28.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/1

(1)

A Bizottság a 404/2010/EU rendeletben (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó egyes alumíniumkerekek behozatalára vonatkozóan.

(2)

Az eljárást a Fémfeldolgozók Európai Szövetsége (EUWA) (a továbbiakban: panaszos) által 2009. június 30-án, olyan gyártók nevében benyújtott panasz alapján indították meg, amelyeknek a termelése egyes alumíniumkerekek teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(4)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához.

(5)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2006. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(6)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínából származó egyes alumíniumkerekek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(8)

Az exportáló gyártók érdekeit képviselő egyik fél azt állította, hogy az érintett termék Törökországból származó behozatalát is be kell vonni a jelen vizsgálat körébe.

(9)

Abban a tekintetben, hogy a panasz nem tartalmazta a Törökországból származó behozatalt, meg kell jegyezni, hogy az eljárás megindításakor nem állt rendelkezésre az ilyen behozatalra vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításához szükséges elegendő bizonyíték az ebből az országból származó dömping, károkozás és okozati összefüggés tekintetében.

(10)

Ellenkezőleg, a panaszosok által benyújtott információk szerint az érintett termék Törökországból származó behozatala nem dömpingelt áron történt (lásd a panasz nem bizalmas változatának 13.oldalán az 5. pontot és az 5.1.a. mellékletet).

(11)

Az ideiglenes intézkedéseket követően néhány fél megismételte érveit az eredeti és az utángyártott kerekek közötti különbséggel kapcsolatban, azt állítva, hogy a két szegmenset két különböző termékként kell kezelni. Ezek a felek arra hivatkoztak, hogy az eredeti kerekeket ki kell zárni a jelen vizsgálat köréből, mivel az eredeti és az utángyártott kerekeket eltérő gyártási eljárások szerint állítják elő, műszaki és fizikai jellemzőik eltérőek, ezeket más értékesítési csatornákon keresztül forgalmazzák, és a felhasználásuk is különböző.

(12)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében foglaltak szerint mind az eredeti, mind pedig az utángyártott kerekek előállíthatók valamennyi gyártási eljárás útján, bármilyen átmérővel, tömeggel és különféle utómunkákkal. Az eredeti és az utángyártott kerekek fizikai és műszaki jellemzői megegyeznek, és ezek egymással felcserélhetők.

(13)

Néhány fél arra hivatkozott, hogy az eredeti és az utángyártott kerekeknek mások a végső fogyasztói: eredeti kerék esetén ez a személygépjármű-gyártó, utángyártott kerék esetén pedig a személygépjármű tulajdonosa. Ez az értelmezés félrevezető. Bár az eredeti kerekek vásárlói valóban a személygépjármű-gyártók, az eredeti és az utángyártott kerekek felhasználása megegyezik: személygépjárművekre és hasonló járművekre szerelik fel őket. Így végső fogyasztójuk ugyanaz, méghozzá a személygépjármű-vezető.

(14)

A leggyakrabban hangoztatott érv az volt, hogy az eredeti kerekekkel szemben más követelmények érvényesülnek, mint az utángyártottakkal szemben. Ezen érv szerint az eredeti kerekekre nem alkalmazhatóak az intézkedések, mert azok nem felcserélhetők az utángyártott kerekekkel (ezeket annak érdekében vásárolják, hogy megfeleljenek a különböző termékek piaci igényeinek, és ezek különböznek a kivitelük, a minőségi követelményeik, a beruházási igényük, a gyártási eljárásuk, az áruk és a behozatal elterjedtsége tekintetében is).

(15)

Egy másik érv szerint az eredeti kerekeket a személygépjármű-gyártók specifikációinak megfelelően gyártják, míg az utángyártott kerekek gyártási specifikációját a kerék gyártója választja ki úgy, hogy nem veszi figyelembe egy adott személygépjármű-modell követelményeit. Bár az utángyártott kerekeket névlegesen nem a személygépjármű-gyártók által megadott specifikációk alapján gyártják, azok különféle személygépjármű-modellekre szerelhetők fel. Valójában végső fokon pontosan ugyanazokra a személygépjármű-modellekre szerelik fel őket, amelyek számára eredetileg az eredeti kerekeket gyártották. Az a tény, hogy a specifikációk különböző forrásból származnak, önmagában nem tekinthető bizonyítéknak abban a tekintetben, hogy a fizikai és műszaki jellemzők különböznek.

(16)

Az uniós gyártóktól és személygépjármű-gyártóktól további információkat kapott a Bizottság. Ezek az információk megerősítették, hogy mind az utángyártott, mind pedig az eredeti kerekek gyártása során ugyanazokat a gyártási eljárásokat (öntés, megfolyatás, hengerelés, kovácsolás, 2–3. részből álló kerekek) használják. Mindkettőt bármilyen tömeggel és átmérővel gyártják. Mind az eredeti, mind pedig az utángyártott kerekeken alkalmazhatnak betéteket, bizonyos fajta utómunkákat és hőkezelést.

(17)

Egyes felek azt állították, hogy az eredeti és az utángyártott kerekek közötti különbségeket tükrözi az a tény, hogy az eredeti kerekek esetén nyersalumíniumot használnak, míg az utángyártott kerekek esetén az alumíniumot sokszor hulladékból nyerik. A Bizottság alaposan elemezte ezeket az észrevételeket. A Bizottság további információkat kapott a személygépjármű-gyártóktól és az uniós gyártóktól. Különösen azok az uniós gyártók, akik mind eredeti, mind pedig utángyártott kerekeket is előállítanak, erősítették meg, hogy mindkét kerékfajta előállítása során használnak mind nyersalumíniumot, mind pedig – bár korlátozott mértékben – hulladékból nyert alumíniumot is. A vizsgálat során gyűjtött további információk megerősítették azt, hogy a felhasznált alumínium típusát és minőségét illetően használt fő megkülönböztető tényező a szilíciumtartalom (7 % vagy 11 %). Mindkét ötvözetet használják mind az eredeti, mind pedig az utángyártott kerekek esetén.

(18)

A vizsgálati követelmények terén fennálló különbségek sem igazolják azt, hogy az eredeti és az utángyártott kerekek két különböző terméknek minősülnének. Meg kell jegyezni, hogy az alumíniumkerekek tekintetében nincs általános homogén követelményrendszer. Az előírások gyártónként és országonként változnak. Végső soron tehát nem lehetséges koherens választóvonalat húzni az utángyártott és az eredeti kerekek között az előírások vagy a követelmények alapján. A rendelkezésre álló információk szerint mind az eredeti, mind pedig az utángyártott kerekek esetén különféle vizsgálatokat alkalmaznak (röntgenvizsgálat, vegyi vizsgálat, súlyveszteség-vizsgálat, terheléses vizsgálat, korrózióállás vizsgálata, kerékkiegyensúlyozás-vizsgálat, behatásvizsgálat, sugárirányú tartóssági vizsgálat, csavarodásvizsgálat, sópermetezéses vizsgálat, CASS-vizsgálat (rézgyorsításos ecetes sópermetezéses vizsgálat). A vizsgálati különbségek, valamint az előírások terén fennálló különbségek láthatólag sokkal inkább a különböző tagállamok közötti választóvonalat jeleznek, és nem arra utalnak, hogy az eredeti és az utángyártott kerekek két különböző terméknek minősülnek.

(19)

A rendelkezésre álló információk szerint az autóipar által előírt minőségi követelmények olyan nagymértékben szabványosított terméket eredményeznek, amely világszerte könnyen felcserélhető a különböző gyártók között. Az utángyártott szegmensben a fogyasztók is meghatározhatnak minőségi követelményeket, és ezeknek a kerekeknek is meg kell felelniük a nemzetközi és nemzeti előírásoknak. Ebből következően bizonyos kerekekre mindkét szegmensben vonatkozhatnak szigorúbb követelmények vagy specifikációk, ami azt jelenti, hogy egyes utángyártott kerekek adott esetben szigorúbb előírásoknak felelnek meg, mint az eredeti kerekek.

(20)

Az a tény, hogy az utángyártott kerekeket szokásosan nem szerelik fel új személygépjárművekre, továbbá az, hogy a személygépjármű-gyártók olyan kerekeket használnak, amelyeket az általuk kiválasztott gyártók az ő márkanevük alatt állítanak elő, beszerzési döntés, amely nem mérvadó annak megítélésében, hogy az eredeti és az utángyártott kerekek felcserélhetők-e. Fizikailag kivitelezhető az, hogy egy utángyártott kereket, azaz a kerék gyártójának márkanevét viselő kereket szereljenek fel egy új személygépjárműre.

(21)

Ezeket a következtetéseket az a tény is alátámasztja, hogy a személygépjármű-gyártók is vásárolnak és értékesítenek utángyártott kerekeket. Ezek egy részét a személygépjármű-gyártó márkaneve alatt értékesítik (eredeti beszállító), másik részét pedig a kerék gyártójának márkaneve alatt.

(22)

Sok észrevétel vonatkozott a személygépjármű-gyártók által a kerekek gyártói számára előírt követelményekre (például egy teljes mértékben működő, ISO által tanúsított minőségirányítási rendszer megléte, a minőségi teljesítmény értékelése a korábbi projektekből származó tapasztalatok, valamint a szállítási és használati minőség alapján, termékspecifikus és projektspecifikus kockázatelemzés). Az alumíniumkerekek azonban az előírásoktól függetlenül ugyanolyan fizikai, műszaki és vegyi jellemzőket mutatnak, valamint felhasználási módjuk is azonos, mivel az előírások nem a szóban forgó jellemzőkre vonatkoznak.

(23)

Végül pedig emlékeztetni kell arra, hogy számos kerékgyártó állít elő kerekeket mindkét szegmens számára, és az eredeti és az utángyártott kerekeket ugyanazokon a gyártósorokon állítják elő. Az egyik szegmensben működő gyártók beléphetnek a másik szegmensbe.

(24)

Végül néhány fél arra hivatkozott, hogy az eredeti és az utángyártott kerekek amiatt minősülnek két különböző terméknek, hogy különböző vámtarifa-alszám alá tartoznak.

(25)

A jelenlegi dömpingellenes eljárás a jelenleg az ex 8708 70 10 és az ex 8708 70 50 KN-kódok alá tartozó alumíniumkerekekre vonatkozik. A 8708 70 10 KN-kód az ipari összeszerelés céljára készült kerekekre, valamint ezek alkatrészeire és tartozékaira vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az ott megjelölt alacsonyabb vámtétel alkalmazásának feltétele az úgynevezett végfelhasználási ellenőrzés. A két KN-kód elkülönítése azt jelzi, hogy különbség van a vámtételben, és ez lehetővé teszi az alacsonyabb vámtétel alkalmazását az ipari összeszerelés céljára készült kerekek esetében. Ez azonban nem jár semmiféle következménnyel az érintett termék meghatározása vonatkozásában.

(26)

A felek észrevételeire válaszul elsőként azt kell megjegyezni, hogy egy dömpingellenes eljárásban az érintett termék meghatározása nem hivatkozik a különböző vámtarifaszámok szerinti termékbesorolásokra. Így egy dömpingellenes eljárásban érintett termék különféle KN-kódokat ölelhet fel. Valójában ez a helyzet meglehetősen gyakran előfordul.

(27)

Másrészt a két KN-kód alá tartozó kerekek között nincs különbség. Az egyetlen eltérés abban mutatkozik, hogy milyen értékesítési csatornákat használnak a behozataluk után.

(28)

Harmadrészt meg kell jegyezni, hogy az ipari összeszereléshez kapcsolódó KN-kód alatti behozatal volumene kevesebb, mint az együttműködő személygépjármű-gyártók által bejelentett eredeti behozatal volumene. Ez arra utal, hogy az eredeti kerekek vámkezelése mindkét KN-kód alatt történik. Mivel ennélfogva úgy tűnik, hogy a személygépjármű-gyártók mindkét KN-kód alatt végeznek behozatalt, a végfelhasználáson alapuló formális különbségtétel nagyon nehéz feladat lenne.

