16.10.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 272/1

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/1843 RENDELETE

(2015. október 6.)

a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján az Uniót megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelempolitika területén követendő uniós eljárások megállapításáról

(kodifikált szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	A 3286/94/EK tanácsi rendeletet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). A rendeletet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű kodifikálni.

(2)	A közös kereskedelempolitikának, különösen a kereskedelem védelmére tekintettel egységes alapelveken kell alapulnia.

(3)	Szükségesnek látszik az uniós eljárásokról való rendelkezés annak biztosítására, hogy az Unió a nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján a részére biztosított jogokat hatékonyan gyakorolhassa.

(4)

A nemzetközi kereskedelem szabályai elsődlegesen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt kidolgozott és a WTO-egyezmény mellékleteiben megállapított szabályok, de lehetnek bármely más olyan megállapodásban megállapított szabályok is, amelyekben az Unió részes fél és amelyek az Unió és harmadik országok közötti kereskedelemre vonatkoznak. Indokolt egyértelmű képet alkotni azon megállapodások fajtáiról, amelyekre a „nemzetközi kereskedelmi szabályok” kifejezés utal.

(5)

A nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján az Uniót megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében követendő uniós eljárásoknak teljes egészében az uniós jog alapján működő és áttekinthető jogi mechanizmuson kell alapulniuk és biztosítaniuk kell, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján az Uniót megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos határozat meghozatala pontos, tényszerű információk és jogi elemzés alapján történjék.

(6)

E mechanizmus célja olyan eljárási eszközök biztosítása, amelyek révén kérelmezhető, hogy az Unió intézményei lépjenek fel harmadik országok által elfogadott vagy fenntartott, kereskedelmet gátló akadályokkal szemben, amelyek károkat vagy hátrányos kereskedelmi hatást idéznek elő, amennyiben az ilyen akadályok vonatkozásában az alkalmazandó nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján létezik fellépési jog.

(7)

A tagállamok arra vonatkozó joga, hogy e mechanizmus alkalmazásához folyamodjanak, nem érintheti a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy ugyanazon vagy hasonló ügyeket az Unió más létező eljárásai útján, és különösen a Szerződés 207. cikke (3) bekezdése által létrehozott bizottság előtt vessenek fel.

(8)

Figyelmet kell fordítani a Szerződés 207. cikke (3) bekezdése által létrehozott bizottság intézményi szerepére az Unió intézményei számára a kereskedelempolitika minden kérdése vonatkozásában nyújtott tanácsadás terén. Ezért ezt a bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell az egyedi esetek alakulásáról annak érdekében, hogy figyelembe tudja venni azok szélesebb körű szakpolitikai hatásait.

(9)

Helyénvaló annak előírása, hogy az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban cselekedjen, és amennyiben az ilyen kötelezettségek megállapodásokból származnak, az Uniónak fenn kelljen tartania az egyensúlyt azon jogok és kötelezettségek között, amelyek létrehozására a szóban forgó megállapodások irányulnak.

(10)

Helyénvaló annak meghatározása is, hogy a kérdéses eljárások alapján tett minden intézkedésnek összhangban kell lennie az Unió nemzetközi kötelezettségeivel is, valamint nem járhatnak más, a Szerződés 207 . cikke értelmében közvetlenül elfogadható intézkedések sérelmével az e rendeletben nem szabályozott esetekben.

(11)

Az e rendeletben előírt vizsgálati eljárás lefolytatása során alkalmazandó eljárási szabályokat ugyancsak meg kell határozni , különösen az Unió hatóságai és az érintett felek jogai és kötelezettségei, valamint azon feltételek vonatkozásában, amelyek mellett az érintett felek hozzáférhetnek az információkhoz és igényelhetik, hogy tájékoztatást kapjanak a vizsgálati eljárásból származó lényeges tényekről és megfontolásokról.

(12)	Az Uniónak e rendelet alapján eljárva szem előtt kell tartania a gyors és hatékony fellépésnek az e rendeletben előírt döntéshozatali eljárások alkalmazása révén történő biztosítása szükségességét.

