28.5.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 131/57

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/16/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről

(Átdolgozott változat)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, az egyeztetőbizottság által 2009. február 3-án jóváhagyott közös szövegtervezet figyelembevételével (3),

mivel

(1)	A hajók kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzéséről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelvet (4) többször jelentősen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az irányelvet az egyértelműség érdekében át kell dolgozni.

(2)	A Közösséget komolyan aggasztják a hajózási balesetek és a tagállamok tengereinek és tengerpartjainak szennyezése.

(3)	A Közösséget ugyanígy aggasztják a fedélzeti élet- és munkakörülmények.

(4)	A hajók biztonsága, a szennyezés megelőzése és a fedélzeti élet- és munkakörülmények hatékonyan javíthatók a követelményeket nem kielégítő hajók számának a közösségi vizeken történő drasztikus csökkentése révén, az egyezmények, nemzetközi szabályzatok és állásfoglalások szigorú alkalmazásával.

(5)

E célból, a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményének az Európai Közösség érdekében történő megerősítésére való felhatalmazásáról szóló, 2007. június 7-i 2007/431/EK tanácsi határozatnak (5) megfelelően, a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük, hogy minél hamarabb – de lehetőleg 2010. december 31. előtt – a közösségi hatáskörbe eső részek tekintetében ratifikálják az említett egyezményt.

(6)

A hajók biztonságának, a szennyezés megelőzésének és a fedélzeti élet- és munkakörülmények ellenőrzése elsődlegesen a lobogó szerinti állam feladata. A lobogó szerinti állam – megfelelően támaszkodva az elismert szervezetekre – teljes mértékben garantálja a megfelelő bizonyítványok kiadása céljából végzett ellenőrzések és szemlék teljességét és hatékonyságát. A szemlét követően a hajónak és felszerelésének az egyezmények adott hajóra vonatkozó követelményeinek megfelelő állapotban tartása a hajótársaság felelősségi körébe tartozik. Ugyanakkor számos lobogó szerinti állam súlyos mulasztásokat követett el a nemzetközi követelmények bevezetése és kikényszerítése terén. Ezért – a követelményeket nem kielégítő hajókkal szembeni második védelmi vonalként – a hajók biztonságára, a környezetszennyezés megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó nemzetközi követelmények betartását a kikötő szerinti államnak is helyénvaló ellenőriznie, elismerve ugyanakkor, hogy a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés nem szemle, és a kapcsolódó ellenőrzési formanyomtatványok nem tengerállósági bizonyítványok.

(7)	A tagállamok felségvizein hajózó és a tagállamok kikötőit használó hajók vonatkozásában alkalmazandó nemzetközi követelmények hatékony kikényszerítésében összehangolt megközelítéssel kell elkerülni a verseny torzulását.

(8)	A hajózás ki van téve a terrorizmus fenyegetésének. A közlekedés biztonságát szavatoló intézkedéseket hatékonyan végre kell hajtani, és a tagállamok feladata biztonsági ellenőrzések segítségével szorosan figyelemmel kísérni a biztonsági szabályok betartását.

(9)	A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések tárgyában 1982. január 26-án Párizsban aláírt Párizsi Egyetértési Memorandum (a továbbiakban: Párizsi Memorandum) alkalmazásából nyert tapasztalatokat fel kell használni.

(10)

A 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (a továbbiakban: az ügynökség) biztosítania kell a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés rendszerének egységes és hatékony végrehajtásához szükséges támogatást. Az ügynökségnek különösen hozzá kell járulnia az ezen irányelvvel összhangban létrehozott ellenőrzési adatbázis kialakításához és végrehajtásához, valamint a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök tagállami képzésére és szakértelmük felmérésére vonatkozó harmonizált közösségi rendszer kidolgozásához.

(11)

Egy hatékonyan működő kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszernek a Közösség kikötőit és réveit felkereső összes hajó rendszeres ellenőrzését biztosítania kell. Az ellenőrzés során a követelményeket nem kielégítő hajókra kell összpontosítani; ugyanakkor a minőségi hajókat – vagyis azokat, amelyek jó ellenőrzési eredményekkel rendelkeznek vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) önkéntes tagállami hitelesítési rendszerének megfelelő tagállam lobogója alatt közelednek – ritkább ellenőrzésekkel kell jutalmazni. Különösen a tagállamoknak az ellenőrzésre tekintettel prioritást kell biztosítaniuk a magas kockázati profilú hajóknak, melyek ritkán futnak be közösségi kikötőkbe.

(12)

A kikötő szerinti állam általi ellenőrzések közösségi rendszerét ki kell egészíteni ilyen értelmű új ellenőrzési megoldásokkal, amint e rendszer különböző jellemzőit meghatározták, és ehhez olyan közös ellenőrzési tervet kell alapul venni, amelynek értelmében minden tagállam igazságos mértékben hozzájárul az átfogó ellenőrzési rendszer létrehozásának közösségi céljához, és az ellenőrzések összessége igazságosan oszlik el a tagállamok között. Ezt az ellenőrzés-megosztási rendszert a hatékonyság fejlesztése érdekében felül kell vizsgálni, figyelembe véve a kikötő szerinti tagállamok általi ellenőrzések új rendszerének keretében szerzett tapasztalatokat. A tagállamok továbbá az egyes kikötők hajóforgalmát és a forgalom jellegét figyelembe véve gondoskodnak a kellő számú személyzet felvételéről és foglalkoztatásáról, beleértve a minősített ellenőröket is.

(13)

Az ezen irányelv által létrehozott ellenőrzési rendszer figyelembe veszi a Párizsi Memorandum keretében végzett munkát. Mivel a Párizsi Memorandumból eredő továbbfejlesztésekről közösségi szintű megállapodásnak kell létrejönnie, mielőtt azok az EU-ban alkalmazandóvá válnának, a Közösség és a Párizsi Memorandum között szoros koordináció kialakítására és fenntartására van szükség a lehető legnagyobb fokú összhang lehetővé tétele érdekében.

(14)

A Bizottság a Párizsi Memorandummal szoros együttműködésben kezeli és frissíti az ellenőrzési adatbázist. Az adatbázis a tagállamok és a Párizsi Memorandumot aláíró valamennyi részes fél ellenőrzési adatait tartalmazza. Mindaddig, amíg a SafeSeaNet közösségi tengeri információcsere-rendszer nem teljes mértékben működőképes, és nem teszi lehetővé a hajók befutásával kapcsolatos adatok automatikus rögzítését az ellenőrzési adatbázisban, a tagállamok biztosítják a Bizottság számára az ezen irányelv alkalmazása megfelelő nyomon követésének garantálásához szükséges információkat, különösen a hajók mozgására vonatkozóan. A Bizottság a tagállamok által szolgáltatott ellenőrzési adatok alapján lehívja az ellenőrzési adatbázisból a hajók kockázati profiljára, az ellenőrzések esedékességére, valamint a hajók mozgására vonatkozó adatokat, és meghatározza az egyes tagállamok által teljesítendő ellenőrzési kötelezettségeket. Az ellenőrzési adatbázisnak az egyéb közösségi tengeri biztonsági adatbázisokkal való együttműködésre is alkalmasnak kell lennie.

(15)

A tagállamoknak a Párizsi Memorandum keretében meg kell kísérelniük felülvizsgálni a lobogó szerinti államok fehér-, szürke- és feketelistájának elkészítésére alkalmazott módszert, hogy biztosítsák igazságosságát, különösen a kis flottával rendelkező lobogó szerinti államokkal szembeni elbánás tekintetében.

(16)

A kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, beleértve a hajók visszatartásának kritériumait is, célszerű egységesíteni annak biztosítása érdekében, hogy alkalmazásuk az összes kikötőben következetes legyen, amely szintén drasztikusan csökkenti a megfelelő ellenőrzési hálózat elkerülése céljából bizonyos kikötők szelektív használatának lehetőségét.

(17)

A rendszeres és kiegészítő jellegű ellenőrzésnek ki kell terjednie bizonyos, az egyes hajókra előre meghatározott területek vizsgálatára is, amely területek hajótípusonként, ellenőrzéstípusonként és a korábbi, kikötő szerinti tagállam általi ellenőrzések eredményeinek függvényében változnak. Az ellenőrzési adatbázis jelzi, hogy mely elemek alapján azonosíthatóak azok a kockázati területek, amelyeket az egyes ellenőrzések során meg kell vizsgálni.

(18)	Egyes hajókategóriák bizonyos élettartam elérése után komoly balesetveszélyt vagy környezeti veszélyt jelentenek, az ilyen hajókat ezért kiterjesztett ellenőrzésnek kell alávetni. Meg kell határozni az ilyen kiterjesztett ellenőrzésekkel kapcsolatos részleteket.

(19)

Az ezen irányelv által létrehozott ellenőrzési rendszer szerint a hajók rendszeres ellenőrzései közötti időszak a hajók kockázati profiljától függ, amelyet bizonyos általános és ellenőrzéstörténeti paraméterek alapján határoznak meg. A nagy kockázatú hajók esetében ez az időszak nem haladhatja meg a hat hónapot.

