6.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 261/27

(1)

2003. november 7-én kelt levelében Franciaország Európai Unió mellett működő Állandó Képviselete az Európai Unió működéséről szóló szerződés (1) (a továbbiakban: „EUMSZ”) 108. cikkének (3) bekezdése értelmében tájékoztatta a Bizottságot, hogy egyes kiskereskedelmi húsértékesítést végző vállalatok javára mentességet biztosít a tetemeltakarítási adó fizetése alól.

(2)

Az eredeti értesítés egyrészt a 2003-ban nyújtott támogatásokra, másrészt a 2004-től tervezett támogatásokra vonatkozott. Mivel a támogatások egy részének nyújtása már megtörtént, a Bizottság akkor úgy határozott, hogy több részre osztja az ügyet. A 2003-ban nyújtott támogatások közül e határozat keretében csak a tetemeltakarítási adó alóli mentesség képezi vizsgálat tárgyát.

(3)

A tetemeltakarítási adó eltörlésére 2004. január 1-jén került sor. Ezt követően a tetemeltakarítási közszolgáltatás finanszírozását a „vágási adó” bevétele biztosítja, amellyel szemben a Bizottság nem emelt kifogást (2).

(4)

A „vágási adó” (N 515A/03 számú állami támogatás) ügy kivizsgálása során a francia hatóságok, elsősorban 2003. december 29-i levelükben, a jelen esetre is vonatkozó információkat juttattak el a Bizottsághoz.

(5)

2005. április 7-én kelt és 2005. április 12-én iktatott levelükben a francia hatóságok megküldték a Bizottság által 2005. március 4-én kelt levélben kért kiegészítő információkat.

(6)

A Bizottság a 2005. július 7-én kelt SG(2005)D/202956 számú levéllel megnyitotta az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésében említett eljárást a szóban forgó támogatás tekintetében.

(7)

Az eljárás megnyitásáról szóló határozat megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felkérte a többi tagállamot, valamint az érdekelt harmadik feleket, hogy a szóban forgó támogatásokkal kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket.

(8)

A francia hatóságok 2005. szeptember 20-án és 2005. november 15-én kelt, 2005. november 17-én iktatott leveleikben küldték meg a megjegyzéseiket.

(9)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek a Vágóhidak, Hentesek, Húsfeldolgozók Szövetségétől (a továbbiakban: „CFBCT”) 2005. október 18-án, valamint egy magántársaságtól 2005. október 17-én (4) és 2008. július 11-én.

(10)

2011. április 18-án kelt levelükben a francia hatóságok megerősítették, hogy a 2003-as évben egyes, mezőgazdasági termékeket forgalmazó vállalatok számára a húsfelvásárlásra kivetett adó (úgynevezett „tetemeltakarítási adó”) megfizetése alól biztosított mentesség az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet (5) hatálya alá tartozik.

(11)

A szóban forgó intézkedés a tetemeltakarítási, valamint a kereskedelmi felhasználással már nem rendelkező hús- és csontliszt megsemmisítését biztosító közszolgáltatás finanszírozására vonatkozik a 2003-as év tekintetében.

(12)

A tetemeltakarítási közszolgáltatást korábban a francia általános adótörvénykönyv 302a. ZD cikkével bevezetett tetemeltakarítási adóból finanszírozták, amely cikk az állati tetemek és a vágóhídi hulladékok összegyűjtéséről és megsemmisítéséről szóló 1996. december 26-i 96-1139 sz. francia törvény (a továbbiakban: „1996. évi törvény”) 1. cikke alapján került elfogadásra.