(13)

A Bizottságra hárul az a feladat, hogy az Unió nemzetközi jogai és kötelezettségei keretrendszerén belül csak olyan esetekben lépjen fel a harmadik országok által bevezetett vagy fenntartott kereskedelmet gátló akadályokkal szemben, ha az Unió érdekei beavatkozást igényelnek. Az ilyen érdekek értékelésekor a Bizottságnak kellően tekintetbe kell vennie az eljárásokban érdekelt minden fél nézeteit.

(14)

Az e rendeletben előírt vizsgálati eljárások végrehajtása szükségessé teszi, hogy a vizsgálati eljárások lefolytatásáról és az ezen eljárások eredményeképpen hozandó intézkedésekről szóló határozatok elfogadása egységes feltételek mellett történjék. Ezeket az intézkedéseket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell elfogadni.

(15)	A folyamatban lévő vizsgálatok felfüggesztésére célszerű a tanácsadó bizottsági eljárást alkalmazni, tekintettel ezen intézkedések hatásaira, valamint elfogadásuk vonatkozásában az intézkedések sorrendiségének logikájára.

(16)	Az Európai Parlamentet és a Tanácsot folyamatosan tájékoztatni kell az e rendelettel kapcsolatos fejleményekről annak érdekében, hogy figyelembe vehessék e fejlemények szélesebb körű szakpolitikai hatásait.

(17)	Továbbá, amennyiben valamely, a kereskedelmet gátló akadályból származó vita megoldásához az adott harmadik országgal kötendő megállapodás tűnik a legalkalmasabb eszköznek, az ezt célzó tárgyalásokat a Szerződés 207. cikkében előírt eljárásokkal összhangban kell folytatni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet uniós eljárásokat határoz meg a közös kereskedelempolitika területén az Uniót a nemzetközi kereskedelmi szabályok– így különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt létrehozott kereskedelmi szabályok – alapján megillető azon jogok gyakorlásának biztosítása érdekében, amelyek a fennálló nemzetközi kötelezettségeknek és eljárásoknak megfelelően az alábbiakra irányulnak:

a)	válaszadás az Unió piacára hatást gyakorló kereskedelmet gátló akadályokra az azokból származó károk megszüntetése céljából;

b)	válaszadás a valamely harmadik ország piacára hatást gyakorló kereskedelmet gátló akadályokra az ebből eredő hátrányos kereskedelmi hatás megszüntetése céljából.

Az első bekezdésben említett eljárásokat a közös kereskedelempolitika területén különösen nemzetközi vitarendezési eljárások megindításakor, majd lefolytatásakor és megszüntetésekor kell alkalmazni.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

a)   „kereskedelmet gátló akadály”: minden olyan, harmadik ország által bevezetett vagy fenntartott kereskedelmi gyakorlat, amelynek vonatkozásában nemzetközi kereskedelmi szabályok fellépési jogot írnak elő; ilyen fellépési jog akkor áll fenn, ha nemzetközi kereskedelmi szabályok egy gyakorlatot kifejezetten tiltanak, vagy a gyakorlat által érintett másik felet feljogosítják arra, hogy a kérdéses gyakorlat hatásainak megszüntetését kérje;

b)   „az Unió jogai”: azon nemzetközi kereskedelmi jogok, amelyekkel az Unió a nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján élhet; e vonatkozásban a „nemzetközi kereskedelmi szabályok” meghatározás elsődlegesen a WTO égisze alatt létrehozott és a WTO-egyezmény mellékletében megállapított szabályokat jelenti, de jelenthet bármely más olyan megállapodásban megállapított szabályokat is, amelyben az Unió részes fél, és amely az Unió és harmadik országok közötti kereskedelemre alkalmazandó szabályokat ír elő;

c)   „kár”: minden olyan anyagi kár, amelyet egy termék vagy szolgáltatás vonatkozásában az Unió piacán egy uniós iparág számára a kereskedelmet gátló akadály előidéz, vagy amelynek előidézésével fenyeget;

