Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32012R1215

Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete ( 2012. december 12. ) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

OJ L 351, 20.12.2012, p. 1–32 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 19 Volume 011 P. 289 - 320

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2012/1215/oj

20.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 351/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1215/2012/EU RENDELETE

(2012. december 12.)

a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

(átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. cikke (4) bekezdésére és 81. cikke (2) bekezdésének a), c) és e) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A Bizottság 2009. április 21-én elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (3) alkalmazásáról szóló jelentést. A jelentés megállapította, hogy a rendelet működése általánosságban kielégítő, egyes rendelkezéseinek alkalmazását azonban fejleszteni kellene a határozatok szabad mozgásának további megkönnyítése, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés további megerősítése érdekében. Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében a rendeletet át kell dolgozni.

(2)

Az Európai Tanács 2009. december 10-én és 11-én Brüsszelben tartott ülésén új többéves programot fogadott el „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” címmel (4). A stockholmi programban az Európai Tanács úgy vélte, hogy a program ideje alatt folytatni kell az összes közbenső intézkedés (végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás) eltörlésének folyamatát. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésével egyidejűleg több biztosítékra is szükség van.

(3)

A polgári ügyeket illetően az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, többek között – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén – megkönnyítve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket fogad el, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(4)

A joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó nemzeti jogszabályok között fennálló egyes különbségek akadályozzák a belső piac megfelelő működését. Kulcsfontosságúak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére, valamint az egyes tagállamok által hozott határozatok gyors és egyszerű elismerésének és végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések.

(5)

E rendelkezések az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke értelmében a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés körébe tartoznak.

(6)

A polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok szabad mozgásának biztosítása érdekében szükséges és célszerű, hogy a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus rendezze.

(7)

Az Európai Közösségek akkori tagállamai az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 220. cikkének negyedik francia bekezdése alapján eljárva 1968. szeptember 27-én megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt (1968. évi Brüsszeli Egyezmény) (5), amelyet a későbbiekben az új tagállamok ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezmények módosítottak. Az Európai Közösségek akkori tagállamai és egyes EFTA-államok 1988. szeptember 16-án megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Luganói Egyezményt (6) (1988. évi Luganói Egyezmény), amely az 1968-as Brüsszeli Egyezménnyel párhuzamos egyezmény. Az 1988. évi Luganói Egyezmény 2000. február 1-jétől hatályos Lengyelországban.

(8)

2000. december 22-én a Tanács elfogadta a 44/2001/EK rendeletet, amely a tagállamok EUMSZ alá tartozó területén – Dánia kivételével – a tagállamok egymás közötti viszonylatában az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett. A 2006/325/EK tanácsi határozattal (7) a Közösség megállapodást kötött Dániával a 44/2001/EK rendelet Dániában történő alkalmazásának biztosításáról. A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Közösség, Dánia, Izland, Norvégia és Svájc által 2007. október 30-án Luganóban aláírt egyezmény (8) (2007. évi Luganói Egyezmény) felülvizsgálta az 1988. évi Luganói Egyezményt.

(9)

Az 1968. évi Brüsszeli Egyezményt továbbra is alkalmazni kell az Egyezmény területi hatálya alá tartozó és az EUMSZ 355. cikke alapján e rendelet hatálya alá nem tartozó tagállamok területén.

(10)

E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi jelentős polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől, különösen a tartási kötelezettségek tekintetében, amelyek e rendelet hatálya alól kizárandók, tekintettel a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet elfogadására (9).

(11)

E rendelet alkalmazásában a tagállamok bíróságainak magukban kell foglalniuk a több tagállam közös bíróságait is, mint például a Benelux Bíróságot, amikor azok az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben gyakorolnak joghatóságot. Ebből következően az ilyen bíróságok által hozott határozatokat e rendelet szerint kell elismerni és végrehajtani.

(12)

Ez a rendelet nem alkalmazandó a választottbíráskodásra. E rendelet egyik rendelkezése sem akadályozza valamely tagállam bíróságait abban, hogy – amennyiben olyan ügyben indítanak előttük keresetet, amellyel kapcsolatban a felek választottbírósági megállapodást kötöttek – nemzeti jogukkal összhangban a feleket választottbírósági eljárásra utasítsák, vagy az eljárást felfüggesszék vagy megszüntessék, illetve megvizsgálják, hogy a választottbírósági megállapodás semmis-e, hatálytalan-e vagy nem teljesíthető-e.

Valamely tagállam bíróságának az azzal kapcsolatos döntésére, hogy egy választottbírósági megállapodás semmis-e, hatálytalan-e vagy nem teljesíthető-e, nem vonatkozhatnának az e rendelet elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályai, függetlenül attól, hogy a bíróság az ezzel kapcsolatos döntését a jogvita tárgyában vagy előkérdés tárgyában hozta-e.

Amennyiben viszont egy tagállami bíróság az e rendeletből vagy a nemzeti jogból eredő joghatóságát gyakorolva megállapította, hogy a választottbírósági megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető, az nem akadályozza meg, hogy a bíróság által az ügy érdemében hozott határozatot elismerjék, és adott esetben végrehajtsák e rendelettel összhangban. Ez nem sértheti a tagállamok bíróságainak illetékességét abban, hogy határozzanak a választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt egyezménnyel összhangban (1958. évi New York-i Egyezmény), amelynek elsőbbsége van e rendelettel szemben.

Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a keresetekre vagy kapcsolódó bírósági eljárásokra, amelyek különösen egy választottbíróság létrehozásával, a választottbírák hatáskörével, egy választottbírósági eljárás levezetésével vagy ilyen eljárás bármely más aspektusával vannak összefüggésben, sem pedig a választottbírósági határozatok megsemmisítésével, felülvizsgálatával, elismerésével és végrehajtásával, valamint az azokkal szembeni fellebbezéssel kapcsolatos keresetekre vagy határozatokra.

(13)

Azon eljárások, amelyekre e rendelet alkalmazandó, és a tagállamok területe között kapcsolatnak kell fennállnia. Ennek megfelelően általában közös joghatósági szabályokat kell alkalmazni, ha az alperes az említett tagállamok egyikében lakóhellyel rendelkezik.

(14)

A valamely tagállamban lakóhellyel nem rendelkező alperes esetében általában a felhívott bíróság szerinti tagállam területén alkalmazandó joghatósági szabályokat kell alkalmazni.

Azonban a fogyasztók és a munkavállalók védelmének biztosítása érdekében, a tagállamok bíróságai joghatóságának érvényesülése érdekében azokban a helyzetekben, amelyekben a bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek, továbbá a felek autonómiájának tiszteletben tartása érdekében e rendelet bizonyos joghatósági rendelkezései az alperes lakóhelyére való tekintet nélkül alkalmazandók.

(15)

A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.

(16)

Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre ésszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.

(17)

A tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló, 1993. március 15-i 93/7/EGK tanácsi irányelv (10) 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kulturális tárgy tulajdonosa e rendelet értelmében a tulajdonjog alapján polgári pert indíthat az ilyen kulturális tárgy visszaszolgáltatása iránt annak a helynek a bíróságán, ahol a tárgy a bíróság felhívásának idején fellelhető. Az ilyen perek nincsenek a 93/7/EGK irányelv alapján indított perek sérelmére.

(18)

A biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.

(19)

A felek szerződéses szabadságát – a biztosítási, fogyasztói és munkaszerződések kivételével, amelyeknél a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása tekintetében csak korlátozott szerződéses szabadság engedhető meg – az e rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok figyelembevételével tiszteletben kell tartani.

(20)

Arról, hogy a valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kikötő megállapodás az anyagi érvényességet illetően semmisnek minősül-e, a megállapodásban kikötött bíróság vagy bíróságok szerinti tagállam jogával összhangban kell határozni, beleértve az adott tagállam kollíziós szabályait is.

(21)

Az igazságszolgáltatás harmonikus működése érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot különböző tagállamokban. Világosan és hatékonyan kell szabályozni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldását, valamint az eljárás megindulása időpontjának meghatározása tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódó problémák elhárítását. E rendelet alkalmazásában az említett időtartamot önállóan kell meghatározni.

(22)

Ugyanakkor a kizárólagos joghatósági megállapodások hatékonyságának javítása és a visszaélésszerű perlési taktikák alkalmazásának visszaszorítása érdekében szükség van az általános perfüggőségi szabály alóli kivétel bevezetésére az olyan egyedi helyzetek kielégítő kezelése végett, amelyekben felmerülhet párhuzamos eljárások lehetősége. Ez a helyzet akkor, amikor kizárólagos joghatósági megállapodásban nem kikötött bíróságon indítottak eljárást, ezt követően pedig a kikötött bíróságon indítanak azonos jogalapon és azonos feleket érintő eljárást. Ezekben az esetekben a kikötött bíróság felhívásakor az elsőként felhívott bíróságnak fel kell függesztenie eljárását mindaddig, amíg az előbbi bíróság ki nem jelenti, hogy kizárólagos joghatósági megállapodás alapján nem rendelkezik joghatósággal. Erre annak érdekében van szükség, hogy ezekben a helyzetekben a kikötött bíróság határozhasson elsőként a megállapodás érvényességéről és arról, hogy a megállapodás hatálya milyen mértékben terjed ki az előtte indított jogvitára. A kikötött bíróságot megilleti az eljárás joga attól függetlenül, hogy a nem kikötött bíróság már határozott-e az eljárás felfüggesztéséről.

