31.1.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 30/16

---

A TANÁCS 73/2009/EK RENDELETE

(2009. január 19.)

a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 36. és 37. cikkére, valamint 299. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az 1979-es csatlakozási okmányra, és különösen az ahhoz csatolt gyapotról szóló 4. jegyzőkönyv (1) 6. pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (2),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációra (3),

tekintettel a Régiók Bizottságával folytatott konzultációra (4)

mivel:

(1)

A közös agrárpolitika (KAP) 2003-ban és 2004-ben elfogadott reformja rendelkezett a reformok eredményességének felméréséről. Ennek keretében a Bizottság 2007. november 20-án az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztette a „Felkészülés a KAP-reform »állapotfelmérésére«” című közleményt. Figyelembe kell venni az említett közleményt és fő elemeinek az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága általi későbbi megvitatását, továbbá a nyilvános konzultációk során kifejtett számos észrevételt.

(2)

A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (5) végrehajtása során szerzett tapasztalatok különösen azt mutatják, hogy a támogatási mechanizmus egyes elemeit ki kell igazítani. Mindenekelőtt ki kell terjeszteni a közvetlen támogatás termeléstől való elválasztását, az egységes támogatási rendszer működését pedig le kell egyszerűsíteni. Ezen túlmenően az 1782/2003/EK rendeletet számos alkalommal jelentősen módosították. E fejleményekre tekintettel és az áttekinthetőség érdekében az említett rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és helyette e rendeletet kell hatályba léptetni.

(3)

Az 1782/2003/EK rendelet bevezette azt az elvet, hogy ha a mezőgazdasági termelő nem tesz eleget bizonyos köz-, állat- és növény-egészségügyi, illetve környezetvédelmi és állatjólléti előírásoknak, a közvetlen támogatás összege csökkenthető, vagy a termelőt ki lehet zárni a támogatottak köréből. Ez az úgynevezett „kölcsönös megfeleltetési” rendszer a közvetlen kifizetések keretében nyújtott közösségi támogatás szerves részét képezi, következésképpen fenn kell azt tartani. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kölcsönös megfeleltetés alkalmazási körébe tartozó követelmények némelyike a mezőgazdasági tevékenység vagy a mezőgazdasági földterület szempontjából nem eléggé releváns, vagy a mezőgazdasági termelők helyett inkább a nemzeti hatóságokat érinti. Következésképpen a kölcsönös megfeleltetés alkalmazási körét ki kell igazítani.

(4)

Ezen túlmenően a mezőgazdasági földterület termelésből való kivonásának megakadályozása, valamint jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartása céljából az 1782/2003/EK rendelet közösségi keretrendszert hozott létre, amelyből a tagállamok átvesznek egyes előírásokat, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, valamint a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a gazdaságszerkezet. Ezt a keretrendszert fenn kell tartani. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy egyes előírások alkalmazhatósága és kedvező hatásai nem elegendőek ahhoz, hogy indokolják azok valamennyi tagállam általi végrehajtását. Célszerű ezért, hogy ezen előírások ne legyenek kötelezők a tagállamok számára. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a keretrendszer a lehető legkoherensebb legyen, egy adott előírást nem kellene nem kötelezőnek minősíteni, ha annak alapján már 2009 előtt az érintett tagállam minimumkövetelményt határozott meg, vagy ha léteznek olyan nemzeti szabályok, amelyek arra az előírásra épülnek.

(5)

A kötelező területpihentetésnek az egységes támogatási rendszer keretében történő eltörlése e rendeletnek megfelelően bizonyos esetekben káros környezeti hatásokkal járhat, különösen az egyes tájakat meghatározó jellegzetességek vonatkozásában. Ezért meg kell erősíteni a táj egyes meghatározott jellegzetességeinek védelmét célzó közösségi rendelkezéseket. Indokolt, hogy különleges esetekben a tagállamok rendelkezhessenek élőhelyek kialakításáról és/vagy megőrzéséről.

(6)

A mezőgazdasági tevékenység összefüggésében egyes területeken egyre súlyosabb problémát jelent a vízvédelem és a vízgazdálkodás. Ezért meg kell erősíteni a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó közösségi kereteket is a víz szennyezés elleni védelme, a vízkészletek kimerülésének megelőzése és a vízhasználat kezelése érdekében.

(7)

Az 1782/2003/EK rendelet elismerte az állandó legelők környezetre gyakorolt kedvező hatását. Továbbra is fenn kell tartani az említett rendeletben foglalt azon intézkedéseket, amelyek célja a jelenlegi állandó legelők fenntartásának ösztönzése nagyarányú szántóföldi művelésbe vonásuk megakadályozása érdekében.

(8)

A fenntartható mezőgazdaság, valamint a vidékfejlesztés előmozdítását célzó politikai eszközök minél jobb egyensúlyának megteremtése érdekében az 1782/2003/EK rendelet bevezette a közvetlen kifizetések progresszív módon történő kötelező csökkentésének rendszerét („moduláció”). Ezt a rendszert továbbra is fenn kell tartani, és annak kivételként tartalmaznia kell a legfeljebb 5 000 EUR összegű közvetlen kifizetéseket.

(9)

A moduláción keresztül elért megtakarítások a vidékfejlesztési politika keretébe tartozó intézkedések finanszírozását szolgálják. Az 1782/2003/EK rendelet elfogadása óta a mezőgazdasági ágazat számos olyan új és jelentős kihívással volt kénytelen szembenézni, mint például az éghajlatváltozás és a bioenergia folyamatos térhódítása, valamint a jobb vízgazdálkodás és a biológiai sokféleség hatékonyabb védelme iránti igény. A Közösség a Kiotói Jegyzőkönyv (6) részes feleként felhívást kapott arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások figyelembevételével igazítsa ki szakpolitikáit. Ezen túlmenően a vízhiánnyal és az aszályokkal összefüggésben felmerülő súlyos problémák miatt a Tanács a vízhiányról és aszályokról szóló 2007. október 30-i következtetéseiben úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdaságban a vízgazdálkodási kérdésekre még nagyobb figyelmet kell fordítani. A Tanács a biológiai sokféleség csökkenésének megállításáról szóló 2006. december 18-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy a biológiai sokféleség védelme továbbra is óriási kihívást jelent, és annak ellenére, hogy jelentős előrehaladást sikerült elérni, a Közösség 2010-re meghatározott biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésének eléréséhez további erőfeszítésekre lesz szükség. Továbbá, mivel az innováció különösen az új technológiák, termékek és eljárások kifejlesztéséhez járulhat hozzá, támogatja az ezen új kihívások leküzdésére irányuló erőfeszítéseket. A tejkvótarendszernek a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek (7) megfelelő, 2015-ben való megszűnése a tejágazatban tevékenykedő termelők részéről a változó feltételekhez való alkalmazkodás érdekében különös erőfeszítéseket tesz szükségessé, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. Helyénvaló ezért e konkrét helyzetet is olyan új kihívásnak tekinteni, amelyet a tagállamoknak le kell küzdeniük a tejágazatukban alkalmazott kvótarendszer fokozatos megszüntetése céljából.

(10)

A Közösség elismeri, hogy szakpolitikái keretében kezelni kell a fent említett új kihívásokat. A mezőgazdaság területén az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (8) keretében elfogadott vidékfejlesztési programok az említett kihívások kezelésére megfelelő eszközök. Annak érdekében, hogy a tagállamok ennek figyelembevételével felülvizsgálhassák vidékfejlesztési programjaikat, de más területeken ne kelljen csökkenteniük vidékfejlesztési tevékenységeik jelenlegi intenzitását, további finanszírozási forrásokat kell rendelkezésre bocsátani. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi tervek azonban nem rendelkeznek a Közösség vidékfejlesztési politikájának szükség szerinti megerősítésére használható pénzügyi forrásokról. E körülmények között rendelkezni kell a közvetlen kifizetések csökkentése mértékének fokozatos növeléséről a moduláción keresztül, így teremtve elő a szükséges pénzügyi források meghatározó részét.

(11)

A közvetlen jövedelemtámogatás mezőgazdasági termelők közötti eloszlására jellemző, hogy a kifizetések jelentős részét viszonylag kis számú nagyobb kedvezményezett kapja. Egyértelmű, hogy a nagyobb kedvezményezetteknek nem ugyanolyan mértékű támogatásra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan megvalósuljon a jövedelemtámogatási célkitűzés. Ezen túlmenően alkalmazkodási potenciáljuk miatt a nagyobb kedvezményezettek könnyebben működnek alacsonyabb támogatási szint mellett. Ebből következően tisztességes előírni a nagy támogatási összegekre jogosult mezőgazdasági termelők számára, hogy nyújtsanak különleges hozzájárulást az új kihívások kezelésére kidolgozott vidékfejlesztési intézkedések finanszírozásához. Helyénvaló tehát a nagyobb kifizetések fokozottabb csökkentését előíró mechanizmust létrehozni, és az ebből származó összegeket a vidékfejlesztés keretében felmerülő új kihívások kezelésére felhasználni.

(12)

A legkülső régiókban a sajátos földrajzi helyzet, valamint a rájuk jellemző elszigeteltség, a kis méret, továbbá a hegyvidéki domborzati és éghajlati viszonyok további terheket rónak a mezőgazdasági ágazatra. E terhek és kötöttségek hatásának enyhítése érdekében a legkülső régiók mezőgazdasági termelői esetében eltérést kell engedélyezni a modulációs csökkentés kötelező alkalmazásától.

(13)

Az önkéntes moduláció rendszerének alkalmazását választó tagállamoknak a megnövelt mértékű kötelező modulációt kell figyelembe venniük. A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletben meghatározott közvetlen kifizetések önkéntes modulációjára vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. március 27-i 378/2007/EK tanácsi rendeletet (9) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

Az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott, 5 százalékpontnak megfelelő modulációs csökkentések alkalmazásából származó összegeket az említett rendeletben meghatározott kritériumok alapján, azaz objektív kritériumok szerint kell elosztani a tagállamok között, és biztosítva, hogy az így felszabaduló összeg bizonyos hányada abban a tagállamban marad, ahol ténylegesen keletkezett. A rozspiaci intervenció eltörléséből következő szerkezeti kiigazításokra tekintettel fenn kell tartani egyes rozstermelő régiókra vonatkozó, a modulációból keletkező összegek egy részéből finanszírozandó egyedi intézkedéseket. Ezen túlmenően minden további modulációs csökkentés alkalmazásából eredő összeget azon tagállamok számára kell elérhetővé tenni, amelyekben az keletkezett.

(15)

A moduláció működésének megkönnyítése érdekében, különös tekintettel a közvetlen kifizetések mezőgazdasági termelők számára történő kifizetésének eljárási rendjére és a vidékfejlesztési programokba történő átcsoportosításra, minden tagállamra vonatkozóan nettó felső határokat kell megállapítani a mezőgazdasági termelők számára a moduláció alkalmazása után kifizetendő összegek korlátozása céljából. A legkülső régiókban nyújtott KAP-támogatás sajátosságainak, valamint annak figyelembe vétele céljából, hogy a közvetlen kifizetések nem tartoznak a moduláció hatálya alá, az érintett tagállamok nettó felső határai nem foglalják magukban az e régiókban nyújtott közvetlen kifizetéseket. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendeletet (10) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

Azon új tagállamok, amelyek 2004. május 1-jén vagy azt követően csatlakoztak az Európai Unióhoz, mezőgazdasági termelői a fokozatos bevezetési mechanizmust követően a rájuk vonatkozó csatlakozási okmányban meghatározott közvetlen kifizetésekben részesülnek. A fenntartható mezőgazdaság előmozdítását és a vidékfejlesztés előmozdítását szolgáló szakpolitikai eszközök közötti megfelelő egyensúly elérése érdekében az új tagállamok mezőgazdasági termelői esetében nem kell alkalmazni a modulációs rendszert egészen addig, amíg a közvetlen kifizetések új tagállamokban alkalmazandó szintje el nem éri az új tagállamokon kívüli tagállamokban alkalmazandó szintet.

(17)

A moduláció nem idézheti elő, hogy egy új tagállamban a mezőgazdasági termelőnek fizetett nettó összeg alacsonyabb az új tagállamokon kívüli tagállamokban egy hasonló helyzetű mezőgazdasági termelőnek fizetett összegnél. Ezért, amikor a modulációt már az új tagállamok mezőgazdasági termelői esetében is alkalmazni kell, a csökkentés mértékét a fentiek következtében a bevezetési időszakban érvényes szint és az új tagállamokon kívüli tagállamokban a moduláció alkalmazása után érvényes szint közötti különbségre kell korlátozni. Ezen túlmenően a modulációt az új tagállamokban a moduláció hatálya alá tartozó mezőgazdasági termelőket illető kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések odaítélésekor is figyelembe kell venni.

(18)

Annak biztosítására, hogy a KAP finanszírozására fordítandó összegek megfeleljenek a pénzügyi tervben megállapított éves felső határoknak, fenn kell tartani az 1782/2003/EK rendeletben azon pénzügyi mechanizmust, amelynek révén a közvetlen támogatás szintje kiigazításra kerül, ha az előrejelzések szerint az adott pénzügyi évben a 2. fejezet 300 000 000 EUR összegű biztonsági tartalékkal megállapított részösszegének túllépése várható. Figyelemmel az új tagállamok mezőgazdasági termelőinek szánt közvetlen kifizetéseknek a fokozatos bevezetés következtében megvalósuló szintjére, valamint a fokozatos bevezetési mechanizmusnak az új tagállamokban nyújtott összes közvetlen kifizetésre való alkalmazása keretében a pénzügyi fegyelem mechanizmusa nem alkalmazandó e tagállamokban mindaddig, amíg a közvetlen kifizetéseknek e tagállamokban alkalmazandó szintje el nem éri legalább az új tagállamokon kívüli tagállamokban alkalmazandó szintet. Tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi rendelet (11) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett saját forrásnak a az Európai Közösségek általános költségvetésben betöltött különös jelentőségére, helyénvaló – kivételes jelleggel – arról rendelkezni, hogy a Tanács a Bizottság javaslatára fogadja el a pénzügyi fegyelem mechanizmusának alkalmazására vonatkozó, szükséges határozatot.

(19)

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők könnyebben megfelelhessenek a modern, magas színvonalú mezőgazdaság előírásainak, a tagállamoknak továbbra is működtetniük kell a gazdaságok részére nyújtandó szaktanácsadás átfogó, az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott rendszerét. A mezőgazdasági tanácsadó rendszernek segítenie kell a mezőgazdasági termelőket abban, hogy jobban ismerjék a környezettel, az élelmiszer-biztonsággal, az állategészségüggyel és az állatjólléttel összefüggő anyagi és gazdálkodási folyamatokat, anélkül, hogy az bármely módon érintené a mezőgazdasági termelőknek az említett előírásoknak való megfelelésre vonatkozó kötelezettségét és felelősségét.

(20)

Az 1290/2005/EK rendelet előírja, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük mindazokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén meggyőződhetnek az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) által finanszírozott ügyletek tényleges létrejöttéről és szabályszerű végrehajtásáról, valamint megakadályozhatják, illetve kezelhetik a feltárt szabálytalanságokat. E célból a közvetlen kifizetésekre vonatkozóan integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert kell működtetniük. A közösségi támogatás hatékonyságának és ellenőrzésének javítása érdekében engedélyezni kell a tagállamok részére, hogy az e rendelet hatályán kívül eső közösségi rendszerek esetében is igénybe vegyék az integrált rendszert.

(21)

Fenn kell tartani az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer fő elemeit, és különösen a következőkkel kapcsolatos rendelkezéseket: számítógépes adatbázis, a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer, a mezőgazdasági termelők támogatási kérelmei, összehangolt ellenőrzési rendszer, valamint – az egységes támogatási rendszer keretében – a támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer.

(22)

A kis pénzösszegek kezelése terhet jelent a tagállamok illetékes hatóságai számára. A túlzott igazgatási terhek elkerülése érdekében a tagállamoknak általában tartózkodniuk kell a közvetlen kifizetések nyújtásától, ha az összeg nem éri el a 100 eurót, vagy ha egy támogatási kérelem esetében a gazdaság támogatható területe kevesebb, mint egy hektár. Mivel azonban az egyes tagállamok mezőgazdaságának szerkezete jelentős eltéréseket mutat, és jelentős mértékben eltérhet a gazdaságok Közösségben tapasztalt átlagos szerkezetétől, külön rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy a tagállamok számára lehetővé váljon a sajátos helyzetüket tükröző alsó küszöbérték alkalmazása. A legkülső régiók és az égei-tengeri szigetek különleges gazdálkodási szerkezete miatt e régiókra nem kell alsó küszöbértéket alkalmazni. A tagállamok ezen túlmenően szabadon dönthetnek az alsó küszöbérték két típusa valamelyikének alkalmazásáról, figyelembe véve az adott tagállam mezőgazdasági ágazatának strukturális sajátosságait. Mivel az úgynevezett „földnélküli” gazdaságokkal rendelkező mezőgazdasági termelők számára különleges támogatási jogosultságokat állapítottak meg, a hektáralapú küszöb alkalmazása ilyen esetben nem volna hatékony. Az ilyen mezőgazdasági termelők esetében az átlagos támogatáshoz kapcsolódó minimumösszeget kell alkalmazni. Az azon mezőgazdasági termelőkkel való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, akik esetében a közvetlen kifizetéseket fokozatos vezetik be, az alsó küszöbértéknek a fokozatos bevezetési eljárás végén nyújtandó végső összegeken kell alapulniuk.

(23)

Az egységes támogatási rendszer alkalmazása során nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy számos esetben a termeléstől elválasztott jövedelemtámogatásban részesültek olyan kedvezményezettek, amelyek esetében a mezőgazdasági tevékenység csak elenyésző részét tette ki a gazdasági tevékenység egészének, vagy amelyek üzleti tevékenysége nem vagy csak kis volt mértékben mezőgazdasági tevékenység. Annak megelőzése érdekében, hogy a mezőgazdasági jövedelemtámogatást ilyen kedvezményezetteknek ítéljék oda, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi támogatásokat teljes egészében a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására használják fel, a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy amennyiben a támogatás ilyen természetes vagy jogi személyeknek lenne odaítélhető, megtagadhassák az e rendelet szerinti közvetlen kifizetés teljesítését.

(24)

A közösségi támogatási programok keretében előírt támogatásokat az illetékes nemzeti hatóságoknak az e rendeletben előírt csökkentéseket követően teljes összegben ki kell fizetniük a kedvezményezetteknek az előírt határidőn belül. Annak érdekében, hogy a közvetlen kifizetések kezelése rugalmasabbá váljon, lehetővé kell tenni a tagállamok számára a közvetlen kifizetések évi legfeljebb két részletben történő folyósítását.

(25)

A KAP keretében működő támogatási rendszerek közvetlen jövedelemtámogatást írnak elő, különösen a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása céljából. Ez a célkitűzés szorosan összefügg a vidéki térségek megőrzésével. A közösségi pénzeszközök jogtalan kiutalásának elkerülése érdekében nem fizethető támogatás olyan mezőgazdasági termelő részére, aki mesterségesen teremtette meg az adott támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket.

(26)

A KAP által meghatározott célkitűzések elérése érdekében a közös támogatási rendszereket szükség esetén akár rövid határidőn belül is hozzá kell igazítani a változó körülményekhez. A kedvezményezettek ezért nem számíthatnak arra, hogy a támogatási feltételek változatlanok maradnak, és fel kell készülniük arra, hogy a gazdasági változások és a költségvetési helyzet függvényében a rendszerek esetleges felülvizsgálatára kerülhet sor.

(27)

Az 1782/2003/EK rendelet egységes támogatási rendszert hozott létre, amely a már meglévő különböző támogatási mechanizmusokat a termeléstől elválasztott közvetlen kifizetések egységes rendszerévé alakította át. Az egységes támogatási rendszer alkalmazása során nyert tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy célszerű lenne annak egyes elemeit a mezőgazdasági termelők és a közigazgatási hatóságok érdekében egyszerűsíteni. Ezen túlmenően, mivel időközben az összes olyan tagállam bevezette az egységes támogatási rendszert, amely számára ezt előírták, a végrehajtás első szakaszával kapcsolatos egyes rendelkezések elavultak, és szükségessé vált azok kiigazítása. Ebben az összefüggésben, egyes esetekben a támogatási jogosultságok jelentős mértékű kihasználatlansága figyelhető meg. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében és figyelembe véve, hogy a mezőgazdasági termelők már jól ismerik az egységes támogatási rendszer működését, a kihasználatlan támogatási jogosultságok nemzeti tartalékba való visszakerülésére eredetileg meghatározott időszakot két évre kell csökkenteni.

(28)

Az egységes támogatási rendszer főbb elemeit változatlanul kell hagyni. Különösen a nemzeti felső határok meghatározásával biztosítható, hogy a támogatások és a jogosultságok teljes szintje ne lépje túl a jelenlegi költségvetési keretet. A tagállamok nemzeti tartalékot működtetnek, amelynek segítségével megkönnyíthető az új mezőgazdasági termelőknek a támogatási rendszerben való részvétele, illetve figyelembe vehetők az egyes régiókban jelentkező különleges szükségletek. Szabályokat kell megállapítani a támogatási jogosultságok átruházásával és használatával kapcsolatban a megfelelő mezőgazdasági alapot nélkülöző támogatási jogosultságok spekulatív átruházásának és felhalmozásának kivédése érdekében.

(29)

Mivel az egységes támogatási rendszer fokozatosan további ágazatokra is kiterjed, felül kell vizsgálni a rendszer keretében támogatásra jogosult vagy a támogatási jogosultságot aktiváló földterület meghatározását. Rendelkezni kell azonban a gyümölcs- és zöldségtermesztésre használt földterületek támogatásból való kizárásáról, amennyiben a tagállamok úgy döntöttek, hogy ezt az ágazatot csak késleltetve vonják be az egységes támogatási rendszerbe. A fentiek mellett egyedi intézkedéseket kell megállapítani a kender esetében annak elkerülése érdekében, hogy tiltott növények támogatásban részesüljenek.

(30)

A termőföld kötelező pihentetését kínálatellenőrzési mechanizmusként vezették be. A szántóföldi növények ágazatában bekövetkezett piaci változások és a termeléstől elválasztott támogatások bevezetése miatt már nem indokolt ennek az eszköznek a fenntartása, tehát azt el kell törölni. Az 1782/2003/EK rendelettel összhangban létrehozott területpihentetési jogosultságokat ezért olyan hektárokra vonatkozóan kell aktiválni, amelyekre ugyanolyan támogathatósági feltételek vonatkoznak, mint bármely más jogosultságra. A területpihentetési kötelezettség eltörlése azt eredményezheti, hogy olyan földterület, amely korábban jogosult volt területpihentetési jogosultságok aktiválására,többé nem lesz támogatható. Annak érdekében, hogy az ilyen földterületek továbbra is támogathatók maradjanak, elő kell írni, hogy az egységes támogatási rendszer keretében támogathatók legyenek bizonyos erdősített területek – beleértve a nemzeti rendszerek keretében az 1698/2005/EK rendelet vonatkozó előírásaival összhangban erdősített területeket –, valamint a bizonyos környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alá tartozó területek.

(31)

A korábban termeléstől függő piaci támogatásnak az egységes támogatási rendszerbe való felvételét követően a támogatási jogosultságok értékét a történeti alapú végrehajtást választó tagállamokban a korábbi támogatás egyéni szintje alapján határozták meg. Az egységes támogatási rendszer bevezetése óta eltelt idő és az újabb ágazatoknak az egységes támogatási rendszerbe való felvétele miatt egyre nehezebb megindokolni a támogatási szintek között fennálló – kizárólag a korábbi támogatás által befolyásolt – jelentős egyéni különbségek létjogosultságát. Ezért a történeti alapú végrehajtási modellt választó tagállamok esetében bizonyos feltételek mellett meg kell engedni az odaítélt támogatási jogosultságok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azok egységenkénti értékét közelíteni lehessen egymáshoz, tiszteletben tartva a közösségi jog általános elveit és a KAP célkitűzéseit. Ebben az összefüggésben az egységesebb értékek meghatározása során a tagállamok figyelembe vehetik az egyes földrajzi területek sajátosságait. A támogatási jogosultságok szintjének kiegyenlítését megfelelő átmeneti időszak alatt és korlátozott mértékű csökkentések alkalmazásával kell megvalósítani annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők megfelelően tudjanak alkalmazkodni a támogatási szintek változásához.

(32)

Az 1782/2003/EK rendelet értelmében a tagállamok megválaszthatták, hogy az egységes támogatási rendszer alkalmazása során a történelmi vagy a regionális alapú végrehajtást részesítik-e előnyben. Azóta a tagállamok értékelhették a választott megoldás hatásait mind gazdasági, mind pedig igazgatási szempontból. Ezért lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a tapasztalataik figyelembevételével felülvizsgálhassák az eredeti választásukat. Ezért amellett, hogy lehetővé válik a támogatási jogosultságok értékének kiegyenlítése, a történeti modellt alkalmazó tagállamok számára lehetővé kell tenni az egységes támogatási rendszer regionális alkalmazására való áttérést, az 1782/2003/EK rendeletben szereplő lehetőségekkel összhangban. Különösen, a tagállamok módosíthatnák a közvetlen támogatás területi elosztását a régiók közötti fokozatos újraelosztás révén. E lehetőség nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a közvetlen támogatás kedvezményezettjeinek legmegfelelőbb módon, a Szerződés 33. cikkében megállapított célok, valamint objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok – mint például a mezőgazdasági potenciál és a környezetvédelmi kritériumok – alapján történő kiválasztásában. Ezen túlmenően a regionális modell alkalmazását választó tagállamok esetében bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni döntésük felülvizsgálatát a támogatási jogosultságok értékének az előre meghatározott éves lépcsőknek megfelelően történő közelítése érdekében, tiszteletben tartva a közösségi jog általános elveit és a KAP célkitűzéseit. Ezeket a változtatásokat megfelelő átmeneti időszak alatt és korlátozott mértékű csökkentések alkalmazásával kell megvalósítani annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők megfelelően tudjanak alkalmazkodni a változó támogatási szintekhez.

(33)

Az 1782/2003/EK rendelet bevezette a termeléstől elválasztott egységes támogatási rendszert, és lehetővé tette a tagállamok számára, hogy bizonyos támogatásokat részben vagy egészben kizárjanak a rendszerből. Az említett rendelet rendelkezett továbbá e lehetőségnek a piaci és strukturális fejlemények alapján történő felülvizsgálatáról és esetleges kiigazításáról. A vonatkozó tapasztalatok elemzése alapján megállapítható, hogy a termeléstől elválasztott támogatások rugalmasabbá teszik az előállítandó termékek megválasztását, így a mezőgazdasági termelők a termeléssel kapcsolatos döntéseiket a jövedelmezőség és a piaci visszajelzések alapján hozhatják meg. Ez különösen igaz a szántóföldinövény- és a komlóágazat esetében, de kisebb mértékben elmondható a marha- és borjúhús-, valamint a vetőmagágazatról is. Következésképpen a szántóföldinövény- és a komlóágazatban a termeléstől részben elválasztott támogatásokat 2010-től kezdődően az egységes támogatási rendszerbe kell integrálni. A komló esetében az 1782/2003/EK rendelet lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a komlóra vonatkozó területalapú támogatás egy részét elismert termelői szervezeteknek ítéljék oda. Annak érdekében, hogy a termelői szervezetek a korábbiakhoz hasonlóan folytathassák tevékenységüket, az 1234/2007/EK rendeletet módosító, a Közös Agrárpolitika kiigazításáról szóló, 2009. január 19-i 72/2009/EK rendelet (12) az azonos tevékenységek tekintetében egyenlő összegek felhasználásáról rendelkezik az érintett tagállamokban. Ezeket az összegeket ezért le kell vonni az e rendeletben az adott tagállam tekintetében meghatározott nemzeti felső határból. Annak érdekében, hogy a marha- és borjúhús, valamint a vetőmagágazat mezőgazdasági termelői alkalmazkodni tudjanak az új támogatási rendszerhez, rendelkezni kell arról, hogy a marha- és borjúhúsra, valamint a vetőmagokra vonatkozó támogatás integrációjára legkésőbb 2012-ig sor kell, hogy kerüljön. Mivel a termeléstől részben elválasztott támogatásokat a gyümölcs- és zöldségágazatban csak rövid ideje és átmeneti intézkedésként vezették be, továbbra is lehetővé kell tenni e támogatások kizárását az egységes támogatási rendszerből, míg a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a termeléstől való függetlenítés mértékének növelése céljából felülvizsgálják döntéseiket.

(34)

Ugyanakkor az anyatehén-, a juh- és a kecskehúságazat esetében a mezőgazdasági termelés minimális szintjének fenntartása továbbra is fontos lehet egyes régiók mezőgazdasága szempontjából, különösen azokon a területeken, ahol a mezőgazdasági termelők számára nem léteznek más gazdasági lehetőségek. Ebben az összefüggésben tehát a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani a termeléstől függő támogatás jelenlegi szintjének fenntartására vagy annak alacsonyabb szinten való meghatározására. Ebben az esetben külön rendelkezni kell a szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről szóló, 2000. július 17-i 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) és a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. december 17-i 21/2004/EK tanácsi rendeletben (14) előírt azonosítási és nyilvántartási követelmények betartásáról, különösen az állatok nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében.

