20.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/1

(1)

Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszer-termelésből álló átfogó rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjólléti szabványok alkalmazását és a bizonyos fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelési módszereket. Az ökológiai termelési módszernek így kettős társadalmi szerepe van, egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és az állatjólléthez, valamint a vidékfejlesztéshez.

(2)

Az ökológiai mezőgazdasági ágazat részesedése a legtöbb tagállamban növekvőben van. Kifejezetten észrevehető az elmúlt években a fogyasztói kereslet növekedése. A közös agrárpolitika legutóbbi reformja, amely a piacorientáltságra és a fogyasztói igényeket kielégítő minőségi termékek kínálatára helyezi a hangsúlyt, valószínűleg tovább ösztönzi az ökológiai termékek piacát. Ennek tükrében az ökológiai termelésre vonatkozó jogszabályok egyre fontosabb szerepet játszanak az agrárpolitika keretrendszerében, és szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasági piacok alakulásához.

(3)

Az ökológiai termelési ágazatra vonatkozó közösségi jogi keret által követendő célok a tisztességes verseny és az ökológiai termékek belső piaca megfelelő működésének biztosítása, valamint az ökológiai jelölésű termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása és indokolttá tétele. További célként olyan feltételeket kellene nyújtania, amelyek mellett ez az ágazat a termelési és piaci fejlődéssel összhangban tud előrelépni.

(4)

A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, a bioélelmiszerekre és -gazdálkodásra vonatkozó európai cselekvési tervről szóló közleményében a Bizottság a Közösség ökológiai termelési szabványainak, valamint behozatali és ellenőrzési követelményeinek továbbfejlesztését és megerősítését javasolja. 2004. október 18-i következtetéseiben a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a közösségi jogi keretet ezen a területen az egyszerűsítés és az általános koherencia biztosítása és különösen a szabványok harmonizációját ösztönző elvek megállapítása, valamint amennyiben lehetséges, a részletesség csökkentése céljából.

(5)

Ennélfogva indokolt az ökológiai termelésre alkalmazandó célkitűzések, elvek és szabályok világosabb meghatározása, az átláthatósághoz és a fogyasztói bizalomhoz, valamint az ökológiai termelés koncepciójának harmonizált felfogásához való hozzájárulás érdekében.

(6)

E célból a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló, 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendeletet (2) hatályon kívül kell helyezni és új rendeletet kell a helyébe léptetni.

(7)

A növénytermesztés, az állattartás és a víziállat-tenyésztés vonatkozásában létre kell hozni az ökológiai termelési szabályok általános közösségi keretét, beleértve a vadon termő növények és tengeri moszat begyűjtésére, az átállásra, valamint a feldolgozott élelmiszereknek (ideértve a borokat is) és takarmányoknak, továbbá ökológiai élesztőnek az előállítására vonatkozó szabályokat. A Bizottságnak kell engedélyeznie az ilyen termékek és anyagok használatát, és a Bizottság határozhat az ökológiai gazdálkodásban és az ökológiai élelmiszerek feldolgozásában használandó módszerekről.

(8)

Az ökológiai termelés fejlődését tovább kellene segíteni különösen az ökológiai termelésnek jobban megfelelő új technológiák és anyagok használatának támogatásával.

(9)

A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) és a GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékek összeegyeztethetetlenek az ökológiai termelés fogalmával és a fogyasztók ökológiai termékekről alkotott elképzelésével. Ezért ezeket nem lehet az ökológiai termelésben vagy az ökológiai termékek feldolgozásában felhasználni.

(10)

A cél az, hogy az ökológiai termékekben a lehető legalacsonyabb legyen a GMO-k előfordulása. A jelenlegi címkézési küszöbértékek kizárólag a GMO-k véletlenszerű és technikailag elkerülhetetlen előfordulásához kapcsolódó legmagasabb értékeket jelentik.

(11)

Az ökológiai termelésnek elsősorban a megújuló erőforrásokra kellene támaszkodnia a helyileg szervezett mezőgazdasági rendszereken belül. A nem megújuló erőforrások használatának minimálisra csökkentése érdekében a hulladékokat, valamint a növényi és állati eredetű melléktermékeket újra kell hasznosítani a termőföldbe való tápanyag-visszajuttatás céljából.

(12)

Az ökológiai növénytermesztésnek hozzá kellene járulnia a talaj termékenységének fenntartásához és fokozásához, valamint a talajerózió megelőzéséhez. A növényeket lehetőleg a talaj ökoszisztémája táplálja, és ne a talajhoz adott oldódó tápanyag-utánpótló szerek.

(13)

Az ökológiai növénytermesztési gazdálkodási rendszer elengedhetetlen elemei a talaj termékenységének ápolása, a fajok és fajták kiválasztása, a többéves vetésforgó, az ökológiai anyagok újrahasznosítása és a művelési technikák. Kiegészítő tápanyag-utánpótló szerek, talajjavító és növényvédő szerek csak akkor használhatók, ha összeegyeztethetők az ökológiai termelés célkitűzéseivel és elveivel.

(14)

Az állattartás alapvető jelentőségű az ökológiai gazdaságokban a mezőgazdasági termelés szervezése szempontjából, amennyiben biztosítja a szükséges szerves anyagot és tápanyagot a megművelt termőföld számára, és ennek megfelelően hozzájárul a talaj javításához és a fenntartható mezőgazdaság fejlődéséhez.

(15)

A környezetszennyezés elkerülése érdekében, különös tekintettel az olyan természeti erőforrásokra, mint a talaj és a víz, az ökológiai állattartásnak elvben szoros kapcsolatot kellene biztosítania az ilyen állattartás és a termőföld, a megfelelő többéves vetésforgórendszerek és az állatok ökológiai termelésből származó, a szóban forgó gazdaságban vagy a szomszédos ökológiai gazdaságokban előállított növényi termékekkel való takarmányozása között.