Ez a kivétel nem vonatkozik azokra a helyzetekre, amelyekben a felek egymással ütköző kizárólagos joghatósági megállapodásokat kötöttek, vagy amelyekben egy kizárólagos joghatósági megállapodásban kikötött bíróságot hívtak fel először. Ezekben az esetekben e rendelet általános perfüggőségi szabálya alkalmazandó.

(23)

E rendeletnek rugalmas mechanizmust kell biztosítania ahhoz, hogy a tagállamok bíróságai figyelembe vehessék a harmadik államok bíróságai előtt folyamatban lévő eljárásokat, különös tekintettel arra, hogy a harmadik államban hozott határozatok elismerhetők-e és végrehajthatók-e az érintett tagállamban ezen tagállam jogszabályai szerint, valamint az igazságszolgáltatás megfelelő működésére.

(24)

Az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében az érintett tagállam bíróságának az adott ügy valamennyi körülményét értékelnie kell. Ezek a körülmények magukban foglalhatják az ügy tényállását, valamint a felek és az érintett harmadik állam közötti kapcsolatokat, továbbá azt, hogy milyen szakaszba jutott az eljárás a harmadik államban, mielőtt az eljárást az adott tagállam bíróságán megindították, és végül azt, hogy a harmadik állam bírósága várhatóan fog-e ésszerű időn belül határozatot hozni.

Ez az értékelés arra is kiterjedhet, hogy a harmadik állam bírósága kizárólagos joghatósággal rendelkezik-e az adott ügyben olyan körülmények fennállása esetén, amelyek alapján valamely tagállam bírósága kizárólagos joghatósággal rendelkezne.

(25)

Az ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – fogalmának magában kell foglalnia például az olyan, az információszerzést vagy a bizonyítékok biztosítását szolgáló biztosítási intézkedéseket is, mint a szellemi tulajdonjogok védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 6. és 7. cikkében említett felkutatási és lefoglalási intézkedések. Nem foglalja viszont magában a nem biztosítási jellegű, mint például a tanúmeghallgatást elrendelő intézkedéseket. Ez nem járhat a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet (12) alkalmazásának sérelmével.

(26)

Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom indokolja azt az elvet, hogy a tagállamokban hozott határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás nélkül minden tagállamban elismerjék. Ezenkívül a határokon átnyúló jogviták időigényének és költségeinek csökkentése érdekében indokolt a címzett tagállamban való végrehajtás előtti végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlése. Ennek eredményeként egy tagállam bíróságai által hozott határozatot a végrehajtás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a címzett tagállamban hozták volna.

(27)

A határozatok szabad mozgása érdekében a valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani akkor is, ha valamely tagállamban lakóhellyel nem rendelkező személy ellenében hozták.

(28)

Ha egy határozat olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett intézkedést vagy rendelkezést, beleértve az abban foglalt jogokat is, amennyire lehetséges, hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat követő intézkedéshez vagy rendelkezéshez. Azt, hogy a hozzáigazítást miként és kik hajtják végre, az egyes tagállamok állapítják meg.

(29)

A valamely tagállamban hozott határozatnak a címzett tagállamban való, végrehajthatóvá nyilvánítás nélküli közvetlen végrehajtása nem veszélyeztetheti a védelemhez fűződő jogok tiszteletben tartását. Ezért az a személy, akinek ellenében a végrehajtást kérik, kérelmezheti a határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását, amennyiben úgy véli, hogy az elismerés megtagadásának valamely oka fennáll. Ilyen ok lehet az, hogy nem volt lehetősége felkészülni a védekezésre, amikor a határozatot bűnügyi eljáráshoz kapcsolódó polgári peres eljárásban távollétében hozták meg. Ilyen ok lehet továbbá a címzett tagállam és egy harmadik állam közötti, az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 59. cikke alapján kötött megállapodás.

(30)

Annak a félnek, aki jogorvoslati kérelmet nyújt be egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtása ellen, amennyire lehetséges és a címzett tagállam jogrendszerével összhangban ugyanabban az eljárásban az e rendeletben meghatározott megtagadási okokon túlmenően hivatkoznia kell tudnia a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló megtagadási okokra is a nemzeti jogban előírt határidőkön belül.

Indokolt azonban, hogy a határozat elismerését csak akkor lehessen megtagadni, ha az e rendeletben előírt megtagadási okok közül egy vagy több fennáll.

(31)

Valamely határozat végrehajthatóságának vitatása idején a címzett tagállam bíróságainak – a vitatással kapcsolatos teljes eljárás folyamán, beleértve a fellebbezéseket is – lehetőségük van a végrehajtás engedélyezésére a végrehajtás korlátozása vagy biztosíték nyújtása mellett.

(32)

Annak érdekében, hogy egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtásáról tájékoztassák azt a személyt, akivel szemben a végrehajtást kérték, a szóban forgó személy számára az első végrehajtási intézkedést megelőzően ésszerű határidőn belül kézbesíteni kell az e rendelet szerinti tanúsítványt, szükség esetén a határozatot is csatolva. E tekintetben első végrehajtási intézkedésnek az ilyen kézbesítést követő első végrehajtási intézkedést kell tekinteni.

(33)

Amennyiben az ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – a jogvita érdemére joghatósággal rendelkező bíróság rendel el, e rendelet alapján biztosítani kell a fenti intézkedések szabad mozgását. Azonban azon ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is –, amelyeket az említett bíróság az alperes idézése nélkül hozott, e rendelet alapján nem ismerhetők el és nem hajthatók végre, kivéve ha az intézkedést tartalmazó határozatot a végrehajtás előtt kézbesítették az alperesnek. Ez nem akadályozza meg az említett intézkedések nemzeti jog alapján történő elismerését és végrehajtását. Amennyiben az ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – a jogvita érdemére joghatósággal nem rendelkező tagállami bíróság rendeli el, e rendelet alapján ezen intézkedések hatálya a szóban forgó tagállam területére korlátozódik.

(34)

Biztosítani kell az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény, a 44/2011/EK rendelet és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik az 1968. évi Brüsszeli Egyezménynek és a helyébe lépő rendeleteknek az Európai Unió Bírósága általi értelmezésére is.

(35)

A tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében e rendelet nem érinti azokat az egyes különös jogterületen megkötött egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei.

(36)

A Szerződésben foglalt tagállami kötelezettségek sérelme nélkül, e rendelet nem érinti azoknak a kétoldalú egyezményeknek és megállapodásoknak az alkalmazását, amelyeket valamelyik tagállam egy harmadik állammal kötött a 44/2001/EK rendelet hatálybalépésének időpontja előtt, és amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó ügyeket érintik.

(37)

Az e rendelet hatálya alá tartozó határozatok, közokiratok és egyezségek elismerésével vagy végrehajtásával kapcsolatban használandó tanúsítványok aktualizálásának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I. és II. mellékletének módosításaira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(38)

E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat és elveket, különösen a Charta 47. cikkében biztosított, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

(39)

Mivel a rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szintén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(40)

Az EUSZ-hez, valamint az akkori, az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország részt vesz a 44/2001/EK rendelet elfogadásában és alkalmazásában. Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(41)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó Dánia arra vonatkozó lehetőségének sérelme nélkül, hogy az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2005. október 19-én kötött megállapodás 3. cikke értelmében alkalmazza a 44/2001/EK rendelet tekintetében végrehajtott módosításokat (13),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

(1)   E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. Ez a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.

(2)   E rendelet nem vonatkozik:

a)

természetes személyek személyi állapotára, jog- és cselekvőképességére, házassági vagyonjogra, illetve az olyan kapcsolatból eredő vagyonjogra, amelyet az adott kapcsolatra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintenek;

b)

csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;

c)

szociális biztonságra;

d)

választottbíráskodásra;

e)

a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre;

f)

végrendeletre és öröklésre, ideértve a haláleset következtében felmerülő tartási kötelezettségeket.

2. cikk

E rendelet alkalmazásában:

a)   „határozat”: valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, a határozatot vagy a végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak a bíróság tisztviselője általi meghatározásáról szóló határozatot.

