Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 01999L0031-20180704

A Tanács 1999/31/EK irányelve ( 1999. április 26. ) a hulladéklerakókról

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1999/31/2018-07-04

01999L0031 — HU — 04.07.2018 — 004.001


Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B

A TANÁCS 1999/31/EK IRÁNYELVE

(1999. április 26.)

a hulladéklerakókról

(HL L 182, 1999.7.16., 1. o)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  Szám

Oldal

Dátum

 M1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1882/2003/EK RENDELETE (2003. szeptember 29.)

  L 284

1

31.10.2003

 M2

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1137/2008/EK RENDELETE (2008. október 22.)

  L 311

1

21.11.2008

►M3

A TANÁCS 2011/97/EU IRÁNYELVE (2011. december 5.)

  L 328

49

10.12.2011

►M4

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/850 IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2018. május 30.)

  L 150

100

14.6.2018




▼B

A TANÁCS 1999/31/EK IRÁNYELVE

(1999. április 26.)

a hulladéklerakókról



1. cikk

Általános cél

▼M4

(1)  A Unió körforgásos gazdaságra való átállásának támogatása és a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) ‒ különösen annak 4. és 12. cikke ‒ követelményeinek teljesítése érdekében ezen irányelv célja a hulladék és különösen az újrafeldolgozásra vagy egyéb hasznosításra alkalmas hulladék hulladéklerakóban való lerakása fokozatos csökkentésének biztosítása, továbbá az, hogy a hulladékokra és hulladéklerakókra vonatkozó szigorú működési és műszaki követelmények útján olyan intézkedéseket, eljárásokat és iránymutatásokat határozzon meg, amelyek, amennyire lehetséges, megakadályozzák vagy csökkentik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, különösen a felszíni vizek, a talajvíz, a talaj és a levegő szennyezését, és a globális környezetre gyakorolt negatív hatásokat, beleértve az üvegházhatást, valamint minden ezekből eredő, az emberi egészséget veszélyeztető tényezőt, a hulladéknak a lerakóban való lerakásától kezdve a hulladéklerakó teljes életciklusa alatt.

▼B

(2)  A hulladéklerakók műszaki jellemzőit illetően ez az irányelv tartalmazza a 96/61/EK irányelv hatálya alá tartozó lerakókra vonatkozó műszaki követelményeket, abból a célból, hogy a fenti irányelvben leírt általános követelmények konkrét megfogalmazást nyerjenek. Ha ennek az irányelvnek a követelményeit betartják, a 96/61/EK irányelv idevágó követelményei is teljesültnek tekintendők.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

▼M4

a) a „hulladék”, a „veszélyes hulladék”, a „nem veszélyes hulladék”, a „települési hulladék”, a „hulladéktermelő”, a „hulladékbirtokos”, a „hulladékgazdálkodás”, a „elkülönített gyűjtés”, a „hasznosítás”, az „újrahasználatra való előkészítés”, az „újrafeldolgozás” és az „ártalmatlanítás” fogalmak tekintetében a 2008/98/EK irányelv 3. cikkében meghatározott fogalommeghatározások alkalmazandók;

▼M4 —————

▼B

e) „inerthulladék”: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inerthulladék nem oldódik, nem ég, sem más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, vagy nem befolyásol más vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberek egészségét. A hulladék teljes kimosódásának, szennyező anyag tartalmának, és a csurgalékvíz ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie, és különösen nem szabad veszélyeztetnie a felszíni vizek és/vagy a talajvíz minőségét;

f) „föld alatti hulladéklerakó”: olyan állandó hulladéktároló létesítmény, amely mély geológiai üregben, pl. sóbányában vagy káliumbányában helyezkedik el;

g) „hulladéklerakó”: olyan hulladékártalmatlanító létesítmény, amely a hulladéknak a földre vagy földbe (föld alá) való lerakására szolgál, beleértve:

 az üzemi hulladékártalmatlanító telepeket (vagyis olyan hulladéklerakókat, ahol a hulladék termelője a termelés helyén valósítja meg a saját maga által termelt hulladék ártalmatlanítását), és

 az állandó (vagyis több mint egy éves) telepet, amely hulladék ideiglenes elhelyezésére szolgál,

de kizárva

 azokat a létesítményeket, ahol azért rakják le a hulladékot, hogy azt hasznosítási, kezelési, vagy más helyen történő ártalmatlanítási céllal való továbbszállításra előkészítsék, és

 a hulladék hasznosítását vagy kezelését megelőző, általános szabályként három évnél rövidebb időtartamú tárolást, vagy

 a hulladék ártalmatlanítását megelőző, egy évnél rövidebb időtartamú tárolást;

h) „kezelés”: fizikai, termikus, kémiai vagy biológiai eljárások, beleértve az osztályozást is, amelyek úgy változatják meg a hulladék jellemzőit, hogy térfogatát vagy veszélyes jellegét csökkentik, megkönnyítik a hulladék kezelését, vagy elősegítik a hulladék hasznosítását;

i) „csurgalékvíz”: minden olyan folyadék, amely a lerakott hulladékon átszivárog, és amelyet a hulladéklerakó kibocsát vagy magában tart;

j) „hulladéklerakó-gáz”: minden olyan gáz, amely a hulladéklerakóban elhelyezett hulladékból fejlődik;

k) „kivonat”: laboratóriumi kioldási próba során nyert oldat;

l) „üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki annak a tagállamnak belső jogrendje szerint a hulladéklerakóért felelős, ahol a hulladéklerakó elhelyezkedik; ez a személy az előkészítéstől az utógondozási fázisig cserélődhet;

m) „biológiailag lebontható/lebomló hulladék”: minden olyan hulladék, amely hajlamos anaerob vagy aerob bomlásra, mint pl. az élelmiszer- és kerti hulladék, papír és kartonpapír;

▼M4 —————

▼B

o) „kérelmező”: bármely személy, aki ennek az irányelvnek megfelelően hulladéklerakó létesítési engedélyért folyamodik;

p) „illetékes hatóság”: az a hatóság, amelyet a tagállamok az ezen irányelvből eredő feladatok ellátásáért felelősnek kijelölnek;

q) „folyékony hulladék”: minden folyékony halmazállapotú hulladék, beleértve a szennyvizeket, de kizárva az iszapot;

r) „elzárt település”: olyan település,

 ahol egy helyhatósághoz vagy településhez legfeljebb 500 lakos tartozik, és egy négyzetkilométerre legfeljebb öt lakos esik, és

 ahol a legközelebbi olyan települési agglomerációs terület, ahol négyzetkilométerenként legalább 250 lakos él, legalább 50 km távolságra van, vagy a legközelebbi ilyen agglomerációs területeket az év jelentős időszakában uralkodó szélsőséges időjárási viszonyok miatt közúton nehéz elérni.

▼M4

A Szerződés 349. cikke szerinti legkülső régiók esetében a tagállamok úgy dönthetnek, hogy az alábbi fogalommeghatározásokat alkalmazzák:

„elzárt település”: olyan település,

 amelyhez legfeljebb 2 000  lakos tartozik, és négyzetkilométerenként legfeljebb öt lakos él, vagy amelyhez 2 000 -nél több, de 5 000 -nél kevesebb lakos tartozik, és négyzetkilométerenként legfeljebb öt lakos él, és amelynek hulladéktermelése nem haladja meg évente a 3 000 tonnát, és

 amelyhez a legközelebbi olyan települési agglomerációs terület, ahol négyzetkilométerenként legalább 250 lakos él, legalább 100 km távolságra van, és azt közúton nem lehet elérni.

3. cikk

Hatály

(1)  A tagállamok ezt az irányelvet alkalmazzák minden olyan hulladéklerakóra, amely a 2. cikk g) pontja szerinti fogalommeghatározásnak megfelel.

(2)  A meglévő közösségi jogszabályok sérelme nélkül, az alábbiak nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá:

 iszap talajon való szétterítése trágyázás vagy talajjavítás céljára, beleértve a szennyvíziszap, kotrási műveletekből származó iszap és egyéb hasonló anyagok szétterítését,

 az arra alkalmas inerthulladék felhasználása tereprendezésre (rekultiváció), hulladéklerakóban történő feltöltésére vagy építkezési célra,

 nem veszélyes kotrási iszap lerakása olyan kisebb vizek partja mentén, ahonnan azt kiemelték, és nem veszélyes iszap elhelyezése felszíni vízbe, beleértve a vízágyat és altalajt.

▼M4 —————

▼M4

(3)  A szárazföldi ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék, azaz az ásványkincsek feltárásából, kitermeléséből (beleértve a kitermelés előtti fázist), kezeléséből és tárolásából, valamint a kőfejtők működéséből származó hulladék kezelése ki van zárva ezen irányelv hatálya alól, amennyiben más uniós jogalkotási aktusok hatálya alá tartozik.