(16)

Mivel az ökológiai állattenyésztés a termőföldhöz kapcsolódó tevékenység, az állatoknak – amikor csak lehetséges – hozzá kell jutniuk szabadtéri kifutóhoz vagy legelőterülethez.

(17)

Az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magas szintű állatjólléti szabványokat és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az állategészségügynek pedig a betegségmegelőzésen kell alapulnia. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és az állománysűrűségre. Ezenfelül a fajták kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességüket. Az állattartásra és az akvakultúrára vonatkozó végrehajtási szabályoknak biztosítaniuk kell az összhangot legalább a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezménnyel és az állandó bizottsága (T-AP) által hozott, azt követő ajánlásokkal.

(18)

Az ökológiai állattartási rendszernek törekednie kell arra, hogy ökológiai módon tenyésztett állatokkal tegye teljessé a különböző állatfajok tenyésztési ciklusait. Ezért ösztönözni kell az ökológiai módon tartott állatok génállományának növelését és javítani kell az önellátást, így biztosítva az ágazat fejlődését.

(19)

Az ökológiai módon feldolgozott termékeket olyan feldolgozási módszerek használatával kell előállítani, amelyek biztosítják, hogy a termék teljes ökológiai értéke és alapvető minőségi tulajdonságai a termelési lánc minden szakaszában fennmaradjanak.

(20)

A feldolgozott élelmiszereket csak akkor lehet ökológiaiként címkézni, ha valamennyi vagy szinte valamennyi mezőgazdasági eredetű összetevőjük ökológiai. Külön címkézési rendelkezéseket kell azonban meghatározni az olyan feldolgozott élelmiszerek számára, amelyek olyan mezőgazdasági összetevőket tartalmaznak, amelyeket nem lehet ökológiai termelésből nyerni, mint például a halászati és vadászati termékek esetében. Továbbá a fogyasztók tájékoztatása és a piac átláthatósága céljából, valamint az ökológiai összetevők ösztönzése érdekében bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni az ökológiai termelésre való hivatkozást is az összetevők felsorolásakor.

(21)

Indokolt rugalmasságról rendelkezni a termelési szabályok alkalmazásával kapcsolatban, hogy lehetővé váljon az ökológiai szabványok és követelmények hozzáigazítása a helyi éghajlati vagy földrajzi viszonyokhoz, sajátos tenyésztési gyakorlatokhoz és a fejlettségi szintekhez. Ezért számításba kell venni kivételes szabályok alkalmazását, de csak a közösségi jogszabályokban megállapított egyedi feltételek korlátain belül.

(22)

Fontos az ökológiai termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása. Ezért az ökológiai termelésre alkalmazandó követelmények alóli felmentéseket szigorúan azokra az esetekre kell korlátozni, amelyekben a kivételes szabályok alkalmazása indokoltnak tekintett.

(23)

A fogyasztók védelme és a tisztességes verseny érdekében az ökológiai termékek jelölésére használt kifejezéseket a Közösség egész területén és a használt nyelvtől függetlenül meg kell óvni attól, hogy azokat nem ökológiai termékek esetében használják. A védelemnek ki kell terjednie az említett kifejezésekből képzett használatos szavakra és rövidítésekre is, függetlenül attól, hogy önállóan vagy társítva használják-e őket.

(24)

A teljes közösségi piac fogyasztói pontos tájékoztatásának megvalósítása érdekében a közösségi logót kötelezővé kell tenni valamennyi Közösségen belül előállított, előrecsomagolt ökológiai élelmiszer esetében. Egyéb esetekben lehetővé kell tenni a közösségi logó önkéntes alapú használatát a Közösségen belül előállított, nem előre csomagolt ökológiai termékek vagy a harmadik országokból importált bármely ökológiai termék tekintetében.

(25)

Megfelelőnek tekintett azonban a közösségi logó használatát olyan termékekre korlátozni, amelyek kizárólag vagy majdnem kizárólag ökológiai összetevőkből állnak, annak érdekében, hogy a fogyasztók ne kapjanak téves tájékoztatást a termék egészének ökológiai természetére vonatkozóan. Ezért a közösségi logó nem használható az átállásban lévő termelésből származó termékek és a feldolgozott élelmiszerek esetében, ha a mezőgazdasági eredetű összetevőik kevesebb mint 95 %-a ökológiai.

(26)

A közösségi logó semmilyen körülmények között sem akadályozhatja a nemzeti vagy magánlogók használatát.

(27)

Továbbá a megtévesztő gyakorlat és a fogyasztók körében a termék közösségi vagy nem közösségi eredetével kapcsolatos zavar elkerülésének érdekében, a közösségi logó használata esetén a fogyasztókat tájékoztatni kell a termékek alapanyagául szolgáló mezőgazdasági nyersanyagok termesztésének vagy tenyésztésének helyszínéről.

(28)

A közösségi szabályoknak elő kell mozdítaniuk a ökológiai termelés harmonizált koncepcióját. Az illetékes hatóságoknak, ellenőrző hatóságoknak és ellenőrző szerveknek tartózkodniuk kell bármely olyan magatartástól, amely egy másik tagállamban található hatóság vagy szervezet által minősített, megfelelő termékek szabad mozgása elé akadályokat gördít. Az említettek nem rendelhetnek el különösen további ellenőrzéseket és pénzügyi terheket.

(29)

Az egyéb területekre vonatkozó közösségi jogszabályokkal fennálló összhang érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni növénytermesztésük és állattenyésztésük esetében az ökológiai termelésre vonatkozó közösségi szabályoknál szigorúbb nemzeti termelési szabályok területükön való alkalmazását, feltéve, hogy e nemzeti szabályok a nem ökológiai termelésre is vonatkoznak, és egyéb szempontból megfelelnek a közösségi jognak.

(30)

Tilos a GMO-k használata az ökológiai termelésben. Az egyértelműség és koherencia kedvéért nem szabad lehetővé tenni egy termék ökológiaiként való címkézését, ha azt GMO-tartalomra, GMO-összetevőkre vagy GMO-kból való előállításra utaló címkével kell ellátni.