(29)

Ebből következően a Bizottság elutasítja az érdekelt felek érveit, és megerősíti az ideiglenes rendelet következtetéseit. Az eredeti és az utángyártott kerekek egyetlen érintett terméknek minősülnek.

(30)

A jelen vizsgálatban érintett termékek a „8701–8705 KN-kód alá tartozó gépjárművek alumíniumból készült kerekei (tartozékaikkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül), amelyek jelenleg az ex 8708 70 10 és az ex 8708 70 50 KN-kód (8708701010 és 8708705010 TARIC-kód) alá tartoznak”. Ez a meghatározás megfelel az eljárás megindításáról szóló, 2009. augusztus 13-án közzétett értesítésnek és az ügyre alapot adó panasznak.

(31)

A felek kérdéseket tettek fel azzal kapcsolatban, hogy a vizsgálat kiterjed-e a motorkerékpár- és pótkocsikerekekre is. A fent említett meghatározás implicit módon kizárja a 8711 vámtarifaszám alá tartozó alumínium motorkerékpár-kerekeket, illetve a 8716 vámtarifaszám alá tartozó pótkocsikerekeket, amelyeket főszabályként a 8711, illetve 8716 vámtarifaszámok alá kell sorolni.

(32)

A pótkocsikerekekkel kapcsolatban a vizsgálat során felmerült az az érv, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelzett KN-kódok mellett egy másik kód is használható az unióba történő behozatal során, amely többek között a pótkocsikerekekre is kiterjed (8716 90 90 KN-kód), megkerülve így az érintett termékre vonatkozó intézkedéseket (bár úgy tűnik, hogy jelenleg a gyakorlatban nem használják ilyen célra ezt a kódot).

(33)

Javasolták azt, hogy a jelen vizsgálat terjedjen ki a 8716 90 90 KN-kód alá tartozó alumíniumkerekekre is.

(34)

A Bizottság szolgálatai az érdekelt felek általi konzultációra megnyitott dokumentumok között elhelyezett értesítés útján minden érintett felet tájékoztattak arról, hogy további KN-kód vonható be az eljárásba.

(35)

Azonban a fent említetteknek megfelelően az eljárás megindításáról szóló értesítés nem terjedt ki az olyan alumíniumkerekekre, amelyeket eredetileg pótkocsikhoz szántak, és így a 8716 90 90 KN-kód alá tartoznak. Így nem zárható ki, hogy egyes olyan gazdasági szereplők, akik ilyen kerekeket gyártanak és/vagy forgalmaznak, nem jelentkeztek a vizsgálat során, mivel úgy vélték, hogy az nem vonatkozik az ilyen behozatalokra, és így nem szereztek tudomást a fent említett értesítésről. Ilyen körülmények között nem lenne célszerű az ilyen kerekekre is kiterjeszteni az eljárást. Másrészről azonban, mivel különösen nagy a kockázata annak, hogy a fent említett KN-kód használatával megkerülhető az intézkedés, célszerű egy olyan TARIC-kód bevezetése, amellyel pontosan figyelemmel kísérhető az adott kód alatti kerekek behozatalának alakulása. Az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság beillesztette az erre vonatkozó rendelkezést e rendelet rendelkező részébe.

(36)

Valamennyi mintavételre kiválasztott exportáló gyártó kifogásolta az ideiglenes rendelet (26)–(35) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapításokat.

(37)

Elsőként azt kell kiemelni, hogy Kínában a nyersalumínium ára teszi ki egy alumíniumkerék gyártási költségének több mint 50 %-át. A mintavételre kiválasztott négy vállalat közül három arra hivatkozott, hogy a piacgazdasági elbánás megtagadásáról szóló döntésnek egyedinek és vállalatspecifikusnak kell lennie, viszont a jelen ügyben a Bizottság – azt állítva, hogy állami beavatkozás áll fenn a fő nyersanyag (alumínium) beszerzésére vonatkozó döntések terén, az ideiglenes rendelet (30)–(37) preambulumbekezdéseiben foglaltak szerint – általánosan, az egész országra kiterjedően tagadta meg a piacgazdasági elbánást. Ez az érvelés nem fogadható el; a Bizottság valójában minden egyes mintavételre kiválasztott gyártó esetén egyedileg végezte el az elemzést. Bár igaz az, hogy a Bizottság mind a négyük esetén ugyanarra a következtetésre jutott, de ez annak a ténynek az eredménye, hogy mindegyikük esetén állami beavatkozás áll fenn a döntéshozatali eljárásban, az ideiglenes rendelet (30)–(37) preambulumbekezdéseiben foglaltak szerint. A Bizottság nem jutott volna ugyanerre a következtetésre bármely olyan, Kínában működő vállalkozás esetén, amely azt igazolta volna, hogy az általa vásárolt alumíniumötvözetek túlnyomó többségét a Londoni Fémtőzsde (London Metal Exchange, LME) árain szerzi be, a világ más részein működő és az ágazathoz tartozó bármely más vállalat által alkalmazott szokásos mechanizmusok útján. Ebben az esetben e vállalat számára piacgazdasági elbánás lett volna biztosítható, még akkor is, ha kínai vállalatról van szó, amennyiben a többi kritériumnak is megfelel.

(38)

Tekintettel a fentiekre, az említett preambulumbekezdésekben és az ideiglenes rendelet (48) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítést nyernek.

(39)

Az egyéb üzleti döntésekkel kapcsolatos állami beavatkozás tekintetében az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében említett három csoport egyike sem szolgáltatott további olyan bizonyítékot, amely eltérő megállapításra engedne következtetni. A Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek a Zhejiang Xinan kontra Tanács ügyben hozott ítélete (3) szerint ‘a „jelentős állami beavatkozás” fogalma nem azonosítható a valamely vállalkozás tevékenységére gyakorolt bármilyen befolyással, vagy az annak döntéshozatali folyamatába történő bármilyen beavatkozással, hanem úgy értendő, mint a közhatalom olyan jellegű cselekvése, amely a vállalkozás döntéseit összeegyeztethetetlenné teszi a piacgazdasági feltételekkel.’ Figyelemmel erre az ítéletre az exportőrök azt állítják, hogy az európai intézményeknek ezt alkalmazniuk kellene, és részletesen elemezniük kellene, hogy az állam által a vállalat működtetése során tett lépések összeegyeztethetetlenek-e a piacgazdasági feltételekkel. Ebben a tekintetben ki kell emelni, hogy az említett ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be. Így a Törvényszék említett ítélete csak a fellebbezés tárgyában hozott határozat napján lép hatályba. Ennélfogva az intézmények fenntarthatják azt az álláspontjukat, hogy a jelen esetben megállapított állami beavatkozás kellő alapot szolgáltat arra a következtetésre, hogy az 1. kritérium nem teljesült. Figyelemmel a fentiekre, az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(40)

Az ideiglenes szakaszban tett következtetések szerint a 2. kritérium követelményeinek meg nem felelő két csoport egyike sem kifogásolta ezeket az ideiglenes következtetéseket. Megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (39) és (49) preambulumbekezdéseiben foglaltak szerint, hogy a mintavételre kiválasztott csoportok közül kettő esetében a könyvelést nem a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban készítik és auditálják.

(41)

A Baoding Lizhong csoport állítása szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja kifejezetten azt írja elő, hogy a torzulásokat a korábbi, nem piacgazdasági rendszer okozza; a csoport arra hivatkozik, hogy mivel állítólagosan mindig is magántulajdonban álló csoportként működött, a torzulás nem lehet a „korábbi” nem piacgazdasági rendszer eredménye, mivel a csoport soha sem működött állami vállalatként. Az érvelés nem fogadható el. Amint azt a Bizottság a jelen ügyben megállapította, a gyártási költségek és a vállalatok pénzügyi helyzete terén jelentős torzulások állhatnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozva, tekintet nélkül arra, hogy egy adott vállalkozás állami vállalatként működött vagy sem.

(42)

Ezen túlmenően a Baoding Lizhong csoport, az YHI Manufacturing (Shanghai) Co. Ltd és a CITIC Dicastal megismételte az ideiglenes rendelet elfogadása előtt más ismertetett érveit, és ragaszkodott ahhoz a tényhez, hogy a vállalatok által élvezett előnyök nem jelentősek. A vizsgálat azonban az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdésében foglaltak szerint feltárta, hogy a csoportok pénzügyi helyzetének a torzulásai jelentősek.

(43)

AZ YHI Manufacturing (Shanghai) Co. Ltd kifejtette továbbá, hogy a külföldi vállalatok számára biztosított adókedvezmények nem minősülnek egyedi támogatásnak, és a WTO-nak a kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozó esetjoga alapján az egyediségre vonatkozó bizonyítási teher a vizsgálatot végző hatóságokra hárul (4). Beadványában az YHI Manufacturing (Shanghai) Co. Ltd. hivatkozik még a szubvencióellenes alaprendelet (5) 4. cikkének (5) bekezdésére, amely szerint „(…) egyedi jelleg megállapításához szükséges minden ismérvet bizonyítékok bemutatásával egyértelműen alá kell támasztani”. A vállalat a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke 2. pontjának b) pontjára is hivatkozik (nem léteznek olyan objektív kritériumok vagy feltételek, amelyek a támogatásra való jogosultságot az egyedi jelleggel kapcsolatos követelményekkel együtt szabályozzák), valamint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 10. cikkére, amely a kiegyenlítő vámot a következőképpen határozza meg: „bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából bármely termék gyártása, termelése vagy exportálása után kivetett vám”. Végül az YHI Manufacturing (Shanghai) Co. Ltd javaslata az, hogy „ha a Bizottság szolgálatai a kínai kormány által juttatott támogatásokat kívánják kiegyenlíteni, akkor az erre szolgáló megfelelő eljárás egy szubvencióellenes vizsgálat”.

(44)

A dömpingellenes jogszabálynak ez az értelmezése nem helyes, mivel a szubvencióellenes alaprendelet feltételei nem alkalmazhatók a piacgazdasági elbánás összefüggésében. A szubvencióellenes alaprendelet szerint meg kell vizsgálni, hogy az előállítási költségek és a cégek pénzügyi helyzete tekintetében nem állnak-e fenn olyan jelentős torzulások, amelyeket a korábbi nem piacgazdasági rendszerből hoztak át, és – a fentieknek megfelelően – a korábbi nem piacgazdasági rendszerből áthozott állami befolyásnak kell tekinteni az olyan cselekményeket, amelyekben az állami részvétel az üzleti környezetet olyan eszközökkel formálja, melyek a nem piacgazdasági rendszerekben tekinthetők tipikusnak.

(45)

Tekintettel a fentiekre, a megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (40)–(44) és (50)–(52) preambulumbekezdéseiben foglalt következtetések.

(46)

Az exportőrök megismételték az ideiglenes rendelet (46)–(47) preambulumbekezdéseiben foglalt állításaikat, amely szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján a vizsgálat megindításától számított három hónapon belül kell megállapítani azt, hogy a gyártók megfelelnek-e a piacgazdasági elbánás biztosításához szükséges feltételeknek, jelen esetben viszont ez a döntés a három hónapos határidőn túl született meg. Érveik alátámasztására az exportőrök a Törvényszéknek az T-299/05 sz. ügyben (6) hozott ítéletére hivatkoztak. Az exportőrök különösen arra hivatkoztak, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó határozat elküldésekor a Bizottsághoz már visszaérkezett az exportőrök részére kiküldött valamennyi dömpingellenes kérdőívre adott válasz, valamint az analóg országban működő vállalatoknak kiküldött kérdőívekre adott válaszok is, és így mivel a Bizottság szolgálatai már birtokában voltak az e kérdőívekre adott válaszokban szereplő adatoknak, minden olyan információval rendelkeztek, amely ahhoz volt szükséges, hogy a dömpingkülönbözetet a szokásos módszerrel és az analóg ország módszerével is kiszámítsák. Ezt követően az exportőrök arra a következtetésre jutottak, hogy így a Bizottság olyan helyzetben volt, hogy tudhatta, milyen hatása lenne a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntésének a dömpingkülönbözet kiszámítására. Erre való tekintettel az exportőrök nem zárják ki azt, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntés a dömping hatásainak alapján született.