d)   „hátrányos kereskedelmi hatás”: olyan hátrányos hatás, amelyet a kereskedelmet gátló akadály egy termék vagy szolgáltatás vonatkozásában az uniós vállalkozások számára előidéz, vagy amelynek előidézésével fenyeget bármely harmadik ország piacán, és amely jelentősen kihat az Unió vagy az Unió egy régiójának gazdaságára, vagy azon belül egy gazdasági ágazatra; az a tény, hogy a panasztevőt ilyen hátrányos hatás éri, önmagában nem tekinthető elegendőnek annak igazolására, hogy az Unió intézményei fellépjenek;

e)   „uniós iparág”:

i.

összes olyan uniós termelő vagy szolgáltatásnyújtó: — akiknek termékei vagy szolgáltatásai azonosak a kereskedelmet gátló akadály tárgyát képező termékkel vagy szolgáltatással, vagy ahhoz hasonlóak, — akiknek termékei vagy szolgáltatásai az említett termékkel vagy szolgáltatással közvetlenül versenyeznek, vagy — akik fogyasztói vagy feldolgozói azon terméknek, illetve fogyasztói vagy igénybe vevői azon szolgáltatásnak, amely kereskedelmet gátló akadály tárgyát képezi; vagy

ii.

az összes olyan termelő vagy szolgáltatásnyújtó, akiknek összesített teljesítményei a kérdéses termék vagy szolgáltatás Unión belüli előállításának jelentős hányadát testesítik meg; azonban: — ha a termelők vagy szolgáltatásnyújtók kapcsolatban állnak a kereskedelmet gátló akadály állítólagos tárgyát képező termék vagy szolgáltatás exportőrével vagy importőrével, vagy e terméknek vagy szolgáltatásnak ők saját maguk az importőrei, az „uniós iparág” a többi termelőre vagy szolgáltatásnyújtóra vonatkozó utalásként értelmezhető, — különleges körülmények fennállása esetén az Unió egy régióján belül a termelők vagy szolgáltatásnyújtók uniós iparágnak tekintendők abban az esetben, ha összesített teljesítményeik a kérdéses termék vagy szolgáltatás teljesítményének jelentős hányadát testesítik meg azon tagállamban vagy tagállamokban, ahol a régió található, feltéve, hogy a kereskedelmet gátló akadály hatása azon tagállamban vagy tagállamokban összpontosul;

f)   „uniós vállalkozás”: az a vállalat vagy cég, amelyet valamely tagállam jogszabályaival összhangban hoztak létre, és amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén található, és amely közvetlenül érintett a kereskedelmet gátló akadály tárgyát képező termék előállításában vagy szolgáltatás nyújtásában;

g)   „szolgáltatások”: azon szolgáltatások, amelyek vonatkozásában az Unió a Szerződés 207 . cikke alapján nemzetközi megállapodásokat köthet.

(2)   E rendelet alkalmazásában a „szolgáltatásnyújtók” fogalma sem az „uniós iparág”, sem az „uniós vállalkozás” fogalmával összefüggésben nem érinti annak lehetőségét, ha egy adott szolgáltatás nyújtása nem kereskedelmi jellegű valamely tagállam jogalkotása vagy szabályozása értelmében.

3. cikk

Panasztétel az uniós iparág nevében

(1)   Bármely természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli egyesület, amely valamely uniós iparág nevében jár el, és aki, illetve amely úgy ítéli meg, hogy az Unió piacára hatást gyakorló, kereskedelmet gátló akadályok által előidézett kár érte, írásbeli panaszt tehet.

(2)   A panasznak elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia a kereskedelmet gátló akadályok fennállásáról és az abból származó kárról. A kárt adott esetben a 11. cikkben foglalt tényezők példálózó jellegű felsorolása révén kell bizonyítani.

4. cikk

Panasztétel uniós vállalkozások nevében

(1)   Bármely uniós vállalkozás, vagy bármely jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező, egy vagy több uniós vállalkozás nevében eljáró egyesület, amely úgy ítéli meg, hogy ezen uniós vállalkozásokat valamely harmadik ország piacára hatást gyakorló kereskedelmi akadályok által előidézett hátrányos kereskedelmi hatás érte, írásbeli panaszt tehet.