▼B

(4)  A 75/442/EGK irányelv sérelme nélkül, a tagállamok saját döntésük szerint kinyilváníthatják, hogy ezen irányelv 6. cikkének d) pontját, 7. cikkének i) pontját, 8. cikke a) pontjának iv. alpontját, 10. cikkét, 11. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontját, I. mellékletének 3) és 4) pontját, II. mellékletét (a 3. pont 3. szintje és a 4. pont kivételével) és a III. mellékletének 3)-5) pontját nem, vagy csak részben kell alkalmazni az alábbiakra:

a) olyan nem veszélyes vagy inerthulladék befogadására szolgáló hulladéklerakók, amelyek összes kapacitása nem haladja meg a 15 000 tonnát, vagy éves befogadása nem haladja meg az 1 000 tonnát, szigeten működnek, a szigeten ez az egyetlen hulladéklerakó, és kizárólag ez szolgál a szigeten keletkezett hulladék ártalmatlanítására. Ha ennek a hulladéklerakónak teljes kapacitását kihasználták, a szigeten létesítendő új hulladéklerakó telepnek meg kell felelnie az ezen irányelvben foglalt rendelkezéseknek;

b) nem veszélyes vagy inerthulladék befogadására szolgáló hulladéklerakók elzárt településeken, ha a hulladéklerakó feladata csak az azon az elzárt településen keletkezett hulladék elhelyezése.

A tagállamok legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időpontot követő két éven belül benyújtják a Bizottságnak azoknak a szigeteknek és elzárt településeknek a jegyzékét, amelyekre a fenti kivétel vonatkozik. A Bizottság a szigetek és elzárt települések jegyzékét közzéteszi.

(5)  A 75/442/EGK irányelv sérelme nélkül, a tagállamok saját döntésük szerint kinyilváníthatják, hogy az ezen irányelv 2. cikkének f) pontjában megadott fogalommeghatározás szerinti földalatti hulladéklerakót mentesíteni lehet az ezen irányelv 13. cikkének d) pontjában, I. mellékletének 2) pontjában az első fordulat kivételével, továbbá I. mellékletének 3), 4), és 5) pontjában és III. mellékletének 2), 3) és 5) pontjában foglalt rendelkezések hatálya alól.

4. cikk

A hulladéklerakók kategóriái

Az egyes hulladéklerakókat az alábbi kategóriákba sorolják be:

 veszélyeshulladék-lerakó,

 nem veszélyeshulladék-lerakó,

 inerthulladék-lerakó.

5. cikk

Hulladéklerakókban át nem vehető hulladék és nem alkalmazható kezelés

(1)  A tagállamok legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő két éven belül nemzeti stratégiát dolgoznak ki a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebontható hulladékok mennyiségének csökkentésére, és e stratégiát benyújtják a Bizottsághoz. E stratégia tartalmazza a (2) bekezdésben foglalt célok elérését szolgáló intézkedéseket, különösen újrafelhasználás, komposztálás, biogáztermelés vagy anyag hasznosítás illetve energia-visszanyerés útján. A 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő 30 hónapon belül a Bizottság a nemzeti stratégiákat összefoglaló jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára.

(2)  Ez a stratégia biztosítja, hogy:

a) legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időpontot követő öt éven belül a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségét az 1995-ben (vagy az 1995-ot megelőző legutolsó olyan évben, amelyről egységesített Eurostat adatok állnak rendelkezésre) keletkezett összes biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségének 75 (tömeg)százalékára kell csökkenteni;

b) legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időpontot követő nyolc éven belül a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségét az 1995-ben (vagy az 1995-ot megelőző legutolsó olyan évben, amelyről egységesített Eurostat adatok állnak rendelkezésre) keletkezett összes biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségének 50 (tömeg)százalékára kell csökkenteni;

c) legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időpontot követő 15 éven belül a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségét az 1995-ben (vagy az 1995-ot megelőző legutolsó olyan évben, amelyről egységesített Eurostat adatok állnak rendelkezésre) keletkezett összes biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségének 35 (tömeg)százalékára kell csökkenteni.

▼M4 —————

▼B

Azok a tagállamok, amelyek 1995-ben, vagy az 1995-ot megelőző legutolsó olyan évben amelyről egységesített Eurostat adatok állnak rendelkezésre, összegyűjtött települési hulladékuk több mint 80 %-át hulladéklerakókban helyezték el, az a), b) és c) pontok szerinti célok elérését négy évet meg nem haladó időtartamig elhalaszthatják. Az e rendelkezéssel élni kívánó tagállamok döntésükről előre értesítik a Bizottságot. A Bizottság e döntésekről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a többi tagállamokat.

Az előző albekezdésben foglalt rendelkezések végrehajtása semmi körülmények közt nem vezethet oda, hogy a c) pontban kitűzött célt a c) pontban megjelölt időpontnál több, mint négy évvel később érjék el.

(3)  A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a hulladéklerakókban ne vegyék át az alábbi hulladékokat:

a) folyékony hulladékok;

b) olyan hulladék, amely a hulladéklerakó körülményei közt, a 91/689/EGK irányelv III. mellékletében foglalt fogalommeghatározások szerint robbanásveszélyes, maró, oxidáló, erősen tűzveszélyes vagy tűzveszélyes;

c) kórházi vagy más egészségügyi vagy állategészségügyi intézményből származó klinikai hulladékok, amelyek a 91/689/EGK irányelv III. mellékletében foglalt H9 tulajdonság szerint fertőzőek, és olyan hulladékok, amelyek a fenti irányelv I.A. mellékletének 14. kategóriájába esnek.

d) használt egész gumiabroncsok a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időponttól számított két év után, kivéve a lerakóépítés műszaki létesítményeinek céljára használt gumiabroncsokat, felaprított használt gumiabroncsok, a 18. cikk (1) bekezdésében megállapított időponttól számított öt év után (mindkét esetben a kerékpárabroncsok és az 1 400 mm-t meghaladó külső átmérőjű gumiabroncsok kivételével);

e) minden más olyan típusú hulladék, amely nem elégíti ki a II. melléklet szerint meghatározott átvételi kritériumokat;

▼M4

f) a 2008/98/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése és 22. cikke alapján az újrahasználatra való előkészítés és újrafeldolgozás céljából elkülönítve gyűjtött hulladék, kivéve az elkülönítve gyűjtött hulladék későbbi kezelési műveleteiből származó hulladékot, amelynek esetében – az említett irányelv 4. cikkével összhangban – a hulladéklerakóban való lerakás biztosítja a legjobb környezeti eredményt.

(3a)  A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy 2030-tól a hulladéklerakókban ne lehessen újrafeldolgozásra vagy egyéb hasznosításra alkalmas hulladékot, különösen települési hulladékot elhelyezni, azon hulladék kivételével, amelynek esetében – a 2008/98/EK irányelv 4. cikkével összhangban – a hulladéklerakóban való lerakás biztosítja a legjobb környezeti eredményt.

A tagállamok a 2008/98/EK irányelv 28. cikkében említett hulladékgazdálkodási tervekben vagy az adott tagállam teljes területét érintő egyéb stratégiai dokumentumokban tájékoztatást nyújtanak az e bekezdésnek megfelelően hozott intézkedésekről.

▼B

(4)  Tilos a hulladékot csak azért hígítani vagy keverni, hogy megfeleljen a hulladékátvételi követelményeknek.

▼M4

(5)  A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a hulladéklerakóban lerakott települési hulladék mennyisége 2035-re a képződő települési hulladék összmennyiségének 10 (tömeg)százalékára vagy kevesebbre csökkenjen.

(6)  Egy tagállam legfeljebb öt évvel elhalaszthatja az (5) bekezdésben említett célérték elérésére előírt határidőt, amennyiben az említett tagállam:

a) az OECD és az Eurostat közös kérdőívében megadott adatok szerint a 2013-ban keletkezett települési hulladéka több mint 60 %-át hulladéklerakóban rakta le; és

b) legkésőbb 24 hónappal az e cikk (5) bekezdésében meghatározott határidő előtt értesíti a Bizottságot a határidő elhalasztására irányuló szándékáról, és ezen irányelv IV. mellékletével összhangban végrehajtási tervet nyújt be. Ezt a tervet egységes szerkezetbe lehet foglalni a 2008/98/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének b) pontjával összhangban benyújtott tervvel.

(7)  A (6) bekezdés b) pontja szerint benyújtott végrehajtási terv kézhezvételétől számított három hónapon belül a Bizottság felkérheti a tagállamokat az említett terv felülvizsgálatára, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a terv nem felel meg a IV. mellékletben meghatározott követelményeknek. Az érintett tagállamnak a Bizottság kérésének kézhezvételétől számított három hónapon belül felülvizsgált tervet kell benyújtania.

(8)  A határidő (6) bekezdésnek megfelelően történő elhalasztása esetén a tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a hulladéklerakóban lerakott települési hulladék mennyisége 2035-ra a képződő települési hulladék összmennyiségének 25 (tömeg)százalékára vagy kevesebbre csökkenjen.

(9)  A Bizottság 2024. december 31-ig felülvizsgálja az (5) bekezdésben megállapított célértéket annak fenntartása vagy adott esetben csökkentése, a lerakott hulladék egy főre vetített mennyiségére vonatkozó célérték megfontolása, valamint a települési hulladéktól eltérő nem veszélyes hulladék hulladéklerakóban való lerakására vonatkozó korlátozások bevezetése céljából. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.

