(1)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodás (4) (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) 2016. november 4-én lépett hatályba. A Párizsi Megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 C alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és folytatják az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szint feletti 1,5°C-ra korlátozzák. Az említett kötelezettségvállalást megerősítette a glasgow-i éghajlati paktumnak az UNFCCC keretében történő, 2021. november 13-i elfogadása, amelyben a Párizsi Megállapodás részes feleinek találkozójaként szolgáló UNFCCC Részes Feleinek Konferenciája elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásai jóval enyhébbek lesznek 1,5oC-os hőmérséklet-emelkedés esetén a 2 oC-oshoz képest, és határozott vállalást tesz arra, hogy folytatja a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra való korlátozására irányuló erőfeszítéseket.

(2)

A Párizsi Megállapodás 1,5°C-os célkitűzése életben tartásának szükségessége egyre jelentősebbé vált, miután az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik értékelő jelentésében megállapította, hogy a globális felmelegedést csak akkor lehet 1,5°C-ra korlátozni, ha ebben az évtizedben azonnal erőteljes és tartós csökkentésekre kerül sor a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás terén.

(3)

Az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése áll a Bizottság 2019. december 11-i, „Az európai zöld megállapodás” című közleményének (a továbbiakban: az európai zöld megállapodás) középpontjában.

(4)

Az európai zöld megállapodás az Unión belüli klímasemlegesség 2050-ig történő elérését célzó, egymást kölcsönösen erősítő intézkedések és kezdeményezések átfogó készletét kombinálja, és új növekedési stratégiát határoz meg, amelynek célja, hogy az Uniót olyan modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező, igazságos és virágzó társadalommá alakítsa át, ahol a gazdasági növekedés elválik az erőforrás-felhasználástól. Szintén célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jóllétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ez az átmenet eltérő módon érinti a különböző ágazatok munkavállalóit. Ugyanakkor az említett átmenetnek vannak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásai, valamint különös hatással van egyes hátrányos és kiszolgáltatott helyzetű csoportokra, így például az idősebbekre, a fogyatékossággal élő személyekre, a kisebbségi faji vagy etnikai háttérrel rendelkező személyekre, valamint az alacsony és alsó-közepes jövedelmű egyénekre és háztartásokra. Nagyobb kihívások elé állít bizonyos régiókat is, így különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókat és a peremterületeket, valamint a szigeteket. Ezért biztosítani kell, hogy az átmenet igazságos és inkluzív legyen, senkit nem hagyva hátra.

(5)

Az Unió a Tanács általi jóváhagyást követően 2020. december 17-én benyújtotta az UNFCCC-nek nemzetileg meghatározott hozzájárulását. A többek között az (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) módosított 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) azon eszközök egyike, amelyekre a 2030-as célkitűzés általános ismertetése az említett beadvány mellékletében hivatkozik, és amely a megnövelt célérték fényében felülvizsgálat tárgyát képezi. A Tanács a 2022. október 24-i következtetéseiben kijelentette, hogy készen áll arra, hogy az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag alapvető elemeiről folytatott tárgyalások lezárását követően a lehető leghamarabb, a glasgow-i éghajlati paktum 29. pontjával összhangban adott esetben aktualizálja az Unió és tagállamai nemzetileg meghatározott hozzájárulását annak tükrözése érdekében, ahogyan az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag alapvető elemeinek végső változata végrehajtja az Európai Tanács által 2020 decemberében elfogadott kiemelt uniós célt. Mivel a 2003/87/EK irányelvvel létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) az Unió éghajlat-politikájának sarokköve, és annak kulcsfontosságú eszközét képezi az üvegházhatásúgáz-kibocsátások költséghatékony csökkentéséhez, a 2003/87/EK irányelv ezen irányelv révén elfogadott – többek között annak hatályát érintő – módosításai az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag alapvető elemeinek részét képezik.

(6)

A Covid19-világjárvány által az Unió polgárainak egészségére, élet- és munkakörülményeire, valamint jóllétére gyakorolt rendkívül súlyos hatások fényében az európai zöld megállapodás végrehajtása csak még szükségesebbé és értékesebbé vált. Az említett hatások megmutatták, hogy a társadalmunknak és a gazdaságunknak javítania kell a külső sokkokkal kapcsolatos rezilienciáját, és korán fel kell lépnie a külső sokkok hatásainak megelőzése vagy enyhítése érdekében, mégpedig oly módon, amely igazságos, és amelynek eredményeként senki nem marad hátra, beleértve az energiaszegénység kockázatának kitetteket is. Az európai polgárok továbbra is határozottan úgy vélik, hogy ez különösen igaz az éghajlatváltozásra.

(7)

Az Unió az UNFCCC Titkárságához 2020. december 17-én benyújtott aktualizált, nemzetileg meghatározott hozzájárulásban kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenti 2030-ig az Unió gazdasága egészének nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

(8)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) elfogadásával az Unió jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, legkésőbb 2050-ig elérendő klímasemlegességre vonatkozó célkitűzést és a negatív kibocsátás azt követő elérésére irányuló törekvést. Az említett rendelet megállapít egy kötelező, az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra (az elnyelések levonása utáni kibocsátásra) vonatkozó célértéket is, amely szerint a kibocsátást az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni 2030-ig, és úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy valamennyi jövőbeli intézkedéstervezetet vagy jogalkotási javaslatot – beleértve a költségvetési javaslatokat is – összehangolja az említett rendelet célkitűzéseivel, és az összehangolás elmaradása esetén az említett javaslatokat kísérő hatásvizsgálat részeként megindokolja az ilyen összehangolás elmaradását.

(9)

Az (EU) 2021/1119 rendelettel megállapított kibocsátáscsökkentés eléréséhez valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia. Ezért az EU ETS ambícióját úgy kell kiigazítani, hogy az összhangban a gazdaság egészé re kiterjedő, 2030-ra teljesítendő nettó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célértékkel, a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéssel és a negatív kibocsátás azt követő elérésére irányuló törekvéssel, az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározottak szerint.

(10)

Az EU ETS-nek ösztönöznie kell az olyan létesítményekből származó termelést, amelyek csökkentik vagy teljes mértékben megszüntetik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezért a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében szereplő egyes tevékenységi kategóriák leírását módosítani kell annak érdekében, hogy az említett I. mellékletben felsorolt valamely tevékenységet végző olyan létesítmények, amelyek bár elérik a szóban forgó tevékenységhez kapcsolódó teljesítmény-küszöbértéket, de nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, az EU ETS hatálya alá kerüljenek, és ezáltal biztosított legyen az érintett ágazatokban működő létesítményekkel szembeni egyenlő bánásmód. Emellett a valamely termék előállításához juttatott ingyenes kiosztásnak irányadó elvként figyelembe kell vennie az anyagok körforgásos felhasználási potenciálját, és azt a tényt, hogy a referenciaértéknek függetlennek kell lennie az alapanyagtól vagy az előállítási folyamat típusától, amennyiben az előállítási folyamatok célja megegyezik. Ezért egyes referenciaértékek esetében módosítani kell az érintett termékek, folyamatok és kibocsátások meghatározását, hogy egyenlő versenyfeltételek legyenek biztosítottak az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő vagy megszüntető új technológiákat használó létesítmények és a meglévő technológiákat használó létesítmények számára. Az említett irányadó elvek ellenére a 2026–2030-as időszakra vonatkozó felülvizsgált referenciaértékeknek továbbra is különbséget kell tenniük az elsődleges és másodlagos acél- és alumíniumtermelés között. Emellett el kell különíteni a finomítókra és a hidrogénre vonatkozó referenciaértékek aktualizálását annak érdekében, hogy az tükrözze a hidrogén – ezen belül a zöld hidrogén – termelésének a finomítói ágazaton kívüli növekvő jelentőségét.

(11)

Az egyes referenciaértékek esetében az érintett termékek, folyamatok és kibocsátások meghatározásának módosítását követően biztosítani kell, hogy a gyártók ugyanazon kibocsátások fejében ne részesüljenek kettős kompenzációban, azaz mind ingyenes kiosztásban, mind a közvetett költségkompenzációban, és ennek megfelelően ki kell igazítani a pénzügyi intézkedéseket a villamosenergia-árakban megjelenő közvetett költségek kompenzálása érdekében.

(12)

A 96/61/EK tanácsi irányelvet (8) a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) hatályon kívül helyezte. A 96/61/EK irányelvre való hivatkozásokat a 2003/87/EK irányelv 2. cikkében és IV. mellékletében ennek megfelelően naprakésszé kell tenni. Tekintettel arra, hogy sürgősen szükség van a gazdaság egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentésekre, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a 2010/75/EU irányelv alapján elfogadott kibocsátási határértékektől eltérő szakpolitikák révén is fellépjenek az EU ETS hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében.

(13)

A Bizottság „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára – Uniós cselekvési terv: Út a szennyezőanyag-mentes levegő, víz és talaj felé” című, 2021. május 12-i közleményében felszólít az Unió szennyezőanyag-mentesség felé történő elmozdítására azáltal, hogy 2050-re olyan szintekre csökkentik a lég-, az édesvízi, a tengeri és a talajszennyezést, amelyek várhatóan már nem lesznek ártalmasak az egészségre és a természetes ökoszisztémákra. A 2010/75/EU irányelv – mint a levegő-, víz- és talajszennyezőanyag-kibocsátást szabályozó fő eszköz – szerinti intézkedések gyakran lehetővé fogják tenni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését is. A 2003/87/EK irányelv 8. cikkével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a 2003/87/EK irányelv és a 2010/75/EU irányelv engedélyezési követelményei közötti koordinációt.

(14)

Felismerve, hogy az új innovatív technológiák gyakran lehetővé teszik mind az üvegházhatású gázok, mind a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentését, fontos biztosítani a mind az üvegházhatású gázok, mind a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentését eredményező intézkedések – így különösen a 2010/75/EU irányelv – közötti szinergiákat, és felül kell vizsgálni hatékonyságukat e tekintetben.

(15)

A 2013 és 2020 közötti időszakban a villamosenergia-termelők fogalommeghatározását használták az ipar számára biztosított ingyenes kiosztás maximális mennyiségének meghatározásához, de ez az ipari létesítményekhez képest eltérő bánásmódhoz vezetett a kapcsolt energiatermelő erőművek körében. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés alkalmazásának ösztönzése, valamint a hőtermelés és a távfűtés tekintetében ingyenes kiosztásban részesülő valamennyi létesítmény számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a 2003/87/EK irányelvből el kell hagyni a villamosenergia-termelőkre vonatkozó valamennyi hivatkozást. Emellett az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10) meghatározza az összes ipari folyamat ingyenes kiosztásra való jogosultságával kapcsolatos részleteket. Ezért a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra vonatkozó rendelkezései elavulttá váltak, így azokat el kell hagyni.

(16)

Azokat az üvegházhatású gázokat, amelyeket nem közvetlenül a légkörbe bocsátanak ki, az EU ETS keretében kibocsátásnak kell tekinteni, és e kibocsátások tekintetében kibocsátási egységeket kell visszaadni, kivéve, ha azokat a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (11) összhangban tárolóhelyen tárolják, vagy ha stabil kémiai kötésben vannak valamely termékben, így nem kerülhetnek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett, és nem kerülhetnek be a légkörbe a termékkel élettartamának lejártát követően végzett bármely szokásos tevékenység során. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint úgy kell tekinteni, hogy az üvegházhatású gázok stabil kémiai kötésben vannak valamely termékben, így nem kerülhetnek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett, és nem kerülhetnek be a légkörbe a termékkel élettartamának lejártát követően végzett bármely szokásos tevékenység során, ideértve adott esetben a szén-dioxid-eltávolítási tanúsítvány megszerzését is, a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó szabályozási fejleményekre tekintettel. A termékkel élettartamának lejártát követően végzett szokásos tevékenységet tágan kell értelmezni, beleértve mindazon tevékenységet, amelyre a termék élettartamának lejárta után sor kerülhet, többek között az újrahasználatot, az újragyártást, az újrafeldolgozást és az ártalmatlanítást, például az elégetést és a hulladéklerakóban történő elhelyezést is.

(17)

A két különböző tagállam joghatósága alá tartozó kikötők közötti, vagy egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötő és egy egyetlen tagállam joghatósága alá sem tartozó kikötő közötti utakból álló nemzetközi tengeri közlekedési tevékenység volt az egyetlen olyan közlekedési mód, amely nem szerepel az Uniónak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó korábbi kötelezettségvállalásaiban. Az egyik tagállamból induló és egy másik tagállamba vagy harmadik országba érkező utak tekintetében az Unióban értékesített üzemanyagokból származó kibocsátások 1990 óta mintegy 36 %-kal nőttek. Ezek a kibocsátások az összes uniós hajózási kibocsátás közel 90 %-át teszik ki, mivel az Unióban az ugyanazon tagállamba induló és oda érkező utak tekintetében értékesített üzemanyagokból származó kibocsátás 1990 óta 26 %-kal csökkent. Egy változatlan feltételek melletti forgatókönyv szerint a nemzetközi tengeri közlekedési tevékenységekből származó kibocsátás 2015 és 2030 között az előrejelzések alapján mintegy 14 %-kal, 2015 és 2050 között pedig 34 %-kal fog nőni. Ha a tengeri közlekedési tevékenységek éghajlatváltozásra gyakorolt hatása az előrejelzések szerint nő, az jelentősen aláásná a más ágazatok által az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében végrehajtott csökkentéseket, és ezáltal a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás egész gazdaságra kiterjedő csökkentésére irányuló, 2030-ra vonatkozó cél, a legkésőbb 2050-ig teljesítendő uniós klímasemlegességi célkitűzés, és az azt követően elérendő, az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott, negatív kibocsátásra vonatkozó cél, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzései elérését célzó csökkentéseket.

(18)

2013-ban a Bizottság stratégiát fogadott el a tengeri közlekedési kibocsátásoknak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós szakpolitikába történő fokozatos integrálására. E megközelítés első lépéseként az Unió az (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) létrehozott egy, a tengeri közlekedésből származó kibocsátások nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére szolgáló rendszert, amelyet a tengeri közlekedésre vonatkozó csökkentési célok meghatározásának és egy piaci alapú eszköz alkalmazásának kell követnie. A társjogalkotók (EU) 2018/410 irányelvben kifejezett kötelezettségvállalásával összhangban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) vagy az Unió fellépéseinek 2023-tól kell kezdődniük, ideértve egy olyan intézkedés elfogadására és végrehajtására vonatkozó előkészületeket, amely biztosítja, hogy az ágazat megfelelően hozzájáruljon a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott célkitűzések eléréséhez szükséges erőfeszítésekhez, és e kérdések összes érintett fél általi kellő megfontolását is.

(19)

Az (EU) 2018/410 irányelv értelmében a Bizottságnak be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az IMO keretében milyen eredményeket sikerült elérni egy ambiciózus kibocsátáscsökkentési célkitűzés és az ahhoz kapcsolódó intézkedések elérése terén, annak biztosítása érdekében, hogy a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott célkitűzések eléréséhez szükséges erőfeszítésekhez a tengeri közlekedés megfelelő módon járuljon hozzá. Jelenleg is zajlanak erőfeszítések a nemzetközi tengeri kibocsátások IMO-n keresztüli korlátozására, amely erőfeszítéseket ösztönözni kell, ideértve a 2018-ban elfogadott, a hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló kezdeti IMO-stratégia gyors végrehajtását, amely utal a nemzetközi hajózásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésének ösztönzését szolgáló, lehetséges piaci alapú intézkedésekre is. Ennek ellenére, bár a közelmúltban történt előrelépés az IMO-ban, ez eddig nem volt elegendő a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez. Tekintettel a hajózás nemzetközi jellegére, fontos, hogy a tagállamok és az Unió saját hatáskörükön belül harmadik országokkal együttműködve fokozzák a globális intézkedések megerősítésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket, és előrelépést érjenek el az IMO szintjén egy globális piaci alapú intézkedés kidolgozása terén.

