(1)

A különböző élelmiszerekben előforduló arzén, kadmium és ólom felső határértékeit az 1881/2006/EK bizottsági rendelet (1) határozza meg. A tengeri moszat és a halofiták esetében azonban a fenti anyagok felső határértékei – a szóban forgó rendeletben foglalt, kizárólag vagy nagyrészt tengeri moszatból készült étrend-kiegészítőkre vonatkozó felső határértékek kivételével – ez idáig nem kerültek meghatározásra.

(2)

A tengeri moszatban és a prokariota szervezetekben található higanyra vonatkozóan a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) jelenleg egy 0,01 mg/kg alapértékű megengedett maradékanyag-határértéket határoz meg.

(3)

Az élelmiszerügyi tudományos bizottság 2006-ban felnőttek esetében egy 600 μg/nap mennyiségű, 1–3 éves gyermekek esetében pedig egy napi 200 μg-os felső jódbeviteli határértéket állapított meg (3). A tudományos bizottság megjegyezte, hogy a jódban gazdag tengerimoszat-termékek – különösen azok szárított változatainak – bevitele veszélyes jódtúlfogyasztást eredményezhet abban az esetben, ha e termékek szárazanyagra tekintve több mint 20 mg/kg jódot tartalmaznak, és ha az érintett népesség által lakott területet endémiás jódhiány jellemzi.

(4)

A rendelkezésre álló előfordulási adatok alapján elmondható, hogy a tengeri moszatok jelentős koncentrációban tartalmaznak arzént, kadmiumot, jódot, és higanyt. Mivel a halofiták szintén tengeri környezetben fordulnak elő, joggal feltételezhető, hogy ezekre a szóban forgó anyagok vonatkozásában hasonló felvételi mintázatok – következésképp hasonló szennyezettségi mintázatok – jellemzőek.

(5)

A tengeri moszat és a halofiták növekvő mértékben befolyásolják bizonyos uniós fogyasztók fogyasztási szokásait. A fentiek értelmében meg kell vizsgálni, hogy a tengeri moszat és a halofiták arzén-, kadmium-, jód-, ólom- és higanytartalma olyan mértékben hozzájárul-e az említett anyagoknak való teljes kitettséghez hogy az indokolná az arzén, kadmium és ólom fenti anyagokban való előfordulására vonatkozó felső határértékek megállapítását, a higany tengeri moszatban és prokariota szervezetekben való előfordulására vonatkozó megengedett maradékanyag-határértékek módosítását, illetve bármely, az e termékek jódtartalmának való kitettséggel kapcsolatos intézkedés bevezetését.

(6)

A tengerimoszat-alapú élelmiszer-adalékanyagok specifikációit a 231/2012/EU bizottsági rendelet határozza meg (4). Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság némely szóban forgó adalékanyaggal kapcsolatban, mérgező elemek általi szennyezettségre vonatkozó határértékek felülvizsgálatát javasolta annak biztosítása érdekében, hogy ezen adalékanyagok használata – különösen csecsemők és kisgyermekek estében – ne képezhesse az említett mérgező anyagoknak való kitettség jelentős forrását (5). Következésképp a tengerimoszat- és algaalapú élelmiszer-adalékanyagokban található arzénnak, kadmiumnak, jódnak, ólomnak és higanynak való kitettséget értékelni kell.

(7)

A takarmányokban található arzénra, ólomra, kadmiumra, és higanyra vonatkozó határértékeket a 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) tartalmazza. Mivel egyes tengerimoszat-fajok takarmányként kerülnek felhasználásra, e fajok fémtartalmának vizsgálata mind állategészségügyi okokból, mind annak fényében is szükséges, hogy ezek a fémek állati eredetű élelmiszeripari termékekbe is bekerülhetnek.

(8)

Az arzén, kadmium, jód, ólom és higany különböző tengeri moszatokban, halofitákban és tengerimoszat-alapú termékekben való előfordulását illető adatok gyűjtésére van szükség az étrendi expozíció értékelésének alátámasztása érdekében,