This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 32009R0182
Commission Regulation (EC) No 182/2009 of 6 March 2009 amending Regulation (EC) No 1019/2002 on marketing standards for olive oil
A Bizottság 182/2009/EK rendelete ( 2009. március 6. ) az olívaolajra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló 1019/2002/EK rendelet módosításáról
A Bizottság 182/2009/EK rendelete ( 2009. március 6. ) az olívaolajra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló 1019/2002/EK rendelet módosításáról
HL L 63., 2009.3.7, p. 6–8
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
No longer in force, Date of end of validity: 02/02/2012; hatályon kívül helyezte: 32012R0029
7.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 63/6 |
A BIZOTTSÁG 182/2009/EK RENDELETE
(2009. március 6.)
az olívaolajra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló 1019/2002/EK rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 113. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 121. cikkének a) pontjára, összefüggésben 4. cikkével,
mivel:
(1) |
Kívánatos egyértelművé tenni, hogy az olívaolajok és olívapogácsa-olajok kereskedelmi nevének meg kell egyeznie a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében megállapított leírással. A meghatározott olajkategóriákkal kapcsolatos kiegészítő információt a címkézésen szintén fel kell tüntetni, de nem szükségszerűen a termék kereskedelmi neve mellett. Az olívaolajat tartalmazó áruk esetében nem kell feltüntetni a leírást, és következésképpen a kiegészítő információt sem. |
(2) |
Az 1019/2002/EK bizottsági rendeletnek (2) az olívaolaj eredetének címkézésére vonatkozó rendelkezései fakultatívak voltak, habár a szándék olyan rendszer létrehozása volt, amely kötelezővé teszi az extraszűz és szűz olívaolaj eredetének címkézését, hogy ezáltal fel legyen tüntetve az a tény, hogy a mezőgazdasági hagyományokból, valamint a helyi sajtolási és keverési gyakorlatokból adódóan az ilyen olajok íze és minősége földrajzi eredetüktől függően meglehetősen különböző lehet. Az azóta alkalmazott fakultatív rendelkezések nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy általuk a fogyasztók félrevezetése a szűz olajok valódi tulajdonságait illetően elkerülhető legyen. Ezenkívül 2002 óta az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) megállapította a nyomonkövethetőség szabályait, s azokat 2005. január 1. óta alkalmazni kell. A piaci szereplők és a közigazgatások által e területen gyűjtött tapasztalatok lehetővé teszik az extraszűz és a szűz olívaolaj eredetére vonatkozó címkézés kötelezővé tételét. |
(3) |
A Közösségben az extraszűz és a szűz olívaolaj jelentős része különböző tagállamokból és harmadik országokból származó olajok keverékéből áll. Az ilyen keverékek eredetének címkézésére egyszerű szabályokat kell megállapítani. Az ilyen egyszerű szabályok révén hatályon kívül helyezhetők azok a korábbi rendelkezések, amelyek eddig a „fő származási hely” bonyolultan megvalósítható, nehezen ellenőrizhető és esetlegesen félrevezető feltüntetését írták elő. |
(4) |
Az extraszűz és a szűz olívaolajok ízére és/vagy illatára utaló érzékszervi tulajdonságokat leíró bizonyos kifejezéseket az Nemzetközi Olívaolaj-tanács meghatározta a szűz olívaolaj érzékszervi értékelésére alkalmazott, nemrégiben módosított módszerében. Az ilyen kifejezések használatát az extraszűz és a szűz olívaolajok címkézésénél azokra az olajokra kell korlátozni, amelyek értékelését a megfelelő elemzési módszer szerint végezték el. Bizonyos, a lefoglalt kifejezéseket jelenleg még használó piaci szereplők esetében átmeneti rendelkezésekre van szükség. A piaci szereplők használhatnak a nem szűz olajok jellegzetességeit leíró olyan más kifejezéseket, amelyeket a Nemzetközi Olívaolaj-tanács nem határozott meg. |
(5) |
Több tagállam az olívaolaj és más magolajok keverékeinek belföldi fogyasztás céljára történő előállítását tiltó nemzeti rendelkezések hatályban tartásával igyekszik megőrizni hagyományait és országosan fenntartani bizonyos termelési minőséget. Az 1019/2002/EK rendelet rendelkezései a tonhalra és a szardíniára nem vonatkoznak, hiszen azokat a konzerv tonhal és bonitó forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 1992. június 9-i 1536/92/EGK tanácsi rendelet (4), illetve a tartósított szardínia forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 1989. június 21-i 2136/89/EGK tanácsi rendelet (5) szabályozza. Az egyértelműség érdekében az 1019/2002/EK rendeletnek ezt világosan ki kell mondania. |
(6) |
Az 1019/2002/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. |
(7) |
Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1019/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:
1 |
Az 1. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(1) A 2000/13/EK irányelv és az 510/2006/EK tanácsi rendelet (6) sérelme nélkül ez a rendelet külön előírásokat állapít meg az 1234/2007/EK rendelet XVI. mellékletének 1.a) és 1.b), valamint 3. és 6. pontjában említett olívaolajok és olívapogácsa-olajok kiskereskedelmi forgalmazására. |
2. |
A 3. cikk a következőképpen módosul:
|
3. |
A 4. cikk a következőképpen módosul:
|
4. |
Az 5. cikk a következőképpen módosul:
|
5. |
A 6. cikk a következőképpen módosul:
|
6. |
A 8. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
7. |
A 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A 4., 5. és 6. cikkben említett megnevezések ellenőrzése érdekében az érintett tagállamok szabályokat vezethetnek be az olyan létesítmények elismerésére, amelyeknek csomagolóüzemei a területükön találhatók.” |
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2009. július 1-jétől kell alkalmazni.
A második bekezdéstől eltérve azok a termékek, amelyeket a Közösségben 2009. július 1-je előtt jogszerűen állítottak elő és láttak el címkézéssel, illetve amelyeket jogszerűen hoztak be és bocsátottak a Közösség területén szabad forgalomba, mindaddig értékesíthetők, amíg a készletek ki nem merülnek.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2009. március 6-án.
a Bizottság részéről
Mariann FISCHER BOEL
a Bizottság tagja
(1) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.
(2) HL L 155., 2002.6.14., 27. o.
(3) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.
(4) HL L 163., 1992.6.17., 1. o.
(5) HL L 212., 1989.7.22., 79. o.
(6) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.”
(7) HL L 163., 1992.6.17., 1. o.
(8) HL L 212., 1989.7.22., 79. o.”