31968L0414

A Tanács irányelve

(1968. december 20.)

az EGK tagállamainak minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről

(68/414/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 103. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

mivel az importált kőolaj és a kőolajtermékek növekvő jelentőséggel bírnak a Közösség energiaellátásában; mivel a harmadik országokból importált termékek szállítmányainak csökkenésével járó akárcsak ideiglenes nehézség is komoly zavarokat okozhat a Közösség gazdasági tevékenységében; mivel ezért a Közösségnek olyan helyzetben kell lennie, hogy ilyen esetben semlegesíteni vagy legalábbis csökkenteni tudja a káros hatásokat;

mivel a készletek beszerzésében egy válsághelyzet váratlanul merülhet fel, és mivel ezért elengedhetetlen fontosságú, hogy haladéktalanul létrehozzák a szükséges eszközöket egy esetleges hiány orvoslására;

mivel ebből a célból a tagállamokban a legfontosabb kőolajtermékek minimális készletének létrehozásával és fenntartásával a kőolajjal és a kőolajtermékekkel történő ellátás biztonságának növelésére van szükség;

mivel a hazai termelés önmagában is hozzájárul az ellátás biztonságához; mivel a közösségi termelés feltételei és az ellátásnak az ilyen termelésben rejlő nagyobb biztonsága indokolja, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára, hogy a készletezési kötelezettségét behozatallal teljesítsék,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket annak érdekében, hogy a 2. és 7. cikk rendelkezéseire is figyelemmel kőolajtermék-készleteiket valamennyi, a 3. cikkben felsorolt kőolajtermék-kategóriában mindenkor legalább az előző naptári év 65 napi átlagos napi belföldi fogyasztásának megfelelő szinten tartsák fenn.

A belföldi fogyasztásnak az érintett tagállam által belföldön kitermelt kőolajból előállított termékekkel kielégített része az említett fogyasztás legfeljebb 15 %-áig levonható.

Tengerjáró hajók tartálykészleteit a belföldi fogyasztás kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

2. cikk

A tagállamok az 1. cikk sérelme nélkül mentesíthetnek vállalkozásokat a készletezési kötelezettség alól olyan mértékben, amely nem haladja meg azt a termékmennyiséget, amelyet ezek a vállalkozások belföldön kitermelt kőolajból állítanak elő.

3. cikk

A belföldi fogyasztás kiszámításánál a következő termékkategóriákat kell figyelembe venni:

- motorbenzin és repülőgép-üzemanyag (repülőgépbenzin és benzin típusú sugárhajtómű-üzemanyag),

- gázolaj, dízelolaj, világítóolaj és kerozin típusú sugárhajtómű-üzemanyag,

- fűtőolajok.

4. cikk

A tagállamok az egyes negyedévek végén a meglévő készleteket bemutató, az 5. és 6. cikknek megfelelően elkészített statisztikai összesítést kötelesek benyújtani a Bizottságnak, amelyben részletezik a rendelkezésükre álló készleteket, feltüntetve, hogy azok hány napra lennének elegendőek az előző naptári év átlagos fogyasztásának megfelelően. Ezt az összesítést a negyedév végét követő kilencven napon belül kell benyújtani.

5. cikk

A készletek 4. cikkben előírt statisztikai összesítésében akésztermékeket tényleges súlyuknak megfelelően kell elszámolni; a kőolajat és a köztes termékeket pedig a következők szerint:

- a szóban forgó állam finomítóiból a megelőző naptári év folyamán minden termékkategória esetében kapott mennyiségek arányában, vagy

- a szóban forgó állam finomítóinak adott évi termelési programja alapján, vagy

- a készletezési kötelezettség alá tartozó termékeknek a szóban forgó államban a megelőző naptári évben előállított teljes mennyisége és az abban az évben felhasznált kőolaj teljes mennyisége közötti arány alapján; az előző rendelkezés az első és a második kategória (benzin és gázolaj) legfeljebb 40 %-ára és a harmadik kategória (fűtőolaj) legfeljebb 50 %-ára vonatkozik.

A 3. cikkben felsorolt késztermékekbe való feldolgozás céljából hozzáadott keverőkomponensek helyettesíthetik azokat a termékeket, amelyekbe ezen összetevőket szánják.

6. cikk

(1) Az 1. cikkben előírt minimális készletek szintjének kiszámításakor a 4. cikkben említett statisztikai összesítésben csak azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyek teljes egészében a tagállam rendelkezésére állnának, amennyiben az olajellátásban nehézségek merülnének fel.

