23.2.2013

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/41

---

A BIZOTTSÁG 153/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a központi szerződő felekre vonatkozó követelményekről szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 25. cikke (8) bekezdésére, 26. cikke (9) bekezdésére, 29. cikke (4) bekezdésére, 34. cikke (3) bekezdésére, 41. cikke (5) bekezdésére, 42. cikke (5) bekezdésére, 44. cikke (2) bekezdésére, 45. cikke (5) bekezdésére, 46. cikke (3) bekezdésére, 47. cikke (8) bekezdésére és 49. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet rendelkezései szervezeti követelményekre vonatkoznak – többek között a nyilvántartásra és az üzletmenet-folytonosságra, valamint a prudenciális követelményekre, egyebek mellett a biztosítékok, a garanciaalap, a likviditási kockázat kezelése, a többlépcsős veszteségfedezés, a biztosítékeszköz, a befektetési politika, a modellek felülvizsgálata, a stressztesztelés és az utótesztelés vonatkozásában –, ezért szorosan összefüggnek egymással. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy a betartásukra kötelezett személyek átfogóan szemlélhessék őket és könnyen hozzájuk férhessenek, célszerű a 648/2012/EU rendelet III. és IV. címe által előírt szabályozási technikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

Tekintettel a pénzügyi piacok globális jellegére, e rendelet figyelembe veszi a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapírfelügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a pénzpiaci infrastruktúrákra vonatkozó elveket (a CPSS-IOSCO-elvek), amelyek a központi szerződő felekre vonatkozó szabályozási követelmények esetében általános viszonyítási pontként szolgálnak.

(3)

Annak biztosításához, hogy a központi szerződő felek bármilyen piaci feltételek mellett biztonságosak és stabilak legyenek, fontos, hogy olyan prudens kockázatkezelési eljárásokat fogadjanak el, amelyek megfelelő módon fedezik mindazon kockázatokat, amelyeknek a központi szerződő fél ki van vagy ki lehet téve. E tekintetben, amennyiben az kockázatkezelési szempontból megfelelőnek ítéltetik, a központi szerződő felek által ténylegesen alkalmazott kockázatkezelési standardoknak szigorúbbaknak kell lenniük az e rendeletben rögzítetteknél.

(4)	A 648/2012/EU rendeletből származó korlátozott számú fogalom egyértelmű meghatározása, továbbá ezen technikai standard megalkotásához szükséges technikai kifejezések pontosítása céljából néhány fogalmat definiálni kell.

(5)

Fontos annak biztosítása, hogy a harmadik országbeli elismert központi szerződő felek ne zavarják meg az uniós piacok rendes működését. Ezért elengedhetetlen azt biztosítani, hogy az elismert központi szerződő felek ne lehessenek olyan helyzetben, amely lehetővé teszi számukra a kockázatkezelési követelmények uniós standard alá csökkentését – ez ugyanis szabályozási arbitrázshoz vezethet. Az EÉPH-hoz valamely harmadik országbeli központi szerződő fél elismeréséhez kapcsolódóan eljuttatandó információnak lehetővé kell tennie az EÉPH számára annak értékelését, hogy az adott központi szerződő fél teljes egészében megfelel-e az érintett harmadik országban alkalmazandó prudenciális követelményeknek. Ezenfelül az egyenértékűség Bizottság általi megállapításának biztosítania kell, hogy a harmadik ország törvényei és rendeletei a 648/2012/EU rendelet IV. címe és e rendelet valamennyi rendelkezésével egyenértékűek.

(6)

A befektetővédelem megfelelő szintjét biztosítandó, a harmadik országbeli központi szerződő felek elismerése során az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) a szigorúan véve szükségeseken túl további információkat kérhet annak értékeléséhez, hogy a 648/2012/EU rendeletben rögzített feltételek teljesülnek-e.

(7)

A harmadik országbeli illetékes hatóságok feladata annak folyamatos értékelése, hogy a harmadik országbeli központi szerződő fél teljes körűen megfelel-e e harmadik ország prudenciális követelményeinek. A harmadik országbeli kérelmező központi szerződő fél által az EÉPH-nak benyújtandó információk célja nem a harmadik országbeli illetékes hatóság által készített értékelés megismétlése, hanem annak biztosítása, hogy a központi szerződő fél hatékony felügyelet és végrehajtás tárgyát képezi az adott harmadik országban, és ezáltal magas szintű befektetővédelem garantálása.

(8)

Annak érdekében, hogy az EÉPH teljes körű értékelést hajthasson végre, a harmadik országbeli kérelmező központi szerződő fél által benyújtott információt ki kell egészíteni a harmadik ország illetékes hatósága által végzett folyamatos felügyelet és hozott intézkedések, valamint az e hatóság végrehajtási jogkörei hatékonyságának értékeléséhez szükséges információkkal. Ezen információkat a 648/2012/EU rendelettel összhangban megkötött együttműködési megállapodások keretében kell nyújtani. Ezen együttműködési megállapodások biztosítják, hogy az EÉPH kellő időben tájékoztatást kap az elismerést kérelmező központi szerződő féllel szemben hozott minden felügyeleti vagy végrehajtási intézkedésről, azon feltételek bármely változásáról, amelyek mellett az érintett központi szerződő fél megkapta az engedélyt, valamint a központi szerződő fél által az elismerési folyamat során eredetileg benyújtott információk minden releváns változásáról.

(9)

A belső kockázatkezelési eljárás struktúráját, jogait és felelősségeit is tartalmazó kockázatkezelési keret végrehajtásához a 648/2012/EU rendelet belső kockázatkezelési beszámolási láncokhoz kapcsolódó rendelkezéseinek további pontosítására van szükség. Az irányítási rendszereknek figyelembe kell venniük az Unióban található eltérő társasági jogi szabályozást annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek stabil jogi keretrendszerben működjenek.

(10)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő fél a megfelelő eljárásokat alkalmazza az e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek és az 1248/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek (3) való megfelelés érdekében, pontosítani kell a központi szerződő fél megfelelési funkciójának szerepét és feladatait.

(11)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő fél számára szervezeti struktúrája lehetővé tegye szolgáltatásainak és tevékenységeinek folyamatos és szabályszerű végrehajtását, szükséges egyértelműen meghatározni az igazgatóság és a felső vezetés felelősségi körét, valamint pontosítani az igazgatóság működésének minimumkövetelményeit. Az elszámoltathatóság biztosítása érdekében ugyancsak szükséges világos és közvetlen beszámolási láncokat kialakítani.

(12)

A központi szerződő fél stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében fontos, hogy javadalmazási politikája a túlzott kockázatvállalás ellen hasson. Annak érdekében, hogy a javadalmazási politika elérje a szándékolt hatást, az igazgatóságnak megfelelő módon kell ellenőriznie és felülvizsgálnia a javadalmazási politikát, megvalósulásának felügyeletére pedig különbizottságot kell létrehoznia.

(13)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő felek valamennyi kötelezettségük teljesítése érdekében a megfelelő szintű humán erőforrással működnek, elszámoltathatók tevékenységeik végrehajtása kapcsán, valamint az illetékes hatóságok rendelkeznek a releváns kapcsolattartási pontokkal azon központi szerződő feleknél, amelyeket felügyelnek, a központi szerződő feleknek rendelkezniük kell legalább egy kockázatkezelési vezetővel, egy megfelelés-ellenőrzési vezetővel és egy technológiai vezetővel.

(14)

A központi szerződő feleknek megfelelő módon értékelniük kell és nyomon kell követniük, hogy a különböző jogalanyok igazgatóságában részt vevő igazgatósági tagok között milyen mértékű összeférhetetlenség áll fenn, akár a központi szerződő fél csoportján belül, akár azon kívül. Az igazgatósági tagok nem akadályozhatók abban, hogy más igazgatóságokban is részt vegyenek – kivéve, ha ez összeférhetetlenséghez vezet.

(15)

Annak érdekében, hogy hatékony ellenőrzési funkcióval rendelkezzen, a központi szerződő félnek meg kell határoznia belső ellenőrei felelősségi körét és beszámolási láncát azt biztosítandó, hogy a problémák kellő időben a központi szerződő fél igazgatósága és az illetékes hatóság elé kerülnek. A belső ellenőrzési funkció létrehozása és fenntartása esetén világosan meg kell határozni annak küldetését, függetlenségét és objektivitását, hatókörét és felelősségi körét, felhatalmazását, elszámoltathatóságát és működési elveit.

(16)

Feladatainak hatékony ellátása érdekében az érintett illetékes hatóságnak hozzáférést kell biztosítani minden, annak meghatározásához szükséges információhoz, hogy a központi szerződő fél teljesíti-e az engedélyezés feltételeit. Az ilyen információkat a központi szerződő fél indokolatlan késedelem nélkül rendelkezésre bocsátja.

(17)

A központi szerződő fél által vezetett nyilvántartásnak elő kell segítenie a központi szerződő fél klíringtagokkal szembeni hitelkockázatának alapos ismeretét, és lehetővé kell tennie a benne foglalt rendszerszintű kockázat nyomon követését. Azt is lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok, az EÉPH, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) érintett tagjai számára, hogy a szabályozási, köztük a jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés értékelése érdekében megfelelő módon rekonstruálják az elszámolási eljárást. Amennyiben nyilvántartásra kerül, ez az adat hasznos lehet a központi szerződő felek számára a szabályozási követelmények és a klíringtagokkal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése kapcsán, valamint vitás ügyekben.

(18)

A központi szerződő felek által a kereskedési adattárak felé jelentett adatokat nyilvántartásba kell venni annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok felhatalmazást kapjanak a 648/2012/EU rendeletben rögzített jelentéstételi kötelezettségek központi szerződő felek általi teljesítésének ellenőrzésére, valamint hogy könnyen hozzáférjenek azokhoz az információkhoz, amelyek a kereskedési adattárakban nem találhatók meg.

(19)	A kereskedések vonatkozásában az adat-nyilvántartási követelményeknek ugyanazon elveket kell követniük, amelyeket a központi szerződő felek megfelelő jelentéstételének biztosítása érdekében a 648/2012/EU rendelet 9. cikkében rögzített jelentéstételi kötelezettségek követnek.

(20)

Annak érdekében, hogy fennakadások idején biztosítható legyen az üzletmenet-folytonosság, a központi szerződő fél másodlagos adatfeldolgozási helyszínének az elsődleges helyszíntől elegendően messze és földrajzilag kellőképpen elhatárolt helyszínen kell elhelyezkednie, hogy ne legyen rá hatással ugyanaz a vészhelyzet, amely az elsődleges helyszín kiesését okozhatja. Forgatókönyveket kell kidolgozni a válsághelyzetek kritikus szolgáltatásokra gyakorolt hatásának elemzésére – ezek között szerepelniük kell olyan forgatókönyveknek is, amelyekben a rendszerek természeti katasztrófák miatti kiesése szerepel. Ezen elemzéseket rendszeresen felül kell vizsgálni.

(21)

A központi szerződő felek rendszerszintű jelentőségű pénzügyi piaci infrastruktúrák, kritikus funkcióiknak két órán belül helyre kell állniuk; a tartalékrendszerek ideális esetben közvetlenül az incidenst követően megkezdik az adatfeldolgozást. A központi szerződő feleknek azt is igen nagy valószínűség mellett kell biztosítaniuk, hogy nem veszik el adat.

(22)

Fontos, hogy valamely klíringtag nemteljesítése ne okozzon jelentős veszteséget más piaci szereplőknek. Ezért a központi szerződő feleknek legalább a pozíciólezárási folyamat során a központi szerződő félnél esetlegesen felmerülő veszteségek egy jelentős részét fedezniük kell a nemteljesítő klíringtagok által befizetett biztosítékok révén. Szabályokban kell rögzíteni a különböző pénzügyieszköz-osztályok esetében a biztosítékok által fedezendő százalékos arány minimumát. Emellett a központi szerződő feleknek alapelveket kell követniük annak érdekében, hogy a biztosítékaik szintjét megfelelő módon az általuk elszámolt pénzügyi eszközök vagy portfóliók sajátosságaihoz igazítsák.

(23)

A központi szerződő felek nem csökkenthetik olyan alacsonyra a biztosítékok szintjét, hogy az erős versenyhelyzetben veszélyeztesse biztonságukat. Ezért a biztosítékok kiszámítása során az alapvető komponensekre vonatkozó különös rendelkezéseket kell teljesíteni. Ennek megfelelően a biztosítékoknak a piaci feltételek egész sorát figyelembe kell venniük, többek között a stresszhelyzeteket is.

(24)

Szabályokat kell létrehozni a likvidációs időszakra vonatkozó megfelelő százalékos arány és időhorizont, valamint a múltbéli volatilitás kiszámításának meghatározására. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek megfelelő módon kezeljék a felmerülő kockázatokat, kívánatos, hogy e rendelet ne határozza meg, hogy a központi szerződő félnek milyen megközelítést kell követnie a biztosítékra vonatkozó követelmények e paraméterek alapján történő kiszámításához. Ugyanezen okokból a központi szerződő felek nem akadályozhatók abban, hogy a portfólió alapú biztosítékigény-számítás kialakítása során különböző megbízható módszertani megközelítésekre támaszkodjanak; lehetővé kell tenni számukra, hogy az általuk elszámolt pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi eszközök készletének az árkockázatai közötti korreláción alapuló módszerekre, illetve bármely más megfelelő, a függés egyenértékű statisztikai paraméterén alapuló módszerekre támaszkodjanak.

(25)

Azon időszak meghatározása érdekében, amely során a központi szerződő fél a nemteljesítő fél pozíciójának kezeléséhez kapcsolódó piaci kockázatnak van kitéve, a központi szerződő félnek figyelembe kell vennie az elszámolt pénzügyi eszköz vagy portfólió releváns jellemzőit, például likviditási szintjüket, valamint a pozíció méretét vagy koncentrációját. A központi szerződő feleknek prudens módon kell értékelniük a nemteljesítő fél pozíciójának teljes körű lezárásához szükséges (a biztosítékok legutóbbi beszedésétől számított) időt, a pozíció méretét és koncentrációját.

(26)

Pénzügyi instabilitás okozását vagy súlyosbítását elkerülendő, a központi szerződő feleknek az ésszerűség keretein belül lehetséges legnagyobb mértékben olyan jövőbe tekintő biztosítéki módszereket kell elfogadniuk, amelyek anélkül korlátozzák a biztosítéki követelményekben bekövetkező prociklikus változások valószínűségét, hogy aláásnák a központi szerződő fél rugalmasságát.

(27)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében tipikusan indokolt a nagyobb konfidencia-intervallum, mivel ezen eszközökre jellemző lehet a kitettségre vonatkozó becslések alapjául szolgáló árazás kevésbé megbízható jellege és a múltbéli adatok rövidebb terjedelme. A központi szerződő felek elszámolhatnak olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyek esetében nem érvényesül a fenti jelenség, és amelyek a tőzsdén jegyzett származtatott ügyletekével megegyező kockázati jellemzőkkel rendelkeznek – lehetővé kell tenni számukra ezen ügyletek következetesen, a végrehajtási módtól függetlenül történő elszámolását.

(28)

A központi szerződő felek kockázatkezelésének alapvető eleme a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények megfelelő meghatározása. A központi szerződő felek kockázatkezelési keretének naprakészen tartása érdekében a rendkívüli, de valószerű piaci körülményeket nem szabad statikus koncepciónak tekinteni: ezek olyan feltételek, amelyek az idő múlásával változnak és különbözőek az egyes piacokon. Előfordulhat, hogy egy piaci forgatókönyv az egyik központi szerződő fél számára rendkívüli, de valószerű körülményeket jelent, míg egy másik számára nem bír különösebb jelentőséggel. A központi szerződő félnek stabil belső szakpolitikai keretrendszert kell kialakítania azon piacok azonosítására, amelyeknek ki van téve, és az egyes azonosított piacok rendkívüli, de valószerű körülményeinek meghatározásához szabályok közös minimumkészletét kell alkalmaznia. Objektív módon figyelembe kell vennie a több piacon egyidejűleg jelentkező nyomás lehetőségét is.

(29)

A megfelelő és stabil irányítási rendszerek meglétét biztosítandó, a központi szerződő fél által a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények azonosításához használt keretet meg kell vitatni a kockázatkezelési bizottsággal, és az igazgatóságnak jóvá kell hagynia azt. A keretrendszert legalább évente felül kell vizsgálni, a felülvizsgálat eredményeit meg kell vitatni a kockázatkezelési bizottsággal, majd meg kell osztani az igazgatósággal. A felülvizsgálatnak biztosítania kell, hogy a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények definíciója tükrözi a központi szerződő fél kitettségének mértékében és koncentrációjában bekövetkező változásokat, valamint azon piacok alakulását, amelyeken a központi szerződő fél működik. Ez a felülvizsgálat azonban nem helyettesítheti azt a folyamatos értékelést, amely során a központi szerződő fél a piaci körülmények alakulásának tükrében vizsgálja garanciaalapjának megfelelőségét.

(30)

Likviditási kockázatuk hatékony kezelése érdekében a központi szerződő felek számára elő kell írni likviditásikockázat-kezelési keret létrehozását. E keret a központi szerződő fél kötelezettségeitől függ, és azon eszközökre kell kiterjednie, amelyek a felmerülő likviditási kockázat értékelésére, a valószínűleg fellépő likviditási nyomás meghatározására és a likvid források megfelelőségének biztosítására a központi szerződő fél rendelkezésére állnak.

(31)

A központi szerződő fél számára elő kell írni, hogy a likvid források megfelelőségének értékelése során vegye figyelembe az általa tartott források méretét és likviditását, valamint ezen eszközök lehetséges koncentrációs kockázatát. Fontos, hogy a központi szerződő felek forrásaikon belül a likviditási kockázat koncentrációjának minden főbb típusát azonosítani tudják, hogy ezáltal a likvid források szükség esetén azonnal rendelkezésre álljanak. A központi szerződő feleknek figyelembe kell venniük továbbá a többszörös kapcsolatokból, a kölcsönös függésekből és a koncentrációból eredő további kockázatokat is.

(32)

Mivel a likviditásnak rendelkezésre kell állnia az ugyanazon napi, sőt, a napon belüli tranzakciókhoz, a központi szerződő fél a következőket alkalmazhatja: számlapénz a központi banknál; számlapénz hitelképes kereskedelmi bankoknál; hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások; repóügyletre vonatkozó kötelezettségvállalások; letéti őrzésben lévő, kiváló piacképességű biztosítékeszköz; valamint olyan, rendelkezésre álló befektetések, amelyek jó megbízhatóságú, előzetes finanszírozási megállapodások alapján stresszhelyzeti piaci körülmények között is készpénzre válthatók. Az ilyen számlapénz és biztosítékeszközök csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők az előzetes megállapodás alapján nyújtott likvid pénzügyi források részének.

(33)

Annak érdekében, hogy a központi szerződő felek részesüljenek a prudenciális követelmények megállapításához és az összeg megfelelő szinten tartásához, valamint egyidejűleg a szabályozási arbitrázs elkerüléséhez szükséges ösztönzőkben, fontos kialakítani az elkülönített saját források azon konkrét összegének kiszámítására és fenntartására vonatkozó közös módszertant, amely összeget a központi szerződő félnek a többlépcsős veszteségfedezés során kell felhasználnia. Elengedhetetlen a nemteljesítésből eredő veszteségek fedezésére szolgáló források elkülönítése és számukra az esetlegesen felmerülő különböző kockázatokkal szemben fedezetet nyújtó, a központi szerződő felek minimum-tőkekövetelményeivel összefüggő funkciótól eltérő funkció biztosítása.

