24.11.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 308/46

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 145. cikke kimondja, hogy a tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanácsban az EUMSz. 148. cikke rendelkezéseinek megfelelően összehangolják.

(2)

Az EUSz. 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Unió célja a teljes foglalkoztatottság, küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet; a Szerződés meghatározza továbbá, hogy az Unió kezdeményezheti a tagállamok szociálpolitikáinak összehangolását. Az EUMSz. 8. cikke értelmében az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására. A Szerződés 9. cikke kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás és a képzés magas szintjére vonatkozó követelményeket.

(3)

Az EUMSz. előírja, hogy a Tanács a tagállami politikák irányvonalának meghatározása céljából foglalkoztatási és átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat fogad el.

(4)

A 2000-ben elindított lisszaboni stratégia azon a felismerésen alapult, hogy az Uniónak – a világszintű versenyre, a technológiai változásokra, a környezeti kihívásokra és az idősödő népességre tekintettel – a társadalmi kohézió fokozásával egyidejűleg növelnie kell a foglalkoztatás mértékét, valamint javítania kell termelékenységét és versenyképességét. Félidős értékelését követően a stratégiát 2005-ben újraindították; az értékelés eredményeként nagyobb hangsúly helyeződött a növekedésre, valamint a munkahelyek számának növelésére és minőségük javítására.

(5)

A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia hozzájárult az uniós gazdaság- és foglalkoztatáspolitika általános irányvonala körüli konszenzus kialakulásához. A stratégia keretében a Tanács 2005/600/EK határozatában (5) átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat fogadott el, amelyeket a 2008/618/EK tanácsi határozat (6) felülvizsgált. A 24 iránymutatás meghatározta a nemzeti reformprogramok alapjait, és felvázolta az egész Unió makro- és mikrogazdasági, valamint munkaerő-piaci reformprioritásait. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az iránymutatások nem határozták meg eléggé egyértelműen a prioritásokat, és hogy erősebb kapcsolatra lett volna szükség az iránymutatások között. Az iránymutatások emiatt csak korlátozott hatást fejtettek ki a nemzeti szakpolitikák alakítására.

(6)

A 2008-ban kezdődött pénzügyi és gazdasági válság miatt rengeteg munkahely szűnt meg, jelentősen visszaesett a teljesítmény, és drámaian romlott az államháztartások helyzete. Az európai gazdaságélénkítési terv azonban – részben az összehangolt költségvetési ösztönzés révén – segítette a tagállamokat a válság kezelésében, miközben az euro biztosította a makrogazdasági stabilitást. A válság ily módon rávilágított arra, hogy az uniós szakpolitikák összehangolásának megerősítése és hatékonyabbá tétele jelentős eredményekhez vezet. A válság kiemelte azt is, hogy a gazdasági és foglalkoztatási teljesítmény tekintetében a tagállamok erőteljesen függnek egymástól.

(7)

A Bizottság javaslatot tett arra, hogy a következő évtizedre új – az „Európa 2020 stratégia” néven ismert – stratégiát dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi, hogy az Unió megerősödve kerüljön ki a válságból, és gazdaságát elindítsa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útján, amelyet magas szintű foglalkoztatottság, termelékenység és társadalmi kohézió jellemez. Öt kiemelt cél alkotja azokat a közös, a vonatkozó iránymutatásoknál is említett célokat, amelyek a tagállamok – saját kiinduló helyzetük és tagállami körülményeiket figyelembe vevő – fellépéseinek alapját képezik, és amelyek és az Unió fellépéseit is vezérlik. A tagállamoknak továbbá mindent meg kell tenniük a nemzeti célok teljesítése és a növekedést gátló szűk keresztmetszetek megszüntetése érdekében.

(8)

A gazdasági válságból való kilábalást szolgáló átfogó exitstratégiák részeként a tagállamoknak nagyszabású reformokat kell végrehajtaniuk a makrogazdasági stabilitás, a több és jobb munkahely megteremtése, valamint az államháztartás fenntarthatóságának biztosítása érdekében, javítaniuk kell a versenyképességüket és a termelékenységüket, csökkenteniük kell a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és javítaniuk kell a munkaerő-piaci teljesítményt. A Stabilitási és Növekedési Paktum keretében összehangolt módon vissza kell vonni a költségvetési ösztönzőket.

