(1)

Az (EU) 2023/959 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) módosította a 2003/87/EK irányelvet, hogy összhangba hozza az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3), amely 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os nettó kibocsátáscsökkentési célt határoz meg.

(2)

Meg kell határozni azokat a kritériumokat és követelményeket, amelyek alapján úgy tekinthető, hogy az üvegházhatású gázok stabil kémiai kötésbe kerültek valamely termékben.

(3)

A tartós tárolás céljából alkalmazott jelenlegi leválasztási és hasznosítási eljárások csak a szén-dioxid-kibocsátásra irányulnak, mivel más üvegházhatású gázok, például a CH4 vagy a N2O esetében nincs szükség tartós tárolásra ahhoz, hogy kibocsátásaikat csökkenteni lehessen. Mivel a hasznosítási eljárások során bekövetkező kémiai reakciók a szén-dioxid-molekula kémiai átalakulásához vezethetnek, a kémiai kötésbe került szénatomokat is figyelembe kell venni.

(4)

Biztosítani kell, hogy a szén-dioxid-kibocsátások valamely termékben stabil kémiai kötésbe kerülése hasonló éghajlati előnyökkel járjon, mint a geológiai tárolás, figyelembe véve egyúttal e különböző megközelítések eltérő jellegét. Ehhez az adott termékre jellemző kémiai kötés, rendeltetésszerű használat és valószínűsíthető életciklus végi kezelés alapján a szóban forgó szén-dioxidnak legalább több évszázadig vagy még tovább stabil kémiai kötésben kell maradnia a termékben.

(5)

Amiatt, hogy a leválasztott szén-dioxidból készült különböző termékek rendeltetésszerű használatának, illetve életciklusa végének útvonalai eltérőek, különbözni fog a termékekben tárolt szén felszabadulásának valószínűsége is. A felszabadulás bekövetkezhet égés következményeként, akár egy termék használatának szerves velejárójaként (például a szintetikus üzemanyagok esetében), akár ártalmatlanításkor (például hulladékégetés során). Annak érdekében, hogy a termékekben tárolt szén stabil kémiai kötésben maradjon és legalább több évszázadig ne kerüljön be a légkörbe, a szén-dioxidot olyan termékekben kell rögzíteni, amelyek bármilyen rendeltetésszerű használat mellett hosszú élettartamúak, és amelyeket az életciklusuk végéhez kapcsolódó bármely szokásos tevékenység során a hulladékégetéstől eltérő módon ártalmatlanítanak, mivel az égetés során a tárolt szén a légkörbe kerülne.

(6)

Kémiai tulajdonságaiknak köszönhetően az ásványi karbonátok, például a kalcium-karbonát vagy a magnézium-karbonát erős kémiai kötéseket tartalmaznak, aminek alapján – hacsak ezeket ki nem teszik magas hőmérsékletnek vagy erős savaknak – úgy tekinthető, hogy bennük a szén stabil kémiai kötésbe került. A karbonálás következtében ezért a szén kivételesen hosszú ideig megmaradna a karbonátkőzetben, és rendes körülmények között nem kerülne a légkörbe (4).

(7)

A hulladékégetőkben uralkodó körülmények megfelelőek ahhoz, hogy a dekarbonizációs reakció meginduljon. Ezért nem tekinthető úgy, hogy stabil kémiai kötésbe került az olyan termékekben leválasztott és hasznosított szén-dioxid, amelyek életciklusuk végén nagyrészt égetésre kerülnek.

(8)

Az ásványi karbonátokon alapuló, építési termékekben használt termékek, például az adalékanyagok, a cement, a beton, a tégla vagy a burkolólapok hosszú élettartamúak, és évtizedekig vagy akár évszázadokig használatban maradnak. Életciklusuk végén ezek a termékek a hulladékjegyzékkel (5) összhangban az építési és bontási hulladék kategóriájába tartoznak. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának legutóbbi értékelése (6) alapján az építési és bontási hulladék ásványi frakciójának életciklus végi kezelése átlagosan újrafeldolgozásból (79 %), hulladékfeltöltésből (10 %) és hulladéklerakásból (11 %) áll. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az ásványi karbonátok gyártásában hasznosított, építési termékekben felhasznált leválasztott szén-dioxid az adott termékben stabil kémiai kötésbe került.

(9)

A 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3b) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelőnek tekintett termékek jegyzékét felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni, figyelembe véve a termékekben történő tartós szén-dioxid-tárolás területén bekövetkezett minden releváns technológiai fejleményt és innovációt, a tárolás tartósságát igazoló nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési gyakorlatok terén tett előrelépéseket, valamint az e rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat,

1.

„leválasztás”: minden olyan technológiai folyamat vagy eljárás, amely a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó szén-dioxid leválasztásához és szükség esetén hasznosítás előtti feldolgozásához vagy tisztításához szükséges;

2.

„hasznosítás”: minden olyan technológiai folyamat vagy eljárás, amelynek során a leválasztott szén-dioxidot alapanyagként használják fel termékek előállításához;

3.

„kémiai kötésbe került”: a szén-dioxid olyan kémiai átalakuláson esett át, amelynek során szénatomja erős kémiai kötésben rögzült, és ezáltal a globális felmelegedésre gyakorolt hatása nem következik be;

4.

„termék”: olyan áruk vagy anyagok, beleértve a köztes termékeket és származékaikat is, amelyekben kémiai kötés útján szén-dioxidot vagy szén-dioxidból származó szénatomokat hasznosítanak;

5.

„építési termék”: minden olyan formált vagy formálatlan fizikai árucikk, amelyet azzal a céllal hoztak forgalomba, hogy építményekbe vagy építmények részeibe állandó jelleggel beépítsék;

6.

„rendeltetésszerű használat”: bármely olyan mód, ahogyan a végfelhasználó a termék jellemzői alapján várhatóan fel fog használni egy terméket;

7.

„szokásos tevékenység, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor”: egy terméknek az alkalmazandó hulladékgazdálkodási gyakorlatok és a hatályos jogszabályok alapján történő jellemző kezelése, miután attól a végfelhasználó megvált.