Keywords
Summary

Keywords

1. Bizottság – A tagok kötelezettségei – EK 213. cikk (2) bekezdés

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

2. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Szankciók

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

3. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Eljárás

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

4. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Eljárás

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

5. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Eljárás

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

6. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Eljárás

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

7. Bizottság – A tagok kötelezettségei – Megsértés – Büntetőeljárás keretében vizsgált tényállás

(EK 213. cikk, (2) bekezdés)

Summary

1. Az EK 213. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése, amely megtiltja a Bizottság tagjainak, hogy hivatali idejük alatt egyéb foglalkozást folytassanak, és amelynek értelmében tiszteletben kell tartaniuk a hivatalukból eredő kötelezettségeiket, csak példálózó jelleggel említ néhány kötelezettséget.

Ezért mivel e rendelkezésben semmi nem szűkíti a „hivatalukból eredő kötelezettségeik” fogalmát, azt tágan kell értelmezni. Figyelemmel ugyanis a rájuk ruházott, nagyfokú felelősségre, fontos, hogy a Bizottság tagjai betartsák a legszigorúbb magatartási előírásokat. Az említett fogalmat tehát úgy kell érteni, mint amely az említett albekezdésben kifejezetten említett, feddhetetlenségi és tartózkodási kötelezettségen kívül magában foglalja a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő valamennyi kötelezettséget, köztük az EK 213. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő, a teljes függetlenségre és a Közösség általános érdekében való eljárásra vonatkozó kötelezettséget.

A Bizottság tagjainak kötelessége tehát, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor a Közösség általános érdekét helyezzék előtérbe.

Bár a Bizottság tagjainak tehát ügyelniük kell arra, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak, abból még nem következik, hogy az ezen szabályoktól való legkisebb eltérés is elítélhető lenne az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján. Ehhez bizonyos súlyú kötelezettségszegésre van szükség.

(vö. 68–72. pont)

2. Az EK 213. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a Bíróság a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettség megszegése esetén szankciót szabhat ki, amely felmentés, illetve az érintett nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának megvonása lehet. Noha a felmentést csak olyan kötelezettségszegés esetén lehet alkalmazni, amelyet az érintett bizottsági tag még megbízatása során követett el, és amelynek kapcsán akkor folytattak le eljárást, a nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonása akkor is alkalmazható, ha az érintett a megbízatása során vagy azt követően követte el a kötelezettségszegést. Mivel nincs meghatározva a nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonásának mértéke, a Bíróság a kötelezettségszegés súlyosságának mértékét alapul véve szabadon dönthet a részleges vagy teljes megvonásról.

Így tehát az a körülmény, hogy a Bizottság valamely tagjának megbízatása megszűnt, és az érintett felmentését már nem lehet kimondani, nem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság említett tagját olyan kötelezettségszegésért marasztalják el, amelyet megbízatása során követett el, de amelyet csak azt követően tártak fel, illetve állapítottak meg.

Következésképpen a Bírósághoz fordulásnak helyes jogalapja az EK 213. cikk (2) bekezdése, mivel arra irányul, hogy a Bíróság megállapítsa, hogy a Bizottság valamely tagja megszegte az e rendelkezésből eredő kötelezettségeit, és hogy a Bíróság kimondja e tag nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának részleges vagy teljes megvonását.

(vö. 73–75. pont)

3. Annak ellenére, hogy az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását illetően e rendelkezés semmilyen konkrét határidőt nem ír elő, e tekintetben a Bizottság rendelkezésére álló határidő nem korlátlan. Ilyen tárgyú rendelkezés hiányában a Bizottságnak – a jogbiztonság alapvető követelményének tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy ne nehezítse meg még jobban az alperesnek azt, hogy a Bizottság érveit megcáfolja, és így ne sértse a védelemhez való jogot – ahhoz kell magát tartania, hogy jogkörének gyakorlásával ne késlekedjék határozatlan ideig.

(vö. 90. pont)

4. Az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásra vonatkozó részletes szabályok hiánya ellenére tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot, amennyiben e jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személy ellen indítottak, és amely esetleg e személyt elmarasztaló jogi aktus meghozatalához vezethet, a közösségi jog egyik alapelvét képezi, amely jogot még az adott eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiányában is biztosítani kell. E tekintetben a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az a személy, aki ellen a Bizottság közigazgatási eljárást indított, lehetőséget kapjon arra, hogy az említett eljárás során eredményesen kifejtse álláspontját a hivatkozott tények és körülmények valóságtartalma és érvényessége, valamint azon dokumentumok tekintetében, amelyekkel a Bizottság alátámasztja a közösségi jog megsértésére vonatkozó állítását.

Így az intézmény a védelemhez való jogot tiszteletben tartva jár el, ha a valamennyi felrótt tényt és azok jogi elemzését ismertető kifogásközlést megküldi az érintett tagnak, valamint az érintettnek hozzáférést biztosít aktájához, felkéri észrevételei előterjesztésére, amelyre az érintettnek legalább két hónapja van, valamint meghallgatja az érintettet.

(vö. 103–104., 110. pont)

5. Az emberi jogok európai egyezményéhez tartozó hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdése – amelynek értelmében annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítéltek, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa – olyan jogot biztosít, amelyet az említett jegyzőkönyv 2. cikkének (2) bekezdése szerint korlátozni lehet, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelső bírói fórum tárgyalta.

Következésképpen még ha feltételezzük is, hogy e rendelkezés alkalmazható az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján indított eljárás esetében, az, hogy a Bíróság határozata ellen nincs jogorvoslati lehetőség, egyáltalán nem olyan jellegű mulasztás, amely sértené a Bizottság tagjainak a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, tehát nem alapozhatja meg a Bírósághoz való fordulás érvénytelenítését.

(vö. 112–113. pont)

6. A Közösségek bármely tisztviselőjével vagy alkalmazottjával szembeni fegyelmi eljárásokra és a Bizottság valamely tagjával szembeni eljárásokra nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Az előbbiek esetében az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, az utóbbiak esetében pedig az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti önálló eljárás alkalmazandó. Következésképpen az előbbiek esetében alkalmazott megoldások nem feltétlenül vehetők át az utóbbiak vonatkozásában.

(vö. 118. pont)

7. Amennyire a büntetőeljárás folyamán tett megállapítások az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás keretében vizsgáltakkal azonos tényekre vonatkoznak, és a Bíróság előtti ügy iratanyagában megtalálhatóak, a Bíróság figyelembe veheti őket az említett cikk alapján az érintett személynek felrótt tények vizsgálata során. A Bíróságot ugyanakkor nem köti a büntetőeljárás során a tényekre vonatkozóan tett jogi minősítés és – teljes körű mérlegelési jogkörét gyakorolva – hatásköre van annak megállapítására, hogy az EK 213. cikk (2) bekezdésére alapított eljárás keretében felrótt tények a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettségek megszegésének minősülnek‑e.

(vö. 120–121. pont)