12.11.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/23

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 995/2010/EU RENDELETE

(2010. október 20.)

a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az erdőkből nagyon változatos környezeti, gazdasági és társadalmi haszon származik, beleértve a fa alapú és egyéb nem fa erdei termékeket, továbbá az emberiség számára jelentős környezeti szolgáltatásokat, mint a biológiai sokféleség és az ökológiai rendszer funkcióinak fenntartása, valamint az éghajlat védelme is.

(2)	Azáltal, hogy a fa és fatermékek iránti kereslet világszerte megnövekedett, és ezzel párhuzamosan számos fatermelő országban az erdőgazdálkodási ágazatot intézményi és irányítási hiányosságok jellemzik, az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem egyre aggasztóbb kérdésekké váltak.

(3)

Az illegális fakitermelés nagy nemzetközi jelentőséggel bíró, általános probléma. Jelentős fenyegetést jelent az erdők számára, mivel hozzájárul az erdőirtás és erdőpusztulás folyamatához, amely a világ CO2-kibocsátásának mintegy 20 %-áért felelős, veszélyezteti a biológiai sokféleséget és gátolja a fenntartható erdőgazdálkodást és erdőfejlesztést, beleértve az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően eljáró piaci szereplők gazdasági életképességét is. Hozzájárul az elsivatagosodáshoz és a talajerózióhoz is, és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket és árvizeket. Ezenkívül társadalmi, politikai és gazdasági hatásai is vannak – aláásva gyakran az előrelépést a felelősségteljes kormányzás felé, és fenyegetve az erdőtől függő helyi közösségek megélhetését –, és fegyveres konfliktusokhoz is köthető. Az illegális fakitermelés elleni küzdelem e rendelettel összefüggésben várhatóan költséghatékony módon járul hozzá az Uniónak az éghajlatváltozás enyhítésére irányuló erőfeszítéseihez, és azt úgy kell tekinteni, mint ami kiegészíti az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményével összefüggő uniós fellépést és kötelezettségvállalásokat.

(4)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program meghatározásáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) prioritási intézkedésként határozza meg annak vizsgálatát, hogy hogyan lehetne aktív intézkedéseket tenni az illegálisan kitermelt fa kereskedelmének megakadályozására és az ellene való küzdelemre, valamint hogy az Unió és a tagállamok hogyan vehetnének továbbra is aktívan részt az erdővel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó globális és regionális határozatok és megállapodások végrehajtásában.

(5)

Az „Erdőgazdálkodással kapcsolatos jogérvényesítés, irányítás és kereskedelem (FLEGT) – Javaslat EU cselekvési tervre” című, 2003. május 21-i bizottsági közlemény javaslatot tett egy intézkedéscsomagra az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem problémájának kezelésére irányuló nemzetközi erőfeszítések támogatására az Uniónak a fenntartható erdőgazdálkodás elérésére irányuló átfogó erőfeszítéseivel összefüggésben.

(6)	Az Európai Parlament és a Tanács üdvözölte az említett közleményt, és elismerte annak szükségességét, hogy az Unió hozzájáruljon az illegális fakitermelés problémájának megoldására irányuló globális erőfeszítésekhez.

(7)

Összhangban az említett közlemény céljával, nevezetesen annak biztosításával, hogy az Unióba csak a fatermelő ország nemzeti jogszabályaival összhangban előállított fatermékeket hozzanak be, az Unió olyan önkéntes partnerségi megállapodásokról (a továbbiakban: FLEGT ÖPMek) tárgyalt a fatermelő országokkal (a továbbiakban: partnerországok), amelyek jogilag kötelező erejű kötelezettséget rónak a felekre egy engedélyezési rendszer megvalósítására és az említett FLEGT ÖPM-ekben meghatározott fával és fatermékekkel való kereskedelem szabályozására vonatkozóan.

(8)

Tekintettel a probléma kiterjedt és sürgető voltára, szükséges az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelem tevékeny támogatása, a FLEGT ÖPM-kezdeményezés kiegészítése és megerősítése, valamint az erdők megőrzésére és az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos veszélyek elhárítására is kiterjedő magas fokú környezetvédelemre irányuló politikák közötti szinergiák javítása.

(9)

El kell ismerni azon országok erőfeszítéseit, amelyek az Unióval FLEGT ÖPM-eket kötöttek, és az azokban foglalt elveket, különösen a legálisan kitermelt fa fogalommeghatározását illetően, és további ösztönzést kell adni az országoknak FLEGT ÖPM-ek megkötésére. Figyelembe kell venni azt is, hogy a FLEGT engedélyezési rendszer szerint az Unióba csak a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek kerülnek behozatalra. Ezért az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendelet (4) II. és III. mellékletében felsorolt, az említett rendelet I. mellékletében foglalt országokból származó fatermékekbe ágyazott fát legális kitermelésből származónak kell tekinteni, amennyiben e fatermékek megfelelnek az említett rendeletnek és bármely végrehajtási rendelkezésnek.