A III. fejezet alkalmazásában a „határozat” magában foglalja azon ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – amelyeket az ügy érdemi elbírálása tekintetében e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróság hozott. Nem foglalja magában az olyan ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is –, amelyeket az ilyen bíróság az alperes idézése nélkül hozott, kivéve, ha az intézkedést tartalmazó határozatot a végrehajtást megelőzően kézbesítették az alperesnek;

b)   „perbeli egyezség”: valamely tagállam bírósága által jóváhagyott vagy eljárás során valamely tagállam bírósága előtt kötött egyezség;

c)   „közokirat”: az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett okirat, amelynek hitelessége

d)   az „eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az esettől függően a határozatot meghozták, a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték, illetve a közokiratot az alaki követelményeknek megfelelően kiállították vagy bejegyezték;

e)   „címzett tagállam”: az a tagállam, ahol a határozat elismerésére hivatkoznak, illetve ahol a határozat, a perbeli egyezség vagy a közokirat végrehajtását kérték;

f)   „eredetileg eljáró bíróság”: az a bíróság, amely meghozta azt a határozatot, amelynek elismerésére hivatkoznak, vagy amelynek a végrehajtását kérik.

3. cikk

E rendelet alkalmazásában a „bíróság” magában foglalja a következő hatóságokat, amennyiben azok az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkeznek:

a)

Magyarországon a fizetési meghagyásos eljárások esetén a közjegyző;

b)

Svédországban a fizetési meghagyásos eljárások (betalningsföreläggande) és a jogsegély (handräckning) esetén a végrehajtói hivatal (Kronofogdemyndigheten).

II.   FEJEZET

JOGHATÓSÁG

1.   SZAKASZ

Általános rendelkezések

4. cikk

(1)   E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.

(2)   Arra a személyre, aki nem állampolgára annak a tagállamnak, ahol lakóhellyel rendelkezik, a tagállam állampolgáraira irányadó joghatósági szabályokat kell alkalmazni.

5. cikk

(1)   Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.

(2)   Különösen azokat a nemzeti joghatósági szabályokat nem lehet alkalmazni az (1) bekezdésben említett személyekre, amelyekről a tagállamoknak a 76. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint értesíteniük kell a Bizottságot.

6. cikk

(1)   Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát, figyelemmel a 18. cikk (1) bekezdésére, a 21. cikk (2) bekezdésére, valamint a 24. és a 25. cikkre, az adott tagállam joga határozza meg.

(2)   Ilyen alperessel szemben a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező bármely személy az adott tagállamban, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam állampolgáraival azonos módon igénybe veheti az adott tagállam hatályos joghatósági szabályait, különösen azokat, amelyekről a tagállamoknak a 76. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint értesíteniük kell a Bizottságot.

2.   SZAKASZ

Különös joghatóság

7. cikk

Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

1.

a)

ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;

b)

e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:

ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,

szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;

c)

amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni;

2.

jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

3.

büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igény tekintetében azon bíróság előtt, amely a büntetőeljárásban eljár, amennyiben az említett bíróság saját joga alapján a polgári jogi igény elbírálására jogosult;

4.

a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK irányelv 1. cikkének (1) pontjában meghatározott kulturális tárgyak visszaszolgáltatására irányuló, tulajdonjogon alapuló polgári jogi kereset esetén annak a helynek a bírósága előtt, ahol a kulturális tárgy a bíróság felhívásának idején fellelhető;

5.

fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvita tekintetében a fióktelep, képviselet vagy más telephely helyének bírósága előtt;

6.

a törvény erejénél fogva létrejött, írásba foglalt vagy szóban megkötött és írásban megerősített célvagyon („trust”) alapítója („settlor”), kezelője („trustee”) vagy kedvezményezettje („beneficiary”) ellen indított jogvita esetén annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol a célvagyon található;

7.

rakománymentés vagy segítségnyújtás tekintetében követelt ellenérték megtérítésével kapcsolatos jogvita esetén azon bíróság előtt, amelynek hatáskörében a kérdéses rakományt vagy fuvardíj iránti követelést:

a)

a megtérítés iránti igény biztosítása érdekében lefoglalták; vagy

b)

lefoglalhatták volna, azonban kezességet vállaltak vagy más biztosítékot adtak,

e rendelkezés azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha azt állítják, hogy az alperes a rakományon vagy a fuvardíj iránti követelésen érdekeltséggel rendelkezik, vagy a mentés időpontjában rendelkezett.

8. cikk

Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

(1)

amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének vagy székhelyének bírósága előtt, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni;

(2)

harmadik félként szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perben az eredeti eljárás bírósága előtt, kivéve, ha ezeket az eljárásokat kizárólag azzal a céllal indították, hogy a harmadik felet kivonják az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alól;

(3)

az ugyanazon a szerződésen vagy ugyanazon a tényálláson alapuló viszontkeresetnél, amelyen az eredeti kereset alapul, azon bíróság előtt, amely az eredeti kereset tárgyában eljár;

(4)

szerződéssel kapcsolatos ügyekben, ha a per összekapcsolható azonos alperes ellen ingatlanon fennálló dologi jogokkal kapcsolatos ügyekben indított más perrel, annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol az ingatlan található.

9. cikk

Amennyiben e rendelet alapján valamely tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik hajó használatából vagy üzemeltetéséből származó felelőséggel kapcsolatos ügyekre, akkor ez a bíróság vagy az e célra a tagállam belső joga alapján helyette kijelölt más bíróság is joghatósággal rendelkezik felelősség korlátozása iránti keresetekre.

3.   SZAKASZ

Joghatóság biztosítási ügyekben

10. cikk

Biztosítási ügyekben a joghatóságot e szakasz határozza meg a 6. cikk és a 7. cikk 5. pontjának sérelme nélkül.

11. cikk

(1)   Valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető:

a)

annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található;

b)

más tagállamban, a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett által indított perek esetében, a felperes lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság előtt; vagy

c)

társbiztosító esetén, annak a tagállamnak a bíróságai előtt, amelynek területén a fő biztosító elleni eljárást indították.

(2)   Ha a biztosító székhelye nem a tagállam területén található, azonban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett tagállam területén lenne.

12. cikk

Felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkeztének helye bíróságai előtt is. Ugyanez alkalmazandó, amennyiben az ingó és ingatlantulajdonra azonos biztosítási szerződést kötöttek, és mindkettőt azonos káresemény érint.

13. cikk

(1)   Felelősségbiztosítás tekintetében a biztosító – amennyiben a bíróság joga lehetővé teszi – a károsult által a biztosított ellen indított eljárásban perbe vonható.

(2)   A 10., 11. és 12. cikket kell alkalmazni a károsult által közvetlenül a biztosító ellen indított keresetre, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett.

(3)   Amennyiben a jog az ilyen közvetlen keresetindítás vonatkozásában lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja vagy a biztosított félként történő perbevonását, akkor rájuk nézve ugyanaz a bíróság rendelkezik joghatósággal.

14. cikk

(1)   A 13. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a biztosító csak annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol az alperes lakóhelye található, tekintet nélkül arra, hogy az alperes biztosítási kötvény jogosultja, biztosított vagy kedvezményezett.

(2)   E szakasz rendelkezései nem érintik a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.

15. cikk

E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

1.

a jogvita keletkezését követően jött létre;

2.

lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást;

3.

a szerződés megkötésének időpontjában azonos tagállamban lakóhellyel, székhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező biztosítási kötvény jogosultja és biztosító között jött létre, és amely a káresemény külföldön történő bekövetkezése esetén is az említett tagállam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett tagállam jogával nem ellentétes;

4.

egy tagállamban lakóhellyel nem rendelkező biztosítási kötvény jogosultjával jött létre, kivéve, ha a biztosítás megkötésére törvényi kötelezettség áll fenn, vagy valamely tagállam területén fekvő ingatlannal kapcsolatos; vagy

5.

biztosítási szerződéssel kapcsolatos, amennyiben az a 16. cikkben említett egy vagy több kockázatra vonatkozik.

16. cikk

A 15. cikk 5. pontjában említett kockázatok a következők:

1.

valamennyi kár, amely:

a)

tengerjáró hajóban, part menti vagy nyílt tengeri létesítményben vagy légi járműben, kereskedelmi célú használatukkal kapcsolatos veszélyből származik;

b)

fuvarozott áruban következett be, az utaspoggyász kivételével, amennyiben azt részben vagy egészben ilyen hajón vagy légi járművön szállítják;

2.

bármely felelősség, az utasok testi sérülésének, valamint poggyászuk elvesztésének és kárának kivételével, amely:

a)

az 1. pont a) alpontjában említett hajó, létesítmény vagy légi jármű használatából vagy üzemeltetéséből származik, amennyiben az utóbbi tekintetében annak a tagállamnak a joga, amelynek területén a légi járművet lajstromozták, nem tiltja az ilyen kockázatok biztosítását érintő joghatósági megállapodást;

b)

az 1. pont b) alpontja szerinti fuvarozott áruval okozott veszteségért vagy kárért áll fenn;

3.

az 1. pont a) alpontjában említett hajó, létesítmény vagy légi jármű használatával vagy üzemeltetésével kapcsolatos bármely pénzügyi veszteség, különösen fuvar vagy charter veszteség;

4.

az 1–3. pontokban említettekkel kapcsolatos bármely kockázat;

5.

az 1–4. pont sérelme nélkül valamennyi, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) (14) szerinti „nagykockázat”.

