EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 42009X1230(01)

A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény hatékony végrehajtását célzó felülvizsgált magatartási kódex

OJ C 322, 30.12.2009, p. 1–10 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

30.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 322/1


A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezmény hatékony végrehajtását célzó felülvizsgált magatartási kódex

2009/C 322/01

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYKÉPVISELŐI A TANÁCS ÜLÉSE SORÁN,

TEKINTETTEL a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezményre (a továbbiakban: a választottbíráskodási egyezmény),

ELISMERVE mind a tagállamokra, mint a választottbíráskodási egyezmény szerződő feleire, mind az adóalanyokra nézve annak szükségességét, hogy a választottbíráskodási egyezmény hatékony megvalósítása érdekében részletesebb szabályok álljanak rendelkezésre,

TUDOMÁSUL VÉVE az EU közös transzferárfórumának (JTPF) 2007 márciusa és 2009 márciusa között végzett munkájáról készült 2009. szeptember 14-i bizottsági közleményt, amely a JTPF által a szankciókkal és a transzferárképzéssel, valamint a választottbíráskodási egyezmény néhány rendelkezésének értelmezésével kapcsolatban készített jelentéseken alapul,

HANGSÚLYOZVA, hogy e magatartási kódex olyan politikai kötelezettségvállalás, amely nem érinti a tagállamok jogait és kötelezettségeit, illetve a tagállamoknak és az Európai Uniónak az Európai Unióról szóló szerződésből és az Európai Unió működéséről szóló szerződésből eredő hatásköreit,

ELISMERVE, hogy e magatartási kódex végrehajtása nem akadályozhatja a globálisabb szintű megoldások lehetőségét,

JÓVÁHAGYVA a JTPF szankciókról szóló jelentésének következtetéseit,

A KÖVETKEZŐ MAGATARTÁSI KÓDEXET FOGADJÁK EL:

A tagállamok és az Európai Unió hatásköreinek sérelme nélkül e felülvizsgált magatartási kódex a választottbíráskodási egyezmény végrehajtását és a tagállamok közötti kettős adóztatásról szóló szerződések hatálya alá tartozó kölcsönös megállapodási eljárások egyes vonatkozó kérdéseit érinti.

1.   A választottbíráskodási egyezmény alkalmazási köre

1.1.   Háromoldalú transzferárképzési ügyek az EU-n belül

a)

E magatartási kódex alkalmazásában háromoldalú uniós ügy az olyan ügy, amelynek esetében a választottbíráskodási egyezmény keretébe tartozó eljárás első szakaszában két tagállami hatóság a szokásos piaci feltételek elvének (arm’s length principle) alkalmazásával nem tudja teljes mértékben elkerülni a kettős adóztatást egy transzferárképzési ügyben, mert egy (vagy több) másik tagállamban letelepedett kapcsolt vállalkozás, amelyet mindkét illetékes tagállami hatóság (funkcionális elemzést és egyéb kapcsolódó tényeket tartalmazó összehasonlíthatóság-elemzéssel) azonosított, jelentős szerepet töltött be abban, hogy releváns ügyletek láncolata vagy kereskedelmi/pénzügyi viszonyok tekintetében a szokásostól eltérő piaci feltételek alakuljanak ki, és ezt a kettős adóztatással sújtott és a választottbíráskodási egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását kérelmező adóalany is elismeri.

b)

A választottbíráskodási egyezmény hatálya a tagállamok közötti háromoldalú ügyekhez kapcsolódó valamennyi EU-n belüli ügyletre kiterjed.

1.2.   Alultőkésítés (1)

A választottbíráskodási egyezmény egyértelműen hivatkozik a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokból eredő nyereségre, de nem tesz különbséget az egyes nyereségtípusok között. Ezért a pénzügyi kapcsolatokból eredő és a szokásos piaci feltételek elvén alapuló nyereségkiigazításokat, többek között a kölcsönöket és azok feltételeit a választottbíráskodási egyezmény alkalmazási körébe tartozónak kell tekinteni.

2.   Elfogadhatóság

A választottbíráskodási egyezmény 18. cikke alapján a tagállamoknak akkor ajánlott egy ügyet az egyezmény keretébe tartozónak tekinteni, ha a kérelmet – egy új tagállam egyezményhez való csatlakozásának hatálybalépése után – megfelelő időpontban nyújtják be, akkor is, ha a kiigazítás korábbi adóévre vonatkozik.

3.   Súlyos szankciók

Mivel a 8. cikk (1) bekezdése súlyos szankció kiszabása esetén rugalmasságot ír elő a választottbíráskodási egyezmény alkalmazásának visszautasítása tekintetében, és az 1995 óta szerzett gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve, a tagállamoknak ajánlott pontosítani vagy felülvizsgálni a választottbíráskodási egyezmény mellékletében levő egyoldalú nyilatkozataikat, hogy jobban tükrözzék azt az elvet, miszerint súlyos szankció csak kivételes esetekben alkalmazandó, mint például a csalás.

