(1)

Az alaprendelet 5. cikke alapján 2006. december 19-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésében (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Tajvanról (a továbbiakban: érintett országok) származó polivinil-alkohol Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárást azt követően indították, hogy 2006. november 6-án a Kuraray Specialties Europe GmbH – 2007 januárja óta: Kuraray Europe GmbH – (a továbbiakban: panaszos), amelynek termelése a polivinil-alkohol teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki, panaszt nyújtott be. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az érintett országokból származó polivinil-alkohol dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az eljárás megindításáról a panaszos gyártót és más ismert közösségi gyártókat, az érintett országok exportáló gyártóit, a tudomása szerint érintett importőröket/kereskedőket és felhasználókat, valamint az érintett exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(4)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók számára lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a tudomása szerint érintett exportáló gyártóknak és Kína hatóságainak. Egy kínai exportáló gyártó kért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást, illetve, amennyiben a vizsgálat megállapítaná, hogy nem felel meg a piacgazdasági elbánás követelményeinek, egyéni elbánást.

(5)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók és a Közösségbe importáló importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő a dömping meghatározására.

(6)

A kínai exportáló gyártók tekintetében azonban – mivel mindössze három exportáló gyártó tanúsított együttműködést – végül úgy döntöttek, hogy nem szükséges mintavétel.

(7)

A polivinil-alkohol importőrei vonatkozásában a Bizottság felkérte az ismert importőröket, hogy szolgáltassanak információt az érintett termék behozatala és értékesítése tekintetében. A 14 együttműködő importőrtől kapott információk alapján a Bizottság öt importőrt választott be a mintába, amelyek közül kettőnek Németországban, egynek Olaszországban, egynek Hollandiában és egynek az Amerikai Egyesült Államokban található a székhelye. Ezek az importőrök képviselték a Közösségben az ismert importőrök azon legnagyobb reprezentatív értékesítési mennyiségét (mintegy 80 %), amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható volt.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek, és minden más vállalatnak, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésekben meghatározott határidőn belül jelentkezett. Két közösségi gyártó, három kínai exportáló gyártó, egy tajvani exportáló gyártó, a mintában szereplő öt importőr és hét közösségi felhasználó küldte vissza a kitöltött kérdőívet.

(9)

A felhasználóktól visszaérkezett kérdőívek közül kettő hiányosan volt kitöltve, ezért figyelmen kívül kellett hagyni. Emellett számos felhasználó juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz, a kérdőívet azonban nem töltötte ki.

(10)

A mintában szereplő egyik importőr a vizsgálat végső szakaszában kétszer is elhalasztott egy jóváhagyott ellenőrző látogatást. Ennek következtében az e vállalat által szolgáltatott adatokat nem ellenőrizhették, ezért azokat ideiglenesen figyelmen kívül kellett hagyni.

(11)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás, valamint a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek előzetes meghatározásához mindkét ország esetében szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokat tettek a következő vállalatok telephelyein:

(12)

Mivel olyan kínai exportáló gyártók tekintetében is meg kellett állapítani a rendes értéket, amelyek nem igényeltek piacgazdasági elbánást, illetve amelyek esetleg nem részesülhetnek abban, azzal a céllal, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben kijelölt analóg országból – Japánból – származó adatok alapján állapítsák meg a rendes értéket, ellenőrző látogatást tettek a következő gyártó üzemében:

(13)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2005. október 1. és 2006. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(14)

Az állítások szerint dömpingelt terméket a rendszerint ex 3905 30 00 KN-kóddal bejelentett, a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, legalább 3 mPas, de legfeljebb 61 mPas viszkozitású (4 %-os oldatban mérve), illetve legalább 84,0 mol %, de legfeljebb 99,9 mol % hidrolízisfokú polivinil-alkohol homopolimer gyanta (a továbbiakban: érintett termék) alkotja.

(15)

A polivinil-alkoholt a polivinil-acetát hidrolízisével állítják elő, amelyet a vinilacetát-monomer polimerizációjával gyártanak (az utóbbit elsősorban etilénből és ecetsavból állítják elő). A polivinil-alkohol felhasználási köre sokrétű. A Közösségben elsősorban polivinil-butirál (a felhasználás 25–29 %-a), polimerizációs segédanyag (21–25 %), papírbevonat (17–21 %), ragasztóanyagok (13–17 %) előállítására, valamint textilírezésre (8–12 %) használják.

(16)

Az egyik közösségi felhasználó azt állította, hogy az általa a Kínai Népköztársaságban vett specifikus termék nem tekinthető az érintett terméknek, mivel az i. nem szabványos polivinilalkohol-modell, és eltérő, rendkívül sajátos kémiai és fizikai jellemzőkkel rendelkezik; emellett pedig ii. a nyersanyagként forgalmazott polivinil-alkohol felhasználásától különbözik felhasználása.

(17)

Az első érvelés vonatkozásában megállapították, hogy ez a modell megfelel a (2) preambulumbekezdés 1. pontjában ismertetett termékleírásnak, és alapvető fizikai és műszaki jellemzői megegyeznek a termékleírásnak megfelelő más modellekével. A második érvelést tekintve ezt a polivinil-alkohol modellt polivinil-butirát előállítására használták, ami nem csupán a legfontosabb felhasználási mód – amint azt a fenti (14) preambulumbekezdés is jelzi –, hanem a Közösségben a polivinil-alkohol leggyorsabban növekedő piaca is. Nem lenne reális ezt a piacot a szabványtól eltérőnek nevezni. Emellett megállapították, hogy a polivinil-alkohol átlagos ára a különböző felhasználások tekintetében ugyanazon a határértéken belül található. Tekintettel e megállapításokra, a Bizottság véleménye szerint semmi nem indokolja e modell kizárását a termékmeghatározásból, ezért az állítást elutasították.

(18)

A vizsgálat feltárta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és a Közösségben általa értékesített polivinil-alkohol, Tajvan és a Kínai Népköztársaság belföldi piacán előállított és értékesített polivinil-alkohol, a Kínában és Tajvanon gyártott, a Közösségbe exportált polivinil-alkohol, valamint a Japánban előállított és értékesített polivinil-alkohol alapvető kémiai és fizikai jellemzői és alapvető felhasználási módjai megegyeznek. Ennélfogva ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek kell tekinteni.

(19)

A rendes érték meghatározásához először azt állapították meg, hogy az egyetlen tajvani exportáló gyártó hasonló terméke független vevőknek történő belföldi értékesítései reprezentatívak-e, vagyis az ilyen értékesítések összmennyisége, az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően, az érintett termék Közösségbe irányuló exportértékesítési mennyisége legalább 5 %-át jelenti-e.

(20)

Minden egyes, az exportáló gyártó által a belföldi piacon eladott és a Közösségbe szánt exportra eladott terméktípussal közvetlenül összevethető terméktípus esetében megvizsgálták, hogy a hazai eladások megfelelően reprezentatívak voltak-e. Az adott terméktípus belföldi értékesítését megfelelően reprezentatívnak tekintették, ha az említett terméktípus vizsgálati időszak alatti, független fogyasztóknak történő teljes belföldi értékesítési mennyisége a Közösségbe exportált hasonló terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át tette ki.

