29.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 197/3

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésével összhangban és 17. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette (2) a Cseh Köztársaság 2004. október 20-i kérelmét a „Karlovarské oplatky” elnevezés bejegyzésére.

(2)

Ausztria és Németország az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján kifogással élt a bejegyzés ellen. E kifogások az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a), b), c) és d) pontja alapján elfogadhatónak bizonyultak.

(3)

2008. január 21-én kelt levelében a Bizottság felkérte az érintett tagállamokat, hogy belső eljárásaikkal összhangban igyekezzenek megállapodásra jutni egymás között.

(4)

Mivel a kijelölt határidőn belül sem Ausztria és a Cseh Köztársaság, sem Németország és a Cseh Köztársaság között nem jött létre megállapodás, a Bizottságnak az 510/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerint határozatot kell hoznia.

(5)

A földrajzi terület határvonalát és az azon belüli termelést, a gyógyforrásvíz felhasználását és jellemzőit, valamint az ostyán szereplő rajzolatot illetően a megfelelést kétségbe vonó állítással szemben az illetékes nemzeti hatóságok megerősítették, hogy a termék mindezen vonatkozásokban megfelel a rendelet 2. cikkének, továbbá nem derítettek fényt nyilvánvaló tévedésre. A nemzeti hatóságok továbbá bizonyítékot szolgáltattak arról, hogy a „Karlovarské oplatky” elnevezés az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti értelemben volt használatos, és maga a termelői csoport tett rá javaslatot.

(6)

Megállapítást nyert, hogy a német nyelvű „Karlsbader Oblaten” elnevezés a cseh nyelvű „Karlovarské oplatky” elnevezés fordítása, és viszont. A Németország által benyújtott kifogás szerint a „Karlsbader Oblaten” kifejezést tartalmazó védjegyeket még azelőtt lajstromozták, hogy a „Karlovarské oplatky” kifejezés oltalom alatt álló földrajzi jelzésként való bejegyzését kérelmezték volna. A kifogásban szerepel arra nézve is bizonyíték, hogy volt olyan eset, amelyben egy elnevezés használat révén nyerte el a védjegy jogállását. Ezenkívül bizonyítást nyert, hogy a németországi fogyasztók szemében a „Karlsbader Oblaten” elnevezés bizonyos fajta ostyához kapcsolódik. A kifogások azonban nem szolgálnak bizonyítékkal sem arról, hogy a fogyasztók az ostyákat szoros kapcsolatba hozzák a védjegyek mindegyikével vagy valamelyikével, különbséget téve a „Karlsbader Oblaten” leíró kifejezéssel, sem pedig arról, hogy a „Karlovarské oplatky” megnevezés alkalmas a fogyasztók megtévesztésére az ilyen néven forgalmazott termékek tényleges azonossága tekintetében. Ezért a Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a „Karlovarské oplatky” elnevezés bejegyzése ellentétes az 510/2006/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdésével.

(7)

Mivel a „Karlsbader Oblaten” és a „Karlovarské oplatky” kifejezés fő része azonos, ésszerű azt a következtetést levonni, hogy a két elnevezés az 510/2006/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdése c) pontjának alkalmazásában részben azonos. Tekintettel arra, hogy a termékmegnevezések egymás fordításai, kiejtésük és írásképük hasonló, eredetük pedig közös, az 510/2006/EK rendelet 13. cikke és különösen (1) bekezdésének b) pontja szerinti oltalom alkalmazása következtében a „Karlovarské oplatky” elnevezésről – annak bejegyzése esetén – egy illetékes bíróság megállapíthatná, hogy az oltalmat élvez a „Karlsbader Oblaten” elnevezésnek a szóban forgó ostyával kapcsolatban történő használatával szemben. A bizonyítékok tehát azt mutatják, hogy a „Karlovarské oplatky” elnevezés bejegyzése az 510/2006/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében veszélyeztetné a „Karlsbader Oblaten” elnevezés létét.

(8)

A kifogások elfogadhatónak nyilvánítását többek között az indokolta, hogy a kérelem tárgyát képező elnevezés bejegyzése létében veszélyeztetne egy részben azonos elnevezést, mégpedig a „Karlsbader Oblaten” elnevezést, mivel az termékek jelölésére használatos és a védjegyszabályozás szerint nem élvez oltalmat. Bizonyítást nyert továbbá, hogy a „Karlsbader Oblaten” elnevezés a valaha Karlsbad néven ismert város termelőitől ered, és hogy a későbbiekben is jelentős ideig gyártották az ezt az elnevezést viselő ostyát. Ezenkívül az is bizonyítást nyert, hogy a „Karlsbader Oblaten” elnevezés használata a „Karlovarské oplatky” termékkel azonos eredetű, eredeti és hagyományos termékre utalt, ám általában nem ez utóbbi elnevezés hírnevének kihasználására irányult. Mindezen okokból, valamint a méltányosság érdekében és a hagyományos használatra való figyelemmel indokolt az 510/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdése szerinti lehető leghosszabb átmeneti időszakot előírni.

(9)

A „Karlsbader Oblaten” kifejezést tartalmazó azon védjegyek, amelyeket a „Karlovarské oplatky” bejegyzésének kérelmezése előtt lajstromozással oltalom alá helyeztek vagy használat révén megszereztek, a „Karlovarské oplatky” oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése alapján nem érvényteleníthetők, és használatuk ezen az alapon nem akadályozható meg – feltéve, hogy egyébként teljesülnek a védjegyekre vonatkozó szabályozásban foglalt általános követelmények –, mivel az 510/2006/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételek nem teljesülnek.

(10)

Az elnevezés szokásos voltát illetően a kifogásban szolgáltatott bizonyítékok a „Karlsbader Oblaten” kifejezés állítólagos németországi és ausztriai szokásos használatára vonatkoznak, nem pedig a „Karlovarské oplatky” kifejezésére. Noha a felhozott kifogások bizonyítják, hogy használatban vannak általános leíró kifejezések, köztük a „Karlsbader Oblaten” német nyelvű kifejezés is, nincs bizonyíték arra nézve, hogy a „Karlovarské oplatky” elnevezést nem Karlovy Vary térségéből származó termékek bizonyos csoportjának jelölésére használják. A „Karlovarské oplatky” elnevezés földrajzi jelzésként 1967-ben oltalmat kapott a Cseh Köztársaságban. A kifogás nem veszi figyelembe a Cseh Köztársaságban fennálló helyzetet. A benyújtott információk alapján tehát a „Karlovarské oplatky” kifejezés nem tekinthető szokásos elnevezésnek, így nem sérül az 510/2006/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése.

(11)

A fentiekre való figyelemmel a „Karlovarské oplatky” elnevezést helyénvaló az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába ötéves átmeneti időszak kikötésével bejegyezni; az átmeneti időszak alatt a „Karlsbader Oblaten” elnevezés tovább használható, mégpedig olyan körülmények között is, amelyek ezen átmeneti időszak hiányában ellentétesek lehetnének az 510/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt oltalommal.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,