This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 31984L0450
Council Directive 84/450/EEC of 10 September 1984 relating to the approximation of the laws, regulations and administrative provisions of the Member States concerning misleading advertising
A Tanács irányelve (1984. szeptember 10.) a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről
A Tanács irányelve (1984. szeptember 10.) a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről
HL L 250., 1984.9.19, p. 17–20
(DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL) A dokumentum különkiadás(ok)ban jelent meg.
(ES, PT, FI, SV, CS, ET, LV, LT, HU, MT, PL, SK, SL, BG, RO)
No longer in force, Date of end of validity: 11/12/2007; hatályon kívül helyezte: 32006L0114
Hivatalos Lap L 250 , 19/09/1984 o. 0017 - 0020
finn különkiadás fejezet 15 kötet 4 o. 0211
spanyol különkiadás fejezet 15 kötet 5 o. 0055
svéd különkiadás fejezet 15 kötet 4 o. 0211
portugál különkiadás fejezet 15 kötet 5 o. 0055
A Tanács irányelve (1984. szeptember 10.) a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (84/450/EGK) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA, tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára [1], tekintettel a Közgyűlés véleményére [2], tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3], mivel a tagállamokban a megtévesztő reklámra vonatkozó jelenleg hatályban levő jogszabályok nagy mértékben különböznek; mivel a reklám az egyes tagállamok határain túl terjed, és ezért közvetlen hatása van a közös piac létrehozására és működésére; mivel a megtévesztő reklám a közös piacon belül a verseny torzulásához vezethet; mivel a reklám, akár szerződéskötést eredményez, akár nem, kihatással van a fogyasztók gazdasági jólétére; mivel a megtévesztő reklám a fogyasztót hátrányos döntések meghozatalára bírhatja, amikor árut vásárol, vagy szolgáltatást vesz igénybe, és a tagállamok jogszabályai közötti különbségek számos esetben nem csupán a fogyasztóvédelem elégtelen szintjéhez vezetnek, hanem akadályozzák a határokon átnyúló reklámkampányok kivitelezését és így hatással vannak az áruk szabad mozgására, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára; mivel az Európai Gazdasági Közösség fogyasztóvédelemmel és a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos politikájának második programja [4] megfelelő eljárásról rendelkezik a fogyasztók védelme érdekében a megtévesztő és tisztességtelen reklámmal szemben; mivel általában a nagyközönség, valamint a fogyasztók és mindazok a személyek, akik másokkal versenyben kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytatnak a közös piacon belül, érdekében áll, hogy az első szakaszban harmonizálják a megtévesztő reklámokkal szembeni nemzeti rendelkezéseket, és a második szakaszban foglalkozzanak a tisztességtelen reklámmal és amennyiben szükséges, az összehasonlító reklámmal a Bizottság megfelelő javaslatai alapján; mivel e célból objektív minimumkövetelményeket kell meghatározni annak meghatározására, hogy a reklám megtévesztő-e; mivel a tagállamok által a megtévesztő reklámmal szemben elfogadásra kerülő jogszabályoknak megfelelőnek és hatékonynak kell lenniük; mivel azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, akiknek/amelyeknek a nemzeti jog szerint jogosan érdekük van az ügyben, lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy eljárjanak a megtévesztő reklámmal szemben, akár bíróság előtt, akár olyan közigazgatási hatóság előtt, amely illetékes abban, hogy döntsön a panaszokról vagy megfelelő bírósági eljárásokat kezdeményezzen; mivel az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy feljogosítja-e a bíróságokat vagy a közigazgatási hatóságokat arra, hogy a panasz intézéséhez egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követelje meg; mivel a bíróságoknak vagy a közigazgatási hatóságoknak olyan hatáskörrel kell rendelkezniük, amely feljogosítja őket arra, hogy elrendeljék vagy elérjék a megtévesztő reklám megszüntetését; mivel bizonyos esetekben kívánatos lehet, hogy megtiltsák a megtévesztő reklámot, még annak közzététele előtt; mivel azonban ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a tagállamokat arra kötelezik, hogy olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyek a reklám rendszeres, előzetes ellenőrzését követelik meg; mivel ideiglenes vagy végleges hatályú intézkedések meghozatalára alkalmas, gyorsított eljárásokat kell kialakítani; mivel kívánatos lehet elrendelni a bíróság vagy a közigazgatási hatóság által hozott döntések vagy helyesbítő közlemények közzétételét, a megtévesztő reklám bármely tartós hatásának kiküszöbölése érdekében; mivel a közigazgatási hatóságoknak pártatlanoknak kell lenniük, és hatáskörük gyakorlását bírósági felülvizsgálat alá kell rendelni; mivel az autonóm testületek által gyakorolt, a megtévesztő reklám kiküszöbölésére irányuló önkéntes ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírósági eljárást, ennek következtében bátorítandó; mivel a reklámozónak képesnek kell lennie arra, hogy megfelelő eszközökkel bizonyítsa a reklámjában szereplő tényállítások hitelességét és bizonyos esetekben a bíróság vagy a közigazgatási hatóság is megkövetelheti tőle, hogy ezt tegye; mivel ezen irányelv nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek, valamint a nagyközönség átfogóbb védelmének biztosítására, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Ezen irányelv célja, a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek és általában a nagyközönség érdekeinek védelme a megtévesztő reklámmal, valamint annak tisztességtelen következményeivel szemben. 