4.   SZAKASZ

Joghatóság fogyasztói szerződések esetén

17. cikk

(1)   Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 6. cikk és a 7. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

a)

a szerződés tárgya áruk részletfizetésre történő értékesítése; vagy

b)

a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy

c)

minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.

(2)   Amennyiben a fogyasztó olyan féllel köt szerződést, amely egyik tagállamban sem rendelkezik székhellyel, viszont valamelyik tagállamban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik, a fióktelep, a képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában a felet úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett tagállamban lenne.

(3)   E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.

18. cikk

(1)   A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél székhellyel rendelkezik, akár – függetlenül a másik fél székhelyétől – saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(2)   A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(3)   E cikk nem érinti a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.

19. cikk

E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

1.

a jogvita keletkezését követően jött létre;

2.

lehetővé teszi a fogyasztó számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást; vagy

3.

a szerződés megkötésének időpontjában azonos tagállamban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó és a másik fél között jött létre, és amely az említett tagállam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett tagállam jogával nem ellentétes.

5.   SZAKASZ

Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél

20. cikk

(1)   A 6. cikk, a 7. cikk 5. pontjának és a munkaadó ellen indított eljárás esetén a 8. cikk 1. pontjának sérelme nélkül az egyedi munkaszerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot e szakasz határozza meg.

(2)   Amennyiben a munkavállaló a tagállam területén lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező, azonban valamely tagállam területén fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkező munkaadóval köt egyedi munkaszerződést, a munkaadóra a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne.

21. cikk

(1)   Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező munkaadó perelhető:

a)

annak a tagállamnak a bíróságai előtt, amelyben lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik; vagy

b)

más tagállamban:

i.

annak a helynek a bíróságai előtt, ahol vagy ahonnan a munkavállaló rendszeresen munkát végez, vagy annak a helynek a bíróságai előtt, ahol legutoljára rendszeresen munkát végzett; vagy

ii.

amennyiben a munkavállaló egyik országban sem végez vagy végzett rendszeresen munkát, annak a helynek a bíróságai előtt, ahol a telephely, amely a munkavállalót foglalkoztatta, található vagy található volt.

(2)   A lakóhellyel vagy székhellyel egyik tagállamban sem rendelkező munkaadó az (1) bekezdés b) pontjával összhangban perelhető valamely tagállam bírósága előtt.

22. cikk

(1)   A munkaadó kizárólag annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a munkavállaló lakóhelye található.

(2)   E szakasz rendelkezései nem érintik a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.

23. cikk

E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

1.

a jogvita keletkezését követően jött létre; vagy

2.

lehetővé teszi a munkavállaló számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtt történő perindítást.

6.   SZAKASZ

Kizárólagos joghatóság

24. cikk

A felek lakóhelyére való tekintet nélkül valamely tagállam következő bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

1.

az olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található.

Azonban az olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya ingatlannak legfeljebb hat egymást követő hónapra ideiglenes magánhasználatra kötött bérlete vagy haszonbérlete, annak a tagállamnak a bíróságai is rendelkeznek joghatósággal, ahol az alperes lakóhelye található, feltéve, hogy a bérlő vagy haszonbérlő természetes személy, valamint a bérbeadó és a bérlő vagy haszonbérlő lakóhelye vagy székhelye azonos tagállamban található;

2.

az olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulása létrehozatalának érvényessége, azok érvénytelensége vagy megszűnése, vagy ezek szervei határozatának érvényessége, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a társaság, jogi személy vagy társulás székhelye található. A székhely meghatározásának tekintetében a bíróságnak saját nemzetközi magánjogi szabályait kell alkalmaznia;

3.

az olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a nyilvántartást vezetik;

4.

az olyan eljárásokra, amelyek szabadalommal, védjeggyel, formatervezési mintával vagy hasonló, letétbe helyezést vagy lajstromozást igénylő jogok lajstromozásával vagy érvényességével kapcsolatosak – akár keresetben, akár kifogás útján merül fel a kérdés –, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a letétbe helyezést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve uniós jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő.

Az Európai Szabadalmi Hivatal 1973. október 5-én Münchenben aláírt, az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezménye alapján fennálló joghatóságának sérelme nélkül, az egyes tagállamok bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek az adott tagállamnak megadott európai szabadalom lajstromozását vagy érvényességét érintő eljárásban;

5.

a határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokra annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.

7.   SZAKASZ

Megállapodás joghatóságról

25. cikk

(1)   Ha a felek – lakóhelyükre való tekintet nélkül – egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal, feltéve, hogy a szóban forgó tagállam joga értelmében a megállapodás az anyagi érvényességet illetően nem minősül semmisnek. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. A joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni:

a)

írásban vagy szóban, amelyet írásban megerősítettek;

b)

a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában; vagy

c)

nemzetközi kereskedelemben annak a szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna, és amelyet az ilyen kereskedelemben az érintett ügylet szerződésével azonos típusú szerződések szerződő felei széles körben ismernek, és rendszeresen betartanak.

(2)   A megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés az „írásos” formával egyenértékű.

(3)   Annak a tagállamnak a bírósága vagy bíróságai, amelynek joghatóságát a célvagyon („trust”) létesítő okirata kötötte ki, kizárólagos joghatósággal rendelkeznek annak alapítója („settlor”), kezelője („trustee”) vagy kedvezményezettje („beneficiary”) elleni peres eljárásra, amennyiben az ügy az e személyek között fennálló kapcsolatokat, illetve a gondnoki vagyonkezelés alapján fennálló jogaikat vagy kötelezettségeiket érinti.

(4)   A joghatóságot kikötő megállapodás vagy a célvagyon („trust”) létesítő okiratának rendelkezései érvénytelenek, amennyiben ellentétesek a 15., 19. vagy 23. cikkel, illetve amennyiben azok a bíróságok, amelyeknek a joghatóságát ki kívánták zárni, a 24. cikk alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek.

(5)   A szerződések részét képező kizárólagos joghatósági megállapodásokat a szerződés többi feltételétől független megállapodásként kell kezelni.

A kizárólagos joghatósági megállapodások érvényességét nem lehet csupán azon az alapon vitatni, hogy a szerződés érvénytelen.

26. cikk

(1)   E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 24. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.

(2)   A 3., 4. vagy 5. szakaszban említett ügyekben, amennyiben a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított, a biztosítási szerződés kedvezményezettje, a károsult, a fogyasztó vagy a munkavállaló az alperes, a bíróságnak, mielőtt az (1) bekezdés alapján megállapítaná joghatóságát, gondoskodnia kell arról, hogy az alperest tájékoztassák a bíróság joghatóságának kifogásolásához fűződő jogáról, valamint a perbe bocsátkozás, illetve a perbe nem bocsátkozás következményeiről.

8.   SZAKASZ

A joghatóság és az elfogadhatóság vizsgálata

27. cikk

Valamely tagállam bírósága hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, amennyiben e bírósághoz olyan keresettel fordulnak, amelynek tárgyára vonatkozóan a 24. cikk alapján más tagállam bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal.

28. cikk

(1)   Amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes ellen egy másik tagállam bíróságán indítanak eljárást, és az alperes nem bocsátkozik perbe, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.

(2)   A bíróság az eljárást mindaddig felfüggeszti, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védekezéséről történő gondoskodáshoz kellő időben átvette az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, illetve, hogy valamennyi szükséges intézkedést megtettek ennek érdekében.

(3)   Amennyiben az eljárást megindító iratot, illetve azzal egyenértékű iratot a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) alapján egyik tagállamból a másikba kellett továbbítani, e cikk (2) bekezdése helyett az említett rendelet 19. cikkét kell alkalmazni.

(4)   Amennyiben az 1393/2007/EK rendelet nem alkalmazható, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezmény 15. cikkét kell alkalmazni, amennyiben az eljárást megindító iratot, illetve azzal egyenértékű iratot az említett egyezmény alapján külföldre kellett továbbítani.

9.   SZAKASZ

Perfüggőség és összefüggő eljárások

29. cikk

(1)   A 31. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben azonos jogalapon, azonos felek között különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben a jogvita tárgyában felhívott bármely bíróság kérésére bármely más felhívott bíróság késedelem nélkül tájékoztatja az említett bíróságot arról, hogy a 32. cikkel összhangban mikor hívták fel.

(3)   Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

30. cikk

(1)   Amennyiben összefüggő eljárások különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárást.

(2)   Amennyiben az eljárás első fokon van folyamatban az elsőként felhívott bíróság előtt, minden egyéb bíróság valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben a peres eljárásra az elsőként felhívott bíróság rendelkezik joghatósággal, és joga az eljárások egyesítését lehetővé teszi.

(3)   E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

31. cikk

(1)   Amennyiben a kereset elbírálására több bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik, a később felhívott bíróság megállapítja saját joghatósága hiányát az elsőként felhívott bíróság javára.