(10)

Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) arra kötelezi az egyezményben részes feleket, hogy csak akkor adjanak kiviteli CITES-engedélyt, ha a CITES-ben felsorolt fajt – többek között – az exportáló ország nemzeti jogszabályaival összhangban termelték ki. Ezért a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (5) A., B. és C. mellékletében felsorolt fajok faanyagát legális kitermelésből származónak kell tekinteni, feltéve, hogy az megfelel az említett rendeletnek és bármely végrehajtási rendelkezésnek.

(11)

Szem előtt tartva, hogy ösztönözni kell az újrahasznosított fa és fatermékek használatát, és hogy az ilyen termékek bevonása e rendelet hatálya alá aránytalan terhet róna a piaci szereplőkre, az olyan használt fát és fatermékeket, amelyek életciklusukat lezárták, és amelyeket egyébként hulladékként kezelnének, ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(12)

E rendelet egyik intézkedéseként meg kell tiltani az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékeknek a belső piacon történő első forgalomba hozatalát. Figyelembe véve az illegális fakitermelés kérdésének összetettségét, az annak alapjául szolgáló okokat és annak hatásait, egyedi intézkedéseket kell hozni, így például olyanokat, amelyek a piaci szereplők magatartását célozzák meg.

(13)

A FLEGT cselekvési tervvel összefüggésben a Bizottság és adott esetben a tagállamok tanulmányokat és kutatásokat támogathatnak és készíthetnek az illegális fakitermelés mértékéről és jellegéről a különböző országokban, és az ilyen információt nyilvánosságra hozhatják, valamint támogathatják gyakorlati útmutatás nyújtását a piaci szereplőknek a fatermelő országokban alkalmazandó jogszabályokról.

(14)

Nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározás hiányában az illegális fakitermelés meghatározása céljából a kitermelés szerinti ország jogszabályai szolgálnak alapul, beleértve a közigazgatási szabályozásokat, valamint azon idevágó nemzetközi egyezmények végrehajtását az említett országban, amelyekben az ország részes fél.

(15)

Az első forgalomba hozatalt megelőzően és azt követően sok fatermék számos eljáráson megy keresztül. A szükségtelen adminisztratív terhek előírásának elkerülése érdekében a kellő gondosság elvén alapuló rendszer csak a fát és fatermékeket a belső piacon első alkalommal forgalomba hozó piaci szereplőkre vonatkozik, miközben a szállítási láncban részt vevő kereskedő köteles alapvető információt nyújtani beszállítóiról és vevőiről a fa és fatermékek nyomon követhetőségének lehetővé tétele érdekében.

(16)

Szisztematikus megközelítés alapján azon piaci szereplőknek, amelyek a belső piacon először hoznak forgalomba fát és fatermékeket, megfelelő lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, hogy illegálisan kitermelt fa vagy ilyen fából származó fatermékek ne kerüljenek a belső piacon forgalomba. Ennek céljából a megfelelő intézkedések és eljárások rendszere révén kellő gondossággal kell eljárniuk, hogy minimálisra csökkentsék az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek belső piaci forgalomba hozatalának kockázatát.

(17)

A kellő gondosság elvén alapuló rendszer három, a kockázatkezeléshez szervesen kapcsolódó elemből áll: hozzáférés az információhoz, kockázatértékelés és az azonosított kockázat csökkentése. A kellő gondosság elvén alapuló rendszernek hozzáférést kell biztosítania a belső piacon első alkalommal forgalomba hozandó fa és fatermékek beszerzési forrásaira és beszállítóira vonatkozó információhoz, beleértve a releváns információt is, így például az alkalmazandó jogszabályok betartása, a kitermelés országa, a fajta, a mennyiség és adott esetben a kitermelés országon belüli régiója és a kitermelési koncesszió tekintetében. Ezen információ alapján a piaci szereplőknek kockázatértékelést kell végezniük. Az azonosított kockázatokat a piaci szereplőknek – az adott kockázattal arányos módon – csökkenteniük kell annak megelőzése érdekében, hogy illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek kerüljenek a belső piacon forgalomba.

(18)	Az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülése érdekében az e rendelet előírásainak megfelelő rendszereket vagy eljárásokat már alkalmazó piaci szereplőket nem kell kötelezni új rendszerek létrehozására.