(2)   A panasznak elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia a kereskedelmet gátló akadályok fennállásáról és az abból eredő hátrányos kereskedelmi hatásról. A hátrányos kereskedelmi hatást adott esetben a 11. cikkben foglalt tényezők példálózó jellegű felsorolása révén kell bizonyítani.

5. cikk

Panasztételi eljárások

(1)   A 3. és 4. cikkben említett panaszt a Bizottsághoz kell benyújtani, amely annak másolatát megküldi a tagállamok számára.

(2)   A panaszt vissza lehet vonni, amely esetben az eljárást meg lehet szüntetni, kivéve, ha a megszüntetés nem szolgálná az Unió érdekeit.

(3)   Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a panasz nem szolgáltat elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a kivizsgálás megindítását indokolttá tegye, a panasztevőt tájékoztatni kell erről.

A Bizottság, amennyiben azt állapítja meg, hogy a panasz nem szolgáltat elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a kivizsgálás megindítását indokolttá tegye, tájékoztatja erről a tagállamokat.

(4)   A Bizottság az uniós vizsgálati eljárás megindításáról minden, a 3. vagy 4. cikknek megfelelő panasztételt követően a lehető legrövidebb időn belül határoz.

A határozatot a panasz benyújtásának napjától számított 45 napon belül meg kell hozni. Ezt a határidőt a panasztevő kérelmére vagy beleegyezésével fel lehet függeszteni abból a célból, hogy a panasztevő által előterjesztett eset megalapozottságának értékeléséhez esetleg szükséges kiegészítő információk beszerezhetők legyenek.

6. cikk

Tagállami felkérés

(1)   Bármely tagállam felkérheti a Bizottságot az 1. cikkben említett eljárások megindítására.

(2)   A tagállamnak a Bizottság számára elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia felkérésének alátámasztására a kereskedelmet gátló akadályok fennállásáról és azok hatásáról. A kár vagy a hátrányos kereskedelmi hatás fennállását adott esetben a 11. cikkben foglalt tényezők példálózó jellegű felsorolása révén kell bizonyítani.

(3)   A Bizottság a többi tagállamot haladéktalanul értesíti a felkérésekről.

(4)   Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a felkérés nem szolgáltat elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a kivizsgálás megindítását indokolttá tegye, a tagállamot tájékoztatni kell erről.

A Bizottság, amennyiben azt állapítja meg, hogy a felkérés nem szolgáltat elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a kivizsgálás megindítását indokolttá tegye, tájékoztatja erről a tagállamokat.

(5)   A Bizottság az uniós vizsgálati eljárás megindításáról az e cikknek megfelelően benyújtott tagállami felkérés kézhezvételét követően a lehető legrövidebb időn belül határoz. A határozatot a felkérés napjától számított 45 napon belül meg kell hozni. Ezt a határidőt a felkérést küldő tagállam kérelmére vagy beleegyezésével fel lehet függeszteni abból a célból, hogy a felkérést küldő tagállam által előterjesztett eset megalapozottságának értékeléséhez esetleg szükséges kiegészítő információk beszerezhetők legyenek.

7. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a kereskedelmi akadályokkal foglalkozó bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

8. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács tájékoztatása

A Bizottság továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet alapján kapott információkat annak érdekében, hogy e két intézmény megvizsgálhassa a közös kereskedelempolitikát érintő szélesebb körű hatásokat.

9. cikk

Uniós vizsgálati eljárás

(1)   Amennyiben a Bizottság számára nyilvánvaló, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a vizsgálati eljárás megindításához, és hogy az az Unió érdekében szükséges, a Bizottság:

a)

a vizsgálati eljárás megindításáról szóló közleményt tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában; e közleményben meg kell jelölni az érintett terméket vagy szolgáltatást és az érintett országokat, össze kell foglalni a beérkezett információkat, és elő kell írni, hogy minden lényeges információt közölni kell a Bizottsággal; meg kell határozni továbbá azt az időtartamot, amelyen belül az érdekelt felek a Bizottságtól az (5) bekezdéssel összhangban szóbeli meghallgatást kérhetnek;

b)	hivatalosan értesíti az eljárás alá vont ország vagy országok képviselőit, akikkel szükség esetén konzultációkat lehet folytatni;

c)	a tagállamokkal együttműködve uniós szinten lefolytatja a vizsgálatot.