(21)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a termék egyes típusainak belföldi értékesítése, amelyeket belföldön reprezentatív mennyiségben értékesítettek, az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthető-e. Ezt úgy állapították meg, hogy az egyes exportált terméktípusok esetében meghatározták a vizsgálati időszak folyamán független vásárlóknak értékesített nyereséges belföldi értékesítések arányát.

(22)

Azon terméktípusok esetében, ahol a belföldi piacon az értékesítések mennyiségének több mint 80 %-a nem az egységár alatt történt, és ahol az eladási ár súlyozott átlaga nem volt kevesebb, mint a termelési költség súlyozott átlaga, a rendes értéket terméktípusonként az adott típus valamennyi belföldi eladási árának súlyozott átlagaként állapították meg.

(23)

Ha egy terméktípus nyereséges értékesítése a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy az alatt maradt, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes értéket a tényleges belföldi árra alapozták, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve, hogy ezen értékesítések elérték vagy meghaladták e típus teljes értékesítési mennyiségének a 10 %-át.

(24)

Amennyiben bármelyik terméktípus nyereséges eladásainak mennyisége a típus teljes értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-át tette ki, úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(25)

Ha az exportáló gyártó által értékesített érintett termék belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapítására, az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban kellett a rendes értéket kiszámítani.

(26)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban a vizsgált exportáló gyártó hasonló termékének termelésére és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(27)

Az egyetlen exportáló gyártó az érintett terméket közvetlenül közösségbeli független vevőknek exportálta. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(28)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a rendes értéket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlításának biztosítása céljából szükséges és indokolt esetben kiigazítás formájában figyelembe vették a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolás, hitel, az értékesítés utáni (jótállási és garanciális) költségek és más tényezők (banki jutalékok) közötti különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően.

(29)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása alapján a vizsgálati időszak folyamán a dömpingkülönbözet – 2,30 % volt az egyetlen tajvani exportáló gyártó, a Chang Chun Petrochemical Co. Ltd esetében.

(30)

Mivel az egyetlen együttműködő exportáló vállalat egyben az érintett termék egyetlen exportáló gyártója Tajvanon, és termelése tette ki a vizsgálati időszak folyamán a Közösségbe irányuló tajvani kivitel 100 %-át, megállapították, hogy Tajvan esetében nem történt dömping.

(31)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban kell meghatározni azon gyártók vonatkozásában, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, azaz ahol az exportáló gyártók igazolni tudják, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termékek gyártása és értékesítése tekintetében. Az egyszerűbb hivatkozás céljából e kritériumok röviden, összefoglalt formában a következők:

(32)

Egy kínai exportáló gyártó és kapcsolódó vállalata piacgazdasági elbánást kért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerint, és az exportáló gyártókra meghatározott határidőn belül válaszolt a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre szolgáló nyomtatványra. A gyártó állítja elő az érintett terméket, kapcsolódó vállalata pedig az érintett termék exportértékesítésével foglalkozik. A Közösség következetes gyakorlata annak ellenőrzése, hogy a kapcsolódó vállalatok csoportja mint egész megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek.

(33)

A piacgazdasági elbánást kérő exportáló gyártó és kereskedelmi vállalata tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a piacgazdasági elbánás iránti kérelmükben benyújtott valamennyi információt ellenőrizte a szóban forgó vállalatok telephelyein.

(34)

A vizsgálat során kiderült, hogy a kínai exportáló gyártó nem részesülhet piacgazdasági elbánásban, mert nem teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket.

(35)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártó és kapcsolt kereskedelmi vállalata teljes mértékben állami tulajdonú vállalatok irányítása alatt áll, amelyeket az igazgatótanács tagjai döntő többsége képviselt, részvénytulajdonosi arányukhoz viszonyítva túlzott mértékben. Emellett a részvények többségét végső soron az állam birtokolta a vizsgálati időszak során. Mivel az érintett vállalatok nem tudták elegendő bizonyítékkal alátámasztani, hogy az irányítással kapcsolatos döntéseket nem befolyásolja túlzott mértékben az állami beavatkozás, úgy határoztak, hogy a vállalatok ezen csoportja jelentős állami irányítás és befolyás alatt áll. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék a fenti megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket. A beérkezett észrevételek nem voltak olyan természetűek, hogy módosították volna a következtetéseket.

(36)

A fentiek alapján a kínai exportáló gyártó és kapcsolt kereskedelmi vállalata nem tudta bebizonyítani, hogy teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket, ezért nem részesülhet piacgazdasági elbánásban.

(37)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(38)

Kína tekintetében a piacgazdasági elbánást kérő exportáló gyártók az egyéni elbánást megállapítását is kérelmezték arra az esetre, ha nem biztosítják számukra a piacgazdasági elbánást.

(39)

A rendelkezésre álló információk alapján megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártó és kereskedelmi vállalata nem felel meg az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, az egyéni elbánásra vonatkozó valamennyi követelménynek. Megállapították ugyanis, hogy az exportáló gyártó és kereskedelmi vállalata nem teljesíti az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételt, amely szerint a részvények többsége magánszemélyek tulajdonában van, azok az állami tisztviselők pedig, akik az igazgatótanácsban foglalnak helyet, vagy kulcsfontosságú vezető pozíciót töltenek be, kisebbségben vannak, illetve bizonyítani kell, hogy a vállalat kellőképpen független az állami befolyástól, a (35) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyek nem részesültek piacgazdasági elbánásban, a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(41)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy Japánt kívánja kijelölni megfelelő analóg országként a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Az érdekelt felek némelyike kifogásolta a javaslatot és Indiát vagy Tajvant javasolta helyette.

(42)

Indiában nem állították elő a hasonló terméket jelentős mennyiségben. Tajvan szintén vizsgálat tárgya, ezért az országra vonatkozó adatokat a dömping torzíthatja. Az érdekelt feleket ezért tájékoztatták, hogy Japánt választották ki analóg országként, mivel nem vonatkozik rá a vizsgálat, a hasonló terméket jelentős mennyiségben állítják elő, és a verseny feltételei megfelelőnek tűnnek.

(43)

A Bizottság négy ismert japán gyártóval vette fel a kapcsolatot együttműködés céljából, megküldve számukra a vonatkozó kérdőíveket. A négy japán gyártó közül kettő válaszolt a kérdőívre. Egyikük azonban hiányosan töltötte ki a kérdőívet, és nem járult hozzá ellenőrző látogatáshoz. Az egyetlen együttműködő japán gyártó által benyújtott adatokat helyszíni ellenőrzésen vizsgálták meg.

(44)

A tajvani exportáló gyártónál tett ellenőrző látogatás során azonban bebizonyosodott, hogy Tajvan a vizsgálati időszak folyamán nem alkalmazott dömpinget. Az analóg ország kiválasztásának kérdését ezért újra mérlegelni kellett.