(19)	Az erdészeti ágazatban bevált gyakorlatok elismerése érdekében a kockázatértékelési eljárás során a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését magában foglaló minősítés vagy egyéb, harmadik felek által ellenőrzött rendszerek is alkalmazhatók.

(20)

A faipari ágazat nagy jelentőséggel bír az Unió gazdasága szempontjából. A piaci szereplők szervezetei fontos szereplői az ágazatnak, mivel nagy arányban képviselik a piaci szereplők érdekeit, és más érdekeltek széles körével is együttműködnek. E szervezetek megfelelő szakértelemmel és kapacitással is rendelkeznek a vonatkozó jogszabályok elemzésére és tagjaik számára a jogszabályoknak való megfelelés elősegítésére, de e képességüket nem használhatják piaci erőfölény megszerzésére. E rendelet végrehajtásának megkönnyítése és a bevált gyakorlatok kialakításához való hozzájárulás érdekében helyénvaló azon szervezetek elismerése, amelyek az e rendelet követelményeinek is megfelelő, a kellő gondosság elvén alapuló rendszereket dolgoztak ki. Az ellenőrző szervezetek elismerését és az elismerés visszavonását tisztességes és átlátható módon kell elvégezni. Az ilyen elismert ellenőrző szervezetek jegyzékét közzé kell tenni annak lehetővé tétele érdekében, hogy azokat a piaci szereplők használhassák.

(21)

A hatáskörrel rendelkező hatóságok rendszeres időközönként ellenőrzéseket végeznek az ellenőrző szervezetek felett, hogy megvizsgálják, ténylegesen teljesítik-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeiket. A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak olyankor is törekedniük kell az ellenőrzések elvégzésére, amikor releváns információ birtokába jutnak, beleértve a harmadik felek által felvetett, indokolással alátámasztott aggályokat is.

(22)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük, hogy a piaci szereplők ténylegesen teljesítik-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeiket. Ebből a célból a hatáskörrel rendelkező hatóságok hivatalos ellenőrzéseket tartanak – adott esetben egy tervvel összhangban –, amelyek a piaci szereplő telephelyén végzett ellenőrzéseket és helyszíni ellenőrzéseket is magukban foglalhatnak, és szükség esetén korrekciós intézkedések megtételére kötelezhetik a piaci szereplőket. A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak olyankor is törekedniük kell az ellenőrzések elvégzésére, amikor releváns információ birtokába jutnak, beleértve a harmadik felek által felvetett, indokolással alátámasztott aggályokat is.

(23)	A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, és a releváns információt hozzáférhetővé kell tenniük, összhangban a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6).

(24)	Figyelemmel az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem nemzetközi jellegére, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak együtt kell működniük egymással és a harmadik országok közigazgatási hatóságaival, valamint a Bizottsággal.

(25)

Annak megkönnyítése érdekében, hogy a fát és fatermékeket a belső piacon forgalomba hozó piaci szereplők megfelelhessenek e rendelet előírásainak, figyelembe véve a kis- és középvállalkozások helyzetét, a tagállamok – adott esetben a Bizottság támogatásával – technikai és egyéb segítséget nyújthatnak a piaci szereplőknek, és megkönnyíthetik az információcserét. Az ilyen segítség nem mentesíti a piaci szereplőket a kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettségük alól.

(26)	A kereskedőknek és az ellenőrző szervezeteknek tartózkodniuk kell az olyan intézkedésektől, amelyek veszélyeztethetik e rendelet céljának elérését.

(27)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e rendeletnek a – többek között a piaci szereplők, kereskedők és ellenőrző szervezetek általi – be nem tartását hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék. Nemzeti jogszabályok előírhatják, hogy az illegálisan kitermelt fa és fatermékek belső piaci forgalomba hozatala tilalmának megsértése miatt kiszabott hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat követően az ilyen fát és az ilyen fából származó fatermékeket ne semmisítsék meg feltétlenül, hanem ehelyett közérdekű célokra használhassák fel vagy bocsássák rendelkezésre.

(28)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ellenőrző szervezetek elismerésére és az elismerés visszavonására irányuló eljárásokra, további olyan, releváns kockázatértékelési kritériumokra, amelyekre szükség lehet az e rendeletben már előírt kritériumok kiegészítéséhez, valamint az e rendelet hatálya alá tartozó fák és fatermékek listájára vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson.

(29)

A végrehajtás egységes feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni, hogy részletes szabályokat fogadjon el a hatáskörrel rendelkező hatóságok által az ellenőrző szervezeteken végzett ellenőrzések gyakoriságára és jellegére, valamint a kellő gondosság elvén alapuló rendszerekre vonatkozóan, kivéve a további releváns kockázatértékelési kritériumokat illetően. Az EUMSz. 291. cikkével összhangban a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletben előre meg kell határozni. Az említett új rendelet elfogadásáig továbbra is a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK határozatot (7) kell alkalmazni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó.