(13)

A tetemeltakarítási adó minden olyan, hús és egyéb meghatározott árucikk felvásárlójára vonatkozott, aki e termékek kiskereskedelmi értékesítésével foglalkozott. Az adó alanya volt általában minden, kiskereskedelmi értékesítéssel foglalkozó gazdasági szereplő. Az adó alapja bármiféle beszerzés hozzáadottérték-adó (héa) nélküli értéke volt:

(14)

Azok a vállalkozások, amelyeknek az előző naptári évi árbevétele hozzáadottérték-adó (héa) nélkül kevesebb, mint 2 500 000 francia frank (FRF) (6) (381 122 EUR) volt, mentesek voltak az adó alól. Az adó kulcsát a havi hozzáadottérték-adó (héa) nélküli vásárlások alapján határozták meg, amely 125 000 FRF (19 056 EUR) értékig 0,5 %, 125 000 FRF felett pedig 0,9 % volt. A 2000. évi pénzügyi korrekciós törvény (a 2000. december 30-i 2000-1353 sz. törvény) 35. cikke bizonyos módosításokat fogadott el a tetemeltakarítási adóval kapcsolatban, amelyek 2001. január 1-jén léptek hatályba. Ezek a módosítások a BSE-válság hatásait és az ebből eredő többletkiadásokat voltak hivatottak ellensúlyozni. Ezt követően az adó alapját kiterjesztették, hogy az magában foglalja „az egyéb húsalapú termékeket” is. Az adó kulcsát a havi hozzáadottérték-adó (héa) nélküli felvásárlások alapján határozták meg, amely 125 000 FRF (19 056 EUR) értékig 2,1 %, 125 000 FRF felett pedig 3,9 % volt. Ezenkívül minden olyan vállalkozás, amelynek az árbevétele az előző naptári évben héa nélkül 5 000 000 FRF (762 245 EUR) alatt volt, mentesült ezen adó megfizetése alól.

(15)

Kezdetben, vagyis 1997. január 1-jétől az adó bevételét egy külön erre a célra létrehozott alaphoz rendelték, amelynek célja az állati tetemek, valamint az emberi és állati fogyasztásra alkalmatlannak minősített vágóhídi lefoglalt termékek összegyűjtésének és megsemmisítésének, azaz a mezőgazdasági törvénykönyv 264. cikkében állami feladatként meghatározott tevékenységeknek a finanszírozása volt. Az alapot a „Centre national pour l’aménagement des structures des exploitations agricoles” (mezőgazdasági gazdálkodó egységek szerkezetkezelési országos központja – CNASEA) kezelte.

(16)

2001. január 1. óta a tetemeltakarítási adó bevételét közvetlenül az általános állami költségvetéshez rendelik, és már nem az erre a célra létrehozott alaphoz. A 2003-as évre a 2003-as költségvetési törvény végrehajtásáról szóló, 2002. december 30-i 2002-1580 számú rendelet értelmében források váltak elérhetővé a Mezőgazdasági, Élelmezésügyi, Halászati és Vidékügyi Minisztériumnál. Ezek a források az említett minisztérium rendes kiadásai között kerülnek elszámolásra, a IV. cím, Állami beavatkozások, 4. rész, gazdasági lépések, ösztönzések és beavatkozások kategóriában. 2003-ban ennek az adónak a bevétele 550 millió EUR volt.

(17)

A 2003-as bejelentés támogatást határozott meg állati hús- és csontlisztek tárolásához és megsemmisítéséhez, valamint elhullott állatok és vágóhídi hulladékok szállításához és megsemmisítéséhez. Ezen felül az 1996. évi törvény előírta adómentesség biztosítását azon kiskereskedelmi húsértékesítést végző vállalkozások számára, amelyeknek az éves árbevétele kevesebb volt, mint 762 245 EUR. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint az 1996. évi törvény 2003-ban az év egészében érvényben volt.

(18)

Az eljárás megnyitásáról szóló határozatában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az elhullott állatok elszállítására és megsemmisítésére, valamint az állati hús- és csontliszt és vágóhídi hulladékok tárolására és megsemmisítésére vonatkozó támogatási intézkedések nem járnak azzal a kockázattal, hogy a közösségi érdekkel ellentétes módon változtatnák meg az árucsere-feltételeket. Ennélfogva igénybe vehetik az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt mentességet, mint az ágazat fejlődéséhez hozzájárulni képes intézkedések. Ezzel szemben, a Bizottság az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésében említett eljárás megnyitása mellett döntött a tetemeltakarítási adó fizetése alól mentesülő cégek javára biztosított támogatások létezése és összeegyeztethetősége tekintetében.

