte, hogy a termékkizárásra irányuló kérelem lényegében azon az állításon alapul, hogy a) a klorid-, illetve a szulfáteljárással előállított TiO2 nem helyettesíthető egymással, b) az egyes eljárásokból származó TiO2-típusok között árkülönbség jelentkezik, és c) hogy a Kínában előállított és onnan importált TiO2 nagy része szulfáteljárással készül, míg az uniós gyártás és felhasználás túlnyomó része klorideljárással előállított TiO2.

(67)

A Bizottság megvizsgálta a fenti (64) preambulumbekezdésben ismertetett bizonyítékokat, és megjegyezte, hogy ezek a jelentések csupán azt mutatják, hogy becslések szerint a két gyártási folyamat esetében mekkora kapacitással rendelkeznek az egyes gyártók. Az a tény, hogy két különböző gyártási folyamat létezik, és azok kapacitását nyomon követik, nem releváns azon kérdés szempontjából, hogy a piaci szereplők ezen az alapon kulcsfontosságú különbséget tesznek-e.

(68)

Ennélfogva nem terjesztettek elő új bizonyítékot a Bizottság azon következtetésének megvitatására, amely szerint a piac általában anatázként vagy rutilként különbözteti meg a TiO2-ot. Éppen ellenkezőleg, egy, a mintában nem szereplő exportáló gyártó, a Guanxi Jinmao Titanium Co., Ltd még az anatáz TiO2-ra vonatkozó termékkizárásra irányuló kérelmet is benyújtott, azt állítva, hogy az anatáz és a rutil TiO2 között jelentős különbségek mutatkoznak, és a helyettesíthetőség hiánya áll fenn.

(69)

Ami az AkzoNobel azon állítását illeti, amely szerint a klorid- és a szulfáteljárással előállított TiO2-hoz eltérő alkalmazások kapcsolódnak, a Bizottság először is megjegyezte, hogy az AkzoNobel ezt az állítást a saját termékeinek beltéri vagy kültéri alkalmazásai alapján tette, amelyek csak a festék- és bevonatiparban relevánsak. Más iparágak a klorid- és a szulfáteljárással előállított TiO2-ot egyaránt megvásárolhatnák, hogy felváltva használják fel őket ugyanazokban az alkalmazásokban (például dekorpapír vagy mesterkeverékek gyártása során). Ráadásul még az AkzoNobel is azt állította a kérdőívre adott válaszában, hogy termékeik bizonyos alkalmazásai esetében klorid- és szulfáteljárással előállított TiO2-ot is használnak.

(70)

Ezért, még ha egyértelmű különbség is lenne aközött, hogy a festékek és bevonatok egyes alkalmazásaiban csak a klorideljárással előállított TiO2-ot, míg más alkalmazásokban csak a szulfáteljárással előállított TiO2-ot használják (de nem ez a helyzet), ezt egyetlen felhasználási típusra állították, és nem feltétlenül igaz az összes többi iparágra. A Bizottság ennélfogva ezt az állítást elutasította.

(71)

Valójában a vizsgálat kimutatta, hogy számos olyan downstream ágazat van, amely TiO2-termékeket használ, és amelyeket úgy alakítottak ki, hogy egy adott alkalmazásban vagy akár több alkalmazásban is jól teljesítsenek.

(72)

Az egyes felhasználói iparágakon belül több termék is használható különböző alkalmazásokhoz: építészeti festékek, ipari bevonatok (a festék- és bevonatiparon belül), laminált papírok különböző bútor- vagy padlófelületekhez (dekorpapíripar), grafikai tinták keskeny webcímkékhez, rugalmas csomagoláshoz, valamint papír- és kartonalkalmazásokhoz (grafikai tintát előállító ipar), hogy csak néhányat említsünk.

(73)

A felsorolt piaci szegmensek mindegyikén, sőt akár az egyedi alkalmazásokon belül a felhasználók gyakran többféle készítményt állítanak elő termékeikből, a meghatározott célra történő felhasználástól és a vásárlói igényektől függően.

(74)

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a felhasználók gyakran tesztelik a TiO2-gyártók által kínált konkrét TiO2-változatokat az általuk használt készítmények teljesítménye tekintetében, és ennek megfelelően egy vagy több receptet/formulát hoznak létre, hogy az(ok) termékeik esetében meghatározott módon működjön/működjenek. Az ilyen terméket tehát egy adott alkalmazáson belüli konkrét felhasználás céljából értékesítik.

(75)

E termékek teljesítménye többek között a használt TiO2 típusától – beleértve a TiO2 részecskeméretét – és a kristálymorfológiától (anatáz vagy rutil) függ, továbbá attól, hogy a TiO2-molekulákat bevonták-e, valamint hogy a TiO2-ot klorid- vagy szulfáteljárással állították-e elő.

(76)

Ezen elemek kölcsönhatása – egyéb tényezők mellett – természetesen hatással lesz az árra is.

(77)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nincs olyan meggyőző bizonyíték, amely indokolná, hogy a klorideljárással előállított TiO2-ot ki kellene vonni a termékkörből a szulfáteljárással előállított TiO2 kellően eltérő alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői alapján. Mind a klorid-, mind a szulfáteljárással előállított TiO2-ot használják ugyanazokban az iparágakban, néha még ugyanazokban az alkalmazásokban is.

(78)

Ezenkívül bőséges alternatív beszerzési források állnak rendelkezésre, mivel – amint azt maga az AkzoNobel állította – az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitásának nagy része, csakúgy mint Észak-Amerikában, a klorideljáráson alapul.

(79)

Amint azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (433) preambulumbekezdésében már megállapította, és az alábbi 7.3.3. szakasz is megerősítette, a vámok nem érintenék jelentős mértékben az AkzoNobelt, és el tudná szívni azokat. Másrészt a vizsgált termék behozatala több mint egyharmadának a termékkörből való kizárása valószínűleg jelentős hatással lesz az intézkedések hatékonyságára.

(80)

A fentiekre tekintettel az AkzoNobel nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását a klorideljárással előállított TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül a klorideljárással előállított TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel. A Bizottság ezért elutasította a klorideljárással előállított TiO2 termékkörből való kizárására irányuló kérelmet.

(81)

Az AkzoNobel azt az állítását is megismételte, hogy a Bizottságnak a fenti (60), (61), és (65) preambulumbekezdésben ismertetett érvek alapján külön kár- és ok-okozati elemzést kell végeznie a klorid- és szulfáteljárással előállított TiO2-ra vonatkozóan.

(82)

Az AkzoNobel azonban nem terjesztett elő új érveket vagy bizonyítékokat ezen állítás alátámasztására.

(83)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdésében foglalt következtetését is megerősítette, miszerint csak azért, mert a kínai gyártók jelenleg több TiO2-ot állítanak elő a szulfáteljárással, ez nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése kifejti, a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai iparág elkötelezett amellett, hogy felgyorsítsa a szulfáteljárásról a klorideljárásra való átállást TiO2-előállítás céljából.

(84)

A Bizottság ezért fenntartotta az ideiglenes rendelet (70) és (71) preambulumbekezdésében foglalt következtetését, és elutasította ezt a kérelmet.

(85)

A mintában nem szereplő egyik exportáló gyártó, a Guanxi Jinmao Titanium Co., Ltd. (a továbbiakban: Jinmao Titanium) kérelmezte, hogy a TiO2-ot zárják ki a vizsgálat hatálya alól. Ezt a kérelmet a vizsgálat nagyon késői szakaszában nyújtották be, miután az ideiglenes rendeletet már közzétették. E kérelemmel kapcsolatban egyetlen fél sem tett észrevételt.

(86)

Amint azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (62) preambulumbekezdésében már kiemelte, a termékkörre vonatkozó észrevételeket a vizsgálat korai szakaszában kellett volna benyújtani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre megalapozottságuk értékelésére, és hogy a többi érdekelt fél reagálhasson azokra.

(87)

A Bizottság mindazonáltal az ebben a szakaszban rendelkezésre álló információk fényében megvizsgálta a kérelmet.

(88)

Az anatáz TiO2 csak szulfáteljárással állítható elő, amint arra a Jinmao Titanium rámutatott. A Jinmao Titanium rámutatott, hogy az uniós gyártók szulfáteljárást alkalmazó termelési kapacitása jóval alacsonyabb, mint a klorideljárás esetében, és nem elegendő az anatáztermékek iránti uniós kereslet kielégítésére, míg a piaci dinamika és az uniós szabályozás arra ösztönzi az uniós gyártókat, hogy kloridgyártó létesítményekbe ruházzanak be.

(89)

A Jinmao Titanium továbbá azt állította, hogy az anatáztermékek jelentősen eltérnek más termékektől (azaz a rutiltól) a következő mérőszámok tekintetében: keménység, relatív sűrűség, törésmutató, szórási teljesítmény, kémiai stabilitás, sávváltási energia és fotokatalitikus aktivitás – e célból több tudományos forrást idézve. A Jinmao Titanium azt állította, hogy ezek a tulajdonságok formálják a végfelhasználói megítélést, és meghatározzák a különböző alkalmazásokra való megfelelőségüket.

(90)

A Jinmao Titanium azt is megjegyezte, hogy a piaci szereplők általában különbséget tesznek a tekintetben, hogy a termék anatáz vagy rutil, és hogy ez hatást gyakorol az árra.

(91)

A cég azt állította továbbá, hogy az anatáz- és a rutiltermékek közötti helyettesíthetőség korlátozott. Míg egyes területeken a rutil pótolhatja az anatázt, ezt a helyettesítést ritkán alkalmazzák a gazdasági megvalósíthatóság érdekében.

(92)

A Jinmao Titanium ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nagyobb mértékben anatáztermékekre támaszkodó uniós felhasználók és alkalmazások elkerülnék a költségek növekedését és a magasabb fogyasztói árakat, ha az anatáz TiO2-ot kizárnák a termékkörből. Ugyanakkor az intézkedések kijátszásának kockázata korlátozott, mivel az anatáz nem verseng közvetlenül a rutilváltozatok uniós gyártásával.

(93)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy azt az állítást, miszerint az Unióban nincs elegendő kapacitás az anatáz TiO2 iránti kereslet kielégítésére, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Míg a vizsgálati időszakban az uniós kapacitás valóban kissé alacsonyabb volt, mint a TiO2 iránti teljes uniós kereslet, nem nyert igazolást, hogy az anatáz TiO2-termékek tekintetében különös kapacitáshiány állna fenn. A Bizottság ennélfogva ezt az állítást megalapozatlanként elutasította.

(94)

Az anatáz- és rutiltermékek közötti állítólagos különbségekre, azok helyettesíthetőségére, meghatározott célra történő felhasználására, árképzésére és vevői megítélésére vonatkozó érveket illetően a Bizottság a fenti (71)–(76) preambulumbekezdésben már arra a következtetésre jutott, hogy ezen elemek mindegyikét számos tényező befolyásolja a TiO2-ot tartalmazó termékek minden egyes alkalmazása során. Az alkalmazástól függően a rutil és az anatáz TiO2 közötti különbségtétel kisebb-nagyobb mértékben releváns lehet.

(95)

Ezenkívül maga a Jinmao Titanium is elismeri, hogy a rutil- és anatáztermékek bizonyos mértékben helyettesíthetők – még ugyanazon alkalmazásokban is.

(96)

A Bizottság tehát nem vonhatta le azt a következtetést, hogy az anatáz TiO2 ezen elemek bármelyikében rejlő potenciális sajátosságai indokolnák a termék kizárását.

(97)

Végezetül nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az anatáz TiO2 Unióba irányuló behozatalának volumene ne lenne jelentős. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vizsgálati időszakban a teljes behozatal akár 30 %-a is lehet anatáz TiO2. Mivel az uniós gazdasági ágazat anatáztermékeket is értékesít, ez a kizárás jelentős hatással lehet a vámok hatékonyságára.

(98)

A fentiekre tekintettel a Jinmao Titanium nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását az anatáz TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül az anatáz TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel. A Bizottság elutasította ezt a kérelmet.

(99)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az AAKO B.V. (a továbbiakban: AAKO) a fényvédő termékekben használt bevont TiO2 kisebb importőre a TiO2 e típusára vonatkozó termékkizárást kérte.

(100)

Az AAKO azt állította, hogy az ilyen típusú TiO2 különleges fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mivel a fényvédő termékekben csak a TiO2 meghatározott változatai használhatók. Az e változatok bevonatában megtalálható vegyi anyagokat és szintjüket a kozmetikai termékekről szóló rendelet VI. melléklete határozza meg (13).

(101)

Ez megköveteli, hogy a beszállítói minőségeket meghatározott formulák tekintetében teszteljék és jóváhagyják, és azokat más beszállítók nem helyettesíthetik szabadon.

(102)

Az AAKO továbbá azt állította, hogy az általuk importált TiO2 típusainak ára körülbelül nyolcszor magasabb, mint a szabványos, bevonat nélküli TiO2-változatoké, ami gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszi a bevont és a bevonat nélküli TiO2 piacait.

(103)

A Bizottság megjegyezte, hogy a fenti kérelem korlátozott információkat tartalmazott, és azokat az eljárás nagyon késői szakaszában nyújtották be.

(104)

A Bizottság előzetesen azt is megjegyezte, hogy az AAKO által leírt TiO2 nem az egyetlen bevont TiO2 a piacon. Éppen ellenkezőleg, az uniós piacon elérhető TiO2-típusok többsége tartalmaz valamilyen kémiai bevonatot.

(105)

Ezen túlmenően a Bizottság elismerte, hogy a fényvédő termékekben használt TiO2 összetételét jogszabály szabályozza, és ezért a beszállítóváltás kiterjedt vizsgálatot igényel.

(106)

Mindazonáltal, amint a vizsgálat kimutatta, a TiO2-nak a felhasználói formulákban/alkalmazásokban való felhasználása előtti tesztelése nem egyedülálló ebben az ágazatban. Sok más felhasználó bebizonyította, hogy termékeik átalakítása előzetes tesztelést igényel. Ennélfogva a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a fényvédő termékekben használt TiO2 olyan különleges fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, amelyek indokolttá tennék a termék kizárását.

(107)

Emellett az AAKO nem szolgáltatott információt vagy bizonyítékot az Unión belüli ellátás esetleges hiányáról vagy az alternatív beszerzési forrásokról.

(108)

Végezetül a vizsgálat során egyetlen fényvédőtermék-gyártó sem jelentkezett, amely ellenezte volna az intézkedéseket, jelezve, hogy a vámok nem gyakorolnának jelentős hatást üzleti tevékenységükre.

(109)

A fentiekre tekintettel az AAKO nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását fényvédő termékekben használt TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül a fényvédő termékekben használt TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel. A Bizottság elutasította az AAKO termékkizárásra irányuló kérelmét.

(110)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a Munksjö és a Felix részvételével meghallgatásra került sor. Közösen nyújtottak be észrevételeket a Bizottság ideiglenes rendeletben foglalt ténymegállapításaival kapcsolatban. A CEPI is nyújtott be észrevételeket, és felkérte a Bizottságot, hogy értékelje újra a laminátum minőségű TiO2 kizárására vonatkozó következtetéseit.

(111)

A Munksjö és a Felix megismételte a termékkizárásra vagy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentességgel kapcsolatos állításait, további bizonyítékokat szolgáltatva, és azzal érveltek, hogy a Bizottság által a korábbi esetekben e kérelmek esetében figyelembe vett valamennyi kritérium teljesült. A Bizottság ezért az új bizonyítékok fényében újraértékelte a következtetéseit.

(112)

Először is a két felhasználó azt állította, hogy a Bizottság megszegte a rendelkezésére álló valamennyi információ kellő gondossággal történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, megsértve ezzel a fegyveregyenlőség elvét. Azzal érveltek, hogy a Bizottság szelektíven vette figyelembe a panaszos beadványaiban szereplő elemeket, figyelmen kívül hagyva a két felhasználó ezen állításokra adott válaszait.

(113)

Az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság nem vette figyelembe sem a panaszos által 2024. május 2-án, sem a Munksjö és a Felix által 2024. május 22-én és 2024. május 30-án közösen benyújtott észrevételeket.

(114)

A Bizottság megállapította, hogy egyes exportáló gyártók laminátum minőségű TiO2-ot hirdettek PVC-ben és tartós műanyagokban való felhasználásra (14). A Munksjö és a Felix azonban azt állította, hogy a Bizottságot ténylegesen befolyásolták a panaszos által 2024. május 2-án e tekintetben tett észrevételek, figyelmen kívül hagyva a felhasználók ugyanebben a témában megfogalmazott viszontkereseteit.

(115)

A Bizottság e tekintetben rámutatott arra, hogy a (114) preambulumbekezdésben említett adatok online nyilvánosan elérhetők, és azokat a Bizottság a felek észrevételeinek figyelembevétele nélkül tudta lekérni, beleértve a panaszos által későn benyújtott észrevételeket is. Valójában a kérdőívre adott válaszokban a felhasználók pontos terméktípusokat tüntettek fel, amelyeket az egyes beszállítóktól vásároltak, és amelyeket a Bizottság az online nyilvánosan elérhető információkkal összevetve ellenőrzött.

(116)

Mindazonáltal a Bizottság a végleges szakaszban az összes beadványt megvizsgálta, beleértve azokat is, amelyek túl későn érkeztek ahhoz, hogy az ideiglenes szakaszban figyelembe vehetők legyenek, és az azokban ismertetett új tények és bizonyítékok fényében újraértékelte ténymegállapításait.

(117)

Másodszor, a felhasználók azt állították, hogy a Bizottság által az ideiglenes rendeletben levont számos következtetést nem támasztották alá a rendelkezésre álló bizonyítékok.

(118)

Ebben az összefüggésben a két felhasználó először vitatta a Bizottság azon ténymegállapításait, amelyek szerint a laminátum minőségű TiO2 ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint a TiO2 más típusai (15).

(119)

Megismételték állításukat, miszerint a laminátum minőségű TiO2 sajátos fizikai jellemzőkkel rendelkezik, amelyek megfelelnek a dekorpapíripar egyedi igényeinek, nevezetesen kiváló fényállóságot biztosít a papír melaminalapú gyantával való telítése után, és biztosítja, hogy a papír az impregnálás után is megőrizze a színét. Ez az elem kiemelkedő fontosságú a dekorpapírok dekorációs és bútoriparban való felhasználása szempontjából.

(120)

A felhasználók kiegészítették állításukat, meghatározva a laminátum minőségű TiO2 különleges kémiai jellemzőit, amelyek lehetővé teszik az ilyen teljesítményt. A TiO2-molekula ezen vastag felületi bevonatát, amely elsősorban foszfor-pentoxidból (P2O5), alumínium-oxidból (Al2O3) és szilícium-dioxidból (SiO2) áll, különösen magas P2O5-tartalom jellemzi, amely a szárazanyagban – más TiO2-változatoktól eltérően – meghaladja a 0,5 %-ot.

(121)

A CEPI is hasonló érvet terjesztett elő, azt állítva, hogy a laminátum minőségű TiO2-t az a tény teszi egyedülállóan alkalmassá a lamináltpapír-gyártás során történő felhasználásra és különbözteti meg egyértelműen más TiO2-típusoktól, hogy nagyobb koncentrációban tartalmaz foszfort.

(122)

A felhasználók arra a sajátos műszaki jellemzőre is rámutattak, miszerint a laminátum minőségű TiO2 a többi típustól eltérően viselkedik: a vastag felületi bevonat miatt elektromos felületi töltéssel rendelkezik, amely elősegíti, hogy a molekula a facellulózrosthoz kapcsolódjon. Ugyanez a felületi töltés és a részecskeméret alkalmatlanná teszi más alkalmazásoknál – például építészeti festékek – való felhasználásra, mivel a festék falakon történő „krétásodását” eredményezi.

(123)

Végezetül a felhasználók rámutattak, hogy léteznek egyszerű, széles körben rendelkezésre álló módszerek a bevonatban lévő foszfor jelenlétének és koncentrációjának kimutatására, nevezetesen a röntgen fluoreszcenciás spektroszkópiát (XRF) vagy induktív csatolású plazmát (ICP) alkalmazó vizsgálat.

(124)

A (114) preambulumbekezdésben említett, 2024. május 2-i beadványában a panaszos azt állította (és bizonyítékokkal alá is támasztotta), hogy a bevonatban lévő foszfor jelenléte nem lehet megkülönböztető jellemző, mivel szinte az összes TiO2-termék tartalmaz bizonyos mennyiségű foszfort.

(125)

A panaszos továbbá azt állította, hogy a vámhatóságok nem tudják pontosan azonosítani a foszfor jelenlétét a TiO2-behozatalban, és még ha képesek is lennének erre, nem tudnák pontosan megkülönböztetni a laminátum minőségű TiO2-ot és más típusokat.

(126)

A panaszos hozzátette, hogy a TiO2-változatok különböző típusú felületkezelései nem igényelnek egyedi kiegészítő berendezéseket vagy speciális technológiát, ami tovább erősítette azt az érvet, hogy a laminátum minőségű TiO2-ot nem szabad külön terméknek tekinteni.

(127)

A Bizottság elemezte az érdekelt felek által a laminátum minőségű TiO2 alapvető jellemzőivel kapcsolatban benyújtott kiegészítő információkat. A benyújtott bizonyítékok megerősítik a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapítását, miszerint a foszfor jelenléte kifejezettebb a laminátum minőségű TiO2-ban, mint más típusokban, és hogy e bevonat megkülönböztetett jellege miatt a laminátum minőségű TiO2 alkalmassá válik a dekorpapírgyártásra.

(128)

Az ideiglenes rendelet kihirdetését követő beadványukban a felhasználók nem értettek egyet a Bizottság azon következtetésével, miszerint több exportáló gyártó ugyanazt a TiO2-típust reklámozza a dekorpapírgyártásban, valamint a PVC-ben és a tartós műanyagokban való felhasználásra, jelezve, hogy az anyag többféle célra is felhasználható.

(129)

E tekintetben a panaszos 2024. május 2-i beadványában azt állította, hogy számos TiO2-gyártó olyan termékeket kínál, amelyeket sokoldalú felhasználás jellemez, azaz amelyeket különböző felhasználók többféle alkalmazáshoz (bevonatok, műanyag, laminált papír stb.) is megfelelőnek minősíthetnek. E célból az uniós gyártók által gyártott három különböző TiO2-termékre, valamint kínai gyártók által gyártott további három termékre vonatkozóan nyújtottak be termékadatlapokat.

(130)

2024. május 22-i beadványában a Felix és a Munksjö vitatta ezt az állítást, és bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a fenti TiO2-változatok közül több valójában nem használható a dekorpapírgyártásban, ugyanakkor azt állították, hogy más változatok még csak nincsenek is jelen az uniós piacon, és így nem ismert, hogy megfelelnek-e a dekorpapírgyártásban való felhasználáshoz szükséges szabványoknak.

(131)

A fenti (130) preambulumbekezdésben említett termékek némelyike olyan termék volt, amelyeket a felhasználók a kérdőívre adott válaszaikban megvásároltként tüntettek fel, és amelyeket a Bizottság összevetett a nyilvánosan elérhető adatokkal. Konkrétan a Lomon Billions által gyártott laminátum minőségű TiO2 termék, az LR-952 esetében a felhasználók bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a panaszos állításával és a Bizottság ideiglenes rendeletben foglalt következtetésével ellentétben ez a termék nem alkalmas PVC-ben és tartós műanyagokban való felhasználásra. A Lomon Billions weboldalát azóta frissítették e tekintetben.

(132)

Az ideiglenes vámok kivetését követően a CEPI hasonló állítást fogalmazott meg, azzal érvelve, hogy a laminátum minőségű TiO2 más alkalmazásokban nem használható, mivel nem diszpergálódik megfelelően a műanyagokban.

(133)

Az újonnan benyújtott bizonyítékok alapján a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a panaszos által említett TiO2-terméktípusok egyikét ténylegesen értékesítik-e az uniós piacon dekorpapírgyártás, illetve más felhasználás céljából. Noha néhány más TiO2-terméktípust több célra is reklámoznak (és – amint azt a vizsgálat kimutatta – valóban értékesítenek is), ugyanez nem igazolódott a laminátum minőségű TiO2 esetében.

(134)

Bár a Bizottság elismeri, hogy néhány online forrás reklámoz bizonyos TiO2-termékeket a dekorpapírgyártásban és a feldolgozott termékek más típusaiban történő felhasználásra, nem bizonyított, hogy a dekorpapírgyártáshoz ismerten használt változatokat más célokra is értékesítik.

(135)

Éppen ellenkezőleg, a rendelkezésre álló bizonyítékok azt igazolják, hogy bár más terméktípusok esetében fennállhat a felcserélhetőség, valóban létezik (korlátozott) számú TiO2-terméktípus, amelyet csak laminátum minőségű TiO2-ként gyártanak és forgalmaznak.

(136)

Amint azt a Bizottság a fenti (71)–(75) preambulumbekezdésben megállapította, a (például a dekorpapír gyártásához használt) vizsgált terméknek egy adott végfelhasználásban való alkalmazása szerepet játszik a TiO2 kémiai összetételének és/vagy egyéb jellemzőinek meghatározásában, hogy azt megfelelően az adott alkalmazáshoz lehessen szabni.

