20.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/129

(1)

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítása és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében az Európai Uniónak olyan korszerű és nagy teljesítményű infrastruktúrára van szüksége, amely hozzájárul az Unió és valamennyi régiójának az összekötéséhez és integrációjához a közlekedési, a távközlési és az energetikai ágazatban. Az említett összeköttetéseknek elő kell mozdítaniuk a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását. A transzeurópai hálózatoknak elő kell segíteniük a határokon átnyúló összeköttetéseket, elő kell mozdítaniuk a nagyobb gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, valamint hozzá kell járulniuk egy versenyképesebb szociális piacgazdaság kialakításához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

(2)

Az e rendelettel létrehozott Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) célja, hogy felgyorsítsa a transzeurópai hálózatokba történő beruházásokat és megkönnyítse a közcélú és magánfinanszírozást egyaránt, egyúttal növelve a jogbiztonságot, és tiszteletben tartva a technológiai semlegesség elvét. A CEF-nek lehetővé kell tennie a közlekedési, a távközlési és az energetikai ágazat közötti szinergiák teljes mértékű kiaknázását, ezzel javítva az uniós intézkedések hatékonyságát, és lehetővé téve a megvalósítási költségek optimalizálását.

(3)

A Bizottság szerint a közlekedési, a távközlési és az energetikai ágazatban a transzeurópai hálózatok beruházási szükségletei a becslések alapján 970 000 millió EUR-t tesznek ki 2020-ig.

(4)

E rendelet határozza meg a CEF-nek a 2014 és 2020 közötti időszakban történő végrehajtására szánt, folyó áron 33 242 259 000 EUR összegű pénzügyi keretösszeget, amely a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2013. december 2-an a költségvetési fegyelem tárgyában létrejött intézményközi megállapodás (4) 17. pontja értelmében az éves költségvetési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács számára elsődleges hivatkozási alapként szolgál.

(5)

A CEF számára elkülönített költségvetési források felhasználásának optimalizálása érdekében elengedhetetlen, hogy a Bizottság a CEF félidős értékelését követően javaslatot tudjon tenni az előirányzatoknak a közlekedési, a távközlési és az energetikai ágazat közötti átcsoportosítására E javaslatokra az éves költségvetési eljárásnak kell vonatkoznia.

(6)

Az 1301/2013/EU (5) európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Kohéziós Alapból átcsoportosított, folyó áron 11 305 500 000 EUR összeg kizárólag 2017. január 1-jétől fordítható arra, hogy az e rendelet szerinti pénzügyi eszközökhöz költségvetési forrásokat rendeljenek.

(7)

A hatékony közlekedési és energiaipari infrastruktúra-hálózatok kialakítása a Bizottság „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – "Együtt egy újfajta növekedésért"” című, 2011. április 13-i közleményében meghatározott 12 alapintézkedés egyike.

(8)

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az éghajlatváltozás kérdését érvényesíti az uniós kiadási programokban, és hogy az uniós költségvetés legalább 20 %-át az éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekre fordítja. Fontos biztosítani azt, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés kiemelt hangsúlyt kapjon a közös érdekű projektek előkészítése, megtervezése és megvalósítása során. Az e rendelettel szabályozott infrastrukturális beruházásoknak hozzá kell járulniuk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással és katasztrófákkal szemben ellenállóképes gazdaság és társadalom felé történő elmozdulás ösztönzéséhez, figyelembe véve a természeti és demográfiai szempontból hátrányos helyzetű régiók – főleg a legkülső régiók és a szigeti régiók – sajátosságait. A CEF-nek – elsősorban a közlekedési és az energetikai ágazatban – hozzá kell járulnia az Unió közép- és hosszú távú dekarbonizációs célkitűzéseihez.

(9)

Az Európai Parlament a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i határozatában (6) kiemelte annak fontosságát, hogy az Unió digitális menetrendjének végrehajtása gyorsan megtörténjen, valamint hogy folytatódjanak az azon cél 2020-ig való megvalósítására irányuló erőfeszítések, amelyek folytán valamennyi uniós polgár számára biztosítják a szélessávú internethez való hozzáférést, még a kevésbé fejlett régiókban is. Az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a hatékony közlekedési infrastruktúrára fordított beruházások kulcsszerepet játszanak Európa versenyképességének megőrzésében, és megalapozzák a válság utáni időszak hosszú távú gazdasági növekedését, valamint, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) alapvető fontossággal bír a belső piac megfelelő működésének biztosítása és a jelentős európai többletérték megteremtése szempontjából. Az Európai Parlament kifejtette továbbá, hogy véleménye szerint a TEN-T programnak ennek megfelelően kiemelt szerepet kell kapnia a többéves pénzügyi keretben, és hogy a többéves pénzügyi keretben növelni kell a TEN-T finanszírozás mértékét. Az Európai Parlament ezenkívül rámutatott arra, hogy maximalizálni kell az uniós finanszírozás hatását, valamint a kohéziós és az európai strukturális és befektetési alapok, illetve a pénzügyi eszközök nyújtotta lehetőségeket a legfontosabb nemzeti és az energia-infrastruktúrát érintő, határokon átnyúló kiemelt európai projektek finanszírozására, kiemelve, hogy az e területet érintő pénzügyi eszközök számára az uniós költségvetésből jelentős összegeket kell elkülöníteni.

(10)

A határokon átnyúló régiók infrastruktúrájának az átfogó hálózatfejlesztés részeként történő finanszírozása érdekében bátorítani kell a CEF és más uniós alapok pénzügyi eszközei közötti szinergiákat.

(11)

2011. március 28-án a Bizottság elfogadta az „Egységes európai közlekedési térség menetrendje – A versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer kiépítése felé” című fehér könyvet (a továbbiakban: a fehér könyv). A fehér könyv célul tűzi ki, hogy 1990-hez képest legalább 2050-re 60 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását a közlekedési ágazatban. Az infrastruktúrát illetően a fehér könyv 2030-ra egy teljesen működőképes, uniós szintű multimodális TEN-T törzshálózat kiépítését irányozza elő. Az átjárhatóságot olyan innovatív megoldások alkalmazásával lehetne fejleszteni, amelyek javítják az érintett rendszerek közötti kompatibilitást. A fehér könyv célként fogalmazza meg ezenkívül a multimodális logisztikai láncok teljesítményének optimalizálását, többek között energiahatékonyabb közlekedési módok fokozottabb használatával. Ezek alapján a következő releváns célértékeket határozza meg a TEN-T szakpolitika számára: 2030-ra a 300 km-nél hosszabb távú közúti áruszállítás 30 %-át, majd 2050-re több, mint 50 %-át más közlekedési módokra kell áthelyezni; a meglévő nagy sebességű vasúthálózat hosszát 2030-ra a háromszorosára kell növelni, és 2050-re a közepes távolságú személyforgalom nagy részét vasúton kell lebonyolítani; 2050-re a törzshálózatba tartozó valamennyi repülőteret össze kell kapcsolni a vasúthálózattal, és valamennyi tengeri kikötőt a vasúti áruszállítási hálózattal és ahol lehetséges a belvízi hajóutakkal.

