(1)

A világszínvonalú kutatás és innováció középpontjában a nyitottság, a nemzetközi együttműködés és a tudományos élet szabadsága áll. Az egyre fokozódó nemzetközi feszültségek, valamint a kutatás és az innováció geopolitikai jelentőségének növekedése miatt azonban az uniós kutatók és tudományos szakemberek a nemzetközi együttműködés során egyre inkább ki vannak téve a kutatásbiztonságot fenyegető kockázatoknak, amelynek eredményeként az európai kutatás és innováció rosszindulatú befolyással szembesül, és az Unió biztonságát érintő vagy az Európai Unióról szóló szerződésben (a továbbiakban: az EUSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) meghatározott uniós értékeket és alapvető jogokat sértő módon visszaélnek vele. Ezért létfontosságú, hogy az uniós kutatási és innovációs ágazat támogatásban részesüljön, és képes legyen kezelni ezeket a kockázatokat. A nemzetközi együttműködés nyitottságának és biztonságának fenntartása érdekében precíz és arányos védintézkedésekre van szükség.

(2)

A változó geopolitikai helyzet sürgősen közös választ igényel az összes tagállamtól és a Bizottságtól a kutatási és innovációs potenciál Unió-szerte történő megerősítésének és kiaknázásának érdekében. A kutatásbiztonság fokozása kizárólag kollektív erőfeszítésekkel biztosítható. Ezzel összefüggésben szükség van a kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés egyensúlyának az uniós érdekek, értékek és elvek figyelembevételével történő helyreállítására is az Unió stratégiai autonómiájának megteremtése és megőrzése érdekében, egyúttal megőrizve a nyitott gazdaságot (1) és biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket és a kiegyensúlyozott kölcsönös nyitottságot.

(3)

A nyílt tudomány biztosítja, hogy a tudományos kutatás a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhető legyen a tudomány, a gazdaság és a társadalom egésze érdekében. A kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy megoldásokat találjunk a sürgető globális kihívásokra, ami társadalmaink javát szolgálja, és előmozdítja a tudományos kiválóságot, miközben a kutatói tehetségek nemzetközi mobilitása gazdagítja a tudományos kutatást, és alapvetően fontos az innováció előmozdításához és a tudományos áttörések eléréséhez. A tudományos élet szabadsága azt jelenti, hogy a kutatók szabadon végezhetik kutatásaikat, és szabadon választhatják meg kutatási módszereiket és kutatási partnereiket a világ bármely részéről, annak figyelembevételével, hogy a tudományos élet szabadságával együtt jár a tudományos élet felelőssége is.

(4)

A fokozódó stratégiai versengés és az erőpolitikához való visszatérés eredményeként a nemzetközi kapcsolatok egyre inkább tranzakciós jellegűvé válnak. Ezen átalakulás sokrétű, kiszámíthatatlan és gyakran hibrid fenyegetéseket eredményezett (2). Mivel a kritikus tudás és technológia alapvető szerepet játszik a politikai, gazdasági, hírszerzési és katonai erőfölény megszerzésében, az Unió egyes versenytársai egyre erőteljesebben fejlesztik e képességeiket, vagy pedig aktívan polgári-katonai fúziós stratégiákat folytatnak.

(5)

A hibrid fenyegetések valamennyi releváns ágazatot érinthetik, azonban a nyitottság, a tudományos élet szabadsága, az intézményi autonómia és a globális együttműködés miatt a kutatási és innovációs ágazat különösen sérülékeny. Uniós székhelyű kutatókat és innovátorokat vehetnek célba, hogy megszerezzék a legkorszerűbb tudást és technológiát, olykor megtévesztésen alapuló és rejtett módszerek alkalmazásával, vagy egyenesen lopás vagy kényszerítés révén, de még gyakrabban a jóhiszemű nemzetközi tudományos együttműködés látszatának kihasználásával. A biztonság és a jólét veszélyeztetése mellett a hibrid fenyegetések a tudományos élet szabadságára és a kutatás integritására is hatással lehetnek az Unióban.

(6)

A kutatási és innovációs ágazat így egyre nagyobb kihívást jelentő nemzetközi együttműködési környezetben tevékenykedik, és fennáll a veszélye a kritikus tudás és technológia nem kívánatos átadásának olyan harmadik országok számára, amelyek azt – az Unió és tagállamai biztonságát érintve – a katonai képességeik és a hírszerző szolgálataik megerősítésére, vagy az uniós értékeket és alapvető jogokat sértő célokra használhatják fel. Bár az ilyen együttműködés jogilag nem minden esetben tilos, jelentős biztonsági és etikai problémákat vethet fel.

(7)

Az intézményi autonómiával és a tudományos élet szabadságával összhangban elsődlegesen a kutatást végző szervezetek és a kutatást finanszírozó szervezetek felelnek nemzetközi együttműködésük kialakításáért és irányításáért. A hatóságoknak minden szinten fontolóra kell venniük, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak számukra, lehetővé téve, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, és kezeljék az érintett kutatásbiztonsági kockázatokat.