(137)

A Munksjö és a Felix szerint ez a laminátum minőségű TiO2 esetében is igaz. Amint azt a Bizottság az ideiglenes rendeletben már megerősítette, a laminátum minőségű TiO2 megkülönböztető kémiai jellemzője az, hogy nagy koncentrációban tartalmaz foszfort a bevonatban. Új bizonyítékok azt mutatják, hogy a termék szárazanyagra számított foszfortartalmának legalább 0,5 %-nak kell lennie ahhoz, hogy a dekorpapír-alkalmazásokban hasznosnak bizonyuljon.

(138)

Ugyanakkor a vizsgálat nem erősítette meg a laminátum minőségű TiO2 különleges műszaki jellemzőjét, amelyről a két felhasználó azt állította (lásd a fenti (122) preambulumbekezdést), hogy az kizárólag a laminátum minőségű TiO2-ra vagy egy adott alkalmazásra vonatkozik.

(139)

Nevezetesen, még ha a laminátum minőségű TiO2-nak a vastag felületi bevonatából adódóan elektromos felületi töltése is van, ami elősegíti a molekulának a facellulózrosthoz való kötődését, nem nyert bizonyítást, hogy a TiO2 más típusai nem rendelkeznek hasonló műszaki jellemzőkkel. Bár az ilyen felületi töltés valóban alkalmatlanná teheti a laminátum minőségű TiO2-ot festékekben és bevonatokban való alkalmazásra, a Bizottság nem tudta kizárni, hogy a más termékek (például más típusú papírok) gyártásához használt TiO2 ne igényelne hasonló jellemzőt.

(140)

Mindazonáltal a Bizottság megvizsgálta, hogy a bevonat foszfortartalma elegendő lenne-e a termékkizárás igazolásához.

(141)

Az összes rendelkezésre álló bizonyíték elemzését követően a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a laminátum minőségű TiO2 kellően eltérő alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezne-e a TiO2 más típusaihoz képest ahhoz, hogy lehetővé tegye a termékkörből való kizárásukat.

(142)

Amint azt a Bizottság fentebb elemezte, a TiO2 több típusa esetében a kémiai összetételük bizonyos elemeire – alkalmazásuktól függően – egyedi követelmények vonatkoznak (például az élelmiszer-minőségű TiO2 vagy a fényvédő termékekben használt TiO2 esetében).

(143)

Így, bár az a követelmény, hogy a termék szárazanyagra vonatkoztatott foszfortartalmának legalább 0,5 %-nak kell lennie ahhoz, hogy dekorpapír-alkalmazásokban hasznosnak bizonyuljon, kizárólag a TiO2-nak a dekorpapírgyártásban való alkalmazására vonatkozhat (más szóval kizárólag a laminátum minőségű TiO2-ot érintheti); a laminátum minőségű TiO2 használata nem kizárólagos, mivel némileg kiigazított kémiai összetételt követel meg ahhoz, hogy a kijelölt alkalmazásban használható legyen. Másként fogalmazva, ez a sajátos jellemző nem elegendő a laminátum minőségű TiO2-nak a TiO2 más típusaitól való megkülönböztetéséhez, és nem is egyedi más olyan sajátos jellemzőkhöz képest, amelyeket más speciális alkalmazások igényelhetnek a kizáráshoz.

(144)

A Bizottság ezért fenntartotta az ideiglenes rendeletben foglalt következtetését, miszerint az érdekelt felek nem tudták bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását a laminátum minőségű TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül a laminátum minőségű TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel. A Bizottság elutasította ezt a termékkizárásra irányuló kérelmet.

(145)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Felix, a Munksjö és az LB észrevételeket tett, és nem értettek egyet azzal, hogy a Bizottság elutasította a termék kizárására irányuló kérelmet.

(146)

Először is, a két felhasználó azt állította, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a termékjellemzők specifikusságának elemzésére szolgáló tesztet. A fenti (140)–(142) preambulumbekezdésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a sajátos jellemzők csak akkor lennének elegendőek a termék megkülönböztetéséhez, ha ez lenne az egyetlen olyan termék, amelyhez egy adott kémiai képlet szükséges ahhoz, hogy a rendeltetésszerű alkalmazásban funkcionális legyen. A felhasználók szerint nem az a kérdés, hogy a termék e tekintetben kizárólagos-e, hanem az, hogy az eltérő kémiai tulajdonságok az érintett termékre jellemzőek-e.

(147)

Másodszor, a két felhasználó megismételte a laminátum minőségű TiO2 fizikai, kémiai és műszaki jellemzőinek egyediségével kapcsolatos állításait, kijelentve, hogy ezek a jellemzők együttesen megkülönböztetik a laminátum minőségű TiO2-ot más termékektől. Az LB hasonlóképpen megismételte a laminátum minőségű TiO2 kémiai egyediségére és egyéb jellemzőire vonatkozó korábbi állításait. Ugyanis ez az egyetlen TiO2-típus, amely esetében a bevonathoz foszforvegyületeket adnak, miközben a papíripari rostanyagban való jó retenciója nagy szemcseméretet és gondosan ellenőrzött izoelektromos pontot követelt meg.

(148)

A két felhasználó kiemelte, hogy a Bizottság maga is elismerte, hogy kémiai jellemzői miatt a laminátum minőségű TiO2 nem alkalmas más általános alkalmazásokban, például festékekben és bevonatokban való felhasználásra (lásd az alábbi (400) preambulumbekezdést). A felhasználók e tekintetben azt állították, hogy a Bizottság korábbi ügyekben (a Norvégiából származó tenyésztett lazac (16), valamint a Kínából és Oroszországból származó bizonyos alumíniumfóliák (17)) úgy ítélte meg, hogy a termék eltérő felhasználása vagy alkalmazása a termék eltérő alapvető jellemzőinek közvetlen következménye.

(149)

A Bizottság e tekintetben megismételte, hogy a termékkizárás elemzése eseti alapon végzett gyakorlat, amelynek során a Bizottság az összes rendelkezésre álló elemet holisztikusan értékeli annak megállapítására, hogy egy adott terméktípus a meghatározott termékkörbe tartozik-e. Egyes esetekben az egyedi és megkülönböztethető kémiai tulajdonságok megléte valóban elegendő lesz ahhoz, hogy a terméket ki lehessen zárni a termékkörből.

(150)

Ebben az esetben azonban számos, különböző kémiai képletű TiO2-típus létezik a piacon. Amint az a fenti (71)–(76) preambulumbekezdésben már kifejtettük, az e típusokkal/képletekkel leírható termék közül sok különleges felhasználásokra szabott és forgalmazott termék (tekintettel arra, hogy az ilyen jellemzőknek köszönhetően hogyan teljesítenek az említett felhasználásokban más felhasználásokhoz képest). Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékleírás valamennyi ilyen típusra kiterjed.

(151)

Ennélfogva a kémiai jellemzők megkülönböztető jellege a TiO2-termékek jellemzője. Ebben az összefüggésben a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a laminátum minőségű TiO2 kémiai képletének megkülönböztető jellege elegendő lenne ahhoz, hogy azt az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékleíráson kívül esőnek lehessen tekinteni.

(152)

Így, ha a termék jellege olyan, mint a TiO2 esetében, vagyis ha a TiO2 kémiai jellemzőit éppen azért módosítják, hogy az anyag bizonyos alkalmazásokban jobban teljesítsen, mint más alkalmazásokban, akkor egy bizonyos, meghatározott felhasználásra szánt kémiai képlet kizárólagosságának kérdése legalább a termékkizárási vizsgálat részét kell, hogy képezze. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a laminátum minőségű TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája valóban közvetlen versenyben áll az uniós piacon elérhető termékekkel. Ellentétes értelmű további bizonyítékot nem nyújtottak be.

(153)

Ez szöges ellentétben áll a tenyésztett lazac és bizonyos alumíniumfóliák esetével, amelyekkel a felhasználók párhuzamot vontak. Mindkét esetben egyértelmű volt, hogy a kizárt termékek nem tartoznak a termékleírás hatálya alá.

(154)

A Bizottság ezért fenntartotta álláspontját, és elutasította a termékek kizárására irányuló ezen kérelmet.

(155)

A Bizottság az alábbi 7.3.4. szakaszban értékelte a laminátum minőségű TiO2 meghatározott célra történő felhasználására vonatkozó mentességgel kapcsolatos új állításokat és bizonyítékokat.

(156)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(157)

Az ideiglenes rendelettel kapcsolatos beadványában és a meghallgatás során a Flint vitatta a Bizottság következtetéseit a kizárólag a grafikai tinták ágazatában a fehér tinták gyártásában pigmentként használt TiO2-típus (a továbbiakban: grafikai TiO2) meghatározott célra történő felhasználása alóli mentesség iránti kérelmével kapcsolatban.

(158)

A Flint azonban nem vitatta a Bizottságnak a termékkizárásra irányuló kérelem elutasítására vonatkozó következtetését. Ugyanakkor sem a Siegwerk, sem a Sun Chemical nem szolgáltatott a Flint által már benyújtott bizonyítékokon túl olyan további bizonyítékokat, amelyek szükségessé tették volna a termékkizárásra irányuló kérelem elutasításáról szóló bizottsági döntés újraértékelését.

(159)

A Bizottság ezért fenntartotta azon álláspontját, hogy a grafikai TiO2 nem rendelkezik a termékkörből kizárandó más TiO 2 -típusokhoz képest eltérő alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel. Ezen túlmenően az érdekelt felek nem tudták bizonyítani, hogy a Bizottság által az érintett termék meghatározásakor figyelembe vett tényezőkön kívül más relevánsabb tényezők alkalmazása megköveteli, hogy az érintett termék meghatározását a grafikai TiO2 kizárásával korlátozzák. Ezenkívül a grafikai TiO2 megfelel az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében szereplő termékmeghatározásnak, és az érdekelt felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Kínából importált TiO2 ezen alkategóriája ne állna versenyben az uniós piacon elérhető más termékekkel.

(160)

A Bizottság az alábbi 7.3.5. szakaszban értékelte a grafikai TiO2 meghatározott célra történő felhasználására vonatkozó mentességgel kapcsolatos új állításokat és bizonyítékokat.

(161)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a mintában szereplő egyik exportáló gyártó, az LB csoport, a panaszos és az egyik felhasználó, az Akzo Nobel észrevételeket tett a dömpingre vonatkozó ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban.

(162)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (80)–(242) preambulumbekezdése tartalmazta.

(163)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az LB észrevételeket tett az ilmenitre, a vasporra, a munkaerőre és az SGA-költségekre alkalmazott referenciaértékekkel kapcsolatban.

(164)

Az ilmenit tekintetében az LB megjegyezte, hogy a szulfáteljárással előállított ilmenit (a továbbiakban: SP ilmenit) referenciaértéke a Fastmarkets által megállapított átlagos CIF-ár volt. Az LB úgy vélte, hogy míg a Fastmarkets a 47–49 % közötti TiO2-tartalmú SP ilmenit árára utal, addig az LB által belföldön beszerzett SP ilmenit TiO2-tartalma alacsonyabb volt. Következésképpen az LB azzal érvelt, hogy nem lenne észszerű a Fastmarkets referenciaértékét használni az LB SP ilmenit-fogyasztásához.

(165)

Először is, amint az az ideiglenes rendelet (228) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság a TZMI-ben (és nem a Fastmarketsben) bejelentett árakat használta fel a titánércek és koncentrátumok, köztük az SP ilmenit torzulásoktól mentes árainak alapjául. A TZMI egy széles körben elismert nemzetközi titánipari platform (ezt a tényt a jelen eljárás során az érdekelt felek nem vitatták), amely kellően pontos és széttagolt adatokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy megfelelő referenciaértékeket találjon a TiO2-gyártó exportőrök különböző gyártási folyamataiban használt titánércekre és koncentrátumokra vonatkozóan. A TZMI-ben tükröződő, az SP ilmenitre vonatkozó referenciaérték a TiO2-tartalom széles skáláját rendelte az SP ilmenithez. Az LB SP ilmenitet használó gyártóegységei a gyártási folyamatban mindig 47 % alatti TiO2-tartalmú SP ilmenitet használtak, így az SP ilmenithez beállított TiO2-koncentráció-tartomány alsó tartományán belül maradtak. Hasonló megfontolások vonatkoznak az Anhui Gold Star csoport által belföldön beszerzett SP ilmenitre is. Tekintettel arra, hogy az alacsonyabb TiO2-tartalmú SP ilmenit általában olcsóbb, mint a magasabb TiO2-tartalmú, klorideljárással előállított ilmenit (a továbbiakban: CP ilmenit), észszerű volt kiigazítani a kínai exportáló gyártókra vonatkozó SP ilmenit referenciaértéket a Fastmarketsben a vizsgálati időszakra meghatározott ártartomány alsó részét alkalmazva. Ennek eredményeként az SP ilmenit esetében alkalmazott kiigazított referenciaérték 2 467 CNY/tonna volt.

(166)

Ami a vasporra vonatkozó referenciaérték alkalmazását illeti, az LB azt állította, hogy ki kell zárni legalább az egyik vámtarifaszám alá tartozó vaspor brazíliai behozatalát, mivel azt túlbecsülték az LB gyártóegységeinél felmerült tényleges költségekhez képest, valamint azért, mert az LB gyártási folyamatában nem használt különleges (és ezért drágább) vasportípusra vonatkozik.

(167)

Amint az a forrásokról szóló második feljegyzésben és az ideiglenes rendelet (225) preambulumbekezdésében szerepel, a nyersanyagok (beleértve a vasport is) torzulásoktól mentes árának megállapításához a Brazíliába irányuló behozatalnak a GTA-ban bejelentett, a nemzeti vámszintű adatok szerinti súlyozott átlagárát vették alapul, amelyhez hozzáadták az importvámokat és a szállítási költségeket. A megfelelő vaspor-referenciaérték megállapításához a vasporra vonatkozó különböző vámtarifaszámok alá besorolt behozatal súlyozott átlagárát határozták meg annak érdekében, hogy csökkentsék az esetlegesen rendellenes árak hatását a vasportartomány alsó és felső határán, és biztosítsák, hogy ezen input ára a különböző minőségek keverékét tükrözze, különösen a szóban forgó input összetételére vonatkozó árnyaltabb információk hiányában. Ebben az esetben a Bizottság nem figyelt meg olyan konkrét körülményeket, amelyek miatt az ideiglenes rendeletben használt vaspor-referenciaérték nem lenne reprezentatív vagy alkalmatlan lenne. Meg kell jegyezni továbbá, hogy bár a vaspor esetében alkalmazott referenciaérték magasabb lehet a Kínában felmerülő tényleges belföldi költséghez képest, tekintettel az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások fennállására, ez a belföldi ár nem tekinthető megbízhatónak és szemléltetőnek arra nézve, hogy mik legyenek a referenciaértékek. Ezenkívül az LB nem terjesztett elő semmilyen konkrét bizonyítékot (sem a második feljegyzésre, sem az ideiglenes tájékoztatásra válaszul) az LB-csoport által használt vasporral, sem pedig azon konkrét vámtarifaszámokkal kapcsolatban, amelyek alá e termék a brazil behozatal figyelembevételekor tartozna, amint az a GTA-ban is tükröződik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(168)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatására válaszul az LB azt állította, hogy a munkaerő referenciaértékét a társadalombiztosítási járulékok helytelen kiszámítása és a Bizottság által alkalmazott, a vizsgálati időszak alatt hatályos átváltási árfolyam, nem pedig a 2021-ben – amely időszakra a munkaerő-referenciaérték adatai vonatkoznak – alkalmazandó árfolyam alkalmazása miatt megemelték. Az LB továbbá azzal érvelt, hogy a munkaerőköltség-referenciaértéknek figyelembe kell vennie a Kínán belüli regionális bérkülönbségeket. Ezeket az érveket az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételték. Először is emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (231)–(232) preambulumbekezdésével összhangban, míg a számítás alapjául az érintett tevékenységi ágazatban a 2021-re vonatkozó bérstatisztikát vették alapul, az értékeket a vizsgálati időszakra indexálták. Ennek megfelelően a vizsgálati időszakra vonatkozó átváltási árfolyamot alkalmazták a vizsgálati időszakra megállapított munkaerőköltségre. Másodszor, a Kínában a munkaerőköltség tekintetében fennálló regionális különbségek nincsenek hatással a munkaerőköltség-referenciaérték meghatározására azokban az esetekben, amikor az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alkalmazandó, és amikor többek között a munkaerőköltség tekintetében jelentős torzulások fennállását állapították meg. Végül a Bizottság a határozathozatali gyakorlatában következetesen alkalmazott módszertannak megfelelően járt el. A fentiek alapján az LB érvelését elutasították.

(169)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Akzo Nobel megismételte az első és második feljegyzést követően már felhozott érvét, miszerint a kénsav GTA szerinti ára nem tekinthető reprezentatívnak. A Bizottság a felhasználó állítását az ideiglenes rendelet (220)–(223) preambulumbekezdésében ismertetett okok miatt elutasította. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ebben az eljárásban egyik exportáló gyártó sem vitatta a kénsav-referenciaérték reprezentativitását.

(170)

A reprezentatív országbeli reprezentatív gyártó (Tronox Brazil) SGA-költségein túlmenően az LB kifejtette, hogy a Tronox Brazil értékesítési költségeit, amelyeket a rendes érték megállapításánál figyelembe kell venni, csökkenteni kell a Tronox Brazil auditált éves jelentésében azonosítható szállítási költségek összegével. Az LB szerint ez a kiigazítás biztosítaná, hogy a gyártelepi exportárat össze lehessen vetni a gyártelepi rendes értékkel. A Tronox Brazil éves jelentésének és a jelentésben szereplő egyes SGA-költségek bontásának részletes vizsgálatát követően a Bizottság elismerte, hogy észszerű lenne azt a következtetést levonni, hogy a jelentésben felsorolt szállítási költségek (Fretes / Transportes de cargas) az értékesítési költségek részét képezik.

(171)

Következésképpen a Tronox Brazil SGA-költségeit, amelyeket a rendes érték meghatározásához használtak, 5,9 %-ról 4,24 %-ra módosították.

(172)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (243)–(246) preambulumbekezdése tartalmazta.

(173)

Az LB észrevételeire válaszul a Bizottság elfogadta azt az állítást, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján megváltoztatták az SGA-költségek és a névleges nyereség kiigazításának alapját az egyesült királyságbeli kereskedő (a továbbiakban: BEL UK) esetében, amikor rendszerint az importőrt terhelő költségek merülnek fel.

(174)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Amint arra az alábbiakban emlékeztettünk, adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(175)

Az ideiglenes rendelet (239)–(242) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. A (170)–(171) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, tekintettel arra, hogy egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az észszerű SGA-költség megállapításához használt SGA-költség a gyártelepi szinten olyan elemeket tartalmazott, amelyek nem tartoznak az említett kereskedelmi szinthez, az SGA-költségeket kiigazították a vonatkozó elemekkel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem volt szükség további kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő visszavezetése érdekében.

(176)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentsék (kivéve az ideiglenes rendelet (249) preambulumbekezdésében ismertetett héakiigazítást), és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(177)

Annak érdekében, hogy az exportárat visszanettósítsa a kereskedelem gyártelepi szintjére, a Bizottság kiigazításokat végzett a szállítási, raktározási költségek biztosítása, az anyagmozgatási, rakodási költségek, valamint a vámok miatt. A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: jutalék, hitelköltségek és banki költségek.

(178)

A jutalékoknak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítását illetően az LB azzal érvelt, hogy az LB HK exportárának lefelé történő kiigazítása (a független uniós vevőknek történő értékesítés során), valamint a kapcsolatban álló egyesült királyságbeli kereskedő (a továbbiakban: BEL UK) exportárának (a független vevőknek történő értékesítések során is) kétszeres lefelé történő kiigazítása jogellenes, és minden esetben túlzott.

(179)

A részleteket illetően az LB azt állította, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a végrehajtott kiigazítások szükségesek a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóságához (ebben az összefüggésben a kapcsolatban álló kereskedők bizonyos, a rendes értékből le nem vont SGA-költségeinek levonására utalva). Az LB szerint a Bizottság nem fejtette ki, hogy az ideiglenes rendeletben meghatározott, az értékesítési folyamatért való felelősség viselése, a kereskedelmi kockázatok viselése vagy a haszonkulcs elfogadása miért teszi az LB kereskedők funkcióit hasonlóvá az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az LB azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az LB-kereskedők egyetlen gazdasági egységet alkotnak-e a kínai gyártóegységekkel, vagy belső exportkereskedelmi részlegek-e.

(180)

Először is, amint az az ideiglenes rendelet (252) preambulumbekezdésében szerepel, a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás indokolt, mivel a kereskedők viselték a felelősséget az értékesítési folyamatért és az ahhoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatokért, és az értékesítések után árrést kaptak.

(181)

Az LB által szolgáltatott és a Bizottság által ellenőrzött információkból kitűnik, hogy a velük kapcsolatban álló kereskedők a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló funkciókat látnak el. Valójában maga az LB is elismeri, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedők exportértékesítési funkciókat látnak el. Ők forgalmazzák a termékeket, elősegítik a szerződéskötést, biztosítják a valutaváltást és a kockázatkezelést, gondoskodnak a meglévő és potenciális ügyfelekkel való kapcsolattartásról, intézik a logisztikát, kezelik a jogi dokumentációt, bekérik és fogadják a megrendeléseket, tárgyalásokat folytatnak az értékesítésről, számlákat állítanak ki, és vállalják a megfelelő kereskedelmi kockázatokat. Az LB maga is elismerte, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedők exportértékesítési funkciókat látnak el. E funkciók ellátásáért cserébe mindkét kereskedő árrést kapott. Az LB nem volt képes megmagyarázni, hogy ezek a funkciók miért térnének el azoktól a funkcióktól, amelyek nem hasonlítanának a jutalékalapon dolgozó ügynökéihez. Ezért az LB által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megfogalmazott állítással ellentétben a Bizottság következetes bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az LB-kereskedők a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat láttak el. Továbbá a fenti értékelés azt mutatja, hogy a Bizottság nem tekinti az LB-kereskedőket egyetlen gazdasági egységnek a gyártóegységekkel. Mindenesetre az LB nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot az ilyen állítás alátámasztására, és az ideiglenes intézkedések elfogadása előtt hivatalosan sem kérte az LB kereskedőinek egyetlen gazdasági egységként való kezelését. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a bizonyítási teher tekintetében „abban az esetben, ha az uniós intézmények szolgáltattak arra utaló egybevágó ténykörülményeket, hogy a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő a jutalékalapon dolgozó ügynökhöz hasonló feladatokat lát el, e kereskedő vagy e gyártó köteles bizonyítani, hogy nem indokolt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás”  (18). Másként fogalmazva, az LB feladata, hogy érveljen, és alátámassza, hogy egyetlen gazdasági egységet alkotnak. Az LB ezt nem tette meg.

(182)

Az Európai Bíróság (19) ítélkezési gyakorlatával összhangban az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja nem csak a szűk értelemben vett kereskedelmi ügynöki kapcsolatokra vonatkozik. Éppen ellenkezőleg, az említett rendelkezés szerinti kiigazítást a kapott árrés tekintetében is előirányozták, még akkor is, ha a felek nem megbízó-ügynök viszony alapján járnak el, hanem ugyanazt az eredményt érik el eladóként és vevőként (a jelen esetben ez a helyzet). Az LB gyártóegységek és a velük kapcsolatban álló kereskedők eladók és vevők. A kereskedők megvásárolják az érintett terméket, majd azt árréssel továbbértékesítik. Az ilyen árrést az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja kifejezetten „jutalékként” ismeri el. A tulajdonjognak a kapcsolatban álló kereskedőkre történő átruházása szükségszerűen magában foglalja a kereskedelmi kockázatok átruházását, azonban nem zárja ki az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának alkalmazását.

(183)

Hivatkozással a független importőrök által egy másik vegyipari termék (PVA) tekintetében elért 6,89 %-os névleges nyereségre, amelyet a jelen vizsgálatban a megbízható exportár megállapításához használnak fel (lásd az ideiglenes rendelet (246) és (252) preambulumbekezdését), az LB az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően azt állította, hogy az LB HK nem lát el az importőrökre jellemző feladatokat. Ezért az LB úgy véli, hogy az importőr referenciaértéke nem tükrözi azt a haszonkulcsot, amelyet az LB HK várhatóan elérhet. Az LB szerint legfeljebb az LB HK tényleges nyereségét lehet kiigazítani az LB HK uniós értékesítésben való részvétele miatt.

(184)

Az Akzo Nobel azzal is érvelt, hogy a kereskedelmi egységenként levont 6,89 %-os haszonkulcs túlzott, és azt összesen 6,89 %-ra kellene korlátozni, függetlenül attól, hogy hány kereskedő vesz részt benne, vagy legalábbis a Bizottságnak a vegyiparra vonatkozó 2007. és 2014. évi bizottsági rendeletekben korábban alkalmazott 5 %-os haszonkulcsot kellene alkalmaznia (20).

(185)

Először is, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése választási lehetőséget biztosít a Bizottság számára a kapcsolatban álló importőr tényleges haszonkulcsa és egy névleges haszonkulcs alkalmazása között, azzal az egyetlen kötelezettséggel, hogy a különbözetnek észszerűnek kell lennie. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontjára történő alkalmazásával a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedők közötti belső megállapodásokból eredő esetleges torzító hatások elkerülése érdekében észszerű haszonkulcsot kell alkalmazni az említett rendelkezés szerinti levonás alapjaként.