(12)

A közlekedés fenntartható jövőjéről szóló, 2010. július 6-i állásfoglalásában (7) az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a hatékony közlekedéspolitikához a felmerülő kihívásokkal arányban álló pénzügyi keretre van szükség, és ehhez a közlekedésre és a mobilitásra irányuló jelenlegi forrásokat növelni kell; emellett szükségesnek tartotta egy olyan eszköz létrehozását, amelynek célja a közlekedésfinanszírozás különböző forrásai és az uniós szinten rendelkezésre álló valamennyi finanszírozási mód és mechanizmus igénybevételének összehangolása és optimalizálása.

(13)

A Tanács 2009. június 11-i, a TEN-T-vel kapcsolatos szakpolitika felülvizsgálatáról szóló következtetéseiben újra megerősítette, hogy folytatni kell a beruházást a közlekedési infrastruktúrába annak érdekében, hogy – az európai többletértékre összpontosítva – biztosítani lehessen a TEN-T megfelelő fejlesztését valamennyi közlekedési mód tekintetében, mivel ez képezi az Unió belső piacának és versenyképességének, gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának, valamint a szomszédos országokkal való összeköttetésének az alapját. A Tanács hangsúlyozta emellett, hogy az Uniónak rendelkezésre kell bocsátania a TEN-T projektekkel kapcsolatos beruházások ösztönzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat, és különösen kiemelte azt, hogy a MFF programozási intézményi korlátain belül a TEN-T költségvetéséből megfelelő pénzügyi támogatásban kell részesíteni azokat a kiemelt projekteket, amelyek az érintett, határokon átnyúló szakaszokkal kapcsolatosak, és amelyek megvalósítása 2013 után is tartani fog. A Tanács véleménye szerint ezzel összefüggésben adott esetben tovább kell fejleszteni a köz- és magánszféra közötti partnerséggel kapcsolatos megközelítéseket, és azokat támogatni kell.

(14)

A fehér könyvben rögzített célkitűzések alapján, az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) meghatározott TEN-T iránymutatások meghatározzák a TEN-T infrastruktúráját és az általa teljesítendő követelményeket, valamint meghatározzák az infrastruktúra megvalósításához szükséges intézkedéseket. Az iránymutatások különösen a törzshálózat 2030-ig – új infrastruktúra létrehozása, valamint a meglévő infrastruktúra jelentős felújítása és korszerűsítése révén – történő megvalósítását irányozzák elő.

(15)

A tagállamok közlekedési infrastrukturális terveinek elemzése alapján a Bizottság úgy becsüli, hogy a TEN-T hálózat egészére nézve a közlekedési beruházási szükségletek 500 000 millió EUR-t tesznek ki a 2014 és 2020 közötti időszakban, amely összegből a becslések szerint 250 000 millió EUR-t kell a TEN-T törzshálózatára fordítani.

(16)

Az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a vasúti infrastruktúra fejlesztésének és használatának ésszerűsítése érdekében adott esetben gondoskodni kell az Európai Parlament és a Tanács 913/2010/EU rendeletében (9) előírt vasúti árufuvarozási folyosóknak és az e rendelet mellékletének I. része szerinti törzshálózati folyosóknak a földrajzi összehangolásáról, figyelembe véve a különböző eszközök célkitűzéseit. A vasúti árufuvarozási folyosókra – többek között a nyomvonalukat érintő módosítások tekintetében – kizárólag a 913/2010/EU rendelet rendelkezései vonatkoznak.

(17)

A TEN-T-vel kapcsolatos szakpolitika 2009 februárjában elkezdett felülvizsgálata keretében szakértői csoportot hoztak létre kifejezetten a Bizottság támogatására és a TEN-T finanszírozásával kapcsolatos stratégia és kilátások kérdésének vizsgálatára. Az 5. sz. szakértői csoport munkája a különböző területek külső szakértőitől származó tapasztalatokon alapult; e szakértők közé tartoztak az infrastruktúra-kezelők, az infrastruktúra-tervezők, az országos, a regionális és a helyi képviselők, a környezetvédelmi szakértők, valamint a tudományos és a magánszféra képviselői. Az 5. sz. szakértői csoport 2010 júliusában elfogadott zárójelentése (10) 40 ajánlást tartalmaz, amelyek közül néhányat figyelembe vettek ebben a rendeletben. A zárójelentés ajánlásai között szerepel, hogy a Bizottság gondoskodjon az uniós támogatások és a köz- és magánszféra közötti TEN-T partnerségek (PPP-k) kombinálására vonatkozó keretről, amely a Kohéziós Alapra és a TEN-T költségvetésére egyaránt kiterjed.

(18)

A 2007-2013-as többéves pénzügyi kerettel (MFF) kapcsolatos tapasztalatok szerint néhány olyan tagállam, amely támogatható a Kohéziós Alapból, súlyos akadályokkal küzd az összetett, magas európai többletértéket nyújtó, határokon átnyúló közlekedési infrastrukturális projektek megvalósítása során, valamint az uniós források hatékony felhasználásának lehetővé tétele terén. Ezért a jelentős európai többletértékkel rendelkező – különösen a határokon átnyúló – közlekedési projektek megvalósításának javítása érdekében a Kohéziós Alapból nyújtott összeg (11 305 500 000] EUR) egy részét át kell csoportosítani olyan közlekedési projektek finanszírozására, amelyek a CEF alapján a Kohéziós Alapból támogatható tagállamok közlekedési törzshálózatát, illetve a horizontális prioritásokhoz kapcsolódó közlekedési projektjeit érintik. A kezdeti szakaszban, a finanszírozásra jogosult projektek kiválasztása során a Kohéziós Alap szerinti nemzeti összegeket tiszteletben kell tartani. A Bizottságnak támogatnia kell a Kohéziós Alapból támogatható tagállamokat a projektek megfelelő összekapcsolásának kialakításában, különösen az érintett közigazgatások intézményi kapacitásának megerősítése és további pályázati felhívások megszervezése révén, biztosítva egyúttal a kiválasztás folyamatának átláthatóságát.

(19)

A Kohéziós Alapból átcsoportosított, kizárólag a Kohéziós Alapból támogatható tagállamokban felhasználható 11 305 500 000 EUR+ összege nem fordítható olyan intézkedések finanszírozására, amelyek a több ágazatot érintő pályázati felhívások eredményeként, közös érdekű projektekben részt vevő közlekedési, távközlési és energetikai ágazat közötti szinergiákat teremtenek.

(20)

Az intézményi és igazgatási kapacitás a CEF célkitűzései hatékony teljesítésének elengedhetetlen feltétele. A Bizottságnak lehetőség szerint megfelelő eszközöket kell kínálnia az érintett tagállamok projektjeinek megtervezését és megvalósítását lehetővé tevő támogatásra.

