EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014CJ0310

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. október 15.
Nike European Operations Netherlands BV kontra Sportland Oy.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 1346/2000/EK rendelet – 4. és 13. cikk – Fizetésképtelenségi eljárás – Hátrányos jogügyletek – A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt teljesített kifizetések visszatérítése iránti kereset – A fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga – Másik tagállamnak a szóban forgó jogügylet tekintetében irányadó joga – Jog, amely »a vonatkozó esetben« nem teszi lehetővé »a jogügylet semmilyen megtámadását« – Bizonyítási teher.
C-310/14. sz. ügy.

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. október 15.
Nike European Operations Netherlands BV kontra Sportland Oy.
A Helsingin hovioikeus (Finnország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 1346/2000/EK rendelet – 4. és 13. cikk – Fizetésképtelenségi eljárás – Hátrányos jogügyletek – A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt teljesített kifizetések visszatérítése iránti kereset – A fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga – Másik tagállamnak a szóban forgó jogügylet tekintetében irányadó joga – Jog, amely »a vonatkozó esetben« nem teszi lehetővé »a jogügylet semmilyen megtámadását« – Bizonyítási teher.
C-310/14. sz. ügy.

Digital reports (Court Reports - general)

C‑310/14. sz. ügy

Nike European Operations Netherlands BV

kontra

Sportland Oy

(a Helsingin hovioikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 1346/2000/EK rendelet — 4. és 13. cikk — Fizetésképtelenségi eljárás — Hátrányos jogügyletek — A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt teljesített kifizetések visszatérítése iránti kereset — A fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga — Másik tagállamnak a szóban forgó jogügylet tekintetében irányadó joga — Jog, amely »a vonatkozó esetben« nem teszi lehetővé »a jogügylet semmilyen megtámadását« — Bizonyítási teher”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. október 15.

  1. Európai uniós jog — Értelmezés — Többnyelvű szövegek — Egységes értelmezés — A különböző nyelvi változatok közötti eltérések — Az adott szabályozás kontextusa és célja mint kiindulási alap

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Fizetésképtelenségi eljárás — 1346/2000 rendelet — Hátrányos jogügyletek — Alkalmazandó jog — Kivétel a lex fori concursus alkalmazása mint főszabály alól — Alkalmazási feltételek — A lex causae alapján meg nem támadható jogügylet — Az ügy valamennyi körülményének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Fizetésképtelenségi eljárás — 1346/2000 rendelet — Hátrányos jogügyletek — Alkalmazandó jog — Kivétel a lex fori concursus alkalmazása mint főszabály alól — Alkalmazási feltételek — A lex causae alapján meg nem támadható jogügylet — A jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti eljárás alperesére háruló bizonyítási teher

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  4. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Fizetésképtelenségi eljárás — 1346/2000 rendelet — Hátrányos jogügyletek — Alkalmazandó jog — Kivétel a lex fori concursus alkalmazása mint főszabály alól — Alkalmazási feltételek — A lex causae alapján meg nem támadható jogügylet — A rendeletben szabályozott bizonyítási teher — Részletes eljárási szabályok hiánya — A nemzeti jog alkalmazása — Feltétel — Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  5. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Fizetésképtelenségi eljárás — 1346/2000 rendelet — Hátrányos jogügyletek — Alkalmazandó jog — Kivétel a lex fori concursus alkalmazása mint főszabály alól — Alkalmazási feltételek — A lex causae alapján meg nem támadható jogügylet — E jog rendelkezéseinek és alapelveinek összességére tekintettel való értékelés

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  6. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — Fizetésképtelenségi eljárás — 1346/2000 rendelet — Hátrányos jogügyletek — Alkalmazandó jog — Kivétel a lex fori concursus alkalmazása mint főszabály alól — Alkalmazási feltételek — A lex causae alapján meg nem támadható jogügylet — A jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti eljárás alperesére háruló bizonyítási teher — A felperesre kizárólag azt követően háruló bizonyítási teher, hogy az alperes a vitatott jogügylet meg nem támadható voltát bizonyította

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  1.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 17. pont)

  2.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy alkalmazása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az érintett jogügylet, az ügy valamennyi körülményének figyelembevétele mellett, ne legyen megtámadható az e jogügylet tekintetében alkalmazandó jog (lex causae) alapján.