(186)

Az LB nem vitatja, hogy mind az LB HK, mind a BEL UK: i. kereskedőként jár el, ii. viseli a vonatkozó költségeket, iii. az általa ellátott funkciók alapján árrést kap, valamint iv. nyereséget termel. Az sem vitatott, hogy mindkét kereskedő kapcsolatban áll a gyártóval. Ezért a Törvényszék által megerősített következetes gyakorlatával összhangban (21) a Bizottság analógia útján az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazta, és a független kereskedő/importőr által elért nyereségen alapuló SGA-költségeket és névleges haszonkulcsot alkalmazta.

(187)

Ami a kiigazítás számszerűsítését illeti, az számít, hogy a kapcsolatban álló kereskedő milyen hatást gyakorol az exportárra. A kérdés az, hogy mi lenne a tényleges exportár az exportőr és a kereskedő közötti szokásos piaci feltételek alapján (22). Nem vitatott, hogy mind az LB HK, mind a BEL UK kereskedőként járt el az LB javára. Ebből az következik, hogy a független kereskedő/importőr haszonkulcsa észszerű viszonyítási alap a kiigazításokhoz. Más szóval, ha az LB HK és a BEL UK függetlenek lettek volna az LB-től, és a közöttük és az LB között lebonyolított ügyletek a szokásos piaci feltételek szerint zajlottak volna, észszerűen feltételezhető, hogy az SGA-költségeik fedezése mellett az ebben az ágazatban tevékenykedő kereskedő/importőr névleges nyereségének megfelelő összeget számítottak volna fel az LB-nek. Az LB nem tudta megmagyarázni, hogy ez miért nem így van az LB HK esetében, annál is inkább, mivel az LB nem vitatja, hogy az LB HK kereskedőként jár el, ezért haszonkulcs formájában díjazásban részesül, és nyereséget termel. Az LB HK tényleges nyereségének az LB által javasolt alkalmazása nem megfelelő a gyártó és a kereskedő közötti kapcsolat miatt, amely befolyásolja a nyereség összegét. Ezen túlmenően az alkalmazott haszonkulcs egy viszonylag friss vizsgálathoz kapcsolódik, nem pedig olyan információkhoz, amelyek elavultak, és 2014-ből vagy akár 2007-ből származnak (az Akzo Nobel előterjesztése szerint). Ezen túlmenően az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának egyetlen rendelkezése sem zárja ki, hogy a Bizottság egymást követő kiigazításokat alkalmazzon, ha egymást követő kereskedők érintettek, amelyek részvétele – ha az a szokásos piaci feltételek melletti ügyleteken alapult volna – megfelelően befolyásolta volna az exportárat. Ennélfogva kiigazításokat kell végezni a rendes érték és az exportár közötti ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló tényezők megszüntetése érdekében. Következésképpen az LB és az Akzo Nobel érvelését el kellett utasítani.

(188)

Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatására válaszul az LB azzal érvelt, hogy a BEL UK EU-ba irányuló értékesítésben való részvétele esetében a független importőr PVA-vizsgálatban megállapított haszonkulcsa (6,89 %) helyett más alapot kellene alkalmazni. Az LB azzal érvelt, hogy az EU-ba irányuló értékesítések tekintetében a BEL UK „észszerű nyeresége” miatti kiigazításnak egy harmadik fél szakmai cég által a több éven át számos, a BEL UK-hoz hasonló feladatokat ellátó vállalat haszonkulcsát elemző összehasonlító tanulmányban megállapított medián haszonkulcson kell alapulnia. Az LB-nek az érdekelt felek végső tájékoztatását követő beadványa szerint nem az értékesített termékeket, hanem az ellátott feladatokat kell figyelembe venni. Az LB továbbá azzal érvelt, hogy az a tény, hogy a Bizottság nem hasonlította össze a BEL tevékenységeit a PVA-importőr tevékenységeivel, valamint az, hogy csak egyetlen forrásból származó és több mint négy évvel ezelőtti adatokat használtak fel, észszerűtlenné tette a Bizottság referenciaértékét.

(189)

A fenti (185) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése, illetve 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítások elvégzésekor a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kapcsolatban álló importőr tényleges haszonkulcsának és egy névleges haszonkulcs megválasztása tekintetében, az egyetlen követelmény csupán az, hogy a különbözetnek észszerűnek kell lennie az érintett termékkel vagy hasonló termékekkel kereskedő/importőr számára. Továbbá a Bizottság következetes gyakorlata, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének vagy 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának alkalmazásában a független importőr által elért nyereségen alapuló haszonkulcsot alkalmaz. Míg az ellátott feladatok (azaz az importáló üzletág) kulcsfontosságú szempont az észszerű nyereség referenciaértékének kiválasztásában, ugyanilyen fontos, hogy a Bizottság azonosítsa az azonos gazdasági ágazatban tevékenykedő importőröket (ha nem ugyanaz a termék). Ezen túlmenően a mintában szereplő független PVA-importőrök nyereségére vonatkozó adatokat piacvédelmi vizsgálat céljából állították elő, és azokat a Bizottság megfelelően ellenőrizte és hitelesítette. Még ha a használt nyereség négy évvel korábbi is, ez nem teszi észszerűtlenné a referenciaértéket. Az LB mindenesetre nem tudta megmagyarázni, miért lenne ez így. Az LB csoport által hivatkozott dokumentum egy kifejezetten az LB számára kiadott belső jelentés, amely a vegyiparon kívüli ágazatok vállalataira is kiterjed, és a negatív nyereséggel rendelkező vállalatokat is figyelembe veszi, amelyek mindegyike aláássa a Bizottság által a névleges nyereség kiválasztásakor alkalmazott észszerűségi elvet. Ezenkívül az LB – miközben a haszonkulcs és ezáltal a dömpingkülönbözet​csökkentésére törekedett – egyetlen ponton sem adott megalapozott indoklást arról, hogy miért kell egy közelmúltbeli vizsgálat során megállapított és ténylegesen a vegyipari termékek kereskedője által generált haszonkulcsot észszerűtlennek tekinteni. A LB csoport érvét ezért a Bizottság elutasította.

(190)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az LB azzal érvelt, hogy mielőtt a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazíthatná az árrést, köteles bizonyítani, hogy az árrést (nem a szokásos piaci feltételek alapján) egyrészt az LB-kereskedők, másrészt az LB-gyártóegységek közötti kapcsolat befolyásolja. Ezen túlmenően az LB szerint az árrés kiigazítását az e szervezetek által ellátott feladatokhoz kell igazítani, és ezért a kiigazításnak a felmerült költségekhez kell kapcsolódnia. Az LB továbbá az OECD transzferár irányelveiben használt módszertanra hivatkozva azt állította, hogy az LB HK és a BEL árrése a szokásos piaci feltételeknek felel meg.

(191)

A (187) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az LB-kereskedők által termelt tényleges nyereséget az LB-gyártószervezetekkel fennálló kapcsolat befolyásolja. Amint azt a Çolakoğlu ítélet is megerősíti, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében foglalt elvnek, amely szerint „amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik, az exportár annak az árnak az alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére”, szintén alkalmazhatónak kell lennie az exportárból levonandó jutalék összegének számszerűsítése során annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja ne veszítse el a gyakorlati hatályát (23). Ennélfogva a ténylegesen megtermelt nyereség nem tükrözi a szokásos piaci feltételek szerint nyújtott szolgáltatás megfelelő díjazását. Hivatkozás történik továbbá a (185)–(189) preambulumbekezdésben ismertetett bizottsági értékelésre. Ami az elvégzett feladatok száma és az alkalmazandó árrés-kiigazítás közötti összefüggést illeti, az alaprendelet nem zárja ki, hogy a Bizottság a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja értelmében ugyanazt a kiigazítást alkalmazza a szolgáltatásokat különböző mértékben nyújtó kereskedőkre. Az LB-kereskedőknek nem kell ugyanazokat a feladatokat vagy feladatköröket ellátniuk. Az a tény, hogy az LB HK szerepe bizonyos esetekben korlátozottabb (például a BEL-nek, nem pedig közvetlenül a független vevőknek történő viszonteladáskor), nem érvényteleníti ugyanazon névleges nyereség alkalmazását az LB HK és a BEL esetében, feltéve, hogy mindkét kereskedő a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el (éppen erről van szó). Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság értékelése ebben az esetben nem alapul adózási célokra, és nem a piacvédelmi vizsgálatokban használt OECD-iránymutatásokon. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(192)

A rendes érték képzése során végzett héakiigazítással kapcsolatban az LB azzal érvelt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a kiigazítás jogalapját, és nem szolgáltatott bizonyítékot vagy magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért volt szükség az árak összehasonlíthatóságának biztosítására. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az LB megismételte, hogy a Bizottság nem mutatott be az elvégzett kiigazítást alátámasztó bizonyítékokat. Először is, amint az az ideiglenes rendeletből, nevezetesen a 3.6. szakaszból következik, a héakiigazításra az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése (konkrétabban a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja) alapján kerül sor. A Bizottság tovább részletezte a kiigazítást, és indokolását az előzetes tájékoztatási dokumentum 2. mellékletének („Dömpingszámítások és az alkalmazott módszertanra vonatkozó információk”) 4.3.6. szakaszában fejtette ki. A kiigazításra a belföldi és az exportértékesítés héa-visszatérítése közötti különbség miatt kerül sor (az exportértékesítések után fizetendő héa visszatérítése nulla). Az LB érvét ezért a Bizottság elutasította.

(193)

A (164), (171) és (173) preambulumbekezdésben leírtak szerint, az érdekelt felek állításai alapján a Bizottság felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket.

(194)

A panaszos az ideiglenes rendeletet követően azt állította, hogy az Anhui Gold Star esetében alacsonyabb ideiglenes dömpingkülönbözet megállapítása azt mutatta, hogy az Anhui lényegesen magasabb áron értékesítette a TiO2-ot a belföldi piacon, mint az LB.

(195)

Megjegyzendő, hogy ebben az esetben az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alkalmazandó, és hogy a mintában szereplő exportáló gyártók esetében a megfelelő rendes értéket nem a kínai belföldi árak alapján, hanem az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése értelmében egy reprezentatív ország (ebben az esetben Brazília) pótlási költségei alapján számítják ki.

(196)

A panaszos továbbá megkérdőjelezte az összes kapcsolt vállalat részvételét a vizsgálatban, valamint azt, hogy a vállalatok közötti kapcsolat hatással lehetett-e a dömpingkülönbözet kiszámítására.

(197)

Ez a Bizottság következetes gyakorlata, hogy a rendes érték alapjának meghatározásakor figyelembe veszi és megfelelően visszaadja a mintában szereplő egyes exportáló vállalatok költségszerkezetét, beleértve azt is, hogy a nyersanyagok harmadik felektől vagy velük kapcsolatban álló felektől származnak-e, és ha igen, milyen mértékben, vagy hogy az érintett termék előállításához milyen kezdeti inputokat használnak fel.

(198)

Végül a panaszos annak tisztázását kérte, hogy az Anhui Gold Star csoportra megállapított vámokat kiterjesztik-e egy nagyobb CNNC csoport más TiO2-gyártóira, amelyekhez az Anhui is tartozik. Amint az e rendelet (199) preambulumbekezdésében szerepel, az Anhui Gold Star csoporton (amely valójában a CNNC HUA YUAN TITANIUM DIOXIDE CO., LTD tulajdonában lévő szélesebb vállalatcsoport részét képezi) belüli két exportáló gyártó, nevezetesen az Anhui Gold Star Titanium Dioxide (Group) Co., Ltd és az ANHUI GOLD STAR TITANIUM DIOXIDE TRADING COMPANY LIMITED esetében megállapított 11,4 %-os egyedi vám nem terjed ki más exportáló gyártókra, függetlenül attól, hogy az Anhui Gold Star csoport említett vállalataival kapcsolatban állnak-e.

(199)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(200)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (261) és (262) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(201)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (263)–(268) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(202)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (266)–(272) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(203)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (273)–(275) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(204)

A CNCIA kifogásolta a Bizottság azon ténymegállapításait, amelyek szerint a behozatali volumen 2021-ben megfigyelt csökkenése a nemzetközi hajózással kapcsolatos rendkívüli körülményeknek tudható be, és azt állította, hogy a Bizottság e tekintetben nem szolgáltatott bizonyítékot. A CNCIA az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben megismételte ezt az állítást, hozzátéve, hogy egyes közelmúltbeli vizsgálatok során (24) 2021-ben meredeken nőtt a Kínából az EU-ba irányuló behozatal volumene, és 2021-ben az uniós gazdasági ágazat exportvolumene is növekedést mutatott.

(205)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2021-es évet a nemzetközi ellátási láncokban a kikötők bezárása és az ezt követő konténerhiány okozta jelentős fennakadások befolyásolták, ami 2022-ben több nagyságrenddel növelte az óceáni szállítási költségeket, miközben számos termék behozatali volumene csökkent.

(206)

A Bizottság a közelmúltbeli ügyekben már levont ilyen következtetéseket (25), miközben a panaszos és a Siegwerk is ugyanezt az álláspontot képviselte ebben az ügyben. Másrészt a CNCIA nem adott alternatív magyarázatot a behozatali volumen említett csökkenésére, szemben az összes többi évvel, amikor folyamatosan növekedett.

(207)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (276) és (277) preambulumbekezdéséből levont következtetéseit.

(208)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (278)–(281) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(209)

Az AkzoNobel az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeiben kijelentette, hogy az ideiglenes rendelet alapján nem egyértelmű, hogy a Bizottság megfelelt-e a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy azonos kereskedelmi szinten számítsa ki az áralákínálást és az áron aluli értékesítést (26).

(210)

A Bizottság e tekintetben rámutatott az ideiglenes rendelet (283) preambulumbekezdésére, amelyben megállapította, hogy a számításokat az ideiglenes rendelet (247), (248) és (249) preambulumbekezdésében kifejtettekkel azonos kereskedelmi szinten végezték. A Bizottság alternatív számításokat is végzett, az exportáló gyártók SGA-költségeinek és nyereségének a 2. cikk (9) bekezdése szerinti kiigazítása nélkül, és ezek is jelentős alákínálási és alulértékesítési különbözeteket mutattak.

(211)

A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (282)–(283) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseit.

(212)

Az AkzoNobel továbbá nem értett egyet a Bizottság árlenyomással és árleszorítással kapcsolatos következtetéseivel, és azt állította, hogy a Bizottságnak meg kellene állapítania, hogy nem áll fenn árlenyomás vagy árleszorítás.

(213)

Az AkzoNobel először azt állította, hogy a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az árerózió „csak azért jelentkezik, mert az árak 2022-től [a vizsgálati időszakig] 4 %-kal csökkentek”, míg a Bizottság „nem vette figyelembe, hogy az árak 2020 és 2022 között 35 %-kal, 2020-tól [a vizsgálati időszakig] pedig 31 %-kal emelkedtek”.

(214)

Másodszor, az AkzoNobel úgy vélte, hogy az a tény, hogy a panasz nem hivatkozott árlenyomás fennállására, megkérdőjelezi a Bizottságnak az árlenyomás fennállására vonatkozó következtetését.

(215)

Végül az AkzoNobel azt állította, hogy a Bizottság egyáltalán nem értékelte a kínai behozatal magyarázó erejét a WTO-szabályok értelmében megkövetelt árleszorítás tekintetében (27).

(216)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az AkzoNobel fenti állításai megalapozatlanok.

(217)

Először is, mivel a panasz nem hivatkozott árlenyomásra, ez nem jelenti azt, hogy ilyen árlenyomásra nem került sor. Amint azt az ideiglenes rendelet (316), valamint (308) és (285) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a figyelembe vett időszakban több tényező átfedése miatt árlenyomás következett be:

(218)

A Bizottság így megállapította az árlenyomás fennállását, és értékelte a kínai behozatal és az árlenyomás közötti ok-okozati összefüggést.

(219)

Másodszor, az AkzoNobel állításával ellentétben a Bizottság nem állapította meg, hogy a vizsgálati időszakban árerózió történt, csupán azért, mert az uniós gazdasági ágazat árai 2022 és a vizsgálati időszak között csökkentek.

(220)

Az ideiglenes rendelet (316), (286), (308) és (309) preambulumbekezdésében foglaltak szerint, valamint a (217) preambulumbekezdésben említett tényezők fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy árerózió áll fenn, mivel:

(221)

A Bizottság ezért megalapozatlannak minősítve elutasította az AkzoNobel észrevételeit, és megerősítette az ideiglenes rendelet (284)–(286) preambulumbekezdését.

(222)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (287)–(291) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(223)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (292)–(296) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(224)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (297)–(299) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(225)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (300) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(226)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (301)–(303) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(227)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (304) és (305) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(228)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (306) és (307) preambulumbekezdése megerősítést nyer. Az AkzoNobel árlenyomással és árerózióval kapcsolatos észrevételeinek (lásd a fenti 4.4.2. szakaszban) vizsgálatát követően a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (308) és (309) preambulumbekezdését.

(229)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (310) és (311) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(230)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (312) és (313) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(231)

A Bizottság kijavított egy elírást az ideiglenes rendelet 11. táblázatában közölt adatokban az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti pénzforgalmára vonatkozóan. Valójában a pénzforgalom a vizsgálati időszakban mínusz 42,3 millió EUR volt a mínusz 4,3 millió EUR helyett. Az ideiglenes rendelet 11. táblázatában a figyelembe vett időszak pénzforgalmát bemutató indexált adatok azonban pontosnak bizonyultak.

(232)

A korrigált pénzforgalmat az alábbi táblázat mutatja be.

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(233)

Ez az elírás nem befolyásolja az ideiglenes rendelet 4.5.3.4. szakaszában foglalt következtetéseket.

(234)

A 11. táblázat fenti módosításával a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (314)–(322) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításait.

(235)

A CNCIA észrevételeiben azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár, és hogy az ideiglenes rendeletben meghatározott kármutatók nem festenek negatív képet az uniós gazdasági ágazatról. A CNCIA az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben megismételte ezt az állítást.

(236)

E tekintetben a CNCIA azzal érvelt, hogy egyes kármutatók, például a termelés visszaesése ellenére az uniós gazdasági ágazat képes volt fenntartani erős pozícióját az uniós piacon, és piaci részesedése csak néhány százalékponttal csökkent.

(237)

A CNCIA azt is fenntartotta, hogy az uniós gyártók jövedelmezőségének a vizsgálati időszakban bekövetkezett visszaesése csak átmeneti volt, mivel az a termelési költségek meredek emelkedésének és a kereslet erőteljes visszaesésének volt tulajdonítható, ami megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy megnövekedett költségeit áthárítsa a fogyasztókra.

(238)

A CNCIA néhány kármutatóra is rámutatott, azokat külön elemezte, azt állítva, hogy a csökkenés korlátozott volt, vagy a kínai behozataltól eltérő tényezők miatt következett be.

(239)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy kárelemzésében minden kármutatót külön-külön és összességében is elemzett. A Bizottság az ideiglenes rendelet (283) preambulumbekezdésében foglaltak szerint 14 % és 15,3 % közötti áralákínálást állapított meg. A Bizottság azt is megállapította, hogy a kínai kirakodási árak 2020-ban és a vizsgálati időszakban is alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat átlagos termelési költségei (az ideiglenes rendelet (342) preambulumbekezdése).

(240)

Emellett valamennyi fő kármutató negatív tendenciát követett: a nyereség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése jelentősen csökkent a vizsgálati időszakban. A figyelembe vett időszakban a termelési volumen 31 %-kal, az értékesítési volumen 25 %-kal esett vissza, miközben a piaci részesedés, a foglalkoztatás és a termelékenység is csökkent. Az elvégzett és az ideiglenes rendeletben ismertetett értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(241)

A CNCIA egyik érve sem kérdőjelezi meg a fenti következtetést. A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes rendelet (323)–(337) preambulumbekezdésében említett ténymegállapítását.

(242)

Az érdekelt felek azt állították, hogy a Kínából származó TiO2 állítólagos dömpingelt behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést nem lehetett érvényesen megállapítani, mivel a vizsgálati időszakot és az érintett időszakot számos, a szokásos piaci valóságot nem tükröző tényező befolyásolta.

(243)

A Siegwerk e tekintetben azzal érvelt, hogy egyrészt Kína a Covid19-világjárvány idején jelentősen csökkentette a teljes exportját, és így a kínai TiO2 behozatalának a világjárvány vége után megfigyelt növekedése valójában a kereskedelmi volumenek normalizálódását jelentette. Másodszor, a világjárvány idején az uniós kereslet meghaladta az átlagot. Harmadszor, a Siegwerk azt állította, hogy az előző két tényező következtében az uniós gyártók „közel monopolhelyzetben” működtek, és a világjárvány idején rendkívüli nyereségre tudtak szert tenni.

(244)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezeket a tényezőket vizsgálta az ideiglenes rendeletben szereplő kármutatók és az ok-okozati összefüggés összefüggés elemzése során.

(245)

Az ideiglenes rendelet 4.4.1. szakaszának (276) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy 2021-ben valóban csökkent a kínai behozatal volumene. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a kínai tengeri kereskedelemben a Covid19-világjárvány következtében az említett évben tapasztalható általános zavarokra vezethető vissza.

(246)

Hasonlóképpen, a Bizottság az ideiglenes rendelet (271) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy 2020-ban és 2021-ben a kereslet meghaladta az átlagot.

(247)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy pontosan e két tényező együttes hatása miatt az uniós gazdasági ágazatnak 2021-ben sikerült ideiglenesen növelnie a piaci részesedését és jövedelmezőségét, míg a kínai behozatal volumene és piaci részesedése abban az évben egyaránt csökkent (28).

(248)

A Bizottság tehát az ideiglenes rendeletben, az összes kármutató átfogó elemzésével összefüggésben megállapította, hogy ez a két tényező nem érvényteleníti a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseket. A Bizottság ezért elutasította a fenti állításokat.

(249)

A CNCIA azt is megjegyezte, hogy a kínai importárak 2022-ben csak 1,5 %-kal voltak alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainál, ami nem tekinthető „jelentős áralákínálásnak”. Másfelől a mexikói behozatal árai abban az évben 65 %-kal voltak alacsonyabbak.

(250)

A Bizottság elöljáróban megjegyezte, hogy az egyszerű ár-összehasonlítás nem tekinthető áralákínálásnak, mivel nem veszi figyelembe a terméktípusokat. A Bizottság megjegyezte, hogy még ha a 2022. évi 1,5 %-kal alacsonyabb árak nem is tekinthetők jelentős áralákínálásnak (de nem ez a helyzet), az árkülönbség a többi évben sokkal nagyobb volt: 2020-ban 6,4 %, a vizsgálati időszakban pedig 24,2 %. Az érintett időszakban tehát jelentős árkülönbség állt fenn.

(251)

Több fél is vitatta a Bizottság ok-okozati elemzését az ideiglenes rendeletet követően.

(252)

A CNCIA azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetét nem a kínai behozatal okozta, és azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az uniós gazdasági ágazatot érintő egyéb tényezőket: a harmadik országokból származó behozatalt, a növekvő termelési költségeket, a kereslet csökkenését és az Unión belüli gazdasági versenyt.

(253)

Más érdekelt felek hasonlóképpen azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a kereslet csökkenése és a növekvő előállítási költségek okozták.

(254)

A Felix, a Munksjö és az AkzoNobel kijelentette, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor nem ismerte el a TiO2-piac ciklikusságát az uniós gazdasági ágazatot ért kár okaként.

(255)

A Siegwerk emellett más olyan tényezőket is felsorolt, amelyek 2023 végétől befolyásolták a piacot. Mivel ezek a vizsgálati időszak után következtek be, a Bizottság visszatekintő elemzése szempontjából nem relevánsak. Ugyanakkor nem voltak olyanok, hogy a dömpingellenes vámok kivetését nyilvánvalóan alkalmatlanná tették volna. Főként a piaci kereslet alakulására vonatkoznak, amelyet a Bizottság az alábbi 5.2.1. szakaszban értékelt.

(256)

Ezenkívül az AkzoNobel azt állította, hogy a panaszos beruházási döntései ténylegesen negatív jövedelmezőséget eredményeztek. Az AkzoNobel rámutatott a vizsgálati időszak beruházási és pénzforgalmi adataira, és arra a következtetésre jutott, hogy a 2022-re és a vizsgálati időszakra felosztott 10 millió EUR összegű beruházás (29) közvetlenül felelős a vizsgálati időszak –4,3 millió EUR összegű negatív pénzforgalmáért.

(257)

Amint azonban a Bizottság a fenti (231) és (232) preambulumbekezdésben kifejtette, a vizsgálati időszak –4,3 milliós negatív pénzforgalmi adata elírás volt az ideiglenes rendeletben. A pénzforgalom tényleges visszaesése sokkal jelentősebb volt: 50 százalékpont, míg az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma –42,3 millió EUR volt, amint azt a fenti 11. javított táblázat mutatja.

(258)

A pénzforgalom e csökkenése tehát nem tulajdonítható kizárólag a fenti beruházásnak.

(259)

A Bizottság a (252)–(254) preambulumbekezdésben vázolt egyéb észrevételekkel az alábbi vonatkozó alszakaszokban foglalkozott.