5a. cikk

A célértékek elérésének kiszámítására vonatkozó szabályok

(1)  Az 5. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott célértékek elérésének kiszámítása során a következők szerint kell eljárni:

a) ki kell számítani az egy adott naptári évben keletkezett és hulladéklerakóban lerakott települési hulladék mennyiségét;

b) az adatszolgáltatás során a lerakásra került települési hulladék mennyiségébe bele kell számítani a települési hulladék újrafeldolgozását vagy egyéb hasznosítását megelőzően végrehajtott hulladékkezelési műveletekből, például válogatásból vagy mechanikai-biológiai kezelésből származó, később lerakásra kerülő hulladék mennyiségét;

c) hulladéklerakóban lerakott hulladékként kell bejelenteni a hulladékégetési műveletek révén ártalmatlanított települési hulladék mennyiségét, valamint a települési hulladék biológiailag lebomló részének stabilizálására irányuló műveletek során keletkezett, később hulladéklerakóban elhelyezendő hulladék mennyiségét;

d) az adatszolgáltatás során a lerakásra került települési hulladék mennyiségébe nem kell beleszámítani a települési hulladék újrafeldolgozására vagy egyéb hasznosítására irányuló műveletek során keletkezett azon hulladék mennyiségét, mely később lerakásra kerül.

(2)  A tagállamok az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülésének biztosítása érdekében a hulladéklerakóban lerakott települési hulladék vonatkozásában hatékony minőség-ellenőrzési és nyomonkövetési rendszert hoznak létre. E célból alkalmazhatják a 2008/98/EK irányelv 11a. cikke (3) bekezdésének megfelelően létrehozott rendszert.

(3)  Az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 2 ) megfelelően hulladéklerakóban való lerakás céljából más tagállamba szállított vagy az Unióból kivitt települési hulladékot az (1) bekezdéssel összhangban bele kell számítani azon tagállam hulladéklerakóban lerakott hulladékmennyiségébe, amelyben az említett hulladékot összegyűjtötték.

(4)  E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság 2019. március 31-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el az adatok kiszámítására, ellenőrzésére és jelentésére vonatkozó szabályok meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

5b. cikk

Korai előrejelző rendszer

(1)  Az 5. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott célértékek elérése terén tett előrehaladásról a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel együttműködve jelentést készít legkésőbb három évvel minden egyes, az említett rendelkezésekben megállapított határidő lejárta előtt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jelentések az alábbiakat tartalmazzák:

a) minden egyes tagállamra vonatkozóan a célértékek elérése mértékének becslése;

b) azon tagállamok felsorolása, amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy a célértékeket nem fogják határidőre elérni, és megfelelő ajánlások megfogalmazása az érintett tagállamok számára;

c) olyan, Unió-szerte alkalmazott bevált gyakorlatok példái, amelyek iránymutatással szolgálhatnak a célértékek eléréséhez.

5c. cikk

Az információk és bevált gyakorlatok cseréje

A Bizottság ezen irányelv követelményeinek gyakorlati végrehajtását illetően megszervezi az információk és a bevált gyakorlatok rendszeres cseréjét a tagállamok között, adott esetben a regionális és helyi hatóságokat is ideértve.

▼B

6. cikk

A különböző hulladéklerakó kategóriákban átvehető hulladék

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy:

a) a hulladéklerakóban csak kezelésen átesett hulladékot helyezzenek el. Ezt a rendelkezést nem lehet inerthulladékra alkalmazni, amelynek kezelése műszakilag nem célszerű, sem más olyan hulladékokra, amelyeknél az ilyen kezelés nem járul hozzá ezen irányelv az 1. cikkben kijelölt céljaihoz azáltal, hogy csökkentené a hulladék mennyiségét, vagy annak az emberi egészségre vagy a környezetre való veszélyességét.

▼M4

A tagállamok biztosítják, hogy az e ponttal összhangban meghozott intézkedések ne veszélyeztessék a 2008/98/EK irányelvben meghatározott célkitűzések, különösen a hulladékhierarchiával és az említett irányelv 11. cikkében meghatározott újrahasználatra való előkészítés és újrafeldolgozás fokozásával kapcsolatos célkitűzések elérését;

b) veszélyeshulladék-lerakóban való elhelyezésére csak a II. mellékletnek megfelelően felállított kritériumokat kielégítő hulladékot lehet kijelölni;

c) nem veszélyeshulladék-lerakót az alábbiak elhelyezésére lehet használni:

i. települési hulladék;

ii. más eredetű nem veszélyes hulladék, amely kielégíti a nem veszélyeshulladék-lerakóban átvehető hulladékra a II. mellékletnek megfelelően megállapított kritériumokat;

iii. stabil, nem reakcióképes (pl. megszilárdított, üvegesített) veszélyes hulladékok, amelyek kimosódási tulajdonságai megegyeznek a ii. pont szerinti nem veszélyes hulladékokéval, és amelyek kielégítik a II. mellékletnek megfelelően felállított meghatározó átvételi kritériumokat. E veszélyes hulladékokat nem szabad a biológiailag lebontható nem veszélyes hulladékok számára kijelölt kazettákban elhelyezni.

d) inerthulladék-lerakót csak inerthulladékok elhelyezésére szabad használni.

7. cikk

Engedélykérelem

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó engedély iránti kérelem legalább az alábbiakra vonatkozó adatokat kötelezően tartalmazza:

a) a kérelmező és az üzemeltető személyi adatai (ha a kérelmező és az üzemeltető nem azonos);

b) a lerakandó hulladék típusainak leírása és tervezett összes mennyisége;

c) a hulladéklerakó tervezett befogadó kapacitása;

d) a helyszín leírása, beleértve annak hidrogeológiai és geológiai jellemzését;

e) tervezett módszerek a szennyezés megelőzésére és csökkentésére;

f) a javasolt működési, megfigyelési és ellenőrzési terv;

g) a lezárással és az utógondozással kapcsolatos eljárások terve;

h) ha az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 25-i 85/337/EGK tanácsi irányelv ( 3 ) szerint követelmény a hatásvizsgálat, a fejlesztő által a fenti irányelv 5. cikkének megfelelően benyújtott adatok;

i) a kérelmező által nyújtott pénzügyi, vagy azzal egyenértékű más biztosíték, amint azt ezen irányelv 8. cikke a) pontjának iv. alpontja megköveteli.

Az engedély megadása után a fenti adatokat az illetékes nemzeti és közösségi statisztikai hivatalok számára hozzáférhetővé teszik, ha azok ezt statisztikai célból kezdeményezik.

8. cikk

Az engedély megadásának feltételei

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak elérésére, hogy:

a) az illetékes hatóság csak akkor adjon ki engedélyt hulladéklerakó létesítésére, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

i. A 3. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül a hulladéklerakó projekt megfelel az ezen irányelvben foglalt, rá vonatkozó követelményeknek, beleértve a mellékletekben foglalt követelményeket is;

ii. a hulladéklerakó telep vezetését olyan természetes személy látja el, akinek műszaki felkészültsége megfelelő a telep vezetésére; a hulladéklerakó üzemeltetői és dolgozói számára a szakmai és műszaki fejlődés és képzés biztosított;

iii. a hulladéklerakót úgy üzemeltetik, hogy a balesetek megelőzésére és azok következményeinek mérséklésére a szükséges intézkedéseket megteszik;

iv. a kérelmező az ártalmatlanítás megkezdése előtt pénzügyi biztosíték letételével vagy a tagállamok által meghatározandó más, egyenértékű módon megfelelően gondoskodott, vagy gondoskodni fog annak biztosításáról, hogy teljesíti az ezen irányelv rendelkezései szerint kiadott engedélyből következő kötelezettségeit, beleértve az utógondozást, és követi a 13. cikkben előírt lezárási eljárást. Ezt a biztosítékot vagy egyenértékű megfelelőjét mindaddig visszatartják, amíg azt a telepnek a 13. cikk d) bekezdése szerinti fenntartása és utógondozási műveletei azt megkívánják. A tagállamok saját döntésük szerint kimondhatják, hogy ezt az albekezdést az inerthulladék-lerakókra nem kell alkalmazni;

b) a hulladéklerakó projekt legyen összhangban a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében meghatározott vonatkozó hulladékkezelési tervvel vagy tervekkel;

c) a hulladéklerakó üzemeltetésének megkezdése előtt az illetékes hatóság ellenőrzi a telepet annak biztosítására, hogy az megfeleljen az engedélyben rögzített vonatkozó feltételeknek. Ez semmilyen módon nem csökkenti az engedélyben megnevezett üzemeltető felelősségét.

9. cikk

Az engedély tartalma

A 75/442/EGK irányelv 9. cikkében és a 96/61/EK irányelv 9. cikkében foglalt rendelkezéseket pontosítva és kiegészítve, a hulladéklerakó engedély legalább az alábbiakat tartalmazza:

a) a hulladéklerakó kategóriáját;

b) a hulladéklerakóban ártalmatlanítani engedélyezett hulladéktípusokat, és a lerakni tervezett összes hulladék mennyiségét;

c) a hulladéklerakó előkészítésére, a hulladéklerakóban való lerakás műveleteire, megfigyelési és ellenőrzési eljárásaira vonatkozó követelményeket, beleértve a III. melléklet 4.B. pontja szerinti, rendkívüli esetekre megállapított terveket, valamint a lezárásra és az utógondozásra vonatkozó ideiglenes követelményeket;

d) a kérelmezőnek azt a kötelezettségét, hogy legalább évente jelentést készítsen az illetékes hatóságnak a lerakott hulladék mennyiségéről és típusairól és a megfigyelési program eredményeiről a 12. és 13. cikkben és a III. mellékletben előírtak szerint.