(34)

Fontos, hogy a központi szerződő felek következetes módszertant alkalmazzanak a többlépcsős veszteségfedezés során felhasználandó saját források kiszámításához, hogy ezáltal biztosítsák a központi szerződő felek közötti egyenlő feltételrendszert. Ha lehetővé tennénk a központi szerződő felek számára egy nem kellőképpen egyértelmű módszertan végrehajtását, az igen eltérő eredményekre vezetne a különböző központi szerződő felek esetében, ami ösztönözné a szabályozási arbitrázst. Ezért elengedhetetlen, hogy a módszertan ne adjon mérlegelési jogkört a központi szerződő feleknek. E célból helyénvaló lenne egy egyértelműen azonosítható mértékre alapozott egyszerű százalékos kulcsot és egyértelmű módszertant alkalmazni a központi szerződő felek többlépcsős veszteségfedezés során felhasználandó saját forrásai következetes számításának biztosítására.

(35)

Rögzíteni kell a kritériumok egy minimumcsoportját annak biztosítására, hogy az elfogadható biztosítékeszköz nagymértékben likvid legyen és gyorsan, minimális árhatással legyen átváltható készpénzre. E kritériumoknak hivatkozniuk kell a biztosítékeszköz kibocsátójára, arra a mértékre, amelyig a biztosíték a piacon likviddé tehető, valamint a rossz irányú kockázatok kezelése érdekében arra, hogy értéke korrelál-e a biztosítékot nyújtó tag hitelképességével. A központi szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben az a stabilitás kívánatos szintjének eléréséhez szükséges, további kritériumokat alkalmazzon.

(36)

A központi szerződő felek csak nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékeszközt fogadhatnak el. Annak biztosításához, hogy a központi szerződő felek biztosítékeszközei mindenkor nagymértékben likvidek maradjanak, szükséges, hogy a központi szerződő felek átlátható és kiszámítható politikákat és eljárásokat hozzanak létre a biztosítékként elfogadott eszközök likviditásának értékelésére és folyamatos nyomon követésére, és megfelelő értékelési módszereket alkalmazzanak. E célból a központi szerződő felek koncentrációs limiteket is alkalmaznak, ezek feladata a biztosítékeszköz megfelelő mértékű diverzifikációjának fenntartása, azt biztosítandó, hogy azonnal, az értékét befolyásoló jelentős piaci kockázat nélkül likviddé tehető. Az elfogadható biztosítékeszközökre és a koncentrációs limitekre vonatkozó politikájuk meghatározása során a központi szerződő feleknek – tekintettel politikájuk lehetséges makrogazdasági hatásaira – figyelembe kell venniük e biztosítékok globális elérhetőségét.

(37)

A rossz irányú kockázatok elkerülése érdekében a klíringtagok számára nem megengedhető, hogy saját értékpapírjaikat vagy az ugyanazon csoportba tartozó más jogalany által kibocsátott értékpapírokat használják biztosítékeszközként. A központi szerződő fél számára lehetővé kell azonban tenni, hogy engedélyezze a klíringtagok számára olyan fedezett kötvények biztosítékként való nyújtását, amely kötvények el vannak szigetelve a kibocsátó fizetésképtelenségétől. A mögöttes biztosítékeszközt mindazonáltal megfelelő módon el kell választani a kibocsátótól, és annak teljesítenie kell a biztosíték elfogadhatóságára vonatkozó minimumkritériumokat. A klíringtagok nem bocsáthatnak ki pénzügyi eszközt azzal az elsődleges céllal, hogy azt más klíringtag biztosítékeszközként használja fel.

(38)

A központi szerződő felek biztonságát garantálandó, a központi szerződő fél csak a kibocsátónak, valamint a garancia jogi, szerződési és operatív kereteinek alapos értékelését követően fogadhatja el valamely kereskedelmi bank garanciáját biztosítékeszközként. A központi szerződő felek kereskedelmi bankoknak való, fedezet nélküli kitettsége kerülendő. Ezért a kereskedelmi bankok garanciái csak szigorú feltételek mellett fogadhatók el. Ezek a feltételek általában azokon a piacokon teljesülnek, amelyekre a nem pénzügyi klíringtagoknak történő hitelnyújtásra kész kereskedelmi bankok magas koncentrációja jellemző. Ezért ezekben az esetekben magasabb koncentrációs limitet kell engedélyezni.

(39)

Piaci kockázatát korlátozandó, a központi szerződő fél számára a biztosítékeszközök legalább napi rendszerességű értékelését kell előírni. A központi szerződő fél prudenciális levonásokat (haircut) alkalmaz, mely levonásoknak tükrözniük kell azt, hogy a biztosítékeszköz értéke mennyivel csökkenhet utolsó újraértékelése és azon időpont között, amikorra ésszerűen feltételezhető, hogy a biztosítékeszköz értékesítésére stresszhelyzeti piaci körülmények között kerül sor. A biztosítékeszköz mértékének figyelembe kell vennie az esetleges rossz irányú kockázatokat is.

(40)	A levonások alkalmazásának lehetővé kell tennie a központi szerződő felek számára, hogy elkerüljék az előírt biztosítékeszköz összegén végrehajtandó jelentős és váratlan kiigazításokat, a lehetséges mértékig elkerülve ezáltal a prociklikus hatásokat.

(41)

A központi szerződő fél nem koncentrálhatja biztosítékeszközeit korlátozott számú kibocsátóra vagy korlátozott számú eszközre, hogy ezáltal elkerülhesse az esetleges számottevő negatív árhatásokat abban az esetben, ha a biztosítékeszközt rövid idő alatt kell értékesíteni. Fentiek miatt a koncentrált biztosítékeszköz-pozíciók nem tekinthetők nagymértékben likvidnek.

(42)

A likviditást, a hitel- és piaci kockázatot a portfólió és az egyes pénzügyi eszközök szintjén egyaránt mérlegelni kell. A koncentrált portfólió jelentős negatív hatással lehet a biztosítékeszköz, illetve azon pénzügyi eszközök likviditására, amelyekbe a központi szerződő fél pénzügyi forrásait fektetheti, mivel valószínűtlen, hogy nagy pozíciók a piaci ár lenyomása nélkül értékesíthetők stresszhelyzeti piaci körülmények között. Ugyanezen okokból a központi szerződő fél által tartott biztosítékeszközt folyamatosan nyomon kell követni és értékelni kell, azt biztosítandó, hogy a biztosíték megőrzi likviditását.

(43)

A származékos energiapiacok különösen erős kapcsolódást mutatnak az azonnali árupiacokhoz, és ezeken a származékos piacokon magas a nem pénzügyi klíringtagok aránya. Ezeken a piacokon továbbá a piaci szereplők jelentős része az alapul szolgáló áruk termelője is. A kereskedelmi bankok garanciáinak teljes körű fedezéséhez szükséges biztosítékeszközhöz való hozzáférés arra kényszerítheti e nem pénzügyi klíringtagokat, hogy jelenlegi pozíciójuk jelentős részét értékesítsék, vagy akadályozhatja őket abban, hogy folytassák pozícióiknak a központi szerződő fél közvetlen klíringtagjaként történő elszámolását. Ez a folyamat a piaci szereplők likviditása és sokszínűsége tekintetében zavarokat okozhat az energiapiacokon. Ezért alkalmazását később, egyértelműen meghatározott ütemterv szerint kell majd megkezdeni.

(44)

A 648/2012/EU rendelettel létrehozott keret következetes alkalmazását biztosítandó, a rájuk alkalmazandó szabályok végleges formájának minden szektorral szemben hasonló követelményeket kell támasztania. Az energiavállalatok jelenleg jól bejáratott keretrendszerben működnek, időre lesz szükség ahhoz, hogy e keretrendszert a reálgazdaságra gyakorolt káros hatások nélkül lehessen az új követelményekhez igazítani. Ezért az ilyen piactípusok vonatkozásában kívánatosnak tűnik olyan alkalmazási időpontot meghatározni, amely anélkül teszi lehetővé a jelenlegi piaci gyakorlatról történő átállást, hogy az indokolatlanul befolyásolná a piaci struktúrát és a likviditást.

(45)	A központi szerződő fél befektetési politikáján belül a legmagasabb prioritást a tőkemegőrzésnek és a likviditásmaximalizálásnak kell kapnia. Emellett a befektetési politikának azt is biztosítania kell, hogy ne merüljön fel a központi szerződő fél kereskedelmi érdekeivel ellentétes érdek.

(46)

A nemzetközi konzisztencia biztosítása érdekében azoknak a kritériumoknak, amelyeket a pénzügyi eszközöknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a központi szerződő fél figyelembe vehető befektetésének minősüljenek, tekintetbe kell venniük a CPSS-IOSCO-elvek közül a 16. elvet. A központi szerződő fél számára mindenekelőtt elő kell írni, hogy a pénzügyi eszköz kibocsátója, átruházhatósága, valamint hitel-, piaci, volatilitási és árfolyamkockázata tekintetében alkalmazzon korlátozó szabályokat. A központi szerződő félnek biztosítania kell, hogy a befektetései kockázati kitettségének korlátozására hozott intézkedéseket ne ássa alá azzal, hogy bármely egyedi pénzügyi eszköz, pénzügyi eszközök bármely típusa, bármely egyedi kibocsátó, kibocsátótípus vagy letétkezelő vonatkozásában túlzott mértékű kitettséget vállal.

(47)

A származtatott ügyletek alkalmazása további hitel- és piaci kockázatnak teszi ki a központi szerződő felet, ezért szükséges meghatározni azon korlátozó feltételeket, amelyek mellett a központi szerződő fél származtatott eszközökbe fektetheti pénzügyi forrásait. Tekintve, hogy a központi szerződő félnek a piaci kockázat tekintetében semleges nettó pozíció elérésére kell törekednie, csupán azon kockázatokat szükséges fedeznie, amelyek az általa elfogadott biztosítékeszközöket érintik, illetve amelyek valamely klíringtag nemteljesítéséből erednek. A központi szerződő fél által elfogadott biztosítékeszközre vonatkozó kockázatok megfelelő módon kezelhetők levonások révén, ezért nem minősül szükségesnek, hogy a központi szerződő fél e vonatkozásban származtatott eszközöket alkalmazzon. A központi szerződő fél csak a különböző pénznemeknek való kitettségből eredő likviditási kockázat kezelésére, valamint a nemteljesítő klíringtag portfóliójának fedezése céljából használhat származtatott eszközöket, és csak azokban az esetekben, amikor ezt a nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárások előirányozzák.

(48)

A központi szerződő felek biztonságát garantálandó, a központi szerződő felek számára csak minimális mértékű számlapénz tartása engedélyezhető fedezetlen letétek formájában. Számlapénzállományának biztosítása során a központi szerződő félnek mindig biztosítania kell, hogy megfelelően védve van a likviditási kockázattal szemben.

(49)

Annak biztosítására, hogy a központi szerződő fél modelljei, módszertanai és likviditásikockázat-kezelési kerete megfelelőképpen működnek, szigorú stressztesztelési és utótesztelési követelményeket szükséges meghatározni, figyelembe véve mindazon kockázatokat, amelyeknek a központi szerződő fél ki van téve, hogy a központi szerződő fél mindenkor megfelelő forrásokkal rendelkezzen e kockázatok fedezésére.

(50)

A központi szerződő felekre vonatkozó követelmények következetes alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges részletes rendelkezéseket meghatározni az elvégzendő tesztek típusai tekintetében, ideértve a stresszteszteket és az utóteszteléseket is. A jövőben esetlegesen elszámolásra kerülő értékpapírok és származtatott ügyletek széles körének lefedése, a központi szerződő felek üzletvitelre és kockázatkezelésre vonatkozó megközelítésében tapasztalható különbségek tükrözése, a jövőbeli fejlemények és az új kockázatok kezelésének lehetővé tétele, valamint elegendő rugalmasság biztosítása érdekében kritériumalapú megközelítésre van szükség.

(51)

A központi szerződő fél modelljeinek, azok módszertanának és likviditásikockázat-kezelési keretének jóváhagyása során fontos egy megfelelő független felet igénybe venni, hogy a végrehajtás előtt valamennyi szükséges korrekciós intézkedés azonosítható és végrehajtható, és minden lényeges összeférhetetlenség elkerülhető legyen. A független félnek kellőképpen elkülönültnek kell lennie a központi szerződő fél azon részétől, amely a felülvizsgálandó modellt vagy politikákat kifejleszti, végrehajtja és működtetni fogja; a független féllel kapcsolatban nem merülhet fel lényeges összeférhetetlenség. E feltételek teljesíthetők különálló beszámolási lánccal rendelkező belső fél vagy külső fél révén.

(52)

A központi szerződő fél pénzügyi forrásainak különböző szegmensei, nevezetesen a biztosítékkal való ellátottság, a garanciaalapok és egyéb pénzügyi források feladata különböző forgatókönyvek és célkitűzések lefedése. Ezért e célkitűzések tükrözése és a központi szerződő felek mindegyike esetében a következetes alkalmazás biztosítása érdekében szükséges különös rendelkezésekről gondoskodni. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nemteljesítő klíringtagok közötti kitettségek potenciális hatásának csökkentése, a szükséges fedezet értékelése során a központi szerződő fél nem nettósíthatja e kitettségeket.

(53)

Azon pénzügyi eszközök különböző típusai, amelyeket a központi szerződő fél elszámolhat, egyedi kockázatok széles körének képezik tárgyát. A központi szerződő fél számára a jövőbeli lehetséges kitettségek megfelelő mérését biztosítandó ezért elő kell írni, hogy modelljeiben, azok módszertanában és a likviditásikockázat-kezelési keretében vegye figyelembe az azon piacok szempontjából releváns összes kockázatot, amely piacokon klíringszolgáltatásokat nyújt. Annak érdekében, hogy e kockázatok megfelelő módon figyelembevételre kerüljenek, a stressztesztelésre vonatkozó követelményeknek magukban kell foglalniuk a pénzügyi eszközök különböző típusai szempontjából releváns, eszközspecifikus kockázatokat is.

(54)

Azt biztosítandó, hogy az alapbiztosíték számításához használt modell megfelelő módon tükrözi a lehetséges kitettségeket, a biztosítékkal való ellátottság napi rendszerességű utótesztelésén túl (ami a lehívott biztosíték megfelelőségét vizsgálja) a központi szerződő félnek a modell kulcsfontosságú paraméterei és feltevései vonatkozásában is utótesztelést kell végeznie. Ez elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a központi szerződő fél modelljei pontosan számítsák ki az alapbiztosítékot.

(55)

A biztosítéki követelmények szigorú érzékenységi elemzésének megnőhet a jelentősége, ha a piacok nem likvidek vagy magas a volatilitásuk; az elemzést a fontos változó modellparaméterek hatásának meghatározására kell használni. Az érzékenységi elemzés hatékony eszköz azon rejtett hiányosságok felderítésére, amelyek az utótesztelés segítségével nem azonosíthatók.

(56)

Amennyiben a központi szerződő fél elmulasztja a stressztesztek és utótesztelések rendszeres elvégzését, ez azt eredményezheti, hogy pénzügyi és likvid forrásai nem lesznek megfelelőek azon kockázatok fedezésére, amelyeknek a központi szerződő fél ténylegesen ki van téve. A megfelelő tesztek azt is lehetővé teszik a központi szerződő fél modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret számára, hogy gyorsan tudjanak reagálni a piacok változására és az új kockázatokra. Ezért a központi szerződő félnek haladéktalanul fel kell használnia a tesztek eredményét modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret felülvizsgálatához.

(57)

A rendkívüli piaci körülmények modellezése segítséget nyújthat a központi szerződő félnek abban, hogy meghatározza jelenlegi modelljeinek, a likviditásikockázat-kezelési keretnek és a pénzügyi és likvid forrásainak korlátait. Ugyanakkor ez azt is megkívánja a központi szerződő féltől, hogy a különböző piacok és termékek modellezése során éljen mérlegelési jogkörével. A fordított stresszteszt hasznos (bár nem a legfontosabb) irányítási eszköz a pénzügyi források megfelelő szintjének meghatározásához.

(58)

Annak biztosítására, hogy a nemteljesítés kezelésében való sikeres részvételhez szükséges tudással és működési képességgel rendelkezzenek, elengedhetetlen szimulációs gyakorlatok révén bevonni a klíringtagokat, az ügyfeleket és más releváns érdekelt feleket a központi szerződő fél nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásainak tesztelésébe. A szimulációs gyakorlatoknak egy nemteljesítési forgatókönyvet kell leképezniük, demonstrálva a klíringtagok, az ügyfelek és egyéb releváns érdekelt felek feladatait és felelősségi körét. Emellett fontos, hogy a központi szerződő fél megfelelő mechanizmusokkal rendelkezzen, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megbizonyosodjon róla: szükség van-e korrekciós intézkedésre, és azonosítson minden olyan pontot, ahol a szabályok és eljárások nem egyértelműek vagy teret biztosítanak a mérlegelésre. A központi szerződő fél nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásainak tesztelése különösen akkor fontos, ha az eljárás a teljesítő klíringtagok vagy harmadik felek segítségére támaszkodik a pozíciólezárási folyamat során, és ha az eljárást még nem tesztelték valós nemteljesítési helyzetben.

(59)	Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeteken alapul.

(60)

Az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek benyújtása előtt az EÉPH szükség szerint konzultált az Európai Bankhatósággal (EBH), az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) és a KBER tagjaival. Az EÉPH az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott le e szabályozási technikaistandard-tervezetek kapcsán, elemezte a lehetséges kapcsolódó költségeket és hasznot, és kikérte az 1095/2010/EU rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „báziskockázat”: a központi szerződő fél által elszámolt kettő vagy több eszköz vagy ügylet közötti, nem tökéletesen korreláló mozgásokból eredő kockázat;

2.   „konfidencia-intervallum”: minden egyes elszámolt pénzügyi eszköz esetében azon kitettségek meghatározott visszatekintési időszak alatt bekövetkező változásainak százalékos aránya, amelyeket a központi szerződő félnek egy adott likvidációs időszak alatt fedeznie kell;

3.   „kényelmi hozam”: a fizikai áru közvetlen tulajdonlásából eredő haszon, amelyet mind a piaci feltételek, mind pedig egyéb tényezők, pl. a fizikai tárolás költségei befolyásolnak;

4.   „biztosítékok”: a 648/2012/EU rendelet 41. cikkében említett biztosítékok, amelyek magukban foglalhatják az alapbiztosítékokat és a változó biztosítékokat;

5.   „alapbiztosíték”: a központi szerződő fél által a biztosítékot nyújtó klíringtagoknak vagy adott esetben interoperábilis központi szerződő feleknek való, a biztosítékok legutóbbi beszedése és a valamely klíringtag vagy valamely interoperábilis központi szerződő fél nemteljesítését követő pozíciólezárás közötti időtartamban felmerülő potenciális jövőbeli kitettség fedezésére beszedett biztosíték;

6.   „változó biztosíték”: a piaci ár tényleges változásából eredő jelenlegi kitettség tükrözésére beszedett vagy kifizetett biztosítékok;

7.   „váratlan csőd kockázata”: annak kockázata, hogy valamely partner vagy kibocsátó váratlanul nem teljesít, még mielőtt a piacnak ideje lenne figyelembe venni a nemteljesítés megnövekedett kockázatát;

8.   „likvidációs időszak”: a központi szerződő fél által a nemteljesítő tagnak való kitettség kezeléséhez szükségesnek becsült biztosíték kiszámításához használt időszak, amely időszak alatt a központi szerződő fél ki van téve a nemteljesítő tag pozícióinak kezeléséhez kapcsolódó piaci kockázatnak;

9.   „visszatekintési időszak”: a múltbéli volatilitás kiszámításához használt időhorizont;

10.   „tesztelési kivétel”: teszteredmény, amely azt mutatja, hogy a központi szerződő fél modellje vagy a likviditásikockázat-kezelési kerete nem eredményezte a fedezettel való ellátottság szándékolt szintjét;

11.   „rossz irányú kockázat”: a partnernek vagy kibocsátónak való kitettségből származó kockázat, amennyiben az e partner által nyújtott vagy kibocsátó által kibocsátott biztosítékeszköz erősen korrelál a partner vagy kibocsátó hitelkockázatával.