(260)

Számos érdekelt fél tett észrevételeket a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (349)–(358) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításaival kapcsolatban. A Felix és a Munksjö azt állította, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a ciklikusságot, amely a TiO2-piac egyik kulcsfontosságú jellemzője, és ezáltal megsértette az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerinti kötelezettségét.

(261)

Bár a felhasználók elismerik, hogy a ciklikusság nem kizárólag a TiO2-piacra vonatkozik, úgy vélik, hogy a piac dinamikáját (a TiO2 árképzését és rendelkezésre állását, valamint a különböző felek tárgyalási pozícióját) ez az alapvető tulajdonság befolyásolja, és így hatást gyakorol az uniós gyártók teljesítményére. A pénzügyi teljesítményben az alacsonyabb kereslet időszakában tapasztalt visszaesés a piaci növekedés időszakában helyreállhat.

(262)

Az AkzoNobel hasonló irányvonalak mentén nyújtott be észrevételeket. Azt állította, hogy a Bizottság azon következtetései, miszerint „a ciklikusság nem kizárólag a TiO2-piacra jellemző, ezért „nem érdemel”„különös megfontolást” (30), és hogy nem lehet „olyan mintát felvázolni, amely teljes bizonyossággal megmutatja, mikor következik be fellendülés vagy visszaesés” (31), annak megállapításához, hogy „a csökkenés 2023-ban várhatóan bekövetkezik”, nem adnak megalapozott okot annak azon állítás elutasítására, hogy az uniós gyártókat ért kárt a ciklus egyik mélypontja okozta.

(263)

Az AkzoNobel úgy vélekedett, hogy bár a ciklikusság valóban nem kizárólag a TiO2-ágazatra jellemző, ez ismert tényező az ágazatban, és a Bizottságnak fel kellett mérnie, hogy milyen mértékben okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Nincs jelentősége annak, hogy nem lehet pontosan megjósolni, mikor következne be visszaesés, de – amint azt maga a Bizottság is megállapította – a 2020-as és 2021-es „nagy keresletnövekedés” után „a fogyasztás ezt követő csökkenése természetesen ugyancsak markáns lenne”.

(264)

Az AkzoNobel hangsúlyozta, hogy ez megerősítette: az uniós gazdasági ágazat teljesítménye ciklikus mintát követett. Így a kiválasztott érintett időszak és a vizsgálati időszak még behozatal hiányában is negatív tendenciát mutatott volna. Az AkzoNobel megismételte, hogy a panaszos ezt szem előtt tartva okosan választotta ki a vizsgálati időszakot, hogy az egybeessen a ciklus aljával.

(265)

Számos fél lényegében azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban miden bizonnyal gyenge teljesítményt nyújtott, rámutatva a piac ciklikus jellegére és a piackutatási előrejelzésekre, és ezért a kínai behozatal nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(266)

A panaszos vitatta ezeket az állításokat. Bár elismerték a ciklikusságot, rámutattak arra, hogy a kínai behozatal volumene és piaci részesedése az idők folyamán folyamatosan nőtt, és 2017 óta jelentősen emelkedni kezdett.

(267)

A panaszos ezért arra a következtetésre jutott, hogy a ciklikusság hatása elhanyagolható, mivel az Unióba irányuló kínai behozatal még a ciklikus tendenciák ellenére is nőtt, mind a kereslet előző, 2017–2018-as visszaesésének időszakában, mind a vizsgálati időszakban.

(268)

A Bizottság megjegyezte: részletesen elemezte, hogy a ciklikusság befolyásolhatta-e az uniós gazdasági ágazatot, és ha igen, milyen mértékben, és arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes rendeletben foglalt megfontolások alapján nem lehet azt állítani, hogy a kár egyetlen oka a piac ciklikussága lenne.

(269)

Ideiglenes ténymegállapításaiban a Bizottság elismerte, hogy globális szinten a TiO2 piaca valóban ciklikus (lásd például az ideiglenes rendelet (355) preambulumbekezdését). A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a ciklikusság nem jellemző a TiO2 piacára, ugyanakkor számos piac a kereslet visszaesésének és bővülésének rendszeres ciklusain megy keresztül (32). Nem lehetett tehát azt a következtetést levonni, hogy önmagában a ciklikusság ténye elegendő az ok-okozati összefüggés gyengítéséhez.

(270)

A Bizottság továbbá megállapította, hogy a TiO2 piaci magatartására vonatkozó globális előrejelzésekhez képest, amelyekre az érdekelt felek támaszkodtak, amikor azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár fő oka a ciklikusság (33), az uniós (és a globális) piacot lényegében több rendkívüli körülmény is érintette (34). Ezek a körülmények ahhoz vezettek, hogy az uniós piac eltért az említett előrejelzésektől (35), ami irreálissá tette, hogy az előre jelzett visszaesés – az állításoknak megfelelően – 2023-ban pontosan olyan módon következett volna be, hogy az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban tapasztalt kár mértékét eredményezte volna (36).

(271)

Ehelyett ezek a körülmények befolyásolták az uniós piaci ciklus viselkedését. Így, noha a Bizottság elismerte, hogy valószínűleg visszaesés következhetett be, az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár túlságosan jelentős volt ahhoz, hogy egyértelműen a ciklikusságnak lehessen tulajdonítani, és az uniós piacon uralkodó helyzetet szélesebb körben kellett vizsgálni, mint pusztán a ciklikussággal összefüggésben.

(272)

Amint azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (388) preambulumbekezdésében elismerte, a keresletnek 2022-ben és a vizsgálati időszakban bekövetkezett visszaesése (függetlenül attól, hogy ez a ciklus várható visszaesésének tulajdonítható-e) valóban megnehezítette az uniós gazdasági ágazat helyzetét. Ez azonban (akár önmagában, akár más tényezőkkel, például a termelési költségek növekedésével együtt) nem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggést.

(273)

Az ideiglenes rendelet (389) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Kínából származó behozatal a figyelembe vett időszak alatt nőtt. Ráadásul még a 2022-es és a vizsgálati időszak zsugorodó piacán is, amikor gyakorlatilag az összes többi harmadik országból származó behozatal volumene csökkent, csakúgy mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene, a kínai behozatal volumene tovább nőtt, és piaci részesedést szerzett. Amint azt az ideiglenes rendelet (361) preambulumbekezdése már megállapította, ez nem várható a zsugorodó piacon.

(274)

Azon állítás megerősítése érdekében, hogy a kárt egy olyan ciklus mélypontja okozta, amely egybeesett a vizsgálati időszakkal, és amelyből az uniós gazdasági ágazat mostanra kilépett, az AkzoNobel 2024 első negyedévétől nyilvános globális bevételi jelentéseket nyújtott be a Tronox Holdings plc (a továbbiakban: Tronox Holdings) (37) és a Kronos Worldwide, Inc. (a továbbiakban: Kronos Worldwide) (38) tekintetében.

(275)

Ezek a jelentések azt mutatják, hogy a Kronos Worldwide 2024 első negyedévében 23,4 millió USD nyereségről számolt be, és ugyanebben az időszakban – 2023 első negyedévéhez képest – 11 százalékponttal, illetve 15 %-kal nőtt a kapacitáskihasználás és az értékesítési volumen. A Tronox Holdings jelentése 2023 negyedik negyedévéhez képest az értékesítési volumen 18 %-os növekedését mutatta 2024 első negyedévében, hangsúlyozva a jó európai teljesítményt és a globális szinten 16,9 %-os EBITDA-különbözetet (39). Az AkzoNobel továbbá a Tronox Holdings jelentését idézte, amely szerint a kereslet ilyen növekedése a fellendülés elejét jelzi.

(276)

A Bizottság már kezdetben megjegyezte, hogy nem gyűjt a vizsgálati időszak utáni adatokat az uniós gazdasági ágazatról a jelentős károk elemzése során, míg a nem ellenőrzött pénzügyi adatok, amelyek a TiO2-dal kapcsolatos tevékenységeken kívüli tevékenységeket (40) és az Unión kívüli kapcsolt vállalatokat is magukban foglalnak, nem tekinthetők relevánsnak a Bizottság elemzése szempontjából.

(277)

Az AkzoNobel állításainak fényében a Bizottság mindazonáltal globális szinten megvizsgálta a Tronox Holdings és a Kronos Worldwide 2024 első félévére vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi jelentéseit. A Bizottság továbbá megvizsgálta a Grupa Azoty Zakłady Chemiczne „Police” S.A. (a továbbiakban: Police) és a Cinkarna Metalurško kemična industrija Celje, d.d. (a továbbiakban: Cinkarna) által 2024 első félévére vonatkozóan benyújtott jelentéseket, figyelembe véve, hogy ezek az uniós gyártók csak az Unióban üzemeltetnek TiO2-létesítményeket, és nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi jelentésekkel rendelkeznek.

(278)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy bár az EBITDA-különbözet a Tronox Holdings esetében 2024 első negyedévében valóban magas lehetett, a 11. táblázatban szereplő bizottsági elemzés az adózás előtti jövedelmet vizsgálja a nettó haszonkulcs meghatározásához, így az EBITDA nem megfelelő összehasonlítási alap. Mindazonáltal, ha még a Tronox Holdings EBITDA-különbözetének 2023 és 2024 közötti éves alakulását is vizsgáljuk, mind az első, mind a második negyedévben csökkenés tapasztalható. Ez az AkzoNobel állításával ellentétben nem utal a 2024-es fellendülésre a vizsgálati időszakhoz képest.

(279)

Emellett a Tronox Holdings adózás előtti jövedelme 2024 első negyedévében 2 millió USD volt (41), szemben a 2023 első negyedévében meghatározott 34 millió USD-vel, ami jelentős csökkenést mutat az előző év azonos időszakához képest. Másrészt a második negyedévben némileg nőtt: a 2023 második negyedévi 53 millióról 2024 második negyedévére 55 millióra. Mindazonáltal a nettó értékesítés százalékában kifejezve ez 2024 első negyedévében 0,2 %-os, 2024 második negyedévében pedig 6,7 %-os adózás előtti nyereséget jelent, szemben a 2023 első negyedévi 4,8 %-kal és a 2023 második negyedévi 6,7 %-kal. Ez azt mutatja, hogy a jövedelmezőségi helyzet a Tronox Holdings esetében globális szinten legfeljebb változatlan maradt.

(280)

A Kronos Worldwide jobb teljesítményt mutatott. A féléves adatok (42) azt mutatják, hogy a Kronos Worldwide 39,6 millió USD adózás előtti jövedelmet könyvelt el 2024 első felében, szemben a 2023 első felében bekövetkezett 34,4 millió USD veszteséggel. Ez 2024 első felében 4 %-os adózás előtti haszonkulcsot jelent, szemben a 2023 első felében tapasztalt 4 %-os veszteséggel.

(281)

A Police ezzel szemben 2024 első félévében -10,12 %os adózás előtti veszteségről számolt be a forgalom százalékában (43) (ez még nagyobb veszteség, mint a 2023 első felében regisztrált 5 %), míg a Cinkarna 7,38 %-os nettó nyereséget jelentett a forgalom százalékában (44) (az előző évi 7,30 %-hoz képest). Ezen adatok egyike sem utal fellendülésre, amint azt az AkzoNobel állította.

(282)

Pénzügyi jelentéseiben a Police az értékesítési volumen 20 %-os, míg a Cinkarna annak 5 %-os növekedéséről számolt be. Mindkét gyártó a kisebb uniós gyártók közé tartozik, egyenként az uniós termelési kapacitás mintegy [3–8] %-át képviselik. A Tronox Holdings és a Kronos Global (a mintában szereplő két uniós gyártó anyavállalatai, amelyek többek között a méretük miatt kerültek a mintába) azt állították, hogy globális értékesítési volumenük 11 %-kal, illetve 15 %-kal nőtt. A Bizottság azonban nem rendelkezik konkrét információkkal a Tronox és a Kronos uniós értékesítési volumenének alakulásáról.

(283)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszakot követő időszak rendelkezésre álló adatai nem utalnak arra, hogy az uniós gyártók 2024-ben már nem szenvedtek kárt, még akkor sem, ha a TiO2 piacán nőhet a kereslet, és a Kronos Worldwide globális szinten jobban teljesített, mint a vizsgálati időszakban. Ezenkívül nem teszi nyilvánvalóan alkalmatlanná a javasolt dömpingellenes vámok kivetését (45).

(284)

Mivel a kereslet visszaesésével a fenti 5.2.1. szakasz már foglalkozott, e megfontolások fényében és az ellenkező értelmű további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette a (359)–(365) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit.

(285)

A Siegwerk továbbá azt állította, hogy az Ukrajna elleni 2022. februári orosz invázió az energiaköltségek meredek emelkedését okozta az Unióban, míg az ebből eredő infláció csökkentette a TiO2 iránti keresletet. Ugyanezek a tényezők a termelési költségek megugrásához is vezettek, ami az uniós TiO2-ot drágábbá tette a kínai TiO2-hoz képest.

(286)

A Bizottság ezeket az elemeket figyelembe vette a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozó elemzése során (46). A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(287)

A CNCIA vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (383) preambulumbekezdésében foglalt következtetését, miszerint a termelési költségek növekedése globális volt, és hasonló mértékben érintette az összes piaci szereplőt, amint azt a Kínán kívüli egyéb harmadik országokból származó behozatal emelkedő árai is bizonyítják.

(288)

A CNCIA azzal érvelt, hogy a Bizottság nem tudta megfelelően elkülöníteni és megkülönböztetni a növekvő termelési költségek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a kínai behozatal hatásaitól, miközben a Bizottságnak mindenesetre meg kellett volna vizsgálnia, hogy az ilyen költségnövekedés milyen mértékben érinthette a különböző piaci szereplőket.

(289)

A Bizottság e tekintetben tisztázta, hogy a termelési költségek – különösen a fő nyersanyag, az ilmenitérc költségének – globális növekedése az összes piaci szereplőt érintette volna. Másként fogalmazva, az ilyen költségnövekedés nem csak az uniós gazdasági ágazatra jellemző, és így képes volt gyengíteni az ok-okozati összefüggést.

(290)

Ugyanakkor sem az exportáló gyártók, sem a CNCIA nem szolgál olyan bizonyítékokkal, amelyek arra utalnának, hogy más piaci szereplőket, például a kínai exportáló gyártókat ez eltérően érintette volna.

(291)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CNCIA azzal érvelt, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kereslet ciklikussága és a termelési költségek növekedése – amelyek nem a TiO2 piacára jellemző tényezők – nem gyengíti az ok-okozati összefüggést. E tekintetben a CNCIA azt állította, hogy egy tényezőnek nem kell az uniós gazdasági ágazatra jellemzőnek lennie ahhoz, hogy befolyásolja az ok-okozati összefüggést. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (349)–(358) preambulumbekezdésében és e rendelet (260)–(283) preambulumbekezdésében részletesen elemezte a TiO2 piacának ciklikusságára vonatkozó valamennyi állítást. A Bizottság az ideiglenes rendelet (381)–(384) preambulumbekezdésében, valamint e rendelet (285)–(290) preambulumbekezdésében részletesen elemezte a növekvő termelési költségekkel kapcsolatos valamennyi állítást. A Bizottság emlékeztet a (383) preambulumbekezdésben foglalt következtetésére, miszerint a termelési költségek, nevezetesen a fő nyersanyag, az ilmenitérc árának növekedése globális volt, és az összes piaci szereplőt érintette, és ezért nem kifejezetten az uniós gazdasági ágazatra vonatkozott. A CNCIA állításával ellentétben azonban ez a megállapítás nem értelmezhető általános következtetésként arra vonatkozóan, hogy egy tényezőnek az uniós gazdasági ágazatra jellemzőnek kell-e lennie ahhoz, hogy befolyásolja az ok-okozati összefüggést.

(292)

A Bizottság ezért elutasította a fenti érveket, és megerősítette azt a következtetését, hogy a növekvő termelési költségek nem gyengítették az ok-okozati összefüggést.

(293)

Az ideiglenes rendelet (366) és (367) preambulumbekezdésében foglalt bizottsági következtetéssel kapcsolatban a Felix és a Munksjö azt állította, hogy az a tény, hogy az Egyesült Királyságban a TiO2-gyártó üzemek a Tronox és a Venator tulajdonában vannak, nem jelenti azt, hogy nem állnak versenyben más uniós gyártókkal.

(294)

Ugyanezen preambulumbekezdésekkel kapcsolatban a CNCIA azzal érvelt, hogy ha az egyesült királyságbeli gyártók az uniós piacon nem állnak versenyben az uniós gazdasági ágazattal, az Egyesült Királyságból az Unióba irányuló behozatalt az uniós gazdasági ágazat „saját behozatalának” kell tekinteni, ennélfogva bele kell számítani az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésébe.

(295)

A Felix és a Munksjö továbbá azt állította, hogy a Bizottság köteles megvizsgálni, hogy „a harmadik országbeli és az uniós gyártók korlátozó kereskedelmi gyakorlata és versenye” okozhatta-e az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(296)

A Bizottság egyértelművé tette, hogy az ideiglenes rendelet (366)–(373) preambulumbekezdése annak elemzésére vonatkozik, hogy a harmadik országokból származó behozatal – beleértve az Egyesült Királyságból származó behozatalt is – hozzájárulhatott-e az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. E tekintetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy 2021 és a vizsgálati időszak között az Egyesült Királyságból az Unióba irányuló behozatal átlagára a harmadik országokból az Unióba irányuló összes behozatal közül a legmagasabb volt, jelentősen magasabb a kínai áraknál, sőt az uniós értékesítési áraknál is, ezért nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(297)

A (294) preambulumbekezdésben említett érvekkel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a „saját behozatal” fogalma az alaprendelet értelmében ismeretlen, és a harmadik országban előállított termékek nem tekinthetők az uniós gyártók által előállított termékeknek. A Bizottság ezért elutasította azt az érvet, hogy az Egyesült Királyságból származó behozatalt hozzá kell adni az uniós gazdasági ágazat piaci részesedéséhez.

(298)

E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ideiglenes rendelet (367) preambulumbekezdésében már megállapította, hogy az Egyesült Királyságból származó behozatal árai magasabbak, mint a kínai importárak. E tekintetben az Egyesült Királyság importárai az összes harmadik országból érkező behozatal esetében a legmagasabbak voltak, és a figyelembe vett időszakban – 2020-tól eltekintve – még az uniós gazdasági ágazat árainál is magasabbnak bizonyultak.

(299)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CNCIA megismételte azt az állítását, hogy az Egyesült Királyságból származó behozatalt maguk az uniós gyártók végezték, és azt figyelembe kell venni a kármutatók értékelése során. A CNCIA azon érvelését is megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazat a termelését az Egyesült Királyságban és más nem uniós országokban található nem uniós gyártási telephelyekre helyezhette át, és hogy ez az áthelyezés hatással lehet az uniós működésük kármutatóira, és magyarázatot adhat a termelési volumen és a kapacitáskihasználás csökkenésére. A CNCIA nem szolgáltatott bizonyítékot e feltételezés alátámasztására.

(300)

Emellett a CNCIA azt állította, hogy a Bizottság figyelembe vette a „saját behozatalt” az akkumulátoros elektromos járművekre (47) vonatkozó vizsgálat során, különbséget téve a „kínai márkák” és az uniós gyártók behozatalai között, valamint a Kínából származó polietilén-tereftalátra (PET) (48) vonatkozó vizsgálat során, kiigazítva az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését az uniós gyártók általi behozatal figyelembevétele érdekében. A CNCIA továbbá azt állította, hogy az Európai Bíróság is elismerte, hogy az uniós gazdasági ágazat meghatározásakor fontos figyelembe kell venni az uniós gazdasági ágazat behozatalát (49).

(301)

E tekintetben a Bizottság először is emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (367)–(373) preambulumbekezdésében értékelte az Egyesült Királyságból és más harmadik országokból származó behozatal hatását, és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem gyengítik a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést. Ami a korábbi vizsgálatokat és a Bíróságnak a CNCIA által hivatkozott és a (300) preambulumbekezdésben említett ítéletét illeti, ezekben az esetekben az uniós gyártók általi behozatal a vizsgálatban érintett országból, nem pedig más harmadik országokból származott, és azt figyelembe vették az érintett országból származó behozatal hatásának és piaci részesedésének értékelése során. A jelenlegi vizsgálatban nem ez a helyzet: az uniós gazdasági ágazat nem importál TiO2-ot Kínából, ezért nem szükséges különbséget tenni az uniós gazdasági ágazat általi behozatal és a többi behozatal között.

(302)

Ami a CNCIA azon feltételezését illeti, miszerint az uniós gazdasági ágazat a termelésben stratégiai áthelyezést hajtott végre, amelynek során állítólag csökkentette uniós létesítményei termelését, míg az Egyesült Királyságban növelte a termelést az adott mennyiségeket az EU-ba importálva, a Bizottság megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságból az EU-ba irányuló behozatal volumene a figyelembe vett időszak alatt csaknem a felére esett vissza, és a piaci részesedés is csökkent, miközben az átlagárak az összes behozatal közül a legmagasabbak voltak, ezért ez az állítás nem megalapozott. Ráadásul magát a feltevést semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá.

(303)

A Bizottság ezért fenntartotta azon következtetését, miszerint az Egyesült Királyságból származó behozatal nem gyengítette a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között megállapított ok-okozati összefüggést.

(304)

A CNCIA azzal érvelt, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a Mexikóból származó behozatalnak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását. E tekintetben a CNCIA rámutatott, hogy a mexikói behozatal árai a vizsgálati időszak kivételével jelentősen alacsonyabbak voltak a kínai áraknál, és a figyelembe vett időszak alatt jelentősen alatta maradtak az uniós gazdasági ágazat árainak, és hogy a Mexikóból (és az USA-ból) származó behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszakban 2020-hoz képest nem csökkent. A CNCIA megismételte ugyanezeket az állításokat az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben, anélkül, hogy új bizonyítékokat szolgáltatott volna a Bizottság következtetéseinek megvitatására.

(305)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Mexikóból és az USA-ból származó behozatal volumene az ideiglenes rendelet (369) preambulumbekezdésében foglaltak szerint csökkent a figyelembe vett időszakban, míg piaci részesedése a figyelembe vett időszakban stabil maradt. Az a tény, hogy a mexikói behozatal volumene nem nőtt, és a figyelembe vett időszak alatt alacsony árai ellenére 8 %-on tartotta piaci részesedését, miközben a kínai behozatal mind a volumen, mind a piaci részesedés tekintetében nőtt, azt mutatja, hogy a mexikói behozatal nem gyengítheti a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(306)

Az ezzel ellentétes további állítások vagy bizonyítékok hiányában a Bizottság így megerősítette az ideiglenes rendelet (373) preambulumbekezdéséből levont következtetését, miszerint a TiO2 harmadik országokból történő behozatala nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(307)

A CNCIA kifogásolta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (378) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit. A CNCIA megjegyezte, hogy a Bizottság azáltal, hogy a brazil vizsgálatot végző hatóság által megindított vizsgálatra támaszkodik, amely esetében a bizonyítási küszöb jóval alacsonyabb, mint a kárt okozó dömping végleges megállapítása esetében, akadályozza az exportáló gyártók védelemhez való jogát.

(308)

Ezenkívül a CNCIA azt állította, hogy logikailag hibás a Bizottság azon következtetése, miszerint Kína Japánhoz és Tajvanhoz való földrajzi közelsége azt jelenti, hogy a TiO2 kínai exportja szerepet játszhatott az utóbbi TiO2-gyárainak bezárásában. Az országok földrajzi közelsége nem releváns kritérium a dömpingellenes vizsgálatok során.

(309)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a vonatkozó preambulumbekezdés a panaszos azon állításainak összefoglalása, miszerint a kínai exportáló gyártók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata valamennyi piacon megnehezíti számukra az exportpiacokon való versenyt is anélkül, hogy következtetéseket vonnának le ezekről az állításokról.

(310)

Valójában a Bizottság az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy a 13. és 14. ötéves terv hatására a kínai TiO2-gyártási kapacitás már 2016 és 2020 között jelentős mértékben nőtt, és további kapacitásbővítés várható, amelyet nehezen szív fel a kínai belföldi piac, és amely exportra fogja ösztönözni a kínai gyártókat.

(311)

Végezetül a jelenlegi vizsgálat megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók kárt okozó dömpinget folytatnak az EU-ban.

(312)

Mindenesetre, még ha semmi jel nem is utalt arra, hogy a kínai exportőrök más piacokon dömpinget folytatnának, a panaszos állításainak ez az értékelése kiegészíti azt a következtetést, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem oka a kárnak.

(313)

Ezért a (374)–(377) és (379) preambulumbekezdéshez fűzött észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette ezeket a preambulumbekezdéseket, és a fentiekkel együtt fenntartotta a (380) preambulumbekezdésből levont következtetését.

(314)

A CNCIA a végleges szakaszban új érveket terjesztett elő, azt állítva, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia az Unión belüli gazdasági ágazat versenyének az általa elszenvedett kárra gyakorolt hatásait. A CNICIA rámutatott az uniós gyártók vezetőinek nyilvános nyilatkozataira, és éves jelentéseket tett közzé, amelyek azt mutatják, hogy a többi uniós gyártót kell fő versenytársnak tekinteni.

