I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK, EK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK ÉS GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

1.   HATÁLY

Ennek az irányelvnek a hatálya minden kompressziós gyújtású motorral ellátott gépjárműből származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagra és légszennyező részecskére, és minden külső gyújtású, földgázzal vagy PB-gázzal üzemeltetett gépjárműből származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagra, valamint az 1. cikkben meghatározott kompressziós gyújtású és külső gyújtású motorra kiterjed, az olyan N1, N2 és M2 kategóriába tartozó járművek kivételével, amelyek a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1973. március 20-i 70/220/EGK tanácsi irányelv (1) alapján kaptak típusjóváhagyást.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

2.1.   „vizsgálati ciklus”: meghatározott fordulatszámon és nyomatékkal elvégzett vizsgálati programpontok sora, amelyeket a motor állandósult üzemi állapotában (ESC-vizsgálat) vagy átmeneti üzemi állapotában (ETC, ELR-vizsgálat) hajtanak végre;

2.2.   „egy motor (motorcsalád) jóváhagyása”: egy motortípus (motorcsalád) gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintje szempontjából történő jóváhagyása;

2.3.   „dízelmotor”: egy kompressziós gyújtású elven működő motor;

2.4.   „gázmotor”: földgázzal (FG) vagy propán-bután gázzal (PB-gáz) működtetett motor;

2.5.   „motortípus”: olyan motorok kategóriája, amelyek az irányelv II. mellékletében rögzített fő jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól;

2.6.   „motorcsalád”: egy gyártó motorjainak csoportja, amelyek ezen irányelv II. mellékletének 2. függeléke szerint meghatározott kialakításuk folytán a kipufogógáz hasonló szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőivel rendelkeznek; a család minden tagjának meg kell felelnie a vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknek;

2.7.   „alapmotor”: egy motorcsaládból kiválasztott olyan motor, amelynek szennyezőanyag-kibocsátási jellemzői az egész motorcsaládra jellemzőek;

2.8.   „gáz-halmazállapotú szennyező anyag”: szén-monoxid, szénhidrogének (dízelmotoroknál CH1,85, PB-gáznál CH2,525 és földgáznál nem-metán szénhidrogénekre (NMHC) CH2,93 arány és etanolüzemű dízelmotorok esetén CH3O0,5 molekula feltételezésével), metán (földgáznál CH4 arány feltételezésével) és nitrogén-oxidok, ez utóbbiak nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.9.   „légszennyező részecskék”: mindazon anyagok, amelyek összegyűlnek egy meghatározott jellemzőkkel rendelkező szűrőbetéten, ha a kipufogógázt tiszta, szűrt levegővel olyan módon hígítják, hogy a hőmérséklet a 325 K-t (52 °C) ne haladja meg;

2.10.   „füst”: egy dízelmotor kipufogógáz-áramában lebegő részecskék, amelyek a fényt elnyelik, visszaverik vagy megtörik;

2.11.   „effektív teljesítmény”: az „EK kW”-ban kifejezett teljesítmény, amely fékpadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén mérhető a gépjárművek motorteljesítményére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. december 16-i 80/1269/EGK tanácsi irányelvben (2) meghatározott EK teljesítménymérési módszer szerint mérve;

2.12.   „gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény (Pmax)”: a gyártó által a típusjóváhagyási kérelemben megadott legnagyobb teljesítményt jelenti, EK kW-ban (hasznos teljesítmény) kifejezve;

2.13.   „százalékos terhelés”: a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték hányadát jelenti egy motor-fordulatszámnál;

2.14.   „ESC-vizsgálat”: egy, az e melléklet 6.2. pontja szerint állandósult állapotban lefolytatott, 13 üzemmódból álló vizsgálati ciklus;

2.15.   „ELR-vizsgálat”: egy, az e melléklet 6.2. pontja szerint lefolytatott, állandó motor-fordulatszámon alkalmazott terhelési fokozatok sorából álló ciklus;

2.16.   „ETC vizsgálat”: egy, 1 800, az e melléklet 6.2. pontja szerint lefolytatott, másodpercről-másodpercre változó átmeneti üzemmódból álló ciklus;

2.17.   „motor üzemi fordulatszám-tartománya”: a motor üzemeltetése során legtöbbet használt fordulatszám-tartomány, amely ezen irányelv III. mellékletében meghatározott alacsony és magas fordulatszámok között helyezkedik el;

2.18.   „kis fordulatszám (nloo)”: az a legalacsonyabb motor-fordulatszám, amelynél a motor a gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény 50 %-át adja le;

2.19.   „nagy fordulatszám (nhi)”: az a legmagasabb motor-fordulatszám, amelynél a gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény 70 %-át adja le;

2.20.   „A, B és C motor-fordulatszámok”: azok a vizsgálati fordulatszámok a motor üzemi fordulatszám-tartományán belül, amelyeket ezen irányelv III. mellékletének 1. függelékében meghatározott módon az ESC- és ELR-vizsgálatoknál kell alkalmazni;

2.21.   „ellenőrzési tartomány”: az A és C motor-fordulatszámok közötti és a 25 és 100 százalékos terhelés közötti terület;

2.22.   „referencia-fordulatszám (nref)”: az a 100 százalékos fordulatszám-érték, amelyet ezen irányelv III. mellékletének 2. függelékében meghatározott módon az ETC-vizsgálat relatív fordulatszám-értékeinek denormalizálásához kell használni;

2.23.   „füstölésmérő”: olyan készülék, amely a fényelnyelés elvének alkalmazásával a füstölés (fényelnyelés) mérésére szolgál;

2.24.   „FG-tartomány” (földgáz-tartomány): az 1993. novemberi EN 437 európai szabványban meghatározott H vagy L tartományok egyike;

2.25.   „önalkalmazkodási képesség”: a motor bármely eszköze, amely lehetővé teszi a levegő/üzemanyag arány állandó értéken való tartását;

2.26.   „újrakalibrálás”: egy földgázmotor finom beszabályozása annak érdekében, hogy egy más földgáz-tartományban ugyanazok legyenek a motor jellemzői (teljesítmény, üzemanyag-fogyasztás);

2.27.   „Wobbe-index (alsó Wl; vagy felső Wu)”: az egységnyi térfogatú gáz megfelelő fűtőértékének és az azonos referenciaviszonyok között mért relatív sűrűsége négyzetgyökének hányadosa:

2.28.   „λ-eltolási tényező (Sλ)”: egy kifejezés, amely a motorvezérlő rendszer megkívánt flexibilitását írja le a levegőfelesleg-hányados változására vonatkoztatva, ha a motor a tiszta metántól különböző összetételű gázzal üzemel (az Sλ kiszámítását lásd a VII. mellékletben);

2.29.   „gátló berendezés”: a motor vagy a jármű minden olyan eleme, amely méri vagy érzékeli az üzemi paramétereket (pl. a járműsebességet, motor-fordulatszámot, a használt sebességfokozatot, hőmérsékletet, szívási vákuumot a belépésnél vagy bármely más paramétert) vagy reagál ezekre a kibocsátáscsökkentő berendezés bármely részének működtetése, modulálása, késleltetése vagy kikapcsolása céljából, úgy, hogy romlik a kibocsátáscsökkentő berendezés hatékonysága olyan körülmények között, amelyeknek bekövetkezése a jármű rendes használata során várható, hacsak egy ilyen berendezés nem képezi lényeges részét az alkalmazott kibocsátási bizonylatolási vizsgálati eljárásoknak.

2.30.   „kiegészítő szabályzó berendezés” egy motorra vagy járműre szerelt olyan rendszer, funkció vagy szabályozási stratégia, amelyet a motor és/vagy segédberendezésének védelmére használnak olyan üzemi körülmények ellen, amelyek károsodást vagy meghibásodást okozhatnának, vagy amelyet a motor indításának megkönnyítésére használnak. Egy kiegészítő vezérlőberendezés lehet egy stratégia vagy intézkedés is, amelyről kielégítően bemutatták, hogy nem egy gátló berendezés;

2.31.   „ésszerűtlen kibocsátáscsökkentő stratégia” bármely stratégia vagy intézkedés, amely az alkalmazandó kibocsátás-csökkentési vizsgálati eljárásokban várt mérték alá csökkenti a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát, amikor a jármű normál használati feltételek között üzemel.

2.32.   Jelek és rövidítések

2.32.1.   Vizsgálati paraméterek jelölései

2.32.2.   A vegyi összetevők jelölései

2.32.3.   Rövidítések

3.   EK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   EK-típus-jóváhagyási kérelem egy motortípusra vagy motorcsaládra, mint önálló műszaki egységre

3.1.1.   Egy motortípus vagy motorcsalád, dízelmotor esetében a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintje szempontjából, gázmotorok esetében a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátási szintje szempontjából történő típusjóváhagyás iránti kérelmet a motor gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.1.2.   A kérelemhez az alább felsorolt dokumentumokat kell mellékelni három példányban, és a következő részletadatokat kell megadni:

3.1.2.1.   A motortípus, vagy ha azt érinti, a motorcsalád leírását, amely tartalmazza az ezen irányelv II. mellékletében megadott, a gépjúrműrek és pstkocsijaik típusjóváhagyásánva vonatkoző togállami jogszabílyok kőzelítéséről szóló 70/156/EGK irányelv (3) 3. és 4. cikkében szereplő követelményeknek megfelelő részadatokat.

3.1.3.   Egy, a II. mellékletben leírtak szerinti „motortípust” vagy „alapmotort” át kell adni a 6. pontban meghatározott jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálatnak.

3.2.   EK-típus-jóváhagyási kérelem egy járműtípusra a motorja szempontjából

3.2.1.   Egy járműnek a dízelmotorja vagy -motor-családja gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintje szempontjából, és gázmotorja vagy -motor-családja gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási szintje szempontjából történő jóváhagyása iránti kérelmet a motor gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.2.2.   A kérelemhez az alább felsorolt dokumentumokat kell mellékelni három példányban, és a következő részletadatokat kell megadni:

3.2.2.1.   a járműtípus, a motorhoz kapcsolódó járműrészek és a motortípus, vagy ha azt érinti, a motorcsalád leírását, amely tartalmazza az ezen irányelv II. mellékletében megadott részletadatokat, azzal a dokumentációval együtt, amelyet a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének alkalmazása megkövetel.

3.3.   EK-típus-jóváhagyási kérelem egy jóváhagyott motorral felszerelt járműtípusra

3.3.1.   Egy járműnek a jóváhagyott dízelmotorja vagy -motor-családja gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintje szempontjából, és jóváhagyott gázmotorja vagy -motor-családja gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási szintje szempontjából történő jóváhagyása iránti kérelmet a motor gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.3.2.   A kérelemhez az alább felsorolt dokumentumokat kell mellékelni három példányban, és a következő részletadatokat kell megadni:

3.3.2.1.   A járműtípus, és a motorhoz kapcsolódó járműrészek leírását, amely tartalmazza – amennyire idetartoznak – az irányelv II. mellékletében megadott részletadatokat és a járműbe épített motor, vagy ha azt érinti, a motorcsalád, mint önálló műszaki egység EK-típusbizonyítványának (VI. melléklet) egy másolatát, azzal a dokumentációval együtt, amelyet a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének alkalmazása megkövetel.

4.   EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1.   Általános üzemanyagra vonatkozó EK-típusjóváhagyás megadása

Egy üzemanyag általános EK-típusjóváhagyását a következő követelmények teljesülése esetén adják meg:

4.1.1.   Dízel üzemanyag esetén az alapmotor teljesíti ezen irányelv követelményeit a IV. mellékletben leírt referencia-üzemanyaggal.

4.1.2.   Földgáz-motor esetében az alapmotorról ki kell mutatni, hogy bármilyen, kereskedelemben kapható üzemanyaghoz alkalmazkodni tud. Földgáz esetében általában kétféle üzemanyag létezik, magas fűtőértékű üzemanyag (H-gáz) és alacsony fűtőértékű üzemanyag (L-gáz), de mindkét tartományban erős szórással és a gázok jelentős mértékben különböznek egymástól Wobbe-indexszel kifejezett energiatartalmukban és λ-eltolási tényezőjükben (Sλ). A Wobbe-index és -eltolási tényező kiszámítására szolgáló képletek a 2.27. és 2.28. pontban találhatók. A 0,89 és 1,08 közötti λ-eltolási tényezőjű földgázokat (0,89 ≤ Sλ ≤ 1,08) a H-tartományba, míg az 1,08 és 1,19 közötti λ-eltolási tényezőjű földgázokat (1,08 ≤ Sλ ≤ 1,19) az L-tartományba tartozónak tekintik. A referencia-üzemanyagok összetétele Sλ lehetséges szélsőséges értékeit tükrözi.

Az alapmotornak ki kell elégítenie az irányelv követelményeit a IV. mellékletben meghatározott GR (1. üzemanyag) és G25 (2. üzemanyag) referencia-üzemanyagokkal anélkül, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban egy ETC-cikluson át alkalmazkodási menetet lehet lefolytatni, mérés nélkül. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a III. melléklet 2. függelékének 3. pontjában leírt eljárás alkalmazásával.

4.1.2.1.   A gyártó kérésére a motort lehet egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) bevizsgálni, ha a λ -eltolási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei szolgálhatnak a gyártás megfelelősége kiértékelésének alapjául.

4.1.3.   Olyan földgáz-üzemű motor esetében, amely önműködően alkalmazkodik egyfelől a H-gázok választékához, másfelől az L-gázok választékához, és amelynél egy kapcsolóval kell átváltani a H-tartomány és az L-tartomány között, az alapmotort az egyes tartományokra a IV. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-üzemanyaggal vizsgálni kell a kapcsoló mindkét állásában. Az üzemanyag a H-gáz tartományban GR (1. üzemanyag) és G23 (3. üzemanyag), az L-gáz tartományban pedig G25 (1. üzemanyag) és G23 (2. üzemanyag). Az alapmotornak teljesítenie kell az irányelv követelményeit a kapcsoló mindkét állásában anélkül, hogy az adott kapcsolóállásban végzett két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban egy ETC-cikluson át alkalmazkodási menetet lehet lefolytatni, mérés nélkül. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a III. melléklet 2. függelékének 3. pontjában leírt eljárás alkalmazásával.

4.1.3.1.   A gyártó kérésére a motort lehet a G23 helyett egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) bevizsgálni, ha a λ -eltolási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei szolgálhatnak a gyártás megfelelőség kiértékelésének alapjául.