II.   FEJEZET

HARMADIK ORSZÁGBELI KÖZPONTI SZERZŐDŐ FÉL ELISMERÉSE

(A 648/2012/EU rendelet 25. cikke)

2. cikk

A központi szerződő fél elismerése érdekében az EÉPH-nak benyújtandó információk

A valamely harmadik országban székhellyel rendelkező központi szerződő fél által benyújtott, elismerés iránti kérelemnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)	a jogalany teljes neve;

b)	a minősített részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok személyazonossága;

c)	azon tagállamok jegyzéke, ahol a központi szerződő fél szolgáltatást kíván nyújtani;

d)	az elszámolt pénzügyi eszközök osztályai;

e)	az EÉPH honlapján a 648/2012/EU rendelet 88. cikke (1) bekezdésének e) pontjával összhangban megjelentetendő részletek;

f)	a pénzügyi forrásokra vonatkozó részletes információk, tartásuk formája és módszerei, valamint a biztosításukat célzó intézkedések, ideértve a nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásokat;

g)	részletes információk a biztosíték módszertanáról és a garanciaalap számításáról;

h)	a figyelembe vehető biztosítékeszközök jegyzéke;

i)	a kérelmező központi szerződő fél által elszámolt értékek bontása az egyes elszámolt uniós valuták szerint, szükség esetén előretekintő formában;

j)	a kérelem benyújtását megelőző évben elvégzett stressztesztek és utótesztelések eredményei;

k)	a központi szerződő fél szabályai és belső eljárásai, amelyeket az érintett harmadik országban alkalmazandó követelményeknek való teljes körű megfelelés igazolása kísér;

l)	a kiszervezési megállapodások részletei;

m)	az elkülönítésre vonatkozó intézkedések részletei és a jogi megalapozottságra és érvényesíthetőségre vonatkozó információk;

n)	a központi szerződő fél hozzáférési követelményeinek részletei, valamint a tagság felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó feltételek;

o)	az interoperabilitási megállapodások részletei, ideértve a harmadik ország illetékes hatóságához az adott megállapodás értékelése céljából benyújtott információkat is.

III.   FEJEZET

SZERVEZETI KÖVETELMÉNYEK

(A 648/2012/EU rendelet 26. cikke)

3. cikk

Irányítási rendszer

(1)   A központi szerződő fél szervezeti struktúráját, valamint az igazgatóság és a felső vezetés működésének alapjául szolgáló, egyértelműen meghatározott és jól dokumentált politikáit, eljárásait és folyamatait meghatározó irányítási rendszer kulcsfontosságú elemei a következőket foglalják magukban:

a)	az igazgatóság és valamennyi igazgatósági bizottság összetétele, szerepe és felelősségi köre;

b)	a vezetés szerepei és felelősségi körei;

c)	a felső vezetés struktúrája;

d)	a felső vezetés és az igazgatóság közötti beszámolási láncok;

e)	az igazgatóság tagjainak és a felső vezetésnek a kinevezési eljárása;

f)	a kockázatkezelési, megfelelési és belső ellenőrzési funkciók kialakítása;

g)	a részvényesekkel szembeni elszámoltathatóság folyamata.

(2)   A központi szerződő fél megfelelő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy eleget tegyen az e rendeletből és a 648/2012/EU rendeletből eredő minden kötelezettségének. A központi szerződő fél nem osztja meg személyzetét a csoporthoz tartozó más jogalanyokkal, kivéve, ha a 648/2012/EU rendelet 35. cikke szerinti kiszervezési megállapodás feltételei ezt előírják.

(3)   A központi szerződő fél egyértelmű, következetes és jól dokumentált felelősségi köröket alakít ki. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a kockázatkezelési vezető, a megfelelés-ellenőrzési vezető és a technológiai vezető funkcióját különböző személyek töltik be, akik a központi szerződő fél e funkciók ellátásának kizárólagos felelősségével felruházott munkavállalói.

(4)   A valamely csoport részét képező központi szerződő félnek figyelembe kell vennie a csoport által az ő irányítási rendszerére gyakorolt minden hatást, többek között azt, hogy rendelkezik-e az ahhoz szükséges függetlenségi szinttel, hogy különálló jogi személyként teljesítse szabályozási kötelezettségeit, és függetlenségét negatívan befolyásolhatja-e a csoport szerkezete vagy valamely olyan igazgatósági tag, aki ugyanazon csoport más jogalanyainál is igazgatósági tag. Az ilyen központi szerződő fél mérlegeli mindenekelőtt az összeférhetetlenségek megelőzését és kezelését célzó konkrét eljárásokat, többek között a kiszervezési megállapodások tekintetében.

(5)   Amennyiben a központi szerződő fél kétszintű igazgatósági rendszert tart fenn, az igazgatóság e rendeletben és a 648/2012/EU rendeletben megállapított szerepeit és felelősségi köreit megfelelő módon kell hozzárendelni a felügyelőbizottsághoz és az igazgatótanácshoz.

(6)   A kockázatkezelési politikák, eljárások, rendszerek és ellenőrzések a rendszeresen felülvizsgált és frissített, koherens és konzisztens irányítási rendszer részét képezik.

4. cikk

Kockázatkezelés és belső ellenőrzési mechanizmusok

(1)   A központi szerződő fél szilárd kerettel rendelkezik mindazon lényegi kockázatok átfogó kezelésére, amelyeknek ki van vagy ki lehet téve. A központi szerződő fél e kockázatok azonosítására, mérésére, nyomon követésére és kezelésére dokumentált politikákat, eljárásokat és rendszereket hoz létre. A kockázatkezelési politikák, eljárások és rendszerek létrehozása során a központi szerződő fél oly módon strukturálja azokat, hogy biztosítsa: a klíringtagok megfelelő módon kezelik és visszaszorítják a kockázatokat, amelyeknek kiteszik a központi szerződő felet.

(2)   A központi szerződő fél integrált és átfogó módon figyelembe vesz minden releváns kockázatot. Ezek között szerepelnek a központi szerződő fél által a klíringtagokkal, illetve ésszerű mértékig az ügyfelekkel szemben viselt, illetve ezeknek okozott kockázatok, valamint azok a kockázatok, amelyeket például, de nem kizárólag a következő jogalanyokkal szemben visel, illetve azoknak okoz: interoperábilis központi szerződő felek, értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszerek, kiegyenlítő bankok, likviditást biztosító struktúrák, központi értéktárak, a központi szerződő fél által kiszolgált kereskedési helyszínek és egyéb kritikus szolgáltatást nyújtók.

(3)   A központi szerződő fél megfelelő kockázatkezelési eszközöket dolgoz ki, hogy képes legyen minden releváns kockázatot kezelni és azokról jelentést tenni. Ez magában foglalja a rendszerszintű, piaci és egyéb kölcsönös függések azonosítását és kezelését. Amennyiben a központi szerződő fél az elszámoláshoz kapcsolódó olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek funkcióitól eltérő kockázati profilt jelentenek, és amelyek potenciálisan számottevő többletkockázatot okoznak neki, a központi szerződő fél megfelelő módon kezeli e többletkockázatot. Ez magában foglalhatja többek között a központi szerződő fél által nyújtott egyéb szolgáltatásoknak az alapvető funkcióktól történő jogi elkülönítését.

(4)   Az irányítási rendszer biztosítja, hogy a központi szerződő fél kockázatainak kezeléséért a központi szerződő fél igazgatóságát terheli a végső felelősség és az elszámoltathatóság. Az igazgatóság definiálja, meghatározza és dokumentálja a központi szerződő fél kockázati toleranciájának és kockázatviselő képességének megfelelő szintjét. Az igazgatóság és a felső vezetés biztosítja, hogy a központi szerződő fél politikái, eljárásai és ellenőrzései összhangban vannak a központi szerződő fél kockázati toleranciájával és kockázatviselő képességével, és kiterjednek arra, hogyan azonosítja, jelenti, követi nyomon és kezeli kockázatait a központi szerződő fél.

(5)   A központi szerződő fél stabil információs és kockázatellenőrzési rendszert alkalmaz, amely képessé teszi a központi szerződő felet, adott esetben annak klíringtagjait és amennyiben lehetséges, ügyfeleit, hogy kellő időben információhoz jussanak és megfelelő módon alkalmazzák a kockázatkezelési politikákat és eljárásokat. E rendszerek legalább azt biztosítják, hogy a hitel- és likviditási kockázatokat folyamatosan nyomon követik a központi szerződő fél szintjén, a klíringtagok szintjén és az ésszerűség határain belül az ügyfelek szintjén.

(6)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a kockázatkezelési funkció rendelkezik a megfelelő hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és hozzáféréssel valamennyi releváns információhoz, valamint hogy kellő mértékben független a központi szerződő fél egyéb funkcióitól. A központi szerződő fél kockázatkezelési vezetője végrehajtja a kockázatkezelési keretet, ideértve az igazgatóság által létrehozott politikákat és eljárásokat is.

(7)   A központi szerződő fél megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezik, hogy segítséget nyújtson az igazgatóságnak kockázatkezelési politikái, eljárásai és rendszerei megfelelőségének és hatékonyságának nyomon követéséhez és értékeléséhez. E mechanizmusok magukban foglalják a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat, egy stabil megfelelési funkciót és egy független belső ellenőrzési és jóváhagyási vagy felülvizsgálati funkciót.

(8)   A központi szerződő fél pénzügyi kimutatása éves alapon készül, azt a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) szerinti jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég ellenőrzi.

5. cikk

Megfelelőségi politika és eljárások

(1)   A központi szerződő fél olyan megfelelő politikákat és eljárásokat hoz létre, hajt végre és tart fenn, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy feltárják a központi szerződő fél e rendeletből, a 648/2012/EU rendeletből és az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletből eredő kötelezettségei teljesítésének a központi szerződő fél és annak munkavállalói általi elmulasztásának kockázatát, valamint a kapcsolódó kockázatokat; a központi szerződő fél továbbá olyan megfelelő intézkedéseket és eljárásokat vezet be, amelyek e kockázatok minimalizálását célozzák és lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára az e rendeletek szerinti hatásköreik hatékony gyakorlását.

(2)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy szabályai, eljárásai és szerződéses megállapodásai világosak és átfogóak, és biztosítják az e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletnek, továbbá minden egyéb alkalmazandó szabályozási és felügyeleti követelménynek való megfelelést.

A központi szerződő fél szabályait, eljárásait és szerződéses megállapodásait írásba kell foglalni vagy más tartós adathordozón kell tárolni. E szabályok, eljárások és szerződéses megállapodások és bármely kapcsolódó dokumentáció pontos, naprakész és az illetékes hatóságok, a klíringtagok és adott esetben az ügyfelek rendelkezésére áll.

A központi szerződő fél azonosítja szabályait, eljárásait és szerződéses megállapodásait és elemzi azok megbízhatóságát. Szükség esetén ezen elemzés céljából független jogi vélemény kérhető. A központi szerződő fél a szabályai és eljárásai módosításának javaslására és végrehajtására vonatkozóan eljárással rendelkezik, és bármely lényegi módosítás előtt minden érintett klíringtaggal konzultál, az illetékes hatóságnak pedig benyújtja a tervezett módosításokat.

(3)   Szabályainak, eljárásainak és szerződéses megállapodásainak kialakítása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a vonatkozó szabályozási alapelveket, ágazati szabványokat és piaci protokollokat, és egyértelműen jelzi, ha e gyakorlatokat beépítette a központi szerződő fél, klíringtagjai és más releváns harmadik felek jogait és kötelezettségeit szabályozó dokumentációba.

(4)   A központi szerződő fél azonosítja és elemzi a jogi kérdések kapcsán felmerülő potenciális konfliktusokat, és szabályokat és eljárásokat dolgoz ki az ilyen kérdésekből eredő jogi kockázatok csökkentésére. Szükség esetén ezen elemzés céljából a központi szerződő fél független jogi véleményt kérhet.

A központi szerződő fél szabályai és eljárásai egyértelmű hivatkozást tartalmaznak arra a jogszabályra, amelyet a központi szerződő fél tevékenységeinek és műveleteinek valamennyi aspektusára alkalmazni kívánnak.

6. cikk

Megfelelési funkció

(1)   A központi szerződő fél állandó és hatékony megfelelési funkciót hoz létre és tart fenn, amely a központi szerződő fél egyéb funkcióitól függetlenül működik. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a megfelelési funkció rendelkezzen a szükséges hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és valamennyi releváns információhoz való hozzáféréssel.

A megfelelési funkció létrehozásakor a központi szerződő fél figyelembe veszi üzleti tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, továbbá az ilyen üzleti tevékenység során végzett szolgáltatások és tevékenységek jellegét és körét.

(2)   A megfelelés-ellenőrzési vezető legalább a következő felelősségi körökkel rendelkezik:

a)	folyamatosan felügyeli és értékeli az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően bevezetett intézkedések kielégítő voltát és hatékonyságát, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek célja a központi szerződő fél részéről a saját kötelezettségeinek való megfelelésben észlelt hiányosságok kezelése;

b)	kezeli a felső vezetés és az igazgatóság által létrehozott megfelelési politikákat és eljárásokat;

c)

tanácsot és segítséget nyújt a központi szerződő fél szolgáltatásainak és tevékenységeinek végrehajtásáért felelős személyeknek a központi szerződő fél e rendeletből, a 648/2012/EU rendeletből, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletből és adott esetben egyéb szabályozási követelményekből eredő kötelezettségei teljesítéséhez;

d)	rendszeresen jelentést tesz az igazgatóságnak arról, hogy a központi szerződő fél és annak munkavállalói megfelelnek-e e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek és az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletnek;

e)	eljárásokat alakít ki a meg nem felelés eseteinek hatékony orvoslására;

f)	biztosítja, hogy a megfelelési funkcióban érintett releváns személyek ne legyenek érintettek az általuk felügyelt szolgáltatások vagy tevékenységek végrehajtásában, és az e személyekkel kapcsolatos bármely összeférhetetlenség megfelelő módon feltárásra és megszüntetésre kerül.

7. cikk

Szervezeti struktúra és a beszámolási láncok szétválasztása

(1)   A központi szerződő fél meghatározza az igazgatóság, a felső vezetés és valamennyi igazgatósági bizottság összetételét, szerepét és felelősségi körét. E rendszernek világosan meghatározottnak és jól dokumentáltnak kell lennie. Az igazgatóság legalább egy auditbizottságot és egy javadalmazási bizottságot létrehoz. A 648/2012/EU rendelet 28. cikkével összhangban létrehozott kockázatkezelési bizottság az igazgatóság tanácsadó bizottságaként működik.

(2)   Az igazgatóság legalább a következőkért felelős:

a)	a központi szerződő fél világos célkitűzéseinek és stratégiáinak kidolgozása;

b)	a felső vezetés hatékony ellenőrzése;

c)	a megfelelő javadalmazási politikák kialakítása;

d)	a kockázatkezelési funkció kialakítása és felügyelete;

e)	a megfelelési funkció és a belső ellenőrzési funkció felügyelete;

f)	a kiszervezési megállapodások felügyelete;

g)	az e rendelet, a 648/2012/EU rendelet, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendelet valamennyi rendelkezésének és minden egyéb szabályozási és felügyeleti követelménynek való megfelelés felügyelete;

h)	elszámoltathatóság biztosítása a részvényesek vagy tulajdonosok, a munkavállalók, a klíringtagok és azok ügyfelei, valamint az egyéb érintett felek felé.

(3)   A felső vezetés legalább a következőkért felelős:

a)	biztosítja a központi szerződő fél tevékenységeinek az igazgatóság által meghatározott célkitűzésekkel és stratégiával való összhangját;

b)	kialakítja és életbe lépteti a központi szerződő fél célkitűzéseinek elérését ösztönző megfelelési és belső ellenőrzési eljárásokat;

c)	rendszeres felülvizsgálatnak és tesztelésnek veti alá a belső ellenőrzési eljárásokat;

d)	biztosítja, hogy elegendő erőforrást rendeljenek a kockázatkezeléshez és a megfeleléshez;

e)	aktívan részt vesz a kockázat-ellenőrzési folyamatban;

f)	biztosítja az elszámolás és az elszámoláshoz kapcsolódó tevékenységek kapcsán a központi szerződő fél vonatkozásában felmerülő kockázatok megfelelő kezelését.

(4)   Amennyiben az igazgatóság bizottságokhoz vagy albizottságokhoz delegál egyes feladatokat, megtartja azon döntések jóváhagyásának jogát, amelyek számottevő hatással lehetnek a központi szerződő fél kockázati profiljára.

(5)   Az igazgatóság és a felső vezetés működésének alapjául szolgáló intézkedéseknek eljárásokat kell tartalmazniuk az igazgatóság és a felső vezetés tagjai közötti potenciális összeférhetetlenségek azonosítására, megszüntetésére és kezelésére.

(6)   A központi szerződő fél világos és közvetlen beszámolási láncokat alakít ki az igazgatóság és a felső vezetés között annak biztosítására, hogy a felső vezetés elszámoltatható a teljesítményéért. A kockázatkezelés, a megfelelés és a belső ellenőrzés beszámolási láncai világosak és elkülönülnek a központi szerződő fél egyéb működésétől. A kockázatkezelési vezető közvetlenül vagy a kockázatkezelési bizottság elnökén keresztül számol be az igazgatóságnak. A megfelelés-ellenőrzési vezető és a belső ellenőrzési funkció közvetlenül az igazgatóságnak számol be.

8. cikk

Javadalmazási politika

(1)   A javadalmazási bizottság kidolgozza és továbbfejleszti a javadalmazási politikát, felügyeli annak a felső vezetés általi végrehajtását és rendszeresen felülvizsgálja a gyakorlati működését. Magát a politikát dokumentálni kell és legalább éves gyakorisággal felül kell vizsgálni.

(2)   A javadalmazási politikát úgy kell kialakítani, hogy a javadalmazás szintje és szerkezete összhangban legyen a prudens kockázatkezeléssel. A politikának a jövőbeli kockázatok mellett a meglévő kockázatokat és a kockázatok kimenetelét is figyelembe kell vennie. A kifizetések ütemezésekor tekintettel kell lenni a kockázatok időhorizontjára. A politikának különösen a változó javadalmazás esetében kellőképpen figyelembe kell vennie a teljesítmény és a kockázati időszakok közötti lehetséges ütközéseket, és biztosítania kell a kifizetések megfelelő elhalasztását. A teljes javadalmazás rögzített és változó komponenseinek egyensúlyban kell lenniük egymással és meg kell felelniük a felelősségteljes kockázatvállalás elvének.