(20)

A tengeri közlekedésből származó szén-dioxidkibocsátás az uniós kibocsátások mintegy 3–4 %-át teszi ki. Az európai zöld megállapodásban a Bizottság kijelentette, hogy további intézkedéseket kíván hozni a tengeri közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás kezelésére egy olyan intézkedéscsomag révén, amely lehetővé teszi az Unió számára kibocsátáscsökkentési célkitűzéseinek elérését. Ezzel összefüggésben a 2003/87/EK irányelvet módosítani kell, hogy a tengeri közlekedést beemeljék az EU ETS-be annak biztosítása érdekében, hogy ez az ágazat is méltányos mértékben járuljon hozzá az Unió ambiciózusabb éghajlat-politikai célkitűzéseihez, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez, amely 4. cikkének (4) bekezdésében kimondja, hogy a fejlett országoknak a gazdaság egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentési célkitűzések megvalósításával továbbra is vezető szerepet kellene vállalniuk, míg a fejlődő országokat arra ösztönzi, hogy idővel mozduljanak el a gazdaság egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentési vagy -korlátozási célok felé. Jóllehet az Európán kívüli nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátást 2021 januárjától piaci alapú globális fellépéssel kellett maximálni, még nincs olyan intézkedés, amely a tengeri közlekedésből származó kibocsátásokat maximálná vagy arra vonatkozóan árat állapítana meg. Ezért helyénvaló, hogy az EU ETS lefedje a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötő és egy harmadik ország joghatósága alá tartozó kikötő közötti utakból származó kibocsátások egy részét, és a harmadik ország dönthet a kibocsátások másik részével kapcsolatos megfelelő intézkedésekről.

Az EU ETS tengeri közlekedésre való kiterjesztésének ezért ki kell terjednie a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe egy egyetlen tagállam joghatósága alá sem tartozó kikötőből érkező utakat megtevő hajókból származó kibocsátások felére, a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőből induló és egy egyetlen tagállam joghatósága alá sem tartozó kikötőbe érkező utakat megtevő hajókból származó kibocsátások felére, a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőből egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező utakat megtevő hajókból származó teljes kibocsátásra, valamint a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőn belüli teljes kibocsátásra. Ez a megközelítés jó gyakorlati megoldást jelent a közös, de megkülönböztetett felelősségek és képességek elvének érvényesítésére, amely az UNFCCC keretében az egyik régóta fennálló kihívás. Az Unió és harmadik országok közötti, beérkező és kimenő utakból származó kibocsátások egy részének lefedése biztosítja az EU ETS hatékonyságát, különösen azáltal, hogy növeli az intézkedés környezeti hatását az Unión belüli utakra korlátozódó földrajzi hatályhoz képest, miközben korlátozza az előírások megkerülését célzó kikötői megállások kockázatát és az átrakodási tevékenységek Unión kívülre való áthelyezésének kockázatát. Annak érdekében, hogy az ágazatot zökkenőmentesen integrálják az EU ETS-be, a kibocsátási egységek hajózási társaságok általi visszaadását fokozatosan növelni kell a 2024. és a 2025. év tekintetében bejelentett hitelesített kibocsátásokhoz képest.

A rendszer környezeti integritásának védelme érdekében, amennyiben ezekben az években a tengeri közlekedés hitelesített kibocsátásaihoz képest kevesebb kibocsátási egységet adnak vissza tekintetében, mihelyt az egyes években megállapítják a hitelesített kibocsátások és a visszaadott kibocsátási egységek közötti különbséget, az említett különbségnek megfelelő összegű kibocsátási egységet törölni kell. 2026-tól a hajózási társaságoknak az összes hitelesített kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet kell visszaadniuk. Míg a tengeri közlekedés éghajlati hatása főként a szén-dioxid-kibocsátásának tudható be, a széndioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátások a hajókból származó kibocsátások jelentős részét teszik ki. Az IMO üvegházhatású gázokról szóló, 2020. évi negyedik tanulmánya szerint a metánkibocsátás a 2012-től 2018-ig tartó időszakban jelentősen nőtt. A metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás idővel valószínűleg növekedni fog, különösen a cseppfolyósított földgázzal vagy más energiaforrással működő hajók kifejlesztése révén. A metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás beszámítása előnyös lenne a környezeti integritás és a bevált gyakorlatok ösztönzése szempontjából. Ezeket a kibocsátásokat először 2024-től kell bevonni az (EU) 2015/757 rendelet, majd 2026-tól az EU ETS hatálya alá.

(21)

A 2003/87/EK irányelv hatályának a tengeri közlekedésre való kiterjesztése következtében változni fognak az ilyen közlekedés költségei. A hatály említett kiterjesztése az Unió minden részét érinteni fogja, mivel az Unión belüli kikötőkbe irányuló és onnan kiinduló tengeri szállítás útján szállított áruk származási vagy célországai a különböző tagállamok, beleértve a tenger nélküli tagállamokat is. A tagállamok által árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek kiosztása ezért elvileg nem változhat a tengeri közlekedési tevékenységek bevonása következtében, és annak valamennyi tagállamra ki kell terjednie. Mindazonáltal a tagállamokat mindez különböző mértékben fogja érinteni. Így különösen ez a kiterjesztés leginkább azokra a tagállamokra lesz hatással, amelyek nagy mértékben támaszkodnak a hajózásra. A relatív méretükhöz képest nagy tengeri hajózási ágazattal bíró tagállamokat jobban érinti majd az EU ETS tengeri közlekedésre való kiterjesztése. Helyénvaló ezért további, időben korlátozott támogatást nyújtani ezeknek a tagállamoknak további kibocsátási egységek formájában a tengerhasznosítási tevékenységek dekarbonizációjának támogatása céljából és a felmerült igazgatási költségek fejében. A támogatást fokozatosan, a visszaadási kötelezettségek bevezetésével – és ezáltal a tagállamokra gyakorolt hatás növekedésével – párhuzamosan kell bevezetni. A 2003/87/EK irányelv felülvizsgálatával összefüggésben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia e további támogatás relevanciáját, különösen a különböző tagállamok felelősségi körébe tartozó hajózási társaságok számának alakulása fényében.

(22)

Az EU ETS-nek jelentős mértékben hozzá kell járulnia a tengerhasznosítási tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez és az ilyen tevékenységek tekintetében a hatékonyság növeléséhez. Az EU ETS-ből származó bevételeknek a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése szerinti felhasználásának magában kell foglalnia többek között az éghajlatbarát közlekedés és a tömegközlekedés előmozdítását valamennyi ágazatban.

(23)

A jégosztályú hajók flottáinak megújítása és olyan innovatív technológiák kifejlesztése, amelyek csökkentik az ilyen hajók kibocsátását, időbe fog telni, és pénzügyi támogatást igényel. Jelenleg a jégosztályú hajók kialakítása, amely lehetővé teszi jeges viszonyok között történő hajózásukat, azt eredményezi, hogy ezek a hajók több üzemanyagot fogyasztanak és több a kibocsátásuk, mint a hasonló méretű, kizárólag nyílt tengeren történő hajózásra tervezett hajóknak. Ezért ezen irányelv értelmében lobogósemleges módszert kell alkalmazni, amely 2030. december 31-ig lehetővé teszi a hajózási társaságok által a hajóik jégosztálya alapján visszaadandó kibocsátási egységek csökkentését.

(24)

A szárazfölddel közúti vagy vasúti összeköttetéssel nem rendelkező szigetek jobban függenek a tengeri közlekedéstől, mint a többi régió, és konnektivitásuk tekintetében a tengeri összeköttetésektől függenek. Annak érdekében, hogy a tengeri közlekedési tevékenységeknek a 2003/87/EK irányelv hatálya alá vonását követően a kis népességű szigetek továbbra is összeköttetésben maradhassanak, helyénvaló rendelkezni arról, hogy egy tagállamnak lehetősége legyen ideiglenes eltérést kérni az említett irányelv szerinti visszaadási kötelezettségektől a 200 000 állandó lakosnál kevesebb állandó lakossal rendelkező szigetekkel folytatott bizonyos tengeri közlekedési tevékenységek esetében.

(25)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak kérelmezését, hogy valamely két tagállam közötti transznacionális közszolgáltatási szerződés vagy transznacionális közszolgáltatási kötelezettség átmenetileg mentesüljön a 2003/87/EK irányelv szerinti bizonyos kötelezettségek alól. Ezt a lehetőséget a más tagállammal szárazföldi határral nem rendelkező tagállamok és a hozzájuk földrajzilag legközelebb eső tagállam közötti összeköttetésekre kell korlátozni, például a Ciprus és Görögország közötti tengeri összeköttetésre, amely több mint két évtizede hiányzik. Ez az ideiglenes eltérés hozzájárulna azon kényszerítő szükséglet kezeléséhez, hogy megvalósuljon egy általános érdekű szolgáltatás nyújtása, biztosított legyen a konnektivitás, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió.

(26)

Figyelembe véve az Unió legkülső régióinak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkében elismert sajátos jellemzőit és állandó korlátait, valamint a tengeri közlekedéstől való nagyfokú függésüket, különös figyelmet kell fordítani e régiók tengeri közlekedés révén megvalósuló elérhetőségének és hatékony konnektivitásának megőrzésére. Ezért a 2003/87/EK irányelv szerinti bizonyos kötelezettségek alól ideiglenes eltérést kell biztosítani a valamely tagállam legkülső régiójában található kikötő és az ugyanabban a tagállamban található másik kikötő – ideértve az ugyanazon tagállam ugyanazon legkülső régiójában és másik legkülső régiójában található kikötőket is – közötti tengeri közlekedési tevékenységekből származó kibocsátások tekintetében.

(27)

A 2003/87/EK irányelv tengeri közlekedési tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit rendszeresen felül kell vizsgálni a jövőbeni nemzetközi fejlemények és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tett erőfeszítések fényében, ideértve többek között a 2028-as második globális értékelést és az ezt követően ötévente sorra kerülő globális értékeléseket, amelyek célja az egymást követő nemzetileg meghatározott hozzájárulások megalapozása, Az említett rendelkezéseket abban az esetben is felül kell vizsgálni, ha az IMO piaci alapú globális intézkedést fogad el a tengeri közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentése céljából. E célból a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ilyen intézkedés elfogadásától számított 18 hónapon belül és az intézkedés alkalmazásának megkezdése előtt. A Bizottságnak e jelentésben meg kell vizsgálnia e piaci alapú globális intézkedés ambíciószintjét a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek fényében, annak általános környezeti integritását – többek között összehasonlítva a 2003/87/EK irányelv tengeri közlekedésre vonatkozó rendelkezéseivel is –, valamint az EU ETS és az említett intézkedés közötti koherenciát érintő bármely problémát. A Bizottságnak figyelembe kell vennie különösen az említett piaci alapú globális intézkedésben való részvétel szintjét, az intézkedés végrehajthatóságát, átláthatóságát, az előírások megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, a nyilvánosság részvételét szolgáló folyamatokat, a kibocsátások nyomon követését, jelentését és hitelesítését, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeket és az elszámoltathatóságot. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie a 2003/87/EK irányelv módosítására az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésével és az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott klímasemlegességi célkitűzéssel összhangban, valamint az uniós éghajlat-politikai fellépés környezeti integritásának és hatékonyságának megőrzése céljából, a piaci alapú globális intézkedés és az EU ETS végrehajtásával való összhang biztosítása érdekében, ugyanakkor elkerülve a jelentős kettős terheket, és ezáltal emlékeztetve az Unió azon hatáskörére, hogy a Párizsi Megállapodásban foglalt kötelezettségekkel összhangban szabályozza a nemzetközi hajózási utakból származó kibocsátások rá eső részét.

(28)

Tekintettel arra, hogy a 2003/87/EK irányelv tengeri közlekedési tevékenységekre való kiterjesztése megnövekedett szállítási költségekkel jár, egy piaci alapú globális intézkedés hiányában fennáll az előírások megkerülésének kockázata. Az Unión kívüli kikötőkben való, az előírások megkerülését célzó kikötői megállások és az átrakodási tevékenységek Unión kívüli kikötőkbe történő áthelyezése nemcsak csökkenteni fogják a tengeri közlekedési tevékenységekből származó kibocsátások költségeinek internalizálásából származó környezeti előnyöket, hanem a 2003/87/EK irányelvben foglalt követelmények megkerülése érdekében megtett többlettávolság miatt további kibocsátásokhoz is vezethetnek. Helyénvaló ezért kizárni az útiterv szerinti kikötő fogalommeghatározásából bizonyos nem uniós kikötőkben tett megállásokat. E kizárásnak kifejezetten az Unió közeli szomszédságában található kikötőkre kell irányulnia, ahol a legnagyobb a megkerülés kockázata. Egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőtől mért 300 tengeri mérföldes korláttal arányos választ lehet adni az előírások megkerülését célzó magatartásra, egyensúlyban tartva a többletterheket és az előírások megkerülésének kockázatát. Ezen túlmenően, az útiterv szerinti kikötő fogalommeghatározásából való kizárást csak a konténerszállító hajók bizonyos olyan, Unión kívüli kikötőkben tett megállásaira kell alkalmazni, amelyekben a konténerforgalom nagy részét a konténerek átrakodása teszi ki. Az ilyen szállítmányok esetében az előírások megkerülésének kockázata – az annak csökkentését célzó intézkedések hiányában – abban is áll, hogy a kikötői csomópontokat áthelyezik Unión kívüli kikötőkbe, ami súlyosbítja az előírások megkerülésének hatásait. Az intézkedés arányosságának és annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bánásmódot eredményezzen, figyelembe kell venni azon harmadik országbeli intézkedéseket, amely hatása egyenértékű a 2003/87/EK irányelvével.

(29)

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 2003/87/EK irányelv működését a tengeri közlekedési tevékenységek tekintetében az említett irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalatok fényében, ideértve az előírások megkerülését célzó magatartás felderítését az ilyen magatartás annak korai szakaszban való megakadályozása céljából, és ezt követően intézkedéseket kell javasolnia az említett irányelv hatékonyságának biztosítása érdekében. Az ilyen intézkedések magukban foglalhatják az olyan utakra vonatkozó szigorúbb visszaadási követelményeket, amelyek esetében nagyobb az előírások megkerülésének kockázata, például egy olyan harmadik országnak az Unió közeli szomszédságában található kikötőjébe irányuló vagy onnan induló utak esetében, amely nem fogadott el a 2003/87/EK irányelvhez hasonló intézkedéseket.

(30)

Az 5 000 bruttó tonnatartalmat el nem érő hajókból származó kibocsátások – figyelembe véve ezen irányelv alkalmazási körét – a hajókból származó kibocsátások kevesebb mint 15 %-át teszik ki, de ezt a mennyiséget nagy számú hajó bocsátja ki. Az adminisztratív megvalósíthatóság okán túl korai ezeket az 5 000 bruttó tonnatartalmat el nem érő hajók hajókat is bevonni az EU ETS-be a tengeri közlekedés bevonásának kezdő időpontjától, de a jövőben történő bevonásuk javítaná az EU ETS hatékonyságát, és potenciálisan csökkentené az 5 000 bruttó tonnatartalom alatti hajók használatával történő, az előírások megkerülését célzó magatartást. Ezért a Bizottságnak legkésőbb 2026. december 31-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben meg kell vizsgálnia az 5 000 bruttó tonnatartalomnál kisebb hajókból – köztük a nyílt tengeri hajókból – származó kibocsátások 2003/87/EK irányelv hatálya alá vonását annak megvalósíthatósága, valamint gazdasági, környezeti és társadalmi hatásai szempontjából.

(31)

Az EU ETS-nek való megfelelésért felelős személynek vagy szervezetnek a hajótulajdonosként meghatározott hajózási társaságnak, vagy bármely más olyan szervezetnek vagy személynek – például az igazgatónak vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személynek – kell lennie, aki vagy amely a hajótulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és amely e felelősség átvállalásával beleegyezett abba, hogy átveszi a hajók biztonságos üzemeltetéséről és a környezetszennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi szabályzat által előírt valamennyi kötelezettséget és felelősséget. Ez a fogalommeghatározás a „társaságnak” az (EU) 2015/757 rendelet 3. cikkének d) pontjában szereplő meghatározásán alapul, és összhangban van az IMO által 2016-ban létrehozott globális adatgyűjtési rendszerrel.