(2)   A 26. cikk sérelme nélkül, amennyiben valamely tagállam olyan bíróságát hívják fel, amelyre a 25. cikkben említett valamely megállapodás kizárólagos joghatóságot ruház, egy másik tagállam bármely bírósága felfüggeszti az eljárást mindaddig, amíg a megállapodás alapján felhívott bíróság meg nem állapítja, hogy nem rendelkezik joghatósággal a megállapodás alapján.

(3)   Amennyiben a megállapodásban kikötött valamely bíróság megállapítja joghatóságát a megállapodással összhangban, egy másik tagállam bármely bírósága a szóban forgó bíróság javára megállapítja joghatósága hiányát.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés nem alkalmazandó a 3., 4. vagy 5. szakaszban említett ügyekre, amennyiben a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított, a biztosítási szerződés kedvezményezettje, a károsult, a fogyasztó vagy a munkavállaló a felperes, és a megállapodás nem érvényes az említett szakaszokban található valamely rendelkezés alapján.

32. cikk

(1)   E szakasz alkalmazásában a bíróság felhívottnak tekintendő:

a)

az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el megtenni az alperes részére történő kézbesítés érdekében előírt intézkedéseket; vagy

b)

ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésére hatáskörrel rendelkező hatóság megkapja, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el megtenni az irat bírósághoz történő benyújtása érdekében előírt intézkedéseket.

A b) pontban említett, a kézbesítésre hatáskörrel rendelkező hatóság az a hatóság, amelyik elsőként kapja meg a kézbesítendő iratokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett bíróság, vagy — a kézbesítésre hatáskörrel rendelkező — hatóság feljegyzi az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat benyújtásának vagy a kézbesítendő iratok kézhezvételének időpontját.

33. cikk

(1)   Amennyiben a joghatóság a 4. cikken vagy a 7., 8. vagy 9. cikken alapul, és eljárás van folyamatban egy harmadik állam bírósága előtt akkor, amikor egy tagállam bíróságát a harmadik állam bírósága előtti eljáráséval azonos jogalapból származó, azonos felek közötti kereset tárgyában hívnak fel, a tagállam bírósága felfüggesztheti az eljárást, ha:

a)

várható, hogy a harmadik állam bírósága olyan határozatot hoz, amely elismerhető és adott esetben végrehajtható az említett tagállamban; valamint

b)

a tagállam bírósága úgy véli, hogy a felfüggesztésre az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében szükség van.

(2)   A tagállam bírósága bármikor folytathatja az eljárást, amennyiben:

a)

a harmadik állam bírósága előtti eljárást szintén felfüggesztették vagy megszakították;

b)

a tagállam bírósága úgy véli, hogy a harmadik állam bírósága előtti eljárások nem fejeződnek be ésszerű időn belül; vagy

c)

az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében folytatni kell az eljárást.

(3)   A tagállam bírósága megszünteti az eljárást, amennyiben a harmadik állam bírósága előtt folytatott eljárás olyan határozattal zárult le, amely az adott tagállamban elismerhető és adott esetben végrehajtható.

(4)   A tagállam bírósága ezt a cikket valamelyik fél kérelmére vagy – ha a nemzeti jog megengedi – hivatalból alkalmazza.

34. cikk

(1)   Amennyiben a joghatóság a 4. cikken vagy a 7., 8. vagy 9. cikken alapul, és eljárás van folyamatban egy harmadik állam bírósága előtt akkor, amikor egy tagállam bíróságát a harmadik állam bíróságához benyújtott keresettel összefüggő kereset tárgyában hívnak fel, a tagállam bírósága felfüggesztheti az eljárást, ha:

a)

az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű az egymással összefüggő kereseteket együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni;

b)

várható, hogy a harmadik állam bírósága olyan határozatot hoz, amely elismerhető és adott esetben végrehajtható az adott tagállamban; valamint

c)

a tagállam bírósága úgy véli, hogy a felfüggesztésre az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében szükség van.

(2)   A tagállam bírósága bármikor folytathatja az eljárást, amennyiben:

a)

a tagállam bírósága úgy véli, hogy már nem áll fenn az egymásnak ellentmondó határozatok kockázata;

b)

a harmadik állam bírósága előtti eljárást szintén felfüggesztették vagy megszakították;

c)

a tagállam bírósága úgy véli, hogy a harmadik állam bírósága előtti eljárások nem fejeződnek be ésszerű időn belül; vagy

d)

az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében folytatni kell az eljárást.

(3)   A tagállam bírósága megszüntetheti az eljárást, amennyiben a harmadik állam bírósága előtt folytatott eljárás olyan határozattal zárult le, amely az adott tagállamban elismerhető, és adott esetben végrehajtható.

(4)   A tagállam bírósága ezt a cikket valamelyik fél kérelmére vagy – ha a nemzeti jog megengedi – hivatalból alkalmazza.

10.   SZAKASZ

Ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is

35. cikk

Valamely tagállam bíróságainál az adott tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – még akkor is kérelmezhetőek, ha az ügy érdemére vonatkozóan más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal.

III.   FEJEZET

ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

1.   SZAKASZ

Elismerés

36. cikk

(1)   A valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül elismerik.

(2)   Bármely érdekelt fél a 3. szakasz 2. alszakaszában előírt eljárással összhangban kérelmezheti annak megállapítását, hogy az elismerés megtagadásának a 45. cikkben említett okai nem állnak fenn.

(3)   Amennyiben valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele azon kérdés megválaszolásának függvénye, hogy egy határozat elismerését meg kell-e tagadni, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

37. cikk

(1)   Annak a félnek, aki egy adott tagállamban valamely más tagállamban hozott határozatra kíván hivatkozni, rendelkezésre kell bocsátania:

a)

a határozat egy példányát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

b)

az 53. cikk alapján kiállított tanúsítványt.

(2)   Az a bíróság vagy hatóság, amely előtt a más tagállamban hozott határozatra hivatkoznak, szükség esetén előírhatja az arra hivatkozó félnek, hogy az 57. cikkel összhangban nyújtsa be az (1) bekezdés b) pontjában említett tanúsítvány tartalmának fordítását vagy átiratát. A bíróság vagy hatóság előírhatja a félnek, hogy a tanúsítvány tartalmának fordítása helyett a határozat fordítását nyújtsa be, ha az ilyen fordítás nélkül nem tud eljárni.

38. cikk

Az a bíróság vagy hatóság, amely előtt valamely más tagállamban hozott határozatra hivatkoznak, teljes egészében vagy részben felfüggesztheti az eljárást, ha:

a)

a határozat ellen az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban jogorvoslati kérelmet nyújtanak be; vagy

b)

kérelmet nyújtanak be annak megállapítása iránt, hogy az elismerés megtagadásának a 45. cikkben említett okai nem állnak fenn, vagy az ott felsorolt okok egyike alapján az elismerést megtagadó határozat iránt.

2.   SZAKASZ

Végrehajtás

39. cikk

A valamely tagállamban hozott, az adott tagállamban végrehajtható határozat egy másik tagállamban is végrehajtható anélkül, hogy azt végrehajthatóvá kellene nyilvánítani.

40. cikk

A végrehajtható határozat a törvény erejénél fogva feljogosít a címzett tagállam joga szerinti biztosítási intézkedések megtételére.

41. cikk

(1)   E szakasz rendelkezéseire is figyelemmel, a másik tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a címzett tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a címzett tagállamban végrehajtható határozatot a címzett tagállamban hozott határozatokra vonatkozó feltételekkel azonos feltételekkel kell ott végrehajtani.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére, a végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a címzett tagállam joga alapján fennálló okai annyiban alkalmazandók, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek a 45. cikkben említett okokkal.

(3)   A valamely más tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmező fél számára nincs előírva, hogy a címzett tagállamban postai címmel rendelkezzen. Az említett fél számára az sincs előírva, hogy felhatalmazott képviselővel rendelkezzen a címzett tagállamban, kivéve, ha ilyen képviselő megléte kötelező a felek állampolgárságától vagy lakóhelyétől függetlenül.

42. cikk

(1)   Egy adott tagállamban hozott határozatnak egy másik tagállamban történő végrehajtása céljából a kérelmezőnek a hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

a)

a határozat egy példánya, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

b)

a 53. cikk alapján kiállított tanúsítvány, amely igazolja, hogy a határozat végrehajtható, valamint a határozat kivonata és adott esetben a visszakövetelhető perköltségekkel és a kamat kiszámításával kapcsolatos információk.

(2)   Egy valamely tagállamban hozott, ideiglenes intézkedést – adott esetben biztosítási intézkedést – elrendelő határozatnak egy másik tagállamban történő végrehajtása céljából a kérelmezőnek a hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

a)

a határozat egy példánya, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek;

b)

a 53. cikk alapján kiállított tanúsítvány, amely tartalmazza az intézkedés leírását, és igazolja, hogy

i.

a bíróság joghatósággal rendelkezik az ügy érdemére;

ii.

a határozat végrehajtható az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban; és

c)

a határozat kézbesítésének igazolása, amennyiben az intézkedést az alperes idézése nélkül rendelték el.