(20)

Az illetékes kikötő szerinti állam ellenőrző hatóságainak a kikötőkben vagy révekben tartózkodó hajókról való tájékoztatása érdekében a kikötői hatóságoknak vagy szerveknek vagy az e célra kijelölt hatóságoknak vagy szerveknek a hajók érkezésére vonatkozó értesítéseket lehetőség szerint azok kézhez vételekor továbbítaniuk kell.

(21)

Egyes hajók a hajózás biztonságára és a tengeri környezetre nézve kifejezetten veszélyt jelentenek rossz állapotuk, a lobogójuk szerinti állam teljesítménye és előtörténetük miatt. Ezért helyénvaló, hogy a Közösség eltanácsolja e hajókat a tagállamok kikötőibe vagy réveibe való belépéstől. A kitiltásnak arányosnak kell lennie, továbbá állandó kitiltást eredményezhet, amennyiben a hajó üzemeltetője a Közösségen belüli kikötőkben vagy révekben történt kitiltások és visszatartások ellenére tartósan elmulasztja a korrekciós intézkedések megtételét. Bármely harmadik kitiltás csak akkor oldható fel, ha teljesülnek bizonyos, különösen a lobogó szerinti állammal és az üzemeltető társasággal kapcsolatos feltételek, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az érintett hajó biztonságosan üzemeltethető a Közösség vizein. Ellenkező esetben a hajót állandó jelleggel ki kellene tiltani a tagállamok kikötőiből és réveiből. Mindenesetre, az érintett hajó bármely további visszatartása esetén a hajót állandó jelleggel ki kellene tiltani a tagállamok kikötőiből és réveiből. Az átláthatóság érdekében közzé kell tenni a Közösségen belüli kikötőkből és révekből kitiltott hajók jegyzékét.

(22)

Az ismétlődő ellenőrzésekből az egyes közigazgatási rendszerekre és vállalatokra háruló terhek csökkentése céljából a hajó kockázati profiljának, az ellenőrzések között eltelő időnek és az ellenőrzési kötelezettségek tagállamok általi teljesítésének kiszámításakor figyelembe kell venni a ro-ro komphajókon és gyorsjáratú személyszállító vízi járműveken a menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv (7) alapján a nem a hajó lobogója szerinti fogadó állam által elvégzett olyan szemléket is, amelyek legalább a kiterjesztett ellenőrzés ellenőrzési tételeire kiterjednek. A Bizottságnak továbbá meg kell vizsgálnia, hogy helyénvaló-e a tagállamok kikötőibe tartó és azokból érkező ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének megerősítése céljából a jövőben az 1999/35/EK irányelvet módosítani.

(23)

A vonatkozó egyezmények rendelkezéseinek be nem tartásából eredő hiányosságokat orvosolni kell. Olyan esetekben, amikor az észlelt hiányosságok egyértelműen biztonsági, egészségügyi vagy környezeti kockázatot idéznek elő, a hajókon kiigazító intézkedéseket kell tenni és a hajókat vissza kell tartani mindaddig, amíg a hiányosságokat meg nem szüntetik.

(24)

Az illetékes hatóságok visszatartásra vonatkozó határozatai ellen fellebbezési jogosultságot kell biztosítani annak érdekében, hogy az indokolatlan visszatartást és késedelmet előidéző, megfelelően alá nem támasztott döntések megakadályozhatók legyenek. A tagállamok együttműködnek a fellebbezések kezelése ésszerű határidejének biztosítása érdekében.

(25)

A kikötő szerint illetékes állam által végzett ellenőrzési tevékenységekben részt vevő hatóságok és ellenőrök esetében nem állhat fenn összeférhetetlenség, sem az ellenőrzést végző kikötő, sem az ellenőrzött hajók és egyéb kapcsolódó érdekeltségek tekintetében. Az ellenőröket megfelelően kell képesíteni és képzésben kell részesíteni annak érdekében, hogy fennmaradjon és javuljon az ellenőrzések végrehajtásával kapcsolatos szakmai hozzáértésük. A tagállamoknak együtt kell működniük az ellenőrök képzésére és szakértelmük felmérésére vonatkozó harmonizált közösségi rendszer kidolgozásában és előmozdításában.

(26)	A révkalauzok és kikötőhatóságok vagy kikötői szervek számára lehetővé kell tenni, hogy hasznos információkat szolgáltassanak a hajók fedélzetén észlelt látható rendellenességekről.

(27)	A fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó, jogos érdeküket igazoló személyektől származó panaszokat ki kell vizsgálni. A panaszost értesíteni kell a panasz nyomán született intézkedésekről.

(28)

A tagállamok illetékes hatóságai és egyéb hatóságok vagy szervezetek között együttműködésre van szükség annak biztosításához, hogy azok a hiányossággal rendelkező hajók, amelyek továbbhaladását engedélyezték, nyomon követhetők legyenek, és a kikötőben tartózkodó hajókkal kapcsolatos információcsere biztosítható legyen.

(29)	Mivel az ellenőrzési adatbázis a kikötő szerint illetékes állam ellenőrzéseinek alapvető része, a tagállamoknak gondoskodniuk kell az adatbázis közösségi követelmények szerinti frissítéséről.

(30)

A nemzetközi biztonsági, egészségügyi és tengeri környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő hajókkal, figyelembe véve a társaságok által üzemeltetett flották méretét, azok üzemeltetőivel vagy társaságaival kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala hatékony elrettentést jelenthet, amelynek következtében a szállítmányozók tartózkodnak ilyen hajók igénybevételétől, és ösztönzőleg hathat a hajótulajdonosokra a szükséges intézkedések meghozatala vonatkozásában. A megjelenítendő információk tekintetében a Bizottságnak szoros együttműködést kell kialakítania a Párizsi Memorandummal, és figyelembe kell vennie minden közzétett információt a szükségtelen átfedések elkerülése érdekében. A tagállamoknak alapvetően csak egyszer kell rendelkezésre bocsátaniuk a kapcsolódó információkat.

(31)	A visszatartott hajók ellenőrzésének és a kitiltó határozat visszavonásának teljes költségét a hajótulajdonosnak vagy a hajó üzemeltetőjének kell viselnie.

(32)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(33)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy módosítsa ezt az irányelvet az ahhoz kapcsolódó egyezmények, nemzetközi szabályzatok és határozatok későbbi módosításainak alkalmazása, valamint a 8. és 10. cikk rendelkezései végrehajtási szabályainak megállapítása érdekében. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(34)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a tagállamok joghatósága alá tartozó vizeken a követelményeket nem kielégítő hajók számának csökkentését a tengerjáró hajókra vonatkozó közösségi ellenőrző rendszer javítása révén, valamint a tengerek szennyezése elleni megelőző fellépés módszerbeli javítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok nagyságrendje és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(35)	Az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a 95/21/EK irányelvhez képest jelentős változást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésének kötelezettsége a korábbi irányelvből fakad.

(36)	Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a XV. melléklet B. részében szereplő irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit.

(37)

Az ezen irányelv szerint létesített kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszert minden tagállamban azonos időpontban kell megvalósítani. Ennek keretében a Bizottság biztosítja, hogy megteszik a megfelelő előkészítő intézkedéseket, beleértve az ellenőrzési adatbázis tesztelését és a képzés nyújtását az ellenőrök részére.

(38)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (9) 34. pontjával összhangban a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a maguk, illetve a Közösség érdekében készítsék el és hozzák nyilvánosságra az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést a lehető legteljesebb mértékben bemutató táblázataikat.

(39)

Annak érdekében, hogy a tengerparttal nem rendelkező tagállamokra ne nehezedjen aránytalan közigazgatási teher, egy de minimis szabály keretében az ilyen tagállamok számára lehetővé kell tenni az ezen irányelv rendelkezéseitől való eltérést, ami azt jelenti, hogy ezen tagállamok számára – mindaddig, amíg megfelelnek bizonyos kritériumoknak – nem kötelező az irányelv átültetése.

(40)

Azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a francia tengerentúli megyék más földrajzi térséghez tartoznak, nagy mértékben tagjai egyéb, a Párizsi Memorandumtól eltérő kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló regionális memorandumoknak, és a kontinentális Európával bonyolított közlekedési forgalmuk igen korlátozott mértékű, az érintett tagállam számára engedélyezni kell e kikötők mentesítését a Közösségen belül alkalmazott kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer alól,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél

Ezen irányelv célja az, hogy segítse a tagállamok felségvizein tartózkodó, a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentését a következő intézkedések végrehajtásával:

a)	a tengerek biztonságával, a tengerhajózás védelmével, a környezetvédelemmel és a fedélzeti élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos nemzetközi és vonatkozó közösségi jogszabályok nagyobb mértékű betartatása bármely ország lobogója alatt hajózó hajók által;

b)	a kikötő szerinti állam hatósága által végzett hajóellenőrzések céljaira közös követelményrendszer kidolgozása, és a hajók ellenőrzésével és visszatartásával kapcsolatos eljárások egységesítése építve a Párizsi Memorandum keretében rendelkezésre álló szakértelemre és tapasztalatra;

c)

a Közösségen belül olyan kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer bevezetése, amely a Közösségen és a Párizsi Memorandum régióján belül végzett ellenőrzéseken alapul, és célja, hogy valamennyi hajó a kockázati profiljának megfelelő gyakorisággal ellenőrzésen essen át, és a nagyobb kockázatot jelentő hajókon részletesebb, nagyobb gyakoriságú ellenőrzést végezzenek.