10. cikk

A hulladéklerakóban való elhelyezés költsége

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az a díj, amelyet az üzemeltető egyes hulladéktípusoknak az adott telepen való elhelyezéséért felszámít, fedezze a hulladéklerakó létesítésének és működtetésének valamennyi költségét, lehetőség szerint beleértve a 8. cikk a) pontjának iv. alpontja szerinti biztosítékot vagy annak megfelelőjét, és fedezze a telep bezárásának és legalább 30 évig tartó utógondozásának becsült költségeit. A tagállamok a környezeti adatokhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) követelményeinek megfelelően átláthatóságot biztosítanak minden szükséges költségre vonatkozó adat gyűjtéséhez és felhasználásához.

11. cikk

Hulladékátvételi eljárások

(1)  A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a hulladék hulladéklerakó telepen való átvételét megelőzően:

a) a szállításkor, vagy azt megelőzően, vagy sorozatos szállítás esetén, feltéve hogy a hulladék típusa változatlan marad, az első alkalommal, a tulajdonos vagy az üzemeltető a megfelelő dokumentáció alapján bizonyítsa, hogy az érintett hulladékot az adott telepen az engedélyben rögzített feltételeknek megfelelően át lehet venni, és a hulladék kielégíti a II. mellékletben előírt átvételi kritériumokat;

b) az üzemeltető betartsa az alábbi beérkeztetési (átvételi) eljárásokat:

 a hulladék dokumentációjának ellenőrzése, beleértve a 91/689/EGK irányelv 5. cikkének (3) bekezdése szerint megkövetelt dokumentumokat, és adott estben az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) által megkövetelt dokumentumokat,

 a hulladék szemrevételezéssel történő vizsgálata a bejáratnál és a lerakás helyén, és szükség szerint annak megállapítása, hogy a hulladék tulajdonosa által adott dokumentációban szereplő leírás megfelel-e a valóságnak. Ha a II. melléklet 3) pontja 3) szintjének végrehajtása céljából reprezentatív mintákat kell venni, a vizsgálati eredményeket és a mintákat legalább egy hónapig meg kell őrizni, és a reprezentatív mintavételt a II. melléklet 5) pontja szerint kell végrehajtani,

 nyilvántartás vezetése a lerakott hulladék mennyiségéről és jellemzőiről, feltüntetve az eredetet, a beszállítás időpontját, az előállító, vagy települési hulladék esetén a gyűjtő személyi adatait és veszélyes hulladék esetén a telepen való lerakás pontos helyét. Ezeket az adatokat az illetékes nemzeti és közösségi statisztikai hivatalok számára hozzáférhetővé kell tenni, ha azok ezt statisztikai célból kezdeményezik.

c) a hulladéklerakó üzemeltetője a telepen fogadott egyes szállítmányok átvételekor minden esetben írásos átvételi elismervényt adjon;

d) Az EGK/259/93 rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha a hulladéklerakó egy hulladékot nem vesz át, az üzemeltető a visszautasításról késedelem nélkül értesítse az illetékes hatóságot;

(2)  Azon hulladéklerakók esetén, amelyek a 3. cikk (4) és (5) bekezdése alapján mentesültek az ezen irányelvben foglalt rendelkezések hatálya alól, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy:

 a hulladékok rendszeres, szemrevételezéssel történő ellenőrzése megtörténjen a lerakás helyén annak biztosítására, hogy csak a szigetről vagy elzárt településről származó nem veszélyes hulladékot fogadják a telepen; és

 nyilvántartás készüljön a telepen lerakott hulladék mennyiségéről.

▼M4 —————

▼B

12. cikk

Ellenőrzési és megfigyelési eljárások a működési fázisban

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak elérésére, hogy a működési fázisban alkalmazott ellenőrzési és megfigyelési eljárások legalább az alábbi követelményeknek megfeleljenek:

a) a hulladéklerakó üzemeltetője a működési fázis alatt alkalmazzon a III. melléklet előírásainak megfelelő ellenőrzési és megfigyelési programot;

b) az üzemeltető értesítse az illetékes hatóságot minden olyan jelentős környezetet károsító hatásról, amelyre az ellenőrzési és megfigyelési eljárások során fény derült, és a megteendő korrekciós intézkedések jellegére és időzítésére vonatkozóan kövesse az illetékes hatóság határozatát. A fenti intézkedések költségeit az üzemeltető viseli.

Olyan gyakorisággal, amelyet az illetékes hatóság meghatároz, de legalább évente egy alkalommal az üzemeltető az összegyűjtött adatok alapján jelentést készítsen a megfigyelési eredményekről az illetékes hatóságnak abból a célból, hogy bizonyítsa az engedélyezési feltételek betartását és gyarapítsa a hulladéklerakókban elhelyezett hulladék viselkedésére vonatkozó ismereteket;

c) az ellenőrzési és megfigyelési eljárások analitikai műveleteinek és/vagy a 11. cikk (1) bekezdésének b) albekezdése szerinti vizsgálatoknak a minőségellenőrzését arra illetékes szaklaboratóriumok végezzék el.

13. cikk

Lezárás és utógondozási eljárások

A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben az engedélynek megfelelően:

a) a hulladéklerakónak vagy a hulladéklerakó egy részének bezárási eljárását megindítsák,

i. amikor az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek; vagy

ii. az illetékes hatóságtól kapott felhatalmazással, az üzemeltető kezdeményezésére; vagy

iii. az illetékes hatóság megindokolt határozata alapján;

b) egy hulladéklerakót vagy annak egy részét azután lehessen véglegesen lezártnak tekinteni, hogy az illetékes hatóság elvégezte az utolsó helyszíni ellenőrzést, értékelte mindazokat a jelentéseket, amelyeket az üzemeltető benyújtott, és az üzemeltető tudomására hozta a lezárásra vonatkozó jóváhagyását. Ez semmilyen módon nem csökkenti az engedélyben megnevezett üzemeltető felelősségét.

c) miután egy hulladéklerakót véglegesen lezártak, annak karbantartásáért, megfigyeléséért és ellenőrzéséért az üzemeltető legyen olyan hosszú ideig felelős az utógondozási időszakban, ameddig az illetékes hatóság azt, annak az időtartamnak a figyelembevételével, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet, megkívánja.

Az üzemeltető értesíti az illetékes hatóságot minden olyan káros környezeti hatásról, amelyre az ellenőrzési és megfigyelési eljárások során fény derült, és a megteendő korrekciós intézkedések jellegére és időzítésére vonatkozóan az illetékes hatóság határozatát követi.

d) mindaddig, amíg az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a hulladéklerakó várhatóan veszélyt jelent a környezetre, és a hulladék tulajdonosának kötelezettségét érintő nemzeti és közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a telep üzemeltetője legyen felelős a hulladéklerakóban termelődött gáz, a telepről kimosódott csurgalékvíz és a telep környezetében lévő talajvízrendszer III. melléklet szerinti megfigyeléséért és vizsgálatáért.

14. cikk

Meglévő hulladéklerakók

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átvételekor engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakók működésüket csak akkor folytathassák, ha az alább leírt lépéseket a lehető leghamarabb, de legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított nyolc éven belül megteszik:

a) a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított egyéves időtartamon belül a hulladéklerakó üzemeltetője elkészíti, és az illetékes hatóságnak jóváhagyás végett benyújtja a telep felülvizsgálati tervét, amely tartalmazza a 8. cikkben felsorolt adatokat és minden olyan korrekciós intézkedést, amely az üzemeltető megítélése szerint szükséges az ezen irányelvben foglalt követelmények betartásához, kivéve az I. melléklet 1. pontja szerinti követelményeket;

b) a fejlesztési terv bemutatását követően az illetékes hatóságok a bemutatott terv és ezen irányelv alapján végleges határozatot hoznak arról, hogy a működés folytatható-e. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy azokat a lerakókat, amelyek a működés folytatásához szükséges engedélyt a 8. cikk szerint nem kapták meg, a 7. cikk g) pontjának és a 13. cikknek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül lezárják;

c) az illetékes hatóság a jóváhagyott fejlesztési terv alapján engedélyezi a szükséges munkálatokat, és megszab egy átmeneti időszakot, amely alatt a tervet meg kell valósítani. A 18. cikk (1) bekezdésében megadott időpontot követő nyolc éven belül valamennyi meglévő hulladéklerakónak meg kell felelnie az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, kivéve az I. melléklet 1. pontjának követelményeit;

d)

 

i. veszélyeshulladék-lerakókra a 4., 5. és 11. cikket és a II. mellékletet a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő egy év után kell alkalmazni;

ii. veszélyeshulladék-lerakókra a 6. cikket a 18. cikk (1) bekezdésében megadott időpontot követő három év után kell alkalmazni.

▼M4

15. cikk

Adatszolgáltatás

(1)  A tagállamok az 5. cikk (2), (5) és (6) bekezdésének végrehajtása tekintetében minden egyes naptári évre vonatkozóan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak.

A tagállamoknak az adatokat elektronikus úton kell benyújtaniuk az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül. Az adatszolgáltatást a Bizottság által az e cikk (5) bekezdésével összhangban meghatározott formátumban kell teljesíteni.

Az 5. cikk (5) és (6) bekezdésének végrehajtásával kapcsolatos első adatszolgáltatási időszak a formátumot az e cikk (5) bekezdésével összhangban megállapító végrehajtási jogi aktus elfogadását követő első teljes naptári évben kezdődik, és az adott jelentéstételi időszak adatait tartalmazza.

(2)  A tagállamok az 5. cikk (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozóan 2025. január 1-jéig teljesítenek adatszolgáltatást.

(3)  Az e cikkel összhangban a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell mellékelni.