(30)	A piaci szereplőknek és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak ésszerű időtartamot kell biztosítani ahhoz, hogy felkészüljenek e rendelet előírásainak teljesítésére.

(31)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelmet, a tagállamok egyénileg nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az a léptéke miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

E rendelet meghatározza a fát és fatermékeket a belső piacon első alkalommal forgalomba hozó piaci szereplők kötelezettségeit, valamint a kereskedők kötelezettségeit.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)   „fa és fatermékek”: a mellékletben meghatározott fa és fatermékek, kivéve az olyan fából vagy fatermékekből előállított fatermékeket vagy azok alkotórészeit, amelyek életciklusukat lezárták, és amelyeket egyébként a hulladékokról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladékként kezelnének;

b)   „forgalomba hozatal”: fa és fatermékek bármilyen módon, első alkalommal történő forgalmazása a belső piacon – az alkalmazott értékesítési technikától függetlenül –, kereskedelmi tevékenység keretében történő értékesítés vagy felhasználás céljából, fizetés ellenében vagy térítésmentesen. Ez magában foglalja a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) meghatározott távközlő eszközök útján történő forgalmazást is. A belső piacon már korábban forgalomba hozott fából és fatermékekből származó fatermékek belső piaci forgalmazása nem minősül „forgalomba hozatalnak”;

c)   „piaci szereplő”: a fát vagy fatermékeket forgalomba hozó természetes vagy jogi személy;

d)   „kereskedő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi tevékenysége során a belső piacon már forgalomba hozott fát vagy fatermékeket ad el vagy vásárol a belső piacon;

e)   „kitermelés szerinti ország”: az az ország vagy terület, amelyben a fát vagy a fatermékekbe ágyazott faanyagot kitermelték;

f)   „legálisan kitermelt”: a kitermelés szerinti ország alkalmazandó jogszabályaival összhangban végzett kitermelésből származó;

g)   „illegálisan kitermelt”: a kitermelés szerinti ország alkalmazandó jogszabályainak megsértésével végzett kitermelésből származó;

h)   „alkalmazandó jogszabályok”: a kitermelés szerinti országban az alábbi tárgykörökre vonatkozó hatályos jogszabályok:

a hivatalos közlönyökben jogszerűen közzétett területi határokon belüli fakitermelési jogok,

a kitermelési jogokra és fára vonatkozó kifizetések, a fakitermeléssel kapcsolatos illetékeket is beleértve,

fakitermelés, beleértve az erdőgazdálkodásra és a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó környezetvédelmi és erdészeti jogszabályokat is, ha közvetlenül kapcsolódnak a fakitermeléshez,

harmadik feleknek a fakitermelés által érintett törvényes használati és tulajdonjogai, és

kereskedelem és vámjog, amennyiben azok az erdészeti szektort érintik.

3. cikk

A FLEGT és a CITES hatálya alá tartozó fa és fatermékek jogi helyzete

A 2173/2005/EK rendelet II. és III. mellékletében felsorolt, olyan fatermékekbe ágyazott fa, amelyek az említett rendelet I. mellékletében felsorolt partnerországokból származnak, és amelyek megfelelnek az említett rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legálisan kitermeltnek minősül.

A 338/97/EK rendelet A., B. vagy C. mellékletében felsorolt fajok olyan faanyaga, amely megfelel az említett rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legálisan kitermeltnek minősül.

4. cikk

A piaci szereplők kötelezettségei

(1)   Tilos az illegálisan kitermelt fa vagy az ilyen fából származó fatermékek piaci forgalomba hozatala.

(2)   A piaci szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk, amikor fát vagy fatermékeket hoznak forgalomba. E célból egy eljárásokból és intézkedésekből álló keretrendszert – a továbbiakban: a kellő gondosság elvén alapuló rendszer – kell alkalmazniuk, a 6. cikkben meghatározottak szerint.

(3)   Minden piaci szereplőnek fenn kell tartania és rendszeresen értékelnie kell az általa alkalmazott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert, kivéve, ha a piaci szereplő egy, a 8. cikkben említett ellenőrző szervezet által létrehozott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert vesz igénybe. A kellő gondosság elvén alapuló rendszer alapjaként felhasználhatók a nemzeti jog alapján meglevő felügyeleti rendszerek és bármely önkéntes felügyeleti mechanizmus, amely teljesíti e rendelet előírásait.