(45)

E tekintetben megállapították, hogy az érintett termék tajvani termelési mennyisége meghaladja a Kínából származó, a Közösségbe irányuló exportmennyiség 100 %-át. Emellett a tajvani piac nyitottnak nevezhető, mivel az importvám szintje alacsony (a legnagyobb kedvezményes vámtétel 5 %). A vizsgálat arra is rávilágított, hogy Tajvanon a hasonló termék jelentős mértékű belföldi értékesítése valósult meg, és elegendő mennyiségű behozatal érkezett a tajvani piacra. A tajvani piac így kellően versenyképesnek és reprezentatívnak minősül a rendes érték megállapításához Kína számára.

(46)

Emellett a polivinil-alkohol Tajvanra irányuló behozatala a belföldi felhasználás mintegy 15 %-át képviseli, míg Japánban ez az arány mindössze 3 % körüli, vagyis a japán piac a tajvaninál kevésbé felel meg a behozatalból származó verseny tekintetében. A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen úgy döntött, hogy Tajvan felhasználható analóg országként, mivel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a leginkább megfelelő analóg országnak minősül.

(47)

Miután – a (46) preambulumbekezdésben jelzettek szerint és az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban – Tajvant választották analóg országnak, a Tajvan vonatkozásában a fenti (19)–(26) preambulumbekezdésben meghatározott módon megállapított rendes értéket alkalmazták a Kínára vonatkozó dömpinggel kapcsolatos számítások során.

(48)

Mivel a három exportáló kínai együttműködő gyártó termelése képviselte az érintett terméknek a vizsgálati időszak során a Közösségbe irányuló behozatala csaknem egészét, saját exportadataikat használták fel az exportár megállapítása érdekében. A szolgáltatott információ megbízhatóságát mindazonáltal összevetették az Eurostat behozatali adataival, amelyek alapján megfelelő egyezést mutattak ki.

(49)

A három kínai együttműködő exportáló gyártó Közösségbe történő exportértékesítései vagy közvetlenül, a közösségbeli független vevőkön számára, vagy az exportáló országban székhellyel rendelkező kapcsolt kereskedelmi vállalataikon keresztül történtek.

(50)

Az exportárak megállapítása valamennyi exportértékesítés esetében a Közösségben ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján történt, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(51)

Tajvan, az analóg ország egyetlen gyártójának, valamint a három együttműködő kínai exportáló gyártónak gyártelepi alapon hasonlították össze rendes értékeit. A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlításának biztosítása céljából szükséges és indokolt esetben kiigazítás formájában figyelembe vették a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolás, hitel, az értékesítés utáni (jótállási és garanciális) költségek és más tényezők (banki jutalékok) közötti különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően.

(52)

Mivel egyik együttműködő kínai exportáló gyártó sem részesült piacgazdasági vagy egyéni elbánásban, Kína egészére országos dömpingkülönbözetet számoltak ki, a három együttműködő exportáló gyártó gyártelepi alapú exportárai súlyozott átlagának felhasználásával.

(53)

A kínai exportár súlyozott átlagának és az analóg ország rendes értéke súlyozott átlagának összehasonlítása alapján 10,06 % dömpingkülönbözetet mutattak ki.

(54)

A Közösségen belül a hasonló terméket három vállalat gyártja: Németországban a Kuraray Europe GmbH (a továbbiakban: KEG), Spanyolországban a Celanese Ibérica Chemicals (a továbbiakban: Celanese), valamint egy harmadik, a vizsgálatban együttműködést nem tanúsító gyártó, amelynek termelése korlátozott mennyiségű. A KEG és a Celanese teljeskörűen együttműködött a vizsgálatban.

(55)

A fent említett termelés mellett három közösségi gyártó állítja elő a hasonló terméket kötött felhasználás céljából. E vállalatok közül kettő felhasználóként együttműködött a vizsgálatban, mivel az érintett terméket továbbfeldolgozott termékeik előállítása céljából jelentős mennyiségben szerezték be.

(56)

Mivel a fenti (54) preambulumbekezdésben említett két együttműködő gyártó tette ki a teljes (kötött és nem kötött felhasználású) közösségi termelés 80 %-át a vizsgálati időszak alatt, a Bizottság úgy véli, hogy gyártásuk a hasonló termék közösségi termelésének jelentős részét teszi ki. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot, és a továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként történik rájuk hivatkozás.

(57)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat csak két gyártóból áll, a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat indexálni kellett a titoktartás megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően.

(58)

Annak megállapítása céljából, hogy a közösségi gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint a fogyasztás és a közösségi gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó különféle gazdasági mutatók meghatározása céljából megvizsgálták, hogy a közösségi gazdasági ágazat hasonló termékének termelését figyelembe kell-e venni az elemzés során, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(59)

A polivinil-alkohol számos más termék segédanyaga. A Közösségben gyakran használják a polivinil-butirál gyártása során, illetve ragasztóanyagként, papírbevonatként, polimerizációs segédanyaként és textilírezésre. A vizsgálat során megállapították, hogy az egyik közösségi gyártó, amely a saját gyártású polivinil-alkohol döntő mennyiségét a szabadpiacon értékesítette, ugyanazon vállalaton belül az előállított polivinil-alkohol jelentős mennyiségét további feldolgozás céljára használta. E helyzetet kötött felhasználásnak nevezik. A fenti (55) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően három másik vállalat állított elő polivinil-alkoholt kizárólag kötött felhasználás céljára, és e kötött felhasználású gyártás mellett legalább kettő közülük jelentős mennyiségű polivinil-alkoholt is vásárolt a piacon a további feldolgozási folyamatok felhasználójaként.

(60)

Megállapították, hogy a kötött felhasználásra az érintett közösségi gyártók által alkalmazott mennyiségek elvileg helyettesíthetők a vásárolt polivinil-alkohollal, ha például a piaci körülmények és/vagy pénzügyi megfontolások ilyen változást eredményeznének. Ezért ezek szerepelnek a közösségi piaci elemzésben.

(61)

A közösségi felhasználást az alábbiak alapján állapították meg: a közösségi gazdasági ágazat saját termelésének a közösségi piacon történő, szabadpiaci értékesítési mennyiségű eladásai, a közösségi gazdasági ágazat által alkalmazott kötött felhasználás, más (kisebb) közösségi gyártók termelési mennyisége – amelyre vonatkozó adatok ezen üzletág leggyakrabban használt adatbázisából származnak –, a fenti (55) preambulumbekezdésben említett két felhasználó kötött felhasználása, az egyetlen tajvani gyártó ellenőrzött importmennyisége, valamint az Eurostattól származó, minden más országra vonatkozó közösségi behozatali mennyiségre vonatkozó adatok.

(62)

Az Eurostattól származó közösségi behozatali mennyiségekre vonatkozó adatok tekintetében, a (14) preambulumbekezdésben említettek szerint, az érintett terméket jelenleg az ex 3905 30 00 KN-kóddal jelentik be. Az erre az ex KN-kódra vonatkozó Eurostat-adatok a termékkörbe nem tartozó bizonyos piaci rést kitöltő termékekre is vonatkoznak. Mivel nem volt lehetséges a termékek szélesebb kategóriájából kiemelni a csak az érintett termékre vonatkozó adatokat, ezért azokat kiigazították a panaszban szereplő piaci rést kitöltő termékek behozatalára vonatkozó információk alapján.

(63)

Az Eurostat adataival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az érintett termék egyes behozatalai „titkos többletként” (secret extra) szerepeltek, ezért a nyilvános adatbázisban nem állt rendelkezésre információ származásukra nézve. Az így bejelentett behozatal származási országára vonatkozó adatokat az adott vámhatóságoktól szerezték be, így azok szerepelhettek a vonatkozó táblázatokban és elemzésekben.

(64)

A fentiek alapján megállapították, hogy a polivinil-alkohol felhasználása a figyelembe vett időszak során jelentősen emelkedett, különösen 2004 és 2005 között. A figyelembe vett időszak során a felhasználás 14 %-kal nőtt, ami elsősorban a polivinil-alkohol – a polivinil-fóliák vagy -lemezek gyártásához alkalmazott polivinil-butirál előállítása során használt nyersanyag – iránti gyorsan növekvő keresletnek tudható be. A polivinilbutirál-fóliát rétegelt biztonsági üveg gyártásában közbenső rétegként használják a Közösségben gyorsan növekvő piacot jelentő gépjármű- és építőipari piacon.

(65)

Mivel a Tajvan esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis érték alatti, az ebből az országból származó behozatalt ideiglenesen ki kell vonni a kárra vonatkozó értékelésből.

(66)

Az érintett termék behozatali mennyisége 2003 és 2004 között 39 százalékponttal csökkent, 2005-ben 29 százalékponttal nőtt, majd kismértékben ismét csökkent, így 2003-hoz viszonyítva a vizsgálati időszak folyamán 11 % volt a csökkenés.

(67)

A Kínából származó behozatal piaci részesedése kezdetben szintén csökkent, majd megnövekedett. 2005 és a vizsgálati időszak alatt a Kínából származó behozatal a teljes közösségi piac 13 %-át tette ki.

(68)

2003 és a vizsgálati időszak között a Kínából származó érintett termék behozatalának átlagos ára 2 százalékponttal esett.

(69)

Az áralákínálás meghatározása céljából a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak. Ahol szükséges volt, a Bizottság ezeket az árakat gyártelepi szintre igazította, vagyis nem számította bele a Közösségen belüli fuvardíjakat. A kínai behozatali árak szintén az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak, szükség esetén CIF közösségi határparitásra kiigazítva, a közösségi importőrök részéről felmerült vámok és behozatali költségek után költségek megfelelő kiigazításával.

(70)

A közösségi gazdasági ágazat eladási árait és Kína behozatali árait ugyanazon a kereskedelmi szinten, nevezetesen a közösségi piacon belüli független vevők szintjén hasonlították össze. Mivel úgy gondolták, hogy a modellenkénti összehasonlítás a megfelelő és méltányos, ezért nem tehető a szabvány minőségű és a termékleírásba beletartozó speciális minőségű termék közötti összehasonlítás, megfelelőnek ítélték, hogy egyes modellek ne szerepeljenek az összehasonlításban. Ezek a modellek a Kínából származó behozatal 35 %-át tették ki, de a közösségi piacon történő közösségi értékesítéseknek csak kis arányát képviselték.

(71)

A vizsgálati időszak alatt az így kiszámított alákínálási különbözetek súlyozott átlaga a közösségi gazdasági ágazat eladási árának százalékában kifejezve Kína vonatkozásában 3,3 % volt.

(72)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a figyelembe vett időszak folyamán a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a gazdasági ágazat helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését magában foglalta. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés mindössze két vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy tartományok megadásával közli.

(73)

A közösségi gazdasági ágazat termelése 26 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A termelési kapacitásban végbement erőteljes növekedést – elsősorban 2005-ben – a közösségi piacon jelentkező élénk kereslet idézte elő.

(74)

2003 és a vizsgálat időszak között a közösségi gazdasági ágazatban további termelési kapacitást indítottak be. Ugyanezen időszakban a kapacitáskihasználás 6 %-kal csökkent.

(75)

Az alábbi táblázat a közösségi gazdasági ágazat teljesítményét mutatja a közösségi független vevőknek történő értékesítéseik vonatkozásában:

(76)

A közösségi gazdasági ágazat a Közösségben független vevőknek történő értékesítései mennyisége 2003 és a vizsgálati időszak között 22 %-kal nőtt. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy ezzel párhuzamosan a közösségi felhasználás folyamatosan nőtt.

(77)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2004-ben nőtt, 2005-ben drámaian csökkent, a vizsgálati időszak folyamán pedig 4 százalékponttal volt magasabb, mint 2003-ban.

(78)

A polivinil-alkohol előállításához használt fő nyersanyag a vinilacetát-monomer. A vinilacetát-monomer nyersanyag, ezért árait a kereslet és kínálat piaci egyensúlya határozza meg. Emellett a vinilacetát-monomer piaci árát erőteljesen befolyásolja az olaj- és gázárak alakulása, mivel a vinilacetát-monomer előállításához használt legfontosabb összetevő az ecetsav (melynek előállítása földgázt igényel) és az etilén (amelyet szénhidrogének desztillációjával nyernek). Emellett az energia szintén fontos költségtényező abban a folyamatban, amely során a vinilacetát-monomerből polivinil-alkohol képződik. Az energiával kapcsolatos költségek a polivinil-alkohol előállításában 50-60 %-ot tesznek ki, ezért rendes körülmények között az olaj- és gázárak jelentős változása várhatóan közvetlenül befolyásolja a polivinil-alkohol eladási árait.

(79)

Megállapították, hogy e nyersanyagok világpiaci ára 2003 és a vizsgálati időszak között jelentősen nőtt. Ezen időszak folyamán a vinilacetát-monomer árai 20–30 %-kal nőttek, az energiaárak pedig még ennél is nagyobb mértékben emelkedtek. A fő nyersanyagok árainak drámai változása azonban nem tükröződött a közösségi gazdasági ágazat magasabb eladási áraiban: a közösségi gazdasági ágazat eladási árai ugyanezen időszak során 5 %-kal csökkentek, 2004 során pedig különösen kedvezőtlenül alakultak (– 7 %). Így – a vevők megtartása érdekében – a közösségi gazdasági ágazat nem hárította át vevőire az általános áremelkedést, hanem árai csökkentésére kényszerült.

(80)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló árukészletek mennyiségét mutatják.

(81)

A készletek mennyisége összességében viszonylag stabil maradt. 2003 és 2004 között 13 %-kal csökkent, majd 9 százalékponttal nőtt 2005 végéig, végül újra csökkent 9 százalékponttal.