A Bizottság, amennyiben azt állapítja meg, hogy a panasz elegendő bizonyítékot szolgáltat a kivizsgálás megindításához, tájékoztatja erről a tagállamokat.

(2)   Szükség esetén a Bizottság:

a)	beszerez minden általa szükségesnek tartott információt, és kísérletet tesz ezen információk ellenőrzésére az importőröknél, kereskedőknél, ügynököknél, termelőknél, kereskedelmi szövetségeknél és szervezeteknél, amennyiben az érintett vállalkozások vagy szervezetek ahhoz hozzájárulnak;

b)	vizsgálatokat végez harmadik országok területén, feltéve, hogy a szóban forgó országok kormányait arról hivatalosan értesítették, és azok ésszerű időn belül ez ellen nem emeltek kifogást.

Amennyiben azon tagállam, amelynek területén az említett ellenőrzésekre sor kerül, így kívánja, e feladat ellátásában a Bizottságot e tagállam munkatársai segítik.

(3)   A tagállamok a Bizottság által megállapított részletes szabályoknak megfelelően, felkérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátják a vizsgálat lefolytatásához szükséges összes információt.

(4)   A panasztevők, az érintett exportőrök és importőrök, valamint az érintett ország vagy országok képviselői:

a)

az Unió vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével a vizsgálattal összefüggésben a Bizottság rendelkezésére bocsátott összes információt megtekinthetik, feltéve, hogy ezek szükségesek érdekeik védelméhez és azok a 10. cikk értelmében nem bizalmas jellegűek, továbbá hogy azokat a Bizottság vizsgálati eljárása során felhasználja; az érintett személyeknek e célból indokolással alátámasztott írásbeli kérelemmel kell a Bizottsághoz fordulniuk, amelyben megjelölik a kért információt;

b)	kérhetik, hogy a vizsgálati eljárásból származó lényeges tényekről és megállapításokról tájékoztatást kapjanak.

(5)   A Bizottság az érintett feleket meghallgathatja. Köteles az érintett feleket meghallgatni, ha azok az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett közleményben előírt időtartamon belül a meghallgatást írásban kérték annak bemutatásával, hogy elsődlegesen érintettek az eljárás kimenetele által.

(6)   A Bizottság kérelemre az elsődlegesen érintett felek számára biztosítja a találkozás lehetőségét, amelynek keretében az ellentétes nézeteket és azok cáfolatát előadhatják. E lehetőség biztosításakor a Bizottság tekintetbe veszi a felek kívánalmait és az információk bizalmas jellege megőrzésének szükségességét. Egyik fél sem kötelezhető a találkozón való részvételre, és annak elmulasztása nem érintheti hátrányosan az adott fél ügyét.

(7)   Amennyiben a Bizottság ésszerű időn belül nem kapja meg az igényelt információt, vagy a vizsgálat komoly akadályba ütközik, akkor a vizsgálat megállapításai a rendelkezésre álló információkon alapulhatnak.

(8)   A vizsgálat lefolytatásának befejezését követően a Bizottság jelentést tesz a bizottság számára. A jelentést az eljárás megindításáról szóló közlemény közzététele napjától számított öt hónapon belül elő kell terjeszteni, kivéve, ha a vizsgálat bonyolultsága miatt a Bizottság ezt a határidőt hét hónapra meghosszabbítja.

10. cikk

Bizalmas információkezelés

(1)   Az e rendelet alkalmazásában kapott információkat csak arra a célra szabad felhasználni, amelyre az információt kérték.