(32)

A hajóból származó kibocsátások többek között a hajótulajdonos által hozott, a hajó energiahatékonyságára vonatkozó intézkedésektől, valamint az üzemanyagtól, a szállított rakománytól, az útvonaltól és a hajó sebességétől függnek, amelyek a hajótulajdonostól eltérő szervezet ellenőrzése alatt állhatnak. Az üzemanyag vásárlásával vagy a hajó üvegházhatásúgáz-kibocsátását befolyásoló üzemeltetési döntések meghozatalával kapcsolatos felelősséget szerződéses megállapodás alapján a hajózási társaságtól eltérő szervezet is átvállalhatja. A szerződés tárgyalásakor különösen ez utóbbi szempontok nem lennének ismertek, így a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó hajó végleges kibocsátása bizonytalan lenne. Azonban – hacsak a szén-dioxid-kibocsátási költségeket át nem hárították a hajót üzemeltető szervezetre – az üzemanyag-hatékonyságot célzó üzemeltetési intézkedések végrehajtása csak korlátozott mértékben nyerne ösztönzést. A „szennyező fizet” elvvel összhangban, valamint a hatékonysági intézkedések elfogadásának és a tisztább üzemanyagok elterjedésének ösztönzése érdekében a hajózási társaságnak a nemzeti jog értelmében jogosultnak kell lennie arra, hogy a hajó üvegházhatásúgáz-kibocsátását befolyásoló döntésekért közvetlenül felelős szervezettől igényelje a kibocsátási egységek visszaadásából eredő költségek visszatérítését.

Míg az ilyen visszatérítési mechanizmus szerződéses megállapodás tárgyát képezheti, a tagállamok – az adminisztratív költségek csökkentése érdekében – nem kötelezhetők arra, hogy biztosítsák vagy ellenőrizzék az ilyen szerződések meglétét, hanem ehelyett a nemzeti jogban rendelkezniük kell arról, hogy a hajózási társaság jogszabály erejénél fogva visszatérítésre jogosult, valamint biztosítaniuk kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot e jogosultság érvényesítése érdekében. Ugyanezen okokból ez a jogosultság – beleértve a hajózási társaság és a hajót üzemeltető szervezet közötti, a visszatérítéssel kapcsolatos esetleges konfliktusokat is – nem érintheti a hajózási társaságnak a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatósággal szembeni kötelezettségeit, vagy azokat a végrehajtási intézkedéseket, amelyek az ilyen társasággal szemben szükségesek lehetnek annak biztosításához, hogy a társaság teljes mértékben megfeleljen a 2003/87/EK irányelvnek. Ugyanakkor, mivel a visszatérítésre való jogosultságra vonatkozó rendelkezés célja szorosan kapcsolódik az Unióhoz, különös tekintettel arra, hogy egy hajózási társaság teljesíti-e az ezen irányelv szerinti kötelezettségeit egy adott tagállammal szemben, fontos, hogy az említett jogosultság Unió-szerte érvényesüljön minden olyan szerződéses jogviszonyban, amely lehetővé teszi a hajótulajdonostól eltérő szervezet számára, hogy meghatározza a szállított rakományt vagy a hajó útvonalát és sebességét, mégpedig olyan módon, amely biztosítja a méltányos versenyt a belső piacon, ami olyan rendelkezéseket is magában foglalhat, amelyek megakadályozzák, hogy az ilyen szerződéses megállapodások részes felei többek között jogválasztási záradékkal megkerüljék a visszatérítéshez való jogot.

(33)

A hajózási társaságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében minden egyes hajózási társaságért egy tagállamnak kell felelnie. A Bizottságnak közzé kell tennie az EU ETS hatálya alá tartozó tengeri közlekedési tevékenységet végzett hajózási társaságok kezdeti jegyzékét, amely meghatározza a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóságot. A jegyzéket rendszeresen, legalább kétévente aktualizálni kell annak érdekében, hogy a hajózási társaságokat adott esetben egy másik ilyen igazgatási hatósághoz rendeljék. A valamely tagállamban bejegyzett hajózási társaságok esetében a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóságnak az adott tagállamnak kell lennie. A harmadik országban bejegyzett hajózási társaságok esetében a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság az a tagállam kell, hogy legyen, amelyben a hajózási társaság a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó utakon a megelőző négy ellenőrzési évben a legnagyobb becsült számú kikötői megállást teljesítette. A harmadik országban bejegyzett azon hajózási társaságok esetében, amelyek a megelőző négy ellenőrzési évben nem teljesítettek a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó utakat, a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság az a tagállam, amelyben a hajózási társaság valamely hajója az említett irányelv hatálya alá tartozó első útját megkezdte, vagy befejezte. A Bizottságnak adott esetben közzé kell tennie és kétévente aktualizálnia kell a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó hajózási társaságok jegyzékét, amelyben meghatározza a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóságot. A hajózási társaságokkal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a tagállamoknak a felelősségi körükbe tartozó hajózási társaságok igazgatására vonatkozóan harmonizált szabályokat kell követniük, a Bizottság által megállapítandó részletes szabályokkal összhangban.

(34)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk igazgatott hajózási társaságok megfeleljenek a 2003/87/EK irányelv követelményeinek. Amennyiben egy hajózási társaság nem teljesíti e követelményeket, és a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság végrehajtási intézkedései nem tudták a megfelelést biztosítani, akkor a tagállamoknak szolidárisan kell eljárniuk. Végső eszközként a tagállamok számára – kivéve azt a tagállamot, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik – lehetővé kell tenni, hogy az érintett hajózási társaság felelőssége alá tartozó hajók belépését megtagadják, és azon tagállam számára, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, lehetővé kell tenni, hogy a hajót feltartóztassa.

(35)

A hajózási társaságoknak társasági szinten kell nyomon követniük és jelenteniük a tengeri közlekedési tevékenységekből származó összesített kibocsátási adataikat az (EU) 2015/757 rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően. A társasági szintű összesített kibocsátási adatokról szóló jelentéseket az említett rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően kell hitelesíteni. A hitelesítés társasági szintű elvégzésekor a hitelesítőnek nem kell hitelesítenie a hajószintű kibocsátási jelentéseket vagy a társaság változása esetén benyújtandó hajószintű jelentéseket, mivel ezek a hajószintű jelentések már átestek a hitelesítésen.

(36)

A környezetvédelemmel kapcsolatos hasonló feladatok során szerzett tapasztalatok alapján az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségnek (EMSA) vagy más érintett szervezetnek – adott esetben és megbízatásával összhangban – segítenie kell a Bizottságot és a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóságokat a 2003/87/EK irányelv végrehajtásával kapcsolatban. Mivel az EMSA rendelkezik az (EU) 2015/757 rendelet végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokkal és a szükséges IT-eszközökkel, az információcsere megkönnyítése vagy iránymutatások és kritériumok kidolgozása által segítenie kell a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóságokat, különösen a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó tengeri közlekedési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követése, jelentése és hitelesítése tekintetében. A Bizottságnak – az EMSA segítségével – törekednie kell arra, hogy megfelelő nyomonkövetési eszközöket és iránymutatást dolgozzon ki a 2003/87/EK irányelvnek a tengeri közlekedésre való alkalmazásával kapcsolatos hitelesítési és végrehajtási tevékenységek megkönnyítésére és koordinálására. Amennyiben ez kivitelezhető, ezen eszközöket a tagállamok és a hitelesítők rendelkezésére kell bocsátani a 2003/87/EK irányelvet átültető nemzeti intézkedések hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében.

(37)

Ezen irányelv elfogadásával párhuzamosan az (EU) 2015/757 rendelet módosításra kerül annak érdekében, hogy olyan nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési szabályokat írjon elő, amelyek szükségesek az EU ETS tengeri közlekedési tevékenységekre való kiterjesztéséhez, valamint hogy előírja a további üvegházhatású gázok kibocsátásának és a további hajótípusokból származó kibocsátásoknak a nyomon követését, jelentését és hitelesítését.

(38)

Az (EU) 2017/2392 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) módosította a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdését annak érdekében, hogy valamennyi üzemeltető felhasználhassa a kiadott valamennyi kibocsátási egységet. Ennek megfelelően ki kell igazítani azt a követelményt, amely szerint az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyeknek az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében a kibocsátási egységek visszaadására vonatkozó kötelezettséget kell tartalmazniuk.

(39)

Az Unió 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzésének eléréséhez az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátásának 62 %-os csökkentésére lesz szükség a 2005-höz szinthez képest. Az EU ETS-be tartozó kibocsátási egységek egész Unióra kiterjedő mennyiségét csökkenteni kell, hogy megteremtsék a szén-dioxid szükséges, hosszú távú árjelzését és lendületet adjanak az említett fokú dekarbonizációnak. A kibocsátási egységek teljes mennyiségét 2024-ben és 2026-ban csökkenteni kell, hogy jobban összhangba kerüljön a tényleges kibocsátásokkal. Emellett 2024-ben és 2028-ban növelni kell a lineáris csökkentési tényezőt, figyelembe véve a tengeri közlekedésből származó kibocsátások beszámítását is. Az összkvóta e változásokból eredő meredekebb csökkentési pályája 2030-ig jelentősen nagyobb kumulatív kibocsátáscsökkenéshez vezet, mint ahogy az (EU) 2018/410 irányelv alapján történt volna. A tengeri közlekedés beszámítására vonatkozó számadatokat a 2003/87/EK irányelv 3ga. cikkének tárgyát képező tengeri közlekedési tevékenységekből származó, és az Unióban és az Európai Gazdasági Térség és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás államaiban 2018-ra és 2019-re vonatkozóan az (EU) 2015/757 rendeletnek megfelelően jelentett kibocsátásokból kell levezetni, kiigazítva azt a 2021–2024 közötti időszakban a 2024-re megállapított lineáris csökkentési tényezővel. 2024-ben a lineáris csökkentési tényezőt a kibocsátási egységek egész Unióra kiterjedő mennyiségének ugyanazon évi növelésére kell alkalmazni.

(40)

A fokozott éghajlatvédelmi törekvések megvalósításához az éghajlatvédelmi átállásra elkülönítendő jelentős köz- és magánforrásokra lesz szükség az Unióban és a tagállamokban. Az uniós költségvetés éghajlattal kapcsolatos jelentős kiadásainak kiegészítése és megerősítése érdekében az uniós költségvetéshez saját forrásként nem rendelt, árverésből származó bevételeket – vagy az ilyen árverési bevételek egyenértékű pénzügyi értékét – éghajlattal kapcsolatos célokra kell felhasználni, a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálására felhasznált bevételek kivételével. A 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő, éghajlattal kapcsolatos célok listáját ki kell bővíteni további, pozitív környezeti hatással járó célokkal. Ez magában kell, hogy foglalja, hogy e bevételeket olyan pénzügyi támogatásra használják fel, amely az alacsony és közepes jövedelmű háztartások szociális szempontjait hivatott kezelni a torzító adók csökkentése, valamint a megújuló villamos energiát terhelő adók és díjak célzott csökkentése révén. A tagállamoknak az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 19. cikkével összhangban évente jelentést kell tenniük az árverésből származó bevételek felhasználásáról, amennyiben releváns és esettől függően jelezve, hogy mely bevételeket használják fel, és milyen intézkedéseket hoznak az integrált nemzeti energia- és klímaterveik és területi igazságos átmenet terveik végrehajtása érdekében.

(41)

A tengeri közlekedésnek az EU ETS hatálya alá vonása következtében a tagállamok árverésből származó bevételei növekedni fognak. Ezért a tagállamokat ösztönzik arra, hogy növeljék az EU ETS-ből származó bevételeik 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése szerinti felhasználását a tengeri ökoszisztémák – különösen a védett tengeri területek – védelméhez, helyreállításához és jobb kezeléséhez való hozzájárulás érdekében.

(42)

Jelentős pénzügyi forrásokra van szükség a Párizsi Megállapodás céljainak a fejlődő országokban történő végrehajtásához, és a glasgow-i éghajlati paktum sürgeti a fejlett országnak minősülő részes feleket, hogy sürgősen és jelentős mértékben növeljék az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának nyújtását. Az UNFCCC Felei 27. konferenciájának (COP 27) előkészítéséről szóló következtetéseiben a Tanács emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai járulnak hozzá a legnagyobb mértékben az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi közfinanszírozásához, és 2013 óta több mint kétszeresére növelték a fejlődő országok támogatása érdekében az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott hozzájárulásukat. A Tanács továbbá megújítja az említett következtetésekben az Unió és tagállamai által arra vonatkozóan tett határozott kötelezettségvállalást, hogy tovább fokozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi finanszírozását a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításának érdekében, hogy a lehető leghamarabb és 2025-ig folyamatosan, a források széles körének bevonásával évente 100 milliárd USD összeget mozgósítsanak, és arra számít, hogy ez a cél 2023-ban teljesülni fog.

(43)

Az alacsony jövedelmű tagállamokban az átállás elosztási és társadalmi hatásainak kezelése érdekében a 2003/87/EK irányelv 10d. cikkében említett Modernizációs Alapon keresztül 2024-től 2030-ig az uniós szintű kibocsátásiegység-mennyiség további 2,5 %-át kell felhasználni azon tagállamok energetikai átállásának finanszírozására, amelyek egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) 2016 és 2018 között nem érte el az uniós átlag 75 %-át.

(44)

A kedvezményezett tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a Modernizációs Alap számára elkülönített forrásokat az Unióval szomszédos határrégiókat érintő beruházások finanszírozására használják fel, amennyiben ez releváns a kedvezményezett tagállamok energetikai átállása szempontjából.

(45)

További ösztönzőket kell biztosítani az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony technikák alkalmazásával történő csökkentésére. E célból a kibocsátási egységeknek a helyhez kötött létesítmények számára 2026-tól történő ingyenes kiosztását az energiahatékonyság növelését és a kibocsátások csökkentését célzó technikákba történő beruházásoktól kell függővé tenni, különösen a nagy energiafogyasztók körében. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az említett feltételrendszer alkalmazása ne veszélyeztesse az egyenlő versenyfeltételeket, a környezeti integritást vagy a létesítményekkel szembeni egyenlő bánásmódot az Unió egészében. A Bizottságnak ezért a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) alapján alkalmazandó szabályok sérelme nélkül felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia ezen irányelv kiegészítésére, bármely azonosított probléma – különösen a fent említett elvekkel kapcsolatos problémák – kezelése és a feltételrendszer alkalmazására vonatkozó egyszerű adminisztratív szabályok előírása érdekében. Az említett szabályoknak az ingyenes kiosztásra vonatkozó általános szabályok részét kell képezniük, a nemzeti végrehajtási intézkedésekre vonatkozóan megállapított eljárást alkalmazva, és rendelkezniük kell a végrehajtott energiahatékonysági intézkedések elismerésére vonatkozó határidőkről és kritériumokról, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szolgáló alternatív intézkedésekről. Emellett tovább kell erősíteni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló ösztönzőket a magas üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitással rendelkező létesítmények esetében. E célból 2026-tól kezdődően a kibocsátási egységeknek az adott termék-referenciaérték alapján a legmagasabb kibocsátási intenzitással rendelkező, helyhez kötött létesítmények 20 %-a számára történő ingyenes kiosztását klímasemlegességi tervek kidolgozásától és végrehajtásától is függővé kell tenni.

(46)

Az (EU) 2023/956 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) létrehozott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus a kibocsátásáthelyezés kockázatának megelőzése érdekében a 2003/87/EK irányelv értelmében létrehozott mechanizmusok helyébe lép. Abban a mértékben, amelyben az ágazatok és alágazatok az említett intézkedés hatálya alá tartoznak, nem helyénvaló ingyenes kiosztásban részesíteni őket. Annak érdekében azonban, hogy a gyártók, az importőrök és a kereskedők alkalmazkodni tudjanak az új rendszerhez, az ingyenes kibocsátási egységek átmeneti fokozatos kivezetésére van szükség. Az ingyenes kiosztás csökkentését a CBAM-ágazatok tekintetében az ingyenes kiosztásra vonatkozó tényező alkalmazásával kell végrehajtani a CBAM fokozatos bevezetése alatt. A CBAM-tényezőnek az említett rendelet hatálybalépése és 2025 vége közötti időszakban 100 %-nak kell lennie, és az említett rendelet 36. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása függvényében 2026-ban 97,5 %-nak, 2027-ben 95 %-nak, 2028-ban 90 %-nak, 2029-ben 77,5 %-nak, 2030-ban 51,5 %-nak, 2031-ben 39 %-nak, 2032-ben 26,5 %-nak, 2033-ban pedig 14 %-nak kell lennie. 2034-től nem alkalmazandó CBAM-tényező.