(4)  A Bizottság megvizsgálja az e cikkel összhangban szolgáltatott adatokat, majd jelentést tesz közzé vizsgálata eredményeiről. A jelentésnek értékelnie kell az adatgyűjtés szervezését, az adatok forrásait és a tagállamok által használt módszertant, valamint ezen adatok hiánytalanságát, megbízhatóságát, időszerűségét és következetességére. Az értékelés javító célú konkrét ajánlásokat is tartalmazhat. A jelentést a tagállamok első adatszolgáltatását követően, majd pedig négyévente kell elkészíteni.

(5)  A Bizottság 2019. március 31-ig végrehajtási aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésben említett adatszolgáltatás formátumának megállapítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

▼M4

15a. cikk

A fokozottabb mértékben körforgásos gazdaság irányába történő átmenet elősegítésére szolgáló eszközök

Az ezen irányelvben meghatározott célokhoz való hozzájárulás érdekében a tagállamok gazdasági eszközöket és egyéb intézkedéseket vesznek igénybe a hulladékhierarchia alkalmazásának ösztönzésére. Ilyen eszközök és intézkedések lehetnek például a 2008/98/EK irányelv IVa. mellékletében felsoroltak, valamint egyéb megfelelő eszközök és intézkedések is.

15b. cikk

A hulladéklerakók szivárgási tényezőjének meghatározása

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a hulladéklerakók szivárgási tényezőjének adott területen, és a telep egész kiterjedésében történő meghatározásához használandó módszer meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

15c. cikk

A hulladékból való mintavétel európai szabványa

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a hulladékból való mintavétel európai szabványának kidolgozására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az említett végrehajtási jogi aktusok elfogadásáig a tagállamok nemzeti szabványokat és eljárásokat alkalmazhatnak.

▼M4

16. cikk

A mellékletek felülvizsgálata

A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja a mellékleteket, és szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat tesz.

17. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot a 2008/98/EK irányelv 39. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

▼B

18. cikk

Átvétel

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek legkésőbb a hatálybalépésétől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.




I. MELLÉKLET

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK MINDEN HULLADÉKLERAKÓ KATEGÓRIÁRA

1.   Elhelyezés

1.1.

Hulladéklerakó helyének megválasztásánál az alábbiakkal kapcsolatos követelményeket kell figyelembe venni:

a) a hulladéklerakó határának lakó- és üdülőövezetektől, vízi utaktól, felszíni vizektől és más mezőgazdasági vagy lakott területektől való távolságát;

b) talajvíz, parti víz vagy környezetvédelmi övezetek előfordulását a területen;

c) a terület földtani és hidrogeológiai adottságait;

d) árvíz, felszínsüllyedés, földcsuszamlás- vagy lavinaveszélyt a területen;

e) a természeti vagy kulturális örökség védelmét a területen.

1.2.

A hulladéklerakót csak akkor lehet engedélyezni, ha a helyszín adottságai, tekintettel a fenti követelményekre, vagy a szükséges védelmi intézkedésekre, arra utalnak, hogy a hulladéklerakó nem okoz jelentős környezeti veszélyt.

2.   A víz ellenőrzése és a csurgalékvíz kezelése

A hulladéklerakó adottságainak és a meteorológiai feltételeknek megfelelő intézkedéseket kell tenni az alábbiakra:

 a lerakóba bejutó csapadékvíz ellenőrzésére,

 annak megelőzésére, hogy felszíni víz és/vagy talajvíz kerüljön a lerakott hulladékba,

 a szennyezett víz és a csurgalékvíz gyűjtésére. Ha a hulladéklerakó elhelyezkedésére és az ott elhelyezendő hulladékra vonatkozó megfontolások alapján végzett értékelés arra mutat, hogy a hulladéklerakó nem jelent potenciális veszélyt a környezetre, az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni.

 a hulladéklerakóban összegyűjtött szennyezett víz és a csurgalékvíz olyan kezelésére, hogy azok minősége megfeleljen az elvezetésre előírt szabványos követelményeknek.

A fenti rendelkezéseket inerthulladék-lerakókra nem kötelező alkalmazni.

3.   A talaj és víz védelme

3.1.

A hulladéklerakót úgy kell elhelyezni és megtervezni, hogy az megfeleljen a talaj, talajvíz vagy felszíni víz szennyezéstől való megóvása követelményeinek, és amennyiben a 2. szakasz szerint szükséges, a csurgalékvíz hatékony összegyűjtéséhez szükséges feltételeknek. A talaj, talajvíz és felszíni víz védelmét a működési/aktív fázisban geológiai záróréteg és aljzatszigetelés együttes alkalmazásával, a passzív/lezárás utáni fázisban geológiai záróréteg és felső (lezáró) szigetelés együttes alkalmazásával kell elérni.

3.2.

A geológiai záróréteg hatékonyságát az határozza meg, hogy a hulladéklerakó telep alatti, és a telepet körülvevő geológiai és hidrogeológiai feltételek megfelelő csillapító hatást mutatnak-e a talajt és a talajvizet fenyegető potenciális veszély elhárítására.

A hulladéklerakó alapja és oldalai olyan ásványi rétegből álljanak, amely megfelel az áteresztőképességre és vastagságra vonatkozó követelményeknek, és amely a talaj, talajvíz és felszíni víz vonatkozásában olyan együttes hatást ér el, amely legalább az alábbiakkal egyenértékű:

 veszélyeshulladék-lerakó: K ≤ 1,0 × 10-9 m/s; vastagság ≥ 5 m,

 nem veszélyeshulladék-lerakó: K ≤ 1,0 × 10-9 m/s; vastagság ≥ 1 m,

 inerthulladék-lerakó: K ≤ 1,0 × 10-7 m/s; vastagság ≥1 m,

m/s: méter/másodperc.

Ha a természetes geológiai záróréteg nem elégíti ki a fenti feltételeket, azt mesterségesen ki lehet egészíteni és más, egyenértékű védelmet nyújtó módon meg lehet erősíteni. A mesterségesen létrehozott geológiai záróréteg legalább 0,5 m vastagságú legyen.

3.3.

A fent leírt geológiai záróréteg mellett az alábbi elvek alapján csurgalékvíz gyűjtő és szigetelő rendszert kell kiépíteni, hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék a csurgalékvíz felhalmozódását a lerakó alapjánál.



Csurgalékvíz-gyűjtés és aljzatszigetelés

Hulladéklerakó kategória

nem veszélyes

veszélyes

Épített szigetelőréteg

előírt

előírt

Szivárgóréteg ≤ 0,5 m

előírt

előírt

A tagállamok az inerthulladék-lerakókra és a fenti műtárgyak jellemzőire vonatkozóan általános és specifikus követelményeket állapíthatnak meg.

Ha az illetékes hatóság a környezetre potenciálisan veszélyes tényezők megfontolása után azt találja, hogy szükséges a csurgalékvíz keletkezésének megakadályozása, felületi szigetelést írhat elő. Felületi szigetelésként az alábbiak ajánlottak:



Hulladéklerakó kategória

nem veszélyes

veszélyes

Gázelvezető réteg

előírt

nem előírt

Épített szigetelőréteg

nem előírt

előírt

Átjárhatatlan ásványi réteg

előírt

előírt

Szivárgóréteg >0,5 m

előírt

előírt

Felső talaj borítás > 1 m

előírt

előírt

3.4.

Ha a környezeti veszélyek felmérése alapján, különösen figyelembe véve a 80/68/EGK irányelvet ( 7 ), az illetékes hatóság a „Víz ellenőrzése és csurgalékvíz kezelése” című 2. szakasznak megfelelően úgy döntött, hogy a csurgalékvíz gyűjtése és kezelése nem szükséges, vagy megállapítást nyert, hogy a hulladéklerakó nem jelent potenciális veszélyt a talajra, talajvízre vagy felszíni vízre, a fenti 3.2. és 3.3. pontban foglalt követelményeket megfelelően mérsékelni lehet. Inerthulladék-lerakó telepek esetében ezeket a követelményeket nemzeti jogszabállyal lehet elfogadni.

▼M4 —————

▼B

4.   Gáz ellenőrzése

4.1.

Megfelelő intézkedéseket kell tenni a lerakóban termelődő gáz feldúsulásának és migrációjának ellenőrzésére (III. melléklet).

4.2.

A lerakóban termelődő gázt minden olyan hulladéklerakóban gyűjteni kell, amelyben biológiailag lebontható hulladékot fogadnak. A gázt kezelni és hasznosítani kell. Ha az összegyűjtött gázból nem lehet energiát nyerni, azt fáklyában kell elégetni.

4.3.

A 4.2. pont szerinti gázt úgy kell gyűjteni, kezelni és felhasználni, hogy a környezet szennyezésének és az emberi egészség károsításának veszélye a lehető legkisebb legyen.

5.   Zavaró hatások és veszélyek

Intézkedéseket kell tenni, hogy minimumra csökkenjenek a hulladéklerakóra visszavezethető zavaró hatások és veszélyek, amelyek az alábbi formákban jelentkezhetnek:

 szagok és por kibocsátása,

 szél által elhordott anyagok,

 zaj és forgalom,

 madarak, kártékony kisemlősök, rovarok,

 aeroszolok képződése,

 tűzesetek.

A hulladéklerakót olyan felszereléssel kell ellátni, hogy a telepről származó szenny ne szóródjék szét a közutakra és a környező földterületekre.