(2)   A Bizottság és a tagállamok – ideértve tisztviselőiket is – az információt közlő fél kifejezett hozzájárulása nélkül nem hozhatják nyilvánosságra az e rendelet alapján kapott bizalmas jellegű információt és az egyéb, a vizsgálati eljárásban részt vevő fél által bizalmas jelleggel közölt információt.

A bizalmas információkezelés iránti kérelemben meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek alapján az információ bizalmasnak minősül, és ahhoz csatolni kell azok nem bizalmas jellegű összefoglaló ismertetését, vagy nyilatkozatot annak okairól, hogy az információk miért nem alkalmasak ilyen összesítő formában való ismertetésre.

(3)   Az információ bizalmasnak tekintendő, ha nyilvánossá tétele az információ szolgáltatójára vagy forrására valószínűsíthetően jelentős hátrányt gyakorolna.

(4)   Amennyiben a bizalmas információkezelés iránti kérelem megalapozatlannak bizonyul, és az információ szolgáltatója sem az információ nyilvánosságra hozatalához, sem annak általánosított vagy összegzett formájú nyilvánossá tételéhez nem kíván hozzájárulni, akkor az érintett információ figyelmen kívül hagyható.

(5)   Ez a cikk nem zárja ki azt, hogy az uniós hatóságok általános információkra és különösen olyan indokokra hivatkozzanak, amelyeken az e rendelet szerint hozott határozatok alapulnak. E hatóságoknak azonban figyelembe kell venniük az érintett felek ahhoz fűződő jogos érdekeit, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.

11. cikk

Bizonyíték

(1)   A kár megvizsgálása adott esetben az alábbi tényezőkre terjed ki:

a)	az érintett uniós kivitel vagy behozatal mennyisége, különösen amennyiben akár abszolút értelemben, akár az érintett piacon a termeléshez vagy fogyasztáshoz képest jelentős mértékű növekedés vagy csökkenés következett be;

b)	az uniós iparág versenytársainak árai, különösen annak megállapítása érdekében, hogy akár az Unió, akár harmadik ország piacán nem következett-e be jelentős mértékű áralákínálás az uniós iparág által alkalmazott árral összehasonlítva;

c)

az uniós iparágat ebből következően érő hatás, amit többek között az alábbi gazdasági mutatók alakulása jelez: a termelés, kapacitáskihasználás, készletek, eladások, piaci részesedés, árak (azaz az árak leszorítása vagy olyan áremelkedés megakadályozása, amely rendes körülmények között bekövetkezett volna), nyereségek, a felhasznált tőke megtérülése, befektetések, foglalkoztatottság.

(2)   Károkozás veszélyére való hivatkozás esetén a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyértelműen előrelátható-e az, hogy egy adott helyzet tényleges károkozáshoz vezethet. Ebben a vonatkozásban olyan tényezők vehetők figyelembe, mint:

a)	az olyan piacokra irányuló kivitelek növekedési üteme, ahol az uniós termékekkel fennáll a verseny;

b)	a származási vagy exportáló országban már meglevő vagy belátható időn belül fennálló kiviteli kapacitás, és annak valószínűsége, hogy az ebből származó kivitel az a) pontban említett piacra irányul majd.

(3)   Az egyéb olyan tényezők által előidézett károkat, amelyek akár önmagukban, akár más tényezőkkel együttesen ugyancsak hátrányos hatást fejtenek ki az uniós iparágra, tilos a vizsgálat tárgyát képező gyakorlatnak tulajdonítani.

(4)   Hátrányos kereskedelmi hatásra hivatkozás esetén a Bizottság megvizsgálja annak kihatását az Unió vagy az Unió érintett régiója gazdaságára, vagy azokon belül valamely gazdasági ágazatra. E célból a Bizottság, amennyiben az relevanciával bír, figyelembe veheti az (1) és (2) bekezdésekben felsorolt tényezőket is. Hátrányos kereskedelmi hatást többek között előidézhetnek olyan helyzetek, amikor a kereskedelmet gátló akadályok egy termék vagy szolgáltatás vonatkozásában a kereskedelem folyamatát megakadályozzák, gátolják vagy eltérítik, vagy azon helyzetek, amelyekben a kereskedelmet gátló akadályok jelentős mértékben befolyásolták az uniós vállalkozások ellátását például alkatrészekkel, részegységekkel vagy nyersanyagokkal. Hátrányos kereskedelmi hatás veszélyére való hivatkozás esetén a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyértelműen előrelátható-e az, hogy egy adott helyzet tényleges hátrányos kereskedelmi hatáshoz vezethet.