(3)   A javadalmazási politika biztosítja, hogy a személyzet kockázatkezelési, megfelelési és belső ellenőrzési funkciókban részt vevő tagjainak javadalmazása független legyen a központi szerződő fél üzleti teljesítményétől. A javadalmazás szintjének összhangban kell lennie a felelősségi körökkel és összehasonlíthatónak kell lennie az üzleti területek javadalmazási szintjével.

(4)   A javadalmazási politika évente független ellenőrzés tárgyát képezi. Ezen ellenőrzések eredményét az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

9. cikk

Információtechnológiai rendszerek

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy információtechnológiai rendszereinek kialakítása és működése megbízható és biztonságos, és a rendszerek képesek az ahhoz szükséges információk feldolgozására, hogy a központi szerződő fél biztonságos és hatékony módon végezhesse tevékenységeit és folytassa működését.

Az információtechnológiai architektúráknak jól dokumentáltnak kell lenniük. A rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok alkalmasak legyenek a központi szerződő fél operatív igényeinek és a felmerülő kockázatoknak a kezelésére, stresszhelyzeti piaci körülmények között is rugalmasnak kell lenniük, és a kiegészítő információk feldolgozása érdekében szükség esetén méretezhetőnek kell lenniük. A központi szerződő fél biztosítja az annak lehetővé tételéhez szükséges eljárásokat, kapacitástervezést és elegendő szabad kapacitást, hogy a rendszer súlyos zavar felmerülése esetén is minden fennmaradó tranzakciót fel tudjon dolgozni a nap vége előtt. A központi szerződő fél eljárásokat biztosít az új technológiák bevezetéséhez, az egyértelmű felülvizsgálati terveket is ideértve.

(2)   Az információfeldolgozás biztonságának magas szintjét biztosítandó, valamint a klíringtagokkal, az ügyfelekkel és a szolgáltatásnyújtókkal való összeköttetés lehetővé tétele érdekében a központi szerződő fél nemzetközileg elismert műszaki szabványokra és ágazati bevált gyakorlatokra alapozza információtechnológiai rendszereit. A központi szerződő fél használatuk megkezdése előtt, számottevő változtatások végrehajtását, valamint súlyos zavar felmerülését követően – stresszhelyzeti körülményeket szimulálva – szigorú tesztelésnek veti alá rendszereit. E tesztek kidolgozásába és végrehajtásába szükség szerint a klíringtagokat és az ügyfeleket, az interoperábilis központi szerződő feleket és más érdekelt feleket is bevonnak.

(3)   A központi szerződő fél nagy ellenálló képességű információbiztonsági keretrendszert tart fenn, amely megfelelő módon kezeli az információbiztonsági kockázatot. A keretrendszer megfelelő mechanizmusokat, politikákat és eljárásokat tartalmaz az információk jogosulatlan közzététel elleni védelmére, az adatok pontosságának és integritásának biztosítására és a központi szerződő fél szolgáltatásai elérhetőségének garantálására.

(4)   Az információbiztonsági keretrendszer legalább a következő jellemzőkkel rendelkezik:

a)	a rendszerhez való hozzáférés ellenőrzése;

b)	megfelelő védelem a behatolás és az adatokkal való visszaélés ellen;

c)	az adatok valódiságának és integritásának megőrzésére szolgáló speciális készülékek, ideértve a kriptográfiai technikákat is;

d)	az adatok pontos és haladéktalan, nagyobb zavarok nélküli továbbítását biztosító megbízható hálózatok és eljárások;

e)	ellenőrzési nyomvonalak.

(5)   Az információtechnológiai rendszereket és az információbiztonsági keretrendszert legalább éves gyakorisággal felülvizsgálják. Független ellenőrzési értékelés tárgyát képezik. Ezen értékelések eredményét továbbítják az igazgatóság felé, és hozzáférhetővé teszik az illetékes hatóság számára.

10. cikk

Közzététel

(1)   A központi szerződő fél a következő információkat teszi díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé:

a)	az irányítási rendszerére vonatkozó információk, ideértve a következőket: i. szervezeti struktúrája, fő célkitűzései és stratégiái; ii. a javadalmazási politika fő elemei; iii. a főbb pénzügyi információk, ideértve a legfrissebb auditált pénzügyi kimutatásokat;

b)

a szabályaira vonatkozó információk, ideértve a következőket: i. a nemteljesítések kezelésére szolgáló eljárások, eljárások és kiegészítő szövegek; ii. az üzletmenet-folytonosságra vonatkozó releváns információk; iii. a XII. fejezettel összhangban a központi szerződő fél kockázatkezelési rendszereire, módszereire és teljesítményére vonatkozó információk; iv. a kialakítására és működésére, valamint a klíringtagok és ügyfelek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó minden olyan releváns információ, amely a központi szerződő fél szolgáltatásainak igénybevételéhez kapcsolódó kockázatok és költségek egyértelmű azonosításához és teljes körű megértéséhez szükséges; v. a központi szerződő fél jelenlegi klíringszolgáltatásai, egyebek mellett részletes információk arról, mit nyújt az egyes szolgáltatások keretében; vi. a központi szerződő fél kockázatkezelési rendszerei, módszerei és teljesítménye, többek között információ a pénzügyi forrásokról, a befektetési politikáról, a biztosítékok kiszámítása során alkalmazott, árakra vonatkozó adatforrásokról és modellekről; vii. a következők tekintetében irányadó jog és szabályok: 1. a központi szerződő félhez való hozzáférés; 2. a központi szerződő fél által a klíringtagokkal és adott esetben az ügyfelekkel kötött ügyletek; 3. a központi szerződő fél által elszámolásra elfogadott ügyletek; 4. az interoperabilitási megállapodások; 5. a biztosítékeszközök és a garanciaalaphoz való hozzájárulások alkalmazása, ideértve a pozíciók és a biztosítékeszközök lezárását, valamint azt, milyen mértékben védettek a biztosítékeszközök harmadik féltől érkező követelésekkel szemben;

c)	az elfogadható biztosítékeszközökre és az alkalmazandó levonásokra vonatkozó információk;

d)	a valamennyi jelenlegi klíringtagot tartalmazó jegyzék, a klíringtagság engedélyezésére, felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó feltételekkel együtt.

Amennyiben az illetékes hatóság egyetért a központi szerződő féllel abban, hogy az e bekezdés b) vagy c) pontjában felsorolt információk bármelyike üzleti titkokat vagy a központi szerződő fél biztonságát és stabilitását veszélyeztetheti, a központi szerződő fél határozhat úgy, hogy ezen információt e kockázatokat megelőző vagy csökkentő módon hozza nyilvánosságra vagy nem hozza nyilvánosságra.

(2)   A központi szerződő fél díjmentesen hozzáférhetővé teszi az irányítási rendszerében, célkitűzéseiben, stratégiáiban és fő politikáiban, valamint alkalmazandó szabályaiban és eljárásaiban bekövetkezett lényegi változásokat.

(3)   A központi szerződő fél weboldalán hozzáférhetővé teszi a nyilvánosságra hozandó információkat. Az információknak legalább egy, a nemzetközi pénzügyek területén szokásos nyelven hozzáférhetőnek kell lenniük.

11. cikk

Belső ellenőrzés

(1)   A központi szerződő fél olyan belső ellenőrzési funkciót hoz létre és tart fenn, amely elkülönül a központi szerződő fél egyéb funkcióitól és tevékenységeitől, független azoktól és amelynek feladatai a következők:

a)	ellenőrzési terv kialakítása, megvalósítása és fenntartása a központi szerződő fél rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és irányítási rendszere megfelelőségének és eredményességének vizsgálata és értékelése céljából;

b)	ajánlások kibocsátása az a) ponttal összhangban végzett munka eredményére alapozva;

c)	az ajánlásoknak való megfelelés ellenőrzése;

d)	jelentéstétel a belső ellenőrzési ügyekről az igazgatóság felé.

(2)   A belső ellenőrzési funkciónak rendelkeznie kell a funkciói ellátásához szükséges hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és valamennyi releváns dokumentumhoz való hozzáféréssel. Elegendő mértékben függetlennek kell lennie a vezetéstől és közvetlenül az igazgatóságnak számol be.

(3)   A belső ellenőrzés az egyes üzleti tevékenységek kapcsán felmerülő kockázatokkal arányos módon és az értékelt üzleti területektől függetlenül értékeli a központi szerződő fél kockázatkezelési folyamatait és ellenőrzési mechanizmusait. A belső ellenőrzési funkció rendelkezik a központi szerződő fél valamennyi tevékenységének, működésének, folyamatának és rendszerének (beleértve a kiszervezett tevékenységeket is) felülvizsgálatához szükséges információkhoz való hozzáféréssel.

(4)   A belső ellenőrzési értékelések átfogó ellenőrzési terven alapulnak, amely legalább éves gyakorisággal felülvizsgálatra és az illetékes hatóság felé jelentésre kerül. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a különleges ellenőrzések eseti alapon, rövid időn belül kerüljenek végrehajtásra. Az ellenőrzések tervezését és felülvizsgálatát az igazgatóság hagyja jóvá.

(5)   A központi szerződő fél elszámolási tevékenységei, kockázatkezelési folyamatai, belső ellenőrzési mechanizmusai és beszámolói független ellenőrzés tárgyát képezik. A független ellenőrzésekre legalább éves gyakorisággal kerül sor.

IV.   FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS

(A 648/2012/EU rendelet 29. cikke)

12. cikk

Általános követelmények

(1)   A központi szerződő fél nyilvántartásait olyan tartós adathordozón őrzi, amely lehetővé teszi, hogy az információk benyújthatók legyenek az illetékes hatóságok, az EÉPH és a KBER érintett tagjainak, a következő feltételeket teljesítő formában és módon:

a)	a központi szerződő fél általi feldolgozás minden egyes fontos szakasza rekonstruálható;

b)	valamely bejegyzés helyesbítést vagy egyéb módosítást megelőző, eredeti tartalma nyilvántartásba vehető, nyomon követhető és helyreállítható;

c)	intézkedések vannak életben a bejegyzések jogosulatlan módosításának megelőzésére;

d)	megfelelő intézkedések biztosítják a nyilvántartott adatok biztonságát és bizalmas jellegét;

e)	a nyilvántartási rendszerbe beépítettek egy, a hibák azonosítására és javítására szolgáló mechanizmust;

f)	rendszerhiba esetén a nyilvántartási rendszeren belül biztosított a nyilvántartott adatok időben történő helyreállítása.

(2)   Amennyiben a bejegyzések vagy információk hat hónapnál frissebbek, azokat a lehető leghamarabb, és legkésőbb az érintett hatóság kérését követő munkanap végéig kell az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok rendelkezésére bocsátani.

(3)   Amennyiben a bejegyzések vagy információk hat hónapnál régebbiek, azokat a lehető leghamarabb, és legkésőbb az érintett hatóság kérését követő öt munkanapon belül kell az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok rendelkezésére bocsátani.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél által feldolgozott bejegyzések személyes adatokat tartalmaznak, a központi szerződő fél figyelembe veszi a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (6) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletből (7) eredő kötelezettségeit.

(5)   Amennyiben a központi szerződő fél az Unión kívül vezeti nyilvántartását, biztosítja, hogy az illetékes hatóság, az EÉPH és a KBER érintett tagjai ugyanolyan mértékben és ugyanazon időszakokban férjenek hozzá az adatokhoz, mint ha azok az Unión belül lennének nyilvántartva.

(6)   Minden központi szerződő fél megnevezi azokat a személyeket, akik az érintett adatok nyújtására a (2) és (3) bekezdésben meghatározott időszakon belül el tudják magyarázni az adatok tartalmát az illetékes hatóságoknak.

(7)   A központi szerződő fél által e rendelet értelmében nyilvántartandó valamennyi adatnak rendelkezésre kell állnia, hogy az illetékes hatóság megvizsgálhassa azokat. A központi szerződő fél kérésre közvetlen adatátvitelt biztosít az illetékes hatóságnak a 13. és 14. cikk értelmében kért adatokhoz.

13. cikk

Tranzakciós adatok

(1)   A központi szerződő fél minden általa elszámolt ügylet kapcsán végrehajtott tranzakciót nyilvántart és biztosítja, hogy a nyilvántartásban mindazon információk szerepeljenek, amelyek az egyes ügyletek elszámolási folyamatának átfogó és pontos rekonstrukciójához szükségesek, valamint hogy minden egyes tranzakcióra vonatkozóan valamennyi bejegyzés egyedileg azonosítható és kereshető legyen, legalább a központi szerződő félre, az interoperábilis központi szerződő félre, a klíringtagra, az ügyfélre (amennyiben az a központi szerződő fél előtt ismert) és a pénzügyi eszközre vonatkozó bármely mező szerint.

(2)   A központi szerződő fél minden egyes, elszámolásra kapott tranzakció vonatkozásában a releváns információ kézhezvételét követően haladéktalanul bejegyzést készít a következő adatokról, illetve azokat naprakésszé teszi:

a)	az ár, százalékos arány vagy hozam és a mennyiség;

b)	a klíringkapacitás, amely meghatározza, hogy a központi szerződő fél általi nyilvántartásba vétel szempontjából a tranzakció vétel vagy eladás volt-e;

c)	az eszköz meghatározása;

d)	a klíringtag megnevezése;

e)	az ügyletkötés helyszínének megnevezése;

f)	a központi szerződő fél beavatkozásának dátuma és időpontja;

g)	az ügylet lejártának dátuma és időpontja;

h)	a kiegyenlítés feltételei és módja;

i)

a tranzakció kiegyenlítésének vagy kényszerbeszerzésének dátuma és időpontja, illetve adott esetben a következő adatok: i. az ügylet eredeti megkötésének napja és időpontja; ii. az ügylet eredeti feltételei és részes felei; iii. adott esetben a tranzakció egyik lábát elszámoló interoperábilis központi szerződő fél megnevezése; iv. az ügyfél – beleértve a közvetett ügyfelet is – megnevezése, amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt, és pozícióátadás esetén az ügyletet átruházó fél megnevezése.

14. cikk

A pozíciók nyilvántartása

(1)   A központi szerződő fél nyilvántartást vezet az egyes klíringtagok által tartott pozíciókról. A központi szerződő fél elkülönített nyilvántartást vezet minden egyes, a 648/2012/EU rendelet 39. cikkével összhangban vezetett számla vonatkozásában, és biztosítja, hogy a nyilvántartásban mindazon információk szerepeljenek, amelyek az adott pozíció létrehozását eredményező tranzakciók átfogó és pontos rekonstrukciójához szükségesek, valamint hogy minden egyes bejegyzés egyedileg azonosítható és kereshető legyen, legalább a központi szerződő félre, az interoperábilis központi szerződő félre, a klíringtagra, az ügyfélre (amennyiben az a központi szerződő fél előtt ismert) és a pénzügyi eszközre vonatkozó bármely mező szerint.

(2)   A központi szerződő fél minden munkanap végén bejegyzést készít minden egyes pozíció vonatkozásában, beleértve a következő részleteket is olyan mértékig, amilyen mértékig azok kapcsolódnak a szóban forgó pozícióhoz:

a)	a klíringtag, az ügyfél (amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt), valamint adott esetben az ilyen pozíciót tartó bármely interoperábilis központi szerződő fél;

b)	a pozíció előjele;

c)	a pozíció értékének naponta történő kiszámítása, nyilvántartásba véve az ügyletek értékelésének alapjául szolgáló árakat és minden más, releváns információt.

(3)   A központi szerződő fél minden egyes klíringtag és (amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt) ügyfél tekintetében nyilvántartást vezet és azt naprakészen tartja a következőkről: az általa lehívott biztosítékok, garanciaalaphoz való hozzájárulások és a 648/2012/EU rendelet 43. cikkében említett egyéb pénzügyi források, a nap végén a klíringtag által ténylegesen befizetett megfelelő összegek, valamint az ezen összegekben a nap során esetlegesen bekövetkező változások.

15. cikk

Üzleti nyilvántartások

(1)   A központi szerződő fél megfelelő és pontos nyilvántartást vezet üzleti tevékenységéről és belső felépítéséről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást minden egyes alkalommal el kell készíteni, amikor az érintett dokumentumokban lényegi változás következik be; a nyilvántartás legalább a következőket tartalmazza:

a)	az igazgatóság és az érintett bizottságok, elszámolási egységek, kockázatkezelési egység és minden egyéb, releváns egység vagy részleg szervezeti ábrája;

b)	azon (akár közvetlen vagy közvetett, illetve természetes vagy jogi személy) részvényesek vagy tagok személyazonossága, akik minősített részesedéssel rendelkeznek, valamint e minősített részesedés összege;

c)	a III. fejezet és a 29. cikk által előírt politikákat, folyamatokat és eljárásokat igazoló dokumentumok;

d)	jegyzőkönyvek az igazgatósági ülésekről és adott esetben az igazgatóság albizottságainak és a felső vezetés bizottságainak üléseiről;

e)	a kockázatkezelési bizottság üléseinek jegyzőkönyve;

f)	a klíringtagok és ügyfelek részvételével alakított konzultációs csoportok jegyzőkönyvei, ha vannak ilyenek;

g)	a belső és külső auditjelentések, kockázatkezelési jelentések, megfelelési jelentések és a tanácsadó vállalatok által készített jelentések, ideértve a vezetői válaszokat is;

h)	a 17. cikkben előírt üzletmenet-folytonossági politika és vészhelyzeti helyreállítási terv;

i)	a 32. cikkben előírt likviditási terv és a napi likviditási jelentések;

j)	olyan nyilvántartások, amelyek a 648/2012/EU rendelet 16. cikkében előírtaknak megfelelően tükrözik az összes eszközt és forrást, valamint a tőkeszámlákat;

k)	a beérkezett panaszok, a panaszos nevére, címére és számlaszámára vonatkozó információkkal együtt; a panasz beérkezésének dátuma; a panaszban azonosított valamennyi személy neve; a panasz jellegének leírása; a panasz rendezésének módja és dátuma;

l)	a szolgáltatások bármely megszakításának vagy diszfunkciójának nyilvántartásba vétele, beleértve az időzítésről, a hatásokról és a korrekciós intézkedésekről szóló részletes jelentést;

m)	az elvégzett stressztesztek és utótesztelések eredményeinek nyilvántartásba vétele;

n)	az illetékes hatóságokkal, az EÉPH-val és a KBER érintett tagjaival folytatott írásos kommunikáció;

o)	a III. fejezettel összhangban kapott jogi vélemények;

p)	adott esetben a más központi szerződő felekkel kötött interoperabilitási megállapodásokhoz kapcsolódó dokumentáció;

q)	a 10. cikk (1) bekezdése b) pontjának vii. alpontja, valamint (1) bekezdésének d) pontja szerinti információ;

r)	az új üzleti kezdeményezések alakulását leíró releváns dokumentumok.

16. cikk

A kereskedési adattáraknak bejelentett adatok nyilvántartása

A központi szerződő fél azonosítja és megőrzi mindazon információkat és adatokat, amelyeket a 648/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban be kell jelentenie, a tranzakcióról történő jelentéstétel dátumának és idejének nyilvántartásával együtt.