    Az 1346/2000 rendelet 13. cikke ugyanis az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy jogos bizalmának védelmét célozza annak előírásával, hogy e jogügyletre továbbra, még fizetésképtelenségi eljárás megindítása követően is, az a jog alkalmazandó, amely a jogügylet megvalósulásának időpontjában alkalmazandó volt, azaz a lex causae. E célból egyértelműen kitűnik, hogy az 1346/2000 rendelet 13. cikkének alkalmazása megköveteli az ügy valamennyi körülményének figyelembevételét. Nem állhat fenn ugyanis jogos bizalom a tekintetben, hogy a jogügylet érvényességét a fizetésképtelenségi eljárás megnyitását követően e körülményektől elvonatkoztatva értékelik, miközben ilyen eljárás megindítása nélkül e körülményeket figyelembe kellene venni.

    Ezenfelül az említett rendelet 13. cikkében előírt kivétel szigorú értelmezésére vonatkozó kötelezettséggel ellentétes e cikk hatályának olyan, kiterjesztő értelmezése, amely lehetővé teszi az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy számára, hogy elkerülje a lex fori concursus alkalmazását azzal, hogy csupán tisztán elvont jelleggel az érintett jogügylet megtámadhatatlan jellegére hivatkozik a lex causae egy rendelkezése alapján.

    (vö. 19–22. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

  3.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkének alkalmazásában, abban az esetben, ha a jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti eljárás alperese az e jogügylet tekintetében alkalmazandó jog (lex causae) olyan rendelkezésére hivatkozik, amelynek értelmében e jogügylet kizárólag az e rendelkezés által előírt körülmények között támadható meg, ezen alperesre hárul, hogy e körülmények hiányára hivatkozzon, és azt bizonyítsa.

    Magának az 1346/2000 rendelet 13. cikkének a szövegéből következik ugyanis, hogy a jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti eljárás alperesére hárul annak bizonyítása, hogy e jogügylet, a lex causae alapján nem megtámadható. Egyébiránt az említett 13. cikk annak előírásával, hogy az alperesnek kell bizonyítania, hogy az adott jogügylet „semmilyen módon” nem támadható meg, mégpedig – amint az a jelen ítélet 22. pontjából következik – az ügy valamennyi körülményének figyelembevétele mellett, arra vonatkozó kötelezettséget is előír ezen alperes számára, legalábbis implicite, hogy bizonyítsa mind azon tényelemek fennállását, amelyekből megállapítható, hogy az érintett jogügylet megtámadhatatlan, mind az ezen megállapítással ellentétes bármely tényező hiányát.

    (vö. 25., 31. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

  4.  Noha a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikke kifejezetten a bizonyítási teher megosztását szabályozza, nem tartalmaz speciálisabb eljárási aspektusokra vonatkozó rendelkezéseket. Ekként e cikk nem tartalmaz rendelkezéseket többek között a bizonyításfelvétel módja, az illetékes nemzeti bíróság előtt elfogadható bizonyítási módok, az e bíróság által végzett értékelésre irányadó elvek és az előtte benyújtott bizonyítékok bizonyítóereje tekintetében.

    Márpedig e szabályok uniós jogi harmonizációja hiányában azok megállapítása az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

    Ezen utóbbi elvvel ellentétes egyrészt az olyan nemzeti eljárási szabályok alkalmazása, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tennék az 1346/2000 rendelet 13. cikkének alkalmazását túl szigorú szabályok előírásával, különösen ami meghatározott körülmények hiányának negatív bizonyítását illeti. Másrészt ezzel az elvvel ellentétesek a bizonyításra vonatkozó, túlságosan engedékeny szabályok, amelyek alkalmazása a gyakorlatban a bizonyítási teher említett rendelet 13. cikkében előírt megfordításához vezetne.

    Mindazonáltal önmagában az a nehézség, amellyel azon körülmények fennállásának bizonyítása jár, amelyek között a lex causae kizárja az adott jogügylet megtámadását, vagy adott esetben azon, lex causae által előírt körülmények hiányának bizonyítása, amelyek között e jogügylet megtámadható, nem sérti a tényleges érvényesülés érvét, inkább az említett cikk szigorú értelmezésére vonatkozó követelménynek felel meg.