5. cikk

A nyomon követhetőségre vonatkozó kötelezettség

A kereskedőknek az ellátási lánc egészében képesnek kell lenniük azonosítani:

a)	azokat a piaci szereplőket vagy kereskedőket, akiktől a fát vagy fatermékeket vásárolták; valamint

b)	adott esetben azokat a kereskedőket, akiknek a fát vagy fatermékeket eladták.

A kereskedők az első bekezdésben említett információt legalább öt évig megőrzik, és azokat kérésre a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátják.

6. cikk

A kellő gondosság elvén alapuló rendszerek

(1)   A 4. cikk (2) bekezdésében említett, a kellő gondosság elvén alapuló rendszernek az alábbi elemeket kell tartalmaznia:

a)

olyan intézkedések és eljárások, amelyek hozzáférést biztosítanak a piaci forgalomba hozott fa vagy fatermékek piaci szereplők általi forgalmazására vonatkozó, alábbi információkhoz: — termékleírás, beleértve a termék kereskedelmi nevét és típusát, valamint a fafajok közönséges nevét és adott esetben teljes tudományos nevét, — a kitermelés szerinti ország és adott esetben: i. a fakitermelés országon belüli régiója; és ii. a kitermelési koncesszió; — mennyiség (térfogatban, tömegben vagy darabszámban megadva), — a piaci szereplő beszállítójának neve és címe, — a kereskedő neve és címe, akinek a fát és a fatermékeket eladták, — okmányok vagy egyéb információk, amelyek igazolják az említett fa és fatermékek megfelelését az alkalmazandó jogszabályoknak;

b)

kockázatértékelési eljárások, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplő számára az illegális fakitermelésből származó fa vagy az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázat elemzését és értékelését. Az ilyen eljárások figyelembe veszik az a) pontban meghatározott információt, valamint a releváns kockázatértékelési kritériumokat, beleértve az alábbiakat is: — az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés igazolása, amibe beletartozhat a minősítés vagy olyan egyéb, harmadik fél által ellenőrzött rendszer, amely kiterjed az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelésre is, — meghatározott fafajták illegális kitermelésének elterjedtsége, — az illegális fakitermelés vagy gyakorlatok elterjedtsége a fakitermelés szerinti országban és/vagy országon belüli régióban, beleértve a fegyveres konfliktus gyakoriságának vizsgálatát is, — az ENSZ Biztonsági Tanács vagy az Európai Unió Tanácsa által a fa behozatalára vagy kivitelére kiszabott szankciók, — a fa és fatermékek forgalmazási láncának összetettsége;

c)

azon kockázatcsökkentési eljárások, amelyek az adott kockázat hatékony minimálisra csökkentése tekintetében megfelelő és arányos intézkedések és eljárások sorából állnak, és amelyekbe beletartozhat a további információ vagy dokumentumok igénylése és/vagy a harmadik fél általi ellenőrzés igénylése is, kivéve, ha a b) pontban említett kockázatértékelési eljárások során azonosított kockázat elhanyagolható mértékű.

(2)   Az (1) bekezdés egységes végrehajtásának biztosításához szükséges részletes szabályokat – kivéve az e cikk (1) bekezdése b) pontjának második mondatában említett, további releváns kockázatértékelési kritériumokat – a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az említett szabályokat 2012. június 3-ig kell elfogadni.

(3)   A piaci fejlemények és az e rendelet végrehajtása során szerzett – különösen a 13. cikkben említett információcsere és a 20. cikk (3) bekezdésében említett jelentéstétel révén azonosított – tapasztalatokat figyelembe véve, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az EUMSz. 290. cikkének megfelelően olyan további releváns kockázatértékelési kritériumokat illetően, amelyekre az e cikk (1) bekezdése b) pontjának második mondatában említett kritériumok kiegészítéséhez lehet szükség a kellő gondosságon alapuló rendszer hatékonyságának biztosítása céljából.

Az e bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 15., 16. és 17. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

7. cikk

Hatáskörrel rendelkező hatóságok

(1)   Minden tagállam kijelöl egy vagy több hatóságot, amely hatáskörrel rendelkezik e rendelet alkalmazásáért.

A tagállamok 2011. június 3-ig tájékoztatják a Bizottságot a hatáskörrel rendelkező hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a hatáskörrel rendelkező hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

(2)   A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi – többek között az interneten is – a hatáskörrel rendelkező hatóságok jegyzékét. A jegyzéket rendszeresen naprakésszé kell tenni.