V.   FEJEZET

AZ ÜZLETMENET FOLYTONOSSÁGA

(A 648/2012/EU rendelet 34. cikke)

17. cikk

Stratégia és politika

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik az igazgatóság által jóváhagyott üzletmenet-folytonossági politikával és vészhelyzeti helyreállítási tervvel. Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv független felülvizsgálat tárgyát képezi; e felülvizsgálatokról jelentést tesznek az igazgatóságnak.

(2)   Az üzletmenet-folytonossági politika azonosít minden kritikus üzleti funkciót és kapcsolódó rendszert, és e funkciók és rendszerek folyamatosságának biztosítása érdekében tartalmazza a központi szerződő fél stratégiáját, politikáját és célkitűzéseit.

(3)   Az üzletmenet-folytonossági politika figyelembe veszi a külső kapcsolatokat, valamint a pénzügyi infrastruktúrán belüli kölcsönös függéseket, ideértve azon kereskedési helyszíneket, amelyekre vonatkozóan a központi szerződő fél elszámolást végez, és a központi szerződő fél vagy valamely kapcsolódó központi szerződő fél által használt értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszereket és hitelintézeteket. Ugyancsak figyelembe veszi a harmadik fél szolgáltatókhoz kiszervezett kritikus funkciókat és szolgáltatásokat.

(4)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv üzletmenet-folytonossági vészhelyzet, katasztrófa vagy válsághelyzet esetén alkalmazandó, világosan meghatározott és jól dokumentált intézkedéseket tartalmaz, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a kritikus funkciók vonatkozásában biztosítsák a minimális szolgáltatási szintet.

(5)   A vészhelyzeti helyreállítási terv azonosítja és tartalmazza a helyreállítási pontra és helyreállítási időre vonatkozó célkitűzéseket a kritikus funkciók tekintetében, és e funkciók mindegyikére vonatkozóan meghatározza a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiát. Ezen intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák: rendkívüli helyzetekben a kritikus funkciók végrehajtása időben történik és megvalósul a megállapodás szerinti szolgáltatási szint.

(6)   A központi szerződő fél üzletmenet-folytonossági politikája meghatározza azt az elfogadható maximális időtartamot, amely alatt a kritikus funkciók és rendszerek használhatatlanok lehetnek. A központi szerződő fél kritikus funkcióinak az üzletmenet-folytonossági politikában rögzítendő maximális helyreállítási ideje nem lehet több két óránál. A nap végi eljárásokat és kifizetéseket minden körülmények között a kért napon és időpontban kell teljesíteni.

(7)   Az egyes funkciók helyreállítási idejének meghatározása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a piaci hatékonyságra gyakorolt potenciális átfogó hatást.

18. cikk

Üzleti hatásvizsgálat

(1)   A központi szerződő fél üzleti hatásvizsgálatot hajt végre, amelynek célja a központi szerződő fél szolgáltatásainak biztosítása szempontjából kritikus üzleti funkciók azonosítása. E funkcióknak a pénzügyi infrastruktúra más intézményei és funkciói szempontjából való kritikussága az elemzés részét képezi.

(2)   A központi szerződő fél forgatókönyv alapú kockázatelemzést alkalmaz, amelyet annak meghatározására alakítottak ki, hogy a különböző forgatókönyvek hogyan befolyásolják a kritikus üzleti funkciókkal kapcsolatos kockázatokat.

(3)   A kockázatelemzés során a központi szerződő fél figyelembe veszi a külső szolgáltatóktól, egyebek mellett a közüzemi szolgáltatóktól való függéseket. A központi szerződő fél intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy e függéseket megfelelő szerződéses és szervezeti megoldások révén kezelje.

(4)   Az üzleti hatásvizsgálatot és a forgatókönyv-elemzést naprakészen kell tartani, legalább éves gyakorisággal, valamint az incidenseket és a jelentős szervezeti változásokat követően felül kell vizsgálni őket. A vizsgálatok minden releváns fejlődést figyelembe vesznek, ideértve a piaci és a technológiai fejlődést is.

19. cikk

Vészhelyzeti helyreállítás

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik a kritikus funkciók folyamatosságát biztosító, vészhelyzeti forgatókönyvekre épülő intézkedésekkel. E megoldások legalább a következőket kezelik: a megfelelő humán erőforrás rendelkezésre állása, a kritikus funkciók maximális állásideje, valamint a hiba miatti átkapcsolás és helyreállítás egy másodlagos helyszínen.

(2)   A központi szerződő fél az elsődleges helyszínnel megegyező másodlagos adatfeldolgozási helyszínt tart fenn, amely képes a központi szerződő fél valamennyi kritikus funkciójának folyamatosságát biztosítani. A másodlagos helyszín földrajzi kockázati profilja különbözik az elsődleges helyszínétől.

(3)   A központi szerződő fél másodlagos üzleti helyszínt tart fent vagy legalább közvetlen hozzáféréssel rendelkezik egy másodlagos üzleti helyszínhez, hogy lehetővé tegye személyzete számára a szolgáltatások folytonosságának biztosítását, amennyiben az elsődleges üzleti helyszín nem áll rendelkezésre.

(4)   A központi szerződő fél mérlegeli további adatfeldolgozási helyszínek szükségességét, különösen abban az esetben, ha az elsődleges és másodlagos helyszínek kockázati profiljának különbözősége nem biztosítja kellő mértékben, hogy a központi szerződő fél üzletmenet-folytonossági célkitűzései minden forgatókönyv esetén megvalósuljanak.

20. cikk

Tesztelés és ellenőrzés

(1)   A központi szerződő fél rendszeres időközönként és a rendszerek vagy kapcsolódó funkciók jelentős módosítását vagy változását követően teszteli és ellenőrzi üzletmenet-folytonossági politikáját és vészhelyzeti helyreállítási tervét annak biztosítása érdekében, hogy az üzletmenet-folytonossági politika eléri a rögzített célkitűzéseket, beleértve a maximum kétórás helyreállítási időszakra vonatkozó célkitűzést is. A teszteket megtervezik és dokumentálják.

(2)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv tesztelése teljesíti a következő feltételeket:

a)	súlyos katasztrófákra vonatkozó forgatókönyveket és az elsődleges és másodlagos helyszínek közötti váltást tartalmaz;

b)	tartalmazza a klíringtagok, külső szolgáltatók és a pénzügyi infrastruktúra azon érintett intézményeinek bevonását, amelyek vonatkozásában az üzletmenet-folytonossági politika kölcsönös függést állapított meg.

21. cikk

Naprakészen tartás

(1)   A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja üzletmenet-folytonossági politikáját, hogy az kiterjedjen minden kritikus funkcióra és a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiákat tartalmazza.

(2)   A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja vészhelyzeti helyreállítási tervét, hogy az minden kritikus funkció tekintetében a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiákat tartalmazza.

(3)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv aktualizálása során figyelembe kell venni a tesztek eredményét, a független felülvizsgálatok ajánlásait, valamint az illetékes hatóságok egyéb felülvizsgálatait. Az okok, valamint a központi szerződő fél működésében, üzletmenet-folytonossági politikájában és vészhelyzeti helyreállítási tervében szükségessé váló javítások meghatározása érdekében a központi szerződő fél minden jelentősebb üzemzavart követően felülvizsgálja üzletmenet-folytonossági politikáját és vészhelyzeti helyreállítási tervét.

22. cikk

Válságkezelés

(1)   A központi szerződő fél válságkezelési funkcióval rendelkezik, vészhelyzet esetén az alapján jár el. A válságkezelési eljárásnak egyértelműnek kell lennie és írásban kell dokumentálni. A válságkezelési funkciót az igazgatóság ellenőrzi és rendszeresen jelentéseket kap róla, amelyeket felülvizsgál.

(2)   A válságkezelési funkció jól strukturált, egyértelmű eljárásokat tartalmaz a külső és belső válságkommunikáció vészhelyzet során történő kezelésére.

(3)   Válsághelyzetet követően a központi szerződő fél felülvizsgálja, hogyan kezelte a válsághelyzetet. A felülvizsgálat adott esetben tartalmazza a klíringtagoktól és más külső érdekelt felektől származó észrevételeket is.

23. cikk

Kommunikáció

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik kommunikációs tervvel, amelyben dokumentálja, válság esetén milyen módon kell megfelelőképpen tájékoztatni a felső vezetést, az igazgatóságot, valamint az érintett külső érdekelt feleket, ideértve az illetékes hatóságokat, a klíringtagokat, az ügyfeleket, a kiegyenlítő ügynököket, az értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszereket, valamint a kereskedési helyszíneket.

(2)   A forgatókönyv-elemzésről, a kockázatelemzésről, a tesztek és ellenőrzések felülvizsgálatáról és eredményéről az igazgatóság jelentést kap.

VI.   FEJEZET

BIZTOSÍTÉKOK

(A 648/2012/EU rendelet 41. cikke)

24. cikk

Százalékos arány

(1)   A központi szerződő fél az egyes – termékalapú fedezettel biztosított – pénzügyi eszközökre kiszámítja a piaci változásokból eredő kitettségeknek a 25. cikkben meghatározott időtartam tekintetében történő fedezésére szolgáló alapbiztosítékot, a pozíció lezárására vonatkozóan a 26. cikkben meghatározott időhorizontot feltételezve. Az alapbiztosítékok kiszámításához a központi szerződő fél figyelembe veszi legalább a következő konfidencia-intervallumokat:

a)	tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében 99,5 %;

b)	tőzsdén kívüli származtatott ügyletektől eltérő pénzügyi eszközök esetében 99 %.

(2)   A központi szerződő fél az általa elszámolt pénzügyi eszközök egyes kategóriáihoz tartozó megfelelő konfidencia-intervallumok meghatározásához emellett figyelembe veszi legalább a következő tényezőket:

a)	az adott pénzügyieszköz-kategória összetettsége és árazási bizonytalanságának szintje, ami korlátozhatja az alap- és a változó biztosíték kiszámításának jóváhagyását;

b)	a pénzügyieszköz-kategória kockázatainak jellemzői, amelyek – nem kizárólagosan – magukban foglalhatják a volatilitást, az időtartamot, a likviditást, a nem lineáris árjellemzőket, a váratlan csőd kockázatát és a rossz irányú kockázatot;

c)	az egyéb kockázatellenőrzések általi, nem megfelelő hitelkitettség-korlátozás mértéke;

d)	a pénzügyieszköz-kategória eredendő kitettsége, ideértve azt, hogy a pénzügyieszköz-kategória jelentős mértékben volatilis-e, erősen koncentrálódik-e néhány piaci szereplőre, illetve lezárása nehéz lehet-e.

(3)   A központi szerződő fél tájékoztatja illetékes hatóságát és klíringtagjait az egyes pénzügyieszköz-kategóriák biztosítékainak kiszámítása során alkalmazott százalékos arány meghatározásához figyelembe vett kritériumokról.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket számol el, amelyek a (2) bekezdésben felsorolt kockázati tényezők értékelése alapján ugyanolyan kockázati jellemzőkkel rendelkeznek, mint a szabályozott piacokon vagy egyenértékű harmadik országbeli piacon kereskedett származtatott eszközök, a központi szerződő fél a szóban forgó ügyletekre legalább 99 %-os alternatív konfidencia-intervallumot használhat, amennyiben az általa elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatai megfelelően csökkennek az említett konfidencia-intervallum alkalmazása révén, és a (2) bekezdésben felsorolt feltételeket betartják.

25. cikk

A múltbéli volatilitás kiszámításának időhorizontja

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a XII. fejezetnek megfelelően létrehozott modell-módszertana és jóváhagyási folyamata szerint az alapbiztosítékok legalább a 24. cikkben meghatározott konfidencia-intervallumnak megfelelően és a 26. cikkben meghatározott likvidációs időszakban fedezzék azokat a kitettségeket, amelyek a legalább az utolsó 12 hónapra vonatkozó adatok alapján kiszámított múltbéli volatilitásból erednek.

A központi szerződő fél biztosítja, hogy a múltbéli volatilitás kiszámításához felhasznált adatok a piaci feltételek teljes körét, többek között a stresszhelyzeteket is tükrözzék.

(2)   A központi szerződő fél alkalmazhat más időhorizontot a múltbéli volatilitás kiszámításához, feltéve, hogy annak használata legalább olyan magas biztosítékkövetelményt eredményez, mint az (1) bekezdésben meghatározott időtartamhoz kapcsolódó biztosítékkövetelmény.

(3)   Az olyan pénzügyi eszközök esetében, amelyeknél múltbéli megfigyelési időszak nem alkalmazható, a biztosítékparamétereknek óvatos feltételezéseken kell alapulniuk. A központi szerződő fél az új pénzügyi eszköz árelőzményeinek elemzése alapján haladéktalanul kiigazítja az előírt biztosítékok kiszámítását.

26. cikk

A likvidációs időszak időhorizontja

(1)   A központi szerződő fél a likvidációs időszak időhorizontjának meghatározása során figyelembe veszi az elszámolt pénzügyi eszköznek és annak a piacnak a jellemzőit, ahol a pénzügyi eszközzel kereskednek, valamint a biztosítékok kiszámításának és beszedésének időszakát. A likvidációs időszak:

a)	tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében legalább öt munkanap;

b)	tőzsdén kívüli származtatott ügyletektől eltérő pénzügyi eszközök esetében legalább két munkanap.

(2)   A központi szerződő fél a megfelelő likvidációs időszak meghatározásakor minden esetben értékeli és összegzi legalább a következőket:

a)	az a lehetséges leghosszabb időszak, amely a biztosítékok utolsó beszedésétől a nemteljesítés központi szerződő fél általi megállapításáig vagy a nemteljesítés kezelésére szolgáló eljárásnak a központi szerződő fél általi aktiválásáig eltelik;

b)

a valamely klíringtag nemteljesítésének kezelésére szolgáló stratégia kialakításához és végrehajtásához szükséges becsült időszak az egyes pénzügyieszköz-kategóriák sajátosságainak megfelelően, beleértve a likviditás szintjét, valamint a pozíciók méretét és koncentrációját, és azokat a piacokat, amelyeket a központi szerződő fél fel fog használni a klíringtag pozícióinak lezárásához vagy teljes fedezéséhez;

c)	adott esetben az az időszak, amely a központi szerződő felet érintő partnerkockázat fedezéséhez szükséges.

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott időszakok értékelésekor a központi szerződő fél figyelembe veszi legalább a 24. cikk (2) bekezdésében említett tényezőket és a 25. cikk szerinti múltbeli volatilitás kiszámításához használt időszakot.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket számol el, amelyek ugyanolyan kockázati jellemzőkkel rendelkeznek, mint a szabályozott piacokon vagy egyenértékű harmadik országbeli piacon kereskedett származtatott eszközök, a likvidációs időszak tekintetében alkalmazhat az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő időhorizontot, amennyiben bizonyítani tudja az illetékes hatóság felé, hogy:

a)	a szóban forgó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek sajátos jellemzőire tekintettel ez az időhorizont megfelelőbb az (1) bekezdésben meghatározottnál;

b)	ez az időhorizont legalább két munkanap.

27. cikk

Portfólióalapú biztosítékigény-számítás

(1)   A központi szerződő fél lehetővé teheti az előírt biztosíték beszámítását vagy csökkentését az általa elszámolt pénzügyi eszközök tekintetében, amennyiben valamely pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi eszközök készletének árkockázata jelentősen és megbízhatóan korrelál más pénzügyi eszközök árkockázatával, illetve egyenértékű statisztikai paraméteren alapuló, megfelelő függést mutat attól.

(2)   A központi szerződő fél dokumentálja a portfólióalapú biztosítékigény kiszámítására vonatkozó módszerét és biztosítja legalább azt, hogy a két vagy több elszámolt pénzügyi eszköz közötti korreláció vagy az egyenértékű statisztikai paraméteren alapuló, megfelelő függés megbízható legyen a 25. cikk szerint számított visszatekintési időszakban, és múltbéli vagy hipotetikus stresszhelyzeti forgatókönyvek esetén ellenállónak bizonyuljon. A központi szerződő fél igazolja, hogy az árkorreláció gazdaságilag indokolt.

(3)   Minden olyan pénzügyi eszközt, amelyre portfólióalapú biztosítékigény-számítás alkalmazandó, ugyanannak a garanciaalapnak kell fedeznie. Ettől eltérően, amennyiben a központi szerződő fél előzőleg bizonyítani tudja illetékes hatósága és klíringtagjai felé, milyen módon osztható fel az esetleges veszteség a különböző garanciaalapok között, és szabályzatában megállapította a szükséges előírásokat, a portfólióalapú biztosítékigény-számítás alkalmazható különböző garanciaalapok által fedezett pénzügyi eszközökre is.

(4)   Amennyiben a portfólióalapú biztosítékigény-számítás több eszközre vonatkozik, a biztosíték csökkentésének összege nem lehet nagyobb az egyes termékekre egyedi alapon kiszámított biztosítékok összege és a kombinált portfólió kombinált becsült kitettsége alapján kiszámított biztosíték közötti különbség 80 %-ánál. Amennyiben a központi szerződő fél nincs kitéve a biztosíték csökkentéséből eredően potenciális kockázatnak, a különbség legfeljebb 100 %-át kitevő csökkentést alkalmazhat.

(5)   A portfólióalapú biztosítékigény-számításhoz kapcsolódó biztosítékcsökkentésnek a XII. fejezettel összhangban megbízható stressztesztelési program tárgyát kell képeznie.

28. cikk

Prociklikusság

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a konfidencia-intervallum, a likvidációs időszak és a visszatekintési időszak kiválasztására és felülvizsgálatára vonatkozó politikája jövőbe tekintő, stabil és prudens biztosítéki követelményeket eredményezzen, amelyek csak olyan mértékben korlátozzák a prociklikusságot, amíg az nem befolyásolja negatívan a központi szerződő felek stabilitását és pénzügyi biztonságát. Ez magában foglalja – amennyiben lehetséges – a biztosítéki követelmények hirtelen vagy nagymértékű módosításának elkerülését, valamint átlátható és kiszámítható eljárások létrehozását, amennyiben a biztosítéki követelményeknek a piaci feltételek változása miatti kiigazítására van szükség. E célból a központi szerződő fél alkalmazza legalább az egyik alábbi opciót:

a)	a kiszámított biztosítékok legalább 25 %-át kitevő biztosítéki puffer alkalmazása, mely puffer ideiglenesen felhasználható azokban az időszakokban, amikor a kiszámított biztosítéki követelmények jelentős mértékben emelkednek;

b)	legalább 25 %-os súlyozás hozzárendelése a 26. cikk szerint kiszámított visszatekintési időszakban megfigyelt stresszhelyzetekhez.

c)	annak biztosítása, hogy biztosítéki követelményei nem alacsonyabbak azoknál, amelyeket tízéves múltbéli visszatekintési időszakra becsült volatilitás alkalmazásával számítottak volna ki.

(2)   Amennyiben a központi szerződő fél módosítja a biztosítéki modell paramétereit, hogy azok jobban tükrözzék az aktuális piaci feltételeket, figyelembe kell vennie a módosítás esetleges prociklikus hatásait.

