(1)

Az elektronikuspénz-kibocsátók és a pénzforgalmi szolgáltatók központi kapcsolattartó pontokat jelölhetnek ki, hogy azok a kijelölő intézmények nevében biztosítsák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni szabályok betartását, és elősegítsék az illetékes hatóságok általi felügyeletet. A tagállamok előírhatják központi kapcsolattartó pont kijelölését, ha a pénzforgalmi szolgáltatók és elektronikuspénz-kibocsátók fióktelepnek nem minősülő telephelyek révén nyújtanak szolgáltatásokat a területükön, ezt azonban nem tehetik meg, ha azok telephely nélkül nyújtanak szolgáltatásokat.

(2)

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni szabályok betartása érdekében indokoltnak látszik központi kapcsolattartó pont kijelölése, ha a pénzforgalmi szolgáltatók és elektronikuspénz-kibocsátók által, fióktelepnek nem minősülő telephelyek révén kifejtett tevékenység mérete és nagyságrendje elér vagy meghalad bizonyos küszöbértékeket. E küszöbértékeket olyan szinten kell kijelölni, amely arányos az (EU) 2015/849 irányelv azon célkitűzésével, hogy elősegítsék a kijelölő intézmény nevében a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó helyi kötelezettségek betartásának az illetékes hatóságok általi felügyeletét, ugyanakkor ne hozzanak létre szabályozásból eredő indokolatlan terheket a pénzforgalmi szolgáltatók és elektronikuspénz-kibocsátók számára.

(3)

A központi kapcsolattartó pont kijelölésére vonatkozó követelmény indokoltnak látszik, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy az ilyen telephelyek működésével összefüggésben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának fokozott kockázata áll fenn, amit például a pénzforgalmi szolgáltatók vagy elektronikuspénz-kibocsátók egyes kategóriáival összefüggésben fennálló pénzmosási és terrorizmus-finanszírozási kockázat értékelése alapján igazolnak. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy e célból az egyes intézményekre vonatkozó kockázatértékelést végezzenek.

(4)

Kivételes esetekben azonban, ha a tagállamok alapos okkal feltételezik, hogy a területükön telephelyeket működtető valamely konkrét pénzforgalmi szolgáltatóval vagy elektronikuspénz-kibocsátóval összefüggésben magas a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata, jogosultnak kell lenniük annak előírására, hogy ez a szolgáltató vagy kibocsátó központi kapcsolattartó pontot jelöljön ki, még ha nem is éri el az e rendeletben megállapított küszöbértékeket vagy nem tartozik az intézmények azon kategóriájába, amely köteles központi kapcsolattartó pontot kijelölni a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázatára vonatkozó tagállami értékelés alapján.

(5)

Ha központi kapcsolattartó pontot jelölnek ki, a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató nevében biztosítani kell, hogy annak telephelyei betartsák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem alkalmazandó szabályait. E célból a központi kapcsolattartó pontnak megbízhatóan kell értelmeznie a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem alkalmazandó követelményeit és elő kell segíteni a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó szakpolitikák és eljárások végrehajtását.

(6)

A központi kapcsolattartó pontnak többek között központi koordináló szerepet kell betöltenie a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató és annak telephelyei között, valamint az elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató és a telephelyek működése szerinti tagállam illetékes hatóságai között azok felügyeletének megkönnyítése érdekében.

(7)

A tagállamoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy a területükön fióktelepnek nem minősülő formában letelepedett pénzforgalmi szolgáltatók és elektronikuspénz-kibocsátók tevékenységével összefüggésben fennálló, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázat átfogó értékelése alapján úgy döntsenek, hogy a központi kapcsolattartó pontok kötelesek ellátni bizonyos kiegészítő feladatokat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó helyi kötelezettségek betartásának biztosítására irányuló kötelességeik keretében. Először is helyénvaló lehet, hogy a tagállamok arra kötelezzék a központi kapcsolattartó pontokat, hogy a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató nevében jelentsék be a gyanús ügyleteket azon befogadó tagállam pénzügyi információs egységéhez (FIU), amelynek területén a kötelezett szolgáltató letelepedett.

(8)

Az egyes tagállamok feladata annak eldöntése, hogy a központi kapcsolattartó pontokat egy konkrét formában kell létrehozni, vagy sem. Ha a formát előírják, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a követelmények arányosak legyenek és ne lépjék túl a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem szabályainak betartására és a felügyelet elősegítésére vonatkozó célkitűzés megvalósításához szükséges mértéket.

(9)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) (Európai Bankhatóság, Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és Európai Értékpapírpiaci Hatóság) által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(10)

Az európai felügyeleti hatóságok nyilvános konzultációt folytattak az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezték az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérték az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3), illetve az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 37. cikke alapján létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét (4),

a)

az azon körülményeket meghatározó kritériumok, amelyek fennállása esetén az (EU) 2015/849 irányelv 45. cikkének (9) cikke szerint helyénvaló központi kapcsolattartó pont kijelölése;

b)

a központi kapcsolattartó pontok feladataira vonatkozó szabályok.

a)

az (EU) 2015/849 8. cikkének (3) és (4) bekezdése szerint elősegíti a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos politikák és eljárások kidolgozását és végrehajtását azáltal, hogy tájékoztatja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátót vagy pénzforgalmi szolgáltatót a befogadó tagállamban alkalmazandó, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményekről;

b)

felügyeli a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató nevében, hogy az említett telephelyek ténylegesen betartják-e a befogadó tagállamban alkalmazandó, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket, valamint a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátónak vagy pénzforgalmi szolgáltatónak az (EU) 2015/849 irányelv 8. cikkének (3) és (4) bekezdése alapján elfogadott politikáit, kontrollmechanizmusait és eljárásait;

c)

tájékoztatja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató székhelyét az említett telephelyeken tapasztalt bármely jog- vagy szabálysértésről, beleértve bármely olyan információt, amely kihathat a telephely azon képességére, hogy ténylegesen betartsa a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltatónak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos politikáit és eljárásait vagy másképpen befolyásolhatja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató kockázatértékelését;

d)

biztosítja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató nevében, hogy korrekciós intézkedést hozzanak azokban az esetekben, amikor a telephelyek nem tartják be a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, alkalmazandó szabályokat, vagy fennáll ennek a kockázata;

e)

biztosítja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató nevében, hogy az említett telephelyek és azok személyzete részt vegyenek az (EU) 2015/849 irányelv 46. cikkének (1) bekezdésében említett képzési programban;

f)

képviseli a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátót vagy pénzforgalmi szolgáltatót a befogadó tagállam illetékes hatóságaival és pénzügyi információs egységével (FIU) folytatott kommunikációja során.

a)

képviseli a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátót vagy pénzforgalmi szolgáltatót a befogadó tagállam illetékes hatóságaival folytatott kommunikációja során;

b)

hozzáfér az említett telephelyek birtokában lévő információkhoz;

c)

reagál az ezen telephelyek tevékenységével kapcsolatban az illetékes hatóságok által megfogalmazott bármely kérésre, megadja a kijelölő elektronikuspénz-kibocsátó vagy pénzforgalmi szolgáltató és az említett telephelyek birtokában lévő releváns információkat az illetékes hatóságoknak, és adott esetben rendszeresen beszámol azokról;

d)

az illetékes hatóságok előírása esetén elősegíti az említett telephelyek helyszíni ellenőrzéseit.