4.1.4.   Földgázüzemű motorok esetén a szennyezőanyag-kibocsátási eredmények „r” viszonyszámát minden egyes szennyező anyagra az alábbiak szerint kell meghatározni:

vagy

és

4.1.5.   PB-gáz esetében az alapmotorról ki kell mutatni, hogy bármilyen, kereskedelemben kapható üzemanyaghoz alkalmazkodni tud. PB-gáz esetében a C3/C4 összetétel változik. A referencia-üzemanyagok tükrözik ezeket az eltéréseket. Az alapmotornak ki kell elégítenie ezen irányelv követelményeit a IV. mellékletben meghatározott „A” és „B” referencia-üzemanyagokkal anélkül, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban egy ETC-cikluson át alkalmazkodási menetet lehet lefolytatni, mérés nélkül. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a III. melléklet 2. függelékének 3. pontjában leírt eljárás alkalmazásával.

4.1.5.1.   A szennyezőanyag-kibocsátási eredmények „r” viszonyszámát az egyes szennyező anyagokra az alábbiak szerint kell meghatározni:

4.2.   Üzemanyagok egy tartományára korlátozott EK-típusjóváhagyás megadása

Üzemanyagok egy tartományára korlátozott EK-típusjóváhagyást a következő követelmények teljesítése esetén adnak ki:

4.2.1.   Kipufogógáz-kibocsátási jóváhagyás egy földgáz-üzemű motorra a gázoknak vagy a H, vagy az L üzemanyag-tartományával történő üzemelésre.

Az alapmotort a megfelelő tartományra a IV. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-üzemanyaggal kell vizsgálni. A H-tartományba eső gázokra a két üzemanyag a GR (1. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag), az L-tartományba eső gázokra pedig a G25 (2. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag). Az alapmotornak ki kell elégítenie a szennyezőanyag-kibocsátási követelményeket anélkül, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban egy ETC-cikluson át alkalmazkodási menetet lehet lefolytatni, mérés nélkül. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a III. melléklet 2. függelékének 3. pontjában leírt eljárás alkalmazásával.

4.2.1.1.   A gyártó kérésére a motort a G23 helyett egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) is vizsgálni lehet, ha a λ-eltolási tényező (Sλ) 0, 89 (vagyis GR alsó értéke) és 1, 19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei szolgálhatnak a gyártás megfelelőség kiértékelésének alapjául

4.2.1.2.   A szennyezőanyag-kibocsátási eredmények „r” viszonyszámát az egyes szennyező anyagokra az alábbiak szerint kell meghatározni:

vagy

és

4.2.1.3.   A felhasználóhoz történő leszállításkor a motort el kell látni egy címkével (lásd az 5.1.5. pontot), amelyen fel kell tüntetni, hogy a motort milyen gáz-tartományra hagyták jóvá.

4.2.2.   Kipufogógáz-kibocsátási jóváhagyás egy földgáz- vagy PB-gáz-üzemű motorra egy meghatározott összetételű gázzal történő üzemeltetésre.

4.2.2.1.   Az alapmotornak ki kell elégítenie a szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó követelményeket a IV. mellékletben meghatározott referencia-üzemanyagokkal, vagyis földgázmotor esetében a GR és G25, PB-gáz-motor esetében az „A” és „B” referencia-üzemanyagokkal. A vizsgálatok között szabad finombeállítást végezni az üzemanyag-ellátó rendszeren. A finombeállítás az üzemanyag-adatbázis újrakalibrálását jelenti anélkül, hogy akár az alapvető szabályozási stratégia, akár az adatbázis alapvető szerkezete megváltozna. Szükség esetén megengedhető az üzemanyag-áramlás mértékével közvetlen kapcsolatban álló elemek (például befecskendező fúvókák) kicserélése.

4.2.2.2.   A gyártó kérésére a motor bevizsgálható a GR és G23, vagy a G25 és G23 referencia-üzemanyagokkal, amely esetben a típusjóváhagyás ennek megfelelően csak a gázok H-, illetve L-tartományára érvényes.

4.2.2.3.   A felhasználóhoz történő leszállításkor a motort el kell látni egy címkével (lásd az 5.1.5. pontot), amelyen fel kell tüntetni, hogy a motort milyen üzemanyag-összetételre kalibrálták.

4.3.   Egy motorcsalád egy tagjának szennyezőanyag-kibocsátási jóváhagyása

4.3.1.   A 4.3.2. pontban említett eset kivételével az alapmotorra vonatkozó jóváhagyást minden további vizsgálat nélkül ki kell terjeszteni a motorcsalád minden tagjára, abba a tartományba tartozó minden üzemanyag-összetételre (a 4.2.2. pontban leírt motorok esetében), vagy arra az üzemanyag-tartományra (a 4.1. vagy 4.2. pontban leírt motorok esetében), amelyre az alapmotort jóváhagyták.

4.3.2.   Másodlagos vizsgálati motor

Abban az esetben, ha egy motorcsaládhoz tartozó motor vagy egy jármű e motor szempontjából történő típusjóváhagyásának kérésekor a technikai szolgálat úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotor tekintetében a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben az I. melléklet 1. függelékének meghatározása szerinti motorcsaládot, a jóváhagyó hatóság egy alternatív, és ha szükséges, egy további referencia vizsgálati motort választhat ki és vizsgálhat meg.

4.4.   A típusbizonyítvány

A 3.1.1., 3.2.2. és 3.3.3. pontban említett jóváhagyás esetén egy, a VI. mellékletben közölt mintának megfelelő bizonyítványt kell kiadni.

5.   A MOTOROK JELÖLÉSEI

5.1.   Egy műszaki egységként jóváhagyott motoron az alábbiakat kell feltüntetni:

5.1.1.   a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

5.1.2.   a gyártó kereskedelmi leírása;

5.1.3.   az EK-típus-jóváhagyási szám, előtte az EK-típusjóváhagyást megadó ország megkülönböztető betűje (betűi) vagy száma(i) (4).

5.1.4.   Földgáz-üzemű motor esetében az EK-típus-jóváhagyási szám után az alábbi jelölések valamelyikét kell elhelyezni:

5.1.5.   Címkék

Földgáz- vagy PB-gázüzemű, az üzemanyag-tartomány szempontjából korlátozott típusjóváhagyással rendelkező motoroknál az alábbi címkék alkalmazhatók:

5.1.5.1   Tartalom

Az alábbi információkat kell megadni:

A 4.2.1.3. bekezdés szerinti esetben a címkén fel kell tüntetni:

„CSAK A H-TARTOMÁNYBA TARTOZÓ FÖLDGÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ”. „H” helyett „L”-et kell írni, ha ez a helyzet.

A 4.2.2.3. bekezdés szerinti esetben a címkén fel kell tüntetni:

„CSAK … SPECIFIKÁCIÓJÚ FÖLDGÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ” vagy „CSAK … SPECIFIKÁCIÓJÚ PB-GÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ” aszerint, hogy melyik a helyes. A IV. melléklet táblázatában (táblázataiban) szereplő minden alkalmazható információt meg kell adni a motor gyártója által előírt egyes összetevőkkel és határértékekkel együtt.

A betűknek és számoknak legalább 4 mm magasaknak kell lenniük.

Megjegyzés:

Ha egy ilyen címke helyhiány miatt nem helyezhető el, egyszerűsített kódokat kell alkalmazni. Ebben az esetben az összes fenti információt tartalmazó magyarázó listának könnyen hozzáférhetőnek kell lennie minden olyan személy számára, aki az üzemanyag-tartályt feltölti vagy karbantartást vagy, javítást végez a motoron és tartozékain, továbbá az érintett hatóságok számára. A magyarázó lista elhelyezéséről és tartalmáról a gyártónak és a jóváhagyó hatóságnak kell megállapodnia.

5.1.5.2.   Tulajdonságok

A címkéknek a motor hasznos élettartama során épeknek kell maradniuk. A címkéknek világosan olvashatóknak, az azokon szereplő betűknek és számoknak eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Ezen felül a címkéket úgy kell felerősíteni, hogy rögzítésük a motor hasznos élettartama alatt kitartson, és ne lehessen a címkéket azok megsemmisítése vagy olvashatatlanná tétele nélkül eltávolítani.

5.1.5.3.   Elhelyezés

A címkéket a motor olyan részéhez kell rögzíteni, amely a motor rendes üzemeléséhez szükséges, és szokásos esetben a motor élettartama során nem kell kicserélni. Ezen felül a címkéket úgy kell elhelyezni, hogy egy átlagos személy jól láthassa őket, miután a motort a működéséhez szükséges összes segédberendezéssel felszerelték.

5.2.   Abban az esetben, ha egy járműtípus EK-típusjóváhagyását kérik a motor szempontjából, az 5.1. pontban meghatározott jelölést az üzemanyag-betöltőnyílás közelében is el kell helyezni.

5.3.   Abban az esetben, ha egy jóváhagyott motorral felszerelt járműtípusnak az EK-típusjóváhagyását kérik, az 5.1.5. pontban meghatározott jelölést az üzemanyag-betöltőnyílás közelében is el kell helyezni.

6.   ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

6.1.   Általános megjegyzések

6.1.1.   Kibocsátáscsökkentő berendezések

6.1.1.1.   Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátására és a gázmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani, összeszerelni és felszerelni, hogy a motor normális üzemben megfeleljen az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

6.1.2.   A kibocsátáscsökkentő berendezések funkciói

6.1.2.1.   Gátló berendezések és/vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentési stratégia alkalmazása tilos.

6.1.2.2.   Egy kiegészítő vezérlőberendezés akkor szerelhető fel egy motorra vagy egy járműre, ha a berendezés:

6.1.2.3.   A 6.1.2.4. pontban meghatározott körülmények között működő és a szokásos kibocsátás-vizsgálati ciklusok során alkalmazotthoz képest eltérő vagy módosított motorvezérlő stratégiába való átváltást eredményező motorvezérlő berendezés, funkció, rendszer vagy mérőeszköz használata akkor engedélyezett, ha – a 6.1.3. és/vagy a 6.1.4. pontban foglalt követelményeknek megfelelően – teljes mértékben ki lett mutatva, hogy az intézkedés nem csökkenti a kibocsátáscsökkentő berendezés hatékonyságát. Minden egyéb esetben az ilyen berendezést gátlóberendezésnek kell tekinteni.

6.1.2.4.   A 6.1.2.2. pont alkalmazásában a nyugalmi és átmeneti üzemállapotra meghatározott alkalmazási körülmények a következők:

6.1.3.   Az elektronikus kibocsátáscsökkentő rendszerekre vonatkozó különleges követelmények

6.1.3.1.   Dokumentációs követelmények

A gyártónak rendelkezésre kell bocsátania egy dokumentációcsomagot, amely biztosítja a rendszer alapvető terveinek, továbbá azon eszközöknek a megismerését, amelyekkel a kimeneti változókat vezérli, legyen a vezérlés akár közvetlen, akár közvetett.

A dokumentációt két részből áll

6.1.4.   Annak eldöntése érdekében, hogy valamely stratégia vagy intézkedés gátlóberendezésnek vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentési stratégiának tekintendő-e a 2.29. és a 2.31. pontban megadott meghatározások értelmében, a jóváhagyó hatóság és/vagy a műszaki szolgálat előírhat egy ETC-ciklusú NOx-szűrővizsgálatot is, amely akár a típusvizsgálat, akár a gyártás-megfelelőség ellenőrzésekor is elvégezhető.

6.1.4.1.   A III. melléklet 4. függelékében meghatározott követelmények alternatívájaként az ETC-szűrővizsgálat során a NOx-kibocsátás meghatározásához hígítatlan kipufogógázból is lehet mintát venni és a 2000. október 15-i ISO DIS 16183 műszaki előírásait kell alkalmazni.

6.1.4.2.   Annak eldöntésekor, vajon valamely stratégia vagy intézkedés gátlóberendezésnek vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentési stratégiának tekintendő-e a 2.29. és a 2.31. pontban megadott meghatározások értelmében, az adott NOx-határértékre további 10 %-os tűrés alkalmazható.

6.1.5.   A típusjóváhagyás kiterjesztésére vonatkozó átmeneti rendelkezések

6.1.5.1.   E pont rendelkezéseit csak azokra az új, kompressziós gyújtású motorokra és kompressziós gyújtású motor által hajtott új járművekre kell alkalmazni, amelyek típusjóváhagyása a 6.2.1. pontban szereplő táblázat A. sorának követelményei alapján történt.

6.1.5.2.   A 6.1.3 és 6.1.4 pont alternatívájaként a gyártó be kell, hogy mutassa a műszaki szolgálatnak a szűrős NOx ETC vizsgálat eredményeit a II. részben jellemzett anyamotor karakterisztikáinak motor-megfelelőségét, figyelembevéve a 6.1.4.1 és a 6.1.4.2 pontok rendelkezéseit. A gyártónak emellett biztosítania kell egy írásos nyilatkozatot arról, hogy a motor nem alkalmaz semmilyen gátló berendezést vagy ésszerűtlen szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzési stratégiát (lásd a 2. pontban leírt meghatározásokat).

6.1.5.3.   A gyártónak biztosítania kell emellett egy írásos nyilatkozatot a szűrős NOx vizsgálat eredményeiről és az anyamotor kijelöléséről, ahogy erre a 6.1.4. pont hivatkozik, szintén alkalmazható a II. részben leírt motorcsalád minden egyes motortípusára.

6.2.   A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék, valamint füst kibocsátására vonatkozó előírások

A 6.2.1. pont táblázatainak A sora szerinti típusjóváhagyáshoz a szennyezőanyag-kibocsátást hagyományos dízelmotoroknál, beleértve azokat a motorokat is, amelyek elektronikus üzemanyag-befecskendező berendezéssel, kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR), és/vagy oxidációs katalizátorokkal vannak felszerelve, az ESC- és ELR-vizsgálatokkal kell meghatározni. A korszerű kipufogógáz-utókezelő rendszerekkel, ideértve az NOx-katalizátorokat és/vagy részecske-csapdákat, felszerelt dízelmotorokat ezen felül még az ETC-vizsgálattal is vizsgálni kell.

A 6.2.1. pont táblázatainak B1 vagy B2 sora vagy C sora szerinti típusjóváhagyási vizsgálathoz a szennyezőanyag-kibocsátást az ESC-, ELR- és ETC-vizsgálatokkal kell meghatározni.

Gázmotoroknál a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást az ETC-vizsgálattal kell meghatározni.

Az ESC- és ELR-vizsgálati eljárás leírása a III. melléklet 1. függelékében, az ETC-vizsgálati eljárás leírása a III. melléklet 2. és 3. függelékében található.