(315)

A Bizottság e tekintetben rámutatott, hogy természetes és várható, hogy az uniós gazdasági ágazat tagjai a szabadpiacon versenyeznek egymással. Az ilyen verseny azonban nem csökkentette volna a teljes uniós gazdasági ágazat teljesítményét – egyesek jobban, mások rosszabbul teljesítenének.

(316)

A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy minden esetben precízen megvizsgálja az uniós gyártók reprezentatív mintáját annak érdekében, hogy észszerű képet kapjon arról, hogyan teljesített az ágazat egésze az érintett időszakban, és kiegyenlíti az esetleges kiugró értékeket. Egyik fél sem kifogásolta a minta kiválasztását azon az alapon, hogy az nem lenne reprezentatív az uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve.

(317)

A Bizottság ezért ezeket az állításokat megalapozatlannak ítélte és elutasította.

(318)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CNCIA azzal érvelt, hogy a Bizottság nem foglalkozott az okozati összefüggés hiányára vonatkozó állításaival. E tekintetben a CNCIA megismételte azon állítását, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár, és ha mégis megállapítottak ilyet, ezt nem a TiO2 kínai behozatala okozta, hanem a kereslet visszaesésének és a termelési költségek ezzel párhuzamos növekedésének kumulatív hatása, amely megakadályozta volna az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a kínai behozatal hiányában is megemelje árait. A CNCIA megismételte a Kínából származó bizonyos szójafehérje-termékek behozatalára vonatkozó bizottsági határozatra való hivatkozását is (50). A CNCIA megismételte azt az észrevételét is, hogy a kínai behozatal nem magyarázhatja a belföldi árak lenyomását a WTO Fellebbezési Testülete által a HP-STT (Japán) ügyben előírtaknak megfelelően (51).

(319)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (363) és (381)–(384) preambulumbekezdésében értékelte a fenti állításokat. Az árlenyomást illetően a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (284), (285) és (316) preambulumbekezdésében, valamint e rendelet (217) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait.

(320)

A fenti megfontolások fényében és ellenkező értelmű további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (388)–(394) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(321)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (398)–(415) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(322)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (416)–(418) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(323)

A fenti értékelést követően a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani. A végleges vám összegét az alábbi (541) preambulumbekezdés határozza meg.

(324)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően több új érdekelt fél ellenezte az intézkedéseket. A fenti (13) preambulumbekezdésben említettek szerint tíz felhasználó és négy felhasználói szövetség nyújtott be észrevételeket az intézkedésekkel szemben. Hat felhasználó és két felhasználói szövetség meghallgatására került sor. Több új bizonyítékot nyújtottak be annak alátámasztására, hogy a vámok indokolatlan hatást gyakorolnának a felhasználókra.

(325)

A becslések szerint összesen mintegy 30 000 főt foglalkoztató felhasználók jelentkeztek a vizsgálat során, akik ellenezték a vámokat. Ezenkívül a CEPE, a festék-, nyomdafesték- és művészfestékgyártók európai szintű szövetsége azt állította, hogy az általa képviselt tagok akár 150 000 főt is foglalkoztatnak, akiknek a többsége kkv-kben tevékenykedik.

(326)

Az AkzoNobel e tekintetben leszögezte: az a tény, hogy sok ilyen érdekelt fél van, rávilágít arra, hogy mekkora a vámok felhasználókra gyakorolt hatásának mértéke, és hogy a felhasználók érdekeire nagyobb figyelmet kell fordítani.

(327)

A Bizottság valamennyi állításukat figyelembe vette, és azokat ebben a szakaszban részletesen értékelte.

(328)

A Siegwerk azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése a nagy multinacionális TiO2-felhasználók termelési kapacitásainak az Unión kívülre történő áthelyezését eredményezné, míg az eszközök áthelyezése tekintetében ilyen rugalmassággal nem rendelkező kkv-k kénytelenek lennének leállítani vagy korlátozni a termelést. Következésképpen az uniós gyártók elveszítenék a vevőik nagy részét, ami végső soron a teljesítményüket is hátrányosan érintené.

(329)

Bár fennállhat ilyen kockázat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kínai dömpingelt behozatal ár- és mennyiségi nyomásából eredő közvetlenebb kockázat messze felülmúlja az uniós gazdasági ágazatot érintő esetleges kockázatokat, összehasonlítva a későbbiekben esetlegesen csökkenő kereslettel.

(330)

A fentiek fényében és további állítások hiányában az ideiglenes rendelet (422)–(424) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(331)

Az AAKO azt állította, hogy az ideiglenes rendeletben javasolt szintű vámok óriási hatással lennének az általuk importált TiO2 áraira és a fényvédő termékek iparára, mivel az ilyen típusú TiO2 akár nyolcszor annyiba kerülhet, mint az átlagos minőséget képviselő termékek.

(332)

A Bizottság a (539) preambulumbekezdésben foglalkozott a végleges vámok AAKO-ra és hasonló importőrökre, valamint vevőikre gyakorolt hatásával.

(333)

Mivel egyetlen más importőr vagy kereskedő sem jelentkezett, és nem vitatta a Bizottságnak az importőrök és kereskedők érdekeire vonatkozó következtetéseit, a Bizottság fenntartja az ideiglenes rendelet (426) preambulumbekezdésében foglalt azon következtetését, miszerint a dömpingellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nem gyakorol kedvezőtlen hatást az uniós importőrök és kereskedők helyzetére.

(334)

Az ideiglenes rendelet (427) preambulumbekezdésében említetteken kívül számos felhasználó és felhasználói szövetség is ellenezte a vámokat.

(335)

A TiO2 downstream piaci szegmenseinek becsült méretével kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Az ideiglenes rendelet (428) preambulumbekezdése ezáltal megerősítést nyer.

(336)

A Schulman Plastics – műanyagok és hasonló anyagok uniós gyártója –, amely a vizsgálat ideiglenes szakaszában együttműködött a Bizottsággal, a vizsgálat végleges szakaszában nem tett észrevételt. Az új, alacsonyabb, újraszámított dömpingkülönbözetekkel (lásd a fenti (199) preambulumbekezdést) azonban a főként MW-t előállító üzemére gyakorolt hatás még kevésbé lesz markáns, mint az ideiglenes rendeletben becsült érték.

(337)

A Bizottság ezért fenntartotta az ideiglenes rendelet (434) preambulumbekezdésében foglalt következtetését, miszerint a Schulman Plastics képes lenne elviselni a vámterheket, és nyereséges maradni, még akkor is, ha a költségnövekedést nem tudná áthárítani a vevőkre.

(338)

A Plastika Kritis szerint a kínai TiO2-dal szemben kivetendő vámok hátrányosan érintenék az uniós MW-ágazatot. A Plastika Kritis állítása szerint az Unióban több mint 300 MW-gyártó működik (főként kkv-k), amelyek összesen több mint 15 000 főt foglalkoztatnak. Mivel az MW könnyű és olcsó anyag, a megrendeléseket néhány cent különbséggel nyerik meg vagy veszítik el. Így a fő nyersanyag (TiO2) árának a dömpingellenes vámok kivetéséből eredő emelkedése versenyképtelenné teszi az uniós MW-termelőket a külföldi versenytársakkal szemben.

(339)

Ennek eredményeként a nagy mesterkeverék-gyártók arra kényszerülnek, hogy termelésüket Európán kívülre helyezzék át, míg a kisebb gyártók felhagynak a termeléssel, és importőrökké válnak. A Plastika Kritis tehát azt állította, hogy az MW-ágazatnak egyértelműen az az érdeke, hogy ne vessenek ki vámokat, még akkor sem, ha ez az uniós TiO2-gyártók megszűnéséhez vezetne, mivel az MW-ágazat sokkal több embert foglalkoztat, és magasabb hozzáadott értéket képviselő termékeket gyárt.

(340)

A Bizottságnak azonban nem nyújtottak be olyan adatokat, amelyek azt mutatnák, hogy az MW-termelők erős külföldi versenynek vannak kitéve, vagy hogy milyen piaci részesedésük van az uniós és a külföldi MW-termelők között.

(341)

Másrészt a panaszos benyújtotta saját becsléseit, amelyek szerint az uniós MW-gyártók az uniós piac 95 %-át birtokolják.

(342)

A tényleges hatást nehéz számszerűsíteni, mivel a kisebb felhasználók egyike sem nyújtott be kitöltött kérdőívet. Nem zárható ki azonban, hogy mivel a TiO2-költségek nagyon magasak az MW teljes előállítási költségében, a vámok kivetése súlyosan érintheti e termék gyártóit, ha nem elhanyagolható mennyiségű TiO2-ot szereznek be Kínából.

(343)

Valójában a vámok MW-gyártók nyereségességére gyakorolt hatásának elemzése (a Schulman Plastic adatai alapján) azt mutatta, hogy a jelenleg javasolt vámok mellett a Kínából beszerzett TiO2 minden további 5 százalékpontja után mintegy 1 százalékponttal csökken az MW-gyártók jövedelmezősége az ellátási mixben. Továbbra sem világos azonban, hogy az uniós MW-gyártók milyen mértékben vannak kitéve a külföldi versenynek.

(344)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Plastika Kritis megismételte a vámok MW-gyártókra gyakorolt hatásával kapcsolatos korábbi állításait, és a mesterkeverékek gyártására szánt TiO2 tekintetében mentességet kért a dömpingellenes vámok alól. Bár a mentesség iránti kérelem jogalapját nem határozták meg, és miután az ideiglenes szakaszban elutasították a Schulman Plastic arra irányuló kérelmét, hogy e vizsgálat keretében a termékkört az MW-re is terjesszék ki – amire vonatkozóan nem érkezett észrevétel (lásd a fenti (26) preambulumbekezdést) –, a kérelem jellege és megfogalmazása miatt a Bizottság azt az Uniós Vámkódex 254. cikke szerinti, meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség iránti kérelemként kezelte (52).

(345)

A Bizottság már kezdetben megállapította, hogy e meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességre rendkívül későn került sor a vizsgálat során. Amint azt a fenti (86) preambulumbekezdés már hangsúlyozta, az ilyen állításokat a vizsgálat korai szakaszában kellett volna benyújtani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre megalapozottságuk értékelésére, és hogy a többi érdekelt fél reagálhasson azokra.

(346)

Mindazonáltal, még ha a Bizottság így nem is tudta megfelelően értékelni, a rendelkezésére álló bizonyítékok fényében megvizsgálta a kérelmet. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy csak egy MW-t gyártó TiO2-felhasználó, a Schulman Plastic nyújtott be kitöltött kérdőívet, amelyet később ellenőriztek.

(347)

Először is, a Bizottság nem kapott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a mesterkeverékek gyártásához használt TiO2 bármilyen tekintetben egyedi lenne a többi változathoz képest. Épp ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy számos TiO2-változat használható a mesterkeverékek gyártása során.

(348)

Másodszor, nem nyújtottak be a Bizottságnak olyan bizonyítékot, amely igazolná, hogy az MW-gyártók hiányt szenvednének a TiO2 kínálatából. Tekintettel a mesterkeverékekben való felhasználásra hirdetett TiO2-változatok viszonylag széles skálájára – amelyek viszonylag szabványos specifikációval is rendelkeznek –, valamint a műanyagpiaci szegmens méretére, valószínűtlennek tűnik, hogy e felhasználás tekintetében hiány állna fenn a TiO2-ból.

(349)

Harmadszor, ami az érintett terméknek a költségszerkezeten belüli részarányát és a felhasználó(k)nak a vámok hatásának tompítására való képességét illeti, amint az a fenti (342) és a (343) preambulumbekezdésben már szerepel, a Bizottság elismerte, hogy a vámok az MW-gyártókat érinthetik leginkább a TiO2 általános költségszerkezetben való magas előfordulási gyakorisága miatt (53).

(350)

Ugyanakkor a Bizottság ismét hangsúlyozta, hogy a kérdőívre adott válaszai alapján csak a Schulman Plastics esetében tudja ellenőrizni a nyereségszinteket és a kínai TiO2 részarányát az ellátási mixben. A Bizottság megfelelően meg tudta becsülni a Schulman Plastics Kínából származó behozatallal szembeni kitettségét és a vámok jövedelmezőségre gyakorolt hatását. A Bizottság tehát az ideiglenes rendelet (434) preambulumbekezdésében, valamint a fenti (336) és (337) preambulumbekezdésben foglaltak szerint arra a következtetésre jutott, hogy a Schulman Plastics képes tompítani a vámok hatását, és nyereséges maradhat, még akkor is, ha feltételezhető, hogy nem tudja áthárítani a költségnövekedést a fogyasztókra.

(351)

A Plastika Kritis nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, illetve a jövedelmezőségére vagy a beszerzési forrásaira vonatkozó egyéb ellenőrizhető adatokat. A Bizottság ezért nem tudta felmérni és megállapítani, hogy a Kínából származó TiO2-behozatalra kivetett vámok mennyire súlyosan érintenék a céget és hogy teljesíthető-e a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség e feltétele.

(352)

A Plastika Kritis ismét megismételte azt az állítását, hogy a közeli piacokról az Unióba importáló mesterkeverék-importőrök még versenyképesebbek lesznek az uniós mesterkeverék-gyártókkal szemben, mivel az előbbiek továbbra is hozzá fognak férni az olcsóbb kínai TiO2-hoz.

(353)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Plastika Kritis e tekintetben nem szolgáltatott új bizonyítékot. A Bizottság ugyanakkor rámutatott arra, hogy az ilyen gyakorlatok esetében lehetőség van jogorvoslatra, ha előfordulnának: az ilyen gyakorlatot tapasztaló bármely gazdasági ágazat kérheti egy külön dömping- vagy kijátszásellenes ügy megindítását, feltéve, hogy az alaprendeletben foglalt valamennyi feltétel teljesül.

(354)

Ennek fényében és új bizonyítékok hiányában a Bizottság fenntartotta a (339)–(343) preambulumbekezdésben foglalt, e pontra vonatkozó következtetéseit.

(355)

A fentiek alapján a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a mesterkeverékek gyártása során használt TiO2 meghatározott célra történő felhasználása alóli mentesség bármely eleme teljesül, ezért elutasította ezt a kérelmet.

(356)

A festék- és bevonatgyártási ágazat több felhasználója az ideiglenes vámok kivetése után – uniós érdekre hivatkozva – ellenezte a vámokat.

(357)

A kérdőívre válaszoló egyik felhasználó, a Sherwin-Williams nem tett észrevételt az ideiglenes rendelettel kapcsolatban. Tekintettel az új, alacsonyabb dömpingkülönbözetekre, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sherwin-Williamsre gyakorolt hatás még az ideiglenes rendeletben becsültnél is kevésbé lesz markáns.

(358)

Az AkzoNobel és a PPG állítása szerint a javasolt szintű vámok jelentős hatással lesznek a termelési költségeikre és az árréserózióra, nemcsak a drágább kínai TiO2 miatt, hanem azért is, mert az uniós gyártók is emelni fogják áraikat.

(359)

Az ASEFAPI, a PPG, a Teknos és az AkzoNobel azt állította, hogy nincs lehetőség a költségnövekedés vevőkre való áthárítására. Az ilyen költségnövekedés versenyképtelenné teszi a festék- és bevonatgyártókat, és elősegíti a késztermékek (festékek) Unióba történő behozatalát. Az AkzoNobel szerint a festékek és lakkok Unióba irányuló behozatala már most is növekszik.

(360)

A PPG úgy vélekedett, hogy a jelenlegi vámszint mellett a Kínából származó behozatal életképtelenné válik, még akkor is, ha az uniós kapacitáshiány és az ellátási források diverzifikálásának szükségessége miatt döntő fontosságú a szerepe. A PPG ezért azt kérte, hogy a Bizottság a méltányosabb egyensúly megteremtése érdekében lefelé módosítsa a vámokat.

(361)

A Bizottság megjegyezte: már arra a következtetésre jutott, hogy a TiO2 csekély összeget képvisel a festékek előállítási költségében, és becslése szerint ez nem fogja súlyosan befolyásolni a festékgyártók jövedelmezőségét. E következtetés megvitatására nem terjesztettek elő új bizonyítékot.

(362)

Hasonlóképpen, bár kevés bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a festékgyártók hosszabb szerződések alapján működnek, ami megnehezíti az azonnali áremelés végrehajtását, nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ne tudnák emelni az árakat az ügyfeleikkel folytatott tárgyalások során, sem arra, hogy ez a külföldi verseny fokozódik, és veszélyezteti a piaci helyzetüket.

(363)

A kisebb gyártók, például a Teknos továbbá azt állították, hogy a festék- és bevonatipar érdekeit nem vették kellőképpen figyelembe, és ezt a CEPE is megerősítette. A CEPE szerint a bevonatiparban működő kkv-k kevésbé lesznek versenyképesek, és előfordulhat, hogy le kell állítaniuk a termelést, míg a nagyobb gyártók termelésüket az Unión kívülre helyezhetik át. A CEPE ezért az ágazatban tevékenykedő kkv-kra gyakorolt hatás enyhítését kérte.

(364)

Az ASEFAPI hasonlóképpen azt állította, hogy a dömpingellenes vámokhoz kapcsolódó áremelkedés veszélyezteti számos, ASEFAPI-tag kkv életképességét, különösen mivel a TiO2-felhasználók piaca erősen széttagolt, ezért piaci erejük korlátozott. Az ASEFAPI egyes tagjainak különösen nagy ügyfelei vannak a gépjárműiparban, ami csökkenti alkupozíciójukat, amikor áremeléseket próbálnak áthárítani.

(365)

Az ASEFAPI továbbá benyújtott egy táblázatot, amely bemutatja, hogy a TiO2 mint fő nyersanyag árának emelkedése milyen mértékben növelné tíz különböző festék, zománc és nyomdafesték előállítási költségét.

(366)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez a táblázat csak korlátozott betekintést nyújt számos olyan elembe, amelyek szükségesek a javasolt vámok felhasználókra gyakorolt hatásának megfelelő értékeléséhez. Idetartoznak az alábbiak: a TiO2-ot felhasználó termékekből származó bevételeknek az említett vállalatok teljes bevételéhez viszonyított aránya; a Kínából vásárolt TiO2 részaránya más forrásokhoz képest; a TiO2-költségek részaránya a termék teljes előállítási költségén belül; a TiO2-ot használó termékek értékesítésének jövedelmezősége; valamint a teljes vállalat jövedelmezősége.

(367)

A Bizottság arra is rámutatott, hogy az ASEFAPI vagy a CEPE kkv-tagjai közül egyik sem nyújtott be kitöltött kérdőívet, amely betekintést nyújtana ezen elemekbe a Bizottság számára.

(368)

Mindazonáltal a Bizottság elismerte, hogy a CEPE és az ASEFAPI számos tagja kkv, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek a kérdőívre adott válaszok kitöltéséhez szükséges erőforrásokkal, ehelyett az ágazati szövetségeikre támaszkodnak érdekeik képviselete céljából.

(369)

Így, noha továbbra sem világos, hogy a festék- és bevonatgyártók ténylegesen milyen mértékben vannak kitéve az Unióba irányuló behozatalból eredő versenynyomásnak, és hogy a vámok milyen hatással lehetnek a kisebb gyártók nyereségére, nem zárható ki, hogy ez számos kkv versenyképességét érintheti. A festékgyártók költségszerkezete alapján azonban – amelyet a Bizottság az AkzoNobel és a Sherwin-Williams kérdőíveiben megállapított – ez a hatás valószínűleg a legkevésbé lesz hangsúlyos az ebben a szakaszban elemzett összes felhasználói kategória esetében.

(370)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben egy felhasználó, a Teknos, valamint négy festék- és bevonatgyártó szövetség – az ASEFAPI, a CEPE, a HCA és a Fédération des Industries des Peintures, Encres, Couleurs, Colles et adhésifs, Résines (a továbbiakban: FIPEC) vitatta a Bizottságnak az uniós érdek ezen ágazat tekintetében történő elemzésére vonatkozó következtetéseit.

(371)

Először is, a CEPE, a FIPEC és a Teknos úgy vélekedett, hogy a Bizottságnak elemzésében nagyobb figyelmet kellett volna szentelnie az építőipari ágazatnak. Azt állították továbbá, hogy az építési projektek száma csökken az Unióban, és még a nyersanyag (jelen esetben a festékek és bevonatok) árának kismértékű emelkedése is veszélyeztetheti az ágazat túlélését, mivel nincs meg a mozgástere az áremelkedések tompításához.

(372)

Másodszor, a négy szövetség egyike sem értett egyet a Bizottság fenti (369) preambulumbekezdésben foglalt következtetésével, amely szerint az ebben a szakaszban vizsgált összes felhasználói kategória közül a downstream ágazat festék- és bevonatszegmensére gyakorolt hatás lesz a legkevésbé kifejezett.

(373)

E célból mind a négy szövetség benyújtotta a költségnövekedésre vonatkozó saját számításait, amelyek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a TiO2 egy festékgyártó nyersanyagköltségeinek 30–50 %-át teszi ki. Az ASEFAPI külön kiemelte, hogy olyan adatokat terjesztett elő, amelyek jelentősebb költségnövekedést jeleznek.

(374)

Azt állították továbbá, hogy a Bizottság ténymegállapításai két nagyvállalaton (AkzoNobel és Sherwin Williams) alapultak, és ezért nem voltak reprezentatívak a tágabb iparágra, különösen a kkv-kra nézve. Megismételték azon állításukat, hogy a kkv-k kisebb mértékben tudják tompítani a vámok hatását, és nem tudják áthárítani ügyfeleikre, mivel alkupozíciójuk korlátozott.

(375)

Harmadszor, a szövetségek azt állították, hogy az Unió határaihoz közeli országok – például az Egyesült Királyság, Törökország és mások – a kiegészítő dömpingellenes vámok terhe nélkül importálhatnak TiO2-ot Kínából, ami versenyképesebbé teszi a helyi festék- és bevonatgyártókat az uniós festékgyártókkal szemben. A HCA védelmi mechanizmust kért az ilyen behozatalokkal szemben. Hasonlóképpen azt állították, hogy a Kínából importált festékek és bevonatok az alacsonyabb gyártási költségek miatt alákínálhatnak az uniós festőgyártóknak.

(376)

Negyedszer, a szövetségek azt is állították, hogy a festékek és bevonatok uniós exportját is hátrányosan fogja érinteni az áremelkedés, ami a TiO2 uniós felhasználóinak versenyképességét a külföldi piacokon is csökkenti.

(377)

Végezetül a szövetségek hangsúlyozták, hogy feltétlenül fenn kell tartani a felhasználók versenyképességét, mivel ezek a vállalatok nagyobb számban vannak jelen, és sokkal több embert foglalkoztatnak, mint a TiO2-ot gyártó uniós gazdasági ágazat. A szövetségek továbbá azt állították, hogy a vámok főként a nem uniós vállalatok javát szolgálják, mivel az uniós gyártók többsége külföldi székhelyű vállalatok leányvállalata. Az ASEFAPI azzal is érvelt, hogy a vámok nem érintenék kedvezően a TiO2 uniós gyártóit, mivel nincs termelési kapacitásuk, ezért a felhasználók más harmadik országokból vásárolnák meg a TiO2-ot, és így a vámok végső soron a TiO2 nem uniós gyártóinak javát szolgálnák.

(378)

A HCA emellett több olyan intézkedést is javasolt, amelyek adókedvezmények és a belföldi iparágaknak nyújtott pénzügyi támogatás formájában enyhítik az uniós iparágak versenyképességére gyakorolt hatást. Mindazonáltal ezek egyike sem tartozik a piacvédelmi vizsgálatok körébe.

(379)

A Bizottság elemezte ezeket az állításokat, és az alábbi következtetésekre jutott:

(380)

Először is, amint azt a Bizottság az ideiglenes rendeletben már megállapította, a vizsgálat során egyetlen, az építőiparban tevékenykedő vállalat sem kívánta ellenezni a vámokat. Hasonlóképpen, néhány átfogó állításon kívül egyetlen fél sem szolgáltatott elegendő bizonyítékot az építőipari ágazat helyzetéről, és nem támasztotta alá érdemben a dömpingellenes vámok rá gyakorolt hatásait sem. Az építőiparra vonatkozó adatok – a beadványok, bizonyítékok és a vizsgálat során benyújtott és megvizsgált összes többi állításra vonatkozó adatok mennyiségével összehasonlítva – nagyon korlátozottak voltak. A Bizottság tehát olyan mértékben vette figyelembe az építőipari ágazatot, amennyire ezt a Bizottság és a felek relevánsnak tartottak, és amennyi információ rendelkezésre állt.

(381)

Bár a CEPE és a Teknos az érdekelt felek végső tájékoztatására vonatkozó beadványukban benyújtottak bizonyos jelentéseket, felvázolva az Unió és különösen a német építőipari ágazat helyzetét és jövőbeli kilátásait, nem szolgáltattak bizonyítékot a fenti (371) preambulumbekezdésben említett állítások alátámasztására. Konkrétan nem támasztották alá és nem számszerűsítették, hogy a festékköltségek milyen mértékben növekednének, és azt sem, hogy a növekedés milyen mértékben érintheti az építőipart.

(382)

Másrészt az a tény, hogy az építőipari ágazatban egyetlen olyan vállalat sem regisztrált érdekelt félként, amely ellenezte volna a vámokat, arra utal, hogy a TiO2-ra kivetett vámok várhatóan nem érintik őket jelentős mértékben.