(47)

Ez az érvelés nem elfogadható. Először is az állításokkal ellentétben a piacgazdasági elbánásra vonatkozó határozat kiküldésének idején a Bizottság még nem rendelkezett a dömpingkülönbözet kiszámításához szükséges valamennyi információval. A jelen eset körülményei között valójában a dömpingellenes kérdőívekre és az analóg országban működő vállalatoknak kiküldött kérdőívekre adott válaszokban foglalt információk nem voltak sem teljes körűek, sem pedig helyesek, és így az adott időpontban a Bizottság nem volt olyan helyzetben, hogy kiszámíthassa a dömpingkülönbözeteket. Sőt ellenőrző látogatásokat kellett tenni a dömpingkülönbözetek pontos kiszámításához szükséges információ- és adatgyűjtés érdekében. Ezek a látogatások csak a piacgazdasági elbánásra vonatkozó határozat kiküldését több mint két héttel követően kezdődtek meg. Ennélfogva az ellenőrző látogatásokon beszerzett adatok hiányában a Bizottság gyakorlatilag nem tudott a dömpingre vonatkozó számításokat végezni a piacgazdasági elbánásra vonatkozó határozat kiküldését megelőzően, és a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntés hozni a dömping hatásainak alapján.

(48)

Másrészt az exportőrök nem terjesztettek elő semmiféle bizonyítékot arra nézve, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó határozat eltérő lehetett volna, ha azt a három hónapos időszakon belül fogadták volna el.

(49)

Megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében foglalt azon megállapítás, hogy a piacgazdasági elbánást kérő valamennyi vállalat esetében ezt el kell utasítani.

(50)

Az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapítást kifogásolta a mintavételre kiválasztott mindkét olyan csoport, amelyek tekintetében az egyedi elbánást ideiglenesen elutasították olyan állami beavatkozás miatt, amelyről megállapítást nyert, hogy az az intézkedések megkerülését tenné lehetővé, ha az egyedi exportőrök számára különböző vámtarifákat állapítanának meg. A Baoding Lizhong azt állítja, hogy nem áll fenn állami beavatkozás, és arra is hivatkozik, hogy a 9. cikk (5) bekezdésének c) és e) pontjából nem állapítható az meg, hogy valamennyi állami beavatkozás esetén vissza kell utasítani az egyedi elbánást, továbbá hogy a 9. cikk (5) bekezdésének szóhasználata kifejezetten megengedi azt, hogy bizonyos mértékű állami beavatkozás mellett mégis biztosítható legyen az egyedi elbánás, amennyiben még így is fennáll az államtól való kellő függetlenség, és ha az állami beavatkozás nem olyan jellegű, hogy az az intézkedés megkerülését lehetővé tegye. Ez a helyzet csak akkor állna fenn, ha állami tisztségviselők töltenék be a legfontosabb tisztségek többségét, és beleszólhatnának a napi üzleti döntésekbe.

(51)

A második csoport azt állította, hogy a részvényeinek többsége magánszemélyek tulajdonában van, és nem áll fenn az intézkedés megkerülésének a kockázata, mivel a csoport kizárólag az eredeti piacon működő személygépjármű-gyártók részére szállít, és a személygépjármű-gyártóval kötött szerződés minden egyes kerékmodell esetén kifejezetten meghatározza a gyártás helyét, amelyet a szerződéskötést megelőzően és a szerződés tartama alatt is ellenőriznek.

(52)

A Baoding Lizhong állításai tekintetében a Bizottság újra megvizsgálta az intézkedés megkerülésének a kockázatát. Az állami beavatkozás valóban nem olyan jellegű, amely lehetővé tenné az intézkedés megkerülését. Ennek megfelelően a Baoding Lizhong részére egyedi elbánás biztosítható.

(53)

Ami a CITIC Dicastalt illeti, ez egy közvetlen állami ellenőrzés alatt álló, állami tulajdonú vállalat (részvényeinek a többsége állami tulajdonban van). Az állami beavatkozás jellegéből adódóan lehetővé teszi az intézkedések megkerülését, ha a vállalat eltérő vámtarifában részesül. Más szóval, más állami ellenőrzés alatt álló vállalatok termelése átirányítható a CITIC Dicastalon keresztül. A CITIC Dicastal által előterjesztett másik érv vonatkozásában az a tény, hogy kizárólag az eredeti piacon működő személygépjármű-gyártók részére szállít, nem zárja ki az, hogy a jövőben más ügyfelek számára is szállítson. Így a Bizottság következtetése az, hogy a CITIC Dicastal részére nem biztosítható egyedi elbánás.

(54)

Számos érdekelt fél kifogásolta azt, hogy a Bizottság Törökországot választotta analóg országnak. Érveik azonban nem elfogadhatók: először is azért, mert az észrevételek jóval az analóg ország kiválasztásával kapcsolatos észrevételek megtételére nyitva álló törvényes határidőn túl érkeztek (a határidő 2009. augusztus 24-én járt le), másodsorban pedig azért, mert ezek az észrevételek lényegileg nem vehetők figyelembe.

(55)

Az érvek a következőkben összegezhetők:

(56)

A fentiekre tekintettel megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében foglalt azon ideiglenes következtetés, hogy Törökország megfelelő és ésszerű analóg ország.

(57)

Két exportőr gyártó kifogásolta az ideiglenes rendelet (57)–(77) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapításokat. Állításuk szerint a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése alapján a dömpingszámításoknak a „Közösségbe irányuló összes exportügyleten” kell alapulniuk; más szóval véleményük szerint az ügyletek 100 %-át figyelembe kell venni a dömpingkülönbözetek kiszámítása során. Arra is hivatkoztak, hogy a legdrágább ügyleteket – különösen az egyik vizsgált vállalat esetén – nem vették figyelembe a dömpingkülönbözetek kiszámítása során.

(58)

A figyelembe veendő ügyletek számával kapcsolatos érvet illetően meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése kimondja, hogy a dömpingszámítások alapja a „Közösségbe irányuló összes exportügylet”, de „a vonatkozó tisztességes összehasonlítást szabályozó rendelkezéseknek megfelelően”. Ez azt jelenti, hogy ha nem lehetséges ésszerűen megvalósítani a termékek 100 %-os megfeleltetését, akkor nem lehet figyelembe venni az exportügyletek 100 %-át. Ez ésszerűnek minősül, amennyiben a számítások alapja az összes exportügylet kellően nagy százaléka. A jelen esetben körülbelül az ügyletek 85 %-át vette figyelembe a Bizottság.

(59)

Azzal kapcsolatban, hogy a legdrágább ügyleteket nem vette figyelembe a Bizottság, új dömpingszámítás készült, amely ezeket figyelembe vette. További típusokkal egészült ki az ideiglenes szinten végzett számítások során használt termékek köre. Ez lehetővé tette, hogy a számítások során a lehető legtöbb ügyletet figyelembe vegyék, és azt is biztosította, hogy az összes exportügylet egy exportőr cég tekintetében számított súlyozott átlagos egységára a lehető legközelebb álljon az exportügyletek súlyozott átlagos egységárához (e cég tekintetében), amelyet a dömpingkülönbözet kiszámításakor használtak. Ezzel a módszerrel figyelembe vehető az összes exportügylet értéke, még a legdrágábbaké is. Az ilyen további terméktípusok szokásos értékét a Bizottság az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében meghatározott módszerrel számította ki. Az új számítás eredményeként a dömpingkülönbözetek csökkentek, különösen az YHI esetén.

(60)

A rendes érték, az exportár és az összehasonlítás meghatározására szolgáló módszer ugyanaz, mint az ideiglenes rendelet (64)–(75) preambulumbekezdéseiben ismertetett módszer. Az új számításokkal kapcsolatos egyetlen változás a figyelembe vett ügyletek számának növekedésével, valamint azzal függ össze, hogy az exportügyleteknek egy adott vállalat esetén a dömping kiszámításához használt átlagára nem térhet el lényegesen e vállalat valamennyi ügyletének átlagos exportárától.

(61)

A gyártók szerint a Bizottság elemzése nem veszi figyelembe az árfolyamok változását, különösen az amerikai dollár felértékelődését az euróval szemben, a nyersalumínium árának változását és a nemzetközi szállítási költségeket. Ez a feltételezés nem megalapozott, mivel a Bizottság szolgálatai a gyakorlatuknak megfelelően minden igazolható költséget figyelembe vettek az érintett termék piacának a vizsgálati időszakban történő elemzése során.

(62)

A kínai gyártó, az YHI azt állította, hogy egyéni dömpingkülönbözetének kiszámításában a kiigazítások pontatlanok voltak. A Bizottság elfogadta ezt az állítást, és új számításokat végzett, melyek azt az eredményt adták, hogy a dömpingkülönbözet 23,81 %, vagyis a korábbi számításokhoz képest 2,14 %-kal alacsonyabb.

(63)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az okozott kárra vonatkozó ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezeknek az észrevételeknek egy része az ideiglenes rendeletben már tárgyalt észrevételek megismétlése volt.

(64)

Az ideiglenes rendeletben már tárgyalt érveket ez a rendelet nem ismétli meg.

(65)

Egyes felek állítása szerint a Bizottság nem magyarázta meg kellőképpen az import kiszámításának a módszerét. Ezt a kritikát azonban nem támasztották alá.

(66)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes szakaszban alkalmazott módszertan alapja a panasz volt, de azt más források alapján is ellenőrizték (az együttműködő gyártók, a felhasználók és az exportőrök által szolgáltatott adatok alapján). Figyelemmel a felek észrevételeire, ezeket az adatokat a Bizottság ismételten elemezte, és megerősítette az ideiglenes következtetéseket.

(67)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet közzétételének napján az érdekelt felek általi konzultációra megnyitott dokumentumok között a Bizottság elhelyezett három értesítést, amelyek részletes tájékoztatást tartalmaztak a gyártással, az importtal és az értékesítéssel kapcsolatos számítási módszerekről.

(68)

Mivel a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó KN-kódok az érintett terméktől eltérő más termékekre is kiterjednek, a legtöbb észrevétel a Bizottság által a nem érintett termékeknek a bejelentett mennyiségekből történő kizárására használt módszerre vonatkozott.

(69)

A 8708 70 50 KN-kód leírása: alumíniumkerék; kerékrész és -tartozék alumíniumból. A megfelelő adatokat tonnában a Comextből hívta le a Bizottság, ebben a szakaszban további kiigazítás nélkül, feltételezve azt – a panasznak megfelelően –, hogy a kerékrészek és tartozékok kevésbé fontosak.

(70)

A 8708 70 10 KN-kód többek között a következőkre terjed ki: alumíniumkerék; kerékrész és -tartozék alumíniumból. Ebben az esetben a Comextből tonnában lehívott megfelelő adatokat kiigazították, összhangban a panaszban meghatározott módszerrel.

(71)

A felek által benyújtott észrevételek nagyrészt kritikusak voltak ezzel a megközelítéssel szemben, azonban nem javasoltak semmiféle más, megfelelőbb vagy megbízhatóbb módszert. A kritikák többsége azzal volt kapcsolatos, hogy a felek nem tudtak észrevételt tenni, mivel nem tudták, hogy a Bizottság melyik módszert kívánja alkalmazni. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eljárás megindításától kezdve rendelkezésre állt a nem bizalmas akták között a panasz nem bizalmas változata, amely részletesen tartalmazta a kizárásra vonatkozó módszert. A Bizottság ellenőrizte a panaszban szolgáltatott adatokat, és nem talált semmiféle olyan elemet, amely megkérdőjelezhetné a választott módszer helyességét. Figyelemmel továbbá arra, hogy a felek nem javasoltak alternatív kizárási módszert, az észrevételeiket a Bizottság megalapozatlannak minősítette.