(19)

A vizsgálati eljárás megindításakor a Bizottság úgy vélte, hogy a tetemeltakarítási adó fizetése alóli mentesség az állam számára bevételkiesést jelenthet, és nem tűnik úgy, hogy ezt a mentességet az állami adóbevételek biztosításának célját követő adórendszer jellege és gazdasági funkciója indokolná. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint az adómentesség ugyanis nem a húsértékesítésre vonatkozó árbevételre, hanem az összes értékesítés árbevételére vonatkozott.

(20)

Miután a tetemeltakarítási adót a húst tartalmazó termékek értéke alapján kalkulálják, nem látszik indokoltnak mentesíteni az adó alól egy olyan vállalkozást, amely húsértékesítésben nagyobb árbevételt bonyolít, egy olyan konkurens vállalkozással szemben, amely hústartalmú termékek kisebb árbevételével mégis az adó hatálya alá kerül.

(21)

Következésképpen úgy tűnik, hogy az említett adómentesség szelektív előnyt jelent. Itt tehát a mentességet élvező kereskedők számára biztosított támogatásról volt szó, amelyeknek az adóterhei így kisebbek voltak. A húsértékesítésre vonatkozó számadatok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 762 245 EUR-nál alacsonyabb árbevételt lebonyolító kereskedők 2003-as adómentessége az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében esetlegesen állami támogatásnak minősülő előnyt jelent.

(22)

A Bizottság nem tudta kizárni, hogy az adómentesség esetlegesen hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, különösen a határ menti területeken.

(23)

Úgy tűnik tehát, hogy a 762 245 EUR-nál kisebb árbevételt lebonyolító kereskedők javára biztosított adómentesség állami támogatásnak minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(24)

Ebben az esetben a könnyítés tartalma a terhek olyan csökkentése volt, amely nem tartalmazott semmilyen ösztönző elemet és a kedvezményezett részéről semmiféle ellentételezést sem, és amelynek a versenyszabályokkal való összeegyeztethetősége nem volt bizonyított.

(25)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy a támogatás a Közösségnek a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó – az adott időszakban alkalmazandó – iránymutatásainak 3.5. pontja (7) alkalmazási körébe esik. Az említett pont előírja, hogy annak érdekében, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön, minden támogatási intézkedésnek tartalmaznia kell egy ösztönző elemet, vagy bizonyos ellentételezést kell megkövetelnie a kedvezményezettektől. Így, kivéve a közösségi jogban vagy a mezőgazdasági iránymutatásokban kifejezetten előírt kivételeket, az egyoldalú állami támogatásokat, amelyek mindössze a termelő anyagi helyzetének a javítását célozzák, de amelyek semmiféleképpen sem járulnak hozzá az ágazat fejlődéséhez, működési támogatásoknak minősülnek, amelyek összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

(26)

A tetemeltakarítási adó fizetése alól mentesülő cégek tekintetében a Bizottság nem tudta kizárni, hogy fennáll az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás, valamint, hogy működési támogatásról lenne szó, amely alapján a Bizottságnak kétségei vannak a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(27)

A francia hatóságok 2005. szeptember 20-án és 2005. november 15-én kelt leveleikben terjesztették elő észrevételeiket. Ezekben a levelekben a francia hatóságok hangsúlyozták, hogy nem vitatható, hogy az adó fizetése alól mentesülő kedvezményezettek adóügyi mentessége támogatásnak minősül az EK-Szerződés értelmében. A Bizottság egyébként ennek megfelelő értékelést adott az 1997. január 1. és 2002. december 31. között alkalmazott mentességről szóló 2005/474/EK határozatában (8) (NN 17/01 számú támogatás, új besorolás szerint: C 49/02).