(383)

Másodszor, a Bizottság elismerte, hogy az ASEFAPI az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeiben olyan adatokat szolgáltatott, amelyek rámutattak arra, hogy a TiO2-nak mekkora a részaránya lehet bizonyos festékformulákban, és hogy milyen költségnövekedés következhet be az egyes festékformuláknál, amelyek esetében eltérő a vámszint. A Bizottság a (365)–(366) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint megfelelően elemezte ezeket az adatokat, és figyelembe vette őket az érdekelt felek végső tájékoztatása során.

(384)

A Bizottság megismételte, hogy ezek az adatok csak egy becslést mutatnak arra vonatkozóan, hogy a TiO2 árának bizonyos mértékű emelkedése milyen mértékben növelné tíz különböző festék-, zománc- és nyomdafesték-formula gyártási költségét. Ezek az adatok azonban nem mutatták meg, hogy mely felhasználóktól származnak, mennyire voltak nyereségesek ezek a felhasználók, hány más típusú terméket állítottak elő és értékesítettek, és milyen áron, milyen beszerzési forrásaik voltak stb.

(385)

A Bizottság tehát ezekből az adatokból nem tudott érdemi következtetést levonni sem a kínai TiO2-nak a felhasználók ellátási mixében való részarányára, sem azok teljesítményére és nyereségszintjére vonatkozóan. Következésképpen a Bizottság nem tudta megfelelően megbecsülni, hogy milyen mértékben vannak kitéve a Kínából származó behozatalnak, és ennek következtében milyen hatást gyakorolnának a vámok az ilyen felhasználókra. Jóllehet, ezeket az adatokat nem ellenőrizték, az egyetlen következtetés, amely levonható belőlük, hogy egyes festékek gyártási költségeiben az átlagosnál nagyobb arányban jelenik meg a TiO2.

(386)

Másrészt, amint azt a fentiekben már hangsúlyoztuk, az AkzoNobel és a Sherwin Williams kitöltött kérdőíveket nyújtott be, és ezeket ellenőrizték. A válaszok a kérdőív jellegéből adódóan átfogóak voltak, és minden olyan fenti elemet tartalmaztak, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, ily módon teljes képet mutatva az egyes gyártók teljesítményéről: a gyártási költségeiket és a TiO2-ból való részesedésüket az egyes vállalatok által gyártott összes festékre átlagolták, míg a kínai import részesedését a teljes költségszerkezetükből elkülönítették. Az ilyen kitöltött és ellenőrzött kérdőívi adatok pontosabb rálátást nyújtanak a festék- és bevonatgyártókat ért hatásokra.

(387)

Ezen adatok alapján a Bizottság arra a következtetésre juthatott, hogy a TiO2 a festékgyártók összes nyersanyagköltségében az összes festékkészítményre átlagolva sokkal kisebb részarányt képvisel, mint amit az ASEFAPI, a CEPE, a FIPEC és a HCA bizonyos egyedi formulák alapján igazol. A TiO2 a teljes gyártási költségből való részesedése még alacsonyabb volt.

(388)

Még a Sherwin Williams esetében is, amely a kérdőívet csak a két leginkább érintett üzeme szintjén töltötte ki, a TiO2-nak az összes nyersanyagköltségen belüli részesedése jóval alacsonyabb volt, mint a javasolt 40–50 %-os arány, és alacsonyabb volt, mint a kérdőívre válaszoló összes többi felhasználói kategória (azaz a dekorpapír, a fehér grafikai tinták és az MW-gyártók) esetében.

(389)

Ennek alapján – amint azt a fenti (369) preambulumbekezdés kifejti – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egy festékgyártót – még egy kkv-t is – átlagosan kevésbé érintenének a TiO2-ra kivetett vámok, mivel a TiO2 viszonylag alacsony részarányt képvisel a festékgyártó költségszerkezetében. Mivel nem terjesztettek elő új bizonyítékot ennek vitatására, a Bizottság fenntartotta ezt a következtetést.

(390)

A harmadik állítással kapcsolatban sem terjesztettek elő új bizonyítékot. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy a Kínából származó festékekre és bevonatokra vonatkozó állítólagos dömpinggyakorlatok esetében létezik jogorvoslati lehetőség egy célzott dömpingellenes vizsgálat formájában. Ha a felhasználóknak bizonyítékaik vannak az ilyen gyakorlatokról, lehetőségük van arra, hogy saját panaszt nyújtsanak be a Bizottsághoz.

(391)

Hasonlóképpen létezik egy védelmi mechanizmus a vámok HCA általi állítólagos kijátszására. Az intézkedések kijátszását tapasztaló gazdasági ágazat kérheti egy külön kijátszásellenes ügy megindítását, feltéve, hogy az alaprendeletben foglalt valamennyi feltétel teljesül.

(392)

Hasonlóképpen, a negyedik állítással kapcsolatban sem terjesztettek elő új bizonyítékot. Bár a továbbfelhasználók általános költségszerkezete esetlegesen érintett lehet, nem nyújtottak be átfogó bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a festék- és bevonatipar milyen mértékben támaszkodik az exportra, melyek a rendeltetési helyek, és milyen általános hatás érné a teljesítményüket ezeken a piacokon. A Bizottság tehát nem rendelkezett átfogó képpel, és nem tudta ellenőrizni ezen állítás valódiságát.

(393)

Végezetül a Bizottság rámutatott arra, hogy még ha egyes uniós gyártók külföldi székhelyű multinacionális konglomerátumok tagjai is, ez nem zárja ki őket az uniós gazdasági ágazatnak az alaprendelet 4. cikke szerinti meghatározásából. Valójában maguk a vállalatok a vonatkozó tagállami jogszabályoknak megfelelően telepedtek le, és az érintett országból származó egyetlen exportőrrel vagy importőrrel sem állnak kapcsolatban.

(394)

A Teknos és a négy szövetség további állításokat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a festékipar különösen érzékeny az árváltozásokra, hogy az elmúlt években az uniós TiO2-gyártás csökkenése már növelte a behozataltól való függésüket, és hogy a vámok kivetése hátrányosan fogja érinteni az uniós zöld megállapodás céljait, mivel a vámok a festékek Unióba irányuló behozatalának növekedését fogják előidézni, ami a szállításukhoz kapcsolódó további kibocsátásokat eredményez. Azt állították továbbá, hogy a vámok kedvezőtlenül fogják érinteni a downstream ágazat munkahelyeit és az uniós beruházásokat, mivel a magasabb termelési költségek elbocsátásokhoz vezetnek, és kevésbé teszik vonzóvá a festék- és bevonatipart az új beruházások számára. Ezeket az állításokat azonban nem támasztották alá érdemi, ellenőrizhető bizonyítékokkal, ezért a Bizottság elutasította őket.

(395)

A végleges szakaszban a Felix és a Munksjö fenntartotta azt az álláspontját, miszerint még ha a Bizottság nem is zárta ki a laminátum minőségű TiO2-ot a termékkörből, a dekorpapírgyártásban való felhasználása tekintetében mentességet kell biztosítania a meghatározott célra történő felhasználás tekintetében, és ennek kapcsán új állításokat és bizonyítékokat kell benyújtania.

(396)

A felhasználók megismételték állításukat, miszerint a Bizottság által a végfelhasználásra vonatkozó mentességek korábbi eseteiben figyelembe vett valamennyi kritérium teljesült. Idetartoznak az alábbiak: a feldolgozott termék sajátossága, a kínálat rendelkezésre állása, az érintett terméknek a költségszerkezeten belüli részesedése, a felhasználó képessége a vámteher elviselésére, valamint a kivétel hatása az intézkedések hatékonyságára.

(397)

A felhasználók – megismételve a fenti (119)–(122) preambulumbekezdésben kifejtett érveket – újfent hangsúlyozták, hogy a laminátum minőségű TiO2-ot kifejezetten a dekorpapírgyártás céljaira tervezték. A felhasználók azt is állították, hogy az új változatok minősítési folyamata átlagosan körülbelül egy évet vesz igénybe.

(398)

A fenti 2.1.3.2. szakasz elemzését követően és az összes rendelkezésre álló bizonyíték fényében a Bizottság fenntartotta azon következtetését, hogy még ha a laminátum minőségű TiO2 nem is rendelkezik kellően eltérő alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel a TiO2 más típusaihoz képest ahhoz, hogy ki lehessen zárni a termékkörből, e termék sajátossága, hogy testreszabott, és főként egy adott alkalmazásban – dekorpapírgyártásban – való felhasználásra alkalmas.

(399)

Ezt a sajátosságot bizonyítja, hogy a TiO2-molekula bevonatában jelentős mennyiségű a foszfor. A Felix és a Munksjö által benyújtott új bizonyítékok azt mutatták, hogy a termék szárazanyagra számított foszfortartalmának legalább 0,5 %-nak kell lennie ahhoz, hogy a dekorpapír-alkalmazásokban hasznosnak bizonyuljon. Ugyanakkor, amint az már korábban is elhangzott, a vastag felületi bevonatnak tulajdonítható elektromos felületi töltés elősegíti, hogy a molekula a facellulózrosthoz kapcsolódjon.

(400)

A Bizottság a fenti (139) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy ez utóbbi jellemző a TiO2-nak a facellulózrost-alapú egyéb termékek (például a közönséges papír) előállítása során történő felhasználása szempontjából is releváns lehet. Ez megakadályozta a Bizottságot abban, hogy arra a következtetésre jusson, hogy ez olyan alapvető műszaki jellemző, amelyet a TiO2 más típusai vagy legalábbis a más alkalmazásokban használt TiO2 nem mutatnak. Ez a jellemző azonban valóban egyike azon elemeknek, amelyek különlegessé teszik a laminátum minőségű TiO2-ot, alkalmatlanná téve más általános alkalmazásokban, például festékekben és bevonatokban való felhasználásra.

(401)

A kínálat rendelkezésre állását illetően a Felix, a Munksjö és a CEPI ugyancsak nem értett egyet azzal a következtetéssel, hogy még a Kínából származó TiO2-behozatal teljes hiányában is elegendő alternatív beszerzési forrás állna a dekorpapírgyártók rendelkezésére mind az Unión belül, mind más harmadik országokból (például az Egyesült Királyságból vagy Mexikóból).

(402)

A két felhasználó szerint irreális azt várni az uniós gyártóktól, hogy jelentősen növeljék a laminátum minőségű TiO2 kínálatát, amelynek előállítása ráadásul drágább, mint a legtöbb más változaté. Mivel a laminátum minőségű TiO2 a TiO2 teljes piacának csak mintegy 12 %-át teszi ki (szemben a bevonatokkal (60 %) és a műanyagokkal (25 %)), a nagyobb piaci szegmensekre való összpontosítás méretgazdaságosságot és nagyobb ügyfélkört tesz lehetővé, ami nyereségesebbé teszi ezeket a változatokat.

(403)

Az ideiglenes szakaszban való fellépéshez hasonlóan a két felhasználó új bizonyítékokat nyújtott be az uniós gyártókkal folytatott többszöri, közelmúltbeli eszmecsere során, ami azt mutatta, hogy a gyártók csak korlátozott mennyiségben tudtak laminátum minőségű TiO2-ot kínálni.

(404)

A két felhasználó továbbá új állítást tett a laminátum minőségű TiO2 tekintetében az Unióban fennálló ellátási hiányra vonatkozóan, az ideiglenes rendeletben szereplő számadatok, valamint a laminátum minőségű TiO2-ot rendszeresen előállító üzemeknek a teljes uniós termelési kapacitáson belüli részaránya alapján.

(405)

Mivel portfóliójuk a TiO2 számos típusára terjedt ki, amelyek iránt kereslet mutatkozik az uniós piacon, a két felhasználó becslése szerint az uniós gyártók a laminátum minőségű TiO2 iránti teljes uniós keresletnek csak mintegy egyharmadát tudják kielégíteni. Ez összhangban van a két felhasználó által az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében említett korábbi beadványaikban megfogalmazott becslésekkel.

(406)

Ami a más forrásokból származó ellátás elérhetőségével kapcsolatban a két felhasználó új állítást fogalmazott meg, miszerint pusztán azért, mert a vizsgálati időszakban más országokból jelentős mennyiségeket szereztek be, ez nem jelenti azt, hogy ezek a források további mennyiségeket tudnának biztosítani, amelyek lefednék a jelenleg Kínából származó mennyiségeket.

(407)

Emellett a Felix és a Munksjö 2024. május 30-i beadványukban bizonyították, hogy a mexikói időjárási események jelentős termelési zavarokat okoztak, veszélyeztetve az ellátás stabilitását. A két felhasználó szerint ez hangsúlyozza a diverzifikált beszerzési források fontosságát. A CEPI az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeiben megismételte ezt az érvet.

(408)

A Felix és a Munksjö egy 2023. áprilisi TZMI-jelentést is benyújtott, amely az amerikai kontinens keresletének 2024-re várható növekedését vetíti előre. A felhasználók azt állították, hogy ez a keresletnövekedés csökkenteni fogja a Chemours azon képességét, hogy ellássa az uniós dekorpapírpiacot. Ugyanezt az állítást a CEPI is megismételte.

(409)

Ami az Egyesült Királyságot mint lehetséges alternatív beszerzési forrást illeti, a Felix és a Munksjö új bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a helyi beszállítók korlátozott kapacitással rendelkeznek arra, hogy megfelelő mennyiségű laminátum minőségű TiO2-dal lássák el az Uniót.

(410)

A két felhasználó továbbá azzal érvelt, hogy mind az Egyesült Királyság, mind Mexikó csak klorideljárással állít elő TiO2-ot, míg kínai beszállítóik többnyire szulfáteljárást alkalmaznak a gyártás során. Bár a kettő közötti váltás technikailag megvalósítható, ez többletköltségekkel járna portfólióik szulfáteljárással előállított TiO2-ot felhasználó részeinek átalakítása miatt.

(411)

A két felhasználó új bizonyítékokat is benyújtott arra hivatkozva, hogy a tizenegy uniós gyártó közül csupán néhány gyárt rendszeresen laminátum minőségű TiO2-ot.

(412)

A panaszos azt állította, hogy a Felix és a Munksjö nem szolgáltatott bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az uniós gyártók nem tudják kielégíteni a lamináltpapír-ágazat keresletét, és hogy az egyetlen dolog, amely megakadályozza az uniós gyártókat abban, hogy elegendő mennyiségű laminátum minőségű TiO2-ot állítsanak elő, az a tisztességtelen kínai verseny.

(413)

A panaszos ezzel szemben azt állította, hogy nincs ok arra, hogy a Chemours mexikói üzeme ne tudna elegendő mennyiséget exportálni az Unióba, és a TZMI piackutatási adatait nyújtotta be ezen állítás alátámasztására. Ezen adatok és a névleges mexikói kapacitás alapján összesen [140 000 – 180 000] tonna szabad kapacitás volt Mexikóban a vizsgálati időszak alatt (54).

(414)

Először is a Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet 6. cikkével összhangban értékelését az együttműködő felhasználók által a vizsgálati időszakra vonatkozóan benyújtott ellenőrzött információkra alapozta. A vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat nem gyűjtötték össze és nem ellenőrizték. Ami az együttműködő felhasználók beszerzéseit illeti, a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok azt mutatták, hogy a vizsgálati időszak alatt más harmadik országokból szerezték be a laminátum minőségű TiO2-ot, míg ugyanezen anyag sokkal kisebb (10–40 %-os) részét Kínából vásárolták; a beszerzési forrás tekintetében a legalacsonyabb arányt az uniós gyártók képviselték. Ez az elemzés azt mutatta, hogy az együttműködő felhasználók kiépített és jól működő ellátási csatornákkal rendelkeztek más harmadik országokkal.

(415)

Az összes bemutatott új bizonyíték fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Felix és a Munksjö valóban nehézségekbe ütközhet a szükséges mennyiségeknek az Unióban és az Egyesült Királyságban rendelkezésre álló forrásokból történő beszerzése során, mégpedig azért, mert a gyártók úgy döntöttek, hogy más, nagyobb piaci szegmenseket részesítenek előnyben.

(416)

A Bizottság azonban nem tudta kizárni, hogy ez annak tudható be, hogy a kínai dömpingelt behozatal versenyképtelenül alacsonyan tartotta a laminátum minőségű TiO2 árait, és nem volt vonzó az uniós gyártók számára. A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják ezt az állítást.

(417)

Az említett öt uniós gyártó névleges termelési kapacitására vonatkozó, ellenőrzött makrokérdőív-adatok, valamint azon feltevések alapján, hogy i. a laminátum minőségű TiO2 a TiO2 iránti teljes uniós kereslet 12 %-át teszi ki, és ii. a dekorpapírpiaci szereplők fennmaradó 50 %-a ugyanolyan részesedéssel rendelkezik a beszállítók ellátási mixében, mint a Felix és a Munksjö együttesen, a Bizottság értékelte a laminátum minőségű TiO2 uniós gyártására rendelkezésre álló szabad kapacitásokat.

(418)

Amint azt az ideiglenes rendelet (270) preambulumbekezdése megállapította, a Bizottság becslése szerint az átlagos uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban 1,14 millió tonna volt. A Bizottság ezért becsléseit a laminátum minőségű TiO2 iránti keresletre alapozta a figyelembe vett időszak átlagos éves felhasználása tekintetében.

(419)

A Bizottság becslése tehát azt mutatta, hogy a fenti öt uniós gyártó, ha 90 %-os névleges kapacitással termelne, és e termelés 12 %-át laminátum minőségű TiO2-ra fordítaná, tényleg ki tudná elégíteni a teljes uniós laminátum minőségű TiO2 iránti kereslet valamivel több mint egyharmadát.

(420)

Mindazonáltal még az ilyen korlátozott kínálat is elegendő lenne a dekorpapírgyártók által Kínából beszerzett laminátum minőségű TiO2 teljes kínálata mintegy 90 %-ának fedezésére, amennyiben az említett behozatalok teljesen megszűnnének. Ez egy szélsőséges forgatókönyv, mivel az intézkedések célja nem a behozatal teljes leállítása, hanem az uniós piacra való belépés tisztességes áron történő biztosítása.

(421)

A fenti (414) preambulumbekezdésben foglalt következtetés ellenére a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek által benyújtott információkat a vizsgálati időszakot követő időszakban Mexikóból származó további kínálat rendelkezésre állásával kapcsolatban.

(422)

A panaszos által benyújtott és a (413) preambulumbekezdésben említett adatokat megvizsgálva a Bizottság megjegyezte, hogy a szabad kapacitásra vonatkozó számadatok túlzóak lehetnek, mivel úgy tűnik, hogy nem szenteltek kapacitást a mexikói belföldi keresletnek. Emellett a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják, hogy a globális kereslet alacsony volt a vizsgálati időszak alatt.

(423)

Ezért várható volt, hogy Mexikóban egy átlagos évben a ténylegesen rendelkezésre álló kapacitás kisebb lesz. Ezt a következtetést a TZMI más becslései is megerősítik, amelyek azt mutatják, hogy a teljes közép- és dél-amerikai régióban a tényleges szabad kapacitás 2024-ben a fenti (413) preambulumbekezdésben szereplő számadat felét fogja kitenni.

(424)

Mindazonáltal a Bizottság becslése szerint még egy konzervatívabb forgatókönyv esetén is, ha a mexikói gyártók a termelési kapacitás 12 %-át is a laminátum minőségű TiO2-ra fordítanák, akkor is körülbelül négyszer annyi kapacitás állna rendelkezésre a laminátum minőségű TiO2 előállításához, mint amennyi a Kínából érkező laminátum minőségű TiO2 kínálata fennmaradó 10 %-ának fedezéséhez szükséges (lásd a fenti (419) preambulumbekezdést), abban a valószínűtlen forgatókönyvben, hogy ez utóbbi teljesen eltűnik (55).

(425)

Ugyanakkor a Mexikóból történő ellátást 2024 nyarán megzavaró időjárási események olyan kivételes körülményeknek tekinthetők, amelyekből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy Mexikó ne lenne megfelelő ellátási forrás a jövőben.

(426)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy egyedül az Unióban és Mexikóban (az Egyesült Királyságot figyelembe sem véve) vannak rendelkezésre álló szabad kapacitások az együttműködő felhasználók által Kínából vásárolt laminátum minőségű TiO2 teljes mennyiségének helyettesítésére, feltéve, hogy helyreállnak az egyenlő versenyfeltételek, és a gyártók termelési kapacitásuk 12 %-át laminátum minőségű TiO2-ra tudják fordítani. Ezért elutasította a szóban forgó felhasználók állításait.

(427)

A Felix és a Munksjö a Bizottságnak a vámok üzleti tevékenységükre gyakorolt hatására vonatkozó következtetését is vitatta. Konkrétan rámutattak arra, hogy a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (430) preambulumbekezdésében szereplő becslése, amely szerint jövedelmezőségük [2–3] százalékponttal csökkenne, nem veszi figyelembe a vámok közvetett hatásait.

(428)

Azzal érveltek, hogy e hatások közül az első az volt, hogy a felhasználóknak a szulfáteljárással előállított változatokról át kell térniük a klorideljárással előállított drágább változatokra, és viselniük kell a meglévő receptek átalakításával kapcsolatos többletköltségeket.

(429)

A felhasználók továbbá azt állították, hogy a dömpingellenes vámok következtében az uniós gyártók várhatóan a meglévő mennyiségek tekintetében is jelentős áremelést hajtanak végre. Az ideiglenes intézkedések hatálybalépését követően a két felhasználó bizonyítékot szolgáltatott az uniós beszállítóival folytatott tárgyalásokról, jelezve, hogy ezek a beszállítók a közeljövőben valóban emelni fogják az árakat. A felhasználók emellett a TZMI becslését is benyújtották a TiO2-árak közeljövőbeli alakulásáról (közzététel dátuma: 2024 június), amely hasonlóképpen a TiO2 áremelkedését jósolja az Unióban.

(430)

A felhasználók továbbá azt állították, hogy ezek a költségnövekedések viszonylagosan még versenyképesebbé teszik a kínai dekorpapírgyártókat, ami a dekorpapír dömpingelt behozatalának további növekedését ösztönzi. Ez még inkább korlátozná a felhasználókat abban, hogy emeljék az ügyfeleikkel szemben alkalmazott árakat.

(431)

A felhasználók azt is hangsúlyozták, hogy mivel a TiO2 költségei a teljes előállítási költségük ilyen nagy részét teszik ki, nem lesznek képesek megbirkózni a vámterhekkel, ami súlyos hatást gyakorol üzleti tevékenységükre. Ugyanakkor a (jelenleg Kínából beszerzett) szulfáteljárással előállított változatokról a (többnyire az Unióban és más harmadik országokból rendelkezésre álló) klorideljárással előállított változatokra való indokolatlan átállás további közvetlen költségeket fog eredményezni.

(432)

Ezenkívül a felhasználók a TZMI és a TTO adatainak felhasználásával számításokat nyújtottak be a kínai dekorpapírgyártóknak az uniós gyártókhoz képest becsült költségelőnyére vonatkozóan. Ezek a számítások azt mutatták, hogy a TiO2-árak emelkedése következtében a kínai dekorpapírgyártók költségelőnye a vizsgálati időszakban mért 24 %-ról 2025-ben 31 %-ra nő.

(433)

A felhasználók szerint ez nemcsak az értékesítési volumen elvesztését fogja eredményezni a kínai versenytársak számára, hanem az árak kiigazításának képtelenségét is, és így megakadályozza őket abban, hogy a piacon nyereségesek maradjanak.

(434)

Végezetül a két felhasználó azt állította, hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség nem lesz hatással az intézkedések hatékonyságára.

(435)

E tekintetben a felhasználók fenntartották, hogy a Kínából származó TiO2-behozatal többségét nem érinti a lehetséges mentesség, hivatkozva a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (428) preambulumbekezdésében foglalt következtetésére, amely szerint a laminátum minőségű TiO2 a teljes kereslet mintegy 12 %-át teszi ki. Ezen túlmenően, mivel az uniós gyártók főként más TiO2-alkalmazásokra összpontosítanak, a mentességnek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása is korlátozott lesz.

(436)

A két felhasználó továbbá azon véleményének adott hangot, hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség egyrészt nehézkes eljárás azon vállalatok számára, amelyek élni kívánnak vele, másrészt pedig, hogy a vámhatóságok folyamatosan felügyelik az eljárás alá tartozó árukat, és visszamenőlegesen beszedhetik a vámokat, ha úgy ítélik meg, hogy az árukat nem a megjelölt meghatározott célra használják fel, míg a dekorpapírgyártókon kívül más felhasználók nem részesülhetnek mentességben.

(437)

Ezen állításokkal kapcsolatban a Bizottság először is tisztázta, hogy elemzése a felhasználók által jelenleg Kínából beszerzett TiO2 megnövekedett költségeinek szimulálásán alapult, és minden más tényező (beleértve a mennyiségeket, a típusokat és a beszerzési forrásokat is) változatlan maradt. Ez a jövedelmezőség becsült [2–3] százalékpontos csökkenését eredményezte (56). Ugyanakkor az átalakítással kapcsolatos, a felhasználók által becsült költségek – bár nem jelentéktelenek – egyszeri költségnek minősülnének, amely ráadásul csekély lenne a szokásos termelési összköltséghez képest. A fenti elemzés fényében a Bizottság fenntartotta az ideiglenes rendelet (430) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítását, hogy a vámok valószínűleg negatív hatást gyakorolnak a Felix és a Munksjö jövedelmezőségére.