(72)

Az észrevételek másik csoportja az eredetileg tonnában kifejezett mennyiségeknek a két KN-kód egységeire való átváltásának módszerére vonatkozott. Itt a Bizottság ismét csak a panaszban javasolt módszert alkalmazta, és ezt később megerősítette a kínai exportőröknek a kérdőívekre adott válaszaival. E módszer szerint a Kínából importált kerekek átlagos egységenkénti tömege 9 kg. A más harmadik országokból importált termékek átlagos egységenkénti tömegét a Bizottság 10 kg-ra becsülte, összhangban a panasszal, de ezt a különböző felektől a jelen vizsgálat során beszerzett rendelkezésre álló információk alapján is egyeztette.

(73)

Az ideiglenes szakaszt követő beadványaikban a felek azt állították, hogy átlagos egységenkénti tömegként 9 kg helyett 10 kg-ot kellene alkalmazni, mivel ez az importált eredeti kerekek átlagos tömege. Az ideiglenes rendeletben meghatározottak szerint a 9 kg-os átlagos egységenkénti tömeg a mintavételre kiválasztott exportáló gyártók által szolgáltatott adatokon alapult. Így a Bizottság arra következtetett, hogy ez az a legésszerűbb átváltási módszer, amely tükrözi a kínai importok átlagos tömegét. Egyébként az eredeti kerekek esetén 10 kg alapján történő átváltás sem lenne semmiféle hatással a végső következtetésekre.

(74)

A Bizottság így megerősíti az ideiglenes rendelet (86)–(88) preambulumbekezdéseiben foglalt következtetéseket.

(75)

Az exportáló gyártóknak a kérdőívekre adott válaszai megerősítették az ideiglenes rendelet (86) és (89) preambulumbekezdéseiben foglalt, és többek között az Eurostat adataiból levont következtetéseket. Mivel az adatok különböző forrásokból származnak, a tendenciák természetesen kismértékben eltérhetnek, a szegmenstől és a vállalattól függően. Mindenesetre az adatok megerősítették az alacsony árszintet, amelyhez magas alákínálási szint és a Kínából származó import volumenének meredek emelkedése kapcsolódott, és ez hangsúlyozza az ügyben tett általános következtetések pontosságát.

(76)

A Bizottság külön is ellenőrizte az eredeti és az utángyártott szegmensek adatait és tendenciáit. Az ideiglenes rendelet (89) preambulumbekezdése tévesen állította azt, hogy a 2006–2008. év árait Eurostat-adatok alapján kell figyelembe venni, mert az exportőrök kérdőívei nem tartalmaznak releváns adatokat. Az állításnak az eredeti és az utángyártott ügyletek közötti eltérésre kellett volna vonatkoznia. Az eltérés csak az exportőrök által adott, ügyletenkénti felsorolások alapján állapítható meg.

(77)

Ami az utángyártott egységárakat illeti, az adatok szerint az árszint többé-kevésbé kiegyenlített, és enyhén emelkedik az időszak végén. A árak 2006-ban 25 és 34 EUR, 2007-ben 24 és 32 EUR, 2008-ban 25 és 29 EUR, a vizsgálati időszakban pedig 26 és 36 EUR között mozogtak. A bizalmas adatkezelés érdekében a fenti árhatárokat legfeljebb 15 %-kal felfelé vagy lefelé módosították.

(78)

A kínai importból származó eredeti kerekek egységára a figyelembe vett időszak során több mint 15 %-kal csökkent. További részletek a bizalmas adatkezelés miatt nem hozhatók nyilvánosságra, a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítására vonatkozó alábbi szakaszban foglaltak szerint.

(79)

Az egyik fél azt állította, hogy a kínai importárak 2008 és a vizsgálati időszak között emelkedtek, amikor a kármutatók legtöbbje jelentős csökkenést mutatott. A kínai importárak valóban névleges emelkedést mutattak (bár csak 1,6 %-os mértékben). (7) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az árak az egész időszak alatt 8 %-kal csökkentek.

(80)

Általánosságban mindkét szegmensben megerősítette a Bizottság az alacsony árszintet, ami a magas alákínálási szinttel és a Kínából származó import meredek emelkedésével együtt megerősíti az ügyben megállapított következtetéseket.

(81)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően érkezett egyik fő észrevétel az volt, hogy el kellett volna végezni valamennyi kármutató elemzését külön az eredeti és külön az utángyártott szegmensek tekintetében.

(82)

E tekintetben az egyik fél az 1888/2006/EK bizottsági rendeletre (8) és a 682/2007/EK tanácsi rendeletre hivatkozott (9) a Thaiföldről származó csemegekukorica importjával kapcsolatban, azt állítva, hogy ott ilyen szegmens-specifikus elemzésre került sor. A fél azt állította tovább, hogy a csemegekukorica-ügy figyelembe nem vételével a Bizottság megsértette a WTO előírásait.

(83)

A csemegekukorica-ügyben hivatkoztak a vonatkozó WTO-rendelkezésekre, így arra, hogy a fellebbviteli testület jelentése szerint „ha a vizsgálatot végző hatóságok a belföldi gazdasági ágazat egy részének vizsgálatát végzik, elvben hasonló módon kell megvizsgálniuk az ágazat minden más részét, és emellett az ágazat egészét is meg kell vizsgálniuk”. (10) Ez az ügy világosan mutatja, hogy a jelen ügyben követett megközelítés összhangban van az intézmény eddigi gyakorlatával, és megfelel WTO dömpingellenes megállapodásának. (11) Szegmentált elemzésre van mód, azonban ehhez kapcsolódnia kell a teljes iparág elemzésének.

(84)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a jelen eljárásban az ideiglenes szakaszban a két szegmenst együttesen vizsgálták, azonban bizonyos indikátorokat külön elemeztek az eredeti és az utángyártott kerekek tekintetében (alákínálás, fogyasztás, piaci részesedések). A felek által benyújtott észrevételek tekintetében a Bizottság további elemzést végzett, és bizonyos további indikátorokat elemzett a szegmens szintjén (lásd alább). Az alábbiaknak megfelelően ez az elemzés megerősíti azt, hogy az egészében vizsgált érintett termék tekintetében megállapított tendenciák megfelelnek az eredeti és az utángyártott szegmensek esetében külön megállapítottaknak.

(85)

Az alábbi táblázat az uniós fogyasztás alakulását illusztrálja az alumíniumkerekek eredeti és utángyártott szegmensében, ezeket külön-külön figyelembe véve. Az eredeti és az utángyártott kerekek importját illető elkülönülésre vonatkozó részletesebb információkat az importtal foglalkozó fenti szakasz tartalmazza. Az elkülönülésre vonatkozó adatok forrásai az együttműködő uniós gyártók, a felhasználók és az érintett ország exportáló gyártói voltak.

(86)

A teljes uniós fogyasztás a figyelembe vett időszakban 16 %-kal csökkent, 58,6 millió egységről 49,5 millió egységre. Mindkét szegmensben ugyanez a tendencia figyelhető meg. Az eredeti kerekek fogyasztása 20 %-kal csökkent 43,5 millió egységről 34,9 millió egységre, míg az utángyártott kerekek fogyasztása 3 %-kal csökkent 15 millióról 14,5 millió egységre.

(87)

Számos észrevétel hivatkozott a Bizottság következtetéseire az eredeti és az utángyártott szegmensek nagyságával kapcsolatban az EU alumíniumkerék-piacán, különös tekintettel az importok piaci részesedésére. A felek különösen azzal érveltek, hogy a Bizottság tévesen számította ki az eredeti kerekek importjának piaci részesedését. Ezen észrevételeket követően a Bizottság további vizsgálatot végzett az importált eredeti és utángyártott kerekek piaci részesedésével kapcsolatban. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet meghatározta a Kínából származó eredeti és utángyártott importok piaci részesedését. Ezeket a piaci részesedéseket az ideiglenes szakaszban rendelkezésre álló információk alapján határozták meg, az uniós gyártók, az exportőrök és a személygépjármű-gyártók által szolgáltatott adatok alapján. Ennek alapján állapították meg azt, hogy az eredeti kerekek importjának piaci részesedése körülbelül 3 %-os (óvatos számítás), de elérheti a 6 %-ot is.

(88)

Figyelemmel az érdekelt felek által kifejezett kritikákra, a Bizottság minden adatot újra ellenőrzött, és ez az ellenőrzés megerősítette az ideiglenes megállapításokat. Az érdekelt felek számára nyitva álló dokumentumok között megtalálható a vizsgálati lépések részletes magyarázata és minden olyan, nem csak az érintett országból, hanem más harmadik országokból származó információ, amelyet a két szegmens importrészesedésének megállapítására használtak. Ez a tájékoztatás illusztrálja azt, hogy milyen sokféle forrást használt a Bizottság annak érdekében, hogy releváns információkat szerezzen be.

(89)

Ezen túlmenően a felek azzal kapcsolatos észrevételére, hogy a 3 %-os piaci részesedés alacsony, ki kell emelni, hogy egy olyan árérzékeny piacon, mint a szóban forgó piac, egy 3 %-os piaci részesedés sem tekinthető alacsonynak. Ez különösen igaz az alábbi (116) preambulumbekezdésben említett árcsökkenésre való tekintettel. Sőt a Kínából származó import volumene és piaci részesedése tekintetében jelentős növekedés volt tapasztalható.

(90)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes szakaszban az alákínálást az érintett termék tekintetében összességében és szegmensenként külön-külön is kiszámította a Bizottság. Az elkülönülés alapját azok az ügyletenkénti felsorolások képezték, amelyeket a mintavételre kiválasztott uniós gyártók és exportőrök szolgáltattak, kimutatva a személygépjármű-gyártók részére végzett értékesítéseiket.

(91)

Az ideiglenes rendelet (95) és (98) preambulumbekezdéseiben megjelölt alákínálási határokat a Bizottság újraszámolta, főként a dömpingszámítások terén történt változtatások miatt (lásd fent). Az alkalmazott vámtarifa tekintetében is finomításra került sor. Nevezetesen az ideiglenes szakaszban egységes 4,5 %-os vámtételt alkalmaztak. Ezt a megközelítést követték a végleges szakaszban is az általános alákínálás kiszámításakor (mindkét szegmensben). Ennek az volt az oka, hogy nem minden eredeti importot az alacsonyabb 3 %-os vámtétellel járó KN-kód alatt jelentettek be.

(92)

Egyes felek megismételték az arra vonatkozó észrevételüket, hogy az alákínálás szintjét csak az árnak a hozzáadott értéket tartalmazó összetevője alapján kellene kiszámítani (kizárva az alumínium költségét). Amint azt az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdése megfogalmazta, egy ilyen módszer alkalmazása valójában növelné az alákínálás szintjét. Mivel a teljes ár tekintetében (százalékos formában) meghatározott alákínálás szint is jelentős volt, ezt a módszert nem vizsgálta tovább a Bizottság.

(93)

A termék egészére számított alákínálás 20 % és 38 % közötti. Az alákínálás mindkét szegmensre jelentős (az eredeti kerekekre 15 % és 29 % közötti, az utángyártottakra pedig 49 % és 63 % közötti).

(94)

Az egyik fél állítása szerint a Bizottság helytelen meghatározást alkalmazott az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártás tekintetében, továbbá a károkozás vizsgálatát kizárólag a panaszosokkal és a panasz támogatóival kapcsolatos információkra kellett volna alapítani, és nem a teljes uniós termelésre.