2. cikk

Meghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „Egyezmények”: az alábbi egyezmények, jegyzőkönyveik és módosításaik, és kötelező jellegű kapcsolódó szabályzataik naprakész változata:

2.   „ Párizsi Memorandum”: a kikötő szerint illetékes tagállam által végzett ellenőrzésről szóló, 1982. január 26-án Párizsban aláírt Egyetértési Memorandum naprakész változata.

3.   „az IMO önkéntes tagállami hitelesítési rendszerének keretrendszere és eljárásai”: IMO-közgyűlés A.974(24) határozata.

4.   „a Párizsi Memorandum régiója”: az a földrajzi terület, ahol a Párizsi Memorandum aláíró felei a Párizsi Memorandum keretében ellenőrzéseket hajtanak végre.

5.   „Hajó”: minden olyan tengerjáró hajó, amelyre egy vagy több egyezmény alkalmazandó, és amely nem a kikötő szerinti állam lobogója alatt közlekedik.

6.   „Hajó–kikötő kapcsolat”: mindazon érintkezések, amelyekre akkor kerül sor, amikor egy hajót közvetlenül és azonnal érintenek a személyek vagy áruk hajóra vagy hajóról történő mozgatásával, vagy a hajóról vagy a hajó részére nyújtott kikötői szolgáltatásokkal összefüggő tevékenységek.

7.   „Horgonyzó hajó”: kikötőben vagy a kikötő joghatóságához tartozó egyéb területen tartózkodó, de ki nem kötött hajó, amely hajó–kikötő kapcsolatot valósít meg.

8.   „Ellenőr”: olyan közalkalmazott vagy egyéb személy, akit a tagállam illetékes hatósága felhatalmazott a kikötő szerinti tagállam általi ellenőrzések végrehajtására és az illetékes hatóság előtt felelősséggel tartozik az ellenőrzések végrehajtásáért.

9.   „Illetékes hatóság”: a kikötő szerinti állam által ezzel az irányelvvel összhangban végzett ellenőrzésért felelős tengeri hatóság.

10.   „Éjszaka”: a nemzeti jog által meghatározott olyan, hét óránál nem rövidebb időszak, amely mindenképpen tartalmazza az éjfél és hajnali 5.00 óra közötti időszakot.

11.   „Kezdeti ellenőrzés”: egy hajó felkeresése az ellenőr által annak megvizsgálása céljából, hogy az megfelel-e a vonatkozó egyezményeknek és szabályoknak, amely ellenőrzés tartalmazza legalább a 13. cikk (1) bekezdésében említett vizsgálatokat.

12.   „Részletesebb ellenőrzés”: olyan ellenőrzés, ahol a hajót, annak felszerelését és személyzetét egészben vagy részben, a 13. cikk (3) bekezdésében meghatározott körülmények között, a hajó szerkezetére, felszerelésére, személyzetére, az élet és munkakörülményekre, valamint a fedélzeti munkavégzéssel kapcsolatos eljárásokra vonatkozóan vizsgálják.

13.   „Kiterjesztett ellenőrzés”: olyan ellenőrzés, amely kiterjed legalább a VII. mellékletben felsorolt elemekre. A kiterjesztett ellenőrzés magában foglalhat részletesebb ellenőrzést is, amennyiben az a 13. cikk (3) bekezdése szerint egyértelműen indokolt.

14.   „Panasz”: minden olyan információ vagy jelentés, amelyet bármely, a hajó biztonságában és ezen belül a személyzet biztonságában vagy egészségének veszélyeztetése megelőzésében, a fedélzeti élet-és munkakörülményekben és a környezetszennyezés megelőzésében jogosan érdekelt személy vagy szervezet nyújt be.

15.   „Hajó visszatartása”: a hajó tengerre való kifutásának kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajót tengeri hajózásra alkalmatlanná teszik.

16.   „Kitiltó határozat”: a hajóparancsnok, a hajóért felelős társaság és a lobogó szerinti állam számára kiállított határozat arról, hogy a hajónak a Közösség kikötőibe és réveibe való belépését nem fogják engedélyezni.

17.   „Üzemeltetés leállítása”: a hajó további üzemeltetésének kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított olyan hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajó további üzemeltetését kockázatossá teszik.

18.   „Társaság”: a hajó tulajdonosa vagy bármely más szervezet vagy személy, mint például az igazgató vagy a hajó személyzet nélküli bérlése esetén a bérlő, aki a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és aki e felelősség átvállalásával a nemzetközi biztonságos üzemeltetési szabályzat (ISM) rendelkezései által előírt valamennyi kötelezettséget és felelősséget átvállalja.

19.   „Elismert szervezet”: hajóosztályozó társaság vagy más magánszerv, amely a lobogó szerinti állam hatóságai nevében hatósági feladatokat lát el.

20.   „Hatósági bizonyítvány”: az egyezményeknek megfelelően a lobogó szerinti állam által vagy annak nevében kiállított bizonyítvány.

21.   „Osztályozási bizonyítvány”: olyan okmány, amely igazolja a SOLAS 74 II-1 fejezete A-1 része 3-1 szabályának való megfelelést.

22.   „Ellenőrzési adatbázis”: információs rendszer, amely hozzájárul a Közösségben a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer végrehajtásához, és a Közösségen és a Párizsi Memorandum régióján belül végzett ellenőrzések adatait érinti.

3. cikk

Hatály

(1)   Ezen irányelv hatálya az olyan hajóra és személyzetére terjed ki, amely egy tagállam kikötőjébe vagy révjébe hajó–kikötő kapcsolat létesítése céljából fut be.

Franciaország határozhat úgy, hogy a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá tartozó tengerentúli megyékben található kikötők és révek nem tartoznak az e bekezdésben említett kikötők és révek közé.

Ha egy tagállam a joghatósága alá tartozó vizeken tartózkodó hajót ellenőriz, azt az irányelv alkalmazásában végzett ellenőrzésnek kell tekinteni.

E cikk rendelkezései nem befolyásolják a tagállamoknak a vonatkozó egyezményekben biztosított beavatkozási jogosultságait.

Azon tagállamok, amelyek nem rendelkeznek tengeri kikötővel, és igazolni tudják, hogy a folyami kikötőikbe egy megelőző hároméves időszak során évente összesen befutó hajók közül 5 %-nál kevesebb tartozik ezen irányelv hatálya alá, eltérhetnek ezen irányelv rendelkezéseitől.

Azon tagállamok, amelyek nem rendelkeznek tengeri kikötővel, legkésőbb az irányelv átültetésének napján értesítik a Bizottságot az említett hároméves időszak során kikötőikbe összesen befutott hajók számáról, és tájékoztatják a Bizottságot az ezen adatokban később bekövetkező változásokról.

(2)   Az 500 tonna bruttó űrtartalom alatti hajók esetében a tagállamok a hatályos vonatkozó egyezményben rögzített előírásokat alkalmazzák, valamint – ha egy egyezmény rendelkezései nem alkalmazandók – megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az érintett hajók ne jelentsenek nyilvánvaló veszélyt a biztonságra, az egészségre vagy a környezetre. E bekezdés alkalmazásakor a tagállamok a Párizsi Memorandum 1. mellékletében előírt rendelkezéseket tekintik irányadónak.

(3)   Az olyan állam lobogóját viselő hajó ellenőrzésekor, amely egy egyezményben nem részes fél, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajóval és személyzetével szemben tanúsított bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az említett egyezményt aláíró államok valamelyikének lobogóját viselő hajóval szemben tanúsított bánásmód.

(4)   Ezen irányelv hatálya nem terjed ki halászhajókra, hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, kezdetleges építésű fahajókra, nem kereskedelmi célra használt, állami hajókra és kedvtelési célú hajókra.

4. cikk

Ellenőrzési jogkörök

(1)   A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy – a nemzetközi joggal összhangban – jogukban álljon külföldi hajók fedélzetén végrehajtani az ebben az irányelvben említett ellenőrzéseket.

(2)   A tagállamok megfelelő illetékes hatóságokat tartanak fenn, amelyekhez kellő számú személyzetet és – különösen – képzett ellenőröket osztanak be, pl. felvétel útján, és minden olyan szükséges intézkedést megtesznek, hogy az ellenőrök az ezen irányelvben megállapítottak szerint lássák el feladataikat, valamint különösen, hogy az ezen irányelv alapján szükséges ellenőrzések végrehajtása céljából rendelkezésre álljanak.

5. cikk

Ellenőrzési rendszer és éves ellenőrzési kötelezettségvállalások

(1)   A tagállamok a 12. cikkben és az I. melléklet rendelkezéseiben leírt kiválasztási rendszerrel összhangban végzik az ellenőrzéseket.

(2)   Éves ellenőrzési kötelezettségének teljesítése érdekében minden tagállam

a)	ellenőriz a kikötőibe kikötött vagy révbe befutó minden, a 12. cikk a) pontjában említett I. prioritású hajót, és

b)

évente összesen legalább olyan számú ellenőrzést végez el a 12. cikk a) és b) pontjában említett I. és II. prioritású hajókon, amennyi a Közösségben és a Párizsi Memorandum régiójában évente összesen elvégzendő ellenőrzésekből való részesedése. Az egyes tagállamok részesedése az érintett tagállam kikötőibe befutó hajók számának a Közösségen és a Párizsi Memorandum régióján belüli összes tagállam kikötőibe befutó hajók összesített számához viszonyított arányán alapul.

(3)   A Közösségen és a Párizsi Memorandum régióján belül évente végrehajtandó ellenőrzések a (2) bekezdés b) pontjában említett számának kiszámítása céljából a horgonyzó hajókat nem kell figyelembe venni, kivéve, ha erről az érintett tagállam ettől eltérően rendelkezik.

6. cikk

Az ellenőrzési kötelezettségvállalás betartásának módozatai

Azon tagállamok, amelyek elmulasztják az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt ellenőrzések teljesítését, mégis teljesítik kötelezettségvállalásaikat az említett rendelkezéssel összhangban, amennyiben az elmulasztott ellenőrzések száma nem haladja meg:

a)	a kikötőikbe vagy réveikbe befutó, I. prioritású, nagy kockázati profilú hajók összesített számának 5 %-át;

b)	a kikötőikbe és réveikbe befutó, I. prioritású, nem nagy kockázati profilú hajók összesített számának 10 %-át.

Az a) és b) pontban említett százalékos arányok ellenére a tagállamoknak elsőbbséget kell biztosítaniuk az ellenőrzési adatbázis által szolgáltatott információk alapján a Közösségen belüli kikötőkbe ritkán befutó hajók ellenőrzésének.

Az a) és b) pontban említett százalékos arányok ellenére, és a révekbe befutó I. prioritású hajók tekintetében a tagállamoknak prioritást kell biztosítaniuk a magas kockázati profilú hajók ellenőrzésének, amelyek az ellenőrzési adatbázis által szolgáltatott információk alapján ritkán futnak be közösségi kikötőkbe.

7. cikk

A Közösségben kiegyensúlyozott ellenőrzési részesedést biztosító módok

(1)   Azon tagállamok, amelyekben az I. prioritású hajók kikötőikbe való befutásainak összesített száma meghaladja az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett ellenőrzési részesedést, teljesítik e kötelezettségüket, ha legalább az ezen ellenőrzési részesedésnek megfelelő számú ellenőrzést hajtanak végre I. prioritású hajókon, és a kikötőikbe és réveikbe befutó összes, I. prioritású hajó 30 %-ánál többnek az ellenőrzését nem mulasztják el.

(2)   Azon tagállamok, amelyekben az I. és II. prioritású befutó hajók teljes száma kisebb, mint az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett ellenőrzési részesedés, teljesítik kötelezettségüket, ha az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt számú I. prioritású hajó ellenőrzését, valamint a kikötőikbe és réveikbe befutó összes II. prioritású hajó legalább 85 %-ának ellenőrzését elvégzik.

(3)   A Bizottság – a 35. cikkben említett felülvizsgálatban – megvizsgálja különösen e cikk hatását az ellenőrzési kötelezettségvállalásra, figyelembe véve a Közösség és a Párizsi Memorandum keretében szerzett szakértelmet és tapasztalatokat. A felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie azt a célt, hogy minden közösségi kikötőbe vagy révbe befutó hajót megvizsgáljanak. Adott esetben a Bizottság kiegészítő intézkedéseket javasol annak érdekében, hogy erősítsék a Közösségben alkalmazott ellenőrzési rendszer hatékonyságát, és – szükség esetén – e cikk hatásának újabb felülvizsgálatát javasolja egy későbbi időpontban.

8. cikk

Az ellenőrzések elhalasztása és a kivételes körülmények

(1)   A tagállamok az alábbi körülmények fennállása esetén határozhatnak úgy, hogy elhalasztják valamely, I. prioritású hajó ellenőrzését:

a)	ha az ellenőrzés elvégezhető a hajó ugyanazon tagállamba való következő befutása alkalmával, feltéve, hogy a hajó eközben nem fut be a Közösségben vagy a Párizsi Memorandum régiójában található semelyik más kikötőbe, és a halasztás időtartama nem haladja meg a 15 napot; vagy

b)	ha az ellenőrzés 15 napon belül elvégezhető a Közösségen vagy a Párizsi Memorandum régióján belül található valamely más kikötőben, feltéve, hogy az ezen kikötő szerinti állam előzetesen hozzájárult az ellenőrzés végrehajtásához.

Ha valamely ellenőrzést az a) vagy b) ponttal összhangban elhalasztanak, és rögzítenek az ellenőrzési adatbázisban, akkor az elmulasztott ellenőrzést nem kell az azt elhalasztó tagállamot terhelő elmaradt ellenőrzésnek minősíteni.

Mindazonáltal, ha egy I. prioritású hajót nem ellenőriznek, az adott hajót nem lehet felmenteni az ellenőrzés alól a következő közösségi kikötőben, ezen irányelv értelmében.

(2)   Az alábbi kivételes körülmények fennállása esetén nem kell elmaradt ellenőrzésként számításba venni az I. prioritású hajókon üzemeltetési okokból végre nem hajtott ellenőrzéseket, feltéve, hogy az ellenőrzés kihagyásának indokát rögzítik az ellenőrzési adatbázisban:

a)	az illetékes hatóság megítélése szerint az ellenőrzés lefolytatása kockázattal járna az ellenőrök, a hajó, legénysége, a kikötő vagy a tengeri környezet biztonságára; vagy

b)	a hajó befutására csak az éjszaka folyamán kerül sor. Ebben az esetben a tagállamoknak meg kell tenniük az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy adott esetben sor kerülhessen a rendszerint az éjszaka folyamán befutó hajók ellenőrzésére.

(3)   Ha nem végzik el egy horgonyzó hajó ellenőrzését, azt nem kell elmaradt ellenőrzésnek tekinteni, ha:

a)	a hajót a I. melléklettel összhangban a Közösségen vagy a Párizsi Memorandum régióján belüli más kikötőben 15 napon belül ellenőrzik; vagy

b)	a hajó befutására csak az éjszaka folyamán kerül sor, vagy annak időtartama túl rövid ahhoz, hogy az ellenőrzést kielégítő módon végre lehessen hajtani, és rögzítik az ellenőrzés kihagyásának indokát az ellenőrzési adatbázisban; vagy

c)	az illetékes hatóság megítélése szerint az ellenőrzés lefolytatása kockázattal járna az ellenőrök, a hajó, legénysége, a kikötő vagy a tengeri környezet biztonságára, és rögzítik az ellenőrzés kihagyásának indokát az ellenőrzési adatbázisban.

(4)   Az e cikk végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó intézkedéseket a 31. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

Értesítés a hajó érkezéséről

(1)   A valamely tagállam kikötőjébe vagy révébe tartó olyan hajó üzemeltetője, ügynöke vagy parancsnoka, amelyen a 13. cikkel összhangban kiterjesztett ellenőrzés végezhető, a III. mellékletben megállapított rendelkezéseknek megfelelően köteles bejelenteni a hajó érkezését.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében és a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 4. cikkében említett értesítés vételekor a kikötőhatóság vagy az e célra kijelölt hatóság vagy szerv továbbítja ezen információkat az illetékes hatósághoz.

(3)   Az e cikkben előírt minden tájékoztatásnak lehetőség szerint elektronikus úton kell történnie.

(4)   Az ezen irányelv III. mellékletének alkalmazásában a tagállamok által kialakított eljárásoknak és formátumoknak meg kell felelniük a 2002/59/EK irányelvben előírt hajójelentési rendelkezéseknek.

10. cikk

A hajó kockázati profilja

(1)   Az ellenőrzési adatbázisban szereplő valamennyi, egy tagállami kikötőbe vagy révbe befutó hajóhoz kockázati profilt kell rendelni, amely jelzi prioritási szintjét az ellenőrzés szempontjából, az ellenőrzések között eltelő időtartamot, valamint az ellenőrzések alkalmazási körét.

(2)   A hajó kockázati profilját a következő – általános és ellenőrzéstörténeti –paraméterek kombinációja határozza meg:

a)	általános paraméterek Az általános paraméterek alapjául – az I. melléklet I. része 1. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően – a hajó típusa, kora, lobogója, a hozzá kapcsolódó elismert szervezetek és a társaság teljesítménye szolgál.

b)	ellenőrzéstörténeti paraméterek Az ellenőrzéstörténeti paraméterek alapjául – az I. melléklet I. része 2. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően – az egy adott időszakban előfordult hiányosságok és visszatartások száma szolgál.

(3)   Az e cikk végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket, különösen az alábbiak vonatkozásában:

a)	a lobogó szerinti állammal kapcsolatos kritériumok;

b)	a társaság teljesítményével kapcsolatos kritériumok

a 31. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással és a Párizsi Memorandum keretében rendelkezésre álló szakértelemre építve kell elfogadni.

11. cikk

Az ellenőrzések gyakorisága

A Közösség kikötőibe vagy réveibe befutó hajókat rendszeres ellenőrzésnek, továbbá kiegészítő ellenőrzésnek kell alávetni az alábbiak szerint:

a)

A hajókat az I. melléklet I. része szerinti kockázati profiljuktól függően előre meghatározott időközönként rendszeres ellenőrzésnek kell alávetni. A hajók rendszeres ellenőrzései között eltelő időtartam a kockázat csökkenésével növekszik. A nagy kockázatot jelentő hajók esetében az időtartam nem haladhatja meg a hat hónapot.

b)

A hajókat a legutolsó rendszeres ellenőrzésük óta eltelt időtől függetlenül kiegészítő ellenőrzésnek kell alávetni az alábbiak szerint: — Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy ellenőrizzék azokat a hajókat, amelyekre az I. melléklet II. részének 2A. pontjában felsorolt elsődlegességi szempontok vonatkoznak. — Ellenőrizni lehet azokat a hajókat, amelyekre vonatkoznak az I. melléklet II. részének 2B. pontjában felsorolt rendhagyó tényezők. Az ilyen kiegészítő ellenőrzés végrehajtására vonatkozó döntés meghozatala az illetékes hatóság szakmai megítélésétől függ.

12. cikk

A hajók ellenőrzésre való kiválasztása

Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a hajókat az I. melléklet I. részében leírt kockázati profiljuk alapján válasszák ki ellenőrzésre, valamint akkor, ha az I. melléklet II. részének 2A. és 2B. pontja szerinti elsődlegességi vagy rendhagyó tényezők merülnek fel.

Az illetékes hatóság a hajók ellenőrzése céljából:

a)	az I. melléklet II. részének 3A. pontjában leírt kiválasztási rendszerrel összhangban kiválasztja azokat a hajókat, amelyeken kötelező ellenőrzést kell végezni, azaz az ún. „I. prioritású” hajókat;

b)	az I. melléklet II. részének 3B. pontjával összhangban kiválaszthat olyan hajókat, amelyek ellenőrzése esedékes, azaz ún. „II. prioritású” hajókat.

13. cikk

Kezdeti és részletesebb ellenőrzések

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 12. cikknek megfelelően ellenőrzésre kiválasztott hajókon kezdeti vagy részletesebb ellenőrzést végezzenek, az alábbiak szerint:

1.

Az illetékes hatóság minden kezdeti ellenőrzés alkalmával gondoskodik arról, hogy az ellenőr legalább: a) ellenőrizze a IV. mellékletben felsorolt, az egyezmények és a Közösség biztonságra és védelemre vonatkozó tengerészeti jogszabályai követelményeinek megfelelően a fedélzeten tartandó bizonyítványokat és dokumentumokat; b) adott esetben győződjön meg arról, hogy az előző ellenőrzés során a valamely tagállam vagy a Párizsi Memorandumot aláíró állam által feltárt fennmaradó hiányosságokat megszüntették; c) győződjön meg a hajó általános állapotáról, beleértve a higiéniát, a hajó gépterét és a lakótereket is.

2.	Ha az (1) bekezdésben említett ellenőrzést követően az ellenőrzési adatbázisba a következő kikötőben helyrehozandó hiányosságok kerülnek, e következő kikötő illetékes hatósága határozhat úgy, hogy nem végzi el az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett ellenőrző vizsgálatot.

3.

Minden olyan esetben, amikor az (1) bekezdésben említett ellenőrzések végrehajtását követően egyértelmű bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a hajó, felszerelése vagy személyzete lényegileg nem elégíti ki egy egyezmény vonatkozó előírásait, részletesebb ellenőrzést kell végezni, beleértve az üzemeltetéssel kapcsolatos követelmények betartásának további ellenőrzését is. „Egyértelmű bizonyítékok” abban az esetben állnak fenn, amikor az ellenőr olyan jelenségeket talál, amelyek saját szakmai megítélése szerint a hajó, annak felszerelése vagy személyzete vonatkozásában részletesebb ellenőrzés végrehajtását igénylik. Az „egyértelmű bizonyítékokra” példák az V. mellékletben találhatók.

14. cikk

Kiterjesztett ellenőrzések

(1)   Az alábbi hajókategóriáknál esedékes kiterjesztett ellenőrzés, az I. melléklet II. részének 3A. és 3B. pontjával összhangban:

—	nagy kockázati profilú hajók,

—	12 évesnél idősebb személyszállító hajók, olajszállító tartályhajók, gáz- és vegyszerszállító hajók és ömlesztettáru-szállító hajók,

—	nagy kockázati profilú hajók vagy 12 évesnél idősebb személyszállító hajók, olajszállító tartályhajók, gáz- és vegyszerszállító hajók és ömlesztettáru-szállító hajók, elsődlegességi vagy rendhagyó tényezők esetében,

—	a 16. cikkel összhangban kiadott kitiltó határozatot követően újbóli ellenőrzésnek alávetendő hajók.

(2)   A hajó üzemeltetője vagy parancsnoka biztosítja, hogy a kiterjesztett ellenőrzés elvégzésére elegendő idő álljon rendelkezésre a hajó üzemeltetési tervében.

A védelmi célú ellenőrzési intézkedések sérelme nélkül az ilyen hajónak a kikötőben kell maradnia az ellenőrzés lezárásáig.

(3)   A rendszeres kiterjesztett ellenőrzésre esedékes hajóktól kapott előzetes értesítés vételekor az illetékes hatóság tájékoztatja a hajót, ha nem kerül sor kiterjesztett ellenőrzésre.

(4)   A kiterjesztett ellenőrzés alkalmazási körét – a kezelendő kockázati területeket is beleértve – a VII. melléklet határozza meg. A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárásokkal elfogadja a VII. melléklet végrehajtási intézkedéseit.

15. cikk

Biztonsági és védelmi iránymutatások és eljárások

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ellenőreik kövessék a VI. mellékletben meghatározott eljárásokat és iránymutatásokat.

(2)   A biztonsági ellenőrzések tekintetében a tagállamok a 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 3. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében említett, kikötőikbe vagy réveikbe befutó összes hajó ellenőrzésekor az ezen irányelv VI. mellékletében foglalt vonatkozó eljárásokat alkalmazzák, amennyiben azok nem az ellenőrzést végző kikötő szerinti állam lobogója alatt hajóznak.

(3)   Az ezen irányelv 14. cikkének kiterjesztett ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell az 1999/35/EK irányelv 2. cikkének a) és b) pontjában említett ro-ro komphajókra és gyorsjáratú személyszállító vízi járművekre.

Amennyiben egy hajón olyan állam végez szemlét az 1999/35/EK irányelv 6. és 8. cikkének megfelelően, amely nem a hajó lobogója szerinti állam, ezen szemlét értelemszerűen részletesebb vagy kiterjesztett ellenőrzésként kell bejegyezni az ellenőrzési adatbázisba, és figyelembe kell venni ezen irányelv 10., 11. és 12. cikke alkalmazásában, valamint az egyes tagállamok ellenőrzési kötelezettségeinek teljesítése kiszámításakor, amennyiben az ellenőrzés az ezen irányelv VII. mellékletében említett valamennyi tételre kiterjedt.

A ro-ro komphajókra vagy gyorsjáratú személyszállító vízi járművekre az 1999/35/EK irányelv 10. cikkével összhangban kiadott üzemeltetési tilalom sérelme nélkül, ezen irányelvnek a hiányosságok kijavítására, a visszatartásra, a kitiltó határozatokra, valamint az ellenőrzések, visszatartás és kitiltó határozatok nyomon követésére vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(4)   A Bizottság szükség esetén a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással elfogadja az e cikk (1) és (2) bekezdésének összehangolt végrehajtásához szükséges szabályokat.

16. cikk

Az egyes hajókat érintő kitiltó intézkedések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy mindazon hajók számára, amelyek:

—

olyan állam lobogója alatt közlekednek, mely visszatartási aránya miatt a Párizsi Memorandummal összhangban, az ellenőrzési adatbázisban rögzített információk alapján elfogadott és a Bizottság által évente közzétett feketelistára került vagy az 1999/35/EK tanácsi irányelv szerinti üzemeltetési tilalom tárgyát képezték, és az elmúlt 36 hónap során több mint két alkalommal tartották vissza valamely tagállam vagy a Párizsi Memorandumot aláíró állam kikötőjében vagy révében, vagy

—

olyan állam lobogója alatt közlekednek, mely visszatartási aránya miatt a Párizsi Memorandummal összhangban, az ellenőrzési adatbázisban rögzített információk alapján elfogadott és a Bizottság által évente közzétett szürkelistára került vagy az 1999/35/EK tanácsi irányelv szerinti üzemeltetési tilalom tárgyát képezték, és az elmúlt 24 hónap során több mint két alkalommal tartották vissza valamely tagállam vagy a Párizsi Memorandumot aláíró állam kikötőjében vagy révében,

megtagadják a kikötőikbe és réveikbe való belépést, a 21. cikk (6) bekezdésében említett helyzetek kivételével.

A kitiltást akkortól kell alkalmazni, amint a hajó elhagyta azt a kikötőt vagy révet, ahol harmadszor tartották vissza, és ahol a kitiltó határozatot kiadták.

(2)   A kitiltó határozatot csak a keltétől számított három hónap elteltével lehet megszüntetni, és csak akkor, ha a VIII. melléklet 3–9. bekezdésének feltételei teljesülnek.

Ha a hajót másodszor is kitiltják, a kitiltás időtartama 12 hónap.

(3)   Ha a hajót valamely, Közösségen belüli kikötőben vagy révben ezt követően újra visszatartják, a továbbiakban határozatlan időre meg kell tagadni a hajó belépését a Közösségen belüli valamennyi kikötőbe vagy révbe. A harmadik kitiltási határozatot a kiadásától számított 24 hónap elteltével lehet feloldani, és csak abban az esetben, ha:

—	a hajó olyan állam lobogója alatt közlekedik, mely visszatartási aránya miatt nem került az (1) bekezdésben említett feketelistára vagy szürkelistára,

—

a hajó törvényben előírt bizonyítványait és osztályozási bizonyítványait a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) (Átdolgozás) alapján elismert szervezet vagy szervezetek állították ki,

—	a hajót olyan társaság üzemelteti, amely az I. melléklet I. részének 1. pontja szerint jó teljesítménnyel rendelkezik, és

—	teljesülnek a VIII. melléklet 3–9. bekezdésében foglalt feltételek.

Bármely hajó, amely nem teljesíti az e bekezdésben meghatározott feltételeket, a tilalom kiadásától számított 24 hónapon belül véglegesen kitiltásra kerül minden közösségi kikötőből és révből.

(4)   A harmadik kitiltás utáni bármely további visszatartás a Közösség valamely kikötőjében vagy révében a hajó végleges kitiltását eredményezi minden közösségi kikötőből és révből.

(5)   Ezt a cikket a tagállamok a VIII. mellékletben megállapított eljárásoknak megfelelően alkalmazzák.

17. cikk

Az ellenőrzés jelentése a hajóparancsnoknak

Valamely ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy kiterjesztett ellenőrzés végeztével az ellenőr jelentést készít a IX. melléklettel összhangban. A vizsgálati jelentés egy példányát a hajóparancsnok rendelkezésére bocsátják.

18. cikk

Panaszok

Az illetékes hatóságnak minden panaszt gyors előzetes értékelésnek kell alávetnie. Ez az értékelés lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a panasz megfelelően megalapozott-e.

Amennyiben igen, az illetékes hatóság megteszi a szükséges lépéseket a panasz kapcsán. Különösen azt biztosítja a panasz által közvetlenül érintett valamennyi személy számára, hogy ismertethessék véleményüket.

Ha az illetékes hatóság a panaszt nyilvánvalóan alaptalannak ítéli, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja a panaszost.

A panaszos kilétét nem szabad az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt felfedni. Az ellenőr biztosítja a hajó személyzetével zajló meghallgatások bizalmasságát.

A nem nyilvánvalóan alaptalan panaszokról és a nyomukban született intézkedésekről a tagállamok tájékoztatják a lobogó szerinti állam hatóságait, valamint indokolt esetben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO-t).

19. cikk

Hiányosságok orvoslása és a hajó visszatartása

(1)   Az illetékes hatóság meggyőződik róla, hogy az egyezményekkel összhangban kijavítanak-e az ellenőrzések által megerősített vagy feltárt minden hiányosságot.

(2)   A biztonságra, az egészségre vagy a környezetre nézve egyértelműen veszélyt jelentő hiányosságok esetében annak a kikötő szerinti államnak az illetékes hatósága, amelyben a hajó ellenőrzését végrehajtják, gondoskodik arról, hogy a hajót visszatartsák vagy azt az üzemmódot, amelynél a hiányosságokat feltárták, leállítsák. A hajó visszatartását elrendelő határozat vagy az üzemeltetés leállítása mindaddig nem oldható fel, amíg a veszély kockázatát meg nem szüntetik, vagy amíg az érintett hatóság meg nem állapítja, hogy a hajó a szükséges feltételek teljesülése esetén kifuthat a tengerre, vagy a hajó üzemeltetése folytatható az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének vagy más hajók kockáztatása, vagy a tengeri környezet indokolatlan veszélyeztetése nélkül.

(3)   Az ellenőr szakmai véleményének kialakításakor azzal kapcsolatosan, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem, a X. mellékletben szereplő kritériumokat alkalmazza.

(4)   Ha az ellenőrzés felfedi, hogy a hajót nem szerelték fel üzemképes úti adatrögzítővel, amennyiben az ilyen adatrögzítő használata kötelező a 2002/59/EK irányelv értelmében, az illetékes hatóság biztosítja, hogy a hajót visszatartsák.

Ha az ilyen hiányosság nem igazítható ki azonnal a visszatartás szerinti kikötőben, az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a hajó folytassa útját a visszatartó kikötőhöz legközelebbi megfelelő hajójavító üzembe, ahol az azonnal kiigazítható, vagy előírhatja, hogy a hiányosságot legfeljebb 30 napon belül igazítsák ki, a Párizsi Memorandum által kialakított iránymutatások előírásai szerint. Ebből a célból a 21. cikkben megállapított eljárásokat kell alkalmazni.

(5)   Kivételes esetben, amikor egy hajó általános állapota nyilvánvalóan nem elégíti ki a követelményeket, az illetékes hatóság felfüggesztheti az ellenőrzést az ilyen hajón mindaddig, amíg a felelősök meg nem teszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hajó az egyezmények vonatkozó előírásait kielégítse.

(6)   Ha visszatartást rendelnek el, az illetékes hatóságok írásban a vizsgálati jelentés csatolásával haladéktalanul tájékoztatják a lobogó szerinti állam hatóságát, vagy ha ez nem lehetséges, az adott állam konzulját vagy ennek hiányában a legközelebbi diplomáciai képviseletét minden olyan körülményről, amely miatt a visszatartás szükségessé vált. Emellett, ahol indokolt, értesítik az osztályozási bizonyítványok, illetve az egyezményekkel összhangban kiadott kötelező bizonyítványok kibocsátásáért felelős, kinevezett ellenőröket vagy elismert szervezeteket is.

(7)   Ezen irányelv nem érinti az egyezményeknek a kikötő szerint illetékes állam hatósága általi ellenőrzésekkel kapcsolatos értesítésekre és jelentési eljárásokra vonatkozó külön előírásait.

(8)   Amikor egy kikötő szerint illetékes állam hatósága ezen irányelv hatálya alatt ellenőrzési jogosultságát gyakorolja, minden lehetséges módon arra törekszik, hogy elkerülje a hajó indokolatlan visszatartását vagy késleltetését. Ha egy hajót indokolatlanul tartanak vissza vagy késleltetnek, a hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője jogosult az elszenvedett károk vagy veszteségek megtérítésének követelésére. Minden feltételezetten indokolatlan visszatartás vagy késedelem esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli.

(9)   A kikötők túlzsúfoltságát elkerülendő az illetékes hatóság engedélyt adhat arra, hogy egy visszatartott hajót a kikötő másik részébe kormányozzanak, ha ez biztonságosan végrehajtható. A kikötők zsúfoltsága azonban nem lehet szempont a hajók visszatartásáról vagy a visszatartó rendelkezés feloldásáról szóló döntés meghozatalkor.

A visszatartott hajók elhelyezésének megkönnyítése érdekében a kikötőhatóságoknak vagy kikötői szerveknek együtt kell működniük az illetékes hatóságokkal.

(10)   A lehető leghamarabb értesíteni kell a kikötői hatóságokat vagy szerveket a kiadott visszatartási határozatról.

20. cikk

Fellebbezési jog

(1)   A hajótulajdonos vagy üzemeltető, illetve a tagállamban lévő képviselőjük jogosult fellebbezni az illetékes hatóság visszatartásra vagy kitiltásra irányuló döntése ellen. A fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.

(2)   A tagállamok e célra nemzeti jogszabályaiknak megfelelő eljárásokat dolgoznak ki és tartanak fenn.

(3)   Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett hajó parancsnokát a fellebbezési jogáról és az azzal összefüggő gyakorlati szabályokról megfelelően tájékoztatja.

(4)   Ha valamely hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének, vagy annak képviselőjének fellebbezése vagy kérvénye eredményeképpen a visszatartó vagy a kitiltó határozatot visszavonják vagy módosítják:

a)	a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ellenőrzési adatbázis haladéktalanul módosuljon ennek megfelelően;

b)	az a tagállam, amelynek területén a visszatartó vagy kitiltó határozatot kiadták, a határozatot követő 24 órán belül helyesbíti a 26. cikkel összhangban közzétett információt.

21. cikk

Az ellenőrzések és a visszatartások nyomon követése

(1)   Ha a 19. cikk (2) bekezdésében említett hiányosságok nem orvosolhatók abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtották, az érintett tagállam illetékes hatósága engedélyezheti indokolatlan késedelem nélkül az érintett hajó számára, hogy a visszatartó kikötőhöz legközelebbi megfelelő hajójavító üzembe hajózzon, ahol sor kerülhet a megfelelő intézkedésre, és amelyet a hajó parancsnoka és az érintett hatóságok választanak ki, amennyiben a lobogó szerinti állam illetékes hatósága által meghatározott és az érintett tagállam által elfogadott feltételek teljesülnek. E feltételek biztosítják, hogy a hajó az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének, továbbá más hajók veszélyeztetése nélkül, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül teszi meg az utat.

(2)   Ha a hajót azért küldik a hajójavító üzembe, mert nem felel meg az IMO A.744(18) határozatának, akár a hajó dokumentációja, akár szerkezeti hibái és hiányosságai tekintetében, az illetékes hatóság előírhatja a szükséges vastagságmérések elvégzését, mielőtt a hajó számára engedélyezi a kikötő elhagyását.

(3)   Az (1) bekezdésben említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották, tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, amelyben a hajójavító üzem található, valamint a 19. cikk (6) bekezdésében említett feleket és – adott esetben – a feltételek teljesítéséért felelős minden más hatóságot is a hajó útjáról.

Az ilyen tájékoztatásban részesülő tagállam illetékes hatósága értesítést küld a tájékoztatást nyújtó hatóság számára a meghozott intézkedésekről.

(4)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a közösségben található valamennyi kikötő és rév megtagadja a belépést az (1) bekezdésben említett, a tengerre kifutó azon hajó esetén:

a)	amely nem elégíti ki annak a tagállamnak az illetékes hatósága által meghatározott feltételeket, amelynek a kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották; vagy

b)	mely azáltal, hogy nem keresi fel a kijelölt hajójavító üzemet, megtagadja az egyezmények vonatkozó előírásainak kielégítését.

A kitiltó határozat mindaddig érvényben marad, amíg a hajótulajdonos vagy a hajóüzemeltető annak a tagállamnak az illetékes hatósága számára, amelynek kikötőjében a hajón hiányosságot észleltek, kielégítő módon nem szolgáltat bizonyítékokat arról, hogy a hajó teljes mértékben eleget tesz az egyezmények vonatkozó előírásainak.

(5)   A (4) bekezdés a) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajón hiányosságot észleltek, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A (4) bekezdés b) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajójavító üzem található, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A kikötőbe történő befutás elutasítását megelőzően a tagállam kérheti az érintett hajó lobogó szerinti hatóságával a konzultációk felvételét.

(6)   A (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérve a kikötő szerinti állam illetékes hatósága engedélyezheti a hajó meghatározott kikötőbe vagy révbe történő befutását vis maior jellegű, vagy a biztonsági megfontolásokat hatálytalanító események bekövetkezése esetén, vagy a szennyezés kockázatának csökkentése vagy lehető legkisebb szinten tartása céljából, vagy a hiányosságok orvoslásának megtörténte miatt, feltéve hogy a hajótulajdonos, a hajó üzemeltetője vagy a hajóparancsnok a hajó biztonságos beérkezése biztosításához a tagállam illetékes hatóságának elvárásait kielégítő módon megtette a szükséges intézkedéseket.

22. cikk

Az ellenőrökre vonatkozó képzési követelmények

(1)   Ellenőrzések végrehajtására csak a XI. mellékletben előírt képesítési követelményeket teljesítő, és az illetékes hatóság által a kikötő szerinti állam ellenőrzéseinek végzésére felhatalmazott személyek jogosultak.

(2)   Ha a kikötő szerinti állam illetékes hatósága nem tud az ellenőrzés céljaira a kívánt szakismeretekkel rendelkező személyt biztosítani, az illetékes hatóság ellenőre számára bármely olyan személy segítséget nyújthat, aki rendelkezik a szükséges szakismeretekkel.

(3)   Az illetékes hatóság, a kikötő szerinti illetékes állam ellenőrzését végző személyek és a számukra segítséget nyújtó személyek gazdaságilag nem lehetnek érdekeltek sem abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtják, sem pedig az ellenőrzött hajóban, továbbá az ellenőrző személyek nem állhatnak olyan nem állami szervezetek szolgálatában, amelyek törvényben előírt okmányokat és osztályozási bizonyítványokat bocsátanak ki, vagy akik e bizonyítványok vagy osztályozási bizonyítványok kibocsátásához szükséges felügyeleti szemléket végeznek, és nem vállalhatják ilyen szervezetek nevében munkák elvégzését.

(4)   Minden ellenőr magánál tartja a kikötő szerinti illetékes állam általi ellenőrzéseket végrehajtó személyek igazolványa közös modelljének kidolgozásáról szóló, 1996. június 25-i 96/40/EK bizottsági irányelvvel (13) összhangban az illetékes hatóság által, az ellenőr nevére kiállított igazolványt.

(5)   A tagállamoknak kötelességük meggyőződni az ellenőrök szakértelméről, valamint a XI. mellékletben említett minimumfeltételeknek való megfelelésükről, mielőtt felhatalmazást kapnak az ellenőrzések végzésére. A vizsgát ezt követően a (7) bekezdésben említett képzési rendszer figyelembevételével rendszeresen meg kell ismételni.

(6)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell az ellenőrök megfelelő képzését az ebben az irányelvben vagy az egyezmények módosításaiban előírt, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzések Közösségben alkalmazott rendszerében bekövetkezett változásokkal kapcsolatban.

(7)   A Bizottság a tagállamokkal együttműködve összehangolt közösségi rendszert dolgoz ki a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök tagállami képzésére és szakértelmük felmérésére, és gondoskodik annak előmozdításáról.

23. cikk

Révkalauzok és kikötőhatóságok jelentései

(1)   A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hajók kikötőhelyhez történő irányításában vagy onnan történő kivezetésében, illetve egy tagállam egyik kikötője felé tartó vagy azon áthaladó hajó irányításában részt vevő révkalauzaik, ha szokásos feladataik teljesítése közben bármiféle olyan látható rendellenesség tudomásukra jut, amely veszélyezteti a hajó biztonságos útját, vagy amely a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyeget, haladéktalanul tájékoztatják a kikötő szerinti állam vagy a parti állam illetékes hatóságait.

(2)   Ha a kikötőhatóság vagy kikötői szerv szokásos feladatainak teljesítése közben tudomást szerez arról, hogy a felügyelete alá tartozó kikötőben tartózkodó hajón olyan látható rendellenességek tapasztalhatók, amelyek veszélyeztethetik a hajó biztonságát vagy a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyegetnek, a kikötőhatóság vagy kikötői szerv haladéktalanul tájékoztatja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságát.

(3)   A tagállamok megkövetelik, hogy a révkalauzok és a kikötőhatóságok vagy kikötői szervek – amikor csak lehet, elektronikus formátumban – tegyenek jelentést legalább az alábbi információkról:

—	a hajó adatai (név, IMO-azonosítószám, hívójel és lobogó),

—	hajózási adatok (legutóbbi befutás szerinti és rendeltetési hely szerinti kikötő),

—	a fedélzeten észlelt látható rendellenességek.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a révkalauzok és kikötőhatóságok vagy kikötői szervek által jelentett látható rendellenességek nyomán megfelelő intézkedés történjen, és a megtett intézkedéseket részletesen rögzítsék.

(5)   A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban intézkedéseket fogadhat el e cikk végrehajtására, többek között egy egységesített elektronikus formátum kialakítása révén, valamint a látható rendellenességeknek a révkalauzok és a kikötőhatóságok vagy kikötői szervek általi bejelentését, valamint a tagállami intézkedések nyomon követési intézkedéseiről való jelentéstételt szabályozó eljárások kialakításával.

24. cikk

Ellenőrzési adatbázis

(1)   A Bizottság a Párizsi Memorandum szakértelmére és tapasztalatára építve kifejleszti, fenntartja és frissíti az ellenőrzési adatbázist.

Az ellenőrzési adatbázis tartalmazza az ezen irányelvvel létrehozott ellenőrzési rendszer végrehajtásához szükséges valamennyi információt, és rendelkezik a XII. mellékletben meghatározott funkcionális jellemzőkkel.

(2)   A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a kikötőjükbe és réveikbe érkező vagy onnan távozó hajók pontos érkezési és indulási ideje az adott kikötő azonosítójával együtt belátható időn belül bekerüljön az ellenőrzési adatbázisba a 2002/59/EK irányelv 3. cikke s) pontjában említett közösségi tengeri információcsere-rendszeren keresztül (SafeSeaNet). Amint ezen információkat továbbították az ellenőrzési adatbázisba a SafeSeaNet-en keresztül, a tagállamok mentesülnek az adatszolgáltatási kötelezettség alól ezen irányelv XIV. mellékletének 1.2. pontja és a 2. pont a) és b) alpontja értelmében.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvvel összhangban végzett ellenőrzésekhez kapcsolódó információk bekerüljenek az ellenőrzési adatbázisba, amint az ellenőrzési jelentés elkészül, vagy feloldják a visszatartási utasítást.

A tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrzési adatbázisba bevitt információk közzétételi célokra való hitelesítésére 72 órán belül sor kerüljön.

(4)   A tagállamok által szolgáltatott ellenőrzési adatok alapján a Bizottság le tudja hívni az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos releváns adatokat, különösen a hajók kockázati profilját, az egyes hajók ellenőrzésének esedékességét, a hajók mozgásával kapcsolatos adatokat és az egyes tagállamok ellenőrzési kötelezettségeit illetően.

A tagállamok hozzáféréssel rendelkeznek az ellenőrzési adatbázisban rögzített valamennyi olyan adathoz, amely az ezen irányelvben foglalt ellenőrzési eljárások végrehajtásához kapcsolódik.

A tagállamok és a Párizsi Memorandumot aláíró harmadik felek számára biztosított a hozzáférés minden olyan adathoz, amelyet ezen államok maguk rögzítettek az adatbázisban, valamint az ezen államok lobogóját viselő hajókra vonatkozó adatokhoz.

25. cikk

Információcsere és együttműködés

Minden tagállam gondoskodik arról, hogy kikötőhatóságai vagy kikötői szervei és más illetékes hatóságok vagy szervek ellássák a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző illetékes hatóságot a birtokukban lévő, következő információkkal:

—	a 9. cikkel és a III. melléklettel összhangban bejelentett információk,

—

tájékoztatás azokról a hajókról, amelyek nem tettek eleget az ebben az irányelvben előírt értesítési kötelezettségnek, valamint a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (14) és 2002/59/EK irányelvének, és adott esetben a 725/2004/EK rendeletnek,

—	tájékoztatás azokról a hajókról, amelyek úgy hajóztak ki, hogy a 2000/59/EK irányelv 7. vagy 10. cikkének nem tettek eleget,

—	tájékoztatás azokról a hajókról, amelyek számára megtagadták a belépést, vagy amelyeket kiutasítottak egy kikötőből biztonsági okok miatt,

—	tájékoztatás a látható rendellenességekről a 23. cikknek megfelelően.

26. cikk

Az információ közzététele

A Bizottság – építve a Párizsi Memorandum keretében rendelkezésre álló szakértelemre és tapasztalatra – a XIII. melléklettel összhangban hozzáférést biztosít az ellenőrzésekkel, visszatartásokkal és kitiltásokkal kapcsolatos információkhoz, és egy nyilvános weboldalon biztosítja azok elérhetőségét.

27. cikk

Az alacsony vagy nagyon alacsony teljesítményt nyújtó társaságok jegyzékének közzététele

A Bizottság rendszeresen összeállít és egy nyilvános honlapon közzétesz egy tájékoztatót azokról a társaságokról, amelyek teljesítményét az I. melléklet I. részében említettek szerint meghatározott kockázati profilra figyelemmel egy háromhónapos vagy annál hosszabb időszak során alacsonynak vagy nagyon alacsonynak ítélték.

A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban elfogadja e cikk végrehajtási szabályait, meghatározva különösen a közzététel módozatait.

28. cikk

Költségek megtérítése

(1)   Ha a 13. és 14. cikkben említett ellenőrzések egy egyezmény követelményeivel kapcsolatosan olyan hiányosságok meglétét tárják fel vagy állapítják meg, amelyek egy hajó visszatartását teszik szükségessé, bármely szokásos elszámolási időszak folyamán az ilyen ellenőrzésekkel kapcsolatosan felmerülő összes költséget a hajótulajdonosnak, a hajóüzemeltetőnek vagy a kikötő szerinti országban jelenlévő képviselőnek kell megtérítenie.

(2)   Egy tagállam illetékes hatósága által a 16. cikk és 21. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint végrehajtott ellenőrzésekkel kapcsolatos összes költséget a hajótulajdonos vagy a hajó üzemeltetője viseli.

(3)   Ha egy hajót visszatartanak, a hajótulajdonos vagy üzemeltető viseli a kikötői visszatartással kapcsolatos összes költséget.

(4)   A hajó visszatartását mindaddig nem szabad feloldani, amíg a költségek teljes összegének befizetése meg nem történik, vagy kielégítő biztosítékot nem nyújtanak a költségek megtérítésére.

29. cikk

A végrehajtás nyomon követéséhez szükséges adatok

A tagállamok a XIV. mellékletben megállapított időközönként közlik a Bizottsággal az abban a mellékletben felsorolt információkat.

30. cikk

A tagállamok teljesítményének és az irányelvnek való megfelelésének ellenőrzése

Ezen irányelv hatékony végrehajtásának biztosítása céljából és az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének b) pontja i. alpontjával összhangban a Közösségnek a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszere általános működését ellenőrizendő, a Bizottság összegyűjti a szükséges információkat és tagállami látogatásokat tesz.

31. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

32. cikk

Módosítási eljárás

A Bizottság:

a)

az I. melléklet kivételével olyan módon kiigazítja a mellékleteket, hogy azok figyelembe vegyék a tengeri biztonságról és védelemről szóló közösségi jogszabályok már hatályba lépett módosításait, valamint az illetékes nemzetközi szervezetek egyezményeit, nemzetközi szabályzatait és határozatait, továbbá a Párizsi memorandumban bekövetkezett fejleményeket;

b)	módosítja azokat az egyezményekre, nemzetközi szabályzatokra és határozatokra, valamint a közösségi jogszabályokra vonatkozó meghatározásokat, amelyek kapcsolódnak ennek az irányelvnek a céljaihoz.

Az ezen irányelv nem alapvető elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 31. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

A 2. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól.

33. cikk

Végrehajtási szabályok

Az 8. cikk (4) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, a 15. cikk (4) bekezdésében, a 23. cikk (5) bekezdésében és a 27. cikkben említett végrehajtási szabályok meghatározásakor a Bizottság a 31. cikk (2) és (3) bekezdésében említett eljárással összhangban különös figyelmet fordít arra, hogy ezek a szabályok figyelembe vegyék a Közösség és a Párizsi Memorandum régiója ellenőrzési rendszerének keretében kialakult szakértelmet és tapasztalatokat.

34. cikk

Szankciók

A tagállamok szankciók rendszerét alakítják ki arra az esetre, ha megsértik az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaikat, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az ilyen módon előírt szankciónak hatékonynak, arányosnak és visszatartó hatásúnak kell lennie.

35. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2012. június 30-ig felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását. A felülvizsgálat során többek között ellenőrzik az 5. cikkben meghatározott teljes közösségi ellenőrzési kötelezettségvállalás teljesítését, az egyes tagállamokban a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök, illetve az elvégzett ellenőrzések számát, az éves ellenőrzési kötelezettségvállalások tagállamok általi teljesítését, valamint a 6., 7. és 8. cikk végrehajtását.

A Bizottság közli a felülvizsgálat eredményeit az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és a felülvizsgálat alapján meghatározza, hogy szükséges-e módosító irányelv vagy további jogszabályok beterjesztése ezen a területen.

36. cikk

Végrehajtás és tájékoztatás

(1)   A tagállamok 2010. december 31-ig elfogadják és közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek.

A tagállamok e rendelkezéseket 2011. január 1-től alkalmazzák.

(2)   Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell olyan értelmű nyilatkozatot, hogy a hatályos törvényekben, rendeletekben és közigazgatási rendelkezésekben az ezzel az irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre tett hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és szövegét a tagállamok határozzák meg.

(3)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

(4)   Ezen túl a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ezen irányelv tagállamokon belüli végrehajtásának előrehaladásáról, különös tekintettel a közösségi ellenőrzési rendszer egységes alkalmazására.

37. cikk

Hatályon kívül helyezés

A XV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 95/21/EK irányelv 2011. január 1-től kezdődő hatállyal hatályát veszti a XV. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre vonatkozó hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és az ezen irányelv XVI. mellékletében található korrelációs táblázat szerint kell értelmezni.

38. cikk

Hatály

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

39. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 318., 2006.12.23., 195. o.

(2)  HL C 229., 2006.9.22., 38. o.

(3)  Az Európai Parlament 2007. április 25-i véleménye (HL C 74. E, 2008.3.20., 584. o.) és a Tanács 2008. június 6-i közös álláspontja (HL C 198. E, 2008.8.5., 1. o.). Az Európai Parlament 2008. szeptember 24-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2009. február 26-i határozata és az Európai Parlament 2009. március 11-i jogalkotási állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  HL L 157., 1995.7.7., 1. o.

(5)  HL L 161., 2007.6.22., 63. o.

(6)  HL L 208., 2002.8.5., 1. o.

(7)  HL L 138., 1999.6.1., 1. o.

(8)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(9)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(10)  HL L 208., 2002.8.5., 10. o.

(11)  HL L 129., 2004.4.29., 6. o.

(12)  Lásd e Hivatalos Lap 11. oldalát.

(13)  HL L 196., 1996.8.7., 8. o.

(14)  HL L 332., 2000.12.28., 81. o.

(15)  HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---