6.   Stabilitás

A hulladékot a telepen úgy kell elhelyezni, hogy biztosítsák a hulladéktömeg és az ahhoz tartozó szerkezeti elemek stabilitását, különös tekintettel megcsúszások elkerülésére. Ha mesterséges szigetelőréteget alkalmaznak, akkor meg kell győződni arról, hogy a geológiai altalaj elég stabil-e ahhoz, hogy az adott formájú hulladéklerakó esetében megakadályozza a szigetelőréteget veszélyeztető süllyedést.

7.   Lezárás

A telepet őrizni kell, hogy a telepre való szabad bejutást megakadályozzák. A kapukat munkaidőn túl zárva kell tartani. Az ellenőrzési rendszer és az egyes létesítmények megközelítési rendszere tartalmazzon olyan intézkedési programot, amely felfedi és megakadályozza az illegális lerakást.

▼M3

8.   A fémhigany ideiglenes tárolása

A fémhigany egy évnél hosszabb ideig történő ideiglenes tárolására a következő követelmények vonatkoznak:

 A fémhiganyt más hulladékoktól elkülönítve kell tárolni.

 A tartályokat olyan, a tárolni kívánt higanymennyiség befogadásához elegendő térfogatú gyűjtőmedencékben kell tárolni, amelyek repedés- és hézagmentességet biztosító, a fémhiganyt át nem eresztő megfelelő bevonattal vannak ellátva.

 A tárolóhelyet a higanykibocsátással szemben a környezetet megfelelő módon védő mesterséges vagy természetes gátakkal kell ellátni, és a tárolóhelyen a tárolni kívánt teljes higanymennyiség befogadásához elegendő tárolótérfogatot kell biztosítani.

 A tárolóhely padlózatát a higannyal szemben ellenálló és a higanyt át nem eresztő anyaggal kell burkolni. A padlózatot lejtéssel kell kialakítani és gyűjtőaknával kell ellátni.

 A tárolóhelyet el kell látni tűzvédelmi rendszerrel.

 A tárolást úgy kell megszervezni, hogy minden tartály könnyen kivehető legyen.

▼B




II. MELLÉKLET

HULLADÉKÁTVÉTELI KRITÉRIUMOK ÉS ELJÁRÁSOK

1.   Bevezetés

Ez a melléklet az alábbiakat írja le:

 a hulladékátvétel általános elveit a különféle kategóriákba tartozó hulladéklerakók esetében. A későbbi hulladékminősítési eljárásnak ezeken az elveken kell alapulnia,

 iránymutatást, amely az egységes hulladékminősítési és átvételi eljárás kidolgozásáig követendő ideiglenes átvételi eljárásokat tartalmaz. A fenti egységes eljárást, a vonatkozó mintavételi eljárással együtt az ezen irányelv 16. cikkében meghatározott műszaki bizottság dolgozza ki. A műszaki bizottság olyan kritériumokat dolgoz ki, amelyeket egyes veszélyes hulladékoknak ki kell elégíteniük ahhoz, hogy nem veszélyeshulladék-lerakókban elhelyezésre kerülhessenek. E kritériumok különösen az ilyen hulladék rövid-, közepes- és hosszú távú kioldhatósági tulajdonságait veszik figyelembe. E kritériumokat ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül kell kidolgozni. A műszaki bizottság olyan kritériumokat is kidolgoz, amelyet a hulladéknak ki kell elégíteni ahhoz, hogy földalatti tárolásra átvehető legyen. E kritériumok különösen azt veszik figyelembe, hogy a hulladékkomponensek egymással és a kőzettel várhatóan ne reagáljanak.

A műszaki bizottságnak ezt a munkát ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül be kell fejeznie, és az ezen irányelv 1. cikkében kifejtett célok szem előtt tartásával kell elvégeznie, kivéve az ellenőrzés, mintavétel és vizsgálat ezen irányelv mellékleteihez kapcsolódó módszereinek szabványosítását, amelyet ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül kell elkészíteni.

2.   Általános elvek

A hulladéklerakóban elhelyezendő hulladék összetételét, kioldódási tulajdonságait, hosszú távú viselkedését és általános tulajdonságait a lehető legpontosabban ismerni kell. A hulladéklerakóban a hulladékátvétel alapulhat az átvett vagy visszautasított hulladékok jellege és eredete szerinti jegyzékein is, és az átveendő hulladék egyes tulajdonságaira vonatkozó vizsgálati módszereken és határértékeken. Az ezen irányelvben leírt jövőbeni átvételi eljárások a lehető legnagyobb mértékben alapszanak majd szabványosított hulladékvizsgálati módszereken, és az átveendő hulladék tulajdonságaira megállapított határértékeken.

E vizsgálati módszerek és határértékek megállapításáig a tagállamoknak legalább nemzeti jegyzékeket kell összeállítaniuk az egyes kategóriákba tartozó hulladéklerakókban átvehető vagy visszautasítandó hulladékokról, vagy meg kell határozniuk az e jegyzékekre való felkerülés kritériumait. Ahhoz, hogy valamely hulladékot egy bizonyos kategóriába tartozó hulladéklerakóban át lehessen venni, a hulladéknak szerepelnie kell az érintett nemzeti jegyzéken, vagy meg kell felelnie a jegyzékre való felkerülés kritériumaihoz hasonló kritériumoknak. E jegyzékeket, vagy az azokkal egyenértékű kritériumokat, a vizsgálati módszereket és határértékeket meg kell küldeni a Bizottságnak ennek az irányelvnek az átültetését követő hat hónapon belül, vagy amikor a fentieket nemzeti szinten elfogadták.

E jegyzékeket vagy átvételi kritériumokat lerakóspecifikus jegyzékek, vagyis az ezen irányelv 9. cikke szerinti, az egyes hulladéklerakók engedélyében meghatározott átvehető hulladékok jegyzékének összeállításához kell felhasználni.

A hulladék referenciajegyzékbe való felvételére, vagy egy hulladéklerakó kategóriába történő elhelyezhetőségére vonatkozó kritériumok alapulhatnak más jogszabályokon és/vagy a hulladék tulajdonságain.

Egy meghatározott hulladéklerakó kategória esetében az átvételi kritériumokat az alábbiakra vonatkozó megfontolásokból kell levezetni:

 a hulladéklerakót körülvevő környezet (elsősorban a talajvíz és felszíni vizek) védelme,

 a környezetvédelmi rendszerek (pl. aljzat és csurgalékvíz kezelő rendszerek) védelme,

 a kívánatos hulladéklerakón belüli hulladékstabilizálódási folyamatok védelme,

 az emberi egészség veszélyeztetése elleni védelem.

Példák a hulladék tulajdonságára alapozott kritériumokra:

 a teljes összetétel ismeretének követelményei,

 a szerves anyag mennyiségének korlátozása a hulladékban,

 a szerves hulladék komponensek biológiai lebonthatóságára vonatkozó követelmények vagy korlátozások,

 egyes meghatározott, a fent felsorolt védelmi kritériumok vonatkozásában potenciálisan káros/veszélyes komponensek mennyiségére vonatkozó korlátozások,

 egyes meghatározott, a fent felsorolt védelmi kritériumok vonatkozásában potenciálisan káros/veszélyes komponensek potenciális és várható átmosódási tulajdonságaira vonatkozó korlátozások,

 a hulladék és a keletkező csurgalékvíz ökotoxikológiai tulajdonságai.

Azoknak az átvételi kritériumoknak, amelyek a hulladék tulajdonságain alapulnak, inerthulladék-lerakók esetében általában általánosabbnak kell lenniük. Kevésbé általánosak lehetnek ezek a nem veszélyeshulladék-lerakók esetében, és még kevésbé általánosak a veszélyeshulladék-lerakók esetében, mivel az utóbbi kettő esetében magasabb szintű a környezet védelme.

3.   A hulladék vizsgálatának és átvételének általános eljárásai

A hulladék általános jellemzésének és vizsgálatának az alábbi háromszintű hierarchián kell alapulnia:

1. szin

:

Alap jellemzé.Ez a hulladék rövid- és hosszú távú átmosódási viselkedésének és/vagy jellemző tulajdonságainak alapos, mindenre kiterjedő meghatározásából áll, amelyet szabványosított analitikai és viselkedéstanulmányozási módszerekkel végeznek.

2. szint

:

Megfelelőségi vizsgála.z egyszerűbb szabványosított analitikai és viselkedéstanulmányozási módszerekkel, rendszeres időközönként végzett vizsgálatot jelent, amelynek célja annak meghatározása, hogy a hulladék megfelel-e az engedélyben rögzített feltételeknek és/vagy speciális referenciakritériumoknak. A vizsgálatok az általános bevizsgálás során azonosított kulcsfontosságú paraméterekre és viselkedésre összpontosulnak.

3. szint

:

Helyszíni ellenőrző vizsgála.z gyors ellenőrző módszerekből áll, amelyek célja megerősíteni, hogy a hulladék azonos a megfelelési vizsgálat során vizsgált és a kísérő okmányban leírt hulladékkal. Többnyire a hulladékszállítmány szemrevételezéssel történő átvizsgálásából áll a hulladéklerakón való kirakás előtt és után.

A hulladékok egy adott típusát rendszerint az 1. szinten kell megvizsgálni, és a hulladék meg kell hogy feleljen bizonyos kritériumoknak ahhoz, hogy felkerüljön egy referenciajegyzékre. Ahhoz, hogy egy adott hulladék egy telep saját jegyzékén maradhasson, rendszeres időközönként (pl. évente) meg kell vizsgálni a 2. szinten, és ki kell elégítenie a megfelelő kritériumokat. A hulladéklerakóba beérkezéskor minden egyes hulladék szállítmányt alá kell vetni a 3. szintű megerősítő vizsgálatnak.