A vizsgálatra átadott motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátását, ha van ilyen, és füstkibocsátását, ha van ilyen, a III. melléklet 4. függelékében leírt módszerekkel kell mérni. A gáz-halmazállapotú szennyező anyagokhoz ajánlott elemzési módszerek, az ajánlott részecskeminta-vevő módszerek és az ajánlott füstmérési módszer leírása az V. mellékletben található.

A műszaki szolgálat más módszereket vagy elemző készülékeket is jóváhagyhat, ha úgy találja, hogy azok a kérdéses vizsgálati ciklus esetében egyenértékű eredményeket adnak. A rendszer egyenértékűségének megállapítását a szóban forgó módszer és az ezen irányelv egyik referenciamódszere közötti, 7 (vagy több) mintapárra kiterjedő korrelációs vizsgálatra kell alapozni. A részecskekibocsátásra vonatkozóan csak a teljesáramú hígító rendszer fogadható el referenciarendszernek. Az „eredmények” kifejezés a specifikus vizsgálati ciklus szennyezőanyag-kibocsátási értékeire utal. A korrelációs vizsgálatot ugyanabban a laboratóriumban, vizsgálóállásban, ugyanazon a motoron kell elvégezni, lehetőleg egyidőben. Az egyenértékűség akkor áll fenn, ha a mintapárok átlagai ± 5 %-on belül megegyeznek egymással. Ahhoz, hogy az irányelvbe egy új módszert lehessen felvenni, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt megismételhetőségi és reprodukálhatósági számításra kell alapozni.

6.2.1.   Határértékek

A szén-monoxid, az összes szénhidrogén, a nitrogén-oxidok és a részecskék ESC-vizsgálattal meghatározott fajlagos tömege és a füst ELR-vizsgálattal meghatározott fényelnyelése nem haladhatja meg az 1. táblázatban megadott értékeket.

1. táblázat

Határértékek – ESC- és ELR-vizsgálat

Azon dízelmotoroknál, amelyeket ETC-vizsgálattal is vizsgálnak, és különösen a gázmotoroknál, a szén-monoxid, a nem-metán szénhidrogének, a metán (ahol van ilyen), a nitrogén-oxidok és a részecskék (ahol van ilyen) fajlagos tömege nem haladhatja meg a 2. táblázatban megadott értékeket.

2. táblázat

Határértékek – ETC-vizsgálatok

6.2.2.   Szénhidrogén-mérés dízelmotoroknál és gázüzemű motoroknál

6.2.2.1.   A gyártó választhatja azt a megoldást, hogy az összes szénhidrogén (THC) tömegét mérjék az ETC-vizsgálat során a nem-metán szénhidrogének tömegének mérése helyett. Ebben az esetben az összes szénhidrogén tömegére vonatkozó határérték azonos azzal, ami a 2. táblázatban a nem-metán szénhidrogének tömegére van megadva.

6.2.3.   Különleges követelmények dízelmotoroknál

6.2.3.1.   A nitrogén-oxidok fajlagos tömege, amelyet az ESC-vizsgálat ellenőrzési tartományának véletlenszerűen kiválasztott ellenőrzési pontjain mértek, nem haladhatja meg 10 %-nál nagyobb mértékben a szomszédos vizsgálati üzemmódok alapján interpolált értékeket (lásd a III. melléklet 1. függelékének 4.6.2. és 4.6.3. pontját).

6.2.3.2.   Az ELR-vizsgálat véletlenszerű vizsgálati fordulatszámánál mért füstérték nem haladhatja meg a két szomszédos vizsgálati fordulatszám legmagasabb füstértékét 20 %-nál nagyobb mértékben, vagy a határérték 5 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

7.   BEÉPÍTÉS A JÁRMŰBE

7.1.   A motor beépítésének a járműbe a motor típusjóváhagyása tekintetében meg kell felelnie az alábbi jellemzőknek:

7.1.1.   a szívási vákuum nem lehet nagyobb a jóváhagyott motorra a VI. mellékletben megadottnál;

7.1.2.   a kipufogó ellennyomás nem lehet nagyobb a jóváhagyott motorra a VI. mellékletben megadottnál;

7.1.3.   a kipufogórendszer térfogata nem térhet el több mint 40 %-kal a jóváhagyott motorra a VI. mellékletben megadottól;

7.1.4.   a motor üzemeltetéséhez szükséges segédberendezések teljesítményfelvétele nem lehet nagyobb a jóváhagyott motorra a VI. mellékletben megadottnál.

8.   MOTORCSALÁD

8.1.   A motorcsaládot meghatározó paraméterek

A motorcsalád, a gyártó által megadottak szerint, azokkal az alapvető jellemzőkkel határozható meg, amelyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek.

Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében kell azonosaknak lenniük:

8.1.1.   Munkafolyamat:

8.1.2.   Hűtőközeg:

8.1.3.   Gázmotoroknál és utókezelővel felszerelt motoroknál

(más dízelmotorok, amelyek hengerszáma kisebb az alapmotorénál, ugyanahhoz a motorcsaládhoz tartozónak tekinthetők, feltéve, hogy az üzemanyagrendszer minden egyes hengerhez külön adagolja az üzemanyagot).

8.1.4.   Az egyes hengerek űrtartalma:

8.1.5.   Levegőbeszívás rendszere

8.1.6.   Az égéstér típusa/kialakítása:

8.1.7.   Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:

8.1.8.   Üzemanyag-befecskendező rendszer (dízelmotorok):

8.1.9.   Üzemanyagellátó rendszer (gázmotorok):

8.1.10.   Gyújtási rendszer (gázmotorok)

8.1.11.   Különféle jellemzők:

8.1.12.   A kipufogógáz utókezelése:

8.2.   Az alapmotor kiválasztása

8.2.1.   Dízelmotorok

A család alapmotorját azon elsődleges kritérium alapján kell kiválasztani, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti üzemanyag-szállítás a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotort azon másodlagos kritérium alapján kell kiválasztani, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti üzemanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátási értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

8.2.2.   Gázmotorok

A család alapmotorját azon elsődleges kritérium alapján kell kiválasztani, hogy melyik motornak a legnagyobb a hengertérfogata. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotort egy másodlagos kritérium alapján kell kiválasztani, az alábbi sorrendben:

Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

9.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

9.1.   A gyártás megfelelőségét biztosító intézkedéseket a 70/156/EGK irányelv 10. cikkének megfelelően kell megtenni. A gyártás megfelelőségének ellenőrzése az ezen irányelv VI. mellékletében meghatározott típusbizonyítványokban szereplő leírás alapján történik.

Ha az illetékes hatóságok nincsenek megelégedve a gyártó ellenőrzési eljárásaival, a 70/156/EGK irányelv X. mellékletének 2.4.2. és 2.4.3. pontját lehet alkalmazni.

9.1.1.   Amennyiben mérni kell a szennyezőanyag-kibocsátást, és egy motor típusjóváhagyásának egy vagy több kiterjesztése van, a vizsgálatokat a szóban forgó kiterjesztésre vonatkozó információs csomagban leírt motoron kell elvégezni.

9.1.1.1.   Egy szennyezőanyag-vizsgálatnak alávetett motor megfelelősége:

Miután a motort átadták a hatóságoknak, a gyártó többé semmiféle beállítást sem végezhet a kiválasztott motorokon.

9.1.1.1.1.   Három motort kell véletlenszerűen kiválasztani a sorozatból. Azokat a motorokat, amelyekre a 6.2.1. pont táblázatainak A sora szerinti típusjóváhagyás céljából csak az ESC- és ELR-vizsgálatot vagy csak az ETC-vizsgálatot kell alkalmazni, ezeknek az alkalmazandó vizsgálatoknak kell alávetni a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez. A hatóság egyetértésével minden más, a 6.2.1. pont táblázatainak A, B1 vagy B2 vagy C sora szerint típusjóváhagyást kapott motort vagy az ESC- és ELR-ciklussal, vagy pedig az ETC-ciklussal kell vizsgálni a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez. A határértékek e melléklet 6.2.1. pontjában lettek megadva.

9.1.1.1.2.   A vizsgálatokat e melléklet 1. függeléke szerint kell elvégezni akkor, ha az illetékes hatóság meg van elégedve a gyártó által a gépjárművekre és pótkocsijaikra vonatkozó 70/156/EGK irányelv X. melléklete szerint megadott gyártási szórással.

A vizsgálatokat e melléklet 2. függeléke szerint kell elvégezni akkor, ha az illetékes hatóság nincs megelégedve a gyártó által a gépjárművekre és pótkocsijaikra vonatkozó 70/156/EGK irányelv X. melléklete szerint megadott gyártási szórással.

A gyártó kérésére a vizsgálatokat e melléklet 3. függeléke szerint lehet elvégezni.

9.1.1.1.3.   Egy motor mintavételes vizsgálata alapján egy sorozat gyártását megfelelőnek kell tekinteni, ha a vonatkozó függelékben alkalmazott vizsgálati kritériumok alapján az összes szennyező anyaggal kapcsolatban „megfelelő” döntés született, és nem megfelelőnek kell tekinteni, ha egy szennyező anyaggal kapcsolatban elutasítási döntés született.

Ha egy szennyező anyagra nézve „megfelelő” döntés született, ezt a döntést a más szennyező anyagokkal kapcsolatos döntés érdekében végzett további vizsgálatok eredményeként nem lehet megváltoztatni.

Ha nem született elfogadási döntés minden szennyező anyagra és nem született elutasítási döntés egy szennyező anyagra sem, a vizsgálatot egy másik motoron kell elvégezni (lásd a 2. ábrát).

Ha nem született döntés, a gyártó bármikor elhatározhatja a vizsgálat leállítását. Ebben az esetben elutasítási döntést kell rögzíteni.

9.1.1.2.   DA vizsgálatokat újonnan gyártott motorokon kell elvégezni. A gázüzemű motorokat a III. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében meghatározott módszer szerint be kell járatni.

9.1.1.2.1.   A gyártó kérésére azonban a vizsgálatokat olyan dízel- vagy gázmotorokon lehet elvégezni, amelyek már többet jártak a 9.1.1.2. pontban említett időnél, de maximum 100 órát. Ebben az esetben a bejáratási műveletet a gyártó végzi el, akinek vállalnia kell, hogy semmiféle beállítást sem végez ezeken a motorokon.

9.1.1.2.2.   Ha a gyártó kéri, hogy a 9.1.1.2.1. pont szerint elvégezhesse a bejáratási műveletet, ez végrehajtható:

A következő motorokat nem kell bejáratásnak alávetni, de a nulla órához tartozó szennyezőanyag-kibocsátásukat módosítani kell a változási együtthatóval.

Ebben az esetben az alkalmazott értékek:

9.1.1.2.3.   A dízelmotoroknál és a PB-gázüzemű motoroknál ezeket a vizsgálatokat kereskedelemben kapható üzemanyagokkal lehet elvégezni. A gyártó kérésére azonban a IV. mellékletben leírt referencia-üzemanyagok használhatók. Az e melléklet 4. pontjában leírt vizsgálatokat minden gázmotornál legalább két referencia-üzemanyaggal kell elvégezni.

9.1.1.2.4.   Földgázüzemű motoroknál valamennyi vizsgálat kereskedelemben kapható üzemanyaggal végezhető a következő módon:

A gyártó kérésére használhatók a IV. mellékletben leírt referencia üzemanyagok. Ez a e melléklet 4. pontjában leírt vizsgálatokat vonja maga után.

9.1.1.2.5.   Ha kereskedelemben kapható üzemanyagot használva vita támad a gázüzemű motorok meg nem felelése következtében, a vizsgálatokat azzal a referencia-üzemanyaggal kell elvégezni, amellyel az alapmotort vizsgálták, vagy egy, a 4.1.3.1. és 4.2.1.1. bekezdés szerint megengedett 3. üzemanyaggal, amellyel az alapmotort vizsgálhatták volna. Ekkor az eredményt számítással kell módosítani, a 4.1.4., 4.1.5.1. és 4.2.1.2. pontban leírt megfelelő „r”, „ra” vagy „rb” tényező(k) alkalmazásával. Ha az r, ra vagy rb kisebb egynél, nem kell korrekciót végezni. A mért és a számított eredményeknek azt kell igazolniuk, hogy a motor minden vonatkozó üzemanyaggal (1., 2. és, ha alkalmazható, 3. üzemanyag földgázüzemű motorok esetén és A és B üzemanyag PB-gáz-üzemű motorok esetén) megfelel a határértékeknek.

9.1.1.2.6.   Az egy bizonyos összetételű üzemanyaggal való működésre tervezett gázmotor gyártás-megfelelőségi vizsgálatait azzal az üzemanyaggal kell elvégezni, amelyre a motort beállították

(1)  HL L 76., 1970.4.6., 1. o. A legutóbb a 2003/76/EK bizottsági irányelvvel (HL L 206., 2003.8.15., 29. o.) módosított irányelv.

(2)  HL L 375., 1980.12.31., 46. o. A legutóbb az 1999/99/EK bizottsági irányelvvel (HL L 334., 1999.12.28., 32. o.) módosított irányelv.

(3)  HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb a 2004/104/EK bizottsági irányelvvel (HL L 337., 2004.11.13., 13. o.) módosított irányelv.

(4)  1 = Németország, 2 = Franciaország, 3 = Olaszország, 4 = Hollandia, 5 = Svédország, 6 = Belgium, 7 = Magyarország, 8 = Cseh Köztársaság, 9 = Spanyolország, 11 = Egyesült Királyság, 12 = Ausztria, 13 = Luxemburg, 17 = Finnország, 18 = Dánia, 20 = Lengyelország, 21 = Portugália, 23 = Görögország, 24 = Írország, 26 = Szlovénia, 27 = Szlovákia, 29 = Észtország, 32 = Lettország, 36 = Litvánia, 49 = Ciprus, 50 = Málta.

(5)  Hengerenként 0,75 dm3-nél kisebb lökettérfogatú és a névleges teljesitményhez tartozó, 3 000 min-1-nél magasabb névleges fordulatszámú motoroknál.

(6)  Csak földgázüzemű motorokra.

(7)  Nem alkalmazható gázüzemű motorokra az A és a B1 és B2 fázisban.

(8)  Hengerenként 0,75 dm3-nél kisebb lökettérfogatú és 3 000 min–1-nél magasabb névleges teljesítményhez tartozó fordulatszámú motoroknál.

1. függelék

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA, HA A SZÓRÁS KIELÉGÍTŐ

1.	Ez a függelék a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából tekintett megfelelőségének igazolására szolgáló eljárást írja le arra az esetre, ha a gyártó által megadott gyártási szórás kielégítő.

2.