4.   A hároméves időszak kezdete (a kérelem beadási határideje a választottbíráskodási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően)

A hároméves időszak kezdete annak „az első adómegállapításról szóló vagy annak megfelelő értesítésnek az időpontja, amely a választottbíráskodási egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adózást eredményez, vagy vélhetően kettős adózást fog eredményezni, pl. valamely transzferár-kiigazítás miatt” (2).

A transzfer-árképzési ügyekre vonatkozóan a tagállamoknak a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 25. cikke (1) bekezdése által megállapított és a tagállamok közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések által alkalmazott hároméves időszak meghatározása esetében is ajánlott e fogalommeghatározás alkalmazása.

5.   A kétéves időszak kezdete (a választottbíráskodási egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése)

a)

A választottbíráskodási egyezmény 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában egy ügy akkor minősül a 6. cikk (1) bekezdése szerint megfelelően benyújtottnak, ha az adóalany rendelkezésre bocsátja az alábbiakat:

i.

a kérelmet benyújtó tagállam vállalkozásának, illetve az adott ügyletekben részt vevő egyéb feleknek az azonosító adatai (például név, cím, adóazonosító szám);

ii.

az ügy lényeges tényállásának és körülményeinek részletei (ideértve a vállalkozás és az adott ügyletekben részt vevő egyéb felek közötti kapcsolat részleteit);

iii.

a kérdéses adómegállapítási időszakok azonosítása;

iv.

az állítólagos kettős adóztatást eredményező adómegállapítási értesítések, adóellenőrzési jelentés vagy annak megfelelő dokumentum másolatai;

v.

bármely, a vállalkozás, vagy az adott ügyletekben részt vevő egyéb fél által kezdeményezett jogorvoslati és peres eljárás részletei, valamint az üggyel kapcsolatos bármely bírósági határozat;

vi.

a vállalkozás indoklása arra nézve, hogy miért úgy ítéli meg, hogy a választottbíráskodási egyezmény 4. cikkében megállapított elvek figyelembevételére nem került sor;

vii.

a vállalkozás kötelezettségvállalása arra nézve, hogy a lehető legteljesebben és leggyorsabban válaszol az illetékes hatóság minden jogos és helytálló kérelmére, valamint dokumentációt bocsát az illetékes hatóságok rendelkezésére; valamint

viii.

az adóalany kérelmének kézhezvételétől számított két hónapon belül az illetékes hatóság által igényelt bármely további különleges információ.

b)

A kétéves időszak az alábbi időpontok közül a későbbi időpontban kezdődik:

i.

az adómegállapításról szóló értesítés időpontja, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más dokumentum;

ii.

a kérelem és az 5. pont a) alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja.

6.   A választottbíráskodási egyezmény hatálya alá tartozó kölcsönös megállapodási eljárások

6.1.   Általános rendelkezések

a)

Tekintet nélkül arra, hogy ez milyen közvetlen adózási következményekkel jár majd az egyes tagállamokra nézve, a szokásos piaci feltételek OECD által javasolt elvét alkalmazni kell.

b)

Az ügyeket – az adott ügy kérdéseinek összetettségétől függően – a lehető leghamarabb meg kell oldani.

c)

A kölcsönös megállapodás mielőbbi elérése érdekében minden megfelelő eszköz lehetőségét – beleértve a személyes találkozókat is – meg kell vizsgálni. Adott esetben a vállalkozás felkérést kaphat arra, hogy az illetékes hatóság előtt tartson beszámolót.

d)

E magatartási kódex rendelkezéseit figyelembe véve, attól az időponttól számított két éven belül, amikor az ügyet e magatartási kódex 5. pontjának b) alpontjával összhangban valamely illetékes hatóságnak először benyújtották, kölcsönös megállapodásra kell jutni. El kell ismerni azonban, hogy bizonyos helyzetekben (például az ügy közeli megoldása vagy különösen összetett ügyletek, illetve háromoldalú ügyek) helyénvaló lehet a választottbíráskodási egyezmény 7. cikke (4) bekezdésének alkalmazása (amely a határidő kiterjesztését írja elő) keretében rövid kiterjesztésről megállapodni.

e)

A kölcsönös megállapodási eljárás az azt kérelmező személyre, vagy az ügyben érintett bármely egyéb személyre nézve nem járhat nem helyénvaló vagy túlzott teljesítési költségekkel.