(28)

Ezzel szemben a francia hatóságok az 1998/2006/EK rendelet hatálybalépése előtt előadták, hogy a támogatások az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (9) alkalmazási körébe esnek. A francia hatóságok előadták, hogy a szóban forgó vállalkozások száma – amely éves szinten meghaladta a százezret –, valamint a mentességre meghatározott árbevétel-küszöbérték (762 245 EUR) azt jelentette, hogy az esetlegesen állami támogatást képező összeg minden esetben a 100 000 EUR küszöbérték alatt volt a 69/2001/EK rendelet által előírt hároméves időszak alatt.

(29)

Annak bemutatására, hogy az e vállalkozások által 2003-ban élvezett mentesség összege mindvégig 100 000 EUR alatt maradt a három év tekintetében, a francia hatóságok két módszert alkalmaztak.

(30)

Elsőként a francia hatóságok megkísérelték rekonstruálni egy olyan vállalkozás árbevételét, amely a három év során 100 000 EUR, azaz éves átlagban 33 333 EUR adót fizet. Ezt az összeget az adómértékek (2,1 % és 3,9 %) szerint felosztva rekonstruálták az adó alapját, amely megfelelt a vállalkozás húsfelvásárlásainak. Végezetül a húsfelvásárlás értékéből levonták a becsült éves árbevételt, abból a maximalista feltételezésből kiindulva, hogy húskereskedelemre szakosodott vállalkozásról van szó. Ezzel a módszerrel olyan árbevételt kaptak a vállalkozás tekintetében, amely jóval az adómentességi küszöb felett volt. A 762 245 EUR mentességi küszöbértéket ezért jóval meghaladta az összeg, ami azt mutatja, hogy hároméves időszak során 100 000 EUR adót befizető vállalkozás semmilyen esetben sem mentesülhet a húsfelvásárlásra kivetett adó alól.

(31)

Második esetben a francia hatóságok olyan, húsra szakosodott vállalkozás esetében próbálták rekonstruálni az adó összegét, amelynek az árbevétele közvetlenül a 762 000 EUR mentességi küszöbérték alatt helyezkedett el. A 0,58 értékű (10) felvásárlás/árbevétel hányados felhasználásával a francia hatóságok levonták az adott vállalkozás húsfelvásárlásainak értékét, azaz 441 960 EUR-t (762 000 × 0,58). Ez a második módszer megmutatja, hogy a mentesség maximális értéke vállalkozásonként 13 132 EUR/év, azaz három évet tekintve minden esetben 100 000 EUR alatt marad.

(32)

Az 1998/2006/EK rendelet hatálybalépését követően a francia hatóságok megerősítették, hogy a húsfelvásárlásra kivetett adó (úgynevezett „tetemeltakarítási adó”) megfizetése alól egyes mezőgazdasági termékeket forgalmazó vállalkozások számára a 2003-as év tekintetében biztosított mentesség az említett rendelet, különösen annak átmeneti rendelkezésekről szóló 5. cikkének alkalmazási körébe esik.

(33)

Elsőként a Vágóhidak, Hentesek, Húsfeldolgozók Szövetsége (a továbbiakban: „CFBCT”) előadta, hogy a szóban forgó intézkedés nem felel meg az állami támogatás definíciójában foglalt kritériumoknak, valamint az egyes vállalkozásokra az árbevétel függvényében alkalmazott adóztatási mechanizmust teljes mértékben alátámasztották az adórendszer általános gazdasági körülményeiből fakadó okok. A CFBCT szerint a húsfelvásárlásra kivetett adó beszedése és ellenőrzése a héa és hasonló adókra alkalmazandó szabályok szerint történt. A mentesség küszöbértékének meghatározása az egyéb adókra alkalmazandó küszöbértékek esetében is figyelembe vett objektív és ésszerű kritériumon alapult. Az 1996. évi törvény beágyazódott a héa visszatérítésének franciaországi rendszerébe. Következésképpen a törvény célja nem azt volt, hogy különleges előnyt biztosítson egyes vállalkozások számára, hanem az, hogy – egy adózási küszöb megállapításával – figyelembe vegye a vállalkozások hozzájárulási képességét és különösen a kisipari hentesek tevékenységének jövedelmezőségét.

