Szektor

Fogalommeghatározás

MPI-k

A PPA-k a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet 1. cikkében meghatározottak szerint. Ez a szektor a nemzeti központi bankokból („NKB-k”), az uniós jogszabályokban meghatározottak szerinti hitelintézetekből, a PPA-kból, valamint az egyéb olyan pénzügyi intézményekből áll, amelyek üzleti tevékenysége betétek és/vagy betétek közeli helyettesítőinek gyűjtése PPA-knak nem minősülő jogalanyoktól, és hitelek nyújtása saját számlára (legalább gazdasági értelemben), és/vagy értékpapírokba történő befektetés, ide tartoznak továbbá az olyan elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek fő tevékenysége az elektronikuspénz kibocsátása által történő pénzügyi közvetítés.

Kormányzat

A kormányzati szektor (S.13) magában foglalja mindazokat a gazdasági egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat a gazdasági egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111–2.113 pont).

Központi kormányzat

Ez az alszektor (S.1311) magában foglalja az állam összes közigazgatási egységét és az olyan központi kormányzati szerveket, amelyek illetékessége általánosságban kiterjed az ország egész gazdasági területére. A társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek nem tartoznak ebbe az alszektorba (ESA 2010, 2.114. pont).

Tartományi kormányzat

Ez az alszektor (S.1312) azokat a közigazgatási szervezeteket foglalja magában, amelyek elkülönült gazdasági egységek, és a társadalombiztosítási alapok kezelését kivéve, bizonyos kormányzati funkciókat gyakorolnak a központi kormányzati szint alatt és a helyi szintű kormányzati intézmények felett (ESA 2010, 2.115. pont).

Helyi önkormányzatok

Ez az alszektor (S.1313) olyan közigazgatási egységeket foglal magában, amelyek hatásköre kizárólag az ország gazdasági területének helyi részére terjed ki, a társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek helyi képviseletei kivételével (ESA 2010, 2.116. pont).

Társadalombiztosítási alapok

A társadalombiztosítási alapok (S.1314) azokat a központi, állami és helyi intézményi egységeket foglalják magukba, amelyek alapvető tevékenysége szociális ellátások nyújtása, és amelyek megfelelnek mindkét alábbi követelmények: a) törvény vagy rendelet erejénél fogva a lakosság bizonyos csoportjai kötelesek a rendszerben részt venni, vagy hozzájárulást fizetni; és b) a társadalombiztosítási hozzájárulások és juttatások megállapítása vagy jóváhagyása a kormányzat felelősségi körébe tartozik, függetlenül felügyeleti szervként vagy munkaadóként betöltött szerepétől (ESA 2010, 2.117. pont).

Nem pénzpiaci befektetési alapok

A befektetési alapok eszközeiről és kötelezettségeiről szóló statisztikákról szóló 1073/2013/EU (EKB/2013/38) rendelet 1. cikkében meghatározott befektetési alapok. Ez az alszektor a valamennyi olyan kollektív befektetési vállalkozásokból – kivéve a PPA-kat – áll, amelyek pénzügyi és nem pénzügyi eszközökbe fektetnek, amennyiben a cél a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke befektetése.

Egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítótársaságok és nyugdíjpénztárak kivételével, + a pénzügyi kiegészítő tevékenységet végzők, + a captive finanszírozók

Az „egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével” alszektor (S.125) magában foglal minden olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot, amelynek fő tevékenysége a pénzügyi közvetítés, melynek keretében gazdasági egységekkel szemben olyan kötelezettségeket vállal, amelyet nem fizetőeszköz, betét (vagy betét közeli helyettesítője), illetve befektetési jegy testesít meg, valamint nem kapcsolódik biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garanciarendszerekhez(ESA 2010 2.86–2.94 pont).

A „kiegészítő pénzügyi tevékenységet végzők” alszektor (S.126) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek maguk nem pénzügyi közvetítők, de fő tevékenységük pénzügyi közvetítéshez szorosan kapcsolódó tevékenység. Ez az alszektor szintén magában foglalja az olyan vállalatközpontokat, amelyek leányvállalatai főként vagy teljes egészében pénzügyi vállalatok (ESA 2010, 2.95–2.97 pont).

A „captive finanszírozók és pénzkölcsönzők” alszektor (S.127) magában foglalja az összes olyan pénzügyi vállalatot és kvázivállalatot, amelyek nem foglalkoznak sem pénzügyi közvetítéssel, sem kiegészítő pénzügyi szolgáltatások nyújtásával, és amelyek eszközeinek vagy kötelezettségeinek nagy része nem képezi gazdasági műveletek tárgyát a nyílt piacokon. Ez az alszektor holdingtársaságok, amelyeknek leányvállalatok egy csoportja felett ellenőrzést biztosító tulajdoni részesedés van a tulajdonukban, és amelyek fő tevékenysége az, hogy a tulajdonukban tartják a csoportot anélkül, hogy bármilyen további szolgáltatást nyújtanának azoknak a vállalkozásoknak, amelyek tőkéjét birtokolják, vagyis nem kezelnek vagy irányítanak más egységeket (ESA 2010, 2.98–2.99 pont).

Biztosítók

A biztosítók alszektor (S. 128) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek fő tevékenysége a kockázatok megosztásának formájában megvalósuló pénzközvetítés, főként közvetlen biztosítás vagy viszontbiztosítás formájában (ESA 2010, 2.100–2.104. pont).

Nyugdíjpénztárak

A nyugdíjpénztárak alszektor (S.129) magában foglalja mindazokat a pénzügyi vállalatokat és kvázivállalatokat, amelyek fő tevékenysége a biztosított személyek társadalmi kockázatainak és szükségleteinek megosztása (társadalombiztosítás) keretében megvalósuló pénzügyi közvetítés. A nyugdíjpénztárak mint társadalombiztosítási rendszerek nyugdíjjövedelmet, valamint gyakran haláleseti és fogyatékossági juttatásokat is biztosítanak (ESA 2010, 2.105–2.110 pont).

Nem pénzügyi vállalatok

A nem pénzügyi vállalatok szektor (S.11) olyan önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági egységekből áll, amelyek piaci termelők, és amelyek fő tevékenysége a javak előállítása és a nem pénzügyi szolgáltatások nyújtása. A nem pénzügyi vállalatok szektor magában foglal nem pénzügyi kvázi vállalatokat is. A nem pénzügyi vállalatok szektor magában foglal nem pénzügyi kvázi vállalatokat is (ESA 2010, 2.45–2.54 pont).

Háztartások és háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények

A „háztartások” szektor (S.14) az egyéneket és az egyének csoportjait foglalja magában, egyrészt mint fogyasztókat, másrészt mint olyan vállalkozókat, akik piacra szánt javakat állítanak elő és pénzügyi vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak (azaz piaci termelők), feltéve hogy a javak és szolgáltatások előállítását nem kvázivállalatként kezelt elkülönült gazdasági egységek keretében végzik. A szektorba tartoznak azok az egyének vagy csoportok is, akik kizárólag saját végső felhasználásra állítanak elő javakat vagy nem pénzügyi szolgáltatásokat. A háztartások szektor magában foglalja az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egyéni vállalkozásokat és személyegyesítő társaságokat, amelyek piaci termelők, és amelyek nem tekinthetők kvázi vállalatoknak (ESA 2010, 2.118–2.128. pont).

A „háztartásokat segítő nonprofit intézmények” szektort (S.15) olyan nonprofit intézmények alkotják, amelyek önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, háztartásokat segítő tevékenységet folytatnak, és nem piaci magántermelők. Fő bevételi forrásuk a háztartásoktól mint fogyasztóktól származó önkéntes pénzbeli és természetbeni hozzájárulások, a kormányzati kifizetések és a tulajdonból származó jövedelem (ESA 2010, 2.129–2.130. pont).

Kategória

A főbb jellemzők leírása

A fizetésre általánosan használt forgalomban levő euro és külföldi bankjegyek és pénzérmék állománya

Olyan pénzügyi eszközök, amelyek akkor jönnek létre, amikor a hitelezők pénzt adnak kölcsön az adósoknak, amit vagy át nem ruházható okiratok támasztanak alá, vagy ami okirattal nem igazolt. Ez a tétel magában foglalja az adatszolgáltató által betétek formájában elhelyezett eszközöket:

E tételbe az alábbiak tartoznak:

Az alábbi tételt nem szabad hitelként kezelni:

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az adósság tényét tanúsító átruházható pénzügyi eszközök, amelyek általában a másodlagos piacokon értékesíthetők vagy a piacon kompenzációs célokra felhasználhatók, de a tulajdonosuknak nem biztosítanak a kibocsátó intézményben semmiféle tulajdonjogot.

E tételbe az alábbiak tartoznak:

A repo típusú műveletek kezelési módjával való összhang fenntartása érdekében az értékpapír-kihelyezési műveletek keretében kölcsönbe adott értékpapírokat az eredeti tulajdonosuk mérlegében kell nyilvántartani (és nem helyezhetők át az azokat ideiglenesen megszerző mérlegébe), ha határozott kötelezettségvállalás történt a művelet későbbi visszafordítására (és annak megtétele nem egyszerűen opció). Ha az ideiglenes megszerző a megkapott értékpapírokat eladja, akkor az ilyen értékesítést végleges adásvételként kell nyilvántartásba venni, és az értékpapír-portfolió negatív előjelű pozíciójaként kell bevezetni az ideiglenes megszerző mérlegébe.

Ezek a következők:

Ennek az eszköztételnek része a PPA-befektetési jegyek állománya (lásd a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet I. melléklete 1. részének 2. szakaszában foglalt fogalommeghatározást)

Kategória

A főbb jellemzők leírása

Az adatszolgáltatók tartozásai (betétek vagy egyebek) a hitelezők felé, amelyek megfelelnek 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet I. melléklete 1. részének 1. szakaszában leírt jellemzőknek. Az adatszolgáltatási rendszer alkalmazásában e kategóriát a következő összetevőkre kell bontani: egynapos betétek, megállapodás szerinti futamidejű betétek és felmondásos betétek.

Az alábbi tételt nem szabad betétként kezelni:

A vagyonkezelői alapon kapott pénzösszegeket (betéteket) nem kell nyilvántartani a POGI-k statisztikai mérlegében (lásd a „vagyonkezelői alapon nyújtott hitelek” tétel a 2. kategóriában).

Olyan betétek, amelyek készpénzre átválthatók, és/vagy csekkel, fizetési meghagyással, terheléssel vagy más módon, jelentős késedelem, korlátozás és szankció nélkül átruházhatók. E tételbe az alábbiak tartoznak:

Olyan nem átruházható betétek, amelyeket nem lehet vagy csak bizonyos szankció megfizetése ellenében lehet egy megállapodás szerinti rögzített határidő előtt pénzre váltani. E tétel tartalmazza az olyan hatóságilag szabályozott takarékbetéteket is, amelyeknél a futamidőre vonatkozó szempont nem mérvadó (ezeket a „két éven túli” futamidősávba kell besorolni). Az ismételt lekötésű pénzügyi termékeket a legkorábbi lejárat szerint kell besorolni. Bár a megállapodás szerinti futamidejű betétek esetében fennállhat az előzetes felmondás melletti korábbi visszaváltás lehetősége, illetve a betétet bizonyos szankció terhe mellett korábban vissza lehet váltani, azonban e jellemzők a besorolásnál nem minősülnek lényegesnek

Ezek valamennyi lejárat szerinti részletezésben tartalmazzák a következőket:

Megállapodás szerinti futamidő nélküli, át nem ruházható betétek, amelyeket nem lehet pénzre váltani egy előzetes olyan felmondási időszak nélkül, amelynek letelte előtt a készpénzre váltás nem, vagy csak szankció ellenében lehetséges. Ide tartoznak egyrészt azon betétek, amelyek – bár jogilag kérésre esetleg visszaválthatók – visszaváltására a nemzeti gyakorlatnak megfelelően csak egyes korlátozások és szankciók mellett kerülhet sor (a „legfeljebb három hónapos felmondással visszaváltható betétek” futamidősávba sorolt betétek), másrészt a felmondási idő vagy megállapodás szerinti futamidő nélküli befektetési számlák, amelyek azonban korlátozó lehívási rendelkezéseket tartalmaznak (a „három hónapon túli” futamidősávba tartoznak).

E tételbe az alábbiak tartoznak:

Emellett a legfeljebb három hónapos felmondási idővel felmondható betétek közé tartoznak a következők: nem átruházható, látra szóló takarékbetétek és a lakossági betétek más típusai, amelyek bár jogilag kérésre azonnal is visszaválthatók, erre csak jelentős szankciók mellett kerülhet sor.

Az 1027/2006/EK (EKB/2006/8) rendelet

E rendelet

1–3. cikk

1–3. cikk

—

4. cikk

4. cikk

5. cikk

5. cikk

6. cikk

6. cikk

7. cikk

—

8. cikk

—

9. cikk

7. cikk

10. cikk

I. melléklet

I. melléklet