(82)

A beruházások mértéke 2004-ben és 2005-ben érte el a legmagasabb szintet, amikor a közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása a piaci kereslet növekedése hatására megnőtt. A vizsgálat során megállapították, hogy az épületekbe, növényekbe és gépekbe 2003-ban, valamint a vizsgálati időszak során történt beruházás célja elsősorban a gyártási kapacitás fenntartása volt.

(83)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye romlott, azt azonban nem, hogy a közösségi ágazat tőkebevonási képessége a figyelembe vett időszakban komolyabb mértékben változott volna.

(84)

A figyelembe vett időszak során a fő közösségi gyártó részéről felmerülő igen magas és torzító rendkívüli költségekre tekintettel a Bizottság nem tekinti ésszerűnek, hogy adózás előtti nettó haszon alapján állapítsa meg a jövedelmezőséget. A rendkívüli költségek oka az volt, hogy 2001-ben a fő közösségi gyártó tulajdonlása megváltozott. A közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségét ezért a hasonló termék független vevőknek történő értékesítése működési nyereségének ezen értékesítések forgalma százalékában kifejezett értéke alapján állapították meg.

(85)

A 2003 és a vizsgálati időszak között bekövetkezett visszaesés az eladási árakban jelentős hatással volt a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségére. Ez a jövedelmezőség több mint 10 százalékponttal esett vissza a figyelembe vett időszak során. A teljes befektetések megtérülésének számítása során a hasonló termék működési nyereségét az állóeszközök nettó könyvelésben szereplő értékének arányában fejezték ki, a hasonló termékekre elosztva. Ez a mutató a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, és a figyelembe vett időszak során jelentős mértékben csökkent. A közösségi gazdasági ágazat pénzforgalmában is hasonló negatív változások mutatkoztak, melynek révén a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében összességében drámai hanyatlás következett be.

(86)

A költségek visszafogásának súlyos következményeként a közösségi gazdasági ágazat által foglalkoztatottak száma 2004 óta 4 %-kal csökkent. 2003 és a vizsgálati időszak között a közösségi gazdasági ágazat az alkalmazottankénti termelékenységet 32 %-kal tudta növelni. Ugyanezen időszak során az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 5 %-kal csökkent. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat jelentős haladást ért el a költséghatékonyság tekintetében.

(87)

A dömpingelt behozatalok mennyisége és ára figyelembevételével a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(88)

Mivel hiányoznak az ebben az eljárásban értékelt helyzetet megelőző dömping létezésére vonatkozó információk, ennek a kérdésnek nincs jelentősége.

(89)

A vizsgálatból kiderült, hogy a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat közösségi piaci részesedését 1–2 %-kal növelte.

(90)

2003 és a vizsgálati időszak között számos mutató kedvezően alakult: a közösségi gazdasági ágazat növelni tudta az értékesítések mennyiségét és piaci részesedését, és jelentős mértékű beruházást hajtott végre további termelési kapacitás kiépítésébe.

(91)

Pénzügyi mutatói azonban drámaian alakultak: a 2003-ban elért ésszerű haszonkulcs gyorsan és folyamatosan csökkent 2004-től a vizsgálati időszak végéig. A beruházások megtérülése és a pénzforgalom helyzete szintén kedvezőtlenül alakult. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagárak gyors emelkedése nem tükröződhetett a hasonló termék értékesítési áraiban. Habár a nyersanyagárak emelkedésére tekintettel rendes piaci helyzetben a polivinil-alkohol eladási árainak 10–20 %-os emelkedése lett volna várható, a közösségi gazdasági ágazat hasonló termékének eladási árai 5 %-kal csökkentek, jövedelmezőségének rovására. Ennek ellenére a vizsgálati időszak során a Kínából származó behozatal ára a közösségi gazdasági ágazat árainak súlyozott átlag alapján 3,3 %-kal kínált alá.

(92)

Az eddigiek alapján ideiglenesen megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(93)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, amely jelentős kárnak tekinthető. Ezenfelül a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek egyidejűleg károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, annak biztosítása érdekében, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(94)

A Kínából származó behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak során jelentős volt, a piaci részesedés legalább 10 %-át tette ki. Ugyanakkor az összes kínai exportáló gyártó átlagos árai 2 %-kal csökkentek, és 3,3 %-kal kínáltak alá a közösségi gazdasági ágazat átlagos árainak a vizsgálati időszakban. Annak érdekében, hogy megerősíthesse jelenlétét a belföldi piacon, illetve a Kínából származó behozatal által beállított alacsony piaci árak hatására a közösségi gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy eladási árait 5 %-kal csökkentse a figyelembe vett időszak során.

(95)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal e tisztességtelen árazási magatartása leszorította a közösségi gazdasági ágazat árait, így azok még a nyersanyagárak jelentékeny mértékű emelkedését sem tudták fedezni. Ezt a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségének jelentős csökkenése is megerősítette.

(96)

A fenti megfontolások alapján nyilvánvaló, hogy a Kínai Népköztársaságból érkező alacsony árú, a közösségi gazdasági ágazat árainak jelentős mértékben alákínáló behozatalnak meghatározó szerepe volt a közösségi gazdasági ágazat helyzetének hanyatlásában, ami különösen a jövedelmezőség határozott visszaesésében és más pénzügyi mutatók súlyos romlásában tükröződik.

(97)

Az Eurostat és a vizsgálat folyamán összegyűjtött információk szerint a legfontosabb harmadik országok, melyekből a polivinil-alkoholt importálják, a következők: az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Tajvan.

Más harmadik országokból származó behozatal (mennyiség)

Más harmadik országokból származó behozatal (átlagár)

Piaci részesedés

(98)

Az Egyesült Államokból érkező behozatal 2003 óta erőteljes növekedésnek indult, és a vizsgálati időszak során több mint 22 000 tonnát tett ki, ami a teljes (kötött és nem kötött felhasználású) közösségi piac csaknem 14 %-a. A vizsgálat feltárta, hogy az értékesítések nagy része kapcsolt felek között zajlott, és ezen átruházási értékesítések átlagos egységárai a figyelembe vett időszak egésze során 15, illetve 20 %-kal meghaladták a kínai behozatal átlagos CIF-árát. Emellett megállapították, hogy a mennyiségeket az említett átruházási áraknál 10–20 %-kal magasabb áron viszontértékesítették független vevőknek. Mivel az Egyesült Államokból származó polivinil-alkohol piaci árai többé-kevésbé ugyanazon a szinten voltak, mint a közösségi gazdasági ágazat által előállított polivinil-alkohol árai, nem játszottak szerepet a figyelembe vett időszak során megfigyelt árleszorításban. Így az a következtetés vonható le, hogy e behozatal nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(99)

A figyelembe vett időszak során jelentős mennyiségű behozatal érkezett Japánból, ami a vizsgálati időszak idején csaknem 9 %-át tette ki a közösségi piacnak. A japán behozatal mennyisége 2004-ben csökkent, majd 2005-től ismét nőni kezdett, és a vizsgálati időszak alatt 3 %-kal volt nagyobb, mint 2003-ban. A behozatal eladási árainak elemzése azonban azt mutatja, hogy e behozatal átlagos importárai meghaladták a közösségi gazdasági ágazat árait, ezért nem befolyásolták a kedvezőtlen áralakulást, amely hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlásához.