(34)

Másodsorban, ez az intézkedés a CFBCT szerint nem volt hatással a közösségen belüli kereskedelemre. Valójában a szóban forgó intézkedés által érintett vállalkozások rendkívül szerény mérete, valamint a rendkívül korlátozott földrajzi piac, ahol ezek a vállalkozások működnek, kétségbe vonhatóvá teszi az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállását.

(35)

Annak ellenére, hogy feltételezhető, hogy az adó fizetése alól mentesülő vállalkozások valóban támogatásban részesültek, a CFBCT fenntartja azon véleményt, hogy ez a támogatás minden esetben összeegyeztethető a Szerződésben foglalt szabályokkal.

(36)

A Bizottságnak figyelembe kellene vennie, hogy a hentes kisvállalkozások és a kisipari hentesek mentesítését az adott esetben a közérdekűség célja igazolta: a „kergemarhakór”-válság kezelése és a veszélyes termékek szükséges kezelése. Továbbá, ez az intézkedés csak a kis- és középvállalkozásokat érintette, valamint potenciálisan vonatkoztak rá az adott időszakban alkalmazandó mentességi rendeletek, nevezetesen az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet (11) és az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2003. december 23-i 1/2004/EK bizottsági rendelet (12).

(37)

A CFBCT mindenképpen fenntartja azt a véleményét, hogy a támogatás visszatéríttetése – amelyre sor kerülne, amennyiben az intézkedést esetlegesen összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítenék – sértené az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (13) 14. cikkében foglaltakat, abban a tekintetben, hogy a visszatérítést előíró elutasító határozat nem venné figyelembe a kedvezményezett vállalkozások jogos bizalmát.

(38)

Mindenesetre a támogatás összegének visszamenőleges hatályú, átalányadózás alapján történő megállapításának a de minimis küszöbértékek alatt kellene lennie, mivel e támogatás potenciális kedvezményezetteinek többsége mikrovállalkozás.

(39)

A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a szóban forgó magántársaság Franciaországban élelmiszer-forgalmazási tevékenységet végez. A tetemeltakarítási adót a 2001 és 2003 közötti időszakban befizető és a francia adóhatóságtól a befizetett összeg visszatérítését kérő társaság úgy véli, hogy érdekében áll az ezzel az eljárással kapcsolatos észrevételeinek előterjesztése.

(40)

A társaság fenntartja azon véleményét, hogy a Bizottság által az eljárást megindító 2005. július 5-i határozatában (2005/C 228/06) (14) levont következtetéssel ellentétben nem beszélhetünk a tetemeltakarítási ágazatban nyújtott támogatások és a húsfelvásárlási adó közötti kapcsolat megszüntetéséről. A társaság úgy véli, hogy a 2003-ra befizetett tetemeltakarítási adó az általános adótörvénykönyv 302a. ZD cikkén alapul, és az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatási mechanizmust finanszíroz. Erről a mechanizmusról nem tájékoztatták előzetesen a Bizottságot, és ezt a mechanizmust törvénytelennek kell nyilvánítani.

(41)

Ezenkívül, a társaság fenntartja azon véleményét, hogy az adó összeegyeztethetetlen az EUMSZ 107. cikke értelmében, és ez az adó összeegyeztethetetlenségét okozza a közteherviselés előtti egyenlőség elvével, illetve kiterjesztésképpen a versenyjogi szabályokkal.