(95)

Az uniós gazdasági ágazat meghatározása az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban történt. A teljes uniós termelés helyzetének értékelése megfelel az alaprendeletnek. Így el kell utasítani azt az érvelést, miszerint a károkozás értékelése az uniós gazdasági ágazat helytelen meghatározásán alapult volna. Ebből következően el kell utasítani a kármutatók alakulásának tendenciáival kapcsolatos minden olyan érvelést, amelyben az elemzés a mintavételre kiválasztott és együttműködő gyártók adatain alapul.

(96)

Egy másik, általánosabb észrevétel szerint, a gyártói kérdőívek nem bizalmas változatai és a mini-kérdőívek hiányosak voltak. A Bizottság részletesen megvizsgálta ezeket az észrevételeket, és indokolt esetekben továbbfejlesztett, nem bizalmas változatokat igényelt. Ezeket beillesztette az érdekelt felek általi konzultáció számára nyitva álló dokumentumok közé, így biztosítva teljes mértékben a megfelelő jogvédelmet.

(97)

Egyes felek azt állították, hogy bizonyos uniós gyártókat ki kellene zárni, mivel nem szolgáltattak teljes körű tájékoztatást a tevékenységükről. A felek azt állították továbbá, hogy az ilyen kizárás hatással járt volna az ügy állására. A tények azonban nem támasztják alá ezeket az állításokat, mivel a kérdéses uniós gyártók valójában minden szükséges tájékoztatást megadtak. A fenti állítást ezért elutasították.

(98)

Az egyik importőr azt is állította, hogy őt uniós gyártónak kellett volna minősíteni, mivel kihelyezte a gyártást az érintett országba, azonban számos egyéb tevékenység (például a tervezés) az Unióban történt. Ez a vállalat kihelyezte ugyan a gyártási folyamatot, de egyes tevékenységeket továbbra is az Unió területén végzett, pl. a kerekek tesztelését. Tekintve azonban, hogy a gyártásra az érintett országban kerül sor, ez az importőr nem tekinthető a dömpingellenes eljárásban uniós gyártónak. A fentiekre való tekintettel ezt az állítást is elutasították.

(99)

Egyes felek vállalati alapú kármutató-elemzést végeztek. Ezt a megközelítést el kell utasítani, mivel a kárelemzést a teljes uniós gazdasági ágazat vonatkozásában kell elvégezni.

(100)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a felek az eredeti és az utángyártott szegmensekre egymástól elkülönített adatokat kértek. Az alábbi táblázat mutatja be az értékesítési és a piaci részesedési adatokat az eredeti és az utángyártott szegmenseket elkülönítve:

(101)

Az elkülönítés érdekében a Bizottság különféle információforrásokat használt fel, így az uniós gyártók által a vizsgálat során szolgáltatott adatokat, a panaszból származó adatokat, valamint az eljárás megindítását megelőzően beszerzett adatokat.

(102)

A fenti táblázat az értékesítés és a piaci részesedések csökkenő irányú tendenciáját ismerteti, mind az eredeti, mind pedig az utángyártott szegmensek tekintetében.

(103)

Az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdésének megfelelően a Bizottság továbbra is megvizsgálta a vizsgálati időszak során odaítélt olyan pályázatokat, amelyeknek a teljesítése ezt követően történik meg. A már rendelkezésre álló adatokat kiegészítették az uniós kerékgyártóktól és személygépjármű-gyártóktól származó új információkkal. Ezek megerősítették az európai és a kínai szállítók beszerzéseinek nagyságrendjével és piaci részesedésük tendenciáival kapcsolatos nagyságrendi adatokat. Ezt alátámasztották a személygépjármű-gyártók által előterjesztett érvek is, amelyek szerint a kínai import részesedése a javuló versenyképesség és minőség, valamint a gyártási folyamatok javuló teljesítőképessége következtében növekedett.

(104)

Az egyik fél állítása szerint az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdésében hivatkozott nyereségességi adat nem áll összhangban az ideiglenes rendelet (89) és (122) preambulumbekezdéseiben szereplő értékesítési és gyártási költségre vonatkozó adatokkal. Ennek az oka egy elírás, amely a gyártási költségek számítása során történt, és amely téves adathalmaz használatához vezetett. Ezt a hibát a Bizottság kijavította; a gyártási költség adatait az alábbi táblázat tartalmazza.

(105)

A javítás nincs hatással az ideiglenes szakaszban megállapított tendenciára. Az átlagos gyártási költség a figyelembe vett időszak alatt stabil maradt.

(106)

A felek azon kérésére, hogy az eredeti és az utángyártott szegmensekre egymástól elkülönített adatokat kapjanak, a Bizottság külön elvégezte az eredeti és az utángyártott szegmensek tekintetében a nyereségességi számítást. Ez megerősítette a tendenciákat és a nagyságrendeket.

(107)

Amint azt a fenti táblázat illusztrálja, mind az eredeti, mind pedig az utángyártott szegmensek nyereségessége változott. Az eredeti szegmensben a nyereségesség 8,8 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak során, az utángyártott szegmensben pedig 7,6 százalékponttal esett vissza. Következésképpen az eredeti és az utángyártott szegmensek külön-külön vizsgált nagyságrendjei és tendenciái megegyeznek az érintett termék összességében vizsgált adatokkal (8,7 százalékpontos csökkenés).

(108)

A felek rámutattak arra, hogy a beruházások megtérülésének számítása során pontatlanságok történhettek. A bejelentett számadatok figyelembe veszik a beruházások megtérülésével kapcsolatos valamennyi tételt, ideértve az értékcsökkenést is. Így ezeket az állításokat elutasították.

(109)

Megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (80)–(123) preambulumbekezdéseiben foglaltak a kárra vonatkozó következtetések terén. Az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, amit leginkább a csökkenő nyereségessége tükrözött. Egyes kármutatókat az eredeti és az utángyártott szegmensek tekintetében külön is elemzett a Bizottság. E tekintetben ezeknek a mutatóknak a tendenciái és nagyságrendi alakulásuk megfelel az érintett termék egésze vonatkozásában megállapítottaknak.

(110)

Egyes felek állítása szerint az uniós gazdasági ágazat termelése és értékesítése csökkenésének az oka a fogyasztás csökkenése volt (ami az állításuk szerint kapacitáscsökkenést is eredményezett). Az ideiglenes rendelet valójában nem vitatja azt, hogy az uniós piacon csökkent a fogyasztás. Bár lehetséges, hogy a Kínából származó dömpingelt importon kívül más tényezők (a gazdasági válság és a Törökországból származó import) is hozzájárultak az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, e további tényezők hatása nem olyan súlyú, hogy aláássa az ideiglenes rendelet (136)–(152) preambulumbekezdéseiben szereplő okozati összefüggést. Mindenesetre az ideiglenes rendelet (126) és azt követő preambulumbekezdéseiben foglaltaknak megfelelően nyilvánvaló összefüggés áll fenn az alacsony árú kínai import volumenének jelentős növekedése és az uniós gazdasági ágazatban tapasztalt károkozás között. Továbbá az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően és a felek állításaival ellentétben, a figyelembe vett időszak során a kapacitás állandó maradt (leginkább 2006 és 2008 között, 2008 és a vizsgálati időszak között pedig 4 %-kal csökkent).

(111)

Egyes felek az uniós gyártók által a saját honlapjaikon közzétett nyilatkozatokra hivatkoztak, valamint arra a tényre, hogy a Kínából származó dömpingelt import nem került megemlítésre a károkozás okai között. Függetlenül attól, hogy az uniós gyártók milyen nyilatkozatokat tettek (amelyek egyébként nem zárják ki a kínai importot mint a kár lehetséges okát), a rendelkezésre álló adatok világosan alátámasztják azt, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Kínából származó dömpingelt import között.

(112)

Egyes felek azt állították, hogy a nyereségesség csökkenésének az oka a csökkenő gyártási volumen volt. Így a gyártók kevesebb számú gyártott kerék mellett nem tudták amortizálni rögzített költségeiket. A gyártás csökkenésének az oka azonban a piaci részesedés visszaesése volt, ami viszont a kínai import növekedése miatt következett be.

(113)

Egyes felek állítása szerint a Kínából származó import nem lehetett az oka az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károkozásnak, mivel a 2007. évben is csökkent a nyereségesség a stabil árak és értékesítések ellenére. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy 2006. és 2007. között növekedett a kínai import piaci részesedése, és volumene is 40 %-kal nőtt. Ezért a fenti állítást elutasították.

(114)

Megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (126)–(130) preambulumbekezdéseiben foglaltak.

(115)

A felek megismételték azt az állításukat, hogy – mivel az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek a legnagyobb része az eredeti szegmensben realizálódik – az ágazatot ért kár oka nem lehet az a kínai import, amely alapvetően az utángyártott szegmensben jelenik meg, és az eredeti szegmensben csak korlátozottan van jelen. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (131)–(135) preambulumbekezdései foglalkoznak ezekkel az észrevételekkel.

(116)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően egyes felek az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdésére hivatkoztak, amely szerint „egyes jelek arra utalnak, hogy a személygépjármű-felhasználók a kínai árakat használják fel arra, hogy lenyomják az uniós gazdasági ágazat árait”. Ezek a felek arra hivatkoztak, hogy az intézmények nem alapíthatják megállapításaikat „jelekre”, hanem csak tényleges bizonyítékokra. Rámutattak továbbá a felek arra, hogy az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tett dokumentumok között nem szerepel olyan információ, ami alátámasztaná a fenti állításokat.

(117)

Először is, hangsúlyozni kell az ilyen típusú információk kereskedelmi érzékenységének magas szintjét. A Bizottság rendelkezésére álló információkon felül a felek további információkat szolgáltattak. Ezek a további információk megerősítették az ideiglenes szakaszban a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokon alapuló következtetéseket abban a tekintetben, hogy egyértelműen csökkenő irányú árnyomás áll fenn. A továbbiakban a Bizottságnak össze kell gyűjtenie az árnyomásra vonatkozó anyagokat. Az uniós gyártók részletes beadványt nyújtottak be. Ebből a Bizottság további információkhoz jutott az ajánlattételi eljárás részleteivel kapcsolatban, és megerősítést kapott abban a tekintetben, hogy helyesek a következtetései a lefelé irányuló árnyomást és az ilyen irányú nyomásgyakorlás során a kínai ajánlatok hivatkozási alapként történő felhasználását illetően. Valójában egyes esetekben már a személygépjármű-gyártók által megadott célár (ami a tárgyalások kezdőára) is alacsonyabb volt, mint az uniós gyártók költségszintje, így az kezdettől fogva fenntarthatatlan volt. Egyes esetekben még az e szint alatti árajánlatok sem voltak sikeresek.

(118)

A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint, egyes személygépjármű-gyártók csak jelzik az ajánlattevőik felé, hogy a kínai ajánlatokkal összhangban kellene csökkenteniük az áraikat; mások felhasználják a pályázatban részt nem vevő vállalatoktól származó árajánlatokat; végül pedig olyanok is vannak, amelyek nem zárt körben írnak ki pályázatot, így azon bárki részt vehet (még olyan ajánlattevők is, amelyek egyáltalán nem képesek a követelmények teljesítésére).

(119)

A személygépjármű-gyártók azt állították, hogy a beszerzési döntéseikben nem az ár a meghatározó tényező. A rendelkezésre álló információk szerint azonban bár lehetnek más figyelembe vett tényezők is, az ár mindig meghatározó döntő szerepet játszik.

(120)

A Bizottság így megerősíti az ideiglenes rendelet (131)–(135) preambulumbekezdéseiben foglaltakat.