6.2.   Háromoldalú transzferárképzési ügyek az EU-n belül

a)

Amint a tagállamok illetékes hatóságai egyetértenek abban, hogy a szóban forgó ügyet uniós háromoldalú ügynek kell tekinteni, haladéktalanul fel kell kérniük a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vagy aktív érdekelt félként vegyen részt az eljárásban és a vitákban, és hogy döntsenek közösen arról, hogy melyik az általuk előnyben részesített megközelítés. Ennek megfelelően valamennyi információt meg kell osztani a másik (többi) illetékes hatósággal, például információcsere révén. A másik (többi) illetékes hatóságot fel kell kérni, hogy vegye tudomásul a „hatáskörébe tartozó” adóalany tényleges vagy esetleges érintettségét.

b)

Az uniós háromoldalú ügyekben felmerülő kettős adóztatás megoldásához az érintett illetékes hatóságok a választottbíráskodási egyezmény keretében az alábbi megközelítések valamelyikét alkalmazhatják:

i.

az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy többoldalú megközelítést alkalmaznak (az összes érintett illetékes hatóság azonnali és teljes körű részvétele); vagy

ii.

az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy kétoldalú eljárást kezdenek, amelynek résztvevője az a két illetékes hatóság, amely (funkcionális elemzést és egyéb kapcsolódó tényeket tartalmazó összehasonlíthatóság-elemzéssel) azonosította azt a másik tagállamban letelepedett kapcsolt vállalkozást, amely releváns ügyletek láncolatában vagy kereskedelmi/pénzügyi kapcsolatokban jelentős befolyás gyakorlása révén hozzájárult ahhoz, hogy a szokásostól eltérő piaci feltételek alakuljanak ki, és felkérik a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vegyen részt a kölcsönös megállapodási eljárás megbeszélésein; vagy

iii.

az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy egyidejűleg egynél több kétoldalú eljárást kezdenek, és felkérik a másik (többi) uniós illetékes hatóságot, hogy megfigyelőként vegyen részt a kölcsönös megállapodási eljárás megbeszélésein.

A tagállamoknak az ilyen kettős adóztatási ügyek megoldásához többoldalú eljárás alkalmazását ajánlják. Ezzel azonban – az ügy egyedi tényei és körülményei alapján – minden esetben valamennyi illetékes hatóságnak egyet kell értenie. Ha többoldalú eljárásra nincs lehetőség és két (vagy több) egyidejű kétoldalú eljárás kezdődött, az összes releváns illetékes hatóságot be kell vonni a választottbíráskodási eljárás első szakaszába vagy az eredeti választottbíráskodási eljárásban részt vevő szerződő félként vagy megfigyelőként.

c)

A vita alakulásától és a benyújtott bizonyítékoktól függően a megfigyelő az eljárás érdekelt felévé válhat. Ha a másik (többi) illetékes hatóság részt kíván venni a második szakaszban (választottbíráskodás), érdekelt féllé kell válnia.

Ha a másik (többi) illetékes hatóság a vita során csak megfigyelő fél marad, ennek nincs következménye a választottbíráskodási egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából (például ütemezési vagy eljárási kérdések).

A megfigyelőként való részvétel nem jelenti azt, hogy a másik (többi) illetékes hatóságot kötelezi a választottbíráskodási eljárás végső eredménye.

Az információcserének az eljárás során meg kell felelnie a szokásos jogi és adminisztratív követelményeknek és eljárásoknak.

d)

Az adóalanyoknak a lehető leghamarabb tájékoztatniuk kell az érintett adóhatóságot arról, hogy az ügyben más tagállamokban levő felek érintettek lehetnek. Ezt az értesítést megfelelő időben követnie kell az összes releváns tény és kiegészítő dokumentum bemutatásának. Ez a megközelítés nemcsak gyorsabb megoldáshoz vezet, hanem véd attól is, hogy a kettős adóztatási ügyek megoldása a tagállamok eltérő eljárási határidői miatt meghiúsuljon.

6.3.   Gyakorlati működés és átláthatóság

a)

A fordítás költségeinek, illetve a fordításból eredő késedelemnek a minimálisra csökkentése érdekében a kölcsönös megállapodási eljárást – különösen a tárgyalási álláspontokról szóló dokumentumok cseréjét – a közös munkanyelven, vagy azzal azonos hatással bíró módon kell lefolytatni, amennyiben az illetékes hatóságok kétoldalú (vagy többoldalú) alapon megállapodásra tudnak jutni.

b)

Az illetékes hatóság – amelyhez a kölcsönös megállapodási eljárást kérelmező vállalkozás a kérelmet benyújtotta – folyamatosan tájékoztatja a vállalkozást valamennyi olyan jelentős fejleményről, amely az eljárás során hatással van a kérelemre.

c)

Biztosítani kell az olyan személlyel kapcsolatos információ bizalmas jellegét, akit valamely kétoldalú, adóztatásról szóló egyezmény vagy valamely tagállam joga véd.

d)