8. cikk

Ellenőrző szervezetek

(1)   Az ellenőrző szervezet:

a)	fenntartja és rendszeresen értékeli a 6. cikkben meghatározott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert, és megadja a piaci szereplőknek az alkalmazására vonatkozó jogosultságot;

b)	ellenőrzi a kellő gondosság elvén alapuló rendszer ilyen piaci szereplők általi megfelelő alkalmazását;

c)	megfelelő intézkedést tesz abban az esetben, ha egy piaci szereplő a kellő gondosság elvén alapuló rendszerét nem megfelelő módon alkalmazza, beleértve a hatáskörrel rendelkező hatóságok értesítését is a piaci szereplő jelentős vagy ismételt mulasztása esetén.

(2)   Egy szervezet akkor kérheti ellenőrző szervezetként való elismerését, ha megfelel az alábbi követelményeknek:

a)	jogi személyiséggel rendelkezik, és az Unió területén jogszerűen letelepedett;

b)	rendelkezik az (1) bekezdésben említett feladatok ellátásához szükséges megfelelő szakértelemmel és kapacitással; és

c)	biztosítja, hogy feladatai ellátása során nem áll fenn összeférhetetlenség.

(3)   A Bizottság az érintett tagállammal/tagállamokkal való konzultációt követően ellenőrző szervezetként ismeri el a (2) bekezdésben meghatározott követelményeket teljesítő kérelmezőt.

Az elismerés ellenőrző szervezetnek való megadására vonatkozó határozatot a Bizottság közli valamennyi tagállam illetékes hatóságával.

(4)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok rendszeres időközönként ellenőrzéseket hajtanak végre, hogy megvizsgálják, a hatáskörrel rendelkező hatóságok illetékességi területén működő ellenőrző szervezetek továbbra is ellátják-e az (1) bekezdésben megállapított feladatokat, és teljesítik-e a (2) bekezdésben megállapított követelményeket. Ellenőrzésekre akkor is sor kerülhet, ha a tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága releváns információ birtokába jut, beleértve a harmadik felek által felvetett, indokolással alátámasztott aggályokat is, vagy ha hiányosságokat észlelt valamely ellenőrző szervezet által létrehozott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszer piaci szereplők általi végrehajtásában. Az ellenőrzésekről szóló jelentést a 2003/4/EK irányelvben foglaltakkal összhangban hozzáférhetővé kell tenni.

(5)   Amennyiben egy hatáskörrel rendelkező hatóság megállapítja, hogy valamely ellenőrző szervezet vagy nem látja már el az (1) bekezdésben megállapított feladatokat, vagy már nem teljesíti a (2) bekezdésben megállapított követelményeket, haladéktalanul tájékoztatja erről a Bizottságot.

(6)   A Bizottság visszavonja az elismerést az ellenőrző szervezettől, amennyiben – különösen az (5) bekezdésben előírt információ alapján – megállapította, hogy az ellenőrző szervezet már nem látja el az (1) bekezdésben megállapított feladatokat vagy nem teljesíti a (2) bekezdésben megállapított követelményeket. Az ellenőrző szervezet elismerésének visszavonását megelőzően a Bizottság tájékoztatja az érintett tagállamokat.

Az elismerésnek az ellenőrző szervezettől való visszavonására vonatkozó határozatot a Bizottság közli valamennyi tagállam illetékes hatóságával.

(7)   Az ellenőrző szervezetek elismerésére és az elismerés visszavonására vonatkozó eljárási szabályok kiegészítése és – amennyiben a tapasztalatok megkívánják – módosítása érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az EUMSz. 290. cikkének megfelelően, biztosítva, hogy az elismerésre és az elismerés visszavonására tisztességes és átlátható módon kerüljön sor.

Az e bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 15., 16. és 17. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni. Az említett jogi aktusokat 2012. március 3-ig kell elfogadni.

(8)   A (4) bekezdésben említett ellenőrzések gyakoriságára és jellegére vonatkozó részletes szabályokat, amelyekre az ellenőrző szervezetek hatékony felügyeletének és az említett bekezdés egységes végrehajtásának biztosításához van szükség, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az említett szabályokat 2012. június 3-ig kell elfogadni.

9. cikk

Az ellenőrző szervezetek jegyzéke

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi az ellenőrző szervezetek jegyzékét, és honlapján is elérhetővé teszi azt. A jegyzéket rendszeresen naprakésszé kell tenni.

10. cikk

A piaci szereplők ellenőrzése

(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítására, hogy a piaci szereplők teljesítik-e a 4. és 6. cikkben meghatározott követelményeket.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ellenőrzéseket egy rendszeres időközönként felülvizsgált tervnek megfelelően kell elvégezni, kockázatalapú megközelítést követve. Ezenkívül ellenőrzésekre akkor is sor kerülhet, ha az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága releváns információ birtokába jut – beleértve a harmadik felek által felvetett, indokolással alátámasztott aggályokat is – e rendelet piaci szereplő általi teljesítésére vonatkozóan.

(3)   Az (1) bekezdésben említett ellenőrzések többek között a következőkre terjedhetnek ki:

a)	a kellő gondosság elvén alapuló rendszer vizsgálata, beleértve a kockázatértékelési és kockázatcsökkentési eljárásokat is;

b)	a kellő gondosság elvén alapuló rendszer és az eljárások megfelelő működését bemutató dokumentáció és nyilvántartások vizsgálata;

c)	szúrópróbaszerű ellenőrzések, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is.

(4)   A piaci szereplők minden szükséges segítséget megadnak, hogy megkönnyítsék az (1) bekezdésben említett ellenőrzések elvégzését, mindenekelőtt a telephelyekhez való hozzáférés biztosítása és a dokumentáció vagy nyilvántartások bemutatása tekintetében.

(5)   A 19. cikk sérelme nélkül, amennyiben az (1) bekezdésben említett ellenőrzéseket követően hiányosságokat tárnak fel, a hatáskörrel rendelkező hatóságok a piaci szereplő által teendő korrekciós intézkedésekre vonatkozó értesítést adhatnak ki. Továbbá, a feltárt hiányosságok jellegétől függően, a tagállamok azonnali ideiglenes intézkedéseket hozhatnak, beleértve többek között az alábbiakat is:

a)	fa és fatermékek lefoglalása;

b)	fa vagy fatermékek forgalmazásának tilalma.

11. cikk

Az ellenőrzések nyilvántartása

(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok nyilvántartást vezetnek a 10. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzésekről, feltüntetve különösen azok jellegét és eredményeit, valamint a korrekciós intézkedésekre vonatkozó, a 10. cikk (5) bekezdése szerinti értesítésekről. Valamennyi ellenőrzésről készült nyilvántartást legalább öt évig meg kell őrizni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információt hozzáférhetővé kell tenni a 2003/4/EK irányelvnek megfelelően.

12. cikk

Együttműködés

(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok együttműködnek egymással, a harmadik országok közigazgatási hatóságaival és a Bizottsággal e rendelet betartásának biztosítása érdekében.

(2)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok információt cserélnek a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és a Bizottsággal a 8. cikk (4) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések révén feltárt súlyos hiányosságokra és a 19. cikkel összhangban kiszabott szankciótípusokra vonatkozóan.

13. cikk

Technikai segítségnyújtás, útmutatás és információcsere

(1)   A piaci szereplőknek a kellő gondosság gyakorlására vonatkozó, a 4. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségének sérelme nélkül, a tagállamok – adott esetben a Bizottság támogatásával – technikai és egyéb segítséget nyújthatnak és iránymutatást adhatnak a piaci szereplőknek, figyelembe véve a kis- és középvállalkozások helyzetét is, az e rendelet követelményeinek való megfelelés megkönnyítése érdekében, különösen a kellő gondosság elvén alapuló rendszer 6. cikknek megfelelő végrehajtásával kapcsolatban.

(2)   A tagállamok – adott esetben a Bizottság támogatásával – megkönnyíthetik a releváns információ cseréjét és terjesztését az illegális fakitermelésre vonatkozóan – különösen annak érdekében, hogy segítsék a piaci szereplőket a kockázatértékelésben a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint –, valamint az e rendelet végrehajtását illetően bevált gyakorlatokra vonatkozóan.

(3)   A segítségnyújtásnak oly módon kell történnie, amellyel elkerülhető a hatáskörrel rendelkező hatóságok kötelezettségeinek veszélyeztetése, és megőrizhető függetlenségük e rendelet érvényesítése során.

14. cikk

A melléklet módosításai

Az egyrészről az e rendelet végrehajtása során szerzett – különösen a 20. cikk (3) és (4) bekezdésében említett jelentéstétel és a 13. cikkben említett információcsere révén azonosított – tapasztalatok, másrészről a fa és fatermékek technikai jellemzőivel, végfelhasználóival és gyártási folyamataival kapcsolatos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az EUMSz. 290. cikkének megfelelően, a mellékletben meghatározott fa és fatermékek listájának módosítása és kiegészítése révén. Az ilyen jogi aktusok nem keletkeztethetnek aránytalan terhet a piaci szereplők számára.

Az e cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 15., 16. és 17. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

15. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap a 6. cikk (3) bekezdésében, a 8. cikk (7) bekezdésében és a 14. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a 2010. december 2-től számított hétéves időtartamra. A Bizottság legkésőbb három hónappal az e rendelet alkalmazásának időpontját követő hároméves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 16. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra, automatikusan meghosszabbodik.