(35)

Meg kell engedni a tagállamok számára, hogy jól meghatározott esetekben az egységes támogatási rendszerre vonatkozó nemzeti felső határuk 10 %-áig különleges támogatást ítélhessenek oda. Az ilyen támogatások lehetővé teszik a tagállamok számára a környezetvédelemmel és állatjóléttel kapcsolatos kérdések kezelését, valamint a mezőgazdasági termékek minőségének és értékesítésének javítását. Ezen kívül különleges támogatást kell biztosítani a tejkvóták fokozatos megszüntetéséből és az érzékenyebb ágazatok esetében a támogatás termeléstől való elválasztásából adódó következmények enyhítése érdekében. Mivel a hatékony kockázatkezelés jelentősége egyre nő, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok pénzügyi szempontból hozzájárulhassanak a mezőgazdasági termelők által termény-, állat- és növénybiztosításra fizetett díjakhoz, valamint az állat- vagy növénybetegségek és környezetvédelmi események miatt felmerülő egyes gazdasági veszteségek kompenzációjának finanszírozásához. A Közösség nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítésére tekintettel a termeléstől függő támogatásra felhasználható forrásokat – a sajátos nehézségekkel küzdő tagállamok számára átmeneti intézkedések lehetővé tétele mellett – megfelelő szinten korlátozni kell. Ennek megfelelően kell meghatározni az állat- vagy növénybetegségekkel, valamint környezetvédelmi eseményekkel összefüggő termény-, növény- és állatbiztosításhoz való pénzügyi hozzájárulás és kompenzáció esetében alkalmazandó feltételeket. Ezenkívül az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkét alkalmazó tagállamok számára olyan kellő átmeneti időszakot kell biztosítani, amely lehetővé teszi számukra a különleges támogatásra vonatkozó új szabályokra való gördülékeny átállást.

(36)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok jelenleg nem használják fel teljes mértékben az egységes támogatási rendszerre vonatkozó nemzeti felső határig rendelkezésre álló pénzeszközöket, különösen ott nem, ahol nem történt meg a támogatási jogosultság aktiválása. A pénzeszközök hatékonyabb felhasználásának megkönnyítése érdekében célszerű megengedni a tagállamoknak, hogy nemzeti felső határukat meghaladóan is nyújthassanak olyan összegű támogatást, amelynek szintje bizonyosan belül marad a fel-nem-használt nemzeti felső határukon. Ezt az összeget azon év figyelembevételével kell kiszámítani, amelynek tekintetében a költségvetés fel nem használására vonatkozó legutóbbi adatok rendelkezésre állnak, és az nem sértheti a közvetlen kifizetések tekintetében tagállamonként meghatározott teljes nettó felső határt. Ennek alapján, és annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők ne szembesüljenek a kifizetések előre nem látható csökkentésével, a számításokat meghatározott biztonsági ráhagyással kell elvégezni. Az összegeket a különleges támogatások finanszírozására kell felhasználni vagy az EMVA javára kell átcsoportosítani.

(37)

Az egységes támogatási rendszer szerinti közvetlen kifizetések a korábban kapott közvetlen kifizetések referenciaösszegein vagy regionálisan alkalmazott hektáronkénti összegeken alapultak. Az új tagállamok mezőgazdasági termelői nem részesültek közvetlen közösségi kifizetésekben, és nem rendelkeztek korábbi referenciákkal a 2000., a 2001. és a 2002. naptári évre vonatkozóan. Következésképpen az 1782/2003/EK rendelet úgy rendelkezett, hogy az új tagállamokban az egységes támogatási rendszert regionális hektáronkénti összegek alapján kell meghatározni. Több évvel az új tagállamok Közösséghez való csatlakozása után a referencia-időszakok alkalmazása mégis megfontolandó azon új tagállamok esetében, amelyek még nem álltak át az egységes támogatási rendszerre. Az egységes támogatási rendszerre való átállás megkönnyítése érdekében, és különösen a spekulatív kérelmek elkerülése érdekében az egységes támogatási rendszer keretében meglévő támogatási jogosultságok kiszámításához engedélyezni kell az új tagállamok számára azoknak a területeknek a figyelembevételét, amelyekre az egységes területalapú támogatási rendszer keretében történetileg támogatást ítéltek oda.

(38)

Az egységes támogatási rendszer regionális alkalmazásának keretében lehetőséget kell biztosítani az új tagállamok számára a hektáronkénti támogatási jogosultságok objektív kritériumok alapján történő kiigazítására, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmód biztosítása, valamint a piaci torzulások elkerülése érdekében.

(39)	Az új tagállamoknak a többi tagállammal azonos lehetőségeket kell biztosítani az egységes támogatási rendszer részleges végrehajtására.

(40)

A közvetlen támogatás termeléstől való elválasztása és az egységes támogatási rendszer bevezetése központi szerepet töltött be a KAP reformfolyamatában. Ugyanakkor 2003-ban több indok merült fel azzal kapcsolatban, hogy a különleges támogatásokat egyes növények esetében fenn kellene tartani. Az 1782/2003/EK rendelet alkalmazása során gyűjtött tapasztalatok és a piaci helyzet alakulása arra utalnak, hogy a 2003-ban az egységes támogatási rendszerbe be nem vont támogatási rendszereket most be lehet abba vonni, ezzel elősegítve egy piacorientáltabb és fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakulását. Ez különösen igaz az olívaolaj-ágazatra, ahol a támogatás termeléstől való függése csak nagyon kis mértékű volt. Ez a helyzet továbbá a durumbúza, a fehérjenövények, a rizs, a burgonyakeményítő és a héjas gyümölcsűek után járó kifizetések esetében, ahol a megmaradt, termeléstől függő támogatás egyre csökkenő hatékonysága a termeléstől elválasztott opcióra való átállást támogatja. A len és a kender valamint a hélyas gyümölcsűek és a burgonyakeményítő esetében is a termeléstől el kell választani a feldolgozási támogatást, és a vonatkozó összegeket integrálni kell az egységes támogatási rendszerbe. A termelők alkalmazkodásának elősegítése érdekében a fehérjenövények, a rizs, a burgonyakeményítő, a héjas gyümölcsűek, valamint a len és a kender esetében helyénvaló az ezen ágazatokra vonatkozó támogatásokat 2012-től kezdődően az egységes támogatási rendszerbe integrálni, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy – az 1234/2007/EK rendeletet módosító rendelet megállapított feldolgozási támogatások kivételével – az integrációra ettől korábbi időpontot határozzanak meg. A héjas gyümölcsűek esetében továbbra is engedélyezni kell, hogy a tagállamok a támogatás nemzeti részét termeléstől függő módon fizessék, ezzel is csökkentve a támogatás termeléstől való elválasztásának hatásait.

(41)

Tekintettel arra, hogy az egységes támogatási rendszer további ágazatokkal egészül ki, rendelkezni kell az említett rendszer keretében folyósítandó egyéni jövedelemtámogatás új szintjének kiszámításáról. A héjas gyümölcsűek, a burgonyakeményítő, a len és a kender, valamint a szárított takarmány esetében az emelt összegeket a mezőgazdasági termelőknek a legutóbbi években nyújtott támogatások alapján kell odaítélni. Ugyanakkor az egységes támogatási rendszerből részben kizárt kifizetések integrációja esetében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az eredeti referencia-időszakokat használhassák. A burgonyakeményítő esetében a Németországban és Hollandiában elosztható összegeknek figyelembe kell venniük az ezen tagállamok egyikében a másik tagállamban való feldolgozás céljából gyártott burgonyakeményítő határokon átnyúló szállítását. Ezen túlmenően, a tagállamok számára – mezőgazdasági ágazatuk sajátos szükségleteinek teljesítése és annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők által a múltban kapott támogatás nem csökken drasztikus mértékben – bizonyos határokon belül megengedhető az egységes támogatási rendszerbe integrálandó pénzeszközöknek olyan mezőgazdasági termelők támogatása céljából történő felhasználása, akik ugyanazon években más ágazatokban is folytattak bizonyos mezőgazdasági tevékenységeket, mint például a gyepterület használata vagy az állattenyésztés.

(42)

Az 1782/2003/EK rendelet az ágazat fejlődésének elősegítése céljából különleges támogatást hozott létre az energianövények esetében. A bioenergia-ágazatban a közelmúltban bekövetkezett változások, és különösen a nemzetközi piacokon az ilyen termékek iránt tapasztalható fokozott kereslet, valamint az összes üzemanyag-felhasználásból a bioenergia által képviselendő részesedés 2020-ra elérendő kötelező célértékeinek bevezetése miatt az energianövények esetében többé nem indokolt különleges támogatást nyújtani.

(43)

A gyapotágazatnak az egységes támogatási rendszerbe való felvételekor szükséges volt úgy rendelkezni, hogy a támogatás bizonyos része egy támogatható hektáronként megállapított terményspecifikus támogatáson keresztül továbbra is függjön a gyapottermeléstől, így biztosítva a gyapottermelő régiókban a termelés zavarainak kockázata ellen. Ezt a megoldást az 1979-es csatlakozási okmány gyapotról szóló 4. jegyzőkönyvében meghatározott célkitűzésekkel összhangban továbbra is fenn kell tartani.

(44)

A szerkezetátalakítási folyamat hatásainak enyhítése érdekében azokban a tagállamokban, amelyek a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendeletben (15) meghatározott szerkezetátalakítási támogatást megadják, a cukorrépa- és cukornádtermelők részére előirányzott, legfeljebb öt egymást követő éven keresztül adható támogatást fenn kell tartani.

(45)

A gyümölcs- és zöldségágazatnak az egységes támogatási rendszerbe való felvételekor átmeneti, termeléshez kötött területalapú támogatás került megállapításra a szamóca és a málna számára. Helyénvaló e támogatást meghosszabbítani az eredeti határidőn túl és rendelkezni annak a termeléstől való elválasztásáról. A nemzeti felső határokat ennek figyelembe vétele érdekében ki kell igazítani.

(46)

A tapasztalatok alapján az egységes területalapú támogatási rendszer – amely az új tagállamokban a közvetlen támogatások nyújtásának egyszerűsített, területen alapuló átmeneti rendszere – hatékony és egyszerű módja a mezőgazdasági termelők jövedelemtámogatásának az új tagállamokban. Az egyszerűsítés érdekében engedélyezni kell a rendszert alkalmazó új tagállamok számára, hogy 2013 végéig folytassák annak alkalmazását.

(47)

A cukor-, valamint a gyümölcs- és zöldségágazatban megvalósított reformot és az említett ágazatoknak az egységes támogatási rendszerbe való bevonását követően az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a cukorrépa-, a cukornád- és a cikória-termelőket, illetve egyes gyümölcs- és zöldségfajták termelőit elkülönített támogatás formájában jövedelemtámogatásban részesíthessék. Hasonlóképpen az ilyen tagállamok számára engedélyezni kell, hogy a többi tagállamra alkalmazandókhoz hasonló feltételek mellett elkülönített különleges támogatást fizethessenek.

(48)	A közvetlen kifizetések új tagállamokban történő fokozatos bevezetése következményeként az új tagállamok számára lehetővé tették kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések folyósítását. Az ilyen kifizetések odaítélésére vonatkozó feltételeket fenn kell tartani.

(49)

A támogatási jogosultságok tagállamok által végzett eredeti kiosztásában bizonyos hibák ahhoz vezettek, hogy egyes mezőgazdasági termelők kiugróan magas támogatásban részesültek. Az előírások ilyen jellegű megsértése rendes körülmények között a korrekciós intézkedések végrehajtásáig pénzügyi kiigazításban részesül. Ugyanakkor tekintetbe véve a támogatási jogosultságok első alkalommal történő kiosztása óta eltelt időt, a szükséges korrekciós intézkedések a tagállamok számára aránytalanul nagy jogi és adminisztratív következményekkel járnának. A jogbiztonság érdekében ezért az említett kifizetések kiosztását szabályozni kell.

(50)

Az 1782/2003/EK rendelettel összhangban Franciaország Portugália és Spanyolország úgy határozott, hogy Franciaország tengerentúli megyéiben, az Azori-szigeteken, Madeirán és a Kanári-szigeteken folyósított közvetlen kifizetéseket kizárja az egységes támogatási rendszerből, és azokat az említett rendelet IV. címében meghatározott feltételek mellett nyújtja. Az említett címben meghatározott támogatások közül néhányat teljes mértékben integráltak az egységes támogatási rendszerbe. Az egyszerűsítés, valamint a legkülső régiók sajátos körülményeinek figyelembevétele érdekében az ilyen támogatásokat az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2006. január 30-i 247/2006/EK rendelettel (16) létrehozott támogatási programokon belül kell kezelni. Ebből a célból a közvetlen kifizetésekre szánt nemzeti felső határokból a megfelelő pénzeszközöket át kell csoportosítani az említett rendeletben meghatározott pénzösszeghez. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok kiigazíthassák támogatási programjaikat, az átcsoportosításokat csak 2010-ben kell végrehajtani. Az addig tartó időszakban a legkülső régiókban nyújtott közvetlen kifizetésekre az 1782/2003/EK rendeletben megállapított feltételek vonatkoznak. Ezért a 247/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(51)

Rendelkezni kell arról, hogy az ebben a rendeletben szereplő olyan rendelkezések, amelyek a tagállamok részéről esetlegesen állami támogatásnak minősülő magatartást idézhetnek elő – kivéve, ha e rendelet másként rendelkezik – ki vannak zárva az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazási köréből, mivel az érintett rendelkezések a támogatás nyújtásához megfelelő feltételeket határoznak meg, vagy ilyen feltételek Bizottság általi elfogadását helyezik kilátásba, hogy megelőzzék ezzel a verseny indokolatlan torzulását.

(52)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (17) összhangban kell elfogadni.

(53)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy mind a tagállamok, mind a mezőgazdasági termelők élvezhessék az e rendelettel bevezetett egyszerűsítési mechanizmusok – különösen a kötelező területpihentetés eltörlése – nyújtotta előnyöket, e rendeletet 2009. január 1-jétől alkalmazni kell. Azokat a rendelkezéseket azonban, amelyek esetleg csökkentik a mezőgazdasági termelők jogait vagy új kötelezettségeket teremtenek, többek között a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségeket, amelyeket a mezőgazdasági termelőnek az egész év során be kell tartani, csak 2010-től kell alkalmazni, valamint a vízfolyások mentén védelmi sávok kialakítására vonatkozó előírásokat pedig 2012. január 31-től kell alkalmazni. Ezenkívül elegendő időt kell biztosítani a tagállamoknak a közvetlen kifizetések termeléstől való további elválasztását és a 2003-as reform keretében hozott határozataik felülvizsgálatát lehetővé tevő rendelkezések végrehajtására. Ennek megfelelően e rendelet vonatkozó rendelkezéseit csak 2010-től kezdődően kell alkalmazni, és 2009 folyamán a hatályon kívül helyezett 1782/2003/EK rendeletet kell alkalmazni azon támogatási rendszerek esetében, amelyeket csak 2010-től kezdődően integrálnak az egységes támogatási rendszerbe,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet megállapítja a következőket:

a)	a közvetlen kifizetések közös szabályai;

b)	jövedelemtámogatási rendszer a mezőgazdasági termelők részére (a továbbiakban: egységes támogatási rendszer);

c)	átmeneti egyszerűsített jövedelemtámogatási rendszer a 2. cikk g) pontjában meghatározott új tagállamok mezőgazdasági termelői részére (a továbbiakban: egységes területalapú támogatási rendszer);

d)	támogatási rendszerek a rizst, burgonyakeményítőt, fehérjenövényeket, héjas gyümölcsűeket, vetőmagokat, gyapotot, cukrot, gyümölcsöt és zöldséget, juh- és kecskehúst, illetve marha- és borjúhúst termelő mezőgazdasági termelők részére;

e)	a 2. cikk g) pontjában meghatározott új tagállamok számára a közvetlen kifizetések kiegészítését lehetővé tevő keretrendszer.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)

„mezőgazdasági termelő”: olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek csoportja – tekintet nélkül az ilyen csoport vagy tagjainak nemzeti jog szerinti jogállására – akinek, illetve amelynek a gazdasága a Közösség területén található a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint, és aki, illetve amely mezőgazdasági tevékenységet folytat;

b)	„gazdaság”: egy adott mezőgazdasági termelő által vezetett és egyazon tagállam területén található termelőegységek összessége;

c)

„mezőgazdasági tevékenység”: mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását a 6. cikkben meghatározottak szerint;

d)	„közvetlen kifizetés”: az I. mellékletben felsorolt valamely támogatási rendszer alapján közvetlenül a mezőgazdasági termelő részére nyújtott támogatás;

e)	„támogatások egy adott naptári évben” vagy „támogatások a reprezentatív időszakban”: az adott naptári év(ek)ben odaítélt vagy odaítélendő támogatások, ideértve az adott naptári év(ek)ben kezdődő, más időszakokra vonatkozóan odaítélt vagy odaítélendő valamennyi támogatást;

f)	„mezőgazdasági termékek”: a Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek, a halászati termékek kivételével, valamint a gyapot de;

g)	„új tagállamok”: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia;

h)	„mezőgazdasági terület”: a szántóterületek, az állandó legelők vagy az állandó kultúrák által elfoglalt terület.

3. cikk

A közvetlen kifizetések finanszírozása

Az e rendelet I. mellékletében felsorolt támogatási rendszereket az 1290/2005/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban kell finanszírozni.

II. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEKRŐL

1. FEJEZET

Kölcsönös megfeleltetés

4. cikk

Alapvető követelmények

(1)   A közvetlen kifizetésben részesülő mezőgazdasági termelő köteles teljesíteni a II. mellékletben felsorolt, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket és a 6. cikkben említett, a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó feltételeket.

Az első albekezdésben említett kötelezettségek csak annyiban alkalmazandók, amennyiben azok a mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységét vagy a gazdaság mezőgazdasági területét érintik.

(2)   Az illetékes nemzeti hatóság – többek között elektronikus eszközök felhasználásával – a mezőgazdasági termelő rendelkezésére bocsátja a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó feltételek jegyzékét.

5. cikk

Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények

(1)   A II. mellékletben felsorolt, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket a közösségi jogszabályok a következő területeken állapítják meg:

a)	köz-, állat- és növényegészségügy,

b)	környezet,

c)	állatjóllét.

(2)   A II. mellékletben említett jogi aktusokat a hatályos változatnak, irányelv esetében pedig a tagállamok általi végrehajtásnak megfelelően kell alkalmazni.

6. cikk

Jó mezőgazdasági és környezeti állapot

(1)   A tagállamok biztosítják valamennyi mezőgazdasági földterület, különösen a termelésből kivont termőterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását. A tagállamok a III. mellékletben létrehozott keret alapján nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a gazdaságok szerkezete. A tagállamok nem határozhatnak meg az említett keretben nem szereplő minimumkövetelményeket.

A III. melléklet harmadik oszlopában említett előírások választhatók, az alábbi esetek kivételével:

a)	valamely tagállam egy ilyen előírás tekintetében 2009. január 1-je előtt a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó minimumkövetelményt határozott meg, és/vagy

b)	az adott tagállamban az előírásra épülő nemzeti szabályok vannak érvényben.

(2)   Az új tagállamokon kívüli tagállamok biztosítják, hogy a 2003. évre vonatkozó területalapú támogatás iránti kérelem benyújtására előírt időpontban állandó legelőként hasznosított földterületek továbbra is állandó legelők maradjanak. Az új tagállamok – Bulgária és Románia kivételével – biztosítják, hogy a 2004. május 1-jén állandó legelőként hasznosított földterületek továbbra is állandó legelők maradjanak. Bulgária és Románia biztosítja, hogy a 2007. január 1-jén állandó legelőként hasznosított földterületek továbbra is állandó legelők maradjanak.

A tagállamok azonban kellően megalapozott esetben eltérhetnek az első albekezdéstől, amennyiben intézkedést hoznak annak megakadályozására, hogy jelentős mértékben csökkenjen az állandó legelők összterülete.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az erdősítésre szánt állandó legelőként hasznosított földterületek esetében, amennyiben az ilyen erdőtelepítés összeegyeztethető a környezettel, valamint kivételt képeznek a karácsonyfa-ültetvények és a gyorsan növő fafajok rövid távú telepítése.

2. FEJEZET

Moduláció és pénzügyi fegyelem

7. cikk

Moduláció

(1)   Egy mezőgazdasági termelő részére egy adott naptári évben odaítélendő bármely 5 000 eurót meghaladó közvetlen kifizetés összegét 2012-ig minden évben csökkenteni kell az alábbi százalékokkal:

a)	2009-ben: 7 %-kal,

b)	2010-ben: 8 %-kal,

c)	2011-ben: 9 %-kal,

d)	2012-ben: 10 %-kal.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott csökkentéseket 4 százalékponttal meg kell növelni a 300 000 eurót meghaladó összegek esetében.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést nem kell alkalmazni Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek és Madeira, valamint a Kanári-szigetek és az égei-tengeri szigetek mezőgazdasági termelőinek nyújtott közvetlen kifizetésekre.

8. cikk

Nettó felső határok

(1)   E rendelet 11. cikkének sérelme nélkül egy adott tagállamban az e rendelet 7. és 10. cikkének, valamint a 378/2007/EK rendelet 1. cikkének alkalmazását követően egy naptári évre nyújtható közvetlen kifizetések teljes nettó összege – a 247/2006/EK rendelet és az 1405/2006/EK rendelet értelmében nyújtott közvetlen kifizetések kivételével – nem lehet magasabb az e rendelet IV. mellékletében meghatározott felső határoknál. Szükség esetén a tagállamok lineáris kulcs alkalmazásával csökkentik az e rendelet 7. és 10. cikkében, valamint a 378/2007/EK rendelet 1. cikkében előírt csökkentés tárgyát képező közvetlen kifizetések összegét az említett mellékletben megállapított felső határok betartása céljából.

(2)   A Bizottság az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban felülvizsgálja az e rendelet IV. mellékletben meghatározott felső határokat a következők figyelembevétele érdekében:

a)	az odaítélt közvetlen kifizetések teljes maximális összegeit érintő változások,

b)	a 378/2007/EK rendeletben meghatározott önkéntes modulációs rendszert érintő változások,

c)	a gazdaságokat érintő strukturális változások,

d)	az EMVA számára az e rendelet 136. cikkének megfelelően történő átcsoportosítások.

9. cikk

A modulációból eredő összegek

(1)   Az új tagállamoktól eltérő tagállamokban az e rendelet 7. cikkében meghatározott csökkentések alkalmazásából eredő összegeket kiegészítő közösségi támogatásként rendelkezésre kell bocsátani az EMVA-ból finanszírozott vidékfejlesztési programozás keretébe tartozó intézkedésekre az 1698/2005/EK rendeletben meghatározottak szerint, az e cikkben szereplő feltételekkel összhangban.

(2)   Egy százalékpontnak megfelelő összeget azon tagállamnak kell juttatni, ahol a vonatkozó összegek keletkeztek. A 4 százalékpontos csökkentésnek megfelelő összegeknek az érintett tagállamok közötti felosztására a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kerül sor a következő kritériumok alapján:

a)	mezőgazdasági földterület,

b)	mezőgazdasági foglalkoztatottság,

c)	egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), vásárlóerő-paritásban kifejezve.

Mindazonáltal valamennyi érintett tagállam megkapja az adott tagállamban keletkezett, az első albekezdésben említett teljes összegek legalább 80 %-át.

(3)   A (2) bekezdés második albekezdésétől eltérve, amennyiben egy adott tagállamban a 2000 és 2002 közötti időszakban a rozstermelés átlagos aránya meghaladta a teljes gabonatermelés 5 %-át, és az adott tagállam rozstermelése ugyanezen időszakban meghaladta a Közösség teljes rozstermelésének 50 %-át, 2013-ig bezárólag a modulációból eredően az érintett tagállamban keletkezett összegek legalább 90 %-át vissza kell juttatni az említett tagállamnak.

Ilyen esetben – a 68. cikkben meghatározott lehetőségek sérelme nélkül – az érintett tagállamnak juttatott összeg legalább 10 %-át az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések finanszírozására kell felhasználni a rozstermelő régiókban.

E bekezdés alkalmazásában „gabonafélék” az V. mellékletben felsorolt termékek.

(4)   A 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából és a 7. cikk (2) bekezdésének alkalmazásából eredő fennmaradó összeget a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően annak a tagállamnak kell juttatni, ahol a vonatkozó összegek keletkeztek. Ezeket az összegeket az 1698/2005/EK rendelet 69. cikkének (5a) bekezdésével összhangban kell felhasználni.

10. cikk

A modulációt érintő különös szabályok az új tagállamokban

(1)   Egy adott naptári évben a 7. cikk csak akkor alkalmazandó az új tagállamok mezőgazdasági termelőire, ha a közvetlen kifizetéseknek a 121. cikk szerinti, a szóban forgó tagállamban alkalmazandó szintje ugyanerre a naptári évre vonatkozóan nem kevesebb, mint az új tagállamoktól eltérő tagállamokban alkalmazandó szint, figyelembe véve a 7. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmazott valamennyi csökkentést.

(2)   Amennyiben a 7. cikket egy új tagállam mezőgazdasági termelői esetében alkalmazni kell, a 7. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmazandó kulcs nem haladhatja meg a 121. cikk értelmében ebben a tagállamban alkalmazandó közvetlen kifizetések szintje és az új tagállamoktól eltérő tagállamokban alkalmazandó szint közötti különbséget, figyelembe véve a 7. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmazott valamennyi csökkentést.

(3)   A 7. cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásából eredő összegeket a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően annak az új tagállamnak kell juttatni, ahol a vonatkozó összegek keletkeztek. Ezeket az összegeket az 1698/2005/EK rendelet 69. cikkének (5a) bekezdésével összhangban kell felhasználni.

11. cikk

Pénzügyi fegyelem

(1)   Annak biztosítására, hogy a KAP szerinti, piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések finanszírozása céljából jelenleg az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás (18) I. mellékletének 2. fejezete alá tartozó összegek megfeleljenek a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2002. november 18-án elfogadott, a 2002. október 24–25-i brüsszeli Európai Tanács következtetéseiről szóló 2002/929/EK határozatban (19) megállapított éves felső határoknak, meg kell határozni a közvetlen kifizetések kiigazítását arra az esetre, ha egy adott pénzügyi év vonatkozásában a fent említett intézkedéseknek a 2. fejezetből történő finanszírozására vonatkozó előrejelzések – megnövelve azokat az e rendelet 134. és 135. cikkében szereplő összegekkel, valamint az e rendelet 7. és 10. cikkében és a 378/2007/EK rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében előírt moduláció alkalmazása előtt – azt mutatják, hogy az alkalmazandó fent említett felső határt – a határ alatti 300 000 000 EUR összegű ráhagyás figyelembevételével – túl fogják lépni.

(2)   A Tanács, a Bizottság legkésőbb azon naptári év március 31-ig előterjesztett javaslatára, amelyre az (1) bekezdésben említett kiigazításokat alkalmazni kell, meghatározza ezeket a kiigazításokat, legkésőbb ugyanazon naptári év június 30-ig.

(3)   A 121. cikkben előírt növekedési ütemezésnek az új tagállamokban odaítélt összes közvetlen kifizetésre való alkalmazása keretében e cikk (1) bekezdését nem kell alkalmazni az új tagállamokra azon naptári év kezdetéig, amely tekintetében a közvetlen kifizetéseknek az új tagállamban alkalmazandó szintje legalább egyenlő az adott időpontban az ilyen kifizetésekre vonatkozóan az új tagállamokon kívüli tagállamokban alkalmazandó szinttel.

3. FEJEZET

Mezőgazdasági tanácsadó rendszer

12. cikk

Mezőgazdasági tanácsadó rendszer

(1)   A tagállamok a mezőgazdasági termelőket a földgazdálkodásban és a gazdaságokban folytatott gazdálkodásban segíteni hivatott tanácsadó rendszert (a továbbiakban: mezőgazdasági tanácsadó rendszer) működtetnek; az ezzel kapcsolatos feladatokat egy vagy több kijelölt hatóság vagy magánszerv látja el.

(2)   A mezőgazdasági tanácsadó rendszernek ki kell terjednie legalább az 1. fejezetben említett, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre, valamint a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára.

(3)   A mezőgazdasági termelők önkéntes alapon kapcsolódhatnak be a mezőgazdasági tanácsadó rendszerbe.

A tagállamok objektív kritériumok alapján meghatározhatják a gazdálkodók azon kiemelt kategóriáit, amelyek bekapcsolódhatnak a mezőgazdasági tanácsadó rendszerbe.

(4)   A Bizottság 2010. december 31-ig jelentést nyújt be a Tanácsnak a mezőgazdasági tanácsadó rendszer alkalmazásáról, és a jelentést szükség szerint megfelelő javaslatokkal egészíti ki.

13. cikk

A kijelölt hatóságok és a magánszervek kötelezettségei

A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a 12. cikk (1) bekezdésében említett kijelölt hatóságok és magánszervek ne hozzák a tanácsadói tevékenységük során megszerzett személyes vagy egyedi információkat és adatokat az érintett gazdaságot vezető mezőgazdasági termelőn kívüli személy tudomására, a tevékenységük során feltárt olyan szabálytalanságok vagy jogsértések esetének kivételével, amelyeket közösségi vagy nemzeti jogszabályban megállapított kötelezettségük jelenteni a megfelelő hatóságnak, különösen bűncselekmény esetén.

4. FEJEZET

Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer

14. cikk

Hatály

Minden tagállam integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert hoz létre és működtet (a továbbiakban: integrált rendszer).

Az integrált rendszert az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerekre kell alkalmazni.

Az integrált rendszert – a szükséges mértékben – az e cím 1. és 2. fejezetében megállapított szabályokkal kapcsolatos igazgatási és ellenőrzési vonatkozásokban is alkalmazni kell.

15. cikk

Az integrált rendszer elemei

(1)   Az integrált rendszer a következő elemekből áll:

a)	számítógépes adatbázis;

b)	a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer;

c)	a támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer;

d)	támogatási kérelmek;

e)	integrált ellenőrzési rendszer;

f)	a támogatás iránti kérelmet benyújtó egyes mezőgazdasági termelők személyazonosságának nyilvántartására szolgáló egységes rendszer.