(100)

A tajvani behozatal egy gyártótól származik, amely teljes mértékben együttműködött a vizsgálatban. Ezeket az adatokat az Eurostat adatainál megbízhatóbbnak találták, mivel a KN-kód az érintett terméken kívül más termékekre is vonatkozik. A bizalmas információk védelme érdekében ezeket indexált formában vagy tartományok megadásával közlik. A tajvani behozatal a 2004-es erőteljes növekedés után a vizsgálati időszak alatt fokozatosan csökkent, és a közösségi piac 6–7 %-át tette ki (ez mintegy fele a Kínából származó behozatal piaci részesedésének). Ugyanabban az időszakban a behozatal átlagára 8 %-kal nőtt, ami ellentétes a kínai behozatal árával kapcsolatban megfigyelt tendenciáknak. Ennek következtében a Kínából, illetve Tajvanról importált polivinil-alkohol közötti árkülönbség a vizsgálati időszak alatt 12–18 %-ra nőtt. A megállapításokra tekintettel az az ideiglenes következtetés vonható le, hogy e behozatal nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(101)

Az Egyesült Államokból, Japánból és Tajvanról származó behozatal mellett más országokból nem érkezett jelentős mennyiségű behozatal. A behozatallal kapcsolatos, a (97)–(100) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások alapján ideiglenesen az a következetés vonható le, hogy a Kínából származó behozatal kivételével ezek a behozatalok nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(102)

A fenti (54)–(55) preambulumbekezdésben megfogalmazottak szerint a közösségi gazdasági ágazatot alkotó két gyártó mellett a Közösségben a Bizottság ismeretei szerint négy másik vállalat is foglalkozik az érintett termék előállításával. A vállalatok közül három – ketten közülük felhasználóként együttműködtek a vizsgálatban – továbbfeldolgozott termékek előállításához felhasználják az összes, általuk előállított polivinil-alkoholt. A negyedik vállalat csak korlátozott mennyiségben állítja elő a terméket. A fentiekre tekintettel e többi közösségi gyártó nem játszott szerepet a piaci árleszorításban, valamint a közösségi gazdasági ágazatot ezt követően ért kárban.

(103)

Számos érdekelt fél állította azt, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ért kár összefügg azzal a ténnyel, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudott a költségek szempontjából versenyképes maradni, és ésszerűtlen beruházási döntéseket hozott. E tekintetben, a (86) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően, a vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt jelentősen növelte termelékenységét a termelési kibocsátás növelése és a foglalkoztatottak számának csökkentése révén. Emellett azt is megállapították, hogy a termelési kapacitás növelésével összefüggő beruházások (lásd a fenti (73) preambulumbekezdést) nem befolyásolták jelentősen a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében megfigyelt drámaian kedvezőtlen tendenciákat.

(104)

Az egyetlen tényező, amely jelentős mértékben és kedvezőtlenül hatott a hasonló termék előállítási költségeire a figyelembe vett időszak során, a hasonló termék előállításához használt fő nyersanyagok árának meredek emelkedése volt, a (78)–(79) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a közösségi gazdasági ágazat vinilacetát-monomerre és energiára vonatkozó beszerzési árainak alakulása arányban volt e nyersanyagok árának világpiaci alakulásával, ezért a beszerzési árak szintje nem tulajdonítható annak a módnak, ahogyan a közösségi gazdasági ágazat ezeket a nyersanyagokat beszerezte. Ezt az érvelést ezért elutasították.

(105)

A polivinil-alkohol egy fontos gyártója azt állította, hogy ebben az ágazatban természetes, hogy a vinilacetát-monomer beszerzési árának emelkedése nem jár a polivinil-alkohol eladási árának emelkedésével. Ezt az a tény magyarázza, hogy az ágazatban hosszú távú szerződések a jellemzők, ezért a jelentős időbeli eltolódás természetes jelenség. E tekintetben, bár elismert tény, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyes értékesítéseit hosszú távú szerződéseken keresztül végzi, nem gyakori, hogy ezek a megállapodások egy évnél hosszabb időre rögzítenék az árakat. A megállapodások keretében ezért az árak tekintetében új tárgyalásokat folytatnak bizonyos idő után, illetve akkor, ha a nyersanyagárak jelentősen megváltoztak. Ezt az érvet ezért el kell utasítani.

(106)

Összefoglalva, a fenti elemzés bemutatta, hogy a Kínából a figyelembe vett időszakban érkező behozatal jelentős mértékű árleszorítást idézett elő a közösségi piacon a figyelembe vett időszak egészében. A vizsgálati időszak során a kínai importárak jelentősen alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak.

(107)

Ez az árleszorítás ahhoz vezetett, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árai jelentősen csökkentek, ami egybeesett a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségének, a beruházások megtérülésének és a működési tevékenységből eredő pénzforgalmának jelentékeny csökkenésével.

(108)

Másrészről azoknak az egyéb tényezőknek a vizsgálatából, amelyek kárt okozhattak volna a közösségi gazdasági ágazatnak, az derült ki, hogy ezek egyike sem gyakorolhatott jelentős negatív hatást.

(109)

A fenti elemzés alapján, amely megfelelően megkülönböztette és elkülönítette az összes ismert tényező közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a dömpingelt behozatal káros hatásától, ideiglenesen megállapítható, hogy az érintett országból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(110)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő indokok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a konkrét esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedések elfogadása. E célból és az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta az intézkedések várható hatását az összes érdekelt félre.

(111)

Mint ahogy a fenti (56) preambulumbekezdésből kiderült, a közösségi gazdasági ágazatot két vállalat alkotja, amelyek egy németországi és egy spanyolországi gyártóüzemmel rendelkeznek, és 200–300 fő azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik közvetlenül részt vesznek a hasonló termék előállításában, értékesítésében és az ehhez kapcsolódó adminisztratív tevékenységben. Az intézkedések elrendelése esetén várható, hogy a közösségi piacon tapasztalható árleszorítás megszűnik, és a közösségi gazdasági ágazat eladási árai emelkedni fognak, melynek következtében a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete is javul majd.

(112)

Másrészről, ha a dömpingellenes intézkedések bevezetésére nem kerül sor, valószínű, hogy a közösségi piac pénzügyi mutatóinak, elsősorban jövedelmezőségének kedvezőtlen alakulása folytatódik. A közösségi gazdasági ágazat jelentős piaci részesedést veszít el, mivel nem lesz képes a kínai behozatal által kialakított piaci árakat követni. A legrosszabb esetben a közösségi gazdasági ágazat arra kényszerülne, hogy kivonuljon a szabad piacról, és kizárólag kötött felhasználásra állítson elő polivinil-alkoholt. Mindkét esetben várható, hogy ez a termelés és beruházások visszaeséséhez, egyes termelési egységek leállításához és a foglalkoztattak számának csökkentéséhez vezet.