(121)

A felek állítása szerint a Bizottság alábecsülte a Törökországból származó import hatását az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károkozás tekintetében. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (136)–(137) preambulumbekezdései elismerték azt, hogy a török import alacsonyabb árai lehettek bizonyos negatív hatással az uniós gazdasági ágazatra, de nem olyan mértékben, hogy ez önmagában megszüntesse a Kínából származó dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(122)

A Törökországból származó import hatását a Bizottság szegmensenként is megvizsgálta. Megállapította, hogy a török import háromnegyede az eredeti szegmensbe irányult. Megerősítést nyert, hogy az eredeti és az utángyártott szegmenseket együttesen figyelembe vevő tendenciák és nagyságrendek megegyeztek az egyes szegmensek tekintetében külön-külön fennálló jellemzőknek. A (különböző együttműködő felek által szolgáltatott) rendelkezésre álló információk szerint a Törökországból származó utángyártott import árai csökkentek a figyelembe vett időszak során. Az eredeti szegmensbe irányuló török import árai viszonylag állandók maradtak.

(123)

A felek rámutattak arra, hogy a Törökországból származó import árai jelentősen csökkentek 2008 és a vizsgálati időszak között. Ahogy azonban ezt az ideiglenes rendelet (137) preambulumbekezdése megjegyzi, az árkülönbség még mindig jelentősen alacsonyabb volt, mint a kínai importárak és az uniós gyártók árai közötti különbség.

(124)

Figyelemmel az egyik fél által tett azon észrevételre, hogy Törökországot bele kellett volna vonni a panaszba (lásd a fenti (9) és azt követő preambulumbekezdéseket), meg kell jegyezni, hogy Törökország kihagyása a panaszból nem töri meg az okozati összefüggést az érintett termék kínai importja és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között.

(125)

Ezen az alapon elutasították a felek állítását. A fentiek fényében, és további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (136)–(137) preambulumbekezdéseiben foglaltak megerősítést nyernek.

(126)

Egyes felek azt állították, hogy a Kínától eltérő harmadik országokból származó import piaci részesedése 2006 és 2008 között nőtt. Meg kell jegyezni, hogy a harmadik országokból származó import részesedése 1 %-os kis eltérésekkel állandó maradt. A fenti állítást ezért elutasították.

(127)

Egyes országok megemlítették azt, hogy a Dél-Afrikából származó import hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz ezen import volumene és/vagy árai következtében. Az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdésében vázoltak szerint a dél-afrikai import piaci részesedése volumene növekedése ellenére 2007 óta állandó maradt (1,4 %-os szinten, 0,6 %-os növekedéssel 2006 és 2007 között). A Bizottság információi szerint ezen import döntő része az eredeti szegmensbe irányult. Ami az eredeti szegmensbe irányuló dél-afrikai import árait illeti, a Bizottság egymásnak ellentmondó információkat kapott. Az Eurostat adatai szerint az árak 43 EUR-ról 51 EUR-ra növekedtek. Ezek az adatok összhangban állnak az egyik uniós gyártó által szolgáltatott információval is. Ezért a dél-afrikai import hatásával kapcsolatos állítást elutasították.

(128)

Az ideiglenes rendelet (136)–(138) preambulumbekezdéseinek a harmadik országokból származó, együttesen vagy külön-külön figyelembe vett importra vonatkozó következtetéseit megerősítik.

(129)

A felek megismételték a pénzügyi válság hatásaival kapcsolatban hangoztatott érveiket. Ezekkel az észrevételekkel, főként a személygépjármű-gyártás csökkenésével, az ideiglenes rendelet foglalkozott.

(130)

Az ideiglenes rendelet (142) preambulumbekezdésében foglaltak szerint, a csökkenő tendencia már jóval a gazdasági válság előtt elkezdődött, és időben egybeesett a Kínából származó import piaci részesedésének a növekedésével.

(131)

Ezért megerősítik az ideiglenes rendelet (139)–(144) preambulumbekezdéseiben foglalt következtetéseket.

(132)

A felek állítása szerint az uniós gazdasági ágazat szerkezete hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Az ideiglenes rendelet (146) és (147) preambulumbekezdéseiben foglaltak szerint azonban a vizsgálat során beszerzett adatok azt igazolják, hogy a nagyobb és a kisebb vállalatokra gyakorolt hatás hasonló volt.

(133)

Egyes felek szerint a kár oka az uniós gyártók rossz vezetői döntéseiben keresendő. Ezek az észrevételek az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében említett gyártókra utalnak, amelyek beszüntették a működést vagy csődöt jelentettek. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet 30 vállalatot említett, míg a felek észrevételei csak négyről szólnak. Ezeket az észrevételeket általában nem támasztották alá. A rendelkezésre álló adatok minden esetre világosan igazolják az okozati összefüggést az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Kínából származó import között. Ezt a következtetést megerősíti az a tény, hogy a gyárbezárások ellenére a megmaradó vállalatok piaci részesedése nem növekedett.

(134)

Egyes felek azt állították, hogy az egyik uniós gyártó harmadik országból származó olcsóbb kerekeket kínált, ami így hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Ezeket az állításokat azonban nem erősítették meg bizonyítékokkal. Az sem volt világos, hogy az ilyen import jelentős mennyiséget tett-e ki. Az állítást ezért elutasították.

(135)

Az állítások szerint a gyártás átlagos költsége állandó maradt az alumíniumárak változása ellenére. A felek szerint az uniós gyártók által elszenvedett veszteségek oka az volt, hogy olyan hosszú távú szerződéseket kötöttek az alumínium beszerzésére, amelyek nem tették lehetővé az árak kiigazítását a Londoni Fémtőzsde csökkenő áraival összhangban. Az együttműködő uniós gyártók által benyújtott információk ellentmondtak ezeknek az állításoknak. Így ezeket elutasították.

(136)

Egyesek szerint az uniós gyártók kára feltehetően csökken annak eredményeként, hogy a renminbi (RMB) felértékelődött az euróhoz képest. Az árfolyam fluktuációja megemeli a dömpingelt import árát, amelyet euróban számolnak el, és így csökkenti az árkülönbözetet a dömpingelt import és az uniós gyártók árai között.

(137)

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a vizsgálatnak azt kell megállapítania, hogy a dömpingelt import (az ára és a volumene tekintetében) okozott-e (vagy okozhat-e) lényeges kárt az uniós gazdasági ágazatnak, vagy pedig az ilyen lényeges kár oka más tényező volt. Ebben a vonatkozásban az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azt kell igazolni, hogy a dömpingelt import árszintje okozza a kárt. Így tehát pusztán az árszintek közötti különbségre utal, ennélfogva nem áll fenn kötelezettség az árszinteket befolyásoló tényezők elemzésére.

(138)

A dömpingelt importnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt valószínű hatásainak a vizsgálata alapvetően az áralákínálás, az árcsökkentés és az ár lenyomása megállapításával történik. Ennek érdekében összehasonlítják a dömpingelt exportárakat és az uniós gazdasági ágazat eladási árait. A károkozás kiszámítása során használt exportárakat esetenként másik valutára kell átváltani az összehasonlíthatóság érdekében. Ebből következően ebben az összefüggésben az árfolyamok alkalmazása csak azt biztosítja, hogy az árkülönbözet megállapítása összehasonlítató alapon történjen. Ebből nyilvánvaló, hogy az árfolyam elvben nem lehet a károkozás további tényezője.

(139)

A fentieket erősíti meg az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének a szóhasználata is, amely a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezőket említi. Az e cikkben felsorolt egyéb ismert tényezők között nem történik semmiféle utalás a dömpingelt import árszintjét érintő bármely tényezőre.

(140)

Ha azonban figyelembe is venné a Bizottság ezt a tényezőt, figyelemmel a piaci csökkenés összefüggésében a fogyasztói árakra gyakorolt valószínűsíthető nyomásra, nem valószínű, hogy az érintett országból vásárló importőrök képesek lennének a kiskereskedelmi áraik növelésére az RMB felértékelődésének eredményeként. Ezen túlmenően az árfolyamok előrejelzése nagyon nehéz feladat. Végül pedig az RMB-nek az euróval szembeni felértékelődése a vizsgálati időszak után következett be. Mindezen elemek eredményeként nem vonható le olyan következtetés, hogy az árfolyamváltozások következtében emelkedni fognak az érintett országból származó dömpingelt behozatal árai.

(141)

A fentiekre figyelemmel nem vonható le olyan következtetés, hogy az árfolyam alakulása a károkozásban közrejátszó további tényezőnek lenne tekinthető.

(142)

Egyes felek állítása szerint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár oka az, hogy gazdasági válság idején a fogyasztók az olcsóbb acélkerekeket keresik, vagy olyan kisebb személygépjárműveket vesznek, amelyeket állítólagosan gyakrabban szerelnek fel acélkerekekkel. Ezt az érvet támasztaná alá az a tény is, hogy a különböző európai országokban bevezetett támogatási programok a kisebb személygépjárművek vásárlását ösztönözték. Másrészről más felek arra hivatkoztak, hogy bár a támogatási programok tényleg a kisebb személygépjárművek eladásait ösztönözték, azok jobban felszerelt és alumíniumkerekekkel ellátott modellek voltak.

(143)

A rendelkezésre álló adatok alapján a Bizottság további elemzést végzett, mivel nem állnak rendelkezésre általános statisztikák az acélkerekekről. Az acélkerekek fogyasztására vonatkozó adatok az uniós személygépjármű-gyártás (az ideiglenes rendelet (141) preambulumbekezdése) és az eredeti kerekek fogyasztása adatainak összevetéséből vonhatók le (lásd a fenti (85) preambulumbekezdést).

(144)

A táblázat azt illusztrálja, hogy az acélkerekek fogyasztása 2008 és a vizsgálati időszak között 12 %-kal csökkent. Az új személygépjárművekre szerelt alumíniumkerekek részesedése 1 százalékponttal csökkent 2008 és a vizsgálati időszak között (a gazdasági válság által érintett időszak). Ugyanebben az időszakban az Unióban az új személygépjárművekre szerelt acélkerekek részaránya egy százalékponttal nőtt.

(145)

Megállapítható, hogy új személygépjárművek esetén az alumínium- és az acélkerekek aránya állandó maradt. Ezen túlmenően az alumíniumkerekek fogyasztási és gyártási tendenciái szintén nem támasztják alá a fenti érvelést. Ezért azt elutasították.

(146)

Az érdekelt felek által előterjesztett egyik érv sem igazolta azt, hogy a Kínából származó dömpingelt importon kívüli más tényezők hatása megszüntetné a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti okozati összefüggést. Ezért megerősítették az ideiglenes rendeletnek az okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseit.

(147)

Figyelemmel a felek észrevételeire, a Bizottság további elemzést folytatott le az uniós érdekkel kapcsolatos valamennyi érvelés tekintetében. Minden kérdést megvizsgáltak, és megerősítették az ideiglenes rendeletben foglalt következtetéseket.

(148)

Az ideiglenes rendelet (160) preambulumbekezdésben bejelentetteknek megfelelően a Bizottság további vizsgálatot folytatott le azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással járnak a vámok azokra a vállalatokra, amelyek importálják és újraértékesítik a saját márkanevük alatt forgalmazott alumíniumkerekeket, amelyeknek a gyártását kihelyezték Kínába. Megállapítást nyert, hogy bár a vámok feltehetően az ilyen vállalatokra nagyobb hatást gyakorolnának, mint az ideiglenes rendelet (159)–(160) preambulumbekezdéseiben meghatározottak szerint a más típusú importőrökre, ez még mindig nem lenne aránytalannak tekinthető, figyelemmel az egész uniós gazdasági ágazatra gyakorolt globális hatásokra.

(149)

A vizsgálati időszak tekintetében az egyik együttműködő importőr (kiszervező) által szolgáltatott áradatok alapján megállapítást nyert, hogy a vállalat által elért nyereségszint elegendő a vám hatásainak az ellensúlyozására. Az adott vállalat által elért különbözet magasabb volt, mint a javasolt vám mértéke.