(2)   E rendelet 52. és 53. cikkének alkalmazása esetén az integrált rendszer magában foglal egy, az 1760/2000/EK és a 21/2004/EK rendelettel összhangban létrehozott, az állatok azonosítására és nyilvántartására létrehozott rendszert is.

(3)   A tagállamok a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszert kiegészíthetik egy olajbogyó-termesztési földrajzi információs rendszerrel is.

16. cikk

Számítógépes adatbázis

(1)   A számítógépes adatbázis a támogatási kérelmekből nyert adatok gazdaságonként történő nyilvántartására szolgál.

Ezen adatbázis az érintett tagállam illetékes hatóságán keresztül lehetővé teszi különösen – a 2000. évvel kezdődően – a naptári és/vagy gazdasági évekre vonatkozó adatokba való betekintést. A megelőző négy évre vonatkozó adatokhoz pedig közvetlen, azonnali betekintést tesz lehetővé.

(2)   A tagállamok decentralizált adatbázisokat is létrehozhatnak azzal a feltétellel, hogy azokat, valamint az adatok nyilvántartására és az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó igazgatási eljárásokat az egyes tagállamok területének egészén egységes módon és úgy alakítják ki, hogy azok keresztellenőrzés céljából kompatibilisek legyenek egymással.

17. cikk

A mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer

A mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszert telekkönyvi térképek és dokumentumok, vagy más térképészeti források alapján kell létrehozni. Ennek során a számítógépes térinformatikai rendszereknél alkalmazott technológiákat kell alkalmazni, ideértve elsősorban az egységes szabványok alapján történő légi vagy műholdas ortokorrigált digitális felvételezést, amely legalább 1:10 000 léptékű térképészeti pontosságot biztosít.

18. cikk

A támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer

(1)   A támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszert úgy kell létrehozni, hogy lehetővé tegye a jogosultságok ellenőrzését és a támogatási kérelmek, valamint a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer adatainak keresztellenőrzését.

(2)   Az (1) bekezdésben említett rendszernek lehetővé kell tennie legalább a négy megelőző, közvetlenül egymást követő naptári évre vonatkozó adatokba az érintett tagállam illetékes hatósága útján történő közvetlen és azonnali betekintést.

19. cikk

Támogatási kérelmek

(1)   A mezőgazdasági termelőnek évente be kell nyújtania a közvetlen kifizetés iránti kérelmét, amelyben – az adott esetnek megfelelően – fel kell tüntetni a következőt:

a)	a gazdaság minden mezőgazdasági parcellája, illetve amennyiben a tagállam alkalmazza a 15. cikk (3) bekezdését, az olajfák száma és elhelyezkedésük a parcellán,

b)	az aktiválásra bejelentett támogatási jogosultságok,

c)	az e rendeletben vagy az érintett tagállam által előírt minden más információ.

(2)   Az egyes tagállamok előre kitöltött formanyomtatványokat biztosítanak – többek között elektronikus eszközök felhasználásával – az előző évben meghatározott területek alapján, továbbá grafikus anyagokat, amelyeken feltüntetik az érintett területek földrajzi elhelyezkedését és adott esetben az olajfák helyét. Az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy a támogatási kérelemben csak az előző évben benyújtott támogatási kérelemhez képest megváltozott adatoknak kell szerepelniük.

(3)   Az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy az I. mellékletben felsorolt vagy más támogatási rendszerek közül többre vagy azok mindegyikére egyetlen támogatási kérelem vonatkozzon.

20. cikk

A jogosultsági feltételek ellenőrzése

(1)   A támogatási kérelmek tekintetében a tagállamok igazgatási ellenőrzéseket végeznek a támogatásra vonatkozó jogosultsági feltételek teljesülésének ellenőrzése céljából.

(2)   Az igazgatási ellenőrzést a támogatási jogosultság ellenőrzésére szolgáló helyszíni ellenőrzési rendszer egészíti ki. E célból a tagállamok mintavételi tervet készítenek a gazdaságokra vonatkozóan.

A tagállamok távérzékelési eljárásokat és a globális navigációs műholdrendszerre (GNSS) épülő technikákat is alkalmazhatnak a mezőgazdasági parcellák helyszíni ellenőrzésének módszeréül.

(3)   Minden egyes tagállam kijelöl egy hatóságot az e fejezetben előírt ellenőrzések összehangolására.

Amennyiben a tagállam az e fejezet alapján elvégzendő munka egyes vonatkozásaival szakosított hivatalokat vagy vállalkozásokat bíz meg, a kijelölt hatóságnak fenn kell tartania az adott munka feletti ellenőrzés jogát és annak felelősségét.

21. cikk

Támogatáscsökkentés, illetve kizárás a támogatás köréből a jogosultsági szabályokkal kapcsolatos előírások megsértése esetén

(1)   A 23. cikkben előírt támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás lehetőségének sérelme nélkül, amennyiben megállapítást nyer, hogy egy mezőgazdasági termelő nem felel meg a támogatási jogosultságra vonatkozóan e rendeletben előírt feltételeknek, a számára odaítélt vagy odaítélendő azon támogatás egy részének vagy egészének kifizetését, amelyre vonatkozóan a jogosultsági feltételek teljesültek, csökkenteni kell, vagy ki kell zárni a támogatás köréből a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítandó módon.

(2)   A támogatáscsökkentés százalékos mértéke az előírások feltárt megsértésének súlyától, mértékétől, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegétől függően progresszív módon változik, és a mezőgazdasági termelő egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszer köréből.

22. cikk

A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése

(1)   A tagállamok helyszíni ellenőrzést folytatnak annak ellenőrzésére, hogy az egyes mezőgazdasági termelők betartják-e az 1. fejezetben említett kötelezettségeket.

(2)   A tagállamok igénybe vehetik meglévő igazgatási és ellenőrzési rendszereiket annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági termelők megfeleljenek a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek, valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásoknak.

E rendszereknek, és különösen a sertések azonosításáról és nyilvántartásáról szóló, 2008. július 15-i 2008/71/EK irányelvvel (20), az 1760/2000/EK rendelettel és a 21/2004/EK rendelettel összhangban az állatok azonosítására és nyilvántartására létrehozott rendszernek e rendelet 26. cikkének (1) bekezdése értelmében kompatibilisnek kell lennie az integrált rendszerrel.

23. cikk

Támogatáscsökkentés, illetve a kifizetésből való kizárás a kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén

(1)   Amennyiben egy adott naptári évben (a továbbiakban: az érintett naptári év) bármikor a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények vagy a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírások nem teljesülnek, és az előírások ezen megsértése az érintett naptári évben támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye, akkor a 7., 10. és 11. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazását követően az említett mezőgazdasági termelő számára folyósított vagy folyósítandó közvetlen kifizetések teljes összegét a 24. cikkben meghatározott részletes szabályokkal összhangban csökkenteni kell, vagy az érintettet ki kell zárni a támogatottak köréből.

Az első albekezdést alkalmazni kell abban az esetben is, ha az előírások említett megsértése olyan cselekmény vagy mulasztás eredménye, amely közvetlenül annak a személynek róható fel, akinek a földterületet átruházták, vagy aki azt átruházta.

E bekezdés alkalmazásában az „átruházás”: bármely olyan ügylet, amelynek révén a mezőgazdasági földterület többé nem áll az átruházó rendelkezésére.

A második albekezdéstől eltérve, 2010-től kezdődően ha az a személy, akinek a cselekmény vagy mulasztás közvetlenül tulajdonítható, az érintett naptári évben támogatási kérelmet nyújtott be, a támogatáscsökkentést vagy a támogatás köréből való kizárást az ezen személynek nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések teljes összegére kell alkalmazni.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére és az e rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében említett részletes szabályokban megállapított feltételekkel összhangban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak csökkentést vagy kizárást, amennyiben annak összege mezőgazdasági termelőnként és naptári évenként legfeljebb 100 eurót tenne ki.

Amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy az első albekezdésben meghatározott lehetőséget veszi igénybe, akkor a következő évben az illetékes hatóság megteszi az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a mezőgazdasági termelő orvosolja az előírások adott megsértésével kapcsolatos ténymegállapításokat. A ténymegállapításról és az előírások megsértésének orvosolására vonatkozó kötelezettségről értesíteni kell a mezőgazdasági termelőt.

24. cikk

A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén alkalmazandó támogatáscsökkentés és kizárás részletes szabályai

(1)   A 23. cikkben említett támogatáscsökkentésre, illetve a támogatás köréből való kizárásra vonatkozó részletes szabályokat a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani. Ennek során figyelembe kell venni az előírások megsértésének súlyát, mértékét, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegét, valamint az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében megállapított kritériumokat.

(2)   Gondatlanság esetén a támogatáscsökkentés mértéke nem haladhatja meg az 5 %-ot, az előírások ismételt megsértése esetén pedig a 15 %-ot.

Kellően indokolt esetben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak csökkentést, amennyiben az előírások megsértése – súlyossága, mértéke, valamint fennállásának tartóssága alapján – kisebb jelentőségűnek minősül. Az előírások megsértésének azon esetei azonban, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek a köz- vagy állategészségügy szempontjából, nem tekinthetők kisebb jelentőségűnek.

Amennyiben a mezőgazdasági termelő nem tette meg azonnal az előírások megállapított megsértését orvosló intézkedést, az illetékes hatóság meghozza az annak biztosításához szükséges intézkedést – amely adott esetben igazgatási ellenőrzésre korlátozódhat –, hogy a termelő orvosolja az előírások megsértését. Az előírások kisebb jelentőségű megsértésével kapcsolatos ténymegállapításokról és az előírások megsértésének orvosolására vonatkozó kötelezettségről értesíteni kell a mezőgazdasági termelőt.

(3)   Az előírások szándékos megsértése esetén a támogatáscsökkentés mértéke elvben nem lehet kisebb 20 %-nál, és az érintett mezőgazdasági termelő egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszer köréből.

(4)   A támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan nem haladhatja meg a 23. cikk (1) bekezdésében említett teljes összeget.

25. cikk

A kölcsönös megfeleltetés rendszeréből eredő összegek

Az 1. fejezetben szereplő előírások megsértése esetén alkalmazott csökkentésekből és kizárásokból eredő összegek az EMGA-nál kerülnek jóváírásra. A tagállamok ezekből az összegekből 25 %-ot tarthatnak vissza.

26. cikk

A támogatási rendszereknek az integrált rendszerrel való kompatibilitása

(1)   A VI. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek alkalmazása során a tagállamok biztosítják, hogy az e rendszerekre alkalmazott igazgatási és ellenőrzési eljárások kompatibilisek legyenek az integrált rendszerrel a következők tekintetében:

a)	számítógépes adatbázis;

b)	a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszerek;

c)	igazgatási ellenőrzések.

E célból az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett adatbázist, rendszereket és ellenőrzéseket úgy kell létrehozni, hogy minden nehézség vagy összeütközés nélkül lehetővé váljék közös üzemeltetésük, illetve a különböző rendszerek közötti adatcsere.

(2)   A VI. mellékletben felsoroltakon kívüli közösségi vagy nemzeti szintű támogatási rendszerek alkalmazása céljából a tagállamok beilleszthetik igazgatási és ellenőrzési eljárásaikba az integrált rendszer egy vagy több alkotóelemét.

27. cikk

Tájékoztatás és ellenőrzés

(1)   A Bizottságot rendszeresen tájékoztatni kell az integrált rendszer alkalmazásáról.

A Bizottság véleménycserét szervez a tagállamokkal e tárgykörben.

(2)   Az 1290/2005/EK rendelet 37. cikkével összhangban az érintett illetékes hatóságok kellő időben való tájékoztatását követően a Bizottság által felhatalmazott képviselők:

a)	vizsgálatot és ellenőrzést folytathatnak az integrált rendszer létrehozására és megvalósítására hozott intézkedéseket illetően,

b)	ellenőrzéseket végezhetnek a 20. cikk (3) bekezdésében említett szakosított hivataloknál és vállalkozásoknál.

(3)   Az integrált rendszer megvalósításával és alkalmazásával kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül a Bizottság szakosított szervezetek vagy személyek segítségét kérheti az integrált rendszer létrehozásának, felügyeletének és felhasználásának elősegítésére, különösen azzal a céllal, hogy – kérésre – megfelelő szakmai tanácsokkal lássák el a tagállamok illetékes hatóságait.

5. FEJEZET

Egyéb általános rendelkezések

28. cikk

A közvetlen kifizetések odaítélésének minimumkövetelményei

(1)   A tagállamok 2010-től kezdődően a következő esetekben nem ítélnek oda közvetlen támogatást a mezőgazdasági termelőnek:

a)	ha az adott naptári évben igényelt vagy odaítélendő közvetlen kifizetések teljes összege – figyelmen kívül hagyva a 21. és 25. cikkben meghatározott támogatáscsökkentést és a támogatás köréből való kizárást – kevesebb mint 100 EUR; vagy

b)	ha a közvetlen kifizetés igénylésére vagy odaítélésére alapot teremtő gazdaság támogatható területe – figyelmen kívül hagyva a 21. cikkben meghatározott támogatáscsökkentést és a támogatás köréből való kizárást – kevesebb mint egy hektár.

A tagállamok mezőgazdaságuk szerkezetének figyelembevétele érdekében a VII. mellékletben megadott határokon belül kiigazíthatják az e bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett felső határokat.

A 44. cikk (1) bekezdésében említett különleges jogosultságokkal rendelkező mezőgazdasági termelők esetében az e bekezdés első albekezdése a) pontjában említett feltételt kell alkalmazni.

Az érintett tagállamok határozhatnak úgy, hogy e bekezdést nem alkalmazzák Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek és Madeira, illetve a Kanári-szigetek és az égei-tengeri szigetek tekintetében.

Ha a kifizetés összegét az e rendelet 121. cikkében, az 1782/2003/EK rendelet VII. mellékletének K. pontjában vagy az e rendelet IX. mellékletének C. pontjában előirányzottak szerint a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetése következtében csökkentik, az igényelt vagy odaítélendő összeget a termelőnek juttatandó támogatás végső összege alapján kell kiszámítani.

(2)   A tagállamok 2010-től kezdődően objektív, megkülönböztetésmentes kritériumokat határozhatnak meg annak biztosítására, hogy ne részesülhessenek közvetlen kifizetésben az olyan természetes vagy jogi személyek,

a)	akik, illetve amelyek esetében a mezőgazdasági tevékenység csak elenyésző részét teszi ki a gazdasági tevékenység egészének; vagy

b)	akik, illetve amelyek elsődleges üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági tevékenység.

(3)   Azok a támogatási jogosultságok, amelyek az (1) és (2) bekezdés alkalmazása következtében két egymást követő évben nem adnak alapot kifizetésre, visszaszállnak a nemzeti tartalékba.

29. cikk

Kifizetés

(1)   Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek keretében a támogatások teljes összegben kerülnek kifizetésre a kedvezményezetteknek.

(2)   A támogatások kifizetésére évente legfeljebb két részletben, a december 1-je és a következő naptári év június 30-a közötti időszakban kerül sor.

(3)   Az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek keretében a támogatások kifizetésére nem kerül sor azt megelőzően, hogy a jogosultsági feltételeknek a 20. cikk értelmében a tagállamok által elvégezendő ellenőrzése lezárult volna.

(4)   E cikk (2) bekezdésétől eltérve a Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban:

a)	előlegfizetést írhat elő;

b)

felhatalmazhatja a tagállamokat, hogy – a költségvetési helyzetre is figyelemmel – december 1-jét megelőzően előleget fizessenek az olyan régiókban, ahol rendkívüli körülmények következtében a mezőgazdasági termelők súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdenek: i. a kifizetések 50 %-ának erejéig, vagy ii. a kifizetések 80 %-ának erejéig, ha már rendelkeztek előlegfizetésről.

30. cikk

A szabályok kijátszására vonatkozó záradék

Az egyes támogatási rendszerekre alkalmazandó különös rendelkezések sérelme nélkül, nem teljesíthető kifizetés olyan kedvezményezett részére, akiről megállapították, hogy mesterségesen teremtette a támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy az adott támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson.

31. cikk

Vis maior és rendkívüli körülmények

E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóság például a következő eseteket ismeri el vis maior-ként vagy rendkívüli körülményként:

a)	a mezőgazdasági termelő halála;

b)	a mezőgazdasági termelő tartós munkaképtelensége;

c)	a gazdaság földterületét nagy mértékben sújtó, súlyos természeti csapás;

d)	a gazdaság részét képező, állattartásra szolgáló építmények véletlenszerű megsemmisülése;

e)	a mezőgazdasági termelő állatállományának egy részét vagy egészét érintő járványos állatbetegség.

32. cikk

Felülvizsgálat

Az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek működése nem érinti a gazdasági változások és a költségvetési helyzet figyelembevételével bármely időpontban elvégezhető felülvizsgálat lehetőségét.

III. CÍM

EGYSÉGES TÁMOGATÁSI RENDSZER

1. FEJEZET

Általános végrehajtás

33. cikk

Támogatási jogosultságok

(1)   A mezőgazdasági termelők az egységes támogatási rendszer keretében támogatáshoz juthatnak, amennyiben:

a)	az 1782/2003/EK rendelettel összhangban szerzett támogatási jogosultsággal rendelkeznek;

b)	e rendelet szerinti támogatási jogosultságot szereznek: i. átruházással, ii. a nemzeti tartalékból, iii. a IX. melléklet alapján, iv. a 47. cikk (2) bekezdése, a 59. cikk, a 64. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése, a 65. cikk és a 68. cikk (4) bekezdésének c) pontja alapján.

(2)   A 47. cikk (2) bekezdésének, az 57. cikk (6) bekezdésének, a 64. cikk (2) bekezdésének és a 65. cikknek az alkalmazásában „támogatási jogosultsággal rendelkezőnek minősülő mezőgazdasági termelő”: olyan mezőgazdasági termelő, akinek támogatási jogosultságot osztottak ki vagy akire véglegesen ilyen jogosultságot ruháztak át.

(3)   Az 1782/2003/EK rendelet 53. cikkének (2) bekezdésével, 63. cikkének (2) bekezdésével és 71j. cikkével összhangban létrehozott területpihentetési támogatás iránti jogosultságokra nem vonatkoznak korábbi területpihentetési kötelezettségek.

34. cikk

A támogatási jogosultságok aktiválása támogatható hektáronként

(1)   A mezőgazdasági termelők az egységes támogatási rendszer keretében támogatáshoz juthatnak a támogatható hektárszámhoz kötött támogatási jogosultság aktiválásával. Az aktivált támogatási jogosultságok az abban meghatározott összegek kifizetésére jogosítanak fel.

(2)   E cím alkalmazásában „támogatható hektár”:

a)

a gazdaság bármely olyan mezőgazdasági földterülete, beleértve a rövid életciklusú erdei fákkal (ex 0602 90 41 KN-kód) beültetett területeket is, amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak, vagy ha a területeket nem mezőgazdasági tevékenységre is használják, amelyek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van, és

b)

bármely olyan földterület, amely 2008-ban az egységes támogatási rendszer vagy az egységes területalapú támogatási rendszer keretében kifizetési jogosultságot teremtett, és amely i. már nem felel meg a „támogathatóság” meghatározásának a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (21), a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (22) és a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) végrehajtása következtében; vagy ii. az egyéni gazdálkodó vonatkozó kötelezettségvállalásának időtartama alatt az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1999. május 17-i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (24) 31. cikke vagy az 1698/2005/EK rendelet 43. cikke szerint, vagy egy olyan nemzeti rendszer alapján erdősített terület, amelynek feltételei összhangban vannak a rendelet 43. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésével; vagy iii. az egyéni gazdálkodó vonatkozó kötelezettségvállalásának időtartama alatt az 1257/1999/EK rendelet 22., 23. és 24. cikke vagy az 1698/2005/EK rendelet 39. cikke szerint pihentetett terület.

A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a támogatható hektárok nem mezőgazdasági tevékenységek céljára való felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat.

A hektároknak – vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével – a naptári év bármely időpontjában meg kell felelniük a támogathatósági feltételeknek.

35. cikk

A támogatható hektárok bejelentése

(1)   A mezőgazdasági termelő nyilatkozik a bármely támogatási jogosultsághoz tartozó támogatható hektárszámnak megfelelő parcellákról. E parcelláknak – vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével – a tagállam által meghatározandó időpontban, de legkésőbb a támogatási kérelem módosítására a tagállamban megállapított időpontban a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk.

(2)   A tagállamok kellően megalapozott esetben engedélyezhetik a mezőgazdasági termelő számára a fent említett nyilatkozata módosítását azzal a feltétellel, hogy fenntartja a támogatási jogosultságának megfelelő hektárszámot, valamint a területre vonatkozó egységes támogatás odaítélésének egyéb feltételeit.

36. cikk

A támogatási jogosultságok módosítása

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a hektáronkénti támogatási jogosultság nem módosítható.

A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a támogatási jogosultságok módosítására 2010-től kezdődően alkalmazandó részletes szabályokat, különös tekintettel a támogatási jogosultságok törtrészei esetére.

37. cikk

Többszörös kérelmek

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a támogatható hektárszámnak megfelelő olyan terület tekintetében, amelyre az egységes támogatási rendszer keretében támogatási kérelmet nyújtottak be, bármely egyéb közvetlen kifizetés, illetve e rendelet hatályán kívüli bármely egyéb támogatás iránti kérelem is benyújtható.

38. cikk

Földhasználat a gyümölcs- és zöldségágazat késleltetett integrációja esetében

Amennyiben egy tagállam úgy határozott, hogy igénybe veszi az 1782/2003/EK rendelet 51. cikkének második albekezdésében meghatározott lehetőséget (a továbbiakban: késleltetett integráció), a határozat által érintett régiókban található parcellák legkésőbb 2010. december 31-ig nem támogathatók, ha azokat a következő célokra használják:

a)	gyümölcs- és zöldségtermesztés;

b)	áruburgonya-termesztés; vagy

c)	faiskolák.

Késleltetett integráció esetében a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a támogatható hektárszámon lehetővé teszik másodvetésű növénykultúrák művelését egy minden év augusztus 15-én kezdődő, legfeljebb három hónapos időszakban. Valamely tagállam kérelmére azonban ez az időpont a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően módosulhat azon régiók tekintetében, amelyekben a gabonaféléket rendes körülmények között éghajlati okokból korábban takarítják be.

39. cikk

A földterület kender termelésére való használata

(1)   A kender termelésére használt területek csak abban az esetben támogathatók, ha a felhasznált fajták tetrahidrokannabinol-tartalma nem haladja meg a 0,2 %-ot. A tagállamok létrehoznak egy rendszert, amellyel a kendertermő területek legalább 30 %-án ellenőrzik a termesztett növények tetrahidrokannabinol-tartalmát. Azonban ha egy tagállam előzetes engedélyezési rendszert vezet be az ilyen növényi kultúra termelését illetően, a fenti minimumarány 20 %-ra változik.

(2)   A 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a támogatások odaítélésének feltételéül kell szabni bizonyos fajták minősített vetőmagjainak használatát.

40. cikk

Nemzeti felső határok

(1)   Az egyes tagállamok és az egyes évek esetében az összes kiosztott támogatási jogosultság, valamint az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésével és 69. cikkének (3) bekezdésével összhangban, illetve a 2009-es év tekintetében az 1782/2003/EK rendelet 64. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított felső határok teljes értéke nem haladhatja meg az e rendelet VIII. mellékletben megállapított vonatkozó nemzeti felső határt.

A bortermelők számára kiosztott támogatási jogosultságok esetében a Bizottság -figyelembe véve a tagállamok által a borpiac közös szervezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (25) 9. cikkével és 102. cikkének (6) bekezdésével összhangban a rendelkezésére bocsátott legutóbbi adatokat, – az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kiigazítja az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott nemzeti felső határokat. A nemzeti felső határok kiigazítását megelőző év december 1-jéig a tagállamok közlik a Bizottsággal az e rendelet IX. mellékletének B. pontjában említett jogosultságok értékének regionális átlagát.

(2)   Szükség esetén a tagállamok a támogatási jogosultságok értékének lineáris kulcs alkalmazásával történő csökkentéséhez folyamodhatnak a VIII. mellékletben meghatározott felső határ betartásának biztosítása céljából.

41. cikk

Nemzeti tartalék

(1)   Az egyes tagállamok nemzeti tartalékot működtetnek, amely magában foglalja az alábbi kettő különbségét:

a)	az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott nemzeti felső határok; és

b)	az összes kiosztott támogatási jogosultság, valamint az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésével és 69. cikkének (3) bekezdésével összhangban, illetve a 2009-es év tekintetében az 1782/2003/EK rendelet 64. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított felső határok teljes értéke.

(2)   A tagállamok arra használhatják fel a nemzeti tartalékot, hogy – sürgősséggel, objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságot ítéljenek oda a mezőgazdasági tevékenységüket megkezdő mezőgazdasági termelőknek.

(3)   A 68. cikk (1) bekezdésének c) pontját nem alkalmazó tagállamok a nemzeti tartalékot arra használhatják fel, hogy – objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságokat határozzanak meg olyan területen működő mezőgazdasági termelők részére, amely az állami intervenció valamely formájához kapcsolódó szerkezetátalakítási és/vagy fejlesztési program hatálya alatt áll, a termőterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és/vagy az adott területen a mezőgazdasági termelőket sújtó különleges hátrányok ellentételezése érdekében.

(4)   A tagállamok arra használják fel a nemzeti tartalékot, hogy a Bizottság által a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó különleges helyzetbe került mezőgazdasági termelőknek – objektív kritériumok alapján, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságot utaljanak ki.

(5)   E cikk alkalmazása során a tagállamok növelhetik a mezőgazdasági termelőknek kiosztott támogatási jogosultságok egységenkénti értékét és/vagy számát.

42. cikk

Fel nem használt támogatási jogosultságok

A 34. cikknek megfelelően két évig nem aktivált támogatási jogosultságokat a nemzeti tartalékhoz kell hozzáadni, kivéve vis maior vagy rendkívüli körülmény esetén. A 2009. év tekintetében azonban a 2007–2008-as kétéves időszakban nem aktivált támogatási jogosultságokat nem lehet a nemzeti tartalékhoz hozzáadni, ha azok aktiválására 2006-ban sor került, a 2010. év tekintetében pedig a 2008–2009-es kétéves időszakban nem aktivált támogatási jogosultságokat nem lehet a nemzeti tartalékhoz hozzáadni, ha azok aktiválására 2007-ben sor került.

43. cikk

A támogatási jogosultság átruházása

(1)   Támogatási jogosultság csak az ugyanazon tagállamban letelepedett mezőgazdasági termelők javára ruházható át, a tényleges vagy várható öröklés címén történő átszállás esetének kivételével.

Azonban a tényleges vagy várható öröklés esetén is csak abban a tagállamban használható fel az adott támogatási jogosultság, ahol az megállapításra került.

Az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy a támogatási jogosultság csak egyazon régión belül legyen átruházható vagy felhasználható.

(2)   Támogatási jogosultság adásvétel vagy bármely egyéb formában történő végleges átruházás útján ruházható át, földterülettel együtt vagy anélkül. Ezzel ellentétben, bérbeadás vagy más hasonló típusú ügylet csak abban az esetben engedhető meg, ha a támogatási jogosultság átruházását ennek megfelelő támogatható hektárszám átruházása kíséri.

(3)   Támogatási jogosultság földterülettel együtt vagy anélkül történő eladása esetén a tagállamok – a közösségi jog általános elveivel összhangban – dönthetnek úgy, hogy az eladott támogatási jogosultságok egy része visszakerül a nemzeti tartalékba, vagy egységértékük – a Bizottság által a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó kritériumoknak megfelelően – csökkentésre kerül a nemzeti tartalék javára.

44. cikk

A különleges jogosultságokra vonatkozó feltételek

(1)   E rendelet eltérő rendelkezése hiányában az 1782/2003/EK rendelet III. címe 3. fejezetének 2. szakasza és 71m. cikke szerint, valamint e rendelet 60. cikke és 65. cikkének negyedik albekezdése szerint létrehozott támogatási jogosultságokra (a továbbiakban: különleges jogosultságok) az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételeket kell alkalmazni.

(2)   A 34. cikk (1) bekezdésétől eltérve a különleges jogosultsággal rendelkező mezőgazdasági termelő számára a tagállam engedélyezi a támogatási jogosultságnak a megegyező számú támogatható hektárral való aktiválására vonatkozó követelménytől történő eltérést, feltéve, hogy

a)	a termelő fenntartja az 1782/2003/EK rendeletben említett referenciaidőszakban végzett, számosállat-egységben (SZÁE) kifejezett mezőgazdasági tevékenységének legalább 50 %-át; vagy

b)	a 60. cikk alapján létrehozott különleges jogosultságok esetében az egységes támogatási rendszerre való áttérés előtt végzett mezőgazdasági tevékenységének számosállat-egységben (SZÁE) kifejezett 50 %-át; vagy

c)	a 65. cikk esetében az 1782/2003/EK rendelet 67. és 68. cikkének alkalmazása idején végzett mezőgazdasági tevékenységének számosállat-egységben (SZÁE) kifejezett 50 %-át.

Amennyiben azonban egy mezőgazdasági termelőnek mind az 1782/2003/EK rendelet, mind e rendelet alapján juttattak különleges jogosultságokat, az első albekezdésben említett tevékenységek közül a legmagasabb szintet elérő tevékenység 50 %-át kell fenntartania.

Az első albekezdésben említett feltétel Málta esetében nem alkalmazandó.

(3)   A különleges jogosultságok 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben történő átruházása esetén a kedvezményezett csak abban az esetben élhet a (2) bekezdésben említett eltérés jogával, ha valamennyi különleges jogosultság átruházásra került. 2012-től kezdődően a kedvezményezett csak öröklés vagy várható öröklés esetén élhet az eltérés jogával.

Az első albekezdés Máltára nem alkalmazandó.