(438)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a vizsgálat végleges szakaszában megállapított dömpingkülönbözet alacsonyabb, mint az ideiglenes rendeletben megállapított dömpingkülönbözet. A Bizottság ezért újból értékelte a végleges vámoknak a két felhasználó haszonkulcsára gyakorolt hatását. Az elemzés kimutatta, hogy az alacsonyabb dömpingkülönbözet szintjén kivetett végleges vámnak az említett két felhasználó jövedelmezőségére gyakorolt hatása körülbelül 1 százalékponttal alacsonyabb lenne, mint az ideiglenes rendeletben megállapított hatás.

(439)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy még ha az uniós gazdasági ágazat meg is emelné az árait, amelyekről a (217) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint megállapítást nyert, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal elnyomja őket, a végleges vámok e két felhasználóra gyakorolt hatása valószínűleg nem lenne jelentősebb, mint az ideiglenes rendeletben meghatározottak szerint, tekintettel az uniós kínálatnak az ellátási mixben való alacsony részesedésére.

(440)

Ugyanakkor azonban a laminátum minőségű TiO2 a teljes uniós TiO2-kereslet mintegy 12 %-át és a mintában szereplő exportáló gyártók teljes értékesítési volumenének [15–17] %-át képviselte a vizsgálati időszakban. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a vámok hatékonyságára gyakorolt lehetséges hatás aránytalanul nagy lenne, ha a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentességet megadnák.

(441)

Ezen túlmenően, a fentieknek megfelelően a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy az uniós gyártók közül legalább néhány nem gyártott elegendő mennyiségű TiO2-ot az uniós piacon érvényes versenyképtelen árak miatt.

(442)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy kínai dömpingelt behozatal hiányában a termelés várhatóan visszaterelődik az uniós gyártókhoz, ha az árak megfelelően emelkednek.

(443)

Ezenkívül, még ha a laminátum minőségű TiO2 különleges is, az Unióban öt gyártó képes azt előállítani, valamint alternatív beszerzési forrásai is vannak Mexikóban és az Egyesült Királyságban. Amint azt fentebb jeleztük, a Bizottság becslései szerint elegendő kapacitás áll rendelkezésre még a kínai behozatal teljes – rendkívül valószínűtlen – eltűnésének fedezésére is, ami elegendő kínálatot mutat.

(444)

Végül a fenti (430) preambulumbekezdésben említett állítással kapcsolatban a Bizottság megismételte, hogy a dekorpapír-ágazatban alkalmazott dömpinggyakorlatra és az uniós gazdasági ágazatot ebből következően ért kárra vonatkozó állításokat a Kínából származó dekorpapír behozatalára vonatkozó külön dömpingellenes vizsgálat keretében vizsgálják meg (57), és azok nem tartoznak ezen eljárás hatálya alá.

(445)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Felix, a Munksjö és az LB észrevételeket tett, és nem értettek egyet a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességgel kapcsolatos fenti ténymegállapításokkal. A két felhasználó azt állította, hogy a kínálat rendelkezésre állására vonatkozó bizottsági értékelések túlságosan optimista feltételezéseken alapulnak.

(446)

Először is a felhasználók azt állították, hogy a Bizottság becslései nem vették figyelembe a TiO2-piac ciklikusságát, mivel ezek a számítások az alacsony kereslet időszakában mért fogyasztási adatokon és kapacitásokon alapultak.

(447)

Másodszor, a felhasználók azt állították, hogy a TiO2 12 %-ot kitevő piaci szegmense valójában dekorpapírból és normál típusú papírból áll. Noha a dekorpapír valóban a többségét teszi ki ennek a részaránynak, irreális azt várni, hogy a gyártók a laminátum minőségű TiO2 részarányát termékmixükben 12 %-ra, azaz a piaci részaránynál magasabb szintre emeljék.

(448)

Harmadszor, a felhasználók azt állították: irreális lenne azt várni, hogy az uniós gyártók termelési kapacitásuk nagyobb hányadát a laminátum minőségű TiO2-ra fordítsák, mivel a többi szegmensben a méretgazdaságosság előnyeit élvezik.

(449)

Negyedszer, a felhasználók azt állították, hogy a kínálat ilyen feltételezett potenciális növekedését cáfolja az a tény, hogy számos uniós gyártó még az ideiglenes intézkedések bevezetését követően sem volt hajlandó növelni a szállított mennyiséget.

(450)

Végezetül az LB csoport hasonlóképpen azt állította, hogy a laminátum minőségű TiO2-nak világszerte nagyon kevés a beszállítója. Vitatták a Bizottság azon következtetését, miszerint az Unióban 5 olyan üzem van, amely képes laminátum minőségű TiO2-ot előállítani, míg a termelési kapacitás bővítése valószínűtlen, mivel az ilyen típusú TiO2 gyártásához külön gyártósorokra van szükség annak érdekében, hogy elkerülhető legyen más változatok foszforvegyületekkel való szennyeződése.

(451)

Ezen túlmenően az LB csoport rámutatott a Brazíliában jelenleg folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat ideiglenes következtetéseire (58), ahol a hatóságok úgy döntöttek, hogy a dekorpapír gyártásához használt TiO2-ra vonatkozóan megadják a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességet.

(452)

Ami a felhasználók első érvét illeti – amint azt a Bizottság a fenti (418) preambulumbekezdésben már kifejtette –, a Bizottság a kínálat rendelkezésre állását az átlagos évi kereslet alapján értékelte, nem pedig az alacsony kereslettel jellemezhető vizsgálati időszak alapján. Hasonlóképpen, a fenti (419) preambulumbekezdésben a Bizottság becsléseit az uniós gyártók névleges kapacitásának 90 %-át kitevő termelési szintekre alapozta. A Bizottságnak a kínálati hiányra vonatkozó becslései a kínai kínálat teljes megszűnésének (már valószínűtlen) forgatókönyvében tehát inkább konzervatívak, semmint optimisták.

(453)

Ami a felhasználók második érvét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a korábbi beadványokban a felhasználók is abból a feltételezésből indultak ki, hogy a dekorpapír önmagában a teljes TiO2-kereslet 12 %-át teszi ki (59), és korábban nem vitatta ezt az értékelést. Mindazonáltal, még ha a laminátum minőségű TiO2 iránti kereslet tényleges részaránya alacsonyabb is lenne, ez azt jelenti, hogy a TiO2-gyártóknak teljes kapacitásuk még kisebb részét kellene erre a piaci szegmensre fordítaniuk, ami még konzervatívabbá tenné a Bizottság becsléseit, és tovább erősítené a Bizottság rendelkezésre álló kapacitásokkal kapcsolatos következtetését.

(454)

Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem megalapozott az az állítás, miszerint az uniós gyártók nem növelnék portfóliójukban a laminátum minőségű TiO2 részarányát. Először is, az uniós gyártók már gyártanak más, szűkebb kategóriájú terméktípusokat, még akkor is, ha ezek kisebb mértékben profitálnak a méretgazdaságosság előnyeiből. Másodszor, a gyártók már a jelenlegi mennyiségben is gyártanak laminátum minőségű TiO2-ot. Ebben az esetben nyugodtan feltételezhető, hogy ha többet kezdenek termelni, akkor még nagyobb hasznot húznak a méretgazdaságosságból ebben a szegmensben, ami gazdaságilag vonzóvá teszi a gyártási mennyiségek növelését.

(455)

Ami a felhasználók negyedik állítását illeti, a Bizottság a fenti (415) és a (416) preambulumbekezdésben már foglalkozott ezzel az érvvel. Jóllehet, az uniós gyártók nem feltétlenül vállaltak azonnal nagyobb mennyiséget a laminátum minőségű TiO2-gyártásából, észszerűen feltételezhető, hogy az egyenlő versenyfeltételek végleges helyreállását követően ezt megteszik.

(456)

Végezetül az LB csoportnak a laminátum minőségű TiO2 gyártására képes uniós gyártók számára vonatkozó állítását semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Ezen túlmenően a Bizottság a Felix és a Munksjö saját állításait vette alapul értékelésében azon uniós (és egyéb) gyártók számára vonatkozóan, amelyek laminátum minőségű TiO2-ot gyárthatnak.

(457)

Végezetül, ami azt a tényt illeti, hogy a brazil hatóságok a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességet adtak az adott ügyben, a Bizottság rámutatott, hogy egy másik vizsgáló hatóság e határozata nem releváns, illetve nincs hatással a szóban forgó ügyre, mivel azt eltérő jogi keretek között, valamint eltérő ténybeli és gazdasági körülmények között hozták meg. Mindenesetre a brazíliai esettel ellentétben az uniós gazdasági ágazat nagy része gyártja ezt a terméket, és ellenezte a mentességet. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(458)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelmet a laminátum minőségű TiO2 tekintetében.

(459)

Három felhasználó kérte a termék kizárását vagy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentességet a fehér tinták gyártásához használt, grafikai TiO2 tekintetében: a Sun Chemical, a Flint Group GmbH (a továbbiakban: Flint) és a Siegwerk.

(460)

A Flint vitatta a Bizottságnak a TiO2 grafikai célra történő felhasználás alóli mentesség iránti kérelmével kapcsolatos ténymegállapításait, és öt ténybeli és jogi hibára hivatkozott a Bizottság ideiglenes ténymegállapításaiban.

(461)

Először is, bár ez nem befolyásolja a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelmét, a Flint szerint helytelen, hogy korlátozott mennyiségű TiO2-ot vásárol fehér tinták gyártásától eltérő célokra, amint azt az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdése megállapítja.

(462)

Másodszor, a Flint nem értett egyet azzal a következtetéssel, hogy a grafikai TiO2 nem rendelkezik különleges fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel a TiO2 más típusaihoz képest. E célból a Flint megismételte az első beadványában foglalt állítását, idézve a Kronosnak a grafikai TiO2-dal kapcsolatos promóciós állításait, amelyek szerint „a TiO2 e típusa kivételesen magas fényű, ami az optimalizált, nagyon intenzív őrlési eljárásnak, a maximális opacitásnak és nagyon kis mértékű kopásnak tulajdonítható.” Ezenkívül a „grafikai TiO2-ot egyedi fehérség és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség jellemzi, amely tulajdonságok döntő fontosságúak a tinták alkalmazásai szempontjából”.

(463)

A Flint az ideiglenes rendelet (57) és (58) preambulumbekezdésében foglalt bizottsági ténymegállapításokra hivatkozott, miszerint „a [grafikai TiO2] előállításához valóban szükséges egy speciális know-how, amelyet csak néhány [TiO2]-gyártó ismer”, és hogy „a Flint […] bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy [a Flint által tesztelt, különböző gyártóktól származó TiO2-típusok] általában nem érték el a kielégítő minőségi szintet”.

(464)

A Flint megállapította, hogy ebből az következik, hogy a grafikai TiO2-nak olyan sajátos fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel kell rendelkeznie, amelyek megkülönböztetik a TiO2 más típusaitól.

(465)

Harmadszor, ellentétben a Bizottság azon megállapításával, miszerint a grafikai TiO2-nak nincs pontosan meghatározott célra történő felhasználása a Flint által a termékeihez használt számos tintarecept miatt, a Flint azt állította, hogy bár sok receptben TiO2-ot használnak, e termékek mindegyike fehér tinta. Ily módon a grafikai TiO2 meghatározott célra történő felhasználása a következőképpen határozható meg: fehér tinták gyártásához használt anyag.

(466)

Negyedszer, a Flint azt állította, hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vámhatóságok ellenőrizni tudják-e, hogy valóban grafikai TiO2-ot használnak-e a fehér tinták előállításához. A meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség megadása szempontjából a szóban forgó termék konkrét felhasználása bír jelentőséggel, amelynek nem kell különböznie a dömpingellenes vámok hatálya alá tartozó egyéb terméktípusoktól.

(467)

Ötödször, a Flint azzal érvelt, hogy nyereségét a javasolt dömpingellenes vámok jelentős mértékben befolyásolják. A Flint az üzleti tevékenységének fehértinta-szegmensében a jövedelmezőségére gyakorolt hatásra vonatkozó számításokat nyújtott be, amelyek azt mutatták, hogy a vámok a Bizottság ideiglenes ténymegállapításaival ellentétben mintegy 9 százalékponttal csökkentenék a jövedelmezőségét, és így veszteségessé tennék.

(468)

A Flint azt is hangsúlyozta, hogy a vámoknak a Flint teljes üzleti tevékenységére gyakorolt hatása nem lehet meghatározó a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelem szempontjából, mivel a Flint számos termékkel rendelkező diverzifikált csoport. Ez indokolatlanul megkülönböztetné az egytermékes és a diverzifikált vállalkozásokat. Ehelyett a szóban forgó üzleti szegmensre gyakorolt hatást kell értékelni.

(469)

A Flint megismételte, hogy a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség megadásához szükséges minden egyéb követelmény teljesült.

(470)

Először is, a Flint azt állította, hogy a grafikai TiO2 meghatározott célra történő felhasználására vonatkozó mentesség nem csökkentené a vámok hatékonyságát, mivel a grafikai TiO2 a teljes TiO2-kereslet mintegy 3 %-át teszi ki. A Flint továbbá megjegyezte, hogy a panaszos a panaszban nem említette a grafikai TiO2-ot, és a vizsgálat ideiglenes szakaszában sem foglalkozott a Flint meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelmével. Ez azt jelentené, hogy még a panaszos sem aggódik azon lehetséges hatások miatt, amelyeket ez a mentesség a vámok hatékonyságára gyakorolhat.

(471)

Másodszor, a Flint megismételte, hogy a grafikai TiO2 a fehér tinták előállítási költségeinek igen jelentős részét teszi ki, és rámutatott a Bizottság PVA-ügyben alkalmazott gyakorlatára, ahol ez volt az egyik indoka a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség iránti kérelem megadásának (60).

(472)

Végezetül a Flint megismételte, hogy a grafikai TiO2 egy olyan rendkívül sajátos termék, amely esetében a felhasználók nem válthatnak beszállítót, ami a Bizottság korábbi gyakorlatában a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség megadásának alapja volt (61). A Flint azt állította, hogy mivel a dömpingellenes vámok gazdaságilag kivitelezhetetlenné teszik a grafikai TiO2 Kínából történő beszerzését, a vámok lényegében csak egyetlen jelentős beszállítót hagynának a Flint számára a TiO2 nagy részének forrásaként.

(473)

Egy másik fehértinta-gyártó, a Siegwerk olyan számításokat nyújtott be, amelyek azt mutatták, hogy az intézkedések bevezetése esetén a fehér tinták gyártása a harmadik piacokról, például Törökországból származó behozatal által gyakorolt versenynyomás miatt már nem lenne életképes az Unióban. Így valószínű, hogy az uniós fehértinta-kapacitás megszűnik, vagy az Unión kívülre helyeződik át.

(474)

A Siegwerk azt állította, hogy az áthelyezés valószínűleg további negatív hatásokkal járna: a fehértinta-gyártókra támaszkodó csomagolóanyag-gyártók valószínűleg követnék a példát, amikor gyártásukat az EU-n kívülre helyeznék át, mivel olcsóbb és egyszerűbb a színes csomagolást az uniós vásárlóikhoz importálni, mint a fehér tintákat importálni (mivel a tinták szállítása kevésbé költséghatékony, és veszélyes jellege miatt nagyobb gondosságot igényel).

(475)

Ezenkívül a Siegwerk bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az elmúlt évtizedben az oldószeralapú tinták 10 százalékpontot kitevő mennyisége az Unióból Törökországba helyeződött át. Ez a tendencia tehát a dömpingellenes intézkedések alkalmazása esetén valószínűleg fel fog gyorsulni.

(476)

Olyan állítások is elhangzottak, hogy az uniós piacon nem érhetők el bizonyos TiO2-változatok, amelyek a speciális felhasználású csomagolásokhoz használt tintákhoz szükségesek (gyógyszerek, élelmiszer-csomagolások, kozmetikumok stb., amelyek mindegyike szigorúbb biztonsági előírásokat követel meg, mivel emberi fogyasztásra szánt termékekkel érintkeznek). Ennélfogva a felhasználóknak nincs más választásuk, mint hogy ezeket a változatokat Kínából szállítsák, és a dömpingellenes vámok kivetéséből eredő költségnövekedés veszteségessé tenné ezt a gyártást.

(477)

Válaszában a panaszos nem szolgáltatott részletes adatokat az uniós gazdasági ágazat grafikai TiO2-gyártásáról, ugyanakkor azt állította, hogy az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása esetén általában elegendő kapacitással rendelkezik a piac ellátásához.

(478)

A fent bemutatott új bizonyítékok és állítások fényében a Bizottság újraértékelte az ideiglenes rendeletből levont következtetéseit.

(479)

A Flint fenti (461) és (462) preambulumbekezdésben ismertetett érveit illetően a Bizottság megjegyezte, hogy azok csak a termékkizárás elemzésével kapcsolatban relevánsak. Mivel a Flint nem kérte a Bizottságtól, hogy a végleges szakaszban értékelje újra termékkizárásra irányuló kérelmét, a Bizottság ezeket az érveket okafogyottnak tekintette.

(480)

Ami a (476) preambulumbekezdésben említett érvet illeti, az észrevételek nem pontosították, hogy a TiO2 mely változataira vonatkoznak ezek az aggályok, így a Bizottság nem tudta ellenőrizni ezen állítások helytállóságát.

(481)

Ami a grafikai TiO2 sajátosságát illeti, a Bizottság az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésében már arra a következtetésre jutott, hogy az anyag gyártásához valóban létezik egy olyan speciális know-how, amelyet csak korlátozott számú uniós és kínai gyártó ismer. Amint azt a Hutsman/Rockwoods összefonódási ügy is megerősítette (62), e termék sajátos jellege miatt a fehér tinták gyártóinak korlátozott lehetőségük van arra, hogy más gyártókra váltsanak.

(482)

Amint azt a Flint is igazolta, a TiO2 más típusainak alkalmazása a csomagoláson található tinták sokkal gyengébb teljesítményét eredményezné, ami befolyásolná a vevői megítélést.

(483)

Ami a Flint fenti (466) preambulumbekezdésben foglalt érvét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a Flint a végleges szakaszban egyértelművé tette, hogy bár két konkrét alkalmazásban más TiO2-változatokat használ, ezek nem fehér tinták, és nem is használnak grafikai TiO2-változatot ezen alkalmazásokhoz. Ezek mindenesetre a Flint teljes TiO2-felhasználásának kevesebb mint 1 %-át tették ki. Másrészt a Flint bizonyította, hogy TiO2-felhasználásának több mint 99 %-áért a fehér tinták készítményei felelősek.

(484)

A kínálat rendelkezésre állását illetően a Flint bizonyította, hogy csak egy uniós és két kínai beszállítótól tud grafikai TiO2-ot vásárolni. Más harmadik országokban nincsenek elérhető beszállítók. A Siegwerk azt állította, hogy a TiO2-ot néhány más uniós és kínai beszállítótól is vásárolják, de a készítményeik több mint 50 %-a esetében csak egy tanúsított beszállítójuk van.

(485)

Az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján a Bizottság fenntartotta az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdéséből levont következtetését, miszerint világszerte csak nagyon kevés olyan beszállító van, amely képes megfelelő minőségi szinten grafikai TiO2-ot gyártani, és tudomása szerint ezek csak az Unióban és Kínában vannak jelen.

(486)

Ami a panaszos azon állításait illeti, miszerint az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása esetén képes lenne ellátni a piacot, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a grafikai TiO2piaca esetében valószínűtlen. A teljes uniós termelési kapacitás ugyanis egy átlagos évben az uniós felhasználásnak csak mintegy 80 %-át teszi ki. A végleges szakaszban rendelkezésre álló új információk alapján a Bizottság becslése szerint a grafikai TiO2 iránti kereslet a TiO2 teljes piacának mintegy 2,5 %-át teszi ki. Az egyetlen olyan uniós beszállítónak, amely tudvalevőleg kielégítő minőségi szinten állít elő grafikai TiO2-ot, teljes kapacitásának mintegy 7 %-át kellene az Unió grafikai TiO2-keresletének kielégítésére fordítania, és az említett gyártó nem állította, hogy vállalja ezt a kötelezettséget.

(487)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a grafikai TiO2 elérhető beszerzési forrásai világszerte és az Unión belül is nagyon korlátozottak.

(488)

Ami a Flintnek az intézkedések jövedelmezőségére gyakorolt hatására vonatkozó becsléseit illeti, a Bizottság elfogadta őket, és visszavonta következtetéseit. Ugyanezen módszert alkalmazva a vámok hatásának becslésére az új, alacsonyabb dömpingkülönbözet-szintjén, a Bizottság továbbra is úgy találta, hogy az intézkedések veszteségessé tennék a Flintet az üzleti tevékenység fehértinta-szegmensében.

(489)

A hasonló költségszerkezet miatt hasonló hatás várható a Sun Chemical és a Siegwerk esetében, jóllehet a Bizottság nem tudja, hogy milyen mértékben vannak kitéve a kínai beszállítóknak, mivel nem nyújtottak be kitöltött kérdőívet.

(490)

A fentiek és a Siegwerk által az uniós fehértinta-ágazat versenyképességére vonatkozóan benyújtott új bizonyítékok fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések jelentős hatást gyakorolnának a fehértinta-gyártókra és az általuk generált foglalkoztatásra. Emellett a downstream csomagolóiparra gyakorolt további potenciális továbbgyűrűző hatások újabb negatív következményekkel járhatnak az uniós foglalkoztatásra nézve.

(491)

Ugyanakkor a Bizottság becslése szerint a fehértinta-gyártók a TiO2 teljes uniós piacának mintegy 2,5 %-át képviselik, és az ilyen típusú TiO2-ot az uniós gyártók túlnyomó többsége nem gyártja. A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az uniós gazdasági ágazat grafikai TiO2-értékesítése a vizsgálati időszakban a teljes értékesítés mintegy 0,5 %-át, a Kínából származó teljes behozatalnak pedig mintegy 5 %-át tette ki.

(492)

A panaszos továbbá nem ellenezte közvetlenül a grafikai TiO2 meghatározott célra történő felhasználására vonatkozó mentesség iránti kérelmet. Ezen túlmenően a fehértinta-gyártóknak világszerte nagyon korlátozott számú gyártóra kell támaszkodniuk, amelyek megfelelő minőségi szinten képesek grafikai TiO2-ot szállítani, és csak egy ilyen gyártó található az Unióban, a többi pedig Kínában.

(493)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fehértinta-gyártók számára a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó mentesség megadása nem gyakorolna jelentős hatást az intézkedések hatékonyságára.

(494)

A Bizottság továbbá megállapította, hogy az Uniónak érdekében áll, hogy mentességet biztosítson a Kínából származó, nyomtatáshoz használatos fehér tinták gyártásához használt grafikai TiO2 behozatalára a meghatározott célra történő felhasználás tekintetében.

(495)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos nem értett egyet ezzel a döntéssel. A panaszos továbbá ellenezte a „grafikai TiO2” kifejezés használatát, amely állítása szerint ismeretlen volt a TiO2-ágazat számára. A Flint ezt követően beadványt nyújtott be, amelyben vitatta a panaszos állításait.

(496)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Siegwerk az e rendeletben szereplő „meghatározott célra történő felhasználás” kifejezés pontosítását is kérte, megjegyezve azt is, hogy a „grafikai TiO2” kifejezést a vámjogszabályok nem határozzák meg.

(497)

Így a Bizottság előzetesen rámutatott a Flint által benyújtott és a (32) preambulumbekezdésben ismertetett, a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség iránti eredeti kérelemre. A meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség iránti kérelmet az Uniós Vámkódex 254. cikkével összefüggésben nyújtották be és értékelték.

(498)

Amint azt az érdekelt felek helyesen megjegyezték, a „grafikai TiO2” fogalmát a vámjogszabályok nem határozzák meg, és nem feltétlenül használják egységesen a TiO2-ágazatban. A „grafikai TiO2” inkább csak egy rövidítés, amelyet e vizsgálat során számos dokumentumban (beleértve a panaszos beadványait is) arra használtak, hogy egyszerűen hivatkozzanak a TiO2 azon típusaira, amelyeket a grafikai tintát előállító ágazatban, a fehértinta-gyártásban pigmentként használnak (63).

(499)

Amint azt e rendelet kifejti, a Bizottság úgy határozott, hogy mentesíti a dömpingellenes vámok alól a TiO2-ot, ha az anyagot az Uniós Vámkódexben meghatározott eljárások és feltételek szerint nyomtatáshoz használatos fehér tinták gyártása céljából importálják. A „grafikai TiO2” meghatározása tehát nem szükséges a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség megvalósításához, és nem is feltétele annak, mivel az a termék rendeltetésszerű felhasználásán alapul.

(500)

A Bizottság ezt követően elemezte a panaszosoknak az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos többi észrevételét, valamint a Flint viszontkereseteit.

(501)

Először is, a panaszos azt állította, hogy a Bizottság következtetése egyetlen felhasználó (Flint) adatain alapul, és hogy a Bizottságnak értékelnie kellett volna a vámok fehértinta-iparra gyakorolt hatását reprezentatívabb számú grafikai TiO2-felhasználó bevonásával.

