C‑401/15–C‑403/15. sz. egyesített ügyek

Noémie Depesme és társai

kontra

Ministre de l’Enseignement supérieur et de la Recherche

(a Cour administrative [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal – Személyek szabad mozgása – A munkavállalók jogai – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – Felsőfokú tanulmányokhoz nyújtott pénzügyi támogatás – Rokonsági feltétel – A »gyermek« fogalma – A házastárs vagy a regisztrált élettárs gyermeke – E gyermek eltartásához való hozzájárulás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. december 15.

1. Személyek szabad mozgása–Munkavállalók–Egyenlő bánásmód–Szociális kedvezmények–Fogalom–A szakmai képesítéssel záruló egyetemi tanulmányok folytatásához nyújtott megélhetési és tanulmányi költségek fedezésére szolgáló támogatás–Bennfoglaltság–Az egyenlő bánásmód elvének kedvezményezettjei–A migráns munkavállaló gyermekei

   (1612/68 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)

2. Személyek szabad mozgása–Munkavállalók–Egyenlő bánásmód–Szociális kedvezmények–Az egyenlő bánásmód elvének kedvezményezettjei–A migráns munkavállaló gyermekei–Fogalom–Az említett munkavállaló házastársának vagy regisztrált élettársának gyermekei–Bennfoglaltság

   (EUMSZ 45. cikk; 492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38–40. pont)

2.  Az EUMSZ 45. cikket és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gyermeke, aki közvetve részesülhet az ez utóbbi rendelkezésben szereplő szociális kedvezményekben – mint amilyen például a tanulmányok finanszírozása valamely tagállam által az ezen államban tevékenységet végző, vagy ott korábban tevékenységet végző munkavállalók gyermekei részére – nem kizárólag azt a gyermeket jelenti, aki rokonsági kapcsolatban áll e munkavállalóval, hanem az említett munkavállaló házastársának, illetve regisztrált élettársának gyermekét is, ha e munkavállaló hozzájárul e gyermek eltartásához.

   Ez utóbbi követelmény olyan ténybeli helyzetből ered, amelyet a hatóságoknak és adott esetben a nemzeti bíróságoknak kell vizsgálniuk, anélkül hogy meg kellene határozniuk e hozzájárulás okait, vagy számszerűsíteniük kellene annak pontos mértékét.

   Ugyanis a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 rendelet 10. cikkének értelmezése keretében már megállapítást nyert, hogy az e rendelkezés értelmében vett, eltartott családtagi minőség nem feltételezi az eltartásra való jogosultságot. Ha ez így lenne, az e rendelkezés által szabályozott családegyesítés a tagállamonként eltérő nemzeti szabályozástól függene, ami az uniós jog nem egységes alkalmazásához vezetne. A Bíróság ekképpen úgy értelmezte az 1612/68 rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az eltartott családtagi minőség ténybeli helyzetből ered. Egy olyan családtagról van szó, akinek támogatását a munkavállaló biztosítja, anélkül hogy szükséges lenne vizsgálni e támogatás igénybevételének okait, és azt, hogy az érintett képes lenne–e javadalmazással járó munkavégzéssel fedezni saját szükségleteit. Ezt az értelmezést követeli meg az az elv, amely szerint az Unió egyik alapját képező, a munkavállalók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket tágan kell értelmezni.

   Márpedig ez az értelmezés alkalmazandó akkor is, ha a határ menti ingázó munkavállalónak a házastársa vagy az elismert élettársa gyermekeinek eltartásához való hozzájárulásáról van szó.

   A határ menti ingázó munkavállaló eltartott családtagjának e minősége, ha az e munkavállaló házastársa vagy elismert élettársa gyermekének helyzetére vonatkozik, ekképpen objektív körülményekből tűnhet ki, például, ha e munkavállalónak és a hallgatónak közös lakóhelye van.

   (vö. 58–60., 64. pont és a rendelkező rész)