45. cikk

A támogatási jogosultság felülvizsgálata

(1)   Kellően indokolt esetben és a közösségi jog általános elveivel összhangban eljárva az egységes támogatási rendszert az 1782/2003/EK rendelet III. címe 1–4. fejezetének megfelelően bevezető tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2010-ben vagy azt követően közelíteni kezdik a támogatási jogosultságok értékét.

Amennyiben az említett határozat 2010-től alkalmazandó, azt 2009. augusztus 1-jéig el kell fogadni. Minden egyéb esetben azt 2010. augusztus 1-jéig kell azt elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdésének alkalmazásában a támogatási jogosultságokat objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján évente fokozatosan módosítani lehet. Ha a módosítás a támogatási jogosultságok értékének csökkenését eredményezi, azt legalább három, előre meghatározott évenkénti lépésben kell végrehajtani.

A támogatási jogosultság értékének csökkenése az első albekezdésben említett éves lépések egyikében sem haladhatja meg a kezdő és a záró érték közötti különbség 50 %-át. Amennyiben az értékcsökkenés mértéke a kezdő érték 10 %-ánál kevesebb, a tagállamok háromnál kevesebb lépést is alkalmazhatnak.

(3)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy e cikket alkalmazzák:

a)	a megfelelő földrajzi szinteken, amelyeket objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján állapítanak meg, azaz azok intézményi vagy igazgatási struktúrája és/vagy mezőgazdasági potenciálja alapján; vagy

b)	a 46. cikk (4) bekezdésének alkalmazása esetén a 46. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott régióban.

2. FEJEZET

Regionális és részleges végrehajtás

1. szakasz

Regionális szintű végrehajtás

46. cikk

A 40. cikkben említett nemzeti felső határok regionális felosztása

(1)   Az egységes támogatási rendszert az 1782/2003/EK rendelet III. címének 1–4. fejezete alapján bevezető tagállamok határozhatnak úgy, hogy az egységes támogatási rendszert 2010-ben vagy azt követően regionális szinten alkalmazzák az e szakaszban meghatározott feltételekkel összhangban.

Amennyiben a határozat 2010-től alkalmazandó, azt 2009. augusztus 1-jéig el kell fogadni. Minden egyéb esetben 2010. augusztus 1-jéig kell azt elfogadni.

(2)   A tagállamok a régiókat objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján határozzák meg, például azok intézményi vagy igazgatási struktúrája és regionális mezőgazdasági potenciálja alapján.

A tagállamok az egész területüket egyetlen régiónak tekinthetik.

(3)   A tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján osztják fel a régiók között a 40. cikkben említett nemzeti felső határokat. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a regionális felső határokat legfeljebb három, előre meghatározott évenkénti lépésben, objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján – mint például a mezőgazdasági potenciál vagy a környezetvédelmi kritériumok – évente fokozatosan módosítják.

(4)   Amennyiben valamely, az e cikk (1), (2) és (3) bekezdését alkalmazó tagállam úgy határoz, hogy nem alkalmazza a 47. cikket, e tagállam az alkalmazandó regionális felső határoknak való megfeleléshez szükséges mértékben valamennyi régiójában kiigazítja a támogatási jogosultságok értékét. E célból a támogatási jogosultságok értékét lineárisan csökkentik vagy növelik. A támogatási jogosultságok értékének e bekezdés szerinti teljes csökkenési mértéke legfeljebb az eredeti értékük 10 %-a lehet.

(5)   Ha valamely tagállam úgy határoz, hogy a 45. cikket és ezt a cikket is alkalmazza, a 45. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott határértékek kiszámítása során figyelembe kell venni a támogatási jogosultságok értékének az e cikk (4) bekezdésében említett csökkenését.

47. cikk

Az egységes támogatási rendszer regionalizálása

(1)   Kellően megalapozott esetben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 46. cikk szerint megállapított regionális felső határ legfeljebb 50 %-át felosztják az összes olyan mezőgazdasági termelő között, amelyeknek a gazdasága az érintett régióban található, ideértve azokat is, amelyek nem rendelkeznek támogatási jogosultsággal.

(2)   A mezőgazdasági termelők olyan támogatási jogosultságot kapnak, amelynek egységenkénti értékét a 46. cikk szerint megállapított regionális felső határ vonatkozó részének regionális szinten megállapított támogatható hektárszámmal való elosztásával kell meghatározni.

Az említett támogatási jogosultságok értékét növelni kell, amennyiben a mezőgazdasági termelő e cikk alkalmazását megelőzően rendelkezik támogatási jogosultsággal. Ebből a célból a mezőgazdasági termelő valamennyi támogatási jogosultságának regionális egységértékét meg kell növelni a tagállam által meghatározandó időpontig a termelő birtokában lévő támogatási jogosultságok összértéke alapján kiszámított összeggel. Az említett növeléseket a regionális felső határból e cikk (1) bekezdésének alkalmazása után fennmaradó rész korlátain belül kell kiszámítani.

(3)   A támogatási jogosultságok mezőgazdasági termelőnkénti száma megegyezik a mezőgazdasági termelő által az egységes támogatási rendszernek a 46. cikk (1) bekezdése szerinti regionális szintű alkalmazása évében a 34. cikk (2) bekezdésével összhangban bejelentett hektárok számával, vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével.

(4)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett elosztás előtt a mezőgazdasági termelő birtokában lévő támogatási jogosultságokat törölni kell, és azokat a (3) bekezdésben említett új jogosultságokkal kell helyettesíteni.

48. cikk

A támogatási jogosultság felülvizsgálata

(1)   Kellően indokolt esetben és a közösségi jog általános elveivel összhangban eljárva a 47. cikket alkalmazó tagállamok dönthetnek úgy, hogy az egységes támogatási rendszernek a 46. cikk (1) bekezdése szerinti, regionális szintű alkalmazását követő évben közelíteni kezdik az e szakasz szerint létrehozott támogatási jogosultságok értékét.

Amennyiben az említett határozat 2010-től alkalmazandó, azt 2009. augusztus 1-jéig el kell fogadni. Minden egyéb esetben 2010. augusztus 1-jéig kell azt elfogadni.

Az első albekezdés alkalmazásában a támogatási jogosultságokat objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján évente fokozatosan módosítani lehet. Ha a módosítás a támogatási jogosultságok értékének csökkenését eredményezi, azt legalább két, előre meghatározott évenkénti lépésben kell végrehajtani.

(2)   Kellően indokolt esetben és a közösségi jog általános elveivel összhangban eljárva az egységes támogatási rendszert az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 1. szakaszával vagy 6. fejezetével összhangban bevezető tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2010-ben vagy azt követően közelíteni kezdik a támogatási jogosultságok értékét.

Amennyiben a határozat 2010-től alkalmazandó, azt 2009. augusztus 1-jéig el kell fogadni. Minden egyéb esetben 2010. augusztus 1-jéig kell azt elfogadni.

Az (1) bekezdés alkalmazásában a támogatási jogosultságokat objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján évente fokozatosan módosítani kell. Ha a módosítás a támogatási jogosultságok értékének csökkenését eredményezi, azt legalább három, előre meghatározott évenkénti lépésben kell végrehajtani.

Az első albekezdést a tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 63. cikkének (3) bekezdése alapján meghozott határozatok sérelme nélkül kell alkalmazni. Az érintett tagállamok eltérhetnek az első albekezdésben előírt lépések minimális számától és az e cikk (3) bekezdésben megállapított határértékektől.

(3)   A támogatási jogosultság értékének csökkenése az első és a második bekezdésben említett éves lépések egyikében sem haladhatja meg a kezdő és a záró érték közötti különbség 50 %-át. Amennyiben az értékcsökkenés mértéke a kezdő érték 10 %-ánál kevesebb, a tagállamok háromnál kevesebb lépést is alkalmazhatnak.

(4)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az (1), a (2) és a (3) bekezdést a megfelelő földrajzi szinteken alkalmazzák, amelyeket objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján állapítanak meg, például azok intézményi vagy igazgatási struktúrája és/vagy mezőgazdasági potenciálja alapján.

49. cikk

Gyepterület

A 47. cikk alkalmazásakor a tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján a 46. cikkben meghatározott regionális felső határon vagy annak egy részén belül eltérő egységenkénti értékeket határozhatnak meg a mezőgazdasági termelők számára kiosztandó, a 47. cikk (1) bekezdésében említett támogatási jogosultságok vonatkozásában:

a)	a 2008. évi területalapú támogatás iránti kérelmekre előírt időpontban gyepterületként használt és egyéb támogatható hektárok; vagy

b)	a 2008. évi területalapú támogatás iránti kérelmekre előírt időpontban állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében.

50. cikk

Az e szakasz alapján megállapított támogatási jogosultságokra vonatkozó feltételek

(1)   Az e szakasz, illetve az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 1. szakasza vagy 6. fejezete alapján megállapított támogatási jogosultságokat csak ugyanazon régión belül, vagy olyan régiók között lehet átruházni vagy felhasználni, ahol a hektáronkénti támogatási jogosultság megegyező.

(2)   Amennyiben e szakasz másként nem rendelkezik, e cím többi rendelkezése alkalmazandó.

2. szakasz

Részleges végrehajtás

51. cikk

Általános rendelkezések

(1)   Az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 2. szakaszával összhangban a juh- és kecskehús-ágazatra vonatkozó támogatást, valamint a marha- és borjúhúsra vonatkozó támogatást nyújtó tagállamok 2009. augusztus 1-jéig határozhatnak úgy, hogy e támogatásokat az e szakaszban meghatározott feltételek mellett továbbra is odaítélik. A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy a nemzeti felső határuk összetevőjének azt a részét, amelyet e támogatások céljára kell felhasználni, az 1782/2003/EK rendelet 64. cikke (2) bekezdésével összhangban meghatározottaknál alacsonyabb értékben határozzák meg. Amennyiben egy tagállam nem hozza meg a vonatkozó határozatot, 2010-től a támogatásokat az e rendelet 66. cikkével összhangban az egységes támogatási rendszerbe kell integrálni.

A marha- és borjúhúsra vonatkozó, az e rendelet 53. cikkének (2) bekezdésében említett támogatások esetében a tagállamok 2010. augusztus 1-jéig úgy is határozhatnak, hogy nem ítélik oda ezeket a támogatásokat, hanem integrálják azokat 2011-től az e rendelet 66. cikkévell összhangban az egységes támogatási rendszerbe.

Amennyiben egy tagállam a gyümölcs- és zöldségtámogatások egy részét vagy egészét az 1782/2003/EK rendelet 68b. cikke alapján kizárta az egységes támogatási rendszerből, az alábbiakat teheti:

a)	2010-től odaítéli a gyümölcs- és zöldségtámogatásokat az e szakaszban foglalt feltételek mellett és az 1782/2003/EK rendelet 68b. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 143bc. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján meghozott határozattal összhangban, vagy

b)	2009. augusztus 1-jéig határoz az egységes támogatási rendszerből az 1782/2003/EK rendelet 68b. cikke alapján kizárt gyümölcs- és zöldségtámogatásoknak e rendelet 66. cikkével összhangban az egységes támogatási rendszerbe történő integrálásáról, vagy

c)	2009. augusztus 1-jéig határoz az átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatásnak az e szakaszban foglalt feltételek mellett, az 1782/2003/EK rendelet 68b. cikkével összhangban meghatározottnál alacsonyabb értékben történő odaítéléséről.

Az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok az egységes támogatási rendszer bevezetésekor határozhatnak úgy, hogy az első albekezdésben említett támogatásokat az e szakaszban meghatározott feltételek mellett ítélik oda. Az 1782/2003/EK rendelet 143bc. cikkét nem alkalmazó új tagállamoknak az átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatás esetében nem alkalmazhatják e rendelet 54. cikkét. Ezen túlmenően, az átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatás esetében az új tagállamoknak adott esetben figyelembe kell venniük e rendelet 128. cikkének (3) bekezdését.

(2)   Az egyes tagállamok választása szerint a Bizottság – a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – felső határt határoz meg az 52., az 53. és az 54. cikkben említett minden egyes közvetlen kifizetést illetően.

Ez a felső határ a 40. cikkben említett nemzeti felső határoknak az egyes közvetlen kifizetéseknek megfelelő összetevője és a tagállamok által az 52., az 53. és az 54. cikkel összhangban alkalmazott csökkentési százalék szorzatával egyenlő.

52. cikk

Juh- és kecskehúsra vonatkozó támogatás

A tagállamok az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határoknak az 1782/2003/EK rendelet VI. mellékletében felsorolt, a juh- és a kecskehús-ágazatra vonatkozó támogatásoknak megfelelő összetevőjéből legfeljebb 50 %-ot tarthatnak vissza. Ez esetben e tagállamok évente kiegészítő támogatást fizetnek a mezőgazdasági termelőknek.

Kiegészítő támogatásban a juh- és kecsketartással foglalkozó mezőgazdasági termelők részesülhetnek az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 10. szakaszában meghatározott feltételek mellett és az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határ erejéig.

53. cikk

Marha- és borjúhúsra vonatkozó támogatás

(1)   Az 1782/2003/EK rendelet 68. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontját alkalmazó tagállamok, továbbá az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok visszatarthatják az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határoknak az 1782/2003/EK rendelet VI. mellékletében említett, az anyatehénre vonatkozó támogatásoknak megfelelő összetevőjének egészét vagy egy részét. Ez esetben e tagállamok évente kiegészítő támogatást fizetnek a mezőgazdasági termelőknek.

Kiegészítő támogatásban az anyatehén-tartással foglalkozó mezőgazdasági termelők részesülhetnek az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 11. szakaszában meghatározott feltételek mellett és az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határ erejéig.

(2)   2010-ben és 2011-ben az 1782/2003/EK rendelet 68. cikkének (1) bekezdését, 68. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontját vagy 68. cikke (2) bekezdésének b) pontját alkalmazó tagállamok, továbbá az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok visszatarthatják az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határoknak a borjúra vonatkozó vágási támogatásnak, a borjún kívüli szarvasmarhafélékre vonatkozó vágási támogatásnak vagy a hímivarú szarvasmarhára vonatkozó különleges támogatásnak megfelelő egy részét vagy azok egészét. Ez esetben e tagállamok kiegészítő támogatást fizetnek a mezőgazdasági termelőknek. A kiegészítő támogatást borjú vágása esetén, borjún kívüli szarvasmarhafélék vágása esetén és hímivarú szarvasmarhák tartása esetén kell nyújtani az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 11. szakaszában meghatározott feltételek mellett és az e rendelet 51. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározott határon belül.

54. cikk

Átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatás

(1)   A tagállamok 2011. december 31-ig visszatarthatják a 40. cikkben említett nemzeti felső határok paradicsomtermelési támogatásnak megfelelő összetevőjének legfeljebb 50 %-át.

Ebben az esetben az érintett tagállam – az 51. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott felső határon belül – évente kiegészítő támogatást fizet a mezőgazdasági termelőknek.

A paradicsomot termesztő mezőgazdasági termelők részére az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 8. szakaszában megállapított feltételek mellett jár kiegészítő támogatás.

(2)   A tagállamok visszatarthatják a következőket:

a)

legkésőbb 2010. december 31-ig az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határok azon összetevőjének legfeljebb 100 %-át, amely a feldolgozásra szánt és a 2201/96/EK és a 2202/96/EK rendeletben foglalt támogatási rendszerek szerint támogatásra jogosult, az e bekezdés harmadik albekezdésében felsorolt egynyári kultúráktól eltérő gyümölcs- és zöldségkultúrákra vonatkozó termelési támogatásnak felel meg; valamint

b)

2011. január 1-jétől2012. december 31-ig az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határok azon összetevőjének legfeljebb 75 %-át, amely a feldolgozásra szánt és a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek piacának közös szervezéséről szóló, 1996. október 28-i 2201/96/EK tanácsi rendeletben (26) és az egyes citrusfélék termelői részére közösségi támogatási rendszer bevezetéséről szóló, 1996. október 28-i 2202/96/EK tanácsi rendeletben (27) foglalt támogatási rendszerek szerint támogatásra jogosult, az e bekezdés harmadik albekezdésében felsorolt egynyári kultúráktól eltérő gyümölcs- és zöldségkultúrákra vonatkozó termelési támogatásnak felel meg.

Ebben az esetben az érintett tagállam – az e rendelet 51. cikke (2) bekezdésével összhangban meghatározott felső határon belül – évente kiegészítő támogatást fizet a mezőgazdasági termelőknek.

A kiegészítő támogatást a IV. cím 1. fejezete 8. szakaszában meghatározott feltételek mellett azoknak a mezőgazdasági termelőknek kell megadni, akik a következő, az érintett tagállam által meghatározott egy vagy több gyümölcsöt és zöldséget termelnek:

a)	friss füge,

b)	friss citrusfélék,

c)	csemegeszőlő,

d)

körte,

e)	őszibarack és nektarin, valamint

f)	d'Ente szilva.

(3)   A nemzeti felső határok (1) és (2) bekezdésben említett összetevői a X. mellékletben meghatározott összetevők.

3. FEJEZET

Végrehajtás az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamokban

55. cikk

Az egységes támogatási rendszer bevezetése az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamokban

(1)   Amennyiben e fejezet másként nem rendelkezik, e címet az V. cím 2. fejezetében meghatározott egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok esetében kell alkalmazni.

A 41. cikk és a 2. fejezet 1. szakasza nem alkalmazandó.

(2)   Az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó valamennyi új tagállam meghozza az 51. cikk (1) bekezdésében és a 69. cikk (1) bekezdésében említett döntéseket az azon évet megelőző év augusztus 1-jéig, amely tekintetében első alkalommal fogja alkalmazni az egységes támogatási rendszert.

(3)   Az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó bármely új tagállam – Bulgária és Románia kivételével – rendelkezhet úgy, hogy a 34. cikk (2) bekezdésében megállapított jogosultsági feltételeken kívül a „támogatható hektár” a gazdaság valamennyi olyan mezőgazdasági területe, amelyet 2003. június 30-án jó mezőgazdasági állapotban tartottak, függetlenül attól, hogy az említett időpontban művelés alatt állt-e.

56. cikk

Támogatási kérelem

(1)   A mezőgazdasági termelők az új tagállamok által meghatározandó időpontig, de legkésőbb május 15-ig benyújtják az egységes támogatási rendszer keretében nyújtott támogatás iránti kérelmüket.

(2)   Vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével támogatási jogosultságot csak olyan mezőgazdasági termelő szerezhet, aki az egységes támogatási rendszer alkalmazása első évében május 15-ig támogatási kérelmet nyújtott be az egységes támogatási rendszer keretében.

57. cikk

Nemzeti tartalék

(1)   Valamennyi új tagállam nemzeti tartalék létrehozása céljából lineáris kulcs alkalmazásával csökkenti a 40. cikkben említett saját nemzeti felső határát.

(2)   Az új tagállamok arra használják fel a nemzeti tartalékot, hogy a Bizottság által a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó különleges helyzetbe került mezőgazdasági termelőknek – objektív kritériumok alapján, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságot utaljanak ki.

(3)   Az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében az új tagállamok felhasználhatják a nemzeti tartalékot arra, hogy – objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságokat adjanak meghatározott ágazatokban működő olyan mezőgazdasági termelők részére, akik az egységes támogatási rendszerre való áttérés eredményeképpen különleges helyzetbe kerültek.

(4)   Az új tagállamok felhasználhatják a nemzeti tartalékot arra, hogy támogatási jogosultságot ítéljenek oda – objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – olyan mezőgazdasági termelőknek, akik az egységes támogatási rendszer alkalmazása első évének január 1-je után kezdik meg mezőgazdasági tevékenységüket, anélkül hogy abban az évben közvetlen kifizetésben részesülnének.

(5)   A 68. cikk (1) bekezdésének c) pontját nem alkalmazó új tagállamok felhasználhatják a nemzeti tartalékot arra, hogy – objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a verseny torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságokat osszanak szét olyan területen működő mezőgazdasági termelők között, amely az állami intervenció valamely formájához kapcsolódó szerkezetátalakítási és/vagy fejlesztési program hatálya alatt áll, a termőterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és az adott térségben a mezőgazdasági termelőket sújtó különleges hátrányok ellentételezése érdekében.

(6)   A (2)–(5) bekezdés alkalmazásában az új tagállamok 5 000 eurós határon belül növelhetik az érintett mezőgazdasági termelő birtokában lévő támogatási jogosultságok egységenkénti értékét, vagy új támogatási jogosultságokat ítélhetnek oda a mezőgazdasági termelőnek.

(7)   Az új tagállamok a támogatási jogosultságok lineáris csökkentését alkalmazzák, amennyiben nemzeti tartalékuk nem elégséges a (2), (3) és (4) bekezdésben említett esetek fedezésére.

58. cikk

Az 40. cikkben említett nemzeti felső határok regionális felosztása

(1)   Az új tagállamok az egységes támogatási rendszert alkalmazhatják regionális szinten.

(2)   Az új tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján határozzák meg a régiókat.

(3)   Az új tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján az 57. cikkben meghatározott csökkentések alkalmazása után adott esetben felosztják a 40. cikkben meghatározott nemzeti felső határt a régiók között.

59. cikk

A támogatási jogosultságok kiosztása

(1)   A mezőgazdasági termelők számára támogatási jogosultságot kell kiosztani, amelynek egységenkénti értékét a 40. cikkben említett alkalmazandó nemzeti felső határ 57. cikkben előírt esetleges csökkentést követő értékének az e cikk (2) bekezdésével összhangban, nemzeti szinten megállapított támogatási jogosultságok számával való elosztásával kell kiszámítani.

(2)   Vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével az egyes mezőgazdasági termelők támogatási jogosultságainak száma megegyezik az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében, a 35. cikk (1) bekezdésével összhangban általuk bejelentett hektárszámmal.

(3)   Vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével, a (2) bekezdéstől eltérve az új tagállamok határozhatnak úgy, hogy a támogatási jogosultságok mezőgazdasági termelőnkénti száma megegyezik az összes olyan hektár átlagos éves számával, amely a tagállamok által meghatározandó reprezentatív időszakban egy vagy két év során, de legkésőbb 2008-ban egységes területalapú támogatás igénybevételére jogosított.

Amennyiben azonban a mezőgazdasági termelő a reprezentatív időszakban kezdte meg mezőgazdasági tevékenységét, az átlagos hektárszám kiszámítása az azon naptári évben, illetve években részére odaítélt támogatások alapján történik, amely(ek) során mezőgazdasági tevékenységet folytatott.

60. cikk

Támogatásra jogosult hektárokkal nem rendelkező mezőgazdasági termelők

A marha- és borjúhúságazatban, a tejágazatban vagy a juh- és a kecskehús-ágazatban tevékenykedő olyan mezőgazdasági termelő, aki az 57. cikk (3) bekezdésével és a 59. cikkel összhangban jogosult támogatási jogosultságban részesülni, de az egységes támogatási rendszer végrehajtásának első évében nem rendelkezik az ehhez szükséges támogatható hektárszámmal, a 44. cikkben említettek szerint speciális jogosultságban részesül, amelynek jogosultságonkénti összege nem haladhatja meg az 5 000 eurót.

61. cikk

Gyepterület

Az új tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján az 58. cikkben megállapított regionális felső határon vagy annak egy részén belül eltérő egységenkénti értékeket is meghatározhatnak a mezőgazdasági termelők számára kiosztandó, az 59. cikk (1) bekezdésében említett támogatási jogosultságok vonatkozásában:

a)	a 2008. június 30-án megállapított gyepterületek és egyéb támogatható hektárok esetében, vagy

b)	a 2008. június 30-án megállapított állandó legelők és egyéb támogatható hektárok esetében.

62. cikk

A támogatási jogosultságokkal kapcsolatos feltételek

(1)   Az e fejezet alapján megállapított támogatási jogosultságok csak egyazon régión belül vagy olyan régiók között ruházhatók át, ahol a hektáronkénti jogosultságok azonosak.

(2)   Az új tagállamok – a közösségi jog általános elveivel összhangban eljárva – dönthetnek úgy, hogy az e fejezet alapján megállapított támogatási jogosultságok értékét közelítik. Az erre vonatkozó határozatot az egységes támogatási rendszer alkalmazását megelőző év augusztus 1-jéig kell meghozni.

Az első albekezdés alkalmazásában a támogatási jogosultságokat objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, előre meghatározott évenkénti lépésekben fokozatosan módosítani kell.

(3)   Vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével a mezőgazdasági termelő csak abban az esetben ruházhatja át támogatási jogosultságát földterület nélkül, ha a 34. cikk értelmében a támogatási jogosultságainak legalább 80 %-át legalább egy naptári évben aktiválta, vagy ha önkéntesen lemondott a nemzeti tartalék javára valamennyi olyan támogatási jogosultságáról, amelyet nem használt fel az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében.

4. FEJEZET

A termeléshez kötött támogatás integrálása az egységes támogatási rendszerbe

63. cikk

A termeléshez kötött támogatás integrálása az egységes támogatási rendszerbe

(1)   A XI. mellékletben említett, termeléshez kötött támogatási rendszereket a tagállamok 2010-től kezdődően a 64., 65., 66. és 67. cikkben meghatározott szabályokkal összhangban integrálják az egységes támogatási rendszerbe.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve:

a)

Azok a tagállamok, melyek az 1782/2003/EK rendelet III. címének 1–4. fejezetével összhangban bevezették az egységes támogatási rendszert, dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett támogatás teljes egészét vagy egy részét támogatási jogosultságok létrehozására vagy a támogatási jogosultságok értékének növelésére használják a mezőgazdasági termelők által a 2005–2008-as időszakban egy vagy több éven át gyakorolt mezőgazdasági tevékenységek típusa alapján, valamint objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok szerint, mint például a mezőgazdasági potenciál vagy környezetvédelmi kritériumok.

b)

Amennyiben egy tagállam az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 1. szakaszával vagy 6. fejezetével összhangban bevezette az egységes támogatási rendszert, vagy él az e rendelet 47. cikkében előírt lehetőséggel, dönthet úgy, hogy az (1) bekezdésben említett támogatás egészét vagy egy részét arra használja fel, hogy megnövelje az összes támogatási jogosultság értékét egy, a regionális felső határ növelésének a támogatási jogosultságok teljes számával való elosztása útján kapott kiegészítő összeggel. A tagállamok a támogatási jogosultságok értékét differenciáltan is növelhetik az e rendelet 64. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumok figyelembevételével vagy a mezőgazdasági termelők által a 2005–2008-as időszakban egy vagy több éven át gyakorolt mezőgazdasági tevékenységek típusa alapján, valamint objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok szerint, mint például a mezőgazdasági potenciál vagy környezetvédelmi kritériumok.

(3)   Amennyiben egy tagállam él a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott eltéréssel, megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett támogatásból részesülő mezőgazdasági termelőket ne zárják ki az egységes támogatási rendszerből. Különösen azt biztosítja, hogy a termeléstől függő támogatási rendszerek (1) bekezdésben említett, az egységes támogatási rendszerbe történő integrálását követően a mezőgazdasági termelő által kapott támogatás teljes összege ne legyen kevesebb, mint a 64., 65. és 66. cikkben említett vonatkozó referencia-időszakok során az összes közvetlen kifizetés keretében kapott átlagos éves támogatás 75 %-a.

64. cikk

Az egységes támogatási rendszerből kizárt, termeléshez kötött támogatás integrálása

(1)   A XII. mellékletben említett, a XI. melléklet 1. és 2. pontjában meghatározott rendszerek keretében termeléstől függő támogatás céljára rendelkezésre álló összegeket a tagállamok az érintett ágazatok mezőgazdasági termelői között objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján szétosztják, figyelembe véve különösen az említett termelők által a vonatkozó támogatási rendszerek keretében közvetlenül vagy közvetetten, a 2005 és 2008 közötti időszak során egy vagy több éven át kapott támogatásokat. A burgonyakeményítőre vonatkozó, a XI. melléklet 1. és 2. pontjában említett támogatási rendszerek esetében a tagállamok az e rendszerek keretében rendelkezésre álló összegeket szétoszthatják, figyelembe véve a burgonyatermelő és a keményítőgyártó között létrejött termeltetési szerződések hatálya alá tartozó burgonyamennyiséget, az 1234/2007/EK rendelet 84a. cikkében említettek szerint az adott évben az érintett burgonyatermelőnek odaítélt kvóta terhére.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazásának eredményeként kialakult összegek alapján megnövelik az érintett mezőgazdasági termelők birtokában lévő támogatási jogosultságok értékét.

A támogatási jogosultságonkénti és mezőgazdasági termelőnkénti értéknövekedést az első albekezdésben említett összegeknek az egyes érintett mezőgazdasági termelők támogatási jogosultságainak számával való elosztásával kell kiszámítani.

Ha azonban egy érintett ágazatba tartozó mezőgazdasági termelő nem rendelkezik támogatási jogosultsággal, akkor számára támogatási jogosultságokat kell kiosztani, amelynek

a)	a száma megegyezik a mezőgazdasági termelő által a 35. cikk (1) bekezdésével összhangban arra az évre vonatkozóan bejelentett hektárok számával, amelynek során a termeléshez kötött támogatási rendszert integrálják az egységes támogatási rendszerbe,

b)	az értékét az (1) bekezdés alkalmazásából fakadó összegnek az ezen albekezdés a) pontja alapján megállapított összeggel történő elosztásával kell kiszámítani.

(3)   Ha azonban az összeg támogatási rendszerenként alacsonyabb 250 000 eurónál, az érintett tagállam dönthet úgy, hogy azt nem osztja szét, hanem a nemzeti tartalékba helyezi.

65. cikk

Az egységes támogatási rendszerből részlegesen kizárt, termeléshez kötött támogatás integrálása

A XI. melléklet 3. pontjában említett rendszerek keretében termeléshez kötött támogatás céljára rendelkezésre álló összegeket a tagállamok az érintett ágazatok mezőgazdasági termelői között annak a támogatásnak az arányában osztják el, amelyet a szóban forgó mezőgazdasági termelők az 1782/2003/EK rendeletben említett vonatkozó referencia-időszakokban a vonatkozó támogatási rendszerek keretében kaptak.