    (vö. 27–30. pont)

  5.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy a „nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását” fordulat az e jogügylet tekintetében alkalmazandó jog (lex causae) fizetésképtelenségre vonatkozó rendelkezései mellett magában foglalja e jog általános rendelkezéseit és elveit is.

    E rendelet 13. cikke ugyanis az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy jogos bizalmának védelmét célozza annak előírásával, hogy e jogügyletre továbbra, még fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően is az a jog alkalmazandó, amely a jogügylet megvalósulásának időpontjában alkalmazandó volt, azaz a lex causae. Továbbá e 13. cikk ezen, előnyhöz jutó személy javára történő alkalmazása megköveteli az ügy valamennyi körülményének figyelembevételét.

    Márpedig a bizalomvédelem célja, valamint a vonatkozó ügy valamennyi körülménye figyelembevételének szükségessége e rendelet 13. cikkének olyan értelmezéséhez vezet, amely szerint az említett, előnyhöz jutó személynek kell bizonyítania, hogy az adott jogügylet nem minősül megtámadhatónak sem a fizetésképtelenség tárgyában alkalmazandó lex cause alapján, sem pedig összességében a lex causae alapján.

    Ugyanis egyrészt az 1346/2000 rendelet 13. cikkének szövege egyértelműen ezen értelmezés mellett szól, tekintettel arra, hogy a hátrányos jogügyletből előnyhöz jutó személyre rója az arra vonatkozó bizonyítási terhet, hogy e jogügylet „semmilyen módon” nem megtámadható. Másrészt nem állhat fenn jogos bizalom a tekintetben, hogy egy, a lex causae valamely rendelkezése vagy általános elve alapján megtámadható jogügyletet a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kizárólag a lex causae fizetésképtelenség tárgyában alkalmazandó rendelkezéseinek fényében értékeljenek.

    (vö. 33–36. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

  6.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy a jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti eljárás alperesének kell bizonyítania, hogy az e jogügylet tekintetében alkalmazandó jog (lex causae) a maga összességében nem teszi lehetővé az említett jogügylet megtámadását.

    E rendelet 13. cikke ugyanis, amely szerint ezen alperesre hárul, hogy azon körülmények hiányára hivatkozzon, amelyek között e jogügylet a lex causae alapján megtámadható, és azt bizonyítsa, nem tesz különbséget a lex causae fizetésképtelenség tárgyában alkalmazandó rendelkezései és a lex causae más területeken alkalmazandó rendelkezései és elvei között, hanem azt írja elő, hogy az alperesnek kell bizonyítania, hogy az adott jogügylet „semmilyen módon” nem támadható meg. Nyilvánvalóan következik tehát e cikk szövegéből, hogy e cikket akként kell értelmezni, hogy magának az alperesnek kell bizonyítania, hogy a lex causae a maga összességében nem teszi lehetővé e jogügylet megtámadását.

    Ez a megállapítás összhangban áll továbbá azon elvvel, amelynek értelmében az 1346/2000 rendelet 13. cikkét szigorúan kell értelmezni. Egy ezzel ellentétes értelmezés, amely szerint az arra vonatkozó bizonyítás terhe, hogy a lex causaenak nincs olyan rendelkezése vagy elve, amely lehetővé tenné a megtámadást, a jogügyletet megtámadó személyre hárul, túlságosan megkönnyítené e rendelkezés alkalmazását és számottevően kiterjedt hatállyal ruházná fel.

    A jogügylet semmisségének, megtámadhatóságának vagy hatálytalanságának megállapítása iránti kereset tárgyában eljáró nemzeti bíróság kizárólag akkor ítélheti meg úgy, hogy a felperesnek kell bizonyítania az említett jog olyan rendelkezésének vagy elvének fennállását, amelynek értelmében e jogügylet megtámadható, amennyiben e bíróság álláspontja szerint az alperes korábban ténylegesen bizonyította a nemzeti eljárási jog értelmében szokásosan alkalmazandó szabályokra tekintettel, hogy az adott jogügylet ugyanezen jog értelmében megtámadhatatlan.

    (vö. 38–41., 45. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

Top