Legalább három motorból álló mintanagyság mellett a mintavételi eljárás úgy van meghatározva, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a próbán 40 %-nyi hibás motor mellett, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 65 %-nyi hibás motor mellett, 0,10 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.

Az I. melléklet 6.2.1. pontjában megadott valamennyi szennyező anyagra az alábbi eljárást kell alkalmazni (lásd a 2. ábrát):   Legyen:   L = a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa; χi = a minta i-edik motorján mért érték természetes logaritmusa; s = a gyártási szórás becsült értéke (a mérések természetes logaritmusának vétele után); n = a minták aktuális száma

4.	A határértékre vonatkoztatott szórások összegét minden mintára az alábbi képlettel kell kiszámítani:

5.

Ekkor: — ha a vizsgálati statisztika eredménye nagyobb, mint a mintanagyságra a 3. táblázatban megadott „megfelelő” küszöbérték, a szennyező anyagra „megfelelő” döntés születik, — ha a vizsgálati statisztika eredménye kisebb, mint a mintanagyságra a 3. táblázatban megadott elutasítási küszöbérték, a szennyező anyagra elutasítási döntés születik, — egyéb esetben egy további járművet kell megvizsgálni az I. melléklet 9.1.1.1. pontja szerint, és a számítási eljárást az egy további elemmel megnövelt mintára kell alkalmazni.

3. táblázat

Az 1. függelék mintavételi eljárásának elfogadási és elutasítási küszöbértékei

Minta legkisebb nagysága: 3

Vizsgált motorok összes száma (mintanagyság)	Elfogadási küszöbérték An	Elutasítási küszöbérték Bn
3	3,327	– 4,724
4	3,261	– 4,790
5	3,195	– 4,856
6	3,129	– 4,922
7	3,063	– 4,988
8	2,997	– 5,054
9	2,931	– 5,120
10	2,865	– 5,185
11	2,799	– 5,251
12	2,733	– 5,317
13	2,667	– 5,383
14	2,601	– 5,449
15	2,535	– 5,515
16	2,469	– 5,581
17	2,403	– 5,647
18	2,337	– 5,713
19	2,271	– 5,779
20	2,205	– 5,845
21	2,139	– 5,911
22	2,073	– 5,977
23	2,007	– 6,043
24	1,941	– 6,109
25	1,875	– 6,175
26	1,809	– 6,241
27	1,743	– 6,307
28	1,677	– 6,373
29	1,611	– 6,439
30	1,545	– 6,505
31	1,479	– 6,571
32	– 2,112	– 2,112

2. függelék

A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG VIZSGÁLATÁNAK ELJÁRÁSA, HA A SZÓRÁS NEM KIELÉGÍTŐ VAGY NEM ISMERT

1.	Ez a függelék a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából tekintett megfelelőségének igazolására szolgáló eljárást írja le arra az esetre, ha a gyártó által megadott gyártási szórás nem kielégítő vagy nem áll rendelkezésre.

2.

Legalább három motorból álló mintanagyság mellett a mintavételi eljárás úgy van meghatározva, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a próbán 40 %-nyi hibás motor mellett, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 65 %-nyi hibás motor mellett, 0,10 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.	Az I. melléklet 6.2.1. pontjában megadott szennyező anyagok értékeit lognormális eloszlásúnak tekintjük, és természetes logaritmusukat véve kell őket transzformálni. Jelöljük m0-valés m-mel a minimális, illetve a legnagyobb mintaszámot (m0= 3 és m = 32) és jelöljük n-nel az aktuális mintaszámot.

4.	Ha egy sorozatban mért értékek természetes logaritmusai χ1, χ2 … χi és L a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa, akkor meg kell határozni az alábbiakat: és

5.

A 4. táblázatban láthatók az elfogadási (An) és az elutasítási (Bn) küszöbértékek az érvényes mintanagyság függvényében. A vizsgálati statisztikai eredmény a hányados és ezt kell felhasználni annak megállapításához, hogy egy sorozat elfogadható-e vagy nem, a következőképpen: m0 ≤ n < m értékekre: — a sorozat elfogadható, ha , — a sorozat elutasítandó, ha , — újabb mérést kell végezni, ha .

6.	Megjegyzések Az alábbi rekurzív képletek jól használhatók a vizsgálati statisztika egymást követő értékeinek kiszámításához:

4. táblázat

A 2. függelék mintavételi eljárásának elfogadási és elutasítási küszöbértékei

Minta legkisebb nagysága: 3

Vizsgált motorok összes száma (mintanagyság)	Elfogadási küszöbérték An	Elutasítási küszöbérték Bn
3	- 0,80381	16,64743
4	- 0,76339	7,68627
5	- 0,72982	4,67136
6	- 0,69962	3,25573
7	- 0,67129	2,45431
8	- 0,64406	1,94369
9	- 0,61750	1,59105
10	- 0,59135	1,33295
11	- 0,56542	1,13566
12	- 0,53960	0,97970
13	- 0,51379	0,85307
14	- 0,48791	0,74801
15	- 0,46191	0,65928
16	- 0,43573	0,58321
17	- 0,40933	0,51718
18	- 0,38266	0,45922
19	- 0,35570	0,40788
20	- 0,32840	0,36203
21	- 0,30072	0,32078
22	- 0,27263	0,28343
23	- 0,24410	0,24943
24	- 0,21509	0,21831
25	- 0,18557	0,18970
26	- 0,15550	0,16328
27	- 0,12483	0,13880
28	- 0,09354	0,11603
29	- 0,06159	0,09480
30	- 0,02892	0,07493
31	- 0,00449	0,05629
32	- 0,03876	0,03876

II. MELLÉKLET

(1)  A nem kívánt rész törlendő.

III. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

1.   BEVEZETÉS

1.3.   Mérési elv

A motor kipufogógázában lévő mérendő szennyező anyagok: a gáz-halmazállapotú összetevők (szén-monoxid, összes szénhidrogén a dízelmotoroknál csak az ESC-vizsgálatnál; nem-metán szénhidrogének dízelmotoroknál és gázmotoroknál csak az ETC-vizsgálatnál; metán gázmotoroknál csak az ETC-vizsgálatnál és a nitrogén-oxidok), a részecskék (csak a dízelmotoroknál) és a füstölést (dízelmotoroknál csak az ELR-vizsgálatnál). Ezenfelül a szén-dioxidot gyakran használják nyomjelző gázként a részleges vagy teljes átáramlású hígító rendszerek hígítási arányának meghatározására. A bevett szakmai gyakorlat szerint ajánlatos a szén-dioxid általános mérése a próbajáratás alatti mérési problémák felderítésére.

1.3.1.   ESC-vizsgálat

Az üzemmeleg motor üzemállapotainak egy előírt egymásutánja alatt folyamatosan vizsgálni kell a kipufogógáz fenti komponens-kibocsátásait a hígítatlan kipufogógázból vett minta alapján. A vizsgálati ciklus egy sor fordulatszám- és terhelési üzemmódból áll, amelyek felölelik a dízelmotorok jellemző üzemelési tartományát. Minden egyes üzemmódban meg kell határozni mindegyik gáz-halmazállapotú szennyező anyag koncentrációját, a kipufogógáz-áramot és a motor teljesítményét, és a mért értékeket súlyozni kell. A részecskemintát előkészített külső levegővel kell felhígítani. A teljes vizsgálati eljárás alatt egy mintát kell venni és összegyűjteni alkalmas szűrőkön. Az egyes kibocsátott szennyező anyagok gramm/kilowattórában kifejezett mennyiségét e melléklet 1. függelékében leírt módon kell kiszámítani. Ezenfelül az ellenőrzési tartománynak a műszaki szolgálat által kiválasztott három vizsgálati pontján (1) mérni kell a NOx mennyiségét, és a mért értékeket össze kell hasonlítani azokkal az értékekkel, amelyek a vizsgálati ciklusnak a kiválasztott vizsgálati pontokat körülvevő üzemmódjaiból kerültek kiszámításra. A NOx ellenőrzése biztosítja a motor szennyezőanyag-kibocsátása csökkentésének hatékonyságát a motor tipikus üzemeltetési tartományán belül.

1.3.2.   ELR-vizsgálat

Az előírt terhelésre adott reakció vizsgálata során füstölésmérő segítségével elemezni kell a bemelegedett motor füstjét. A vizsgálat a motor 10 %-tól 100 %-ig terjedő terheléséből áll állandó fordulatszámon, három különböző motor-fordulatszámnál. Ezenfelül egy negyedik terhelési fokozattal is kell járni, amelyet a műszaki szolgálat választ ki (1) és ennek értékét össze kell vetni az előző terhelési fokozatok értékeivel. A füst csúcsértékét az e melléklet 1. függelékében leírt átlagoló algoritmussal kell meghatározni.

1.3.3.   ETC-vizsgálat

A bemelegedett motor üzemállapotai mellett végzett előírás szerinti tranziens ciklus során, amely jól közelíti a tehergépkocsikba és buszokba épített nagy igénybevételű motorok úttípustól függő menetjellegét, vizsgálni kell a fenti szennyező anyagokat a teljes kipufogógáz-mennyiség előkészített külső levegővel történt felhígítása után. A motor fékpad nyomaték- és fordulatszám-visszajelzéseit használva a teljesítményt a ciklus idejének figyelembevételével összesíteni kell, ami a motornak a ciklus alatt végzett munkáját adja. Meg kell határozni a NOx és a szénhidrogének (HC) koncentrációját a ciklus alatt, a gázelemző készülék jeleinek integrálásával. A CO, CO2 és a nem-metán szénhidrogének (NMHC) koncentrációja meghatározható a gázelemző készülék jeleinek integrálásával vagy zsákos mintavétel útján. A részecskék mennyiségének meghatározásához megfelelő szűrőkön arányos mintát kell összegyűjteni. A hígított kipufogógáz áramát az egész ciklusra meg kell határozni a kibocsátott szennyező anyagok tömegének kiszámításához. A kibocsátott szennyezőanyag-tömeg értékeket a motor munkájára kell vonatkoztatni, hogy megkapjuk az egyes szennyező anyagok kilowattóránként kibocsátott mennyiségét grammokban, az e melléklet 2. függelékében leírtak szerint.

2.   VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK

2.1.   A motor vizsgálati körülményei

2.1.1.

Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett (Ta) abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett (ps) száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az F paramétert az alábbi előírások szerint: a) dízelmotorokra:   Atmoszférikus szívású és mechanikus feltöltésű motorokra:   Turbófeltöltős motorra a belépő levegő hűtésével vagy a nélkül: b) gázüzemű motorokra:

2.1.2.   A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat érvényességéhez az F paraméternek olyannak kell lenni, hogy teljesüljön a következő:

2.2.   Feltöltőlevegő-hűtéses motorok

A feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni és ennek a gyártó által megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámnál és a teljes terhelésnél ± 5 K-re meg kell közelítenie a II. melléklet 1. függelékének 1.16.3. pontjában megadott legnagyobb feltöltőlevegő-hőmérsékletet. A hűtőközeg hőmérsékletének legalább 293 K-nek (20 °C) kell lennie.

Ha a vizsgáló állomás rendszerét vagy egy külső fúvót használjanak, a feltöltőlevegő hőmérsékletének ± 5 K-re meg kell közelítenie a II. melléklet 1. függelékének 1.16.3. pontjában megadott legnagyobb feltöltőlevegő-hőmérsékletet a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámnál és a teljes terhelésnél. A fenti feltételek teljesítéséhez szükséges feltöltőlevegő-hűtő beállítást kell használni az egész vizsgálati ciklus alatt.

2.3.   A motor levegőellátó rendszere

Olyan motor-levegőszívó rendszert kell alkalmazni, amely ± 100 Pa-on belül megközelíti a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámon és teljes terheléssel működő motor levegőszívó ellenállásának felső határát.

2.4.   A motor kipufogórendszere

Olyan kipufogórendszert kell alkalmazni, amely ± 1 000 Pa-on belül megközelíti a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámon és teljes terheléssel, a gyártó által megadott érték ± 40 %-án belül eső volumen mellett működő motor kipufogó-ellennyomásának felső határát. Használható a vizsgáló állomás rendszere, ha az a motor tényleges üzemi körülményeit reprezentálja. A kipufogórendszernek meg kell felelnie a III. melléklet 4. függelékének 3.4. pontjában és az V. melléklet 2.2.1., EP és 2.3.1., EP szakaszában leírt kipufogógáz-mintavételi követelményeknek.

Ha a motor kipufogógáz-utókezelő berendezéssel van ellátva, a kipufogócső átmérőjének az utókezelő berendezést tartalmazó expanziós szakasz elejéhez vezető részen legalább 4 csőátmérőnyi hosszon olyannak kell lennie, mint a gépjárműbe épített állapotban. A kipufogó-gyűjtőcső pereme vagy a turbófeltöltő kilépő csonkja és a kipufogógáz-utókezelő berendezés közötti távolságnak ugyanakkorának kell lennie, mint a gépjárműbe épített állapotban, vagy a gyártó által megadott határok közé kell esnie. A kipufogógáz-ellennyomásnak vagy ellenállásnak ugyanazoknak a kritériumoknak kell megfelelnie, mint amelyek az előző pontban szerepelnek, és ezt egy szeleppel lehessen beszabályozni. Az utókezelő berendezés tartályát a előzetes vizsgálatok és a motor jelleggörbéjének felvétele során el lehet távolítani és egy olyan tartállyal lehet helyettesíteni, amelyben egy inaktív katalizátortartó van.

2.5.   Hűtőrendszer

A motorhűtő rendszer teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket.

2.6.   Kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez, a II. melléklet 1. függelékének 7.1. pontja szerint.

2.7.   Üzemanyag

Az üzemanyag a IV. mellékletben megadott referencia-üzemanyag legyen.

Az üzemanyag hőmérsékletét és a mérési pontot a II. melléklet 1. függelékének 1.16.5. pontjában megadott határokon belül a gyártónak kell megadnia. Az üzemanyag hőmérséklete nem lehet alacsonyabb, mint 306 K (33 °C). Ha nincs külön megadva, a hőmérsékletnek 311 K ± 5 K-nek (38 °C ± 5 °C) kell lennie az üzemanyag-ellátó rendszerbe való belépésnél.

Földgáz- és PB-gáz-üzemű motoroknál az üzemanyag hőmérsékletének és a mérési pontnak a II. melléklet 1. függelékének 1.16.5. pontjában vagy a II. melléklet 3. függelékének 1.16.5. pontjában megadott határok között kell lennie, ha a motor nem alapmotor.