(113)

Összegzésként megállapítható, hogy dömpingellenes intézkedések elrendelése lehetővé tenné a Közösség gazdasági ágazata számára, hogy felépüljön a kárt okozó dömping hatásaiból.

(114)

A (8) preambulumbekezdésben leírtak szerint öt, a mintában szereplő importőr küldte vissza a kitöltött kérdőívet; ezek az importőrök a vizsgálati időszak során az érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mintegy 80 %-át képviselték. A mintában szereplő egyik importőr által szolgáltatott információkat figyelmen kívül kellett hagyni ebben a szakaszban, mert az ellenőrző látogatást két alkalommal is elhalasztotta. Három kérdőív válaszait ellenőrizték a helyszínen.

(115)

A polivinil-alkohol teljes súlya az importőrök forgalmának elenyésző hányadát alkotja. Az importőrök tevékenységének mindössze 3–4 %-át érinti a Kínából származó polivinil-alkohol behozatala. Az importőrök tevékenysége ennél jóval szélesebb területet ölel fel, és beletartozik az általános kereskedelem és forgalmazás. Egyes importőrök a vizsgált terméket nem csupán Kínából, hanem más – közösségi vagy azon kívüli – forrásokból is beszerzik, a közösségi gazdasági ágazatot is beleértve. A mintában szereplő importőrök polivinil-alkohollal összefüggő átlagos haszonkulcsa 5 % körüli.

(116)

A közösségi importőrök nem támogatják az intézkedések elrendelését. Az együttműködő importőrök az állították, hogy az intézkedések elrendelése súlyos károkat okozna működésükben, mivel az áremelkedést nem tudnák felhasználóikra hárítani. E tekintetben a Kínából származó behozatalra kivetendő dömpingellenes vám a fenti (111) premabulumbekezdésben elmagyarázottak szerint valószínűleg a piaci árak csekély mértékű felfelé irányuló korrekciójához vezetne. Ezért várható, hogy az érintett terméket Kínából megvásároló importőrök képesek lesznek továbbadni a vámköltségeket a végső fogyasztónak. A behozatalt követő költségek tekintetében a CIF közösségi határparitáson számolt árak kiigazítását követően továbbra is jelentős mértékűnek talált alákínálás szintén arra enged következtetni, hogy van lehetőség áremelkedésre. Végezetül tekintettel arra, hogy ez a termék kevésbé jelentős súllyal képviselteti magát az importőrök tevékenységében, és figyelembe véve jelenlegi – általános, illetve a polivinil-alkohol értékesítésével kapcsolatos – haszonkulcsukat, várható, hogy az ideiglenesen megállapított vám nem befolyásolja majd jelentősen e gazdasági szereplők pénzügyi helyzetét.

(117)

Habár az importőrök/forgalmazók nem támogatják az intézkedéseket, a rendelkezésre álló információk alapján le lehet vonni azt a következtetést, hogy bármely előnyt, amelyet abból nyerhetnek, hogy a dömpingellenes intézkedéseket nem vezetik be, ellensúlyoz a közösségi gazdasági ágazat azon érdeke, amely a kínai behozatal tisztességtelen és káros kereskedelmi gyakorlatának kiküszöböléséhez fűződik.

(118)

Hét felhasználó töltötte ki a felhasználóknak szóló kérdőívet. Két vállalat hiányosan töltötte ki a kérdőívet, ezért válaszaikat nem lehetett figyelembe venni az elemzésben. Az öt fennmaradó vállalat számos alkalmazásban használta a polivinil-alkoholt: ragasztóanyagok, ipari porok, polivinil-butirát gyártására, valamint textilírezés, textilkikészítés és gyantagyártás céljából.

(119)

A beszerzésekre vonatkozó, a kérdőívben feltüntetett válaszok információi alapján az öt együttműködő felhasználó beszerzései a polivinil-alkohol teljes közösségi felhasználásának 19 %-át tették ki, kínai behozataluk pedig a Kínából származó összes behozatal 22 %-ának felelt meg. Fontos megjegyezni, hogy a Kínából származó behozatal ugyanakkor összességében beszerzésük kis részét, 15 %-át tette ki. Ez a helyzet azonban meglehetősen vegyes képet mutat: az egyik együttműködő felhasználó egyáltalán nem importált Kínából a vizsgálati időszak alatt, míg egy másik együttműködő felhasználó kizárólag Kínából importált.

(120)

Az együttműködő felhasználók számos érvet felhoztak a vámok kivetésével szemben.

(121)

Két vállalat ragasztóanyagok gyártásához használt fel polivinil-alkoholt. Megállapították, hogy az ilyen ragasztóanyagok gyártásához a polivinil-alkohol jelentős költségbeli ráfordítást jelent, amely az összetételtől függően a gyártási költségek 80 %-át is kiteheti. A vállalatok érvelése szerint, tekintettel a polivinil-alkohol jelentős szerepére a gyártási költségek és a ragasztóanyagok értékesítésében elért haszonkulcs területén, a dömpingellenes vám csődhöz vezethet, vagy arra kényszerítheti őket, hogy a Közösség területén kívülre helyezzék át termelésüket. E vállalatok erőteljesen kétségbe vonták, hogy vevőik hajlandók lennének kifizetni a vámok által okozott áremelkedést. E tekintetben, habár elismerhető, hogy az ebben az ágazatban elérhető haszonkulcs szerény, azt is meg kell jegyezni, hogy a javasolt intézkedések kizárólag a kínai származású polivinil-alkohol beszerzési árait befolyásolnák közvetlenül, ami csak egy beszerzési forrást jelent, amelynek árai a vizsgálati időszak során jelentősen alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak. Így a vám hatása e vállalatok ragasztógyártás során felmerülő költségeire nem elhanyagolható, ugyanakkor, tekintettel a javasolt vám szintjére, nem jelzi semmi, hogy a vevők nem lennének hajlandók a költségemelkedés legalább egy jelentősebb részét átvállalni.

(122)

Két másik vállalat polivinil-butirál gyártásához használt fel polivinil-alkoholt. A polivinil-butirát gyártásában szintén jelentős költségtényező a polivinil-alkohol. E vállalatok egyike – amely a polivinil-butirált polivinilbutirál-fólia előállításához használja –, felvetette, hogy az intézkedések arra kényszerítenék a vállalatot, hogy polivinilbutirál-termelésüket a Közösségen kívülre helyezzék át. E vállalat azt is közölte, hogy tekintettel arra, hogy milyen hosszú időt venne igénybe a polivinil-alkohol minősítése az említett felhasználás céljából, bonyolult és nehéz számukra beszállítót váltani. A polivinil-butirál másik, felhasználóként együttműködő gyártója, amely a polivinil-alkoholt nem csupán polivinil-butirál előállítására, hanem ipari porok gyártására is használta, szintén rámutatott a beszállítóváltás nehéz és hosszú folyamatára, továbbá kifejezte aggályait az intézkedések hatására esetlegesen növekvő költségek miatt.