(31)

Annak biztosítására, hogy az ökológiai termékek előállítása az ökológiai termelésre vonatkozó közösségi jogi keretben meghatározott követelményeknek megfelelően történjen, az ökológiai termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakaszában vett szereplők által végzett tevékenységeknek a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott szabályokkal összhangban felállított és irányított ellenőrzési rendszer alá kell tartozniuk.

(32)

Egyes esetekben aránytalannak tűnhet értesítési és ellenőrzési követelményeket támasztani a kiskereskedelmi gazdasági szereplők bizonyos típusaival – például a közvetlenül a végső felhasználók számára termékeket értékesítőkkel – szemben. Ezért indokolt engedélyezni a tagállamok számára, hogy mentesítsék az ilyen gazdasági szereplőket e követelmények alól. A csalás elkerülése érdekében azonban szükséges azon kiskereskedelmi gazdasági szereplők mentesség alóli kizárása, akik az értékesítés helyével nem összefüggő helyen termelnek, dolgoznak fel vagy tárolnak termékeket, vagy harmadik országból hoznak be ökológiai termékeket, vagy az említett tevékenységeket kiadták harmadik félnek alvállalkozásba.

(33)

Az Európai Közösségbe behozott ökológiai termékek esetében engedélyezni kell, hogy azok ökológiaiként kerüljenek forgalomba a közösségi piacon, ha a termékeket olyan termelési szabályoknak és ellenőrzési rendszereknek megfelelően állították elő, amelyek összhangban vannak vagy egyenértékűek a közösségi jogszabályokban meghatározottakkal. Mindemellett az egyenértékű rendszer alapján behozott termékeket kísérnie kell egy tanúsítványnak, amelyet az érintett harmadik ország illetékes hatósága vagy elismert ellenőrző hatósága vagy szervezete bocsátott ki.

(34)

Az egyenértékűség behozott termékek tekintetében történő értékelésénél figyelembe kell venni a Codex Alimentariusban meghatározott nemzetközi szabványokat.

(35)

Indokoltnak tűnik a Bizottság által a közösségi jogszabályokban előírtakkal egyenértékű termelési szabványokkal és ellenőrzési rendszerekkel rendelkezőnek elismert harmadik országok jegyzékének fenntartása. A jegyzékben nem szereplő harmadik országok esetében a Bizottságnak fel kellene állítania azon ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékét, amelyeket eljárásra jogosultnak ismer el az érintett harmadik országokban ellenőrzési és tanúsítási feladatok elvégzésére.

(36)

Gyűjteni kell a vonatkozó statisztikai információt az e rendelet végrehajtásához és nyomon követéséhez szükséges megbízható adatok megszerzése érdekében és a termelők, piaci szereplők és politikai döntéshozók eszközeként. A szükséges statisztikai információt a közösségi statisztikai program keretében kell meghatározni.

(37)

Ez a rendelet egy olyan időponttól alkalmazandó, amely elegendő időt ad a Bizottságnak a végrehajtáshoz szükséges intézkedések elfogadására.

(38)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(39)

Az ökológiai ágazat dinamikus előretörése, az ökológiai termelési módszerhez kapcsolódó egyes rendkívül érzékeny kérdések, valamint a belső piacok és az ellenőrzési rendszerek zökkenőmentes működése biztosításának szükségessége következtében helyénvaló az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó közösségi szabályok jövőbeni, az e szabályok alkalmazásából nyert tapasztalat figyelembevételével folyó felülvizsgálatának előírása.

(40)

A bizonyos állatfajokra, vízi növényekre és mikroalgákra vonatkozó részletes közösségi termelési szabályok elfogadásáig a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy nemzeti szabványok alkalmazásáról, vagy azok hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert magán feltételrendszerek alkalmazásáról rendelkezzenek,

a)

az ökológiai termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakasza, valamint azok ellenőrzése;

b)

az ökológiai termelésre utaló jelölések használata a címkézés és reklámozás során.

a)

élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termékek;

b)

feldolgozott, élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékek;

c)

takarmányok;

d)

vegetatív szaporítóanyag és vetőmag.

a)

„ökológiai termelés”: a termelési módszereknek az e rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában;

b)

„a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás szakaszai”: bármely szakasz, kezdve valamely ökológiai termék elsődleges termelésével, egészen a termék raktározásáig, feldolgozásáig, szállításáig, értékesítéséig vagy a végső fogyasztónak a termékkel való ellátásáig, valamint adott esetben a címkézés, a reklámozás, a behozatal, a kivitel és az alvállalkozói tevékenységek is;

c)

„ökológiai”: ökológiai termelésből származó vagy azzal kapcsolatos termék;

d)

„gazdasági szereplő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki az ellenőrzése alá tartozó ökológiai vállalkozás tekintetében felelős az e rendelet követelményeinek való megfelelésért;

e)

„növénytermesztés”: mezőgazdasági növényi termékek kereskedelmi célú előállítása, beleértve a vadon termő növényi termékek betakarítását is;

f)

„állattartás”: házi- vagy háziasított szárazföldi állatok tartása (a rovarokat is beleértve);

g)

az „akvakultúra” fogalma azonos az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendeletben (5) meghatározottal;

h)

„átállás”: a nem ökológiai gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átmenet meghatározott időszak alatt, melynek folyamán az ökológiai gazdálkodásról szóló rendelkezések alkalmazására kerül sor;

i)

„feldolgozás”: az ökológiai termékek tartósítására és/vagy feldolgozására (az állati termékek darabolását és vágását is beleértve) irányuló műveletek, továbbá a csomagolás, a címkézés és/vagy a címkézésben tett, az ökológiai termelési módszerre vonatkozó változtatások;

j)

az „élelmiszer”, a „takarmány” és a „forgalomba hozatal” fogalma azonos az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározottakkal;

k)

„címkézés”: bármely olyan terminus, szó, leírás, védjegy, márkanév, képi információ vagy jel, amely valamely terméket kísérő vagy arra utaló csomagoláshoz, irathoz, felirathoz, címkéhez, táblához, gyűrűhöz vagy fémgyűrűhöz kapcsolódik és azon található;

l)

az „előre csomagolt élelmiszer” fogalma azonos az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 1. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottal;

m)

„reklámozás”: a nyilvánosságnak bármely, a címkétől eltérő eszközzel való tájékoztatása, amely a hozzáállást, meggyőződést és szokásokat tervezetten vagy valószínűsíthetően befolyásolja és alakítja annak érdekében, hogy közvetlen vagy közvetett módon előmozdítsa az ökológiai termékek vásárlását;

n)

„illetékes hatóság”: valamely tagállam azon központi hatósága, amely az ökológiai termelés területén elvégzendő, ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő hivatalos ellenőrzések megszervezése tekintetében illetékes, vagy bármely egyéb olyan hatóság, amelyre ezen hatáskört átruházták, beleértve – adott esetben – valamely harmadik ország megfelelő hatóságát is;

o)

„ellenőrző hatóság”: valamely tagállam olyan közigazgatási szerve, amelyre az illetékes hatóság az ökológiai termelés területén elvégzendő, ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő ellenőrzésre és tanúsításra vonatkozó hatáskörét részben vagy egészben átruházta, beleértve – adott esetben – valamely harmadik ország megfelelő hatóságát vagy a valamely harmadik országban működő megfelelő hatóságot is;

p)

„ellenőrző szerv”: olyan független, nem a közigazgatásba tartozó harmadik fél, amely az ökológiai termelés területén az ezen rendelet rendelkezéseinek megfelelő ellenőrzést és tanúsítást végzi, beleértve – adott esetben – valamely harmadik ország megfelelő szervét vagy a valamely harmadik országban működő megfelelő szervet is;

q)

„megfelelőségi jel”: bizonyos szabványoknak vagy egyéb normatív dokumentumoknak való megfelelés jel formájában történő igazolása;

r)

az „összetevők” fogalma azonos a 2000/13/EK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározottal;

s)

a „növényvédő szerek” fogalma azonos a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv (8) 2. cikkének 1. pontjában meghatározotta;

t)

a „géntechnológiával módosított szervezet (GMO)” azonos a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) meghatározottal és nem az említett irányelv I.B. mellékletében felsorolt, géntechnológiai módosítást eredményező technikák alkalmazásával előállított szervezet;

u)

„GMO-kból előállított”: teljesen vagy részben GMO-kból származó, de GMO-kat nem tartalmazó vagy nem azokból álló;

v)

„GMO-k felhasználásával előállított”: az előállítási folyamatban az utolsó élő szervezetet jelentő GMO felhasználásából származó, de GMO-kat nem tartalmazó vagy nem azokból álló, és nem is GMO-kból előállított;

w)

a „takarmány-adalékanyagok” fogalma azonos a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) meghatározottal;

x)

„egyenértékű”: különböző rendszerek vagy intézkedések leírásánál azt jelenti, hogy azonos szintű megfelelőségi biztosítékot nyújtó szabályok alkalmazásával ugyanazon célok és alapelvek teljesítésére alkalmas;

y)

„technológiai segédanyag”: bármely olyan anyag, amelyet élelmiszer összetevőjeként önmagában nem fogyasztanak, hanem célzatosan nyersanyagok, élelmiszerek vagy azok összetevőinek feldolgozása során használnak egy bizonyos technológiai célnak – a kezelés vagy a feldolgozás során történő – elérése érdekében, ami az anyag maradványainak vagy származékainak véletlenszerű, de technikailag elkerülhetetlen jelenlétét eredményezheti a végtermékben, feltéve, hogy ezek a maradványok nem jelentenek egészségügyi kockázatot és a végtermékre semmilyen technológiai hatásuk nincs;

z)

az „ionizáló sugárzás” fogalma azonos a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvben (11) meghatározottal, az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1999. február 22-i 1999/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 1. cikkének (2) bekezdése szerinti korlátozásokkal;

aa)

„tömegétkeztetési tevékenység”: ökológiai termékek készítése éttermekben, kórházakban, munkahelyi étkezdékben és más hasonló élelmiszer-ipari vállalkozásokban, a végső fogyasztók részére történő értékesítés vagy átadás helyén.

a)

olyan fenntartható mezőgazdasági igazgatási rendszer létrehozása, amely

b)

a kiváló minőségű termékek előállítására való törekvés;

c)

az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek olyan széles skálájának előállítására való törekvés, amely eleget tesz a környezetre, az emberi egészségre, a növények egészségére vagy az állatok egészségére és jóllétére nézve ártalmatlan eljárások alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igényeknek.

a)

az olyan ökológiai rendszereken alapuló biológiai folyamatok megfelelő megtervezése és irányítása, amelyek rendszeren belüli természeti erőforrásokat használnak fel olyan módszerekkel, amelyek

b)

a külső források felhasználásának korlátozása. Amennyiben külső forrásokra van szükség, vagy az a) bekezdésben említett megfelelő irányítási gyakorlatok és módszerek nincsenek meg, a külső forrásokat az alábbiakra kell korlátozni:

c)

a kémiai úton előállított források alkalmazásának szigorú korlátozása az alábbi kivételes esetekre:

d)

az ökológiai termelés szabályainak kiigazítása szükség esetén és e rendelet keretein belül az egészségügyi helyzet, az éghajlatbeli regionális különbségek és a helyi feltételek, a fejlettségi szint, valamint a speciális állattartási gyakorlatok figyelembevétele érdekében.

a)

a talaj élővilágának, valamint a talaj természetes termőképességének, a talaj stabilitásának és a talaj biodiverzitásának fenntartása és erősítése, a talajtömörödés és a talajerózió megelőzése és az ellene való küzdelem, továbbá a növényeknek elsősorban a talaj ökoszisztémáján keresztüli táplálása;

b)

a nem megújuló erőforrások és a gazdaságon kívüli források felhasználásának minimálisra csökkentése;

c)

a növényi és állati eredetű hulladékok és melléktermékek visszaforgatása a növénytermesztésbe és az állattartásba;

d)

a termelési döntések során a helyi vagy regionális ökológiai egyensúly figyelembevétele;

e)

az állatok egészségének fenntartása az állatok természetes immunitása erősítésének, valamint a megfelelő fajták és tenyésztési módok kiválasztásának révén;

f)

a növények egészségének fenntartása olyan megelőző intézkedések révén, mint a kártevőknek és betegségeknek ellenálló, megfelelő fajok és fajták kiválasztása, megfelelő vetésforgó, mechanikai és fizikai módszerek, valamint a kártevők természetes ellenségei által nyújtott védelem;

g)

területhez igazított és termőföldhöz kapcsolódó állattartás folytatása;

h)

az állatok magas szintű jóllétének szem előtt tartása a fajspecifikus igények figyelembevételével;

i)

az ökológiai állattartás termékeinek olyan állatokból való előállítása, amelyeket születésük vagy kikelésük óta és egész élettartamuk alatt ökológiai gazdaságokban tartottak;

j)

a fajtáknak az állatok helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességének, vitalitásának és betegségekkel vagy egészségi problémákkal szembeni ellenálló képességének figyelembevételével történő kiválasztása;

k)

az állatok ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes, nem mezőgazdasági anyagokból álló ökológiai takarmánnyal való etetése;

l)

az immunrendszert erősítő és a betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességet fokozó tartási gyakorlatok alkalmazása, beleértve különösen a rendszeres járatást, valamint a szabad térhez és adott esetben a legelőhöz jutást is;

m)

a mesterségesen létrehozott poliploid állatok tenyésztésének kizárása;

n)

az akvakultúrás termelés tekintetében a természetes vízi ökoszisztémák biológiai sokféleségének, a vízi környezet egészségének, valamint a környező vízi és szárazföldi ökoszisztémák minőségének hosszú távú fenntartása;

o)

a vízi szervezeteknek a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (13) 3. cikkében meghatározott, halászati erőforrások fenntartható kiaknázásából származó takarmánnyal, vagy az ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes, nem mezőgazdasági anyagokból álló ökológiai takarmánnyal való takarmányozása.

a)

az ökológiai élelmiszer ökológiai mezőgazdasági összetevőkből való előállítása, kivéve, ha a piacon nem áll rendelkezésre összetevő ökológiai formában;

b)

az élelmiszer-adalékanyagok, a főként technológiai és ízjavító funkcióval rendelkező, nem ökológiai összetevők és a mikrotápanyagok, valamint a technológiai segédanyagok alkalmazásának minimálisra korlátozása, és ezek alkalmazásának kizárólag az alapvető technológiai szükséglet esetén vagy speciális élelmezési célokból való lehetővé tétele;

c)

azon anyagok vagy feldolgozási módszerek kizárása, amelyek félrevezetők lehetnek a termék tényleges jellegét illetően;

d)

az élelmiszer gondos feldolgozása, lehetőleg biológiai, mechanikai vagy fizikai módszerek alkalmazásával.

a)

az ökológiai takarmány ökológiai takarmány-alapanyagokból való előállítása, kivéve, ha a piacon nem áll rendelkezésre takarmány-alapanyag ökológiai formában;

b)

a takarmány-adalékanyagok és a technológiai segédanyagok alkalmazásának minimálisra, és kizárólag olyan esetekre korlátozása, amikor alkalmazásukat alapvető technológiai vagy tenyésztéstechnikai szükséglet vagy speciális élelmezési cél indokolja;

c)

azon anyagok vagy feldolgozási módszerek kizárása, amelyek félrevezetők lehetnek a termék tényleges jellegét illetően;

d)

a takarmány gondos feldolgozása, lehetőleg biológiai, mechanikai vagy fizikai módszerek alkalmazásával.

a)

az ökológiai növénytermesztés során olyan földművelési és növénytermesztési gyakorlatot kell alkalmazni, amely fenntartja vagy növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, fokozza a talajstabilitást és a talaj biodiverzitását, valamint megelőzi a talajtömörödést és a talajeróziót;

b)

a talaj termőképességét és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és növelni, amely magában foglalja a pillangósokat és más zöldtrágya-növényeket, valamint az állati szerves trágya vagy az ökológiai termelésből származó – mindkét esetben lehetőség szerint komposztált – szerves anyagok alkalmazásával;

c)

a biodinamikus készítmények használata megengedett;

d)

továbbá tápanyag-utánpótló szerek és talajjavító szerek kizárólag akkor alkalmazhatók, ha ökológiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk szerint;

e)

ásványi eredetű nitrogén tápanyag-utánpótló szerek nem alkalmazhatók;

f)

valamennyi alkalmazott növénytermesztési technológia megelőzi és minimálisra csökkenti a környezet szennyezéséhez való hozzájárulást;

g)

a kártevők, betegségek és gyomnövények által okozott károk megelőzése elsősorban ezek természetes ellenségeinek védelmére, a fajok és fajták kiválasztására, a vetésforgóra, a termesztési technológiákra és a hőkezelési eljárásokra támaszkodik;

h)

amennyiben a növénykultúrát igazolt veszély fenyegeti, növényvédő szerek kizárólag abban az esetben használhatók, ha ökológiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk szerint;

i)

a vetőmagtól és vegetatív szaporítóanyagtól eltérő termékek előállítására kizárólag ökológiai termelés keretében előállított vetőmagot és szaporítóanyagot szabad felhasználni. E célból vetőmag esetén az anyanövények, vegetatív szaporítóanyag esetében pedig az alanyok termesztésének az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább egy generáción, vagy évelő szabadföldi növénykultúrák esetén legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett folynia;

j)

tisztító- és fertőtlenítőszerek kizárólag akkor alkalmazhatók a növénytermesztésben, ha ökológiai termelésben való használatukat engedélyezték a 16. cikk szerint.