(150)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően a felek megismételték az intézkedések komoly költséghatásaira vonatkozó általános észrevételeiket, anélkül azonban, hogy állításaikat bizonyítékokkal támasztották volna alá. Emlékeztetni kell arra, hogy a költségek hatásainak elemzése az együttműködő személygépjármű-gyártók által szolgáltatott adatokon alapult. Csak három vállalat szolgáltatott ilyen adatokat az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően, és így csak ezek az adatok képezhették a Bizottság következtetéseinek az alapját.

(151)

Az ideiglenes rendelet (165) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az intézkedéseknek a költségekre gyakorolt hatása korlátozott (a legmagasabb költséghatás 0,223 %-os lehet (ha elfogadjuk, hogy valamennyi árszint 22,3 %-kal emelkedik). Azonban még ez a legmagasabb költséghatás is korlátozottnak tűnik a személygépjármű-gyártók által elért forgalomra való tekintettel.

(152)

Egyes felek azt állítják, hogy az intézkedések következtében fellépő költségnövekedés arra fogja őket kényszeríteni, hogy áthelyezzék a termelésüket. Figyelemmel azonban a korlátozott költséghatásra, az egyes személygépjármű-gyártók által említett gyártásáthelyezés aránytalannak tűnik a megállapított költséghatáshoz képest. Ezért az állításokat elutasították.

(153)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a magas költséghatásra vonatkozó érvelések ellentmondanak néhány személygépjármű-gyártó azon megjegyzéseinek, miszerint ők csak nagyon korlátozott mértékben dolgoznak kínai beszállítókkal.

(154)

Ezért megerősítést nyertek az ideiglenes rendeletnek az intézkedések költséghatására vonatkozó következtetései.

(155)

A panaszos állítása szerint az intézkedések elrendelése a személygépjármű-ipar érdekeit szolgálná. Az uniós gazdasági ágazat működésének biztosítása révén ez biztosítaná, hogy fennmaradjon a beszerzési források sokfélesége.

(156)

Más felek, leginkább a fogyasztók, megismételték az uniós piacon fennálló versennyel kapcsolatos érveléseiket. Azt is állították, hogy a Kínából származó import elengedhetetlen az uniós piacon megjelenő kereslet kielégítése szempontjából, mivel az uniós gyártók nem képesek elegendő kapacitást biztosítani. Míg a kapacitáshasznosítás aránya 92 %-os szinten maradt 2006-ban és 2007-ben, 2008-ban drámai csökkenés következett be 84 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig 73 %-ra. Ezek az adatok egyértelműen azt igazolják, hogy – különösen jelenleg – van olyan szabad kapacitás, amely biztosíthatná a termelés növekedését. Továbbá az uniós gazdasági ágazat elégtelen kapacitására vonatkozó érvelés ellentmond a személygépjármű-ipar más állításainak, nevezetesen annak, hogy lényegesen csökkent az eredeti kerekek iránti igény. Ezért az állításokat elutasították.

(157)

Az egyik fél állítása szerint a kínai gyártók nem ugyanazokat a terméktípusokat gyártják, mint az európai alumíniumkerék-gyártók. Ezeket az állításokat elutasították, figyelemmel a termékkód-egyezésnek a jelen esetben megállapított szintjére (a számítási módtól függően a (93) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az egyezés aránya 92 % az alákínálási számítás esetén az érintett terméket összességében vizsgálva, és 77 % az eredeti és utángyártott szegmenseket külön-külön figyelembe véve).

(158)

Ezért az ideiglenes rendelet (166) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket megerősítették.

(159)

A felek megismételték észrevételeiket azzal kapcsolatban, hogy a vám negatív hatással járna a jelen helyzetben, amikor más olyan tényezőkkel együttesen érvényesülne, mint amilyen a dél-koreai személygépjármű-gyártók részére a szabadkereskedelmi megállapodás alapján biztosított versenyelőny. Ezeket az észrevételeket semmiféle új bizonyítékkal nem támasztották alá. Meg kell jegyezni, hogy nincs bizonyíték arra nézve, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás a személygépjármű-iparra nézve károkozással járna, és a kérdéses szabadkereskedelmi megállapodás szerint jogorvoslatként minden esetben rendelkezésre áll védintézkedés. Ezért az ideiglenes rendelet (167) és (168) preambulumbekezdéseiben foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(160)

Az ideiglenes rendelet (153)–(171) preambulumbekezdéseiben foglalt következtetéseket megerősítik.

(161)

A legtöbb észrevétel a kár megszüntetéséhez szint kiszámítására vonatkozott. A felek megkérdőjelezték e számítás módszertanát, és panasszal éltek a nem kielégítő tájékoztatás miatt.

(162)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedések közzétételének napján az érdekelt felek részére hozzáférhetővé tett dokumentumokat kísérő értesítés a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítására vonatkozó részletes magyarázatot tartalmaz. Továbbá minden érdekelt fél megkapta ezt az értesítést az ugyanazon a napon kiküldött tájékoztató levéllel együtt.

(163)

A benyújtott észrevételekre adott válaszul az ideiglenes intézkedések elrendelését követően egy második értesítést mellékeltek az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tett dokumentumokhoz.

(164)

Meg kell jegyezni, hogy a személygépjármű-gyártónkénti számítás során használt termékkódokat egyértelműen közölte a fenti értesítés. Az árra és a volumenre vonatkozó pontos adatok azonban titoktartási okból nem voltak közölhetők.

(165)

Ami a Kínából érkező behozatalt illeti, az exportált mennyiségre CIF uniós határparitáson vonatkozó adatok és az értékesítési egységárak súlyozott átlaga nem volt közölhető, mert két exportőr által végzett ügyleteken alapultak. Így ezek közzététele az alaprendeletben foglalt titoktartási követelmények sérelmével járt volna.

(166)

Ami az uniós gyártóknak az uniós piacon történő ügyleteit illeti, részletesebb információk közlésének csak akkor lett volna értelme, ha arra minden egyes gyártóra nézve egyedileg került volna sor. Ez azonban nem lehetséges a már említett titoktartási követelmények miatt.

(167)

A fentiek alapján ezért a Bizottság úgy véli, hogy a vám kiszámítása során alkalmazott módszerekre vonatkozó részletes tájékoztatás (ideértve többek között a használt termékkódokat és a személygépjármű-gyártónkénti megosztást) a felek számára elegendő információt nyújtott ahhoz, hogy képesek legyenek a védelemhez való jogaikat teljeskörűen gyakorolni, tiszteletben tartva az alaprendeletnek a titoktartási követelményekre vonatkozó rendelkezéseit.

(168)

Emlékeztetni kell arra, hogy az áron aluli értékesítést a személygépjármű-gyártók által végzett alumíniumkerék-vásárlásokra vonatkozó adatok alapján számították ki. Különösen az ideiglenes rendelet (174)–(177) preambulumbekezdésében meghatározott okokból ez a megközelítés csak az eredeti szegmens céljaira eladott alumíniumkerekeket foglalja magában. A vizsgálat során együttműködő személygépjármű-gyártók megerősítették, hogy az alumíniumkerekeket pályáztatási eljárás keretében szerzik be. Figyelemmel a pályázati eljárások természetére, a „kettős beszerzésű” modelleknek minden tekintetben megegyezőknek kell lenniük, függetlenül attól, hogy Kínából vagy az Unióból szerzik be ezeket. Az importált kínai és az uniós termékek közötti lehető legmagasabb szintű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az összehasonlítás termékkódonként történt a mintavételre kiválasztott uniós gyártók és az együttműködő kínai exportőrök által szolgáltatott adatokban azonosított minden egyes jelentős személygépjármű-gyártó esetében külön. A néhány fél által tett állításokkal szemben ez a vámszint nem valamiféle kiigazítás eredménye, hanem azt tükrözi, hogy a vámot olyan szinten kell meghatározni, amely megfelelően orvosolja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(169)

A felek állítása szerint a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítása a pályázatok alapján történt, annak ellenére, hogy a pályázatokra vonatkozó információkat a vizsgálat során nem kértek, és nem is tették ezeket közzé az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tett dokumentumokban.

(170)

Bár a pályázatok említésre kerültek a vámszint kiszámítására alkalmazott módszer leírásában, ez a hivatkozás csak a személygépjármű-gyártók által alkalmazott olyan beszerzési eljárás típusára történő utalás volt, amely biztosítja a kettős beszerzésű kerekek megegyezőségét és a magasabb szintű összehasonlíthatóságot. Nem tartalmazott hivatkozást olyan dokumentációra vagy információforrásra, amelynek alapján a számításokat végezték.

(171)

A számításokra ezzel szemben a szokásos gyakorlat szerint került sor, a mintába felvett exportáló gyártók és az uniós gyártók által szolgáltatott, ügyletenkénti felsorolások alapján. A termékkód egyeztetésére a személygépjármű-gyártók szintjén került sor, azaz az exportőrök és az uniós gyártók által az adott személygépjármű-gyártó részére végzett eladások azonosított ügyletcsoportján belül. Ezeket az adatokat teljes mértékben ellenőrizték.

(172)

A felek további észrevételei a számítás során tett kiigazításokra vonatkoztak. A Bizottság ezen észrevételek közül néhányat elfogadott.

(173)

Emlékeztetni kell arra, hogy a kínai exportőrök CIF árait felfelé igazították ki 7,6 %-kal: 4.5 % vám, továbbá 3,1 % egyéb importköltség. Annak érdekében, hogy az uniós gyártók tényleges eladási ára alapján célárat határozzanak meg, két módosításra volt szükség:

(174)

Ami a vámtételeket illeti, az ideiglenes szakaszban az importárakat 4,5 %-kal igazították ki felfelé. Ez a vámtétel megfelel a 8708 70 50 KN-kód esetében alkalmazott vámnak. Azonban elvben a 8708 70 10 KN-kód vonatkozik az ipari összeszerelés céljára készült alumíniumkerekekre (azaz az eredeti kerekekre), nem pedig a 8708 70 50 KN-kód. E kód alapján az importot 3 %-os vám terheli. Figyelemmel a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározására használt módszerre, amely az eredeti szegmensen alapul, és tekintettel a felek által az ideiglenes intézkedések elrendelését követően tett észrevételekre, a megközelítés egységességének megőrzése érdekében 3 %-os vámtételt indokolt alkalmazni.

(175)

A célnyereséggel kapcsolatban a felek arra hivatkoztak, hogy mivel ez a nyereségszint mind az eredeti, mind pedig az utángyártott termékeket gyártók számára kiszámításra került, így az inflálhatja a csak az eredeti szegmensbe tartozó ügyleteken alapuló számítást. Figyelemmel a felek észrevételeire a Bizottság olyan módon igazította ki ezeket a számításokat, hogy csak az eredeti kerekek tekintetében kiszámított veszteség- és nyereségrátákat alkalmazta (-5,7 % és 3,1 %, lásd a fenti (106) és azt követő preambulumbekezdéseket).

(176)

Másrészről a felek azzal érveltek, hogy a nyereségszintet lefelé kellene kiigazítani annak érdekében, hogy az tükrözze a válság hatásait. A kialakult gyakorlat azonban az, hogy azt a nyereségszintet alkalmazzák, amelyet a gazdasági ágazat a dömping hiányában elérhetett volna. A célnyereség számítása nem vesz figyelembe más károkokat, még akkor sem ha azok hozzájárultak a kárhoz.

(177)

Egyes felek azt állították, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításának a módszere sérti az alaprendeletben előírt módszertan szabályait. Az alaprendelet azonban nem írja elő semmiféle különös módszertan alkalmazását a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapításához. Az ilyen szint megállapításának módszerét mindig az adott eset egyedi tényállására figyelemmel kell vizsgálni. Az ideiglenes rendeletben és ebben a rendeletben másutt kifejtettek szerint, a jelen tényállás megalapozza az intézmények által alkalmazott módszertan használatát. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ideiglenes rendeletben és a fenti (93) preambulumbekezdésben közzétett alákínálási szintek azt jelzik, hogy az egyes felek által javasolt megközelítést alkalmazva az áron aluli értékesítési szintek jóval magasabbak lennének.