2.8.   A kipufogógáz-utókezelő berendezés vizsgálata

Ha a motor fel van szerelve kipufogógáz-utókezelő berendezéssel, a vizsgálati ciklus(ok) során mért szennyezőanyag-kibocsátásnak reprezentatívnak kell lennie az üzemi szennyezőanyag-kibocsátásra. Amennyiben ezt nem lehet egyetlen ciklussal elérni, (pl. az időről-időre regenerált részecskeszűrők miatt), több vizsgálati ciklust kell lefolytatni és a vizsgálatok eredményeit átlagolni és/vagy súlyozni kell. A pontos eljárásról a motor gyártójának és a műszaki szolgálatnak kell megegyeznie, a jó mérnöki megítélés alapján.

(1)  A vizsgálati pontokat a véletlen kiválasztás elfogadott statisztikai módszerével kell kiválasztani.

1. függelék

ESC ÉS ELR VIZSGÁLATI CIKLUSOK

1.   A MOTOR ÉS A FÉKPAD BEÁLLÍTÁSAI

1.1.   Az A, B és C motor-fordulatszámok meghatározása

Az A, B és C motor-fordulatszámokat a gyártónak kell megadnia az alábbi előírásoknak megfelelően:

Az nhi magas fordulatszámot a II. melléklet 1. függelékének 8.2. pontja szerint meghatározott, a megadott P(n) legnagyobb hasznos teljesítmény 70 %-át számításba véve kell megállapítani. Az nn az a legmagasabb motor-fordulatszám, amelynél a teljesítménygörbén ez a teljesítményérték előfordul.

Az nlo alacsony fordulatszámot a II. melléklet 1. függelékének 8.2. pontja szerint meghatározott, a megadott P(n) legnagyobb hasznos teljesítmény 50 %-át számításba véve kell megállapítani. Az nlo az a legalacsonyabb motor-fordulatszám, amelynél a teljesítménygörbén ez a teljesítményérték előfordul.

Az A, B és C motor-fordulatszámokat az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Az A, B és C motor-fordulatszámokat az alábbi módszerek valamelyikével kell igazolni:

a)

A 80/1269/EGK irányelv szerinti motorteljesítmény-jóváhagyás során kiegészítő vizsgálati pontokat is ki kell mérni az nhi és az nlo pontos meghatározására. A teljesítménygörbéből meg kell állapítani a legnagyobb teljesítményt, nhi-t és nlo-t, és az A, B és C motor-fordulatszámokat a fenti előírások szerint kell kiszámítani.

b)

A motor jelleggörbéjét fel kell venni a teljes terhelési görbe mentén, a legnagyobb terheletlen fordulatszámtól az alapjárati fordulatszámig, 1 000 fordulat/min tartományonként legalább 5 mérési pontot felvéve, és további mérési pontokat a megadott legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszámhoz képest ± 50 ford/min fordulatszámon belül. A felvett görbéből meg kell állapítani a legnagyobb teljesítményt, nhi-t és nlo-t, és az A, B és C motor-fordulatszámokat a fenti előírások szerint kell kiszámítani.

Ha a mért A, B és C motor-fordulatszámok ± 3 %-ra megközelítik a gyártó által megadott motor-fordulatszámokat, a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatok során a gyártó által megadott motor-fordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik motor-fordulatszámnál magasabb 3 %-nál, a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatok során a mért motor-fordulatszámokat kell használni.

1.2.   Fékpad beállítások meghatározása

A II. melléklet 1. függelékének 8.2. pontjában meghatározott „nettó” feltételek közötti, előírt vizsgálati üzemmódokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához kísérleti úton meg kell határozni a teljes terheléshez tartozó nyomatéki görbét. Szükség szerint figyelembe kell venni a motorról meghajtott segédberendezések által felvett teljesítményt. A fékpad beállításait az egyes vizsgálati üzemmódokhoz az alábbi képlettel kell kiszámítani:

ha „nettó” körülmények között vizsgáljuk

ha nem „nettó” körülmények között vizsgáljuk

ahol:

s	=	fékpad beállítási értéke, kW
P(n)	=	hasznos motorteljesítmény a II. melléklet 1. függelék 8.2. pontja szerint, kW
L	=	százalékos terhelés a 2.7.1. pont szerint, %
P(a)	=	A felszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény, a II. melléklet 1. függelék 6.1. pontja szerint
P(b)	=	A leszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény, a II. melléklet 1. függelék 6.2. pontja szerint

2.   ESC-VIZSGÁLAT

A gyártó kívánságára a mérési ciklus előtt egy előzetes vizsgálat végezhető, a motor és a kipufogórendszer kondicionálása céljából.

2.1.   A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrő(pár)t egy zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrő(pár)t le kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrő(pár)t zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő(pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét kondicionálni kell és le kell mérni.

2.2.   A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat előírt módon kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

2.3.   A hígító rendszer és a motor indítása

A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és be kell melegíteni, amíg nem stabilizálódik minden hőmérséklet és nyomás a teljes terheléshez tartozó értéken a gyártó ajánlásának és a bevett szakmai gyakorlatnak megfelelően.

2.4.   A részecskeminta-vevő rendszer elindítása

A részecskeminta-vevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken (by-pass) át kell járatni. A hígítólevegő háttér-részecskeszintjét a hígítólevegőnek a részecskeszűrőn való átengedésével lehet meghatározni. Ha szűrt hígítólevegőt használnak, egy mérés végezhető a vizsgálat előtt vagy után. Ha a hígítólevegőt nem szűrik, mérés végezhető a ciklus elején és végén, és az értékeket átlagolhatják.

2.5.   A hígítási arány beállítása

A hígítólevegőt úgy kell beszabályozni, hogy a hígított kipufogógáz hőmérséklete közvetlenül az elsődleges szűrő előtt mérve egyik üzemmódnál se lépje túl a 325 K (52 °C)-t. A (q) hígítási aránynak legalább 4-nek kell lennie.

Azoknál a rendszereknél, amelyek CO2 vagy NOx koncentráció-mérést használnak a hígítási arány szabályozásához, a hígítólevegő CO2- vagy NOx- tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígítólevegő CO2 vagy NOx háttérkoncentráció mérési értékeinek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.

2.6.   A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülék nullpontját és kalibrálási értékét be kell állítani.

2.7.   A vizsgálati ciklus

2.7.1.   A következő 13 üzemmódból álló ciklust kell lefolytatni a fékpad működtetése mellett a vizsgált motoron:

Üzemmód száma	Motor fordulatszám	Százalékos terhelés	Súlyozási tényező	Üzemmód időtartama
1	Alapjárat	–	0,15	4 perc
2	A	100	0,08	2 perc
3	B	50	0,10	2 perc
4	B	75	0,10	2 perc
5	A	50	0,05	2 perc
6	A	75	0,05	2 perc
7	A	25	0,05	2 perc
8	B	100	0,09	2 perc
9	B	25	0,10	2 perc
10	C	100	0,08	2 perc
11	C	25	0,05	2 perc
12	C	75	0,05	2 perc
13	C	50	0,05	2 perc

2.7.2.   A vizsgálat műveletsorozata

A vizsgálati műveletsorozatot el kell indítani. A vizsgálatot a 2.7.1. pontban megadott üzemmód-számok sorrendjében kell elvégezni.

A motort minden üzemmódban az előírt ideig kell járatni, a motorfordulatszám és a terhelés beállítását az első 20 másodpercben kell elvégezni. A megadott fordulatszámot ± 50 fordulat/percen belül kell tartani, a megadott nyomatékot a legnagyobb nyomaték 2 %-án belül kell tartani a vizsgálati fordulatszámon.

A gyártó kérésére a vizsgálati műveletsorozat megfelelő számban megismételhető ahhoz, hogy nagyobb részecsketömeget lehessen összegyűjteni a szűrőn. A gyártónak részletes leírást kell adnia az adatok kiértékeléséről és a számítási eljárásokról. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást csak az első ciklus alatt kell meghatározni.

2.7.3.   A gázelemző készülék reagálása

A gázelemző készülék kimenő adatait szalagos regisztrálókészülékkel kell rögzíteni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz az egész vizsgálati ciklus alatt átáramlik a gázelemző készüléken.

2.7.4.   Részecske-mintavétel

A teljes vizsgálati eljáráshoz egy pár szűrőt (elsődleges és másodlagos szűrő, lásd a III. melléklet 4. függelékében) kell használni. A vizsgálati ciklus leírásában megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőket kell a mintavétel során figyelembe venni azzal, hogy a ciklus minden üzemmódjában a kipufogógáz tömegáramával arányos mintát kell venni. Ez a minta átáramlási sebességének, a mintavétel idejének és/vagy a hígítási aránynak a megfelelő beállításával érhető el úgy, hogy teljesüljön a tényleges súlyozási tényezők 5.6. pontban megadott kritériuma.

Az üzemmódonkénti mintavételi időtartamnak 0,01 súlyozási tényezőnként legalább 4 másodpercnek kell lennie. Az egyes üzemmódokon belül a mintavételt a lehető legkésőbb kell végrehajtani. A részecske-mintavétel befejezése nem lehet az egyes üzemmódok vége előtt több, mint 5 másodperccel.

2.7.5.   A motor üzemállapotai

A részecske-mintavétel alatt, de legalább az egyes üzemmódok utolsó perce alatt, a fordulatszámra és terhelésre vonatkozó követelmények (lásd a 2.7.2. pontot) betartása mellett, minden üzemmódban fel kell jegyezni a motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét és depresszióját, a kipufogógáz hőmérsékletét és ellennyomását, az üzemanyag-áramot és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot, a feltöltőlevegő hőmérsékletét, az üzemanyag hőmérsékletét és nedvességtartalmát.

Minden más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd a 4. és 5. pontot).

2.7.6.   Az NOx vizsgálata az ellenőrzési tartományban

Az NOx ellenőrzési tartományon belüli vizsgálatát közvetlenül a 13. üzemmód befejezése után kell végrehajtani.

A mérések megkezdése előtt a motort a 13. üzemmódban három percen keresztül kondicionálni kell. A méréseket a műszaki szolgálat által kiválasztott különböző helyeken (1) kell végezni, az ellenőrzési tartományon belül. Az egyes mérések időtartamának 2 percnek kell lennie.

A mérési eljárás azonos a 13. ciklus-üzemmódban végzett méréssel, és e melléklet 2.7.3., 2.7.5. és 4.1. pontja, valamint a III. melléklet 4. függelékének 3. pontja szerint kell elvégezni.

A számítást a 4. pontj szerint kell elvégezni.

2.7.7.   A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és a korábbival azonos felsőérték-kalibráló gázt kell használni az ellenőrzés megismétléséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálat előtti és a vizsgálat utáni eredmény közötti különbség a felsőérték-kalibráló gáz értékének 2 %-ánál kisebb.

3.   ELR-VIZSGÁLAT

3.1.   A mérőberendezés felszerelése

A füstölésmérőt és a mintavevő szondákat, ha vannak, a kipufogó hangtompítója vagy, ha felszerelték, bármely utókezelő berendezés után kell elhelyezni, a készülék gyártója által előírt általános felszerelési előírásnak megfelelően. Ezenfelül, ahol alkalmazhatók, be kell tartani az ISO IDS 11614 10. pontjának követelményeit is.

Bármely nullázó vagy skála végkitérés ellenőrzés előtt a füstölésmérőt fel kell melegíteni és stabilizálni kell a készülék gyártójának ajánlása szerint. Ha a füstölésmérő öblítőlevegő rendszerrel is el van látva a mérőoptika bekormozódásának megakadályozása céljából, ezt a rendszert is aktiválni kell és be kell állítani a gyártó ajánlásainak megfelelően.

3.2.   A füstölésmérő ellenőrzése

A nullpont vagy skála végkitérés ellenőrzését a %-os fényelnyelés-leolvasási üzemmódban kell végezni, mivel az opacitás-skála két valóban meghatározható kalibrációs pontot nyújt, nevezetesen a 0 % és a 100 %-os fényelnyelést.

A fényelnyelési együttható ekkor korrekt módon számítható a mért fényelnyelés és az füstölésmérő gyártója által megadott LA alapján, amikor a készüléket a vizsgálat céljából visszaállítják a k leolvasási üzemmódba.

A füstölésmérő fénysugarának elzárása nélkül a leolvasást 0,0 % ± 1,0 % opacitásra kell beszabályozni. Amikor az érzékelőt nem éri fénysugár, a leolvasást 100,0 % ± 1,0 % opacitásra kell beszabályozni.

3.3.   A vizsgálati ciklus

3.3.1.   A motor kondicionálása

A motor és a rendszer bemelegítését legnagyobb teljesítménnyel kell végezni a gyártó ajánlásai szerinti motor-paraméterek stabilizálása céljából. Az előkondicionáló fázisnak az is feladata, hogy a kipufogórendszerben a korábbi vizsgálatok során lerakódott anyagok ne befolyásolják az éppen végzett vizsgálatot.

Ha a motor stabilizálódott, a ciklust az előkondicionáló fázis befejezésétől számított 20 ± 2 másodpercen belül meg kell kezdeni. A gyártó kérésére a mérési ciklus előtt a további kondicionálás céljából egy előzetes vizsgálat végezhető.

3.3.2.   A vizsgálati műveletsorozat

A vizsgálat három terhelési fokozat egymásutánjából áll a III. melléklet 1.1. pontjában foglaltaknak megfelelően meghatározott három A (1. ciklus), B (2. ciklus) és C (3.ciklus) motor-fordulatszám mindegyikénél, amelyet egy, a műszaki szolgálat által kiválasztott (2). 4. ciklus követ az ellenőrzési tartományon belül, 10 % és 100 % terhelés között. A 3. ábrán látható alábbi műveletsorozatot kell végrehajtani a fékpad üzemelése közben a vizsgálati motoron.

a)	A motort az A fordulatszámon és 10 %-os terheléssel kell működtetni 20 ± 2 másodpercig. Az előírt fordulatszámot ± 20 ford/perc értéken belül, az előírt nyomatékot a vizsgálati fordulatszámon lehetséges legnagyobb nyomaték ± 2 %-án belül kell tartani.

b)

A megelőző szakasz végén a gázkart gyorsan teljesen nyitott helyzetbe kell állítani és 10 ± 1 másodpercig ott kell tartani. Az ahhoz szükséges fékpad-terhelést kell alkalmazni, hogy a motor fordulatszáma a szakasz első 3 másodpercében ± 150 ford/perc a szakasz többi részében ± 20 ford/perc pontossággal fennmaradjon.

c)	Az a) és b) pontban leírt műveletsorozatot kétszer meg kell ismételni.

d)	A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort a B fordulatszámra és 10 %-os terhelésre kell beállítani 20 ± 2 másodpercen belül.

e)	A B fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az a)–c) műveletsorozatot.

f)	A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort a C fordulatszámra és 10 %-os terhelésre kell beállítani 20 ± 2 másodpercen belül.

g)	A C fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az a)–c) műveletsorozatot.

h)	A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort a választott fordulatszámra és bármely 10 %-nál nagyobb terhelésre kell beállítani 20 ± 2 másodpercen belül.

i)	A választott fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az a)–c) műveletsorozatot.