(9)

Az Európa 2020 stratégia keretében a tagállamoknak és az Európai Uniónak az „intelligens” növekedést célzó – azaz a tudáson és az innováción alapuló – reformokat kell végrehajtaniuk. A reformoknak az Unió egészében megvalósuló innováció- és tudástranszfer elősegítése érdekében az oktatás minőségének javítására és mindenki számára hozzáférhetővé tételére, továbbá a kutatás és az üzleti teljesítmény fokozására, valamint a szabályozási keret további javítására kell irányulniuk. A reformoknak ösztönözniük kell a vállalkozói szellemet, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) fejlődését, elő kell segíteniük, hogy a kreatív ötletekből olyan innovatív termékek, szolgáltatások és eljárások szülessenek, amelyek eredményeként megvalósul a növekedés, a területi, a gazdasági és a társadalmi kohézió, valamint minőségi és fenntartható munkahelyek jönnek létre, és amelyek hozzájárulnak az európai és világszintű társadalmi kihívások hatékonyabb kezeléséhez. Ebben az összefüggésben lényeges, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az információs és kommunikációs technológiákat.

(10)

Az Unió és a tagállamok szakpolitikáinak – ideértve reformprogramjaikat is – a „fenntartható növekedés” megvalósítására kell törekedniük. A fenntartható növekedés a következőket jelenti: energia- és erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes gazdaság megteremtése, a költség és a haszon igazságos elosztása, valamint Európa vezető szerepének kiaknázása az új folyamatok és technológiák kifejlesztéséért folyó versenyben, ideértve a környezetbarát technológiákat is. A tagállamoknak és az Uniónak végre kell hajtaniuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez és az erőforrások hatékony felhasználásához szükséges reformokat, amelyek hozzá fognak járulni a környezetkárosodásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének a megelőzéséhez is. Javítaniuk kell az üzleti környezetet is, környezetbarát munkahelyek teremtését kell ösztönözniük, valamint korszerűsíteniük kell ipari bázisukat.

(11)

Az Unió szakpolitikáinak és a tagállamok reformprogramjainak az „inkluzív növekedés” megvalósítására is kell irányulniuk. Az inkluzív növekedés olyan, összetartó társadalom kialakítását jelenti, amelyben az emberek képessé válnak az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és így a gazdaság és a társadalom aktív részeseivé válnak. A tagállami reformoknak tehát csökkenteniük kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget azáltal, hogy – különösen a nők, az idős munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a legális migránsok munkaerő-piaci részvétele előtt álló akadályok megszüntetése révén – mindenki számára egész élete során biztosítják a hozzáférést és a lehetőségeket. A tagállamoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a gazdasági növekedés hasznából minden polgár és minden régió részesüljön, valamint elő kell segíteniük a tisztességes munkát biztosító, foglalkoztatást erősítő növekedést. A tagállami reformprogramok középpontjába tehát a munkaerőpiac hatékony működésének a biztosítását kell helyezni, azaz be kell ruházni a sikeres átmenetekbe, az oktatási és képzési rendszerekbe, a készségek megfelelő fejlesztésébe, javítani kell a munkahelyek minőségét, küzdeni kell a szegmentáció, a strukturális munkanélküliség, a fiatalkori munkanélküliség és az inaktivitás ellen, ezzel egyidejűleg pedig a szegénység megelőzése és enyhítése érdekében gondoskodni kell a megfelelő és fenntartható szociális védelemről és az aktív befogadásról, különös figyelmet fordítva a foglalkoztatottak körében jelen lévő szegénység leküzdésére és a társadalmi kirekesztettség által leginkább fenyegetett csoportok, többek között a gyermekek és a fiatalok körében létező szegénység enyhítésére, a közös megállapodás tárgyát képező költségvetési konszolidáció betartásával.

(12)

A nők fokozott munkaerő-piaci részvétele a növekedés előmozdításának és a demográfiai kihívások leküzdésének az egyik előfeltétele. Az iránymutatások valamennyi aspektusának a tagállamokban való végrehajtása szempontjából ezért létfontosságú a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, a vonatkozó szakpolitikai területek mindegyikébe beépített, látható perspektíva. Az iskoláskort még el nem érő gyermekek esetében meg kell teremteni a megfelelő, megfizethető és magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatások támogatásának feltételeit. Alkalmazni kell azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.

(13)

Az Unió és a tagállamok strukturális reformjai akkor járulhatnak hozzá ténylegesen a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, ha javítják az Unió versenyképességét a világgazdaságban, új lehetőségeket nyitnak az európai exportőrök előtt, és versenyképes módon teszik lehetővé a legfontosabb importcikkek behozatalát. A reformok megtervezésénél ezért figyelembe kell venni a külső versenyképességre gyakorolt hatásokat, hogy Európában fokozódjon a növekedés és erősödjön a nyitott és tisztességes piacokon való részvétel a világ minden részén.