(3)   A hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság szükség esetén előírhatja, hogy a kérelmező az 57. cikkel összhangban nyújtsa be a tanúsítvány tartalmának fordítását vagy átiratát.

(4)   A hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság csak akkor írhatja elő, hogy a kérelmező nyújtsa be a határozat fordítását, ha anélkül nem tud eljárni.

43. cikk

(1)   Amennyiben egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérik, az 53. cikk alapján kiállított tanúsítványt kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérik, még az első végrehajtási intézkedést megelőzően. A tanúsítványhoz csatolni kell a határozatot, ha azt az említett személy részére még nem kézbesítették.

(2)   Ha annak a személynek a lakóhelye, akivel szemben a végrehajtást kérték, az eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban van, az érintett személy kérheti a határozat fordítását annak érdekében, hogy kifogást emeljen a végrehajtással szemben, ha a határozat nem a következő nyelvek valamelyikén készült, vagy ha azt nem kíséri a következő nyelvek valamelyikén készített fordítás:

a)

egy olyan nyelv, amelyet ő ért; vagy

b)

a lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelve, vagy ha az adott tagállamnak több hivatalos nyelve van, a lakóhelyén hivatalos nyelv vagy nyelvek egyike.

Amennyiben az érintett személy az első albekezdés értelmében kéri a határozat fordítását, biztosítási intézkedéseken kívül semmilyen végrehajtási intézkedést nem lehet addig tenni, amíg az a személy, akivel szemben a végrehajtást kérték, kézhez nem kapta a fordítást.

E bekezdés nem alkalmazandó, ha az a személy, akivel szemben a végrehajtást kérték, a határozatot már kézhez kapta az első albekezdésben említett valamely nyelven, vagy a határozathoz csatolva kézhez kapta annak az említett nyelvek valamelyikére való fordítását.

(3)   E cikk nem alkalmazandó a határozatban foglalt biztosítási intézkedések végrehajtására, vagy ha a végrehajtást kérő biztosítási intézkedések iránt jár el a 40. cikkel összhangban.

44. cikk

(1)   A 3. szakasz 2. alszakasza szerinti, a határozat végrehajtásának megtagadása iránti kérelem esetén, annak a személynek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, a címzett tagállam bírósága:

a)

a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja;

b)

a végrehajtást az általa meghatározott biztosíték nyújtásától teheti függővé; vagy

c)

teljes egészében vagy részben felfüggesztheti a végrehajtási eljárást.

(2)   A címzett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága annak a személynek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, felfüggeszti a végrehajtási eljárást, amennyiben az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztik a határozat végrehajthatóságát.

3.   SZAKASZ

Az elismerés és végrehajtás megtagadása

1.   Alszakasz

Az elismerés megtagadása

45. cikk

(1)   Valamely fél kérelmére a határozat elismerését meg kell tagadni, amennyiben:

a)

az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes a címzett tagállam közrendjével (ordre public);

b)

a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben és megfelelő módon ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;

c)

a határozat összeegyeztethetetlen az azonos felek között a címzett tagállamban hozott határozattal;

d)

a határozat összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat eleget tesz az elismerés feltételeinek a címzett tagállamban; vagy

e)

a határozat ellentétes

i.

a II. fejezet 3., 4. vagy 5. szakaszával, amennyiben a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított, a biztosítási szerződés kedvezményezettje, a károsult, a fogyasztó vagy a munkavállaló az alperes; vagy

ii.

a II. fejezet 6. szakaszával.

(2)   Az (1) bekezdés e) pontjában említett joghatósági okok vizsgálata során a felhívott bíróság kötve van ahhoz a tényálláshoz, amelyre az eredetileg eljáró bíróság a joghatóságát alapította.

(3)   Az (1) bekezdés e) pontjának sérelme nélkül az eredetileg eljáró bíróság joghatósága nem vizsgálható felül. Az (1) bekezdés a) pontjában említett, közrendre vonatkozó feltétel nem alkalmazható a joghatósággal kapcsolatos szabályokra.

(4)   A határozat elismerésének megtagadása iránti kérelmet a 2. alszakaszban, illetve adott esetben a 4. szakaszban előírt eljárással összhangban kell benyújtani.

2.   Alszakasz

A végrehajtás megtagadása

46. cikk

Annak a személynek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérték, a határozat végrehajtása a 45. cikkben említett okok egyike alapján tagadható meg.

47. cikk

(1)   A végrehajtás megtagadása iránti kérelmet azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 75. cikk a) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a kérelem benyújtandó.

(2)   A végrehajtás megtagadására vonatkozó eljárást, amennyiben azt e rendelet nem szabályozza, a címzett tagállam joga határozza meg.

(3)   A kérelmezőnek be kell nyújtania a bíróságnak a határozat egy példányát és szükség esetén annak fordítását vagy átiratát.

A bíróság eltekinthet az első albekezdésben említett iratok benyújtásától, ha már rendelkezik velük, vagy ha úgy ítéli meg, hogy azok bekérése a kérelmezőtől nem ésszerű. Ez utóbbi esetben a bíróság előírhatja a másik félnek az adott iratok benyújtását.

(4)   A valamely más tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmező félnek nincs előírva, hogy a címzett tagállamban postai címmel rendelkezzen. Az említett félnek az sincs előírva, hogy felhatalmazott képviselővel rendelkezzen a címzett tagállamban, kivéve, ha ilyen képviselő megléte kötelező a felek állampolgárságától vagy lakóhelyétől függetlenül.

48. cikk

A bíróság haladéktalanul döntést hoz a végrehajtás megtagadására irányuló kérelemről.

49. cikk

(1)   Bármelyik fél jogorvoslatot nyújthat be a végrehajtás megtagadására irányuló kérelmet elbíráló határozattal szemben.

(2)   A jogorvoslatot azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 75. cikk b) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a jogorvoslat benyújtandó.

50. cikk

A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag akkor támadható meg jogorvoslati kérelemmel, ha az érintett tagállam a 75. cikk c) pontja szerint közölte a Bizottsággal azon bíróságokat, amelyekhez bármely további jogorvoslat benyújtandó.

51. cikk

(1)   Az a bíróság, amelyhez a végrehajtás megtagadására irányuló kérelmet nyújtanak be vagy amely a 49. vagy az 50. cikk alapján benyújtott jogorvoslat ügyében jár el, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására megadott határidő még nem járt le. Ez utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.

(2)   Amennyiben a határozatot Cipruson, Írországban vagy az Egyesült Királyságban hozták, az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban rendelkezésre álló bármely formájú jogorvoslatot az (1) bekezdés alkalmazásában rendes jogorvoslatnak kell tekinteni.

4.   SZAKASZ

Közös rendelkezések

52. cikk

A valamely tagállamban hozott határozatot érdemben semmilyen körülmények között sem lehet felülvizsgálni a címzett tagállamban.

53. cikk

Az eredetileg eljáró bíróság az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával bármely érdekelt fél kérelmére kiállítja a tanúsítványt.

54. cikk

(1)   Ha a határozat olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett intézkedést vagy rendelkezést lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat és érdekeket követő intézkedéshez vagy rendelkezéshez.

Ez a kiigazítás nem járhat az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában előírtakon túlmutató joghatásokkal.

(2)   Bármely fél bíróság előtt megtámadhatja az intézkedés vagy rendelkezés kiigazítását.

(3)   Amennyiben szükséges, a határozatra hivatkozó vagy annak végrehajtást kérő fél számára előírhatják a határozat fordításának vagy átiratának benyújtását.

55. cikk

A valamely tagállamban hozott, kényszerítő bírságot elrendelő határozat kizárólag akkor hajtható végre a címzett tagállamban, ha a fizetendő összeg mértékét az eredetileg eljáró bíróság jogerősen megállapította.

56. cikk

Valamely tagállamban egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmező fél számára semmiféle biztosíték, óvadék, letét – bármilyen módon meghatározott – megfizetése nem írható elő azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy, hogy nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a címzett tagállamban.

57. cikk

(1)   Amennyiben e rendelet alapján fordítás vagy átirat benyújtása van előírva, e fordításnak vagy átiratnak az érintett tagállam hivatalos nyelvén, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – a valamely másik tagállamban hozott határozat hivatkozásának helyén vagy a kérelem benyújtásának helyén alkalmazott bírósági eljárások hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell készülnie, az említett tagállam jogával összhangban.

(2)   A 53. és 60. cikkben említett formanyomtatványok alkalmazásában a fordítások és/vagy átiratok készülhetnek az uniós intézmények bármely más, az említett tagállam által elfogadottnak megjelölt hivatalos nyelvén vagy nyelvein is.

(3)   Az e rendelet alapján készült fordításokat a tagállamok valamelyikében erre képesített személynek kell készítenie.