VII.   FEJEZET

GARANCIAALAP

(A 648/2012/EU rendelet 42. cikke)

29. cikk

Keret és irányítás

(1)   Annak érdekében, hogy a központi szerződő fél meghatározza a garanciaalapnak, valamint az egyéb pénzügyi forrásoknak a 648/2012/EU rendelet 42. és 43. cikkében előírt követelmények teljesítéséhez szükséges minimális méretét, illetve összegét, a csoportviszonyok figyelembevételével belső politikai keretet valósít meg azon rendkívüli, de valószerű piaci feltételek típusainak megállapítása céljából, amelyekkel szemben a legnagyobb lehet a kitettsége.

(2)   A keret nyilatkozatot tartalmaz, amely ismerteti, hogyan határozza meg a központi szerződő fél a rendkívüli, de valószerű piaci feltételeket. A keretnek teljes mértékben dokumentáltnak kell lennie és megőrzésére a 12. cikk előírásai vonatkoznak.

(3)   A kockázatkezelési bizottság megvitatja a keretet, az igazgatóság pedig jóváhagyja azt. A keret megbízhatóságát és a piaci mozgások tükrözésére való képességét legalább évente felül kell vizsgálni. A kockázatkezelési bizottság megvitatja a felülvizsgálatot és jelentést tesz arról az igazgatóságnak.

30. cikk

A rendkívüli, de valószerű piaci feltételek meghatározása

(1)   A 29. cikkben ismertetett keret tükrözi a központi szerződő fél kockázati profilját, adott esetben figyelembe véve a több országra kiterjedő és többdevizás kitettségeket. A keret azonosít minden olyan piaci kockázatot, amelynek a központi szerződő fél egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése esetén ki lenne téve, többek között az elszámolt eszközök piaci árában bekövetkező kedvezőtlen változásokat, valamint ezen eszközök csökkentett piaci likviditását, és a biztosítékeszköz likvidációs értékének csökkenését. Emellett a keret tükrözi azokat a további kockázatokat, amelyekkel a központi szerződő fél a nemteljesítő klíringtag csoportjában lévő jogalanyok egyszerre bekövetkező csődje esetén kerül szembe.

(2)   A keret egyedileg azonosítja azokat a piacokat, amelyekkel szemben a központi szerződő félnek kitettsége van azon forgatókönyv esetén, amikor a klíringtag nem teljesít. A központi szerződő fél az egyes azonosított piacokkal összefüggésben legalább a következőkre alapozva meghatározza a rendkívüli, de valószerű piaci feltételeket:

a)

különböző korábbi forgatókönyvek, többek között olyan rendkívüli piaci változások időszakai az elmúlt 30 évben vagy más, megbízható adatokkal alátámasztott időszakban, amelyek a központi szerződő fél számára a legnagyobb pénzügyi kockázatot jelentették volna. Amennyiben a központi szerződő fél úgy dönt, hogy nem valószerű valamely múltbéli jelentős ármozgás újbóli előfordulása, az illetékes hatóságnak megindokolja, hogy miért nem vette figyelembe a keretben;

b)	különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyvek, amelyek a piaci volatilitás, valamint a piacok és pénzügyi eszközök közötti árkorreláció következetes feltételezésén alapulnak, a lehetséges piaci feltételek mennyiségi és minőségi értékelését figyelembe véve.

(3)   A keret mennyiségi és minőségi szempontból figyelembe veszi továbbá azt, hogy milyen mértékben kerülhet sor rendkívüli ármozgásokra párhuzamosan több azonosított piacon. A keret figyelembe veszi annak a lehetőségét, hogy a múltbéli árkorrelációk rendkívüli, de valószerű piaci feltételek között már nem állnak fenn.

31. cikk

A rendkívüli, de valószerű forgatókönyvek felülvizsgálata

A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja a 30. cikkben ismertetett eljárásokat, figyelembe véve a releváns piaci fejleményeket, valamint a klíringtagokkal szembeni kitettségek nagyságrendjét és koncentrációját. A központi szerződő fél a kockázatkezelési bizottsággal konzultálva legalább évente – illetőleg gyakrabban, amennyiben a piaci fejlemények vagy a központi szerződő fél által elszámolt ügyletek lényeges módosulásai befolyásolják a forgatókönyveket alátámasztó feltételezéseket és a forgatókönyvek kiigazítását teszik szükségessé – felülvizsgálja az általa a rendkívüli, de valószerű piaci feltételek megállapításához használt múltbéli és hipotetikus forgatókönyveket. A keret lényeges módosulásairól jelentést kell tenni az igazgatóságnak.

VIII.   FEJEZET

A LIKVIDITÁSI KOCKÁZAT ELLENŐRZÉSE

(A 648/2012/EU rendelet 44. cikke)

32. cikk

A likviditási kockázat értékelése

(1)   A központi szerződő fél a likviditási kockázat kezelésére szolgáló megbízható keretet hoz létre, amely hatékony operatív és analitikus eszközöket tartalmaz kiegyenlítési és finanszírozási műveleteinek, többek között napon belüli likviditásának folyamatos és kellő időben történő azonosításához, méréséhez és nyomon követéséhez. A központi szerződő fél rendszeresen értékeli likviditásikockázat-kezelési keretének kialakítását és működését, beleértve a stressztesztek eredményeinek figyelembevételét.

(2)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési keretének kellő megbízhatósággal biztosítania kell, hogy a központi szerződő fél bármely releváns pénznemben teljesíteni tudja esedékessé váló – adott esetben napon belüli – fizetési és kiegyenlítési kötelezettségeit. A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési kerete magában foglalja potenciális jövőbeli likviditási igényeinek értékelését is, potenciális stresszhelyzeti forgatókönyvek széles körére vonatkoztatva. A stresszhelyzeti forgatókönyv tartalmazza a klíringtag 648/2012/EU rendelet 44. cikke szerinti nemteljesítését, a nemteljesítés időpontjától a likvidációs időszak végéig, valamint a központi szerződő fél befektetési politikája és eljárásai által generált likviditási kockázatot rendkívüli, de valószerű piaci feltételek között.

(3)   A likviditásikockázat-kezelési keret likviditási tervet tartalmaz, amelyet a 12. cikknek megfelelően kell dokumentálni és megőrizni. A likviditási tervnek tartalmaznia kell legalább a központi szerződő fél alábbiakra vonatkozó eljárásait:

a)	likviditási szükségleteinek kezelése és nyomon követése legalább napi szinten egy sor piaci forgatókönyv tekintetében;

b)	elegendő likvid pénzügyi forrás fenntartása likviditási szükségleteinek fedezésére és a különböző típusú likvid források alkalmazásának megkülönböztetése;

c)	a központi szerződő fél rendelkezésére álló likvid eszközöknek és likviditási szükségleteinek napi szintű vizsgálata és értékelése;

d)	a likviditási kockázat forrásainak megállapítása;

e)	azon időtartamok értékelése, amelyek tekintetében a központi szerződő fél likvid finanszírozási forrásainak rendelkezésre kell állniuk;

f)	azon potenciális likviditási szükségletek mérlegelése, amelyek a klíringtagok azon képességével függnek össze, hogy számlapénzben nyújtott biztosítékeszközt nem számlapénzben nyújtott biztosítékeszközre váltsanak át;

g)	likviditáshiány esetén követendő eljárások;

h)	stresszesemény során felhasználható likvid pénzügyi források feltöltése.

A központi szerződő fél igazgatósága a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultáció után jóváhagyja a tervet.

(4)   A központi szerződő fél értékeli a felmerülő likviditási kockázatot, többek között azt, ha a központi szerződő fél vagy klíringtagja az elszámolási vagy kiegyenlítési folyamat részeként esedékessé váló fizetési kötelezettségét nem tudja kiegyenlíteni, figyelembe véve a központi szerződő fél befektetési tevékenységét is. A kockázat kezelésére szolgáló keret figyelembe veszi azokat a likviditási szükségleteket, amelyek a központi szerződő fél és azon jogalany közötti kapcsolatból erednek, mellyel szemben a központi szerződő félnek likviditási kitettsége van, ezek a jogalanyok a következők lehetnek:

a)	kiegyenlítő bankok;

b)	fizetési rendszerek;

c)	értékpapír-kiegyenlítési rendszerek;

d)	nostro ügynökök;

e)	letétkezelő bankok;

f)	likviditást biztosító struktúrák;

g)	interoperábilis központi szerződő felek;

h)	szolgáltatásnyújtók.

(5)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési keretében figyelembe veszi a (4) bekezdésben felsorolt jogalanyok közötti kölcsönös függéseket és azokat a többszörös kapcsolatokat, amelyek a (4) bekezdésben felsorolt jogalanyok és a központi szerződő fél között kialakulhatnak.

(6)   A központi szerződő fél napi jelentést készít a (3) bekezdés a)–c) pontja szerinti szükségletekről és forrásokról és negyedéves jelentést állít össze a likviditási tervről a (3) bekezdés d)–h) pontjának megfelelően. A jelentéseket a IV. fejezetnek megfelelően kell dokumentálni és megőrizni.

33. cikk

A likviditáshoz való hozzáférés

(1)   A központi szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 44. cikke és e rendelet 32. cikke szerint meghatározott likviditási követelményeinek megfelelő likvid forrásokat tart fenn minden egyes releváns pénznemben. Ezek a likvid források az alábbiakra korlátozódnak:

a)	a központi banknál letétbe helyezett számlapénz;

b)	engedélyezett hitelintézetnél letétbe helyezett számlapénz a 47. cikknek megfelelően;

c)	hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások vagy teljesítő klíringtagokkal kötött egyenértékű megállapodások;

d)	repóügyletre vonatkozó kötelezettségvállalások;

e)

kiváló piacképességű pénzügyi eszközök, amelyek teljesítik a 45. és 46. cikk szerinti követelményeket, és amelyekkel kapcsolatban a központi szerződő fél bizonyítani tudja, hogy rendelkezésre állnak és jó megbízhatóságú, előzetes finanszírozási megállapodások alapján ugyanazon a napon készpénzre válthatók, stresszhelyzeti piaci körülmények között is.

(2)   A központi szerződő fél figyelembe veszi azokat a pénznemeket, amelyekben kötelezettségei denomináltak, valamint a stresszhelyzetek azon képességére gyakorolt esetleges hatását, hogy a valuta- és értékpapír-kiegyenlítési rendszerek értékpapír-kiegyenlítési ciklusának megfelelő módon legyen hozzáférése devizapiacokhoz.

(3)   A klíringtag által nyújtott fedezet melletti, hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások nem számolhatók el kétszer likvid forrásként. A központi szerződő fél intézkedéseket tesz a likviditást biztosító egyedi struktúrákkal szembeni likviditási kockázati kitettségek koncentrációjának nyomon követésére és ellenőrzésére.

(4)   A központi szerződő fél szigorú átvilágítást végez arra vonatkozóan, hogy a likviditást biztosító struktúrák elegendő kapacitással rendelkeznek-e a likviditási megállapodásaiknak megfelelő teljesítésre.

(5)   A központi szerződő fél rendszeresen teszteli az előzetes finanszírozási megállapodásaihoz való hozzáférésre szolgáló eljárásait. Ez magában foglalhatja tesztösszegek lehívását a kereskedelmi bankok hitelkeretéből, a forráshoz jutás gyorsaságának és az eljárások megbízhatóságának ellenőrzése céljából.

(6)   A központi szerződő fél likviditási terve keretében részletes eljárásokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogyan használja fel likvid pénzügyi forrásait fizetési kötelezettségeinek teljesítésére likviditáshiány esetén. A likviditási eljárások egyértelműen megállapítják, mikor kell felhasználni az egyes forrásokat. Az eljárások azt is meghatározzák, hogyan lehet hozzáférni a számlapénzletétekhez vagy a számlapénzletétek egynapos befektetéséhez, hogyan kell végrehajtani napon belüli piaci tranzakciókat, illetve hogyan lehet lehívni előzetes megállapodás szerinti likviditási keretet. Ezeket az eljárásokat rendszeresen tesztelni kell. A központi szerződő fél emellett megfelelő tervet készít a finanszírozási megállapodások megújítására azok lejárta előtt.

34. cikk

Koncentrációs kockázat

(1)   A központi szerződő fél szorosan nyomon követi és ellenőrzi likviditási kockázattal szembeni kitettségeinek koncentrációját, többek között a 32. cikk (4) bekezdésében felsorolt jogalanyokkal szembeni, valamint ugyanazon csoporton belüli jogalanyokkal szembeni kitettségeit.

(2)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési kerete magában foglalja a kitettségi és koncentrációs limitek alkalmazását.

(3)   A központi szerződő fél meghatározza a koncentrációs limitek túllépése esetén alkalmazandó folyamatokat és eljárásokat.

IX.   FEJEZET

TÖBBLÉPCSŐS VESZTESÉGFEDEZÉS

(A 648/2012/EU rendelet 45. cikke)

35. cikk

A központi szerződő fél által többlépcsős veszteségfedezés esetén felhasználandó saját források összegének kiszámítása

(1)   A központi szerződő fél bizonyos összegű elkülönített saját forrást tart fenn és állít be mérlegébe a 648/2012/EU rendelet 45. cikkének (4) bekezdésében meghatározott célból.

(2)   A központi szerződő fél az (1) bekezdésben említett minimális összeget úgy számolja ki, hogy a 648/2012/EU rendelet 16. cikkének és a 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (8) megfelelő minimális tőkét, beleértve az eredménytartalékot és a tartalékokat, megszorozza 25 %-kal.

A központi szerződő fél évente felülvizsgálja ezt a minimális összeget.

(3)   Amennyiben a központi szerződő fél az általa elszámolt különböző pénzügyieszköz-kategóriákra egynél több garanciaalapot hozott létre, az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított összes elkülönített saját forrást az egyes garanciaalapok méretének arányában el kell osztani a garanciaalapok között, és azokat külön kell megjeleníteni a mérlegében, és az egyes garanciaalapokhoz tartozó különböző piaci szegmensekben felmerülő nemteljesítés esetén kell felhasználnia.

(4)   Az (1) bekezdés szerinti követelmény teljesítéséhez a 648/2012/EU rendelet 16. cikkében meghatározott – az eredménytartalékot és a tartalékokat tartalmazó – tőkén kívül más forrás nem használható fel.

36. cikk

A központi szerződő fél által többlépcsős veszteségfedezés esetén használandó saját források összegének fenntartása

(1)   A központi szerződő fél haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot arról, ha a fenntartott elkülönített saját források összege a 35. cikkben meghatározott összeg alá esik, valamint megadja ennek indokait, és írásban átfogóan ismerteti a szóban forgó összeg feltöltésére vonatkozó intézkedéseket és ütemtervet.

(2)   Egy vagy több klíringtag azt megelőző nemteljesítése esetén, hogy a központi szerződő fél visszaállítaná az elkülönített saját források összegét, csak a felosztott elkülönített saját források fennmaradó összegét lehet felhasználni a 648/2012/EU rendelet 45. cikkének alkalmazásában.

(3)   A központi szerződő fél az (1) bekezdés szerinti értesítéstől számítva legkésőbb egy hónapon belül feltölti az elkülönített saját források összegét.

X.   FEJEZET

BIZTOSÍTÉKESZKÖZÖK

(A 648/2012/EU rendelet 46. cikke)

37. cikk

Általános előírások

A központi szerződő fél átlátható és kiszámítható politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a biztosítékként elfogadott eszközök likviditásának értékelésére és folyamatos nyomon követésére és adott esetben korrekciós intézkedést tesz.

A központi szerződő fél legalább évente felülvizsgálja a figyelembe vehető eszközökre vonatkozó politikáit és eljárásait. Ezt a felülvizsgálatot akkor is végre kell hajtani, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor.

38. cikk

Számlapénzben nyújtott biztosítékeszköz

A 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a nagymértékben likvid, számlapénzben nyújtott biztosítékeszköz a következők valamelyikében denominált:

a)	olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságok felé, hogy megfelelően tudja kezelni a kockázatot;

b)	olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, azon biztosítékeszköz mértékéig, amelyre a központi szerződő fél kitettségének az adott pénznemben történő fedezéséhez szükség van.

39. cikk

Pénzügyi eszközök

(10) A 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a pénzügyi eszközöket, bankgaranciákat és aranyat, amelyek teljesítik az I. mellékletben meghatározott feltételeket, nagymértékben likvid biztosítékeszköznek kell tekinteni.

40. cikk

A biztosítékeszköz értékelése

(1)   A 37. cikkben meghatározott, nagymértékben likvid biztosítékeszköz értékelése céljából a központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a hitelminőség, a piaci likviditás és a biztosítékeszközként elfogadott egyes eszközök árvolatilitásának csaknem valós időben történő ellenőrzéséhez. A központi szerződő fél rendszeresen és legalább éves gyakorisággal ellenőrzi értékelési politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. A felülvizsgálatot akkor is végre kell hajtani, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor.

(2)   A központi szerződő fél piaci értéken, csaknem valós időben értékeli biztosítékeszközeit, és amennyiben ez nem lehetséges, a központi szerződő félnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok felé, hogy képes a kockázatok kezelésére.

41. cikk

Levonások (haircuts)

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a biztosítékeszköz értékére alkalmazandó prudens levonások meghatározásához.

(2)   A levonásoknál figyelembe kell venni azt, hogy a biztosítékeszközt esetleg stresszhelyzeti piaci körülmények között kell értékesíteni, valamint az értékesítéshez szükséges időt. A központi szerződő fél bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy a levonások kiszámítása óvatos módon történt, az esetleges prociklikus hatások lehető legteljesebb korlátozása érdekében. Az egyes biztosítékeszközökre alkalmazandó levonást a releváns kritériumok, többek között a következők figyelembevételével kell meghatározni:

a)

az eszköz típusa és a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó hitelkockázat szintje a központi szerződő fél belső értékelése alapján. Az értékelés végrehajtása során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszertant alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

b)	az eszköz lejárati ideje;

c)	az eszköz múltbéli és hipotetikus jövőbeli árvolatilitása stresszhelyzeti piaci körülmények között;

d)	a mögöttes piac likviditása, beleértve a vételi és eladási ár közötti különbözetet;

e)	az esetleges devizakockázat;

f)	a rossz irányú kockázat.

(3)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a levonások megfelelőségét. A központi szerződő fél legalább évente, valamint akkor is felülvizsgálja a levonásokra vonatkozó politikákat és eljárásokat, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor, azonban – amennyire lehetséges – el kell kerülnie a levonások esetleges hirtelen vagy nagymértékű módosítását, ami prociklikusságot eredményezhet. A levonásokra vonatkozó politikákat és eljárásokat legalább évente független módon jóvá kell hagyni.

42. cikk

Koncentrációs limitek

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre annak biztosítására, hogy a biztosíték kellő mértékben diverzifikált annak érdekében, hogy meghatározott tartási időszakban a piac jelentős befolyásolása nélkül likviddé tehető legyen. A politikák és eljárások meghatározzák azokat a kockázatcsökkentő intézkedéseket, amelyeket a (2) bekezdésben megállapított koncentrációs limitek túllépése esetén kell alkalmazni.

(2)   A központi szerződő fél a következők szintjén határozza meg a koncentrációs limiteket:

a)	egyedi kibocsátók;

b)	a kibocsátó típusa;

c)	eszköz típusa;

d)	az egyes klíringtagok;

e)	valamennyi klíringtag.