Egyes hulladéktípusokat állandó vagy ideiglenes jelleggel ki lehet venni az 1. szintű vizsgálati kötelezettség alól. Erre akkor kerülhet sor, ha a vizsgálat kivihetetlen, nem állnak rendelkezésre megfelelő vizsgálati módszerek és átvételi kritériumok, vagy a vizsgálati kötelezettségnek magasabb szintű jogszabály ellentmond.

4.   Iránymutatás az ideiglenes hulladékátvételi eljárásokhoz

Amíg e melléklet teljes egészében el nem készül, csak a 3. szintű vizsgálat kötelező, az 1. szintet és a 2. szintet a lehetséges mértékig kell alkalmazni. Ebben az előzetes fázisban ahhoz, hogy egy bizonyos kategóriába sorolt hulladéklerakó egy hulladékot átvegyen, a hulladéknak szerepelnie kell vagy egy restriktív országos jegyzéken, vagy az adott hulladéklerakó kategória telepspecifikus jegyzékén, vagy pedig az e jegyzékre való felkerülés kritériumainak kell megfelelnie.

A következő általános iránymutatásokat lehet használni a három fő hulladéklerakó kategória előzetes hulladékátvételi kritériumainak megállapításához, illetve a megfelelő hulladékok megfelelő jegyzékbe való felvétele esetében.

Nem veszélyeshulladék-lerakók: Inerthulladék-lerakók : csak a 2. cikk e) pontjának meghatározása szerinti inerthulladékot lehet a jegyzékbe felvenni.

Nem veszélyeshulladék-lerakók : a jegyzékbe csak olyan hulladékok vehetők fel, amelyek nem tartoznak a 91/689/EGK irányelv hatálya alá.

Veszélyeshulladék-lerakók : a veszélyeshulladék-lerakók számára készült előzetes hozzávetőleges jegyzéken csak olyan hulladékok szerepelnének, amelyek a 91/689/EGK irányelv hatálya alá esnek. Ezeket a hulladéktípusokat azonban nem lehet előzetes kezelés nélkül felvenni a jegyzékre, ha olyan magas bennük a potenciálisan veszélyes összetevők aránya vagy átmosódása, hogy rövid távú munkaegészségügyi vagy környezeti veszélyt jelentenek, vagy megakadályozzák a kielégítő hulladékstabilitás bekövetkezését a hulladéklerakó tervezett élettartama alatt.

▼M4 —————

▼M3

6.   A fémhiganyra vonatkozó különös követelmények

A fémhigany egy évnél hosszabb ideig történő ideiglenes tárolására a következő követelmények vonatkoznak:

A. A higany összetétele

A fémhiganynak a következő kritériumokat kell teljesítenie:

 higanytartalmának 99,9 tömegszázaléknál nagyobbnak kell lennie,

 nem tartalmazhat olyan szennyeződést (például salétromsavoldatot, kloridsók oldatait), amely képes korrodálni a szénacélt vagy a korrózióálló acélt.

B. Zártság

A fémhigany tárolására igénybe vett tartályoknak korrózió- és ütésállóknak kell lenniük. Ezért a hegesztést kerülni kell. A tárolóknak különösen a következő kritériumokat kell teljesíteniük:

 A tartály anyagának szénacélnak (legalább ASTM A36) vagy korrózióálló acélnak (AISI 304, 316L) kell lennie.

 A tartálynak gáz- és folyadékzárónak kell lennie.

 A tartály külső felületének ellenállónak kell lennie a külső hatásokkal szemben.

 A tartály gyártmánytípusának sikeresen teljesítenie kell az ENSZ Veszélyes áruk szállítására vonatkozó ajánlások, vizsgálatok és kritériumok kézikönyve 6.1.5.3. és 6.1.5.4. szakasza szerinti ejtési vizsgálatot és szivárgásmentességi vizsgálatokat.

Annak érdekében, hogy a tárolt folyadék felett elegendő üres tér álljon rendelkezésre, és a folyadék magas hőmérsékleteken tanúsított hőtágulása következtében ne következhessen be szivárgás vagy a tartályok maradó alakváltozása, a tartályok legfeljebb 80 térfogatszázalékig tölthetők fel.

C. Átvételi eljárások

Csak olyan, tanúsítvánnyal ellátott tartályok vehetők át, amelyek kielégítik az e pontban megállapított követelményeket.

Az átvételi eljárásoknak a következő kritériumokat kell teljesíteniük:

 Csak a fentiekben meghatározott átvételi minimumfeltételeket kielégítő fémhigany vehető át.

 A tartályokat a betárolás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Nem vehető át az a tartály, amely sérült, szivárog vagy korrodált.

 A tartályoknak olyan, lyukasztással kialakított tartós bélyegzőt kell viselniük, amely tartalmazza a tartály azonosító számát, anyagának megnevezését, üres tömegét, gyártójának hivatkozási jelét, valamint a tartály gyártási napját.

 A tartályoknak olyan, a tartályhoz elválaszthatatlanul rögzített táblát kell viselniük, amely tartalmazza a tanúsítvány azonosító számát.

D. Tanúsítvány

A C. pontban említett tanúsítványnak tartalmaznia kell:

 a hulladéktermelő nevét és címét,

 a feltöltésért felelős személy nevét és címét,

 a feltöltés helyét és napját,

 a higany mennyiségét,

 a higany tisztaságát, valamint – ha vannak – a szennyeződések leírását, ideértve az analitikai jegyzőkönyvet is,

 annak megerősítését, hogy a tartályokat kizárólag higany szállítására/tárolására használták,

 a tartályok azonosító számát,

 az esetleges észrevételeket.

A tanúsítványt a hulladéktermelő, ennek hiányában a hulladék kezeléséért felelős személy állítja ki.

▼B




III. MELLÉKLET

ELLENŐRZÉSI ÉS MEGFIGYELÉSI ELJÁRÁSOK A MŰKÖDÉSI ÉS UTÓGONDOZÁSI FÁZISBAN

1.   Bevezetés

E melléklet célja, hogy minimálisan alkalmazandó eljárásokat írjon le olyan megfigyeléshez, amely annak megállapítására irányul:

 hogy a hulladékot lerakásra a kérdéses hulladéklerakó kategóriájára megállapított kritériumoknak megfelelően vették-e át,

 hogy a hulladéklerakón belül az eljárások a kívánatos módon folynak-e,

 hogy a környezetvédelmi rendszerek teljes mértékben rendeltetésük szerint működnek-e,

 hogy a hulladéklerakó engedélyezési feltételei teljesülnek-e.

2.   Meteorológiai adatok

▼M4 —————

▼B

Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy a vízmérleg hatékony eszköz annak értékeléséhez, hogy a csurgalékvíz magában a lerakóban halmozódik-e fel, vagy elszivárog a hulladéklerakóról, akkor az alábbi adatok gyűjtése javasolható. Az adatok származhatnak a hulladéklerakónál folytatott megfigyelésből vagy a legközelebbi meteorológiai állomásról, és gyűjtésüket addig kell folytatni, ameddig azt az ezen irányelv 13. cikkének c) pontja szerinti illetékes hatóság előírja.



 

Működési fázis

Utógondozási fázis

1.1. Csapadék mennyisége

naponta

naponta, havi értékké összeadva

1.2. Min. és max. hőmérséklet, 14.00 h (közép-európai idő)

naponta

havi átlag

1.3. Uralkodó szélirány és szélerő

naponta

nem előírt

1.4. Párolgás (liziméter) (1)

naponta

naponta, havi értékké összeadva

1.5. Légköri páratartalom, 14.00 h (közép-európai idő)

naponta

havi átlag

(1)   Vagy más alkalmas módszer

3.   Kibocsátási adatok: víz, csurgalékvíz és gáz ellenőrzése

A csurgalékvíz, és ha van, a felszíni víz mintáit jellemző pontokon kell venni. A csurgalékvíz mintavételét és mérését (mennyiség és összetétel) minden olyan ponton külön kell elvégezni, ahol a telepről csurgalékvizet vezetnek el. (Hivatkozás: mintavételi technológiák általános útmutatói, ISO 5667-2 1991.)

Ha van felszíni víz, annak a megfigyelését legalább két ponton el kell végezni, egyszer a hulladéklerakó fölött, egyszer alatta.

A gáz megfigyelésének a hulladéklerakó minden egyes kazettájára jellemzőnek kell lennie.

A mintavétel és vizsgálat gyakoriságát a következő táblázat tartalmazza. Csurgalékvíz és víz esetében megfigyelési célra egy, az átlagos összetételre jellemző mintát kell venni.



 

Működési fázis

Utógondozási fázis (3)

2.1. Csurgalékvíz mennyisége

havonta (1) (3)

minden hat hónapban

2.2. Csurgalékvíz összetétele (2)

negyedévente (3)

minden hat hónapban

2.3. Felszíni víz mennyisége és összetétele (7)

negyedévente (3)

minden hat hónapban

2.4. Potenciális gáz emisszió és légköri nyomás (4) (CH4, CO2, O2, H2S, H2 stb.)

havonta (3) (5)

minden hat hónapban (6)

(1)   A mintavétel gyakoriságát a hulladéklerakó morfológiája (halomba rakott hulladék, elföldelt hulladék stb.) alapján módosítani lehet. Ezt az engedélyben elő kell írni.