(21)

A Bizottság az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” című, 2010. november 17-i közleményében meghatározta azokat a kiemelt jelentőségű folyosókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Unió a belső energiapiac megteremtése, az energiaellátás biztonságáról való gondoskodás, a megújuló energiaforrások integrálásának elősegítése, és a hálózatoknak az energiarendszer 2020 utáni további dekarbonizálására való felkészítése céljából 2020-ig megvalósíthassa az energetikai és az éghajlattal kapcsolatos ambiciózus célkitűzéseit.,

(22)

Az Unió versenyképességgel, fenntarthatósággal és ellátásbiztonsággal kapcsolatos energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseinek költséghatékony megvalósítása érdekében az európai energia-infrastruktúra korszerűsítéséhez és bővítéséhez, valamint a határokon átnyúló hálózatok összekapcsolásához, továbbá a tagállamok energetikai elszigeteltségének megszüntetéséhez nagy összegű beruházásokra van szükség. A Bizottság szerint az energia-infrastruktúrával kapcsolatos beruházások 2020-ig szükséges becsült összege 1 000 000 millió EUR-t tesz ki, amelyből hozzávetőleg 200 000 millió EUR-t kell beruházni az európai érdekű áram- és gázszállítási, illetve -tárolási infrastruktúrába. A Tanácshoz benyújtott „Energiainfrastruktúra-beruházási igények és finanszírozási szükségletek” című bizottsági szolgálati munkadokumentum szerint az európai érdekű projektek közül mintegy 100 000 millió EUR értékű beruházást fenyeget az a veszély, hogy nem valósul meg engedélyezéssel, szabályozással és finanszírozással kapcsolatos akadályok miatt.

(23)

A jövőbeli energia-infrastruktúra kiépítése szükségességének sürgőssége és a beruházási volumennek a korábbi trendekhez viszonyított jelentős növekedése miatt változtatni kell az energia-infrastruktúra uniós szintű támogatásának módján. A Tanács a 2011. február 28-i következtetéseiben kiállt amellett, hogy az energiaszállítási folyosókat európai prioritásként kell kezelni.

(24)

Ami az energetikai ágazatot illeti, az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésén felkérte a Bizottságot az engedélyezési eljárások egységes ésszerűsítésére és továbbfejlesztésére, valamint a beruházások számára vonzó szabályozási keret megteremtésének előmozdítására. Az Európai Tanács kiemelte, hogy a beruházások nagy részét a piacnak kell megvalósítania a költségek vámtarifákból történő visszatérítése mellett. Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy állami forrásokból kell finanszírozni az ellátásbiztonság vagy szolidaritás szempontjából szükséges olyan projekteket, amelyekhez nem lehet piaci forrásokat szerezni. Hangsúlyozta továbbá, hogy Európa energia-infrastruktúráját modernizálni és bővíteni kell, és szükség van a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolására ahhoz, hogy a tagállamok közötti szolidaritás a gyakorlatban megvalósulhasson, hogy alternatív ellátási és tranzitútvonalakat és energiaforrásokat lehessen biztosítani, és hogy olyan megújuló energiaforrásokat lehessen kifejleszteni, amelyek felvehetik a versenyt a hagyományos energiaforrásokkal. Kiállt amellett, hogy az energia belső piacát 2014-ig maradéktalanul meg kell valósítani annak érdekében, hogy minden akadály elháruljon a földgáz és a villamos energia szabad áramlása elől, és hogy 2015 után egyetlen tagállam sem szigetelődhet el az európai földgáz- és villamosenergia-hálózatoktól, illetve energiaellátásuk biztonságát nem veszélyeztetheti a megfelelő összeköttetések hiánya. Az e rendelet alapján elfogadott, első két éves munkaprogramban kiemelten kell kezelni azokat a közös érdekű projekteket és kapcsolódó intézkedéseket, amelyek a belső energiapiac kiteljesítése céljából az energetikai elszigeteltség és az energetikai szűk keresztmetszetek megszüntetésére irányulnak.

(25)

A 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) olyan, a transzeurópai energia-infrastruktúrával kapcsolatos prioritásokat azonosít, amelyeket 2020-ig meg kell valósítani az uniós energia- és éghajlat-politikai célkitűzések elérése érdekében, szabályokat fogalmaz meg az e prioritások megvalósításához szükséges, közös érdekű projektek meghatározásához és intézkedéseket fogad el az engedélyezés, az állami részvétel és a szabályozás területén e projektek végrehajtásának felgyorsítása és/vagy megkönnyítése érdekében, beleértve az ilyen projektek uniós pénzügyi támogatásra való általános jogosultságának kritériumait is.

(26)

A távközlés egyre inkább internetalapú infrastruktúrán zajlik, és a szélessávú hálózati infrastruktúra a társadalmi tevékenységek széles skáláját tekintve a digitális szolgáltatások használatának katalizátoraként működik. Az internet egyre inkább a kommunikáció, az üzleti tevékenység, a köz- és a magánszolgáltatások, valamint a társadalmi és a kulturális kohézió meghatározó felületévé válik. Továbbá az informatika új paradigmájaként megjelenik a felhőalapú számítástechnika és a „szoftver mint szolgáltatás”. A mindenütt jelen levő, gyors internet-hozzáférés és az innovatív digitális szolgáltatások transzeurópai elérhetősége ezért alapvető fontosságú a gazdasági növekedés és az egységes piac szempontjából.

(27)

A korszerű, gyors internetes hálózatok a jövő infrastruktúrái, amelyek az összeköttetés szempontjából alapvető fontosságúak az európai vállalkozások számára, különösen azon kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében, amelyek a költséghatékonyság javítása érdekében a felhőalapú számítástechnikát kívánják használni. A párhuzamos infrastruktúrák elkerülése, a magánberuházások kiszorításának megelőzése, valamint az új beruházási lehetőségek teremtését és a költségcsökkentő intézkedések végrehajtásának előmozdítását célzó kapacitásépítés fokozása érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyekkel javulni fog a szélessávú rendszerek számára a CEF-ből nyújtott uniós támogatás, illetve az összes egyéb rendelkezésre álló forrásból – többek között a szélessávra vonatkozó nemzeti tervek keretében – e célra nyújtott támogatás összehangolása.

(28)

Az Európa 2020 stratégia az európai digitális menetrend megvalósítására szólít fel, amely stabil jogi keretet szab a nyitott és versenyképes, nagy sebességű internetinfrastruktúrába és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokba történő beruházások ösztönzése céljából. Európának azt kell célul kitűznie, hogy 2020-ra a csúcstechnológiákra építve a leggyorsabb szélessávú hálózattal rendelkezzen.

(29)

2010. május 31-én a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az Uniónak biztosítania kell a szükséges erőforrásokat a gyors és szupergyors internetre és az átjárható alkalmazásokra épülő egységes digitális piac kialakításához, továbbá elismerte, hogy a következő generációs szélessávú hálózatokba történő hatékony és versenyképes beruházás elengedhetetlen lesz az innováció, a fogyasztói döntés és az Unió versenyképessége szempontjából, továbbá a jobb egészségügy, a biztonságosabb közlekedés, az új médialehetőségek, valamint az áruk, a szolgáltatások és a tudás könnyebb – különösen határokon átnyúló – elérhetősége révén az életminőséget is javíthatja.