A tagállamok objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján, valamint ha egy tagállam az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 1. szakaszával vagy 6. fejezetével összhangban bevezette az egységes támogatási rendszert, vagy él az e rendelet 47. cikkében előírt lehetőséggel, az e rendelet 63. cikkének (2) bekezdése alapján azonban időben közelebbi reprezentatív időszakot is választhatnak.

A tagállamok az e rendelet 64. cikkének (2) bekezdésével összhangban megnövelik az érintett mezőgazdasági termelők támogatási jogosultságainak értékét, vagy számukra támogatási jogosultságokat ítélnek oda.

Amennyiben egy olyan mezőgazdasági termelő, aki az 1782/2003/EK rendelet 67. és 68. cikke alapján kifizetésben részesült, jogosult lenne ezen cikk alapján támogatási jogosultságban részesülni, de a termeléshez kötött támogatás rendszere egységes támogatási rendszerbe való integrálásának évében nem rendelkezik az ehhez szükséges támogatható hektárszámmal, vagy ha a hektáronkénti támogatási jogosultságból eredő összeg meghaladja az 5 000 eurót, a 44. cikkben említettek szerint speciális jogosultságban részesül, amelynek jogosultságonkénti összege nem haladhatja meg az 5 000 eurót.

66. cikk

Az egységes támogatási rendszerből részlegesen kizárt, termeléshez kötött támogatás szabad választáson alapuló integrálása

A XI. melléklet 4. pontjában említett rendszerek keretében a termeléshez kötött támogatás céljára rendelkezésre álló összegeket a 65. cikkel összhangban az egységes támogatási rendszerbe kell integrálni, amennyiben egy tagállam

a)	nem hozza meg az 51. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett határozatot;

b)	úgy határoz, hogy az 51. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban 2011-től nem ítéli oda az 53. cikk (2) bekezdésében említett, marha- és borjúhúsra vonatkozó támogatásokat; illetve

c)	úgy határoz, hogy az 51. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban nem ítéli oda a gyümölcs- és zöldségtámogatásokat.

67. cikk

A termeléshez kötött támogatás előzetes integrálása az egységes támogatási rendszerbe

A tagállamok 2009. augusztus 1-jéig határozhatnak úgy, hogy a IV. cím 5. szakaszában említett vetőmag-támogatást és a XI. melléklet 1. pontjában említett rendszereket a különleges minőségű durumbúzára vonatkozó támogatás kivételével 2010-ben vagy 2011-ben integrálják az egységes támogatási rendszerbe. Ebben az esetben a Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a XII. mellékletben az érintett támogatási rendszerre vonatkozóan meghatározott összegek hozzáadásával kiigazítja az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határokat.

5. FEJEZET

Különleges támogatás

68. cikk

Általános szabályok

(1)   A tagállamok az e fejezetben megállapított feltételekkel nyújthatnak különleges támogatást a mezőgazdasági termelők részére:

a)

a következő intézkedések céljára: i. a mezőgazdasági termelés különös típusai, amelyek környezetvédelmi szempontból vagy a környezeti állapot javítása szempontjából bírnak jelentőséggel, ii. a mezőgazdasági termékek minőségének javítása, iii. a mezőgazdasági termékek forgalmazásának javítása, iv. magasabb szintű állatjóléti előírások gyakorlati megvalósítása, v. további agrár-környezetvédelmi haszonnal járó konkrét mezőgazdasági tevékenységek,

b)

a gazdasági szempontból sérülékeny vagy környezeti szempontból érzékeny területeken a tej-, a marha- vagy borjúhús-, a juh- és a kecskehús-ágazatban, illetve a rizságazatban a mezőgazdasági termelőket sújtó különleges hátrányok kezelése érdekében, vagy – ugyanezen ágazatokban – a mezőgazdasági termelés gazdaságilag érzékeny típusai tekintetében,

c)	a szerkezetátalakítási és/vagy fejlesztési program hatálya alatt álló területeken a termőterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és/vagy az adott területen a mezőgazdasági termelőket sújtó különleges hátrányok ellentételezése érdekében,

d)	a 70. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban a termény-, állat és növénybiztosítási díjakhoz való pénzügyi hozzájárulás formájában,

e)	a 71. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban az állat- és növénybetegségek, valamint környezetvédelmi események esetére létrehozott segélyalapok útján.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatás csak abban az esetben nyújtható, ha:

a)

az (1) bekezdés a) pontjának v. alpontjában említett konkrét mezőgazdasági tevékenységek tekintetében i. tiszteletben tartják az 1698/2005/EK rendelet 39. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott követelményeket, és kizárólag az érintett célkitűzések megvalósítása érdekében ténylegesen felmerült többletköltségek és elmaradt jövedelem ellentételezése céljából; valamint ii. azt a Bizottság jóváhagyta;

b)

a mezőgazdasági termékek minőségének az (1) bekezdés a) pontja ii. alpontjában említett javítása tekintetében a támogatás összhangban van a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló, 2006. március 20-i 509/2006/EK tanácsi rendelettel (28), a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelettel (29), az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelettel (30) és a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint az 1234/2007/EK rendelet (31) II. része II. címének 1. fejezetével;

c)

a mezőgazdasági termékek forgalmazási feltételeinek az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában említett javítása tekintetében a támogatás megfelel a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló, 2007. december 17-i 3/2008/EK tanácsi rendelet (32) 2–5. cikkében meghatározott kritériumoknak.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett támogatás csak a termelés jelenlegi szintje fenntartásának ösztönzéséhez szükséges mértékben nyújtható.

A juh- és a kecskehúságazat, valamint a marha- és borjúhúságazat tekintetében, amennyiben az adott támogatást az 52. és 53. cikk szerinti támogatással együttesen alkalmazzák, a teljes összeg nem haladhatja meg az 1782/2003/EK rendelet 67. és 68. cikkében foglalt maximális visszatartási százalékarányok alkalmazása után kapott, támogatási célú pénzügyi keretet.

A rizságazat tekintetében az (1) bekezdés b) pontjában említett támogatás csak attól a naptári évtől nyújtható, amelyben a tagállamok bevonják a IV. cím 1. fejezetének 1. szakaszában említett, rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatást az egységes támogatási rendszerbe.

(4)

a) Az e cikk (1) bekezdésének a) és d) pontjában említett támogatás éves kiegészítő támogatások formájában valósulhat meg. b) Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett támogatás éves kiegészítő támogatások formájában valósulhat meg, például állatlétszám-alapú fizetés vagy gyepterület-támogatás formájában. c) Az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett támogatás a mezőgazdasági termelő támogatási jogosultsága egységenkénti értékének és/vagy számának növelése formájában valósulhat meg. d) Az e cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett támogatás a 71. cikkben meghatározottak szerint kompenzációs kifizetés formájában valósulhat meg.

(5)   A megnövelt egységértékű támogatási jogosultságok és az (4) bekezdés c) pontjában említett kiegészítő támogatási jogosultságok átruházása csak abban az esetben megengedhető, ha a jogosultságok átruházását az ennek megfelelő számú hektár átruházása kíséri.

(6)   Az (1) bekezdés értelmében nyújtott támogatásoknak összhangban kell lenniük az egyéb közösségi intézkedésekkel és szakpolitikákkal.

(7)   A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a Bizottság általi, az e cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett jóváhagyásra és az e szakaszban említett támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket, különös tekintettel az egyéb közösségi intézkedésekkel és szakpolitikákkal való összhangra és a támogatáshalmozás elkerülésére.

(8)   2011. augusztus 1-jéig azok a tagállamok, melyek a 69. cikk (1) bekezdésében említett döntést meghozták, felülvizsgálhatják azt, és úgy dönthetnek, hogy 2012-től

a)	a 69. cikkben meghatározott korlátokon belül módosítják az e fejezetben említett támogatás finanszírozására szánt összegeket; vagy

b)	nem alkalmazzák többé az e fejezet szerinti különleges támogatást.

Az egyes tagállamok által az e bekezdés első albekezdése alapján hozott döntésnek megfelelően a Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a támogatásnak megfelelő legfelső határt.

Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy nem alkalmazza többé e fejezetet, vagy csökkenti a finanszírozására fordított összegeket, a 72. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.

69. cikk

A különleges támogatásra vonatkozó pénzügyi rendelkezések

(1)   A tagállamok 2009. augusztus 1-jéig, 2010. augusztus 1-jéig vagy 2011. augusztus 1-jéig dönthetnek úgy, hogy a döntést követő évtől kezdődően a 40. cikkben említett nemzeti felső határ legfeljebb 10 %-át vagy – Málta esetében – 2 000 000 eurót a 68. cikk (1) bekezdésében előírt különleges támogatásra használják fel.

(2)   A tagállamok alkalmazhatják a 10 %-os visszatartást ágazati alapon az 1782/2003/EK rendelet 41. cikkében említett nemzeti felső határ ágazati összetevője 10 %-ának visszatartásával, az említett rendelet VI. mellékletében felsorolt bármely ágazat esetében. A visszatartott pénzeszközöket kizárólag az e rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében említett támogatás alkalmazására lehet felhasználni a visszatartással érintett ágazatokban.

(3)   Az egyes tagállamoknak a nemzeti felső határ felhasználandó összege tekintetében az (1) bekezdés alapján hozott döntésének megfelelően a Bizottság – a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – megszabja az adott támogatásra vonatkozó felső határt.

A nemzeti felső határok 40. cikk (2) bekezdésében előírt betartása biztosításának kizárólagos céljára a 68. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említet támogatásra felhasznált összegeket le kell vonni a 40. cikk (1) bekezdésében említett felső határból. Ezen összegek kiosztott támogatási jogosultságként kell elszámolni.

(4)   A 68. cikk (1) bekezdése a) pontjának i., ii. iii. és iv. alpontjában, valamint b) és e) pontjában említett támogatás a 40. cikkben említett nemzeti felső határ 3,5 %-ára vagy – Málta esetében – 2 000 000 euróra korlátozódik, és azt különösen a 68. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett intézkedések finanszírozására kell felhasználni a tejágazatban.

A tagállamok intézkedésenként eltérő korlátokat szabhatnak meg.

(5)   Az (4) bekezdéstől eltérve, a 2010-től 2013-ig terjedő naptári évek során az (4) bekezdésben foglalt határ a 40. cikkben említett nemzeti felső határ 6 %-a azon tagállamokban, amelyek az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkével összhangban az anyatehenek tekintetében támogatást nyújtottak, ugyanakkor nem alkalmazták az említett rendelet 68. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott lehetőséget. Ezenkívül azokban a tagállamokban, ahol a tejtermelés több mint 60 %-a a 62. szélességi körtől északra zajlik, a támogatási határ a 40. cikkben említett nemzeti felső határuk 10 %-a.

A 40. cikkben említett nemzeti felső határ 3,5 %-át meghaladó támogatást azonban kizárólag az e rendelet 68. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett intézkedések finanszírozására lehet felhasználni a tej-, valamint a marha- és borjúhúságazatban.

A Bizottság 2013. december 31-ig a tanács elé terjeszti az e bekezdés alkalmazásáról szóló jelentést.

(6)   A tagállamok biztosítják a következő pontokban említett támogatáshoz szükséges pénzeszközök összegyűjtéséről:

a)	a 68. cikk (1) bekezdésében említett támogatások esetében a Bizottság által az e cikk (7) bekezdésével összhangban kiszámítandó és a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően rögzítendő összeg alkalmazásával, és/vagy

b)	a 68. cikk (1) bekezdésének a), b) c) és d) pontjában említett támogatások esetében a mezőgazdasági termelők számára odaítélt támogatási jogosultságok és/vagy az 52. és 53. cikkben említett és/vagy a nemzeti tartalékból származó közvetlen támogatások lineáris csökkentésével,

c)	a 68. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett támogatások esetében szükség esetén az e címmel összhangban lévő, valamint az e cikk (1) és a (4) bekezdésében meghatározott határokon belüli vonatkozó támogatások kedvezményezettjeinek folyósítandó egy vagy több kifizetés lineáris csökkentésével.

A nemzeti felső határok 40. cikk (2) bekezdésében előírt betartása biztosításának kizárólagos céljából, amennyiben az adott tagállam alkalmazza az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában meghatározott lehetőséget, az érintett összeg nem tekintendő a (3) bekezdésben említett felső határ részének.

(7)   Az e cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett összegek egyenlők az alábbiak különbözetével:

a)	az 1782/2003/EK rendelet VIII. vagy VIIIa. mellékletében a 2007. évre meghatározott nemzeti felső határok az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének és a 378/2007/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, valamint 0,5 %-kal történt csökkentést követően; valamint

b)

az 1782/2003/EK rendelet III. címe 5. fejezetének 2. és 3. szakaszában említett egységes támogatási rendszernek és kifizetéseknek a 2008. pénzügyi évet érintő költségvetési végrehajtása az ezen albekezdés a) pontjában említett 2007-es csökkentett felső határok tekintetében végrehajtott kifizetésekre vonatkozóan.

Ez az összeg semmilyen esetben sem haladhatja meg az ezen bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett felső határ 4 %-át.

Ezt az összeget meg kell szorozni 1,75-dal 2010-ben, 2-vel 2011-ben, 2,25-dal 2012-ben és 2,5-del 2013-tól kezdődően azon új tagállamok esetében, amelyek az egységes támogatási rendszert 2007-ben alkalmazták.

Valamely tagállam kérésére a Bizottság e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban és az ugyanazon eljárással meghatározandó részletes szabályok alapján felülvizsgálja a megállapított összegeket.

Ezen összegek tagállamok általi felhasználása nem érinti e rendelet 8. cikkének az alkalmazását.

(8)   Az e cikk (1) bekezdésében, a 68. cikk (8) bekezdésében és a 131. cikk (1) bekezdésében említett döntés meghatározza az alkalmazandó intézkedéseket és kiterjed az e fejezet alkalmazásához kapcsolódó valamennyi további végrehajtási rendelkezésre, beleértve az alkalmazandó intézkedésekre való jogosultsági feltételek, az érintett összegek és az előteremtendő pénzügyi források leírását is.

(9)   Az új tagállamok határozhatnak úgy, hogy e cikk (1), (2), (4), (5) és (6) bekezdését, valamint a 131. cikk (1) bekezdését az alábbi nemzeti felső határok alapján alkalmazzák:

a)	Bulgária és Románia esetében a 2016-ra meghatározott nemzeti felső határok,

b)	a többi új tagállam esetében a 2013-ra meghatározott nemzeti felső határok.

Ebben az esetben a 132. cikk nem vonatkozik az e cikkel összhangban hozott intézkedésekre.

70. cikk

Termény-, állat- és növénybiztosítás

(1)   A tagállamok pénzügyi hozzájárulást biztosíthatnak a kedvezőtlen éghajlati jelenségek és állat- vagy növénybetegségek vagy kártevőfertőzés által okozott gazdasági veszteségek ellen kötött termény-, állat- és növénybiztosítás biztosítási díjaihoz.

E cikk alkalmazásában:

a)	„kedvezőtlen éghajlati jelenségek”: a természeti csapáshoz hasonlítható időjárási körülmények, így például fagy, jégeső, jég, eső vagy aszály;

b)	„állatbetegségek”: a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal állatbetegségeket felsoroló jegyzékében és/vagy az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozat (33) mellékletében említett betegségek;

c)	„gazdasági veszteségek”: a mezőgazdasági termelő által az érintett piaci kínálat csökkentése érdekében hozott kivételes intézkedések miatt a mezőgazdasági termelő által viselt többletköltségek, vagy bármely jelentős termeléskiesés.

(2)   Pénzügyi hozzájárulás kizárólag olyan kedvezőtlen éghajlati jelenség, vagy állat- vagy növénybetegség, illetve kártevőfertőzés esetében nyújtható, amely a megelőző három évben vagy a megelőző ötéves időszaknak a legmagasabb és a legalacsonyabb érték kizárásával képzett hároméves átlagában a mezőgazdasági termelő szokásos éves termésének több mint 30 %-át elpusztítja.

(3)   A mezőgazdasági termelőnként nyújtott pénzügyi hozzájárulás nem haladhatja meg a fizetendő biztosítási díj 65 %-át.

A tagállamok megfelelő felső határok alkalmazásával korlátozhatják a biztosítási díj pénzügyi hozzájárulással támogatható összegét.

(4)   A termény- és/vagy állat- és/vagy növénybiztosítás csak abban az esetben fedezi a felmerült károkat, ha a szóban forgó kedvezőtlen éghajlati jelenség megtörténtét vagy az állat- vagy növénybetegség, vagy kártevőfertőzés kitörését az érintett tagállam illetékes hatósága hivatalosan elismeri.

A tagállamok adott esetben előzetesen megállapíthatják azokat a kritériumokat, amelyek alapján e hivatalos elismerést megadottnak kell tekinteni.

(5)   A kifizetett biztosítási összegnek az (1) bekezdésben említett veszteségek teljes pótlási költségével megegyező összeget meg nem haladó mértékű kártalanítás összegét kell fedeznie, és annak nyújtását nem szabad feltételként jövőbeli termelési tevékenység végzéséhez kötni, sem pedig azzal kapcsolatosan sajátos termelési módszereket vagy mennyiségeket kikötni.

(6)   Minden pénzügyi hozzájárulást közvetlenül az érintett mezőgazdasági termelőnek kell kifizetni.

(7)   A tagállamok pénzügyi hozzájárulásra fordított kiadásait a Közösség a 69. cikk (1) bekezdésében említett pénzeszközökből társfinanszírozza a pénzügyi hozzájárulás 75 %-áig.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a pénzügyi hozzájárulásban való részvételüket és a biztosítási díjnak a mezőgazdasági termelők által fizetendő részét részben vagy egészben az érintett ágazatokban működő kötelező kollektív felelősségvállalási rendszereken keresztül finanszírozzák. Ez az 1234/2007/EK rendelet 125l. és 125n. cikke ellenére lehetséges.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy azokért a gazdasági veszteségekért, amelyekért más közösségi rendelkezések, többek között az 1234/2007/EK rendelet 44. cikke vagy bármely egyéb egészségvédelmi, állat-egészségügyi vagy növény-egészségügyi rendelkezés alapján kompenzáció jár, a mezőgazdasági termelők ne részesüljenek az (1) bekezdés első albekezdése szerinti további kompenzációban.

(9)   A pénzügyi hozzájárulás nem akadályozhatja a biztosítási szolgáltatások belső piacának működését. A pénzügyi hozzájárulás nem korlátozódhat egyetlen biztosítótársaság vagy biztosítótársaságok csoportja által nyújtott biztosításra, és nem köthető olyan feltételhez, hogy a biztosítási szerződést az érintett tagállamban székhellyel rendelkező társaságnál kell megkötni.

71. cikk

Állat- és növénybetegségek, valamint környezetvédelmi események esetére létrehozott segélyalapok

(1)   A tagállamok rendelkezhetnek az állat- vagy növénybetegségek kitörése vagy környezetvédelmi események által okozott gazdasági veszteségek enyhítésére a mezőgazdasági termelőknek fizetendő pénzbeni kompenzációról, segélyalapokhoz való pénzbeni hozzájárulás formájában.

(2)   E cikk alkalmazásában:

a)

„segélyalap”: a tagsági viszonnyal rendelkező mezőgazdasági termelők biztosítása céljából a tagállam által a nemzeti jogával összhangban akkreditált rendszer, amelynek keretében az állat- vagy növénybetegségek kitörése vagy környezetvédelmi események által okozott gazdasági veszteségeket elszenvedő mezőgazdasági termelők kompenzációs kifizetésben részesülhetnek;

b)	„gazdasági veszteségek”: a mezőgazdasági termelő által az érintett piaci kínálat csökkentése érdekében hozott kivételes intézkedések miatt a mezőgazdasági termelő által viselt többletköltségek, vagy bármely jelentős termeléskiesés;

c)

„környezetvédelmi esemény”: egyedi eseményhez kapcsolódó és behatárolt földrajzi kiterjedésű, egyszeri előfordulású szennyezés vagy környezetminőség-romlás. E fogalom nem foglalja magában a nem egyedi eseményhez kapcsolódó, általános környezeti kockázatokat, mint az éghajlatváltozás vagy a savas eső.

(3)   Az állatbetegségek esetében pénzbeni kompenzáció kizárólag a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal állatbetegségeket felsoroló jegyzékében és/vagy a 90/424/EGK határozat mellékletében említett betegségeket illetően adható.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy azokért a gazdasági veszteségekért, amelyekért más közösségi rendelkezések, többek között az 1234/2007/EK rendelet 44. cikke vagy bármely egyéb egészségvédelmi, állat-egészségügyi vagy növény-egészségügyi rendelkezés alapján pénzbeni kompenzáció jár, a mezőgazdasági termelők ne részesüljenek az (1) bekezdés első albekezdése szerinti további kompenzációban.

(5)   A segélyalapok a pénzbeni kompenzációt közvetlenül a gazdasági veszteséget elszenvedő, tagsági viszonnyal rendelkező mezőgazdasági termelőknek fizetik ki.

A segélyalapból fizetett pénzbeni kompenzációt a következő forrásokból kell biztosítani:

a)	az alapokba a tagsági viszonnyal rendelkező és nem rendelkező mezőgazdasági termelők vagy a mezőgazdasági lánc egyéb szereplői által befizetett tőke, vagy

b)	az alapok által üzleti feltételekkel felvett kölcsönök, és

c)	a (11) bekezdéssel összhangban behajtott összegek.

A kezdő tőkeállományhoz közpénzből nem nyújtható hozzájárulás.

(6)   Az (1) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulások a következőkkel lehetnek kapcsolatosak:

a)	a segélyalap létrehozásával kapcsolatos igazgatási költségek legfeljebb három évre elosztva;

b)	a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó pénzbeni kompenzáció céljára a segélyalap által piaci feltételekkel felvett kölcsönökre fizetendő kamat, illetve a tőke visszafizetése;

c)	a segélyalap által az alap tőkéjéből a mezőgazdasági termelők számára pénzbeni kompenzációként kifizetett összegek.

A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a pénzügyi hozzájárulás szempontjából támogatható piaci kölcsönök legrövidebb és leghosszabb futamidejét.

Ha az alap a pénzügyi hozzájárulást az első albekezdés c) pontjával összhangban fizeti, a közpénzekből származó hozzájárulás a legrövidebb futamidejű piaci alapú kölcsönével megegyező ütemben valósul meg.

(7)   A pénzügyi hozzájárulások nem haladhatják meg a (6) bekezdésben említett költségek 65 %-át. A pénzügyi hozzájárulások által nem fedezett költségeket a tagsági viszonnyal rendelkező mezőgazdasági termelőknek kell viselniük.

A tagállamok korlátozhatják a pénzügyi hozzájárulás szempontjából támogatható költségeket a következők alkalmazásával:

a)	alaponként meghatározott felső határok;

b)	megfelelő egységenkénti felső határok;

(8)   A tagállamok által a pénzügyi hozzájárulásokra fordított összegeket a Közösség a 69. cikk (1) bekezdésében említett pénzeszközökből finanszírozza a támogatható összegek 75 %-áig.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a pénzügyi hozzájárulásban való részvételük és/vagy a tagsági viszonnyal rendelkező mezőgazdasági termelők részvételének egy részét vagy egészét az érintett ágazatokban működő kötelező kollektív felelősségvállalási rendszereken keresztül finanszírozzák. Ez az 1234/2007/EK rendelet 125l. és 125n. cikke ellenére lehetséges.

(9)   A tagállamok meghatározzák a segélyalapok létrehozásának és irányításának szabályait, különösen a mezőgazdasági termelőknek válsághelyzet esetén nyújtott kompenzációs kifizetések tekintetében, illetve az említett szabályok betartásának igazgatása és ellenőrzése vonatkozásában.

(10)   E cikk végrehajtásáról a tagállamok évente jelentés küldenek a Bizottságnak. A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítja a jelentés formájára, tartalmára, illetve benyújtásának időzítésére és határidejére vonatkozó követelményeket.

(11)   Amennyiben egy adott mezőgazdasági termelő az e cikk szerinti segélyalaptól pénzbeni kompenzációban részesül, a mezőgazdasági termelőnek közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján harmadik féllel szembeni, a kompenzált gazdasági veszteségre vonatkozó kártérítési joga az érintett tagállamok által meghatározandó szabályok szerint átszáll a segélyalapra.

72. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   Amennyiben valamely tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkét, az említett cikk értelmében fennmaradó összegeket e rendelet 65. cikkének megfelelően bevonja az egységes támogatási rendszerbe.

(2)   Az első bekezdéstől eltérve, amennyiben az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkét alkalmazó tagállam úgy dönt, hogy alkalmazza az e fejezet szerinti különleges támogatást, az 1782/2003/EK rendelet 69. cikke értelmében fennmaradó összegeket felhasználhatja az e rendelet 69. cikkének (6) bekezdésében említett támogatási igények kielégítésére. Ha a 69. cikk (6) bekezdésében említett támogatási igények összege alacsonyabb az 1782/2003/EK rendelet 69. cikke értelmében fennmaradó összegeknél, a különbözetet e rendelet 65. cikkének megfelelően be kell vonni az egységes támogatási rendszerbe.

(3)   Amennyiben egy tagállam az e fejezet szerinti különleges támogatás alkalmazása mellett dönt, ugyanakkor az 1782/2003/EK rendelet 69. cikke alapján alkalmazott az e fejezettel nem összeegyeztethető intézkedéseket is, 2009. augusztus 1-jéig határozhat úgy, hogy 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben e rendelet 68. cikke értelmében alkalmazza az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkének és végrehajtási szabályainak megfelelően a Bizottsággal közölt intézkedéseket. A 69. cikk (4) bekezdésétől eltérve a 68. cikk (1) bekezdésének a), b) és e) pontjában említett intézkedések szerinti összes támogatás az adott tagállam tekintetében az 1782/2003/EK tanácsi rendelet 69. cikkének alkalmazásában megállapított felső határra korlátozható.

Ez esetben a tagállamok 2009. augusztus 1-jéig határozhatnak továbbá úgy, hogy ezen intézkedéseket évente kiigazítják annak érdekében, hogy azok e fejezettel összeegyeztethetők legyenek. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy intézkedéseit nem teszi összeegyeztethetővé, az érintett összegeket e rendelet 65. cikkének megfelelően be kell vonni az egységes támogatási rendszerbe.

(4)   A tagállamok nyújthatják az e fejezetben említett támogatást 2009-től, amennyiben – e rendelet 69. cikkének (6) bekezdésétől eltérve – a 68. cikk (1) bekezdésében említett támogatást kizárólag a nemzeti tartalékból származó összegek felhasználásával finanszírozzák, és amennyiben a tagállam által a támogatási kérelem benyújtására meghatározott határidőig nemzeti rendelkezéseket vezetnek be.

IV. CÍM

EGYÉB TÁMOGATÁSI RENDSZEREK

1. FEJEZET

Közösségi támogatási rendszerek

1. szakasz

Rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatás

73. cikk

Hatály

A 2009., a 2010. és a 2011. évre vonatkozóan a 1006 10 KN-kód alá tartozó rizst termesztő mezőgazdasági termelők részére az e szakaszban („rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatás”) megállapított feltételek mellett jár támogatás.

74. cikk

A támogatás feltételei és összege

(1)   A rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatást a rizzsel bevetett földterület hektárjaira nyújtják, amennyiben rendes növekedési feltételek között a növény legalább a virágzás kezdetéig lábon áll.

Azonban a teljes egészében bevetett és a helyi előírásokkal összhangban művelt területen termesztett olyan növények, amelyek az érintett tagállam által elismert rendkívüli időjárási viszonyok következtében nem érik el a virágzás szakaszát, támogatásra jogosultak maradnak azzal a feltétellel, hogy a mezőgazdasági termelő nem használja egyéb célra az adott területet az említett növekedési szakasz beálltáig.

(2)   A rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatás összege az egyes érintett tagállamok terméshozamai alapján a következő:

Tagállam	EUR/ha
Bulgária	345,255
Görögország	561,00
Spanyolország	476,25
Franciaország
– az anyaország területe	411,75
– Francia Guyana	563,25
Olaszország	453,00
Magyarország	232,50
Portugália	453,75
Románia	126,075

75. cikk

Területek

Az egyes termelő tagállamok tekintetében a következő bázisterületek kerülnek meghatározásra:

Tagállam	bázisterületek (ha)
Bulgária	4 166
Görögország	20 333
Spanyolország	104 973
Franciaország
– az anyaország területe	19 050
– kizárólag 2009-re Francia Guyana	4 190
Olaszország	219 588
Magyarország	3 222
Portugália	24 667
Románia	500

Az egyes tagállamok objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján alterületekre oszthatják bázisterületüket vagy bázisterületeiket.

76. cikk

A területi korlátozás túllépése

(1)   Amennyiben egy tagállamban egy adott évben rizstermelésre használt terület meghaladja a 75. cikkben megállapított bázisterületet, abban az évben mezőgazdasági termelőnként arányosan csökkenteni kell azt a területet, amelyre a rizsre vonatkozó terményspecifikus támogatást igényelnek.

(2)   Amennyiben egy tagállam a bázisterületét vagy bázisterületeit alterületekre osztja, az (1) bekezdésben előírt csökkentést csak a bázisterület olyan alterületein működő mezőgazdasági termelőkre kell alkalmazni, ahol túllépték a bázisterület alterületi korlátozását. E csökkentést abban az esetben kell alkalmazni, ha az érintett tagállamban a bázisterület olyan alterületeinek fennmaradó területei, ahol nem érték el a bázisterület megfelelő alterületi korlátozását, újraelosztásra kerültek a bázisterület olyan alterületei között, ahol túllépték a bázisterület említett alterületi korlátozását.