a)

az érintett területeket a begyűjtést megelőző legalább hároméves időtartam alatt a 16. cikk szerint ökológiai termelésben való használatra engedélyezett termékeken kívül mással nem kezelték;

b)

a begyűjtés a természetes élőhely egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen élő fajok fennmaradását nem befolyásolja.

a)

a termőterületek a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) által meghatározottak szerint kiváló ökológiai állapotúak, valamint annak végrehajtásáig a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló, 2006. december 12-i 2006/113/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) alapján kijelölt vizekre vonatkozó minőséggel megegyezőek és egészségügyi szempontból nem alkalmatlanok. Részletesebb szabályoknak a végrehajtási jogszabályok terén történő bevezetéséig vadon termő, ehető tengeri moszat nem gyűjthető be olyan területeken, amelyek nem felelnek meg az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) II. mellékletében meghatározottak szerinti A. osztályra vagy B. osztályra megállapított követelményeknek;

b)

a begyűjtés a természetes élőhely hosszú távú egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen élő fajok fennmaradását nem befolyásolja.

a)

valamennyi termelési szakaszban – a moszatok fiatal hajtásainak begyűjtésétől a betakarításig – fenntartható gyakorlatokat kell alkalmazni;

b)

a kiterjedt génállomány fenntartásának biztosítása érdekében a vadon termő moszatok fiatal hajtásainak begyűjtését a beltéri termesztésű állomány kiegészítéséhez rendszeresen kell végezni;

c)

tápanyag-utánpótló szerek kizárólag beltéri létesítményekben alkalmazhatók, és csak abban az esetben, ha ökológiai termelésben való használatukat e célból a 16. cikk szerint engedélyezték.

a)

az állatok származására vonatkozóan:

b)

a tenyésztési gyakorlatokra és a tartási körülményekre vonatkozóan:

c)

a tenyésztés vonatkozásában:

d)

a takarmányra vonatkozóan:

e)

a betegségmegelőzésre és az állat-egészségügyi kezelésre vonatkozóan:

f)

a tisztítást és fertőtlenítést illetően, az állattartó épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékek kizárólag akkor használhatók, ha ökológiai termelésben való felhasználásukat a 16. cikk szerint engedélyezték.

a)

a tenyésztett víziállatok származására vonatkozóan:

b)

a tartási gyakorlatokra vonatkozóan:

c)

a tenyésztés vonatkozásában:

d)

a halak és rákfélék takarmányára vonatkozóan:

e)

a kéthéjú kagylókra és egyéb, nem ember által takarmányozott, planktonokkal táplálkozó fajokra vonatkozóan:

f)

a betegségmegelőzésre és az állat-egészségügyi kezelésre vonatkozóan:

g)

a tisztítást és fertőtlenítést illetően, a mesterséges tavak, ketrecek, épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékek kizárólag akkor használhatók, ha ökológiai termelésben való felhasználásukat a 16. cikk szerint engedélyezték.

a)

növényvédő szerként;

b)

tápanyag-utánpótló szerként és talajjavító szerként;

c)

nem ökológiai, növényi eredetű takarmány-alapanyagként, állati és ásványi eredetű takarmány-alapanyagként, valamint állatélelmezési célra használt egyes anyagokként;

d)

takarmány-adalékanyagként és technológiai segédanyagként;

e)

az állattartási célú mesterséges tavak, ketrecek, épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékként;

f)

a növénytermesztési célú – beleértve a mezőgazdasági üzemekben való raktározást – épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére alkalmazott termékként.

a)

felhasználásuk a termelés fenntartásához szükséges és nélkülözhetetlen a tervezett felhasználáshoz;

b)

valamennyi termék és anyag növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetű, kivéve, ha ilyen eredetű termék vagy anyag megfelelő mennyiségben vagy minőségben nem áll rendelkezésre, vagy ha nincs elérhető alternatíva;

c)

az (1) bekezdés a) pontjában említett termékek esetében a következő alkalmazandó:

d)

az (1) bekezdés b) pontjában említett termékek esetében használatuk nélkülözhetetlen a talaj termékennyé tételéhez vagy annak fenntartásához, vagy a növénykultúrák meghatározott tápanyagszükségletének kielégítéséhez, illetve meghatározott talajjavítási célok eléréséhez;

e)

az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett termékek esetében a következők alkalmazandók:

(3)

a)

az átállási időszak legkorábban akkor kezdődik, amikor a gazdasági szereplő bejelenti tevékenységét az illetékes hatóságoknak, és gazdasági vállalkozását aláveti az ellenőrzési rendszernek a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban;

b)

az átállási időszak során az e rendelet által megállapított valamennyi szabály alkalmazandó;

c)

meg kell határozni a növénytermesztés vagy állattartás típusára vonatkozó átállási időszakokat;

d)

ha egy gazdálkodás vagy gazdálkodási egység részben ökológiai termelést folytat és részben az ökológiai termelésre való átállásban van, a gazdálkodónak el kell különítenie az ökológiai termelésből származó termékeket az átállásban lévő termelésből származó termékektől, valamint az állatokat elkülönítve vagy könnyen elkülöníthető módon kell tartania, és az elkülönítés igazolására pontos nyilvántartást kell vezetnie;

e)

a fenti átállási időszak meghatározásához – bizonyos feltételek fennállta esetén – figyelembe vehető az átállási időszak kezdeti időpontját közvetlenül megelőző időszak;

f)

a c) pontban említett átállási időszak során tenyészett állatok és előállított állati termékek a 23. és 24. cikkben említett, a termékek címkézésében és reklámozásában használt jelölésekkel nem forgalmazhatók.