(3)   A koncentrációs limiteket konzervatív módon, valamennyi megfelelő kritérium figyelembevételével kell meghatározni, beleértve a következőket:

a)	gazdasági ágazat, tevékenység, földrajzi régió szempontjából azonos típusú kibocsátók által kibocsátott pénzügyi eszközök;

b)

a pénzügyi eszköz, illetve a kibocsátó hitelkockázatának szintje a központi szerződő fél belső értékelése alapján. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)	a pénzügyi eszközök likviditása és árvolatilitása.

(4)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy biztosítékeszközeinek legfeljebb 10 %-ára nyújtson garanciát egyetlen hitelintézet, vagy harmadik országbeli egyenértékű pénzügyi intézmény, illetve olyan jogalany, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a hitelintézet vagy a harmadik országbeli pénzügyi intézmény. Amennyiben a központi szerződő fél által kereskedelmi banki garancia formájában kapott biztosíték nagyobb, mint a teljes biztosíték 50 %-a, a fenti limit legfeljebb 25 %-ra növelhető.

(5)   A (2) bekezdésben előírt limitek kiszámítása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a központi szerződő fél kibocsátóval szembeni kitettségét, többek között a hitelkeretek, a letéti jegyek, lekötött betétek, megtakarítási számlák, letéti számlák, folyószámlák, pénzpiaci eszközök és a központi szerződő fél által használt fordított repóügyletek teljes összegét. Ezek a limitek nem alkalmazandók a központi szerződő fél olyan biztosítékeszközeire, amelyek meghaladják a biztosítékokra, garanciaalapokra, illetve egyéb pénzügyi forrásokra vonatkozó minimumkövetelményeket.

(6)   A központi szerződő fél valamely egyedi kibocsátóval szembeni kitettségére vonatkozó koncentrációs limit meghatározásakor aggregálja és egyetlen kockázatként kezeli a kibocsátó vagy egy csoporthoz tartozó jogalany által kibocsátott valamennyi pénzügyi eszközzel szembeni kitettségét, amelyet kifejezetten a kibocsátó vagy egy csoporthoz tartozó jogalany garantál, illetve az olyan pénzügyi eszközökkel szembeni kitettségét, amelyeket olyan kibocsátók bocsátottak ki, amelyek kizárólagos célja a kibocsátó vállalkozása számára létfontosságú termelési eszközök tulajdonlása.

(7)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. A központi szerződő fél legalább évente, illetve a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változás esetén felülvizsgálja a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáit és eljárásait.

(8)   A központi szerződő fél tájékoztatja az illetékes hatóságot és klíringtagjait az alkalmazandó koncentrációs limitekről és azok módosításáról.

(9)   Amennyiben a központi szerződő fél jelentős mértékben túllépi a politikáiban és eljárásaiban meghatározott valamely koncentrációs limitet, haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot. A központi szerződő fél a lehető leghamarabb megszünteti a túllépést.

XI.   FEJEZET

BEFEKTETÉSI POLITIKA

(A 648/2012/EU rendelet 47. cikke)

43. cikk

Nagymértékben likvid pénzügyi eszközök

A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat lehet nagymértékben likvidnek, valamint minimális hitel- és piaci kockázatúnak tekinteni, amelyek teljesítik a II. mellékletben meghatározott feltételeket.

44. cikk

Pénzügyi eszközök letéti őrzésére vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések

(1)   Amennyiben a központi szerződő fél a 45. cikkben említett pénzügyi eszközöket, illetve azokat az eszközöket, amelyeket biztosítékként, garanciaalappal összefüggő hozzájárulásként, vagy egyéb pénzügyi forráshoz való hozzájárulásként helyeztek el nála tulajdonjog-átruházás és értékpapír-átadás révén, nem tudja letétbe helyezni az értékpapír-kiegyenlítési rendszer működtetőjénél, amely biztosítja a szóban forgó eszközök teljes védelmét, akkor az ilyen pénzügyi eszközöket a következőknél kell letétbe helyezni:

a)	a szóban forgó eszközök teljes védelmét biztosító központi bank, amely lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz;

b)

a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szerinti olyan engedélyezett hitelintézet, amely biztosítja a szóban forgó eszközök teljes elkülönítését és védelmét, lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amelyre olyan prudenciális szabályok vonatkoznak, illetve amely olyan szabályoknak felel meg, amelyek az illetékes hatóságok szerint legalább olyan szigorúak, mint a 2006/48/EK irányelv által megállapított szabályok, és amely megbízható számviteli gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal rendelkezik, és biztosítja a szóban forgó eszközök teljes elkülönítését és védelmét, lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található.

(2)   Amennyiben a pénzügyi eszközöket az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerint helyezik letétbe, azokra olyan rendelkezéseknek kell vonatkozniuk, amelyek megakadályozzák, hogy a központi szerződő felet az engedélyezett hitelintézet nemteljesítése vagy fizetésképtelensége miatt veszteség érje.

(3)   A biztosítékként, garanciaalappal összefüggő hozzájárulásként, vagy egyéb pénzügyi forráshoz való hozzájárulásként elhelyezett pénzügyi eszközök letéti őrzésére vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések csak akkor tehetik lehetővé a központi szerződő félnek, hogy újra felhasználja ezeket a pénzügyi eszközöket, amennyiben a 648/2012/EU rendelet 39. cikkének (8) bekezdése szerinti feltételek teljesülnek, és amennyiben az újbóli felhasználás célja fizetés teljesítése, klíringtag nemteljesítésének kezelése vagy interoperábilis megállapodás végrehajtása.

45. cikk

Számlapénzkezelésre vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések

(1)   A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában amennyiben a számlapénz letétbe helyezése nem központi banknál történik, a letétnek teljesítenie kell a következő feltételek mindegyikét:

a)

a letét a következő pénznemek valamelyikében kerül elhelyezésre: i. olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél kellő megbízhatósággal bizonyítani tudja, hogy képes kezelni a kockázatokat; ii. olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, az adott pénznemben kapott biztosítékeszköz mértékéig;

b)

a letétet a következő jogalanyok valamelyikénél kell elhelyezni: i. a 2006/48/EK irányelv szerint meghatározott engedélyezett hitelintézet, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található; ii. harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amelyre olyan prudenciális szabályok vonatkoznak, illetve amely olyan szabályoknak felel meg, amelyek az illetékes hatóságok szerint legalább olyan szigorúak, mint a 2006/48/EK irányelv által megállapított szabályok, és amely megbízható számviteli gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal rendelkezik, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

(2)   Amennyiben számlapénz egynapos letéti őrzésére kerül sor az (1) bekezdésnek megfelelően, akkor a számlapénz legalább 95 %-át – egy naptári hónap átlaga alapján számítva – olyan megállapodások alapján kell letétbe helyezni, amelyek a 45. cikk előírásainak (az említett cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti követelmény kivételével) megfelelő, nagymértékben likvid pénzügyi eszközökkel biztosítják a pénzeszköz fedezetét.

45. cikk

Koncentrációs limitek

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök, amelyekbe pénzügyi forrásait befektette, megfelelően diverzifikáltak maradjanak.

(2)   A központi szerződő fél a következők szintjén meghatározza pénzügyi forrásaira vonatkozó koncentrációs limiteket és nyomon követi a pénzügyi források koncentrációját:

a)	egyedi pénzügyi eszközök;

b)	pénzügyi eszközök típusai;

c)	egyedi kibocsátók;

d)	kibocsátók típusai;

e)	szerződő felek, amelyekkel a 44. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, vagy a 45. cikk (2) bekezdésében előírt megállapodások jönnek létre.

(3)   A kibocsátók típusainak mérlegelése során a központi szerződő fél figyelembe veszi a következőket:

a)	földrajzi eloszlás;

b)	a jogalany és a központi szerződő fél közötti esetleges kölcsönös függések és többszörös kapcsolatok;

c)	a hitelkockázat szintje;

d)	a központi szerződő fél kitettségei a kibocsátóval szemben a központi szerződő fél által elszámolt termékekkel összefüggésben.

(4)   A politikák és eljárások meghatározzák a koncentrációs limitek túllépése esetén alkalmazandó kockázatcsökkentési intézkedéseket.

(5)   A központi szerződő fél a valamely egyedi kibocsátóval vagy letétkezelővel szembeni kitettségére vonatkozó koncentrációs limit meghatározásakor aggregálja és egyetlen kockázatként kezeli a kibocsátó által kibocsátott, illetve általa kifejezetten garantált valamennyi pénzügyi eszközzel, illetve a letétkezelőnél letétbe helyezett valamennyi pénzügyi forrással kapcsolatos kitettségeket.

(6)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. Emellett a központi szerződő fél legalább évente, illetve a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változás esetén felülvizsgálja a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáit és eljárásait.

(7)   Amennyiben a központi szerződő fél túllépi a politikáiban és eljárásaiban meghatározott valamely koncentrációs limitet, haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot. A központi szerződő fél a lehető leghamarabb megszünteti a túllépést.

46. cikk

Nem számlapénzben nyújtott biztosítékeszközök

Amennyiben a X. fejezet rendelkezéseivel összhangban pénzügyi eszközök formájában kerül sor biztosíték átadására, csak a 44. és a 45. cikk alkalmazandó.

XII.   FEJEZET

A MODELLEK FELÜLVIZSGÁLATA, STRESSZTESZTELÉS ÉS UTÓTESZTELÉS

(A 648/2012/EU rendelet 49. cikke)

1.   SZAKASZ

Modellek és programok

47. cikk

Modelljóváhagyás

(1)   A központi szerződő fél végrehajtja a kockázatai számszerűsítéséhez, aggregálásához és kezeléséhez használt modelljeinek, azok módszertanának, valamint likviditásikockázat-kezelési keretének átfogó vizsgálatát. A modellek, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret bármely lényeges módosításának vagy kiigazításának megfelelő irányítás tárgyát kell képeznie, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, és a módosítást vagy kiigazítást az alkalmazás előtt képesített és független félnek kell jóváhagynia.

(2)   A központi szerződő fél vizsgálati folyamatát dokumentálni kell és annak részletesen meg kell határoznia legalább azokat a politikákat, amelyek a központi szerződő fél biztosítékra, garanciaalapra és egyéb pénzügyi forrásokra vonatkozó módszertanainak, valamint a likvid pénzügyi források kiszámításához kapcsolódó keretnek a tesztelésére vonatkoznak. A politikák bármely lényeges módosításának vagy kiigazításának megfelelő irányítás tárgyát kell képeznie, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, és azt az alkalmazás előtt képesített és független félnek kell jóváhagynia.

(3)   Az átfogó vizsgálat legalább a következőket foglalja magában:

a)	a modellek és a keret fogalmi megbízhatóságának értékelése, beleértve a kidolgozás során használt alátámasztó bizonyítékokat;

b)	a folyamatban levő nyomonkövetési eljárások felülvizsgálata, többek között a folyamatok és az összehasonlító teljesítményértékelés ellenőrzése;

c)	a modellek, azok módszertana és a keret kidolgozása során használt paraméterek és feltételezések felülvizsgálata;

d)	a modellek, azok módszertana és a keret megfelelőségének és célirányosságának felülvizsgálata azon ügylettípusok tekintetében, amelyekre alkalmazandók;

e)	a stressztesztforgatókönyvek megfelelőségének felülvizsgálata a VII. fejezetnek és az 52. cikknek megfelelően;

f)	a tesztek eredményeinek elemzése.

(4)   A központi szerződő fél meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékeli, hogy modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret sikerrel jóváhagyható-e. A kritériumok közé tartoznak a pozitív teszteredmények.

(5)   Amennyiben az árazási adatok még nem állnak rendelkezésre vagy nem megbízhatóak, a központi szerződő fél kezeli ezeket az árazási korlátokat és legalább a megfigyelt összefüggő vagy kapcsolódó piacokon és az adott piaci helyzeten alapuló konzervatív feltételezéseket fogad el.

(6)   Amennyiben az árazási adatok még nem állnak rendelkezésre vagy nem megbízhatóak, az e célból használt rendszereknek és értékelési modelleknek megfelelő irányítás tárgyát kell képezniük, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, a jóváhagyást és a tesztelést. A központi szerződő félnek értékelési modelljeire vonatkozóan képesített és független féltől kell különböző piaci forgatókönyveken alapuló jóváhagyást szereznie annak biztosításához, hogy modelljei megfelelő árakat eredményezzenek és adott esetben ki kell igazítania az alapbiztosítékokra vonatkozó számításait, hogy azok tükrözzék a megállapított modellkockázatokat.

(7)   A központi szerződő fél rendszeresen végrehajtja biztosítéki modellje elméleti és empirikus jellemzőinek értékelését az általa elszámolt valamennyi pénzügyi eszköz tekintetében.

48. cikk

Programok tesztelése

(1)   A központi szerződő fél szabályzatokat és eljárásokat dolgoz ki, amelyek részletezik az általa végzett stressztesztelési és utótesztelési programokat a kockázatellenőrzési mechanizmusai – többek között a biztosítékok, garanciaalaphoz és egyéb pénzügyi forrásokhoz való hozzájárulások – kiszámításához használt modelljei és azok módszertana megfelelőségének, pontosságának, megbízhatóságának és ellenálló képességének különböző piaci feltételek melletti értékeléséhez.

(2)   A központi szerződő fél politikái és eljárásai részletezik továbbá azt a stressztesztelési programot, amelyet a likviditásikockázat-kezelési keret megfelelőségének, pontosságának, megbízhatóságának és ellenálló képességének értékelése céljából végez.

(3)   A politikák és eljárások tartalmazzák legalább a megfelelő tesztek kiválasztására és fejlesztésére vonatkozó módszertanokat, többek között a portfólió- és piaci adatok kiválasztását, a tesztek rendszerességét, az elszámolt pénzügyi eszköz egyedi kockázati jellemzőit, a teszteredmények elemzését és a kivételeket, valamint a szükséges megfelelő korrekciós intézkedéseket.

(4)   A központi szerződő fél a tesztek végrehajtásakor figyelembe veszi az ügyfél-pozíciókat.

2.   SZAKASZ

Utótesztelés

49. cikk

Utótesztelési eljárás

(1)   A központi szerződő fél a megfigyelt eredményeknek és a biztosítéki modellek használatával megállapított várt eredményeknek az utólagos összehasonlításával értékeli biztosítékkal való ellátottságát. Ezt az utótesztelési elemzést naponta el kell végezni annak értékeléséhez, hogy vannak-e a biztosítékkal való ellátottsághoz kapcsolódó tesztelési kivételek. A fedezetet a pénzügyi eszközök és a klíringtagok jelenlegi pozíciói alapján kell értékelni és figyelembe kell venni a portfólióalapú biztosítékigény-számítás esetleges hatásait, valamint adott esetben az interoperábilis központi szerződő feleket.

(2)   A központi szerződő fél az utótesztelési programja szempontjából megfelelő múltbéli időhorizontot vesz figyelembe annak biztosításához, hogy az alkalmazott megfigyelési keret elegendő a statisztikai szignifikanciára gyakorolt esetleges hátrányos hatás csökkentéséhez.

(3)   A központi szerződő fél utótesztelési programjában legalább figyelembe vesz egyértelmű statisztikai teszteket és a központi szerződő fél által meghatározandó teljesítménykritériumokat az utótesztelés eredményeinek értékelése céljából.

(4)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak az utótesztelés eredményeiről és az elemzésről, annak érdekében, hogy konzultáljon a bizottsággal biztosítéki modelljének felülvizsgálata során.

(5)   Az utótesztelés eredményeit és az elemzést valamennyi klíringtag és – amennyiben a központi szerződő fél számára ismertek – az ügyfelek rendelkezésére kell bocsátani. A többi ügyfél számára – kérésre – a megfelelő klíringtag bocsátja rendelkezésre az utótesztelés eredményeit és az elemzést. Ezeket az információkat a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában kell összegyűjteni, és a klíringtagoknak, valamint az ügyfeleknek csak saját portfóliójuk tekintetében lehet hozzáférésük a részletes utótesztelési eredményekhez.

(6)   A központi szerződő fél meghatározza az utótesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

3.   SZAKASZ

Az érzékenység tesztelése és elemzése

50. cikk

Érzékenységtesztelési és -elemzési eljárás

(1)   A központi szerződő fél érzékenységi teszteket és elemzést hajt végre, hogy megvalósult stresszhelyzeti piaci körülményekhez kapcsolódó múltbéli adatok és nem megvalósult stresszhelyzeti piaci körülményekhez kapcsolódó hipotetikus adatok használatával értékelje biztosítéki modelljének különböző piaci körülmények közötti fedezetét.

(2)   A központi szerződő fél paraméterek és feltételezések széles körét használja fel a lehető legtöbb múltbeli és hipotetikus körülmény lefedéséhez, többek között az általa lefedett piac leginkább volatilis időszakait, valamint az árak és a központi szerződő fél által elszámolt ügyletek közötti korrelációk legszélsőségesebb változásait, hogy megállapítsa, miként befolyásolhatják a rendkívüli stresszhelyzeti piaci körülmények és a fontos modellparaméterek változásai a biztosítékkal való ellátottság szintjét.

(3)   Az érzékenységi elemzést számos tényleges klíringtag portfóliójával és reprezentatív portfóliókkal összefüggésben el kell végezni. A reprezentatív portfóliókat azon lényeges kockázati tényezőkre és korrelációkra való érzékenységük alapján kell kiválasztani, amelyeknek a központi szerződő fél ki van téve. Az érzékenységi tesztet és elemzést úgy kell kialakítani, hogy számos konfidencia-intervallum összefüggésében tesztelje az alapbiztosíték modelljének alapvető paramétereit és feltételezéseit annak érdekében, hogy meghatározza a rendszernek az említett paraméterek és feltételezések kalibrációja közben felmerülő hibákkal szembeni érzékenységét. Megfelelően mérlegelni kell a kockázati tényezők időbeli struktúráját és a kockázati tényezők közötti feltételezett korrelációt.

(4)   A központi szerződő fél értékeli a klíringtagok pozícióinak potenciális veszteségeit.

(5)   A központi szerződő fél adott esetben figyelembe vesz olyan paramétereket, amelyek a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó klíringtagok egyidejű nemteljesítését tükrözik. Adott esetben a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó ügyfél nemteljesítésének hatásait is figyelembe kell venni.

(6)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak az érzékenységi teszt eredményeiről és az elemzésről, annak érdekében, hogy konzultáljon a bizottsággal biztosítéki modelljének felülvizsgálata során.

(7)   A központi szerződő fél meghatározza az érzékenységi tesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

4.   SZAKASZ

Stressztesztelés

51. cikk

Stressztesztelési eljárások

(1)   A központi szerződő fél stressztesztjei stresszhelyzeti paramétereket, feltételezéseket és forgatókönyveket alkalmaznak a kockázati kitettségek becslésére használt modellekhez azt biztosítandó, hogy pénzügyi forrásaik elegendőek legyenek az említett kitettségek rendkívüli, de valószerű piaci körülmények közötti fedezésére.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja előírja, hogy a központi szerződő fél rendszeresen végezzen el egy sor stressztesztet, amely figyelembe veszi a központi szerződő fél által elszámolt termékek összetételét, valamint modelljeinek és azok módszertanának valamennyi elemét, és likviditásikockázat-kezelési keretét.