(2)   A mérendő paraméterek és a vizsgálandó anyagok a lerakott hulladék összetételétől függően változnak; ezeket az engedélyben kell megállapítani, tükrözve a hulladékok átmosódási tulajdonságait.

(3)   Ha az adatok kiértékelése azt mutatja, hogy hosszabb időszakok ugyanolyan hatékonyak, akkor azokat kell elfogadni. Csurgalékvíznél a vezetőképességet minden esetben legalább évente egyszer meg kell mérni.

(4)   E mérések főként a hulladékban lévő szervesanyag-tartalommal kapcsolatosak.

(5)   CH4, CO2, O2 rendszeresen, a többi gázok a lerakott hulladék összetételétől függően, ahogyan kimosódási tulajdonságaik tükrözése érdekében szükséges.

(6)   A gázkivezető rendszer hatékonyságát rendszeresen ellenőrizni kell.

(7)   A hulladéklerakó telep jellemzőinek alapján az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy ezek a mérések nem szükségesek, és erről jelentést tesz az ezen irányelv 15. cikkében leírt módon.

A 2.1. és 2.2. pontot csak akkor kell alkalmazni, ha sor kerül csurgalékvíz gyűjtésre (lásd I. melléklet 2. pont).

4.   A talajvíz védelme

A.   Mintavétel

A mérések legyenek olyanok, hogy adatokat szolgáltassanak a hulladékelhelyezés által várhatóan érintett talajvízről, legalább egy mérési ponttal a talajvíz befolyási régiójában és két mérési ponttal a kifolyási régióban. E mérési pontok száma növekedhet speciális hidrogeológiai tanulmány alapján, vagy ha baleset következtében a talajvízbe jutott csurgalékvíz korai fázisban történő azonosítására van szükség.

A hulladéklerakó feltöltési műveleteinek megkezdése előtt legalább három helyszínen mintát kell venni a talajvízből, hogy a későbbi mintavételekhez referenciaértékek álljanak rendelkezésre. Hivatkozás: Talajvizek mintavétele, ISO 5667, 11. rész, 1993.

B.   Megfigyelés

A vett mintákban vizsgálandó paramétereket a csurgalékvíz várható összetétele és a területen lévő talajvíz minősége alapján kell megválasztani. A vizsgálandó paraméterek kiválasztásakor figyelembe kell venni a felszín alatti vizek mobilitását. A paraméterek között lehetnek indikátorparaméterek abból a célból, hogy a víz minőségének változását már korai fázisban felismerjék ( 8 ).



 

Működési fázis

Utógondozási fázis

Felszín alatti víz szintje

minden hat hónapban (1)

minden hat hónapban (1)

Felszíni víz összetétele

telepspecifikus gyakorisággal (2) (3)

telepspecifikus gyakorisággal (2) (3)

(1)   Változó felszín alatti vízszint esetén a gyakoriságot növelni kell.

(2)   A gyakoriságot annak alapján kell megválasztani, hogy ha a beavatkozási szintet elérik, akkor két mintavétel közt lehetőség legyen javító műveletek elvégzésére. A gyakoriságot tehát a felszín alatti víz áramlási sebességének ismeretében és értékelése alapján kell megállapítani

(3)   Ha a beavatkozási szintet elérték (lásd C. pont), ezt ismételt mintavétellel kell megerősíteni. Ha az érték megerősítést nyert, akkor az engedélyben rendkívüli esetekre megállapított terv szerint kell eljárni.

C.   Beavatkozási szintek

Az ezen irányelv 12. és 13. cikkének értelmében vett jelentős környezetet károsító hatást akkor kell felszín alatti víz esetében fennállónak tekinteni, ha a felszín alatti vízminta vizsgálata a vízminőség jelentős változását mutatja. A beavatkozási szintet a hulladéklerakó helyszínén előforduló speciális hidrogeológiai adottságok és a felszín alatti víz minőségének figyelembevételével kell meghatározni. Ha lehetséges, a beavatkozási szintet az engedélyben fel kell tüntetni.

A megfigyeléseket minden egyes, a hulladéklerakó alatt fekvő kútra vonatkozóan értékelni kell meghatározott ellenőrzési szabályok és értékek szerint felvett ellenőrzési diagramok segítségével. Az ellenőrzési szabályokat a felszín alatti vizek helyi jellemzői alapján kell megállapítani.

5.   A hulladéklerakó hely leírása: a lerakó adatai



 

Működési fázis

Utógondozási fázis

3.1. A lerakó szerkezete és összetétele (1)

évente

 

3.2. A lerakó szintjének süllyedési hajlama

évente

évente

(1)   Az érintett lerakó állapotára vonatkozó adatok: hulladék által elfoglalt felület, a hulladék mennyisége (térfogata) és összetétele, a lerakás módszerei, a lerakás időpontja és időtartama, a lerakóban még rendelkezésre álló befogadóképesség számítása

▼M3

6.   A fémhiganyra vonatkozó különös követelmények

A fémhigany egy évnél hosszabb ideig történő ideiglenes tárolására a következő követelmények vonatkoznak:

A. Megfigyelési, ellenőrzési és veszélyhelyzeti követelmények

A tárolóhelyen folyamatos üzemű, legalább 0,02 mg higany/m3 érzékenységű higanygőzfigyelő rendszert kell felszerelni. Az érzékelőket talajszinten és fejmagasságban kell elhelyezni. A rendszernek látható és hallható riasztást kell adnia. A rendszert évente karbantartásnak kell alávetni.

A tárolóhelyet és a tartályokat arra feljogosított személynek legalább havonta egyszer szemrevételezéssel ellenőriznie kell. Szivárgás észlelése esetén az üzemeltető köteles haladéktalanul megtenni a környezeti higanykibocsátás megelőzéséhez és a higanytárolás biztonságosságának helyreállításához szükséges valamennyi intézkedést. A 12. cikk b) pontjának alkalmazásában mindennemű szivárgás jelentős környezetet károsító hatásnak minősül.

A telephelynek rendelkeznie kell veszélyhelyzeti tervvel, valamint a fémhigannyal kapcsolatos műveletek elvégzéséhez igénybe vehető, e célra alkalmas megfelelő védőfelszereléssel.

B. Nyilvántartás

A II. melléklet 6. pontjában és az e pont A. alpontjában említett információkat tartalmazó valamennyi dokumentumot, beleértve a tartályt kísérő tanúsítványt, valamint a fémhigany ideiglenes tárolás utáni kitárolásáról, átadásáról, rendeltetési helyéről és tervezett kezeléséről készített feljegyzéseket is, a tárolás befejezését követően legalább három évig meg kell őrizni.

▼M4




IV. MELLÉKLET

AZ 5. CIKK (6) BEKEZDÉSE ALAPJÁN BENYÚJTANDÓ VÉGREHAJTÁSI TERV

Az 5. cikk (6) bekezdése alapján benyújtandó végrehajtási terv az alábbiakat tartalmazza:

1. a települési hulladék újrafeldolgozására, hulladéklerakóban való lerakására és egyéb kezelésére vonatkozó korábbi, jelenlegi és várható arányok, valamint a települési hulladékot alkotó hulladékáramok összetételének értékelése;

2. az érvényben levő hulladékgazdálkodási tervek és hulladékmegelőzési programok végrehajtásának értékelése a 2008/98/EK irányelv 28. és 29. cikkének megfelelően;

3. azon okok, amelyek alapján a tagállam úgy ítéli meg, hogy valószínűleg nem tudja elérni az 5. cikk (5) bekezdésében meghatározott vonatkozó célértéket az említett rendelkezésben meghatározott határidőn belül, valamint az e célérték eléréséhez szükséges határidő-hosszabbítás értékelése;

4. az ahhoz szükséges intézkedések, hogy a tagállamokra alkalmazandó, az ezen irányelv 5. cikkének (8) bekezdésében meghatározott célértékeket elérjék a határidő-hosszabbítás során, ideértve a 2008/98/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és IVa. mellékletében meghatározott, a hulladékhierarchia alkalmazását ösztönző megfelelő gazdasági eszközöket és más intézkedéseket;

5. a 4. pontban meghatározott intézkedések végrehajtásának ütemterve, a végrehajtásukért felelős szerv meghatározása, valamint a határidő-hosszabbítás esetén alkalmazandó célértékek eléréséhez való egyedi hozzájárulásuk értékelése;

6. a hulladékgazdálkodás finanszírozására vonatkozó információk a „szennyező fizet” elvvel összhangban;

7. adott esetben az adatminőség javítására irányuló intézkedések, a hulladékgazdálkodási teljesítmény jobb tervezése és nyomon követése érdekében.



( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.).

( 3 ) (HL L 175., 1985.7.5., 40. o.) A legutóbb a 97/11/EK irányelvvel (HL L 73., 1997.3.14., 5. o.) irányelv.

( 4 ) HL L 158., 1990.6.23., 56. o.

( 5 ) (HL L 30., 1993.2.6., 1. o.) A legutóbb a 120/97/EK rendelettel (HL L 22., 1997.1.24., 14. o.) módosított rendelet.

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 7 ) HL L 20., 1980.1.26., 43. o. A legutóbb a 91/692/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv.

( 8 ) Javasolt paraméterek: pH, összes szerves szén (TOC), fenolok, nehézfémek, fluoridok, arzén, olaj/szénhidrogének.

Top