Az ingyenes kiosztásra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló, releváns jogi aktusokat ennek megfelelően ki kell igazítani a CBAM hatálya alá tartozó ágazatok és alágazatok tekintetében. A CBAM-ágazatok számára e számítás alapján már nem biztosított ingyenes kiosztást (CBAM-kereslet) át kell helyezni az Innovációs Alapba az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal, a szén-dioxid-leválasztással és -hasznosítással (carbon capture and utilisation – CCU), a szén-dioxid-leválasztással, szállítással és geológiai tárolással (carbon capture, transport and geological storage – CCUS), a megújuló energiával és az energiatárolással kapcsolatos innováció oly módon történő támogatása érdekében, amely hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Ezzel összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a CBAM-ágazatok projektjeire. A nem CBAM-ágazatok számára rendelkezésre álló ingyenes kiosztás arányának tiszteletben tartása érdekében az ingyenes kiosztásból levonandó és az Innovációs Alap keretében rendelkezésre bocsátandó végösszeget azon hányad alapján kell kiszámítani, amelyet a CBAM-kereslet képvisel az ingyenes kiosztásban részesülő valamennyi ágazat ingyenes kiosztás iránti igénye tekintetében.

(47)

A CBAM hatálya alá tartozó és az Unióban előállított, az EU ETS-t vagy hasonló szén-dioxid-árazási mechanizmust nem alkalmazó harmadik országokba irányuló exportra szánt árukkal kapcsolatos potenciális kibocsátásáthelyezési kockázatok mérséklése érdekében az (EU) 2023/956 rendelet szerinti átmeneti időszak vége előtt értékelést kell végezni. Amennyiben az említett értékelés megállapítja, hogy fennáll ilyen kibocsátásáthelyezési kockázat, a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az említett kibocsátásáthelyezési kockázatnak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival összhangban álló módon történő kezelése érdekében. Ezen túlmenően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az árverésből származó bevételeket a CBAM-ágazatokban a kibocsátásáthelyezés fennmaradó kockázatának kezelésére használják fel, az állami támogatási szabályokkal összhangban. Amennyiben az ingyenes kiosztás csökkenéséből – amely a feltételrendszerre vonatkozó szabályok alkalmazásán alapul – adódó kibocsátási egységeket nem használják fel teljes mértékben arra, hogy a legalacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitással rendelkező létesítményeket mentesítsék az ágazatközi korrekció alól, e fennmaradó kibocsátási egységek 50 %-át át kell helyezni az Innovációs Alapba. A másik 50 %-ot a tagállamok nevében árverésre kell bocsátani és az ebből származó bevételt a tagállamok a CBAM-ágazatokban a kibocsátásáthelyezés fennmaradó kockázatának kezelésére kell, hogy felhasználják.

(48)

A technológiai fejlődés jobb tükrözése, egyúttal a kibocsátáscsökkentési ösztönzők biztosítása és az innováció megfelelő jutalmazása érdekében a referenciaértékek minimális kiigazítását évi 0,2 %-ról 0,3 %-ra, a maximális kiigazítást pedig évi 1,6 %-ról 2,5 %-ra kell növelni. A 2026-tól 2030-ig tartó időszak vonatkozásában a referenciaértékeket így egy 6 % és 50 % közötti tartományon belül kell kiigazítani a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban alkalmazandó értékhez képest. A kiszámíthatóság létesítmények számára történő biztosítása érdekében a Bizottságnak a 2026-tól 2030-ig tartó időszak kezdete előtt a lehető leghamarabb végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia az ingyenes kiosztás felülvizsgált referenciaértékeinek meghatározására.

(49)

Az acéliparban az áttörést hozó új technológiák ösztönzése és a referenciaérték jelentősen aránytalan csökkentésének elkerülése érdekében, valamint tekintettel az acélipar sajátos helyzetére, például a magas kibocsátásintenzitásra, valamint a nemzetközi és uniós piaci struktúrára, a forró fémre vonatkozó referenciaérték 2026-tól 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kiszámításából ki kell venni azokat a létesítményeket, amelyek a 2021-től 2022-ig tartó referencia-időszakban üzemeltek, és amelyeket a forró fémre vonatkozó termék-referenciaérték meghatározásának felülvizsgálata miatt egyébként figyelembe vennének az említett számításban.

(50)

A legjobban teljesítők és az innováció jutalmazása érdekében az ágazatközi korrekciós tényezőt nem szabad alkalmazni azon létesítményekre, amelyek üvegházhatásúgáz-kibocsátási szintje az adott referenciaérték szerint leghatékonyabb létesítmények 10 %-ának átlaga alatt marad. Azokat a kibocsátási egységeket, amelyek a feltételrendszerre vonatkozó szabályok alkalmazásából eredő ingyenes kiosztás csökkentése folytán nem kerülnek kiosztásra, az ingyenes kiosztás csökkentéséből adódó azon deficit pótlására kell felhasználni, amely a legjobban teljesítők ágazatközi korrekciós tényező alkalmazása alóli kizárásának eredményeként keletkezik.

(51)

A gazdaság dekarbonizációjának felgyorsítása és az Unió ipari versenyképességének erősítése érdekében az egyébként ingyenesen kiosztható mennyiségből további 20 millió kibocsátási egységet, az egyébként árverésre bocsátható mennyiségből pedig további 5 millió kibocsátási egységet kell az Innovációs Alap rendelkezésére bocsátani. Az Innovációs Alap javára történő árverések 1031/2010/EU bizottsági rendelettel (17) létrehozott időzítésének és ütemezésének az ezen irányelv által bevezetett változások fényében történő felülvizsgálatakor a Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy a felülvizsgált 2003/87/EK irányelv végrehajtásának első éveiben nagyobb mennyiségű forrást bocsásson rendelkezésre az érintett ágazatok dekarbonizációjának fokozása érdekében.

(52)

Az innováció átfogó megközelítése elengedhetetlen az (EU) 2021/1119 rendelet célkitűzéseinek eléréséhez. Uniós szinten a szükséges kutatási és innovációs erőfeszítések támogatásban részesülnek, többek között a Horizont Európa révén, amely jelentős finanszírozást és új eszközöket foglal magában az EU ETS hatálya alá kerülő ágazatok számára. Következésképpen a Bizottságnak szinergiákra kell törekednie a Horizont Európával és adott esetben más uniós finanszírozási programokkal.

(53)

Az Innovációs Alapnak támogatnia kell az innovatív technikákat, folyamatokat és technológiákat, beleértve az ilyen technikák, folyamatok és technológiák elterjedését is, azok Unió-szerte történő széles körű bevezetése érdekében. A vissza nem térítendő támogatásokban részesülő projektek kiválasztásakor elsőbbséget kell élveznie az áttörést jelentő innovációnak.

(54)

Az Innovációs Alap 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (8) bekezdésében említett hatályát ki kell terjeszteni az olyan alacsony és zéró szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal és eljárásokkal kapcsolatos innováció támogatására, amelyek az épület-, a közúti közlekedési és a további ágazatok – ideértve a közösségi közlekedési formákat, például a tömegközlekedést és a távolsági buszközlekedést is – tüzelőanyag-fogyasztását érintik. Emellett az Innovációs Alapnak arra kell szolgálnia, hogy támogassa a tengeri közlekedés dekarbonizálására irányuló beruházásokat, beleértve a hajók, a kikötők és a rövid távú tengeri fuvarozás energiahatékonyságába és az ágazat villamosításába, a megújuló energiaforrásokból előállított fenntartható alternatív üzemanyagokba – például a hidrogénbe és az ammóniába –, a kibocsátásmentes meghajtási technológiákba – például a széltechnológiákba -, valamint a jégosztályú hajókat érintő innovációba történő beruházásokat. Különös figyelmet kell fordítani azokra az innovatív projektekre, amelyek hozzájárulnak a tengeri hajózási ágazat dekarbonizációjához és az ágazat összes éghajlati hatásának csökkentéséhez, beleértve a koromkibocsátást is. E tekintetben a Bizottságnak külön témákról kell rendelkeznie az Innovációs Alap pályázati felhívásaiban. E felhívásoknak figyelembe kell venniük a biológiai sokféleség védelmével, valamint a zaj- és vízszennyezéssel kapcsolatos szempontokat. Ami a tengeri közlekedést illeti, az Unió számára egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkező projekteknek támogathatónak kell lenniük.

(55)

Az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (18) 9. cikke értelmében abban az esetben, ha a légijármű-üzemeltetők már nem üzemeltetnek az EU ETS hatálya alá tartozó járatokat, számláik státuszát „kizárt”-ra kell állítani, és az említett számlákról már nem lehet folyamatokat kezdeményezni. Az EU ETS környezeti integritásának megőrzése érdekében azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket azért nem adnak ki légijármű-üzemeltetőknek, mert azok beszüntették működésüket, a kibocsátási egységek ezen üzemeltetők általi visszaadásában jelentkező hiányok fedezésére kell felhasználni, és minden megmaradt kibocsátási egységet az éghajlatváltozás kezelésére irányuló intézkedések felgyorsítására kell felhasználni azáltal, hogy az Innovációs Alapba helyezik őket.

(56)

Amennyiben a Bizottság technikai segítséget nyújtana elsősorban azon tagállamok számára, amelyek eddig kevés vagy egyetlen projektet sem nyújtottak be, az hozzájárulna ahhoz, hogy a tagállamok teljes köréből nagyszámú projektpályázat érkezzen az Innovációs Alapból történő finanszírozásra. E segítségnyújtásnak többek között olyan tevékenységeket kell támogatnia, amelyek célja az olyan tagállamokban található projektjavaslatok minőségének javítása, amelyek eddig kevés vagy egyetlen projektet sem nyújtottak be, például információk, levont tanulságok és bevált gyakorlatok megosztása révén, továbbá amelyek célja a nemzeti kapcsolattartó pontok tevékenységeinek fellendítése. Ugyanezt a célt szolgáló egyéb intézkedések többek között a finanszírozási lehetőségekre való figyelemfelhívást, valamint az említett tagállamok azon képességének növelését szolgáló intézkedések, hogy azonosítsák és támogassák a potenciális pályázókat. Elő kell mozdítani továbbá a tagállamok közötti projektpartnerségeket és a potenciális pályázók közötti kapcsolatteremtést, különösen a nagyszabású projektek esetében.

(57)

A tagállamok által az Innovációs Alap irányításában betöltött szerep megerősítése és az átláthatóság növelése érdekében a Bizottságnak jelentést kell tennie az Éghajlatváltozási Bizottságnak az Innovációs Alap végrehajtásáról, ágazatonként és tagállamonként elemezve a támogatásban részesülő projektek várható hatását. A Bizottságnak a jelentést az Európai Parlament és a Tanács részére is el kell juttatnia, és azt nyilvánosságra kell hoznia. A pályázók beleegyezésétől függően a Bizottságnak a pályázati felhívás lezárultát követően tájékoztatnia kell a tagállamokat a saját területükön benyújtott, projektek finanszírozására irányuló kérelmekről, és részletes információkkal kell ellátnia őket e kérelmekről annak érdekében, hogy megkönnyítse a tagállamok számára a projektek támogatásának koordinálását. Ezenkívül a Bizottságnak a támogatás odaítélése előtt tájékoztatnia kell a tagállamokat az előzetesen kiválasztott projektek listájáról. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti átültető rendelkezések ne akadályozzák az innovációt és technológiailag semlegesek legyenek, míg a Bizottságnak technikai segítséget kell nyújtania – különösen az alacsony tényleges részvételt mutató tagállamoknak – az Innovációs Alapban való tényleges földrajzi részvétel javítása és a benyújtott projektek általános minőségének javítása érdekében. A Bizottságnak biztosítania kell továbbá az átfogó nyomon követést és jelentéstételt, beleértve az egész Unióra kiterjedő hatékony, minőségen alapuló földrajzi lefedettség megvalósítása terén elért előrehaladásra vonatkozó információkat és a további szükséges intézkedéseket.

(58)

Ahhoz, hogy összhangban legyen az európai zöld megállapodás átfogó jellegével, a vissza nem térítendő támogatásokban részesülő projektek kiválasztási folyamatának elsőbbséget kell biztosítania a többféle környezeti hatással foglalkozó projekteknek. A támogatott technológiák vagy megoldások reprodukálásának és gyorsabb piaci penetrációjának támogatása érdekében az Innovációs Alap által finanszírozott projekteknek meg kell osztaniuk tudásukat más releváns projektekkel, valamint a jogos érdekkel rendelkező uniós kutatókkal.

(59)

A kompenzációs különbözeti szerződések (contracts for difference – CD-k), a karboncsökkentési célú szerződések (carbon contracts for difference – CCD-k) és a rögzített prémiumon alapuló szerződések az új technológiák feltárásának ösztönzése révén fontos szerepet játszanak az ipari kibocsátáscsökkentés ösztönzésében, és lehetőséget kínálnak arra, hogy az innovatív éghajlatbarát technológiák befektetői számára olyan árat biztosítsanak, amely jutalmazza az EU ETS mindenkori szén-dioxid-árszintje által ösztönzöttet meghaladó CO2-kibocsátáscsökkentést. Az Innovációs Alap által támogatható intézkedések hatályát bővíteni kell, hogy olyan, versenyeztetéses ajánlattétel révén tudjanak támogatást nyújtani projekteknek, amelyek CD-k, CCD-k vagy rögzített prémiumon alapuló szerződések odaítélését eredményezik. A versenyeztetéses ajánlattétel fontos mechanizmus lenne a dekarbonizációs technológiák fejlesztésének támogatásában, valamint a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának optimalizálásában. Ezenkívül biztonságot nyújtana az e technológiákba befektetők számára. Az uniós költségvetés függő kötelezettségeinek minimalizálása érdekében a CD-k és a CCD-k tervezése során biztosítani kell a kockázatcsökkentést, és egy költségvetési kötelezettségvállalásnak legalább a CD-k és a CCD-k első két fordulójában teljes körű fedezetet kell biztosítania a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (8) bekezdése szerint kiosztott kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó előirányzatokkal.

A rögzített prémiumon alapuló szerződések esetében nem áll fenn ilyen kockázat, mivel a jogi kötelezettségvállalást megfelelő költségvetési kötelezettségvállalás fogja fedezni. Ezenkívül a Bizottságnak a CD-k és a CCD-k első két fordulójának lezárását követően, majd ezt követően amikor csak szükséges, el kell végeznie a végrehajtásukból eredő pénzügyi kockázatok minőségi és mennyiségi értékelését. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az említett értékelés eredményei alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben a CD-k vagy CCD-k ezt követő fordulóiban a teljes fedezetnyújtás helyett egy megfelelő tartalékfeltöltési rátáról rendelkezik. E megközelítés során az Innovációs Alap keretében rendelkezésre álló kibocsátási egységeken felül a Bizottságnak figyelembe kell vennie minden olyan elemet, amely csökkentheti az uniós költségvetést érintő pénzügyi kockázatokat, például a felelősség tagállamok közötti, önkéntes alapon történő megosztásának vagy egy magánszektorra épülő viszontbiztosítási mechanizmusnak a lehetőségét. Ezért rendelkezni kell az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) X. címének egyes részeitől való eltérésekről. A CD-k és a CCD-k első két fordulója esetében a tartalékfeltöltési rátának 100 %-nak kell lennie.