Az illetékes hatóság az adóalany kölcsönös megállapodási eljárást kezdeményező kérelmének kézhezvételét a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül igazolja, s egyidejűleg értesíti az ügyben érintett egyéb tagállamok illetékes hatóságait, csatolva az adóalany kérelmének másolatát.

e)

Amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a vállalkozás nem nyújtotta be a kölcsönös megállapodási eljárás megindításához szükséges, az 5. pont a) alpontjában meghatározott minimális információt, a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül felkéri a vállalkozást arra, hogy biztosítsa azokat a további specifikus információkat, amelyekre az illetékes hatóságnak szüksége van.

f)

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az illetékes hatóság az alábbiak szerinti valamely formában választ ad a kérelmet benyújtó vállalkozásnak:

i.

amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a vállalkozás nyereségét egy másik tagállam vállalkozásának nyeresége nem tartalmazza, vagy vélhetően nem fogja tartalmazni, értesíti a vállalkozást a kétségeiről és további észrevételek megtételére kéri fel;

ii.

amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a kérelem jól megalapozott, s amennyiben az illetékes hatóság maga is képes kielégítő megoldást nyújtani, erről értesíti a vállalkozást, és a lehető leghamarabb megteszi az indokolt kiigazításokat, illetve engedélyezi az indokolt kedvezményeket;

iii.

amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint a kérelem jól megalapozott, de az illetékes hatóság maga nem képes kielégítő megoldást nyújtani, értesíti a vállalkozást arról, hogy az ügy megoldása érdekében kölcsönös megállapodásra törekszik a többi érintett tagállam illetékes hatóságával.

g)

Amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint az ügy jól megalapozott, kölcsönös megállapodási eljárást kezdeményez, azáltal, hogy a másik (többi) tagállam illetékes hatóságát értesíti határozatáról, és ehhez mellékeli az e magatartási kódex 5. pontjának a) alpontjában meghatározott információ másolatát. Ezzel egyidejűleg a választottbíráskodási egyezményre hivatkozó személyt is értesíti a kölcsönös megállapodási eljárás megindításáról. A kölcsönös megállapodási eljárást megindító illetékes hatóság – a rendelkezésére álló információ alapján – értesíti továbbá a másik (többi) tagállam illetékes hatóságát és a kérelmezőt arról, hogy az ügyet a választottbíráskodási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztették-e elő, illetve a választottbíráskodási egyezmény 7. cikke (1) bekezdésében foglalt kétéves időszak kezdetéről.

6.4.   A tárgyalási álláspontok kicserélése

a)

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben kölcsönös megállapodási eljárás indul, annak az országnak az illetékes hatósága, amelyben olyan adómegállapításra, azaz jövedelemről szóló adóhatósági végső határozat, vagy annak megfelelő más dokumentum kibocsátására került sor vagy fog sor kerülni, amely a választottbíráskodási egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adóztatást eredményező, vagy vélhetően kettős adóztatást eredményező kiigazítást tartalmaz, megküldi tárgyalási álláspontját az ügyben érintett egyéb tagállamok illetékes hatóságainak, az alábbiakat meghatározva:

i.

a kérelmező személy ügye;

ii.

az ügy érdemi részére vonatkozó véleménye, pl. miért véli úgy, hogy sor került vagy vélhetően sor fog kerülni kettős adóztatásra;

iii.

az ügy megoldásának a kettős adóztatás megszüntetését célzó lehetőségei, a javaslat teljes körű magyarázatával együtt.

b)

A tárgyalási álláspont tartalmazza az értékelés vagy kiigazítás teljes körű indoklását, amelyhez csatolni kell az illetékes hatóság tárgyalási álláspontját támogató alapdokumentációt, valamint a kiigazításhoz használt egyéb dokumentumok listáját.

c)

A tárgyalási álláspontot az adott ügy összetettségét figyelembe véve a lehető leghamarabb, de legfeljebb az alábbiak közül a legkésőbbi időponttól számított négy hónapon belül meg kell küldeni az ügyben érintett többi tagállam illetékes hatóságainak:

i.

az adómegállapításról szóló értesítés, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más értesítés időpontja;

ii.

a kérelem és az 5. pont i. alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja.

d)

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy amennyiben egy olyan ország illetékes hatósága, amelyben nem bocsátottak ki és nem tervezik olyan adómegállapítás, vagy annak megfelelő más dokumentum kibocsátását, amely a választottbíráskodási egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adóztatást eredményez vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni, pl. transzferár-kiigazítások miatt, egy másik illetékes hatóság tárgyalási álláspontját kézhez kapja, az adott ügy összetettségét figyelembe véve a lehető leghamarabb, de a tárgyalási álláspont kézhezvételétől számított hat hónapon belül arra választ ad.

e)

A választ az alábbi két forma közül az egyik szerint kell megadni:

i.

amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint kettős adóztatásra került sor, vagy vélhetően kettős adóztatásra fog sor kerülni, és egyetért a tárgyalási álláspontban javasolt megoldással, erről értesíti a másik (többi) illetékes hatóságot, és a lehető leghamarabb megteszi a megoldásban foglalt kiigazításokat, illetve engedélyezi a kedvezményeket;

ii.

amennyiben az illetékes hatóság véleménye szerint kettős adóztatásra nem került sor, illetve vélhetően nem fog sor kerülni, illetőleg nem ért egyet a tárgyalási álláspontban javasolt megoldással, a másik (többi) illetékes hatóságnak válaszdokumentum formájában megküldi tárgyalási álláspontját, amelyben meghatározza indokait és – figyelembe véve annak összetettségét – hozzávetőleges időbeosztást javasol az ügy megoldására vonatkozóan. A javaslat, amennyiben szükséges, tartalmazza egy személyes találkozó időpontját is, amelyre legfeljebb az alábbiak közül a legkésőbbi időponttól számított 18 hónapon belül kell sort keríteni:

aa)

az adómegállapításról szóló értesítés, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemre vonatkozó végső határozata, vagy az annak megfelelő más értesítés időpontja;

bb)

a kérelem és az 5. pont a) alpontjában meghatározott minimális információ illetékes hatóság általi kézhezvételének időpontja.

f)

A tagállamok ezenfelül kötelezettséget vállalnak arra, hogy – amennyiben lehetséges – az eljárás mielőbbi lefolytatásához szükséges minden intézkedést meghoznak. E tekintetben a tagállamok célul tűzik ki, hogy rendszeresen, évente legalább egyszer, személyes találkozót szerveznek illetékes hatóságaik között, azzal a céllal, hogy a folyamatban levő kölcsönös megállapodási eljárásokat megvitassák (feltéve, hogy az ügyek száma indokolttá teszi ezeket a rendszeres találkozókat).

6.5.   A tagállamok közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések

A transzferárral kapcsolatos ügyekre vonatkozóan a tagállamoknak ajánlott az 1., 2. és 3. pontban foglalt rendelkezések alkalmazása az OECD-nek az EU tagállamai közötti, kettős adóztatásról szóló szerződések által végrehajtott, jövedelem- és vagyonadóztatási modellegyezményének 25. cikke (1) bekezdésével összhangban indított kölcsönös megállapodási eljárásokra is.

7.   A választottbíráskodási egyezmény második szakaszának eljárásai

7.1.   Független személyek jegyzéke

a)

A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy további késedelem nélkül tájékoztatják a Tanács főtitkárát annak az öt független, elismert szaktudással rendelkező személynek a nevéről, aki a választottbíráskodási egyezmény 7. cikkének (1) bekezdésében említett tanácsadó bizottság tagjai közé választható, valamint ugyanilyen feltételek mellett a jegyzék bármilyen módosításáról.

b)

Amikor a tagállamok a Tanács főtitkára számára megadják az elismert szaktudással rendelkező független személyek nevét, csatolják ezen személyek önéletrajzát is, amelynek többek között tartalmaznia kell az ezen személyek jogi, adóügyi, és különösen transzferárképzéssel kapcsolatos tapasztalatának leírását.

c)

A tagállamok a jegyzékben továbbá azt is jelezhetik, hogy az elismert szaktudással rendelkező független személyek közül mely személyek felelnek meg az elnökké választás követelményeinek.

d)

A Tanács főtitkára minden évben felhívja a tagállamokat arra, hogy erősítsék meg az elismert szaktudással rendelkező független személyek nevét, és/vagy adják meg a helyükbe lépő személyek nevét.

e)

Az elismert szaktudással rendelkező független személyek összesített listáját a Tanács honlapján közzéteszik.

f)

Az elismert szaktudással rendelkező független személyeknek nem kell a jelölő állam állampolgárának lenniük vagy ott lakóhellyel rendelkezniük, de tagállam állampolgárának kell lenniük és lakóhellyel kell rendelkezniük a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá tartozó területen.

g)

Az illetékes hatóságok számára ajánlott egy – megállapodás szerinti – elfogadási nyilatkozat és a meghatározott ügyre vonatkozó függetlenségi nyilatkozat kidolgozása, amelyet a kiválasztott független, elismert szaktudással rendelkező személynek alá kell írnia.