(30)

A magánszférának – egy versenyképes és beruházásbarát szabályozási keret által támogatva – vezető szerepet kell játszania a szélessávú hálózatok kiépítésében és modernizálásában. A magánberuházások hiánya esetén a tagállamoknak kell a szükséges erőfeszítéseket megtenniük a digitális menetrend céljainak eléréséhez. A szélessávú szolgáltatások közforrásból való támogatását az olyan projektekre irányuló programokra vagy kezdeményezésekre vonatkozó pénzügyi eszközökre kell korlátozni, amelyek kizárólag a magánszféra által nem finanszírozhatóak, és amelyek esetében ezt a tényt a piac hiányosságait vagy a nem eléggé kedvező beruházási helyzetet feltáró előzetes értékelés is megerősítette.

(31)

Következésképpen alapvető fontosságú a gyors és szupergyors szélessávú hálózatok uniós szintű kiépítésének a technológiai semlegesség elvével összhangban történő ösztönzése, valamint a transzeurópai digitális szolgáltatások fejlesztésének és telepítésének elősegítése. A pénzügyi eszközök révén a gyors és szupergyors szélessávú hálózatokba történő közberuházások nem eredményezhetnek piaci torzulásokat, illetve nem tántoríthatnak el a beruházástól. A közberuházásokat a magánberuházások bevonására kell felhasználni, de csak azokban az esetekben, ha nem mutatkozik üzleti érdeklődés a beruházás iránt.

(32)

Több, különböző finanszírozási arányokat és pénzügyi eszközöket igénylő végrehajtási módszerre van szükség az uniós pénzügyi támogatás hatékonyságának és hatásának növeléséhez, a magánberuházások ösztönzéséhez, valamint az egyedi projektek specifikus követelményeinek teljesítéséhez.

(33)

Egy, a transzeurópai hálózatok távközlési infrastruktúrájának területére vonatkozó iránymutatásokról szóló rendeletben meg fogja határozni azokat a kritériumokat, amelyek mellett sor kerülhet a közös érdekű projektek e rendelet szerinti pénzügyi támogatására.

(34)

A Horizont 2020 program – a kutatási és innovációs keretprogram (12) – középpontjában többek között a társadalmi kihívások megoldása (pl. intelligens, zöld, hozzáférhető és integrált közlekedés, biztonságos, tiszta és hatékony energia, illetve információs és kommunikációs technológiával megerősített egészségügy és kormányzat, valamint fenntartható fejlődés által) áll majd, hogy a kutatástól a piacig terjedő teljes skálát lefedő tevékenységek támogatásával az Európa 2020 stratégiában meghatározott kihívásokra közvetlen választ lehessen adni. A Horizont 2020 program az innovációs lánc minden szintjét támogatja, különösen a piachoz közelebb álló tevékenységeket, mint például az innovatív pénzügyi eszközöket. Az uniós finanszírozás nagyobb hatásának, valamint a koherenciának a biztosítása érdekében a CEF szoros szinergiákat épít majd ki a Horizont 2020 programmal.

(35)

A Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című, 2010. július 20-i közleményében szakpolitikai intézkedési keretet határozott meg a biztonságos infrastruktúra létrehozásának támogatására, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy a közúti balesetek áldozatainak száma 2020-ig 50 %-kal csökkenjen. A CEF-nek ezért biztosítania kell, hogy az uniós finanszírozás iránti kérelmek megfeleljenek a közúti biztonságra vonatkozó uniós jog biztonsági követelményeinek, ajánlásainak és célkitűzéseinek. A CEF teljesítményének értékelésekor figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben csökken az unió közúti hálózatán bekövetkező balesetek áldozatainak száma.

(36)

Az Unió és a tagállamok többsége részes fele a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, míg a többi tagállamban folyamatban van az egyezmény megerősítése. A vonatkozó projektek végrehajtása során fontos, hogy a projektek részletes leírásában az egyezményben foglaltaknak megfelelően figyelembe vegyék a fogyatékossággal élő személyek általi akadálymentes hozzáférés szempontját.

(37)

Noha az Európa 2020 stratégia szerinti beruházások legnagyobb része megvalósítható piaci és szabályozási intézkedések révén, a finanszírozási kihívások kezeléséhez állami szerepvállalásra, vissza nem térítendő támogatás és innovatív pénzügyi eszközök formájában pedig uniós finanszírozásra lehet szükség.

(38)

Az uniós költségvetés felhasználásának optimalizálása céljából a vissza nem térítendő támogatásoknak azokra a projektekre kell irányulniuk, amelyek nem jutnak elegendő finanszírozáshoz a magánszférából.

(39)

A vasúti projektek nem zárhatók ki az e rendelet szerinti vissza nem térítendő támogatásból azzal az indokkal, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2012/34/EU irányelve (13) alapján a kötelező díjakból bevételre tesznek szert.

(40)

A költségvetési intézkedések sok tagállamban arra késztetik vagy késztették a hatóságokat, hogy újraértékeljék infrastrukturális beruházási programjaikat. Ilyen körülmények között az a vélemény alakult ki, hogy a PPP-k hatékony eszközt jelentenek az olyan szakpolitikai célkitűzések teljesítését biztosító infrastrukturális projektek megvalósításához, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az alternatív energiaforrások és az energia-, illetve erőforrás-hatékonyság előmozdítása, a fenntartható közlekedés támogatása és a szélessávú hálózatok kiépítése. A Bizottság „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz–magán társulások fejlesztése” című, 2009. november 19-i közleményében kötelezettséget vállalt arra, hogy a meglévő pénzügyi eszközök körének kiterjesztésével javítják a forráshoz jutást a PPP-k számára.

(41)

A Bizottság az Uniós költségvetés felülvizsgálata című 2010. október 19-i közleményében hangsúlyozta, hogy a hosszú távú kereskedelmi potenciállal rendelkező projektek esetében irányadó alapszabályként az uniós forrásokat a pénzügyi és a bankszektorral, különösen az Európai Beruházási Bankkal és a tagállamok pénzügyi közintézményeivel, vagy akár más nemzetközi pénzügyi intézményekkel és a pénzügyi magánszektorral kötött – többek között nemzeti és regionális szintű – partnerségek keretében kell igénybe venni.

(42)

A pénzügyi eszközöket a konkrét piaci szükségletek kielégítésére és az egyértelműen uniós többletértéket teremtő, a CEF célkitűzéseivel összhangban álló intézkedések esetében kell igénybe venni, és a pénzügyi eszközök nem szoríthatják ki a magánfinanszírozást. Javítaniuk kell az uniós költségvetési kiadások tőkevonzó hatását, és magasabb multiplikátorhatást kell kiváltaniuk a magánfinanszírozás bevonásával. Ez különösen fontos akkor, amikor nehéz a hitelhez jutás, az államok költségvetési megszorításokat alkalmaznak, és mindeközben elő kell mozdítani az európai gazdaságélénkítést. Azelőtt, hogy a pénzügyi eszközök igénybevétele mellett döntene, a Bizottságnak el kell végeznie az érintett eszköznek a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelete (14) által előírt előzetes értékelését.