(178)

Figyelemmel e módosításokra a vámtétel mértéke 22,3 %.

(179)

Az egyik fél állítása szerint nem volt megfelelő az az eljárás, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint számítása csupán az eredeti kerekek értékesítésén alapult, míg a vámtételt az utángyártott kerekekre is alkalmazni kell. Azonban a fentiekben kifejtettek szerint (és az ideiglenes rendelet (174)–(177) preambulumbekezdései alapján is) ez a megközelítés a megfelelő ebben az esetben, különösen mivel az uniós gyártók eladásainak 85 % az eredeti szegmensben valósul meg.

(180)

A Bizottság által alkalmazott megközelítés a legmegfelelőbb, mivel ebben a kár megszüntetéséhez szükséges elem kiszámítását az eredeti szegmensre korlátozta. Másik megközelítés nem tűnt megfelelőnek, mert olyan helyzethez vezetne, amelyben az inkább az utángyártott kerekekhez illeszkedő exportadatokat kellene összehasonlítani az uniós gyártók eladásaival, amelyek meghatározó mértékben az eredeti szegmensben valósulnak meg.

(181)

Az alkalmazott megközelítés indokolt és ésszerű, figyelemmel arra, hogy az intézkedés célja az uniós gazdasági ágazatot sújtó kár megszüntetése. Ez biztosítja, hogy a vámtétel szintje ne legyen magasabb, mint ami a kár megszüntetéséhez szükséges.

(182)

Az egyik fél állítása szerint az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének első albekezdésétől eltérően a második albekezdése nem rendelkezik arról a lehetőségről, hogy nem határozzák meg az egyedi vámtételt. Ennek alapján a fél azzal érvelt, hogy a megvalósíthatatlansághoz kapcsolódó kivétel nem alkalmazható a jelen esetben, és így fennmarad az a kötelezettség, hogy az egyedi elbánásban részesülő exportőrök számára egyedi vámtételt kell meghatározni.

(183)

Egyes felek azt állították továbbá, hogy a megvalósíthatatlanság csupán az alkalmazott módszertan következménye volt, így azt maga a Bizottság „idézte elő”. A felek állítása szerint a Bizottság rendelkezett az utángyártott kerekeket exportáló gyártók által benyújtott mindazon adattal, ami lehetővé tette volna a számára azt, hogy az utángyártott kerekek értékesítését szerepeltesse a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításában.

(184)

Végül egyes felek azt állították, hogy mivel a Bizottság képes volt az alákínálást külön az eredeti és az utángyártott szegmensekre kiszámítani, akkor ezt az áron aluli értékesítés tekintetében is megtehette volna. Végső érvük az volt, hogy az utánértékesítési árak összehasonlíthatók lettek volna az eredeti szegmens áraival, mivel az árukódok szerkezete nem tesz semmiféle különbséget a két szegmens között.

(185)

Az első érv tekintetében igaz az, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése azon a feltételezésen alapul, hogy ha egy gazdasági szereplőt egyedi elbánásban részesítenek, akkor számára egyedi vámtételt lehet megállapítani. Ebben az adott esetben azonban ez nem lenne megvalósítható és/vagy indokolt. Ennek a fent kifejtettek szerint az az oka, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához az eredeti szegmens eladásait kell figyelembe venni. Sőt az egyedi elbánásban részesülő valamennyi gyártó esetén a szintén az utóbbiak utángyártott értékesítései után kivetett vám aránytalanul magas lenne, azaz meghaladná az adott eset körülményei által a kár megszüntetése érdekében meghatározott szintet. Ennek a fentiekben kifejtettek szerint az az oka, hogy egy 22,3 %-os kármegszüntetési szint elegendő az uniós gyártók védelme érdekében az ő elsődleges piacukon (eredeti szegmens). Így egy olyan vám, amely ezen gyártók utángyártott értékesítésein is alapulna – ami az egyedi elbánásban részesülő mindhárom gyártó esetén magasabb lenne – indokolatlanul magas lenne.

(186)

Azt is meg kell említeni, hogy az ideiglenes rendelet (182) preambulumbekezdésében a megbízható adatok hiányára történő utalás nem a szolgáltatott adatok minőségére vonatkozik, hanem a számítás során használt adatok típusára (személygépjármű-gyártónkénti árukód-megfeleltetés, azaz egy adott személygépjármű-gyártó által Kínából és az unióból beszerzett modellek összehasonlítása). Az eredeti szegmensben a kerekek beszerzésére használt eljárás típusa lehetőséget kínált az összehasonlíthatóság magasabb szintjének az elérésére. Ugyanilyen típusú adatok az eltérő eljárások alkalmazása miatt nem álltak rendelkezésre az utángyártott értékesítések esetén.

(187)

A kárnak az alaprendelet 3. cikke alapján történő meghatározása jogilag elkülönül a vámtétel szintjének meghatározásától. Az utóbbira akkor kerül sor, ha már meghatározták a kárt, arra való figyelemmel, hogy olyan vámtétel-szintet állapítsanak meg, amely elegendő lesz a kár orvoslására. Következésképpen a Bizottság ezt a számítást a választott módszertannal összhangban végezte. Az a tény továbbá, hogy az árukódok szerkezete nem tartalmazza az értékesítési csatornákat osztályozási szempontként, nem függ össze a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásakor alkalmazott módszertannal.

(188)

Elutasítják a feleknek a megvalósíthatatlansági kivétellel és az egyedi vámtétel megállapítására vonatkozó kötelezettség feltétlen jellegével kapcsolatos érvelését.

(189)

A felek kritikája arra a tényre is vonatkozott, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítása önkényes volt, mert csak néhány, nem reprezentatív ügylet kiválasztásán alapult.

(190)

Az első és legfontosabb tényező az, hogy a felek állítása szerint a számítás alapja a Kínából származó, nem reprezentatív mennyiségű importügylet volt. Egy ilyen megközelítés állítólag sérti a WTO dömpingellenes megállapodását (12), mert nem lehet ténybeli bizonyítékokon alapulónak tekinteni. A panaszos szerint nincs jelentősége annak, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek legnagyobb része az eredeti szegmenst érinti, mivel az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítás célja annak meghatározása, hogy mennyi az az átlagos összeg, amennyivel fel kellene emelni a dömpingelt behozatal árát annak érdekében, hogy az ne okozzon kárt. Az áron aluli értékesítés kiszámításának a dömpingelt behozatal és nem az uniós gazdasági ágazat értékesítései tekintetében kell reprezentatívnak lennie. Egy másik fél arra hivatkozott, hogy ez a megközelítés ellentmond az intézmény saját gyakorlatának, mivel az egyedi áralákínálást és áron aluli értékesítést szokásosan árukódonként súlyozzák az alákínálás és az áron aluli értékesítés alá eső exportmennyiségek arányában, nem pedig az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségek alapján.

(191)

Emlékeztetnek arra, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint (minta alapján) tükrözi az uniós gazdasági ágazat eredeti szegmensbe irányuló értékesítéseinek 85 %-át. Nem a számítás technikáját, hanem a módszertan kiválasztását határozta meg az uniós piac egyedi helyzete, miszerint az értékesítések többsége az eredeti szegmensbe irányul. Ez a döntés vezetett oda, hogy a Bizottság a személygépjármű-gyártók szintjén hasonlította össze az árakat és így magasabb szintű összehasonlíthatóságot ért el, ugyanakkor biztosította azt, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint ne legyen túlzott.

(192)

Emlékeztetni kell továbbá a reprezentativitással kapcsolatban arra, hogy több mint 55 %-os volt a megfelelési arány az exportügyletek és a mintavételbe bevont kínai exportőröknek az eredeti szegmensbe irányuló összes exportja között. A kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítására használt módszertanra figyelemmel egy ilyen arány reprezentatívnak minősül.

(193)

Az egyik fél állítása szerint a kárszintet az alákínálás alapján kellett volna megállapítani, a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból, Malajziából és Thaiföldről származó színes televíziókészülékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1553/2002/EK tanácsi rendeletben (13) meghatározott gyakorlatnak megfelelően. Valójában ebben az esetben alákínáláson alapuló vámról van szó, amely figyelembe veszi azt a tényt, hogy feltehetően a dömpingelt importtól eltérő más tényezők is közrejátszottak az uniós gazdasági ágazatot ért kárban, és másodsorban azt, hogy ez az ágazat világszerte számos éven keresztül egyáltalán nem realizált nyereséget vagy az csak nagyon alacsony szintű volt. (14)

(194)

Meg kell jegyezni, hogy a jelen esetre nem alkalmazhatók azok a tényezők, amelyek ahhoz a döntéshez vezettek, hogy a vámtétel szintjét az áralákínálás szintjén határozták meg. A színes televíziókészülékek esetétől (15) eltérően itt az érintett termékre nem jellemző a nyereségesség alacsony szintje. A nyereségesség az érintett országból származó alacsony árú behozatal következtében csökkent jelentősen. A figyelembe vett időszakban az egyéb harmadik országokból származó import szintje is állandó maradt.

(195)

Megerősítést nyer a használt módszertannal kapcsolatban az ideiglenes rendeletben alkalmazott megközelítés. Figyelemmel a feleknek a kiigazításokra vonatkozó észrevételeire, az újraszámított vámtétel mértéke 22,3 %.

(196)

A felek azt állították, hogy az intézkedéseket meg lehet kerülni, rámutatva arra, hogy a közelmúltban megnövekedett az alumíniumkereket behozatala olyan országokból, ahol ismereteink szerint nincs helyi gyártás. Az illetékes hatóságokat értesítették ezekről a fejleményekről és lehetőségekről, és a kérdés szigorú ellenőrzése napirenden marad.

(197)

Egy független importőr közölte, hogy kész az árra vonatkozó kötelezettségvállalást felajánlani. Bár nem ajánlott fel formális kötelezettségvállalást az árra vonatkozóan, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 8. cikke az árral kapcsolatos kötelezettségvállalás felajánlásának a lehetőségét kizárólag az exportőrök részére tartja fenn. Az Európai Bíróság (16) is elfogadta a Bizottságnak azt a gyakorlatát, hogy importőröktől nem fogad el kötelezettségvállalási ajánlatot, azzal érvelve többek között, hogy egy importőr által ajánlott kötelezettségvállalás elfogadása azzal a hatással járna, hogy továbbra is dömpingelt áron történő beszerzésre ösztönözné az importőrt.

(198)

Két együttműködő kínai exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Az érintett termék azonban számos, egymástól eltérő árú terméktípusban jelen van (ez az eltérés az egyik vállalat esetében elérheti a 300 %-ot), így nagy a keresztkompenzáció kockázata. Ezenkívül a terméktípusok még változni fognak a kivitelezést és a kidolgozást illetően. Emiatt megállapították, hogy a termék nem alkalmas arra, hogy esetében árra vonatkozó kötelezettségvállalást tegyenek. További érv, hogy az egyik vállalat nem kapta meg a piacgazdasági státust, sőt, egyéni elbánásban sem részesült; a másik vállalat esetében komoly elszámolási problémákat állapítottak meg, felépítését és termékskáláját (eredeti és utángyártott kerekek gyártása) pedig túl bonyolultnak találták. Így elutasították a kötelezettségvállalási felajánlásokat.

(199)

Az alumíniumkerekekre vonatkozó statisztikákat gyakran darabszámban fejezik ki. Az alumíniumkerekek esetében azonban nem tartalmaz ilyen kiegészítő egységet a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (17) I. mellékletében meghatározott kombinált nómenklatúra. Ezért rendelkezni kell arról, hogy nem csak a kg-ban vagy tonnában kifejezett tömeg, hanem az importálni kívánt érintett termék és a 8716 90 90 KN-kód alá tartozó bizonyos termékek darabszámát is fel kell tüntetni a szabad forgalomba bocsátási nyilatkozatban.

(200)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságára, és figyelembe véve a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen beszedjék,