2. szakasz

A keményítőgyártásra szánt burgonyát termesztőkre vonatkozó támogatás

77. cikk

A támogatás hatálya és összege

A 2009/2010-es gazdasági évtől a 2011/2012-es gazdasági évig a burgonyakeményítő-gyártásra szánt burgonyát termesztő mezőgazdasági termelők részére az e szakaszban megállapított feltételek mellett támogatás jár („a keményítőgyártásra szánt burgonyát termesztőkre vonatkozó támogatás”).

Az egy tonna keményítő gyártásához szükséges burgonyamennyiségre vonatkozó támogatás 66,32 EUR.

Ezt az összeget a burgonya keményítőtartalma szerint ki kell igazítani.

78. cikk

Feltételek

A keményítőgyártásra szánt burgonyát termesztőkre vonatkozó támogatást csak a burgonyatermelő és a burgonyakeményítő-gyártó között létrejött termeltetési szerződés hatálya alá tartozó burgonyamennyiségre kell fizetni a burgonyakeményítő-gyártó részére odaítélt kvóta határán belül, az 1234/2007/EK rendelet 84a. cikkének (2) bekezdésének megfelelően.

3. szakasz

Fehérjenövényekre vonatkozó támogatás

79. cikk

Hatály

A 2009., 2010. és 2011. évre a fehérjenövényeket termesztő mezőgazdasági termelők részére az e szakaszban („Fehérjenövényekre vonatkozó támogatás”) megállapított feltételek mellett jár támogatás.

A „fehérjenövények” közé tartoznak a következők:

a)	a 0713 10 KN-kód alá tartozó borsó,

b)	a 0713 50 KN-kód alá tartozó lóbab,

c)	az ex 1209 29 50 KN-kód alá tartozó édes csillagfürt.

80. cikk

A támogatás összege és a támogatás iránti jogosultság

A a fehérjenövényekre vonatkozó támogatás összege a tejes érést követően betakarított fehérjenövények esetén hektáronként 55,57 EUR.

Azonban a teljes egészében bevetett és a helyi előírásokkal összhangban művelt területen termesztett olyan növények, amelyek az érintett tagállam által elismert rendkívüli időjárási viszonyok következtében nem érik el a tejes érés szakaszát, fehérjenövényekre vonatkozó támogatásra jogosultak maradnak azzal a feltétellel, hogy a mezőgazdasági termelő nem használja egyéb célra az adott területet az említett növekedési szakasz beálltáig.

81. cikk

Terület

(1)   A garantált legnagyobb terület, amelyre a fehérjenövényekre vonatkozó támogatás nyújtható, 1 648 000 ha.

(2)   Amennyiben az összterület, amelyre a mezőgazdasági termelők fehérjenövényekre vonatkozó támogatást igényelnek, meghaladja a garantált legnagyobb területet, a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban abban az évben mezőgazdasági termelőnként arányosan csökkenteni kell a területet, amelyre fehérjenövényekre vonatkozó támogatást igényeltek.

(3)   Amennyiben a 67. cikknek megfelelően egy tagállam úgy dönt, hogy az e szakaszban említett fehérjenövény-támogatást integrálja az egységes támogatási rendszerbe, a Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az e cikk (1) bekezdésében említett legnagyobb garantált területet az e rendelet XII. melléklete által az adott tagállam tekintetében a fehérjenövényekre megállapított összeggel arányosan csökkenti.

4. szakasz

Héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás

82. cikk

Héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú közösségi támogatás

(1)   A 2009., 2010. és 2011. évre a héjas gyümölcsűeket termesztő mezőgazdasági termelők részére az e szakaszban („Héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás”) megállapított feltételek mellett jár közösségi támogatás.

A „héjas gyümölcsűek” közé tartoznak a következők:

a)	a 0802 11 és a 0802 12 KN-kód alá tartozó mandula,

b)	a 0802 21 és a 0802 22 KN-kód alá tartozó mogyoró,

c)	a 0802 31 és a 0802 32 KN-kód alá tartozó dió,

d)	a 0802 50 KN-kód alá tartozó pisztácia,

e)	a 1212 10 10 KN-kód alá tartozó szentjánoskenyér.

(2)   Az egyes tagállamok differenciált, héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatást nyújthatnak a termékektől függően vagy a 83. cikk (3) bekezdésében megállapított nemzeti garantált terület (a továbbiakban: NGT) növelésével vagy csökkentésével. Az egyes tagállamokban azonban az egy adott évben odaítélt héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatások teljes összege nem haladhatja meg a 83. cikk (4) bekezdésében megállapított felső határt.

83. cikk

Területek

(1)   Az egyes tagállamok a (3) bekezdésben számukra meghatározott NGT hektárszáma és a 120,75 EUR átlagösszeg szorzataként kiszámított felső határon belül nyújtanak héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú közösségi támogatást.

(2)   A garantált legnagyobb terület 829 229 ha.

(3)   A (2) bekezdésben említett garantált legnagyobb terület a következő nemzeti garantált területekre (NGT) oszlik:

Tagállam	NGT (ha)
Belgium	100
Bulgária	11 984
Németország	1 500
Görögország	41 100
Spanyolország	568 200
Franciaország	17 300
Olaszország	130 100
Ciprus	5 100
Luxemburg	100
Magyarország	2 900
Hollandia	100
Ausztria	100
Lengyelország	4 200
Portugália	41 300
Románia	1 645
Szlovénia	300
Szlovákia	3 100
Egyesült Királyság	100

(4)   Az egyes tagállamok termékek szerint objektív ismérvek alapján alterületekre oszthatják bázisterületnek minősülő NGT-iket, különösen regionális szinten vagy a termelés vonatkozásában.

84. cikk

A bázisterület alterületeinek túllépése

Amennyiben egy tagállam alterületekre osztja bázisterületnek minősülő NGT-jét, és annak egy vagy több alterületét túllépik, a bázisterület olyan alterületein működő mezőgazdasági termelők tekintetében, amelyeken túllépték a területi korlátozást, abban az évben mezőgazdasági termelőnként arányosan csökkenteni kell a területet, amelyre héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatást igényeltek. E csökkentést abban az esetben kell alkalmazni, ha az érintett tagállamban a bázisterület olyan alterületeinek fennmaradó területei, ahol nem érték el a megfelelő alterületi korlátozást, újraelosztásra kerültek a bázisterület olyan alterületei között, ahol túllépték az említett alterületi korlátozást.

85. cikk

A támogatási jogosultság feltételei

(1)   A héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás kifizetése különösen egy minimális parcellamérethez és faállomány-sűrűséghez kötött.

(2)   Az egyes tagállamok a mezőgazdasági termelőknek az 1234/2007/EK rendelet 125b. cikkének megfelelően elismert termelői szervezetekben való tagságához köthetik a héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás odaítélését.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazása esetén a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatást a tagjai nevében eljáró termelői szervezet részére fizetik ki. Ebben az esetben a termelői szervezetnek odaítélt támogatás összegét ki kell fizetni a tagok részére. A tagállamok azonban felhatalmazhatják a termelői szervezetet arra, hogy a tagjainak nyújtott szolgáltatások fejében a héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás összegét legfeljebb 2 %-kal csökkentsék.

86. cikk

Nemzeti támogatás

(1)   A tagállamok a héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatás mellett nemzeti támogatást is nyújthatnak, amelynek évenkénti összege legfeljebb 120,75 EUR hektáronként.

(2)   Nemzeti támogatás csak héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatásban részesülő területre fizethető.

(3)   Az egyes tagállamok a mezőgazdasági termelőknek az 1234/2007/EK rendelet 125b. cikkének megfelelően elismert termelői szervezetekben való tagságához köthetik a nemzeti támogatás odaítélését.

5. szakasz

Vetőmagra vonatkozó támogatás

87. cikk

Támogatás

(1)   A 2009., 2010. és 2011. év tekintetében azok a tagállamok, amelyek alkalmazták az 1782/2003/EK rendelet 70. cikkét és nem élnek az e rendelet 67. cikkében meghatározott lehetőséggel, az e rendelet XIII. mellékletében meghatározott éves támogatást nyújtják a az e szakaszban („Vetőmagra vonatkozó támogatás”) felsorolt egy vagy több növényfaj elit vetőmagjának, illetve minősített vetőmagjának termelésére.

(2)   Amennyiben a vetőmag-minősítés céljából elfogadott azon területre, amelynek tekintetében a mezőgazdasági termelő vetőmagra vonatkozó támogatást igényelt, az egységes támogatási rendszer alapján is igényelnek támogatást, a vetőmagra vonatkozó támogatás összegét – a XIII. melléklet 1. és 2. pontjában említett növényfajok kivételével – csökkenteni kell az adott évben az érintett területre az egységes támogatási rendszer keretében odaítélendő támogatás összegével, de legfeljebb nullára.

(3)   Az igényelt vetőmagra vonatkozó támogatás összege nem haladhatja meg a Bizottság által az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározott felső határt, amely az e rendelet 40. cikkében említett, az 1782/2003/EK rendelet 64. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározott nemzeti felső határban az érintett növényfaj vetőmagjára vonatkozó támogatásnak („vetőmagtámogatási felső határ”) megfelelő összetevőnek felel meg. Az új tagállamok esetében azonban ez a felső határ az e rendelet XIV. mellékletében szereplő összegeknek felel meg.

Amennyiben az igényelt vetőmagra vonatkozó támogatások teljes összege meghaladja a Bizottság által rögzített vetőmagtámogatási felső határt, az adott évben a termelőnkénti támogatás összegét arányosan csökkenteni kell.

(4)   A kender (Cannabis sativa L.) azon fajtáit, amelyek az e cikkben előírt vetőmagra vonatkozó támogatásra jogosultak, a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

6. szakasz

A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás

88. cikk

Hatály

Az 5201 00 KN-kód alá tartozó gyapotot termesztő mezőgazdasági termelők részére az e szakaszban („A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás”) megállapított feltételek mellett jár támogatás.

89. cikk

Jogosultság

(1)   A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatást a gyapottal bevetett támogatható terület hektárszáma után nyújtják. A támogatható területnek a tagállam által gyapottermelés céljából engedélyezett mezőgazdasági földterületen kell elhelyezkednie, azt engedélyezett fajtákkal kell bevetni, és a tényleges betakarításig rendes növekedési feltételek között kell tartani.

A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatást csak megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségű termékek esetében fizetik ki.

(2)   A tagállamok az e cikk (1) bekezdésében említett földterületet és fajtákat a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott részletes szabályoknak és feltételeknek megfelelően engedélyezik.

90. cikk

Bázisterületek, rögzített terméshozamok és referenciaösszegek

(1)   A következő nemzeti bázisterületeket kell megállapítani:

—	Bulgária: 3 342 ha,

—	Görögország: 250 000 ha,

—	Spanyolország: 48 000 ha,

—	Portugália: 360 ha.

(2)   A következő rögzített terméshozamokat kell bázisidőszakra vonatkozóan megállapítani:

—	Bulgária: 1,2 tonna/ha,

—	Görögország: 3,2 tonna/ha,

—	Spanyolország: 3,5 tonna/ha,

—	Portugália: 2,2 tonna/ha.

(3)   A támogatható hektáronkénti támogatási összeget a (2) bekezdésben foglalt terméshozamok és a következő referenciaösszegek szorzata adja:

—	Bulgária: 671,33 EUR,

—	Görögország: 251,75 EUR,

—	Spanyolország: 400,00 EUR,

—	Portugália: 252,73 EUR.

(4)   Amennyiben egy adott tagállamban és egy adott évben a gyapottal bevetett támogatható terület meghaladja az (1) bekezdésben meghatározott bázisterületet, a (3) bekezdésben e tagállamra meghatározott támogatást a bázisterület túllépésének arányában csökkenteni kell.

(5)   E cikk részletes alkalmazási szabályait a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

91. cikk

Elismert ágazati szervezetek

(1)   E szakasz alkalmazásában „elismert ágazati szervezet”: a gyapottermelők és legalább egy gyapottisztító által létrehozott jogi személy, amely a következő tevékenységeket folytatja:

a)	a gyapot forgalomba hozatala koordinációjának javítása, különösen piackutatás és piaci felmérések által,

b)	a közösségi szabályoknak megfelelő szabványos szerződési formák elkészítése,

c)	a termelés orientálása olyan termékek irányába, amelyek jobban igazodnak a piaci igényekhez és a fogyasztói kereslethez, különösen a minőség és a fogyasztóvédelem tekintetében,

d)	a termelési módszerek és eszközök korszerűsítése a termékminőség javítása érdekében,

e)	értékesítési stratégiák kidolgozása a gyapot promóciója céljából minőségtanúsítási rendszerek révén.

(2)   A gyapottisztító letelepedése szerinti tagállam elismeri az adott ágazati szervezetet, ha az megfelel a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározandó kritériumoknak.

92. cikk

A támogatás kifizetése

(1)   A termelőknek a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatást a 90. cikk alapján, támogatható hektáronként nyújtják.

(2)   Az elismert ágazati szervezetekben tagsággal rendelkező termelőknek a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatást a 90. cikk (1) bekezdésében meghatározott bázisterületen található támogatható hektáronként nyújtják, 2 euróval megnövelt értékben.

7. szakasz

A cukorrépa- és cukornádtermelők számára nyújtott támogatás

93. cikk

Hatály

(1)   A cukorrépa- és cukornádtermelők az e szakaszban megállapított feltételek mellett támogatásban részesülnek azokban a tagállamokban, amelyek a 320/2006/EK rendelet 3. cikkében előírt szerkezetátalakítási támogatást a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2006. február 20-i 318/2006/EK tanácsi rendelet (34) III. mellékletében 2006. február 20-án megállapított cukorkvóta legalább 50 %-ára megadják.

(2)   A cukorrépa- és cukornádtermelőknek járó támogatás legfeljebb öt egymást követő éven keresztül nyújtható azon gazdasági évtől kezdődően, amelyben az (1) bekezdésben említett 50 %-os küszöböt elérték, de legkésőbb a 2013/2014-es gazdasági évre vonatkozóan.

94. cikk

Feltételek

A cukorrépa- és cukornádtermelőknek járó támogatás az 1234/2007/EK rendelet 50. cikkének megfelelően megkötött szerződések alapján szállított cukorrépából vagy cukornádból előállított kvótacukor mennyiségére nyújtandó.

95. cikk

A támogatás összege

A cukorrépa- és cukornádtermelőknek járó támogatást a szabványos minőségű fehércukor tonnájára kell meghatározni. A támogatás összege az úgy kapott összeg fele, hogy az e rendelet XV. mellékletében az érintett tagállamra az adott év tekintetében megállapított felső határ összegét elosztják a 318/2006/EK rendelet III. mellékletében 2006. február 20-án megállapított cukor- és inulinszirup-kvóta teljes mennyiségével.

Bulgária és Románia kivételével, e rendelet 121. és 132. cikke nem alkalmazandó a cukorrépa- és cukornádtermelőkre vonatkozó támogatásra.

8. szakasz

Átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatás

96. cikk

Átmeneti területalapú támogatások

(1)   Az 54. cikk (1) bekezdésének vagy a 128. cikk (1) bekezdésének az ezen rendelkezésekben említett időszakban történő alkalmazása esetén az e szakaszban foglalt feltételek mellett átmeneti területalapú támogatás nyújtható a feldolgozásra szánt paradicsomfajtákat termesztő mezőgazdasági termelőknek.

(2)   Az 54. cikk (2) bekezdésének vagy a 128. cikk (2) bekezdésének az e rendelkezésekben említett időszakban történő alkalmazása esetén az e szakaszban foglalt feltételek mellett átmeneti területalapú támogatás nyújtható a tagállamok által meghatározott, feldolgozásra szánt, az 54. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésében felsorolt egy vagy több gyümölcs- és zöldségfajtát termesztő mezőgazdasági termelőknek.

97. cikk

A támogatás összege és a jogosultság

(1)   A tagállamok a hektáronkénti támogatást a paradicsom, illetve az 54. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében felsorolt valamennyi gyümölcs- és zöldségfajta tekintetében objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján határozzák meg.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett támogatás összege semmilyen esetben sem haladhatja meg az 51. cikk (2) bekezdésével vagy a 128. cikkel összhangban megállapított felső határt.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésében említett támogatás csak olyan területekre vonatkozóan adható meg, amelyeken az 1234/2007/EK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének j) pontjában felsorolt valamely termékké történő feldolgozásra vonatkozó szerződés keretében folyik a termelés.

(4)   A tagállamok az e cikk (1) bekezdésében említett támogatás odaítélését további objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumokhoz köthetik, beleértve a mezőgazdasági termelőknek az 1234/2007/EK rendelet 125b. vagy 125e. cikke értelmében elismert termelői szervezetben vagy termelői csoportban való tagságát.

9. szakasz

Bogyós gyümölcsök átmeneti támogatása

98. cikk

Bogyós gyümölcsök támogatása

(1)   A 2011. december 31-ével záródó időszakban átmeneti területalapú támogatást kell nyújtani az e szakaszban megállapított feltételek alapján a feldolgozásra termelt, a 0810 10 00 KN-kód alá tartozó szamóca és a 0810 20 10 KN-kód alá tartozó málna termelőinek („bogyós gyümölcsök átmeneti támogatása”).

(2)   A bogyós gyümölcsök átmeneti támogatása csak olyan területekre vonatkozóan adható meg, amelyeken az 1234/2007/EK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének j) pontjában felsorolt valamely termékké történő feldolgozásra vonatkozó szerződés keretében folyik a termelés.

(3)   A bogyós gyümölcsök átmeneti támogatásának összege hektáronként 230 EUR.

(4)   A tagállamok a bogyós gyümölcsök átmeneti támogatása mellett állami támogatást nyújthatnak. A közösségi és az állami támogatás együttes összege nem haladhatja meg a hektáronkénti 400 eurót.

(5)   A bogyós gyümölcsök átmeneti támogatása kizárólag az egyes tagállamoknak az alábbiak szerint odaítélt legnagyobb nemzeti garantált területek vonatkozásában fizetendő:

Tagállam	Legnagyobb nemzeti garantált terület (ha)
Bulgária	2 400
Magyarország	1 700
Lettország	400
Litvánia	600
Lengyelország	48 000

Ha egy adott évben egy adott tagállamban a támogatásra jogosult terület meghaladja a legnagyobb nemzeti garantált területet, a (3) bekezdésben említett, a bogyós gyümölcsök átmeneti támogatásának összegét a legnagyobb nemzeti garantált terület túllépésének arányában csökkenteni kell.

(6)   A 121. és a 132. cikk a bogyós gyümölcsök átmeneti támogatására nem alkalmazandó.

10. szakasz

A juh- és kecskehús-ágazatra vonatkozó támogatások

99. cikk

Hatály

Az 52. cikk alkalmazása esetén a tagállamok – e rendelet eltérő rendelkezése hiányában – az e szakaszban előírt feltételek mellett nyújtanak éves jövedelemtámogatást vagy kiegészítő jövedelemtámogatást a juh- és kecsketartással foglalkozó mezőgazdasági termelők részére.

100. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában:

a)	„anyajuh”: minden olyan, a juh fajhoz tartozó nőivarú állat, amely már legalább egy ízben ellett, vagy legalább egy éves;

b)	„anyakecske”: minden olyan, a kecske fajhoz tartozó nőivarú állat, amely már legalább egy ízben ellett, vagy legalább egy éves.

101. cikk

Az anyajuhra és anyakecskére vonatkozó jövedelemtámogatások

(1)   A gazdaságában anyajuhokat tartó mezőgazdasági termelő – kérelem alapján – anyajuhtartási jövedelemtámogatásban („anyajuhra vonatkozó jövedelemtámogatás”) részesülhet.

(2)   A gazdaságában anyakecskéket tartó mezőgazdasági termelő – kérelem alapján – anyakecske-tartási jövedelemtámogatásban („anyakecskére vonatkozó jövedelemtámogatás”) részesülhet. Ezt a jövedelemtámogatást az olyan meghatározott területeken tevékenykedő termelőknek nyújtják, ahol a termelés megfelel a következő két feltételnek:

a)	a kecsketenyésztés főleg kecskehústermelésre irányul;

b)	a kecske- és juhtenyésztési technikák jellegüket tekintve hasonlóak.

Ezen területek jegyzékét a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően állítják össze.

(3)   Az anyajuhra vonatkozó jövedelemtámogatást és az anyakecskére vonatkozó jövedelemtámogatást támogatásra jogosult állatonként, naptári évenként és termelőnként, éves kifizetés formájában nyújtják az egyéni határértékeken belül. Azt a legalacsonyabb állatlétszámot, amelyre támogatás kérelmezhető, a tagállam szabja meg. Ez a minimumérték nem lehet tíznél kevesebb, illetve 50-nél több.

(4)   Az anyajuhra vonatkozó jövedelemtámogatás összege anyajuhonként 21 EUR. Azon termelők esetében azonban, akik juhtejet vagy juhtejből készült termékeket értékesítenek, az anyajuhonkénti jövedelemtámogatás összege 16,8 EUR.

(5)   Az anyakecskére vonatkozó jövedelemtámogatás összege anyakecskénként 16,8 EUR.

102. cikk

Kiegészítő jövedelemtámogatás

(1)   Kiegészítő jövedelemtámogatás fizetendő a mezőgazdasági termelőknek azokon a területeken, ahol a juh- és kecsketenyésztés hagyományos tevékenység, vagy jelentős mértékben hozzájárul a vidék gazdaságához. Ezeket a területeket a tagállamok határozzák meg. Kiegészítő jövedelemtámogatás azonban csak annak a mezőgazdasági termelőnek nyújtható, akinek a gazdasága a mezőgazdasági célra használt területének legalább 50 %-át kitevő mértékben az 1257/1999/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint hátrányos helyzetű területen fekszik.

(2)   Kiegészítő jövedelemtámogatás nyújtandó a vándorlegeltetést folytató mezőgazdasági termelőknek is, feltéve hogy:

a)	a támogatási kérelemben szereplő állatok legalább 90 %-át legalább 90 egymást követő napon át az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott, támogatásra jogosult területen legeltetik; valamint

b)

a gazdaság székhelye olyan, pontosan meghatározott földrajzi területen található, amelyre nézve a tagállam megállapította, hogy ott a vándorlegeltetés hagyományos juhtenyésztési és/vagy kecsketenyésztési gyakorlat, és hogy az állatok vándoroltatása amiatt szükséges, mert a vándorlegeltetési időszakban nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű takarmány.

(3)   A kiegészítő jövedelemtámogatás összege anyajuhonként és anyakecskénként 7 EUR. A kiegészítő jövedelemtámogatást ugyanazokkal a feltételekkel nyújtják, mint az anyajuhra és az anyakecskére vonatkozó jövedelemtámogatást.

103. cikk

A jövedelemtámogatás közös szabályai

(1)   A jövedelemtámogatást az arra jogosult mezőgazdasági termelőnek azon anyajuhok és/vagy anyakecskék száma alapján fizetik ki, amelyeket a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározandó minimális ideig a gazdaságában tartott.

(2)   Jövedelemtámogatás a 21/2004/EK rendelet szerint azonosított és nyilvántartott állatok tekintetében igényelhető.

104. cikk

Egyéni határértékek

(1)   2009. január 1-jén a 101. cikk (3) bekezdésében említett, mezőgazdasági termelőnkénti egyéni határérték megegyezik azoknak a jövedelemtámogatási jogoknak a számával, amelyeket a termelő a vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően 2008. december 31-én birtokolt.

(2)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy területükön a jövedelemtámogatási jogok összege ne haladja meg az (4) bekezdésben megállapított nemzeti felső határokat, valamint hogy a 106. cikkben említett nemzeti tartalék fenntartható legyen.

A 122. cikk szerinti egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazási időszakának végét követően és az 52. cikk alkalmazása esetén, a termelőkre vonatkozó egyéni határértékek megállapításának és a 106. cikkben említett nemzeti tartalék létrehozásának legkésőbb az egységes támogatási rendszer alkalmazása első évének végéig meg kell történnie.

(3)   Az első albekezdés (2) bekezdésének értelmében hozott intézkedések alapján megvont jövedelemtámogatási jogokat törlik.

(4)   A következő nemzeti felső határokat kell alkalmazni:

Tagállam	Nemzeti felső határok
Bulgária	2 058 483
Cseh Köztársaság	66 733
Dánia	104 000
Észtország	48 000
Spanyolország	19 580 000
Franciaország	7 842 000
Ciprus	472 401
Lettország	18 437
Litvánia	17 304
Magyarország	1 146 000
Lengyelország	335 880
Portugália	2 690 000
Románia	5 880 620
Szlovénia	84 909
Szlovákia	305 756
Finnország	80 000
Összesen	40 730 523

105. cikk

Támogatási jog átruházása

(1)   Ha a mezőgazdasági termelő gazdaságát eladja, vagy egyéb módon átruházza, minden jövedelemtámogatási jogát átruházhatja arra a személyre, aki a gazdaságot átveszi.

(2)   A mezőgazdasági termelő gazdaságának átruházása nélkül is átruházhatja jogait – részben vagy egészben – más termelőkre.

A gazdaság átruházása nélküli jogátruházás esetén az átruházott támogatási jogok 15 %-ot meg nem haladó részéről azok ingyenes újrafelosztása céljából ellenszolgáltatás nélkül le kell mondani azon tagállam nemzeti tartalékának javára, ahol a gazdaság található.

A tagállamok jövedelemtámogatási jogokat szerezhetnek meg azoktól a mezőgazdasági termelőktől, akik önként beleegyeznek abba, hogy jogaikat részben vagy egészben átengedjék. Ebben az esetben e termelőket a jogok megszerzése fejében a nemzeti költségvetésből kifizetésben részesíthetik.

Az (1) bekezdéstől eltérve – és kellően indokolt körülmények esetén – a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a gazdaság eladása vagy egyéb módon való átruházása esetén a jogok átruházása a nemzeti tartalékon keresztül történjen.

(3)   A tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak elkerülésére, hogy a jövedelemtámogatási jogokat azokon az érzékeny területeken vagy régiókon kívülre ruházzák át, amelyekben a juhtartás különösen fontos a helyi gazdaság szempontjából.

(4)   A tagállamok – az általuk meghatározandó időpontig – engedélyezhetik a jövedelemtámogatási jogok azon részének ideiglenes átruházását, amelyet az azt birtokló termelő nem szándékozik felhasználni.

106. cikk

Nemzeti tartalék

(1)   A jövedelemtámogatási jogok tekintetében valamennyi tagállam nemzeti tartalékot tart fenn.

(2)   A 105. cikk (2) bekezdése vagy egyéb közösségi rendelkezés alapján visszavont minden jövedelemtámogatási jogot hozzá kell adni a nemzeti tartalékhoz.

(3)   A tagállamok jövedelemtámogatási jogokat a nemzeti tartalékuk keretein belül juttathatnak a mezőgazdasági termelőknek. E jogok elosztása során előnyben részesítik különösen az új termelőket, a fiatal gazdálkodókat vagy az egyéb kiemelt termelőket.

107. cikk

Felső határok

A mezőgazdasági termelők által igényelt egyes jövedelemtámogatások összege nem haladhatja meg a Bizottság által az 51. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott felső határt.

Amennyiben a mezőgazdasági termelők által igényelt támogatások teljes összege meghaladja a rögzített felső határt, az adott évben arányosan csökkenteni kell a termelőnkénti támogatás összegét.

11. szakasz

Marha- és borjúhúsra vonatkozó támogatás

108. cikk

Hatály

Az 53. cikk alkalmazása esetén az egyes tagállamok – és e rendelet eltérő rendelkezése hiányában – az e szakaszban meghatározott feltételek mellett nyújtják az általuk az említett cikknek megfelelően választott kiegészítő kifizetést vagy kifizetéseket.

109. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)	„régió”: egy tagállam vagy egy tagállamon belüli régió, az érintett tagállam döntése szerint,

b)	„bika”: nem kasztrált hímivarú szarvasmarha,

c)	„tinó”: kasztrált hímivarú szarvasmarha,

d)	„anyatehén”: húshasznú fajta marha vagy húsmarhával való keresztezésből született tehén, amely hústermelésre szánt borjak nevelésére tartott állományhoz tartozik,

e)	„üsző”: nyolc hónapnál idősebb, még nem ellett nőivarú szarvasmarha.

110. cikk

Különleges támogatás

(1)   A gazdaságában hímivarú szarvasmarhákat tartó mezőgazdasági termelő – kérelem alapján – különleges támogatásban részesülhet. Ez naptári évenként és gazdaságonként, a regionális felső határokon belül, éves támogatás formájában jár, a (2) bekezdésben megadott korcsoportok mindegyikében legfeljebb 90 állatra.

E cikk alkalmazásában a „regionális felső határ” az adott naptári évben az adott régióban különleges támogatásra jogosult állatok számát jelenti.

(2)   A különleges támogatás legfeljebb:

a)	egyszer jár minden kilenc hónapos kort meghaladott bika élettartama alatt, vagy

b)	kétszer jár minden tinó élettartama alatt: i. először kilenc hónapos korban, ii. másodszor azt követően, hogy a 21 hónapos kort elérte.

(3)   A különleges támogatásra való jogosultság feltétele, hogy:

a)	minden olyan állatot, amelyre támogatási igényt nyújtottak be, a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó ideig a mezőgazdasági termelőnél kell hizlalni;

b)	minden egyes állatnak a vágásig vagy exportálásig rendelkeznie kell az 1760/2000/EK rendelet 6. cikke szerinti, a támogatás fizetése szempontjából minden fontos adatot tartalmazó marhalevéllel vagy ezzel egyenértékű más adminisztratív okmánnyal.

