16.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 77/20

(1)

A takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló, 2002. május 7-i 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) előírja, hogy tilos olyan takarmányozásra szánt termékek használata, amelyek az említett irányelv I. mellékletében meghatározott határértékeket meghaladó mértékben tartalmaznak nemkívánatos anyagokat.

(2)

Őröletlen gabonaféléket tartalmazó takarmányok esetében az anyarozs (Claviceps purpurea) szkleróciumok megengedett szintjét a melléklet 1 000 mg/kg-ban állapította meg.

(3)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) élelmiszerláncban előforduló szennyezőanyagokkal foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2005. április 19-én szakvéleményt (2) fogadott el az anyarozst mint takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagot illetően.

(4)

Az „ergot” (anyarozs) kifejezés a Claviceps fajták gombaszerkezetére utal, amelyek nem magokat, illetve magvakat képeznek a gabona-, illetve fűfélék kalászán, hanem hosszú, sötét színű szkleróciumok formájában láthatók rajta. Ezek a szkleróciumok különböző alkaloidvegyületeket tartalmaznak, amelyek közül a legismertebb az ergometrin, az ergotamin, az ergozin, az ergokrisztin, az ergokriptin, az ergokornin és az ezekkel rokon -ininek. A mennyiséget és a toxikus mintázatot tekintve különbségek vannak a gombatörzsek között az adott gazdanövény és a földrajzi régió függvényében.

(5)

Jelenleg nem ismert, hogy milyen mértékű az anyarozs-alkaloidok mintázatának gombafajták, földrajzi eloszlás és gazdanövény szerinti variabilitása (például az alkaloidok mintázata különbözik az anyarozsban és az egyéb fűfélékben). Több adatra lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen határozni az egyes növényfajok anyarozsalkaloid-mintázatának variabilitásáért felelős valamennyi tényezőt.

(6)

A gabonák szennyeződési rátájának fizikai meghatározása az anyarozsnál gyakran pontatlan, mivel jelentős eltérés lehet a szkleróciumok számában és tömegében. Továbbá a fizikai meghatározás megvalósíthatatlan a feldolgozott takarmányokban és élelmiszerekben. Ezért az a javaslat született, hogy a fizikai ellenőrző módszerek kiegészítéseként lehetőség legyen arra is, hogy az ellenőrzést az esetlegesen szennyezett takarmány vagy élelmiszer kémiai vizsgálata útján végezzék el, mivel különféle kromatográfiás módszer létezik az anyarozs-alkaloidok takarmányokban és élelmiszerekben történő kimutatására. Ezek a módszerek ugyanakkor az anyarozs-alkaloidok egy meghatározott számára korlátozódnak.

(7)

Több adatot kell szerezni az anyarozs-alkaloidról, és nem csupán az őröletlen gabonafélékben, hanem gabonatermékekben, összetett takarmányokban és élelmiszerekben való jelenlétükről is, továbbá megbízható adatokat kell szerezni a takarmányok és élelmiszerek anyarozsalkaloid-mintázatáról, valamint meg kell állapítani az anyarozs-alkaloidok jelenléte és a szkleróciumok száma közötti összefüggést. A nyomon követés fókuszában a hat leggyakrabban előforduló anyarozs-alkaloidnak – úgymint: az ergometrin, az ergotamin, az ergozin, az ergokrisztin, az ergokriptin, az ergokornin és az ezekkel rokon -ininek – kell állnia,

1.

A tagállamok - a takarmány- és élelmiszeripari vállalkozók aktív bevonásával - nyomon követik az anyarozs-alkaloidok emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra szánt gabonákban és gabonatermékekben, valamint takarmányozásra hasznosított legelőkön/takarmánytermelő területeken található fűfélékben, továbbá összetett takarmányokban és élelmiszerekben való jelenlétét.

2.

A tagállamoknak legalább az alábbi anyarozs-alkaloidok mintáinak elemzését kell elvégezniük:

3.

A tagállamoknak, lehetőség szerint ezzel egyidejűleg, meg kell határozniuk a minta szkleróciumtartalmát, hogy további ismereteket szerezzenek a szkleróciumtartalom és az egyes anyarozs-alkaloidok szintje között fennálló kapcsolatról.

4.

Az analitikai eredményeket rendszeresen megküldik az EFSA számára egy adatbázisba történő felvétel céljából.