3.4.   A ciklus érvényessége

Az egyes vizsgálati fordulatszámoknál mért átlagos füstértékek (az egyes vizsgálati fordulatszámoknál a három egymást követő terhelési lépésből e függelék 6.3.3. pontja szerint kiszámított SVA, SVB, SVC) relatív szórásának kisebbnek kell lennie az átlagérték 15 %-ánál vagy az I. melléklet 1. táblázatában megadott határérték 10 %-ánál, attól függően, hogy melyik a nagyobb. Ha a különbség nagyobb, a műveletsorozatot addig kell ismételni, amíg 3 egymást követő terhelési lépés ki nem elégíti az érvényességi feltételeket.

3.5.   A füstölésmérő ismételt ellenőrzése

A füstölésmérő vizsgálat utáni nulla-eltolódása nem haladhatja meg az I. melléklet 1. táblázatában megadott határérték 5 %-át.

4.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSA

4.1.   Az adatok kiértékelése

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kiértékeléséhez az egyes üzemmódok utolsó 30 másodpercének diagram-leolvasásait kell átlagolni és az egyes üzemmódok HC (szénhidrogén), CO és NOx átlagos koncentrációit (conc) az átlagos diagram-leolvasásokból és a megfelelő kalibrációs adatokból kell meghatározni. Másfajta adatrögzítés is használható, ha az egyenértékű adatgyűjtést biztosít.

Az ellenőrzési tartományban végzett NOx-vizsgálatnál a fenti követelmények csak az NOx-ra vonatkoznak.

A GEXHW kipufogógáz-áramot, vagy ha ennek használatát választják, a GTOTW hígított kipufogógáz-áramot a III. melléklet 4. függelékének 2.3. pontja szerint kell meghatározni.

4.2.   Száraz/nedves korrekció

Ha a mérés nem nedves alapon történt, a mért koncentrációt az alábbi képletekkel kell nedves alapúra átszámítani:

A hígítatlan kipufogógázra:

és

Hígított kipufogógázra:

vagy

A hígítólevegőre	A belépő levegőre (ha eltér a hígítólevegőtől)

ahol:

Ha, Hd	=	g víz / kg száraz levegő
Rd, Ra	=	a hígító/belépő levegő relatív nedvességtartalma, %
pd, pa	=	a hígító/belépő levegő telítési gőznyomása, kPa
pB	=	teljes légköri nyomás, kPa

4.3.   NOx korrekciója nedvességre és hőmérsékletre

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx-koncentrációt korrigálni kell a környező levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának figyelembevételével, az alábbi képletben megadott tényezőkkel:

ahol:

A	=	0,309 GFUEL/GAIRD - 0,0266
B	=	- 0,209 GFUEL/GAIRD + 0,00954
Ta	=	a levegő hőmérséklete, K
Ha	=	a belépő levegő nedvessége, g víz/kg száraz levegő
Ha	=

ahol.

Ra	=	a belépő levegő relatív nedvességtartalma, %
pa	=	a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa
pB	=	teljes légköri nyomás, kPa

4.4.   A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramának számítása

A kibocsátás tömegáramát (g/h) minden egyes üzemmódra az alábbiak szerint kell kiszámítani, feltételezve, hogy a kipufogógáz sűrűsége 273 K (0 °C) hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson 1,293 kg/m3:

ahol NOx conc, COconc, HCconc  (3) a 4.1. pontban meghatározott átlagos koncentrációk (ppm) a hígítatlan kipufogógázban.

Ha, választás szerint, a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást teljes átáramlású hígító rendszerrel határozzák meg, az alábbi képleteket kell alkalmazni:

ahol NOx conc, COconc, HCconc  (3) a III. melléklet 2. függelékének 4.3.1.1. pontja szerint meghatározott átlagos korrigált háttér-koncentrációk (ppm) a hígított kipufogógázban az egyes üzemmódokban.

4.5.   A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások számítása

A kibocsátásokat (g/kWh) minden egyes komponensre a következőképpen kell kiszámítani:

A fenti számításhoz használt (WF) súlyozótényezők a 2.7.1. pont szerintiek

4.6.   Az ellenőrzési tartomány értékeinek számítása

A 2.7.6. pont szerint kiválasztott három ellenőrzési pontban meg kell mérni a NOx kibocsátást és ki kell számítani a 4.6.1. pont szerint, és interpolációval is meg kell határozni a vizsgálati ciklusnak a szóban forgó ellenőrzési ponthoz legközelebb eső üzemmódjaiból a 4.6.2. pont szerint. Ezután a mért értékeket a 4.6.3. pont szerint össze kell vetni az interpolált értékekkel.

4.6.1.   A fajlagos kibocsátás számítása

Az egyes (Z) ellenőrzési pontokban a kibocsátott NOx értékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

4.6.2.   A szennyezőanyag-kibocsátás értékének meghatározása a vizsgálati ciklus alapján

Az NOx-kibocsátást minden egyes ellenőrzési pontban a ciklusnak a kiválasztott Z ellenőrzési pontot a 4. ábrán látható módon körülvevő négy legközelebbi üzemmódjából kell interpolálni. Ezekre az (R, S, T, U) üzemmódokra az alábbi meghatározások érvényesek:

(R) fordulatszám	=	(T) fordulatszám = nRT
(S) fordulatszám	=	(U) fordulatszám = nSU
(R) százalékos terhelés	=	(S) százalékos terhelés
(T) százalékos terhelés	=	(U) százalékos terhelés

A NOx-kibocsátást a kiválasztott Z ellenőrzési ponton az alábbiak szerint kell kiszámítani:

és

ahol

ER, ES, ET, EU	=	a környező üzemmódok fajlagos NOx-kibocsátása a 4.6.1. pont szerint számítva
MR, MS, MT, MU	=	a motor nyomatéka a körülvevő üzemmódokban

4.6.3.   Az NOx-kibocsátási értékek összehasonlítása

A Z ellenőrzési ponton mért fajlagos NOx-kibocsátást (NOx,Z) össze kell hasonlítani az (EZ) interpolált értékkel az alábbiak szerint:

5.   A RÉSZECSKEKIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

5.1.   Az adatok kiértékelése

A részecskék mennyiségének kiértékeléséhez minden üzemmódban fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó minta össztömegét (MSAM,i).

A szűrőket vissza kell helyezni a mérőkamrába és legalább egy órán keresztül, de 80 óránál nem hosszabb ideig kondicionálni kell őket, majd el kell végezni a mérlegelést. Fel kell jegyezni a szűrők összsúlyát és ebből ki kell vonni a tárasúlyt (lásd e függelék 1. pontját). Az Mf részecsketömeg az elsődleges és a másodlagos szűrőn összegyűlt részecskék tömegének összege.

Ha háttérkorrekciót kell alkalmazni, fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó hígítólevegő (MDIL) tömegét és a részecskék (Md) tömegét. Ha egynél több mérést végeztek, az Md/MDIL hányadost minden egyes mérésre ki kell számítani és a kapott értékeket átlagolni kell.

5.2.   Részáramú hígító rendszer

A részecskekibocsátás véglegesként közlendő vizsgálati eredményeit az alábbi lépésekben kell meghatározni. Mivel többféle hígításiarány szabályozás használható, különböző számítási módszerek vonatkoznak a GEDFW-re. Minden számítást az egyes üzemmódoknak a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

5.2.1.   Izokinetikus rendszerek

ahol r az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszetének aránya:

5.2.2.   CO2- vagy NOx-koncentrációt mérő rendszere

ahol:

concE	=	az indikátor gáz nedves koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban
concD	=	az indikátor gáz nedves koncentrációja a hígított kipufogógázban
concA	=	az indikátor gáz nedves koncentrációja a hígítólevegőben

A száraz alapon mért koncentrációt nedves alapra kell átszámítani e függelék 4.2. pontja szerint.

5.2.3.   CO2 mérést és a szénmérleg módszerét használó rendszerek (4)

ahol:

CO2D	=	CO2-koncentráció a hígított kipufogógázban
CO2A	=	CO2-koncentráció a hígítólevegőben

(koncentrációk tf %-ban nedves alapon)

Ez az egyenlet a szénmérleg elvén alapul (a motorba bevitt szénatomok CO2 alakjában távoznak) és a következő lépések során határozható meg:

és

5.2.4.   Áramlásméréses rendszerek

5.3.   Teljes áramú hígító rendszer

A részecskekibocsátás véglegesként közölt vizsgálati eredményeit az alábbi lépésekkel kell meghatározni. Minden számítást az egyes üzemmódoknak a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

5.4.   A részecske-tömegáram számítása

A részecske-tömegáramot a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

=

MSAM=

i=

az egész vizsgálati ciklusra a mintavételi időszak egyes üzemmódjai átlagértékeinek összegzésével meghatározva.

A részecske-tömegáram korrigálható a háttér figyelembevételére az alábbiak szerint:

Ha egynél több mérést végeztek, helyettesítendő a következővel: .

az egyes üzemmódokra

vagy

az egyes üzemmódokra.

5.5.   A fajlagos kibocsátás számítása

A fajlagos részecskekibocsátást a következőképpen kell számítani:

5.6.   Tényleges súlyozási tényező

A WFE,i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokra az alábbiak szerint számítható:

A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ±0,003-nél (alapjárati üzemmódban ± 0,005-nél) többel a 2.7.1. pontban felsorolt súlyozási tényezőktől.

6.   A FÜSTÖLÉSI ÉRTÉKEK SZÁMÍTÁSA

6.1.   Bessel-algoritmus

A 6.3.1. pont szerint konvertált pillanatnyi füstérték leolvasásokból Bessel-algoritmus útján kell kiszámítani az 1 másodperces átlagértékeket. Az algoritmus egy aluláteresztő másodrendű szűrőt emulál, használata iterációs számítást igényel az együtthatók megállapításához. Ezek az együtthatók a füstölésmérő rendszer válaszidejétől és a mintavétel gyakoriságától függenek. Ezért ha a rendszer válaszideje és/vagy a mintavétel gyakorisága megváltozik, a 6.1.1. pontot meg kell ismételni.

6.1.1.   A szűrő válaszidejének és a Bessel-állandónak a számítása

A szükséges Bessel-válaszidő (tF) a füstölésmérő rendszernek a III. melléklet 4. függeléke 5.2.4. pontjában leírtak szerinti fizikai és elektromos válaszidejétől függ, és az alábbi összefüggésből számítható:

ahol:

tp	=	a fizikai válaszidő, s
te	=	az elektromos válaszidő, s

A szűrő levágási frekvenciájának (fc) becslésére szolgáló számítások 0,01 s-nál nem hosszabb idő alatt bekövetkező 0-ról 1-re ugró bemenetet vesznek alapul (lásd a VII. mellékletet). A válaszidő úgy van meghatározva, mint az az idő, ami azon két időpont között telik el, amikor ennek az ugrásnak a során a Bessel-kimenet eléri a 10 %-ot (t10) és amikor eléri a 90 %-ot (t90). Ezt az fc iterációjával kell megkapni, amíg t90-t10≈tF nem lesz. Az fc első iterációját az alábbi képlet adja meg:

Az E és K Bessel-állandókat a következő egyenletekkel kell kiszámítani:

ahol:

D	=	0,618034
Δt	=
Ω	=

6.1.2.   A Bessel-algoritmus számítása

E és K értékének felhasználásával az 1 mp-es Bessel átlagolt válaszidőt egy Si ugró bemenetre az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

Si-2	=	Si-1 = 0
Si	=	1
Yi-2	=	Yi-1 = 0

A t10 és t90 időket interpolálni kell. A t90 és a t10 közötti időkülönbség meghatározza az ehhez az fc értékhez tartozó tF válaszidőt. Ha ez a válaszidő nem közelíti meg eléggé a kívánt válaszidőt, az iterációt folytatni kell addig, amíg a tényleges válaszidő a kívánt válaszidőhöz 1 %-on belüli közelségbe nem kerül, az alábbiak szerint:

6.2.   Az adatok kiértékelése

A füstmérési értékek mintáit legalább 20 Hz gyakorisággal kell venni.

6.3.   A füst meghatározása

6.3.1.   Az adatok konvertálása

Mivel minden füstölésmérő alapvető mért értéke a fényáteresztés, a füstértékeket a (τ) fényáteresztésről a (k) fényelnyelési együtthatóra kell konvertálni az alábbiak szerint:

és

ahol:

k	=	a fényelnyelési együttható, m-1
LA	=	tényleges optikai úthossz a készülék gyártójának megadása szerint, m
N	=	fényelnyelés, %
τ	=	átlátszóság, %

A konverziót el kell végezni bármilyen további adatfeldolgozás előtt.

6.3.2.   A Bessel átlagolt füstérték kiszámítása

A helyes fc levágási frekvencia az, ami a tF kívánt szűrő-válaszidőt eredményezi. Ha ezt a frekvenciát a 6.1.1. pontban leírt iterációs eljárással meghatározták, a megfelelő E és K Bessel-állandók kiszámíthatóak. Ekkor a Bessel-algoritmust kell alkalmazni a füst pillanatnyi jelére (k-érték), a 6.1.2. pontban leírtak szerint:

A Bessel-algoritmus rekurzív jellegű. Így bizonyos Si–1 és Si–2 kezdeti bemenő értékekre és Yi–1 és Yi–2 kezdeti kimenő értékekre van szükség az algoritmus elindításához. Ezek 0-nak vehetők fel.

A három, A, B és C fordulatszám minden terhelési fokozatában minden egyes füst jelének egyedi Yi értékei közül ki kell választani az Ymax legnagyobb 1 mp-es értéket.

6.3.3.   Végeredmény

Az (SV) átlagos füstértékeket az egyes ciklusokra (vizsgálati fordulatszámokra) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Az A vizsgálati fordulatszámra:	SVA = (Ymax1,A + Ymax2,A + Ymax3,A) / 3
A B vizsgálati fordulatszámra:	SVB = (Ymax1,B + Ymax2,B + Ymax3,B) / 3
A C vizsgálati fordulatszámra:	SVC = (Ymax1,C + Ymax2,C + Ymax3,C) / 3

ahol:

Ymax1, Ymax2, Ymax3

=

legnagyobb 1 mp-es Bessel átlagos füstérték a három terhelési lépcső mindegyikére

A végleges értékeket a következőképpen kell kiszámítani:

SV = (0,43 × SVA) + (0,56 × SVB) + (0,01 × SVC)

---

(1)  A vizsgálati pontokat a véletlen kiválasztás elfogadott statisztikai módszerével kell kiválasztani.