(2)   Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően a Bizottság arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 16. és a 17. cikk határozza meg.

16. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (3) bekezdésében, a 8. cikk (7) bekezdésében és a 14. cikkben említett felhatalmazást.

(2)   Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntésére, hogy visszavonja-e a felhatalmazást, a végső határozat meghozatala előtt, ésszerű időn belül igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve azon átruházott hatásköröket, amelyek a visszavonás tárgyát képezhetik, valamint a visszavonás lehetséges indokait.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

17. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az értesítés időpontjától számított két hónapos határidőn belül. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(2)   Amennyiben az említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az abban megjelölt időpontban lép hatályba.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az említett határidő lejárta előtt is kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

(3)   Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, a jogi aktus nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.

18. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot a 2173/2005/EK rendelet 11. cikke szerint létrehozott, az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és erdészeti termékek kereskedelmével foglalkozó (FLEGT) bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel annak 8. cikke rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

19. cikk

Szankciók

(1)   A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik a végrehajtásuk biztosításához szükséges valamennyi intézkedést.

(2)   Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és többek között az alábbiak lehetnek:

a)

a környezeti kárral, az érintett fa vagy fatermékek értékével és a jogsértés miatt bekövetkező adóveszteséggel és gazdasági kárral arányos bírság, amelynek mértékét úgy kell kiszámítani, hogy biztosítva legyen, hogy az ténylegesen megfossza a felelősöket az általuk elkövetett súlyos jogsértésekből származó gazdasági haszontól, a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül, és az ismétlődő súlyos jogsértésekért járó bírság mértékét fokozatosan növelni kell;

b)	az érintett fa és fatermékek lefoglalása;

c)	a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó engedély azonnali felfüggesztése.

(3)   A tagállamok az említett rendelkezésekről értesítik a Bizottságot, és haladéktalanul értesítik az azokat érintő bármely későbbi módosításról is.

20. cikk

Jelentéstétel

(1)   A tagállamok 2013. március 3-át követő minden második év április 30-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendeletnek az előző két évben történt alkalmazásáról.

(2)   Az említett jelentések alapján a Bizottság jelentést készít, amelyet kétévente az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell benyújtani. A jelentés elkészítésekor a Bizottság figyelembe veszi a 2173/2005/EK rendelet alapján elfogadott FLEGT ÖPM-ek megkötése és érvényesülése tekintetében elért előrehaladást, és azok hozzájárulását az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából készült fatermékek belső piaci jelenlétének minimálisra csökkentéséhez.

(3)   A Bizottság 2015. december 3-ig, és azt követően hatévente – a rendelet alkalmazásáról szóló jelentéstétel és az azzal kapcsolatos tapasztalatok alapján – felülvizsgálja a rendelet működését és hatékonyságát, többek között az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából készült fatermékek piaci forgalomba hozatalának megelőzése terén. Különösen a közigazgatási következményeket kell megvizsgálnia a kis- és középvállalkozásokra és a termékkörre nézve. A jelentéseket – szükség esetén – megfelelő jogalkotási javaslatok kísérhetik.

(4)   A (3) bekezdésben említett jelentések közül az elsőnek tartalmaznia kell a jelenlegi uniós gazdasági és kereskedelmi helyzet értékelését a Kombinált Nómenklatúra 49. fejezetében felsorolt termékeket illetően, figyelembe véve különösen a releváns szektorok versenyképességét annak érdekében, hogy megfontolják lehetséges felvételüket az e rendelet mellékletében meghatározott fa és fatermékek jegyzékébe.

Az első albekezdésben említett jelentésnek tartalmaznia kell az illegálisan kitermelt fa vagy az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalára vonatkozó, a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom, valamint a 6. cikkben meghatározott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszerek hatékonyságáról szóló értékelést.

21. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. március 3-tól kell alkalmazni. A 6. cikk (2) bekezdését, a 7. cikk (1) bekezdését, a 8. cikk (7) bekezdését és a 8. cikk (8) bekezdését 2010. december 2-től kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 318., 2009.12.23., 88. o.

(2)  Az Európai Parlament 2009. április 22-i álláspontja (HL C 184. E, 2010.7.8., 145. o.), a Tanács 2010. március 1-jei álláspontja első olvasatban (HL C 114. E, 2010.5.4., 17. o.) és az Európai Parlament 2010. július 7-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

(4)  HL L 347., 2005.12.30., 1. o.

(5)  HL L 61., 1997.3.3., 1. o.

(6)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(8)  HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(9)  HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

---

---