IV.   FEJEZET

KÖZOKIRAT ÉS PERBELI EGYEZSÉG

58. cikk

(1)   Egy, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam területén végrehajtható közokiratnak más tagállamok területén ugyanúgy végrehajthatónak kell lennie bármilyen végrehajthatóvá nyilvánítás előírása nélkül. A közokirat végrehajtása kizárólag abban az esetben tagadható meg, ha e végrehajtás nyilvánvalóan ellentétes a címzett tagállam közrendjével (ordre public).

A III. fejezet 2. szakaszában, a 3. szakaszának 2. alszakaszában, valamint 4. szakaszában foglalt rendelkezések a közokiratokra megfelelő módon alkalmazandók.

(2)   A bemutatott közokiratnak meg kell felelnie az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek.

59. cikk

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható perbeli egyezséget más tagállamokban a közokiratra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek szerint kell végrehajtani.

60. cikk

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága vagy bírósága a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával bármely érdekelt fél kérelmére kiállítja a tanúsítványt, amely tartalmazza a közokiratban foglalt végrehajtandó kötelezettségnek vagy a felek perbeli egyezségben foglalt megállapodásának összefoglalását.

V.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

61. cikk

E rendelettel összefüggésben a valamely tagállamban kiállított iratok hitelesítése vagy más hasonló alakisága nem írható elő.

62. cikk

(1)   Annak megállapítása során, hogy a fél rendelkezik-e lakóhellyel vagy székhellyel abban a tagállamban, amelynek bíróságát felhívták, a bíróság saját belső jogát alkalmazza.

(2)   Amennyiben a fél nem rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel abban a tagállamban, amelynek bíróságát az ügy tárgyában felhívták, annak megállapítása során, hogy a fél más tagállamban rendelkezik-e lakóhellyel vagy székhellyel, a bíróság az említett másik tagállam jogát alkalmazza.

63. cikk

(1)   E rendelet alkalmazásában a társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulása azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol:

a)

létesítő okirat szerinti székhelye;

b)

központi ügyvezetése; vagy

c)

üzleti tevékenységének fő helye található.

(2)   Ciprus, Írország és az Egyesült Királyság esetében a „létesítő okirat szerinti székhely” a bejegyzett székhely, ennek hiányában a cégbejegyzés helye, ennek hiányában az a hely, amelynek joga alapján az alapítás történt.

(3)   Annak megállapítása során, hogy a célvagyon („trust”) székhelye abban a tagállamban található-e, amelynek a bíróságát az ügy tárgyában felhívták, a bíróság saját nemzetközi magánjogi szabályait alkalmazza.

64. cikk

A nemzeti jogszabályok kedvezőbb rendelkezéseinek sérelme nélkül, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező, gondatlanságból elkövetett bűncselekményért olyan más tagállam büntetőbíróságának eljárása alá vont személyt, amelynek nem állampolgára, az erre felhatalmazott személy védheti, még személyes megjelenése hiányában is. Az ügy tárgyában felhívott bíróság azonban elrendelheti a személyes megjelenést; a megjelenés elmulasztása esetén más tagállamban nem kell elismerni vagy végrehajtani az olyan polgári perben hozott határozatot, amelynek során az érintett személynek nem volt lehetősége arra, hogy a védelméről gondoskodjon.

65. cikk

(1)   Szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perekben a 8. cikk 2. pontjában és a 13. cikkben meghatározott joghatóságra a Bizottság által a 76. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 76. cikk (2) bekezdése szerint létrehozott listán szereplő tagállamokban csak olyan mértékben lehet hivatkozni, amennyiben azt a nemzeti jog lehetővé teszi. Az a személy, aki más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, a perbehívásra vonatkozó, az adott listán említett szabályok alapján perbe hívható e tagállamok bíróságain.

(2)   A 8. cikk 2. pontja vagy a 13. cikk alapján valamely tagállamban hozott határozatokat bármely másik tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani a III. fejezetnek megfelelően. Minden tagállamban el kell ismerni azokat a joghatásokat, amelyekkel az (1) bekezdés alkalmazása révén az (1) bekezdésben említett listán felsorolt tagállamokban hozott határozatok járhatnak harmadik felekre nézve az említett tagállamok joga szerint.

(3)   Az (1) bekezdésben említett listán szereplő tagállamok a 2001/470/EK tanácsi határozattal (16) létrehozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat (Európai Igazságügyi Hálózat) keretében tájékoztatást nyújtanak arról, hogy a nemzeti jogukkal összhangban hogyan kell megállapítani a határozatoknak a (2) bekezdés második mondatában említett joghatásait.

VI.   FEJEZET

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

66. cikk

(1)   E rendelet kizárólag 2015. január 10. napján vagy azt követően indított eljárásokra, az alaki követelményeknek megfelelően az említett napon vagy azt követően kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratokra és az említett napon vagy azt követően jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre alkalmazandó.

(2)   A 80. cikk ellenére továbbra is a 44/2001/EK rendelet alkalmazandó azokra a 2015. január 10. előtt indított eljárásokban hozott határozatokra, az alaki követelményeknek megfelelően az említett napot megelőzően kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratokra és az említett napot megelőzően jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre, amelyek az említett rendelet hatálya alá tartoznak.

VII.   FEJEZET

MÁS JOGI AKTUSOKHOZ VALÓ VISZONY

67. cikk

E rendelet nem sérti a uniós jogi aktusokban, illetve az ilyen jogi aktusokkal összehangolt nemzeti jogrendszerekben a joghatóságra, illetve a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes különös jogterületet szabályozó rendelkezések alkalmazását.

68. cikk

(1)   E rendelet a tagállamok között az 1968-as Brüsszeli Egyezmény helyébe lép, kivéve a tagállamok olyan területei tekintetében, amelyek az említett egyezmény területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre e rendelet az EUMSZ 355. cikke alapján nem terjed ki.

(2)   Amennyiben az 1968-as Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseinek helyébe a tagállamok között ez a rendelet lép, az említett egyezményre történő hivatkozás az e rendeletre történő hivatkozásnak tekintendő.

69. cikk

A 70. és a 71. cikkre is figyelemmel ez a rendelet a tagállamok között azon egyezmények helyébe lép, amelyek az e rendelet hatályába tartozókkal azonos kérdéseket ölelnek fel. Ez a rendelet különösen a Bizottság által a 76. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 76. cikk (2) bekezdése szerint létrehozott listában említett egyezmények helyébe lép.

70. cikk

(1)   A 69. cikkben említett egyezmények az e rendelet hatálya alá nem tartozó eljárásokkal kapcsolatban továbbra is hatályban maradnak.

(2)   A fenti egyezmények a 44/2001/EK rendelet hatálybalépését megelőzően hozott határozatok, az alaki követelményeknek megfelelően azt megelőzően kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratok és az azt megelőzően jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségek tekintetében továbbra is hatályban maradnak.

71. cikk

(1)   Ez a rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák.

(2)   Az egységes értelmezés érdekében az (1) bekezdést a következő módon kell alkalmazni:

a)

ez a rendelet nem akadályozza annak a tagállamnak a bíróságát, amely egyes különös jogterületekről szóló egyezményben részes, hogy az említett egyezménynek megfelelően még akkor is megállapítsa joghatóságát, ha az alperes olyan más tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, amely az említett egyezménynek nem részese. Az eljáró bíróság e rendelet 28. cikkét minden esetben alkalmazza;

b)

a valamely tagállamban az egyes különös jogterületről szóló egyezmény alapján joghatósággal rendelkező bíróság által hozott határozatot más tagállamban e rendelettel összhangban kell elismerni és végrehajtani.

Amennyiben az egyes különös jogterületről szóló egyezmény, amelyben mind az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, mind a címzett tagállam részes, a határozatok elismeréséhez vagy végrehajtásához feltételeket állapít meg, e feltételeket kell alkalmazni. E rendeletnek a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezései minden esetben alkalmazhatóak.

72. cikk

E rendelet nem érinti azokat a megállapodásokat, amelyekben a tagállamok a 44/2001/EK rendelet hatálybalépését megelőzően az 1968-as Brüsszeli Egyezmény 59. cikke alapján vállalták, hogy nem ismerik el különösen más szerződő államokban olyan harmadik államban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező alperes ellen hozott határozatokat, ahol az említett egyezmény 4. cikkében szabályozott esetekben a határozat kizárólag az említett egyezmény 3. cikkének második bekezdésében meghatározott joghatósági okon alapul.

73. cikk

(1)   E rendelet nem érinti a 2007-es Luganói Egyezmény alkalmazását.

(2)   E rendelet nem érinti az 1958-as New Yorki Egyezmény alkalmazását.

(3)   E rendelet nem érinti azoknak a kétoldalú egyezményeknek és megállapodásoknak az alkalmazását, amelyeket valamelyik tagállam egy harmadik állammal kötött a 44/2001/EK rendelet hatálybalépésének időpontja előtt, és amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó ügyeket érintenek.

VIII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

74. cikk

A tagállamok az Európai Igazságügyi Hálózat keretében történő nyilvános közzététel céljából rendelkezésre bocsátják a nemzeti végrehajtási jogszabályok és eljárások leírását, ideértve a végrehajtás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságokat, valamint a végrehajtásra vonatkozó korlátozásokat, különösen a kötelezettet védő szabályokat és az elévülési időszakokat.