(3)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja előírja, hogy a stresszteszteket meghatározott stressztesztelési forgatókönyvek felhasználásával, mind múltbeli, mind hipotetikus, a VII. fejezet szerinti rendkívüli, de valószerű piaci körülményekre vonatkoztatva el kell végezni. Az alkalmazandó múltbeli feltételeket adott esetben felül kell vizsgálni és ki kell igazítani. A központi szerződő fél emellett figyelembe veszi megfelelő stressztesztelési forgatókönyvek egyéb formáit, ideértve – de nem kizárólagosan – kiegyenlítési bankjainak, nostro ügynökeinek, letétkezelő bankjainak, likviditást biztosító struktúráinak vagy az interoperábilis központi feleknek a technikai vagy pénzügyi problémáit.

(4)   A központi szerződő fél kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy új vagy felmerülő kockázatok beépítése céljából haladéktalanul kiigazítsa stressztesztjeit.

(5)   A központi szerződő fél figyelembe veszi az olyan – adott esetben ismert – ügyfél nemteljesítéséből eredő esetleges veszteségeket, amelyet a központi szerződő fél több klíringtag révén számol el.

(6)   A központi szerződő fél rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak a stressztesztelés eredményeiről és az elemzésről a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában, annak érdekében, hogy modelljeinek, azok módszertanának, és likviditásikockázat-kezelési keretének felülvizsgálata során konzultáljon a bizottsággal.

(7)   A stressztesztek eredményeit és az elemzést valamennyi klíringtag és – amennyiben a központi szerződő fél számára ismert – az ügyfelek rendelkezésére kell bocsátani. A többi ügyfél számára – kérésre – a megfelelő klíringtag bocsátja rendelkezésre az utótesztelés eredményeit és az elemzést. Ezeket az információkat a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában kell összegyűjteni, és a klíringtagoknak, valamint az ügyfeleknek csak saját portfóliójuk tekintetében lehet hozzáférésük a részletes stressztesztelési eredményekhez.

(8)   A központi szerződő fél meghatározza a stressztesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

52. cikk

A stressztesztek kockázati tényezői

(1)   A központi szerződő fél megállapítja az általa elszámolt ügyletekhez kapcsolódó azon megfelelő kockázati tényezőket, amelyek veszteséget eredményezhetnek számára és megfelelő módszerrel rendelkezik e tényezők mérésére. A központi szerződő fél stressztesztjei adott esetben figyelembe veszik legalább a következő típusú pénzügyi eszközökhöz meghatározott kockázati tényezőket:

a)

kamatlábügyletek: minden olyan pénznemben meghatározott kamatlábhoz kapcsolódó kockázati tényezők, amelyekben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el. A hozamgörbemodellt különböző lejárati szegmensekre kell osztani annak érdekében, hogy tükrözze a kamatlábak volatilitásának változását a hozamgörbe egészén. A kapcsolódó kockázati tényezők száma a központi szerződő fél által elszámolt kamatlábügyletek összetettségétől függ. Az állampapírok kamatának és egyéb rögzített kamatozású értékpapírok kamatának nem tökéletesen korreláló változásából eredő alapkockázatot elkülönítve kell kimutatni;

b)

árfolyamhoz kapcsolódó ügyletek: az egyes olyan külföldi pénznemekhez kapcsolódó kockázati tényezők, amelyekben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el, valamint a biztosítéklehívások pénzneme és azon pénznem közötti árfolyamhoz kapcsolódó kockázati tényezők, amelyben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el;

c)

részvényügyletek: a központi szerződő fél által elszámolt piacok egyedi részvénykibocsátásának volatilitásához kapcsolódó kockázati tényezők, valamint általában a részvénypiac különböző szektorainak volatilitásához kapcsolódó kockázati tényezők. Az egy adott piacra vonatkozó modellezési módszer összetettsége és jellege megfelel a központi szerződő fél teljes piaccal szembeni kitettségének, valamint az egyedi részvénykibocsátások koncentrációjának az említett piacon;

d)

áruügyletek: olyan kockázati tényezők, amelyek figyelembe veszik a központi szerződő fél által elszámolt áruügyletek és kapcsolódó származtatott ügyletek különböző kategóriáit és alkategóriáit, többek között adott esetben a kényelmi hozamok változásait a derivatívapozíciók és az áru készpénzpozíciói tekintetében;

e)	hitelügyletek: a váratlan csőd kockázatát – többek között a több fél nemteljesítéséből eredő kumulatív kockázatot, az alapkockázatot és a megtérülési ráta volatilitását – figyelembe vevő kockázati tényezők.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztjeiben emellett megfelelő módon figyelembe veszi legalább a következőket:

a)	korrelációk, többek között a megállapított kockázati tényezők és a központi szerződő fél által elszámolt hasonló ügyletek közötti korrelációk;

b)	az elszámolt ügylet implikált és múltbeli volatilitásának megfelelő tényezők;

c)	a központi szerződő fél által elszámolt új ügyletek egyedi jellemzői;

d)	koncentrációs kockázat, ideértve a klíringtaggal és a klíringtagok csoportjához tartozó jogalanyokkal szembeni kockázatot;

e)	kölcsönös függések és többszörös kapcsolatok;

f)	releváns kockázatok, ideértve az árfolyamkockázatot;

g)	megállapított kitettségi korlátok;

h)	rossz irányú kockázat.

53. cikk

Az összes pénzügyi forrás stressztesztje

(1)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja biztosítja, hogy biztosítékainak, a garanciaalaphoz való hozzájárulásoknak és az egyéb pénzügyi forrásoknak a kombinációja rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között elegendő legalább azon két klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége. A stressztesztelési program emellett megvizsgálja az azon két klíringtag csoportjához tartozó jogalanyok nemteljesítéséből eredő rendkívüli, de valószerű piaci körülmények közötti potenciális veszteségeket, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja biztosítja, hogy biztosítékai és garanciaalapja a 648/2012/EU rendelet 42. cikkének megfelelően elegendő legyen legalább azon klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amellyel szemben a kitettsége a legnagyobb, illetve a második és a harmadik legnagyobb klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amennyiben az azokkal szembeni összkitettsége nagyobb.

(3)   A központi szerződő fél elvégzi azon potenciális veszteségek alapos elemzését, amelyeket elszenvedhet, és értékeli a klíringtagok pozíciójában bekövetkező potenciális veszteségeket, többek között annak a kockázatát, hogy ezeknek a pozícióknak a lezárása hatást gyakorolhat a piacra, valamint a központi szerződő fél biztosítékkal való ellátottságának szintjére.

(4)   A központi szerződő fél stressztesztjeiben adott esetben figyelembe veszi a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó klíringtagok nemteljesítésének hatását. Adott esetben a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó ügyfél nemteljesítésének hatásait is mérlegelni kell.

(5)   A központi szerződő fél stressztesztjei figyelembe veszik a 26. cikkben előírt likvidációs időszakot.

54. cikk

Likvid pénzügyi források stressztesztje

(1)   A központi szerződő fél likvid pénzügyi forrásokra vonatkozó stressztesztelési programja biztosítja, hogy azok a VIII. fejezetben meghatározott követelményeknek megfelelően elegendőek legyenek.

(2)   A központi szerződő fél egyértelmű és átlátható szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik ahhoz, hogy kezelje a stressztesztjei révén feltárt nem kellő mértékű likvid pénzügyi forrást és biztosítsa a fizetési kötelezettségek kiegyenlítését.

Emellett a központi szerződő fél egyértelmű eljárásokkal rendelkezik stressztesztjei eredményeinek és elemzésének felhasználására vonatkozóan, hogy értékelje és kiigazítsa likviditásikockázat-kezelési keretének és a likviditást biztosító struktúráknak a megfelelőségét.

(3)   A likvid pénzügyi forrásokra vonatkozó stressztesztelés során használt stresszteszt-forgatókönyvek figyelembe veszik a központi szerződő fél kialakítását és működését, és magukban foglalnak minden olyan jogalanyt, amely a központi szerződő fél számára lényeges likviditási kockázatot jelenthet. Ezek a stressztesztek figyelembe veszik a klíringtagok közötti (beleértve az ugyanazon csoporthoz tartozó jogalanyokat) szoros kapcsolatokat vagy hasonló kitettségeket, és értékelik a többszörös nemteljesítés valószínűségét, valamint e nemteljesítés következtében a klíringtagok között kialakuló átterjedési hatást.

5.   SZAKASZ

Fedezet és a teszteredmények felhasználása

55. cikk

Megfelelő mértékű fedezet fenntartása

(1)   A központi szerződő fél eljárásokat hoz létre és tart fenn a piaci feltételek változásainak felismeréséhez, ideértve az általa elszámolt pénzügyi eszközök volatilitásának növekedését vagy likviditásának csökkenését, hogy az új piaci feltételek megfelelő figyelembevétele céljából haladéktalanul kiigazítsa biztosítéki követelményeit.

(2)   A központi szerződő fél teszteket hajt végre a levonások tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítékeszköz megfigyelt rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között legalább a levonás utáni értéken likvidálható legyen.

(3)   Amennyiben a központi szerződő fél nem termékhez, hanem portfólióhoz kapcsolódó biztosítékot szed be, folyamatosan felülvizsgálja és teszteli a termékek közötti beszámítást. A központi szerződő fél a beszámítást megbízható és gazdaságilag ésszerű módszertanra alapozza, amely tükrözi a termékek árai közötti összefüggések mértékét. A központi szerződő fél mindenekelőtt azt teszteli, hogyan működnek a korrelációk tényleges és hipotetikus nehéz piaci feltételek időszakaiban.

56. cikk

A modellek felülvizsgálata a teszteredmények felhasználásával

(1)   A központi szerződő fél egyértelmű eljárásokkal rendelkezik annak meghatározásához, hogy mekkora összegű további biztosíték beszedésére lehet szükség, többek között napon belüli alapon, valamint biztosítéki modelljének újrakalibrálásához, amennyiben az utótesztelés azt jelzi, hogy a modell nem teljesített a várakozásoknak megfelelően, ami azt eredményezi, hogy nem állapítja meg a tervezett szintű megbízhatósági szint eléréséhez szükséges alapbiztosíték megfelelő összegét. Amennyiben a központi szerződő fél megállapítja, hogy további biztosíték lehívására van szükség, azt a következő biztosítéklehívásnál kell végrehajtania.

(2)   A központi szerződő fél értékeli az utótesztelés során megállapított tesztelési kivételek forrását. A kivételek forrásától függően a központi szerződő fél meghatározza, hogy szükség van-e biztosítéki modelljének vagy az ahhoz inputot biztosító modelleknek az alapvető megváltoztatására, valamint, hogy szükséges-e a jelenlegi paraméterek újrakalibrálása.

(3)   A központi szerződő fél értékeli a stressztesztek során megállapított tesztelési kivételek forrásait. A központi szerződő fél meghatározza, hogy a tesztelési kivételek forrásai alapján szükség van-e modelljeinek, azok módszertanának vagy likviditásikockázat-kezelési keretének alapvető megváltoztatására, illetve a jelenlegi paraméterek vagy feltételezések újrakalibrálására.

(4)   Amennyiben a tesztek eredményei azt jelzik, hogy a biztosítékok, a garanciaalap vagy az egyéb pénzügyi források fedezete nem elegendő, a központi szerződő fél a következő biztosítéklehívás során elfogadható szintűre emeli pénzügyi forrásainak teljes fedezetét. Amennyiben a tesztek eredményei azt jelzik, hogy nem áll rendelkezésre elegendő likvid pénzügyi forrás, a központi szerződő fél a lehető leghamarabb elfogadható szintűre emeli likvid pénzügyi forrásait.

(5)   A problémák megfelelő és indokolatlan késedelem nélküli megállapítása és megoldása érdekében a központi szerződő fél modelljeinek, azok módszertanainak és likviditásikockázat-kezelési keretének felülvizsgálata során nyomon követi a tesztelési kivételek előfordulásának gyakoriságát.

6.   SZAKASZ

Fordított stressztesztek

57. cikk

Fordított stressztesztek

(1)   A központi szerződő fél fordított stresszteszteket hajt végre, amelyek célja annak megállapítása, hogy biztosítékainak, a garanciaalaphoz való hozzájárulásoknak és az egyéb pénzügyi forrásoknak a kombinációja milyen piaci körülmények között jelenthet elégtelen mértékű fedezetet a hitelkitettségekre, és milyen piaci feltételek esetén nem elegendőek likvid pénzügyi forrásai. E tesztek végrehajtása során a központi szerződő fél olyan rendkívüli piaci körülményeket modellez, amelyek már nem tekinthetők valószerűnek, hogy meg tudja határozni modelljeinek, likviditásikockázat-kezelési keretének, pénzügyi forrásainak és likvid pénzügyi forrásainak korlátait.

(2)   A központi szerződő fél azon piacok és ügyletek egyedi kockázatainak megfelelő fordított stresszteszteket alakít ki, amelyekkel összefüggésben elszámolási szolgáltatásokat nyújt.

(3)   A központi szerződő fél az (1) bekezdésben megállapított feltételeket, valamint fordított stressztesztjeinek eredményeit és elemzését arra használja fel, hogy azonosítsa a VII. fejezet szerinti rendkívüli, de valószerű forgatókönyveket.

(4)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak a fordított stressztesztek eredményeiről és elemzéséről, annak érdekében, hogy a felülvizsgálat során konzultáljon a bizottsággal.

7.   SZAKASZ

Nemteljesítési eljárások

58. cikk

Nemteljesítési eljárások tesztelése

(1)   A központi szerződő fél teszteli és felülvizsgálja nemteljesítési eljárásait annak biztosításához, hogy azok a gyakorlatnak megfelelőek és hatékonyak legyenek. A központi szerződő fél nemteljesítési eljárásainak tesztelése során szimulációs gyakorlatokat hajt végre.

(2)   A központi szerződő fél nemteljesítési eljárásainak tesztelését követően megállapítja a bizonytalan pontokat és e bizonytalanságok csökkentése érdekében megfelelően kiigazítja eljárásait.

(3)   A központi szerződő fél szimulációs gyakorlatok végrehajtása révén ellenőrzi, hogy valamennyi klíringtag, adott esetben az ügyfelek és más releváns felek, többek között az interoperábilis központi szerződő felek és más kapcsolódó szolgáltatásnyújtók megfelelő tájékoztatást kapjanak és ismerjék a nemteljesítési forgatókönyvhöz kapcsolódó eljárásokat.

8.   SZAKASZ

A vizsgálat és a tesztelés gyakorisága

59. cikk

Gyakoriság

(1)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja modelljeinek és azok módszertanainak átfogó vizsgálatát.

(2)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja likviditásikockázat-kezelési keretének átfogó vizsgálatát.

(3)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja értékelési modelljeinek teljes körű vizsgálatát.

(4)   A központi szerződő fél legalább évente felülvizsgálja az 51. cikkben meghatározott politikák megfelelőségét.

(5)   A központi szerződő fél elemzi és nyomon követi modelljei teljesítményét és pénzügyi forrásainak fedezetét nemteljesítés esetén a biztosítékkal való ellátottság legalább naponta elvégzett utótesztelésével, valamint standard és előre meghatározott paraméterek és feltételezések használatával legalább naponta stressztesztelést végez.

(6)   A központi szerződő fél likvid pénzügyi forrásainak legalább naponta elvégzendő stressztesztelése révén elemzi és nyomon követi likviditásikockázat-kezelési keretét.

(7)   A központi szerződő fél legalább havonta elvégzi tesztelési eredményeinek részletes, alapos elemzését annak biztosításához, hogy stressztesztelési forgatókönyvei, modelljei és likviditásikockázat-kezelési kerete, a mögöttes paraméterek és feltételezések helyesek legyenek. Ezeket az elemzéseket stresszhelyzeti piaci körülmények között gyakrabban kell elvégezni, többek között akkor, ha az elszámolt pénzügyi eszközök vagy az általában kiszolgált piacok volatilitása megnő, likviditásuk csökken, ha a klíringtagok pozícióinak mérete, illetve azok koncentrációja jelentősen megnő, illetve ha várható, hogy a központi szerződő fél stresszhelyzeti piaci körülmények közé kerül.

(8)   Legalább havonta érzékenységi elemzést kell elvégezni az érzékenységi tesztek eredményeinek felhasználásával. Ezt az elemzést gyakrabban kell elvégezni, amennyiben a piacok szokatlanul volatilissé válnak vagy likviditásuk csökken, illetve ha a klíringtagok pozícióinak mérete, illetve azok koncentrációja jelentősen megnő.

(9)   A központi szerződő fél legalább évente teszteli a pénzügyi eszközök közötti beszámítást, valamint azt, hogyan működnek a korrelációk tényleges és hipotetikus nehéz piaci feltételek időszakaiban.

(10)   A központi szerződő fél legalább havonta teszteli a levonásait.

(11)   A központi szerződő fél legalább negyedévente fordított stresszteszteket hajt végre.

(12)   A központi szerződő fél legalább negyedévente teszteli és felülvizsgálja nemteljesítési eljárásait és legalább évente szimulációs gyakorlatokat hajt végre a 61. cikknek megfelelően. A központi szerződő fél a nemteljesítési eljárásaiban bekövetkezett lényeges változásokat követően is szimulációs gyakorlatokat hajt végre.

9.   SZAKASZ

A tesztek végrehajtásakor alkalmazott időhorizontok

60. cikk

Időhorizontok

(1)   A stresszteszteknél használt időhorizontokat a VII. fejezetnek megfelelően kell meghatározni és azoknak magukban kell foglalniuk előretekintő, rendkívüli, de valószerű piaci körülményeket.

(2)   Az utóteszteléshez használt múltbeli időhorizontoknak legalább a legutóbbi évre vonatkozóan kell adatokat tartalmazniuk, vagy – amennyiben ez egy évnél kevesebb – olyan időtartamra vonatkozóan, amikor a központi szerződő fél releváns pénzügyi eszközöket számolt el.

10.   SZAKASZ

Közzététel

61. cikk

Közzéteendő információk

(1)   A központi szerződő fél közzéteszi az általa használt modelleknek és azok módszertanainak alapját jelentő alapelveket, a végrehajtott tesztek jellegét, a tesztek eredményeinek magas szintű összefoglalójával együtt, valamint a végrehajtott korrekciós intézkedéseket.

(2)   A központi szerződő fél nyilvánosságra hozza nemteljesítési eljárásainak alapvető aspektusait, beleértve:

a)	azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén intézkedésre kerülhet sor;

b)	annak megjelölését, hogy ki hajthatja végre az említett intézkedéseket;

c)	a végrehajtható intézkedések hatályát, beleértve a tulajdonosi és ügyfélpozíciók, alapok és eszközök kezelését;

d)	a központi szerződő fél nemteljesítő klíringtagokkal szembeni kötelezettségeinek kezelésére szolgáló mechanizmusokat;

e)	a nemteljesítő klíringtagok ügyfeleikkel szembeni kötelezettségeinek kezelését segítő mechanizmusokat.

62. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az I. melléklet 2. szakaszának h) pontját e rendelet hatálybalépésének dátumát követő három év elteltével kell alkalmazni az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 2. cikke (4) bekezdésének b) és d) pontjában említett, származtatott termékekkel összefüggő tranzakciók tekintetében.

---

(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 352., 2012.12.21., 30. o.

(4)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(5)  HL L 157., 2006.6.9., 87. o.

(6)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(7)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(8)  Lásd e Hivatalos Lap 37. oldalát.

(9)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(10)  HL L 326., 2011.12.8., 1. o.

---

---

---