(5)   A Bizottság a hátrányos kereskedelmi hatás bizonyítékainak vizsgálata során tekintetbe veszi a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett vonatkozó nemzetközi szabályok alapján biztosított fellépési jogot szabályzó rendelkezéseket, elveket vagy gyakorlatokat is.

(6)   A Bizottság továbbá megvizsgál a panaszban vagy a felkérésben szereplő minden egyéb vonatkozó bizonyítékot is. E vonatkozásban az (1)–(5) bekezdésben megadott tényezők és jelzések felsorolása nem tekinthető kimerítő jellegűnek, és egy vagy több ilyen tényező vagy jelzés sem jelent feltétlenül döntő útmutatást a kár vagy a hátrányos kereskedelmi hatás fennállása vonatkozásában.

12. cikk

Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése

(1)   Amennyiben a 9. cikk alapján lefolytatott vizsgálati eljárás eredményeként az derül ki, hogy az Unió érdekei semmiféle intézkedés meghozatalát nem teszik szükségessé, a Bizottság a 7. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében megszünteti az eljárást.

(2)   Amennyiben a 9. cikk alapján lefolytatott vizsgálati eljárást követően az érintett harmadik ország vagy országok meghozza/meghozzák a megfelelőnek tekintett intézkedéseket, és ezért uniós intézkedésre nincs szükség, a Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében felfüggesztheti az eljárást.

A Bizottság felügyeli ezen intézkedések alkalmazását, adott esetben meghatározott időközönként szolgáltatott információk alapján, amelyeket a harmadik országoktól kérhet és szükség szerint ellenőrizhet.

Amennyiben az érintett harmadik ország vagy országok az intézkedéseket visszavonják, felfüggesztik vagy nem megfelelően hajtják végre, vagy ha a Bizottság alapos okkal feltételezi ilyen eset fennállását, vagy ha nem adják meg a Bizottság által az e bekezdés második albekezdése alapján kért információkat, a Bizottság erről tájékoztatja a tagállamokat, és amennyiben a kivizsgálás eredményei és a rendelkezésre álló új tények alapján az szükséges és indokolt, meg kell hozni a 14. cikk (2) bekezdésének megfelelő intézkedéseket.

(3)   Amennyiben a 9. cikk alapján lefolytatott vizsgálati eljárást követően vagy egy nemzetközi vitarendezési eljárást megelőzően, annak során vagy azt követően bármikor úgy tűnik, hogy a kereskedelmet gátló akadályok által előidézett jogvita rendezéséhez a legmegfelelőbb eszköz egy megállapodás megkötése az érintett harmadik országgal vagy országokkal, amely megváltoztathatja az Unió és az érintett harmadik ország vagy országok anyagi jogait, a Bizottság az eljárást a 7. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében felfüggeszti, és tárgyalásokat kell folytatni Szerződés 207. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban.

13. cikk

Kereskedelempolitikai intézkedések elfogadása

(1)   Amennyiben a 9. cikk alapján lefolytatott vizsgálati eljárás eredményeként – kivéve, ha a ténybeli és jogi helyzet vizsgálati eljárást nem igényel – megállapítást nyer, hogy az Unió érdekében fellépésre van szükség az Uniót a nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján megillető jogok gyakorlásához, a harmadik országok által bevezetett vagy fenntartott kereskedelmet gátló akadályok által előidézett kár vagy hátrányos kereskedelmi hatás megszüntetéséhez, a megfelelő intézkedéseket a 14. cikkben foglalt eljárással összhangban kell meghatározni.