(43)

Az Európa 2020 stratégiában a Bizottság vállalta, hogy az infrastruktúrákat érintő uniós és nemzeti köz- és magánfinanszírozást összefogó, következetes finanszírozási stratégia részeként mobilizálja az uniós pénzügyi eszközöket. E mögött az az érvelés húzódik meg, hogy sok esetben az optimálisnál rosszabb beruházási körülmények és a piaci hiányosságok hatékonyabban kezelhetők pénzügyi eszközökkel, mint vissza nem térítendő támogatásokkal.

(44)

A CEF-nek pénzügyi eszközöket kell gondoskodnia, hogy előmozdítsa a magánberuházók és a pénzügyi intézmények számottevő részvételét az infrastrukturális beruházásokban. Ahhoz, hogy a pénzügyi eszközök elég vonzóak legyenek a magánszféra számára, azok megtervezése és végrehajtása során kellő figyelmet kell fordítani az adminisztratív terhek egyszerűsítésére és csökkentésére, és azoknak a meghatározott finanszírozási szükségleteket rugalmasan kell tudniuk kezelni. Ezeknek az eszközöknek a kialakítása során fel kell használni azokat a tapasztalatokat, amelyek az MFF (2007–2013) pénzügyi eszközeinek, mint például a TEN-T-projektek számára biztosított hitelgarancia-eszköznek (LGTT), a kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmusnak, a 2020-as energiaügyi, éghajlat-változási és infrastrukturális európai alapnak (Marguerite Alap) és az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó projektkötvény-kezdeményezés projektkötvényekre irányuló közös kockázatmegosztási eszközének végrehajtása során halmozódtak fel.

(45)

Az előzetes értékeléseknek és egyéb kapcsolódó értékeléseknek – különösen az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés 2015-ös független értékelésének – az eredményei mentén fel kell tárni az innovatív pénzügyi eszközökben rejlő, az európai többletértékkel bíró közlekedési infrastruktúra finanszírozásának támogatását szolgáló lehetőségeket.

(46)

A CEF számára elkülönített költségvetési források optimális felhasználása érdekében a Bizottságnak a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti előzetes értékelés alapján biztosítania kell az Európai Parlament és a Tanács 680/2007/EK rendelete (15) alapján létrehozott valamennyi pénzügyi eszköz és az Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK határozata (16) alapján létrehozott projektkötvényekre irányuló kockázatmegosztási eszköz folytonosságát, amikor e rendelet szerint helyükbe hitelviszonyt megtestesítő pénzügyi eszközök és tőkeinstrumentumok lépnek.

(47)

A pénzügyi támogatás leghatékonyabb módjának kiválasztása érdekében kellően mérlegelni kell a támogatható projektek ágazat- és projektspecifikus jellemzőit. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az energetikai ágazatban lehetőségekhez és a piaci közreműködéshez mérten a leghatékonyabb legyen az uniós költségvetés felhasználása és nőjön az uniós pénzügyi támogatás multiplikátorhatása, a Bizottságnak arra kell törekednie, hogy adott esetben elsőbbséget biztosítson a pénzügyi eszközök igénybevételének, az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően tiszteletben tartva ugyanakkor a pénzügyi eszközök igénybevételére vonatkozó felső összeghatárt. Az energiaprojektek gazdáit arra kell ösztönözni, hogy a kivitelezési munkákhoz nyújtott, vissza nem térítendő támogatások igénylése előtt vizsgálják meg a pénzügyi eszközök igénybevételének lehetőségét. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak megfelelő támogatást kell nyújtania a pénzügyi eszközök maximális igénybevétele érdekében.

(48)

A villamos energiával, a földgázzal és a szén-dioxiddal kapcsolatos közös érdekű projekteknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a tervezés, illetve bizonyos feltételek mellett kivitelezési munkák megvalósítására uniós pénzügyi támogatásban részesüljenek, akár vissza nem térítendő támogatás, akár innovatív pénzügyi eszközök formájában. Ez biztosítaná, hogy azok a közös érdekű projektek, amelyek a meglévő szabályozási keret és piaci feltételek mellett nem életképesek, sajátos szükségleteikhez igazított támogatásban részesüljenek. Az energetika területén fontos elkerülni a versenytorzulásokat, különösen azon projektek között, amelyek ugyanazon, kiemelt jelentőségű uniós folyosónak a megvalósításához járulnak hozzá. A szóban forgó pénzügyi támogatás hivatott biztosítani a szükséges szinergiákat az európai strukturális és beruházási alapokkal, amelyek helyi vagy regionális jelentőségű intelligens energiaelosztó hálózatokat fognak finanszírozni. A közös érdekű projektekbe történő beruházások tekintetében háromlépéses logika érvényesül: először is, a piacnak elsőbbsége van a beruházás tekintetében. Másodszor, ha a piac nem vállalkozik a beruházásra, akkor szabályozási megoldásokat kell keresni – szükség esetén a vonatkozó szabályozási keret kiigazításával –, és gondoskodni kell a vonatkozó szabályozási keret alkalmazásáról. Harmadszor, ha az első két lépésben nem sikerült a szükséges beruházásokat biztosítani a közös érdekű projektek számára, akkor a közös érdekű projekt számára uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani, amennyiben a projekt teljesíti az alkalmazandó támogathatósági feltételeket.

(49)

A 347/2013/EU rendelet 14. cikke szerint az ugyanezen rendelet II. mellékletének 1., 2. és 4. pontjában említett kategóriákba tartozó közös érdekű projektek uniós pénzügyi támogatásra jogosultak pénzügyi eszközök, valamint tervezésre fordítható vissza nem térítendő támogatások formájában. Kivitelezési munkákhoz is igénybe vehetők vissza nem térítendő támogatások azon intézkedések esetében, amelyek olyan közös érdekű projektekhez járulnak hozzá, amelyek az említett rendelet 14. cikkével összhangban különösen jelentős pozitív externáliákat hordoznak magukban, és amelyek az adott projektre vonatkozó üzleti terv és más, elsősorban a potenciális befektetők, a hitelezők vagy a nemzeti szabályozó hatóság által végzett értékelések szerint gazdaságilag nem életképesek.

(50)

A pénzügyi eszközök kedvezményezettjei ágazati diverzifikációjának biztosítása, valamint a tagállamok közötti fokozatos földrajzi diverzifikáció ösztönzése érdekében – különös tekintettel a Kohéziós Alapból való támogatásra jogosult tagállamokra – a Bizottságnak az Európai Beruházási Bankkal együttműködve, közös kezdeményezések, például az Európai PPP Szakértői Központ és a Közös segítségnyújtás projektek támogatására az európai régiókban (Jaspers) révén támogatnia kell a tagállamokat annak biztosításában, hogy a projekt-finanszírozás kedvezményezettjeként szóba jöhető projektek rendelkezésre álljanak.

(51)

Az e rendelet szerinti pénzügyi eszközöknek tükrözniük kell a 966/2012/EU, Euratom rendelet VIII. címében és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (17) foglalt szabályokat, valamint összhangban kell lenniük a pénzügyi eszközökre vonatkozó legjobb gyakorlatokra vonatkozó szabályokkal.

