(1)

2019. február végén a gambiai hatóságok egyoldalúan moratóriumot vezettek be valamennyi kitoloncolási műveletre vonatkozóan, ami 2019 legnagyobb részében megakadályozta a tényleges visszaküldéseket. A moratórium 2020. januári feloldását követően a tagállamok azzal szembesültek, hogy Gambia sorozatosan akadályokat gördít a visszaküldési műveletek szervezése és végrehajtása elé. A Gambiával való, változékony mértékű együttműködés ezenkívül hátráltatta a visszaküldési folyamat valamennyi szakaszát, többek között a meglévő bevált gyakorlatok, továbbá az Unió és Gambia közötti korábbi megállapodás szerinti egyéb operatív intézkedések alkalmazását. 2021. április 6-án a gambiai hatóságok jelezték, hogy az országnak további értesítésig nem áll módjában visszatérő személyeket fogadni, és 2021 júniusában megerősítették, hogy legalább a decemberi választásokig moratórium lesz érvényben a kitoloncolásra, illetve hazaszállításra vonatkozóan.

(2)

A Bizottság 2019 óta lépéseket tett annak érdekében, hogy Gambiát fokozott együttműködésre ösztönözze a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszafogadása terén. E lépések keretében több találkozót rendeztek a gambiai hatóságokkal mind technikai, mind politikai szinten azzal a céllal, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak a gambiai hatóságokkal, és további, Gambia javát szolgáló támogatási projektekről állapodjanak meg. Ezzel párhuzamosan magas szintű egyeztetésekre került sor a Bizottság és a gambiai tisztviselők között. A visszafogadási kérdéseket az EKSZ által szervezett más megbeszéléseken is felvetették Gambiának.

(3)

Figyelembe véve a Bizottság által az együttműködés szintjének javítása érdekében tett eddigi lépéseket, valamint az Unió Gambiával fennálló általános kapcsolatait, megállapítható, hogy Gambia visszafogadási kérdésekben való együttműködése az Unióval nem kielégítő, ezért uniós intézkedésre van szükség.

(4)

A 810/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazását ezért ideiglenesen fel kell függeszteni azon gambiai állampolgárok tekintetében, akik az (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) értelmében vízumkötelezettség hatálya alá tartoznak. Ez ösztönözni fogja a gambiai hatóságokat arra, hogy tegyék meg a visszafogadási kérdésekben folytatott együttműködés javításához szükséges lépéseket.

(5)

Az ideiglenesen felfüggesztett rendelkezések a Vízumkódex 25a. cikke (5) bekezdésének a) pontjában szerepelnek: a vízumkérelmezők által benyújtandó támogató dokumentumokra vonatkozó követelményektől való, a 14. cikk (6) bekezdésében említett eltekintés lehetőségének felfüggesztése; a 23. cikk (1) bekezdésében említett általános 15 naptári napos feldolgozási idő felfüggesztése (ami következésképpen kizárja az ezen időtartamnak egyedi esetekben legfeljebb 45 napra történő meghosszabbítására vonatkozó szabály alkalmazását is); a 24. cikk (2) és (2c) bekezdésével összhangban kiadott, többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadásának felfüggesztése; valamint a 16. cikk (5) bekezdésének b) pontja szerint a diplomata- és szolgálati útlevelek birtokosaira vonatkozó opcionális vízumdíjmentesség felfüggesztése.

(6)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. Ezeket a korlátozásokat és feltételeket a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) juttatja érvényre. Ez a határozat nem érinti az említett irányelv alkalmazását, amely a szabad mozgás jogát az uniós polgárokat kísérő vagy hozzájuk csatlakozó családtagokra is kiterjeszti, függetlenül azok állampolgárságától. Ez a határozat tehát nem alkalmazandó uniós polgároknak a 2004/38/EK irányelv hatálya alá tartozó családtagjaira, illetve harmadik országbeli állampolgárok azon családtagjaira, akik az egyrészt az Unió és tagállamai, másrészt az adott harmadik ország között létrejött megállapodás alapján a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárokéval egyenértékű jogokat élveznek.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések nem érinthetik a tagállamoknak a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségeit, amelyek nemzetközi kormányközi szervezetek fogadó országaiként, vagy a területükön működő nemzetközi kormányközi szervezetek által összehívott nemzetközi konferenciák rendező országaiként hárulnak rájuk. Ezért az ideiglenes felfüggesztés nem alkalmazandó a vízumot kérelmező azon gambiai állampolgárokra, akiknek azért van szükségük vízumra, hogy a tagállamok eleget tudjanak tenni az ilyen szervezetek vagy konferenciák fogadó országaiként rájuk háruló kötelezettségeknek.

(8)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek e határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez a határozat a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e határozatról szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(9)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (4) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(10)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok (5) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(11)

Svájc tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (7) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (8) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.

(12)

Liechtenstein tekintetében ez a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz (9) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(13)

Ez a határozat a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése és a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, vagy azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

a)

a 14. cikk (6) bekezdése;

b)

a 16. cikk (5) bekezdésének b) pontja;

c)

a 23. cikk (1) bekezdése;

d)

a 24. cikk (2) és (2c) bekezdése.