a)

a terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből állítják elő; annak meghatározásához, hogy egy terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből állítottak-e elő, a hozzáadott vizet és konyhasót nem kell figyelembe venni;

b)

kizárólag olyan adalékanyagok, technológiai segédanyagok, ízesítők, víz, só, mikroorganizmus készítmények és enzimek, ásványok, nyomelemek, vitaminok, továbbá aminosavak és más mikrotápanyagok kerülhetnek felhasználásra a speciális élelmezési célokra szánt élelmiszerekben, és csak abban az esetben, ha az ökológiai termelésben való felhasználásukat a 21. cikk szerint engedélyezték;

c)

nem ökológiai mezőgazdasági összetevőket kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha ökológiai termelésben való használatukat a 21. cikk szerint engedélyezték vagy valamely tagállam ideiglenesen engedélyezte azt;

d)

ökológiai összetevő nem lehet jelen ugyanazon nem ökológiai formájú vagy átállásból származó összetevővel együtt;

e)

átállásban lévő növényből előállított élelmiszer csak egyetlen mezőgazdasági eredetű növényi összetevőt tartalmazhat.

i.

ezzel a fejezettel összhangban engedélyezett alternatívák nem állnak rendelkezésre;

ii.

igénybevételük nélkül lehetetlen az élelmiszer előállítása vagy tartósítása, vagy a közösségi jogszabályok alapján megállapított élelmezési előírásoknak való megfelelés.

a)

ha szükségesek az ökológiai termelés megkezdésének vagy fenntartásának biztosításához olyan gazdaságokban, amelyek éghajlati, földrajzi vagy strukturális megkötésekkel szembesülnek;

b)

ha a takarmányhoz, vetőmaghoz és vegetatív szaporítóanyaghoz, élő állatokhoz vagy egyéb gazdálkodási forrásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében szükségesek, amennyiben ilyen források ökológiai formában a kereskedelmi forgalomban nem állnak rendelkezésre;

c)

ha mezőgazdasági eredetű összetevőkhöz való hozzáférés biztosítása érdekében szükségesek, amennyiben az ilyen összetevők ökológiai formában a kereskedelmi forgalomban nem állnak rendelkezésre;

d)

ha szükségesek az ökológiai állatállomány kezelésével kapcsolatos sajátos problémák megoldásához;

e)

amikor a 19. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett különös termékek és anyagok feldolgozás során történő felhasználása tekintetében jól bejáratott élelmiszertermékek ökológiai formában történő előállításának biztosításához szükségesek;

f)

ha ideiglenes intézkedésekre van szükség az ökológiai termelés folytatásához vagy újraindításához katasztrófa esetén;

g)

amennyiben szükséges a 19. cikk (2) bekezdése b) pontjában meghatározott élelmiszer-adalékanyagok és egyéb anyagok vagy a 16. cikk (1) bekezdése d) pontjában meghatározott takarmány-adalékanyagok és egyéb anyagok felhasználása, és ezek az anyagok, a GMO-ok felhasználásával előállított terméken kívül nem lelhetők fel a piacon;

h)

amennyiben a 19. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott élelmiszer-adalékanyagok és egyéb anyagok vagy a 16. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott takarmány-adalékanyagok felhasználását közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján követelik meg.

a)

a kereskedelmi megnevezésben, feltéve, hogy

b)

kizárólag az összetevők felsorolásában, amennyiben az élelmiszer megfelel a 19. cikk (1) bekezdésének, valamint a 19. cikk (2) bekezdése a), b) és d) pontjának;

c)

az összetevők felsorolásában és a kereskedelmi megnevezéssel egy mezőben, feltéve, hogy

a)

a legutóbbi termelési vagy feldolgozási műveletet végző gazdasági szereplőnél végzett ellenőrzésekben illetékes ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervnek a 27. cikk (10) bekezdése szerinti kódszámát is fel kell tüntetni a címkézésén;

b)

előre csomagolt élelmiszer esetében a 25. cikk (1) bekezdésében említett közösségi logót is fel kell tüntetni a csomagoláson;

c)

a közösségi logó használata esetén a termék összetevőiként szolgáló mezőgazdasági nyersanyagok termesztési vagy tenyésztési helyét is meg kell jelölni a logóval azonos mezőben és adott esetben az alábbi formák egyikében:

a)

ökológiai takarmány;

b)

átállásban lévő termelésből származó, növényi eredetű termékek;

c)

vegetatív szaporítóanyag és vetőmag.

a)

ellenőrzési hatáskörét átruházhatja egy vagy több másik ellenőrző hatóságra. Az ellenőrző hatóságnak megfelelő garanciákat kell biztosítania a tárgyilagossággal és a pártatlansággal kapcsolatban, és a feladataik ellátásához szükséges képzett személyzettel és erőforrásokkal kell rendelkeznie;

b)

az ellenőrzési feladatokat átruházhatja egy vagy több ellenőrző szervre. Ez esetben a tagállamoknak ki kell nevezniük az e szervek jóváhagyásáért és ellenőrzéséért felelős hatóságokat.

a)

az ellenőrző szerv által elvégzendő feladatok és az elvégzésükre vonatkozó feltételek pontos leírása rendelkezésre áll;

b)

bizonyított, hogy az ellenőrző szerv:

c)

az ellenőrző szerv teljesíti az EN 45011 európai szabványban vagy az ISO 65 „Terméktanúsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények” című útmutatónak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában legutóbb közzétett változatában meghatározott követelményeket, és rendelkezik az illetékes hatóság jóváhagyásával;

d)

az ellenőrző szerv – rendszeres jelleggel és valahányszor az illetékes hatóság erre igényt tart – tájékoztatja az illetékes hatóságot az elvégzett ellenőrzés eredményéről. Amennyiben az ellenőrzés eredménye az előírások be nem tartására vagy annak valószínűségére mutat rá, az ellenőrző szerv haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot;

e)

a hatáskört átruházó illetékes hatóság és az ellenőrző szerv között hatékony koordináció működik.