(52)

Ami a pénzügyi eszközök feltételeit illeti, szükség lehet arra, hogy a munkaprogramokban további követelményeket szabjanak meg például a versenyképes piacok biztosítása érdekében, az uniós politikák alakulása, a technológiai fejlődés és az esetlegesen lényegessé váló egyéb tényezők fényében.

(53)

A CEF-ből származó támogatás többéves programozásának az a célja, hogy támogassa az Unió prioritásait azáltal, hogy biztosítja a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását, valamint az Unió és a tagállamok együttes fellépései közötti összhangot, átláthatóságot és folytonosságot. A közlekedési ágazatban az első többéves munkaprogram végrehajtását követően benyújtott pályázatok esetében a költségek elszámolhatóságának 2014. január 1-jén kell kezdődnie annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a 680/2007/EK rendelet által már szabályozott projektek folytatását.

(54)

Mivel bizonyos infrastrukturális projektek megvalósítása nagy összegű költségvetést igényel, lehetőséget kell teremteni néhány intézkedés esetében a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre történő felosztására.

(55)

Az uniós szinten rendelkezésre álló forrásokat figyelembe véve, a legmagasabb uniós többletértéket nyújtó projektekre kell összpontosítani ahhoz, hogy el lehessen érni a kívánt hatást. A támogatást ezért a törzshálózatra és a forgalomirányítási rendszerek, különösen az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (a SESAR rendszer) eredményeként létrejövő, mintegy 3 000 millió EUR összegű uniós költségvetési forrást igénylő légi irányítási rendszerek, továbbá az olyan rendszerek, mint az intelligens közlekedési rendszerek (ITS), a hajóforgalom-irányítási és információs rendszerek (VTMIS), a folyami információs szolgáltatások (RIS) és az európai vasúti forgalomirányítási rendszer (ERTMS) területén megvalósítandó közös érdekű projektekre kell összpontosítani. Az energetikai ágazatban a pénzügyi támogatásnak a belső energiapiac megteremtésére, az energiaellátás biztonságáról való gondoskodásra, a fenntarthatóság előmozdítására – többek között biztosítva a megújuló energiának a termelőhelytől a fogyasztási központokig és a tárolóhelyekig való továbbítását –, valamint a köz- és a magánberuházások bevonására kell összpontosítania. A távközlési ágazatban a pénzügyi támogatásnak elsősorban olyan projektekre kell irányulnia, amelyek keresletet teremtenek a szélessáv iránt, többek között az európai digitális szolgáltatási infrastruktúra kiépítésére, ezek ugyanis ösztönzik a szélessávú hálózatok kiépítésébe történő beruházásokat.

(56)

Az energetikai ágazatban a piaci felvételtől függően az előirányzott költségvetési forrásokat mindenekelőtt pénzügyi eszközök formájában kell rendelkezésre bocsátani. A távközlési ágazatban a közös érdekű projekteknek alkalmasnak kell lenniük vissza nem térítendő támogatás formájában, illetve közbeszerzés keretében nyújtott uniós pénzügyi támogatásra az alapszolgáltatási platformok, az általános szolgáltatások és a horizontális intézkedések esetében. A szélessávú szolgáltatások kiépítését célzó intézkedéseknek – köztük a szélessáv iránti kereslet ösztönzését célzó intézkedéseknek – alkalmasnak kell lenniük pénzügyi eszközök formájában nyújtott uniós pénzügyi támogatásra.

(57)

A 347/2013/EU rendelethez készült hatásvizsgálatban szereplő elemzés szerint a villamos energia esetében hozzávetőlegesen 100-ra, a földgáz esetében pedig 50-re tehető az olyan közös érdekű projektek száma, amely a leginkább elősegíti a stratégiai jelentőségű, energiainfrastruktúra-prioritásnak minősülő folyosók és területek megvalósítását. Ezenfelül abból kifolyólag, hogy az európai energiarendszerben a következő két évtized során várhatóan a villamos energia kerül túlsúlyba, a becslések szerint a CEF-ből az energetikára szánt keret döntő részét a közös érdekű villamosenergia-projekteknek nyújtott támogatásra kell fordítani. Bár megjegyzendő, hogy e becslések változhatnak, mihelyt több információ áll rendelkezésre, továbbá figyelembe véve, hogy meg kell felelni a 347/2013/EU rendelet rendelkezéseinek, a Bizottságnak kellő figyelmet kell fordítania a villamosenergia-projektekre annak érdekében, hogy a piaci felvételtől, valamint a javasolt intézkedések minőségétől, kiforrottságától és finanszírozási szükségleteiktől függően a 2014–2020-as időszakban a pénzügyi támogatás döntő részét e projektek rendelkezésére bocsássák. Ez a cél nem érinti az energetikai projektek rendelkezésére álló pénzösszegek esetleges újraelosztását.

(58)

A Bizottságnak félidős és utólagos értékeléseket kell végeznie a finanszírozás eredményességének és hatékonyságának, valamint a CEF általános céljaira és az Európa 2020 stratégia prioritásaira gyakorolt hatásának felmérése érdekében, ezen értékelések eredményét pedig közölnie kell az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal valamint a Régiók Bizottságával. A Bizottságnak közzé kell tennie a CEF keretében megvalósított konkrét projektekre vonatkozó információkat. Az információkat évente aktualizálni kell.

(59)

A közlekedés és az energetika vonatkozásában az 1315/2013/EU rendeletben és a 347/2013/EU rendeletben megállapított ágazatspecifikus iránymutatások alapján lista készült azokról a projektekről, illetve kiemelt jelentőségű folyosókról és területekről, amelyekre e rendeletnek vonatkoznia kell, és e listákat az e rendelet mellékletében fel kell tüntetni. A közlekedést illetően a szakpolitikai prioritások, a technológiai lehetőségek és a forgalom lehetséges változásainak figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a melléklet I. részének módosításai és a 7. cikk (2) bekezdése értelmében támogatható intézkedésekre vonatkozó, a munkaprogramokban érvényesítendő finanszírozási prioritások részletes meghatározása tekintetében.

(60)

A közlekedésspecifikus célok finanszírozási igénye tényleges mértékének figyelembevétele és a félidős értékelés eredményeinek érvényre juttatása érdekében, amennyiben 5 százalékpontnál nagyobb mértékben bizonyul szükségesnek eltérni az adott közlekedésspecifikus célra elkülönített, az e rendelet melléklete VI. részében foglalt értéktől, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyes közlekedésspecifikus célokra vonatkozó indikatív százalékos arányok módosítása tekintetében. A közlekedésspecifikus célokra elkülönített indikatív értékek nem jelentenek akadályt arra nézve, hogy a Kohéziós Alapból átcsoportosított 11 305 500 000 EUR összeget teljes egészében a törzshálózat megvalósítását célzó projektekre, illetve az e rendelet mellékletének I. részében meghatározott projektekre és horizontális prioritásokra fordítsák.

(61)

A CEF végrehajtása során levont következtetések, többek között a félidős értékelés eredményeinek érvényesítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, amelyekkel módosítja az odaítélési kritériumok meghatározása során figyelembe veendő általános aspektusok listáját.

(62)

Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő egyeztetéseket folytasson az előkészítő munka során, beleértve a szakértői szinteket is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(63)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a többéves és az éves munkaprogramok tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) megfelelően kell gyakorolni.