A (2) bekezdés rendelkezéseire figyelemmel, a készleteknek a szóban forgó tagállam területén kell lenniük.

(2) Ennek az irányelvnek a végrehajtása céljából a kormányok közötti külön megállapodások alapján valamely tagállam területén egy másik tagállamban letelepedett vállalkozások számlájára készletek létesíthetők.

Ilyen esetekben az a tagállam, amelynek területén a készleteket tartják, nem helyezkedhet szembe azok másik tagállamba való átszállításával; amennyire lehetséges, figyelemmel köteles kísérni az ilyen készleteket, de nem szerepelteti azokat a statisztikai összesítésében. Az a tagállam, amelynek nevében a készleteket tartják, szerepeltetheti azokat a statisztikai összesítésében.

Az első albekezdésben említett megállapodások tervezetét meg kell küldeni a Bizottságnak, amely észrevételeket tehet az érintett kormányoknak. A megkötött megállapodásokról értesíteni kell a Bizottságot, amely azokat a többi tagállam tudomására hozza.

A megállapodásoknak a következő feltételeknek kell megfelelniük:

- ki kell terjedniük a kőolajra és az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi kőolajtermékre,

- meg kell határozniuk az előírt készletek ellenőrzését és azonosítását biztosító eljárásokat,

- általános szabályként ezeket határozatlan időre kell megkötni,

- amennyiben lehetőség van a megállapodás egyoldalú felmondására, rögzíteniük kell, hogy ellátási válság idején e lehetőséggel nem lehet élni, és hogy a Bizottságot mindenképpen értesíteni kell előzetesen az esetleges felmondásról.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel a készletek a következőket foglalhatják magukban:

- a kikötőben kirakodásra váró olajszállító tartályhajók fedélzetén található készletek, ha a kikötői formalitásokat már elvégezték,

- a kirakodási kikötőkben tartott készletek,

- az olajvezetékek bemeneténél tartályokban tartott készletek,

- a finomító tartályaiban tartott készletek a vezetékekben és a finomítóberendezésben lévő készletek nélkül,

- a finomítókban és importőr, tároló vagy nagykereskedelmi elosztó vállalkozások által tárolt készletek,

- a nemzeti jogszabályoknak az állandó készlet fenntartása kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően nagyfogyasztók által tárolt készletek,

- az országhatárokon belül szállító uszályokon és part menti kereskedelmi hajókon tartott készletek, amennyiben az illetékes hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy az ilyen készleteket ellenőrizzék, és feltéve, hogy a készleteket azonnal rendelkezésre tudják bocsátani.

Ebből következően különösen a következők nem szerepelhetnek a statisztikai összesítésben: a még ki nem termelt hazai kőolaj; a tengerjáró hajók tartályaiba szánt készletek; a (2) bekezdésben említett készletek kivételével a közvetlenül átmenő készletek; a vezetékekben, közúti és vasúti tartálykocsikban, töltőállomások tartályaiban lévő, valamint a kisfogyasztók által tartott készletek. A fegyveres erőknél és számukra az olajtársaságoknál tartott készletek szintén nem kerülhetnek be a statisztikai összesítésbe.

7. cikk

Ha a közösségi olajellátásban nehézségek merülnének fel, a Bizottság köteles bármelyik tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére a tagállamok között konzultációt szervezni.

A különleges sürgősség esetét vagy a kisebb helyi szükségletek kielégítését kivéve a tagállamoknak a fent elrendelt konzultációt megelőzően tartózkodniuk kell készleteik bármely olyan mértékű igénybevételétől, amely ezeket a készleteket a kötelező minimális szint alá csökkentené.

A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot tartalékkészleteik bármely felhasználásáról, és amint lehet, közölni a következőket:

- a dátum, amikor a készletek a kötelező minimum alá csökkentek,

- az ilyen felhasználás okai,

- a készletek feltöltésére tett esetleges intézkedések,

- ha lehetséges, a helyzet várható alakulásának becslése a készletek vonatkozásában, amíg azok a kötelező minimum alatt maradnak.

8. cikk

A készleteknek az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő létrehozását az ezen irányelvről szóló értesítést követően mielőbb, de legkésőbb 1971. január 1-jéig kell megvalósítani.

Az erre irányuló intézkedéseikről a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot.

9. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1968. december 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

V. Lattanzio

[1] HL 20., 1965.2.6., 330/65. o.

--------------------------------------------------