(42)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ha az említett Szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(43)

Az EUMSZ 107., 108. és 109. cikke a sertéshúságazatban a sertéshús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2759/75/EGK tanácsi rendelet (15) 21. cikkével összhangban alkalmazandó. A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (16) 40. cikkével összhangban a marhahúságazatban is alkalmazandók. Az 1254/1999/EK rendelet elfogadása előtt az EUMSZ 107., 108. és 109. cikke a marhahús piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 27-i 805/68/EGK tanácsi rendelet (17) 24. cikkével összhangban volt alkalmazandó a marhahúságazatban. A juhhús és kecskehús piacának közös szervezéséről szóló, 1998. november 3-i 2467/98/EK tanácsi rendelet (18) 22. cikkével összhangban a juh- és kecskehúságazatban is alkalmazandók. A baromfihús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (19) 19. cikkével összhangban a baromfihús-ágazatban is alkalmazandók. A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (20) hatályon kívül helyezte ezeket a rendeleteket, és 180. cikkében előírta, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók a fent említett termékekre.

(44)

A francia hatóságok megerősítették, hogy a húsfelvásárlásra kivetett adó (úgy nevezett „tetemeltakarítási adó”) megfizetése alól egyes mezőgazdasági termékeket forgalmazó vállalkozások számára a 2003-as év tekintetében biztosított mentesség az 1998/2006/EK rendelet alkalmazási körébe esik.

(45)

Az 1998/2006/EK rendelet értelmében a szóban forgó rendelet által megállapított feltételeket teljesítő támogatások úgy tekintendők, mint az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt összes feltételt nem kielégítő támogatások, ennélfogva nem tartoznak az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt értesítési kötelezettség hatálya alá.

(46)

Az 1998/2006/EK rendelet minden ágazat vállalkozásai számára biztosított támogatásokra alkalmazandó, azonban az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalkozások esetében ez csak abban az esetben érvényes, ha a támogatás összege nem az elsődleges termelőktől beszerzett vagy az érintett vállalkozások által forgalmazott ilyen termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre, és a támogatás nem az elsődleges termelőknek történő teljes vagy részleges továbbítástól függ.

(47)

Az 1998/2006/EK rendeletet az 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban a hatálybalépése előtt odaítélt azon támogatásokra kell alkalmazni, amelyeket a mezőgazdasági termékek feldolgozásában és forgalmazásában tevékeny vállalkozásoknak nyújtottak, amennyiben az teljesíti az 1. és 2. cikkben megállapított feltételeket. Az 1998/2006/EK rendelet 2006. december 29-én lépett hatályba.

(48)

Az 1998/2006/EK rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében bármely három pénzügyi év időszakában ugyanazon vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 200 000 EUR-t. A meghatározott felső határt támogatásként kell kifejezni. Az összes használt számadatot bruttó számnak kell tekinteni, azaz bármely adózás vagy egyéb levonás előtti adatnak. Amennyiben a támogatást nem vissza nem térítendő támogatásként, hanem más formában nyújtják, a támogatás összege a bruttó támogatástartalom lesz.

(49)

A szóban forgó vállalkozások az EK-Szerződés I. mellékletében említett és egyéb termékek feldolgozása és forgalmazása területén végezték a tevékenységüket és 2003-ban mentességet élveztek a tetemeltakarítási adó megfizetése alól. Az 5. cikkében foglalt átmeneti intézkedésekkel összhangban ennélfogva az 1998/2006/EK rendelet alkalmazandó ebben az esetben.

(50)

A francia hatóságok megállapították, hogy az 1998/2006/EK rendelet által előírt feltételek teljesültek, bemutatva, hogy a támogatás egyénileg, az egyes kedvezményezettek számára nyújtott támogatástartalma egyetlen esetben sem haladta meg a 200 000 EUR-t adott hároméves időszak alatt, mivel a mentesség maximális összege évenként és vállalkozásonként 13 132 EUR volt (lásd a (29) preambulumbekezdést).

(51)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a 762 245 EUR-nál kisebb éves árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi húsértékesítést végző vállalatok 2003-as mentessége az 1998/2006/EK rendelet alkalmazási körébe esik, és teljesíti az említett rendeletben előírt feltételeket. Következésképpen ez a mentesség nem minősül állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében,