15.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 220/32

(1)

Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. E célkitűzés megvalósításának feltétele, hogy a tagállamokban hozott büntetőítéletekre vonatkozó információkat figyelembe lehessen venni az ítélethozatal szerinti tagállamon kívül is, egyrészt újabb jogsértések megelőzése érdekében, másrészt az újabb büntetőeljárások során.

(2)

A Tanács 2000. november 29-én, a tamperei Európai Tanács következtetéseinek megfelelően intézkedési programot fogadott el a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására vonatkozóan (2), amely előírja, az „azon elvet meghatározó egy vagy több eszköz elfogadását, amely szerint egy tagállam bírósága számára lehetővé kell tenni a más tagállamok bíróságai által büntetőeljárásban hozott jogerős ítéletek figyelembevételét az elkövető büntetett előéletének értékelésekor, visszaesői minőségének megállapításakor, valamint a büntetések típusának és végrehajtásuk megfelelő módjának meghatározásakor.”

(3)

E kerethatározat célja az, hogy a más tagállamokban hozott büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozóan minimumkötelezettséget írjon elő a tagállamok számára. E kerethatározat tehát nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy összhangban jogszabályaikkal és megfelelő információ birtokában figyelembe vegyék például az olyan közigazgatási hatóságok jogerős határozatait, amelyek határozatai a jogrend megsértése alapján a bűncselekményben vagy a nemzeti jog szerint büntetendő cselekményben való bűnösség megállapítására jogosult büntetőbíróságok előtt megfellebbezhetők.

(4)

Egyes tagállamok hatályt fűznek a más tagállamokban hozott büntetőítéletekhez, míg más tagállamok csak a saját bíróságaik által hozott büntetőítéleteket veszik figyelembe.

(5)

Meg kell erősíteni azt az elvet, amely szerint a tagállamok kötelesek a saját bíróságaik által, a nemzeti jogszabályokkal összhangban hozott büntetőítéletekkel azonos hatályt fűzni a más tagállamokban hozott büntetőítéletekhez, függetlenül attól, hogy a nemzeti jog azokat a hatályokat eljárásjogi, anyagi jogi, vagy ténykérdésnek tekinti-e. E kerethatározatnak azonban nem célja a nemzeti jogszabályok által a korábbi büntetőítéletekre vonatkozóan meghatározott következmények harmonizálása, és a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozó kötelezettség csak a korábbi nemzeti büntetőítéletek nemzeti jog szerinti figyelembevételének mértékéig él.

(6)

Más eszközökkel ellentétben e kerethatározatnak nem célja a más tagállamokban hozott bírósági ítéletek egy adott tagállamban való végrehajtása, célja sokkal inkább annak elősegítése, hogy egy adott tagállamban hozott korábbi büntetőítélethez egy másik tagállamban folyó új büntetőeljárás során következmények kapcsolódhassanak, a korábbi nemzeti büntetőítéletekhez e másik tagállam joga szerint kapcsolódó következmények mértékéig.

Következésképpen ez a kerethatározat nem tartalmaz kötelezettséget az ilyen korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozóan például olyankor, amikor az alkalmazandó eszközök alapján szerzett információ nem elégséges, vagy nemzeti büntetőítéletre nem lett volna lehetőség azon cselekmény esetében, amelyre a korábbi büntetőítéletet kiszabták, vagy a korábban kirótt szankció ismeretlen a nemzeti jogrend számára.

(7)

A valamely más tagállamban hozott büntetőítéletek hatálya azonos kell legyen a nemzeti határozatok hatályával a büntetőeljárás tárgyalás előtti szakaszában, a tárgyalás és a büntetés végrehajtása során.

(8)

Ha a valamely tagállamban zajló büntetőeljárás során egy másik tagállam korábbi büntetőítéletére vonatkozó információ áll rendelkezésre, lehetőség szerint el kell kerülni, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön annál, mintha a korábbi ítélet nemzeti ítélet lett volna.

(9)

A 3. cikk (5) bekezdését többek között a (8) preambulumbekezdésnek megfelelően úgy kell értelmezni, hogy ha a nemzeti bíróság az új büntetőeljárás során a valamely más tagállam által hozott ítéletben korábban kiszabott büntetés figyelembevételekor úgy ítéli meg, hogy a büntetés mértéke a nemzeti jog keretein belül aránytalanul szigorú lenne az elkövetővel szemben, tekintve az elkövető körülményeit, és amennyiben a büntetés célja enyhébb büntetéssel is elérhető, ennek megfelelően alacsonyabb büntetési mértéket is meghatározhat, feltéve hogy ez tisztán hazai esetekben lehetséges lett volna.

(10)

Ez a kerethatározat a büntetőítéletek nemzetközi érvényességéről szóló, 1970. május 28-i egyezmény 56. cikkében előírt, a büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozó rendelkezések helyébe lép az azon tagállamok közötti kapcsolatokban, amelyek részes felei a nevezett egyezménynek.

(11)

E kerethatározat tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvét, annyiban hogy a tagállamok törvényi és rendeleti rendelkezéseinek közelítését célozza, amely nem valósítható meg kielégítően a tagállamok egyoldalú fellépésével, és amely az Európai Unió szintjén összehangolt fellépést tesz szükségessé. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban e kerethatározat nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

E kerethatározat tiszteletben tartja, illetve betartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is tükröződő alapvető jogokat, illetve elveket.

(13)

E kerethatározat tiszteletben tartja a más tagállamban korábban hozott büntetőítéletek figyelembevételéhez szükséges nemzeti eljárások és megoldások sokféleségét. A korábbi büntetőítéletek felülvizsgálati lehetőségének kizárása nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy az ilyen korábbi büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik. Ugyanakkor az ilyen határozat meghozatalához kapcsolódó eljárások – a megkövetelt időre és eljárásokra vagy alaki követelményekre tekintettel – nem tehetik lehetetlenné azt, hogy a másik tagállamban korábban hozott büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződjék.

(14)

Egy ítélet vagy annak végrehajtása közti kölcsönhatás többek között olyan helyzetekre terjed ki, amikor – a második tagállam nemzeti joga szerint – egy korábbi ítéletben kiszabott büntetést olyan mértékben kell belefoglalni egy ténylegesen végrehajtandó másik büntetésbe, vagy olyan mértékben kell azt összevonni egy ténylegesen végrehajtandó másik büntetéssel, amilyen mértékben az első büntetés végrehajtására még nem került sor vagy annak végrehajtását nem ruházták át a második tagállamra,