(502)

Másodszor, a panaszos azt állította, hogy helytelen, hogy a felhasználók csak egy uniós és két kínai beszállítótól vásárolhatnak grafikai TiO2-ot, amint azt a Bizottság állítólag a fenti (484) preambulumbekezdésben megállapította.

(503)

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása esetén egy uniós gyártó nagy kapacitása áll rendelkezésre, amely az uniós tintapiacra fordítható. Ugyanakkor az Unióban számos beszállító értékesít TiO2-ot a fehértinta-ágazat számára.

(504)

A panaszos továbbá nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, amely szerint az egyetlen uniós felhasználó, amelyről ismert, hogy grafikai TiO2-ot gyárt, nem szentelné teljes gyártási kapacitásának 7 %-át az uniós kereslet kielégítésére.

(505)

A panaszos továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem kért információt a mintában nem szereplő uniós gyártóktól a grafikai TiO2 gyártásával kapcsolatban. A Bizottság tehát észszerűen nem állíthatja, hogy csak egyetlen uniós beszállítóról ismert, hogy kielégítő minőségi szinten grafikai TiO2-ot gyárt.

(506)

Harmadszor, a panaszos vitatta azt a módszertant, amelyet a Bizottság annak értékelésére alkalmazott, hogy a dömpingellenes intézkedések milyen hatást gyakorolhatnak a felhasználókra, azaz a fehértinta-gyártókra, összevetve azzal a hatással, amelyet a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség gyakorolhat az uniós gyártókra.

(507)

A panaszos rámutatott, hogy a Kínából származó, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia (a továbbiakban: ACF) behozatalára vonatkozó 2021. évi szubvencióellenes vizsgálatban (64) a Bizottság nem biztosította a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességet, mivel bár az ACF a szóban forgó felhasználó teljes gyártásának csak egy része tekintetében releváns, a Bizottság nem tudta meghatározni, hogy a vámok milyen hatást gyakoroltak volna a felhasználó teljes jövedelmezőségére (65). A panaszos azt állította, hogy ebben az esetben, mivel a fehér tinta a Flint portfóliójának csak egy részét képviseli, a Bizottságnak ugyanarra a következtetésre kellene jutnia, mint a fent említett ACF esetében.

(508)

Ezzel szemben a panaszos azt állította, hogy ez a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség súlyos negatív hatást gyakorolna a TiO2-ot előállító uniós gyártókra, és ezt konkrétan elemezni kellett volna. Azzal érveltek, hogy a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség megadása esetén az uniós gyártók a továbbiakban nem tudnának grafikai TiO2-ot értékesíteni az uniós piacon.

(509)

Végezetül a panaszos azt állította, hogy e mentességgel összefüggésben magas az intézkedések kijátszásának kockázata. Ez jelentős kihívások elé állítaná e termék jellegének ellenőrzését, így a grafikai TiO2 téves bejelentésével vagy más végfelhasználásokra való átirányításával kellene számolni.

(510)

A Flint ezzel szemben azt állította, hogy a panaszosnak a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességgel kapcsolatos észrevételei nem voltak jóhiszeműek, mivel az érdekelt felek végső tájékoztatását követően majdnem egy teljes évvel azt követően tettek észrevételt a Flint kérelmével szemben, hogy a Flint eredetileg benyújtotta a kérelmét.

(511)

A Flint továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottságnak el kellene utasítania a panaszos arra vonatkozó érveit, hogy a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség hogyan használható fel a vámok hatékonyságának aláásására. E vámeljárás természete nem teszi lehetővé a téves bejelentést, míg az eljárás éppen azt biztosítja, hogy a TiO2-ot ne irányítsák át más meghatározott célra történő felhasználásra.

(512)

A Flint továbbá azt állította, hogy nincs jelentősége annak, hogy csak a Flint nyújtott be kitöltött kérdőívet, mivel a Bizottság korábban csak egy együttműködő felhasználó kérésére adott mentességet a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozóan (66).

(513)

Ami a panaszos első érvét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességet kérelmező három felhasználó közül csak a Flint nyújtott be kitöltött kérdőívet, amelyet ellenőriztek. A Sun Chemical és a Siegwerk azonban írásbeli beadványokat nyújtott be, és meghallgatások résztvevői voltak, így a Bizottság további meglátásokkal egészítette ki a Flint ellenőrzött adatait.

(514)

A Bizottság ugyanakkor rámutatott, hogy a vizsgálat során a panaszos csak egy beadványt nyújtott be a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség iránti kérelemmel kapcsolatban, és csak a Sun Chemical érveit vitatta. Ugyanakkor, míg a Flint a vizsgálat első tíz napján nyújtotta be a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség iránti kérelmét, és több további beadványt is benyújtott állításai alátámasztására, amint arra a Flint helyesen rámutatott, a panaszos soha nem vitatta ezeket az érveket.

(515)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján, a becslések szerint ez a három felhasználó képviseli az uniós fehértinta-gyártás mintegy 70 %-át. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy helyzetük reprezentatív a fehértinta-ágazatra nézve, és levonta következtetéseit a rendelkezésére álló információk alapján.

(516)

Másodszor, a panaszos állításával ellentétben a Bizottság nem arra a következtetésre jutott a (484) preambulumbekezdésben, hogy a teljes fehértinta-ágazat egy uniós és két kínai beszállítótól vásárolhat grafikai TiO2-ot, hanem azt, hogy a Flint esetében ez az eset áll fenn. Valójában, amint azt e preambulumbekezdés további része is mutatja, más felhasználók is vásárolhatnak grafikai TiO2-ot más beszállítóktól is, azonban csak korlátozott mennyiségben.

(517)

Ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottság nem kért információt a mintában nem szereplő uniós gyártóktól a grafikai TiO2-gyártásukról, a Bizottság a felhasználók részéről olyan információkat kapott, hogy egyes felhasználók korlátozott mennyiségeket vásárolnak a mintában nem szereplő uniós gyártóktól. A Bizottság ismételten emlékeztetett arra, hogy a fehértinta-gyártóknak a kínálat rendelkezésre állására vonatkozó érveit soha nem vitatták érdemben.

(518)

Ez különösen a Flint azon érvelésére vonatkozik, hogy a fehér tintákban jól használható TiO2 termék előállításához speciális know-how szükséges, amelynek meglétét és azt a tényt, hogy ezt csak néhány gyártó sajátította el, már a Hutsman/Rockwoods összefonódási ügyben is megállapították. Ezen összefonódást követően a grafikai TiO2 piacán a két uniós piacvezető egyikének know-how-ját el kellett idegeníteni, és azt a jelenlegi LB csoport vásárolta meg, amely továbbra is az említett TiO2-változattal látja el az Uniót.

(519)

A panaszos a vizsgálat során nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely ezt vitatná, és így cáfolná azt a következtetést, hogy a kielégítő minőségű grafikai TiO2-változatok elérhetősége világszerte csak néhány uniós és kínai gyártóra korlátozódik. A mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott ellenőrzött válaszai sem kérdőjelezték meg ezt a következtetést. A Bizottság ezért nem talált okot arra, hogy kapcsolatba lépjen a mintában nem szereplő uniós gyártókkal.

(520)

Ami az egyetlen uniós gyártónak a piac ellátására rendelkezésre álló kapacitását illeti, bár elméleti kapacitással rendelkezhet, a Bizottság már arra a következtetésre jutott, hogy valószínűtlen, hogy e kapacitás 7 %-át a piac mindössze 2,5 %-ának ellátására fordítaná.

(521)

A panaszos nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely ennek ellenkezőjére utalna. Éppen ellenkezőleg, az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételekben szereplő saját állításai arra engednek következtetni, hogy erre nincs gazdasági ösztönző.

(522)

Harmadszor, a Bizottság nem értett egyet a panaszos azon állításával, hogy a Bizottság más módszertant alkalmazott, mint az ACF esetében. A Bizottság minden kérelmet eseti alapon, valamint az összes rendelkezésre álló tény és információ fényében értékel. Így az a tény, hogy az ACF esetében a felhasználó teljes jövedelmezőségére gyakorolt hatást nem lehetett megbecsülni, nem teszi összehasonlíthatóvá a ténybeli helyzetet a jelen esettel. Mindenesetre az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a dömpingellenes vámokat kivető rendelet jogszerűségét a jogszabályok, és különösen az alaprendelet rendelkezései fényében, nem pedig az uniós intézmények állítólagos korábbi döntéshozatali gyakorlata alapján kell megítélni (67).

(523)

Amint azt a Bizottság a (488)–(490) preambulumbekezdésben kifejtette, az átfogó kép elemzésekor – beleértve a TiO2-nak a fehér tinták költségszerkezetében való magas előfordulási gyakoriságát és a fehértinta-üzletág volatilitására vonatkozó új bizonyítékokat, valamint a downstream csomagolóipar lehetséges továbbgyűrűző hatásait – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések jelentős hatást gyakorolnának a fehértinta-gyártókra.

(524)

A Bizottság ugyanakkor kétségeit fejezte ki a panaszos azon állításaival kapcsolatban, hogy a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség súlyos negatív hatással lesz az uniós gyártókra. Amint azt már említettük, a grafikai TiO2 a teljes piacnak csak nagyon csekély hányadát, 2,5 %-át képviseli, és ez az arány még kisebb az ezen a piacon legversenyképesebb egyetlen uniós gyártó értékesítési részesedése tekintetében.

(525)

A panaszos továbbá nem indokolta meg, hogy a kínai verseny ellenére jelenleg és az előző években az Unióba grafikai TiO2-ot értékesítő uniós gyártók bármelyike miért ne lenne képes erre hirtelen.

(526)

Végezetül a panaszos nem támasztotta alá érdemben az intézkedések kijátszásának kockázatára vonatkozó állításait. A meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség olyan vámeljárás, amelynek során a vámhatóságok ellenőrzik, hogy az importált termékek valóban különleges felhasználás tárgyát képezték-e. A Bizottság ezért nem talált okot arra, hogy azt feltételezze, hogy e mentesség következtében a TiO2-ot tévesen jelentették volna be vagy más meghatározott célra történő felhasználásra irányították volna át.

(527)

A Bizottság ezért elutasította a panaszosoknak a nyomtatáshoz használatos fehér tinták gyártására vonatkozó, meghatározott célra történő felhasználás alóli mentességgel kapcsolatos állításait.

(528)

Több érdekelt fél azt is állította, hogy az Unióban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű TiO2. Kijelentették, hogy a múltban számos ellátási hiánnyal szembesültek, és amikor a gazdaság újra fellendül, az árak emelkedni fognak, és még az uniós gyártóktól sem lehet majd elegendő mennyiségű TiO2-ot beszerezni.

(529)

A panaszos vitatta ezeket az állításokat, és kijelentette, hogy készen állnak az uniós kereslet kielégítésére, amint helyreállnak az egyenlő versenyfeltételek. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy más országokban, például az Egyesült Királyságban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban többszörös kapacitásbővítést terveznek.

(530)

A Bizottság elismerte, hogy a teljes uniós kapacitás nem elegendő a teljes uniós kereslet kielégítésére. Emellett a panaszos által hivatkozott kapacitásbővítéseket nem lehetett megbízható bizonyítékok alapján ellenőrizni.

(531)

Mindazonáltal a Bizottság rendelkezésére álló információk és bizonyítékok alapján világszerte bőséges TiO2-kapacitás áll rendelkezésre, és legalábbis vannak arra utaló jelek, hogy az elkövetkező években a Kínán kívüli régiókban is folytatódik majd a kapacitásbővítés. Még ha a Kínából származó behozatal teljesen meg is szűnne, ez ellensúlyozhatná az esetleges ellátási hiányt.

(532)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn kényszerítő okok a Kínából származó titán-dioxidra vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetése ellen.

(533)

A Bizottság azonban mérlegelte a vámok modulációját annak érdekében, hogy korlátozza a TiO2-tól nagymértékben függő felhasználókra gyakorolt esetleges súlyosan káros hatásokat, valamint enyhítse a dömpingellenes vámok által az ilyen felhasználók nagy részére gyakorolt esetleges súlyos káros hatást, egyszersmind biztosítsa a Kínából származó dömpingelt behozatal káros hatásainak kitett uniós gazdasági ágazat védelmét.

(534)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben több érdekelt fél is megismételte észrevételeit, miszerint a 32,3 %-os dömpingellenes vámtétel túl magas, és üzleti vállalkozásait versenyképtelenné teszi, továbbá, hogy a Bizottságnak csökkentenie kell a vámtételeket.

(535)

A Bizottság az uniós érdekkel kapcsolatos valamennyi egyedi és konkrét észrevételt figyelembe vette. Továbbá, amint azt az alábbi 8.2. szakasz kifejti, a Bizottság megváltoztatta az intézkedések formáját. A vámokat nem a bejelentett számlaérték százalékában, hanem kilogrammonként fix összegben szedik be, függetlenül a számla értékétől. A fenti (533) preambulumbekezdésben és az alábbi 8.2. szakaszban kifejtettek szerint ez várhatóan enyhíti a vámok felhasználókra gyakorolt hatását.

(536)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetéseket figyelembe véve az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(537)

A fenti (533) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság helyénvalónak ítélte az intézkedések formájának módosítását. Amint azt több fél állította, a vizsgálati időszak egybeesett a TiO2 iránti keresleti ciklus visszaesésével. A Bizottság rendelkezésére álló piaci információk szerint a belátható jövőben – legalábbis 2025 végéig – a kereslet és az árak várhatóan egyaránt tovább nőnek.

(538)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a vámok specifikus vámok formájában történő kivetése enyhíteni fogja a vámok felhasználókra gyakorolt hatását, mivel a növekvő piacon a vámoknak a kínai TiO2 teljes árában való részesedése alacsonyabb lesz, mint ha a vámokat értékvámként vetnék ki. A Bizottság becslései konkrétan azt mutatták, hogy – már a vizsgálati időszakban a felhasználóktól gyűjtött adatai alapján – a specifikus vámok formájában bevezetett intézkedések 0,2–0,5 százalékponttal enyhítenék a dekorpapír- és fehértinta-gyártók vizsgálati időszaki jövedelmezőségére gyakorolt hatását, az összes többi tényező pedig változatlan marad.

(539)

Ezen túlmenően az intézkedések csak minimálisan érintik az olyan nagyon speciális TiO2-változatok felhasználóit, mint például az AAKO által importált termékek, amelyek ára több nagyságrenddel magasabb, mint a gyakrabban használt változatoké.

(540)

Ugyanakkor a vámok szintje lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a növekvő kereslet és árak, valamint a csökkenő nyersanyagköltségek mellett kilábaljon a kárt okozó dömping hatásaiból (68). A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a jelen ügy sajátos körülményeire, a specifikus vámok formájában történő intézkedések bevezetése megfelelő egyensúlyt teremt a felhasználók érdekei és az uniós gazdasági ágazat dömpingelt behozatallal szembeni védelme iránti igény között.

(541)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve (kilogrammonként rögzített összegben) a következők:

(542)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak.

(543)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az LB csoport azt javasolta, hogy a kettő közötti hagyományos árkülönbségek miatt helyénvalóbb lenne külön vámokat megállapítani a szulfáteljárással előállított TiO2-ra és a klorideljárással előállított TiO2-ra.

(544)

A Bizottság e tekintetben emlékeztetett arra, hogy – amint az az ideiglenes rendelet (67)–(71) preambulumbekezdésében már kifejtésre került és a fenti (81)–(84) preambulumbekezdésben megerősítést nyert – a Bizottság elutasította azt a kérelmet, hogy a két gyártási folyamatból származó termékek esetében külön-külön elemezzék a kárt és az ok-okozati összefüggést. Ez előfeltétele lett volna a szulfáteljárással előállított TiO2-ra és a klorideljárással előállított TiO2-ra vonatkozó egyedi dömpingellenes vámok kiszámításának.

(545)

Az e következtetést cáfoló új bizonyítékok hiányában a Bizottság elutasította az LB csoport arra irányuló kérelmét, hogy külön vámokat állapítsanak meg a szulfáteljárással előállított TiO2-ra és a klorideljárással előállított TiO2-ra.

(546)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos – bár nem vitatta a Bizottságnak a vámok javasolt formájára vonatkozó döntését – kérte, hogy az azonnali felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében a végleges rendeletbe illesszenek be egy olyan záradékot, amely lehetővé teszi a vám formájának felülvizsgálatát abban az esetben, ha a rögzített vám nagyrészt hatástalanná válik a dömpinggyakorlatok ellensúlyozására.

(547)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy egy ilyen záradék felesleges lenne. Abban az esetben, ha a panaszos vagy bármely más fél úgy találja, hogy a dömpingellenes vámok nem bizonyulnak megfelelőnek a dömpinggyakorlat ellensúlyozására (függetlenül attól, hogy értékvámként vagy specifikus vámként fejeznék ki őket), időközi felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthatnak be, feltéve, hogy teljesülnek az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek.

(548)

Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által gyártott érintett termék behozatalára a kedvezményes vámtételek nem alkalmazhatók, azokra „a Kínai Népköztársaságból származó minden más behozatal” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni.

(549)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (69). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(550)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számla bemutatásáig a behozatalra „a Kínai Népköztársaságból származó minden más behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(551)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(552)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(553)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a Kínai Népköztársaságból származó összes többi behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak az Unióba.

(554)

Azok az exportáló gyártók, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportálták az érintett terméket az Unióba, kérelmezhetik, hogy a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok számára megállapított dömpingellenes vám hatálya alá vonja őket. A Bizottságnak három feltétel teljesülése esetén kell helyt adnia a kérelemnek. Az új exportáló gyártónak a következőket kell igazolnia: i. a vizsgálati időszakban nem exportálta az Unióba az érintett terméket, ii. nem áll kapcsolatban olyan exportáló gyártóval, amely exportálta az Unióba az érintett terméket, és iii. a későbbiekben exportálta az érintett terméket, vagy vállalt visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget arra, hogy az érintett terméket jelentős mennyiségben exportálja.

(555)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy a végleges rendeletbe foglaljon bele egy záradékot. A kért záradék biztosítaná az Anhui Gold Startól származó TiO2-behozatal nyomon követését, ami lehetővé tenné az e vállalattól az Unióba évente behozott mennyiség és a kérdőívre adott válaszban közölt maximális kapacitás összehasonlítását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Anhui Gold Star csoporthoz rendelt TARIC-kiegészítő kód alapján és a nyomonkövetési tevékenységek részeként a Bizottság megfigyelheti az említett exportőrtől az Unióba belépő mennyiségeket, és ennek megfelelően felmérheti, hogy szükség van-e további intézkedésekre.

(556)

A Plastika Kritis azzal érvelt, hogy ebben az esetben nem szabad ideiglenes vámokat beszedni. A gyártó cég azt állította, hogy a hútik támadásai miatt, amelyek megzavarták a Vörös-tengeren áthaladó hajózási útvonalakat, számos februárban/márciusban megrendelt és áprilisban vagy májusban szállított rakomány még nem érkezett meg a rendeltetési kikötőbe.

(557)

Ugyanakkor a TiO2 számos felhasználója rögzített áron nyújtott be ajánlatokat és írt alá szerződéseket vevőivel, és viselniük kell a dömpingellenes vámokhoz kapcsolódó összes veszteséget. Ezért azt állítják, hogy a TiO2 azon szállítmányai után, amelyeket a nyilvántartásba vétel időpontja előtt szállítottak, nem kell vámot beszedni.

(558)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy a felhasználóknak tisztában kellett volna lenniük azzal a lehetőséggel, hogy legalább az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételének időpontjától dömpingellenes vámokat vetnek ki.

(559)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(560)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Flint azt állította, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásának szövegéből nem derül ki egyértelműen, hogy a meghatározott célra történő felhasználás alóli mentesség az ideiglenes rendeletben kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokra is alkalmazandó-e. A fenti (459)–(527) preambulumbekezdésben foglalt következtetések alapján a Bizottság megerősítette, hogy a nyomtatáshoz használatos fehér tinták gyártásához importált titán-dioxidot mentesíteni kell az ideiglenes vámok alól, feltéve, hogy teljesülnek a meghatározott célra történő felhasználási eljárás előnyeinek igénybevételéhez szükséges feltételek.

(561)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Plastika Kritis azt kérte, hogy ne szedjenek be vámot a Kínából a 2024. júniusi nyilvántartásba vétel időpontja előtt szállított TiO2-ra, amelynek szállítási dátuma a megfelelő hajóraklevéllel bizonyítható. A Plastika Kritis azt állította, hogy a vámok 2024. július 12-től kezdődő beszedése jelentős veszteségeket okoz azon TiO2-felhasználóknak, akik a nyilvántartásba vétel időpontja előtt rendelték meg a TiO2-ot, és azt állította, hogy az adott időpontban „senki sem tudta elképzelni, hogy ezt az észszerűtlen vámot bevezetik”.

(562)

A Bizottság e tekintetben rámutatott, hogy az alaprendelet nem rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a vámok beszedését az érintett termék vizsgálati országból történő kiszállításának időpontjára alapozzák. Ezen túlmenően az ügyben az eljárás megindításáról szóló értesítést 2023. november 13-án tették közzé, az abban meghatározott határidőkkel. Ettől az időponttól kezdve a felhasználók legalábbis tudhattak volna az ideiglenes vámok elfogadásának lehetőségéről. A Bizottság így ezt a kérést elutasította.

(563)

A fenti 1.2. szakaszban említett módon a Bizottság nyilvántartásba-vételi kötelezettséget vezetett be a vizsgált termék behozatalára.

(564)

Az ideiglenes rendelet (456) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság a vizsgálat e szakaszában nem tudott döntést hozni a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról. Ezért a Bizottságnak az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban döntenie kell arról, hogy visszamenőleges hatállyal alkalmazni kell-e a végleges dömpingellenes intézkedéseket a nyilvántartásba vételi időszak alatti behozatalokra.

(565)

Öt felhasználó és az ASEFAPI több beadványt is benyújtott a nyilvántartásba vétel ellen attól a pillanattól kezdve, hogy a panaszos azt kérte. Több kisebb festékgyártó regisztrált érdekelt félként a nyilvántartásba vételt követően, közülük öten nyújtottak be észrevételt a behozatalok nyilvántartásba vétele ellen. Az ideiglenes rendeletet követően észrevételeket benyújtó valamennyi érdekelt fél a vámok visszamenőleges hatályú beszedése ellen érvelt. A panaszos a beszedés mellett érvelt.

(566)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság értékelte a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatályú beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében foglalt kritériumok.

(567)

Az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján a vámok beszedhetők a nyilvántartásba vételi időszak alatt.

(568)

Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel teljesül, mivel a behozatalokat az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vették.

(569)

Az importőrök az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet és az ideiglenes rendelet közzétételét követően.

(570)

Több érdekelt fél ellenezte a nyilvántartásba vételt.

(571)

A felek azt állították, hogy mivel az uniós TiO2-gyártás nem elegendő az uniós kereslet kielégítésére, a felhasználóknak nincs más alternatívájuk, mint a behozatal.

(572)

A Bizottság e tekintetben rámutatott arra, hogy a termékek behozatalának puszta ténye nem olyan kritérium, amelyen a behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó döntés alapul. Ehelyett a Bizottság azt értékelte, hogy történt-e további jelentős importnövekedés, amely valószínűleg aláásta a vám javító hatását. A Bizottság az alábbi (575) preambulumbekezdésben értékelte a behozatali volumenek alakulását.

(573)

Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerint feltétel, hogy a dömping „már huzamos ideje zajlik, illetve az importőrnek tudomása volt vagy tudnia kellett volna a dömpingről, a dömping mértékét és a vélt vagy megállapított kárt illetően”. A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet (8)–(11) preambulumbekezdésében kifejtett okokból kifolyólag az importőröknek a vizsgálat megindításának időpontjától tudomásuk volt vagy tudniuk kellett volna a dömpingről a dömping mértékét és a vélt vagy megállapított kárt illetően.

(574)

Továbbá az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerint „a vizsgálati időszak alatt károkat okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedése tapasztalható”, amely – figyelembe véve az időzítést, a behozatal mennyiségét és az egyéb körülményeket – várhatóan komolyan rontaná a végleges vámok javító hatását.

(575)

A Bizottság elemezte a teljes vizsgálati időszak alatti havi átlagos behozatali volumeneket és árakat, és összehasonlította őket az eljárás megindítását (2023. december – 2024. július) követő átlagos havi behozatali volumenekkel és árakkal. Az eljárás megindítását követő időszak különbséget tett egyrészt az ideiglenes intézkedések bevezetéséig tartó időszak, másrészt a nyilvántartásba vétel hatálybalépéséig tartó időszak között.

1. táblázat

(576)

Bármelyik időszakot (B1 vagy B2) a teljes vizsgálati időszakkal összevetve a Kínából származó behozatal átlagos volumene mintegy 30 %-kal nőtt, miközben az árak körülbelül –2,7 %-kal csökkentek.

(577)

Mivel azonban a TiO2 iránti piaci keresletben erős szezonalitás mutatkozik (a kereslet nyáron a legmagasabb, télen pedig a legalacsonyabb), a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a B1 és B2 időszaknak a vizsgálat azonos időszakaival való összehasonlítása pontosabban tükrözi a piaci helyzetet. Ezt az összehasonlítást az alábbi táblázat tartalmazza.

2. táblázat