(4)   Ha egy régióban az olyan kilenc hónapnál idősebb bikák és a legalább kilenc, de legfeljebb 20 hónapos korú tinók száma, amelyekre igénylést nyújtottak be, és amelyek kielégítik a különleges támogatás elnyerésének követelményeit, meghaladja a (8) bekezdésben meghatérozott regionális felső határt, akkor a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint termelőnként különleges támogatásra jogosult állatok teljes számát az adott évre arányosan csökkenteni kell.

(5)   Az (1) és (4) bekezdéstől eltérve a tagállamok vidékfejlesztési politikájuk részét képező objektív kritériumok alapján és szigorúan azzal a feltétellel, hogy figyelembe veszik a környezetvédelmi és a foglalkoztatási szempontokat, megváltoztathatják vagy megszüntethetik a gazdaságonként és korosztályonként 90 állatban megszabott határt. Ebben az esetben a tagállamok dönthetnek a (4) bekezdés alkalmazásáról úgy, hogy az alkalmazandó regionális felső határ betartásához szükséges csökkentési szintet anélkül érik el, hogy ezt a csökkentést alkalmaznák olyan kistermelőkre, akik az adott évre vonatkozóan nem adtak be több állatra különleges támogatási igényt, mint az érintett tagállam által meghatározott minimális állatszám.

(6)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a különleges támogatást vágáskor fizetik ki. Ilyen esetben a (2) bekezdés a) pontja szerinti, a bikák korára vonatkozó kritérium helyett alkalmazandó kritérium a hasított test 185 kg-ban meghatározott minimális tömege.

A támogatást kifizetik vagy visszautalják a termelőknek.

(7)   A támogatás összege a következő:

a)	támogatásra jogosult bikánként 210 EUR;

b)	támogatásra jogosult tinónként és korcsoportonként 150 EUR.

(8)   A következő regionális felső határokat kell alkalmazni:

Tagállam	Regionális felső határ
Bulgária	90 343
Cseh Köztársaság	244 349
Dánia	277 110
Németország	1 782 700
Észtország	18 800
Ciprus	12 000
Lettország	70 200
Litvánia	150 000
Lengyelország	926 000
Románia	452 000
Szlovénia	92 276
Szlovákia	78 348
Finnország	250 000
Svédország	250 000

111. cikk

Az anyatehénre vonatkozó támogatás

(1)   A gazdaságában anyateheneket tartó mezőgazdasági termelő – kérelem alapján – anyatehén tartásáért járó támogatásban („anyatehénre vonatkozó támogatás”) részesülhet. A támogatás éves támogatás formájában, naptári évenként és termelőnként az egyéni felső határon belül jár.

(2)   Az anyatehénre vonatkozó támogatás minden olyan mezőgazdasági termelőnek jár, aki

a)	az igény beadásának napjától számított 12 hónapig nem szállít ki tejet vagy tejterméket a gazdaságából. A gazdaságból közvetlenül a fogyasztónak kiszállított tej vagy tejtermék azonban nem akadálya a támogatás odaítélésének;

b)	tejet vagy tejterméket szállít ki, és az 1234/2007/EK rendelet 67. cikke szerinti egyéni kvótája a 120 000 kg-ot nem haladja meg.

A tagállamok azonban az általuk meghatározott objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján dönthetnek úgy, hogy ezt a mennyiségi korlátot megváltoztatják vagy megszüntetik, feltéve hogy az igény benyújtásának napjától számított hat egymást követő hónapban a termelő által tartott anyatehenek száma legalább 60 %-a, az üszők száma pedig legfeljebb 40 %-a annak az anyatehén-, illetve üszőszámnak, amelyre a termelő a támogatást igényelte.

Az első albekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a támogatásra jogosult állatok számának meghatározásához azt, hogy egy tehén anyatehén-állományhoz vagy tejelőállományhoz tartozik-e, a gazdaságban az érintett naptári év március 31-én a kedvezményezett rendelkezésére álló, tonnában kifejezett egyéni tejkvóta alapján, valamint az átlagos tejhozam alapján állapítják meg.

(3)   A termelő támogatásra való jogosultságát a 112. cikkben meghatározott egyéni felső határ korlátozza.

(4)   A támogatás összege támogatásra jogosult állatonként 200 EUR.

(5)   A tagállamok állatonként maximum 50 EUR anyatehénre vonatkozó, kiegészítő nemzeti támogatást fizethetnek, feltéve hogy ez nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez az érintett ország állattenyésztői között.

Azon gazdaságok tekintetében, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (35) 5. és 8. cikke szerint meghatározott régióban helyezkednek el, állatonként a kiegészítő támogatás első 24,15 euróját az EMGA finanszírozza.

A valamely tagállam területén elhelyezkedő gazdaságok tekintetében azon tagállamok esetében, ahol a szarvasmarha-populáción belül az anyatehenek aránya olyan magas, hogy legalább a tehenek teljes számának 30 %-át eléri, továbbá a levágott hímivarú szarvasmarhák legalább 30 %-a az S és E profilú osztályhoz tartozik, a kiegészítő támogatást teljes egészében az EMGA fedezi. A fenti százalékos arányok meghaladását a támogatás fizetésének évét megelőző két év átlaga alapján állapítják meg.

(6)   E cikk alkalmazásában csak húshasznú fajtához tartozó vagy húshasznú fajtával való keresztezésből született, és hústermelésre szánt borjak nevelésére tartott állományhoz tartozó üszők vehetők figyelembe.

112. cikk

Anyatehénre vonatkozó egyéni felső határ

(1)   Az anyatehenet tartó valamennyi mezőgazdasági termelőnek támogatás jár az 1782/2003/EK rendelet 126. cikkének (2) bekezdése szerint megállapított egyéni felső határon belül.

(2)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy területükön a jövedelemtámogatási jogok összege ne haladja meg az (5) bekezdésben megállapított nemzeti felső határokat, valamint hogy a 114. cikkben említett nemzeti tartalékok fenntarthatók legyenek.

A 122. cikk szerinti egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazási időszakának végét követően és az 53. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén, a termelőkre vonatkozó egyéni felső határok megállapításának és a 114. cikkben említett nemzeti tartalék létrehozásának legkésőbb az egységes támogatási rendszer alkalmazása első évének végéig meg kell történnie.

(3)   Ha a (2) bekezdésben említett kiigazítás a mezőgazdasági termelők egyéni felső határainak csökkentését kívánja, az ellentételezés nélkül történik, és a döntés objektív kritériumokon alapul, különösen a következőkön:

a)	a termelők egyéni felső határainak felhasználási aránya a 2000-es évet megelőző három referenciaévben,

b)	beruházás vagy külterjes tartási program végrehajtása a marha- és borjúhúságazatban,

c)	különleges természeti körülmények vagy a támogatás megvonását vagy csökkentett mértékű kifizetését eredményező szankciók legalább egy referenciaévben,

d)	azok a további különleges körülmények, amelyek hatására a kifizetések legalább egy referenciaévben nem feleltek meg az előző években megállapított tényleges helyzetnek.

(4)   Az (2) bekezdés első albekezdésében foglalt intézkedés alapján visszavont támogatási jogokat törlik.

(5)   A következő nemzeti felső határokat kell alkalmazni:

Tagállam	Nemzeti felső határ
Belgium	394 253
Bulgária	16 019
Cseh Köztársaság	90 300
Észtország	13 416
Spanyolország	1 441 539
Franciaország	3 779 866
Ciprus	500
Lettország	19 368
Litvánia	47 232
Magyarország	117 000
Málta	454
Ausztria	375 000
Lengyelország	325 581
Portugália	458 941
Románia	150 000
Szlovénia	86 384
Szlovákia	28 080

113. cikk

Anyatehénre vonatkozó támogatási jog átruházása

(1)   Ha a mezőgazdasági termelő gazdaságát eladja, vagy egyéb módon átruházza, az anyatehénre vonatkozó valamennyi támogatási jogát átruházhatja arra a személyre, aki a gazdaságát átveszi.

(2)   Az (1) bekezdésben említett mezőgazdasági termelő jogait részben vagy egészben más mezőgazdasági termelőknek a gazdaság átruházása nélkül is átruházhatja.

A gazdaság átruházása nélküli jogátruházás esetén az átruházott támogatási jogok 15 %-ot meg nem haladó részéről azok ingyenes újrafelosztása céljából ellenszolgáltatás nélkül le kell mondani azon tagállam nemzeti tartalékának javára, ahol a gazdaság található.

(3)   A tagállamok:

a)	megteszik a szükséges intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a támogatási jogokat azokon az érzékeny területeken vagy régiókon kívülre ruházzák át, amelyekben a marhahús- és borjúhústermelés különösen fontos a helyi gazdaság szempontjából;

b)	rendelkezhetnek úgy, hogy a jogoknak a gazdaság átruházása nélküli átruházását a mezőgazdasági termelők közvetlenül egymás közt, vagy a nemzeti tartalékon keresztül intézzék.

(4)   A tagállamok – az általuk meghatározandó időpontig – engedélyezhetik a jövedelemtámogatási jogok azon részének ideiglenes átruházását, amelyet az azt birtokló termelő nem szándékozik felhasználni.

114. cikk

Anyatehénre vonatkozó támogatási jogok nemzeti tartaléka

(1)   Az anyatehénre vonatkozó támogatási jogok tekintetében az egyes tagállamok nemzeti tartalékot tartanak fenn.

(2)   A 113. cikk (2) bekezdésének második albekezdése vagy egyéb közösségi rendelkezés alapján visszavont támogatási jogok a nemzeti tartalékba kerülnek, a 112. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül.

(3)   A tagállamok nemzeti tartalékaikat arra használják fel, hogy a tartalék határain belül támogatási jogokat juttassanak új termelőknek, fiatal gazdálkodóknak vagy egyéb kiemelt mezőgazdasági termelőknek.

115. cikk

Üsző

(1)   E rendelet 111. cikkének (3) bekezdésétől eltérve azok a tagállamok, ahol az anyatehenek és üszők több mint 60 %-át az 1698/2005/EK tanácsi rendelet 50. cikke értelmében vett hegyvidéki területeken tartják, dönthetnek úgy, hogy az érintett tagállam által meghatározandó nemzeti felső határokon belül külön kezelik az üszők után járó anyatehénre vonatkozó támogatást az anyatehénre vonatkozó támogatástól.

Ez a külön nemzeti felső határ nem haladhatja meg az érintett tagállamnak az e rendelet 112. cikkének (5) bekezdésében megállapított nemzeti felső határa 40 %-át. Az ott megadott nemzeti felső határ a külön nemzeti felső határral megegyező összeggel csökken. Ha egy olyan tagállamban, amely él az e bekezdésben biztosított joggal, az olyan üszők száma, amelyekre igénylést nyújtottak be, és amelyek kielégítik az anyatehénre vonatkozó támogatás elnyerésének követelményeit, meghaladja a külön nemzeti felső határt, akkor az adott évre termelőnként támogatásra jogosult üszők számát arányosan csökkenteni kell.

(2)   E cikk alkalmazásában csak a húshasznú fajtához tartozó, vagy húsmarhával való keresztezésből született üszők vehetők figyelembe.

116. cikk

Vágásra vonatkozó támogatás

(1)   A gazdaságában szarvasmarhákat tartó mezőgazdasági termelő – kérelem alapján – vágási támogatásban részesülhet. A támogatás a támogatásra jogosult állatok levágásakor vagy Közösségen kívüli országba való exportálásakor, később meghatározandó nemzeti felső határokon belül jár.

A vágási támogatás a következők után jár:

a)	nyolc hónaposnál idősebb bikák, tinók, tehenek és üszők;

b)	egy hónaposnál idősebb, de nyolc hónaposnál fiatalabb borjak, ha a hasított test súlya a 185 kg-ot nem haladja meg.

A második albekezdés a) és b) pontjában felsorolt állatok jogosultak vágási támogatásra, feltéve hogy azokat a mezőgazdasági termelő egy később meghatározandó időtartamig tartotta.

(2)   A támogatás összege a következő:

a)	az (1) bekezdés a) pontja szerint támogatásra jogosult állatok esetében állatonként 80 EUR;

b)	az (1) bekezdés b) pontja szerint támogatásra jogosult állatok esetében állatonként 50 EUR.

(3)   Az (1) bekezdésben említett nemzeti felső határokat tagállamonként, az említett bekezdés a) és b) pontjában meghatározott mindkét állatcsoportra külön-külön állapítják meg. Az egyes felső határok megegyeznek az adott tagállamban az egyes állatcsoportokban 1995-ben levágott állatok számával. Az egyes felső határokhoz hozzáadják a harmadik országokba exportált állatok számát, az arra az évre vonatkozó Eurostat-adatok vagy a Bizottság által elfogadott egyéb közzétett hivatalos statisztikai adatoknak megfelelően.

Az új tagállamok esetében a következő nemzeti felső határok alkalmazandók:

	Bika, tinó, tehén és üsző	1 hónaposnál idősebb, de 8 hónaposnál fiatalabb borjak, ha a hasított test súlya a 185 kg-ot nem haladja meg
Bulgária	22 191	101 542
Cseh Köztársaság	483 382	27 380
Észtország	107 813	30 000
Ciprus	21 000	–
Lettország	124 320	53 280
Litvánia	367 484	244 200
Magyarország	141 559	94 439
Málta	6 002	17
Lengyelország	1 815 430	839 518
Románia	1 148 000	85 000
Szlovénia	161 137	35 852
Szlovákia	204 062	62 841

(4)   Ha egy adott tagállamban az összes olyan állat száma, amelyre az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott két állatcsoport egyike tekintetében igénylést nyújtottak be, és amely kielégíti a vágási támogatás elnyerésének követelményeit, meghaladja az arra a csoportra megállapított nemzeti felső határt, akkor az abba a csoportba tartozó, termelőnként támogatható állatok teljes számát az adott évre arányosan csökkenteni kell.

117. cikk

A jövedelemtámogatás közös szabályai

Az e szakasz szerinti közvetlen kifizetés az 1760/2000/EK rendelet szerint azonosított és nyilvántartott állatok tekintetében igényelhető.

Mindemellett az állatot a kifizetésre jogosultnak kell tekinteni akkor is, ha az 1760/2000/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott információkat az állatra vonatkozó – az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározott – birtokon tartási időszak első napján jelentették az illetékes hatóságnak.

118. cikk

Felső határok

Az e szakasz értelmében igényelt egyes kifizetések összege nem haladhatja meg a Bizottság által az 51. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott felső határt.

Amennyiben az igényelt kifizetések teljes összege meghaladja a rögzített felső határt, az adott évben a termelőnkénti kifizetés összegét arányosan csökkenteni kell.

119. cikk

A 96/22/EK irányelv alapján tiltott anyagok

(1)   Ha egy mezőgazdasági termelő szarvasmarha-állományához tartozó egyedben az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról szóló, 1996. április 29-i 96/22/EK tanácsi irányelv (36) alapján tiltott maradékanyagot, vagy az említett irányelv alapján engedélyezett, de jogellenesen használt maradékanyagot mutatnak ki az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelv (37) vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, vagy pedig ha nem engedélyezett anyagot vagy terméket, vagy a 96/22/EK irányelv szerint engedélyezett, de jogellenesen tartott anyagot vagy terméket találnak a mezőgazdasági termelő gazdaságában bármely formában, a termelőt a fenti esetek feltárásának naptári évére kizárják az e szakaszban előírt összegű támogatásokból.

Ismételt jogsértés esetén a kizárási időszakot az elkövetett cselekmény súlyosságától függően attól az évtől számított öt évre ki lehet terjeszteni, amikor az ismételt jogsértést felfedték.

(2)   Ha az állatok tulajdonosa vagy gondozója az ellenőrzés elvégzését, a nemzeti maradvány-megfigyelési tervek végrehajtásához szükséges mintavételt vagy a 96/23/EK irányelv szerinti vizsgálatokat és ellenőrzéseket akadályozza, az e cikk (1) bekezdése szerinti szankciókat kell alkalmazni.

2. FEJEZET

Nemzeti támogatások

120. cikk

Héjas gyümölcsűekre vonatkozó nemzeti támogatás

(1)   2012-től kezdődően vagy amennyiben a 67. cikk alkalmazása esetén az e cím 1. fejezetének 4. szakaszában említett, héjas gyümölcsűekre vonatkozó területalapú támogatást integrálták az egységes támogatási rendszerbe, a tagállamok hektáronként évente legfeljebb 120,75 EUR összegig terjedő nemzeti támogatást nyújthatnak a következő termékeket előállító mezőgazdasági termelőknek

a)	a 0802 11 és a 0802 12 KN-kód alá tartozó mandula,

b)	a 0802 21 és a 0802 22 KN-kód alá tartozó mogyoró,

c)	a 0802 31 és a 0802 32 KN-kód alá tartozó dió,

d)	a 0802 50 KN-kód alá tartozó pisztácia,

e)	a 1212 10 10 KN-kód alá tartozó szentjánoskenyér.

(2)   A nemzeti támogatás legfeljebb a következő legnagyobb nagyságú területre fizethető:

Tagállam	Legnagyobb terület (ha)
Belgium	100
Bulgária	11 984
Németország	1 500
Görögország	41 100
Spanyolország	568 200
Franciaország	17 300
Olaszország	130 100
Ciprus	5 100
Luxemburg	100
Magyarország	2 900
Hollandia	100
Lengyelország	4 200
Portugália	41 300
Románia	1 645
Szlovénia	300
Szlovákia	3 100
Egyesült Királyság	100

(3)   Az egyes tagállamok a mezőgazdasági termelőknek az 1234/2007/EK rendelet 125b. cikke értelmében elismert termelői szervezetekben való tagságához köthetik a nemzeti támogatás odaítélését.

V. CÍM

A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK VÉGREHAJTÁSA AZ ÚJ TAGÁLLAMOKBAN

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

121. cikk

A közvetlen kifizetések bevezetése

A közvetlen kifizetéseket Bulgária és Románia kivételével az új tagállamokban a következő – az új tagállamoktól eltérő tagállamokban e kifizetések adott időpontban alkalmazandó szintjének százalékában kifejezett – növekedési ütemezésnek megfelelően kell bevezetni:

—	60 % 2009-ben,

—	70 % 2010-ben,

—	80 % 2011-ben,

—	90 % 2012-ben,

—	2013-tól 100 %.

Bulgária és Románia esetében a közvetlen kifizetéseket a következő – az új tagállamoktól eltérő tagállamokban e kifizetések adott időpontban alkalmazandó szintjének százalékában kifejezett – növekedési ütemezésnek megfelelően kell bevezetni:

—	35 % 2009-ben,

—	40 % 2010-ben,

—	50 % 2011-ben,

—	60 % 2012-ben,

—	70 % 2013-ben,

—	80 % 2014-ben,

—	90 % 2015-ben,

—	2016-tól 100 %.

2. FEJEZET

Egységes területalapú támogatási rendszer

122. cikk

Egységes területalapú támogatási rendszer

(1)   Azok az új tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy – a bogyós gyümölcsöknek az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 9. szakaszában megállapított, 2009-re, 2010-re és 2011-re szóló átmeneti támogatása, valamint az energianövényeknek az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 5. fejezetében említett, 2009-re szóló támogatása kivételével – a közvetlen kifizetések helyett az egységes területalapú támogatást alkalmazzák, e cikk alapján nyújtanak támogatást a mezőgazdasági termelőknek.

(2)   Az egységes területalapú támogatás éves alapon kerül kifizetésre. A támogatást a 123. cikknek megfelelően megállapított éves pénzügyi keretnek az egyes új tagállamok 124. cikknek megfelelően megállapított mezőgazdasági területével történő elosztásával kell kiszámítani.

(3)   Az egységes területalapú támogatási rendszer 2013. december 31-ig áll rendelkezésre. Az új tagállamok legkésőbb az alkalmazás utolsó évének augusztus 1-jéig értesítik a Bizottságot az alkalmazás megszüntetésére vonatkozó szándékukról.

(4)   Az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazási időszakának végét követően a közvetlen kifizetéseket kell alkalmazni a vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően és olyan mennyiségi paraméterek figyelembevételével, mint a bázisterület, a támogatási felső határok és a legnagyobb garantált mennyiség, amelyek meghatározására minden egyes közvetlen kifizetés esetében a 2003-as és 2005-ös csatlakozási okmányban és az azt követő közösségi jogszabályokban került sor. Az e rendelet 121. cikkében az adott évre meghatározott százalékos értékeket ezt követően kell alkalmazni.

123. cikk

Éves pénzügyi keret

(1)   Minden új tagállam esetében a Bizottság éves pénzügyi keretet alakít ki, amely az érintett naptári évben az adott új tagállamban közvetlen kifizetés nyújtása céljából rendelkezésre álló pénzeszközök összegével egyenlő.

Az éves pénzügyi keretet a vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően és olyan mennyiségi paraméterek figyelembevételével kell megállapítani, mint a bázisterület, a támogatási felső határok és a legnagyobb garantált mennyiség, melyek meghatározására minden egyes közvetlen kifizetés esetében a 2003-as és 2005-ös csatlakozási okmányban és az azt követő közösségi jogszabályokban került sor.

Az éves pénzügyi keretet a közvetlen kifizetések fokozatos bevezetésére vonatkozóan a 121. cikkben meghatározott megfelelő százalékos értékek alkalmazásával ki kell igazítani, kivéve azokat az összegeket, amelyek a XV. melléklet alapján, illetve az ezen összegek vagy a gyümölcs- és zöldségágazatnak megfelelő összegek és – a 129. cikk (1) bekezdésében említettek szerint – a ténylegesen alkalmazott összegek közötti különbözet alapján rendelkezésre állnak.

(2)   Ha egy adott évben egy új tagállamban az egységes területalapú támogatás meghaladná a tagállam éves pénzügyi keretét, akkor a szóban forgó új tagállamban alkalmazandó hektáronkénti nemzeti összeget egy csökkentési együttható alkalmazásával arányosan csökkenteni kell.

124. cikk

Az egységes területalapú támogatási rendszer szerinti terület

(1)   Egy új tagállam esetében – Bulgária és Románia kivételével – egységes területalapú támogatásban azon mezőgazdasági területek részesülhetnek, amelyek 2003. június 30-án jó mezőgazdasági állapotban tartott hasznosított mezőgazdasági területnek minősülnek, függetlenül attól, hogy ebben az időpontban művelés alatt állnak-e, és amelyeket – adott esetben – a szóban forgó új tagállam által a Bizottság jóváhagyását követően meghatározott objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumokkal összhangban kiigazítottak.

E cím alkalmazásában „hasznosított mezőgazdasági terület”: a szántóterületek, az állandó gyepterületek, az állandó kultúrák és a konyhakertek összterülete a Bizottság által statisztikai célokra megállapítottak szerint.

Bulgária és Románia esetében egységes területalapú támogatásban azon mezőgazdasági területek részesülhetnek, amelyek jó mezőgazdasági állapotban tartott hasznosított mezőgazdasági területnek minősülnek, függetlenül attól, hogy művelés alatt állnak-e, és amelyeket – adott esetben – Bulgária, illetve Románia által a Bizottság jóváhagyását követően meghatározott objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumokkal összhangban kiigazítottak.

(2)   Az egységes területalapú támogatási rendszer keretében nyújtott támogatásra jogosult valamennyi, az (1) bekezdésben előírt kritériumoknak megfelelő mezőgazdasági parcella, továbbá valamennyi olyan, rövid életciklusú erdei fákkal (ex 0602 90 41 KN-kód) beültetett mezőgazdasági parcella, amely 2003. június 30-án jó mezőgazdasági állapotban van. Bulgária és Románia esetében azonban támogatható valamennyi, az (1) bekezdésben előírt kritériumoknak megfelelő mezőgazdasági parcella, továbbá valamennyi, rövid életciklusú erdei fákkal (ex 0602 90 41 KN-kód) beültetett mezőgazdasági parcella.

Az első albekezdésben említett parcelláknak – vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével – a tagállam által meghatározandó időpontban, de legkésőbb a támogatási kérelem módosítására a tagállamban megállapított időpontban a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk.

Gazdaságonként 0,3 ha a támogatásra jogosult azon terület minimális mérete, amelyre vonatkozóan kifizetés igényelhető. Objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján és a Bizottság jóváhagyását követően azonban bármely új tagállam dönthet úgy, hogy a minimális méretet magasabb, de 1 ha-t meg nem haladó értékben határozza meg.

(3)   A termelés, illetve a termelési tényezők alkalmazása nem kötelező. A mezőgazdasági termelők az e cikk (4) bekezdésében említett területet ugyanakkor bármilyen mezőgazdasági célra használhatják. Kender termelése esetén a 39. cikket kell alkalmazni.

(4)   Az egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatásban részesülő területeket a 6. cikkel összhangban jó mezőgazdasági és környezeti állapotban kell tartani.

(5)   Az egységes területalapú támogatási rendszer alapján támogatásban részesülő mezőgazdasági termelőknek meg kell felelniük a II. mellékletben említett, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek, a következő ütemezés szerint:

a)	a II. melléklet A. pontjában említett követelményeket 2009. január 1-jétől kell alkalmazni;

b)	a II. melléklet B. pontjában említett követelményeket 2011. január 1-jétől kell alkalmazni;

c)	a II. melléklet C. pontjában említett követelményeket 2013. január 1-jétől kell alkalmazni;

(6)   Bulgária és Románia számára a 4., 5., 23., 24. és 25. cikk alkalmazása 2011. december 31-ig nem kötelező a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekhez kapcsolódó rendelkezések tekintetében. 2012. január 1-jétől az ezekben a tagállamokban egységes területalapú támogatási rendszer alapján támogatásban részesülő mezőgazdasági termelőknek meg kell felelniük a II. mellékletben említett, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek, a következő ütemezés szerint:

a)	a II. melléklet A. pontjában említett követelményeket 2012. január 1-jétől kell alkalmazni;

b)	a II. melléklet B. pontjában említett követelményeket 2014. január 1-jétől kell alkalmazni;

c)	a II. melléklet C. pontjában említett követelményeket 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

(7)   Az új tagállamok abban az esetben is élhetnek az (5) és (6) bekezdésben meghatározott lehetőségekkel, ha úgy határoznak, hogy már a 122. cikk (3) bekezdésben előírt alkalmazási időszak vége előtt beszüntetik az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazását.

(8)   Az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazása semmilyen módon nem befolyásolja az új tagállamoknak az állatok azonosításával és nyilvántartásával kapcsolatban az 1760/2000/EK rendeletben és a 21/2004/EK rendeletben meghatározott közösségi szabályok végrehajtására vonatkozó kötelezettségét.

125. cikk

Tájékoztatás

Az új tagállamok részletesen tájékoztatják a Bizottságot az e fejezet végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről és különösen a 123. cikk (2) bekezdése alapján hozott intézkedésekről.

3. FEJEZET

Elkülönített támogatások és különleges támogatás

126. cikk

Elkülönített cukortámogatás

(1)   Ha egy új tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 143ba. cikkében foglalt lehetőséget, akkor elkülönített cukortámogatást kell fizetnie az egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatható mezőgazdasági termelőknek. Ezt a támogatást az érintett tagállamok által 2006-ban és 2007-ben elfogadott kritériumok alapján kell kifizetni.

(2)   Az elkülönített cukortámogatás a XV. mellékletben megállapított felső határokon belül adható.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, valamennyi érintett új tagállam azon év március 31-ig, amelyre vonatkozóan az elkülönített cukortámogatást nyújtják, objektív kritériumok alapján dönthet úgy, hogy az elkülönített cukortámogatás esetében a XV. mellékletben felsoroltaknál alacsonyabb felső határt alkalmaz. Ha az (1) bekezdéssel összhangban megállapított összegek együttesen meghaladják az érintett új tagállam által kijelölt felső határt, a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó éves összeget arányosan csökkenteni kell.

127. cikk

Elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatás

(1)   Ha egy új tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 143bb. cikkében foglalt lehetőséget, akkor elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatást kell fizetnie az egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatható mezőgazdasági termelőknek. A támogatást a tagállam által 2007-ben elfogadott kritériumokkal összhangban kell kifizetni.

(2)   Az elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatást vagy az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határ gyümölcs- és zöldségtámogatásnak megfelelő összetevője keretein belül, vagy – amennyiben az új tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 143bb. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőséget – alacsonyabb felső határ figyelembevételével kell nyújtani.

128. cikk

Elkülönített átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatás

(1)   Ha egy új tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 143bc. cikkének (1) bekezdésében foglalt lehetőséget, akkor 2011. december 31-ig visszatarthatja az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határnak a 0702 00 00 KN-kód alá tartozó paradicsomhoz tartozó összetevője legfeljebb 50 %-át, összhangban a 2007-ben hozott határozatával.

Ebben az esetben az érintett tagállam – az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározott felső határon belül – évente kiegészítő támogatást fizet a mezőgazdasági termelőknek.

A paradicsomot termesztő mezőgazdasági termelők részére az e rendelet IV. címe 1. fejezetének 8. szakaszában megállapított feltételek mellett jár kiegészítő támogatás.

(2)   Ha egy új tagállam alkalmazta az 1782/2003/EK rendelet 143bc. cikkének (2) bekezdésében foglalt lehetőséget, akkor összhangban a 2007-ben hozott határozatával:

a)

2010. december 31-ig visszatarthatja az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határ azon összetevőjének legfeljebb 100 %-át, amely az e rendelet 54. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében felsorolt, az egynyári kultúráktól eltérő gyümölcs- és zöldségkultúrákra vonatkozó támogatásnak felel meg;

b)

2011. január 1-jétől2012. december 31-ig visszatarthatja az e rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határ azon összetevőjének legfeljebb 75 %-át, amely az e rendelet 54. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében felsorolt, az egynyári kultúráktól eltérő gyümölcs- és zöldségkultúrákra vonatkozó támogatásnak felel meg.

Ebben az esetben az érintett tagállam – az e rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározott felső határon belül – évente kiegészítő támogatást fizet a mezőgazdasági termelőknek.

A kiegészítő támogatást azoknak a mezőgazdasági termelőknek kell megadni, akik az e rendelet 54. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében felsorolt, az érintett tagállam által meghatározott egy vagy több gyümölcsöt és zöldséget termelnek.