Az említett rendelet 210. cikkének (1) bekezdésétől, 211. cikkének (1) és (2) bekezdésétől, valamint 218. cikkének (1) bekezdésétől eltérve azonban ebben az irányelvben a CD-k és CCD-k ezt követő fordulóira vonatkozóan 50 %-os minimális tartalékfeltöltési rátát kell előírni, valamint azt, hogy az Innovációs Alapból származó bevételek legfeljebb 30 %-a fordítandó feltöltésre, és a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az első két pályázati felhívás során szerzett tapasztalatok alapján meghatározza a szükséges tartalékfeltöltési rátát és a feltöltésre fordítandó bevétel összegét. Az uniós költségvetést terhelő teljes pénzügyi kötelezettség ezért nem haladhatja meg az Innovációs Alap árverésből származó bevételének 60 %-át. Továbbá, mivel a feltöltés általában az Innovációs Alapból fog származni, el kell térni az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 212–214. cikkében foglalt, az ugyanazon rendelet 212. cikke által létrehozott közös tartalékalapra vonatkozó szabályoktól. A CD-k és a CCD-k újszerű jellege további eltérést tehet szükségessé az említett rendelet 209. cikke (2) bekezdésének d) és h) pontjától, mivel azok nem támaszkodnak tőkeáttételre/multiplikátorokra, és nem függnek teljes mértékben előzetes értékeléstől, 219. cikkének (3) bekezdésétől – a 209. cikk (2) bekezdésének d) pontjával való kapcsolat miatt –, valamint 219. cikkének (6) bekezdésétől, mivel a végrehajtó partnerek nem fognak rendelkezni biztosítékkal fedezett hitel- vagy tőkekitettségekkel. Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelettől való bármely eltérés alkalmazását a szükséges mértékre kell korlátozni. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy módosítsa az Innovációs Alapból származó bevételeknek a feltöltésre fordítandó maximális részarányát, legfeljebb 20 százalékponttal meghaladva az ezen irányelvben előírt arányt.

(60)

Az Innovációs Alap az (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) létrehozott, az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer hatálya alá tartozik.

(61)

Amennyiben egy létesítmény tevékenységét ideiglenesen felfüggesztik, az ingyenes kiosztást hozzáigazítják az évente kötelezően jelentett tevékenységi szintekhez. Ezenfelül az illetékes hatóságok a működésüket felfüggesztő létesítmények esetében felfüggeszthetik a kibocsátási egységek kiadását, amíg bizonyítást nem nyert, hogy azok újraindítják a működésüket. Ezért az üzemeltetőktől a továbbiakban nem kell megkövetelni, hogy bizonyítsák az illetékes hatóság felé, hogy létesítményük meghatározott és észszerű időn belül újrakezdi a termelést a tevékenységek ideiglenes felfüggesztése esetén.

(62)

A helyhez kötött létesítmények részére a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdése alapján kiosztott ingyenes kibocsátási egységek korrekciójához további ingyenes kibocsátási egységek kiosztására vagy a felesleges kibocsátási egységek újbóli átruházására lehet szükség. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (7) bekezdése értelmében az új belépők számára elkülönített kibocsátási egységeket e célokra kell felhasználni.

(63)

2013 óta a villamosenergia-termelők kötelesek megvásárolni az összes kibocsátási egységet, amelyre szükségük van a villamosenergia-termeléshez. Mindazonáltal a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkével összhangban egyes tagállamoknak lehetősége van arra, hogy a 2021-tól 2030-ig tartó időszakban átmeneti ingyenes kiosztást biztosítsanak az energiaágazat modernizációjára. Három tagállam választotta ezt a lehetőséget. Tekintettel arra, hogy – különösen az energiaágazatban – gyors dekarbonizációra van szükség, az érintett tagállamok csak a 2024. december 31-ig végrehajtott beruházások számára biztosíthatják ezt az átmeneti ingyenes kiosztást. Lehetővé kell tenni számukra, hogy az általuk meghatározott arányban hozzáadják a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan az ilyen beruházásokra fel nem használt, fennmaradó kibocsátási egységeket az érintett tagállam által árverésre kapott kibocsátási egységek teljes mennyiségéhez, vagy felhasználhassák azokat a Modernizációs Alap keretében megvalósuló beruházások támogatására. Az erről szóló értesítés határidejének kivételével a Modernizációs Alapba átcsoportosított kibocsátási egységekre ugyanazok a beruházási szabályok vonatkoznak, mint amelyek a 2003/87/EK irányelv 10d. cikkének (4) bekezdése alapján már átruházott kibocsátási egységekre alkalmazandók. Annak érdekében, hogy biztosított legyen a kiszámíthatóság és az átláthatóság az árverésre bocsátandó, vagy átmeneti ingyenes kiosztás tárgyát képező kibocsátási egységek összegét, valamint a Modernizációs Alap által kezelt eszközöket illetően, a tagállamoknak 2024. május 15-ig értesíteniük kell a Bizottságot az egyes célokra felhasználandó fennmaradó kibocsátási egységek mennyiségéről.

(64)

A Modernizációs Alap hatályát össze kell hangolni az Unió legújabb éghajlat-politikai célkitűzéseivel, azáltal, hogy előírják, hogy a beruházásoknak összhangban kell lenniük az európai zöld megállapodás és az (EU) 2021/1119 rendelet célkitűzéseivel, és hogy megszüntetik a fosszilis tüzelőanyagokra épülő energiatermeléshez kapcsolódó beruházások támogatását, kivéve, ha az ilyen beruházásokat a Modernizációs Alaphoz a 2003/87/EK irányelv 10d. cikkének (4) bekezdésével összhangban önkéntesen átutalt, kibocsátási egységekből származó bevételből támogatják. Emellett az ilyen beruházások korlátozott támogatását bizonyos feltételek mellett továbbra is lehetővé kell tenni az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, kibocsátási egységekből származó bevételekből, különösen akkor, ha a tevékenység az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) értelmében környezeti szempontból fenntarthatónak minősül, valamint a 2027-ig árverésre bocsátott kibocsátási egységek tekintetében. A kibocsátási egységek utóbbi kategóriája esetében továbbá a nem szilárd fosszilis tüzelőanyagoknak az értékláncban hátrébb történő (downstream) felhasználását nem szabad 2028 után árverésre bocsátott kibocsátási egységekből származó bevétellel támogatni. Ezenkívül a Modernizációs Alapnak a kiemelt beruházásokra fordítandó százalékos arányát a 2003/87/EK irányelv 10d. cikkének (4) bekezdésével összhangban átruházott és az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, a Modernizációs Alap részét képező kibocsátási egységek esetében 80 %-ra kell növelni, a kibocsátási egységek egész Unióra kiterjedő mennyiségének további 2,5 %-a esetében pedig 90 %-ra.

Az energiahatékonyságot – többek között az ipar, a közlekedés, az épületek, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás területén –, a megújuló energiaforrásokból történő fűtést és hűtést, valamint a háztartások energiaszegénység kezelésére irányuló támogatását – többek között a vidéki és távoli területeken – be kell vonni a kiemelt beruházások hatálya alá. Az átláthatóság növelése és a Modernizációs Alap hatásának jobb felmérése érdekében a beruházási bizottságnak évente jelentést kell tennie az Éghajlatváltozási Bizottság részére a beruházások értékelésével kapcsolatos tapasztalatokról, különösen a kibocsátáscsökkentés és a kibocsátáscsökkentési költségek tekintetében.

(65)

Az (EU) 2018/410 irányelv rendelkezéseket vezetett be arra vonatkozóan, hogy a tagállamok a területükön található villamosenergia-termelő kapacitás bezárása esetén törölhetik az árverésre bocsátandó kibocsátási egységeik megfelelő mennyiségét. Tekintettel az Unió fokozott éghajlat-politikai törekvéseire és a villamosenergia-ágazat ennek következtében felgyorsult dekarbonizációjára, az ilyen a törlés egyre fontosabbá vált. A Bizottságnak ezért értékelnie kell, hogy a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok módosításával megkönnyíthető-e a törlés tagállamok általi alkalmazása.

(66)

A kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának az (EU) 2018/410 irányelvben bevezetett és az (EU) 2019/1842 bizottsági végrehajtási rendelettel (22) hatályba léptetett kiigazítása javította az ingyenes kiosztás által kiváltott hatékonyságot és ösztönzőket, ugyanakkor növelte az adminisztratív terhet, és általa nem teljesült az ingyenes kiosztás kiadására korábban megszabott, február 28-i időpont. Annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának kiigazítását, helyénvaló kiigazítani a megfelelési ciklust is. Az illetékes hatóságok számára az ingyenes kiosztás juttatására előírt határidőt ezért február 28-ról június 30-ra, az üzemeltetők számára a kibocsátási egységek visszaadására előírt határidőt pedig április 30-ról szeptember 30-ra kell halasztani.

(67)

Az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet (23) szabályokat állapít meg a biomasszából származó kibocsátások nyomon követésére vonatkozóan, amelyek összhangban állnak a megújuló energiáról szóló uniós jogszabályokban a biomassza felhasználására vonatkozóan megállapított szabályokkal. Ahogy a jogszabályok kidolgozottabbá válnak a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumok tekintetében az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) megállapított legújabb szabályokkal, a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti végrehajtási hatáskörök átruházását kifejezetten ki kell terjeszteni azon kiigazítások elfogadására, amelyek a biomasszára – többek között a bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a biomasszából előállított üzemanyagokra – vonatkozó fenntarthatósági kritériumok EU ETS-ben történő alkalmazásához szükségesek. Ezen túlmenően a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak meghatározása céljából, hogy hogyan kell elszámolni a nulla besorolású biomassza és a nem nulla besorolású forrásokból eredő biomassza keverékéből származó kibocsátások tárolását.

(68)

A nem biológiai eredetű, folyékony és gáznemű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok fontos szerepet játszhatnak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében azokban az ágazatokban, amelyek nehezen dekarbonizálhatók. Amennyiben a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat és a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló üzemanyagokat az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenység keretében leválasztott szén-dioxidból állítják elő, a kibocsátásokat az adott tevékenység keretében kell elszámolni. Annak biztosítása érdekében, hogy a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok hozzájáruljanak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, és hogy elkerülhető legyen azon üzemanyagok kettős elszámolása, amelyek hozzájárulnak e csökkentéshez, helyénvaló kifejezetten kiterjeszteni a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt felhatalmazást olyan végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadására, amelyek meghatározzák a szén-dioxid esetleges kibocsátásának elszámolásához szükséges kiigazításokat oly módon, hogy az biztosítsa valamennyi kibocsátás elszámolását, beleértve azokat az eseteket is, amikor ezeket az üzemanyagokat az Unión kívül szén-dioxid-leválasztásból állítják elő, ugyanakkor elkerülve a kettős elszámolást, és megfelelő ösztönzőket biztosítva a kibocsátások leválasztására, figyelembe véve ezen üzemanyagoknak az (EU) 2018/2001 irányelv szerinti kezelését is.

(69)

Mivel a szén-dioxidot várhatóan nem csővezetéken, hanem például hajón vagy tehergépkocsival szállítják, a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének az üvegházhatású gázok tárolás céljából történő szállítására vonatkozó jelenlegi hatályát az egyenlő bánásmód elve alapján ki kell terjeszteni valamennyi szállítóeszközre, függetlenül attól, hogy a szállítóeszköz az EU ETS hatálya alá tartozik-e. Amennyiben a szállításból származó kibocsátások a 2003/87/EK irányelv szerinti más tevékenység hatálya alá is tartoznak, a kettős elszámolás elkerülése érdekében a kibocsátásokat e másik tevékenység keretében kell elszámolni.

(70)

A kizárólag biomasszát használó létesítmények kizárása az EU ETS-ből olyan helyzeteket eredményezett, amikor a biomasszát nagy arányban égető létesítmények rendkívüli nyereséget értek el azáltal, hogy a tényleges kibocsátást jelentősen meghaladó ingyenes kibocsátási egységeket kaptak. Ezért be kell vezetni a nulla besorolású biomassza-égetésre vonatkozó küszöbértéket, amely felett a létesítményeket ki kell venni az EU ETS hatálya alól. A küszöbérték bevezetése nagyobb bizonyosságot nyújtana azzal kapcsolatban, hogy mely létesítmények tartoznak az EU ETS hatálya alá, és lehetővé tenné az ingyenes kibocsátási egységek egyenletesebb elosztását különösen a kibocsátásáthelyezés kockázatának jobban kitett ágazatok számára. A küszöbértéket 95 %-os szinten kell megállapítani annak érdekében, hogy egyensúlyban legyenek az előnyök és hátrányok a továbbra is az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények számára. Ezért azokat a létesítményeket, amelyek megtartották a fosszilis tüzelőanyagok elégetésére szolgáló fizikai kapacitásukat, nem szabad arra ösztönözni, hogy visszatérjenek az ilyen tüzelőanyagok használatára. A 95 %-os küszöbérték biztosítaná, hogy amennyiben egy létesítmény fosszilis tüzelőanyagokat használ azért, hogy továbbra is az EU ETS hatálya alá tartozzon és így részesülhessen az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekben, az ilyen fosszilis tüzelőanyagok használatával összefüggő szén-dioxid-kibocsátási költségek kellően jelentős mértékűek lennének ahhoz, hogy visszatartó erővel bírjanak.

Ez a küszöbérték azt is biztosítaná, hogy a jelentős mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot használó létesítmények továbbra is az EU ETS nyomonkövetési kötelezettségeinek hatálya alá tartozzanak, elkerülve ezáltal a meglévő nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési kötelezettségek esetleges megkerülését. Ugyanakkor azokat a létesítményeket, amelyek alacsonyabb arányban égetnek el nulla besorolású biomasszát, egy rugalmas mechanizmus révén továbbra is ösztönözni kell arra, hogy tovább csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagok égetését, miközben továbbra is az EU ETS hatálya alá tartoznak, mindaddig, amíg a fenntartható biomassza részükről való használata olyan jelentős mértékűvé nem válik, hogy az EU ETS hatálya alá vonásuk már nem indokolt. Emellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kizárólag biomasszát használó létesítmények kizárása – amely gyakorlatilag 100 %-os küszöbértéket jelent, kivéve a fosszilis tüzelőanyagoknak az indítási és leállítási szakaszban történő égetését – újraértékelést és pontosabb meghatározást tesz szükségessé. A 95 %-os küszöbérték lehetővé teszi a fosszilis tüzelőanyagok indítási és leállítási szakaszban történő égetését.

(71)

Az alacsony és zéró szén-dioxid-kibocsátású technológiák elterjedésének ösztönzése érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az üzemeltetők számára, hogy a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében említett aktuális és a következő ötéves időszak végéig továbbra is az EU ETS hatálya alá tartozzanak, ha a létesítmény az üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése érdekében megváltoztatja termelési folyamatát, és már nem éri el a 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményre vonatkozó küszöbértéket.

(72)

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) 2022. március 28-án tette közzé a kibocsátási egységekről és a kapcsolódó származtatott ügyletekről szóló végleges jelentését. A jelentés átfogóan elemzi az európai szén-dioxid-piac integritását, továbbá szakvéleményeket és ajánlásokat fogalmazott meg a szén-dioxid-piac megfelelő működésének fenntartásával kapcsolatban. A piaci integritás és átláthatóság folyamatos nyomon követése érdekében az ESMA-nak rendszeressé kell tennie ezt a jelentéstételt. Az ESMA az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 32. cikkének (3) bekezdésével összhangban a trendekről, a kockázatokról és a gyenge pontokról szóló jelentésében már értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén ajánlásokat fogalmaz meg a hatáskörébe tartozó területeken. Ezen éves jelentéstétel részeként elemezni kell az európai szén-dioxid-piacot is, kitérve a kibocsátási egységek árverésére, valamint a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek tőzsdei és tőzsdén kívüli kereskedelmére. Ez a kötelezettség ahhoz vezetne, hogy egyszerűsödjön az ESMA által végzett jelentéstétel, és lehetővé tenné a piacok közötti összehasonlítást, különösen az EU ETS és az árualapú származtatott termékek piacai közötti szoros kapcsolatok okán.