2. cikk Ezen irányelv alkalmazásában: 1. reklám: egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenység keretében bármilyen formában, az árucikkek vagy szolgáltatások, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és kötelezettségeket is, értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás; 2. megtévesztő reklám: minden olyan reklám, amely bármilyen módon – beleértve a megjelenítését is – megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy amely, ugyanilyen okok miatt kárt okoz vagy kárt okozhat valamely versenytársnak; 3. személy: bármely természetes vagy jogi személy. 3. cikk A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni a reklám minden elemét, különösen a reklámba foglalt bármely olyan információt, amely a következőkre vonatkozik: a) az áruk vagy szolgáltatások jellemzői, mint a hozzáférhetőség, természet, kivitelezés, összetétel, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, adott célra való alkalmasság, felhasználás, mennyiség, pontos leírás, földrajzi vagy kereskedelmi eredet, vagy a használattól várható eredmények, vagy az árun vagy szolgáltatáson végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői; b) az ár vagy az ár megállapításának módja, és azok a feltételek, amelyekkel az árut szállítják vagy a szolgáltatást nyújtják; c) a reklámozó természete, sajátosságai és jogai, mint azonossága és vagyona, képesítései és ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, vagy díjai és kitüntetései. 4. cikk (1) A tagállamok mind a fogyasztók, mind a versenytársak és a közösség érdekében biztosítják a megtévesztő reklám leküzdésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket. Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a megtévesztő reklám megtiltásához, hogy: a) bírósághoz forduljanak az ilyen reklám miatt; és/vagy b) az ilyen reklámot közigazgatási hatóság elé vigyék, amely hatóság a panaszok eldöntésére, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó hatáskörrel rendelkezik. Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy az eszközök közül melyik áll rendelkezésre és hogy feljogosítják-e a bíróságokat vagy a közigazgatási hatóságokat arra, hogy a panaszok intézéséhez egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követelje meg, beleértve azokat is, amelyekre az 5. cikkben történik hivatkozás. (2) Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat, hogy olyan esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy ezek az intézkedések szükségesek, figyelembe véve az ügyben felmerülő összes érdeket, és különösen a közérdeket: - elrendeljék a megtévesztő reklám megszüntetését, vagy az e reklám megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást megindítsák, vagy - ha a megtévesztő reklámot még nem tették közzé, de a közzététel küszöbön áll, elrendeljék a közzététel megtiltását vagy a közzététel megtiltásának elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást megindítsák, még a tényleges veszteség vagy hátrány, vagy a reklámozó részéről felmerülő szándék vagy gondatlanság bizonyítékának hiányában is. A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról is, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg: - akár ideiglenes, vagy - végleges hatállyal, azzal, hogy a tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy a két lehetőség közül melyiket választják. A tagállamok továbbá olyan jogosítványokat ruházhatnak a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra, amelyek alapján azok az olyan megtévesztő reklám tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amely reklám megszüntetését jogerős határozat már elrendelte, a következőket tehetik: - követelik a végzés közzétételét, teljes egészében vagy részben, és olyan formában, amelyet megfelelőnek találnak, - ezen felül követelik a helyesbítő nyilatkozat közzétételét. (3) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási hatóságok: a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz; b) megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy amikor a panaszokról döntenek, határozataik betartását hatékonyan tudják ellenőrizni és érvényesíteni; c) általában határozataikat indokolniuk kell. Amikor a (2) bekezdésben említett hatásköröket kizárólag egy közigazgatási hatóság gyakorolja, a határozatokat mindig meg kell indokolni. Továbbá, ebben az esetben olyan eljárásokat kell biztosítani, amelyek révén a közigazgatási hatóság helytelen vagy indokolatlan hatásköri gyakorlata, vagy a fenti hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása a bíróságok által felülvizsgálható. 5. cikk Ezen irányelv nem zárja ki, hogy autonóm testületek a megtévesztő reklámot önkéntesen ellenőrizzék és hogy a 4. cikkben említett személyek vagy szervezetek ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásokon felül rendelkezésre állnak. 6. cikk A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek a 4. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban felhatalmazzák őket arra, hogy: a) megköveteljék a reklámozótól, hogy bizonyítékot nyújtson a reklámban szereplő tényállítások hitelességéről, amennyiben a reklámozó és az eljárásban szereplő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ez a követelmény helyénvalónak tűnik; és b) a tényállításokat helytelennek tekintsék, ha az a) pontnak megfelelően kért bizonyítékot a reklámozó nem nyújtotta be, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítélte. 7. cikk Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek, valamint a nagyközönség számára átfogóbb védelmet biztosítanak. 8. cikk A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1986. október 1-jétől megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 9. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 1984. szeptember 10-én. a Tanács részéről az elnök P. O'Toole [1] HL C 70., 1978.3.21., 4. o. [2] HL C 140., 1979.6.5., 23. o. [3] HL C 171., 1979.7.9. 43. o. [4] HL C 133., 1981.6.3., 1. o. --------------------------------------------------