(3)   Azon új tagállamok, amelyek alkalmazták az 1782/2003/EK rendelet 143bc. cikkében meghatározott lehetőségeket, 2009. augusztus 1-ig határozhatnak a 2007-ben hozott határozat felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy:

a)	e támogatásokat részben vagy egészben integrálják az egységes támogatási rendszerbe. Ebben az esetben az e rendelet 130. cikkétől eltérve az érintett összegeket bele kell foglalni az e rendelet 123. cikkének (1) bekezdésében említett éves pénzügyi keretbe, vagy

b)

e támogatásokat részben vagy egészben integrálják az e rendelt 127. cikkében említett elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatásba. Ebben az esetben az új támogatást az e rendelt IX. melléklete A. pontjának második bekezdésében foglaltakhoz hasonló, objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján kell nyújtani, egy 2008-ban lezáruló reprezentatív időtartamra vonatkoztatva.

129. cikk

A bogyós gyümölcsökre vonatkozó elkülönített támogatás

(1)   A 122. cikktől eltérve az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok legkésőbb 2011. augusztus 1-jéig dönthetnek úgy, hogy 2012-től kezdődően a bogyós gyümölcsökre vonatkozó elkülönített támogatást nyújtanak. Azt objektív és megkülönböztetéstõl mentes kritériumok – mint a bogyós gyümölcsök 98. cikkben megállapított átmeneti támogatása keretében nyújtott kifizetések – és a tagállamok által meghatározandó reprezentatív időszak – legkésőbb 2008 – alapján kell nyújtani.

(2)   A bogyós gyümölcsökre vonatkozó elkülönített támogatás a XII. mellékletben megállapított, a bogyós gyümölcsökre vonatkozó támogatásoknak megfelelő összeghatárokon belül adható.

(3)   Az e cikket alkalmazó tagállamok 2012-ben a bogyós gyümölcsökre vonatkozó elkülönített támogatáson túlmenően nemzeti támogatást is nyújthatnak. A közösségi és a nemzeti támogatás együttes összege nem haladhatja meg az alábbi felső határokat:

—	Bulgária: 960 000 EUR

—	Lettország: 160 000 EUR

—	Litvánia: 240 000 EUR

—	Magyarország: 680 000 EUR

—	Lengyelország: 19 200 000 EUR.

130. cikk

Az elkülönített támogatásokra vonatkozó közös rendelkezések

(1)   A 126., a 127., a 128. és a 129. cikkben említett támogatások nyújtására rendelkezésre bocsátott pénzeszközöket nem kell belefoglalni a 123. cikk (1) bekezdésében említett éves pénzügyi keretbe. A 126. cikk (3) bekezdésének alkalmazása esetén azonban a XV. mellékletben felsorolt és a ténylegesen alkalmazott felső határok közötti különbözet beletartozik a 123. cikk (1) bekezdésében említett éves pénzügyi keretbe.

(2)   A 132. cikket nem kell alkalmazni a 127., a 128. és a 129. cikkben említett elkülönített támogatásokra. Bulgária és Románia kivételével a 132. cikket nem kell alkalmazni a 126. cikkben említett elkülönített támogatásokra.

(3)   Tényleges vagy várható öröklés esetén a 126. cikkben említett elkülönített cukortámogatást, a 127. említett elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatást és a 129. cikkben említett, a bogyós gyümölcsökre elkülönített támogatást a gazdaságot öröklő mezőgazdasági termelő részére kell kifizetni, amennyiben a szóban forgó mezőgazdasági termelő az egységes területalapú támogatási rendszerben támogatásra jogosult.

131. cikk

Különleges támogatás

(1)   Az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok 2009. augusztus 1-jéig, 2010. augusztus 1-jéig, illetve 2011. augusztus 1-jéig dönthetnek úgy, hogy a döntést követő évtől kezdődően a 40. cikkben említett nemzeti felső határaik legfeljebb 10 %-át a 68. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint és – a rájuk alkalmazandó módon – a III. cikk 5. cikk fejezetével összhangban a mezőgazdasági termelők támogatására fordítják.

(2)   A 68. cikk (4) bekezdésének c) pontjától eltérve, a 68. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett intézkedésekre nyújtott támogatás az egységes területalapú támogatási rendszer keretében nyújtott hektáronkénti összegek növelésének formájában valósul meg.

A 68. cikk (3) bekezdésének második albekezdését nem kell alkalmazni az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamokra.

(3)   A 69. cikk (6) bekezdésétől eltérve, a 122. cikkben említett egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó új tagállamok az (1) bekezdésben említett támogatás fedezéséhez szükséges pénzeszközöket az alábbiak révén teremtik meg:

a)	a 123. cikkben említett éves pénzügyi keretük csökkentésével, és/vagy

b)	az egységes területalapú támogatási rendszertől eltérő közvetlen kifizetések lineáris csökkentésével.

(4)   Az e cikk (1) bekezdésében említett összegeket a Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozza meg.

Ezeket az összegeket le kell vonni az érintett új tagállamoknak a 123. cikk (1) bekezdésében említett éves pénzügyi keretéből.

4. FEJEZET

Kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések és közvetlen kifizetések

132. cikk

Kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések és közvetlen kifizetések

(1)   E cikk alkalmazásában „KAP-típusú nemzeti rendszer”: olyan nemzeti közvetlen kifizetési rendszer, amely az új tagállamok csatlakozása előtt hatályban volt, és amelynek keretében valamelyik típusú közvetlen kifizetés hatálya alá tartozó termelés tekintetében nyújtottak támogatást a mezőgazdasági termelőknek.

(2)   Az új tagállamok a Bizottság engedélyével kiegészíthetnek bármely közvetlen kifizetést:

a)

a 121. cikkben említett, az adott évre meghatározott szintet legfeljebb 30 százalékponttal meghaladó mértékben. Bulgária és Románia esetében a következő alkalmazandó: 2009-ben a 2004. április 30-i összetételű Közösségben érvényes közvetlen kifizetési szint 65 %-áig, 2010-től kezdődően pedig a 121. cikk második bekezdésében említett, az adott évre meghatározott szintet legfeljebb 50 százalékponttal meghaladó mértékben. Ugyanakkor a Cseh Köztársaság a burgonyakeményítő-ágazat vonatkozásában az új tagállamoktól eltérő tagállamokban érvényes közvetlen kifizetési szint 100 %-áig egészítheti ki a közvetlen kifizetéseket. Az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 7. fejezetében említett közvetlen kifizetések esetében az új tagállamok legfeljebb 100 %-ig egészíthetik ki a közvetlen kifizetéseket. Bulgária és Románia esetében a következő legmagasabb mérték alkalmazandó: 2009-ben 95 %, 2010-től kezdődően pedig 100 %; vagy

b)

i. az egységes támogatási rendszeren kívüli közvetlen kifizetések vonatkozásában azon közvetlen támogatások teljes összegének 10 százalékponttal megnövelt összege erejéig, amelyekre a mezőgazdasági termelő – termékenkénti alapon – a 2003-as naptári évben az új tagállamban a KAP-típusú nemzeti rendszerben jogosult lett volna. Azonban Litvánia esetében a 2002-es naptári évet kell referenciaévnek tekinteni, Bulgária és Románia esetében a 2006-os naptári évet kell referenciaévnek tekinteni. Szlovénia esetében a növelés 25 százalékpontos; ii. az egységes támogatási rendszer vonatkozásában az új tagállamok által egy adott évben nyújtható kiegészítő nemzeti közvetlen támogatás teljes összegét egy külön pénzügyi keret korlátozza. Ez a keret a következők közötti különbözettel egyezik meg: — a KAP-típusú nemzeti közvetlen támogatás teljes összegének 10 százalékponttal megnövelt azon összegének erejéig, amely az érintett új tagállamban a 2003-as naptári évben, illetve Litvánia esetében a 2002-es naptári évben rendelkezésre állna. Bulgária és Románia esetében a 2006-os naptári évet kell referenciaévnek tekinteni. Szlovénia esetében a növelés 25 százalékpontos; és — az érintett új tagállamra vonatkozóan a VIII. mellékletben meghatározott, adott esetben az 51. cikk (2) bekezdésének megfelelően kiigazított nemzeti felső határ. Az ezen alpont első francia bekezdésében említett teljes összeg meghatározásakor be kell számítani a nemzeti közvetlen kifizetéseket vagy a közösségi közvetlen kifizetéseknek megfelelő összetevőiket vagy azon összetevőiket, amelyeket az érintett új tagállamra vonatkozó tényleges felső határ kiszámításakor a 40. cikknek és az 51. cikk (2) bekezdésének megfelelően figyelembe vettek. Az új tagállamok valamennyi közvetlen kifizetés esetében megválaszthatják, hogy az első albekezdés a) vagy b) pontját alkalmazzák. 2012-től kezdődően, figyelembe véve a 7. cikknek a 10. cikkel összefüggésben való alkalmazását, az új tagállamokban a csatlakozást követően a mezőgazdasági termelő részére a megfelelő közvetlen kifizetés alapján nyújtható közvetlen támogatás teljes összege – beleértve valamennyi nemzeti kiegészítő közvetlen kifizetést – nem haladhatja meg azt a közvetlen támogatási szintet, amelyre a termelő az új tagállamoktól eltérő tagállamokban a tagállamokra akkor alkalmazandó megfelelő közvetlen kifizetés keretében jogosult lenne.

(3)   Ciprus az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek tekintetében a mezőgazdasági termelők részére közvetlen kifizetés keretében fizetendő közvetlen támogatást kiegészítheti addig a teljes támogatási szintig, amelyre a mezőgazdasági termelő 2001-ben Cipruson jogosult lett volna.

A ciprusi hatóságok biztosítják, hogy a vonatkozó közvetlen kifizetések keretében – beleértve minden kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetést is – a csatlakozást követően Cipruson a mezőgazdasági termelőknek nyújtott teljes közvetlen támogatás semmilyen esetben se haladja meg a közvetlen támogatásnak azt a szintjét, amelyre a mezőgazdasági termelő a szóban forgó közvetlen kifizetés keretében, a vonatkozó évben az új tagállamoktól eltérő tagállamokban jogosult lenne.

A nyújtandó kiegészítő nemzeti támogatás teljes összege a XVI. mellékletben szerepel.

A nyújtandó kiegészítő nemzeti támogatás kiigazítható, ha azt a közös agrárpolitikában bekövetkezett változások szükségessé teszik.

A (2) az (5) bekezdés Ciprus esetében nem alkalmazandó.

(4)   Ha egy új tagállam az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazása mellett dönt, akkor a szóban forgó új tagállam a (5) és a (8) bekezdésben említett feltételek mellett kiegészítő nemzeti közvetlen támogatást nyújthat.

(5)   A kiegészítő nemzeti támogatás azon évben nyújtott teljes összege, amelyre vonatkozóan az egységes területalapú támogatást alkalmazzák, (al)ágazatonként megállapított külön pénzügyi kerettel korlátozható, feltéve hogy e külön pénzügyi keretek csak a következőkre vonatkoznak:

a)	az egységes támogatási rendszerbe tartozó vegyes közvetlen kifizetések, és/vagy

b)

2009 tekintetében azok a közvetlen kifizetések, amelyek az 1782/2003/EK rendelet 70. cikkének (2) bekezdése alapján nem tartoznak az egységes támogatási rendszer keretébe, illetve az alól kivonhatók, vagy amelyek az említett rendelet 64. cikkének (2) bekezdésében említett részleges végrehajtás alá esnek.

c)	2010-től kezdődően egy vagy több olyan közvetlen kifizetés, amely az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében és 68. cikkében meghatározott részleges végrehajtás, illetve külön támogatás tárgyát képezheti.

Ez a keret a következők közötti különbözettel egyezik meg:

a)	a (2) bekezdés első albekezdése a) vagy b) pontjának alkalmazásából eredő (al)ágazatonkénti támogatás teljes összege, és

b)	a közvetlen támogatás azon teljes összege, amely az érintett új tagállamban az adott évben ugyanazon (al)ágazat tekintetében az egységes területalapú támogatás keretében rendelkezésre állna.

(6)   Az új tagállam objektív kritériumok alapján és a Bizottság engedélyét követően határozhat a kiegészítő nemzeti támogatásként nyújtandó összegekről.

(7)   A Bizottság engedélye:

a)	a (2) bekezdés első albekezdése b) pontja alkalmazásának esetében megjelöli a vonatkozó KAP-típusú nemzeti közvetlen támogatási rendszereket,

b)	meghatározza a kiegészítő nemzeti támogatás legfelső szintjét, a kiegészítő nemzeti támogatás mértékét és adott esetben a támogatás nyújtásához kapcsolódó feltételeket,

c)	módosítható, ha azt a közös agrárpolitikában bekövetkezett változások szükségessé teszik.

(8)   Nem nyújtható kiegészítő nemzeti kifizetés vagy támogatás olyan mezőgazdasági tevékenység után, amelynek tekintetében az új tagállamoktól eltérő tagállamokban nincs közvetlen kifizetés.

133. cikk

Állami támogatás Cipruson

Ciprus a kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések mellett 2012 végéig átmeneti és degresszív nemzeti támogatást nyújthat. Ezt az állami támogatást a közösségi támogatáshoz – például termeléstől elválasztott támogatások – hasonló formában kell nyújtani.

Figyelembe véve a 2001-ben nyújtott nemzeti támogatás jellegét és összegét, Ciprus állami támogatásban részesítheti a XVII. mellékletben felsorolt (al)ágazatokat az ebben a mellékletben meghatározott összegek erejéig.

A nyújtandó állami támogatás kiigazítható, ha azt a közös agrárpolitikában bekövetkezett változások szükségessé teszik. Ha a kiigazítás szükségessé válik, a támogatás összegének vagy a támogatás nyújtásához kapcsolódó feltételeknek a módosítására bizottsági határozat alapján kerülhet sor.

Ciprus éves jelentést küld a Bizottságnak az állami támogatási intézkedések végrehajtásáról, (al)ágazatonként feltüntetve abban a támogatási formákat és összegeket.

VI. CÍM

PÉNZESZKÖZÖK ÁTCSOPORTOSÍTÁSA

134. cikk

Pénzeszközök átcsoportosítása a gyapottermelő régiókban megvalósuló szerkezetátalakításra

Kiegészítő közösségi támogatásként naptári évenként 22 000 000 EUR összeg áll rendelkezésre a gyapottermelő régiókban az EMVA-ból finanszírozott vidékfejlesztési programozás keretében tett intézkedések végrehajtására.

135. cikk

Pénzeszközök átcsoportosítása a dohánytermelő régiókban megvalósuló szerkezetátalakításra

A 2011. pénzügyi évtől kezdődően kiegészítő közösségi támogatásként 484 000 000 EUR összeg áll rendelkezésre a dohánytermelő régiókban az EMVA-ból finanszírozott vidékfejlesztési programozás keretében tett intézkedések végrehajtására azokban a tagállamokban, amelyekben a dohánytermesztők a nyersdohány piacának közös szervezéséről szóló, 1992. június 30-i 2075/92/EGK tanácsi rendeletnek (38) megfelelően 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben támogatást kaptak.

136. cikk

Átcsoportosítás az EMVA javára

A tagállamok 2009. augusztus 1-jéig határozhatnak úgy, hogy a 69. cikk (6) bekezdése a) pontjának alkalmazása helyett egy, a 69. cikk (7) bekezdésével összhangban kiszámítandó összeget 2011-es pénzügyi évtől az EMVA keretében történő vidékfejlesztési programozás és finanszírozás vonatkozásában nyújtott közösségi támogatás rendelkezésére bocsátanak.

VII. CÍM

VÉGREHAJTÁSI, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

Végrehajtási rendelkezések

137. cikk

A támogatási jogosultságok megerősítése

(1)   A mezőgazdasági termelők számára 2009. január 1-je előtt megítélt támogatási jogosultságok 2010. január 1-jétől tekinthetők jogszerűnek és szabályosnak.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a mezőgazdasági termelők számára valótlan adatokat tartalmazó kérelmek alapján megítélt támogatási jogosultságokra, kivéve olyan hibák esetén, amelyek észlelését a mezőgazdasági termelőtől nem lehet ésszerűen elvárni.

(3)   Az e cikk (1) bekezdése nem érinti a Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy meghozza az 1290/2005/EK rendelet 31. cikkében említett határozatokat a 2009-ig bezárólag bármely naptári év vonatkozásában nyújtott kifizetések céljára felmerült kiadásokkal kapcsolatban.

138. cikk

Alkalmazás a legkülső régiók esetében

A III. és IV. címet nem kell alkalmazni Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek és Madeira, valamint a Kanári-szigetek esetében.

139. cikk

Állami támogatás

Az 1234/2007/EK rendelet 180. cikkétől és az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló, 2006. július 24-i 1184/2006/EK tanácsi rendelet (39) 3. cikkétől eltérve, a Szerződés 87., 88. és 89. cikke nem alkalmazandó az e rendelet 41., az 57., a 64., a 68, a 69., a 70., a 71. cikk, a 82. cikk (2) bekezdése, a 86. cikk, a 98. cikk (4) bekezdése, a 111. cikk (5) bekezdése, a 120. cikk, a 129. cikk (3) bekezdése, a 131, a 132. és a 133. cikk alapján e rendelettel összhangban történő tagállami kifizetésekre.

140. cikk

A Bizottság tájékoztatása

A tagállamok részletesen tájékoztatják a Bizottságot az e rendelet végrehajtására, és különösen a 6., a 12., a 28., a 41., a 45., a 46., a 47., a 48., az 51., az 57., az 58., a 68., a 69., a 70., a 71., a 72. és a 131. cikkel kapcsolatosan hozott intézkedésekről.

141. cikk

Közvetlen kifizetésekkel foglalkozó irányítóbizottság

(1)   A Bizottság munkáját a közvetlen kifizetésekkel foglalkozó irányítóbizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott időtartam egy hónap.

142. cikk

Végrehajtási szabályok

E rendelet végrehajtására a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően részletes szabályokat kell elfogadni. Ezek különösen a következőket tartalmazzák:

a)	mezőgazdasági tanácsadó rendszer létrehozására vonatkozó részletes szabályok;

b)	a moduláció alkalmazásából eredően felszabaduló összegek felosztására vonatkozó kritériumokkal kapcsolatos részletes szabályok;

c)

az e rendeletben előírt támogatás odaítélésére vonatkozó részletes szabályok, ideértve a támogatási jogosultság feltételeit, a támogatási kérelem benyújtásának és a támogatás kifizetésének határidejét és az ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a támogatási jogosultságok ellenőrzésére és megállapítására vonatkozó részletes szabályok, ideértve a tagállamokkal folytatandó adatcserét, továbbá a bázisterület, illetve a garantált legnagyobb terület túllépésének megállapításra vonatkozó részletes szabályok, és végül a IV. cím 1. fejezetének 10. és 11. szakasza alapján megállapított, fel nem használt támogatási jogok visszavonásának és újraelosztásának, valamint a birtokon tartási időszak meghatározásának részletes szabályai;

d)

az egységes támogatási rendszer tekintetében különösen a nemzeti tartalék létrehozására, a támogatási jogosultságok átruházására, továbbá az állandó növényi kultúrák, az állandó legelő és a gyepterület fogalmának meghatározására, a III. cím 2. és 3. fejezetében foglalt választási lehetőségekre és a termeléstől függő kifizetéseknek a III. cím 4. fejezetében előírt integrálására vonatkozó részletes szabályok;

e)	az V. címben szereplő rendelkezések végrehajtásának részletes szabályai;

f)

a gyümölcs- és zöldségágazat, az áruburgonya-ágazat és a faiskolák számára nyújtott támogatásnak az egységes támogatási rendszerbe való bevonására vonatkozó részletes szabályok, beleértve a végrehajtás első évében érvényes kérelmezési eljárást is, továbbá a IV. cím 1. fejezetének 8. és 9. szakaszában említett kifizetésekkel kapcsolatos részletes szabályok;

g)	a borászati ágazatban nyújtott támogatásnak az egységes támogatási rendszerbe való bevonására vonatkozó részletes szabályok, beleértve a végrehajtás első évében érvényes kérelmezési eljárást is, a 479/2008/EK rendelettel összhangban;

h)	a kendert illetően a különleges ellenőrzési intézkedésekkel és a tetrahidrocannabinol szintek meghatározásának módszereivel kapcsolatos részletes szabályok;

i.	az I. melléklet olyan módosításai, amelyek az 1. cikkben meghatározott kritériumok figyelembevétele céljából válnak szükségessé;

j)	az V. és IX. melléklet olyan módosításai, amelyek különösen az új közösségi jogszabályok figyelembevétele céljából válnak szükségessé;

k)	a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszer alapvető jellemzői és azok meghatározása;

l)	a támogatási kérelemben végrehajtható módosítások és a támogatási kérelem benyújtásának követelménye alóli felmentés;

m)	a támogatási kérelemben feltüntetendő minimális adatmennyiségre vonatkozó szabályok;

n)	az igazgatási és helyszíni ellenőrzésekre, valamint a távérzékeléssel történő ellenőrzésekre vonatkozó szabályok;

o)	a 4. és a 22. cikkben említett előírások be nem tartása esetén a támogatások csökkentésére, illetve a támogatás köréből való kizárásra vonatkozó szabályok, ideértve azokat az eseteket, amikor nem alkalmazandó csökkentés, illetve kizárás;

p)	a VI. melléklet olyan módosításai, amelyek a 26. cikkben meghatározott kritériumok figyelembevétele céljából válnak szükségessé;

q)	a tagállamok és a Bizottság közötti kommunikáció;

r)

azon intézkedések, amelyek egyrészt szükségesek, másrészt kellően indokoltak egyes gyakorlati és egyedi problémák szükséghelyzetben történő megoldásához, és különösen a II. cím 4. fejezetének, valamint a III. cím 2. és 3. fejezetének végrehajtásával kapcsolatos intézkedések; ezen intézkedések eltérhetnek e rendelet egyes részeitől, de csak olyan mértékben és annyi ideig, amely elengedhetetlenül szükséges;

s)	a gyapot tekintetében a következőkre vonatkozó részletes szabályok: i. a 90. cikk (4) bekezdésében előírt támogatáscsökkentésre vonatkozó számítás; ii. az elismert ágazati szervezetek, különösen azok finanszírozása, valamint ellenőrzési és szankciórendszere.

2. FEJEZET

Átmeneti és záró rendelkezések

143. cikk

A 1290/2005/EK rendelet módosításai

A 1290/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 12. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2)   A Bizottság meghatározza azokat az összegeket, amelyeket a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (40) 9. cikke, 10. cikkének (4) bekezdése, 134., 135. és 136. cikke, továbbá az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott közvetlen kifizetések önkéntes modulációjára vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. március 27-i 378/2007/EK tanácsi rendelet (41) 4. cikkének (1) bekezdése és a borpiac közös szervezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (42) 23. cikkének (2) bekezdése értelmében az EMVA rendelkezésére bocsátanak.

2.

A 18. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(3)   A 73/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében említett, a közvetlen kifizetésekre vonatkozó nemzeti felső határokat az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kiigazításokkal korrigálva, euróban megadott pénzügyi felső határnak kell tekinteni.”

144. cikk

A 247/2006/EK rendelet módosításai

A 247/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 23. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2)   A Közösség az e rendelet II. és III. címében előírt intézkedéseket évente legfeljebb a következő összeggel finanszírozza: millió EUR   2007-es pénzügyi év 2008-es pénzügyi év 2009-es pénzügyi év 2010-es pénzügyi év 2011-es pénzügyi év és azt követően Franciaország tengerentúli megyéi 126,6 262,6 269,4 273,0 278,41 Azori-szigetek és Madeira 77,9 86,98 87,08 87,18 106,21 Kanári-szigetek 127,3 268,4 268,4 268,4 268,42”

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki: „24b. cikk (1)   A tagállamok legkésőbb 2009. augusztus 1-jéig benyújtják a Bizottságnak azon módosítások tervezetét, amelyeket átfogó programjukban a 23. cikk (2) bekezdésében a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (43) által végrehajtott változások figyelembevétele céljából vezetnének be. (2)   A Bizottság értékeli a benyújtott módosításokat és a benyújtástól számított négy hónapon belül határoz a jóváhagyásukról a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. A módosításokat 2010. január 1-jétől kell alkalmazni.

145. cikk

A 378/2007/EK rendelet módosításai

A 378/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk a következőképpen módosul: a) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(3)   Az önkéntes moduláció szerinti csökkentéseket a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (43) 7. cikkének értelmében a kötelező modulációra alkalmazandó alapon kell számítani. b) a cikk a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5)   Az adott mezőgazdasági termelő esetében alkalmazandó, a 73/2009/EK rendelet 7. cikkének alkalmazásából eredő moduláció 5 százalékponttal csökkentett mértékét le kell vonni a tagállamok által az e cikk (4) bekezdése alapján alkalmazott önkéntes moduláció mértékéből. Mind a levonandó százalékos értéknek, mind az önkéntes moduláció végső mértékének 0-val egyenlőnek vagy 0-nál nagyobbnak kell lennie.”

2.

A 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép: „a) e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésétől eltérve, a modulációra a 73/2009/EK rendelet 7. cikke értelmében alkalmazandó számítás alapján alkalmazza a moduláció szerinti csökkentéseket, figyelmen kívül hagyva az 5 000 EUR alatti összegek kizárására vonatkozóan az említett cikk (1) bekezdésében meghatározottakat; és/vagy”.

146. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   Az 1782/2003/EK rendelet hatályát veszti.

Azonban az említett rendelet 20. cikkének (2) bekezdése, 64. cikkének (2) bekezdése, 66., 67., 68., 68a., 68b., 69. cikke, valamint 70. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 70. cikkének (2) bekezdése, valamint IV. címének 1. fejezete (durumbúza), 5. fejezete (energianövények), 7. fejezete (tejtámogatás), 10. fejezete (szántóföldi növényekre vonatkozó területalapú támogatás), 10b. fejezete (olajfaligetekre vonatkozó támogatás), 10c. (dohánytermelésre vonatkozó támogatás) és 10d. fejezete (komlóra vonatkozó területalapú támogatás) 2009-ben továbbra is alkalmazandó.

(2)   Az e rendeletben az 1782/2003/EK rendeletre tett hivatkozásokat a hatályvesztés előtti rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni.

Az egyéb jogi eszközökben az 1782/2003/EK rendeletre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásoknak kell tekinteni a XVIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

147. cikk

Átmeneti szabályok

A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban átmeneti intézkedéseket fogadhat el az 1782/2003/EK rendeletben előírt szabályokról az e rendelettel megállapított szabályokra való áttérés megkönnyítése érdekében.

148. cikk

Az új tagállamokra vonatkozó átmeneti szabályok

Amennyiben átmeneti intézkedések szükségesek az új tagállamoknak az egységes területalapú támogatási rendszerről az egységes támogatási rendszerre, valamint a III. és a IV. címben említett egyéb támogatási rendszerekre történő átállása megkönnyítésének érdekében, az ilyen intézkedéseket a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

149. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.

Azonban

a)	a 138. cikket 2010. január 1-jétől kell alkalmazni,

b)	az élőhelyek létesítésére és/vagy megőrzésére, a víz öntözési célú felhasználására vonatkozó engedélyezési eljárások betartására, valamint a táj jellegzetességeinek meghatározására vonatkozó, a III. mellékletben foglalt előírásokat azonban 2010. január 1-jétől kell alkalmazni,

c)	a vízfolyások mentén védelmi sávok kialakítására vonatkozó, a III. mellékletben foglalt előírást legkorábban 2010. január 1-jétől, de legkésőbb 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  HL L 291., 1979.11.19., 174. o. A legutóbb az 1050/2001/EK rendelettel (HL L 148., 2001.6.1., 1. o.) módosított jegyzőkönyv.

(2)  A 2008. november 19-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  A 2008. október 23-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Nem kötelező konzultációt követően adott vélemény.

(4)  A 2008. október 8-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Nem kötelező konzultációt követően adott vélemény.

(5)  HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

(6)  A Tanács 2002. április 25-i 2002/358/EK határozata az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről (HL L 130., 2002.5.15., 1. o.).

(7)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(8)  HL L 277., 2005.10.21., 1. o.

(9)  HL L 95., 2007.4.5., 1. o.

(10)  HL L 209., 2005.8.11., 1. o.

(11)  HL L 63., 2007.6.23., 17. o.

(12)  Lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát.

(13)  HL L 204., 2000.8.11., 1. o.

(14)  HL L 5., 2004.1.9., 8. o.

(15)  HL L 58., 2006.2.28., 42. o.

(16)  HL L 42., 2006.2.14., 1. o.

(17)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(18)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(19)  HL L 323., 2002.11.28., 48. o.

(20)  HL L 213., 2008.8.8., 31. o.

(21)  HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

(22)  HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(23)  HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(24)  HL L 160., 1999.6.26., 80. o.

(25)  HL L 148., 2008.6.6., 1. o.

(26)  HL L 297., 1996.11.21., 29. o.

(27)  HL L 297., 1996.11.21., 49. o.

(28)  HL L 93., 2006.3.31., 1. o.

(29)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(30)  HL L 189., 2007.7.20., 1. o.

(31)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(32)  HL L 3., 2008.1.5., 1. o.

(33)  HL L 224., 1990.8.18., 19. o.

(34)  HL L 58., 2006.2.28., 1. o.

(35)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(36)  HL L 125., 1996.5.23., 3. o.

(37)  HL L 125., 1996.5.23., 10. o.

(38)  HL L 215., 1992.7.30., 70. o.

(39)  HL L 214., 2006.8.4., 7. o.

(40)  HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

(41)  HL L 95., 2007.4.5., 1. o.

(42)  HL L 148., 2008.6.6., 1. o.”.

(43)  HL L 30., 2009.1.31., 16. o.”.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---