7.2.   A tanácsadó bizottság felállítása

a)

A tagállamok eltérő megállapodása hiányában az a tagállam, amely az első olyan adómegállapítási értesítést, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemről szóló végső határozatát, vagy az annak megfelelő más értesítést kibocsátotta, amely a választottbíráskodási egyezmény 1. cikke értelmében kettős adóztatást eredményez, vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni, kezdeményezi a tanácsadó bizottság felállítását, és a másik (többi) tagállammal egyetértésben megrendezi annak találkozóit.

b)

Az illetékes hatóságoknak a választottbíráskodási egyezmény 7. cikkében meghatározott időszak lejártát követően hat hónapon belül fel kell állítaniuk a tanácsadó bizottságot. Ha az egyik illetékes hatóság ezt nem teszi meg, a másik érintett hatóság jogosult erre.

c)

A tanácsadó bizottság az elnökön és az illetékes hatóságok képviselőin kívül általában két, elismert szaktudással rendelkező független személyből áll. Háromoldalú ügyekben, amikor a többoldalú megközelítés keretében tanácsadó bizottságot kell felállítani, a tagállamoknak – szükség esetén további eljárási szabályok bevezetésével – figyelembe kell venniük a választottbíráskodási egyezmény 11. cikke (2) bekezdésének előírásait annak biztosításához, hogy a tanácsadó bizottság véleményét tagjainak – beleértve az elnököt – egyszerű többségével el tudja fogadni.

d)

A tanácsadó bizottságot egy titkárság segíti, amely számára a tanácsadó bizottság felállítását kezdeményező tagállam biztosítja a szükséges munkafeltételeket, kivéve, ha az érintett tagállamok másként állapodnak meg. A függetlenség megőrzése végett a titkárság a tanácsadó bizottság elnökének felügyelete alatt működik. A titkárság tagjait a választottbíráskodási egyezmény 9. cikkének (6) bekezdésében foglalt, titoktartásra vonatkozó rendelkezések kötik.

e)

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai előre meghatározhatják a tanácsadó bizottság találkozóinak és véleménye közzétételének helyét.

f)

A tagállamok az első találkozót megelőzően a tanácsadó bizottság rendelkezésére bocsátják a vonatkozó dokumentációt és információkat, különösen a kölcsönös megállapodási eljárás során használt dokumentumokat, jelentéseket, levelezést és következtetéseket.

7.3.   A tanácsadó bizottság működése

a)

Egy ügy akkor minősül a tanácsadó bizottság elé érkezettnek, amikor az elnök megerősíti, hogy tagjai kézhez kaptak minden, a 7.2. f) pontban meghatározott, vonatkozó dokumentációt és információt.

b)

A tanácsadó bizottság eljárását az érintett tagállamok hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell lefolytatni, hacsak az illetékes hatóságok közös megállapodás útján – a tanácsadó bizottság kívánságát figyelembe véve – másként nem döntenek.

c)

A tanácsadó bizottság kérheti, hogy az a fél, amelytől a nyilatkozat vagy dokumentum származik, gondoskodjék annak az eljárás nyelvére vagy nyelveire történő lefordításáról.

d)

A választottbíráskodási egyezmény 10. cikkének tiszteletben tartása mellett, a tanácsadó bizottság kérheti a tagállamokat, és különösen azt a tagállamot, amely az első olyan adómegállapítási értesítést, vagyis az adóhatóságnak az egyéb jövedelemről szóló végső határozatát, vagy az annak megfelelő más értesítést kibocsátotta, amely a választottbíráskodási egyezmény 1. cikkének értelmében kettős adóztatást eredményez, vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni, hogy jelenjen meg a tanácsadó bizottság előtt.

e)

A tanácsadó bizottság eljárásának költségei, amelyeket az érintett tagállamok egyenlő arányban viselnek, a tanácsadó bizottság adminisztratív költségeit, valamint az elismert szaktudással rendelkező független személyek díjait és költségeit tartalmazzák.

f)

Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak eltérő megállapodása hiányában:

i.

az elismert szaktudással rendelkező független személyek költségtérítését a tanácsadó bizottság létrehozását kezdeményező tagállam magas rangú közhivatalnokai esetében alkalmazott költségtérítések mértékében kell korlátozni.

ii.

az elismert szaktudással rendelkező független személyek díja a tanácsadó bizottság egy ülésnapjára személyenként 1 000 EUR; az elnök a többi elismert szaktudással rendelkező független személyhez képest 10 %-kal magasabb díjban részesül.

g)

A tanácsadó bizottság eljárási költségeinek tényleges kifizetéséért a tanácsadó bizottság felállítását kezdeményező tagállam felel, hacsak az érintett tagállamok illetékes hatóságai másként nem határoznak.

7.4.   A tanácsadó bizottság véleménye

A tagállamok elvárása szerint a véleménynek az alábbiakat kell magában foglalnia:

a)

a tanácsadó bizottság tagjainak neve;

b)

a kérelem; a kérelem az alábbiakat foglalja magában:

i.

az érintett vállalkozások neve és címe;

ii.

az érintett illetékes hatóságok;

iii.

a vita tényállásának és körülményeinek leírása;

iv.

a követelés tárgyáról szóló pontos nyilatkozat;

c)

az eljárás rövid összefoglalása;

d)

a véleményben foglalt határozat alapjául szolgáló érvek és módszerek;

e)

a vélemény;

f)

a vélemény közzétételének helye;

g)

a vélemény közzétételének időpontja;

h)

a tanácsadó bizottság tagjainak aláírása.