(2)   Amennyiben az Unió nemzetközi kötelezettségei előzetesen nemzetközi konzultációs vagy vitarendezési eljárás lefolytatását követelik meg, a (3) bekezdésben említett intézkedéseket csak az említett eljárás lefolytatásának befejezését követően kell meghatározni, figyelembe véve a lefolytatott eljárás eredményeit. Különösen, ha az Unió felkért egy nemzetközi vitarendezési testületet azon intézkedések jelzésére és engedélyezésére, amelyek megfelelőek a nemzetközi vitarendezési eljárás eredményeinek végrehajtásához, az Unió ilyen engedély következményeként szükségessé váló kereskedelempolitikai intézkedéseinek összhangban kell állniuk az érintett nemzetközi vitarendezési testület ajánlásával.

(3)   Bármely kereskedelempolitikai intézkedést alkalmazni lehet, amely a fennálló nemzetközi kötelezettségekkel és eljárásokkal összeegyeztethető, nevezetesen:

a)	kereskedelempolitikai tárgyalásokból származó bármely engedmény felfüggesztése vagy visszavonása;

b)	fennálló vámok megemelése vagy más importteher bevezetése;

c)	mennyiségi korlátozások bevezetése, vagy bármely egyéb, a behozatal vagy kivitel feltételeit módosító, vagy az érintett harmadik országgal a kereskedelmet egyéb módon befolyásoló intézkedések bevezetése.

(4)   A megfelelő határozatokban fel kell tüntetni az alapul szolgáló indokokat, és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A közzétételt egyúttal az elsősorban érintett országok és felek értesítésének is kell tekinteni.

14. cikk

Döntéshozatali eljárások

(1)   Amennyiben az Unió a 3. vagy a 4. cikk alapján tett panasz vagy a 6. cikk szerinti felkérés alapján hivatalos nemzetközi konzultációkat vagy vitarendezési eljárásokat folytat, az eljárások megindításával, lefolytatásával vagy megszüntetésével kapcsolatos határozatokat a Bizottság hozza meg.

A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat arról, amennyiben úgy határoz, hogy hivatalos nemzetközi konzultációkat vagy vitarendezési eljárásokat indít, folytat vagy szüntet meg.

(2)   Amennyiben az Uniónak, miután eljárt a 13. cikk (2) bekezdésével összhangban, a 12. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése vagy a 13. cikk alapján elfogadandó kereskedelempolitikai intézkedésekről szóló határozatot kell hoznia, haladéktalanul a Szerződés 207. cikkének és adott esetben a 654/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) vagy az egyéb alkalmazandó eljárásoknak megfelelően jár el.

15. cikk

Jelentés

A Bizottság az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (7) 22a. cikkének megfelelően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott, a kereskedelmi védintézkedések alkalmazásáról és végrehajtásáról szóló éves jelentésében tájékoztatást ad e rendelet végrehajtásáról.

16. cikk

Általános rendelkezések

Ez a rendelet nem vonatkozik a közös kereskedelempolitika területén hatályos egyéb rendelkezések hatálya alá tartozó esetekre. A rendeletet kiegészítő jelleggel kell alkalmazni:

a)	a mezőgazdasági piacok közös szervezését és azok végrehajtási rendelkezéseit megállapító szabályok; és

b)	a Szerződés 352. cikke értelmében elfogadott, a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó árukra vonatkozó különös szabályok vonatkozásában.

Ez a rendelet nem érinti a Szerződés 207. cikke szerint meghozható egyéb intézkedéseket, valamint a tagállamok által a Szerződés 207 . cikkével létrehozott bizottságban felvetett, kereskedelmet gátló akadályokat érintő ügyekkel foglalkozó uniós eljárásokat.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 3286/94/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  2014. december 10-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  Az Európai Parlament 2015. július 7-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2015. szeptember 18-i határozata.

(3)  A Tanács 3286/94/EK rendelete (1994. december 22.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról (HL L 349., 1994.12.31., 71. o.).

(4)  Lásd az I. mellékletet.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 654/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 189., 2014.6.27., 50. o.).

(7)  A Tanács 1225/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 343., 2009.12.22., 51. o.).

---

---

---