(2)  A vizsgálati pontokat a véletlen kiválasztás elfogadott statisztikai módszerével kell kiválasztani.

(3)  C1 egyenértékre alapozva.

(4)  Az érték csak az 1. mellékletben előírt hivatkozási üzemanyagra érvényes.

2. függelék

ETC VIZSGÁLATI CIKLUS

1.   A MOTOR JELLEGGÖRBE-FELVÉTELI ELJÁRÁSA

1.1.   A jelleggörbe-felvételi fordulatszám-tartomány meghatározása

Az ETC ciklusnak a vizsgálóállásban való előállításához a motor jelleggörbéjét a vizsgálati ciklus előtt fel kell venni a fordulatszám-nyomaték görbe meghatározásához. A legkisebb és legnagyobb felvételezési fordulatszámok az alábbiak:

Legkisebb felvételezési fordulatszám	=	alapjárati fordulatszám
Legnagyobb felvételezési fordulatszám	=	nhi x 1,02 vagy az a fordulatszám, ahol a teljes terhelés melletti nyomaték nullára esik, aszerint, hogy melyik kisebb

1.2.   A motorteljesítmény feltérképezése

A motort legnagyobb teljesítményen járatva be kell melegíteni, hogy a motor paraméterei stabilizálódjanak a gyártó ajánlásának és a bevett szakmai gyakorlatnak megfelelően. Ha a motor üzeme stabilizálódott, a motor jelleggörbéjét az alábbiak szerint kell felvenni:

a)	motort terhelésmentesíteni kell és alapjáraton kell járatni;

b)	a motort a befecskendező szivattyú teljes terhelésnek megfelelő állása mellett a legkisebb felvételezési fordulatszámon kell járatni;

c)	növelni kell a motor fordulatszámát 8 ± 1 min-1/mp átlagos ütemben, a legkisebb felvételezési fordulatszámtól a legnagyobb felvételezési fordulatszámig. A motor fordulatszámát és nyomatékát fel kell jegyezni legalább másodpercenként egy pontnyi mintavételi gyakorisággal.

1.3.   A jelleggörbe elkészítése

Az 1.2. pont szerint felvett összes adatpontot össze kell kötni, a pontok között lineáris interpolációval. Az eredményül kapott nyomatéki görbe a jelleggörbe, és ezt a motorciklus normalizált nyomatékértékeinek a vizsgálati ciklus tényleges nyomatékértékeire való konvertálására kell használni a 2. pontban leírtak szerint.

1.4.   Más felvételezési módok

Ha a gyártó úgy gondolja, hogy a fenti felvételezési technika megbízhatatlan, vagy egy adott motort nem reprezentál megfelelően, más felvételezési technika is használható. Ezeknek az alternatív technikáknak ki kell elégíteniük a leírt felvételezési eljárásoknak azt a célját, hogy a vizsgálati ciklus során elért minden motor-fordulatszámnál meghatározzák a legnagyobb rendelkezésre álló nyomatékot. Az e pontban leírt felvételezési technikától biztonsági vagy reprezentációs okokból való eltérést a műszaki szolgálatnak kell jóváhagynia, használatának indoklásával együtt. Regulátorral vagy turbófeltöltővel felszerelt motoroknál azonban semmi esetre sem használható a motorfordulatszám folyamatos csökkentésének módszere.

1.5.   Megismételt vizsgálatok

Egy motor jelleggörbéjét nem kell minden egyes vizsgálati ciklus előtt felvételezni. Egy motort akkor kell a vizsgálati ciklus előtt újra felvételezni, ha:

—	az utolsó felvételezés óta szakmai megítélés szerint ésszerűtlenül hosszú idő telt el, vagy

—	a motoron olyan fizikai módosításokat vagy új beállításokat végeztek, amelyek hatással lehetnek a motor teljesítőképességére.

2.   A REFERENCIA VIZSGÁLATI CIKLUS LÉTREHOZÁSA

A tranziens vizsgálati ciklus e melléklet 3. függelékében van leírva. A fordulatszám és nyomaték normalizált értékeit az alábbiak szerint át kell alakítani tényleges értékekre, ez szolgáltatja a referenciaciklust.

2.1.   Tényleges fordulatszám

A fordulatszámot a következő egyenlet használatával kell denormalizálni:

Az (nref) referencia-fordulatszám a 3. függelékben található motor fékpad programban megadott 100 %-os fordulatszám értékeknek felel meg. Definíciója a következő (lásd az I. melléklet 1. ábráját):

ahol nhi és nlo vagy az I. melléklet 2. pontja szerint van megadva, vagy a III. melléklet 1. függelékének 1.1. pontja szerint van meghatározva.

2.2.   Tényleges nyomaték

A nyomaték a megfelelő fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékra van normalizálva. A referenciaciklus nyomatéki értékeit denormalizálni kell az 1.3. pontban megállapított jelleggörbe segítségével, az alábbiak szerint:

Tényleges nyomaték = (% nyomaték × max. nyomaték/100)

a 2.1. pontban meghatározott megfelelő tényleges fordulatszámra

Az („m”) hajtási pontok negatív nyomatéki értékei a referencia-ciklus létrehozásához denormalizált értéket vesznek fel, amelyet az alábbi módszerek valamelyikével kell meghatározni:

—	a kapcsolatos fordulatszámponton rendelkezésre álló pozitív nyomaték 40 %-a, negatív előjellel,

—	a motor legkisebb felvételezési fordulatszámáról legnagyobb felvételezési fordulatszámra való hajtásához szükséges negatív nyomaték felvételezése,

—	a motor alapjáraton és referencia-fordulatszámon történő hajtásához szükséges negatív nyomaték meghatározása és lineáris interpolálás e két pont között.

2.3.   Példa a denormalizálási eljárásra

Példaként az alábbi vizsgálati pontokat denormalizáljuk:

% fordulatszám	=	43
nyomaték	=	82

Ha adottak az alábbi értékek:

referencia-fordulatszám	=	2 200 min- 1
alapjárati fordulatszám	=	600 min- 1

az eredmények:

tényleges fordulatszám = (43 × (2 200 – 600)/100) + 600 = 1 288 min-1

tényleges nyomaték = (82 × 700/100) = 574 Nm

ahol a jelleggörbe szerint a megfigyelt legnagyobb nyomaték 1 288 min- 1 fordulatszámon 700 Nm.

3.   A SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI VIZSGÁLAT

A gyártó kívánságára a mérési ciklus előtt egy előzetes vizsgálat végezhető, a motor és a kipufogórendszer kondicionálása céljából.

A földgáz- és PB-gáz-üzemű motorokat az ETC-vizsgálat alkalmazásával kell bejáratni. A motort legalább két ETC-cikluson át kell járatni és addig, amíg az egy ETC-ciklus alatt mért CO-kibocsátás nem haladja meg 10 %-nál nagyobb mértékben az előző ETC-ciklus alatt mért CO-kibocsátást.

3.1.   A mintavevő szűrők előkészítése (csak dízelmotoroknál)

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrő(pár)t egy csukott, de nem légmentesen zárt Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrő(pár)t le kell mérni és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrő(pár)t csukott Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő(pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét kondicionálni kell és le kell mérni.

3.2.   A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírt módon kell felszerelni. A kipufogócső végét be kell kötni a teljes átáramlású hígító rendszerbe.

3.3.   A hígító rendszer és a motor indítása

A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és be kell melegíteni, amíg nem stabilizálódik minden hőmérséklet és nyomás a teljes terheléshez a gyártó ajánlásának és a bevett szakmai gyakorlatnak megfelelően tartozó értéken.

3.4.   A részecskeminta-vevő rendszer elindítása (csak dízelmotoroknál)

A részecskeminta-vevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken (by-pass) át kell járatni. A hígítólevegő háttér-részecskeszintjét hígítólevegőnek a részecskeszűrőn való átengedésével lehet meghatározni. Ha szűrt hígítólevegőt használnak, egy mérés végezhető a vizsgálat előtt vagy után. Ha a hígítólevegőt nem szűrik, mérések végezhetők a ciklus elején és végén, és az értékeket átlagolhatják.

3.5.   A teljes átáramlású hígító rendszer beállítása

A teljes hígított kipufogógáz-áramot úgy kell beszabályozni, hogy a rendszerben ne következzék be nedvesség-lecsapódás és a szűrő felületének legmagasabb hőmérséklete 325 K (52 °C) vagy annál kevesebb legyen (lásd az V. melléklet 2.3.1. pontjában a DT részt).

3.6.   A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeket nullázni és felsőértékre kalibrálni kell. Mintavevő zsákok használata esetén ezeket ki kell üríteni.

3.7.   A motor indításának folyamata

A stabilizált motort a gyártó által a kezelési útmutatóban ajánlott eljárással kell elindítani, az indítómotort vagy a fékpadot használva. A vizsgálat közvetlenül a motor előkondicionálási fázisából is elindítható a motor előzetes leállítása nélkül, ha a motor elérte az alapjárati fordulatszámot.

3.8.   A vizsgálati ciklus

3.8.1.   A vizsgálat menete

A vizsgálati műveletsorozatot akkor kell elkezdeni, ha a motor elérte az alapjárati fordulatszámot. A vizsgálatot a e függelék 2. pontjában leírt referenciaciklus szerint kell végrehajtani. A motor-fordulatszám és -nyomaték beállítási pontok utasításait 5 Hz vagy nagyobb gyakorisággal (10 Hz ajánlott) kell kiadni.

A visszajelzett motor-fordulatszámot és -nyomatékot a vizsgálati ciklus alatt legalább másodpercenként egyszer fel kell jegyezni és a jeleket elektronikus úton szűrni lehet.

3.8.2.   A gázelemző készülék reagálási ideje

A motor, vagy ha a ciklus közvetlenül az előkondicionálás után indul, a vizsgálati műveletsorozat indításakor a mérőberendezést is el kell indítani, és vele egy időben kell:

—	a hígítólevegő mintavételét vagy elemzését elindítani,

—	a hígított kipufogógáz mintavételét vagy elemzését elindítani,

—	a hígított kipufogógáz mennyiségének (CVS) és az előírt hőmérsékletek és nyomások mérését elindítani,

—	a fékpad visszajelzett fordulatszám- és nyomaték-adatai feljegyzését elindítani.

A szénhidrogéneket és NOx-ot folyamatosan kell mérni a hígítóalagútban 2 Hz-es frekvenciával. Az átlagos koncentrációkat az elemzőkészüléknek az egész vizsgálati ciklus alatt adott jelei integrálásával kell meghatározni. A rendszer válaszideje nem lehet 20 s-nál hosszabb és szükség esetén össze kell hangolni a CVS áramlás ingadozásaival és a mintavételi-idő-/vizsgálati-ciklus eltolódásokkal. A CO, CO2, NMHC (nem-metán szénhidrogének) és CH4 értékeit integrálással, vagy a mintavevő zsákban a ciklus alatt összegyűjtött gáz koncentrációjának elemzésével kell meghatározni. A hígítólevegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentrációját integrálással vagy a háttérzsákba való begyűjtéssel kell meghatározni. Minden más értékre legalább másodpercenként egy mérést (1 Hz) kell feljegyezni.

3.8.3.   Részecske-mintavétel (csak dízelmotoroknál)

A motor, vagy ha a ciklus közvetlenül az előkondicionálás után indul, a vizsgálati műveletsorozat indításakor a részecskeminta-vevő rendszert a megkerülő vezetékről át kell kapcsolni részecske-mintavételre.

Ha nem alkalmaznak áramlás-kiegyenlítést, a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beszabályozni, hogy a részecskeminta-vevő szondán vagy az átvezető csövön időegységenként átáramló mennyiség a beállított áramlási mennyiséghez képest ± 5 %-on belül maradjon. Ha áramlás-kiegyenlítést (azaz arányos mintaáram-szabályozást) alkalmaznak, ki kell mutatni, hogy a hígítóalagút áramának és a részecske-minta áramának aránya nem tér el ± 5 %-nál többel a beállított értéktől (kivéve a mintavétel első 10 másodpercét).

Megjegyzés: Kettős hígítás alkalmazása esetén a mintaáram a mintavevő szűrőkön áthaladó áram és a másodlagos hígítólevegő áramának nettó különbsége.

Fel kell jegyezni az átlagos hőmérsékletet és nyomást a gázmennyiség-mérő(k) vagy áramlásmérő műszerek belépési pontján. Ha a beállított áramlási mennyiség a szűrő nagy részecske-terhelése miatt nem tartható a teljes ciklus alatt (± 5 %-on belül), a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. A vizsgálatot meg kell ismételni kisebb áramlási mennyiséggel és/vagy nagyobb átmérőjű szűrővel.

3.8.4.   A motor leállása

Ha a vizsgálati ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort újra kell kondicionálni, ismét el kell indítani és a vizsgálatot meg kell ismételni. Ha a vizsgálati ciklus során bármelyik szükséges vizsgálati berendezés elromlik, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni.

3.8.5.   Üzemelés a vizsgálat után

A vizsgálat befejeztével a hígított gáz térfogatának mérését, a gáz beáramlását a gyűjtőzsákokba és a részecskeminta-szivattyút le kell állítani. Integráló elemző rendszer esetében a mintavételt addig kell folytatni, amíg a rendszer válaszidői le nem telnek.

Ha gyűjtőzsákokat használtak, a bennük lévő gáz koncentrációját minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később, elemezni kell.

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és a korábban használt felsőérték-kalibráló gázt kell használni a gázelemző készülék ismételt ellenőrzéséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség a felsőérték-kalibráló gáz értékének 2 %-ánál kisebb.

Csak dízelmotorok esetében a részecskeszűrőket vissza kell helyezni a mérőkamrába legkésőbb egy órával a vizsgálat befejezése után, és lemérés előtt legalább egy órán át, de 80 óránál nem hosszabb ideig csukott, de nem légmentesen zárt Petri-csészében kondicionálni kell.

3.9.   A vizsgálat érvényessége

3.9.1.   Az adatok eltolása

A visszajelzett értékek és a referenciaciklus értékei közötti időbeli késés torzító hatásának minimalizálása érdekében az egész motorfordulatszám és -nyomaték visszajelzési jelszekvenciát siettetni vagy késleltetni lehet az időben, a referencia fordulatszám- és nyomaték-szekvenciához képest. Ha a visszajelzett jeleket eltolják, mind a fordulatszámot, mind a nyomatékot azonos mértékben és irányba kell eltolni.