Az illetékes hatóságok határozatáról és a tanácsadó bizottság véleményéről szóló értesítés az alábbi módon történik:

i.

A határozat meghozatalát követően, az az illetékes hatóság, amelyhez az ügyet benyújtották, valamennyi érintett vállalkozásnak másolatot küld az illetékes hatóságok határozatáról és a tanácsadó bizottság véleményéről.

ii.

A tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak abban, hogy a határozatot és a véleményt teljes egészében közzéteszik. Úgy is határozhatnak, hogy a határozatot és a véleményt az érintett vállalkozások nevének említése nélkül és az érintett vállalkozások azonosságát esetlegesen felfedő további részleteket törölve teszik közzé. Mindkét esetben szükséges a vállalkozások beleegyezése, valamint bármely közzétételt megelőzően az érintett vállalkozásoknak írásban közölniük kell azzal az illetékes hatósággal, amelyhez az ügyet benyújtották, hogy a határozat és a vélemény közzétételére vonatkozóan nincs ellenvetésük.

iii.

A tanácsadó bizottság véleménye három (háromoldalú ügyek esetén több) eredeti példányban készül, egyet az érintett tagállamok illetékes hatóságának kell küldeni, egyet pedig be kell nyújtani a Tanács Főtitkárságának archiválásra. Amennyiben a vélemény közzétételét illetően megállapodás születik, a véleményt a Bizottság honlapján kell közzétenni az eredeti nyelven, illetve az eredeti nyelveken.

8.   Adóbeszedés és kamatszámítás határokon átnyúló vitarendezési eljárások során

a)

Bár ezek egyes tagállamokban jogalkotási változtatásokat tehetnek szükségessé, a tagállamoknak ajánlott minden szükséges intézkedést meghozni annak érdekében, hogy az adóbeszedésnek a határokon átnyúló vitarendezési eljárások ideje alatti, a választottbíráskodási egyezmény értelmében történő felfüggesztését lehetővé tegyék az ilyen eljárásban részt vevő vállalkozások részére, ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyenek a hazai jogorvoslati vagy peres eljárásban részt vevő vállalkozásokra érvényesek. Helyénvaló, hogy a tagállamok ezeket az intézkedéseket kiterjesszék a tagállamok közötti kettős adóztatásról szóló szerződésekben meghatározott, határokon átnyúló vitarendezési eljárásokra is.

b)

Figyelembe véve, hogy a kölcsönös megállapodási eljárás során az adóalanynak nem származhat hátránya abból, ha a kölcsönös megállapodási eljárás időszakában különböző megközelítések érvényesülnek a kamatokra és visszatérítésekre vonatkozóan, a tagállamok számára a következő megközelítések egyikének alkalmazása ajánlott:

i.

adóbeszedés és -visszatérítés kamat felszámítása nélkül; vagy

ii.

adóbeszedés és -visszatérítés kamat felszámításával; vagy

iii.

a kamat felszámítása és visszafizetése szempontjából minden ügyet külön kell kezelni (lehetőleg a kölcsönös megállapodási eljárás keretében).

9.   Új EU-tagállamok csatlakozása a választottbíráskodási egyezményhez

A tagállamok erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az új tagállamoknak a választottbíráskodási egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezményeket a lehető leghamarabb – de az új tagállamoknak az EU-hoz való csatlakozásától számított két évnél semmiképpen nem később – aláírják és megerősítsék.

10.   Záró rendelkezések

E magatartási kódex egyenletes és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy annak gyakorlati működéséről minden második évben jelentést nyújtsanak be a Bizottságnak. E jelentések alapján a Bizottság jelentést tehet a Tanács felé, illetve javasolhatja e magatartási kódex rendelkezéseinek felülvizsgálatát.


(1)  Fenntartások: Bulgária azt a nézetet vallja, hogy a kölcsön árának (azaz a kamatnak) a kiigazításából eredő nyereségkiigazítások a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá esnek. Bulgária azonban úgy véli, hogy a választottbíráskodási egyezmény nem terjed ki azokra a nyereségkiigazításokra, amelyek a finanszírozás összegének kiigazításához köthetők. E kiigazítások indokai elvben a tagállami jogszabályokban vannak szabályozva. Az eltérő nemzeti szabályok fennállása és a vállalkozások tőkestruktúrájára alkalmazandó, a szokásos piaci feltételek elvére vonatkozó nemzetközi iránymutatások hiánya nagymértékben megkérdőjelezi a kölcsön összegének kiigazításán alapuló nyereségkiigazítások szokásos piaci feltételek elvén alapuló jellegét.

A Cseh Köztársaság nem alkalmazza a választottbíráskodási egyezmény szerinti kölcsönös megállapodási eljárást, amennyiben a nemzeti jog szerinti visszaélési szabályok alkalmazandók.