(123)

Elismert tény, hogy a polivinil-alkohol beszerzési költségének változása tükröződni fog a polivinil-butirál megnövekedett előállítási költségében. Ugyanakkor – mivel a Kínából származó behozatal a közösségi piac 13 %-át teszi ki, a polivinil-alkohol közösségi felhasználásának 87 %-át nem befolyásolják közvetlenül az intézkedések. Emellett a javasolt vámtétel csekély mértékű. A fentiekre tekintettel és figyelembe véve a polivinil-butirál kedvező piaci feltételeit, az ilyen vám hatása elviselhetőnek tekinthető.

(124)

A minősítő eljárással kapcsolatban elismerik, hogy egyes alkalmazások esetében a polivinil-alkohol jellemzőire vonatkozó feltételek igen szigorúak és pontosan körülhatárolhatók, ezért fokozott teszteléssel járó, hosszadalmas minősítő eljárást eredményeznek. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy egyes szállítók ne jussanak be a közösségi piacra. A javasolt intézkedések célja az, hogy visszaállítsa a tisztességes kereskedelmet és kiigazítsa a torz piaci helyzetet. Ezért, elsősorban a javasolt vámtétel szintjére tekintettel, semmi nem indokolja, hogy egyes felhasználók beszállítóváltásra kényszerülnének az intézkedések bevezetésével.

(125)

Az egyik együttműködő felhasználó, amely poliésztert/pamutot és pamutszöveteket állít elő, és polivinil-alkoholt használ sodratlan selyemszálak írezése és kikészítése során, jelezte, hogy az intézkedések arra kényszeríthetik a vállalatot, hogy fonással és szövéssel kapcsolatos tevékenységeit a Közösségen kívülre helyezze át. E tekintetben megállapították, hogy a vállalat termékeinek előállítási költségeiben a polivinil-alkohol költséghányada meglehetősen korlátozott, 0,2 % és 0,8 % közötti volt. A javasolt vámtételre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az ilyen vám hatása elhanyagolható.

(126)

Végezetül a panaszos, a KEG azt állította, hogy az intézkedések bevezetésének elmaradása a felhasználók érdekeit sértené, mivel a KEG kedvezőtlen pénzügyi eredményei a polivinil-alkohollal kapcsolatos tevékenységei terén arra kényszerítheti a vállalatot, hogy kivonuljon a kereskedelmi piacról, és az értéklánc következő szintjein lévő piacokra koncentráljon. Állítása szerint ennek bekövetkezése esetén a felhasználói ágazatban készlethiány keletkezne, mivel a KEG nagy és megbízható szállító. Habár ezt az állítást az érintett felhasználók nem támogatták kifejezetten, azt meg lehetett erősíteni, hogy az öt érintett felhasználó közül három valóban a KEG-től vásárol jelentős mennyiségű polivinil-alkoholt, és ez a vállalat tekinthető a közösségi piac legfontosabb szállítójának. Ezért, ha a KEG bármilyen oknál fogva elhagyná a piacot, nem zárható ki, hogy az ágazat komoly készlethiánnyal nézne szembe.

(127)

Az intézkedések elrendelése hatására várató, hogy a közösségi gazdasági ágazat javít jövedelmezőségén. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, fennáll annak a tényleges kockázata, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat gyártóüzemeket zár be és munkavállalókat bocsát el. Általánosságban a közösségi felhasználók számára szintén előnyös lenne az intézkedések elrendelése, mivel a polivinil-alkohol jelentős mennyiségű készletei nem kerülnének veszélybe, ugyanakkor pedig a polivinil-alkohol beszerzési árának átlagos változása mérsékelt lenne. A fentiekre tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy nem létezik olyan kényszerítő ok, amely közösségi érdek alapján ebben az esetben az intézkedések elrendelésének elmaradását igazolná.

(128)

A dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre figyelemmel levont következtetésekre tekintettel ideiglenes intézkedést kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak a Kínából származó érintett termék dömpingelt behozatala további károkat okozzon.

(129)

A Tajvanból származó érintett termék behozatala tekintetében ideiglenesen nem állapítottak meg dömpinget, a (30) preambulumbekezdésben jelzettek szerint. Ennek következtében nem kell ideiglenes intézkedéseket bevezetni. A megállapítás időzítésére tekintettel helyénvalónak tekintették, hogy az érdekelt felek számára egy hónapos határidőt biztosítanak, melynek során közölhetik észrevételeiket az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban, abból a célból, hogy ezt követően a Tajvanról származó behozatalra vonatkozó eljárást lezárják.

(130)

A Kínából származó behozatalra vonatkozó ideiglenes intézkedéseknek olyan mértékűeknek kell lenniük, hogy a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül kiküszöbölhessék a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kárt. A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetőséget kell adnia a Közösség gazdasági ágazatának arra, hogy költségeit úgy tudja fedezni és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal hiányában ért volna el.

(131)

A megállapítások szerint 2003-ban a közösségi piacon rendes versenyfeltételek uralkodtak, így, mivel nem fordult elő káros dömping, a közösségi gazdasági ágazat rendes nyereséget ért el a fenti (84) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelő tartományokon belül. Ennek következtében a rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapították, hogy az ennek a szintnek megfelelő haszonkulcs megfelelő szintnek tekinthető, melyet a közösségi gazdasági ágazat elérhet, amennyiben nem áll fenn káros dömping.

(132)

A szükséges áremelést ezután az azonos kereskedelmi szinten az áralákínálási számításokra meghatározott súlyozott átlagos importárnak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített termékek kárt nem okozó árával történt összehasonlítása alapján határozták meg. A kárt nem okozó ár kiszámításához a profitküszöbhöz igazították a Közösség gazdasági ágazatát alkotó egyes vállalatok által alkalmazott összes eladási árat, és hozzáadták a fent említett nyereségkülönbözetet. Az összehasonlításból származó bármely különbség ezt követően a teljes CIF-import értékének százalékában került kifejezésre. Mivel egyetlen együttműködő kínai gyártó sem részesült piacgazdasági vagy egyéni elbánásban, illetve tekintettel a nagyarányú együttműködésre, az ideiglenes, a kár megszüntetéséhez szükséges egységes országos különbözetet a három együttműködő kínai exportáló gyártó kárkülönbözetének súlyozott átlagaként számították ki.

(133)

A Kína tekintetében így kiszámított kárkülönbözet jelentősen nagyobb volt, mint a megállapított dömpingkülönbözet.

(134)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint elmondható, hogy a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínából származó érintett termék behozatalára, a legkisebb vám szabályával összhangban.

(135)

A fentiek alapján a Kínából származó érintett termékre javasolt vámtétel 10,0 %.

(136)

Az átlátható ügyvitel érdekében meg kell határozni egy időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik véleményüket és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,