A tagállamok folyamatosan frissítik ezeket az információkat.

75. cikk

A tagállamok 2014. január 10-ig közlik a Bizottsággal a következőket:

a)

azok a bíróságok, amelyekhez a végrehajtás megtagadása iránti kérelmeket a 47. cikk (1) bekezdésével összhangban be lehet nyújtani;

b)

azon bíróságok, amelyekhez a végrehajtás megtagadása iránti kérelemmel kapcsolatban hozott határozatot érintő jogorvoslatot be kell nyújtani a 49. cikk (2) bekezdése szerint;

c)

azon bíróságok, amelyekhez bármely további jogorvoslatot be kell nyújtani az 50. cikk szerint; és

d)

az 57. cikk (2) bekezdésében említett formanyomtatványok lefordítására elfogadott nyelvek.

A Bizottság megfelelő módon – különösen az Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az információkat.

76. cikk

(1)   A tagállamok értesítik a Bizottságot a következőkről:

a)

az 5. cikk (2) bekezdésében és a 6. cikk (2) bekezdésében említett joghatósági szabályok;

b)

a 65. cikkben említett perbehívási szabályok; és

c)

a 69. cikkben említett egyezmények.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett tagállamok által tett értesítések alapján összeállítja a megfelelő listákat.

(3)   A tagállamok értesítik a Bizottságot az említett listák bármely szükséges utólagos módosításáról. A Bizottság ennek megfelelően módosítja a listákat.

(4)   A Bizottság közzéteszi a listákat és az azokban később tett változtatásokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(5)   A Bizottság minden más megfelelő módon – különösen az Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az (1) és (3) bekezdés szerinti értesítés tárgyát képező valamennyi információt.

77. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 78. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az I. és II. melléklet módosítására vonatkozóan.

78. cikk

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 77. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2013. január 9-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 77. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 77. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

79. cikk

A Bizottság 2022. január 11-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról. A jelentésnek tartalmaznia kell annak értékelését, hogy szükség lehet-e a joghatósági szabályoknak az olyan alperesekre való további kiterjesztésére, akik a tagállamokban nem rendelkeznek lakóhellyel, figyelembe véve e rendelet működését, valamint az esetleges nemzetközi szintű fejleményeket. A jelentéshez adott esetben a rendeletre vonatkozó módosítási javaslatot kell mellékelni.

80. cikk

Ez a rendelet hatályon kívül helyezi a 44/2001/EK rendeletet. A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

81. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2015. január 10-től alkalmazandó, kivéve a 75. és a 76. cikket, amelyek 2014. január 10-től alkalmazandók.

Ez a rendelet a Szerződésekkel összhangban teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2012. december 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

A. D. MAVROYIANNIS


(1)  HL C 218., 2011.7.23., 78. o.

(2)  Az Európai Parlament 2012. november 20-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2012. december 6-i határozata.

(3)  HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(4)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(5)  HL L 299., 1972.12.31., 32. o., HL L 304., 1978.10.30., 1. o., HL L 388., 1982.12.31., 1. o., HL L 285., 1989.10.3., 1. o., HL C 15., 1997.1.15., 1. o. Konszolidált szöveg: HL C 27., 1998.1.26., 1. o.

(6)  HL L 319., 1988.11.25., 9. o.

(7)  HL L 120., 2006.5.5., 22. o.

(8)  HL L 147., 2009.6.10., 5. o.

(9)  HL L 7., 2009.1.10., 1. o.

(10)  HL L 74., 1993.3.27., 74. o.

(11)  HL L 157., 2004.4.30., 45. o.

(12)  HL L 174., 2001.6.27., 1. o.

(13)  HL L 299., 2005.11.16., 62. o.

(14)  HL L 335., 2009.12.17., 1. o.

(15)  HL L 324., 2007.12.10., 79. o.

(16)  HL L 174., 2001.6.27., 25. o.


I. MELLÉKLET

Image

Image

Image

Image


II. MELLÉKLET

Image

Image

Image


III. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 44/2001/EK rendelet

E rendelet

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg

1. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg

1. cikk, (2) bekezdés, a) pont

1. cikk, (2) bekezdés, a) és f) pont

1. cikk, (2) bekezdés, b)–d) pont

1. cikk, (2) bekezdés, b)–d) pont

1. cikk, (2) bekezdés, e) pont

1. cikk, (3) bekezdés

2. cikk

2. cikk

4. cikk

3. cikk

5. cikk

4. cikk

6. cikk

5. cikk, bevezető szöveg

7. cikk, bevezető szöveg

5. cikk, 1. pont

7. cikk, 1. pont

5. cikk, 2. pont

5. cikk, 3. és 4. pont

7. cikk, 2. és 3. pont

7. cikk, 4. pont

5. cikk, 5– 7. pont

7. cikk, 5– 7. pont

6. cikk

8. cikk

7. cikk

9. cikk

8. cikk

10. cikk

9. cikk

11. cikk

10. cikk

12. cikk

11. cikk

13. cikk

12. cikk

14. cikk

13. cikk

15. cikk

14. cikk

16. cikk

15. cikk

17. cikk

16. cikk

18. cikk

17. cikk

19. cikk

18. cikk

20. cikk

19. cikk, 1. és 2. pont

21. cikk, 1. bekezdés

21. cikk, 2. bekezdés

20. cikk

22. cikk

21. cikk

23. cikk

22. cikk

24. cikk

23. cikk, (1)–(2) bekezdés

25. cikk, (1)–(2) bekezdés

23. cikk, (3) bekezdés

23. cikk, (4) és (5) bekezdés

25. cikk, (3) és (4) bekezdés

25. cikk, (5) bekezdés

24. cikk

26. cikk, (1) bekezdés

26. cikk, (2) bekezdés

25. cikk

27. cikk

26. cikk

28. cikk

27. cikk, (1) bekezdés

29. cikk, (1) bekezdés

29. cikk, (2) bekezdés

27. cikk, (2) bekezdés

29. cikk, (3) bekezdés

28. cikk

30. cikk

29. cikk

31. cikk, (1) bekezdés

31. cikk, (2) bekezdés

31. cikk, (3) bekezdés

31. cikk, (4) bekezdés

30. cikk

32. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont

32. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

32. cikk, (2) bekezdés

33. cikk

34. cikk

31. cikk

35. cikk

32. cikk

2. cikk, a) pont

33. cikk

36. cikk

37. cikk

39. cikk

40. cikk

41. cikk

42. cikk

43. cikk

44. cikk

34. cikk

45. cikk, (1) bekezdés, a)–d) pont

35. cikk, (1) bekezdés

45. cikk, (1) bekezdés, e) pont

35. cikk, (2) bekezdés

45. cikk, (2) bekezdés

35. cikk, (3) bekezdés

45. cikk, (3) bekezdés

45. cikk, (4) bekezdés

36. cikk

52. cikk

37. cikk, (1) bekezdés

38. cikk, a) pont

38. cikk

39. cikk

40. cikk

41. cikk

42. cikk

43. cikk

44. cikk

45. cikk

46. cikk

47. cikk

48. cikk

46. cikk

47. cikk

48. cikk

49. cikk

50. cikk

51. cikk

54. cikk

49. cikk

55. cikk

50. cikk

51. cikk

56. cikk

52. cikk

53. cikk

54. cikk

53. cikk

55. cikk, (1) bekezdés

55. cikk, (2) bekezdés

37. cikk, (2) bekezdés, 47. cikk, (3) bekezdés, 57. cikk

56. cikk

61. cikk

57. cikk, (1) bekezdés

58. cikk, (1) bekezdés

57. cikk, (2) bekezdés

57. cikk, (3) bekezdés

58. cikk, (2) bekezdés

57. cikk, (4) bekezdés

60. cikk

58. cikk

59. cikk és 60. cikk

59. cikk

62. cikk

60. cikk

63. cikk

61. cikk

64. cikk

62. cikk

3. cikk

63. cikk

64. cikk

65. cikk

65. cikk, (1)–(2) bekezdés

65. cikk, (3) bekezdés

66. cikk

66. cikk

67. cikk

67. cikk

68. cikk

68. cikk

69. cikk

69. cikk

70. cikk

70. cikk

71. cikk

71. cikk

72. cikk

72. cikk

73. cikk

73. cikk

79. cikk

74. cikk, (1) bekezdés

75. cikk, első bekezdés, a), b) és c) pont és 76. cikk, (1) bekezdés, a) pont

74. cikk, (2) bekezdés

77. cikk

78. cikk

80. cikk

75. cikk

76. cikk

81. cikk

I. melléklet

76. cikk, (1) bekezdés, a) pont

II. melléklet

75. cikk, a) pont

III. melléklet

75. cikk, b) pont

IV. melléklet

75. cikk, c) pont

V. melléklet

I–II. melléklet

VI. melléklet

II. melléklet

III. melléklet


Top