(64)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, beleértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint adott esetben szankciók kiszabását a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban. Az Európai Parlamentet minden ilyen intézkedésről tájékoztatni kell.

(65)

A CEF-ből forráshoz jutó projektek esetében a széles körű és tisztességes verseny biztosítása érdekében a szerződésformának meg kell felelnie az adott projekt célkitűzéseinek és körülményeinek. A szerződéses feltételeket a maximális költséghatékonyság és a szerződés legeredményesebb teljesítése érdekében úgy kell meghatározni, hogy a szerződéssel összefüggő kockázatok méltányos módon legyenek elosztva. Ezt az alapelvet kell alkalmazni függetlenül attól, hogy nemzeti vagy nemzetközi szerződésmintát használnak-e.

(66)

A közös érdeket szolgáló infrastrukturális projektek némelyikének esetleg szomszédos, csatlakozás előtt álló, illetve más harmadik országokkal kell összekapcsolódnia és azokon áthaladnia. A CEF-nek az említett infrastruktúrák összekapcsolására és finanszírozására egyszerűbb megoldást kell kínálnia az uniós költségvetés belső és külső eszközei közötti koherencia biztosítása érdekében.

(67)

Amennyiben harmadik országok és harmadik országokban székhellyel rendelkező vállalkozások is részt vesznek a közös érdekű projektekhez hozzájáruló intézkedésekben, vissza nem térítendő támogatás kizárólag abban az esetben biztosítható, ha az adott intézkedés számára az EHE vagy egyéb uniós programok alapján nyújtott egyéb formájú pénzügyi támogatás valószínűleg nem elegendő.

(68)

A társadalmi, éghajlat-változási és környezeti hatásnak a Bizottság által figyelembe veendő, az e rendelet mellékletének VII. részében meghatározott általános aspektusát a 347/2013/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében foglalt megközelítéssel összhangban nem kell alkalmazni az energetika területén.

(69)

A távközlési ágazatban az uniós támogatás köz- és magánberuházásokra gyakorolt ösztönző hatására vonatkozó általános aspektust kizárólag azon digitális szolgáltatási infrastruktúrák esetében kell figyelembe venni, amelyek célja, hogy további beruházásokat eredményezzenek.

(70)

A határokon átnyúló dimenzióra vonatkozó általános aspektust nem kell figyelembe venni a szélessávú hálózatok esetében, mivel a szélessávú hálózatokba történő valamennyi – többek között a tagállami határokon belül megvalósuló – beruházással erősödni fog a transzeurópai távközlési hálózatok összeköttetése.

(71)

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon államainak részvétele, amelyek az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) is tagjai, az EGT-megállapodásban rögzített feltételekkel összhangban történik. Az említett cél érdekében az e rendelet hatálya alá tartozó minden egyes ágazatot külön programként kell kezelni. Az EFTA-államoknak a CEF-ben való részvételét különösen a távközlés területén célszerű előirányozni.

(72)

Ami a közlekedést illeti, a tekintetben, hogy egy közös érdekű projekt valamely harmadik országban támogatható-e e rendelet szerint, az 1315/2013/EU rendelet III. mellékletében foglalt áttekintő térképeket kell alkalmazni. Azon harmadik országokban, amelyekre vonatkozóan a TEN-T rendelet nem tartalmaz áttekintő térképet, a közös érdekű projektek abban az esetben támogathatók, ha folyamatban van az ilyen áttekintő térképekről való megállapodást célzó kölcsönös együttműködés.

(73)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a transzeurópai hálózatok koordinált fejlesztését és finanszírozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az említett célok koordinációjának szükségessége miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(74)

Az Európai Parlament és Tanács 680/2007/EK rendeletét és 67/2010/EK rendeletét (19) az egyértelműség érdekében hatályon kívül kell helyezni.

(75)

Ennek a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie annak érdekében, hogy az e rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási aktusokat időben el lehessen fogadni,

a)

az Európa 2020 stratégiával összhangban hozzájárulás az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez korszerű és nagy teljesítményű, a várható jövőbeli forgalmat figyelembe vevő transzeurópai hálózatok kiépítésével, ami az egész Unió javát szolgálja növelve versenyképességünket a világpiacon, a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót pedig a belső piacon, továbbá a magán-, a közcélú, illetve a közcélú magán beruházások számára kedvezőbb környezetet teremt a pénzügyi eszközök és a közvetlen uniós támogatás ötvözése révén, amely környezetben a projektek profitálhatnak az eszközök említett ötvözéséből, megfelelően kiaknázva az ágazatok közötti szinergiákat.

E célkitűzés megvalósulását a magán-, a közcélú, illetve a közcélú magán partnerségek közös érdekű projektekre fordított beruházásainak volumene, és különösen az e rendelet alapján pénzügyi eszközök segítségével megvalósított közös érdekű projektekre fordított magánberuházások volumene alapján mérik majd. Külön figyelemben részesül a közcélú beruházások hatékony felhasználása.

b)

annak lehetővé tétele, hogy az Unió teljesíthesse a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljait, köztük az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 20 %-os csökkentését az 1990-es szinthez képest, az energiahatékonyság 20 %-os növelését és a megújuló energia arányának 20 %-ra növelését 2020-ig, hozzájárulva ezáltal az Unió dekarbonizálására vonatkozó közép- és hosszú távú célkitűzéseihez, ugyanakkor biztosítva a tagállamok közötti nagyobb szolidaritást.

a)

a szűk keresztmetszetek megszüntetése, a vasúti átjárhatóság fejlesztése, a hiányzó kapcsolatok kialakítása és különösen a határokon átnyúló szakaszok fejlesztése. E célkitűzés megvalósulását

b)

fenntartható és hatékony közlekedési rendszerek hosszú távon való biztosítása, ezzel felkészülve a várható forgalomáramlásra, és lehetővé téve valamennyi közlekedési mód esetében a dekarbonizációt az innovatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony közlekedési technológiákra való átállás révén, mindeközben a biztonságot is optimalizálva. E célkitűzés megvalósulását

c)

a közlekedési módok integrálásának és összekapcsolásának optimalizálása, valamint a közlekedési szolgáltatások átjárhatóságának javítása, ugyanakkor biztosítva a közlekedési infrastruktúrák akadálymentességét. E célkitűzés megvalósulását

a)

a versenyképesség növelése a belső energiapiac további integrációjának, valamint a villamosenergia- és földgázhálózatok határokon átnyúló átjárhatóságának előmozdítása révén. E célkitűzés megvalósulásának mérése utólag, az alábbiak alapján történik:

b)

az Unió energiaellátása biztonságának a javítása;

E célkitűzés megvalósulásának mérése utólag, az alábbiak alapján történik:

c)

hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez és a környezetvédelemhez, többek között a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az átviteli hálózatba való integrálása, valamint intelligens energiahálózatok és szén-dioxid-szállítási hálózatok kialakítása révén.