3.9.2.   A ciklus munkájának számítása

A ciklus Wact (kW) tényleges munkáját a motor valamennyi feljegyzett visszajelzett fordulatszám- és nyomatékérték párjából kell kiszámítani. Ezt, ha ezen opciót választották, a visszajelzett adatok bárminemű eltolását követően kell elvégezni. A ciklus Wact tényleges munkáját a referenciaciklus Wref munkájával való összehasonlításhoz és a fékpadi fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (lásd a 4.4. és 5.2. pontot) kiszámításához kell használni. Azonos módszert kell alkalmazni mind a referencia- és a tényleges ciklus munkájának összegzéséhez. Ha szomszédos referenciaértékek vagy szomszédos mért értékek közé eső értékeket kell meghatározni, lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A referencia- és a tényleges ciklus munkájának integrálásánál minden negatív nyomatéki értéket nullával kell egyenlővé tenni és így kell beszámítani. Ha az integrálás 5 Hz-nél kisebb frekvenciával történik, és ha egy adott időponton belül a nyomaték értéke pozitívről negatívra vagy negatívról pozitívra vált, a negatív részt ki kell számítani és egyenlővé kell tenni nullával. A pozitív részt be kell vonni az integrálásba.

Wact-nek Wref -hez képest - 15 %, illetve + 5 %-kal szabad csak eltérnie

3.9.3.   A vizsgálati ciklus érvényességének statisztikája

A visszajelzett fordulatszám-, nyomaték- és teljesítményértékek referenciaértékekre vonatkoztatott lineáris regresszióját meg kell határozni. Ezt, ha ezen opciót választották, a visszajelzett adatok bármilyen eltolása után kell elvégezni. A legkisebb négyzetek módszerét kell alkalmazni, ahol a legjobban illeszkedő egyenlet az alábbi alakú:

ahol:

y	=	a fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) visszajelzett (tényleges) értéke
m	=	a regressziós egyenes meredeksége
x	=	a fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) referenciaértéke
b	=	a regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja

Minden regressziós egyenesre ki kell számítani y becslésének x-re vonatkozó szórását és az (r2) determinációs együtthatót.

Ajánlatos az elemzést 1 Hz gyakorisággal végezni. Minden negatív referencianyomaték-értéket és hozzá tartozó visszajelzett értéket törölni kell a ciklus nyomatékának és teljesítményének érvényességi statisztikái számításából. Ahhoz, hogy egy vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, teljesíteni kell a 6. táblázat kritériumait.

6. táblázat

A regressziós egyenes tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Y becslésének szórása (SE) X-re vonatkozva	Max 100 min–1	A maximális felvételezett nyomaték max 13 % (15 %) (1) a	A maximális felvételezett teljesítmény max 8 % (15 %) (1) a
A regressziós egyenes meredeksége, m	0,95 – 1,03	0,83–1,03	0,89–1,03 (0,83–1,03) (1)
Korrelációs együttható, r2	min 0,9700 (min 0,9500) (1)	min 0,8800 (min 0,7500) (1)	min 0,9100 (min 0,7500) (1)
A regressziós egyenes metszéspontja az Y tengellyel, b	± 50 min-1	± 20 Nm vagy a max nyomaték ± 2 %-a, (± 20 Nm vagy ± 3 %) (1) amelyik nagyobb	± 4 kW vagy a max. teljesítmény ± 2 %-a (± 4 kW vagy ± 3 %) (1) amelyik nagyobb

A regresszióanalízisből a 7. táblázatban megadott pontok törölhetők.

7. táblázat

A regresszióanalízisből törölhető pontok

Feltételek	Törlendő pontok
Teljes terhelés és a nyomaték-visszajelzés < referencianyomaték	Nyomaték és/vagy teljesítmény
Terheletlen, nem alapjárati pont és a nyomaték-visszajelzés > referencianyomaték	Nyomaték és/vagy teljesítmény
Terheletlen/zárt fojtószelep, alapjárati pont és fordulatszám >referencia alapjárati fordulatszám	Fordulatszám és/vagy teljesítmény

4.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

4.1.   A hígított kipufogógáz áramának meghatározása

A ciklus során áthaladt hígított kipufogógáz teljes áramát (kg/vizsgálat) a ciklus során végzett mérések és az áramlásmérő berendezés megfelelő kalibrációs adatai alapján kell kiszámítani (V0 a PDP-hez vagy KV a CFV-hez, a III. melléklet 5. függelékének 2. pontjában leírtak szerint). Az alábbi képleteket kell használni, ha a ciklus alatt a hígított kipufogógáz hőmérsékletét hőcserélő segítségével állandó értéken tartják (± 6 K a PDP-CVS-nél, ± 11 K a CFV-CVS-nél, lásd az V. melléklet 2.3. pontját). (PDP = térfogat-kiszorításos szivattyú, CFV = kritikus áramlású Venturi-cső.)

A PDP-CVS rendszerhez:

MTOTW = 1,293 × V0 × Np × (pB – p1) × 273 / (101,3 × T)

ahol:

MTOTW	=	a ciklus során átáramló hígított kipufogógáz tömege nedves alapon, kg
V0	=	a vizsgálati körülmények között fordulatonként átszivattyúzott gáz térfogata, m3/ford
NP	=	a szivattyúnak a vizsgálat során megtett összes fordulata
pB	=	légköri nyomás a vizsgálókamrában, kPa
p1	=	légköri értékhez képesti szívás a szivattyú belépő nyílásánál, kPa
T	=	a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú belépő nyílásánál a ciklus alatt, K

A CFV-CVS rendszerhez:

MTOTW = 1,293 × t × Kv × pA / T0,5

ahol:

MTOTW	=	a ciklus során átáramló hígított kipufogógáz tömege nedves alapon, kg
t	=	a ciklus ideje, s
Kv	=	a kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációs tényezője normál körülményekre
pA	=	abszolút nyomás a Venturi-cső belépőjénél, kPa
T	=	abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőjénél, K

Ha áramlás-kiegyenlítéses (azaz hőcserélő nélküli) rendszert alkalmaznak, ki kell számítani a pillanatnyi tömegkibocsátást és integrálni kell az egész ciklusra. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

A PDP-CVS rendszerhez:

MTOTW,i = 1,293 × V0 × Np,i × (pB – p1) × 273 / (101,3 × T)

ahol:

MTOTW,i	=	a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege nedves alapon, kg
Np,i	=	a szivattyú időközönként megtett fordulatainak száma

A CFV-CVS rendszerhez:

MTOTW,i = 1,293 × Δti × Kv × pA / T0,5

ahol:

MTOTW,i	=	a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege nedves alapon, kg
Δti	=	időköz, mp

Ha a részecskék (MSAM) és a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes mintatömege meghaladja a teljes CVS-áramlás (MTOTW) 0,5 %-át, a CVS-áramlást korrigálni kell az MSAM-ra, vagy a részecskeminta áramát vissza kell vezetni a CVS-be a (PDP vagy CFV) áramlásmérő berendezés elé.

4.2.   A NOx-korrekciója nedvességre

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx-koncentrációt korrigálni kell a környező levegő nedvességtartalmára, az alábbi képletben megadott tényezőkkel.

a)	dízelmotorokra:

b)	gázmotorokra:

ahol:

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő

amelyben:

Ra	=	belépő levegő relatív páratartalma, %
pa	=	belépő levegő telítési gőznyomása, kPa
pB	=	teljes légköri nyomás, kPa

4.3.   A kibocsátási tömegáram számítása

4.3.1.   Állandó tömegáramú rendszerek

Hőcserélővel ellátott rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét az alábbi összefüggésekkel kell meghatározni:

ahol:

NOx conc, COconc, HCconc  (2), NMHCconc

=

átlagos, háttérrel korrigált koncentrációk a teljes ciklusra, integrálásból (kötelező az NOx-re és HC-re) vagy zsákos mérés alapján, ppm

MTOTW	=	a hígított kipufogógáz 4.1. pontban meghatározott teljes tömege a teljes ciklusra, kg
KH,D	=	a 4.2. pont szerinti nedvességkorrekciós tényező dízelmotorokra
KH,G	=	a 4.2. pont szerinti nedvességkorrekciós tényező gázmotorokra

A száraz alapon mért koncentrációkat nedves alapra kell átalakítani a III. melléklet 1. függelékének 4.2. pontja szerint.

Az NMHCconc meghatározása az alkalmazott módszertől függ (lásd a III. melléklet 4. függelékének 3.3.4. pontját). A CH4 koncentrációját mindkét esetben meg kell határozni és le kell vonni a HC-koncentrációból az alábbiak szerint:

a)	GC (gázkromatográf) módszer

b)	NMC (nem-metán szénhidrogéneket eltávolító) módszer

ahol:

HC(wCutter)	=	HC-koncentráció, ha a mintagáz átáramlik az NMC-n
HC(w/oCutter)	=	HC-koncentráció, ha a mintagáz elkerüli az NMC-t
CEM	=	A III. melléklet 5. függelékének 1.8.4.1. pontja szerint meghatározott metán-hatásfok
CEE	=	A III. melléklet 5. függelékének 1.8.4.2. pontja szerint meghatározott etán-hatásfok

4.3.1.1.   A háttérrel korrigált koncentrációk meghatározása

Ahhoz, hogy megkapjuk a szennyező anyagok nettó koncentrációját, a hígítólevegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok átlagos háttér-koncentrációját le kell vonni a mért koncentrációkból. A háttér-koncentrációk átlagos értékét mintavevő zsák módszerrel vagy folyamatos mérésekből integrálással lehet meghatározni. Az alábbi képletet kell használni:

ahol:

conc	=	a szóban forgó szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, a szóban forgó szennyező anyag hígítólevegőben lévő mennyiségével korrigálva, ppm
conce	=	a szóban forgó szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm
concd	=	a szóban forgó szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm
DF	=	hígítási arány

A hígítási arányt a következőképpen kell meghatározni:

a)	dízel és PB-gáz-üzemű motorokra:

b)	földgáz-üzemű motorokra:

ahol:

CO2, conce	=	CO2a hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja, térf.%
HCconce	=	a hígított kipufogógáz HC-koncentrációja, ppm C1
NMHCconce	=	c a hígított kipufogógáz NMHC-koncentrációja, ppm C1
COconce	=	a hígított kipufogógáz CO-koncentrációja, ppm
FS	=	sztöchiometrikus együttható

A száraz alapon mért koncentrációkat nedves alapra kell átalakítani a III. melléklet 1. függelékének 4.2. pontja szerint.

A sztöchiometrikus együtthatót az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

x, y

=

üzemanyag-összetétel CxHy

Alternatívaként, ha az üzemanyag összetétele nem ismert, az alábbi sztöchiometrikus együtthatók használhatók:

FS (dízel)	=	13,4
FS (PB gáz)	=	11,6
FS (földgáz)	=	9,5

4.3.2.   Áramláskiegyenlítéses rendszerek

A hőcserélő nélküli rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét a pillanatnyi kibocsátott szennyezőanyag-tömegek kiszámításával és a pillanatnyi értékeknek az egész ciklusra való integrálásával kell meghatározni. A háttér-korrekciót is közvetlenül a pillanatnyi koncentrációértékekre kell alkalmazni. Az alábbi képleteket kell használni:

ahol:

conce	=	a szóban forgó szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm
concd	=	a szóban forgó szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm
MTOTW,i	=	a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege (lásd a 4.1. pontot), kg
MTOTW	=	a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus alatt (lásd a 4.1. pontot), kg
KH,D	=	a 4.2. pont szerint meghatározott nedvességkorrekciós tényező dízelmotorokra
KH,G	=	a 4.2. pont szerint meghatározott nedvességkorrekciós tényező gázmotorokra
DF	=	a 4.3.1.1. pont szerint meghatározott hígítási tényező

4.4.   A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása

A kibocsátást (g/kWh-ban) az egyes összetevőkre az alábbi módon kell kiszámítani:

(dízel- és gázüzemű motorok)

(dízel- és gázüzemű motorok)

(dízel- és PB-gáz-üzemű motorok)

(földgáz-üzemű motorok)

(földgáz-üzemű motorok)

ahol:

Wact

=

a ciklus 3.9.2. pont szerint meghatározott tényleges munkája, kWh

5.   A RÉSZECSKEKIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA (CSAK DÍZELMOTOROKNÁL)

5.1.   A tömegáram kiszámítása

A részecskék (g/vizsgálat) tömegét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

Mf	=	a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege, mg
MTOTW	=	a hígított kipufogógáz 4.1. pont szerint meghatározott össztömege a ciklus alatt, kg
MSAM	=	a hígítóalagútból részecske-mintavétel céljából kivett hígított kipufogógáz tömege, kg

és:

Mf	=	Mf,p + Mf,b, ha külön lettek mérve, mg
Mf,p	=	az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskék tömege, mg
Mf,b	=	a másodlagos szűrőn összegyűjtött részecskék tömege, mg

Kettős hígítórendszer alkalmazása esetén a másodlagos hígítólevegő tömegét le kell vonni a részecskeszűrőkön áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz-minta teljes tömegéből

ahol:

MTOT	=	a részecskeszűrőn áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz tömege, kg
MSEC	=	a másodlagos hígítólevegő tömege, kg

Ha a 3.4. pont szerint meghatározzák a hígítólevegő részecske-háttérszintjét, a részecsketömeget korrigálni lehet a háttér figyelembevételével. Ebben az esetben a (g/vizsgálat) részecsketömeget az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

Mf, MSAM, MTOTW

=

lásd fent

MDIL	=	a részecske háttér-mintavevő által begyűjtött elsődleges hígítólevegő tömege, kg
Md	=	az elsődleges hígítólevegőből begyűjtött háttér-részecskék tömege, mg
DF	=	a 4.3.2. pont szerint meghatározott hígítási arány

5.2.   A fajlagos kibocsátás számítása

A részecskekibocsátást (g/kWh-ban) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

Wact

=

a ciklus 3.9.2. pont szerint meghatározott tényleges munkája, kWh.

---

(1)  2005. október 1-jéig a zárójelben szereplő értékek használhatók gázmotorok típusjóváhagyásához. (A Bizottság jelentést készít a gázmotor-technológia fejlődésétől, hogy megerősítse vagy módosítsa a regressziós egyenes e táblázatban megadott tűréseinek a gázmotorokra alkalmazandó értékeit.)

(2)  C1 egyenértékre alapozva.