Az ESMA általi ilyen rendszeres elemzésnek különösen a piaci volatilitást és az árak alakulását, az árverések és a piaci kereskedési műveletek működését, a likviditást és a kereskedett mennyiségeket, valamint a piaci szereplők kategóriáit és kereskedési magatartását kell nyomon követnie, beleértve az árakat jelentősen befolyásoló spekulatív tevékenységeket is. Értékeléseinek adott esetben ajánlásokat kell tartalmaznia a piac integritásának és átláthatóságának, valamint a jelentéstételi kötelezettségeknek a javítására, a piaci visszaélések megelőzésének és felderítésének javítására, valamint a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek rendezett piacának fenntartására. A szén-dioxid-piac működésének javítása érdekében a Bizottságnak kellően figyelembe kell vennie a szén-dioxid-piacról szóló éves jelentéssel összefüggésben készült, és szükség esetén a szén-dioxid-piac jobb működésének biztosítására szolgáló jelentésekben is szereplő értékeléseket és ajánlásokat.

(73)

A távfűtés dekarbonizációjához szükséges beruházások további ösztönzése, valamint a magas energiaárakhoz és a távfűtési létesítmények magas üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásához kapcsolódó társadalmi szempontok kezelése érdekében azokban a tagállamokban, amelyekben a távfűtésből származó kibocsátások aránya a gazdaság méretéhez képest nagyon magas, az üzemeltetőknek lehetővé kell tenni, hogy a távfűtési létesítmények számára további átmeneti ingyenes kiosztást kérelmezzenek, és az ingyenes kiosztásból származó többletértéket olyan beruházásokra kell fordítani, amelyek még 2030 előtt a kibocsátások jelentős csökkenését eredményezik. Annak érdekében, hogy e csökkenés valóban bekövetkezzen, a további átmeneti ingyenes kiosztást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy az üzemeltetők által a megfelelő létesítményeik tekintetében kidolgozandó klímasemlegességi tervekben meghatározott beruházások és kitűzött kibocsátáscsökkentések megvalósulnak.

(74)

A szén-dioxid-piacon váratlanul vagy hirtelen bekövetkező túlzott áremelkedések negatívan befolyásolhatják a piac kiszámíthatóságát, amely viszont elengedhetetlen a dekarbonizációs beruházások tervezéséhez. Ezért a 2003/87/EK irányelv II. és III. fejezetének hatálya alá tartozó kibocsátáskereskedelem piacán bekövetkező túlzott áringadozások esetén alkalmazandó intézkedést körültekintően meg kell erősíteni annak érdekében, hogy javuljon az indokolatlan áringadozásokra való reakcióképessége. Amennyiben az átlagos kibocsátásiegység-ár emelkedésén alapuló kiváltó feltétel teljesül, automatikusan alkalmazni kell e szabályalapú védintézkedést, amely előre meghatározott számú kibocsátási egység felszabadítását eredményezi az (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozattal (26) létrehozott piaci stabilizációs tartalékból. Az átláthatóság javítása érdekében a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie és havonta közzé kell tennie a kiváltó feltételt. A piaci stabilizációs tartalékból e védintézkedés alapján felszabadított kibocsátási egységek szabályos árverés útján történő értékesítésének biztosítása, valamint a piac kiszámíthatóságának javítása érdekében ezen intézkedés nem alkalmazható újra az intézkedés keretében történt előző kibocsátásiegység-felszabadítás lezárultát követő legalább 12 hónapig.

(75)

„Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közlemény kiemelte, hogy különösen nagy kihívást jelent az épület- és közúti közlekedési ágazatok kibocsátásainak csökkentése. A Bizottság ezért bejelentette, hogy a kibocsátáskereskedelem további kiterjesztése magában foglalhatja az épületekből és a közúti közlekedésből származó kibocsátásokat is, és hozzáfűzte, hogy a tüzelőanyagok égetéséből származó összes kibocsátás beszámítása lényeges előnyökkel járna. A kibocsátáskereskedelmet alkalmazni kell az épület- és közúti közlekedési ágazatokban, valamint azon további ágazatokban égetésre használt tüzelőanyagokra, amelyek megfelelnek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá nem tartozó ipari tevékenységeknek, így például az ipari létesítmények fűtésének (a továbbiakban: épület-, közúti közlekedési és további ágazatok). Ezekre az ágazatokra vonatkozóan külön, de párhuzamos kibocsátáskereskedelmi rendszert kell létrehozni a helyhez kötött létesítmények és a légi közlekedés tekintetében jól működő kibocsátáskereskedelmi rendszer megzavarásának elkerülése érdekében. Az új rendszert kiegészítő szakpolitikák kísérik, amelyek formálják a piaci szereplők elvárásait és a teljes gazdaság számára szén-dioxid-árjelzést biztosítanak, ugyanakkor intézkedésekkel szolgálnak az indokolatlan árhatások elkerülésére. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új rendszer kialakításához hatékony nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési rendszer létrehozására van szükség. Az EU ETS meglévő uniós infrastruktúráival való szinergiák és következetesség biztosítása érdekében helyénvaló a 2003/87/EK irányelv módosítása révén kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra vonatkozóan.

(76)

A szükséges végrehajtási keret létrehozása és a 2030-ra kitűzött cél elérésére vonatkozó észszerű határidő biztosítása érdekében az épületek és a közúti közlekedés ágazataiban és további ágazatokban 2025-ben kell megkezdeni a kibocsátáskereskedelmet. Az első években a szabályozott jogalanyoktól meg kell követelni, hogy üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel rendelkezzenek, és hogy jelentsék a 2024 és 2026 közötti kibocsátásukat. E szervezetekre vonatkozóan a kibocsátási egységek kiadását és a megfelelési kötelezettségeket 2027-től kell alkalmazni. Ez az ütemezés lehetővé tenné, hogy az említett ágazatokban szabályosan és hatékonyan kezdődhessen meg a kibocsátáskereskedelem. Lehetővé tenné továbbá intézkedések bevezetését annak biztosítására, hogy a kibocsátáskereskedelmet társadalmilag igazságosan építsék be az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokba, a szén-dioxid-árak kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és közlekedési felhasználókra gyakorolt hatásának enyhítése érdekében.

(77)

Az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban működő kis kibocsátók igen nagy száma miatt nem lehet a szabályozási pontot az üvegházhatású gázokat közvetlenül kibocsátó szervezetek szintjén megállapítani, mint a helyhez kötött létesítmények és a légi közlekedés esetében. Ezért a műszaki megvalósíthatóság és az adminisztratív hatékonyság okán helyénvalóbb a szabályozási pontot az ellátási lánc felsőbb részén meghatározni. Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a megfelelési kötelezettséget kiváltó cselekmény azon tüzelőanyagok szabad forgalomba bocsátása kell, hogy legyen, amelyeket égetésre használnak az épület- és közúti közlekedési ágazatokban – többek között az üvegházhatású gázok geológiai tárolás céljából történő közúti szállítására is –, valamint azokban a további ágazatokban, amelyek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá nem tartozó ipari tevékenységeknek felelnek meg. A kettős lefedettség elkerülése érdekében az említett irányelv I. melléklete szerinti tevékenységek során felhasznált tüzelőanyagok szabad forgalomba bocsátására a hatály nem terjedhet ki.

(78)

Az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok szabályozott jogalanyait és a szabályozási pontot az (EU) 2020/262 tanácsi irányelv (27) által létrehozott jövedékiadó-rendszerrel összhangban kell meghatározni, a szükséges kiigazításokkal, mivel az említett irányelv már szilárd ellenőrzési rendszert hoz létre a jövedéki adó megfizetése céljából a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagok minden mennyiségére vonatkozóan. Ezekben az ágazatokban a tüzelőanyagok végfelhasználóira nem vonatkoznak a 2003/87/EK irányelv szerinti kötelezettségek.

(79)

Az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó szabályozott jogalanyokra ugyanolyan követelményeknek kell vonatkozniuk az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedély tekintetében, mint a helyhez kötött létesítmények üzemeltetőire. Szabályokat kell megállapítani az engedélykérelmekre, az engedélyek kiadásának feltételeire, a tartalomra és a felülvizsgálatra, valamint a szabályozott jogalannyal kapcsolatos bármely változásra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az új rendszer rendezett módon indulhasson, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó szabályozott jogalanyok a rendszer 2025-ös indulásától érvényes engedéllyel rendelkezzenek.

(80)

Az új kibocsátáskereskedelmi rendszerre szánt kibocsátási egységek teljes mennyiségének lineáris pályát kell követnie a 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzés elérése érdekében, figyelembe véve az épület- és közúti közlekedési ágazatok költséghatékony hozzájárulását, amely 2030-ig 43 %-os kibocsátáscsökkentést jelent 2005-höz képest, valamint a további ágazatok együttes költséghatékony hozzájárulását, amely 2030-ig 42 %-os kibocsátáscsökkentést jelent 2005-höz képest. A kibocsátási egységek teljes mennyiségét első alkalommal 2027-ben kell megállapítani annak érdekében, hogy 2024-től kezdődően a 2024-es kibocsátási határértékekből kiinduló pályát lehessen követni, amely határértékeket az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a lefedett ágazatok 2005. évi, valamint a 2016 és 2018 közötti időszakra vonatkozó referenciakibocsátásai alapján számítják ki, az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerint. Ennek megfelelően a lineáris csökkentési tényezőt 5,10 %-ban kell meghatározni. 2028-tól a kibocsátási egységek teljes mennyiségét a 2024., 2025. és 2026. évre vonatkozóan bejelentett átlagos kibocsátások alapján kell meghatározni, és a 2024-től meghatározott ugyanazon abszolút éves csökkenési aránnyal kell mérsékelni, ami a fent meghatározott pálya 2025-ös összehasonlítható értékéhez képest 5,38 %-os lineáris csökkentési tényezőnek felel meg. Ha ezek a kibocsátások jelentősen meghaladják az említett pályaértéket, és az ilyen eltérés nem a kibocsátásmérési módszerek kisléptékű eltéréseinek tudható be, a lineáris csökkentési tényezőt ki kell igazítani, hogy 2030-ra el lehessen érni az előírt kibocsátáscsökkentési szintet.

(81)

A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése a kibocsátási egységek kiosztásának legegyszerűbb és gazdaságilag leghatékonyabb módja, és az elkerüli a rendkívüli nyereségeket is. Mind az épületek, mind a közúti közlekedés ágazatára az Unión kívülről nehezedő versenykényszer viszonylag csekély vagy nem létezik, és ezek az ágazatok nincsenek kitéve a kibocsátásáthelyezés kockázatának. Ezért az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó kibocsátási egységeket csak árverés útján szabad kiosztani, ingyenes kiosztásra nem kerül sor.

(82)

Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer zökkenőmentes indulásának biztosítsa érdekében, valamint figyelembe véve, hogy a szabályozott jogalanyoknak ár- és likviditási kockázatuk csökkentése érdekében fedezeti ügyletet kell kötniük kibocsátási egységekre vagy határidőre kell vásárolniuk őket, a korai szakaszban nagyobb mennyiségű kibocsátási egységet kell árverésre bocsátani. 2027-ben tehát az árverési mennyiségeknek 30 %-kal meg kell haladniuk a 2027-re vonatkozó teljes kibocsátásiegység-mennyiséget. Ez az összeg elegendő lenne a likviditás biztosításához, ha a kibocsátás a szükséges csökkentésekkel összhangban esne vissza és akkor is, ha a kibocsátáscsökkentések csak fokozatosan valósulnának meg. Az árverési mennyiségek ezen előreütemezésére vonatkozó részletes szabályokat a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, az árveréssel kapcsolatos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban kell megállapítani.

(83)

Az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek részarányára vonatkozó elosztási szabályok rendkívül fontosak minden olyan árverésből származó bevétel tekintetében, amely a tagállamokat illeti, különös tekintettel arra, hogy meg kell erősíteni a tagállamok azon képességét, hogy kezeljék a szén-dioxid-árjelzésnek az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra gyakorolt társadalmi hatásait. Annak ellenére, hogy az említett új ágazatok nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, helyénvaló a helyhez kötött létesítményekre alkalmazandóhoz hasonló, közös elosztási szabályt megállapítani. A kibocsátási egységek többségét a közúti közlekedési ágazat, valamint a kereskedelmi, intézményi és lakóépületek kibocsátásainak 2016-tól 2018-ig tartó időszakban jellemző átlagos eloszlása alapján kell elosztani valamennyi tagállam között.

(84)

A szén-dioxid-árnak az épület- és közúti közlekedési ágazatokban történő bevezetését hatékony szociális kompenzációnak kell kísérnie, különös tekintettel az energiaszegénység meglévő szintjére. Egy 2021-es, egész Unióra kiterjedő felmérésben mintegy 34 millió európai, vagyis az Unió lakosságának csaknem 6,9 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem engedheti meg magának, hogy elégséges mértékben fűtse otthonát. A hatékony szociális és elosztási kompenzáció elérése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok kibocsátáskereskedelméből származó bevételeket a meglévő kibocsátáskereskedelmi rendszer tekintetében már meghatározott, éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos célokra fordítsák, előnyben részesítve azokat a tevékenységeket, amelyek hozzá tudnak járulni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban zajló kibocsátáskereskedelem szociális szempontjainak kezeléséhez, vagy a kifejezetten az említett ágazatokkal kapcsolatos aggályok kezelése érdekében hozzáadott intézkedésekre fordítsák, ideértve a 2012/27/EU irányelv szerinti kapcsolódó szakpolitikai intézkedéseket.

Az (EU) 2023/955 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (29) létrehozott új Szociális Klímaalap célzott finanszírozást fog biztosítani a tagállamok számára a leginkább érintett kiszolgáltatott csoportok, különösen az energiaszegénység vagy közlekedési szegénység által sújtott háztartások támogatására. A Szociális Klímaalap elő fogja mozdítani a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli méltányosságot és szolidaritást, miközben enyhíti az energia- és közlekedési szegénység kockázatát az átállás szakaszában. A meglévő szolidaritási mechanizmusokra fog építeni és ki fogja egészíteni azokat, szinergiában más uniós kiadási programokkal és alapokkal. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (8b) bekezdése szerinti 50 millió EU ETS kibocsátási egységet, valamint az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok kibocsátáskereskedelméből származó 150 millió kibocsátási egységet, továbbá az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokat érintő kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételeket – összesen legfeljebb 65 000 000 000 EUR összegben – a Szociális Klímaalap finanszírozására kell felhasználni ideiglenes és kivételes jelleggel külső címzett bevétel formájában, az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló (EU, Euratom) 2020/2053 határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2021. december 22-i bizottsági javaslattal kapcsolatos azon egyeztetések és tanácskozások függvényében, amelyek az EUMSZ 311. cikkének harmadik bekezdésével összhangban az EU ETS-en alapuló új saját forrás létrehozására vonatkoznak.

Elő kell írni, hogy abban az esetben, ha az EUMSZ 311. cikkének harmadik bekezdésével összhangban elfogadásra kerül a szóban forgó új saját forrást létrehozó határozat, annak hatálybalépésekor meg kell szüntetni a vele megegyező, külső címzett bevételként feltüntetett tételt. Egy ilyen határozat elfogadása esetén a Bizottságnak adott esetben be kell nyújtania a Szociális Klímaalap tekintetében szükséges javaslatokat az (EU) 2023/955 rendelet 27. cikkének (4) bekezdésével összhangban. Ez nem érinti a 2027 utáni többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások eredményét.

(85)

Az árverésből származó bevételek felhasználásáról szóló jelentéstételt össze kell hangolni az (EU) 2018/1999 rendelettel létrehozott jelenlegi jelentéstétellel.

(86)

Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó szabályozott jogalanyoknak a hitelesített kibocsátásuk tekintetében az általuk szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségeknek megfelelően kell visszaadniuk kibocsátási egységeket. Első ízben 2027-ben kell visszaadniuk a hitelesített kibocsátásaikra vonatkozó kibocsátási egységeket. Az adminisztratív terhek minimalizálása érdekében a helyhez kötött létesítmények és a légi közlekedés meglévő kibocsátáskereskedelmi rendszerére alkalmazandó számos szabályt alkalmazandóvá kell tenni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszerre, a szükséges kiigazításokkal. Ez magában foglalja különösen a kibocsátási egységek átruházására, visszaadására és törlésére vonatkozó szabályokat, valamint a kibocsátási egységek érvényességére, a szankciókra, az illetékes hatóságokra és a tagállamok jelentéstételi kötelezettségeire vonatkozó szabályokat.