E célkitűzés megvalósulásának mérése utólag, az alábbiak alapján történik:

a)

közlekedési ágazat: 26 250 582 000 EUR, ebből 11 305 500 000 EUR-t a Kohéziós Alapból kell átcsoportosítani kizárólag a Kohéziós Alapból támogatható tagállamok általi, e rendelettel összhangban való felhasználásra;

b)

távközlési ágazat: 1 141 602 000 EUR;

c)

energetikai ágazat: 5 850 075 000 EUR.

a)

a 7. cikk értelmében, közös érdekű projektekhez hozzájáruló intézkedések és programtámogató tevékenységek;

b)

azon programtámogató tevékenységek, amelyek a CEF és a 680/2007/EK rendelet alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükségesek ilyen kiadásokat is – a pénzügyi keretösszeg legfeljebb 1 %-áig; végrehajtó ügynökség költségeit is e felső összeghatár alá kell számítani.

a)

az 1315/2013/EU rendelet III. fejezete szerinti törzshálózat kiépítését célzó intézkedések, beleértve az új technológiáknak és innovációnak a rendelet 33. cikkével összhangban történő alkalmazását, továbbá az e rendelet mellékletének I. részében meghatározott projektek és horizontális prioritások;

b)

az 1315/2013/EU rendelet II. fejezete szerinti átfogó hálózatot megvalósító intézkedések, amennyiben ezen intézkedések hozzájárulnak a hiányzó kapcsolatok kialakításához, a határokon átnyúló forgalom megkönnyítéséhez vagy szűk keresztmetszeteket számolnak fel, és amennyiben ezen intézkedések hozzájárulnak a törzshálózat fejlesztéséhez is, vagy törzshálózati folyosókat kötnek össze, illetve amennyiben ezen intézkedések hozzájárulnak a 913/2010/EU rendelet mellékletében meghatározott vasúti árufuvarozási folyosók főágain az ERTMS telepítéséhez – az e rendelet 5. cikkében meghatározott, közlekedésre vonatkozó pénzügyi keretösszeg legfeljebb 5 %-áig;

c)

az 1315/2013/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározottak szerinti közös érdekű projektekre vonatkozó tanulmányok;

d)

a 661/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (22) III. mellékletében meghatározott kiemelt fontosságú, határokon átnyúló projektekre vonatkozó tanulmányok;

e)

az 1315/2013/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a), d) és e) pontjában meghatározott közös érdekű projektek támogatását célzó intézkedések;

f)

a törzshálózat csomópontjain – többek között városi csomópontokon – közlekedési infrastruktúrát megvalósító intézkedések, az 1315/2013/EU rendelet 41. cikkében meghatározottak szerint;

g)

az 1315/2013/EU rendelet 31. cikkével összhangban telematikai alkalmazásokat támogató intézkedések;

h)

az 1315/2013/EU rendelet 32. cikkével összhangban árufuvarozási szolgáltatásokat támogató intézkedések;

i)

a vasúti szállítással járó zajnak többek között a meglévő kötöttpályás járművek utólagos átszerelésével való csökkentését célzó intézkedések, együttműködve egyebek közt a vasúti ágazattal;

j)

programtámogató tevékenységek;

k)

az 1315/2013/EU rendelet 34. cikkével összhangban a biztonságos és védett infrastruktúrát kialakító intézkedések;

l)

az 1315/2013/EU rendelet 21. cikkében meghatározott tengeri gyorsforgalmi utakat támogató intézkedések.

a)

az általános szolgáltatásokat, az alapszolgáltatási platformokat és a programtámogató tevékenységeket vissza nem térítendő támogatások és/vagy közbeszerzés révén kell finanszírozni;

b)

a szélessávú hálózatokkal kapcsolatos intézkedéseket pénzügyi eszközök révén kell finanszírozni.

a)

a tanulmányokra vonatkozó vissza nem térítendő támogatások esetében az elszámolható költségek 50 %-a;

b)

a tanulmányokra vonatkozó vissza nem térítendő támogatások esetében:

c)

telematikai alkalmazásokra és szolgáltatásokra vonatkozó vissza nem térítendő támogatások esetében:

a)

az általános szolgáltatások területére vonatkozó intézkedések esetében: az elszámolható költségek 75 %-a;

b)

horizontális prioritások esetén – ideértve az infrastruktúra feltérképezését, az ikerintézményi együttműködést és a technikai segítségnyújtást: az elszámolható költségek 75 %-a.

a)

a tanulmányokra vonatkozó vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos intézkedések;

b)

a kivitelezésre vonatkozó vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos intézkedések esetében:

c)

telematikai alkalmazásokra és szolgáltatásokra vonatkozó vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos intézkedések esetében:

d)

a valamennyi szállítási mód tekintetében új technológiákat és innovációt támogató intézkedésekre vonatkozó vissza nem térítendő támogatások.

a)

egyedi feltételeket szabhatnak meg például a közbeszerzés tárgyát képező tevékenységek teljesítési helyére vonatkozóan, amennyiben e feltételeket az intézkedések célkitűzései kellően indokolják, és amennyiben ezek a feltételek nem sértik a közbeszerzéssel kapcsolatos uniós és tagállami alapelveket;

b)

engedélyezhetik több szerződés odaítélését ugyanazon eljárás keretében („több forrásból történő beszerzés”).

a)

tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök, például befektetési alapok, amelyek célja, hogy kockázati tőkét biztosítsanak a közös érdekű projektekhez hozzájáruló intézkedések számára;

b)

kockázat-megosztási eszközökkel enyhített kölcsönök és/vagy garanciák, beleértve a projektkötvényekre vonatkozó hiteljavító mechanizmusokat, amelyek egyéni projekteket vagy egyéni projektek portfólióit támogatják, és amelyeket egy pénzügyi intézmény bocsát ki saját forrásaira, a céltartalékképzéshez és a tőkeallokációhoz való uniós hozzájárulással.

a)

európai hozzáadott értéket kell képviselniük;

b)

meg kell felelniük az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek;

c)

az uniós támogatást illetően tőkeáttételi hatással kell rendelkezniük, azaz olyan globális befektetés mozgósítását kell célozniuk, amely az előre meghatározott mutatóknak megfelelően meghaladja az uniós hozzájárulás mértékét.

a)

hogy az 1315/2013/EU rendelet szerinti közös érdekű projekteket teljes körűen vagy részben végrehajtsák a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret érvényességi ideje alatt;

b)

hogy a módosítások megfeleljenek az e rendelet 7. cikkében megfogalmazott támogathatósági kritériumoknak;

c)

az e rendelet I. melléklete I. része tekintetében, hogy minden szakasz olyan infrastrukturális projekteket foglaljon magában, amelyeket a megvalósításuk érdekében be kell illeszteni az e rendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti többéves munkaprogramba, a törzshálózati folyosók nyomvonalának megváltoztatása nélkül;

a)

a módosításokra a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelően kerüljön sor, beleértve az annak 140. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett előzetes értékelést is, és

b)

a módosítások a következőkre korlátozódjanak:

i.

a projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszának kedvező értékelése 2015-ben; és

ii.

a projekt szerződéses kötelezettségvállalásai tekintetében a pénzügyi eszközök igénybevétele meghaladja a 8 %-ot.