a)

a követendő, egységesített ellenőrzési eljárás, amely magában foglalja az ellenőrizendő gazdasági szereplőkre a szerv által kivetendő ellenőrzési intézkedések és óvintézkedések részletes leírását;

b)

szabálytalanságok és/vagy jogsértések esetén az ellenőrző szerv által foganatosítandó intézkedések.

a)

más ellenőrző szervek felügyelete és ellenőrzése;

b)

a 22. cikkben említett kivételek engedélyezésének hatásköre, kivéve ha a Bizottság a 22. cikk (3) bekezdésével összhangban megállapított külön feltételekben erről rendelkezik.

a)

meg kell bizonyosodnia arról, hogy az ellenőrző szerv által elvégzett ellenőrzések objektívek és függetlenek;

b)

ellenőriznie kell az ellenőrzések hatékonyságát;

c)

meg kell állapítania valamennyi fellelt szabálytalanságot és jogsértést, valamint az alkalmazott kiigazító intézkedéseket;

d)

vissza kell vonnia az adott szervre vonatkozó jóváhagyást, amennyiben a szerv nem felel meg az a) és b) pontban említett követelményeknek, vagy már nem teljesíti az (5), illetve a (6) bekezdésben megjelölt kritériumokat vagy a (11), (12) és (14) bekezdésben meghatározott követelményeket.

a)

értesíteni tevékenységéről azon tagállam illetékes hatóságait, amelyben a tevékenységet végzi;

b)

vállalkozását alávetni a 27. cikkben említett ellenőrzési rendszernek.

a)

a termék megfelel a II., III. és IV. címben meghatározott rendelkezéseknek, valamint az előállítását befolyásoló, e rendelet alapján elfogadott végrehajtási szabályoknak;

b)

a (2) bekezdésnek megfelelően elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv valamennyi gazdasági szereplőt – az exportőröket is beleértve – ellenőrizte;

c)

az érintett gazdasági szereplők bármikor a 29. cikk szerinti, a b) pontban említett ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv által kiadott olyan dokumentációval tudnak szolgálni az importőrök vagy a nemzeti hatóságok számára, amely lehetővé teszi az utolsó műveletet végrehajtó gazdasági szereplő meghatározását, valamint lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy az említett szereplő megfelel-e az a) és b) pont rendelkezéseinek.

a)

a terméket a III. és IV. címben említett termelési szabályokkal egyenértékű termelési szabályoknak megfelelően állították elő;

b)

a gazdasági szereplőkre az V. címben említett ellenőrzési intézkedésekkel azonos hatékonyságú ellenőrzési intézkedések vonatkoznak, és ezeket az ellenőrzési intézkedéseket folyamatosan és eredményesen alkalmazzák;

c)

a gazdasági szereplők az érintett termék harmadik országbeli előállításának, készítésének és forgalmazásának valamennyi szakaszában alávetették tevékenységüket egy, a (2) bekezdésnek megfelelően elismert ellenőrzési rendszernek, vagy a (3) bekezdésnek megfelelően elismert ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervnek;

d)

a termék ellenőrzési tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet a harmadik ország (2) bekezdésnek megfelelően elismert illetékes hatósága, ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve, vagy a (3) bekezdésnek megfelelően elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv bocsátott ki, és amely igazolja, hogy a termék megfelel az e bekezdésben meghatározott feltételeknek.

a)

az illetékes hatóságok neve és címe, adott esetben kódszámuk és az általuk alkalmazott megfelelőségi jelek;

b)

az ellenőrző hatóságok és szervek, valamint kódszámuk jegyzéke és adott esetben az általuk alkalmazott megfelelőségi jelek. A Bizottság rendszeresen közzéteszi az ellenőrző hatóságok és szervek jegyzékét.

a)

a III. címben meghatározott termelési szabályokra vonatkozó részletes szabályok, különös tekintettel a gazdasági szereplők által betartandó különleges követelményekre és feltételekre;

b)

a IV. címben meghatározott címkézési szabályokra vonatkozó részletes szabályok;

c)

az V. címben megállapított ellenőrzési rendszerre vonatkozó részletes szabályok, különös tekintettel a minimum ellenőrzési követelményekre, a felügyeletre és az ellenőrzésre, a feladatok magán ellenőrző szervekre történő átruházásának különleges kritériumaira, az ilyen szervek jóváhagyásának és visszahívásának feltételeire, valamint a 29. cikkben említett írásbeli igazolásra;

d)

a VI. címben megállapított, harmadik országokból történő behozatal szabályaira vonatkozó részletes szabályok, különös tekintettel a harmadik országok és ellenőrző szervek 32. és 33. cikk szerinti elismerésével kapcsolatos feltételekre és követendő eljárásokra, beleértve az elismert harmadik országok és ellenőrző szervek jegyzékének közzétételét, valamint a 33. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett tanúsítványt is, figyelembe véve az elektronikus tanúsítvány előnyeit is;

e)

a 34. cikkben meghatározott, az ökológiai termékek szabad mozgásával összefüggő részletes szabályok, valamint a 35. cikkben megállapított, a Bizottság részére történő információtovábbításra vonatkozó részletes szabályok.

a)

a rendelet hatálya és különösen a közétkeztetésben működő gazdasági szereplők által készített ökológiai élelmiszerek;

b)

a GMO-k használatának tilalma – beleértve a nem GMO-k felhasználásával előállított termékek rendelkezésre állását –, az eladói igazolás és a meghatározott tűrési küszöbértékek, valamint ezeknek az ökológiai ágazatra gyakorolt hatása;

c)

a belső piac és az ellenőrzési rendszer működése és különösen annak értékelése, hogy az alkalmazott gyakorlatok nem vezetnek-e tisztességtelen versenyhez vagy akadályokhoz az ökológiai termékek előállítása és forgalmazása tekintetében.