(87)

Egyes tagállamokban már léteznek olyan nemzeti szén-dioxid-adók, amelyek az épületek és a közúti közlekedés ágazataira és a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó további ágazatokra vonatkoznak. Ezért 2030 végéig ideiglenes eltérést kell bevezetni. A 2003/87/EK irányelv célkitűzéseinek elérése és az új kibocsátáskereskedelmi rendszer koherenciája érdekében az említett eltérés alkalmazásának lehetőségével csak abban az esetben lehet élni, ha a nemzeti adómérték magasabb, mint az adott évre vonatkozó átlagos árverési ár, és e lehetőség csak az ilyen adót fizető szabályozott jogalanyok visszaadási kötelezettségére vonatkozhat. A rendszer stabilitásának és átláthatóságának biztosítása érdekében a nemzeti adóról – beleértve a vonatkozó adómértékeket is – ezen irányelv átültetési időszakának végén értesíteni kell a Bizottságot. Az eltérés nem érintheti a Szociális Klímaalap külső címzett bevételeit, vagy – amennyiben az EUMSZ 311. cikkének harmadik bekezdésével összhangban kerül megállapításra – az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban a kibocsátáskereskedelemből származó árverési bevételen alapuló saját forrást.

(88)

Ahhoz, hogy az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban folytatott kibocsátáskereskedelem hatékony legyen, lehetővé kell tenni a kibocsátások nagy biztonsággal és észszerű költségek mellett történő nyomon követését. A kibocsátásokat a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségek alapján, kibocsátási tényezővel kombinálva kell a szabályozott jogalanyokhoz rendelni. A nem kívánatos hatások, például a kettős teher elkerülése érdekében a szabályozott jogalanyok számára lehetővé kell tenni, hogy megbízhatóan és pontosan azonosítsák és megkülönböztessék azokat az ágazatokat, amelyekben a tüzelőanyagokat szabad forgalomba bocsátják, valamint a tüzelőanyagok végső felhasználóit. Azokban a ritka esetekben, amikor a meglévő EU ETS-ben és az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok új kibocsátáskereskedelmi rendszerében a kibocsátások kettős elszámolása nem kerülhető el, vagy amikor a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenységekből származó kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási egységek visszaadásából adódóan költségek merülnek fel, a tagállamoknak ezt a bevételt az uniós jogszabályokkal összhangban az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokon kívüli elkerülhetetlen kettős elszámolás vagy egyéb ilyen költségek kompenzálására kell felhasználniuk. Ezért a kettős elszámolás elkerülésére és az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási egységek visszaadásának elkerülésére, valamint a pénzügyi kompenzáció nyújtására szolgáló egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. A kettős elszámolással kapcsolatos problémák további enyhítése érdekében az új kibocsátáskereskedelmi rendszerben a nyomon követésre és a visszaadásra vonatkozó határidők egy hónappal a jelenlegi rendszer keretében a helyhez kötött létesítményekre és a légi közlekedésre vonatkozó határidők után kell, hogy legyenek. Annak érdekében, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre a kibocsátási egységek teljes mennyiségének a 2028-tól 2030-ig tartó időszakra történő megállapításához, a rendszer 2025-ös indulásakor engedéllyel rendelkező szabályozott jogalanyoknak 2024-re vonatkozóan jelenteniük kell a hozzájuk kapcsolódó múltbeli kibocsátásaikat.

(89)

A szén-dioxid-kibocsátási költségek átláthatósága, illetve annak átláthatósága, hogy e költségeket mennyiben hárítják át a fogyasztókra, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gazdaság valamennyi ágazatában lehetővé váljon a gyors és költséghatékony kibocsátáscsökkentés. Ez különösen fontos egy olyan kibocsátáskereskedelmi rendszerben, amely az értéklánc korábbi szakaszaira vonatkozó (upstream) kötelezettségeken alapul. Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer célja, hogy arra ösztönözze a szabályozott jogalanyokat, hogy csökkentsék az üzemanyagok szén-dioxid-tartalmát, és az ilyen jogalanyok nem tehetnek szert tisztességtelen nyereségre azáltal, hogy több szén-dioxid-kibocsátási költséget hárítanak fogyasztókra, mint amennyi náluk felmerült. Míg a kibocsátási egységeknek az épület-, közúti közlekedési és további ágazatok vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történő teljes körű árverése már korlátozza az ilyen tisztességtelen nyereségek előfordulását, a Bizottságnak a rendkívüli nyereségek elkerülése érdekében nyomon kell követnie, hogy a szabályozott jogalanyok milyen mértékben hárítják át a szén-dioxid-kibocsátási költségeket. A IVa. fejezettel kapcsolatban a Bizottságnak – lehetőség szerint tüzelőanyag-típusonként – évente jelentést kell készítenie az Unióban a fogyasztókra áthárított szén-dioxid-kibocsátási költségek átlagos szintjéről.

(90)

Helyénvaló intézkedéseket bevezetni a túlzott áremelkedés potenciális kockázatának kezelésére, amely – ha különösen magas az új kibocsátáskereskedelmi rendszer indulásakor – alááshatja a háztartások és az egyének arra való hajlandóságát, hogy beruházzanak üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik csökkentésébe. Ezeknek az intézkedéseknek ki kell egészíteniük a piaci stabilizációs tartalék által kínált biztosítékokat, amelyek 2019-ben léptek működésbe. Míg a szén-dioxid-árat továbbra is a piac határozza meg, a védintézkedéseket szabályokon alapuló automatikus mechanizmus fogja kiváltani, amelynek értelmében a kibocsátási egységeket csak akkor szabadítják fel a piaci stabilizációs tartalékból, ha az átlagos kibocsátásiegység-ár emelkedésén alapuló, konkrét kiváltó egy vagy több feltétel teljesül. E kiegészítő mechanizmusnak szintén rendkívül reaktívnak kell lennie a megváltozott piacfundamentumoktól eltérő tényezők miatti túlzott volatilitás kezelése érdekében. Az intézkedéseket a túlzott áremelkedés különböző szintjeihez kell igazítani, ami eltérő mértékű beavatkozást fog eredményezni. A Bizottságnak szorosan figyelemmel kell kísérnie a kiváltó feltételeket, és az intézkedéseket az említett feltételek teljesülése esetén a Bizottságnak sürgősen el kell fogadnia. Ez nem érintheti azokat a kísérő intézkedéseket, amelyeket a tagállamok esetlegesen a kedvezőtlen társadalmi hatások kezelése érdekében fogadnak el.

(91)

Annak érdekében, hogy a polgárok számára nagyobb legyen a bizonyosság abban, hogy az új kibocsátáskereskedelmi rendszer első éveiben a szén-dioxid-ár nem haladja meg a 45 EUR-t, helyénvaló egy további árstabilitási mechanizmust bevezetni, amely felszabadítja a kibocsátási egységeket a piaci stabilizációs tartalékból abban az esetben, ha a szén-dioxid-ár meghaladja ezt a szintet. Elviekben az intézkedést egy 12 hónapos időszak alatt egyszer lehet alkalmazni. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy ugyanebben a 12 hónapos időszakban ismét alkalmazható legyen, amennyiben a Bizottság az Éghajlatváltozási Bizottság segítségével úgy ítéli meg, hogy az ár alakulása indokolja kibocsátási egységek újbóli felszabadítását. Tekintettel e mechanizmus azon céljára, hogy az új kibocsátáskereskedelmi rendszer a kezdeti években biztosítsa a stabilitást, a Bizottságnak értékelnie kell a mechanizmus működését és azt, hogy azt 2029 után is folytatni kell-e.

(92)

További védelmi mechanizmusként az épületek és a közúti közlekedés ágazataira és a további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelem megkezdése előtt lehetővé kell tenni a felső határ alkalmazásának és a visszaadási kötelezettségeknek az elhalasztását, amennyiben a gáz- vagy olaj-nagykereskedelmi árak a múltbeli tendenciákhoz képest kivételesen magasak. A mechanizmusnak automatikusnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a felső határ alkalmazását és a visszaadási kötelezettségeket egy évvel el kell halasztani, ha teljesülnek az energiaárakkal összefüggő konkrét kiváltó tényezők. A referenciaárakat a nagykereskedelmi gáz- és olajpiacon kötött, azonnal rendelkezésre álló és a végső felhasználók vonatkozásában legrelevánsabb referenciaszerződések alapján kell meghatározni. A gáz- és olajárakra vonatkozóan külön kiváltó feltételeket kell előirányozni, mivel e termékek árának alakulása eltérő múltbeli tendenciákat követ. A piaci biztonság biztosítása érdekében a Bizottságnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés útján kellő időben egyértelművé kell tennie a halasztás alkalmazását.

(93)

A Bizottságnak nyomon kell követnie a kibocsátáskereskedelem alkalmazását az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban, beleértve a meglévő EU ETS-sel való árkonvergencia mértékét is, és szükség esetén felülvizsgálatot kell javasolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen ágazatok kibocsátáskereskedelme hatékonyságának, igazgatásának és gyakorlati alkalmazásának javítása érdekében, a megszerzett ismeretek és a fokozott árkonvergencia alapján. A Bizottság számára elő kell írni, hogy az e kérdésekről szóló első jelentést 2028. január 1-jéig nyújtsa be.

(94)

Annak érdekében, hogy 2003/87/EK irányelv 3ga. cikke (2) bekezdésének, 3gf. cikke (2) és (4) bekezdésének, 10b. cikke (4) bekezdésének, 12. cikke (3-d) és (3-c) bekezdésének, 14. cikke (1) bekezdésének, 30f. cikke (3) és (5) bekezdésének, valamint 30h. cikke (7) bekezdésének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. A meglévő szabályozási kerettel való szinergiák biztosítása érdekében az említett irányelv 14. és 15. cikkében foglalt végrehajtási hatáskörök átruházását ki kell terjeszteni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra. Ezeket a végrehajtási hatásköröket – a 2003/87/EK irányelv 3gf. cikkének (2) bekezdésével és 12 cikkének (3-d) és (3-c) bekezdésével kapcsolatos végrehajtási hatáskörök kivételével – a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (30) megfelelően kell gyakorolni.

(95)

Az ezen irányelvben és más uniós jogszabályokban, különösen az (EU) 2021/1119 rendeletben foglalt célkitűzések elérése érdekében az Uniónak és tagállamainak a szakpolitikák végrehajtása során a legfrissebb tudományos eredményekre kell támaszkodniuk. Ezért amikor az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület tudományos tanácsadást nyújt és jelentéseket ad ki az EU ETS-ről, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az ilyen tanácsadást és jelentéseket, különösen az (EU) 2021/1119 rendelet célkitűzéseinek és céljainak való megfelelés biztosításához szükséges további uniós szakpolitikák és intézkedések szükségességét illetően, valamint a légi és tengeri közlekedésre vonatkozó globális piaci alapú intézkedések ambíciói és környezeti integritása fényében a további uniós szakpolitikák és intézkedések szükségességét illetően.

(96)

Annak elismerése érdekében, hogy az EU ETS bevételei hozzájárulnak az éghajlatvédelmi átálláshoz, be kell vezetni egy EU ETS címkét. Az EU ETS-ből származó finanszírozás láthatóságát biztosító egyéb intézkedések mellett a tagállamoknak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy a modernizációs alapból és az innovációs alapból támogatott projektekkel és tevékenységekkel összefüggésben megfelelő címke révén egyértelműen jelezzék, hogy azok az EU ETS bevételeiből származnak.

(97)

Az (EU) 2021/1119 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott klímasemlegességi célkitűzés elérése érdekében a Bizottságnak az említett rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslata alapján 2040-re az egész Unióra kiterjedő éghajlat-politikai célértéket kell meghatározni. Az EU ETS-t felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy összhangba kerüljön az Unió 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésével. Ennek megfelelően a Bizottságnak 2026 júliusáig az Európai Parlament és a Tanács részére jelentést kell benyújtania az EU ETS több vonatkozásáról, adott esetben jogalkotási javaslatot és hatásvizsgálatot csatolva ahhoz. Az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban a közvetlen kibocsátáscsökkentésnek prioritást kell élveznie, amit a klímasemlegesség elérése érdekében a szén-dioxid-eltávolítás növelésével kell kiegészíteni. Ezért a Bizottságnak 2026 júliusáig – egyéb vonatkozások mellett – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a légkörből eltávolított, biztonságosan és tartósan – például a levegőből történő közvetlen leválasztás révén – tárolt kibocsátások hogyan tartozhatnának a kibocsátáskereskedelem hatálya alá, a szükséges kibocsátáscsökkentés ellentételezése nélkül. Amíg a leválasztott szén-dioxid felhasználásával készült termék életciklusának minden szakasza – és különösen a hulladékégetés szakasza –, szén-dioxid-árazás tárgyát nem képezi, a kibocsátásoknak a termékekből a légkörbe történő kibocsátásuk helyén történő elszámolására való támaszkodás a kibocsátások alulszámítását eredményezné.

A szén-dioxid-leválasztás olyan módon történő szabályozása érdekében, amely csökkenti a nettó kibocsátást, valamint biztosítja, hogy valamennyi kibocsátást elszámoljanak, és hogy a kettős elszámolás elkerülhető legyen, ugyanakkor gazdasági ösztönzőket generál, a Bizottságnak 2026 júliusáig értékelnie kell, hogy a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást ténylegesen figyelembe veszik-e, és hogy ténylegesen sikerült-e elkerülni a kettős elszámolást. Különösen értékelnie kell a 12. cikk (3b) bekezdésében említett módtól eltérő módon leválasztottnak és valamely termékben hasznosítottnak tekintett üvegházhatásúgáz-kibocsátások elszámolását, és figyelembe kell vennie a downstream szakaszokat, beleértve az ártalmatlanítást és a hulladékégetést. Végezetül a Bizottságnak jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára a teljes névleges bemenő hőteljesítményre vonatkozó 20 MW-os küszöbérték csökkentésének megvalósíthatóságáról a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében szereplő tevékenységek tekintetében, figyelembe véve a környezeti előnyöket és az adminisztratív terheket.

(98)

A Bizottságnak 2026 júliusáig értékelést kell készítenie és jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére a településihulladék-égető létesítmények EU ETS-be való felvételének megvalósíthatóságáról, többek között azzal a céllal, hogy 2028-től bekerüljenek a rendszerbe, és értékelnie kell, hogy szükség lehet-e arra, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen 2030 végéig a kívülmaradás mellett dönteni, tekintetbe véve annak fontosságát, hogy valamennyi ágazat hozzájáruljon a kibocsátás csökkentéséhez. A településihulladék-égető létesítmények bevonása az EU ETS-be hozzájárulna a körkörös gazdasághoz azáltal, hogy ösztönözné a termékek újrafeldolgozását, újrafelhasználását és javítását, ugyanakkor hozzájárulna a gazdaság egészére kiterjedő dekarbonizációhoz. A települési hulladékégető létesítmények bevonása megerősítené a hulladékhierarchiával összhangban lévő fenntartható hulladékgazdálkodás ösztönzőit, és egyenlő versenyfeltételeket teremtene azon régiók között, amelyek az EU ETS hatálya alá vonták a települési hulladék égetését.

Annak elkerülése érdekében, hogy a hulladék a településihulladék-égető létesítményektől a metánkibocsátást okozó uniós hulladéklerakók felé terelődjön, valamint hogy a hulladék harmadik országokba irányuló exportja kedvezőtlen hatást gyakoroljon a környezetre, a Bizottságnak a jelentésében figyelembe kell vennie, hogy a hulladék útja az Unióban történő lerakás vagy a harmadik országokba irányuló hulladékexport felé terelődhet. A Bizottságnak emellett figyelembe kell vennie a belső piacra gyakorolt hatásokat, a verseny lehetséges torzulásait, a környezeti integritást, a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) célkitűzéseivel való összhangot, valamint a kibocsátások nyomon követése és kiszámítása tekintetében a megbízhatóságot és pontosságot. Figyelembe véve a lerakásból származó metánkibocsátást és az egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulásának elkerülése érdekében, a Bizottságnak értékelnie kell annak lehetőségét is, hogy a településihulladék-égető létesítmények bevonása megvalósíthatóságának értékelésekor más hulladékgazdálkodási folyamatokat – például a lerakást, az erjesztést, a komposztálást és a mechanikai-biológiai kezelést – is bevonjon az EU ETS-be.