(8)

Az elmúlt években számos tagállamban és uniós szinten is megbeszélések folytak a kutatásbiztonság megerősítéséről, és különböző kezdeményezések is születtek:

(9)

A Bizottság és a főképviselő elfogadta az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló közös közleményt (6), amelynek célja annak biztosítása, hogy az Unió továbbra is élvezze a gazdasági nyitottság előnyeit, miközben minimálisra csökkenti a gazdasági biztonságát fenyegető kockázatokat. A stratégia a következő három pilléren alapuló megközelítést javasolja: az Unió gazdasági bázisának és versenyképességének előmozdítása; a kockázatokkal szembeni védelem; valamint partnerségek kialakítása az országok lehető legszélesebb körével a közös problémák kezelése és a közös érdekek érvényesítése céljából. A kutatás és az innováció mindhárom pillérben alapvető szerepet játszik.

(10)

Az említett közös közlemény nyomán az (EU) 2023/2113 bizottsági ajánlásban (7) azonosításra kerültek az Unió gazdasági biztonsága szempontjából kritikus és a tagállamokkal közös további kockázatértékelés tárgyát képező technológiai területek. A 10 azonosított kritikus technológiai terület közül négyen – nevezetesen a fejlett félvezetők és a mesterséges intelligencia technológiái, a kvantumtechnológiák és a biotechnológiák területén – már megkezdődött a kockázatértékelés mint kiemelten fontos feladat. Amint a kockázatértékelések lezárulnak, eredményeik alapul szolgálhatnak az európai gazdasági biztonsági stratégia végrehajtását célzó egyéb lehetséges intézkedésekhez, beleértve a kutatásbiztonság fokozására irányuló intézkedéseket is.

(11)

Az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló közös közleményben bejelentésre került továbbá, hogy a Bizottság intézkedéseket fog javasolni a kutatásbiztonság fokozására, biztosítva a meglévő eszközök használatát, a fennmaradó hiányosságok azonosítását és kezelését, megőrizve ugyanakkor a kutatási és innovációs ökoszisztéma nyitottságát. Ez az ajánlás a Bizottság által a közös közlemény nyomán 2024 januárjában kiadott csomag részét képezi.

(12)

Ami az előző pontban említett hiányosságok azonosítását illeti, a tagállamokkal és az érdekeltekkel folytatott megbeszélések azt mutatják, hogy sürgős szükség van a politikai döntéshozók és minden más érintett szereplő között a koncepciók egyértelműbbé tételére és a kölcsönös egyetértésre a felvetődő kérdések tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy mi minősül arányos és hatékony szakpolitikai válasznak.

(13)

Egyre több tagállam dolgozott vagy dolgoz ki jelenleg is olyan szakpolitikákat, amelyek célja a kutatásbiztonság fokozása. Bár ezek az erőfeszítések általánosságban véve hozzájárulnak a tudatossághoz és a reziliencia növeléséhez, ahhoz, hogy valóban hatékonyak legyenek, a védintézkedések kidolgozását és végrehajtását minden szinten következetesen alkalmazni kell, beleértve az uniós, a nemzeti és a regionális szintet, valamint a kutatást végző szervezetek és a kutatást finanszírozó szervezetek szintjét is. Az EKT integritásának védelme érdekében ezért uniós szintű koordinációra és a Bizottság támogatására van szükség a kapacitásépítés és a gyakorlatok cseréje terén, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamok hatáskörét a további lépések megtételére, például szabályozási keretek kidolgozásával.

(14)

Fontos a kutatási és innovációs ökoszisztémát érintő hibrid fenyegetések strukturális értékelése, ami javítaná a politikai döntéshozók helyzetismeretét, mégpedig az egységes információelemzési kapacitásra – különösen a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó csoportra – támaszkodva, továbbá figyelembe véve a hibrid fenyegetések elleni küzdelem európai kiválósági központjának, valamint az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségnek és az EUROPOL által a kiberbiztonsági fenyegetésekre tekintettel létrehozott Kiberbűnözés Elleni Európai Központnak a munkáját.

(15)

Figyelembe véve, hogy a kutatás és az innováció jelentős része a magánszektorban zajlik, hangsúlyozni kell, hogy bár a vállalatokat érintő kockázatok hasonlóak lehetnek, jellegük, szükségleteik és kapacitásaik eltérnek a kutatást végző szervezetekéitől.

(16)

Kellő figyelmet kell fordítani a tagállamok és a legfontosabb nemzetközi partnerek szakpolitikai tapasztalataira, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy olyan megközelítést kell kialakítani, amely megfelel az egyedi európai kontextusnak. A bevált gyakorlatokat például a kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés értékeiről és elveiről folytatott többoldalú párbeszéd révén osztják meg, a társulási tárgyalások és a közös tudományos és technológiai irányítóbizottsági ülések részeként a nemzetközi tudományos és technológiai megállapodásokkal összefüggésben, valamint többoldalú fórumok — mint például a G7 —, továbbá a releváns többoldalú exportellenőrzési megállapodások keretében.

(17)

A kutatásbiztonság egyre nagyobb figyelmet kap, és egyre intenzívebb vita folyik az ezzel kapcsolatos kockázatokról és azok kezelésének legjobb módjáról. Következésképpen tovább kell növelni a tudatosságot, elő kell mozdítani és meg kell könnyíteni az egymástól való tanulást a tagállamok és az érintett érdekelt szervezetek között, valamint hozzá kell járulni a rugalmas és agilis tanulási megközelítéshez.

(18)

Ezen ajánlás alkalmazásában: