29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 181/4

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása, és amelyben – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén – könnyebbé válik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (1) bekezdése leszögezi, hogy a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén kell alapulnia.

(3)

A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben az egyik tagállamban elrendelt védelmi intézkedések egy másik tagállamban való gyors és egyszerű elismerésének és adott esetben végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy az egyik tagállamban egy adott természetes személynek nyújtott védelmet abban a tagállamban is fenntartsák, ahová az adott személy utazik vagy költözik. Biztosítani kell, hogy az uniós polgárok tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 21. cikke szerinti jogszerű gyakorlása ne vezessen védelmük elvesztéséhez.

(4)

Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom és a védelmi intézkedések Unión belüli érvényesíthetőségének gyorsabbá és kevésbé költségessé tételének célja indokolja azt az elvet, hogy az egyik tagállamban hozott határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás előírása nélkül minden más tagállamban elismerjék. Ennek eredményeként az egyik tagállamban (a továbbiakban: az eredeti eljárás helye szerinti tagállam) elrendelt védelmi intézkedéseket úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban (a továbbiakban: a megkeresett tagállam) rendelték volna el, ahol az elismerésüket kérelmezik.

(5)

A védelmi intézkedések szabad mozgására irányuló cél elérése érdekében szükséges és célszerű, hogy a védelmi intézkedések elismerésére és adott esetben végrehajtására vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz szabályozza.

(6)

Ezt a rendeletet olyan védelemi intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket egy adott személy védelmére rendelnek el olyan esetekben, amikor alapos okkal feltételezhető, hogy az adott személy életét, testi vagy lelki épségét, személyes szabadságát, biztonságát vagy nemi integritását veszély fenyegeti, például a nemi alapú erőszak vagy a szoros kapcsolatban állók közötti erőszak bármely formájának, így a fizikai erőszak, a zaklatás, a szexuális bántalmazás, a követés, a megfélemlítés és a közvetett kényszerítés egyéb formáinak megakadályozása érdekében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a rendelet valamennyi áldozatra alkalmazandó, függetlenül attól, hogy nemi alapú erőszak áldozata-e.

(7)

A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) biztosítja, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban és támogatásban részesüljenek.

(8)

Ez a rendelet kiegészíti a 2012/29/EU irányelvet. Az a tény, hogy valamely személy tekintetében polgári ügyben védelmi intézkedést rendeltek el, nem zárja ki szükségszerűen azt, hogy az adott személy az említett irányelv alapján áldozatnak minősüljön.

(9)

Ez a rendelet – hatályát tekintve – az EUMSZ 81. cikke értelmében vett polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés körébe tartozik. Ez a rendelet kizárólag a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedésekre alkalmazandó. A büntetőügyekben elfogadott védelmi intézkedések az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá tartoznak.

(10)

A polgári ügyek fogalmát önállóan, az uniós jog alapelveivel összhangban kell értelmezni. A védelmi intézkedés polgári jellegének megítélésekor nincs jelentősége annak, hogy a védelmi intézkedést polgári, közigazgatási vagy büntető hatóság rendelte-e el.

(11)

Ez a rendelet nem akadályozhatja a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletben (5) (a Brüsszel IIa. rendelet) foglaltak érvényesülését. A Brüsszel IIa. rendelet értelmében hozott határozatokat továbbra is az említett rendelet alapján kell elismerni és végrehajtani.

(12)

Ez a rendelet figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait, és nem avatkozik be a védelmi intézkedések elrendelésének nemzeti rendszerébe. Ez a rendelet nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy nemzeti rendszerüket módosítsák annak érdekében, hogy polgári ügyekben védelmi intézkedéseket rendelhessenek el, illetve, hogy e rendelet alkalmazása céljából polgári ügyekben védelmi intézkedéseket vezessenek be.

(13)

Annak figyelembevétele érdekében, hogy a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedéseket a különböző tagállamokban eltérő típusú hatóságok rendelik el, és eltérve az igazságügyi együttműködés egyéb területeitől, ezt a rendeletet mind az igazságügyi hatóságok, mind a közigazgatási hatóságok határozataira alkalmazni kell, feltéve, hogy ez utóbbi hatóságok garanciát nyújtanak különösen pártatlanságuk, valamint a felek bírósági felülvizsgálathoz való joga tekintetében. A rendőri hatóságok semmilyen esetben nem minősülhetnek az e rendelet értelmében vett kiállító hatóságnak.

(14)

A kölcsönös elismerés elve alapján az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedést a megkeresett tagállamban e rendelet értelmében polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedésként kell elismerni.

(15)

A kölcsönös elismerés elvének megfelelően az elismerés a védelmi intézkedés időtartamára érvényes. Figyelemmel azonban arra, hogy az egyes tagállamok joga alapján igénybe vehető védelmi intézkedések – különösen időtartamuk tekintetében – sokfélék, valamint arra, hogy ez a rendelet jellemzően sürgős esetekben lenne alkalmazandó, az elismerés e rendelet szerinti joghatását kivételes esetben az e rendeletben meghatározott tanúsítvány kiállításától számított 12 hónapos időtartamra kell korlátozni, függetlenül attól, hogy maga a védelmi intézkedés (akár ideiglenes, akár határozott idejű, akár határozatlan idejű) hosszabb időtartamra szól.

(16)

Amennyiben a védelmi intézkedés időtartama meghaladja a 12 hónapot, az elismerés joghatásának e rendelet szerinti korlátozása nem érintheti a védett személy ahhoz való jogát, hogy más, rendelkezésre álló, elismerést biztosító uniós jogi aktus alapján a védelmi intézkedésre hivatkozzon, vagy hogy a megkeresett tagállamban nemzeti védelmi intézkedésért folyamodjon.

(17)

Az elismerés joghatásának korlátozása e rendelet tárgyának sajátos jellege miatt kivételes jellegű, és nem szolgálhat precedensként más polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó eszközök tekintetében.

(18)

Ez a rendelet kizárólag a védelmi intézkedésekben előírt kötelezettség elismerésére vonatkozhat. Ez a rendelet nem szabályozhatja a védelmi intézkedések átültetésével vagy végrehajtásával kapcsolatos eljárásokat, és nem szabályozhatja az abban az esetben kiszabható szankciókat sem, ha a megkeresett tagállamban megsértik a védelmi intézkedés által elrendelt kötelezettséget. Ez utóbbiak az érintett tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Az uniós jog általános elveivel és különösen a kölcsönös elismerés elvével összhangban azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkeresett tagállamban érvényt lehessen szerezni az e rendelet értelmében elismert védelmi intézkedéseknek.

(19)

Az e rendelet hatálya alá tartozó védelmi intézkedéseknek védelmet kell biztosítaniuk a védett személy számára a lakóhelyén vagy a munkahelyén, vagy olyan egyéb helyen, amelyet rendszeresen látogat, mint például a közeli hozzátartozóinak lakóhelye, vagy a gyermeke által látogatott iskola vagy oktatási intézmény. Függetlenül attól, hogy az adott helyet, vagy a védelmi intézkedés hatálya alá tartozó terület kiterjedését a védelmi intézkedésben egy vagy több olyan konkrét cím, vagy bizonyos körülírt terület megadásával (vagy e két kritériumot ötvözve) határozzák-e meg, amelyet a veszélyeztető személy nem közelíthet meg, illetve ahova nem léphet be, a védelmi intézkedés által előírt kötelezettség elismerése a pontos cím helyett inkább arra vonatkozik, hogy az adott hely a védett személy esetében milyen célt szolgál.

(20)

A fentiekre figyelemmel és feltéve, hogy a védelmi intézkedés jellege és lényegi elemei továbbra is fennállnak, a megkeresett tagállam illetékes hatósága számára lehetőséget kell adni a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek kiigazítására, ha ez a kiigazítás a védelmi intézkedés elismerésének a megkeresett tagállamban való alkalmazásához szükséges. Ilyen ténybeli elem a cím, az előfordulási hely vagy az a távolság is, amelynél közelebb a veszélyeztető személy nem tartózkodhat a védett személytől, annak címétől vagy előfordulási helyétől. A kiigazítás nem érintheti azonban a védelmi intézkedés típusát és polgári jellegét.

(21)

A védelmi intézkedés kiigazításának megkönnyítése érdekében a tanúsítványban fel kell tüntetni, hogy a védelmi intézkedésben megjelölt cím a lakóhelyet, a munkahelyet vagy olyan helyet jelöl-e, amelyet a védett személy rendszeresen látogat. Emellett a tanúsítványban indokolt esetben fel kell tüntetni azt a körülírt területet is (az adott cím hozzávetőlegesen meghatározott sugarú körzetét), amelyre a védelmi intézkedéssel a veszélyeztető személlyel szemben előírt kötelezettség vonatkozik.

(22)

A védelmi intézkedések Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítése érdekében e rendeletnek egységes tanúsítványmintát kell bevezetnie, és rendelkeznie kell egy e célra alkalmazandó többnyelvű formanyomtatvány létrehozásáról. A védett személy kérelmére a kiállító hatóságnak ki kell állítania a tanúsítványt.

(23)

A tanúsítvány többnyelvű formanyomtatványában amennyire lehet, korlátozni kell a szabadon kitölthető mezők számát, hogy a fordítás vagy átirat a legtöbb esetben a formanyomtatványnak az érintett nyelven történő felhasználásával biztosítható legyen, anélkül, hogy az költségeket róna a védett személyre. A többnyelvű formanyomtatvány szövegén túli szükséges fordítási költségeket, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga szerint kell kiróni.

(24)

Amennyiben a tanúsítvány szabad szöveget tartalmaz, a megkeresett tagállam illetékes hatóságának kell meghatároznia, hogy szükség van-e fordításra vagy átiratra. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a védett személy vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága – saját kezdeményezésre – gondoskodjon a szöveg fordításáról vagy átiratáról.

(25)

A veszélyeztető személy védelemhez való jogának tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a védelmi intézkedés elrendelésére a veszélyeztető személy távollétében került sor, vagy olyan eljárással, amely nem írja elő a veszélyeztető személy előzetes értesítését (ex-parte eljárás), akkor – a tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha az említett személynek módjában állt gondoskodni a védelmi intézkedéssel szembeni védekezésről. Annak érdekében azonban, hogy az intézkedés ne legyen megkerülhető, illetve tekintettel a védelmi intézkedést igénylő esetek tipikusan sürgős jellegére, az említett védekezésről való gondoskodásra rendelkezésre álló időnek nem kell lejárnia ahhoz, hogy a tanúsítványt ki lehessen állítani. A tanúsítványt ki kell állítani, amint a védelmi intézkedés az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajthatóvá válik.

(26)

Az egyszerűség és a gyorsaság céljára tekintettel ez a rendelet egyszerű és gyors módszerek alkalmazását írja elő a veszélyeztető személynek az eljárási lépésekről való értesítésére. Ezek a konkrét értesítési módszerek e rendelet tárgyának különleges jellegéből adódóan csak e rendelet céljaira alkalmazandók, és nem szolgálnak precedensként a polgári és kereskedelmi ügyeket érintő más jogi eszközök számára, továbbá nem érintik a tagállamoknak a polgári ügyekben született bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítésével kapcsolatos, az adott tagállam és valamely harmadik ország közötti két- vagy többoldalú egyezményből fakadó kötelezettségeit.

(27)

A veszélyeztető személynek a tanúsítványról való tájékoztatásakor, továbbá a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek a megkeresett tagállamban történő kiigazításakor kellő figyelmet kell fordítani a védett személy ahhoz fűződő érdekére, hogy a hollétére vonatkozó információkat vagy egyéb elérhetőségi adatait ne közöljék. Ezeket az adatokat csak abban az esetben lehet a veszélyeztető személy tudomására hozni, ha az a védelmi intézkedés betartásához vagy végrehajtásához szükséges.

(28)

A tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nem lehet helye.

(29)

Helyesbíteni kell a tanúsítványt, ha az valamely nyilvánvaló hiba vagy pontatlanság (például elírás, átírási vagy másolási hiba) következtében nem felel meg pontosan a védelmi intézkedésnek, vagy vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen állították ki, például valamely, e rendelet hatálya alá nem tartozó intézkedés céljára alkalmazták, vagy a kiállításra vonatkozó feltételek sérelmével állították ki.

(30)

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatóságának kérelemre segítenie kell a védett személyt a megkeresett tagállam azon hatóságaira vonatkozó információk megszerzésében, amelyek előtt a védelmi intézkedésre hivatkozni kíván, vagy amelyeknél a végrehajtást kezdeményezi.

(31)

Az igazságszolgáltatás harmonikus működése megköveteli annak elkerülését, hogy két tagállamban egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak. Ennek érdekében e rendeletnek rendelkeznie kell a védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását megalapozó indokról, amennyiben összeegyeztethetetlenség áll fenn valamely, a megkeresett tagállamban meghozott vagy elismert határozattal.

(32)

Kivételes körülmények fennállása esetén közérdekre vonatkozó megfontolások indokolhatják a megkeresett tagállam bíróságainak azon lehetőségét, hogy megtagadják valamely védelmi intézkedés elismerését vagy végrehajtását, amennyiben annak alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az adott tagállam közrendjével. A bíróságok nem alkalmazhatják azonban a közrenddel kapcsolatos kivételt valamely védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadása céljából, ha az ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájában – és különösen az annak 21. cikkében – foglalt jogokkal.

(33)

A védelmi intézkedésnek az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban való felfüggesztése vagy visszavonása, vagy a tanúsítvány visszavonása esetén a megkeresett tagállam illetékes hatóságának a tanúsítvány benyújtása esetén fel kell függesztenie vagy vissza kell vonnia a védelmi intézkedés elismerésének joghatásait, valamint adott esetben a védelmi intézkedés végrehajtását.

(34)

A védett személynek a többi tagállamban hatékony hozzáféréssel kell rendelkeznie az igazságszolgáltatáshoz. A hatékony hozzáférésnek az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokban való biztosítása érdekében költségmentességet kell biztosítani a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelvvel (6) összhangban.

(35)

E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy a 2001/470/EK tanácsi határozattal (7) létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében közöljenek bizonyos információkat a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedésekkel kapcsolatos jogszabályaikkal és eljárásaikkal kapcsolatban. A tagállamok által közölt információkat az európai igazságügyi portálon keresztül hozzáférhetővé kell tenni.

(36)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni.

(37)

Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és azok későbbi módosításáról szóló végrehajtási aktusok elfogadása céljából a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(38)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Törekszik továbbá a védelemhez való jog és a Charta 47. és 48. cikkében lefektetett, tisztességes eljáráshoz való jog biztosítására is. Ezt a rendeletet az említett jogoknak és elveknek megfelelően kell alkalmazni.

(39)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a valamely tagállamban polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések elismerését szolgáló egyszerű és gyors mechanizmus szabályainak megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(40)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(41)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(42)

Az európai adatvédelmi biztos a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 41. cikkének (2) bekezdése alapján 2011. október 17-én véleményt nyilvánított (10),

a)

az olyan helyre való belépés tilalma vagy szabályozása, ahol a védett személy lakik, dolgozik vagy amelyet rendszeresen látogat, vagy ahol rendszeresen tartózkodik;

b)

a védett személlyel való, bármilyen formában – így telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén – történő érintkezés tilalma vagy szabályozása;

c)

a védett személy egy előre meghatározott távolságon belüli megközelítésének tilalma vagy szabályozása;

a)

a védelmi intézkedés másolatát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek;

b)

az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az 5. cikknek megfelelően kiállított tanúsítványt; valamint

c)

szükség esetén a tanúsítványnak a 16. cikknek megfelelő átiratát és/vagy fordítását.

a)

a kiállító hatóság neve és címe/elérhetőségi adatai;

b)

ügyiratszám;

c)

a tanúsítvány kiállításának időpontja;

d)

a védett személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím, amely előtt szembetűnő figyelemfelhívás szerepel arra, hogy ez a cím a veszélyeztető személy tudomására hozható;

e)

a veszélyeztető személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím;

f)

a védelmi intézkedés végrehajtásához szükséges valamennyi információ, ideértve adott esetben az intézkedés típusát és az intézkedés által a veszélyeztető személyre rótt kötelezettséget, továbbá azon hely és/vagy körülírt terület funkciójának meghatározása, amelyet a veszélyeztető személynek tilos megközelítenie, illetve amelybe tilos belépnie;

g)

a védelmi intézkedés időtartama;

h)

az elismerés joghatásának a 4. cikk (4) bekezdése szerinti időtartama;

i)

nyilatkozat a 6. cikkben meghatározott követelmények teljesüléséről;

j)

tájékoztatás a 9. és a 13. cikk alapján biztosított jogokról;

k)

a hivatkozás megkönnyítése érdekében e rendelet teljes címe.

a)

helyesbíteni kell, ha elírás miatt eltérés van a védelmi intézkedés és a tanúsítvány között; vagy

b)

vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel a 6. cikkben meghatározott követelményekre és e rendelet hatályára.

a)

nyilvánvalóan ellentétes a megkeresett tagállam közrendjével; vagy

b)

összeegyeztethetetlen egy, a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert bírósági határozattal.

a)

az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságok típusa, adott esetben meghatározva a következőket:

b)

azon nyelv vagy nyelvek, amelyeket a 16. cikk (1) bekezdésében említett fordítások esetében elfogadnak.