(14)

Az Európa 2020 stratégia hátterét a tagállamok és az Unió által teljes mértékben és kellő időben végrehajtott integrált európai és nemzeti szakpolitikáknak kell adniuk annak elérése érdekében, hogy az összehangolt strukturális reformok pozitív tovagyűrűző hatásokat váltsanak ki, az európai szakpolitikák pedig egységesebb módon járuljanak hozzá a stratégia célkitűzéseihez. Az iránymutatások keretet biztosítanak a tagállamok számára ahhoz, hogy az átfogó európai uniós stratégia összefüggésében kidolgozzák, végrehajtsák és nyomon kövessék saját nemzeti szakpolitikáikat. Az Európa 2020 keretébe tartozó, a vonatkozó iránymutatásoknál is felsorolt kiemelt céloknak eligazítást kell nyújtaniuk a tagállamok számára saját nemzeti céljaik és esetleges alcéljaik meghatározásához, figyelembe véve az egyes tagállamok kiinduló helyzetét és körülményeit, valamint a tagállami döntéshozatali eljárásokat. A tagállamok ennek érdekében igénybe vehetik a Foglalkoztatási Bizottság, illetve a Szociális Védelmi Bizottság által kidolgozott mutatószámokat. A kiemelt foglalkoztatási cél ráirányítja a figyelmet arra, hogy a kiszolgáltatott csoportok, többek között a fiatalok körében csökkenteni kell a munkanélküliséget.

(15)

A kohéziós politika és strukturális alapjai a tagállami és regionális szinten egyaránt jelentős szerepet játszó rendszerek közé tartoznak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés prioritásainak elérésében. Az Európai Tanács 2010. június 17-i következtetéseiben hangsúlyozta a gazdasági, társadalmi és területi kohézió ösztönzésének a fontosságát az új Európa 2020 stratégia sikeréhez való hozzájárulás érdekében.

(16)

Nemzeti reformprogramjaiknak az iránymutatások figyelembevételével történő kialakítása és végrehajtása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a foglalkoztatási szakpolitikák hatékony irányítását. Bár a felsorolt iránymutatások a tagállamoknak szólnak, az Európa 2020 stratégiát adott esetben a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal partnerségben, illetve a parlamentekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel szorosan együttműködve kell végrehajtani, nyomon követni és értékelni, továbbá a felsoroltaknak részt kell venniük a nemzeti reformprogramok kidolgozásában és végrehajtásában, valamint a stratégia átfogó kommunikációjában.

(17)

Az Európa 2020 stratégia végrehajtását a korábbinál kevesebb iránymutatás támasztja alá, amelyek a korábbi 24 iránymutatás helyébe lépnek, és koherensen kezelik a foglalkoztatáspolitikai és az átfogó gazdaságpolitikai kérdéseket. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó, e határozat mellékletében szereplő iránymutatások szoros kapcsolatban állnak a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2010. július 13-i tanácsi ajánlás (7) mellékletében szereplő, a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó iránymutatásokkal. Az iránymutatások együttesen alkotják az „Európa 2020 integrált iránymutatást”.

(18)

Ezen új integrált iránymutatások összhangban állnak az Európai Tanács következtetéseivel. A tagállamok egymástól való kölcsönös függőségét tükrözve és a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseivel összhangban pontos útmutatást adnak a tagállamoknak nemzeti reformprogramjaik kidolgozásához és a reformok végrehajtásához. A foglalkoztatási iránymutatásoknak kell a Tanács által az EUMSz. 148. cikkének (4) bekezdése értelmében esetlegesen a tagállamoknak címzett országspecifikus ajánlások alapját képezniük, a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamoknak címzett országspecifikus ajánlásokkal párhuzamosan, annak érdekében, hogy koherens ajánláscsomag jöjjön létre. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások képezik majd az alapját a Tanács és az Európai Bizottság által évente az Európai Tanácsnak készítendő közös foglalkoztatási jelentésnek is.

(19)

A Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság – a Szerződés szerinti megbízatásukkal összhangban – nyomon követik a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások foglalkoztatási és szociális szempontjai tekintetében elért előrelépést. Ennek mindenekelőtt a foglalkoztatás, a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén alkalmazott nyitott koordinációs módszer keretében végzett tevékenységekre kell épülnie. Ezenkívül a Foglalkoztatási Bizottságnak szoros kapcsolatot kell fenntartania a Tanács más érintett előkészítő szerveivel, beleértve az oktatás területén működőket is.

(20)

Bár az iránymutatásokat évente újra meg kell határozni, a végrehajtás következetessége érdekében a jelen iránymutatásoknak 2014-ig változatlannak kell maradniuk,