Hollandia támogatja azt a véleményt, miszerint a szokásos piaci feltételek elvén alapuló nemzeti jogszabályokból következő kamatkiigazítás (a kölcsön árának kiigazítása) a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá esik. A kölcsön összegének, valamint a kamat levonhatóságának a szokásos piaci feltételek elve szerinti alultőkésítési megközelítésen alapuló kiigazításai és a szokásos piaci feltételek elvén alapuló visszaélési szabályokon alapuló kiigazítások a választottbíráskodási egyezmény hatályán kívül esőnek tekintendők. Hollandia mindaddig fenntartással él, ameddig az OECD nem ad iránymutatást arra nézve, hogy miként kell alkalmazni a szokásos piaci feltételek elvét a kapcsolt vállalkozások alultőkésítésére.

Görögország úgy ítéli meg, hogy csak a kölcsön kamatának kiigazításai tartoznak a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá. A hatályos nemzeti jogi korlátokból következően azonban a választottbíráskodási egyezmény nem alkalmazandó a kölcsön összegéhez és a kölcsön felgyülemlett kamatának levonhatóságához kapcsolódó kiigazításokra.

Magyarország úgy ítéli meg, hogy csak azok az esetek tartoznak a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá, amikor a kettős adóztatás a kölcsön kamatának kiigazításából ered, és a kiigazítás a szokásos piaci feltételek elvén alapul.

Olaszország úgy ítéli meg, hogy a választottbíráskodási egyezményre olyan kettős adóztatási esetekben lehet hivatkozni, amelyek a szokásos piaci feltételek elvével összhangban nem lévő pénzügyi tranzakció árának kiigazításából következnek. Nem lehet rá hivatkozni ellenben olyan kettős adóztatás feloldásához, amely a kölcsön összegének kiigazításából ered, és abban az esetben sem, ha a kettős adóztatás a finanszírozás engedélyezett összegére vagy a kamat levonhatóságára vonatkozó nemzeti szabályok eltéréséből adódott.

Lettország értelmezése szerint a választottbíráskodási egyezményre nem lehet hivatkozni a kölcsön összegének, illetve a kamatfizetések levonhatóságának kiigazítására vonatkozó olyan általános nemzeti jogszabályok alkalmazásából eredő kettős adóztatás esetén, amelyek nem a szokásos piaci feltételeknek a választottbíráskodási egyezmény 4. cikkében előírt elvén alapulnak.

Ezért Lettország úgy ítéli meg, hogy csak a szokásos piaci feltételek elvén alapuló nemzeti jogszabályok szerinti kamatlevonási kiigazítások tartoznak a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá.

Lengyelország úgy ítéli meg, hogy a választottbíráskodási egyezmény csak kamatkiigazítások esetén alkalmazható. Nem indokolt azonban, hogy az egyezmény hatálya kiterjedjen a kölcsön összegének kiigazításaira. Véleményünk szerint szinte lehetetlen definiálni, hogy milyen legyen a gyakorlatban a tőkestruktúra ahhoz, hogy megfeleljen a szokásos piaci feltételek elvének.

Portugália úgy ítéli meg, hogy a választottbíráskodási egyezményre nem lehet hivatkozni azon kettős adóztatási ügyek feloldása érdekében, amelyek a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön összegének kiigazításán alapuló nyereségkiigazításból, illetve a kamatfizetés kiigazításából eredő, nemzeti visszaélési intézkedéseken alapuló nyereségkiigazításból következnek. Portugália azonban hajlandó felülvizsgálni véleményét, amint – nevezetesen az OECD-től származó iránymutatás alapján – nemzetközi szintű konszenzus születik a szokásos piaci feltételek elvének a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön (beleértve az alultőkésítési helyzeteket) összegére való alkalmazásáról.

Szlovákia véleménye szerint indokolt, hogy a szokásos piaci feltételek elvén alapuló nemzeti jogszabályokon alapuló kamatkiigazítások a választottbíráskodási egyezmény hatálya alá tartozzanak, nem indokolt azonban, hogy ide- tartozzanak a nemzeti jogszabályok szerinti visszaélési szabályok alkalmazásából eredő nyereségkiigazítások.

(2)  Fenntartás: Az olasz adóhatósági tag véleménye szerint a hároméves időszak kezdete „annak az első adómegállapításról szóló, vagy annak megfelelő, transzferár-kiigazításról tanúskodó értesítésnek az időpontja, amely az 1. cikk értelmében kettős adóztatást eredményez, vagy vélhetően kettős adóztatást fog eredményezni”, mivel a hatályos választottbíráskodási egyezmény alkalmazását célszerű lenne azokra az ügyekre korlátozni, amelyek transzferár-„kiigazítással” járnak.


Top