(99)

A jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő, illetve módosító általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az árverések időzítésére, lebonyolítására és egyéb szempontjaira vonatkozóan, a feltételrendszer alkalmazásának szabályaira vonatkozóan, az Innovációs Alap működésének szabályaira vonatkozóan, a CD-kkel és a CCD-kel kapcsolatos versenyeztetéses ajánlattételi mechanizmusok működésének szabályaira vonatkozóan, azon követelményekre vonatkozóan, amelyek alapján úgy kell tekinteni, hogy az üvegházhatású gázok stabil kémiai kötésbe kerültek valamely termékben, valamint a 2003/87/EK irányelv III. mellékletében említett tevékenység egyéb ágazatokra való kiterjesztésére vonatkozóan. Ezenfelül – a meglévő szabályozási kerettel való szinergiák biztosítása érdekében – a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésében foglalt, az árverések időzítésére, lebonyolítására és egyéb szempontjaira vonatkozó felhatalmazást ki kell terjeszteni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (32) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(100)

A meglévő EU ETS-re és annak a tengeri közlekedésre való kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseket 2024-től kell alkalmazni, összhangban a sürgős éghajlat-politikai fellépés szükségességével, valamint azzal, hogy valamennyi ágazatnak költséghatékony módon hozzá kell járulnia a kibocsátáscsökkentéshez. Következésképpen a tagállamoknak 2023. december 31-ig át kell ültetniük az említett ágazatokra vonatkozó rendelkezéseket. Az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszerrel kapcsolatos rendelkezések átültetésének határideje azonban 2024. június 30. kell, hogy legyen, mivel az említett ágazatokra vonatkozó nyomonkövetési, jelentéstételi, ellenőrzési és engedélyezési szabályok 2025. január 1-jétől alkalmazandók, és elegendő időre van szükség a rendezett végrehajtáshoz. Kivételként az átláthatóság és a megbízható jelentéstétel biztosítása érdekében a tagállamoknak 2023. december 31-ig kell átültetniük az említett ágazatok múltbeli kibocsátásaira vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget, mivel ez a kötelezettség a 2024. évi kibocsátásokhoz kapcsolódik. A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (33) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(101)

Egy jól működő, megreformált, a piaci stabilizációt szolgáló eszközt magában foglaló EU ETS kulcsfontosságú eszköze annak, hogy az Unió teljesítse a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás egész gazdaságra kiterjedő csökkentésére irányuló, 2030-ra vonatkozó célt, a legkésőbb 2050-ig teljesítendő uniós klímasemlegességi célkitűzést és az azt követően elérendő, az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott, negatív kibocsátásra vonatkozó célkitűzést, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit. A piaci stabilizációs tartalék célja, hogy kezelje a kibocsátási egységek kínálata és kereslete közötti egyensúlyhiányt a piacon. Az (EU) 2015/1814 határozat 3. cikke előírja, hogy a tartalékot három évvel működésének megkezdése után felül kell vizsgálni, különös figyelmet fordítva a piaci stabilizációs tartalékba helyezendő kibocsátási egységek számának meghatározására szolgáló százalékos értékre, a forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számára (total number of allowances in circulation – TNAC) vonatkozó küszöbértékre, amely meghatározza a tartalékba helyezendő kibocsátási egységek mennyiségét, valamint a tartalékból felszabadítandó kibocsátási egységek számára. A kibocsátási egységek piaci stabilizációs tartalékba helyezését meghatározó jelenlegi küszöbértéket 2018-ban állapították meg, az EU ETS legutóbbi felülvizsgálatával, miközben a lineáris csökkentési tényezőt ez az irányelv növeli. Ezért a piaci stabilizációs tartalék működése rendszeres felülvizsgálatának részeként a Bizottságnak azt is értékelnie kell, hogy szükség van-e az említett küszöbértéknek a 2003/87/EK irányelv 9. cikkében említett lineáris tényezővel összhangban történő esetleges kiigazítására.

(102)

Tekintettel arra, hogy erőteljesebb beruházási jelzésre van szükség a kibocsátások költséghatékony módon történő csökkentése érdekében, valamint az EU ETS megerősítése céljából, az (EU) 2015/1814 határozatot módosítani kell az egyes években a piaci stabilizációs tartalékba helyezendő kibocsátási egységek számának meghatározására szolgáló százalékos arány növelése érdekében. Ezenkívül a TNAC alacsonyabb szintjei esetében a felvételnek meg kell egyeznie a TNAC és a kibocsátási egységek felvételét meghatározó küszöbérték közötti különbséggel. Ez megakadályozná az árverési mennyiségek jelentős bizonytalanságát, amely akkor keletkezik, amikor a TNAC közel van a küszöbértékhez, ugyanakkor biztosítaná, hogy a többlet elérje azt a mennyiségi tartományt, amelyen belül úgy tekinthető, hogy a szén-dioxid-piac kiegyensúlyozottan működik.

(103)

Ezenfelül annak biztosítása érdekében, hogy az érvénytelenítés után a piaci stabilizációs tartalékban maradó kibocsátási egységek szintje kiszámítható legyen, a tartalékban lévő kibocsátási egységek érvénytelenítése többé nem függhet az előző év árverési mennyiségeitől. A tartalékban lévő kibocsátási egységek számát ezért 400 millió kibocsátási egységben kell rögzíteni, ami megfelel a TNAC értékére vonatkozó alsó küszöbértéknek.

(104)

Az ezen irányelvre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat elemzése azt is kimutatta, hogy a TNAC-ba bele kell számítani a légi közlekedésből származó nettó keresletet is. Ezenkívül, mivel a légiközlekedési kibocsátási egységek ugyanúgy felhasználhatók, mint az általános célú kibocsátási egységek, a tartalék pontosabb, így jobb eszköze lenne a piaci stabilitás biztosításának, ha magában foglalná a légi közlekedést is. A TNAC kiszámításakor az ezen irányelv hatálybalépését követő évtől kezdődően a légi közlekedésből származó kibocsátásokat és a légi közlekedés tekintetében kiadott kibocsátási egységeket is figyelembe kell venni.

(105)

A TNAC kiszámításának egyértelművé tétele érdekében az (EU) 2015/1814 határozatnak elő kell írnia, hogy a kibocsátási egységek kínálata csak a kiadott, de a piaci stabilizációs tartalékba be nem helyezett kibocsátási egységeket foglalja magában. Ezenkívül a képlet a továbbiakban nem vonhatja le a piaci stabilizációs tartalékban lévő kibocsátási egységek számát a kibocsátási egységek kínálatából. Ennek a változásnak nincs lényeges hatása a TNAC kiszámításának eredményére, ideértve a TNAC múltbeli számításait vagy a tartalékot is.

(106)

Annak érdekében, hogy mérsékelni lehessen az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelem megkezdésével kapcsolatos keresleti és kínálati egyensúlyhiány kockázatát, valamint hogy e kibocsátáskereskedelem ellenállóbbá váljon a piaci sokkhatásokkal szemben, a piaci stabilizációs tartalék szabályalapú mechanizmusát alkalmazni kell az említett ágazatokra. Ahhoz, hogy ez a tartalék a rendszer indulásától kezdődően működőképes legyen, először 600 millió kibocsátási egységnek megfelelő kezdeti dotációval kell azt létrehozni az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokban zajló kibocsátáskereskedelem céljára. A kibocsátási egységek tartalékból való felszabadítását vagy felvételét kiváltó kezdeti alsó és felső küszöbértékek egy általános felülvizsgálati záradék tárgyát kell, hogy képezzék. Más elemeknek – mint például a TNAC, illetve a felszabadított vagy a tartalékba helyezett kibocsátási egységek mennyisége közzétételének – a tartalékra az egyéb ágazatok tekintetében vonatkozó szabályokat kell követniük.

(107)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének előmozdítását egy kiterjesztett és módosított, egész Unióra kiterjedő piacalapú mechanizmuson keresztül, oly módon, hogy az arányban álljon a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás egész gazdaságra kiterjedő csökkentésére irányuló, 2030-ra vonatkozó céllal – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(108)

A 2003/87/EK irányelvet és az (EU) 2015/1814 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ez az irányelv rendelkezik továbbá arról, hogy fokozni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez tudományos alapon szükségesnek tartott csökkentési szintekhez való hozzájárulás érdekében. Ez az irányelv hozzájárul az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*1) meghatározott uniós klímasemlegességi célkitűzés és éghajlat-politikai célok eléréséhez, és ezáltal a Párizsi Megállapodás (*2) célkitűzéseihez.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.)."

(*2)   HL L 282., 2016.10.19., 4. o. ” "

2.

A 2. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).” "

3.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

4.

A II. fejezet címe helyébe a következő cím lép:

„Légi és tengeri közlekedés”

5.

A 3a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

6.

A 3g. cikk helyébe a következő szöveg lép:

7.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

8.

A 3h. cikk helyébe a következő szöveg lép:

9.

A 6. cikk (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 9. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„2024-ben az egész Unióra kiterjedő kibocsátásiegység-mennyiséget 90 millió kibocsátási egységgel csökkenteni kell. 2026-ban az egész Unióra kiterjedő kibocsátásiegység-mennyiséget 27 millió kibocsátási egységgel csökkenteni kell. 2024-ben az egész Unióra kiterjedő kibocsátásiegység-mennyiséget 78,4 millió kibocsátási egységgel meg kell növelni a tengeri közlekedés tekintetében. A lineáris tényező 2024-től 2027-ig 4,3 %, 2028-tól pedig 4,4 %. A lineáris tényezőt a tengeri közlekedésből származó, az (EU) 2015/757 rendelettel összhangban 2018-re és 2019-re jelentett, az ezen irányelv 3ga. cikkében tárgyalt átlagos kibocsátásnak megfelelő kibocsátási egységekre is alkalmazni kell. A Bizottság 2023. szeptember 6-ig közzéteszi az egész Unióra kiterjedő kibocsátásiegység-mennyiséget.

2026. január 1-jétől, illetve 2027. január 1-jétől a kibocsátási egységek mennyiségét növelni kell annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a tengeri közlekedési tevékenységekből származó, szén-dioxid-kibocsátáson kívüli egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat és a nyílt tengeri hajók kibocsátásainak lefedését, a legutóbbi olyan évre vonatkozó kibocsátásaik alapján, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre. A 10. cikk (1) bekezdése ellenére, a mennyiség ezen növeléséből származó kibocsátási egységeket a 10a. cikk (8) bekezdésével összhangban az innováció támogatására kell rendelkezésre bocsátani.”

12.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 10a. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 10b. cikk (4) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Azon tagállamban, amelynek a 2014-tól 2018-ig tartó időszak átlagában a távfűtésből származó kibocsátásai ilyen eredetű uniós összkibocsátáson belüli részarányának és az adott tagállam GDP-je uniós teljes GDP-hez viszonyított arányának a hányada meghaladja az ötöt, a 10a. cikk alapján meghatározott mennyiség 30 %-ának megfelelő további ingyenes kiosztást kell biztosítani a távfűtés számára a 2026-tól 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan, feltéve, hogy az említett további ingyenes kiosztás értékével megegyező beruházási volument fektetnek be a kibocsátások 2030 előtti jelentős, az e bekezdés harmadik albekezdésében említett klímasemlegességi tervekkel összhangban történő csökkentése érdekében, valamint hogy az említett albekezdés b) pontjában említett célok és mérföldkövek elérését megerősíti az e bekezdés negyedik albekezdésével összhangban elvégzett hitelesítés.

2024. május 1-jéig a távfűtési üzemeltetők klímasemlegességi tervet dolgoznak ki azon létesítményekre vonatkozóan, amelyek tekintetében e bekezdés második albekezdésével összhangban további ingyenes kiosztást kérelmeznek. Az említett tervnek összhangban kell állnia az (EU) 2021/1119 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében megállapított klímasemlegességi célkitűzéssel, és meg kell határoznia a következőket:

Az e bekezdés harmadik albekezdésének b) pontjában említett célok és mérföldkövek elérését a 2025. december 31-ig tartó időszak és azt követően minden ötödik év december 31-ig tartó időszak tekintetében ellenőrizni kell a 15. cikkben előírt hitelesítési és akkreditációs eljárásokkal összhangban. Az e bekezdés első albekezdésében említett mennyiségen túl nem osztható ki ingyenes kibocsátási egység, ha a 2025 végéig tartó időszak vagy a 2026-tól 2030-ig tartó időszak tekintetében nem ellenőrizték a köztes célok és mérföldkövek elérését.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e bekezdés harmadik albekezdésének a), b) és c) pontjában említett információk minimális tartalmának, valamint az említett albekezdésben és a 10a. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében említett klímasemlegességi tervek formátumának meghatározása céljából. A Bizottság szinergiákra törekszik az uniós jogban előírt hasonló tervekkel. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

15.

A 10c. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

16.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

17.

A 10d. cikk a következőképpen módosul:

18.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

19.

A 11. cikk (2) bekezdésében a „február 28-ig” dátum helyébe „június 30-ig” lép.

20.

A IV. fejezet címe helyébe a következő cím lép:

„A légi közlekedésre, a tengeri közlekedésre és a helyhez kötött létesítményekre alkalmazandó rendelkezések”

21.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

22.

A 14. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekből származó kibocsátások és – adott esetben – tevékenységi adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó részletes szabályokról, valamint az ezen irányelv alapján jelentett kibocsátásokkal érintett útvonalakon a légi közlekedés széndioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátásainak hatásairól, amely szabályok az ezen irányelv IV. mellékletében meghatározott nyomonkövetési és jelentési elveken, valamint az e cikk (2) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeken alapulnak. E végrehajtási jogi aktusoknak meg kell határozniuk az egyes üvegházhatású gázok globális felmelegedési potenciálját is, és figyelembe kell venniük a légiközlekedési széndioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátásainak hatásaira vonatkozó naprakész tudományos ismereteket az e kibocsátások és hatásaik – beleértve a légi közlekedés széndioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátásainak hatásait is – nyomon követésére és jelentésére vonatkozó követelményekben. Ezek a végrehajtási jogi aktusok a biomassza felhasználására vonatkozóan rendelkeznek az (EU) 2018/2001 irányelv által meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok alkalmazásáról, az ezen irányelv szerinti alkalmazáshoz szükséges kiigazításokkal együtt annak érdekében, hogy az ilyen biomassza nulla besorolású legyen. E jogi aktusok meghatározzák, hogy hogyan kell elszámolni a nulla besorolású és a nem nulla besorolású források keverékéből származó kibocsátások tárolását. Azt is meghatározzák, hogy hogyan kell elszámolni a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokból származó kibocsátásokat, biztosítva az ilyen kibocsátások elszámolását és a kettős elszámolás elkerülését.”

23.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 18b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

25.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

26.

A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

27.

A 29a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

28.

A 30. cikk a következőképpen módosul:

29.

A szöveg a 30. cikk után a következő fejezettel egészül ki:

„IVa. fejezet

Az épület-, közúti közlekedési és további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszer

(*20)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.)."

(*21)  A Tanács (EU, Euratom) 2020/2053 határozata (2020. december 14.) az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 424., 2020.12.15., 1. o.).” "

30.

A szöveg a következő fejezettel egészük ki:

„IVb. fejezet

Tudományos tanácsadás és a finanszírozás láthatósága

(*22)  Az Európai Parlament és a Tanács 401/2009/EK rendelete (2009. április 23.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (HL L 126., 2009.5.21., 13. o.).” "

31.

A 2003/87/EK irányelv I., IIb., IV. és V. melléklete ezen irányelv I. mellékletének megfelelően módosul, és a 2003/87/EK irányelv az ezen irányelv I. mellékletében foglalt III. és IIIa. melléklettel egészül ki.

1.

A 1. cikk a következőképpen módosul:

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

3.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép: